Menü

Harcművészet-Önvédelem

Adj

Maga a lehetőség, hogy Uke-ja légy a Soke-nak megtiszteltetés

– Nagato Sensei.

Duncan Stewart, Shugyou 15 Dan, Bujinkan Shihan, Hatsumi senei. "Give"

Gyakori, hogy úgy érzem, hogy soha nem fogom megérteni tanításait, és hogy sosem fog a lelkembe ívódni, amit átad nekem.

A Soke által tartott edzések mindig kellemes testi és szellemi fáradtsággal érnek véget számomra,  miközben magamban tétován mosolygok a tapasztalatok belső zűrzavarán. Számomra az Uke szerepe az “önmagunk kiszolgáltatásának művészete”. Mint uke, a szerepkörünk nem más, mint hogy egyenesen belesétálunk a halálba. Az igaz lélek megérti, hogy ez egy lecke a Sutemiben és fejleszti a harcos merszét, bátorságát. Uke-nak lenni azt jelenti, hogy átadod magad a tori-nak.Láthatjuk, hogy ez egy adok-kapok kapcsolat, mert cserébe mi is leckét kapunk az önzetlenségünktől. Azok, akik nem tudnak megszabadulni az önzőségüktől, és nem képesek megengedni az edzőtársuknak, hogy elhajítsa, megüsse, megrúgja őket vagy fájdalmat okozzon, tulajdonképpen hátat fordítanak a tanulásnak.

Az első lépés, hogy túllépj az egód, az önzőséged határain az, hogy tudomásul vedd, beismerd annak létezését! Eztán kell a bátorság és elszántság, hogy átlépjük az önzőségünk határait, és olyanná váljunk, mint egy üres csésze tea, hogy a közvetlenül a testtől, szívtől-lélektől és a szavakáltal sajátítsuk el a tanításokat. Ezek épp olyanok, mint egy Sanshin (Három szív).Érzem, hogy mennyire fontos a Sanshin szívének fejlesztése. Ez a szív olyan, mint egy három éves gyermek szíve. Azt mondják egy hároméves szíve olyan, hogy azzal százévig is elélhetne. Így hát bármi áron meg kell próbálnunk ezt az igaz szívet “fogjul ejteni”, hogy lehetőségünk legyen a helyes élet művészetének eltanulására. Egyszerű idegessé, és frusztráltá válni, ha nem vagyunk képesek azonnal, elsőre megérteni a Soke tanításait. Azt hiszem, fontos beismerni a tényt, hogy tanításai nem valók bárkinek.

Még azok sem, akik a Soke rendszeres tanítványai, sem garantált, hogy meg fogják érteni, ?Mindenki a saját Shugyo-ján van?

A művészet elsajátítása, az alapelvek egy leckéje is egyben – TÁVOLSÁG, MEGFELELŐ SZÖG és IDŐZÍTÉS.  (Kérlek úgy tekints ezekre az alapelvekre, mint egy emberi kapcsolatra vagy a társadalom módjaira és arra, ahogy az emberek és társadalmak növekednek.) (??)

Az én szemeimben az Uke lét nem más, mint felkészülés a jövőre. Én csupán megpróbálok annyira nyitottá válni, amennyire csak lehetséges. Végeredményül, remélem, hogy természetesen fogom a tudatalattimba és a “hara”-mba vésni a tanításokat. Ettől kezdve, már csak edzenem kell. Úgy hiszem, hogy az, aki túl elmélkedi, annak a tudata olyan dolgokat fog kreálni, amelyek valójában nem helyénvalóak. Az idő előrehaladtával, ezen embereknek a mozgása eltérő irányba fog fejlődni, mint azt a tanítások meghatározzák. Fontos, hogy megértsük, a Taijutsu a test művészete. Tanulj gyakorlással, és ne gondolkodással. A dojoban az elmélkedő tanítványok taijutsu-ja meg fog rekedni, beszűkül a látókörük és elméjük, miközben azt képzelik, hogy ezzel a megfelelő módon járnak el. < ?The proof is in the pudding? >.

Ezzel nyitottá válhatunk a Rokkon Shojou eszméjére, a hat érzék élesítésére, megtisztítására. Az edzésünk, mindig e körül forog. Célunk, hogy megtisztítsuk érzékeinket, hogy képessé váljunk látni a valóságot. Végeredményül, helyes döntéseket fogunk hozni, tudni fogjuk mikor cselekedjünk, és mikor ne. A tanulás kezdeti stádiumában a tanítványoknak másolniuk kell. Ez egy létfontosságú képesség, amelyel bírnunk kell. Aki nem tud utánozni, az nem tud tanulni. Erre utal a Sainou Kon KI-: Tehetség, Lélek és Kapacitás. A legnagyobb bók a tanulás kezdeti szakaszában, hogy úgy próbálsz mozogni, mint a tanítód.  Ezzel azt mutatod a tanítódnak, hogy nyitott vagy a tanulásra és az oktatásra. Talán nem ez az, amire minden tanár vágyik? Minél tisztább a tanuló szíve, annál nagyobb a “kapacitása”. A tanuló képes elsajátítani a tanításokat, a “figyelem elterelő zűrzavart” kizárva elméjéből, azzal együtt, amiről azt hiszi az agya, hogy látja, hallja és érzi. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy az öntisztulási gyakorlatok a Ryha edzés elejére vannak sorolva. Ha a harcművész tanítvány nem bír igaz, tiszta szívvel, végül elborult ítéleteket fog és bajt fog hozni. A Budo alapja a béke. Először azonban magunkkal kell békét kötnünk. Végül talán szerencsések leszük, hogy “Isten szemével és elméjével lássunk.” – Kanjin Kaname

A Soke nemrégiben nevezte meg Gan Shi Nankotsut, a múlt év témájaként. Kapcsolatban áll a hölgyek önvédelmével, amelyet közvetlenül Takamatsu Sensei tanított neki. Ez éppen anynira alkalmazható férfiak és nők esetén is. Ahogy a férfiak öregszenek, úgy öregszik az erejük is. Ha az illetőnek meg kellene védie magát az öreg évei során, egészen valószínű, hogy veszítene erősebb, fiatalabb támadójával szemben. Ez általános érvényű. ?A budo edzés előrehaladása az évek során szintén logikus.? Csupán annyit kell tennünk, hogy figyeljük a Soket. Soke oktatta a 15. danosokat, hogy megbizonyosodjon róla, hogy tanítványai értik a taijutsut, mielőtt megtanítja az ujjakal kapcsoaltos technikákat. Ha nem, a tanítványok, félre fogják érteni a tanításokat és csak az ujjak erejét fogják használni, nem pedig a Taijutsut. Valójában, az ujjak tehetséges használata, jó eséllyel a Shin Gi Tai elsajátításához vezet, amely egyesíti a lélek, a test és a technika hármasát. Shin Gi Tai mindennek ott van a hátterében, mindennek alapjául szolgá,l amit teszünk. Valószínűleg azt is beismerjük, hogy a Godan teszt, valójában ezen egyesített képességek tesztje.

Gyakran láttam magas rangú oktatókat lefogni a Soke által, akik megpróbálták megfékezni őt abban, hogy fájdalmat okozzon a test különböző részein. Ez szörnyű. Ha belegondolunk, az az ember, aki elutasítja a fájdalmat, elutasítja a tanításait. Fontos, hogy átadd magad, és megbízz Soke-ban. Soke a legmagasabb szintű leckéket nyújtja számodra. Már maga a tény is megtiszteltetés, hogy Ő okoz neked fájdalmat.

Soke azt mondta egyszer, miután rendkívül erős fájdalmat okozott nekem: ” Ezt be tudom mutatni Duncan-en, mert ő megbízik bennem.” Tapasztalatból beszélek. Nem magamat próbálom mások elé helyezni ezzel, csak az álláspontomat szeretném hangsúlyozni, hogy mit jelent Uke-nak lenni a Bujinkanban. Talán nem érted, miért vagy felkérve Uke-nak, vagy, hogy éppen mi történt veled. A legfontosabb, hogy elfogadd a tanításokat. Végül, úgyhiszem, amikor eljön az ideje, a tudást megszerzed, vagy a választ kapsz a kérdéseidre. De, ha abbahagyod az edzést, nem fogsz! Edzened kell tovább! Ne a fejeddel kérdezz, hagyd, hogy a válasz a testeden keresztül érkezzenek. Ez az, amikor a válasz belülről érkezik, és tudni fogod, hogy

ez az igazság és hogy most  igazán megértetted. Ezt a választ soha nem fogod elfeledni, mert ezt a Shin Gi Tai-on kereszül tan ultad meg, nem pedig az agyad által. Ezért nevezik Tai-jutsunak, nem pedig Atama-jutsu -nak!

 

Írta:

Duncan Stewart, Shugyou

15 Dan, Bujinkan Shihan

Eredeti forrás:

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=316070555077927&set=a.270199189665064.71254.270196676331982&type=1&theater

 

Fordította: Benőcs Tamás (Bujinkan Főnix Dojo)

Nincsenek hozzászólások

A fehér öv, avagy ahogy a legendák kezdődnek…

Egyszer régebben találtam egy nagyon jó kis írást a fekete övről, amit meg is osztottam veletek. Most magam szeretnék néhány gondolatot megosztani a fehérről. 🙂

Mostanában ismét egyre több olyan emberrel találkozom, akik gít-edző ruhát hordanak öv nélkül. Persze eleinte tudja az ember, hogy akkor biztos vett ruhát a srác edzésre és nem volt pénze övre, vagy épp nem volt fehér öv. De ez igazából nem igaz. Pedig ez szokott először lenni a fő érv, amit általában el is fogadunk magyarázatnak. Pedig a valóság egészen más.

Mit is jelent a fehér öv napjainkban?
A fehér öv általában minden harcművészeti rendszerben a kezdőt, vagyis a full kezdőt jelenti, aki épphogy elkezdte gyakorolni az adott irányzatot. Mivel a harcművészet nem küzdősport, ezért általában sokkal több van benne, mint ütések, rúgások halmaza, kombinációja. Vagyis a testi, fizikai kontaktuson túl valami olyanra is felkészíti gyakorlóját amire más nem. Olyan értékeket és olyan kulturális hozzáállást tanít, amit manapság nem tanítanak sem iskolákban, sem sehol. Főleg mióta már a katonaság sem kötelező hazánk fiainak. Ez a filozófia amit a harcművészet tanít általában különféle sok-sok évvel ezelőtti tradícióból ered, melynek fontos része az öltözet.

A ruha tudatmódosító hatása
Bujinkan Ninjutsu tréningeken fekete gít használunk. Persze ez csak a Bujinkan létezése óta van így, hiszen Hatsumi sensei, a jelenlegi Soke még fehér Gíben gyakorolt Takamtsu senseijel. De nagyon fontos megjegyezni, hogy gí nem létezik öv nélkül. Mert a gínek a felső részét, azt egy övvel szokták össze kötni, hogy rendezett szép viseletnek látszódjon. A tiszta és rendezett ruházat igazából egy tudat módosítás. Szerintem már mindenkin volt zakó, meg öltöny nyakkendő és mindenki vágja, hogy szmokingban másként kell mozogni, lenni, mint sima utcai ruhában.  (hölgyeknek mondjuk kisestélyi)

De ugyan így mondhatnám azt is mikor valaki szórakozni megy, mondjuk egy diszkóba, vagy templomba  és oda is kirittyenti magát. Valószínűleg a legszebb ruháját veszi fel, ami valószínűleg tiszta is és rendezett. És valószínű, hogy egészen másként fog viselkedni ezeken a helyeken, mint otthon. Mert általában azért járunk ilyen helyekre, mert ott valami más van mint otthon.  És ehhez általában egy másik fajta öltözet is kell.

Kik nem kötik fel a fehér övet és miért?
Na de vissza térve a fehér övhöz, van egy bizonyos fajta embertípus, akik nem szeretik felkötni. Pontosan azért, mert az jelent valamit. Általában valami olyan magyarázatok szoktak lenni, hogy engem nem érdekelnek a fokozatok, vagy engem nem érdekelnek az öv színek, vagy én nem ezért járok ide, vagy a feljebb már említett nincs…

Pedig igazából egészen más oka van annak, hogy valaki nem köti fel a rangjához és tudásához illő övet. Általában az alázat és nyitottság hiánya. Természetesen vannak kivételek, de az eddigi harcművészeti tanulmányaim folyamán azokon a helyeken ahol edzhettem, mindig figyeltem azokat az embereket akik nem kötnek fel fehér övet.

Azok az emberek akik nem kötik fel a fehér övet, csak azért nem veszik fel, mert túl büszkék elfogadni, hogy valaminek a legalsó lépcsőfokán állnak, illetve inkább úgy mondanám, túl büszkék elfogadni azt, hogy ahhoz, hogy valóban elindulhassanak az úton, rá kell lépniük a legalsó lépcsőfokra is. Mert fehér övet hordani az egy érzés. Egy olyan érzés amit ha valaki nem tapasztal meg, hiányozni fog neki egész életében, míg ezen az úton akar járni és ez a hiány egy olyan akadályt fog az útjába gördíteni, amitől csak nagyon nehezen fog haladni a további tudás megszerzése irányába, mert nem ismeri meg az érzést, hogy milyen egy rangsorban legalul állni.

Pedig ahhoz, hogy egy házat, diszkót, templomot, palotát is felépítsünk, mindig először ásnunk kell. Vagyis le kell mennünk alulra, hogy jó alapokat készíthessünk, amire aztán felépítjük azt amit szeretnénk. Természetesen más alapokat kell készíteni mind a négyfajta épülethez, de ebbe most nem szeretnék belemenni, itt a hangsúly azon van, hogy alapok nélkül bizony össze fog borulni a felépítendő ház.

Mi történik hosszú távon azokkal akik nem kötnek fehér övet a derekukra?
Vagyis ezek az emberek egyből a zöld övre mennek. Nálunk a Ninjutsuban háromféle öv van. Fehér, zöld és fekete. Szerintem ez egy zseniális húzás volt a Sokétől, hiszen más rendszerekkel ellentétben  csak a 10kyu első szint jelöljük fehérrel, utána 9kyu-tól 1 Kyu-ig (a következő kilenc szinten) mindenki zöld övet hord. (Lányok pirosat. 🙂  És igazából tényleg nem nagy dolog megszerezni egy zöld övet, hiszen ha valaki azt szeretné elérni, akkor általában meg tudja tanulni az anyagot. De azt láttam, hogy azok akik nem kötik fel a fehér övet, azok mikor azt gondolják, hogy kész a ház, azt veszik észre, hogy mozognak a falak, nem tökéletesek az illesztések, a szigetelés sem, az ablakok sem zárnak jól, meg a tető is beázik. Ja, hogy nincs is tető?. 🙂

Vagyis az első lépcsőfok mindig az alázat és ehhez el kell jutni minimum oda, hogy az ember, ha már jár egy ideje edzésre és vesz is ruhát, akkor szerez egy fehér övet hozzá.

Mit lehet kezdeni azokkal az emberekkel akik mindezen dolgok ismerete ellenére sem szeretnének fehér övet kötni?
Nagyon egyszerű. Nálunk a Bhima Dojoban az a szabály, mint a legtöbb helyen a világban, hogy ha valaki 4-hónapot járt (Most négy lesz, mert az alapfokú Ninjutsu tanfolyam alatt senkit sem kötelezünk rá természetesen) akkor kötelező vennie egy Fekete gít, amihez ugye hozzá tartozik egy rangfokozatnak megfelelő öv is. Ha valaki nem akarja ezt a szabályt teljesíteni, akkor nem járhat hozzánk, nem tanítjuk Ninjutsuzni, mert Tradícionális Bujinkan Ninjutsut gyakorlunk, aminek a szabályzatába amit a Soke Masaaki Hatsumi lefektetett, meg van határozva az edzéseken viselendő öltözék.

Mi van ha mégis fel köti valaki azt a fránya fehér övet?
Megnyílik előtte egy olyan kapu ami nélkül a valódi fejlődés, tanulás képessége elsajátíthatatlan. Természetesen nem a ruhától lesz senki sem az ami, de a Ruha és a rang segít abban, hogy a megfelelően tudjunk viselkedni a Dojoban. Ugyan úgy, mint mikor templomba, vagy diszkóba megy az ember.

sok szeretettel:

Horváth Ádám ninjutsu és jóga oktató.

Egy olyan ostoba személy, aki 6 évet pazarolt el az életéből azzal, hogy nem volt hajlandó fekete gít és fehér övet venni magának az edzésekre, mert ebben a cipőben járt. De egyszer imái meghallgatásra találtattak, és találkozott végtelen szerencséjében egy olyan mesterrel, aki útba igazította és megtanította arra, hogy miért fontos felkötni a fehér övet a derekára…

,

Nincsenek hozzászólások

Go dai

A Ninja Juhakkei a Togakure Ryu  a 18 alapvető művészet technikai csoportját tartalmazza. Ez a Ninja Juhakkei, a szamurájok tizennyolc alap ismeretanyagának, a Bugei Juhappan megfelelője (ami pedig a kínai 18 alap wushu fegyver mintáját követi), nagyjából meg is egyezik azzal, de vannak különbségek is. Összességében a ninjutsu számtalan kisebb-nagyobb jutsu-ból, művészetből, technikai csoportból áll, de ez a 18 kiemelt fontosságú.

Ezek közül most következzék a szellemi megtisztulás művészetének első fele, az 5 elem szerinti tulajdonságok  és gyarlóságok felosztása, melyeken felül kell emelkedni:

Seishin teki kyoyo

Önmagunk, személyes erőnk, erősségeink, gyengeségeink ismerete. Szellemi állóképességi gyakorlatok, a dolgok szemléletének útja, helyes látásmód.

Két fő részből tevődik össze. Az egyik a Go dai, az öt természeti elem, a másik a Kuji, a meditációs gyakorlatok.

Go dai: Az öt elem a nindzsa életének, gondolkodásának mozgatója. A harcban, a küzdelemben is ezt testesíti meg. A helyzetnek megfelelő legalkalmasabb motivációnak kell előtérbe kerülnie. Az emberi létezést is az öt elem határozza meg, a gyarlóságokat is így osztották fel.

öt elem

Go dai

Chi: A Föld, az első és legfontosabb. Minden más kiindulópontja. A stabilizáció, a nyugodtság, a méltóság és az időtállóság jelképe. Maga az emberi test. A kéz kisujja jeleníti meg. Lélektani szempontból ez a lustaság, a változás és mozgás elvetése. A lusta embert könnyebb becsapni, megtéveszteni vagy akár megvesztegetni, mint az ébert. Könnyű elosonni mellette, mögötte, könnyen el lehet bújni és persze könnyen meg lehet ölni. A lustaság kihasználása a rakusha.

Sui: A Víz. Az érzékek, érzések jele. Tapintás, hallás, látás, ingerek érzékelése. A víz az élet tápláló ereje. A gyűrűsujj jeleníti meg. A düh megfelelője. A víz az emberi tudat megfelelője, ami pedig a változékony és érzelmi reakciói vannak. “A harag rossz tanácsadó.” – mondja a régi közmondás. Ez valóban így van, tudták ezt a nindzsák is. Van akit a gúnyolódás, van akit a sértegetés, másokat a tehetetlenség dühít fel. A feldühített ember kapkod, elhamarkodottan cselekszik, hanyag, így könnyű préda az ellenfélnek. Több harcművészeti stílus is alkalmazza a feldühítés taktikáját az ellenféllel szemben, pontosan ebből az okból kifolyólag. Az első kitörés hatalmas erejű, ezért veszélyes lehet, hacsak nem direkt erre számítunk. A kitörés után az ellenfél kifullad, erejét veszti, így pedig már könnyen el lehet bánni vele. A düh kihasználása a dosha.

Ka: A Tűz. A tűz az értelem, kreativitás, alkotóképesség, lobbanékonyság, erő jele. Vannak olyan pillanatok amikor habozás nélkül támadni kell,amikor is az ösztönöknek nagy szerepe van. Jele a középső ujj. A félelem, jámborság, jólelkűség eleme. Az ilyen embereket agresszivitással, durvasággal lehet befolyásolni. Ez az eszköze a rablóknak, a nemi erőszak elkövetőinek, a vagányoknak, az átnevelőtáboroknak, szigorított fegyintézeteknek, munkatáboroknak, de az elit katonai egységek kiképzésében is fontos szerepe van. Csak a legszilárdabb szellemmel lehet ellenállni a hosszabb időn át tartó progresszív lelki erőszaknak. Mindenki fél valamitől. Ha magunkba mélyedünk és megvizsgáljuk félelmeink okait, akkor már egy kicsit kevésbé félünk tőle. A félelmek csökkenthetőek, csak foglalkozni kell velük. Ha valaki nem foglalkozik a félelmeivel, akkor egész életén keresztül félni fog azoktól a bizonyos dolgoktól. Az ezzel való visszaélés a kyos.

Fu: A Szél. A vidámság, a jólelkűség, az emberek szeretete, az irántuk való jóindulat jele. Mindenhol mindig jelen van. A nindzsánál is mindig jelen kell, hogy legyen. A lágy szél mindent körbevesz, mindent kikerül, de nem pusztít. Jele a mutatóujj. Intellektuális beállítottság, szeretetre való képesség és igény. Koldusnak vagy nyomoréknak álcázva próbálták meg a nindzsák az emberek sajnálatát, együttérzését kihasználni. A megsajnált embert viszont általában le is becsülik mint ellenfelet, és ezt várta a nindzsa. A legtöbb jólelkű ember a hatékony támadási módokat túlságosan brutálisnak tartja, így azoktól kevésbé ismeri, így ezekkel könnyen elintézhetőel. Ezen tulajdonságok kihasználása az aisha.

Ku: Az Űr. A bennünket körülvevő világmindenség, az egyetemesség szimbóluma, a másik négy elem hordozója. A köztük lévő összeköttetés, az őket alkotó elemi részecskék jele. Jele a hüvelykujj. Lélektani szempontból ez a hiúság, mohóság és korlátlan lehetőségek utáni vágy eleme. A hiú ember ritkán ismeri fel az ellenségeit. Önteltségében nem törődik másokkal, észre sem veszi, amikor megbántja őket. Sőt, később sem veszi észre őket. Előbb-utóbb emiatt sebezhetővé válik. Az “ismeretlen” ellenség könnyen a bizalmába hízelegheti magát színlelt barátsággal, csodálattal. Könnyen zsarolható, becsapható és megtéveszthető.

Ide tartozik a kéjvágy is. Ahol kéjvágyó az ellenfél, ott a helye a kunoichi-nek, a női nindzsáknak. Rengeteg történet van, ahol férfiak estek áldozatul a kontrollálatlan nemi vágyaiknak.  Ennek a tulajdonságnak a kihasználása a kosha.

Láthatjuk, hogy az érzékek kontrollálása nem csak egy amolyan vallási fanatizmus, hanem a harcművészetek komoly gyakorlóinak is egy alap dolog. Az önmegtartóztatás az élet minden területén hasznos dolog, hátha még az élet után is képesek vagyunk nézni. Az ösztönösen létező ember, aki úgy él mint egy állat és igyekszik minden érzékének mindig eleget tenni, nos neki nem sok köze van harcművészet, vagy bármilyen más önmegvalósítással kapcsolatos út  gyakorlásához…

Egy állatnak négyféle dologról szól az élete: evés-ivás, alvás, párzás, védekezés… Ha csak azért gyakoroljuk a Harcművészetet, mert védekezni szeretnénk, akkor igazából mi magunk is csak állatok vagyunk és nem is harcművészet az amit gyakorlunk, hanem csak bunyó, ami az elismerés, hírnév, gazdagság, vagy követők, tanítványok szerzése iránti vágyból fakad.

Le kell győznünk az állatias ösztöneinket, amiket az érzékkielégítés utáni vágy táplál és át kell alakítanunk őket lelki ösztönökké, amik az egész emberiség fejlődését szolgálják.

A lélek sat-cit-ánanda, vagyis örök-tudással-boldogsággal teli ezt kell megértenünk és akkor egy komoly lépést tettünk az úton, amin járni szeretnénk. (Már ha valóban szeretnénk járni rajta) ;D

eredeticikk: Bujinkan Fudoshin Dojo Szeged

Nincsenek hozzászólások

A harcművészet tikos elvei

Önvédelem, küzdősport, harcművészet ősi elvei

  • Mik a harcművészet fő elvei?
  • Miért vesztek tűntek el  a harcművészet elvei és változott sok rendszer küzdősporttá?
  • Melyek azok a gondolatok, alap elvek, melyek minden harcművészeti rendszerben benne voltak valaha?
  • Miért más a valóság mint a filmek? 

Ezekre a kérdésekre adja meg a választ az alapelvekről szóló “A Harcművészet Titkos elvei” alap tanfolyam, mely 13 hetes, és semmilyen kötelezettséggel nem jár…

Az Ingyenes ajándékok a tanfolyam mellé:

  • KÖNYV: Sun-Ce a háború művészete, avagy más néven a Ninják Bibliája. (Nyomtatható pdf)
  • KÖNYV: 100 Idézet Masaaki Hatsumi Senseitől, aki a Sokéja (feje) egy az egész világot behálózó Ninja szervezetnek, a Bujinkannak. (Nyomtatható pdf)
  • TANULMÁNY: A Harcművészet Titkos Elvei Online Tanfolyam, ahol nem csak megismerheted, hanem magad is gyakorolhatod hétről-hétre azokat az Ősi Elveket, melyeknek a hírnevüket és legendáikat köszönhetik a Ninjutsu harcosok, a Ninják.Ez egy lehetőség Neked, hogy megismerd mélyebben a Budo, a harcművészet útját és nem kerül semmibe, TELJESEN INGYENES!

Vélemények a harcművészet titkos elvei tanfolyamról:

“Csak meg akartam köszönni, azt a rengeteg pluszt, amit eddig a Bhima Clan-tól kaptam. A harcművészet titkos elvei tanfolyam és a tanmesék rengeteg ablakot nyitottak meg nekem a BUDO-ra, s azt hiszem, hogy hatalmas lökést adtak fejlődésemben is.”      -Gyimesi Kristóf-

“Erre a hírlevélre feliratkozva nem gondoltam, hogy ennyi sok ismeretet és hasznos tanácsot kapok.Nagyon tetszik a hozzáállása az edzésekhez a tanítványokhoz még az ismeretlen “hírleveles” tanítványokhoz is. Sok pozitív példát és rengeteg ösztönzést nyerek írásaikból. Más lett a szemléletem a harcról és a harcművészetekről.”      -Mészáros Krisztina-

“Lehetőségem volt megismerni egy olyan világot, egy olyan harcművészeti ágat, ahol számomra végre egyesül az elv a gyakorlattal és így olvasva természetesen egészítik ki egymást. Régebben alkalmam volt belekóstolni egy másik irányzatba. Voltam pár edzésen és ott pontosan ezt hiányoltam, hogy az erősítésen, a gyakorlatok tökéletesítésén  volt a hangsúly, így az edzés mellett, mögött, nem éreztem az elvi alapokat, hogy jelen lennének… a szellemisége az egésznek valahogy háttérbe szorult. Ezért ha a kettő ötvöződik úgy mint a ninjutsu edzéseken, ahogy olvastam, az mindenképp ad egy biztonságot, egy erőt, magabiztosságot a gyakorlónak.
Mindenképp hasznos volt megismernem, de nyilván ha ezt átültetném a gyakorlatba,még többet adhatna számomra.Azt hiszem kicsit magabiztosabban indulnék neki, és kevésbé tartanék az elvárásoktól,  hogy átolvastam a tanulmányt és kicsit közelebb kerültem a lényeghez 🙂
Egyszóval szívesen ajánlanám másoknak is, sőt szeretnék eljutni magam is végre egy ilyen edzésre, remélem hamarosan meg is teszem :)”     -Dobai Timi-
“Amikor elolvasom (mikor van rá időm) mindig valami számomra érdekeset tanulok, olvasok. Szívem szerint ha Budapest környékén laknék akkor nagy valószínűséggel gyakran látogatnám az edzéseidet, szemináriumaidat stb.”      -Domonkos Márk- 
“Szeretném megköszönni a leveleidet igen érdekesnek találtam az összeset, és elég sok leveledből ragadt rám pár jó dolog… ”    -Bakos József- 
“Figyelemmel kísértem az elméleti tanfolyamon “előadott” valamennyi leckét (tananyagrészt), és nagyon érdekesnek (tanulságosnak) tartom a leírt téziseket, bölcseleteket.”   -Asztalos Sándor-
“Szorgalmasan végigolvastam a nekem küldött leveleidet, megtisztelő számomra, hogy megosztod velem ezen gondolataidat, melyek stílusa eleven, nyílt, konkrét, könnyen érthető a tartalmi mélység sérülése nélkül, vagyis ezek nem felszínes információk.  Hasznos volt elolvasnom a leveleidet. Miért? Eddigi életem folyamán mind gyakorlatban, mind elméletben ismerkedtem már többféle keleti harci és önvédelmi stílussal, de igazán egyikbe sem ástam bele magamat, kaptam egy képet az élet ezen részéről, amit az életemben ért egyéb hatásokkal elegyítve értelmezek, próbálom életemet jól irányítani megszerzett tudásommal. A tőled kapott plusz információ a katák valódi értelmezése volt, ezt sem tudtam. Érdekes az alázatosság elve, a hozzáállás konkrét helyetekhez, hogy nem félelemből vagyok alázatos, hanem az egyensúly megőrzése végett és valahol a tisztelet megadását is jelenti, szerintem. Számomra az szűrődik le végső igazságnak az általad írt elvekből, hogy mindig tudjunk egyensúlyban maradni, ez a győzelem egyik nélkülözhetetlen feltétele, és talán nem is a győzelem a legfontosabb – ha mélyebbre megyünk -, hanem hogy meg tudjuk érteni, az adott átélt dologgal mire akar minket az élet tanítani,mi ebből számunkra a végső tanulság. Lépésről lépésre haladni a saját utunkon jó irányba, ebben is segítettek engem pozitív töltésű gondolataid. Minden tisztességes embernek ajánlható ez a stílus ebben a megközelítésben.”    -Kovács Tibor-

Mit kell Tennem?

Add meg a neved és az emilcímed (Soha senkinek nem adjuk oda) és elküldjük a Mailfiókodba. Ha feliratkoztál, akkor át dob egy Sikeres feliratkozás oldalra. Ha nem így történik, írj légyszíves egy levelet a ninjutsubudapest@gmail.com címre, mert a technika ördöge állt közénk!


Név:*
Email:*

  • Ha bármikor úgy érzed, hogy nem tetszik, egy kattintással le tudsz iratkozni a tanfolyamról.
  • Az adataidat Soha semmilyen körülmények között nem szolgáltatjuk ki 3. félnek…

Itt tudod elolvasni azoknak a véleményét az edzésekről, akik hozzánk járnak

 

, ,

Nincsenek hozzászólások

“Csak lenyalom a vért és megyek tovább, mert a fájdalom a barátunk”

Mostanában sokan jöttek hozzánk a Dojoba edzeni, Ninjutsut és önvédelmet tanulni. mindenki különálló személyiség és mindenkinek egyedi kapcsolata van a legfelsőbbel, meg minden más dologgal érzéssel. Így a fájdalommal is…

A kezdő önvédelem tanfolyam első két hónapjában általában van mindenkinek ideje eldönteni, hogy mennyire gondolja komolyan azt, hogy ő most ninjutsut, harcművészetet akar tanulni.

A kezdő önvédelem tanfolyam első két hónapjában általában van mindenkinek ideje eldönteni, hogy mennyire gondolja komolyan azt, hogy ő most ninjutsut, harcművészetet akar tanulni. Eleinte lassan-lassan haladunk apró lépésekkel. Megtanulunk állni, járni, esni, kelni, gurulni. Aztán ütni, rúgni és így tovább. Ez persze nem tűnik így veszélyesnek, meg rémisztőnek és ennek az írásomnak nem is az a célja, hogy meg rémisszek, vagy ijesszek bárkit is.

Mikor én elmentem életem első Ninjutsu Önvédelem Edzésére, nagyon tetszett, hogy ugyan úgy bántak velem a többiek, mint ha már nagyon-nagyon rég óta együtt edzenénk. Persze figyelembe vették, hogy új vagyok, meg suta és azt is, hogy egy edzésen legalább kétszer le kell ülnöm, mert leesett a vércukrom, vagy épp csak valami fájt. Na de akkor más idők jártak. Akkor még nem volt olyan sok irányzat és nem volt akkora média nyomás, és az internetet is csak akkoriban kezdték el feltalálni…

Aztán szépen lassan hozzászoktam a ritmushoz és megkedveltem, sőt megtanultam szeretni, erőt meríteni a fájdalomból. Persze ez sok munka volt és még most sem tökéletes a folyamat, de mindenképpen azt gondolom, hogy hasznos. Viszont mióta arrafelé halad a világ amerre, és a fiatalok olyanok amilyenek, érdekesen változnak a dolgok. Például most már kezdő tanfolyamot kell indítani, hogy az embereket érdekelté tegyük abban, hogy jöjjenek edzeni és legyenek olyan emberek akikkel mi magunk is együtt edzhetünk. Mert ugye a saját tanulásunk, fejlődésünk, előrehaladásunk, attól függ, hogy vannak-e jó edző partnerek. És ha nincsenek, akkor szép lassan egyedül marad az ember és megáll az útján.

Na de visszatérve a Kezdő edzésekhez, meglepve tapasztaltam, hogy mennyi ember marad mostanában. Persze nagyon-nagyon leszoftosítottuk a kezdő, “bizalom építő” tréningeket, hiszen többnyire olyan emberek jönnek, akik nemhogy a fájdalomhoz, vagy a rendszeres mozgáshoz nincsenek hozzászokva, hanem egészen egyszerűen csak nem rég keltek fel a gép elől, mert találtak egy ilyen jó kis honlapot, ahol el tudták olvasni, hogy milyen jó is a Ninjutsu és igazából ha eljönnek ide, akkor tényleg megtanulhatnak harcolni.

Mi pedig össze állítottunk egy edzés tervet ezeknek az embereknek, és tényleg csak nagyon óvatosan, szoftosan fokozatosan megyünk bele mélyebb régiókba. Viszont azt kell mondanom, hogy ha nem is úgy, mint ahogy én annak idején egyből a mélyvízbe, de meg kell tanulnunk azt is. Vannak olyan állomások az ember életében, amiken ha harcművészetet tanul, előbb vagy utóbb át kell mennie. Sőt ezek nem amolyan egyszer megtörtént események, hanem olyanok amik ismétlődnek időről időre. Mint mikor először tökön rúgnak, vagy gyomorszájon vernek. Mikor az első monoklival mész haza és hetekig ott lilul a szemed alatt, vagy az első letört fog, vagy felrepedt száj. az első törésről nem is írok, de a különféle ficamok és egyéb nyalánkságok is ide tartoznak.

Persze nem az a cél, hogy mindig folyjék a vér, meg törjön a csont, de mivel igyekszünk reálisan edzeni, így néha, mikor az emberek új dolgokat tanulnak néha nehéz meghatározni, hogy hol van az a határ, ahol már reális a mozdulat, de még nem okoz komolyabb sérülést. Természetesen nem mindennaposak ezek az edzéseken, sőt azt kell mondanom, hogy egy Dojoban egy évben max egy embernek történik valami ilyesmi próbatétele.

Viszont mindenkinek eljönnek az életében ezek a vízválasztó pontok. Mikor először kap egy komolyabbat és akkor azzal az érzéssel kell szembesülnie, hogy megsérült. És akkor itt jönnek az elmében cikázó érvek, ellenérvek, hogy most mi van. A legtöbb esetben mikor eképpen elveszíti valaki a „szüzességét”  általában mindig le szokott állni, ki megy a mosdóba, megnézi, lemossa, aztán általában visszajön és folytatja az edzést.

Ezek a sérülések olyan emlékek amikre utána pár napig biztos emlékszik az ember, hiszen ha mondjuk fel repedt a szája, akkor ha só ér hozzá, az csípi, a fűszerekre is nagyon érzékeny, hogy egyéb szájjal végzett dolgokról már ne is beszéljünk. Vagy egy ficam, rándulás, vagy egyéb sérülés szintén befolyással lesz a mindennapokra, úgy, hogy emlékeztetni fog, hogy csinálsz valamit, amitől másképp mennek a mindennapjaid, mint eddig. Mikor a padlóra görnyedve épp azon gondolkodsz, hogy ki tudsz-e szaladni hányni, vagy inkább itt helyben összerókázod magad magad, mert úgy görcsöl a gyomrod, akkor az olyan érzés amivel addig még nem találkoztál. De valahol legbelül, mert talán már láttad valahol, vagy olvastad ezt a cikket, tudod, hogy a “Fájdalom a barátod”.

Azt mondom, hogy egy igazi harcban, küzdelemben mindenféle képpen fogsz találkozni ezekkel a szituációkkal. És nagyon sok minden fog azon múlni, hogy miként reagálsz a sokkon, amit okozna egy sérülés. Mert a legtöbb esetben egy ilyen cucc eldönti véglegesen a szituáció kimenetelét. De ha küzdesz vele és készülsz rá, sőt edzésen sem zavar, már, nem féltél tőle, akkor annál hamarabb tudsz úrrá lenni az érzésen, sőt annál inkább az előnyödre tudod fordítani azt a sokkot amit az ellenfél érez, mikor tudja, hogy bevitt neked egyet, de te meg fel sem veszed, csak még ádázabbul küzdesz tovább.

Vagyis csak lenyalod a vért, veszel egy következő lélegzetet és mész tovább. Hiszen ennyi az élet és ennyi a harc is. Hogy jó úton jársz-e ennek az elsajátításához, azt könnyen meg tudod állapítani magadról.

Miként? Jössz edzésre…

Ha kezdő vagy: Alig várod már hogy megint ott legyél és tanulj, sőt még otthon is ezen agyalsz, meg gyakorolsz, hogy legközelebb edzésen még jobb legyél, vagy úgy kell rá venned magad minden tréningre…

Ha haladó vagy: Egyszerűen imádod, hogy minden nap tudsz edzeni és igyekszel minden tréningen ott lenni ahová beengednek és az a kedvenced, mikor egy nap már ott lehetsz a haladó edzésen  is, hiszen tudod, hogy az alapoknál fontosabb nincs és azok minél mélyebb elsajátítása az út maga. Vagy elhitted, hogy te már haladó vagy és csak a haladó edzésekre jársz, és kezdő tréningeket kívülről figyeled, hiszen te már haladó vagy és “lágyság” útjára léptél.

Ninjutsuban nincs visszalépés, és nincs olyan, hogy valamit te neked már nem kell csinálnod, vagy nincs olyan, hogy te már ezt a dolgot sokkal magasabb szinten tudod csinálni, hiszen annyit gyakoroltad. Akkor tudsz valóban valamit, hogy ha bármikor és bármilyen szinten meg van neked a mozdulat. Ha nem tudod úgy ahogy azt a kezdőknek tanítják, vagy nem szívesen gyakorlod úgy, akkor nem tudod igazából, csak elhitetted magaddal, hogy jó vagy. De igazából minden technikát, minden mozdulatot akkor tudsz igazán, ha egy kezdőn, vagy idegenen, vagy más irányzat képviselőjén is át tudsz vinni. Mert ők azok akik nem tudják, nem gyakorolták be, hogy hogyan mozduljanak, mint a többi „haladó” akik a minél kevesebb fájdalom érdekében lemennek minden mozdulatodra…

Én annak idején mindenféle trükkel igyekeztem a mesterem kedvében járni, hogy kezdő létemre ott lehessek a haladó edzéseken is. Persze rajtam ez sem segített mert tehetségtelen vagyok, de azt hiszem a kitartásom sokat fejlődött ettől…

Ezeken az állomásokon mindenki át fog menni, aki komolyan gondolja, hogy megtanulja megvédeni magát, vagy valóban el akarja sajátítani a harc művészetét. Meg még sok másikon is. Sőt ha minél jobban fejlődik valaki, minél gyorsabban halad az úton, annál gyorsabban jut mindig el a következő szintre, ahol ilyen megállók is vannak…

sok kitartás kívánok:
Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató

Nincsenek hozzászólások

A Harcművészetről

A harc a maga kegyetlen valóságában törvények bírák és szabályok nélkül a maga brutális teljességében, nem a filmekben látható mese történet, hanem az óvatlan és felkészületlen egyén szomorú valósága mikor azt gondolta, hogy vele ez úgy sem történhet meg…

“Az ki tudja mi a harc, az mindent megtesz, hogy elkerülje.”

“Nincs legjobb stílus, nincs legjobb harcos, csak emberek vannak. Mindig a gyakorló, az egyéni lélek számít, nem a rendszer, amelyet tanulmányoz. Egy konfliktus esetén az ember – fizikailag, szellemileg, lelkileg – kifejlesztett egyénisége, szabadsága dönt.

Az emberek beszélnek a harcművészetről, különböző vicceket gyártanak róla, esetleg megpróbálják utánozni a mozdulatokat. Azonban csak az igazán kitartók és aktív tanulmányozók értik meg a harcművészet valódi jelentését.

Alapja: Fölé emelkedni az erőszaknak és az erőszakosságnak. Ez a fajta gyakorlás képes arra, hogy a bennünk rejlő hatalmas energiákat alkotó, építő jellegű tréningeken használjuk fel. Segítve ezzel önmagunk fizikai, szellemi és lelki fejlődését.”

Ninjutsuban alapelveket tanulunk, gyakorlunk, nem pedig technikákat, és gyakorlatsorokat. Olyan elveket, melyek az életet is működtetik. Ezen elvek megértése, megvalósítása, a hely idő és körülmény szerinti megfelelő alkalmazása maga a harcművészet.

“Az elvek ismerete az a tudás, vagyis intellektus. Az elvek alkalmazása az pedig  a művészet…”

,

Nincsenek hozzászólások

Kőkemény igazság az élet minden területére?

Nem olyan régen megkérdezte tőlem az egyik fiú edzésen, hogy hogyan tudna jobban fejlődni a Ninjutsuban. gondoltam leírok ezzel kapcsolatban egy pár gondolatomat ami itt és most épp van. (De lehet, hogy 10 év múlva majd mást mondok, ha megint jön egy fiú, és megkérdezi ugyan ezt…)

Hatsumi Soke Bujinkan Art

Mindannyian tanulunk. Általában mikor az emberek eljönnek egy-egy tréningre, mindig van valami elképzelésük, hogy mi az amit szeretnének tanulni. Látták egy filmbe, vagy a Youtube-on. Ez tetszett meg nekik és ők is akarják. Ezzel nincs is baj. Hiszen valamiért mindannyian elkezdtük gyakorolni a Ninjutsut. Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy a valóság néha más, mint a filmek, vagy a videó portálokon szépre összevágott sokat begyakorolt felvételek. Vagyis ha valaki azt szeretné, természetesen megkaphatja. Csak meg kell fizetni érte. Mert mindennek ára van. És a fizetség az nem pénzben, vagy anyagi javakban mérhető. Mert ha valaki valóban szeretne egy komoly szintre eljutni, akkor abba időt, energiát és legfőképp a saját elképzeléseit kell áldoznia.

Úgy is mondhatnám, hogy komoly lemondásokat kell gyakorolnia annak aki valóban szeretne és valóban fejlődni. A  Ninjutsu, főleg az amit nálunk gyakorlunk nem való mindenkinek. Nálunk nincsenek olyan gyakorlatok amik mindig minden körülmény között működnek. Nem tudunk ilyeneket adni. Hiszen az élet is ezerféle képpen alakulhat és mindig lehet egy apróság ami miatt más az adott helyzet mint ahogy azt az ember akár ezerszer is begyakorolta egy adott partneren. Az ellenfél mindig más lesz, és mi is mások leszünk. Hiszen a tanulás gyakorlás folyamán is változunk, de testünk folyamatosan erősödik, gyengül, öregszik, megbetegszik. Ennek az anyagi világnak ez az egy biztos állandó dolga, hogy mindig minden változik.

Ninjutsu egy másik nevén Taijutsu. Ami azt jelenti, hogy a test művészete. Vagyis megtanuljuk kreatívan használni ezt a földi porhüvelyt. Megtanulunk alkalmazkodni, túlélni. Elveket tanulunk, nem konzerv megoldásokat gyakorlunk ismétlünk már-már unalomi. Az elveket viszont nem elég ismerni, tudni a létezésükről és bólogatni amikor szóba kerülnek, hogy igen már hallottam róla. Az elveket meg kell valósítani életvitel szerűen. Erre pedig időt kell áldozni, és legfőképp általában azt amit addig saját magunknak eddig gondoltunk.  A Ninjutsu gyakorlása közben olyan belső félelmeink, elfojtásaink, gátjaink szakadnak fel, melyeket gyakran nem is szándékoztunk átlépni. Ezek a gátak egyénileg mindenkinek máshol vannak, más formában jelentkeznek.

A tudás különböző szintjein ahogy a megvalósítások megjelennek életünkben és a hétköznapok részeivé válnak, úgy válunk egyre bátrabbá, türelmesebbé, igazságosabbá, és természetesen hatékonyabbá, vagyis jobb emberré. Ezt a változást pedig teljes életmód változás követi. Sőt gyakran előfordul, hogy azok akiket addig a barátainknak gondoltunk elkezdenek furcsa szemmel nézni ránk. A ninjutsu csak jó embereknek való, akik ráadásul szeretnének még jobbá válni. A nyílt szívű őszinteség az ami át kell járja a harcos lelkét, különben a rejtegetett leplezni kívánt félelmek kétségek formájában gyötrik szívünket, amíg nem találunk egy megfelelő kifogást arra, hogy feladjuk és visszatérjünk ahhoz a személyiségünkhoz akik előtte is voltunk.

Az anyag, az oktatási rendszer nálunk a Bhima Dojoban úgy van összeállítva, hogy szépen, lépésről lépésre egyre több mindent kezdjünk másképp látni, élni. Első edzésen általában azt tanuljuk, hogy hogyan álljunk, hogyan járjunk. Aztán szépen lassan tovább haladunk, egyre beljebb. És ez fáj. Ha az ember nem tud elengedni dolgokat, akkor fájni fog neki. Nem azért, mert fájnia kell, hanem egészen egyszerűen azért, mert a változás az meg történik így is meg úgy is, hiszen az idő kereke könyörtelenül forog mindenki számára. Ha valaki minél jobban ellene van, minél inkább kapaszkodik az elmúló dolgokba, akkor mikor jön az idő és kitépi a kezéből, akkor az fájni fog.

Ez a fájdalom pedig nem az ízületek, csontok fájdalma, de még csak nem is az izmoké. Ez belül fáj, ott legbelül a szívben. Ha valaki minél többet gyakorol, minél többet edz, annál gyorsabban halad az úton, annál gyorsabban fejlődik. És ha valaki minél gyorsabban fejlődik, annál hamarább jönnek el az életében azok az állomások, amik forduló pont elé teszik a gyakorlását. Azt mondják, hogy 10 Ninjutsu gyakorlóból  9 csak azért edz, hogy az az egy tudjon tréningezni. Vagyis vannak olyanok akik komolyan gondolják, meg vannak akik nem gondolják olyan komolyan. Azaz egy,  aki komolyan gondolja, na ő az aki megérezheti az igazi ízét ennek az ősi idők óta jelen lévő harcművészetnek. Ő az aki túlverekszi magát tűzön, vízen, fájdalmon, rettegésen és nem adja fel, hanem meg tanul örülni a változásnak. Ez nem azt jelenti, hogy a többi rossz lenne, hanem csupán annyit, hogy a másik 9-nek azért jó a ninjutsu, mert rá jön közben, hogy ez nem az ő útja és másfelé veheti az irányt. Arra amerre fejlődni fog, amerre fejlődni szeretne.

Ő az aki ezt a tudását fogja tudni alkalmazni az utcán, az életében, harcban, bárhol bármikor. Ezért mondják, hogy egy Ninjutsu gyakorló nem lepődik meg semmin. Mert ha jól gyakorol, akkor annyi mindent lát, hogy nem érik meglepetésként a legmegdöbbentőbb dolgok sem. (Egy bizonyos idő után.)

És itt jutunk el oda, amikor már maga várja a kihívásokat az élettől, mert nem úgy áll hozzá a változáshoz, hogy valamit el fog megint veszíteni, hanem úgy, hogy megint van lehetősége fejlődni… Ez az igazi jó gondolkodás mód, ami segít a fejlődésben, ez az ami előre visz. De ezt megvalósítani komoly munka, hiszen manapság egyáltalán nem ezt tanítják. Hanem épp az ellenkezőjét.

Tovább a többi olvasni való cikkhez

Nincsenek hozzászólások

Küzdj úgy, mint a pitbull aki nem tudott fára mászni!

Ezt a bejegyzést “Jin” emlékének ajánlom, aki nem lehetett  életében az akinek született. Következő életében lépjen a lelki önmegvalósítás útjára…

pitbullPit Bull
Egyszer láttam egy pitbullt, akinek a gazdája dobált egy fa ágat, az meg szaladgált és mindig vissza hozta neki. Aztán egyszer csak  a gazdi nagyobbat lendített, és az ág (jó nagy darab volt ám) felrepült egy közeli játszótér két ember magas bokrának a tetejére, és onnan nem tudott leesni. A pitbull meg látta bizony hogy ott van az ág, és elindult volna először fölfelé. De a Pitbullok azok ugye nem majmok, hanem harcos ebek, akik nem alkalmasak annyira fára mászni, és a vékony kis ágakról hol az ő lába fordult le, hol azok adták meg magukat és törtek le a súlya alatt…
De persze arról szó sem lehetett, hogy lesz egy másik bot. Mert neki az kellett…

Egy ideig próbálkozott a felmászással, de aztán látta, hogy a bokor nem túl erős és törik alatta mint a pozdorja, és akkor stratégiát váltott. Elkezdte széttépni a bokrot. először a vékonyabb ágakat szabkodta ki, de aztán rá jött, hogy ez így túl sokáig fog tartani, és megragadta a bokor egyik fő törzsét, és elkezdte izomból tépni.

Ez egy naplementés délután történt A Derkovits lakótelepen Szombathelyen, az Anita presszó előtt, ahová akkoriba jártunk Street-Fighterezni. A környék tele volt játszó terekkel, és ez a bokor is épp egy ilyen játszó teret védett a kocsmától és a járdától. Na meg persze tele volt gyerekekkel, meg szülőkkel.

Ők voltak azok akik eleinte figyelmesek lettek a hatalmas bokor egyre nagyobb rángatózására. Ahogy a Pitbull egyre dühösebben tépte a fő törzset, úgy érezte meg az egész környék szépen lassan egy harcos élőlény harcos szellemét, akit immáron senki és semmi nem érdekelt, csakhogy elpusztítsa a bokrot, aki elvette a botját. Aztán a szülők észre vették az egyre vehemensebben küzdő pitbullt, és óvón hívták magukhoz gyermekeiket, hogy szép lassan a játszótér másik felébe gyűlt egy kisebb tömeg, akik síri csendben figyelték az eseményeket.

Aztán szép lassan megfagyott az egész környék, sőt még az emeletes házak ablakából is ki jöttek a nagy csendre az emberek. De még a kocsma is elcsendesedett, amikor az elhalkuló világba menydörgésként hasított bele a hatalmas bokor utolsó és egyben legnagyobb reccsenése, amivel nem a bokor tört el, hanem a gyökerei szakadtak ki a földből.

És akkor a pitbull boldog volt, mert már érezte a zsákmányt, ahogy elindult a hatalmas bokorral be a játszótér közepe felé, ahol elég nagy hely volt ahhoz, hogy el kezdje rázni a bokrot, hogy vissza szerezze az ágát. A meginduló bokor látványa aztán elnémította az egész világot és végül már minden szempár a kutyára és a hatalmas bokorra szegeződött. Egyszerűen nem lehetett nem észre venni, és nem oda figyelni arra, hogy mi történik, és ez a dermesztő energia mindent megállított egy véget érni nem akaró pillanatra…

Persze mindebből az egész néző sereg csupán annyit látott, hogy egy hatalmas harci kutya épp egy bokrot marcangol szét, és rettegve imádkoztak, hogy csak nehogy meginduljon feléjük, vagy a gyerekeik felé. Erre rá dobott még egy lapáttal, hogy vadul el kezdte rázni a frissen kitépett bokrot, és annak rázkódása valami iszonytató látvány volt vizuálisan, hiszen mégis csak egy két ember magas dolog rázkódott egy térdig érő élőlény tettei nyomán.

Aztán egyszer csak egy koppanás, és a bokor vissza adta a Pitbullnak az ágat, az meg nagy diadalittasan elengedte a bokrot, mit sem törődve az őt figyelő kisebb tömeggel, oda ment érte, felvette, majd szaladt nagy boldogan a gazdájához, egy újabb dobásért.

A Gazdi egy bőrszerkós motoros nő volt, aki még szintén néhány bőrszerkós motorossal beszélgettek a krimó előtt, de körbe állva, úgy hogy a gazdi csak háttal volt az eseményeknek. Nekik fel sem tűnt a szituáció, csak mikor a kutya benyomta magát az egymáshoz közel álló lábak között az ággal és a gazdája kezébe adta. Aki mikor megfordult, hogy dobjon, akkor vette észre, hogy mindenki őket nézi… (Ez 1988-89 környékén lehetett, amikor még se a pitbullok, se a bőrszerkós motorosok, pláne bőrszerkós motoros nők nem voltak szokványos látvány mifelénk.)

Néhányan éppen a bátorságukat gyűjtötték, hogy szót emeljenek, de ezt a motorosok már nem várták meg, hanem felpattantak a lovaikra és elvágtattak a naplementébe.

A bátorodók meg vissza ültették a bokrot, aki talán azóta is ott éli életét…

A célok eléréséről.
Sok-sok féle filozófia és elmélet látott már napvilágot arra, hogy miként érjük el céljainkat. Igazából ahány ember annyi féle megoldás és út létezik egy bizonyos dolog elintézésére. Ezek között az emberek között vannak olyanok akik képesek tényleg elérni a céljaikat, álmaikat, és vannak olyanok akik nem. Igazából az utóbbi csoport is tartozhatna az előbbibe, de egy nagyon fontos dolog hiányzik belőlük. A kitartás. (erről már írtam)

Akik soha sem érik el céljaikat.
Szóval azokról most nem szeretnék mesélni, akik nem szokták elérni a céljaikat, csupán annyit, hogy nagyobb többségben ők vannak. És őket is két csoportra lehet osztani. Az egyik, akik el indulnak, elkezdik a megvalósítást, de valamiért kudarcba fullad a tevékenységük, a másik pedig az aki el sem indul, csak marad az álmodozás útján és egész életében mások álmaiért céljaiért dolgozik.

Vannak azok akik sosem adják fel.
Na de vannak azok akikre azt mondják, hogy sikeres emberek. Pedig igazából nem csak sikeresek ők, hanem kitartóak. Ami azt jelenti, hogy lehet, hogy könnyen jön valami, és lehet, hogy mocskosul nehezen, de nem tágítanak, hogy elérjék azt amit szeretnének, vagyis folyamatosan a sok-sok kudarc ellenére folyamatosan különféle erőfeszítéseket tesznek arra, hogy újabb és újabb módszerekkel érjék el amit akarnak.

A tervezés fontossága
Amikor valaki szeretne valamit, nagyon fontos, hogy eltervezze, milyen lépésekből, elemekből áll össze a cél elérése. Például ha akar valaki egy házat, ahol boldogan élhet, akkor nem árt ha el dönti, hogy hol legyen az a ház, milyen településen, milyen telken, mekkora legyen, hányan éljenek benne, milyen dolgokat lehessen ott csinálni (például, ha nem túl nagy a kert, akkor kertészkedni elég nehéz, főleg ha oda még kocsival is be akar állni.) stb-stb egészen a nagyon apró részletekig.

Mibe? Mennyibe is fog ez kerülni?
Mikor ez meg van, akkor meg kell nézni, hogy akkor egy ilyen okosság mennyibe is fog kerülni. Vagyis szépen elemenként meg kell nézni, hogy mennyibe kerül bele egy medence (Persze ez már tényleg túlzás, de ha akarod, akkor tudnod kell mennyiért), vagy egy fürdőszoba, konyha, ablakok stb. Na meg persze leginkább az egyéb árát kell megnézni. Ha van egy célod, akkor arra áldozni kell. Ha már harcművészeti témában írunk, akkor ugye nem egyszer az idődet is és egyéb dolgokat is fel kell áldoznod a céljaidért. Hiszen ha jobb akarsz lenni, akkor míg a többiek csajoznak, isznak, buliznak, addig te edzeni fogsz. Persze lehet, hogy nem mindig, de általában. Így sokszor kell mással is fizetnünk a céljainkért mint a pénzünkkel.

Most éppen mennyi van, és mennyi lesz a jövőben, ha így mennek a dolgok?
Mikor pedig meg van az ár, akkor ki kell találni, hogy miként fog az ember fia szert tenni ekkora vagyonra. Mennyi félre tett pénze van most, mennyi a bevétele, várhatóan mennyi a bevétele lesz a jövőben, illetve milyen forrásokból tud plusz bevételre szert tenni. Vagy másik szemlélettel, létre kell hozni a körülményeket, hogy legyen időm edzésre járni, otthon gyakorolni stb…

Idő tényező.
Mennyi idő alatt vagyok képes elérni ezt a célt, illetve mennyi idő alatt tudom előteremteni a hozzá szükséges eszközöket. Mert ha nincs idő limit, akkor nincs tettvágy sem. Szóval ki kell tűzni egy célt, hogy eddigre meg eddigre meg lesz a negyede, eddigre a fele, és utána pedig ekkor meg ekkor az egész…

Egyeztetés azokkal akikkel együtt szeretnénk mindezt.
Természetesen van egy másik rész is, hogy akkor kikkel szeretnénk ott élni, és akkor ők is szeretnének-e velünk, és ha igen, akkor az ő álmaik terveik össze egyeztethetőek-e azzal amit mi kitaláltunk, mert ha nem, akkor bizony kompromisszumokat kell kötni. De a legjobb ha együtt megy már a tervezgetés dolog is, és akkor együtt tudunk számolni is, és együtt tudunk küzdeni a célokért is.

Végrehajtás.
Na és akkor jön a legnehezebb része, mert ötletekkel és álmokkal tele van a padlás. Vagyis az következik, hogy valóra váltsuk a nagy terveket. Elkezdünk nyomulni, szervezni, tervezni, dolgozni azon, hogy akkor valóra váltsuk a célunk, az eltervezett módon.

Problémák leküzdése kitartással és kreativitással.
A legtöbb ember itt bukik el az álmai megvalósításában. Mert a dolgok soha nem úgy vannak, ahogy eltervezzük őket. Vagyis a legritkább esetben megy minden simán, mint az ostorcsapás.  Vagyis az, hogy a tervezett módon elérni a célokat, az nem azt jelenti, hogy akkor most ki találom, hogy én most  a kék pólómban fogok  ennél meg ennél a cégnél  ennyiért, meg ennyiért, ezt meg azt csinálni, hiszen lehet, hogy a kék póló az első nap szét szakad, második héten, meg becsődöl a cég.

Ezek azok a pontok, és még sorolhatnám a többit, amikor az ember próbára van téve, hogy na akkor mennyire törekvő a céljai elérésében. Ha az első két három akadályt még át is viszi valaki, lehet, hogy a negyedik, ötödiknél már meg reccsen.  (Vagy sokkal hamarabb)

Ezeken a dolgokon csak az tud felül emelkedni, aki képes változtatni az egyes elemeken a céljai elérésének menete közben, és gond nélkül el tud indulni az ellenkező irányba, ha ki derül az amit eredetileg kitalált nem működik. Mint a PitBull, aki először megpróbált felmászni az ágért… De aztán folyamatosan módosítani a kellett a tervét…

Az önsajnálat hasztalansága
Azok az emberek akik nem sajnálják magukat, vagy nem magasztalják fel saját tetteiket, önön értéküket, azok képesek az akadályokat kalandokként, felfogni, vagy lehetőségként, hogy valami sokkal jobbat, sokkal nagyobbat csináljanak mint amit addig.

A józan ész és a céltudatosság.
Van  egy nagyon fontos dolog, hogy mik azok a dolgok amiket el kell engedni, és mik azok amikhez foggal körömmel kell ragaszkodni a céljaink eléréséhez. Ezeket a dolgokat általában megpróbálják elvenni tőlünk, kiragadni a kezünkből. És akkor értenünk kell, hogy most jött el az idő arra, hogy megmutassuk, hogy mennyire tudunk küzdeni, mennyire tudunk harcolni a céljainkért. Képesek vagyunk-e foggal körömmel kapaszkodva azt mondani, hogy márpedig ezt itt most nem fogom elveszíteni, és ezért képes vagyok bármit, de tényleg bármit megtenni. (Mint a pitbull)

Ha igen, akkor van esélyünk olyan célok elérésére amire a nagy átlag még álmaiban sem mer gondolni, mert inkább robotolnak az illuzórikus család és biztonság, társadalmi elismertség varázslatában a hozzávetőlegesen kényelmes és erőfeszítés mentes élet reményében. Ez az út kényelmetlen, küzdelmekkel, és izzadtsággal teli. Nem beszélve arról, hogy minél nagyobb célunk van, annál több rosszakarónk is.

Az erőfeszítéstől és kényelmetlenségtől való félelem
Igazából akik sosem csinálnak semmit, csak vannak, na ők azok akik csodálják azokat akiknek kalandos életük van. Pedig igazából a különbség annyi, hogy az egyik mindig lehetőségként tekint a változásokra a céljai elérése érdekében, a másik pedig egy akadályként tekint a változásra az eddigi életvitele folytatásának akadályaként.

Te melyik kategóriába tartozol?

Én igyekszem alázatos maradni, meg kibújni, elhajolni az ütések elől, hogy stratégiailag jobb helyzetbe kerüljek a csatatéren. De mikor érzem, hogy el jött az alkalom, hogy nincs értelme tovább menekülést és gyengeséget színlelni, különben minden elveszik, akkor jöhet a  csoda szó, a BÁRMIT. És innentől fogva a hatékonyság megint azon múlik, hogy az embernek mi minden fér bele a „Képes vagyok BÁRMIT megtenni, hogy elérjem céljaimat.”-ba.

Tulajdonképpen ezt jelenti a Ninjutsu-szó maga első szinten is: “Túlélni bármi áron”

Jó gondolkodást kíván neked:

Horváth Ádám, Ninjutsu és Jóga oktató a “Harciszerzi”, a  Bhima Dojo Vezíre, aki azon a délutánon tanulta meg egy pitbulltól, hogy miként kell úgy küzdeni dolgokért, hogy  kizárjunk minden olyan tényezőt ami közvetlenül nem akadályoz bennünket az elérendő cél elérésében.

, ,

Nincsenek hozzászólások

Jack Hoban: Az élet értéke és a ninja

Ninjutsu mester, sihan, Jack HobanÉletem nagy megtiszteltetései közé sorolom az esetet, mikor a Contemporary Books könyvkiadó felkért, hogy legyek szerkesztője Hatsumi Sensei “A Ninjutsu Esszenciája” című könyve angol nyelvű kiadásának. Ahogy haladtam előre a feladattal, kezdtem egyre inkább érezni, hogy a fordítónak bizonyára igen nehéz dolga lehetett, mert Hatsumi sensei írásmódja rendkívül különleges: minden egyes mondatnak, minden egyes kanji-nak többféle értelmezése is lehet.

Ez a ninja írásmód

Tartottam is tőle, hogy esetleg “túlértelmezem” a leírottakat, így hát főleg a nyelvtanban és a helyesírásban javítottam, és számos homályos rész értelmezésének nehéz feladatát meghagytam az olvasóknak, hadd találgassanak maguk, olvassanak a sorok között. Nekem azonban kitűnt Hatsumi sensei tanításának a lényege belőle. Ez pedig az, hogy a ninja számára az “élet” a legfontosabb érték. Azt is fontosak tartom hozzátenni, hogy a sensei ezt az értéket nem látta el egyéb jelzőkkel, vagyis nem “boldog élet”, “sikeres élet”, vagy “jómódú élet” az, amiről beszél. Ezek a jelzők mind csak másodlagosak, relatívak. Ő az életről egy elemi, univerzális értelemben beszél.

Bejegyzés részleteinek olvasása »

Nincsenek hozzászólások

Ninjutsu. Mindig akkor és ott, amikor és ahol vagy…

Locsogó esőben, ronggyá ázva, bokáig érő sárban, egy réten állva azzal küzdve, hogy valamit lássál, mert úgy locsog az eső, és közben még 8 másik emberrel együtt a réten, végig fenntartva, hogy lelkesen nem is törődve azzal, hogy egy durva vihar epicentrumába állva simán agyon csaphat a villám, edzeni.

viharban edzeni Bejegyzés részleteinek olvasása »

Nincsenek hozzászólások