Szia Ádám!
Olvasom a blogodat a „nyóckeres” ételosztásról, a szőnyegről és a bizniszmenekről, akik még talán soha nem ütöttek meg senkit és jó lesz, ha nem ütik meg magukat 🙂
Nagyon jó a bejegyzés – tetszik. Főleg azért mert átélhettem veled egy részét élőben szerdán.
Én is a bizniszmenek között voltam.
Az igazság az, hogy 25 évvel ezelőtti fiatalkori Jeet Kune Do múlttal és hosszú kihagyással 40 év felett kezdtem újra harcművészetet tanulni. Jelenleg is aikidozom, sőt a családunkat is átszövi ez a gondolkodásmód ( az életmód kifejezéshez azért kevés a ráfordított időnk).
Három fiam közül a legnagyobb a Kyokushin karatét űzi és 12 évesen Full kontakt seido szabályrendszerben Olaszországban 2010-ben korosztályos világbajnoki ezüstérmes lett. Bár ahogy a videóban mondtad -és teljesen igazad volt – az már inkább küzdősport mint harcművészet.
Szerdán úgy mentem fel, hogy – egy mesterem tanításait követve – teljesen becsuktam az ajtót, hogy kinyithassak egy másikat. Ahhoz, hogy a legtöbbet tanulhassam tőled, vissza kellett mennem fejben egy teljesen kezdő szintre. Talán túl jól sikerült, mert nekem mondtad, hogy ne essek el rögtön.:-)
De az, hogy teljesen becsuktam mindent amit eddig tanultam, eredményezte azt, hogy totál kinyílt elmével tudtam rád figyelni. Semmi értelme nem lett volna ott játszani az eszem, hogy én már tudok esni, meg ütni , elvezetni, fojtani és a teremben talán senki nem tudna megverni rajtad kívül, mert az pont ellentétes mind az aikido, mind a ninjutsu filozófiájával.
Azt hiszem meg is lett az eredménye, mert 1 óra alatt többet értettem meg a harcművészeti alapelvekből, mint eddigi egész életemben. És nem csak arra gondolok, amit mondtál, mutattál, hanem a rezgésedből is átjött egy csomó dolog.
Ezt köszönöm neked. Nagyon klassz volt, hogy ott lehettem. Remélem egyszer a fiam – ha Pestre kerül iskolába – akkor a kezedbe tudom adni harcművészetet tanulni.
Még egyszer köszönöm a napot és azt, amit ilyen rövid idő alatt át tudtál adni. Nyilván nem a tecnikákra gondolok, hanem az alapelvekre, amelyeket kiválóan megfogalmaztál és érthetővé tettél. Kívánom, hogy továbbra is a saját utadat járd olyan kiegyensúlyozott emberként, amilyennek megismertelek.
Remélem még találkozunk, a blogodat pedig olvasni fogom.
Üdvözlettel:
