Ninjutsu
boken (bokken, bokatana, boto, bokuto)
Neve a boku (fa) és a ken (kard) szavak összetétele. A boken az igazi kardok fából készült gyakorló változata. A kardforgatók nagy hasznát veszik gyakorláskor, különösen a kezdők, de még mester szinten is előszeretettel használják.
Miyamoto Musashi is szívesen használta, győzött is vele párharcban, méghozzá igazi kard ellen. Egy jó fakarddal egy képzett kardforgató sok olyan dolgot meg tud tenni, mint fém karddal (lefejezés, összedarabolás, stb., mint ahogy erre volt is példa). Sokáig még párharcban, sőt, csatában is használták, ugyanis egy megfelelően kikészített és kiélezett keményfából készült fakard halálos fegyver.
Még az életlen gyakorló boken is súlyos sérüléseket, főként zúzódásokat és töréseket tud okozni. Japánban hagyományosan vörös tölgyből (akagi), a fehér tölgyből (shiragashi) vagy ébenfából (kokutan) készítik. Amikor a XIX. században betiltották Japánban a kard viselését, sok mester a fa változattal való gyakorlásra tért át. A hossza megegyezik a fém változatéval, a tömege viszont több, kevesebb, esetleg azzal megegyező tömegű is, attól függően hogy milyen fából készült és milyen vastag.
bo (rokushaku-bo)
A bo a szerzetesek, parasztok és a vándor kereskedők legkedveltebb eszköze volt, de idővel a szamurájok is felvették a kiképzésükbe, mert felismerték az előnyeit és lehetőségeit. Nagy távolságot lehet vele tartani, így akár kard ellen is használható, de közelharcban is sok segítséget nyújt, feltéve ha jól használják. A kör keresztmetszetű bo a leggyakoribb.
A hosszát többféleképpen is meghatározták a különböző stílusokban. A rokushaku-bo név utal a méretére, ami roku shaku, hat shaku, vagyis 180 cm. Máshol egyenesen a talajon állva a talajtól a felfelé kinyújtott a fejtetőig vagy fejtető fölé tenyérnyivel kell érnie. Ez utóbbiak igazodnak a használójához. A leggyakoribb a fejtetőig érő változat.
Ueshiba Morihei 1883.XII.14 -1969.IV.26
Ueshiba Morihei
1883.XII.14 -1969.IV.26
Japánban született, Wakayama tartomány Tanabe nevű falujában, egy tehetősebb földműves, szamuráj származású családban. Négy nővére volt, ő volt az egyetlen fiú a családban. Nagyapja, Kichiemon híres harcművész volt. Az apja, Yoroku, egy szikár testalkatú, határozott személyiség volt, míg az anyja, Yuki, a vallás, a költészet és a muűvészet iránt vonzódott.
Fiatalkorában gyenge és beteges volt, apja ösztönzésére kezdett el szumózni, úszni és futni. Rövid idő alatt nagyon megerősödött. Nyolcéves korában egy shingon pap irányításával kínai klasszikusokat kezdett tanulni, de jobban érdekelték a titokzatos buddhista szertartások, különösen a “homa” (tűzszolgálat). Könyvelősegédként dolgozott, de egy új adótervezet miatti felháborodásában felmondott, és egy tiltakozó mozgalom vezetője lett. 1900-ban, 17 évesen Tokióba ment ahol nyitott egy kis papír-írószer üzletet. Tokiói tartózkodása alatt Tenjin Sinyo-ryu Jujutsu-t (Kano Jigoro ennek az iskolának is a mestere volt) és Shingake-ryu Kenjutsu-t tanult. Az üzlettel nem sokat törődött, alig egy év után felszámolta azt. Egy hibásan összeállított diéta miatt skorbutos lett, hazatért Tanabéba, majd hamar felépült. 1903-ban feleségü lvette Hatsu Itogawát. Ebben az évben jelentkezett a hadseregbe, de nem volt 157 centiméter magas, így nem vették fel. Elkezdett edzeni, fáról lefelé lógva, egy nagy követ erősítve magára nyújtotta a gerincét. A következő sorozásnál sikerrel járt, 1903 decemberében a Wakayamai 61. Gyalogezred tagja lett. Ekkor kezdte el Yagyu-ryu tanulmányait, melyet Masakatsu Nakai dojojában tanulta. Az orosz-japán háborúban (1904-1906) a Mandzsúriai fronton teljesített szolgálatot, ahol kitűnt a képességeivel és szorgalmával. Itt fejlődött ki benne a sakki (támadási szándék) érzékelése is, ez tette később legyőzhetetlen harcossá. A háború befejezése után visszautasította a neki felajánlott katonai karrirert és hazatért a családjához. Valószínűleg a fronton szerzett élmények hatása miatt feltűnően befelé forduló lett. Apja biztatására folytatta Yagyu-ryu tanulmányait, 1908-ban a stílus mestere lett. Az apja a családi birtokon egy dojot építetett, ahová meghívta tanítatni Kiyoichi Tadakit (a későbbi 9 danos kodokan judo mestert). 1910 vége fordulópont volt az életében, megszületett kislánya, Matsuko.
1912-ben az akkor még majdnem teljesen lakatlan Hokkaidora vezetett egy 80 fős csoportot hogy letelepedjenek. 1915-ig egyre romlottak a kilátásaik és körülményeik ahogy az időjárás mindig elvitte a termést. Ekkor fakitermelésbe kezdtek, ez megmentette a kis falut. Hamarosan köztiszteletben álló vezető lett belőle. 1915-ben találkozott Takeda Sokakuval, a Daito-ryu Aiki-jutsu mesterével. Találkozásuk előtt Morihei már sokat hallott Sokakuról, s mikor épp Engaru-ban járt, megnézte Sokaku egy bemutatóját. Ezután 30 nap kemény és intenzív gyakorlásba fogott Sokakuval. Hazatérve egy dojot és egy házat épített saját birtokán. Meghívta oda Sokakut hogy tanítsa. Napi több órát gyakoroltak együtt, de Sokaku még egy csoportot is oktatott. Összesen mintegy 100 teljes napnyit tanult Szokakunál, a fennmaradó időt magántanulmányokkal töltötte.
1917-ben megszületett az első fia, Takemori. 1918-ban a helyi választásokon Ueshibát ismét tanácstagnak választották, az ő kezdeményezésére indult meg a vasútvonal kiépítése Hokkaidón. 1919 novemberében kapta a hírt, hogy az apja haldoklik. Felszámolta minden vagyonát, és családjával hazaindult. Örökre elhagyta Hokkaidot. Útközben hírét vette egy ayabei új shinto vallás, az Omoto-kyo (“Nagy Eredet Tana”) karizmatikus, ritka szellemi képességű vezetőjének, Onisaburo Deguchi-nak. Morihei mindenképpen találkozni akart vele. Imát szeretett volna kérni apja felgyógyulásáért, valamint mivel saját szellemi lényege ingatag és ismeretlen volt számára, így a találkozás Deguchival sajátos pszichológiai próbálkozást ígért. Morihei apja 1920. január 2-án elhunyt, sajnálatos módon mindössze 2 nappal azelőtt, mint hogy ő Tanabébe ért volna. Fájdalmában több hónapot töltött meditációval, néha a hegyekben imádkozva. Végül elhatározta, Ayabébe utazik, hogy Oniszaburo Degucsi irányítása alatt tanulmányozza az Omoto-kyo tanait. 1920-ban gyermekeivel, feleségével és anyjával Ayabe-ba költöztek. Ez az év csapások sorozatát hozza: elveszíti első szülött fiát, majd meghal újszülött kisfia is. 1921 júniusában újabb fia születik, Koetsu, későbbi nevén Kishomaru. Onisaburo ösztönzésére harcművészetet kezdett oktatni néhány Omoto-kyo hívőnek. Első dojoját (Ueshiba Juku) még saját házában nyitotta 1920-ban. Kezdetben Daito-Ryu Aiki-jutsut tanított, de már ekkor érezhetővé vált Morihei stílusán egy új, más filozófiai alapokon nyugvó harcművészet. Megváltozott Morihei budo szemlélete is. 1922 tavaszán Sokaku, bár hívatlanul, de ellátogatott Ayabéba, és majdnem fél évig élt Morihei vendégeként, szemináriumokat tartva az Omoto-kyo vezetői és hívei számára. Sokaku a távozása előtt Moriheinek “kyoji dairi” (segédoktató) fokozatot adományozott.
1924-ben Onisaburo és néhány lelkes követője, köztük Morihei is Mandzsuriába ment, hogy megvalósítsák Onisaburo fantasztikus utópiáját, a “Béke Királyságát”. Ugyanis Deguchi bejelentette, hogy ő Maitreja Buddhának, mint dalai lámának az inkarnációja, ő az akire mindenki már régóta vár… Az új tanok népszerűsítése érdekében egy új vallást is alapított, az omoto-buddhizmust, mert a buddhista mandzsuk nem értették a shinto lényegét. A régi tagok, köztük Morihei, voltak a lámák. Az épülő királyság fejének saját magát nevezte ki Onisaburo, és kegyencei lettek a tanácsadói. A hatóságok rövid úton fölszámolták a “Béke Királyságát”, számos vezetőt kivégeztek. Morihei és néhány társa hónapokig voltak börtönben. Golyó általi halálra ítélték őket, és majdnem ki is végezték őket, de pár másodperccel a tűzparancs kiadása előtt megérkezett a kegyelem. Deguchiit 1935-ben feleségével és 50 közeli követőjével együtt letartóztatták, majd életfogytiglani börtönre ítélték. 1942-ben óvadék ellenében elengedték, életének hátralévő hat évét visszavonulva, versírással és fazekassággal töltötte. Vallása, miután templomait lerombolták, a II. világháború után éledt újra, ma kb. 200,000 híve van.
Ezután Morihei visszatért Japánba és újra belevetette magát a harcművészetek gyakorlásába. Egyre inkább láthatóvá vált a sajátos stílusa. Onisaburo a legnagyobb élő harcművésznek nevezte. Szinte naponta tartott bemutatókat, küzdött meg más mesterekkel. Egy napon ellátogatott Moriheihez Shutamo Mishimura, a Waseda Egyetem híres judo klubjának mestere. Mikor meglátta Moriheit, kacagásban tört ki, és méltatlankodva jegyezte meg: “Ez lenne a világ legerősebb embere?”. A küzdelem sokáig tartott, Mishimura minden támadása nyomán a földön kötött ki. Végül a teljesen kimerült judos megadón nézett fel az egyik dobás után, és Morihei mosolygó arcát pillantotta meg: “Létezik-e olyan harcművészet, melyben az ember a támadóját mosolyogva vágja földhöz?!”.
1925 őszén Ishamu Takashita admirális egy speciális bemutatót szervez Moriheinek, ahol számos befolyásos ember tetszését és csodálatát nyerte el új stílusa. A lenyűgöző bemutató után meghívják a császári udvarba, hogy tartson egy 21 napos tanfolyamot a császári családnak. Morihei Tokióba utazik, de alig egy hét múlva elhagyja az udvart, mert mélységesen megsértik azzal a váddal, hogy ő egy felforgató Omoto-kyo ügynök. Morihei visszatér Ayabeba. 1926 tavaszán Takeshita admirális újra ráveszi Moriheit, hogy Tokióba utazzon, de ez alkalommal már a családját is magával viszi. Az első, ideiglenes dojoját Shinmazu herceg kastélyának biliárdtermében nyitotta. Edzésein szinte tömegek várakoztak a tatami szélén, hogy sorra kerüljenek. Morihei néhány tehetős tanítványa elhatározta, hogy egy hatalmas edzőcsarnokot épít a mesternek. 1931 áprilisában elkészült az új dojo, melyet Kobukan néven szenteltek fel. Morihei stílusa még alakulóban volt, így az oktatás távolról sem volt szisztematikus. Gyakran előfordult, hogy megálmodott egy technikát, s még az éjszaka közepén ki akarta próbálni, fölébresztette bentlakó tanítványait, akár hajnali kettőkor is. A Kobukanban kialakult stílust Morihei Aiki-budonak nevezte. Morihei vallomása szerint az Aiki-budo, majd az Aikido megalkotásában két ember volt a legnagyobb hatással rá: Takeda Sokaku és Onisaburo Deguchi. Később Morihei Iwama-ba vonult vissza, egy régi álma teljesüléséért kezdett dolgozni, egy farm-dojot szeretett volna kialakítani. Elkezdődött az Aiki-Jinja építése is, melyet 1943-ban szenteltek fel.
Nagyon mélyen érintette Japán belépése a világháborúba, teljesen beteggé tette. Csak a háború befejezése után épült fel teljesen. A háború után az amerikai megszállók minden harcművészet gyakorlását megtiltották Japánban. Így az edzés, bár a tokiói dojo megúszta a bombatámadásokat, nem indult újra. Csak néhány tanítvány csatlakozott Iwama-n a mesterhez. Titokban gyakoroltak, mert csak 1948-ban oldották fel a harcművészetekre vonatkozó tilalmat. Hamarosan elkezdte munkáját az Aikikai Alapítvány, amelnyek vezetője fia, Kishomaru lett. Az alapítvány feladata az Aikido népszerűsítése Japánban, és nemzetközi szinten is.
Morihei a háború után csak nagyon kivételes esetekben tartott bemutatókat, azzal a legjobb tanítványai foglalkoztak. Csak a belső tanítványait oktatta, ez alól is ritkán tett kivételt. Sokat betegeskedett, utolsó bemutatóját már nagyon rossz állapotban 1969 elején tartotta meg. Nem sokkal később kiderült hogy májrákja van. Saját kérésére hazaszállították és április 26-án, hajnali öt órakor mosolyogva, ezekkel a szavakkal búcsúzott fiától: “Vigyázz a dolgokra!” – majd meghalt. Két hónappal később a felesége, Hatsu is meghalt.
Ueshiba Morihei és a Kukishin Ryu kapcsolatáról két alapvetően eltérő változat olvasható. Az egyik szerint egy hosszabb tokiói tartózkodása idején pár hétig, esetleg egy-két hónapig együtt gyakorolt két Kukishin Ryumesterrel, akiket az utcán sétálva látott meg kenjutsu-t gyakorolni egy templom sarkánál. Nagyon megtetszett neki amit látott, megkérte őket hogy hadd csatlakozzon, azok pedig elfogadták a kérést. Ennyi idő alatt nem lett mester, mint ahogy valószínűleg pontos és alapos tudást sem szerezhetett, esteleg átnézték vele a katákat, technikákat. Azt biztosan tudjuk, hogy ismerte a Kuki családot, a család barátja volt. A másik, erősebb és valószínűbb változat szerint nem csak hogy barátságban volt velük és kapott tőlük pár titkos tekercset, de hosszabb időt töltött velük a stílust tanulva, sőt, a Kumano-hegyekben is jelentős időt töltött a Kuki Shinto, a családi stílus vallási részét gyakorolva. Ez a hatás az Aikido jo-jutsu-ján vehető észre leginkább, bár elvétve máshol is található némi hasonlóság, áthatás. Egy ideig Kukishin Aikido néven futott a dojo-ja is. Valamint meg kell említeni hogy Ueshiba sensei alaposan ismerte a Kito Ryu Jujutsu-t (az aikijujutsu egyik formája, amely viszont erős kapcsolatokkal, áthatással rendelkezik aKukishin Ryu-val), így ezen oknál fogva is találhatunk hasonló technikákat hasonló néven az Aikido-ban és a Ninjutsu-ban. Az biztos hogy ismert Ninjutsu technikákat, mert időnként be is mutatott egyet-egyet a tanítványoknak. Tehát valahol és valamikor tanulnia is kellett azokat…
-
-
Horváth Ádám (Kisordas)
Horváth Ádám 1980-ban látta meg a napvilágot Szombathelyen.
Egész kölyökkorában satnya és csenevész kisfiú volt. Édes anyja természetesen mint a legtöbb anya szerette volna, ha lesz valami a fiából így már egészen korán. Édesapja óvodában úszást tanulni vitte a városi uszodába. Itt és ekkoriban szerette meg a vizet és sajátította el a vízben való otthonos mozgás művészetét.
Aztán mikor nagyobb lett, protekcióval sikerült bejutnia egy sporttagozatos iskolába (Ahol szintén az édesanyja tevékenykedett tanárként.). Az első évben sírt minden testnevelés óra előtt. Osztálytársai gyakran csúfolták és nem egyszer volt humoruk tárgya az ugyan ebben az intézményben tanító édesanyja miatt.
A körülményeknek meghódolva szép lassan az évek során egyre több mozgás kultúrát sikerült magáévá tennie, mígnem 3.4.-évben már különféle sport és akadály versenyeken is képviselhette az iskolát, jó eredményekkel.
Mikor a felső osztályok kezdődtek minden sporttagozatos diáknak kötelező lett volna egy sportágat választani. Így el kezdte próbálgatni a szárnyait, de néhány hónap múlva mindenről azt érezte, hogy nem ez az igazi, nem ez az ő útja. Minden sportágat versenyszerűen csinált és mindegyikben ért el szép eredményeket, de 2-3 év után abbahagyta a lövészetet, a súlyemelést, atlétikát, Focit, a kézi és kosárlabdát, stb.-is, ugyan ezen okból.
Mígnem 1998-ban barátai unszolására elment egy Ninjutu edzésre Szombathelyen a híres neves Fehér sárkány iskolájába (Mór Attila) . Nagyon megtetszett neki az, hogy első edzéstől fogva ugyan úgy bántak vele, mint az összes többi gyakorlóval. Nem volt megkülönböztetés, nem nézte le senki, hogy még csak most jött, hanem az első pillanattól olyan volt mintha mindig is ismerte volna azokat az embereket.
„ Sosem felejtem el, mikor ott álltam életemben először melegítőben, néztem, ahogy ütik-rúgják egymást és azon tanakodtam, hogy vajon kell-e ez nekem? Aztán a mester kedvesen meginvitált, hogy álljak be és a következő percben, már a földön hanyatt fekve kerestem volna a menekülési útvonalat, mert egymás hasán kellett végigszaladni a teremben és épp egy 90 kilós fiú közeledett felém.
Az volt az első lecke, hogy a korlátok amiket belém neveltek jóval azokon a határon túl vannak mint addig képzeltem.”
Néhány év aktív edzés után egy hosszabb belső folyamat végeredménye képpen 2003 szilveszterén szerzetesnek állt Krisna-völgyben. Míg ott élt, nem talált magának edző partnert, így jobb híján egyedül gyakorolt a természetben.
„Együtt futottam a széllel, küzdöttem a fákkal, bátorságot gyűjtöttem, hogy közel merjek menni egy hatalmas szarvakkal rendelkező bikához, aki igazából 10-szer nagyobb nálam. És végül le kellett győznöm a saját elképzeléseimet az élettel kapcsolatban.”
Majd egy év után 2004 elején Pestre került, ahol a Seijin Dojoban folytatta tanulmányait. Itt úgy érezte, hogy amit eddig tanult, az mind fölösleges tudás és eljött az ideje kiüríteni mindent és az alapoktól ismét felépíteni az egészet. Akkori mestere, akire azóta is nagy tisztelettel és szeretettel emlékszik (Csics György) egy egészen új világát és mentalitását mutatta meg a Harcművészetnek. Nagyon sokat tanult itt arról, hogy miként és mit érdemes tanulni, mikor mire érdemes odafigyelni.
„Tanulni és Tanítani tanultunk a mestertől, aki nem is gondolta magát annak, hanem csak egy jó barát volt és így állt hozzá mindenkihez, az élethez és a harchoz is.”
Aztán 2004 végén néhány hónapra Debrecenbe került, ahol a Főnix dojóban gyakorolhatott Kocsis Csaba kezei alatt. Itt értette meg, hogy miért is érdemes minden részletről tudatosnak lenni és miként lehet ezeket a részleteket a saját célunk elérésének hasznára fordítani.
„Ő az aki egészen apró részleteire szét tudja bontani a dolgokat és a sok apró részletből ismét képes egy sokkal jobbat összerakni a tanítványai fejében és mozdulataiban.”
Innen egy rövid időre Győrbe került, ahol csak egy pár Ninjutsu edzésen volt, de az ottani tanító fokozatú oktató mentalitása és felfogása nem nyerte el a tetszését, ezért 2005 év elején visszatért Budapestre, hogy ismét a Seijin Dojoban gyakorolhasson és csiszolhassa azt a rengeteg gyémántot, amit addig összeszedegetett. Ekkoriban kezdett el az első külföldi Sihan (15Dan) szemináriumokra járni, amikről csak így beszél:
„Mikor egy Sihannal találkozom, az első dolgom, hogy valahogyan legalább csak egy ütés erejéig rákóstolhassak, hogy láthassam milyen szinten áll.
Annak idején, mikor Pestre kerültem az volt az elképzelésem 5 év edzés után, hogy olyan mestertől akarok tanulni akinek ha nekimegyek teljes tudásomból, úgy le tud tenni, hogy se neki, se nekem nem lesz maradandó sérülésem. Így találkozhattam Csics Gyuri senseijel, aki lerakott gond nélkül. Aztán megtanított, hogy ez mennyire hasznos, de mégsem jó hozzá állás.
Valahogy mindig az jött át tőle, hogy „Mindig üsd meg a Sihant” vagyis soha ne csak úgy csinálj mintha támadnál, hanem támadj tényleg reálisan és akkor eldől, hogy egy valóban nagy tudású mesterhez van szerencséd, vagy csak egy magas fokozatú lúzerhez.
Szóval mikor találkozom egy igazi Sihannal, még így 10 év tréning után is , mindig olyan érzés, mint mikor először álltam be edzeni Szombathelyen.”
Aztán fél év intenzív tréning után 2005 közepén Egerbe került ismét mint szerzetes és onnét járt át eleinte Salgótarjánba Livo Lászlóhoz, akitől a Ninjutu finom vonásait tanulta és aki azóta is folyamatos szereplője a ninjutsuval kapcsolatos dolgainak.
Majd 2006 év elejétől Gyöngyösre járt a Kaibotan Dojoba, ahol Boros Csabával tréningezhetett, akivel aztán nagyon jó barátság is kialakult az idők folyamán. Gyöngyösre David Jesse Holt sensei járt le hétvégenként edzést tartani.
„Davetől nagyon sok apró finom részletet sajátíthattam el. Mondhatni a Ninjutsu addig megismert sok kis apró részlete állt össze egy festménnyé, vagy egy szinfóniává, amit a folyamatos tanulás és tréningezés folyamán egyfolytában festek, illetve játszok az élet nyújtotta hangszereken.”
Itt kapta meg az elő dant is, és a fekete övet mellé. Ezen kívül mint Egerben élő utazó szerzetes, többször járt külföldön, főleg Svédországban és ott is volt lehetősége ellátogatni a Svéd Dojokba, és tanulmányozhatta az ottani Ninjutsut.
2008 év elején visszatért Budapestre, hogy ismét ottani barátaival edzhessen. De eddigi tanára és jó barátja külföldre távozott és a dojot egykori edzőtársa Darányi Gábor vette át. Így vele gyakorolt tovább, aki méltóan képviseli a Ninjutsu azon eszmeiségét, amit Sensi (Csak így hívták egymás között) képviselt.
2009 februárjában egy jó barátja kérésére elkezdett Kenjutsut tanítani, majd a nagy érdeklődésre tekintettel 2009.04.09.-én elkezdte maga is oktatni a Ninjutsut saját Dojojában a Bhima Dojoban.
2010-ben Sihan Dean Rostohar (15Dan) a Boszniai háború egy hőse elfogadta tanítványának. Azóta az ő útmutatásai alapján igyekszik tanulni és tanítani.
Dean Sensei az az ember, aki nem csak “varázsol, hanem igazán élőben kipróbálta a ninjutsut. Ráadásul igen nagy hatékonysággal. Mikor tőle és tanítványaitól tanulhatok, mindig töményen tapasztalom, hogy minden egyes pillanatban több és több lehetek…
Ezen kívül még sok Senseiel kötött barátságot és sokuktól tanult rengeteg mindent, Sok hazai és külföldi Sihan szemináriumon tanult, de ebben az írásban csak a legfontosabb állomásokat említettük meg.
Ha ennél jobban is érdekelnek a részletek, gyere el és kérdezd meg őt személyesen.
Főleg Ninjutsu önvédelemet, és Női önvédelmet tanít.
Ezekben a Dojokban edzett eddig:
Itt olvashatsz edzésekről és Ninjutsuval kapcsolatos írásait: KATT
Itt pedig a saját kezűleg írt életrajzát olvashatod.
Ninjutsu felépítése
Írta Kisordas a Ninjutsu, Olvasnivalók kategóriában, dátum: 2009. április. 27.
A Ninjutsu alapja a Tai jutsu. A Tai testet jelent, a Jutsu művészetet. Ez azt jelenti, hogy a Ninjutsuban, minden mozgást úgy hajtunk végre, hogy a mozgás alatt az egész testet használjuk. Ha egy ütést veszünk alapul az ütés alkalmával nem csak az erőnket használva ütünk, hanem a váll, a csípő, a lábak, még a lábujjak is részt vesznek az ütés kivitelezésében. Ez az elv érvényesül minden technikára, függetlenül, hogy van e nálunk valamilyen eszköz, vagy nincs.
A Ninjutsuban nem technikákat, hanem elveket tanulunk. Nem a jó technikáért gyakorlunk, hanem az elvek helyes értelmezéséért, végrehajtásáért. Az elvek helyes alkalmazásának eredménye a jó technika.
A Tai Jutsunak három része van:
Daken Tai Jutsu amely az ütéseket, rúgásokat, védéseket tartalmazza. Ezeket bármely szögből, irányból végezhetjük. Az a cél, hogy az adott szituációban a lehető leghatásosabb technikát alkalmazzuk. Bármely testrészünkkel végezhetjük a technikákat. Mivel az egész testünk energiáját használjuk, nem szükséges, hogy erősek legyünk. Nem a támadó ellen, fizikuma ellen harcolunk. A tudatán keresztül hatunk a testére. Ehhez megfelelő helyekre elhelyezett támadásokat, védekezéseket alkalmazunk.
Ju Tai Jutsu, mely tartalmazza a különböző csavarásokat, feszítéseket, kulcsokat, dobásokat, és az ezekre történő kontratechnikákat.
Taihen Jutsu a Ninjutsu mozgásanyagát tartalmazza. Ide tartoznak a kitérések, lépések, ugrások, esések, zuhanások, gurulások.
A három rész alkotja a Ninjutsut. Ezek kiegészítik egymást. A tanulónak mind a három területnek az alapelveit meg kell értenie ahhoz, hogy a Ninjutsut alkalmazni tudja.
Mivel a Ninjutsu egy harcművészet, a technikákat reális támadásokra, életszerű helyzetekre gyakoroljuk. Ide tartozik például, hogy a tanulónak a betonon is kifogástalanul kell esnie, hiszen az utcán ritkán van tatami (szőnyeg).
Mikor értette meg valaki a Ninjutsut, hogy alkalmazni tudja?
A megértésnek három szakasza van:
Első szakasz: Amikor a tanuló megérti az elveket. Igazán még nem tudja alkalmazni, de tudja és felismeri azokat.
Második szakasz: Amikor tanult, technikákban tudja ezeket az elveket alkalmazni.
Harmadik szakasz: Amikor spontán helyzetekben, váratlan szituációkban is képes helyesen dönteni.
Visszatérve a kérdéshez a válasz mindig és soha. Mindig, hiszen minden szinten alkalmazzuk a tudásunknak megfelelően és soha, mert egy élet is kevés ahhoz, hogy mindent megérthessünk, és minden szituációra felkészülhessünk.
Ennek a három résznek a további megértését segíti elő az eszközök (kard, kés, botok, pisztoly, stb.) használata.
Első ízben a tradicionális eszközök használatával ismerkedünk meg, majd a használati tárgyak (mobiltelefon, sapka, toll, ruhadarabok, táska, szíj, stb.) alkalmazásai következnek.
Kata, Gata: Ez a két szó azonos jelentésű. Formagyakorlatot jelent. A Japán nyelvtan miatt van eltérés az írásban. Ez egy összetettebb koreografált mozgás, lehet egyéni, vagy páros, pusztakezes és eszközös. Ezek arra szolgálnak, hogy a gyakorló ezeken keresztül gyakorolja és értse meg az elveket.
Az első a Sabaki Kata. Ez a kitéréseket tartalmazza.
A legfontosabb Kata, a Ninjutsu alapja a Kihon Happo. A Kihon-alaptechnikákat a Happo-nyolc utat, lehetőséget jelent.
Hatsumi Soke úgy tartja, hogy a Kihon Happo tartalmazza a Ninjutsu összes alapelvét. “Ha megértettük a Kihon Happot, megértettük a Ninjutsut”. Ebben tanuljuk meg az elveket.
Ez két részből áll a Koshi Kihon Sanpo (Ichiminji, Hicho, Jumonji no Kata-k), illetve a Koshi Kihon Goho (Omote Gyaku, Ura Gyaku, Ganseki Nage, Musha Dori, Oni Kudaki no Kata-ból).
Vannak olyan kata-k, melyeket a tanuló hoz létre az általa addig megismert anyagból.
Shinken gata: gyors támadásra történő végrehajtás. Ebben az esetben a támadó a lehető leggyorsabban támad. A védekező, egy már begyakorolt mozgást végez. Célja, hogy a védekező gyorsan végre tudja hajtani a megbeszélt technikát az elvek alkalmazásával.
Randori: Ez eggyel magasabb szint mint a Shinken gata. Ez egyfajta küzdelmet jelent. A támadó gyorsan és úgy támad ahogy csak akar. A védekezőnek az a célja, hogy spontán reakciókkal megnyerje a harcot. Ennek egy magasabb szintje a többemberes küzdelem, vagy fegyveres küzdelem.
A 18 Jutsu – Művészet
ba-jutsu Lovaglás
bo-jutsu Botvívás
bo-ryaku Stratégia
chi-mon Földrajz
cho-ho Kémkedés
henso-jutsu álcázás, színészet
inton-jutsu szökés, rejtőzködés
kayaku-jutsu tűz és robbanóanyagok
kenjutsu kardvívás
kusarigama-jutsu láncos sarló
naginata-jutsu alabárdharc
seishin teki kyoyo Szellemi megtisztulás
shinobi-iri Lopakodás
shuriken-jutsu Dobóeszközök
sui-ren vízi technikák
taijutsu pusztakezes harc
ten-mon Meteorológia
yari-jutsu Lándzsaharc
+ 1 kyojitsu tenkan ho filozófia
Térkép az edzéshez / Maps -Lágy időben-
A Batthyány téren, vagy a Marhithídnál (Vagy bárhol máshol a vonalon) szállj fel a Szentendrei, vagy a Békásmegyeri HÉV-re és, gyere el a Csillaghegyig. Ott ha le szállsz a Csillaghegyi HÉV megállóban, akkor indulj el a sínek mellett közvetlenül futó aszfaltos járdán, ami Békásmegyer felé visz. Csak ezen sétálj egyenesen és 2-3perc múlva (Attól függően, hogy mennyire sietsz) egy csatornához fogsz érni, aminek a másik oldalán egy park, vagy ahogyan csak mi hívjuk rét van. Egy hófehér oszlopot fogsz rajta látni, egy nagy piros körrel a felső részén, és alá pedig az van fújva: Ninjutsu 
Na ez az a hely:
Ninjutsu edzés részletek
Írta Kisordas a Ninjutsu, Olvasnivalók kategóriában, dátum: 2009. április. 7.
Korhatár
Az edzéseken bárki részt vehet, kortól, nemtől függetlenül. De ajánlott a 14.életév betöltése. Megfelelő szellemi érettséggel kell rendelkezni.
18 év alatt szülői írásos engedély, illetve hozzájárulás szükséges.
Milyen ruhában?
Eleinte megfelel bármilyen hosszú ujjú melegítő alsó-felső, amit nem sajnálsz. Cipőnek érdemes valami könnyű, kényelmes edző cipőt, amit már szintén nem sajnálsz. Ha jártál valamilyen más irányzat edzéseire és van oda ruhád, akkor jöhetsz abban is.
A 3. hónaptól az edzéseken való részvételhez fekete edző gi-re és az övfokozatnak megfelelő színű övre van szükség.
Ezen kívül még nem árt beszerezned, térdvédőt, esetleg csukló, vagy alkar védőt.
Felszerelés:
Ninjutsuban használunk mindenféle fegyvert, hiszen az élet bármilyen szituációt szülhet, ezért idővel érdemes beszerezni edző fegyvereket, mint bo, (bot) Hambo (rövid bot), Boken (Fakard), Tanto (fakés) stb. Ezek szintén a 3. hónaptól aktuálisak.
Testalkat, testsúly, tehetség:
Természetesen teljesen mindegy, hogy milyen testi adottságokkal rendelkezel, hiszen bárki gyakorolhatja a Ninjutsut. Mindegy, hogy vékony, vastag, dundi, kövér-e valaki, hiszen a test úgy is átalakul a folyamatos tréningeken. Csak egy fontos dolog van, a kitartás. Nem baj, ha nem vagy izmos, nem baj, ha gyenge vagy, mert ezek csak olyan adottságok, amik fejleszthetőek, de nem mérvasó a meglétük, mivel Ninjutsuban mindig az intelligenciánkat és a szívünket használjuk. “A kard az élével, a ninja a szívével harcol”.
Ezenkívül elveket gyakorlunk és nem technikákat, vagyis úgy is szembe kerülhetsz egy kisebb, vagy egy sokkal nagyobb ellenféllel is és akkor mind a kettő ellen egészen másképp kell harcolnod, hiszen ami jó az egyik elle, az nem biztos, hogy működik a másik ellen. Sun Ce azt mondta, soha nem használd kétszer ugyan azt a stratégiát.
További kérdésekre itt kaphatsz választ
Ninjutsu edzés, ritmus, hozzá állás
Írta Kisordas a Ninjutsu, Olvasnivalók kategóriában, dátum: 2009. április. 7.
Nincs legjobb stílus, nincs legjobb harcos, csak emberek vannak. Mindig a gyakorló, az egyéni lélek számít, nem a rendszer, amelyet tanulmányoz. Egy konfliktus esetén az ember – fizikailag, szellemileg, lelkileg – kifejlesztett egyénisége, szabadsága dönt.
Az emberek beszélnek a harcművészetről, különböző vicceket gyártanak róla, esetleg megpróbálják utánozni a mozdulatokat. Azonban csak az igazán kitartók és aktív tanulmányozók értik meg a harcművészet valódi jelentését.
Alapja: Fölé emelkedni az erőszaknak és az erőszakosságnak. Ez a fajta gyakorlás képes arra, hogy a bennünk rejlő hatalmas energiákat alkotó, építő jellegű tréningeken használjuk fel. Segítve ezzel önmagunk fizikai, szellemi és lelki fejlődését.
Ninjutsuban alapelveket tanulunk, gyakorlunk, nem pedig technikákat, és gyakorlatsorokat. Olyan elveket, melyek az életet is működtetik. Ezen elvek megértése, megvalósítása, a hely idő és körülmény szerinti megfelelő alkalmazása maga a harcművészet.
“Az elvek ismerete az a tudás, vagyis intellektus. Az elvek alkalmazása pedig az a művészet…”
Mindenkinek önszántából, saját akaratából kell, hogy gyakoroljon. Az edzéseken keményen meg kell dolgozni a sikerekért, nem jön magától.
Az élet nem egy számítógépes játék, mint a Tekken, vagy a GTA, vagy akár a WOW. És nem is egy rajzfilm, mint a Naruto. Az élet a maga valóságosságában egész más mint hősökről hallani, vagy nézni őket a tévében. Ahhoz, hogy sikereket érhessünk el különféle területein, sok erőfeszítést kell tennünk.
Ezek a sikerek akkor jönnek, ha saját magunk teszünk érte, nyitott gondolkodásmóddal, fejlődni akarással, szorgalmasan és kitartóan.
Senki se gondolja, hogy ha befizeti az edzés pénzt , meg eljön az edzésekre az elegendő ahhoz, hogy tudjon is valamit.
Az oktató csak az utat mutatja, de mindegyikünknek saját magunknak kell azon haladni.
Az edzésekre alapvetően a fokozatosság elve a jellemző. Ez igaz minden egyes edzésre és magára a tanulás hosszabb folyamatára is.
A kezdő fokozatosan kapja a terhelést és az ismereteket edzésről-edzésre. Mindegy, hogy valaki pl. fiú vagy lány, sovány vagy kövér, alacsony vagy magas, erős vagy gyengébb fizikumú Mindenki önmagához képest kell, hogy teljesítsen ninjutsu edzésen.
A hagyományos értelemben vett edzések három részre oszlanak.
Az első rész a bemelegítés.
A bemelegítésnek két része van.
-Egy általános gimnasztikai rész (futások, gimnasztika, erősítés). Célja, egy jó közérzet, egy emelt pulzusszám elérése a sérülések elkerülése érdekében.
-A másodikban pedig a Ninjutsu alap mozdulatait végezzük. (ütések, kitérések, stb.). Célja, az alapmozdulatok gyakorlása és egy ráhangolódás a következő részre.
A második rész a főrész.
A főrész elején Taihen Jutsut tanulunk (esések, gurulások). Ezt követően az aktuális technikákon keresztül haladunk az elvek gyakorlásában. Célja, új technikák megtanítása és azokon keresztül az elvek gyakorlása. Eleinte ezek csak mozdulat sorok, de ahogy az ember egyre többet gyakorol, úgy válnak szeme előtt láthatóvá az elvek, amiknek a megfelelő alkalmazása hely idő és körülmény szerint a harcművészet.
A harmadik részben pedig állóképességi és erőn lét gyakorlatok illetve nyújtás van, illetve itt foglalkozunk a gyógyítással és a yogával is.
Ezeken kívül vannak még egyéb foglalkozások is. Ilyen a sziklamászás, búvárkodás, túlélési technikák gyakorlása, airsoft, közös meditációk, zenélés, esetleg más művészetekkel való foglalatoskodás.
Ezek a dolgok lehetőséget adnak arra, hogy jobban megismerjük egymást. Ezek nem kötelezőek, de nagyon jól összekovácsolják a csapatot és sok érdekes dolgot tanulunk meg egymástól.
Seigan
Írta Kisordas a Ninjutsu, Olvasnivalók kategóriában, dátum: 2009. április. 5.
Életünkben sokféle képpen reagálhatunk dolgokra, szituációkra. Mondhatnám azt is, hogy másféle módon kell helyezkednünk minden egyes alkalomkor és minden egyes embernél, attól függően, hogy milyen kapcsolatot szeretnénk vele kialakítani, illetve kultiválni a jövőben.
Ha közel akarunk magunkhoz valakit engedni, akkor ugye a legjobb, szét tárt karokkal, mondjuk egy öleléssel, vagy egy kedves mosollyal jelezni felé, hogy be/elfogadjuk őt. Ha csak egy semleges kapcsolatra vágyunk az illetővel, akkor mondjuk csak érzelmek nélkül, mondhatni hidegen kommunikálhatunk vele, semleges testtartásban, bizonyos távolság megtartásával.
Ha pedig azt szeretnénk elérni, hogy az illető, semmiképpen ne kerüljön közelebb hozzánk, akkor azt az arcunkat mutatjuk neki, amiről tudjuk, hogy nem olyan vonzó, mondjuk grimaszolunk, bunkóskodunk vele, jelezvén, hogy semmi képpen nem szándékozunk a társaságát élvezni.
A harcművészetben ez ugyan így működik. A Seigan no Kamae egy harci állás, ami csípőtöl induló fegyverrel mutat egyenesen az ellenfél szeme közé. Mindegy milyen fegyver, vagy csak egyszerűen pusztakézzel állunk így, a hatása és az érzete ugyan ez. Távoltartani és jelezni, hogy semmi képpen nem akarjuk, hogy közeledjen. Mondhatni ez egy stratégiai , védekező állás, szavak és érzelmek nélkül…
Gouranga
