Miért kezdtél női önvédelem edzésre járni?
Eddigi életem során a sportolás valamilyen formában mindig meghatározó volt, az utóbbi pár évben azonban teljesen kimaradt a napjaimból, és ez nem csak fizikailag, de szellemileg is komolyan megviselt. Ezért határoztam úgy, hogy változtatnom kell, különben beleőrülök, és mindenképp valami olyat szerettem volna csinálni, amit úgy igazán szeretnék, amely nem csak testileg, de lelkileg is valami változáshoz, fejlődéshez vezethet.

Gyerekkorom óta különösen érdeklődtem a harcművészetek iránt, azonban lányként ez kiskoromban még fel sem merült, mint opció, ahogy nőttem pedig magamnak kezdtem a kifogásokat gyártani, hogy gyenge vagyok hozzá, és egyébként is már túl öreg vagyok ahhoz, hogy elkezdjem.

Aztán felnőttem, és sose próbáltam ki magam. Most viszont nagyon erős volt bennem az elhatározás, hogy márpedig én ezt akarom csinálni, és ezért nekiálltam megkeresni a legszimpatikusabb irányzatot. A másik igen erős tényező pedig az volt, hogy itthon is és utazásaim során is többször kerültem olyan helyzetbe (igaz komolyan még szerencsére nem), hogy megéreztem a „gyengébb nem” kiszolgáltatottságát, és nem fizikai, sokkal inkább pszichés szinten.

Viszont tudom, hogy mindkettő fejleszthető, az elhatározás is megvolt hozzá, úgyhogy már csak kombinálni kellett ezt a két tényezőt, és a kettő összegéből kijött a Ninjutsu. Amikor pedig megláttam, hogy a dojo hirdet kifejezetten „női önvédelemnek” nevezett edzéseket, akkor már biztos voltam benne, hogy csodák csodájára megtaláltam pontosan azt, amit kerestem – ugyanis a félsz továbbra is bennem volt, hogy huszonévesen, pár év kihagyás után meg fogom-e állni a helyemet az edzéseken.

A női önvédelem viszont remek rávezetőnek bizonyult látatlanban is, és ha esetleg mégsem tetszene a ninjutsu mint olyan, akkor is legalább tanulok valami hasznosat. Így hát megjelentem az első edzésen, és szerelem lett első látásra. 🙂

Mit kaptál az edzéseken?
Leginkább egy új életet, de legalábbis kiszakított az addigi életemből, abszolút pozitív értelemben. Azon túl, hogy megerősödtem, sőt ismét kialakult bennem a mozgás iránti fizikai függőség, a pszichém is izmosabb lett, ha mástól nem is, de legalább attól, hogy most már tudom, mi az amit fejlesztenem kell, mik azok a gátlások, amelyeket le kell vetkőzni, mi az a sok-sok minden, amit tovább és tovább kell tanulni, gyakorolni.

Imádok új dolgokat tanulni, és itt az edzéseken csupa olyan dolgot mondanak a sensei-ek, amit még soha senkitől nem hallottam, és ennél szebb dolog azt hiszem nincs is. Úgyhogy a fejlődni akarás, az új dolgok iránti vágy azért, hogy valami jobb legyen, rengeteg sok energiát ad, amely belülről melegíti az embert.

A négy hónapos tanfolyam alatt megtanultam, hogy mi az, amit nem tudok, úgyhogy itt az idő, hogy lassan, de biztosan elkezdjem a fiú edzéseken megtanulni azt is, hogy hogyan tegyek ellene. Ezeken kívül pedig egy remek társaságba csöppentem, igazán vidám hangulatú edzésekkel, és nincs is annál szebb látvány, amikor végignézek a többieken, akik hiába hulla fáradtak az egész napos munka után, és épp fizikai korlátaikat feszegetik egy-egy gyakorlat közben, mégis mosolyognak, mert bennük is ott dolgozik a tanulás öröme.

Erre számítottál-e?
Titkon reméltem, de hogy őszinte legyen egyáltalán nem erre számítottam. Ez annál milliószor jobb. Ez nem sport és nem csupán önvédelem. Ez egy új életfelfogás. 🙂

Miért ajánlanád másoknak?
Ajánlom azoknak, akik csak mozognának valamit, mert már az összes ízületük tönkrement a sok asztal előtt üléstől, mert majd ha lemennek edzésre, úgyis rájönnek, hogy nem csak a mozgás miatt érdemes lejárni. Ajánlom azoknak is, akik félnek, akármitől, akiknek nincs magukba vetett bizalmuk (mint nekem sem volt), akik úgy érzik, hogy nem elég, hogy fizikailag nem birkóznának meg a problémákkal, de valószínűleg leblokkolnának, mielőtt oda jutnának, hogy azt egyáltalán használni kelljen.

Azoknak is ajánlom, akik állandóan keresik az új ismereteket, mert itt garantáltan más szemszögből fogja meglátni a világot, és ez mindig izgalmas. És végül azoknak, akik úgy érzik egy ponton megrekedt az életük, és elérkezettnek látják az időt, hogy változtassanak rajta.

Köszönök nektek mindent, Gábor, Ádám és Laci.

Próbáld ki egy hétig ingyen:

–

Olvasd el  mit mondanak mások KATT