Menü

9 Önvédelem Iskola

A 9 Ryu

Gyokko Ryu Kosshijutsu
A drágakő tigris iskolája

Togakure Ryu Ninpo
Az elrejtett ajtó iskolája

Takagi Yoshin Ryu Jutaijutsu
A magas fa, felemelkedett szív iskolája

Shindenfudo Ryu Dakentaijutsu
A mozdíthatatlan szív iskolája

Kumogakure Ryu Ninpo
Az elrejtett felhő iskolája

Kukishinden Ryu Hikenjutsu
A kilenc démonisten iskolája

Koto Ryu Koppojutsu
A romboló tigris iskolája

Gyokushin Ryu Ninpo
A drágakő szív iskolája

Gikan Ryu Koppojutsu
Az igazság, hűség és igazságosság iskolája

Nincsenek hozzászólások

Gikan Ryu Koppojutsu

Az igazság, hűség és igazságosság iskolája

gikanryu_kanjiGikan Ryu Akimoto Kanai Moriyoshi a Koto Ryu Koppojutsu 3. nagymesterének tanítványa volt, ő tette le a Gikan Ryu alapjait, de ismeretlen okokból mégsem őt tekintik az alapítónak, hanem az Erioku-periódusban élt Uryu Hangan Gikanbo-t, akinek a rúgása (máshol öklének ütését említik) állítólag olyan erős volt, hogy egyszer kettétörte vele egy kard pengéjét. Gikanbo a Koppojutsu, a Hicho Jutsu (ugrások) és a Senban Nage (pengedobás) specialistája volt, ezek ma is jellemzőek a Gikan Ryu-ra. A Bujinkan-ban a mély és nyitott állások illetve a koppojutsu tette „ismertté”, habár nem igazán ismert stílus.

Uryu Gikan, az iskola 10. nagymestere, 1863 augusztus 17-én találkozott a Kukishinden Ryu mesterével, Ishitani Takeoi Masatsugu-val. Uryu Gikan a „Tenchigumi no Ran” csatában a császárhű csapatok oldalán harcolt, ahol súlyos sebesülést szerzett. Eljutott egy közeli templomba, ahol találkozott későbbi barátjával, akitől megtudta, hogy a csata a császári csapatok súlyos vereségével zárult. Felgyógyulása után együtt menekültek Iga tartományba, ahol Gikan Isithani-tól Gikan Ryu-t tanult, majd később az iskola nagymestere lett, csakúgy mint a Kukishinden Ryu-é és a Hontai Takagi Yoshin Ryu-é is.

A Gikan Ryu sok ököl-, taposó-, és dobótecnikát tartalmaz, dinamikus lábmunkája a Bujinkan-ban is jelentős szerephez jut. Az iskola egy tanítása igy hangzik: „Bufu ni sente nashi. – Nem erről az oldalról érkezik az első ütés.”

A Gikan Ryu Makimono-iban (írott tekercsek) csak a technikák neve szerepel, minden további magyarázat nélkül. Ez az iskola tanításainak titkosságát és titokban maradását szolgálta, az ismeretek, a tudás tradicionálisan mesterről tanítványra szállt.

Akimoto Fumio volt a Gikan Ryu nagymestere Hatsumi sensei előtt, de korai halála után Takamatsu soke Hatsumi-ra hagyományozta az iskolát.

Úgy tartják, hogy az iskola hagyományosan öt szintre tagozódik, ezek a Shoden Gata, a Chuden Gata, az Okuden Gata, a Kaiden Gata és a Menkyo Kaiden. A Shoden Gata kivételével nagyon kevés ismert a többi négy szintből.

Gikan Ryu Koppojutsu nagymesteri láncolata:

Akimoto Kanai Moriyoshi
1. Uryu Hangan Gikanbo (1558-1570)
2. Uryu Yoshimitsu (1573-1592)
3. Uryu Yoshimori (1624-1644)
4. Uryu Yoshichika (1661-1673)
5. Uryu Yoshitaka (1688-1704)
6. Uryu Yoshihide (1751-1764)
7. Uryu Yoshimori (1789-1801)
8. Uryu Yoshiaki (1830-1844)
9. Uryu Yoshiyasu (1861-1864)
10. Uryu Gikan (1865-1868)
11. Ishitani Takeoi Masatsugu (m.h.: kb. 1905)
12. Ishitani Matsutaro Takekage (m.h.: kb. 1911)
13. Takamatsu Toshitsugu (1911-1972)
14. Akimoto Fumio (m.h.: kb. 1962)
15. Hatsumi Masaaki (1971-)

,

Nincsenek hozzászólások

Gyokko Ryu Kosshijutsu: Drágakő Tigris Iskolája

A drágakő tigris iskolája

gyokkoryu_kanjiGyokko Ryu Az egyik legrégebbi iga-i iskola, sok más iskolára is hatással volt. A Kuden, a Gyokko Ryu szájhagyománya szerint egy alacsony termetű kínai palotaőr vagy hercegnő fejlesztette ki a technikákat a 900-as évek elején, melyeket japánba egy Cho Gyokko avagy Yo Gyokko (Yao Yu Hu) nevű kínai szerzetes vitte át. Az első japán nagymestere Tozawa Hakuunsai volt, aki 1156-1159 között bukkant fel. Nem tudjuk hogyan lett nagymester illetve hogy hol tanulta meg a Gyokko Ryu-t. A tudás generációkon keresztül szállt apáról fiúra, míg el nem jutott Sakagami Taro Kunishige-ig. Ő szervezte meg az iskolát és vezette 1532-től 1555-ig. Az iskola ezután Momochi Sandayu-hoz került a Momochi családból. Később a Toda család örökölte és így jutott el Takamatsu Toshitsugu-hoz, majd Hatsumi Masaaki-hoz.

Az iskolát a Kamakura-, a Nambokucho- és a Muromachi-periódusban a Suzuki család irányította. A XVI. században a Sakagami család kezébe került. 1532 és 1555 között Sakagami Taro Kuniushige rendszerezte a stílus módszereit és elnevezte Gyokko Ryu Shitojutsu-nak (shito-jutsu = technikák ujjheggyel). A következő feltételezett nagymester, Sakagami Kotaro Masahide 1542-ben életét vesztette egy csatában. Ennek következtében a cím Sougyoku Kan Ritsushi-hoz került (ismert Gyokkan Ritsushi-ként is). Sakagami Kotaro Masahide lett volna a nagymester a Koto Ryu Koppojutsu-ban is, de ezt nem érte meg és a Gyokko Ryu mesterei között is csak néhol említik meg. Sougyoku Kan Ritsushi, aki vagy a Kishu területről jött, vagy a Kishu Ryu-hoz is tartozott, átnevezte a Gyokko Ryu Shitojutsu-t Gyokko Ryu Kosshijutsu-vá. Volt néhány tanítványa, akik a XVIII. században különböző iskolákat alapítottak a Gyokko Ryu-ra és más, Sougyoku által tanított módszerekre alapozva. A családfa szerint Gyokkan avagy Sougyoko Kan egyike a fő embereknek akik a Bujinkan ezen iskolájához kötődnek.

Bár igaz, hogy két másik iskola is, melyet Sougyoku Kan Ritsushi tanítványi alapítottak, végül Hatsumi Masaaki-hoz került, de a Gyokko Ryu mindig a saját útján haladt a Koto Ryu-val. Az iskolákat Toda Sakyo Ishinsai és Momochi Sandayu örökölte. Ezután az iskolák a Toda és a Momochi családok kezében maradt egészen addig, amíg el nem jutottak Takamatsu-ig, aki az utolsó volt a Todák közül, és aki végül Hatsumi Masaaki-ra hagyta örökül őket.

A Gyokko Ryu a Dai Nippon Bugei Ryu Ha szerint kosshi-jutsu, shito-jutsu és ninpo egyszerre. A Bujinkan-ban az iskola a taijutsu alapjai (Kihon Happo, Sanshin no Kata és Muto Taihenjutsu) miatt ismert a leginkább. Jellemző az iskolára a kosshi-jutsu (izmok és inak támadása) és a Shito-jutsu (ujjheggyel, különösen hüvejkujjal (= boshi, shito), történő támadás). Erős, gyors, köríves mozgásokat alkalmaz, küzdelemben nagy távolságot tart, a technikák sok mozgást kívánnak.

Egyszer, amikor Toda Shinryuken a fiatal Takamatsu-t oktatta, azt mondta neki, hogy a legfontosabb dolog, amit meg kell tanulnia, az a nyolc alapvető technika. Ez a nyolc technika az alapköve Hatsumi sensei Bujinkan Budo Taijutsu-jának is. Ezeket a technikákat Kihon Happo-nak hívják.

A Toda és a Momochi család Iga-beli akcióinak köszönhető, hogy ezek az iskolák beleívódtak az Iga nindzsa tradícióiba. Egy másik történelmi kapocs az, hogy Takamatsu nagybátyja, Toda Shinryuken Masamitsu leszármazottja volt Tozawa Hakuunsai-nak. Toda Shinryuken Masamitsu azt tanította Takamatsu-nak, hogy a legfontosabb a Kihon Kata avagy a Kihon Happo technikáit tanulmányozni, mert ez minden harcművészet alapja. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a Kihon Happo magába foglal minden olyan módszert, ami hatásos valódi küzdelemben. Vannak benne védések, ütések, rúgások, csukló és könyök törések, illetve dobások.

A Gyokko Ryu módszerei a kosshi-jutsu-n (a test lágy részeinek támadása) alapulnak. Ennek a stratégiája nagyon különbözik a koppojutsu-étól, ami az ellenfél csontszerkezetére koncentrál. Amíg a Koppojutsu ki és belép a támadókörbe hogy jó szögben tudja támadni az izületeket, addig a kosshi-jutsu oldalra lép vagy az ellenfél mögé kerül hogy közel kerüljön a kyoshu-hoz (a test gyenge részei). A célpontok lehetnek idegpontok, de belső szervek vagy izmok kapcsolódási helyei is. Ez a rendszer valószínűleg azért alakult ilyenné, mert egy alacsony termetű személy hozta létre. Az erőt az ellentámadásoknál nem az izmokkal, hanem a csipő és a gerinc mozgatásával hozza létre. Ez például a védésben is megmutatkozik, ami egy erőteljes védésre koncentrál, ami kibillenti az ellenfelet az egyensúlyából hogy így elérhetővé tegye a test gyengébb pontjait (például Jumonji kata). Fontos részlet, hogy amikor közel kerül az ellenfélhez, a hátsó kéz mindig az arc előtt van hogy védje azt a támadásoktól. A Gyokko Ryu lényege, hogy ha sikerül izület által lefogni az ellenfelet, akkor az izületet a testhez szorítva lépésekkel körbetekeri az ellenfél testét az izületen. Mivel a lépkedés sok időt vesz igénybe, a mozgás előtt és közben idegpontokat támad. A mozgás a Gyokko Ryu-ban az ellenfél egyensúlyi pontja körül történik.

A Gyokko Ryu gyakran használja testfegyverként az ujjakat és az ujjbegyeket, ezért shito-jutsu, illetve boshi-jutsu. Ez többnyire a három hivatalos állásban, az Ichimonji no kamae-ban, a Jumonji no kamae-ban és a Hicho no kamae-ban is megmutatkozik, ahol a hüvelykujj mindig felfelé mutat. Ennek oka az energia szabad áramoltatása illetve a legerősebb ujjunk, a hüvelykujj támadó pozícióban tartása, és nem szabad akadozásnak lennie a mozgásban sem. A Gyokko Ryu-ban fontos a szív védelme. Ezért előnyösebb, ha a jobb láb van elől, mert így a test bal oldala messzebb kerül az ellenféltől és jól lehet védeni. (A Shosin no kamae, a Doko no kamae („dühös tigris”) és a Hanin no kamae is lehet hogy beletartozik a Gyokko Ryu-ba.)

A Gyokko Ryu sok részből áll. Az első lépés a Kamae no kata (állások) és a Taihen Kihon (esések). A következő lépés a Ki kata, másnéven Sanshin no kata. A Ki kata alapvető mozgásformákat tartalmaz az öt elemre alapozva. Ezek a mozgásformák a Gyokko ryu minden technikájában megjelennek. Ezután jön a Kihon kata és a Toride Kihon kata, amelyek egyszerű gyakorlatokat tartalmaznak ütésekre, rúgásokra, védésekre, dobásokra és megragadásokra. Sokan sokféle módon határozták meg hogy hány gyakorlat van és hogy melyik hova tartozik. Általában van három gyakorlat ütésekre, rúgásokra és védésekre, és öt a megragadásokra és dobásokra.

Az alaptechnikák után következik a kosshi-jutsu. A kosshi-jutsu technikái három fő részre tagolódnak: Joryaku no maki (fegyvertelen fegyvertelen ellen), Churyaku no maki (fegyvertelen tanto vagy kotachi ellen) és Geryaku no maki (fegyvertelen ken vagy yari ellen).

A Gyokko Ryu a kosshi-jutsu mellett a katana, a tanto és bo használatát is tanítja, de néhány bo technika kivételével sajnos ezek nem ismertek. A bo technikák többnyire a Ki kata mozgására alapulnak. A bo-t a kosshi-jutsu technikák hatékonyságának növelésére használja, bár nincs bizonyíték arra hogy volnának speciális bo technikái. Talán ez egy bizonyíték arra, hogy a bo-t nem tekintették igazi fegyvernek fegyveres ellenfél ellen a csatatéren, ahol a botot általában a hossza miatt az ellenfél távoltartására használták. (Azért, mert ez ütközik a kosshi-jutsu-val?) A Gyokko Ryu bo-technikái néhány kivételével sajnos nem ismertek, ugyanis az iskola több ága kihalt. A bo technikák többnyire a Ki kata (Sanshin kata) mozgásán alapulnak.

A Bugei Ryu Ha Daijiten szerint a Gyokko Ryu is ninpo iskola, bár Hatsumi sensei nem utal rá úgy, mintha kosshi-jutsu iskola lenne. Hatsumi szerint a kosshi-jutsu sok más Igai rendszer alapja is. Eddig még nem tudunk Gyokko Ryu kémkedési technikákról, de a stratégia és a filozófia fontos része a tanításának. Ez tisztán megmutatkozik a következő imákban is, amik a Gyokko Ryu-hoz tartoznak: Ten Ryaku Uchu Gassho (ima az éghez és a világegyetemhez), Chi Ryaku Futen Goshin Gassho (ima a szél köréhez) és Jin Ryaku Chi Sui Ka Fu Henka Ryaku (ima a föld, a víz, a tűz és a szél köréhez).

A Hanno Hon Itsu Gassho-t követik olyan mondatok, mint a „Shin Shingan – Isten szíve és szemei”, „Kurai Dori – helyzetfelismerés” és „Bushigokoro womotte totoshi no nasu – a harcos szive nemes és bátor / a harcos szíve csodálatos és egyben a legfontosabb is”. A Shin Shingan lehet az a képesség, amely segítségével gondolkodás nélkül meg lehet érteni a helyzetet, vagy az a képesség, amely által hallgatunk az ösztöneinkre.

Itt található a Gassho Kuji Kiri is. A Gassho a kezek imához való összefűzését jelenti, a kuji kiri pedig egy módját az akarat összpontosításának, amely során az egyén elméje a tudatos és a tudatalatti állapot között lebeg. A Gyokko Ryu-ban ezt Sanpo Gassho-nak nevezik, amely három kincset jelent: Kongo (felhők), Suirin (a víz gyűrűje) és Kaku Ghasso (tűz és szél).

A Kuden, a Gyokko Ryu filozófiai és stratégiai tanítása szájhagyományként terjed. Vannak persze titkok is az iskolában, ezeket hívják Hiden-nek. Ezt nem mindig írják le, hanem nagymesterről nagymesterre száll kuden-ként. Az egyik kuden azt mondja : „Kuden Hissho Ho – Mindig nyerj”. A magyarázata ennek a mondásnak az, hogy soha ne engedd az ellenfeled nyerni, de sose használj erősebb technikát, mint ami indokolt. Ez fontos stratégia, amely sosem mutatja meg hogy az alkalmazója képességeinek mi a végső határa. Vannak stratégiák a Gyokko ryu-ban, melyeknek a neve Tenmon Chimon, az ég és föld technikái, melynek jelentése egyenlőre nem ismert.

A következő kilenc szabály, a Ninja no Kissoku, feltételezhetően a Gyokko Ryu-ból származik:

* A „NIN” jel a haza védelmét jelenti akár az életed árán is.
* Felejtsd el magad, légy türelmes és ne féld a halált.
* Veszélyben ne mondj semmit.
* Ha erős ellenfél érkezik, ne hódoljon be a szellemed.
* Szolgáld és védd a mestered éppúgy mint a szüleid.
* A bűn visszatart az előrehaladástól.
* A részegség eltorzítja az itélőképességet.
* Pusztísd el az ellenség erejét, de hagyd meg az életét.
* Másnak ne taníts a mestered engedélye nélkül.

Fontos történelmi események:

618-907: A kínai Tang-dinasztia alatt Cho Gyokko és Yo Gyokko (lehet hogy egy személy volt, vagy nem is kettő hanem sok) elhagyta a háborúskodó kínát és Japánba érkezett. Ők hozták Japánba azokat az alapokat, melyre késöbb a Gyokko Ryu épült. A legenda szerint az eredeti technikákat egy udvarhölgy fejlesztette ki (lehet hogy hercegnő) a kínai császári udvarban, aki gyors testmozgással támadott különböző pontokat a testen. Ez a bizonyos hölgy nagyon ismert volt a táncos és a harcos képességei miatt. Egy másik elmélet szerint egy kínai palotaőr fejlesztette ki ezeket a technikákat, hogy leküzdje az alacsony testfelépítésének hátrányait.

1354-1555: Sakagami Taro Kunishige, a tizedik nagymester a ryu-t Gyokko Ryu Shitojutsu-vá alakította. Ő alapította a Koto Ryu-t is.

1532-1555: Sogyokkan Ritsushi, a tizenkettedik nagymester, aki vagy a Kishu területről jött, vagy a Kishu Ryu-hoz is tartozott, átnevezte a Gyokko Ryu Shitojutsu-t Gyokko Ryu Kosshijutsu-vá. Ez a ryu mai neve is. Volt négy tanítványa, akik közül Akimoto Kanai Moriyoshi megalapította a Gikan Ryu-t, Sasaki Gendayu Sadayasu a Gyokushin Ryu-t, Suzuki Taizen Taro a Hontai Gyokushin Ryu-t, ami később az Izumo Ryu lett, és Toda Sakyo Ishinsai, aki a Gyokko Ryu és a Koto Ryu következő nagymestere lett.

1581: Oda Nobuo november harmadikán 46000 emberrel apja, Oda Nobunaga parancsára megtámadta Igát. A nagy csatát „Tensho Iga no Ran”-nak nevezték el. A japán harci krónikák megemlítik, hogy Momochi Sandayu (a Gyokko Ryu 14. nagymestere) bátran harcolt. Lehet hogy meghalt a csatában, mert többet nem hallottak róla.

1624: Toda Seiryu Nobutsuna a Togakure Ryu 24. nagymestere megszerezte a nagymesteri címet a Kumogakure Ryu-ban és a Gyokko Ryu-ban is. Ő volt a Gyokko Ryu 18., a Gyokushin Ryu 11., a Koto Ryu 9. és a Kumogakure Ryu 4. nagymestere. Paul Richards könyvében más álláspontot fejt ki. Szerinte ezt Toda Shinryuken Masamitsu, a 32-ik soke valósította meg a XIX. században.

1909: Takamatsu Toshitsugu, a Gyokko Ryu 27. nagymestere megszerezte a nagymesteri címet a Gikan Ryu-ban (17.), a Kukishinden Ryu-ban (27.) és a Takagi Yoshin Ryu-ban (16.).

1972: Amikor Takamatsu soke meghalt, Hatsumi Masaaki örökölte az iskolát és megalapította a Bujinkan-t. Ő volt az első aki megismertette a nagyvilággal a Ninpo-t.

A Gyokko Ryu részei:

* Taihen Kihon (esések, az uke karddal támad)
o Hira no kamae
o Ichimonji no kamae
o Jumonji no kamae

* Sanshin no kata (Shoshin Go Kei Gogyo no kata)
o Chi
o Sui (Mizu)
o Ka (Hi)
o Fu (Kaze)
o Ku

* Ki Kata (ez az első három technika a Bujinkan Kihon Happo-ban)
o Hidari Ichimonji no Kamae
o Migi Ichimonji no Kamae
o Hidari Hicho no Kamae
o Migi Hicho no Kamae
o Jumonji no Kamae

* Toride Kihon Kata (az utolsó öt technika (*) a Bujinkan Kihon Happo-ban)
o Hidari Omote Gyaku *
o Migi Omote Gyaku *
o Hidari Omote Gyaku no Tsuki *
o Migi Omote Gyaku no Tsuki *
o Hidari Ura Gyaku *
o Migi Ura Gyaku *
o Hidari Musha Dori *
o Migi Musha Dori *
o Hidari Jigoku Dori (Musodori)
o Migi Jigoku Dori (Musodori)
o Ganseki nage * (talán csak Kukishinden Ryu?)
o Ogyaku * (talán csak Takagi Yoshin Ryu?)

* Joryaku No Maki (12 technika fegyvertelen támadás ellen)
o Kokuu
o Renyo
o Danshu
o Danshi
o Saka Nagare (Gyaku nagare)
o Keoh
o Hanebi
o Ketoh
o Yubi Kudaki
o Ketsumyaku
o Teiken
o Sakketsu (Satei)

* Churyaku No Maki (8 technika tanto vagy kodachi ellen)
o Ujaku
o Seito
o Da Shin
o Ko Rai (Koraku)
o Kou (Hanetsurube)
o Shien
o Hosen
o Horaku

* Geryaku No Maki, Mutodori Gedan (8 technika katana vagy yari ellen)
o Shunu
o Shun Soku
o Ichi Geki
o Kaisoku
o Ko Ryaku
o Iaifuji (Iai tsui)
o Chingan
o Fuu (Fumo)

* A Gyokko ryu állásai
o Ichimonji no kamae
o Hicho no kamae
o Jumonji no kamae
o Doko no kamae
o Shoshin no kamae
o Hanin no kamae
o Shizen no kamae
o Bobi no kamae (talán Koto Ryu?)
o Hira no kamae

Gyokko Ryu Kosshijutsu nagymesteri láncolata

1. Ikai (a kínai Tang-dinasztia idején)
2. Hogenbo Tesshun (a kínai Tang-dinasztia idején)
3. Sasabe Tendo (a kínai Tang-dinasztia idején)
4. Hachiryu Nyudo (a kínai Tang-dinasztia idején)
5. Tozawa Hakuunsai (1156-1159)
6. Tozawa Shozuke (1161-1162)
7. Suzuki Saburo Shigeyoshi (1171-1180)
8. Suzuki Gobei
9. Suzuki Kojiro Mitsu (1288)
10. Tozawa Nyudo Geneai
11. Yamon Hyoun
12. Kato Ryu Hakuun (1394)
13. Sakagami Goro Katsushige (1532)
14. Sakagami Taro Kunishige (1542)
15. Sakagami Kotaro Masahide
16. Sougyoko Kan Ritsushi
17. Toda Sakyo Ishinsai
18. Momochi Sandayu (kb. 1542-1555)
19. Momochi Sandayu (kb. 1570-1592)
20. Momochi Tanba Yasumitsu (1596-1615)
21. Momochi Taro Saemon (1615-1624)
22. Toda Seiryu Nobutsuna (1624-1644)
23. Toda Fudo Nobuchika (1644-1661)
24. Toda Kangoro Nobuyasu (1681-1704)
25. Toda Eisaburo Nobumasa (1704-1711)
26. Toda Shinbei Masachika (1711-1736)
27. Toda Shingoro Masayoshi (1736-1764)
28. Toda Daigoro Chikashige (1764-1804)
29. Toda Daisaburo Chikashige (1804)
30. Toda Shinryuken Masamitsu (1824-1909)
31. Takamatsu Toshitsugu (1909-1968)
32. Hatsumi Masaaki (1968-)

,

Nincsenek hozzászólások

Gyokushin Ryu Ninpo

A drágakő szív iskolája

gyokushinryu_kanjiGyokushin Ryu Általánosan elterjedt erről az iskoláról, hogy nagyobb figyelmet szentel a stratégiának, mint a közelharcnak, pedig viszonylag sok harci technikája van. Jellemző az iskolára, hogy megpróbálja az ellenfelet védtelenné tenni, pl. a kezeinek a felemelésével, majd pedig megsemmisítő támadást mér rá. Az 1500-as évek közepén alapította Sasaki Goeman Teruyoshi. Nagyon kevés technikája ismert. Állítólag a Sutemi Nage jellemző az iskolára, mint harci technika, illetve a kusari-fundo használata. Jellemzőbb az információszerzés és egyéb kémkedési technikák (Cho-ho) .

Hatsumi sensei Ueno Takashi-tól megkapta a Menkyo Kaident, így ma ő a Gyokushin Ryu Koppo mestere is.

Létezik még Gyokushin Ryu Jujutsu nevű iskola is, de az nem tartozik a Bujinkan-hoz, illetve a már említett Gyokushin Ryu Koppo nevű iskola is, amelynek a jelek szerint nem sok köze van a többi iskolához.

Valószínűsítik hogy Kano Jigoro is tanult Gyokushin Ryu-t.

Gyokushin Ryu Ninpo nagymesteri láncolata:

1. Sasaki Goeman Teruyoshi
2. Sasaki Gendayu Sadayasu
3. ismeretlen
4. ismeretlen
5. ismeretlen
6. ismeretlen
7. ismeretlen
8. ismeretlen
9. ismeretlen
10. ismeretlen
11. Toda Seiryu Nobutsuna (1624-1644)
12. Toda Fudo Nobuchika (1658-1681)
13. Toda Kangoro Nobuyasu (1681-1704)
14. Toda Eisaburo Nobumasa (1704-1711)
15. Toda Shinbei Masachika (1711-1736)
16. Toda Shingoro Masayoshi (1736-1764)
17. Toda Daigoro Chikahide (1764-1804)
18. Toda Daisaburo Chikashige (1804-1818)
19. Toda Shinryuken Masamitsu (1909)
20. Takamatsu Toshitsugu(1910-1968)
21. Hatsumi Masaaki (1968-)

,

Nincsenek hozzászólások

Koto Ryu Koppojutsu

A romboló tigris iskolája

kotoryu_kanjiKoto Ryu Az iskola neve más értelmezés szerint „letaglózni a tigrist [az ujjakkal]”. A Koto Ryu Koppojutsu pontos eredete ismeretlen, de valószínűleg a mai Korea területéről került Japánba az őse, egy Chan Buso nevű ember által. Ez az 1500-as évek előtt lehetett, mert Sakagami Taro Kunishige az 1500-as évek közepén alapította meg Koto Ryu-t, majd további két generációnyi idő múlva formálta Toda Sakyo Ishinsai a Koto Ryu Koppojutsu-t ryu-vá.

A Bujinkan-on belül a koppojutsu ([csont]törő technikák), a különleges biken (nindzsa kard) harci stílusa (balkezes fogás) és Muto Dori technikái (fegyvertelen fegyveres ellen) által vált híressé, hírhedtté. Jellemző rá a brutális, megsemmisítő hatású támadás és védekezés. A neve is utal keménységére: a tigris letaglózása (az ujjakkal).

Ez az iskola nagyon fontosnak tartja az állandó szemkontaktust. A harcos mindig nézzen az ellenfél szemébe, pontosabban a két szeme közé, a harmadik szemre, mert így ki tudja olvasni az ellenfél szándékait.

Az iskola egyik különleges lépése a yoko aruki, az oldalra lépés a lábak keresztezésével. Ez a stílus a szabadtéri harcra koncentrál, nagy távolságot tart, így támadáskor be kell lépnie a támadónak az ellenfélhez. Technika közben viszont kis távolságot tart. Ez lehetővé teszi, hogy rálépjünk az ellenfél lábára, így akadályozva meg a menekülésben, illetve még egy sérülést okozva neki. Jellemző az iskolára a metsubishi, az ellenség szemének támadása illetve látásának zavarása. A Koto Ryu 35 kyoshu-t (gyenge pont, életpont) is támad. Ezek a technikák nagyon sok gyakorlást igényelnek, és több olyan kyoshu is van, amelyek személyenként kicsit eltérő helyen vannak, ezeket csak próbálgatásokkal vagy intuícióval, esetleg a hatodik érzékkel lehet eltalálni.

Takamatsu sensei 9 évesen kezdett Koto Ryu-t tanulni, 13 évesen pedig már mestere volt a stílusnak. Önéletrajzában leírta, hogy köveket kellet hosszú időn keresztül ütögetnie, hogy megfelelően kemény és erős ujjai, kézfejei és csuklói legyenek. A Koto Ryu ugyanis a legkeményebb iskola, és a technikák egy jelentős része csak megfelelően felkeményített kezekkel illetve testtel hajtható végre. A legendárium szerint az 1960-as években Takamatsu egy tokiói sportujságírónak megmutatta, hogy mire képes a Koto Ryu, ha megfelelően használják. Egy több centiméter vastag deszkát ütött meg shako-ken-nel, aminek eredményeképpen az öt ujja öt lyukat ütött a deszkába.

Koto Ryu Koppojutsu nagymesteri láncolata:

1. Sakagami Taro Kunishige (1542)
2. Sakagami Kotaro Masahide (Bando Kotaro Minamoto Masahide)
3. Sougyoku Kan Ritsushi
4. Toda Sakyo Ishinsai (kb. 1542-1555)
5. Momochi Sandayu (kb. 1570-1592)
6. Momochi Sandayu (1596-1615)
7. Momochi Tanba Yasamitsu (1615-1624)
8. Momochi Taro Saemon (1624-1644)
9. Toda Seiryu Nobutsuna (1644-1661)
10. Toda Fudo Nobuchika (1681-1704)
11. Toda Kangoro Nobuyasu (1704-1711)
12. Toda Eisaburo Nobumasa (1711-1736)
13. Toda Shinbei Masachika (1736-1764)
14. Toda Shingoro Masayoshi (1764-1804)
15. Toda Daigoro Chikahide (1804)
16. Toda Daisaburo Chikashige (1865)
17. Toda Shinryuken Masamitsu (1909)
18. Takamatsu Toshitsugu (1910-1972)
19. Hatsumi Masaaki (1968-)

,

Nincsenek hozzászólások

Kukishinden Ryu Hikenjutsu

A kilenc démonisten iskolája

kukishindenryu_kanjiKukishinden Ryu A kuki jelentése „kilenc démon”. Az 1300-as évek közepén alapította Izumo Kanja Yoshiteru, de az iskola történelme az 1100-as évek Kínájáig visszavezethető. A különböző fegyveres technikái miatt híres. Ez az ryu rendelkezik a legtöbb kapcsolattal és áthatással a többihez, azonkívül több technikája teljesen idegen a ninjutsu-hoz szokott szemeknek, inkább hasonlít az Aikido-hoz vagy Karate-hoz.

A Kukishinden Ryu eredetére két elterjedt változat is van. Az egyik szerint Kínai eredetű, és Takamatsu a jelenlegi formájában tanulta azt és adta tovább Hatsumi senseinek. A másik szerint Takamatsu a Kukishin Ryu menkyo kaidenje lett, de nem lehetett a stílusvezető mestere mert annak a Kuki családból kell származnia, így Kukishinden Ryu néven alapított egy új iskolát és ezt adta tovább Hatsumi-nak. Ez utóbbit a Kukishin Ryu is elismeri, és Takamatsu-t mint a mesterek mesterét emlegetik.

A Kukishinden Ryu harcosok használták a yoroi-t, a harci páncélzatot, így sok olyan technika található benne, amely a páncél által nem védett helyeket támadja (pl. hónalj, könyékhajlat). Használja a Bo-Ryaku-t, a Sui-Ren-t, a Ka-Ren-t (tűz használata) és az onshin jutsu-t (álcázás, álruha alkalmazása). A fegyverek közül a hanbo, a bo, a kaginawa, a kusari-gama, a bisento és a daisharin (kétfejű fejsze) használata jellemzi.

Az 1900-as évek elején Takamatsu soke-t kérte fel a Kuki család – a Kukinshin Ryu „tulajdonosa” – hogy az addigra számukra már értelmezhetetlenné vált titkos irataikat (Kuki Nakatomi) magyarázza el nekik. Mivel Takamatsu mérges volt rájuk, amiért elfelejtették a „saját” iskolájuk legmélyebb tanait, ezért – habár sok mindent elmagyarázott – sok fontos dolgot nem modott el nekik.

Ueshiba Morihei is tanult Kukishin Ryu-t, erről bővebben az életrajza végén lehet olvasni. Egyesek szerint Kano Jigoro is tanult Kukishin Ryu-t, bár valószínűbb hogy a kapcsolatot nála a Kito Ryu Jujutsu-ban (az aikijujutsu egyik formája) kell keresni, ugyanis Kano sensei alaposan ismerte azt (az egyik Judo kata, a Koshiki-no-kata alapvetően egy Kito Ryu kata), valamit a Kukishin Ryu-nak is erős kapcsolatai vannak vele az egyik korábbi nagymester által. (A Kito Ryu Jujutsu, akárcsak a Kukishin Ryu, teljes páncélzatot használ és előszeretettel dobja az ellenfelét a talajra.) Ueshiba Morihei is alaposan ismerte a Kito Ryu Jujutsu-t, ez is lehet az oka a Kukishin Ryu és az Aikido egyes hasonló technikáinak. Valószínű, hogy Ueshiba sensei a Kuki Sinto-t, a családi stílus vallási irányzatát is alaposan ismerte Kuki Takaharu által. Kuki Takaharu, a Kuki család akkori osoke-ja a Kuki Shinto-nak szentelte az életét, a jutsu-kkal nem nagyon foglalkozott, az a család egyéb tagjaira hárult, valamint maga a családi stílus is a vallási irányba mozdult el már jóval korábban, ennek is szerepe volt a harci tudásuk „elvesztésében” a 2. világháborúban – nem foglalkoztak a harci résszel, így nem is tudták volna azt újjáéleszteni a titkos tekercsek megsemmisülése után Takamatsu sensei nélkül.

A Kukishinden Ryu Hikenjutsu kapcsolata más, Bujinkan -on kívüli iskolákkal: Kukishin Ryu, Kukishinden Hyoho, Kukishin Ryu Bojutsu, Kukishin Ryu Dakentaijutsu, Hon Tai Kukishin Ryu, Hon Tai Kukishin Chosui Ryu, Tatara Shinden Ryu, Shinden Tatara Ryu, Nakatomi Hyoho, Tenshin Hyoho Kukishin Ryu, Kito Ryu Jujutsu.

Kukishinden Ryu Hikenjutsu nagymesteri láncolata:

1. Izumo Kanja Yoshiteru
2. Izumo Koshiro Terunobu
3. Izumo Matsushiro Teruhide
4. Izumo Bungo Yoshiteru
5. Izumo Kanja Yoshitaka
6. Izumo Kanja Yoshiteru
7. Ohkuni Kisanta Kiyosumi
8. Tsutsumi Hakushi Mori Ritsuzan
9. Kuriyama Ukongen Nagafusa
10. Arima Kochinosuke Masayoshi
11. Ohkuni Kogenta Yukihisa
12. Kazama Shinkuro Hidechika
13. Ohkuni Kihei Shigenobu Genroku (1688)
14. Otone Sakon Yasumasu
15. Otone Genpachi Yoshihide
16. Otone Gengoro Yasuhira
17. Awaji Nyudo Chikayasu
18. Kurama Kotaro Genshin
19. Ohkuni Izumo Mori Shigehiro Kokwa (1844)
20. Sugino Juheita Kanemitsu
21. Hisahara Genjuro Yoshitane
22. Hisahara Kotaro Nobuyoshi
23. Ishitani Takeoi Masatsugu (?-1905)
24. Ishitani Matsutaro Takagage (?-1911)
25. Takamatsu Toshitsugu (1911-1968)
26. Hatsumi Masaaki (1968-)

,

Nincsenek hozzászólások

Kumogakure Ryu Ninpo

Az elrejtett felhő iskolája

kumogakureryu_kanjiKumogakure Ryu Iga Heinaizaemon No Jo Ienaga az 1500-as évek közepén alapította az iskolát, melyre jellemző a kama-yari és az ugró technikák használata. Különleges eszköze az ippon sugi noburi, ami egy 25 cm hosszú fém cső három vasheggyel, az egyik végén hosszú lánccal, annak a végén pedig kampókkal. Heinaizaemon állítólag Sarutobi Sasuke-tól tanulta a technikákat.

Általánosan elterjedt nézet, hogy a Kumogakure Ryu taijutsu-ja alapvetően azonos a Togakure Ryu-éval. Ezzel szemben a Kumogakure Ryu szűk állásokat és mozgásokat tartalmaz. Ezekre a kunoichi-k (női nindzsák) miatt volt szükség, ők ugyanis általában szűk kimonóban „dolgoztak”, amelyben nagyon sok speciális fegyvert el lehet rejteni, akárcsak a hajukban, cipőjükben vagy az esernyőjükben. További különbség, hogy a Kumogakure Ryu-ban több különböző védekezés is van, illetve használnak ugrásokat is. Az összes mozgáskor a lábak közel vannak egymáshoz, amely nagyon nehézzé teszi az ellenfél számára egy lágyékrúgás kivitelezését.

„Shikin haramitsu daikomyo.” – ezek a jól ismert szavak is állítólag a Kumogakure Ryu-ból származnak. Az iskola specialitása a ninjutsu (igazi, ízig-vérig ninjutsu, ninpo iskola).

Kumogakure Ryu Ninpo iskola nagymesteri láncolata:

1. Iga Heinaizaemon No Jo Ienaga
2. Toda Sagenta Nobufusa
3. Toda Gohei Nobunaga
4. Toda Noriyoshi
5. Toda Seiryu Nobutsuna
6. Toda Fudo Nobuchika (1624-1644)
7. Toda Kangaro Nobuyasu (1644-1661)
8. Toda Eisaburo Nobumasa (1661)
9. Toda Shinbei Masachika
10. Toda Shingoro Masayoshi
11. Toda Daigoro Chikahide
12. Toda Daisaburo Chikashige
13. Toda Shinryuken Masamitsu (1909)
14. Takamatsu Toshitsugu (1910-1972)
15. Hatsumi Masaaki (1968-)

,

Nincsenek hozzászólások

Shindenfudo Ryu Dakentaijutsu

A mozdíthatatlan szív iskolája

shindenfudoryu_kanjiShindenfudo Ryu Az 1100-as évek közepén alapította Genpachiro Temeyoshi, Izumo Kanja Yoshiteru kosshi-jutsu-jára építkezve. A Bujinkan-on belül a durva és hatásos jutaijutsu technikái miatt híres. Ennek az iskolának a technikáit alacsony emberek nagyon jól tudják hasznosítani. A hagyomány szerint a yari technikákat Izumo-nak tenguk tanították, és ezek a technikák a mai napig titkosak.

Az iskola a jujutsu-ra és a iainuki-ra (iai-jutsu) nagy hangsúlyt helyez. A katana-juk hosszabb és nehezebb mint az átlagos katana, így nehezebb és bonyolultabb kirántani is. A yari legkülönfélébb variációit, ono-t (harci fejsze), o-tsuchi-t (harci kalapács) és naginata-t is használ. Alkalmazza a Muto Dori-t (fegyvertelen fegyveres [kard] ellen). A hojo-jutsu-t (kötözés) a taijutsu-val szoros összefüggésben tanítja.

Takenaka Tetsunoke, Kano Jigoro egyik tanítványa is tanult egy időben Shindenfudo Ryu-t (a judo dobások egy része ebből a stílusból származik), Takamatsu soke pedig 9 évesen kezdett megismerkedni ezzel az iskolával.

A Shindenfudo Ryu öt alaptörvénye:
– tudni kell, hogy a türelem az első
– tudni kell, hogy az ember útja az igazságból fakad
– fel kell hagyni a kapzsisággal, a nemtörődömséggel és az önfejűséggel
– fel kell ismerni: a szomorúság és az aggódás természetes érzés, és keresni kell a mozdíthatatlan szívet
– nem szabad letérni a hűség és a testvéri szeretet ösvényéről, és egyre mélyebbre kell jutni a Budo szívébe

A Shindenfudo Ryu-ra jellemzőek a kemény ütések és csapások illetve a taposótechnikák, amelyek a Karate és Kempo technikákra vezethetők vissza, mivel Izumo Kanja Yoshiteru a Kempo mestere volt (természtesen nem a ma ismert Kempo-ról van szó).

Különlegessége ennek az iskolának, hogy nagy hangsúlyt fektet a védekező állások természetes mivoltának ismeretére, a kamae-i meglehetősen szabadok és lazák, mert a természetességre helyezi a hangsúlyt.

A Shindenfudo Ryu szerves része a jutaijutsu, a dakentaijutsu és az iai-jutsu.

Jutaijutsu: A jutaijutsu technikák főleg olyan ellenfelek ellen irányulnak, akik fogással, ütéssel vagy dobással támadnak. Minden alaptechnikának van öt henka-ja (variációja). Öt állást használ, ezek a Za no kamae, a Hiraichimonji no kamae, a Seigan no kamae, a Katate Seigan no kamae és a Shizen no kamae.

Erre a stílusra a legjellemzőbbek: nage waza (dobástechnikák), ha jutsu (szabadulás technikák), gyaku waza (ellentámadó technikák), shime waza (folytások), tori te (feltartó és lökő technikák), kansetsu waza (emelőtechnikák) és az osaekomi waza (földön tartó, leszorító technikák).

A jutaijutsu három nagy kata-ra épül:

* Shoden Gata (16 védekező fogástechnika)
o Kata Munedori
o Gyaku Kata Munedori
o Ude Dori
o Matsu Kaze
o Ryu Ko
o Gedan Gake
o Ude Dori
o Kyu In
o Kimon Dori
o Jinchu Nage
o Koromo Gaeshi
o Saka Otoshi
o Satani Nage
o Katate Otoshi
o Gyaku Nage
o Gokuraku Otoshi

* Chuden Gata (11 védekező fogástechnika)
o Fu Setsu
o Tama Otoshi
o Ugo
o Randori
o Tsuki No Wa
o Kocho Dori
o Kasa Harai
o Kakusei
o Ryo Yoku
o Utsushi Dori

* Okuden Kata (8 védekező fogástechnika)
o Hyo Fu
o Gosha Dori
o Te Ate
o Kari Shimo
o Tatsu Maki
o Furoya Nage
o Yama Arashi
o Bai Setsu

Dakentaijutsu: A dakentaijutsu nem használ kamae-kat, csak a Shizen no kamae-t alkalmazzák mint természetes állást, de nincsen kötött formája. Ebben ismeri el a természetességet, mint egyedüli védekező állást. A valóságban a személy elképzel egy védekező állást és készenlétbe helyezi magát. A kézzel való ütés és az ujjakkal való tépés gyakorlására fákat és sziklákat fognak, tartanak, szorítanak, ütnek és törnek össze. A rúgásokat úgy gyakorolják, hogy természetes séta közben, megállás nélkül kell egy bambuszfát megrúgniuk, ez a Take-Ori Keri (rúgással összetörni a bambuszt). A dobásokat szintén élő bambuszfák törésével és hajlításával gyakorolják. Az ütéseket és dobásokat úgy kell végrehajtani, hogy azok lehetőleg ne legyenek benne az ellenfél látóterében. Esésekből és dobásokból lehetőség szerint talpra kell érkezni, mert rendszerint mind a két kardot ( katana és wakizashi, vagyis daisho) maguknál hordták, így nem tudtak biztonságosan esni és gurulni.

* Ten no kata (mennyei formák; 8 védekező technika ütés és fogás ellen)
o Nichigeki
o Gekkan
o Fubi
o Uryu
o Unjako
o Setsuyaku
o Musan
o Karai

* Chi no kata (föld formák; 8 védekező technika ülő helyzetből ütés vagy fogás ellen)
o Riken
o Shinken
o Raiken
o Henkyo
o Issen
o Akuken
o Kenkon
o Suiryu

* Shizen Chigoku no kata (titkos természetes föld formák; 12 védekező technika fogás vagy ütés ellen)
o Tainagashi
o Kobushinagashi
o Fubatsu
o Ryotegake
o Routo
o Fudo
o Ugari
o Fukan
o Kasasagi
o Suzu Otoshi
o Kasumi Otoshi
o Shizen

Iai-jutsu: Mizuhara Kuro Yoshinari, a Mizuhara kastély ura azt írta, hogy a Iai-jutsu-t Minamoto Yoshitsune alapította abban az időben, amikor elhagyta a fővárost. Ő az iai (kardkirántás) egy nagy mestere volt. A Fudo Ryu tekercsekben az is olvasható, hogy ő lehetett az iai megalapítója.

Shindenfudo Ryu Dakentaijutsu iskola nagymesteri láncolata:

Ikai
Hogenbo Tesshin
Sakabe Tendo
1. Izumo Kanja Yoshiteru (1113)
2. Minamoto Hachiman Tamenari (1118)
3. Minamoto Hachiro Tameyoshi (1156)
4. Mizuhara Kuro Yoshinari (1204)
5. Mugaibo Shinnen (1233)
6. Ohkuni Zenhachiro Yoshinobu (1264)
7. Hata Saburo Sasukeyasu
8. Kotani Yuhachiro Nobuchika (1321 vagy 1331)
9. Kaneko Jinsuke Yoshikiyo (1346)
10. Tajima Genkoro Nariyoshi (1384)
11. Kammon Kokanja Yoshikane (1428)
12. Kimura Hozen (1460)
13. Ibuki Yoshihaha (1469)
14. Otsuka Hakushi Nyudo Tadamori (1506)
15. Otsuka Daikuro Tadahide (1522)
16. Abe Muga (1573)
17. Koga Taro Kyokokaku (1573)
18. Katayama Hokinokami Mori Hisayasu (1592)
19. Shindo Unsai (1624-1644)
20. Odagiri Tohyoe Yoshihiso (1624-1644)
21. Iida Jubee Tameyoshi (1764)
22. Mori Genroku Masahide (1804)
23. Toyota Jubei Mitsuyoshi (1865)
24. Toda Shinryuken Masamitsu (1824-1909)
25. Takamatsu Toshitsugu (1909-1968)
26. Hatsumi Masaaki (1968-)

,

Nincsenek hozzászólások

Takagi Yoshin Ryu Jutaijutsu: A magas fa, felemelkedett szív iskolája

A magas fa, felemelkedett szív iskolája

takagiyoshinryu kanji

Takagi Yoshin Ryu Az iskola alapítói Abe Unryu, Ito Kii no Kami és Takagi Oriemon Shigenobu. Abe Unryu egy taoista szerzetes volt, a shuriken-jutsu, a bo-jutsu, a yari-jutsu, a naginata-jutsu, és az Amatsu Tatara Rinpo Hiden Makimono Taijutsu mestere. Ő a Eiroku-korszakban élt a Funagata Yama-beli (Funagata-hegyi) Miyagi-ban. Az Abe a családneve, az Unryu pedig „Felhősárkány”-t jelent. Abe Unryu Ito Kii-nek (Ito Sukesada) tanította yari-jutsu rendszerét, amit O Sessho Hiden no Jutsu-nak nevezett. Az Amatsu Tatara tekercsekből, amelyet később Takamatsu sensei családja is megkapott, sok tudásra tett szert. Oriemon a Tanachi Ryu Jujutsu-ból is átvett néhány technikát.

Ito Kii no Kami egy szamuráj volt, a naginata-jutsu és a yari-jutsu egyik akkori legkiválóbb művelője, aki a Kempo-t, a hanbo-jutsu-t és a kodachi-jutsu-t adta hozzá a Takagi Yoshin Ryu-hoz.

A Takagi Yoshin Ryu mai formája az 1600-as évek közepe táján alakult ki. A stílus akkori nagymestere híres, kiváló harcos volt, aki sokáig nem talált legyőzőre. Egy párviadalban mégis legyőzte az ellenfele. Ekkor elkezdett gondolkodni, hogy hogyan is válhatna még jobbá, hogyan győzhetné le korábbi legyőzőjét. Egyszer egy parkban sétált és gondolkodott, amikor nagy reccsenést hallottt. Tél volt, a faágakat vastag hó fedte. A reccsenést egy tölgyfaág adta, amely letört a vastag hó súlya alatt. Takagi látta a lehulló ágat és a havat, de nem törődött vele. Később egy vízparthoz ért, amikor is látta, hogy a túlsó parton egy fűzfa ágai szinte a földig hajlanak a hó súlya alatt. Egyszer csak az egyik fűzfaágról lecsúszott a vastag hóréteg, mire az nagy lendülettel visszacsapódott eredeti, természetes helyzetébe. Ekkor jutott eszébe Takagi-nak a megoldás, miszerint is ő olyan mint egy tölgyfa, és nem pedig olyan, mint egy fűzfa. A tölgyfa nagyon erős és szilárd, de eltörik. A fűzfa gyengébb, viszont hajlékony. Ezután nekilátott az új elmélet és a hozzá tartozó technikák részletes kifejlesztéséhez. Az új stílus nevébe belekerült a yoshin, vagyis a fűzfa neve is, utalva az „ötletgazdára”. A Takagi Yoshin Ryu jellemzője azóta az egyenes háttal végzett technika. Magas állásokat használ; alacsony állást, guggolást, térdelést azonnali, dinamikus felállás követ.

„A vékony vessző hajlékony, a magas fa törékeny.” – ez volt Oriemon apjának tanítása, amely szintén szerepett játsz(hat)ott abban, hogy Oriemon kifejlessze az új technikákat.

Az általánosan elterjedt tévhit szerint a Takagi Yoshin Ryu Jutaijutsu a testőrök, palotaőrök kedvelt stílusa volt. Ebből csak annyi az igaz, hogy az egyik nagymestere palotaőr volt. Híressé a gyors és hatásos jutaijutsu technikái illetve a daisho sabaki tették. Kis lépéseket és elmozgásokat alkalmaz, így szűk helyeken (folyosó, szoba) vívott harcra is kiválóan alkalmas, de csatákban is használták. Jellemzője a „fegyvertelen fegyveres ellen” harc és az ellenféltől elvett fegyver használata, így ez az iskola is használ eszközöket (bo, hanbo, yari, kodachi, tanto, katana, shuriken). Speciális eszköze a jutte.

A technikák célja, hogy a védekező minél hamarabb a legközelebb kerüljön az ellenfélhez, azt minél több ponton kontrollálja, majd a földre vigye. A földreviteli technikák lényege, hogy a technikát elszenvedő ne tudjon tompítani vagy gurulni. Az ellenfelet magunk elé, lefelé kell dobni, nem pedig távol magunktól, így könnyű lezárásokat végrehajtani rajta. Ettől függetlenül nincsenek nagy dobások, mert a cél az azonnali földrevitel, amelyet gyakran térdelve kell végrehajtani. A dobások végrehajtása előtt (azt megkönnyítve) kibillenti az ellenfelet az egyensúlyából. A dakentaijutsu technikái gyorsak, nem romboló erejűek, ugyanis előszeretettel támadja a vitális pontokat. Gyakran alkalmaz rúgásokat a lábak ellen. Küzdelem közben az ellenfél szemébe kell nézni és ki kell találni a szándékát, a következő támadás fajtáját. Támadás és védekezés közben is használja a kiai-t (támadás közben az „A, E, I, O”, védekezéskor pedig a „KA, TA, TO” hangokat). Az ellenfél hatástalanítása után azonnal felkészül egy újabb támadó megjelenésére.

A Takagi Yoshin Ryu 3. nagymestere, Takagi Gennoshin Hideshige, találkozott és összebarátkozott a Kukishinden Ryu 12. nagymesterével, Kazama Shinkuro Hidechika-val. Egyszer elhatározták, hogy barátságos párbajokon összemérik egyéni képességeiket és a stílusok életképességét. Azt tapasztalták, hogy a pusztakezes harcban a Takagi Yoshin Ryu a hatásosabb, míg a fegyveres harcban a Kukishinden Ryu. Ekkor elhatározták, hogy jobbá teszik az iskolákat, így technikákat vettek át egymástól. Ezért hasonlítanak egymásra a két iskola technikái, állásai. Ezen felül létrehoztak még két új iskolát is, Hontai Kukishinden Ryu és Hontai Takagi Yoshin Ryu néven. Így a két iskolából négy iskola lett, sok közös vonással. Takagi Gennoshin Hideshige viszonylag korán meghalt, az örököse Kazama Shinkuro Hidechika lett. Így lett a Kukisinden Ryu 12. nagymestere a Takagi Yoshin Ryu 4., a Hontai Kukishinden Ryu és a Hontai Takagi Yoshin 1. nagymestere. Ő négy kiválasztott tanítványának tanította ezeket az iskolákat, de tanítványonként csak egyet-egyet.

A már említett Hontai iskolán kívül még léteznek egyéb, a Takagi Yoshin Ryu-hoz kapcsolódó Hontai iskolák, mint például a Hontai Yoshin Ryu, amit 1660 táján alapított Takagi Setsuemon Shigtoshi. Ez az iskola ma is létezik és a világ több országában is tanítják. A jelenlegi, 18. nagymestere Inoue Tsuyoshi.

A Yoshin Ryu-t 1660 táján alapította Akiyama Shirobei Yoshitoki. A jelenlegi, 13. nagymestere Koyama Takako. Az iskola tanítja a naginata használatát nők számára, kimonó viselése közben, a naga-yari és a tanso nevű yari-változatok használatát, valamint a hanbo-jutsu-t és a kusarigama-jutsu-t.

Takagi Yoshin Ryu Jutaijutsu tanítómesteri láncolata:

Abe Unryu 1568-1579
Ito Kii no Kami
1. Takagi Oriemon Shigenobu (1645)
2. Takagi Ummanosuke Shigetada
3. Takagi Gennoshin Hideshige
4. Ohkuni Kihei Shigenobu (1688)
5. Ohkuni Yakuro
6. Ohkuni Tatodayu
7. Ohkuni Kihyoe
8. Ohkuni Yozaemon
9. Nakayama Jinnai
10. Ohkuni Buzaemon
11. Hakayama Kamemon
12. Ohkuni Kamahura
13. Yagi Jigero Hasayashi
14. Fujita Togoro
15. Mizuta Tadafuse Yoshitaro
16. Takamatsu Toshitsugu (1908)
17. Hatsumi Masaaki (1959-)

,

Nincsenek hozzászólások

Togakure Ryu Ninpo: A Rejtett ajtó iskolája

togakureryu_kanjiTogakure Ryu: A rejtett ajtó iskolája

637-ben Gyoja E’no megalapította a Hiei zan hegyen a Mikkyo-szektát. A Hiei-zan hegy az a hely, ahol a Tendai kolostor Enryakuji-ja (főhadiszállása) található.  So-o ezen a helyen volt szerzetes, de három évre távozott, hogy aszkéta életet éljen egy barlangban. Egy különös álom után megalapította a Tendai Shugendo Buddhista szektát.

Tanítványa, Dengyo Daishi megalapította a buddhizmus Tendai Shugendo szektáját, és a Hiei zan hegyen található Enryakuji kolostorban oktatott. Ezek a szerzetesek még ma is léteznek, és gyakorolják a Shugendo-t vagy más néven hegyi aszketizmust: próbákon és szenvedésen keresztül szeretnék önmagukat megtisztítani.

A Hiei zan hegy közelében létezett egy kis városka, amit Togakure-nak hívtak (ma Togakushi) és ami a Nagano közigazgatási területhez tartozott (közel a Nagano/Gunma-ken határhoz a Yoshinsetsu nemzeti parkban), született egy szamuráj, Daisuke Nishina kb. 1165-ben. Daisuke az 1180-as években egy csatában a vesztes Taira oldalon állt és Igába kellett menekülnie.

Itt találkozott Kagakure (Kain) Doshi-val., és amely Shinano tartományban feküdt. 1161 körül itt született Nishina Daisuke, egy szamurájcsalád leszármazottja. már korán megkezdte tanulmányait a Togakure hegy (Hiei zan hegy) közelében fekvő Tendai-kolostorban.

Ezek a tapasztalatok később sokat segítettek Daisuke-nak, mikor később egy harci, túlélési és beszivárgási/kémkedési rendszert fejlesztett ki.

Átvette Doshi harci tanításait (Hakuun Ryu) és beleillesztette a saját Shugendo-jába, így alakult ki a Togakure Ryu. (A Hakuun Ryu négy isteni démon erőit alkalmazta: Tűzdémon, Földdémon, Széldémon és Árnyékdémon. A Hakuun Ryu Ninjutsu-t Garyu Doji alapította, de csak Hakuun Doji által nyerte el a végleges formáját, akiről a ryu neve is származik.) A Togakure Ryu-t Togakure Goro alakította olyan ninjutsu rendszerré, mint amilyen ma.

Fontos megérteni az okokat, amik a Togakure Ryu Ninpo kialakulásához vezettek. Az első nyolc generációból ötnek a neve Togakure volt, mivel az apák a fiukra hagyták a művészetet és a nevet. Úgy mondják, hogy ez egészen az 1600-as évekig tartott (?).

A ryu második soke-ja, Shima Kosanta Minamoto No Kanesada az egyik leghatalmasabb tábornok, Kiso Yoshinaka, a Minamoto hadsereg vezetőjének Nishina Yukihironak, aki Minamoto Yoshikana fejedelem (Japán első Sógunának unokatestvére ) szolgálatában volt magas rangú szamuráj.  (A Minamoto család ekkoriban vált volna sógunná (1185).)

Nishina Yukihiro Togakure-ból származott, onnan állt Yoshikana szolgálatába. Évekkel később Yoshikana családja legyőzte riválisait és Japán uralkodója lett. Ennek ellenére Yoshikana-t a vezetés fenyegetésnek tekintette, és sokan ellene fordultak. Minamoto Yoshikana ezt követően megváltoztatta nevét Kiso Yoshikana-ra (Kiso – a hely ahol élt). 1184-ben Yoshikana-t megtámadta féltestvére. 60 ezer szamuráj csapott össze Yoshikana seregével Kyoto közelében. A csatá az Awaze no Kassan nevet kapta, melynek során Kiso Yoshikana-t megölték (a szemén átfúródott nyíl végzett vele). Oldalán halt meg Nishina Yukihiro is, fia Nishina Daisuke azonban túlélte a csatát.

Amikor Minamoto Yoshikana még gyermek volt, egyik riválisa szamurájokat küldött ő, és anyja megölésére. Yoshikana és anyja megmenekültek, és menedékre leltek egy paraszt házában, aki az ő családjukhoz volt hűséges. Később Yoshikana-t a Kiso falujában lévő Shinano-ba vitték, ami nem messze feküdt Togakure falutól.

Amikor 16 éves volt, Shima részt vett egy csatában a Taira család ellen, amely a Minamoto család riválisa volt. Az awazu-i csatában, melyben Yoshinaka a vesztes oldalon állt, Shima valószínűleg megsebesült és Yoshinaka kérésére a közeli hegyekbe menekült.

Kagakure Doshi, egy Hakuun Ryu-beli nindzsa találta meg és együtt menekültek Igába. Kagakure Daishuke Togakurét is tanította, majd később Shimát is a szárnyai alá vette. Amikor a közvetlen család kihalt, a Toda-klán fő ága vette át a vezetést. A Togakure Ryu harminckettedik nagymestere, Toda Shinryuken Masamitsu a Bikenshin Ryu mestere is volt és ő volt a Tokugawa sógunátus vívás oktatója is a XIX. század közepén. A harmincharmadik soke, Takamatsu volt az utolsó a Toda családban.

Daisuke-nak – mivel a vesztes oldalon állt – a távoli Iga tartományba kellett menekülnie. Olyan helyre menekült, melyet a köd, a magas hegyek és a sűrű erdők elrejtettek a külső szemlélők elől. Nevét Togakure Daisukera változtatta (Togakure – a falu ahonnan származott). (Azonban az is lehetséges, hogy Doshi Daisuke nagybátyja volt, és Daisuke azzal a céllal menekült Iga-ba, hogy megtalálja őt.)

Mialatt Iga-ban tartózkodott Daisuke-t felfedezte Kain Doshi (Kagakure Doshi). Kain Doshi a Hakuun Ryu (egy ősi ninjutsu rendszer, mely az Ikai –Yi Gai, aki a Koshijutsu gyökereit elhozta Kínából – tanításaiból alakult ki) harmadik Soke-jának shinobi-ja volt.

Daisuke elsajátította Doshi harci tanításait, és ezekhez hozzáfűzte saját Shugendo-hitét, ez jelentette a Togakure Ryu kezdetét. Daiskue azonban nem csak Kain Doshi-tól tanult. Mestere volt Minamoto no Kanesada Shima Kosanta is. Ő egy magasrangú szamuráj-vazallus volt, aki részt vett az Awaza no Kassan csatában is, valamint Daisuke és apja barátja volt. Shima a csatában megsebesült és Daisuke vitte el Iga-ba. Ő lett a Togakure Ryu második Soke-ja Daisuke halála után felvette a Togakure Daisuke II nevet. Fia, Togakure Goro, aki a harmadik Soke volt, hozzáigazította a ryu tanításait a Ninjutsu rendszeréhez, és mi is ezeket a tanításokat tanuljuk ma. Az iskola 11.,12. és 13. Soke-ját Iga fővárosa után Ueno-nak nevezték.

Az mesélték, hogy a Hattori-klán ninjái is Togakure Ryu-t gyakoroltak. Hattori Hanzo a legismertebb ninja. A Momochi-család tagjai is tanultak Togakure Ryu-t, és az iskola 21. Soke-ja Momochi Kobei volt, Momochi Sandayu leszármazottja (a második legismertebb ninja, és Iga régiójának egy vezető személyisége).

Mint a legtöbb harcművészet esetében, a kontroll annál a családnál maradt, amely a ryu-t kifejlesztette, és apáról fiúra szálltak a tanítások. A Togakure Ryu ezt a hagyományt a 16. századig követte. Amikor az egyenes ági rokonság kihalt, az iskola legjobb tanítványa, Toda Nobutsuna lett a 24. Soke.

Amikor a Toda-család körülbelül 1625-ben átvette az irányítást, a ryu-hoz hozzáfűzték saját ninjutsu-jukat, a Kumogakure Ryu-t. Hozzájuk tartozott továbbá a Gyokko Ryu és a Koto Ryu, és innentől kezdve mind a négy stílus együtt öröklődött tovább.

A Togakure Ryu 32. Soke-ja, Toda Shinryuken Masamitsu, a Tokugawa sógunátus kardoktatója volt a 19. század közepén.

Visszalépett ettől a pozíciótól, amikor felismerte, hogy a férfiaknak, akiket tanított, később más japánokat kellett megölniük. Ez ugyanis ütközött a Togakure Ryu törvényeivel. A 33. Soke, Takamatsu Toshitsugu volt a Toda-család utolsó leszármazottja, aki a Togakure Ryu-t vezette. A Tendai Shugendo szekta megalapítása óta majdnem egy évezred telt el.

(A Tendai Shugendo szektában úgy tartják, hogy a ryu 33. Soke-jának Hiei-zan hegy apátjának kell lennie, így nem ismerik el Hatsumi sensei-t, mint Soke.)

Eredeti ninja iskola, mely a ninpo-ra épül mind stratégiában mind filozófiában.

Jellemzői az erős ütések, melyek célpontja gyakran a szem, fül és rekeszizom. A technikák során általában először feltartóztatja, elhárítja az ellenfél első támadását, majd messze kerülve tőle teszi ártalmatlanná valamilyen eszköz segítségével. Mély szél állások, és nagy ívű mozgások jellemzik az iskolát. A ruha alatt láncinget vagy lemezpáncélt hordtak.

Érdemes megjegyezni, hogy a ryu tizenegyedik, tizenkettedik és tizenharmadik soke-ja Iga fővárosa, Ueno után lett elnevezve. Abban az időben az volt a szokás hogy az embert az után a hely után nevezték el, ahonnan jött.

A Togakure Ryu egy igazi, eredeti nindzsa iskola, melynek startégiája és filozófiája a ninpo elveire épül. Ebből az iskolából származnak a jól ismert mondatok:

„Az erőszakot kerülni kell és a Ninpo a harcos művészete.”

„A kard legyen a béke eszköze, ami védi a családot, a hazát és a természetet.”

Jellemzői:

Erőteljes ütéseket használ, melyek gyakran az ellenfél szeme, füle és rekeszizmai ellen irányulnak. A technikáknál gyakran csak az ellenfél első támadásának feltartóztatása, elhárítása a cél, utána azonnal távol kerül az ellenféltől, és akkor teszi ártalmatlanná valamilyen eszközzel. Mozgás közben mély és széles állásokat, nagy ívű mozgásokat használ. A ruha alatt láncinget vagy lemezpáncélt alkalmazott. A Kumogakure Ryu sokak szerint a Togakure Ryu-ból alakult ki.

Fegyverei:

yari, bo, naginata, kusari-gama, kyoketsu-shoge, jutte, shuko, shuriken, tanto, tessen, metsubishi, kunai, manriki-gusari, tetsubishi, o-tsuchi, shindake, teko, oni bi.  Alkamazza még a ka-jutsu-t, sui-jutsu-t és az onshin-jutsu-t. Titkos eszközei: shuko, senban shuriken, shinodake (bambuszcső víz alatti légzéshez).

A ka-jutsu-t (tűz használata), a sui-jutsu-t (Sui-Ren, a víz használata), az onshin-jutsu-t (álcázás, álruha). Az iskola három titkos eszköze (Sanpo Hiden) a shuko, a senban shuriken (az iskolára jellemző alakú négyágú dobócsillag) és a shinodake (bambuszcső a víz alóli légzéshez).

A Togakure Ryu nagymesteri láncolata:

Ikai
Hogenbo
Sakabe Tendo
Hachiryu Nyodo (Tenei, 1110)
Kimon Hyobei (Ninpei, 1151)
Kasumigakure Doshi
1. Togakure (Nishina) Daisuke (Oho, 1161)
2. Shima Kosanta Minamoto no Kanesada (1180)
3. Togakure Goro (1200)
4. Togakure Kosanta
5. Koga Kosanta
6. Kaneko Tomoharu
7. Togakure Ryuho
8. Togakure Gakuun
9. Kido Koseki
10. Iga Tenryu
11. Ueno Rihei
12. Ueno Senri
13. Ueno Manjiro
14. Iizuka Saburo
15. Sawada Goro
16. Ozaru Ippei
17. Kimata Hachiro
18. Kataoka Heizaemon
19. Mori Ugenta
20. Toda Gobei
21. Kobe Seiun
22. Momochi Kobei
23. Tobari Tenzen
24. Toda Nobutsuna Seiryu (Kwanyei, kb. 1624-1644)
25. Toda Fudo Nobuchika (Manji, kb. 1658-1681)
26. Toda Kangoro Nobuyasu (Tenna, kb. 1681-1704)
27. Toda Eisaburo Nobumasa (Hoyei, kb. 1704-1711)
28. Toda Shinbei Masachika (Shotoku, kb. 1711-1736)
29. Toda Shingoro Masayoshi (Gembun, kb. 1736-1764)
30. Toda Daigoro Chikahide (Meiwa, kb. 1764-1804)
31. Toda Daisaburo Chikashige (Bunkwa, kb. 1804-?)
32. Toda Shinryuken Masamitsu (?-1909)
33. Takamatsu Toshitsugu (1907-1972)
34. Hatsumi Masaaki (1968-)

,

Nincsenek hozzászólások