oktató-k
“Egy végtelen történet, és ami mögötte van…” Maróti László, Ninjutsu oktató
95 őszén pelyhes állú kamaszként egy osztálytársam élményei alapján láttam elérkezettnek az időt, hogy belekóstoljak eme rejtélyes világba. Igazán nem voltam tudatos, hogy mit akarok csinálni. Egyszerűen az akkor és ott jó időben és helyen voltam az információra kattanva. Elkezdtem, visszagondolva olykor komikus helyzeteket megélve egyetlen támaszom – a szó nem rossz értelmében – kérdés nélküli elfogadása a látottaknak és kitartásom volt. Állítólag meg is jegyezték párszor mestereim, milyen szorgalommal és alázattal fogtam hozzá a tanuláshoz.
Ez remélem megmaradt, bár nem mondom, hogy nem voltak holtpontok, brutális edzések és fájdalom, de mindezek ellenére kitartottam. Nagyon jó volt az időzítés. Az akkori viszonyokat tekintve igen szerencsésnek mondhatom Magam, amiért azoktól tanulhattam meg az alapokat akiktől ( Attila, Gyuri ). Nagy tisztelettel, szeretettel gondolok rájuk.
Láttam és éreztem milyen hatalom és erő birtokába kerül az ember egy hatékony harcművészet elsajátításával. Olykor ijesztő, de mivel oly szerteágazó ez a „rendszer „, így komoly figyelmet szentel a lélek fejlődésének. A befelé figyelés, nélkülözhetetlen, hogy valódi magasságokat érhessen el az ember.
Ahogy telt- múlt az idő egyetemista lettem és mindent, amit tapasztalati úton szereztem, megalapoztam tudományos háttérrel a Magyar Testnevelési Egyetemen.
Akkor tájt komoly fordulat történt a hazai Bujinkan szervezetben, de mint legtöbbször sikerült nagyon jó irányt vetnie kis hajónknak és erős tapasztalatot szereztünk a valódi harc és a mögötte meghúzódó mentális és fizikai háttérről. Ebben Horvát barátaink háborúból hozott mentalitása sokat segített.
Időközben részfeladatokat kaptam edzéseken, ahol már oktatóként több felelősség és lehetőség állt a rendelkezésemre. Érdemes kipróbálni. Nagyon jó tanítás önmagunk megismerése felé.
Az egyetem végén jött egy hosszabb szünet, mely során bár fizikailag tán úgy tűnt eltávolodtam a Ninjutsutól, de lélekben mindig bennem motoszkált. Áthidalva rövid szünetem, mintha soha sem lettem volna távol, úgy folytatódtak az edzések és a barátokkal, edzőtársakkal élveztük a tréningeket.
Ez a távolmaradás nagyon sokat segített az elfogadás, megértése és elengedés megtanulása folyamatokban. Visszagondolva jót tett. Bár nem azt mondom, mindenki szüneteltesse, de néha jó.
Minden személy fejlődése egyedi, nem lehet sürgetni, csak és kizárólag támogatni, segíteni.
Ez ebben a roppant nyitott harcművészetben minden pillanatban megvan, és szerencsére, kik körülöttem vannak nagyon jó hozzáállással és őszintén tálalják ezt.
Ajánlani nem szeretném, azon embereknek kik pusztán erőszakosságot keresnek bármely harcművészetben vagy küzdősportban. Itt hosszas utat kell bejárni az önismeret és az önmegvalósítás útján. Ellenben ha rálépnek az útra, hihetetlen tapasztalatot szereznek és gazdagodnak. Egy fontos az idő nem számít. Nincs idő, értelmetlen foglalkozni vele.
Ja és kérdezték: Mit kaptál a Ninjutsutól?
Válaszom: minden pillanatban mást: amikor kellett erőt, mikor kellett józan észt . Olykor szerelmet. Talán a legtöbbet az mond el, ha azt mondom: életvezetőmet. Tükröt.
Mindenkinek jó edzést, játékot!
Maróti László ninjutsu oktató, a gyermek oktatás vezetője.
Itt találsz bővebb információkat a gyermek harcművészet oktatásról.
Horváth Ádám (Kisordas)
Horváth Ádám 1980-ban látta meg a napvilágot Szombathelyen.
Egész kölyökkorában satnya és csenevész kisfiú volt. Édes anyja természetesen mint a legtöbb anya szerette volna, ha lesz valami a fiából így már egészen korán. Édesapja óvodában úszást tanulni vitte a városi uszodába. Itt és ekkoriban szerette meg a vizet és sajátította el a vízben való otthonos mozgás művészetét.
Aztán mikor nagyobb lett, protekcióval sikerült bejutnia egy sporttagozatos iskolába (Ahol szintén az édesanyja tevékenykedett tanárként.). Az első évben sírt minden testnevelés óra előtt. Osztálytársai gyakran csúfolták és nem egyszer volt humoruk tárgya az ugyan ebben az intézményben tanító édesanyja miatt.
A körülményeknek meghódolva szép lassan az évek során egyre több mozgás kultúrát sikerült magáévá tennie, mígnem 3.4.-évben már különféle sport és akadály versenyeken is képviselhette az iskolát, jó eredményekkel.
Mikor a felső osztályok kezdődtek minden sporttagozatos diáknak kötelező lett volna egy sportágat választani. Így el kezdte próbálgatni a szárnyait, de néhány hónap múlva mindenről azt érezte, hogy nem ez az igazi, nem ez az ő útja. Minden sportágat versenyszerűen csinált és mindegyikben ért el szép eredményeket, de 2-3 év után abbahagyta a lövészetet, a súlyemelést, atlétikát, Focit, a kézi és kosárlabdát, stb.-is, ugyan ezen okból.
Mígnem 1998-ban barátai unszolására elment egy Ninjutu edzésre Szombathelyen a híres neves Fehér sárkány iskolájába (Mór Attila) . Nagyon megtetszett neki az, hogy első edzéstől fogva ugyan úgy bántak vele, mint az összes többi gyakorlóval. Nem volt megkülönböztetés, nem nézte le senki, hogy még csak most jött, hanem az első pillanattól olyan volt mintha mindig is ismerte volna azokat az embereket.
„ Sosem felejtem el, mikor ott álltam életemben először melegítőben, néztem, ahogy ütik-rúgják egymást és azon tanakodtam, hogy vajon kell-e ez nekem? Aztán a mester kedvesen meginvitált, hogy álljak be és a következő percben, már a földön hanyatt fekve kerestem volna a menekülési útvonalat, mert egymás hasán kellett végigszaladni a teremben és épp egy 90 kilós fiú közeledett felém.
Az volt az első lecke, hogy a korlátok amiket belém neveltek jóval azokon a határon túl vannak mint addig képzeltem.”
Néhány év aktív edzés után egy hosszabb belső folyamat végeredménye képpen 2003 szilveszterén szerzetesnek állt Krisna-völgyben. Míg ott élt, nem talált magának edző partnert, így jobb híján egyedül gyakorolt a természetben.
„Együtt futottam a széllel, küzdöttem a fákkal, bátorságot gyűjtöttem, hogy közel merjek menni egy hatalmas szarvakkal rendelkező bikához, aki igazából 10-szer nagyobb nálam. És végül le kellett győznöm a saját elképzeléseimet az élettel kapcsolatban.”
Majd egy év után 2004 elején Pestre került, ahol a Seijin Dojoban folytatta tanulmányait. Itt úgy érezte, hogy amit eddig tanult, az mind fölösleges tudás és eljött az ideje kiüríteni mindent és az alapoktól ismét felépíteni az egészet. Akkori mestere, akire azóta is nagy tisztelettel és szeretettel emlékszik (Csics György) egy egészen új világát és mentalitását mutatta meg a Harcművészetnek. Nagyon sokat tanult itt arról, hogy miként és mit érdemes tanulni, mikor mire érdemes odafigyelni.
„Tanulni és Tanítani tanultunk a mestertől, aki nem is gondolta magát annak, hanem csak egy jó barát volt és így állt hozzá mindenkihez, az élethez és a harchoz is.”
Aztán 2004 végén néhány hónapra Debrecenbe került, ahol a Főnix dojóban gyakorolhatott Kocsis Csaba kezei alatt. Itt értette meg, hogy miért is érdemes minden részletről tudatosnak lenni és miként lehet ezeket a részleteket a saját célunk elérésének hasznára fordítani.
„Ő az aki egészen apró részleteire szét tudja bontani a dolgokat és a sok apró részletből ismét képes egy sokkal jobbat összerakni a tanítványai fejében és mozdulataiban.”
Innen egy rövid időre Győrbe került, ahol csak egy pár Ninjutsu edzésen volt, de az ottani tanító fokozatú oktató mentalitása és felfogása nem nyerte el a tetszését, ezért 2005 év elején visszatért Budapestre, hogy ismét a Seijin Dojoban gyakorolhasson és csiszolhassa azt a rengeteg gyémántot, amit addig összeszedegetett. Ekkoriban kezdett el az első külföldi Sihan (15Dan) szemináriumokra járni, amikről csak így beszél:
„Mikor egy Sihannal találkozom, az első dolgom, hogy valahogyan legalább csak egy ütés erejéig rákóstolhassak, hogy láthassam milyen szinten áll.
Annak idején, mikor Pestre kerültem az volt az elképzelésem 5 év edzés után, hogy olyan mestertől akarok tanulni akinek ha nekimegyek teljes tudásomból, úgy le tud tenni, hogy se neki, se nekem nem lesz maradandó sérülésem. Így találkozhattam Csics Gyuri senseijel, aki lerakott gond nélkül. Aztán megtanított, hogy ez mennyire hasznos, de mégsem jó hozzá állás.
Valahogy mindig az jött át tőle, hogy „Mindig üsd meg a Sihant” vagyis soha ne csak úgy csinálj mintha támadnál, hanem támadj tényleg reálisan és akkor eldől, hogy egy valóban nagy tudású mesterhez van szerencséd, vagy csak egy magas fokozatú lúzerhez.
Szóval mikor találkozom egy igazi Sihannal, még így 10 év tréning után is , mindig olyan érzés, mint mikor először álltam be edzeni Szombathelyen.”
Aztán fél év intenzív tréning után 2005 közepén Egerbe került ismét mint szerzetes és onnét járt át eleinte Salgótarjánba Livo Lászlóhoz, akitől a Ninjutu finom vonásait tanulta és aki azóta is folyamatos szereplője a ninjutsuval kapcsolatos dolgainak.
Majd 2006 év elejétől Gyöngyösre járt a Kaibotan Dojoba, ahol Boros Csabával tréningezhetett, akivel aztán nagyon jó barátság is kialakult az idők folyamán. Gyöngyösre David Jesse Holt sensei járt le hétvégenként edzést tartani.
„Davetől nagyon sok apró finom részletet sajátíthattam el. Mondhatni a Ninjutsu addig megismert sok kis apró részlete állt össze egy festménnyé, vagy egy szinfóniává, amit a folyamatos tanulás és tréningezés folyamán egyfolytában festek, illetve játszok az élet nyújtotta hangszereken.”
Itt kapta meg az elő dant is, és a fekete övet mellé. Ezen kívül mint Egerben élő utazó szerzetes, többször járt külföldön, főleg Svédországban és ott is volt lehetősége ellátogatni a Svéd Dojokba, és tanulmányozhatta az ottani Ninjutsut.
2008 év elején visszatért Budapestre, hogy ismét ottani barátaival edzhessen. De eddigi tanára és jó barátja külföldre távozott és a dojot egykori edzőtársa Darányi Gábor vette át. Így vele gyakorolt tovább, aki méltóan képviseli a Ninjutsu azon eszmeiségét, amit Sensi (Csak így hívták egymás között) képviselt.
2009 februárjában egy jó barátja kérésére elkezdett Kenjutsut tanítani, majd a nagy érdeklődésre tekintettel 2009.04.09.-én elkezdte maga is oktatni a Ninjutsut saját Dojojában a Bhima Dojoban.
2010-ben Sihan Dean Rostohar (15Dan) a Boszniai háború egy hőse elfogadta tanítványának. Azóta az ő útmutatásai alapján igyekszik tanulni és tanítani.
Dean Sensei az az ember, aki nem csak “varázsol, hanem igazán élőben kipróbálta a ninjutsut. Ráadásul igen nagy hatékonysággal. Mikor tőle és tanítványaitól tanulhatok, mindig töményen tapasztalom, hogy minden egyes pillanatban több és több lehetek…
Ezen kívül még sok Senseiel kötött barátságot és sokuktól tanult rengeteg mindent, Sok hazai és külföldi Sihan szemináriumon tanult, de ebben az írásban csak a legfontosabb állomásokat említettük meg.
Ha ennél jobban is érdekelnek a részletek, gyere el és kérdezd meg őt személyesen.
Főleg Ninjutsu önvédelemet, és Női önvédelmet tanít.
Ezekben a Dojokban edzett eddig:
Itt olvashatsz edzésekről és Ninjutsuval kapcsolatos írásait: KATT
Itt pedig a saját kezűleg írt életrajzát olvashatod.
