Volt egyszer egy bölcs, aki az óceán partjára járt írni. Nagyon különleges ember volt, ugyanis a kultúra két legjavát kapcsolta össze: egyszerre volt költő és tudós. Eme két szemszögből éleslátással és gyönyörűen írt a világról és a benne betöltött szerepünkről.

Az volt a szokása, hogy a parton sétált, mielőtt munkához látott volna. Egy nap épp a part mentén andalgott, amikor észrevett egy embert, aki úgy mozgott, mint egy táncos.

Magában mosolygott, ahogy arra gondolt, hogy valaki tánccal üdvözli a nap kezdetét, és meggyorsította lépteit, hogy utolérje őt. Ahogy közelebb ért, látta, hogy egy fiatalember volt az, és nem táncolt, hanem lenyúlt a homokba, felemelt valamit, és óvatosan az óceánba dobta.

Ahogy odaért hozzá, megkérdezte:
- Mit művelsz? – A fiatalember megállt, felnézett és így válaszolt:
- Az óceánba dobom a tengeri csillagokat.
- Azt hiszem inkább azt kellett volna firtatnom, hogy minek dobod a tengeri csillagokat az óceánba.
- A nap már felkelt, és hamarosan apály lesz, és ha nem dobom őket a vízbe, elpusztulnak
- De, fiatalember, nem látod, hogy több kilométernyi partszakaszon hevernek a tengeri csillagok? Nem sokat számít ami teszel.

A fiatalember udvariasan meghallgatta, majd lehajolt, felvett még egy tengeri csillagot, és a vízbe dobta a hullámok közé.
- Annak az egynek, annak számított.

Válasza felbőszítette a bölcset, ezért azt sem tudta, hogy válaszoljon. Ezért inkább vissza fordult és visszavonult a kis kunyhójához, és elkezdett írni.

Egész nap, miközben írt, annak a fiatalembernek a képe üldözte őt. Megpróbált szabadulni tőle, azonban nem sikerült. Végül késő este ráeszmélt arra, hogy ő, a tudós poéta nem értette meg a fiatalember tetteinek lényegét.

Rájött arra, hogy amit a fiatalember úgy döntött, hogy nem marad az univerzum puszta szemlélője, és nézi, ahogy az elmúlik, hanem cselekszik és változtat a helyzeten.

A tetteinkkel mi is változtathatunk magunkon és a körülöttünk levő világon. A magam életében megpróbálok úgy eltölteni minden napot, hogy segítsek másoknak a tökéletességhez vezető lelki útjukon. Lehet, hogy nem okoz jelentős változást a világban, azonban valakinek mégis számít.

Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett. Ő megkérdezte:

- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?

- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!

Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:

- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?

- Nem, Szeretet, nem tudlak elvinni? – válaszolt a Büszkeség -, itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!

Hát, a Szeretet megkérte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:

- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!

- Óh, Szeretet – mondta a Bánat – én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!

A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését. Hirtelen megszólalt egy hang:

- Gyere Szeretet, én elviszlek Téged!

Aki megszólalt, egy öregember volt.

Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:

- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?

- Az IDŐ volt, mondta a Tudás.

- Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?

A Tudás ezt válaszolta:

- Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!

Mostanában ismét egyre több olyan emberrel találkozom, akik gít-edző ruhát hordanak öv nélkül. Persze eleinte tudja az ember, hogy akkor biztos vett ruhát a srác edzésre és nem volt pénze övre, vagy épp nem volt fehér öv. De ez igazából nem igaz. Pedig ez szokott először lenni a fő érv, amit általában el is fogadunk magyarázatnak. Pedig a valóság egészen más.

Mit is jelent a fehér öv napjainkban?
A fehér öv általában minden harcművészeti rendszerben a kezdőt, vagyis a full kezdőt jelenti, aki épphogy elkezdte gyakorolni az adott irányzatot. Mivel a harcművészet nem küzdősport, ezért általában sokkal több van benne, mint ütések, rúgások halmaza, kombinációja. Vagyis a testi, fizikai kontaktuson túl valami olyanra is felkészíti gyakorlóját amire más nem. Olyan értékeket és olyan kulturális hozzáállást tanít, amit manapság nem tanítanak sem iskolákban, sem sehol. Főleg mióta már a katonaság sem kötelező hazánk fiainak. Ez a filozófia amit a harcművészet tanít általában különféle sok-sok évvel ezelőtti tradícióból ered, melynek fontos része az öltözet.

A ruha tudatmódosító hatása
Bujinkan Ninjutsu tréningeken fekete gít használunk. Persze ez csak a Bujinkan létezése óta van így, hiszen Hatsumi sensei, a jelenlegi Soke még fehér Gíben gyakorolt Takamtsu senseijel. De nagyon fontos megjegyezni, hogy gí nem létezik öv nélkül. Mert a gínek a felső részét, azt egy övvel szokták össze kötni, hogy rendezett szép viseletnek látszódjon. A tiszta és rendezett ruházat igazából egy tudat módosítás. Szerintem már mindenkin volt zakó, meg öltöny nyakkendő és mindenki vágja, hogy szmokingban másként kell mozogni, lenni, mint sima utcai ruhában.  (hölgyeknek mondjuk kisestélyi)

De ugyan így mondhatnám azt is mikor valaki szórakozni megy, mondjuk egy diszkóba, vagy templomba  és oda is kirittyenti magát. Valószínűleg a legszebb ruháját veszi fel, ami valószínűleg tiszta is és rendezett. És valószínű, hogy egészen másként fog viselkedni ezeken a helyeken, mint otthon. Mert általában azért járunk ilyen helyekre, mert ott valami más van mint otthon.  És ehhez általában egy másik fajta öltözet is kell.

Kik nem kötik fel a fehér övet és miért?
Na de vissza térve a fehér övhöz, van egy bizonyos fajta embertípus, akik nem szeretik felkötni. Pontosan azért, mert az jelent valamit. Általában valami olyan magyarázatok szoktak lenni, hogy engem nem érdekelnek a fokozatok, vagy engem nem érdekelnek az öv színek, vagy én nem ezért járok ide, vagy a feljebb már említett nincs…

Pedig igazából egészen más oka van annak, hogy valaki nem köti fel a rangjához és tudásához illő övet. Általában az alázat és nyitottság hiánya. Természetesen vannak kivételek, de az eddigi harcművészeti tanulmányaim folyamán azokon a helyeken ahol edzhettem, mindig figyeltem azokat az embereket akik nem kötnek fel fehér övet.

Azok az emberek akik nem kötik fel a fehér övet, csak azért nem veszik fel, mert túl büszkék elfogadni, hogy valaminek a legalsó lépcsőfokán állnak, illetve inkább úgy mondanám, túl büszkék elfogadni azt, hogy ahhoz, hogy valóban elindulhassanak az úton, rá kell lépniük a legalsó lépcsőfokra is. Mert fehér övet hordani az egy érzés. Egy olyan érzés amit ha valaki nem tapasztal meg, hiányozni fog neki egész életében, míg ezen az úton akar járni és ez a hiány egy olyan akadályt fog az útjába gördíteni, amitől csak nagyon nehezen fog haladni a további tudás megszerzése irányába, mert nem ismeri meg az érzést, hogy milyen egy rangsorban legalul állni.

Pedig ahhoz, hogy egy házat, diszkót, templomot, palotát is felépítsünk, mindig először ásnunk kell. Vagyis le kell mennünk alulra, hogy jó alapokat készíthessünk, amire aztán felépítjük azt amit szeretnénk. Természetesen más alapokat kell készíteni mind a négyfajta épülethez, de ebbe most nem szeretnék belemenni, itt a hangsúly azon van, hogy alapok nélkül bizony össze fog borulni a felépítendő ház.

Mi történik hosszú távon azokkal akik nem kötnek fehér övet a derekukra?
Vagyis ezek az emberek egyből a zöld övre mennek. Nálunk a Bujinkanban háromféle öv van. Fehér, zöld és fekete. Szerintem ez egy zseniális húzás volt a Sokétől, hiszen más rendszerekkel ellentétben  csak a 10kyu első szint jelöljük fehérrel, utána 9kyu-tól 1 Kyu-ig (a következő kilenc szinten) mindenki zöld övet hord. (Lányok pirosat.   És igazából tényleg nem nagy dolog megszerezni egy zöld övet, hiszen ha valaki azt szeretné elérni, akkor általában meg tudja tanulni az anyagot. De azt láttam, hogy azok akik nem kötik fel a fehér övet, azok mikor azt gondolják, hogy kész a ház, azt veszik észre, hogy mozognak a falak, nem tökéletesek az illesztések, a szigetelés sem, az ablakok sem zárnak jól, meg a tető is beázik. Ja, hogy nincs is tető?.

Vagyis az első lépcsőfok mindig az alázat és ehhez el kell jutni minimum oda, hogy az ember, ha már jár egy ideje edzésre és vesz is ruhát, akkor szerez egy fehér övet hozzá.

Mit lehet kezdeni azokkal az emberekkel akik mindezen dolgok ismerete ellenére sem szeretnének fehér övet kötni?
Nagyon egyszerű. Nálunk a Seijin Dojoban az a szabály, mint a legtöbb helyen a világban, hogy ha valaki 3-hónapot járt (Most négy lesz, mert az alapfokú Ninjutsu tanfolyam alatt senkit sem kötelezünk rá természetesen) akkor kötelező vennie egy Fekete gít, amihez ugye hozzá tartozik egy rangfokozatnak megfelelő öv is. Ha valaki nem akarja ezt a szabályt teljesíteni, akkor nem járhat hozzánk, nem tanítjuk Ninjutsuzni, mert Tradícionális Bujinkan Ninjutsut gyakorlunk, aminek a szabályzatába amit Soka Masaaki Hatsumi lefektetett, meg van határozva az edzéseken viselendő öltözék.

Mi van ha mégis fel köti valaki azt a fránya fehér övet?
Megnyílik előtte egy olyan kapu ami nélkül a valódi fejlődés, tanulás képessége elsajátíthatatlan. Természetesen nem a ruhától lesz senki sem az ami, de a Ruha és a rang segít abban, hogy a megfelelően tudjunk viselkedni a Dojoban. Ugyan úgy, mint mikor templomba, vagy diszkóba megy az ember.

sok szeretettel:

Horváth Ádám shidoshi-ho, dojo-cho

Egy olyan ostoba személy, aki 6 évet pazarolt el az életéből azzal, hogy nem volt hajlandó fekete gít és fehér övet venni magának az edzésekre, mert ebben a cipőben járt. De egyszer imái meghallgatásra találtattak, és találkozott végtelen szerencséjében egy olyan mesterrel, aki útba igazította és megtanította arra, hogy miért fontos felkötni a fehér övet a derekára…

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba eg…ymással.

Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el akarta küldeni, de végül amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére.

Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé, amikor visszajött az idősebb testvér megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll, mely összeköti az ő és testvére telkét. Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, ezt mondta: “Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?”

Erre mindketten nagyon elszégyellték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek. Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak még neki valami munkát.

Erre a mester így felelt: “Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!”

Ezek közül most következzék a szellemi megtisztulás művészetének első fele, az 5 elem szerinti tulajdonságok  és gyarlóságok felosztása, melyeken felül kell emelkedni:

Seishin teki kyoyo

Önmagunk, személyes erőnk, erősségeink, gyengeségeink ismerete. Szellemi állóképességi gyakorlatok, a dolgok szemléletének útja, helyes látásmód.

Két fő részből tevődik össze. Az egyik a Go dai, az öt természeti elem, a másik a Kuji, a meditációs gyakorlatok.

Go dai: Az öt elem a nindzsa életének, gondolkodásának mozgatója. A harcban, a küzdelemben is ezt testesíti meg. A helyzetnek megfelelő legalkalmasabb motivációnak kell előtérbe kerülnie. Az emberi létezést is az öt elem határozza meg, a gyarlóságokat is így osztották fel.

Go dai

Chi: A Föld, az első és legfontosabb. Minden más kiindulópontja. A stabilizáció, a nyugodtság, a méltóság és az időtállóság jelképe. Maga az emberi test. A kéz kisujja jeleníti meg. Lélektani szempontból ez a lustaság, a változás és mozgás elvetése. A lusta embert könnyebb becsapni, megtéveszteni vagy akár megvesztegetni, mint az ébert. Könnyű elosonni mellette, mögötte, könnyen el lehet bújni és persze könnyen meg lehet ölni. A lustaság kihasználása a rakusha.

Sui: A Víz. Az érzékek, érzések jele. Tapintás, hallás, látás, ingerek érzékelése. A víz az élet tápláló ereje. A gyűrűsujj jeleníti meg. A düh megfelelője. A víz az emberi tudat megfelelője, ami pedig a változékony és érzelmi reakciói vannak. “A harag rossz tanácsadó.” – mondja a régi közmondás. Ez valóban így van, tudták ezt a nindzsák is. Van akit a gúnyolódás, van akit a sértegetés, másokat a tehetetlenség dühít fel. A feldühített ember kapkod, elhamarkodottan cselekszik, hanyag, így könnyű préda az ellenfélnek. Több harcművészeti stílus is alkalmazza a feldühítés taktikáját az ellenféllel szemben, pontosan ebből az okból kifolyólag. Az első kitörés hatalmas erejű, ezért veszélyes lehet, hacsak nem direkt erre számítunk. A kitörés után az ellenfél kifullad, erejét veszti, így pedig már könnyen el lehet bánni vele. A düh kihasználása a dosha.

Ka: A Tűz. A tűz az értelem, kreativitás, alkotóképesség, lobbanékonyság, erő jele. Vannak olyan pillanatok amikor habozás nélkül támadni kell,amikor is az ösztönöknek nagy szerepe van. Jele a középső ujj. A félelem, jámborság, jólelkűség eleme. Az ilyen embereket agresszivitással, durvasággal lehet befolyásolni. Ez az eszköze a rablóknak, a nemi erőszak elkövetőinek, a vagányoknak, az átnevelőtáboroknak, szigorított fegyintézeteknek, munkatáboroknak, de az elit katonai egységek kiképzésében is fontos szerepe van. Csak a legszilárdabb szellemmel lehet ellenállni a hosszabb időn át tartó progresszív lelki erőszaknak. Mindenki fél valamitől. Ha magunkba mélyedünk és megvizsgáljuk félelmeink okait, akkor már egy kicsit kevésbé félünk tőle. A félelmek csökkenthetőek, csak foglalkozni kell velük. Ha valaki nem foglalkozik a félelmeivel, akkor egész életén keresztül félni fog azoktól a bizonyos dolgoktól. Az ezzel való visszaélés a kyos.

Fu: A Szél. A vidámság, a jólelkűség, az emberek szeretete, az irántuk való jóindulat jele. Mindenhol mindig jelen van. A nindzsánál is mindig jelen kell, hogy legyen. A lágy szél mindent körbevesz, mindent kikerül, de nem pusztít. Jele a mutatóujj. Intellektuális beállítottság, szeretetre való képesség és igény. Koldusnak vagy nyomoréknak álcázva próbálták meg a nindzsák az emberek sajnálatát, együttérzését kihasználni. A megsajnált embert viszont általában le is becsülik mint ellenfelet, és ezt várta a nindzsa. A legtöbb jólelkű ember a hatékony támadási módokat túlságosan brutálisnak tartja, így azoktól kevésbé kell tartani. Ezen tulajdonságok kihasználása az aisha.

Ku: Az Űr. A bennünket körülvevő világmindenség, az egyetemesség szimbóluma, a másik négy elem hordozója. A köztük lévő összeköttetés, az őket alkotó elemi részecskék jele. Jele a hüvelykujj. Lélektani szempontból ez a hiúság, mohóság és korlátlan lehetőségek utáni vágy eleme. A hiú ember ritkán ismeri fel az ellenségeit. Önteltségében nem törődik másokkal, észre sem veszi, amikor megbántja őket. Sőt, később sem veszi észre őket. Előbb-utóbb emiatt sebezhetővé válik. Az “ismeretlen” ellenség könnyen a bizalmába hízelegheti magát színlelt barátsággal, csodálattal. Könnyen zsarolható, becsapható és megtéveszthető.

Ide tartozik a kéjvágy is. Ahol kéjvágyó az ellenfél, ott a helye a kunoichi-nek, a női nindzsáknak. Rengeteg történet van, ahol férfiak estek áldozatul a kontrollálatlan nemi vágyaiknak.  Ennek a tulajdonságnak a kihasználása a kosha.

Láthatjuk, hogy az érzékek kontrollálása nem csak egy amolyan vallási fanatizmus, hanem a harcművészetek komoly gyakorlóinak is egy alap dolog. Az önmegtartóztatás az élet minden területén hasznos dolog, hátha még az élet után is képesek vagyunk nézni. Az ösztönösen létező ember, aki úgy él mint egy állat és igyekszik minden érzékének mindig eleget tenni, nos neki nem sok köze van harcművészet, vagy bármilyen más önmegvalósítással kapcsolatos út  gyakorlásához…

Egy állatnak négyféle dologról szól az élete: evés-ivás, alvás, párzás, védekezés… Ha csak azért gyakoroljuk a Harcművészetet, mert védekezni szeretnénk, akkor igazából mi magunk is csak állatok vagyunk és nem is harcművészet az amit gyakorlunk, hanem csak bunyó, ami az elismerés, hírnév, gazdagság, vagy követők, tanítványok szerzése iránti vágyból fakad.

Le kell győznünk az állatias ösztöneinket, amiket az érzékkielégítés utáni vágy táplál és át kell alakítanunk őket lelki ösztönökké, amik az egész emberiség fejlődését szolgálják.

A lélek sat-cit-ánanda, vagyis örök-tudással-boldogsággal teli ezt kell megértenünk és akkor egy komoly lépést tettünk az úton, amin járni szeretnénk. (Már ha valóban szeretnénk járni rajta) ;D

eredeticikk: Bujinkan Fudoshin Dojo Szeged

Mik a harcművészet fő elvei?

Miért vesztek tűntek el  a harcművészet elvei és változott sok rendszer küzdősporttá?

Melyek azok a gondolatok, alap elvek, melyek minden harcművészeti rendszerben benne voltak valaha?

Miért más a valóság mint a filmek?

Ezekre a kérdésekre adja meg a választ az alapelvekről szóló alap tanfolyam, mely 13 hetes, és semmilyen kötelezettséggel nem jár…

A tanfolyam mellé AJÁNDÉKBA kapod a “Niják Bibliáját: Sun Ce A Háború művészete c.:

• Ez egy lehetőség Neked, hogy megismerd mélyebben a Budo, a harcművészet útját és nem kerül semmibe.
• Ha bármikor úgy érzed, hogy nem tetszik, egy kattintással le tudsz iratkozni a tanfolyamról.
• Az adataidat Soha semmilyen körülmények között nem szolgáltatjuk ki 3. félnek…

Itt tudod elolvasni azoknak a véleményét az edzésekről, akik hozzánk járnak

“Az ki tudja mi a harc, az mindent megtesz, hogy elkerülje.”

Nincs legjobb stílus, nincs legjobb harcos, csak emberek vannak. Mindig a gyakorló, az egyéni lélek számít, nem a rendszer, amelyet tanulmányoz. Egy konfliktus esetén az ember – fizikailag, szellemileg, lelkileg – kifejlesztett egyénisége, szabadsága dönt.

Az emberek beszélnek a harcművészetről, különböző vicceket gyártanak róla, esetleg megpróbálják utánozni a mozdulatokat. Azonban csak az igazán kitartók és aktív tanulmányozók értik meg a harcművészet valódi jelentését.

Alapja: Fölé emelkedni az erőszaknak és az erőszakosságnak. Ez a fajta gyakorlás képes arra, hogy a bennünk rejlő hatalmas energiákat alkotó, építő jellegű tréningeken használjuk fel. Segítve ezzel önmagunk fizikai, szellemi és lelki fejlődését.

Ninjutsuban alapelveket tanulunk, gyakorlunk, nem pedig technikákat, és gyakorlatsorokat. Olyan elveket, melyek az életet is működtetik. Ezen elvek megértése, megvalósítása, a hely idő és körülmény szerinti megfelelő alkalmazása maga a harcművészet.

“Az elvek ismerete az a tudás, vagyis intellektus. Az elvek alkalmazása az pedig  a művészet…”

Ez a ninja írásmód

Tartottam is tőle, hogy esetleg “túlértelmezem” a leírottakat, így hát főleg a nyelvtanban és a helyesírásban javítottam, és számos homályos rész értelmezésének nehéz feladatát meghagytam az olvasóknak, hadd találgassanak maguk, olvassanak a sorok között. Nekem azonban kitűnt Hatsumi sensei tanításának a lényege belőle. Ez pedig az, hogy a ninja számára az “élet” a legfontosabb érték. Azt is fontosak tartom hozzátenni, hogy a sensei ezt az értéket nem látta el egyéb jelzőkkel, vagyis nem “boldog élet”, “sikeres élet”, vagy “jómódú élet” az, amiről beszél. Ezek a jelzők mind csak másodlagosak, relatívak. Ő az életről egy elemi, univerzális értelemben beszél.

Alátámasztandó ezt a nézőpontját, sok más olyasmit is mond, amit már mindannyian hallottunk tőle: “én ország nélküli vagyok”, ami talán azt akarja jelenteni, hogy a kulturális különbségek hangsúlyozása eltorzítja a budo lényegét, vagy hogy “nincsen stílusom”, ami talán azt jelzi, hogy a stílus elhomályosítja a taijutsu lényegét.

Ez a kérdés valójában élet és halál kérdése, és mindig is az volt. Mostanában a néhai Jugoszláviában láthatjuk, hogyan értékelődik le az élet mint érték. Túlzottan el vannak foglalva az “ország”, a “kulturális különbségek” és a “stílus” kérdésével. A kulturális hagyományok az emberi értékelés egy meghatározó kritériumává váltak. Ha ez történik, akkor ebből szinte rendre az következik, hogy akik nem a te kulturális hagyományaidat osztják, azok valahogyan kisebb értékűnek számítanak.

Innen már csak egy lépés az “etnikai tisztogatás”. Ha a kulturális háttér az élet elé kerül, garantált, hogy az öldöklés nem várat sokáig magára. De ez általánosabban is igaz: ha valaki bármit is az élet elébe helyez, kultúrát, pénzt, elismerést, hírnevet, presztízst, bármit, az túl könnyedén képes ölni. Meg persze fordítva is: ők is könnyebben áldozataivá válhatnak olyanoknak, akiket ők alacsonyabb rendűnek képzelnek és lenéznek.

A kulturális értékek viszonylagosak: különböző emberek számára mások és mások, függően a környezettől. Még az azonos kultúrában nevelkedett emberek közt is gyakran van egyet nem értés az értékekről. Minden amerikai egyforma? Minden japán egyforma? Mind ugyanúgy gondolkodnának? Ugyanolyan tapasztalatokkal rendelkeznek? Nem, persze, hogy nem. Az értékek még egy emberen belül is változhatnak, formálódhatnak. Ebben az értelemben a kulturális háttér fontossága egy mítosz, az emberi agy szüleménye.

Robert L. Humphrey azt írja “Értékek az új évezred számára” című könyvében, hogy lényegében az egyetlen dolog, amiben az emberek hasonlítanak egymásra az az, hogy mindannyian értékesnek tartják a saját és szeretteik életét. Ebben a tekintetben mind egyformák vagyunk (és semmilyen más eléggé fontos tekintetben), függetlenül a kulturális hátterünktől. Amikor a – tökéletlen – emberi természetnek ez a törvénye ütközik valamilyen – tökéletlen emberi – kulturális vagy viselkedésbeli önkényünkkel, konfliktus és erőszak következik. Ezért gondolom, hogy úgy kellene élnünk, mintha “ország nélküliek lennénk”.

Ez különösen fontos a budoka-k számára. Úgy tréningezünk, mint a ninja, de mégis emberek lévén hajlamosak vagyunk a kultúránkkal kapcsolatos előítéletekre, csakúgy mint mindenki más. Emlékezzünk: a tréningezésünk célja az élet. Sokunk a harcművészeket gyakorlásával elérve egy bizonyos szintet megragad, kényelmessé válik, “beleszeret” a saját maga által saját maga számára megalkotott harcművészeti stílusába. Mégha ez után sok éven keresztül gyakorolunk is, nem jutunk előbbre. A stílus, akárcsak a kultúra, nem döntő kérdések élet és halál dolgában. Nem juthatunk előre, ha nem adjuk fel a stílusunkat a mu-ra, az alaktalanságra.

Megpróbálhatjuk megindokolni, hogy ostobaság lenne feladni egy begyakorolt és jó módszert, stílust, utat az alaktalanságért, de az igazság az, hogy bármi megölhet, kivéve amire fel vagy készülve. Ezért haszontalan a stílushoz ragaszkodás. Ismét mondom: a Ninpo célja az élet védelme. Nincsenek kivételek és nincs kiegészítés. Az élet, csak az élet. Ahogy Humphrey is mondta azonban, az élet értéke duális természetű, a saját életünké és másoké. A saját életünk védelme természetesen önvédelem. A mások életének védelme harcművészet (Warriorship).

Nagyon romantikusnak vagy hősiesnek tűnhet elképzelni magunkat mint harcosokat, a világban bolyongva védve a gyengéket és az elesetteket. Csakhogy ez nem realisztikus. Hogy valóban harcosként élhessünk és elősegítsük a békét, példát kell mutatnunk az emberekkel való bánásmóddal, az alapvető tisztelettel, még ha azok szegényebbek vagy gazdagabbak, okosabbak vagy butábbak, jobbak vagy rosszabbak is. Nehéz és nagy bátorságot igénylő dolog ez. Azok az emberek, akik különböznek tőlünk, sokszor megijesztenek vagy elborzasztanak minket. De ha nem tiszteljük mások életét, még ha nem is értjük azt vagy nem értünk egyet azzal ahogy viselkednek, akkor konfliktus és erőszak lesz a végeredmény. Vajon nincsenek-e nálad okosabb, gazdagabb, feddhetetlenebb emberek a Földön? Az ő életük talán többet ér, mint a tiéd? Neked biztosan nem! Ebben a tekintetben mindenki egyforma. A harcművészetekben szerzett képességeink megadják nekünk a magabiztosságot és bátorságot, hogy észrevegyük és becsüljük minden emberben az élet értékét és képesek legyünk ezt meg is védeni.

Az élet, nem pedig a kultúra, a bőrszín, a vallás vagy a viselkedés a legfontosabb, univerzális érték. Az élet érdemes arra, hogy megvédjék. Legyen ez a tréningezésünk célja: életet védeni!

[írta: Jack Hoban]
[forrás: Living Values]
[fordította: Nagy Benedek]
[javította: Huszti Roland]

- Sok helyen a ninjákat csak pusztán bérgyilkosoknak, sógunok és szamurájok bérenceinek tüntetik fel…

- A történelmi leírások legjavát a sógunok történetírói készítették. A szamurájok mindig magas rangúak voltak. Példaképek, akiket nem lehetett rossz fényben feltüntetni, így mindig a ninják voltak a rossz emberek. A szamurájok valóban csodálatos emberek voltak, de õket kötötte a bushido törvénye, ezért nem kémkedhettek – becsületesen kellet küzdeniük. A hadviselés tudománya azt mondja: ha gyõzni akarsz, ismerned kell az ellenségedet. Mivel a ninják alacsonyabb rangban voltak, a sógunok azt mondták: menjenek a ninják, kémkedjenek õk, öljék meg õket.

- Az információ pedig mindig kellett…

- Így van, és ezért cserébe a szamurájok megtanították a ninjákat a kard használatára. A régi idõkben Tokió közepén, az Edo-kastélyban rengeteg harc volt. A császár ninjákat bérelt fel, hogy azok legyenek a kertészei. Gyönyörû kerteket varázsoltak, hiszen egész életük, eszmerendszerük a természeten alapult. Az újonnan érkezõk nem törõdtek velük, legyintettek, hogy ezek csak kertészek. Természetesen nem tudták, hogy a kertészet sok-sok harcost rejt, egy kész hadsereget. Mikor jött a támadás, elõbb velük kellett elbánni, aztán jöttek a szamurájok, egy idõ után pedig össze is dolgoztak.

- Õk voltak a háttér.

- A történelemírás sokat számított, és az az igazság, hogy kevés jótettét írták le a ninjáknak, de még így is voltak köztük híresek, például.: Hanzo Hatori. Õ nagyon erõs ember volt, bármikor le tudott ütni egy vágtázó lovat. Nagyon jók voltak az emberei is, nem féltek sem a haláltól, sem a sérülésektõl.
A ninják kihasználták, hogy a törvény nem vonatkozik rájuk, ha már mi vagyunk a rosszak – gondolták-, éljünk is vele. Az emberek féltek tõlük. Ahhoz, hogy egy szamuráj öljön, ok kellett, a ninjáknak nem, vagy legalábbis nem olyan. Egyszer éhesek voltak, és ki akartak rabolni egy várat. Egy fekete ruhát kitömtek avarral, kötél és egy faág segítségével kilõtték a ruhát, ami átrepült a vár fölött. A bent levõk lerakták a fegyvert és átadták a várat. Úgy gondolták: nem tudnak olyan emberek ellen harcolni, akik repülni is tudnak. Lassanként egy csomó legenda kezdett el keringeni róluk. Füstbombákat csináltak, és mindig jó elõre úgy intézték, hogy el tudjanak bújni. Néha dobbantó segítségével ugrották át a várfalat, vagy jól álcázott alagutat ástak. Mindig odafigyeltek azonban, hogy az ilyen trükkök nyomait eltüntessék….

- Végül is kik a ninják? Mi a ninja definíciója?

- Egy szóval el lehet mondani: õk voltak a túlélõk. Olyan közösségek részei, amelyek önállóan tudnak boldogulni. A sógunok meg akarták õket adóztatni, õk azonban azt mondták: mi nem kérünk senkitõl semmit, tõlünk se kérjen senki semmit. Mi csak élni szeretnénk nyugalomban, de ha valaki megtámad minket, nem hagyjuk magunkat.

- Hogyan terjedt a tudás?

- A régi idõkben csak a családon belül: apáról fiúra. Ha egy idegen csatlakozott hozzájuk csak annyit mutattak meg neki, hogy õ is élni tudjon. Egy idõben majdnem kipusztították õket, ekkor elmenekültek Honsu szigetére, és ott képeztek tovább a harcosokat. Itt már kezdett kialakulni a tanítvány-mester-nagymester viszony. Igában 50-60, Kogában 40-50 család maradt fenn – ezeknek sajátos harcmodoruk volt, mind egyéni szempontrendszer alapján fejlõdött ki. Manapság már iskolákban lehet tanulni a rendszereket, de csak annak érdemes elkezdeni, aki komolyan gondolja. A többi úgyis lemorzsolódik…

- A filmek mennyire ártottak a ninjutsunak?ninja film

- A Shoko Shugi például sokat. A ninják nem jártak fekete ruhában, maszkkal a fejükön, nem voltak gyilkosok. Hétköznapi emberek voltak, nem volt sok mindenük, esetleg egy sétapálcájuk. Ha egy filmben valaki fekete ruhában karddal rohangászik, az emberek rögtön tudják kicsoda, de ha mondjuk orvosnak öltözik, nem tudják megállapítani, ki õ. Volt alkalom, amikor ilyen ruhát használtak, de az sem fekete volt, hanem szürkés vagy terepszínû. Ha megfigyeltek, akkor használták ezeket, de amúgy sima ruhákban jártak és jó emberek voltak. Nem akartak ölni, csak túlélni, persze azért voltak köztük rosszak is. De ilyenek a kung-fusok, karatésok és más harcmûvészek között is elõfordultak.

- A filmekben és a könyvekben sok varázslatot a különleges kézjelekhez, a kudzsikirikhez kötöttek…

- Itt megint érezhetõ a filmek rossz hatása. Ha minden reggel felkelsz, és egy különleges kéztartással leülsz, és mondogatod: nem vagyok fáradt, nem vagyok fáradt, a hatás memorizálódik, és tényleg nem leszel az, ha késõbb ezt a kéztartást használod. A Pavlov-elmélet szerint, ha csöngetsz a kutyádnak, mielõtt enni adsz neki, akkor ez rögzül benne. Egy idõ után, ha csengetsz, de nem adsz neki enni, attól a szegény eb még el kezd nyáladzani. Tehát ez nem egy misztikus dolog. A ninják nem tudtak esõt csinálni, vagy elállítani a hóesést, de a természettel akkor is összhangban kellett élniük. Ha csúnya sötét felhõ jön, akkor valószínûleg esni fog, ha kezd hûvös lenni, jól fel kell öltözni. Bizonyos érzet lapul a szélben is, tudod: jön a vihar. A ninják megtanultak érezni és együtt élni. A kudzsikirit nem lehet teljesen megtanítani, ezt magának csinálja az ember. Van olyan, hogy használjuk egyes részeit, de nem ugrálunk tûz felett, és nem kántálunk furcsa szövegeket.

- Mi a szerepe ma a ninjutsunak, mire tanít meg?

- Arra tanít, hogy az ember értékes tagja legyen a társadalomnak, mindegy mit csinál, abban a legjobb legyen és mindig sikeres. Igyekezni kell mindent kihozni magunkból, arra kell maximálisan koncentrálni, amit csinálunk. Bárhova megyek, az emberek örülnek nekem, jobban érzik magukat, mert tudják, hogy biztonságban vannak. Bárhova megyek, nem aggódom, élvezni kell az életnek minden percét! Ha nagyon szeretnél valamit, éld meg, legyél az! Ha utcaseprõ vagy, legyen az utca teljesen tiszta. Fanatizmus is csak mértékkel… Nem szabad ártani másnak azzal, hogy saját magunknak javakat szerzünk. Minden tanítványom sikeresen teljesít az iskolában és a munkahelyén, nem fordulnak droghoz, italhoz. Igyekszünk a jót kihozni magunkból. Fontos, hogy az embernek tiszta legyen a szíve, és ne vegyük túl komolyan az életet, egy kicsit lazítsunk. Nem a jómód a fontos, – legyenek barátaim akikben megbízom, ez a fontos. Azok, akik csak rombolnak maguk körül, és nem építenek, azokat kerülöm. A rosszindulat, a hatalom és a pénz utáni vágy megeszi a szívet…. A ninjutsu elõször a katonai, rendõrségi, nemzetvédelmi oktatásába került be. A kormányok felismerték a benne rejlõ lehetõségeket, és a mai napig kapcsolatot tartanak fenn egymással. Segítik a képzést, a fejlõdést. Az egyik a bujinkan 9-ryu (iskola) közül egy olyan szamuráj rendszer, amit annak idején a sógunok testõrsége használt. Nagy páncélt és sisakot hordtak. Azok a technikák, amik 800 éve mûködtek ma szintén használhatóak. A ruházat persze más mozgást igényel, mint amikor kényelmes ruhába vagyunk. Ha elõre dõlünk például könnyen elesünk, ha nem tudjuk, hogyan kell mozogni. Ez az iskola tanítja egyébként még a két kardal való küzdést is. Akik sokat kémkedtek azoknak külön tanulták az információ-gyûjtés és a megfigyelés tudományát. Ezen kívül létezik az agresszív támadó jellegû iskola is; a japán különleges haderõ és az amerikai fókák különleges egysége is használja a rendszert.

- Milyen iskolák vannak még?

- Az egész rendszer különlegesen épül fel: hat szamuráj és három ninja ryu létezik. A leghíresebb a Togakure-ryu és ez a legismertebb is. Akik gyakorolják, a fekete maszkos ruhát hordják. A Koto-ryu különbözõ ugrótechnikákat, akrobatikát használ. A Gikan-ryu egy gyilkos, lényegretörõ egyenes mozgásokat használó rendszer. A shinden Fudo-ryu a kyohan nyolc alaptechnikára épül. A Gyokko-ryu régi stílus alapokat és formagyakorlatokat is tartalmaz. A Gyokushin-ryu a távolságtartó stílus. Tehát mindegyiknek van egy saját aspektusa, a nagymester pedig megpróbál ezekbõl egységet kovácsolni.

- Hogyan épül fel az oktatási szisztéma?

- Nincs konkrét sorrend, amit be kell tartani, de az alapokra nagyon oda figyelünk. A legfontosabb, hogy meg kell tanulni esni. A sérülések kilencven százaléka a rossz esések miatt következik be. Meg kell tehát tanulni ülésbõl, állásból, mozgásból, dobásokból esni. Utána jönnek a san shin vagy godai elvek, az öt alap: a Csi, a Sri, a Kan, a Bu, a Ku, a tûz, a víz, a föld, a levegõ, az éter elve. Értelemszerûen minden elemnek megvan a maga sajátossága. Ezután jön a nyolc alaptechnika, de rengeteg technika le van jegyezve. Nem az a fontos, hogy minél többet tudjunk közülük, hanem, hogy az alap tizenhárom technikának meglegyen az érzete. Mindig az ellenfél támadásától függ, hogy mi hogyan reagálunk, és hogyan fejezzük be az akciót. Ha tudjuk az alapokat, már nem olyan fontos, hogy melyik ryu-t tanuljuk. A legtöbben a Togakure-ryu-t szeretnénk rögtön megtanulni, mert a tanulónak tetszenek a surikenek, a fekete ruha, és egyéb látványos dolgok. De õk még nem tudják, hogy ha beleépítünk más tai jitsu elemeket is a rendszerbe, akkor egy teljesen új világ nyílik meg elõttünk. Ezért van az, hogy a ninjutsu nem sport, hanem budo. Halálos fegyver, a harcosok útja. A mozdulatsorok úgy vannak felépítve, hogy komoly sérülést okozzanak. Amikor küzdelemre kerül sor, az gyõz, akinek kevesebb eltört csontja van.

- Milyen fegyvereket használnak?

- Dai Shou, a két kard, a tantó, a tõr, a shuriken, a dobócsillag, a bo shuriken, a dobó tû, a shoga, a kampós kés lánccal a végén szerepelnek a leggyakrabban. De elõkerül a tomfa, a mecu-bushi, a vakító por, az ai shiko, amit a kézre és a lábra vett hegyes tüskék. Aztán a bot végén kard, a nagy kalapács,a kama és kuszari gama, a sarló és a láncos sarló, a kuszari fundó, a tízezer erõ lánca, a legyezõk, a mérgek, amik nem mindig halálosak. Persze van nunchaku is, de az nem tradicionális ninja fegyver. Ez utóbbit elõször, mint cséphadarót használták, és csak késõbb kezdték felismerni menyire hatásos a harcban is. Mi fõleg azért használjuk, mert megtanítja elkülöníteni a testrészeinket; segíti a mozgáskoordinációt és könnyebb felismerni a mozgásirányokat. A ninják használták még a hajtût, a méregbe mártott gyûrût. Ehhez ismerni kellett a növények gyógyhatásait, mert ha ezekkel tisztában voltak, akkor azt is tudták: hogyan lehet vele ártani. A harcosok íjat, nyilat is használtak, valamint bo-t, hanbo-t és sai-t is.

- A rendszerekben vannak formagyakorlatok?

- Vannak formák, a Go den és a Kyo hanbo. Sok száz technika van, különbözõ technikai sor, de ezeket nem nagyon tanítják. Három szint van, mindegyikben kb. 35 technika. Ha érted a Kyo shint, és tudsz mondjuk minden szinten 5-5 technikát az érzetével együtt átadni, vagy valaki név szerint ismer minden technikát, az persze jó dolog. De mi csak keveset tudunk név szerint, és Hacumi mester is keveset tanít név szerint. Ennek az az oka, hogy ha megtámadnak az utcán, akkor a névvel ellátott mozdulatokon fogsz gondolkodni, és az belassítja a cselekvésedet. Ha csak az izom memóriájára hagyatkozunk, nincs gondolat, nincs, ami lassítana, csak reagálsz.

- Melyek a legfontosabb alapelvek a küzdelemben?

- Nagyon fontos, hogy mindig az alapelveket kövessük. Ha valaki meg akar ütni valaki, és mi belemozdulunk, rögtön a védéssel együtt ütünk. Védünk, de rögtön visszatámadunk, mint a tûz. Kimegyünk és visszahúzódunk, elõre, hátra, mint a víz. A szél kitér, és onnan támad vissza, a föld pedig mozgás nélkül eltérít. Az üresség eltereli a figyelmet, és úgy támad. Minden elemnek van egy jellemzõ aspektusa, mindegy merrõl jön a támadás, ezek mûködnek. Nagyon fontos, hogy ne rendszerezzük magunkat, mindig a helyzetnek megfelelõen reagáljunk. Az ellenfél mozdulatai is meghatározzák, mit teszünk. A lényeg a természetesség. Nálunk mindegy, hogy valaki magas vagy alacsony, kövér vagy sovány, még arra is figyelünk, nehogy megváltoztassuk valakinek a személyiségét. A ninjutsu idomul, és úgy lesz a Te természeted része. Egy a fontos, a ninjutsu-t gyakorlónak tiszta legyen a szíve. Nem lophat, csalhat, hazudhat, csak rendes emberek maradhatnak meg egy ninja közösségben. Amikor az ember pár évig gyakorol, már nem kell gondolkozzon, csak mozog, és simán jönnek a mozdulatok. Az ember azonban mindig csak egész testtel mozog, ezért hívják a rendszert tai jitsunak. Testbõl mozgunk, nemcsak a karunk, vagy a lábunk mozog, de így leszünk erõsek. Az érzetek visznek, nem tudod megérteni, nincs fix módszer elrakni a tudást. Érzed és használod, kialakul és fejlõdik, és ennek kapcsán kialakul a megérzés, az intuíció. Leülsz, letérdelsz valaki mögéd áll, és egyszer csak megpróbál egy bokennel, vagy egy shinaival fejbe ütni. Lesújt, és neked ezt meg kell érezned. A hallásodra nem alapozhatsz, mert ahhoz túl gyors a mozdulat. Meg kell érezni az agresszív szándékot. Mindenkinek volt már olyan, hogy amikor ment az utcán, és érezte: valaki figyeli. Ezt kell tudatossá tenni és tudatosan használni. A fegyverhasználat is ilyen, ha megérted az alapokat, akkor megérted a fegyverek használatát is. A lényeg az érzetben van, nincs titkos megoldás.

- Nekem az egész hasonlít egy kicsit a Jeet Kune Do-ra, ami inkább egy filozófiai rendszer, ami az alapvetõ meglátásokra, a különbözõ alapfogalmakra helyezi a hangsúlyt, és nem a technikákra…

- Valóban, de van egy nagy különbség, a ninjutsu 1800 éves rendszer; háborúkban, valós harcokban és körülmények között használták. A ninjutsu Kínából ered, nem Japánból, csak éppen ott teljesedett ki.

- És mire jó a mai világban?

- Én szeretem a fegyvereket, és gyakorlom is a használatukat, de az utcán úgysem tudom magammal vinni õket, nem lehet shurikenekkel sétálni, de vannak például pénzérméim. Fontos, hogy mi az, amit ma is lehet használni. Meg kell érteni a tradíciót, meg kell tudni, honnan származnak a dolgok. Rockzenén nõttem fel, amikor a fiam felnõ, azt fogja mondani: ez egy régi vacak… Tudni kell mégis, hogy honnan ered, az értékeit át kell hozni a mai világba. Fontos, hogy tudjunk a törvényeken belül maradni, tudni kell, hol a határ, nem szabad ártani senkinek.

Beszélgetés David Jesse Holtal (9Dan) a ninjutsuról
I.rész

A Bujinkan egy harcos közösség. Egyedülálló története több mint 900 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Ez a háttér elválaszthatatlanul kapcsolódik a feudális Japánban élő ninják körüli hiedelmekkel és tényekkel. A jelenlegi nagymester Dr. Masaaki Hatsumi 1931-ben született a Chiba tartománybeli Noda városban. Az ’50-es, ’60-as években minden hétvégén átutazta az országot, hogy Toshitsugu Takamatsu mesternél tanulhasson. Ekkor szívta magába azt a kultúrát, világnézetet, harcművészeti tudást, amely méltán tette Takamatsu mester örökösévé, az elsőszámú ninja vezetővé.

- Mióta lehet Európában ninjutsu-t tanulni?

- Már több mint 25 éve, hogy az első, a stílus iránt érdeklődő európai Japánba érkezett. Azóta lassan egyre ismertebbé válik ez a harcművészet az öreg kontinensen. Alig tíz éve következett be egy nagyobb fellendülés a stílus elterjedésében.

- Mint ninjutsu nagymester, ön szerint milyen lesz ez a harcművészet a jövőben?

- Még humánusabb.

- Hatsumi Sensei, Ön gyakran beszél a békéről és harmóniáról, az erőszak-ellenességről. Nevezhetjük ezeket a fogalmakat az Ön változatlan üzenetének. Ha azonban a béke a cél, miért szentelte életét háborús, küzdőtechnikák, végső soron a gyilkolás oktatásának? Nem érez ellentmondást ebben?

- A válasz nagyon egyszerű. Ha ismered a fájdalmat és a halált, akkor tudod megvédeni magad ellenük. Ha birtokában vagy ezeknek az ismereteknek, akkor még inkább értékeled és véded az életet – a sajátod és másokét egyaránt.

- De szükség van-e a gyilkolás elsajátítására?

- Igen, ez szükséges. Manapság rengeteg bűnöző és gyilkos szaladgál szabadon, rengeteg erőszak zúdul a védtelen emberekre. Szükség van arra, hogy meg tudjuk védeni magunkat és másokat is az agressziótól úgy, hogy mindig az igazságért küzdünk és életet védünk.

- A ninjáról nagyon negatív és torz kép alakult ki egy időben, amely a sok ezt a témát használó film és könyv eredménye. Ezekben gyakran kegyetlen gyilkosként ábrázolták őket. Mit tesz azért, hogy változzon ez a téves kép az emberekben?

- Az egyetlen út, ha az igaz üzenetet minél több ember felé sikerül közvetíteni. Ezért tartunk minél több szemináriumot világszerte. Szintén próbáljuk árnyalni a képet a médiakommunikáció segítségével. Folyamatosan utazom a világban, hiszen lehetetlen “távolról” kapcsolatba lépni, kommunikálni. Ez csak személyesen működik, közelről, szemtől szemben.

- A ninjutsu mindenki számára nyitva áll? Más harcművészetek képviselőit is várják?

- A ninjutsu mindenki számára nyitva áll, aki tiszta szívvel érkezik, aki a harmónia és az igazság nevében akarja tanulni ezt a stílust. Sokan a Bujinkan Dojo tanulói közül korábban más harcművészetet is gyakoroltak. Ők nálunk kötöttek ki, mert itt megtalálták azt, amit mindig is kerestek.

- Ki alapította a ninjutsut?

- A ninjutsut nem alapították… Sokáig tartana elmagyarázni, de a lényeg: ez egyfajta mozgalom, amely körülbelül 1000 évvel ezelőtt indult útjára Japánban azzal a céllal, hogy az igazság és a kiszolgáltatott emberek védelmet nyerjenek.

- Mit tanít a ninjutsu a ma emberének? Melyek a ninjutsu céljai manapság?

- Az ember számára a legfontosabb a boldogság és jólét állapotának elérése. Ez mozgatja az emberi kapcsolatokat. A környezetünkkel, a természettel való harmonikus együttélés alapvető fontosságú, hiszen, ha kárt teszünk ebben, akkor végső soron magunkban okozunk kárt. Ha az ember pusztítja a természetet, önmagát pusztítja.

– Hogyan érinti, hogy követői szerte a világban megismerik az Önök kultúráját és az ön harcművészetét?

- Nagyon boldog vagyok. Mi több, csodálatosnak tartom, hogy rengeteg, különböző kultúrából származó embert ismerhetek meg, és mindenki egy közös érzésben egyesül. Fantasztikus dolognak tartom, hogy olyan embereket taníthatok, akik feladatuknak érzik, hogy megóvjanak másokat – gondolok itt a különböző fegyveres erők képviselőire -, ezzel együtt pedig megismerhetik a tiszta szív útját.

- Nem gondolja, hogy egyesek talán arra használják fel ezt a tudást, hogy bűnös dolgokat vigyenek véghez?

- Azt tudom erre mondani, hogy a ninjutsu egy tudomány, így más tudományokkal összehasonlítható. A kémiát, a biológiát, a fizikát is számos célra fel lehet használni. Jó, vagy rossz dolgokat követhet el a tudás birtokosa. Mi azt valljuk, hogy a harmónia elérésére kell törekedni. Ha valaki a ninjutsut pusztításra használja, akkor azon dolgozik, hogy elpusztítsa önmagát, hiszen természetellenes tevékenységet végez.

- Mi a véleménye a ninja témát feldolgozó filmekről?

- A ’80-as években lezajlott “ninja-bumm” világszerte egy elferdített valóságot propagált. Ez mélyen érintett engem. Elhatároztam, hogy felkerekedek, és személyesen mutatom be eme művészet igazi arcát szemináriumokon, edzéseken, konferenciákon. Könyveket jelentettünk meg, interjúkat adtam, és remélem sikerült véget vetni a hazugságoknak. Úgy tűnik, az emberek végül elkezdték érteni mondanivalónkat.

- Hogyan látja az európai ninjutsut?

- Nagyon tetszik, amit látok. Magas szintű az oktatás és nagy a lelkesedés. A ninjutsut művelő emberek nagy szívvel követik az utat, emellett igazi úriemberek. Az emberek azért jönnek, hogy élvezzék ezt a művészetet, ezt a tudást – nem az erőszak érdekli őket.

cikkforrás: http://www.prokontra.hu/

Nin:
Első szinten a NIN kitartást, álló és tűrőképességet jelent, mind fizikai, mind lelki téren. Második szótári jelentése: rejtőzködés, lopakodás, titokzatosság. A NIN Japán írásképe két részből áll: külön-külön azt jelent: penge és szív. Szélesebb értelemben a NIN azt jelenti, hogy az ember uralkodik testén és elméjén, meg tudja különböztetni a helyest a helytelentől, a jót a rossztól…

Jutsu: Művészet

“Az elvek ismerete az a tudás, vagyis intellektus. Az elvek alkalmazása pedig az a művészet…”

Egyik nap aztán gondolt egyet és el kezdett azon töprengeni, hogy miként tudna még közelebb kerülni a naphoz, hogy még jobban érezhesse langyos érintését. Lendületet vett hát és teljes erejéből neki állt úszni az ég felé. Felgyorsult, és kiszabadult a víz fogságából. Egy örökkévalóságnak tűnő pillanatig lebegett az óceán fölött, aztán vissza csobbant a habokba. Míg repült sokkal jobban érezte a nap sugarait, így ezután minden nap ezt csinálta, ugrált ki a vízből.

Egyik nap, mikor így ugrált, elég közel került a parthoz, és észre vette, hogy egy nagyhírű mester sétál ott éppen.  Több se kellett neki és nagy lendületet vett, hogy szólhasson neki. Ki ugrott a vízből és míg a levegőben volt, oda kiáltott, hogy -Mester!  De vissza pottyant, úgy ahogy szokott. Aztán újra ugrott, és megint kiabált, hogy -Mester!

Aztán el kezdett kiugrálni a vízből, és minden egyes ugrásnál egy egy szót kiáltott, egészen addig, míg a mester észre nem vette.

-Mester!

-Mester!

-Kérlek!

-Fogadj!

-Engem!

-Tanítványoddá!

-Ígérem!

-Nagyon!

-Szorgalmas!

-Leszek!

A mester látta a halacska nem minden napi erőfeszítéseit és úgy döntött, hogy elfogadja tanítványának. Be ment hozzá a vízbe és tanítani kezdte…

A halacska, ahogyan ígérte, nagyon szorgalmas volt és hamarosan ki tudott jönni a partra sőt, rövid időn belül már nem is kellett vissza mennie a vízbe, hanem tudott élni a parton. Mikor eljutott erre a szintre, megkérte a mestert, hogy had menjen vele és éljen vele a házában. A mester nagyon elégedett volt a szorgalmas tanítványával, így megengedte, hogy a halacska is ott lakjon vele a házában a többi tanítványával együtt.

A halacska a ház kertjének egy nedvesebb részében húzta meg magát és bárki jött a csodájára, vagy csak bárki jött a házba, mindig nagy lelkesedéssel dicsőítette tanítóját, hogy milyen nagyszerű mester is ő, hiszen még egy halat is meg tudott tanítani arra, hogyan éljen a szárazföldön…

Tellt múlt az idő, s ők így éldegéltek, mikor is egy hatalmas vihar kerekedett egyik éjszaka. A mester háza körül magas kő kerítés volt és egy hatalmas erős kapu tartotta távol a hívatlan látogatókat. Most, hogy a vihar még soha nem látott hevességgel ontotta magából az esőt, a föld nem bírta elnyelni úgy, ahogyan az az égből alá szállt és a kerítés között szépen összegyűlt a víz, és reggelre mindent ellepett…

A halacska pedig megfulladt…

A történet tanulsága pedig az, hogy jó, hogy fejlődsz és tanulsz egy mestertől, de soha ne felejtsd el azt, hogy honnan jöttél, vagy amit egyszer már megtanultál…

Ezt a történetet Ed Martin (15Dan) Sihantól, a ma a földön élő, egyik legidősebb ninja-mesteretől hallottam.

Gouranga

Út közben, mindjárt ahogyan beért  a dzsungelbe, találkozott egy tigrissel, aki nagyon jámbornak és vékonykának tűnt.
Kérdzi tőle a tigris:
-Üdvözöllek, Hová, merre tartasz.
-Megyek a mindent tudó mesterhez, hogy megtudjam tőle hogyan lehetnék sikeres.
-Ó tényleg, -válaszolta neki megörülve a tigris-  megkérdeznéd tőle, hogy én miért vagyok ilyen vékony és jámbor, mikor a többi tigristől retteg az erdő és nagyon erősek is?

-Persze. -felelte neki az ember.
Aztán ahogyan folytatta útját, egy fa tövében pihent meg a déli forróságban, és ahogyan letelepedett, a fa is megszólította:
-Üdvözöllek, hová, merre tartasz?
-Megyek a mindent tudó mesterhez, hogy megtudjam tőle hogyan lehetnék sikeres.
-Ó tényleg, -örült meg a hírnek a fa- ha találkozol a mesterrel megkérdeznéd tőle, hogy miért zsibbad az egyik oldalam folyamatosan?
-Persze. -felelte neki a földműves.

Majd tovább ballagott, és egy gyönyörű tó partján épp rá tört a szomjúság. Ahogyan a víz fölébe hajolt, hogy szomját enyhítse, egy hatalmas hal emelkedett ki a tóból és megszólította.
-Üdvözöllek, hová, merre tartasz?
-Megyek a minden tudó mesterhez, hogy megtudjam tőle hogyan lehetnék sikeres.
-Ó tényleg, -lelkendezett a hal.- Ha találkozol a mesterrel megkérdeznéd tőle, hogy miért sajog folyton a hátsó uszonyom?
-Persze. -felelte neki a földműves.

Folytatta útját, mígnem el is érkezett a faluba, ahol a mindentudó mestert vendégül látták. Sokan jöttek el még hozzá rajta kívül, hogy feltegyék neki kérdéseiket, de szépen lassan ő is sorra került.

Mikor a mesterhez jutott, feltette neki a kérdéseket, amiket útközben kapott és megkérdezte saját vágyát is, hogy miként lehetne sikeres…
Erre a mester azt felelte neki, hogy minden ami a sikerhez kell, ott van ahol élsz, csak tudnod kell észrevenni… Aztán még válaszolt a másik 3 kérdésre is és mikor a földműves megkapta a válaszokat, akkor elindult vissza haza, nagy örömmel, hogy igazából a siker már otthon várja…

Hazafelé mikor oda ért a tóhoz, megint találkozott a hatalmas hallal, aki érdeklődött, hogy megtudta-e a kérdésére a választ.
-Igen megtudtam. -felelte neki az ember.- Valami be van ékelődve az uszonyod tövébe, de ha közelebb jössz, akkor ki tudom venni neked. A hal közelebb úszott, a földműves meg benyúlt az uszonya alá, kicsit tapogatózott és egy hatalmas gyémántot húzott ki onnét. A hal ránézett és nagyon megköszönte, hogy segített neki, mert valóban ez nyomta neki ott. Hálája jeléül mondta az embernek, hogy megtarthatja a gyémántot, mert ő úgy sem veszi semmi hasznát. A földműves egy darabig nézegette a kezében lévő drágakövet, aztán behajította a tóba, hogy neki nincs szüksége a gazdagságra, mert ő sikeres szeretne lenni…

Aztán tovább ballagott, egészen a fáig, ahol meg az kérdezte, hogy megtudta-e a kérdésére a választ?
-Azért zsibbad a bal oldalad, mert van valami a gyökereid között, ami nyomja őket és ezért nem túl jó a keringésed.
-Tudnál rajtam esetleg segíteni? -kérdezte a fa-
-Persze. -Azzal el kezdett ásni ott, ahol a mester mondta neki. Ahogy egyre lejjebb haladt, egyszer csak valami keménybe ütközött az ásója. Kis kapirgálás után egy vasláda került elő a fa gyökerei közül, ami tele volt arannyal.
-Na akkor ez nyomta a gyökereidet, de most már nem lesz gond vele.
A fa hálája jeléül felajánlotta a földművesnek, hogy tartsa meg nyugodtan, hiszen ő úgy sem tud mihez kezdeni vele. A földműves egy darabig gondolkodott, aztán ott hagyta az aranyat a fa tövében, hiszen a mindent tudó mester azt mondta neki, hogy a siker otthon várja, akkor meg nincs is szüksége semmire hozzá…

Végül mikor ismét átvágott az erdőn, megint találkozott a vékonyka tigrissel, aki kíváncsian kérdezte, hogy milyen választ kapott a kérdésére a mestertől.
-Azt mondta a mester, hogy azért vagy ilyen vékony és gyenge, mert nem ragadsz meg minden alkalmat arra, hogy egyél.
Erre a tigris megköszönte a választ és széttépte az embert, majd megette, hogy akkor ezentúl minden alkalmat megragadjon arra, hogy egyen…

A történet tanulsága pedig az, hogy bizony meg kell válogatnunk, hogy kinek segítünk, hiszen könnyen elképzelhető, hogy a jó szándékunk a saját végzetünk lesz…

Ezt a történetet Ed Martin (15Dan) Sihantól, a ma a földön élő, egyik legidősebb ninja-mesteretől hallottam.

Egyszer egy nagy tudású mester úgy döntött, hogy elutazik 2 hétre pihenni a városból vidékre. Persze ahogy híre ment a dolognak, a földművesek versengeni kezdtek a kegyért, hogy ők láthassák otthonukban vendégül. A mester nem variált, hanem az első földművesnek, aki elé járult és felajánlotta neki vendégszeretetét, elfogadta a meghívását és oda költözött hozzá 2 hétre.

Mikor letelt  a két hét és eljött a búcsú ideje, a mester kifejezte elégedettségét és a földműves invitálására, aki felajánlotta neki, hogy jöjjön el hozzá legközelebb is, megígérte, hogy jövőre is el jön hozzá. Búcsúzóul egy zsák gabonát adott neki és azt mondta, hogy ezek nagyon különleges gabona magok és egy külön földterületre ültesse el őket, ne a többi közé és különös gonddal gondozza őket.

A földműves megfogadta a tanácsot és egy külön parcellára vetette a mestertől kapott varázs magokat. Egy év múlva, mikor a híres mester ismét pihenni jött hozzá, nagy örömmel újságolta, hogy az összes földjén jó volt a termés, de azon, ahová azokat a magokat ültette, amit tőle kapott ott tízszerese lett a szokásosnak. A mester örömmel hallgatta a földművest és mikor ismét eltelt a két hét, és ismét búcsúzkodni kezdtek, megint egy zsák gabonát adott neki ajándékba és megint ugyan azokat az instrukciókat hagyta hátra a földművesnek, aki természetesen ismét meghívta, hogy legközelebb is nála szálljon meg.

Ez így is ment legalább tíz évig. A mester minden évben eljött, eltöltött a vendégszerető földművesnél 2 hetet, majd mikor elment, búcsúzóul adott neki egy zsák „varázsmagot”. A földműves, a nagy hozamnak hála persze nagyon meggazdagodott és egyre szebben tudta vendégül látni a mestert. Gazdagsága és terményei messze földön híresek lettek, olyannyira, hogy a környékbeliek is mind hozzá kezdtek el jönni vetőmagért…

Szóval a tízedik látogatása után a földműves mikor búcsúzkodtak és ismét kapott egy zsák „varázsmagot” nem bírta tovább és így szólt  a nagy tudású mesterhez:

- Mester kérlek engedj meg nekem egy kérdést!
A mester mosolyogva biccentett, hogy kérdezhet, mire a földműves így szólt:
- Kedves mester! Most már tízedik esztendeje jössz és áldod meg jelenléteddel házamat és annak népét és nagy kegy nekünk jelenléted a sorstól. Nem is beszélve a felbecsülhetetlen ajándékról, amit minden évben kapunk tőled, és amitől gazdagság lett a jutalmunk. De áruld el kérlek, hogy honnét szerzed ezeket a csodálatos varázs-magvakat?

Erre a mester így szólt:
- Tudod, pihenni jövök ide hozzád minden évben két hetet. Nekem a legjobb pihenés az az, hogy sétálhatok a természetben. Ezen sétáim során gyakran jártam a gabona földjeiden és szemléltem a termést. Mikor egy-egy különlegesen szép kalászt találtam, akkor annak a magjait leszedtem és egy zsákban gyűjtöttem neked össze. Tehát ezek a magvak nem „varázs-magvak”, hanem a te földed és munkád eredménye. Én csak kiválogattam belőle a legszebbeket és aztán oda adtam neked, hogy azzal gazdálkodjál…

A történet tanulsága, illetve mondani valója pedig az, hogy igazából mindannyian rendelkezünk minden tudással. Hiszen a lélek örök, tudással és boldogsággal teli. Mikor tanulunk egy mestertől, akkor nem új dolgok kerülnek a birtokunkba, hanem elfeledett, vagy eltakart tudás kerül a felszínre…

Ezt a történetet Ed Martin (15Dan) Sihantól, a ma a földön élő, egyik legidősebb ninja-mesteretől hallottam a hétvégi szemináriumon.

Ahogy az már ilyenkor csak lenni szokott, néhányan nagyon szerették volna megtanulni ezt a művészetet és könyörögtek neki, hogy fogadja őket tanítványaivá. A mester egy ideig gondolkodott, de aztán, nehogy tudása vele szálljon a sírba, úgy döntött, hogy elfogadja a jelentkezőket.
Először csak pár tanítványa volt, akikkel teljesen az alapoknál kezdte. Első lépésként megtanította nekik, hogyan kell jó drótvázat csinálni a leendő szoborhoz, aztán azt, hogy miként kell rátapasztani erre az agyagot, és így tovább…
Telt múlt az idő és szép lassan egyre több tanítványa lett, mivel igen sokan megszerették kedves modoráért és különleges alkotásainak készítését egyre többen szerették volna magukévá tenni.

Aztán egy nap, sok-sok év tanítás után a mester úgy érezte, hogy már minden tudását át adott tanítványainak és azt mondta, hogy akkor mától nem tanít többet, hanem vissza vonul és úgy ahogyan kell, elkészíti élete fő művét.
Így is tett.
Mikor elkészült, egy valóban monumentális és különleges szobrot készített el, ami méltán volt életének fő műve. Mikor befejezte, érezte, hogy akkor már mindent megtett ebben a világban, és pár napra rá eltávozott. Meghalt.

A tanítványai nagyon sajnálták, hogy szeretett mesterük nincs már velük ebben a világban és jó ideig szomorkodtak emiatt… Viszont mivel sokan voltak, kezdett a csoport a fejetlenség sűrű erdeje felé tévedni, így arra az elhatározásra jutottak, hogy választaniuk kell maguk közül egy utódot a mester helyére.
Azt találták ki, hogy a mester összes tanítványa készítsen egy alkotást, és akkor azok elbírálása alapján választanak maguk közül vezetőt.

Minden tanítvány nagyon kitett magáért és végül el is készült az összes mű.
Némelyik nem sikerült olyan jól, lettek közöttük teljesen átlagosak, de kiváló is készült szép számmal.
Volt azonban köztük kettő, amelyek nagyon különlegesre sikerültek és végül minden tanítvány ezen két szobor közt gondolkodott.

Az egyik tökéletes mása volt a mester életének fő művének, a legapróbb részletekig megegyezett azzal és ugyan olyan fantasztikus élmény volt rátekinteni.
A másik viszont egészen mást ábrázolt, de nagyon aprólékosan el volt készítve, a mester tanította elvek alapján és a szobrászat összes csínját-bínját alkalmazta készítője megalkotásánál. Erre is nagyon fantasztikus volt rá nézni.

A tanítványok egy ideig vacilláltak, aztán végül úgy döntöttek, hogy azt a tanítványt választják meg, a utódnak, aki a tökéletes mását készítette el a mester fő művének…

Ekkor a másik versenyben maradt tanítvány így szólt:

- Mindannyian ostobák vagytok és semmit nem értettetek meg a mester tanításaiból. A mester nagyon sokáig tanított bennünket, hogy kiváló művészekké válhassunk. Nagyon sokat tanította az elveket és rengetegszer hangsúlyozta azoknak az elsajátításának, megvalósításának fontosságát.  Erre most azt választanátok meg utódjául, aki tökéletesen lemásolta őt. De a mester nem tanított egyikünket sem arra soha, hogy utánozzuk őt, vagy bárki mást.
Azt tanította, hogy önálló és valódi művészekké váljunk, ne pedig tökéletes másolókká…

Hát körülbelül a tanulság is ennyi. Nem utánoznunk kell a mesterünket, hanem megérteni és megvalósítani a tanításait, majd a saját életünkben alkalmazni a megszerzett tudást…
Persze ha egy mester azt várja el, hogy tanítványai őt utánozzák és mindent pontosan úgy csináljanak, mint ahogyan ő, akkor érdemes elgondolkodnunk, hogy vajon valóban jó mestert választottunk-e magunknak…

Ezt a történetet Ed Martin (15Dan) Sihantól, a ma a földön élő, egyik legidősebb ninja-mesteretől hallottam.

“A tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell.”

(Kínai közmondás)

“Ha egy zöld ágat tartasz a szívedben, előbb-utóbb rászáll egy énekesmadár.”

(Kínai közmondás)

“Az egészség a korona az ember fején, de csak a beteg láthatja meg azt.”

(Egyiptomi közmondás)

“Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam olyannal, akinek nincs lába.”

(Perzsa közmondás)

“Élvezd a kis dolgokat, egy nap vissza fogsz tekinteni és rájössz, hogy azok voltak a nagy dolgok.”

(Robert Brault)

“Ne kívánj semmit gyorsan érni el,

És ne a kicsiny haszonra figyelj!

Mert aki gyorsan akar valamit elérni,

Az messzire nem juthat,

És mert aki a kicsiny haszonra figyel,

Az nem visz végbe nagy dolgokat.”

(Konfuciusz)

“Az íjon egy hajszálnyi eltérés, egy mérföldet jelent a céltábla mellett.”

(Kínai bölcsesség)

“A körte- és szilvafának nem kell szólnia, az ösvény magától odavisz alá.”

(Japán közmondás)

“- Így érvel az ostoba: ez a föld, ez az otthon az enyém, ezek itt a gyermekeim. Íme minden együtt van, hogy teljes legyen a boldogságom – mondta Buddha a tanítványainak.

Hallgatói megkérdezték: Miért ostoba az efféle gondolkodás?

- Mert aki ezt mondja, az azt sem érti, hogy még ő maga sem a saját tulajdona. Valóban semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig. Aki képtelen a dolgokat továbbadni, azt a dolgok birtokolják. Bármi legyen a kincsed, úgy tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál. Ha nem így teszel, és ha tenyeredbe zárod, összenyomod. Ha magadhoz láncolod, a lényegétől fosztod meg. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad. Ez az igazi boldogság!”

(Buddha)

“Tégy jót, s gondold meg, hogy miden óra lehet az utolsó.”

(Talmud)

“Azok, akik lóháton utaznak semmit sem tudnak arról, milyen nehéz ugyanaz gyalogszerrel.”

(Japán közmondás)

“Nem csak a szerencse vak, többnyire azokat is elvakítja, akiket kegyeibe fogad.”

(Cicero)

“Mikor a majom nem éri el kezével az érett banánt, azt mondja, savanyú.”

(Arab bölcsesség)

Aki a háromfajta szenvedés ellenére háborítatlan marad, akit a boldogság nem mámorít, s aki mentes a ragaszkodástól, a félelemtől és a dühtől, azt rendíthetetlen elméjű bölcsnek hívják.

(Bhagavad-Gita)

“Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.”

(Albert Einstein)

“Aggódj kevesebbet, reménykedj többet; egyél kevesebbet, rágj többet; panaszkodj kevesebbet, lélegezz többet; beszélj kevesebbet, mondj többet; utálkozz kevesebbet, szeress többet.”

“Talán szerencse, hogy ilyen lassan haladok, mert lehet, hogy rossz irányba megyek.”

(Graffiti)

“A kialakult betegséget kezelni olyan, mintha az ember akkor kezdene forrást építeni, amikor már megszomjazott.”

(Kínai szólás)

“Általában a -majd holnap- a hét legzsúfoltabb napja.”

(Spanyol közmondás)

“Az emberek következetesen elfelejtik, hogy a boldogság a gondolkodásmódunkban, nem pedig a körülményekben gyökerezik. Az egyik leggyakoribb tévedés, hogy a boldogságot, mint célt összekeverik a cél elérésének eszközeivel.”

(Alexander Dakwood)

“Ki tudja, melyik jön előbb: a következő élet vagy a holnapi nap.”

(Tibeti közmondás)

“A bölcsesség nem állomás, ahová egyszer megérkezel. A bölcsesség maga az út; a te bölcsességed az, ahogyan utazol rajta. Aki túl sebesen vágtat, nem látja a tájat.”

(Tatiosz)

“A világ olyan mint egy tükör, látod? Mosolyogsz, és a barátaid visszamosolyognak.”

(Zen mondás)

“Aki mosolyog, az mindig erősebb annál, aki haragszik.”

(Japán bölcsesség)

“Jól kérdezni annyi, mint sokat tudni.”

(Arab közmondás)

“A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.”

(Abraham Lincoln)

“Úgy élj, ahogy gondolkodsz, mert előbb-utóbb úgy fogsz gondolkodni, ahogy élsz.”

“Ha az igazság az utadba áll, akkor az azt jelenti, hogy rossz úton jársz!”

(J. Billings)

“Aki nem mutogatja magát – ragyogni kezd. Aki nem dicsekszik – sikeres lesz. Aki nem követel tiszteletet, azt elfogadják vezetőnek. Aki nem küzd senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni.”

“Az életben minden csata azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk belőle valamit, még az is, amelyiket elveszítjük.”

(Paulo Coelho)

“Minél kevesebb szabályt állítasz fel arra, hogy milyennek kellene lennie az életnek, és hogy másoknak hogyan kellene viselkedni, annál könnyebb boldognak lenned.”

(Andrew Matthews)

“Az ember időnként belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik, és tovább megy.”

(Winston Churchill)

“Nem könnyű az embereket meggyőzni, hogy szemük helyett az eszükkel nézzék a világot.”

(Fontaneille)

“A bölcs maga elé néz, a balga vaktában megy. De egy és ugyanaz a sorsa mind a kettőnek.”

(Prédikátorok könyve 2,13-14)

“Ha egyszerűségre szoktattad a tested, ne hencegj vele, s ha vizet iszol, ne mondd el minden alkalommal, hogy te csak vizet iszol. Ha edzeni akarod magad a küzdelmekre, magadban csináld, ne a kívülállók előtt.”

(Epiktétosz)

“Igazságot hirdetni, vagy hasznos dolgokat javasolni az embereknek, biztos módja annak, hogy üldözzenek minket.”

(Voltaire)

“Minél nehezebb a lépted, annál mélyebbre szúr a tüske.”

(Japán közmondás)

„Ha valakit tanítani akarsz valamire, az sohasem tanulja meg.”

(Bernard Shaw)

“Aki vezető egyéniségnek hiszi magát, de nincsenek követői, az nem más csupán, mint egy gyalogos.”

(Kínai közmondás)

“Az élet olyan, mint egy kártyajáték. A kiosztott lapok adottak, de ahogy játszod őket, az szabad akarat.”

(Jawaharlal Nehru)

“Aki három napra előrelát, az háromezer évvel gazdagabb.”

(Japán közmondás)

Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd.

(Mahatma Gandhi)