Menü

Harcművészet-Önvédelem

Juppo Sessho, ying-yang, tigris és sárkány

Ez  az írás,  csak a legfontosabb jelentésekre szorítkozik, a téma sokkal mélyebb mint amit itt bevezetésképp olvashatsz.

Dragons - Tiger Dragon Yin Yang

Kezdjük magával a névvel: teljes néven Koteki Ryuda Juppo Sessho Hibun no Kami. Nem technikáról, kata-ról, pláne valamilyen eszközről van szó. A pontos meghatározása nagyon nehéz, hiszen nem egy anyagi dologról, hanem egy fogalomról van szó, egy érzésről. Nincs formája, nem köthető szorosan egyik Ryu-hoz sem, de bármelyikben fellelhető. Sőt, az összes harcművészetben fellelhető, magasabb szint elképzelhetetlen nélküle.

A Juppo Sessho nem újdonság a Bujinkan-ban, mindig is tanították, de most, illetve tavaly lett az év témája, hogy nagyobb figyelmet kapjon, és szélesebb körben is ismerté váljon.

Az lesz a legegyszerűbb, ha szépen sorban végig megyek a neven, és ha külön-külön értelmezzük a szavakat, akkor mikor összeolvassuk, megnyílik előttünk a mélyebb értelmük is.

Ko: Tigris;

Ryu: Sárkány.

Igen a Ryu szónak van ilyen értelmezése is. A Tigris és a Sárkány a távol-keleti kultúrában misztikus, különleges erővel rendelkező teremtmények. Különösen a Sárkánynak van más megítélése, mint a nyugati kultúrákban. Távol-keleten a Sárkány a bölcsesség, és gyakran a jóság megtestesítője. A Tigris, mint mitológiai lény, sokkal jobban elterjedt, mint az állat maga. Japánban sem él tigris, soha nem is élt, maximum az állatkertben…

A Sárkány az égben él (Ten), bölcs és öreg, míg a Tigris a földön (Chi) él és fiatal, tettrekész. A Tigris a földön látja a Nyolc Irányt (előre, hátra, oldalra, és az „átlók”) a Sárkány az égen repülve látja az összes irányt, vagyis mind a tízet (Ju). A Sárkány stratéga, a Tigris taktikus. A Sárkány a Yin, védekezik. A Tigris a Yang, támad. Technikailag a Tigris üt, a Sárkány megragad. A mindennapi életünk során, hol Tigrisként, hol Sárkányként viselkedünk. Az életünk előrehaladtával, egyre több lesz bennünk a Sárkány, és a Tigris visszahúzódik, ritkábban jut szóhoz. Az átlag ember életében a Tigris dominál, legalább 75-80%-ban. A feladatunk az, hogy a Sárkány nagyobb teret kaphasson, próbáljunk meg nem Tigrisként reagálni az életünkben felbukkanó problémákra. (Tora no Maki, Ryu no Maki)

Teki: támadni, ütni.

Koteki: a Tigris támadása, ütése.

Da: védekezni, megragadni.

Ryuda: a Sárkány védekezése.

Koteki Ryuda: a harc közben egyszerre vagyunk Tigris és Sárkány, pillanatról pillanatra váltogatva, hol az egyikük, hol a másikuk erősebb bennünk.

Ju:10,

Ho: irány.

Juppo: 10 irány.

A Happo a nyolc irány, amely kiegészülve a fel és a le irányokkal alkotja a Juppo-t. A Happo jelenti a vízszintes irányú mozgásokat, vagyis két dimenziós. Ha ehhez hozzáadjuk a fel és a le irányokat, a két dimenziós világból (Ni JIgen) átlépünk a három dimenziós világba (San Jigen). Tehát a Happo úgy viszonyul a Juppo-hoz, mint a kör a gömbhöz

A Sessho (cserélni) két karakterből áll össze: a Setsu (hajolni) és a Ho (ami itt találkozást, ütközést jelent). A Sessho értelmezése: elhajolni, kitérni az Uke támadása elől.

„…fontos megértenetek a virágok és a bambusz lelkét, azt, hogy mikor kell meg(el)hajolni, mert fúj a szél, és mikor nem szükséges, mert nincs szél…” Hatsumi Soke Juppo Sessho: kitérni az Uke támadása elől, az összes lehetséges irányba.

Hibun: elrejteni, titkos.

Tehát a teljes értelmezés körülbelül  így néz ki:

Koteki Ryuda Juppo Sessho Hibun no Kami, vagyis „…rejtett cserék a Tigris és a Sárkány között minden irányban, minden időben…”

Vagyis: a harc közben, illetve a mindennapi életünk során meg kell tanulnunk tudatosan cserélgetni, váltogatni a bennünk lévő Tigrist és Sárkányt, attól függően, melyikre van nagyobb szükségünk. De mindez úgy menjen végbe, hogy kívülről semmi ne látszódjon… Nem könnyű.

Ha jobban is érdekelnek a harcművészet elvei! Iratkozz fel a Mi is az a harcművészet című ingyenes online tanfolyamra:


Vagy olvass tovább az oldalon. Én ezeket az írásokat ajánlanám Neked:

-Hogyan alakul át a test fegyverré?

-Fehér,citrom, narancs, vörös. A harci stratégia tudatállapot szintjeiről. Te vajon melyik vagy?

-A Kitartás titka. Mit jelent a Nin a Ninjutsuban?

-Seigan…


Az  eredeti cikk: Magyar Attila 

Nincsenek hozzászólások

Jiki no Kokoro (jóakaratú szív) Dr. Masaaki Hatsumi

Hiszek a Ninpoban, a magasrendű ninjutsuban, mely egy vezető irányzat a világ összes harcművészete között.

A pszichikai és fizikai módszerek végül is halhatatlanná tették a japán ninját, de lényegében ő egy a japán harcművészetek forrásai közül. A harc minden megjelenésében való komplett és totális tréning nélkül a mai harcművészetek nem remélhetnek további előrehaladást. A személyes megvilágosodás csak úgy jöhet létre, ha teljesen belemerülünk a harci tradíciókba, mint egy életútba.

Szembesülés ez a veszéllyel, túlhaladása a félelemnek, betegségnek, sérülésnek, halálnak. Egy sajátosan működő emberi erő ismerete, tudása.

A ninjutsu gyakorlója mind szellemi, mind pedig fizikai tekintetben megerősödik, legyőzhetetlen lesz. Olyan ez, min a virágok mozgása a szélben; megbecsülése a szeretetnek, másoknak; megelégedés a jelenben, békében, az emberi társadalomban. E megvilágosodás elérése a Jiki no Kokoro (jóakaratú szív) kifejlődésével lehetséges. Ez erősebb, mint a szeretet; a jóakaratú szív képes a jót befogadni, hogy létrehozzon egy egyetemes igazságot és megtalálja egy egyetemes rend kifejeződését.

A ninpo jóakaratú szíve a kulcs a harmónia megtalálásához és megértéséhez a szellemi, anyagi, természeti világban. A történelem folyamán oly sok generáció tűnt el árnyékban, sötétségben.

A ninja életfilozófiája most ismét felbukkan, hiszen újra azt az időt éljük, amikor az emberiség sorsában szükség van a ninpora.

Szükség van rá, hogy a Földön béke uralkodjék; az emberiség növekedhessen, kibontakozhassanak képességei.

A Togakure ryu

34. nagymestere

Nincsenek hozzászólások

Jibun de narai – üzenet Soke Hatsumitól

Az élet és a halál kapcsolatban állnak egymással. Akárcsak az In és a Yo (Yin és Yang). Idei tanításomnak ez a tárgya. Ahogy egy mágnes és a vas, az élet és a halál is vonzzák egymást, mindig közelebb kerülnek egymáshoz.

Mihelyt megszületsz, és életet kapsz, a halál máris elkerülhetetlen. Amikor a halál közeleg, ne lepődj meg és ne légy megrendülve. Vedd át az élet ritmusát. Légy egyensúlyban vele. Ez ennek az évnek a témája.

Ezért mondom a tanítványaimnak, nem számít milyen jártasságra tett szert valaki a harcművészetekben, vagy akár a ninjutsuban, ha nem sajátítja el ezt az egyensúlyt, ritmust.

Ez a Kihon Happo alapja! Nem az alakiság. Csak az előírások gyakorlása nem vezet igazi eredményre. Az alakiság állandó ismétlése a gyakorlás gyermeki módja.  Eljön még az idő, amikor éppen a külsőségek lesznek azok, amelyeket megszüntetnél.

Gyakran hallom tanítványaimat vitatkozni bizonyos témáknál, hogy „a helyes forma” vagy „ennek a testtartásnak ilyennek kellene lennie” és hasonlók. Az igazi harc, a valódi küzdelmek, sohasem korrektek. Sem formailag, sem lelkileg. A lényeg azonban nem ez.

Ha úgy gondolod, hogy ellenfeled erős, természetesen elmész valami fegyverért, azután – bumm! Ugye, milyen egyszerű?

Ez a fajta józanész, vagy „nyilvánvaló dolgok” nagyon fontosak. Ez az, amiért a tanítványaimat oktatom:

Szabadon, gyakorlati módon,

Tanulj magadtól, éld az életet!

Jiyu-ni, atarimae-ni

Jibun de narai, jibun de ikiro!

Habár sok tanítványom van, semmi szükség rájuk. Miért keresnek fel mégis? Mert megtanítom nekik, hogy hogyan tanítsák önmagukat. Ezért jönnek hozzám. Ez egészen más, mint a Ryu-Ha, vagy valami hasonló kimunkálása. Ez a valódi út, amelyet én tanítok.

Sok erős barátom vesz körül, akik különböző országokból érkeztek. Legtöbbjük olyan ember, akinek szülőföldjén háborút kellett túlélnie. Ők valamennyien a valóság. Igazi harcosok. Egy bizonyos fokig megértjük egymást. Takamatsu Sensei-vel végzett tréningem segített megérteni az ilyen típusú embereket. Ez olyan, mintha a saját magunk fajtája lennénk.

A rosszfiúk mindig valami mesterkedésen munkálkodnak. Ők a „nagy ötletek” emberei. Mindig valami csalafintasággal rukkolnak elő. Fontos annak a gondolkodásmódnak a kifejlesztése, amellyel ellent tudunk állni az ilyen embereknek, megtanulni, hogyan értsük meg őket. Az én módszerem az, hogy sohase gondolkozzunk a dolgokról általában. Te ismersz engem, én rendszerint nem gondolkodok egy bizonyos dologról a maga különlegességében. Ez csupán a folyamatosság kérdése. Ez a legjobb módja a tanítványok irányításának. Ez lesz a módszerünk, amikor majd velem gyakorolsz.

Amikor rangos japán tanítványaim hibáznak, eltévelyednek, megszidom őket. Ugyanez a helyzet a világ más részén lévő összes többi tanítványommal is. Számomra nincsenek határok. Nem tagadok meg semmit a nem japánoktól. Mindent az emberi kapcsolatok alapján teszek. Ez az igazi módszer, ahogy mindig is ez volt.

Ha nem így tanítanék, a tanítványaimat megölhetnék, ha eljön az idő. Ez nagyon szomorú lenne számomra. Ezért nem tanítok idegenszerű, természetellenes módon. Arra tanítom az embereket, hogy magukat tanítsák. Szabadon.

Dr. Masaaki Hatsumi

Bujinkan Dojo Soke

Forrás: www.bujinkandeutschland.de

Fordította: Rácz István

Nincsenek hozzászólások

NINJUTSU HIKETSU BUN

„… Minden harcművészet, és katonai stratégia lényege az önvédelem, és a veszélyek elhárítása. A ninjutsu a harci tréningen keresztül foglalja magába a legteljesebb önvédelmet. De a ninja e művészetben nem csak a testét használja, hanem ugyanúgy az agyát és a szellemét is.

Takamatsu Sensei Wallpaper

A ninja útja a kitartás, fennmaradás, állhatatosság, a túlélés útja. Több mint puszta ütések és csapások tömkelege, mélyebb értelmű, mint az ellenfél eszén való túljárás; a ninjutsu annak a megvalósításának az útja, melyre szükségünk van, hogy a világot jobbá tegyük. Minden harcművészet tanulásának kezdetén a helyénvaló motiváció a fontos. A helyes lelkiállapot nélkül a harci technikáknak való kiszolgáltatottság, önépítés, önfejlesztés helyett önpusztításhoz vezethet. De vegyük hozzá azt is, hogy bármely kellemes dolog az életben is könnyen túlzásba vihető. Az önvédelem művészete, mely gondoskodik a belső békéről és biztonságról a harcművész számára, nem fejlődik a személyiség egyensúlya nélkül. Így csak szakadatlan konfliktusba, küzdelmekbe jut az ember, melyek végső fokon el is pusztíthatják.

Ha valaki tanulmányozza a ninjutsu lényegét, mentesül az „Én” vágyaitól, fokozatosan szert tesz a legyőzhetetlenség titkára; „isten lelkére és személyére”.

A harcosnak, ha győzni akar, harmóniában kell lennie a mindenséggel és így egy intuitív tudással a sors játékait elkerülheti. A mennyei gondviseléssel összhangban és az elfogulatlan természeti törvényekkel, valamint egy tiszta bizalommal teli szívvel a ninja megszerzi magának az éleselméjűséget, és ez vezeti őt sikerre a csatában, ha hódítania kell, vagy elrejtőznie ellenségei elől, ha szükséges.

A hatalmas – és az ő hideg személyes egészében gyönyörű – univerzum tartalmazza mindazt, amit mi jónak és rossznak nevezünk, és az összes választ azokra a paradoxonokra, melyeket látunk magunk körül.

A ninja szemét és agyát nyitva tartva rugalmasan követi az évszakok és a sors változásait, mindig csak annyit változik, amennyit szükséges, de mindig alkalmazkodik, úgy hogy már végül nincs semmi, ami meglepetésként érhetné…”

Toshitsugu Takamatsu

A Togakure-ryu Ninjutsu 33. nagymestere


Ha jobban is érdekelnek a harcművészet elvei! Iratkozz fel a Harcművészet ősi titkos elvei tanfolyamra!


, ,

Nincsenek hozzászólások

Ninjutsu edzés, ritmus, hozzá állás

Nincs legjobb stílus, nincs legjobb harcos, csak emberek vannak. Mindig a gyakorló, az egyéni lélek  számít, nem a rendszer, amelyet tanulmányoz. Egy konfliktus esetén az ember – fizikailag, szellemileg, lelkileg – kifejlesztett egyénisége, szabadsága dönt.

Az emberek beszélnek a harcművészetről, különböző vicceket gyártanak róla, esetleg megpróbálják utánozni a mozdulatokat. Azonban csak az igazán kitartók és aktív tanulmányozók értik meg a harcművészet valódi jelentését.

Alapja: Fölé emelkedni az erőszaknak és az erőszakosságnak. Ez a fajta gyakorlás képes arra, hogy a bennünk rejlő hatalmas energiákat alkotó, építő  jellegű tréningeken használjuk fel. Segítve ezzel önmagunk fizikai, szellemi és lelki fejlődését.

Ninjutsuban alapelveket tanulunk, gyakorlunk, nem pedig technikákat, és gyakorlatsorokat. Olyan elveket, melyek az életet is működtetik. Ezen elvek megértése, megvalósítása, a hely idő és körülmény szerinti megfelelő alkalmazása maga a harcművészet.

“Az elvek ismerete az a tudás, vagyis intellektus. Az elvek alkalmazása pedig az a művészet…”


Mindenkinek önszántából, saját akaratából kell, hogy gyakoroljon. Az edzéseken keményen meg kell dolgozni a sikerekért, nem jön magától.

Az élet nem egy számítógépes játék, mint a Tekken, vagy a GTA, vagy akár a WOW. És nem is egy rajzfilm, mint a Naruto. Az élet a maga valóságosságában egész más mint hősökről hallani, vagy nézni őket a tévében. Ahhoz, hogy sikereket érhessünk el különféle területein, sok erőfeszítést kell tennünk.

Ezek a sikerek akkor jönnek, ha saját magunk teszünk érte, nyitott gondolkodásmóddal, fejlődni akarással, szorgalmasan és kitartóan.

Senki se gondolja, hogy ha befizeti az edzés pénzt , meg eljön az edzésekre az elegendő ahhoz, hogy tudjon is valamit.

Az oktató csak az utat mutatja, de mindegyikünknek saját magunknak kell azon haladni.

Az edzésekre alapvetően a fokozatosság elve a jellemző. Ez igaz minden egyes edzésre és magára a tanulás hosszabb folyamatára is.

A kezdő fokozatosan kapja a terhelést és az ismereteket edzésről-edzésre. Mindegy, hogy valaki pl. fiú vagy lány, sovány vagy kövér, alacsony vagy magas, erős vagy gyengébb fizikumú Mindenki önmagához képest kell, hogy teljesítsen ninjutsu edzésen.

A hagyományos értelemben vett edzések három részre oszlanak.

Az első rész a bemelegítés.
A bemelegítésnek két része van.

-Egy általános gimnasztikai rész (futások, gimnasztika, erősítés). Célja, egy jó közérzet, egy emelt pulzusszám elérése a sérülések elkerülése érdekében.

-A másodikban pedig a Ninjutsu alap mozdulatait végezzük. (ütések, kitérések, stb.). Célja, az alapmozdulatok gyakorlása és egy ráhangolódás a következő részre.

A második rész a főrész.
A főrész elején Taihen Jutsut tanulunk (esések, gurulások). Ezt követően az aktuális technikákon keresztül haladunk az elvek gyakorlásában. Célja, új technikák megtanítása és azokon keresztül az elvek gyakorlása. Eleinte ezek csak mozdulat sorok, de ahogy az ember egyre többet gyakorol, úgy válnak szeme előtt láthatóvá az elvek, amiknek a megfelelő alkalmazása hely idő és körülmény szerint a harcművészet.

A harmadik részben pedig állóképességi és erőn lét gyakorlatok illetve nyújtás van, illetve itt foglalkozunk a gyógyítással és a yogával is.

Ezeken kívül vannak még egyéb foglalkozások is. Ilyen a sziklamászás, búvárkodás, túlélési technikák gyakorlása,  airsoft, közös meditációk, zenélés, esetleg más művészetekkel való foglalatoskodás.

Ezek a dolgok lehetőséget adnak arra, hogy jobban megismerjük egymást. Ezek nem kötelezőek, de nagyon jól összekovácsolják a csapatot és sok érdekes dolgot tanulunk meg egymástól.


További kérdésekre itt kaphatsz választ

Nincsenek hozzászólások

Seigan

seigan, Bujinkan, Ninjutsu

Életünkben sokféle képpen reagálhatunk dolgokra, szituációkra. Mondhatnám azt is, hogy másféle módon kell helyezkednünk minden egyes alkalomkor és minden egyes embernél, attól függően, hogy milyen kapcsolatot szeretnénk vele kialakítani, illetve kultiválni a jövőben.

Ha közel akarunk magunkhoz valakit engedni, akkor ugye a legjobb, szét tárt karokkal, mondjuk egy öleléssel, vagy egy kedves mosollyal jelezni felé, hogy be/elfogadjuk őt. Ha csak egy semleges kapcsolatra vágyunk az illetővel, akkor mondjuk csak érzelmek nélkül, mondhatni hidegen kommunikálhatunk vele, semleges testtartásban, bizonyos távolság megtartásával.

Ha pedig azt szeretnénk elérni, hogy az illető, semmiképpen ne kerüljön közelebb hozzánk, akkor azt az arcunkat mutatjuk neki, amiről tudjuk, hogy nem olyan vonzó, mondjuk grimaszolunk, bunkóskodunk vele, jelezvén, hogy semmi képpen nem szándékozunk a társaságát élvezni.
A harcművészetben ez ugyan így működik. A Seigan no Kamae egy harci állás, ami csípőtöl induló fegyverrel mutat egyenesen az ellenfél szeme közé. Mindegy milyen fegyver, vagy csak egyszerűen pusztakézzel állunk így, a hatása és az érzete ugyan ez. Távoltartani és jelezni, hogy semmi képpen nem akarjuk, hogy közeledjen. Mondhatni ez egy stratégiai , védekező állás, szavak és érzelmek nélkül… 🙂

Gouranga

, ,

Nincsenek hozzászólások

Bugac edzőtábor 2008

mcstukker.  "Nemozdújjá"

Hétvégén a Seijin Dojoval Bugacon voltam egy amolyan túlélőtábornak csúfolt 4napos tréningen Azért írom, hogy csúfolt, mert 4 nap az pont arra elég, hogy kb. eljuss a holtpontra, mikor is már minden mindegy és valóban elkezdesz úgy gondolkodni, hogy miként is maradj életben, de mi meg pont ekkor jöttünk haza. Darányi sensei volt oly kedves és meghívott, hogy vegyek részt én is velük ebben a mókában. Mert amúgy volt már szerencsém ilyen körülmények között létezni, méghozzá nem is keveset, még mikor a seregnél szolgáltam. Elég sokat hurcoltak bennünket hadgyakorlatokra. Így 28 éves fejjel persze meg némi rutinnal ugrottam neki a dolognak. Mikor megérkeztem a találkozási pontra, az egyik fiú meglepődve kérdezte, hogy ennyi cuccom van? Egy pillanatra bevallom  majdnem dühös lettem, hiszen tényleg csak a legszükségesebbeket vittem magammal, ráadásul úgy, hogy azt gyalog szerrel is képes legyek cipelni akár kilométereken keresztül.Volt egy táska elemózsiám, egy hátizsákom, egy fegyvertokom, benne a gyakorló fegyverekkel, meg a kis hálózsákom. Így nem csoda, ha meglepődtem, hogy még ezt is soknak tartja… Aztán nem sokkal később kiderült, hogy ő igazából csodálkozott, hogy csak ennyit hoztam, mert bizony mindenki hatalmas sporttáskákkal érkezett. 🙂

A vadon egy része kaszálás
budi ásás után TanyART 1.1

9-en voltunk, amolyan kis családias hangulatban. Először vissza hódítottuk a vadontól az elhagyatott tanyát, amit kiszemeltünk a tábor helyszínéül. Szerencsére az épületek még épp nem omlottak össze, így sátor híján mindjárt be is költöztem az egyikbe… Persze az éjszakákat nem kockáztattam meg az ott töltéssel, inkább a csillagos ég alatt töltöttem…

TanyART 1.2 újoncok

Volt amúgy minden. Bo (hosszú-bot) Boken (fa-kard) pisztoly, meg vízi kiképzés. Egy nap négy tréningünk volt amiből az első 7-kor kezdődött és egy erőnléti kihon tréning volt, ahol át ismételhettük az alapokat egy kicsit konkrétabban.

a ninjato partján fejadag osztás (víz)

Voltak akik felnőtt ember létükre még sosem voltak táborban, és viszonylag új és szokatlan volt nekik a körülmény, hogy bizony a tüzet meg kell gyújtani, meg fát kell hozzá gyűjtani, hogy csak annyi vizünk van amennyit hoztunk magunkal, meghogy este bizony sötét van és ha nem világítassz valamivel, akkor bizony semmit nem látni. stb.

Bo

De mind ettől függetlenül azt hiszem mindenki nagyon jól érezte magát és én is sokat tanulhattam. A legdurvább részeket természetesen gyengébb idegzetű olvasóimra tekintettel nem publikálnám, aki kíváncsi, az jöjjön el legközelebb, vagyis jövőre…

A képre kattintva az egész albumot le tudod csekkolni…

, ,

Nincsenek hozzászólások

„Se maszk, se varázslat, csak a tiszta szív”

ninjutsu

– Sok helyen a ninjákat csak pusztán bérgyilkosoknak, sógunok és szamurájok bérenceinek tüntetik fel…

– A történelmi leírások legjavát a sógunok történetírói készítették. A szamurájok mindig magas rangúak voltak. Példaképek, akiket nem lehetett rossz fényben feltüntetni, így mindig a ninják voltak a rossz emberek. A szamurájok valóban csodálatos emberek voltak, de õket kötötte a bushido törvénye, ezért nem kémkedhettek – becsületesen kellet küzdeniük. A hadviselés tudománya azt mondja: ha gyõzni akarsz, ismerned kell az ellenségedet. Mivel a ninják alacsonyabb rangban voltak, a sógunok azt mondták: menjenek a ninják, kémkedjenek õk, öljék meg õket.

– Az információ pedig mindig kellett…

– Így van, és ezért cserébe a szamurájok megtanították a ninjákat a kard használatára. A régi idõkben Tokió közepén, az Edo-kastélyban rengeteg harc volt. A császár ninjákat bérelt fel, hogy azok legyenek a kertészei. Gyönyörû kerteket varázsoltak, hiszen egész életük, eszmerendszerük a természeten alapult. Az újonnan érkezõk nem törõdtek velük, legyintettek, hogy ezek csak kertészek. Természetesen nem tudták, hogy a kertészet sok-sok harcost rejt, egy kész hadsereget. Mikor jött a támadás, elõbb velük kellett elbánni, aztán jöttek a szamurájok, egy idõ után pedig össze is dolgoztak.

– Õk voltak a háttér.

– A történelemírás sokat számított, és az az igazság, hogy kevés jótettét írták le a ninjáknak, de még így is voltak köztük híresek, például.: Hanzo Hatori. Õ nagyon erõs ember volt, bármikor le tudott ütni egy vágtázó lovat. Nagyon jók voltak az emberei is, nem féltek sem a haláltól, sem a sérülésektõl.
A ninják kihasználták, hogy a törvény nem vonatkozik rájuk, ha már mi vagyunk a rosszak – gondolták-, éljünk is vele. Az emberek féltek tõlük. Ahhoz, hogy egy szamuráj öljön, ok kellett, a ninjáknak nem, vagy legalábbis nem olyan. Egyszer éhesek voltak, és ki akartak rabolni egy várat. Egy fekete ruhát kitömtek avarral, kötél és egy faág segítségével kilõtték a ruhát, ami átrepült a vár fölött. A bent levõk lerakták a fegyvert és átadták a várat. Úgy gondolták: nem tudnak olyan emberek ellen harcolni, akik repülni is tudnak. Lassanként egy csomó legenda kezdett el keringeni róluk. Füstbombákat csináltak, és mindig jó elõre úgy intézték, hogy el tudjanak bújni. Néha dobbantó segítségével ugrották át a várfalat, vagy jól álcázott alagutat ástak. Mindig odafigyeltek azonban, hogy az ilyen trükkök nyomait eltüntessék….

– Végül is kik a ninják? Mi a ninja definíciója?

– Egy szóval el lehet mondani: õk voltak a túlélõk. Olyan közösségek részei, amelyek önállóan tudnak boldogulni. A sógunok meg akarták õket adóztatni, õk azonban azt mondták: mi nem kérünk senkitõl semmit, tõlünk se kérjen senki semmit. Mi csak élni szeretnénk nyugalomban, de ha valaki megtámad minket, nem hagyjuk magunkat.

– Hogyan terjedt a tudás?

– A régi idõkben csak a családon belül: apáról fiúra. Ha egy idegen csatlakozott hozzájuk csak annyit mutattak meg neki, hogy õ is élni tudjon. Egy idõben majdnem kipusztították õket, ekkor elmenekültek Honsu szigetére, és ott képeztek tovább a harcosokat. Itt már kezdett kialakulni a tanítvány-mester-nagymester viszony. Igában 50-60, Kogában 40-50 család maradt fenn – ezeknek sajátos harcmodoruk volt, mind egyéni szempontrendszer alapján fejlõdött ki. Manapság már iskolákban lehet tanulni a rendszereket, de csak annak érdemes elkezdeni, aki komolyan gondolja. A többi úgyis lemorzsolódik…

ninja film– A filmek mennyire ártottak a ninjutsunak?ninja film

– A Shoko Shugi például sokat. A ninják nem jártak fekete ruhában, maszkkal a fejükön, nem voltak gyilkosok. Hétköznapi emberek voltak, nem volt sok mindenük, esetleg egy sétapálcájuk. Ha egy filmben valaki fekete ruhában karddal rohangászik, az emberek rögtön tudják kicsoda, de ha mondjuk orvosnak öltözik, nem tudják megállapítani, ki õ. Volt alkalom, amikor ilyen ruhát használtak, de az sem fekete volt, hanem szürkés vagy terepszínû. Ha megfigyeltek, akkor használták ezeket, de amúgy sima ruhákban jártak és jó emberek voltak. Nem akartak ölni, csak túlélni, persze azért voltak köztük rosszak is. De ilyenek a kung-fusok, karatésok és más harcmûvészek között is elõfordultak.

– A filmekben és a könyvekben sok varázslatot a különleges kézjelekhez, a kudzsikirikhez kötöttek…

– Itt megint érezhetõ a filmek rossz hatása. Ha minden reggel felkelsz, és egy különleges kéztartással leülsz, és mondogatod: nem vagyok fáradt, nem vagyok fáradt, a hatás memorizálódik, és tényleg nem leszel az, ha késõbb ezt a kéztartást használod. A Pavlov-elmélet szerint, ha csöngetsz a kutyádnak, mielõtt enni adsz neki, akkor ez rögzül benne. Egy idõ után, ha csengetsz, de nem adsz neki enni, attól a szegény eb még el kezd nyáladzani. Tehát ez nem egy misztikus dolog. A ninják nem tudtak esõt csinálni, vagy elállítani a hóesést, de a természettel akkor is összhangban kellett élniük. Ha csúnya sötét felhõ jön, akkor valószínûleg esni fog, ha kezd hûvös lenni, jól fel kell öltözni. Bizonyos érzet lapul a szélben is, tudod: jön a vihar. A ninják megtanultak érezni és együtt élni. A kudzsikirit nem lehet teljesen megtanítani, ezt magának csinálja az ember. Van olyan, hogy használjuk egyes részeit, de nem ugrálunk tûz felett, és nem kántálunk furcsa szövegeket.

– Mi a szerepe ma a ninjutsunak, mire tanít meg?

– Arra tanít, hogy az ember értékes tagja legyen a társadalomnak, mindegy mit csinál, abban a legjobb legyen és mindig sikeres. Igyekezni kell mindent kihozni magunkból, arra kell maximálisan koncentrálni, amit csinálunk. Bárhova megyek, az emberek örülnek nekem, jobban érzik magukat, mert tudják, hogy biztonságban vannak. Bárhova megyek, nem aggódom, élvezni kell az életnek minden percét! Ha nagyon szeretnél valamit, éld meg, legyél az! Ha utcaseprõ vagy, legyen az utca teljesen tiszta. Fanatizmus is csak mértékkel… Nem szabad ártani másnak azzal, hogy saját magunknak javakat szerzünk. Minden tanítványom sikeresen teljesít az iskolában és a munkahelyén, nem fordulnak droghoz, italhoz. Igyekszünk a jót kihozni magunkból. Fontos, hogy az embernek tiszta legyen a szíve, és ne vegyük túl komolyan az életet, egy kicsit lazítsunk. Nem a jómód a fontos, – legyenek barátaim akikben megbízom, ez a fontos. Azok, akik csak rombolnak maguk körül, és nem építenek, azokat kerülöm. A rosszindulat, a hatalom és a pénz utáni vágy megeszi a szívet…. A ninjutsu elõször a katonai, rendõrségi, nemzetvédelmi oktatásába került be. A kormányok felismerték a benne rejlõ lehetõségeket, és a mai napig kapcsolatot tartanak fenn egymással. Segítik a képzést, a fejlõdést. Az egyik a bujinkan 9-ryu (iskola) közül egy olyan szamuráj rendszer, amit annak idején a sógunok testõrsége használt. Nagy páncélt és sisakot hordtak. Azok a technikák, amik 800 éve mûködtek ma szintén használhatóak. A ruházat persze más mozgást igényel, mint amikor kényelmes ruhába vagyunk. Ha elõre dõlünk például könnyen elesünk, ha nem tudjuk, hogyan kell mozogni. Ez az iskola tanítja egyébként még a két kardal való küzdést is. Akik sokat kémkedtek azoknak külön tanulták az információ-gyûjtés és a megfigyelés tudományát. Ezen kívül létezik az agresszív támadó jellegû iskola is; a japán különleges haderõ és az amerikai fókák különleges egysége is használja a rendszert.

– Milyen iskolák vannak még?

– Az egész rendszer különlegesen épül fel: hat szamuráj és három ninja ryu létezik. A leghíresebb a Togakure-ryu és ez a legismertebb is. Akik gyakorolják, a fekete maszkos ruhát hordják. A Koto-ryu különbözõ ugrótechnikákat, akrobatikát használ. A Gikan-ryu egy gyilkos, lényegretörõ egyenes mozgásokat használó rendszer. A shinden Fudo-ryu a kyohan nyolc alaptechnikára épül. A Gyokko-ryu régi stílus alapokat és formagyakorlatokat is tartalmaz. A Gyokushin-ryu a távolságtartó stílus. Tehát mindegyiknek van egy saját aspektusa, a nagymester pedig megpróbál ezekbõl egységet kovácsolni.

– Hogyan épül fel az oktatási szisztéma?

– Nincs konkrét sorrend, amit be kell tartani, de az alapokra nagyon oda figyelünk. A legfontosabb, hogy meg kell tanulni esni. A sérülések kilencven százaléka a rossz esések miatt következik be. Meg kell tehát tanulni ülésbõl, állásból, mozgásból, dobásokból esni. Utána jönnek a san shin vagy godai elvek, az öt alap: a Csi, a Sri, a Kan, a Bu, a Ku, a tûz, a víz, a föld, a levegõ, az éter elve. Értelemszerûen minden elemnek megvan a maga sajátossága. Ezután jön a nyolc alaptechnika, de rengeteg technika le van jegyezve. Nem az a fontos, hogy minél többet tudjunk közülük, hanem, hogy az alap tizenhárom technikának meglegyen az érzete. Mindig az ellenfél támadásától függ, hogy mi hogyan reagálunk, és hogyan fejezzük be az akciót. Ha tudjuk az alapokat, már nem olyan fontos, hogy melyik ryu-t tanuljuk. A legtöbben a Togakure-ryu-t szeretnénk rögtön megtanulni, mert a tanulónak tetszenek a surikenek, a fekete ruha, és egyéb látványos dolgok. De õk még nem tudják, hogy ha beleépítünk más tai jitsu elemeket is a rendszerbe, akkor egy teljesen új világ nyílik meg elõttünk. Ezért van az, hogy a ninjutsu nem sport, hanem budo. Halálos fegyver, a harcosok útja. A mozdulatsorok úgy vannak felépítve, hogy komoly sérülést okozzanak. Amikor küzdelemre kerül sor, az gyõz, akinek kevesebb eltört csontja van.

– Milyen fegyvereket használnak?

– Dai Shou, a két kard, a tantó, a tõr, a shuriken, a dobócsillag, a bo shuriken, a dobó tû, a shoga, a kampós kés lánccal a végén szerepelnek a leggyakrabban. De elõkerül a tomfa, a mecu-bushi, a vakító por, az ai shiko, amit a kézre és a lábra vett hegyes tüskék. Aztán a bot végén kard, a nagy kalapács,a kama és kuszari gama, a sarló és a láncos sarló, a kuszari fundó, a tízezer erõ lánca, a legyezõk, a mérgek, amik nem mindig halálosak. Persze van nunchaku is, de az nem tradicionális ninja fegyver. Ez utóbbit elõször, mint cséphadarót használták, és csak késõbb kezdték felismerni menyire hatásos a harcban is. Mi fõleg azért használjuk, mert megtanítja elkülöníteni a testrészeinket; segíti a mozgáskoordinációt és könnyebb felismerni a mozgásirányokat. A ninják használták még a hajtût, a méregbe mártott gyûrût. Ehhez ismerni kellett a növények gyógyhatásait, mert ha ezekkel tisztában voltak, akkor azt is tudták: hogyan lehet vele ártani. A harcosok íjat, nyilat is használtak, valamint bo-t, hanbo-t és sai-t is.

– A rendszerekben vannak formagyakorlatok?

– Vannak formák, a Go den és a Kyo hanbo. Sok száz technika van, különbözõ technikai sor, de ezeket nem nagyon tanítják. Három szint van, mindegyikben kb. 35 technika. Ha érted a Kyo shint, és tudsz mondjuk minden szinten 5-5 technikát az érzetével együtt átadni, vagy valaki név szerint ismer minden technikát, az persze jó dolog. De mi csak keveset tudunk név szerint, és Hacumi mester is keveset tanít név szerint. Ennek az az oka, hogy ha megtámadnak az utcán, akkor a névvel ellátott mozdulatokon fogsz gondolkodni, és az belassítja a cselekvésedet. Ha csak az izom memóriájára hagyatkozunk, nincs gondolat, nincs, ami lassítana, csak reagálsz.

– Melyek a legfontosabb alapelvek a küzdelemben?

– Nagyon fontos, hogy mindig az alapelveket kövessük. Ha valaki meg akar ütni valaki, és mi belemozdulunk, rögtön a védéssel együtt ütünk. Védünk, de rögtön visszatámadunk, mint a tûz. Kimegyünk és visszahúzódunk, elõre, hátra, mint a víz. A szél kitér, és onnan támad vissza, a föld pedig mozgás nélkül eltérít. Az üresség eltereli a figyelmet, és úgy támad. Minden elemnek van egy jellemzõ aspektusa, mindegy merrõl jön a támadás, ezek mûködnek. Nagyon fontos, hogy ne rendszerezzük magunkat, mindig a helyzetnek megfelelõen reagáljunk. Az ellenfél mozdulatai is meghatározzák, mit teszünk. A lényeg a természetesség. Nálunk mindegy, hogy valaki magas vagy alacsony, kövér vagy sovány, még arra is figyelünk, nehogy megváltoztassuk valakinek a személyiségét. A ninjutsu idomul, és úgy lesz a Te természeted része. Egy a fontos, a ninjutsu-t gyakorlónak tiszta legyen a szíve. Nem lophat, csalhat, hazudhat, csak rendes emberek maradhatnak meg egy ninja közösségben. Amikor az ember pár évig gyakorol, már nem kell gondolkozzon, csak mozog, és simán jönnek a mozdulatok. Az ember azonban mindig csak egész testtel mozog, ezért hívják a rendszert tai jitsunak. Testbõl mozgunk, nemcsak a karunk, vagy a lábunk mozog, de így leszünk erõsek. Az érzetek visznek, nem tudod megérteni, nincs fix módszer elrakni a tudást. Érzed és használod, kialakul és fejlõdik, és ennek kapcsán kialakul a megérzés, az intuíció. Leülsz, letérdelsz valaki mögéd áll, és egyszer csak megpróbál egy bokennel, vagy egy shinaival fejbe ütni. Lesújt, és neked ezt meg kell érezned. A hallásodra nem alapozhatsz, mert ahhoz túl gyors a mozdulat. Meg kell érezni az agresszív szándékot. Mindenkinek volt már olyan, hogy amikor ment az utcán, és érezte: valaki figyeli. Ezt kell tudatossá tenni és tudatosan használni. A fegyverhasználat is ilyen, ha megérted az alapokat, akkor megérted a fegyverek használatát is. A lényeg az érzetben van, nincs titkos megoldás.

– Nekem az egész hasonlít egy kicsit a Jeet Kune Do-ra, ami inkább egy filozófiai rendszer, ami az alapvetõ meglátásokra, a különbözõ alapfogalmakra helyezi a hangsúlyt, és nem a technikákra…

– Valóban, de van egy nagy különbség, a ninjutsu 1800 éves rendszer; háborúkban, valós harcokban és körülmények között használták. A ninjutsu Kínából ered, nem Japánból, csak éppen ott teljesedett ki.

– És mire jó a mai világban?

– Én szeretem a fegyvereket, és gyakorlom is a használatukat, de az utcán úgysem tudom magammal vinni õket, nem lehet shurikenekkel sétálni, de vannak például pénzérméim. Fontos, hogy mi az, amit ma is lehet használni. Meg kell érteni a tradíciót, meg kell tudni, honnan származnak a dolgok. Rockzenén nõttem fel, amikor a fiam felnõ, azt fogja mondani: ez egy régi vacak… Tudni kell mégis, hogy honnan ered, az értékeit át kell hozni a mai világba. Fontos, hogy tudjunk a törvényeken belül maradni, tudni kell, hol a határ, nem szabad ártani senkinek.

vízesés

Beszélgetés David Jesse Holtal (9Dan) a ninjutsuról
I.rész

, , ,

Nincsenek hozzászólások

Nin-jutsu

ninjutsu

Nin:
Első szinten a NIN kitartást, álló és tűrőképességet jelent, mind fizikai, mind lelki téren. Második szótári jelentése: rejtőzködés, lopakodás, titokzatosság. A NIN Japán írásképe két részből áll: külön-külön azt jelent: penge és szív. Szélesebb értelemben a NIN azt jelenti, hogy az ember uralkodik testén és elméjén, meg tudja különböztetni a helyest a helytelentől, a jót a rossztól…

Jutsu: Művészet


„Az elvek ismerete az a tudás, vagyis intellektus. Az elvek alkalmazása pedig az a művészet…”

, ,

1 hozzászólás

A kitartás titka. A Nin szó jelentése

nin - kitartás, túlélés

Nin első szinten azt jelenti: kitartás

Mostanában lépten nyomon a kitartás hiányával, illetve a valódi jelentésének a nem ismerésével találkozok.

A Kitartás egy nagyon jó kis dolog, de azoknak akik nem ismerik a művészetét, fogalmuk sincs róla, hogy mi is az valójában. Manapság ez nagyon hiányzik az emberekből. Nem azért mert nem lehetne meg, hanem egészen egyszerűen azért, mert az elvet nem alkalmazzák az életükben, ami a kitartás mögött van.

Mindenki azt gondolja, hogy az a kitartás, ha valamit sokáig vagyunk képesek csinálni. Pedig ez nem kitartás, hanem önsanyargatás. Sokan azt gondolják, hogy a dolgokat csak fent kell tudni tartani és akkor már kitartónak számítanak és meg lesz nekik az eredménye. Pedig ez sajnos nem így van. Túl egyszerű lenne…

Ebben az anyagi világban, mivel a kettősségekre épül, az ellentét párokra, hideg-meleg, sötét-világos, fiú-lány ying-yang stb., vagy fejlődés, vagy degradáció van. Stagnálás, vagy szinten tartás nincs. „Csak egy biztos, az örök változás”, hogy kedvenc Sensim szavaival éljek. Ami azt jelenti, hogy bár ringathatjuk magunkat abban a hitben, hogy én csinálom amit kell, jó sokáig és akkor fejlődök, de igazából ez önámítás… Önámítás azért, mert hiányzik belőle az elv…

A kitartás elve, a folyamatos fejlődés, vagy fejlődni akarás.
Ha valaki azt gondolja, hogy mondjuk lejár 10 évig karatézni/ninjutsuzni és profi karatéka/ninja lesz, vagy 10 évig zongorázni fog, vagy bármi más, akkor el van tévedve, mert ilyen motivációval senki nem fog 10 évig csinálni semmit sem. Vagy ha igen, akkor is úgy neki keseredik, hogy csak egy megsavanyodott kiégetett ember lesz belőle. Ha azt gondolja valaki, hogy a mechanikus gyakorlástól bármit is elérhet, akkor csak az idejét pazarolja…Ha valamiben jók akarunk lenni, akkor azért bizony áldozatot kell hoznunk. De nem elég csak az időnket, vagy a pénzünket áldoznunk, mint ahogyan manapság azt egyesek hirdetik, hanem bizony az egyéniségünket, és a mentalitásunkat, sőt a gondolkodás módunkat is fel kell tennünk az áldozati oltárra, hiszen azok akik most vagyunk azok nem lehetünk, ha szeretnénk többek lenni. Mert ha szeretnénk azok maradni akik most vagyunk, akkor nem fogunk fejlődni…
Manapság az emberek a gyors és látványos dolgokat kedvelik, nem szeretik a valódi tudást, amit évek tapasztalatával tud elsajátítani az ember és ami kiül az arcra, ami ott lesz a tekintetben, ami bele ivódik az egész kisugárzásba, az összes mozdulatba, mert ez a megvalósított tudás birtoklásának ismérve, és egy olyan valaki, aki igazából „látszat ember” mindig irigy lesz a „békésen mosolygókra”. Az ilyen emberek mindig keresni fogják a megvalósítottak elismerését, hiszen akkor tetszeleghetnek ők maguk is valami hasonló szerepben. Hiszen ha a tantónéni azt mondta, hogy ügyi vagyok, akkor az úgy is van. De kitartással ettől sokkal messzebb kell menni, méghozzá egészen odáig el, amikor már nincs az elismerés utáni vágy, hanem csak a megvalósított tudás nyújtotta valódi benső béke létezik.

Ha valakit csak a fokozatok, rangok, beosztások érdekelnek, és az alapján próbálja megítélni a körülötte lévő világot, sőt az alapján méri meg saját magát is, akkor az nem más, mint átverés. Átveri az embereket maga körül, meg átveri saját magát is. Mert ma már bármilyen rang, vagy fokozat megszerezhető pénzért, vagy valami más szolgáltatásért, juttatásért cserébe. A valódi tudást, készség szintjére fejlesztett zsigeri beidegződéseket amiket álmunkból felébresztve is képesek vagyunk alkalmazni, viszont csak komoly munka árán lehet szerezni.

Az ilyen embereket onnét lehet felismerni, hogy általában nagyon lelkesednek egy adott dologért, de ha nem szereznek benne látványos rangot, vagy fokozatot, esetleg nem kezdhetik el tanítani, egy bizonyos időn belül, akkor abbahagyják a gyakorlását. A másik véglet meg pont az, mikor már irreálisan sok fokozatot, meg rangot szereznek rövid idő, avagy épp hosszú alatt, de megint csak úgy gondolják, hogy ennyi volt és abbahagyják.Ez azért történik nap mint nap, számtalan emberrel, mert nem értik a lényegét a világnak, hanem azt próbálják meg elfogadni valóságnak amit a rendszer kommunikál feléjük a médián keresztül. „Ha van pénzed, lesz ilyen spray-d, amivel ha befújod magad, ilyen csajod lesz, meg ilyen kocsid. Nem kell mást tenned, csak felvenned egy kis hitelt, amit utána vidáman törlesztgethetsz egész életedben…”

Ez az olcsónak tűnő társadalom átka, hogy szisztematikusan kigyilkolják az egyénekből a kitartást, vagyis a fejlődni akarást, hogy mindenkit egy ostoba, „nemi szervével gondolkodó”, emberszabású, állattá degradáljanak…, aki utána „Csengetésre vakkant”

A kitartás szerintem azt jelenti, hogy ha valamit elkezdek, akkor azt végig is járom, de nem úgy csinálok, mintha végig járnám, vagy mintha azon az úton járnék, hanem szépen haladok, vagy igyekszem haladni előre. „Sort sorra, tanítást tanításra” építve, mindig tisztában lévén azzal, hogy hol is tartok valójában. De soha nem úgy gondolni, hogy ez bárkinél magasabb, vagy jobb szint lenne, hanem úgy látni, hogy mindenki jobb nálam és mindenkitől tanulhatok és valóban igyekezni mindenkiben és mindenben meglátni azt ami a fejlődésemhez kell.

Persze most lehet, hogy valaki arra gondol, hogy de hát miért is ne lehetne abbahagyni azt ami nem jön be? És azt mondom, hogy persze, hogy hagyd abba ami nem jön be, jobb ha nem is próbálsz fejlődni benne, mert az tényleg csak kínzás. (Nekem amúgy a foci volt ilyen kölyökkoromban) De ha az ember nem képes megtalálni azt az utat amit neki járnia kell, mert annyi mindent hall, annyi mindent lát, meg annyi minden érdekli, és annyi mindent szeretne kipróbálni, akkor csak elvesztegeti a drága emberi létet és sosem találja meg azt, hogy miért is van ő itt valójában. Ha nem fordulunk befelé és tanulunk meg különbséget tenni a saját és a mások vágyai, gondolatai, érzései között, akkor örökké csak szaladni fogunk a mások útján és ahelyett, hogy a saját álmainkat váltanánk valóra, mindig csak másokét fogjuk, míg egy nap csak majd azt vesszük észre, hogy tulajdon képpen elvesztegettük az életünket.

Pedig ha a saját utunkat járnánk, akkor még esélyünk is volna arra, hogy végig érjünk rajta…

"Éld az életed, álmodd az álmaid, legyen az álmod az életed, az életed legyen az álmod..." ninjutsubudapest.com


ye yathá mám prapadyante      táms tathaiva bhajámy aham
mama vartmánuvartante      manusyáh pártha sarvasah

Mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen mértékben átadja magát Nekem. Óh, Prithá fia, mindenki, minden tekintetben az Én utamat járja!


Bhagavad-Gita 4.10

, ,

1 hozzászólás