Sok idővel ezelőtt élt egy szamuráj és menyasszonya, akik nagyon szerették egymást. Egy nap a lányt, miközben az erdőben sétált, megtámadta és súlyosan megsebesítette egy tigris. Nem számított, hogy a férfi mindent elkövetett, hogy megmentse őt, a lány belehalt sebeibe.
A férfi hatalmas bánatában megfogadta, hogy bosszút áll a tigrisen, amiért megölte a nőt akit szeretett. Nap-nap után járta a dzsungelt íjával, keresve az állatot hónapokon keresztül, míg végül egy nap meglátott a távolban egy alvó tigrist.
A szamuráj elővette íját, pontosan megcélozta és lőtt. A nyílvessző mélyen belefúródott az állat testébe. Közelebb ment, hogy megbizonyosodjon róla, hogy tényleg megölte e a tigrist, és ekkor vette észre, hogy valójában egy csíkos sziklára lőtte ki nyilát, mely alakja a távolból egy alvó tigrishez hasonlított.
Ezután gyorsan elterjedt a hír a környékbeli emberek között, hogy milyen erős volt a szamuráj, hogy egy kősziklába képes volt nyilat lőni. Sokan elhatározták, hogy próbára teszik a férfit, azonban akárhányszor próbálkozott, a nyilak lepattantak a szikláról. Azért történt így, mert ekkor a szamuráj már tudatában volt annak, hogy mire lő az íjával, míg azelőtt bosszúvágya oly erőssé tette, hogy képes volt keresztül lőni még a kősziklát is.
Ez a történet az alapja annak a régi mondásnak, mely szerint:
„Az erős akarat még egy kősziklán is képes áthatolni.”
