Menü

Ninjutsu Önvédelem

„A ninjutsuban saját magunkat kell legyőznünk” Mad Ninjutsu önvédelem

Tavaly szeptemberben kezdtem el Kisora prabhuhoz ninjutsu edzésekre járni. Mindig is érdekelt a harcművészet, és amikor értesültem a lehetőségről, hogy egy bhaktától tanulhatok, egyből lelkessé váltam.

Az első edzéseket még a szabadban tartottuk, akkor még +20 fok volt a mostani -20 helyett, a kellemes környezet tehát adott volt egy jó kis tréninghez.

A fejemben a gondolatok már korántsem voltak olyan kellemesek, ugyanis a „bemelegítő” ötödik kör futása közben kezdtem azt érezni, hogy mégse vagyok olyan penge, mint gondoltam. Így már az elején egy jó kis pofont kapott az egóm. Ennek ellenére a nyújtások, az erőnléti gyakorlatok, gurulások és egyéb „finomságok” után, edzés végére egy nagyon jóleső fáradtságot és némi örömöt is éreztem, hogy sikerült végig csinálnom életem első ninjutsu edzését.

Személy szerint én itt egyből egy fordulóponthoz érkeztem, hogy továbblépjek-e, vagy megköszönve az első edzést elbúcsúzzak ettől az ősi harcművészettől. Szerencsére jól döntöttem és lassan már fél éve rendszeres résztvevője vagyok a Bhima Dojo edzéseinek. Egyelőre, úgy érzem nem is kívánom megszakítani ezt az utamat, hiszen már ettől a pár apró lépéstől is, amit megtettem ideáig rengeteg pozitívumot kaptam. Fejlődött az állóképességem, az ötödik kör futása után is kapok még levegőt :), kezdek megbarátkozni a fájdalommal, és próbálom napról napra legyőzni a félelmeimet. A düh, a mohóság, az irigység, az illúzió … az ellenségeink , hogy kiűzzük őket a szívünkből, ebben segít többek között a ninjutsu.

Amit sikerült ez alatt a rövid idő alatt megtanulnom, hogy a ninjutsuban saját magunkat kell legyőznünk, a hamis egónkat félre kell tenni, és átlépve edzésről edzésre a határainkat fejleszteni a jellemünket, a bensőnket, ami bizony egy életre szóló folyamat.

Hálás vagyok, hogy Kisora prabhu kegyéből részese lehetek ennek a tanulási folyamatnak, és mindenkit bíztatok, hogy ha kedvet érez hozzá próbálja ki ezt a hiteles harcművészetet, nem fogja megbánni.

– mad

A többiek véleménye is érdekel? KATT ide

Nincsenek hozzászólások

Koniuchi, Nôi Tai-kai a Bujinkanban

A 2010-es Kunoichi Taikai kapcsán sok vélekedés kapott szárnyra az eseményt illetően.
Hogy további információt szolgáltassanak a Taikai céljáról, a szervezők egy levélben foglaltakkal kérnek minden Bujinkan Dojo Vezetőt, Shihant, Shidoshit, hogy lehetőség szerint támogassák a Kunoichi Taikai gondolatát.
(A levél a szerző engedélyével került lefordításra és publikálásra.)

További információk az eseményről hamarosan elérhetők lesznek az alábbi weboldalon: www.bujinkankunoichi.com

Fontosabb részletek Sheila Haddad leveléből:

„Mint azt néhányan már hallottátok, a Bujinkan nő tagjai 2010 őszére egy Kunoichi Taikait terveznek. Arra kérnélek Titeket, mint Bujinkan Shihanok és Buyuk, hogy támogassátok ezt. Maguk a nők hozták fel az ötletet, hogy a világból mindenhonnan összejöjjenek, találkozzanak és gyakoroljanak – egy női taikai ötletét.

………. Azért jövünk össze a világ minden tájáról, hogy találkozzunk, megosszuk a tapasztalatainkat, tanuljunk egymástól, és aztán ezt a tapasztalatot visszavigyük a dojóinkba, az országainkba és a Bujinkanba. Minél erősebbek a nők egy dojóban, annál inkább tudnak példaképpé válni, és több nő marad majd meg és folytatja a tréningezést a dojókban.

……….Ha a női instruktorok összejönnek és nem csak tudásukat és képességeiket osztják meg, hanem személyes tapasztalataikat is, az inspirálni fog más nőket is, hogy ne érezzék magukat annyira egyedül. Hiszem, hogy ez egy nagyszerű perspektíva, melyet ha megosztunk, annak pozitív eredményei lesznek.

A nőknek néha más tanulási stratégiára van szükségük, mint a férfiaknak ……….
magamról tudom, hogy [az átlag nőhöz képest] kivételes az a nő, aki besétál egy dojóba, aki akar tanulni (hagyja, hogy megüssék, lefogják, dobálják) – nem könnyű kitartani amikor az ember ilyen kisebbségben van.

Soke kérte, hogy a nők legyenek jobban szem előtt ……….
Úgy érezte, hogy ha a női erőből több lenne, az jobban kiegyensúlyozná a Bujinkant. Kérte, hogy valami történjen, hogy ez a cél megvalósuljon és tetszik neki a Kunoichi Kai gondolata.

……….Szeretnénk a női tanítványaitoknak megmutatni, hogy abból amit ti tanítotok nekik, hogyan tehetnek még többet magukévá oly módon, ami hozzájuk idomul – és ezáltal amikor hazatérnek még jobb tréningpartnerekké váljanak. A női instruktorok és tanítványok a dojókban gyakran érzik, úgy hogy létszámban jelentősen felülmúlják őket [a férfiak]. Ez a közösség segíteni tud ezen.

Ennek szellemében megköszönöm támogatásotokat.

Tisztelettel,

Sheila Haddad”

forrás: Kagami dojo

Nincsenek hozzászólások

Női edzések helyszíne

Itt a térkép a Női edzésekhez:

Legegyszerűbben úgy jutsz el ide, ha a 4-6-os villamossal  jössz és a Wesswlényi utcai megállónál szállsz le, vagy a Blaha Lujza téren, mert a Barcsai utca a kettő között van.

Nincsenek hozzászólások

Térkép az edzéshez „Kemény” időben

A hűvösebb időkre mindig behúzódunk valami fedett helyre. Idén, a Csillaghegyi Indiai Kulturális központ hátsó termében tartjuk a „téli” tréningeket.

Helyszín:

Bp Csillaghegy Lehel u. 15-17 1039

Ide a legkönnyebben úgy jutsz el, ha leszállsz a HÉV-ről és elindulsz befelé a Mátyás Király úton, majd a Lehel utcába fordulsz  jobbra és ott már meg fogod könnyen találni az épületet, egy Katolikus templommal szemben.

Ne a főbejáraton gyere, ne  is a fő kapun, hanem még egy kicsit tovább sétálva, az épület leg baloldali szélén találni fogsz egy kis kerti kaput, ami egy játszótérre visz. Na ott gyere be, szaladj fel a lépcsőn és már ott is vagy…

Képekkel valahogy így mondanám el Neked:

Ha úgy érzed csupán cím

alapján nem találnál oda:

Szóval a Lehel utcában ezt az épületet kell megkeresned:

Dojo1

Aztán ha tovább mész, megtalálod ezt a tornyot:

dojo2

Majd nem sokkal arrébb megtalálod ezt az ajtót és lépcsőt:

dojo3

Ha felmentél a lépcsőn és elfordultál balra, néhány lépés után ezt a kaput kell meglátnod:

dojo4

Lépj be a kapun!

dojo5

Ha a zöld bicikli, és a babakocsi nem lesz ott, vagy esetleg ugyan ezt kell majd látnod, de mondjuk már sötét lesz, akkor ne lepődj meg!
Az életben általában mindig minden másképp van mint ahogy eltervezzük.
De ha mégis el akarsz érni valamit, akkor legalább úgy körülbelül tisztában kell lenned a céljaiddal!

Vissza a tréning leíráshoz

Gyakran ismételt kérdések

Nincsenek hozzászólások

Bujinkan és BhimaDojo szabályzat

Ennek a szabályzatnak az ismerése és elfogadása, a benne foglaltak betartása kötelező minden a Bujinkan Bhima Dojoban tréningezni kívánó embernek. Ezt a szabályzatot Dr. Masaaki Hatsumi Soke a Bujinkan megalapítója határozta meg, és az egész világ összes Bujinkan Dojojában ezen elvek szerint gyakorlunk.

  • A Bujinkan Dojo csak azok számára lesz nyitva, akik elfogadják és támogatják a Bujinkan Dojo irányelveit. Azok, aki nem ezt teszik, nem csatlakozhatnak. Csak azokat engedjük csatlakozni, akik elolvasták és egyetértenek ezekkel az irányelvekkel.
  • Csak azok gyakorolhatnak, akik megfelelő önkontrollal és ajánlással rendelkeznek. Orvosi vizsgálat, kötelező. Különösen tekintettel az egyének mentális betegségeire, drogfogyasztásukra, vagy mentális labilitásukra, melyek kizárják a csatlakozást. Szükséges egy olyan vizsgálat, hogy az adott személy veszélyt jelent-e másokra, például van-e fertőző betegsége, személyiségbeli, vagy fizikai rendellenességekkel rendelkezik, vagy az önuralom hiányában szenved.
  • Büntetett előéletű egyének el lesznek utasítva. Bajkeverők, azok, akik bűncselekményt követnek el, és akik vétenek a Japán törvények ellen, ki lesznek zárva.
  • Azok, akik nem támogatják a Bujinkan Irányelveit, akár gyakorlóként, akár a társadalom tagjaként, botrányosan, vagy szégyenletesen viselkednek, azok ki lesznek zárva. Mostanáig a Bujinkan nyitva állt sok Japánba érkező számára. közöttük sajnálatos módon voltak erőszakos részeges viselkedők, mentálisan betegek, és bajkeverők, akik csak magukra gondoltak és nem törődtek azzal, hogy cselekedeteik mennyit ártanak másoknak. Az Ő cselekedeteik miatt sok igaz szívű ember elhagyta a Bujinkan-t. Ettől a naptól kezdve minden bajkeverő ki lesz zárva.
  • Az edzések során (mind a dojo-ban, mind a dojo-n kívül) esetlegesen bekövetkező balesetekért a Bujinkan nem okolható. Egy nagyon fontos pont: azok, akik nem hajlandóak személyes felelősséget vállalni a Bujinkan edzések alatt előforduló balesetekért, nem lesznek felvéve. Ismételten a tisztánlátás kedvéért, a Bujinkan nem vállal felellőséget a tréningjei alatt esetlegesen bekövetkező balesetekért tekintet nélkül annak helyére.
  • Mindazok, akik csatlakoznak a Bujinkan-hoz megkapják az éves tagsági kártyát. Ez a kártya nem csak a Bujinkan tagok, kitüntetésére szolgál, hanem jelzi, hogy tulajdonosa egy nagyobb egésznek a része – melynek harcos szívu tagjai együtt fejlesztik önmagukat az edzésen és a barátságon keresztül. Tanúsítja a harcos erény dicsoségét és megtestesíti a huséges és testvéries szeretetet.
  • A Bujinkan hagyománya elismeri a természet és minden emberi élet egyetemességét, és tudatában van annak, hogy az, természeténél fogva két rész között áramlik:
  • „A Taijutsu titkos elve megtanít a béke alapjaira.”
    „A tanulás ösvénye vezet a rendíthetetlen szívhez (fudoshin).”
  • Mostanában vált a Bujinkan igazán nemzetközivé. Csak úgy, mint vannak különböző időzónák, vannak különböző tabuk is a világ emberei és nemzetei között. Tisztelnünk kell egymást, és törekednünk kell e tabuk tiszteletben tartására. Először a harcos szívét kell elsajátítanunk és együtt dolgoznunk az önfejlesztésen és a Bujinkan jobbá tételén.
  • Azok, akik nem támogatják a fent említett irányelveket, ki lesznek kényszerítve.

Dr. Masaaki Hatsumi Soke


Ha szeretnél a Bujinkan Bhima Dojo Tagja lenni:

-Ezt az adatlapot azoknak kell kitöltenie, akik szeretnének a Bujinkan Bhima Dojo tagjai lenni, és így a Dojo tagjainak járó kedvezményekben részesülni, illetve hivatalosan is a Dojo-hoz tartozni, valamint látogatni az edzéseit rendezvényeit.

-Az adatok megadásával és az alábbi űrlap kitöltése egyben elfogadását és tudomásul vételét is jelenti a fenti Bujinkan fenti szabályzatának, és a Dojo erkölcsi normáinak betartásának vállalását jelenti.

-Az űrlap kitöltésével elfogadom a szabályt miszerint az edzésen tanultakat másnak nem mutatom meg, nem tanítom, hacsak erre a dojo vezetőitől külön engedélyt, vagy felkérést nem kapok.

-Továbbá elfogadom, hogy az edzésen saját akaratomból, a saját felelősségemre veszek részt. Maximálisan ügyelek a saját és mások testi épségére, mindent megteszek az esetleges sérülés elkerülése érdekében. Az esetleg bekövetkező sérülésekért vállalom a felelősséget és tudomásul veszem, hogy azok bekövetkezéséért senki mást nem hibáztathatok, csak magamat.

-A lenti adatlap kitöltése után vállalom, hogy írásban válaszolok a levélben feltett kérdésekre, és elfogadom, hogy amíg ezt nem tettem meg, addig nem vagyok jogosult a dojotagoknak járó kedvezmények igénybevételére.

-Hozzá járulok, hogy rólam készült fényképek, videófelvételek megjelenjenek a Dojo által közölt anyagokban. (Gyerekek esetében a szülő hozzájárul, hogy a gyermekéről.)

-18 év alatt a szülő tölti ki az alábbi űrlapot, és ezzel tudomásul veszi, hogy az edzésen a gyerekek megütik, megrúgják egymást, az edzővel együtt, mivel ez egy harcművészeti edzés. Elfogadják a lehetőségét, hogy gyermekük esetlegesen sérülést szenved, és ezért nem teszik felelőssé a tréning vezetőjét, aki természetesen maximálisan oda figyel és a legnagyobb biztonságban vezeti a foglalkozást. (Eddig még semmi komolynem történt, és feltett szándékunk, hogy ez így is maradjon.)

-Minden adatot pontosan kell megadni a későbbi félreértések és problémák elkerülése végett. (A 18 év alatti jelentkezőknél valamelyik szülő adatait kell megadni, a névnél úgy beírni, hogy: GYERMEK NEVE / Szülő neve

A Bujinkan Bhima Dojo az adatokat szigorúan bizalmasan és biztonságosan  kezeli, azt harmadik félnek semmilyen körülmények között át nem adja.

 (Csak akkor töltsd ki, ha  befizetted már a Dojo tagság összegét, és több mint egy hónapja jársz edzésre)


Név:*
Email:*
Leanykori nev:*
Szuletes helye:*
Szuletes idelye:*
Anyja neve:*
Szemelyi igazolvany szam:*
Lakcim:*
Telefon szam:*
Mit tanultal eddig:*
Miert akarsz Nijutsut tanulni:*
Hol hallottal rolunk:*

  1. Miután kitöltötted a regisztrációs űrlapot, fogsz kapni egy emilt a megadott postafiókodba, benne néhány kérdéssel.
  2. Ezeket a kérdéseket meg kell válaszolnod, valamint egy fényképet kell csatolnod a levélhez melyen jól látható és felismerhető az arcod. Ezt vissza kell küldened a feladónak.
  3. Utána a Dojo vezetősége elbírálja, hogy a Dojo tagságodat jóvá hagyja-e.
  4. Valamikor ellenőrizni fogjuk, hogy a megadott adataid valódiak-e…

Sok szerencsét és kitartást kíván neked a BhimaClan!

Nincsenek hozzászólások

Jibun de narai – üzenet Soke Hatsumitól

Az élet és a halál kapcsolatban állnak egymással. Akárcsak az In és a Yo (Yin és Yang). Idei tanításomnak ez a tárgya. Ahogy egy mágnes és a vas, az élet és a halál is vonzzák egymást, mindig közelebb kerülnek egymáshoz.

Mihelyt megszületsz, és életet kapsz, a halál máris elkerülhetetlen. Amikor a halál közeleg, ne lepődj meg és ne légy megrendülve. Vedd át az élet ritmusát. Légy egyensúlyban vele. Ez ennek az évnek a témája.

Ezért mondom a tanítványaimnak, nem számít milyen jártasságra tett szert valaki a harcművészetekben, vagy akár a ninjutsuban, ha nem sajátítja el ezt az egyensúlyt, ritmust.

Ez a Kihon Happo alapja! Nem az alakiság. Csak az előírások gyakorlása nem vezet igazi eredményre. Az alakiság állandó ismétlése a gyakorlás gyermeki módja.  Eljön még az idő, amikor éppen a külsőségek lesznek azok, amelyeket megszüntetnél.

Gyakran hallom tanítványaimat vitatkozni bizonyos témáknál, hogy „a helyes forma” vagy „ennek a testtartásnak ilyennek kellene lennie” és hasonlók. Az igazi harc, a valódi küzdelmek, sohasem korrektek. Sem formailag, sem lelkileg. A lényeg azonban nem ez.

Ha úgy gondolod, hogy ellenfeled erős, természetesen elmész valami fegyverért, azután – bumm! Ugye, milyen egyszerű?

Ez a fajta józanész, vagy „nyilvánvaló dolgok” nagyon fontosak. Ez az, amiért a tanítványaimat oktatom:

Szabadon, gyakorlati módon,

Tanulj magadtól, éld az életet!

Jiyu-ni, atarimae-ni

Jibun de narai, jibun de ikiro!

Habár sok tanítványom van, semmi szükség rájuk. Miért keresnek fel mégis? Mert megtanítom nekik, hogy hogyan tanítsák önmagukat. Ezért jönnek hozzám. Ez egészen más, mint a Ryu-Ha, vagy valami hasonló kimunkálása. Ez a valódi út, amelyet én tanítok.

Sok erős barátom vesz körül, akik különböző országokból érkeztek. Legtöbbjük olyan ember, akinek szülőföldjén háborút kellett túlélnie. Ők valamennyien a valóság. Igazi harcosok. Egy bizonyos fokig megértjük egymást. Takamatsu Sensei-vel végzett tréningem segített megérteni az ilyen típusú embereket. Ez olyan, mintha a saját magunk fajtája lennénk.

A rosszfiúk mindig valami mesterkedésen munkálkodnak. Ők a „nagy ötletek” emberei. Mindig valami csalafintasággal rukkolnak elő. Fontos annak a gondolkodásmódnak a kifejlesztése, amellyel ellent tudunk állni az ilyen embereknek, megtanulni, hogyan értsük meg őket. Az én módszerem az, hogy sohase gondolkozzunk a dolgokról általában. Te ismersz engem, én rendszerint nem gondolkodok egy bizonyos dologról a maga különlegességében. Ez csupán a folyamatosság kérdése. Ez a legjobb módja a tanítványok irányításának. Ez lesz a módszerünk, amikor majd velem gyakorolsz.

Amikor rangos japán tanítványaim hibáznak, eltévelyednek, megszidom őket. Ugyanez a helyzet a világ más részén lévő összes többi tanítványommal is. Számomra nincsenek határok. Nem tagadok meg semmit a nem japánoktól. Mindent az emberi kapcsolatok alapján teszek. Ez az igazi módszer, ahogy mindig is ez volt.

Ha nem így tanítanék, a tanítványaimat megölhetnék, ha eljön az idő. Ez nagyon szomorú lenne számomra. Ezért nem tanítok idegenszerű, természetellenes módon. Arra tanítom az embereket, hogy magukat tanítsák. Szabadon.

Dr. Masaaki Hatsumi

Bujinkan Dojo Soke

Forrás: www.bujinkandeutschland.de

Fordította: Rácz István

Nincsenek hozzászólások

NINJUTSU HIKETSU BUN

„… Minden harcművészet, és katonai stratégia lényege az önvédelem, és a veszélyek elhárítása. A ninjutsu a harci tréningen keresztül foglalja magába a legteljesebb önvédelmet. De a ninja e művészetben nem csak a testét használja, hanem ugyanúgy az agyát és a szellemét is.

Takamatsu Sensei Wallpaper

A ninja útja a kitartás, fennmaradás, állhatatosság, a túlélés útja. Több mint puszta ütések és csapások tömkelege, mélyebb értelmű, mint az ellenfél eszén való túljárás; a ninjutsu annak a megvalósításának az útja, melyre szükségünk van, hogy a világot jobbá tegyük. Minden harcművészet tanulásának kezdetén a helyénvaló motiváció a fontos. A helyes lelkiállapot nélkül a harci technikáknak való kiszolgáltatottság, önépítés, önfejlesztés helyett önpusztításhoz vezethet. De vegyük hozzá azt is, hogy bármely kellemes dolog az életben is könnyen túlzásba vihető. Az önvédelem művészete, mely gondoskodik a belső békéről és biztonságról a harcművész számára, nem fejlődik a személyiség egyensúlya nélkül. Így csak szakadatlan konfliktusba, küzdelmekbe jut az ember, melyek végső fokon el is pusztíthatják.

Ha valaki tanulmányozza a ninjutsu lényegét, mentesül az „Én” vágyaitól, fokozatosan szert tesz a legyőzhetetlenség titkára; „isten lelkére és személyére”.

A harcosnak, ha győzni akar, harmóniában kell lennie a mindenséggel és így egy intuitív tudással a sors játékait elkerülheti. A mennyei gondviseléssel összhangban és az elfogulatlan természeti törvényekkel, valamint egy tiszta bizalommal teli szívvel a ninja megszerzi magának az éleselméjűséget, és ez vezeti őt sikerre a csatában, ha hódítania kell, vagy elrejtőznie ellenségei elől, ha szükséges.

A hatalmas – és az ő hideg személyes egészében gyönyörű – univerzum tartalmazza mindazt, amit mi jónak és rossznak nevezünk, és az összes választ azokra a paradoxonokra, melyeket látunk magunk körül.

A ninja szemét és agyát nyitva tartva rugalmasan követi az évszakok és a sors változásait, mindig csak annyit változik, amennyit szükséges, de mindig alkalmazkodik, úgy hogy már végül nincs semmi, ami meglepetésként érhetné…”

Toshitsugu Takamatsu

A Togakure-ryu Ninjutsu 33. nagymestere


Ha jobban is érdekelnek a harcművészet elvei! Iratkozz fel a Harcművészet ősi titkos elvei tanfolyamra!


, ,

Nincsenek hozzászólások

soke Takamatsu Toshitsugu

Takamatsu

soke Takamatsu Toshitsugu

1887.III.10. – 1972.IV.2.

Takamatsu Toshitsugu sensei 1887 március 10-én, a Meiji-korszak 23-ik évében, Hyogo prefektúra Akashi városában született Jutaro Hisatsugu néven. (A Toshitsugu-t ugyanazzal a kanji-val írják, mint a Hisetsugu-t.) Nehéz gyermekkora volt. Az apja nagyon szigorú volt, mondhatni erőszakos. Kilenc nő töltötte be az anyja szerepét az idők folyamán és beteges is volt. A legfontosabb nő az életében Nao, a nagyanyja volt, akit nagyon szeretett. A családjának anyagi és élelmezési problémái is voltak. Élete folyamán sok nevet kapott, úgymint Yokuou, Chosui, Kikaku, Shojuken, Garakuta Bujin, Kozan és Kyosha. Fiatal korában Jutaro-ként ismerték, halála után a Junshokakuju Zenjomon nevet kapta.

A szülei valószínűleg az Amatsu Templom nevű szekta tagjai voltak, és Fujiwara Toshihiro kezéből kapták meg az Amatsu Tatara papiruszt (makimono-t). Az apja, Takamatsu Yasaburo (Takamatsu Gishin), a Shugendo Kumano (egy buddhista szekta) tanára azt akarta, hogy a fia lépjen be a hadseregbe, de mivel beteges, gyenge gyerek volt, ezért az apja letett erről a szándékáról. Az iskolatársai gyakran bántották és „Síró Babának” hívták. (Később, miután az iskola minden nagy verekedőjét és szumósát megverte vagy legyőzte, már nem hívták így…) Az apja beszélt az ifjú Takamatsu nagyapjával, Toda Shinryuken Masamitsu-val, hogy tanítsa, eddze Toshitsugu-t. Toda úgy érezte, hogy a budo segíteni fog Toshitsugu-n, erősebbé és egészségesebbé fog válni általa.

Így hát Toshitsugu elkezdett tréningezni a nagyapja dojo-jában. (Eleinte egyáltalán nem akart edzeni, de később megszerette a budo-t.) Iskola után minden délután és este a nagyapjától Shindenfudo Ryu-t tanult. Az idős Toda a Shinden Koto Ryu Karate-t is oktatta, amely később beleolvadt a Koto Ryu Koppojutsu-ba, a Gyokko Ryu Kosshijutsu-ba, a Kumogakure Ryu Ninpo-ba, a Gyokushin Ryu Ninpo-ba és a Togakure Ryu Ninpo-ba. Kivételes helyzetben volt, mert nem idősebb budoka-któl, hanem közvetlenül a nagymestertől tanulhatott. Az első technikákat egy évvel azután tanulta meg, hogy elkezdett járni a dojo-ba. Ez alatt az egy év alatt általában uke (védekező, megtámadott) volt, a nagyapja pedig rendszeresen dobásokat csinált vele a fapadlón, mielőtt egy év múlva megtanulta volna a Shindenfudo Ryu első kata-ját. Később, hogy még erősebb legyen, vízzel teli vödröket vitt fel a vállán az apja hegyen álló gyárába – egyszerre négyet. Így nagyon erősek lettek a lábai és a csípője.

13 évesen a Shindenfudo Ryu mestere lett. Akkoriban ez nem volt túl szokatlan, többen is kaptak mesteri fokozatot hasonlóan fiatalon. Persze csak azok, akik megfeletek a velük szemben támasztott magas követelményeknek. És itt igazán magas követelményekere kell gondolni. Ezután a nagyapja más stílusokat is tanított neki. Még 13 évesen, 1900-ban beiratkozott George Bundow Angol Iskolájába és a kobe-i Kínai Klasszikus Iskolába. Ekkortájt kezdett el tanulni Takagi Yoshin Ryu-t, aminek akkor Mizuta Tadafuse Yoshitaro volt a 15. nagymestere.

A nagyapja, Toda egy csontkovács klinika, egy budo dojo tulajdonosa Kobe-ban és a Shindenfudo Ryu nagymestere volt. Iga tartománybéli szamuráj család leszármazottja volt, maga is szamuráj. Elődei közül néhányan Iga hegyes-völgyes részéből, Takao tartományból származtak (más források szerint Matsugashima városból, Ise-ből származtak), és ismerték a ninjutsu-t. Toda mester a Királyi Katonai Akadémia számára könyveket is írt a katonai taktikákról. Hamar felismerte, hogy a budo nagy ajándék volt Toshitsugu számára. Eldöntötte, hogy mindent megtanít az unokájának. Ez sikerült is neki, így Toshitsugu 1908-ban megkapta a következő stílusokból a Menkyo Kaiden-t: Shindenfudo Ryu Dakentaijutsu, Koto Ryu Koppojutsu, Gyokushin Ryu Ninpo, Kumogakure Ryu Ninpo, Gyokko Ryu Kosshijutsu.

1909-ben Toda Shinryuken Masamitsu, a Togakure Ryu 32. nagymestere és Takamatsu nagyapja, meghalt, így Takamatsu lett az új nagymester, a 33-ik a sorban.

Fiatalkorában Mizuta Tadafuse Yoshitaro sensei dojo-jában tanulta a Takagi Yoshin Ryu-t, 1906-ban megkapta tőle a Menkyo Kaiden-t. Ugyanebben az évben találkozott a család barátjával és rokonával, Ishitani Matsutaro Takekage-val, aki őrként dolgozott Takamatsu apjának gyufagyárában. Ishitani-t egész Japánban ismerték a harcművészete által, pedig már bottal járt. A gyárban kialakított egy kis dojo-t, ahol Kukishinden Ryu Happo Hikenjutsu-t, Hon Tai Takagi Yoshin Ryu-t, Gikan Ryu Koppojutsu-t, Kuki Happo Biken no Jutsu-t és Shinden Muso Ryu-t tanított Toshitsugu-nak. Ezeknek a stílusoknak ő volt a nagymestere. Ishitani 1910-ben meghalt, így Toshitsugu lett a Gikan Ryu és a Kukishin Ryu nagymestere. (Takamatsu soke még számtalan harcművészeti stílus mestere is volt, mint például Hontai Yoshin Takagi Ryu Ju-Jutsu, Kukishin Ryu Bo-Jutsu, Tenshin Hyoho Kukishinden Bujutsu, Gikan Ryu Koppojutsu, Shinden Tatara Ryu Taijutsu, Kusshoragi-den Dakentaijutsu, Tenshin Tatara Kangi-den Bo-jutsu. Több koreai és kínai harcművészeti rendszert is jól ismert.)

Kínába, ahol ekkor még mindig háború volt, először körülbelül 15 évesen ment el. Kínába Koreán keresztül jutott el, ahol Kim Kei-Mei mestertől is tanult harcművészetet. Mikor visszatért első kínai útjáról, a nagyanyja házában élt. Takamatsu ekkor egy tüdőbetegségben és a beriberi nevű betegségben is szenvedett. Mivel a betegsége gyógyíthatatlannak tűnt és nem akarta, hogy teher legyen a nagyanyja számára, 1910 kora őszén felment a Maya hegyre, a Kame no Taki (Kame-no-o) vízesés közelébe, hogy egyedül legyen, vagy talán hogy meghaljon. Itt, a természetben csak azt a pár kilogramm rizst ette, amit magával vitt, illetve bogyókat, gyümölcsöket és egyéb ehető magvakat és terméseket. A magával vitt rizst a közeli folyóban megmosta, megáztatta, majd egy kőre rakta, ahol a Nap hevétől kicsattogtak – így is ette meg, sütés vagy főzés nélkül. Ezen az étrenden, a friss hegyi levegőn próbált meg erőt gyűjteni, meggyógyulni. Takamatsu, miután ide érkezett, ideje nagy részét háton fekve töltötte, közlekedni is már csak csúszva-mászva tudott. A közelben élt az aszkéta hegyi szerzetes, Tamaoki, az Aggastyán is, aki a földön fekve talált rá. Azt mondta Takamatsu-nak, hogy galandférgek vanak benne. „Meg kell szabadulnunk tőlük!” – mondta, és elkezdett egy ráolvasást kántálni. Takamatsu-nak meg volt a véleménye ezekről a dolgokról, így azt kérdezte: „Ugyan már, öreg ember, csak nem arra számítasz, hogy ez segíteni fog?”. Ekkoriban nem nagyon érdekelte, hogy meghal-e vagy sem. Egy héttel később egy igazán nagy galandféreg jött ki belőle. Nemsokára újra tele volt életenergiával. Újra elkezdte a budo-t gyakorolni, köveket, fákat és minden egyebet felhasználva. Tamaoki-tól spirituális, belelső szellemi tanokat is elsajátított, ezzel is fejlesztve testi és szellemi erejét. Körülbelül egy év múlva jött le a hegyről. Addigra hosszú, bozontos szakálla nőt, és több különös képessége és érzéke is kifejlődött. Például meg tudta mondani a hozzá közeledők nemét és életkorát, mielőtt meglátta vagy meghallotta volna őket.

Nem sokkal a hegy elhagyása után ismét Kínába ment, egyebek között azért, hogy kipróbálja önmagát és a tudását. Kínában és Mongóliában 10 évig élt, ahol „Moko No Tora”, „A Mongol Tigris” néven emlegették. Erre a harcművésztével és párbajaival szolgált rá. 1914-ben létrehozta a Sino-Japán Harcművészeti Közösséget. Amíg Kínában volt, számos harcot vívott az akkori idők mestereivel és harcosaival, nem ritkán életre-halálra. Egyszer sem veszített. Kínában megnyert egy viadalt is, amelynek az volt a célja, hogy az újonnan alakított Nippon Minkoku Seinen Butou-kai (Japán Harcművészeti Szövetség Kínában) elnökét kiválasszák.

1919-ben visszatért Japánba, majd csatlakozott a Tendai szektához, a Kyoto környéki Kiei hegyek harcosaihoz. 1921-ben jó barátságot alakított ki a Kuki család 21. családfőjével, Kuki Takaharu-val. Már Toshitsugu apja is jó barátságban volt a Kuki családdal, így ő sem volt idegen köztük. Később megengedték neki, hogy elolvassa és lemásolja a Kuki család titkos iratait, a Kuki Nakatomi-t. A belső titkok másolása és megértése iránti áhítatossága segített neki az Izumo Hiki, egy másik titkos Tatara tekercs utáni kutatásban. A Kuki család ekkorra már elfelejtette a saját stílusuk, a Kukishin Ryu tanainak értelmezését, így felkérték Takamatsu-t, hogy magyarázza el nekik azokat. Takamatsu eleget tett ezen kérésüknek, bár sok mindent nem mondott el nekik, mert haragudott rájuk amiért elfelejtették a tanokat.

Több olyan szabályt is felállított önmagának, amelyekről úgy gondolta, be kell tartani a megfelelő élet eléréséhez.

– Kerülni kell a haragot és a dühöt, mert az erő és energiavesztéssel jár, és túlzott erőkifejtésre sarkall. Így védve lesz a személyiség.
– Kerülni kell az idegeskedést, nem szabad túl sokat gondolkodni jelentéktelen dolgokon. Így védve lesznek az idegek. Ezáltal kevesebb gond lesz, és erősebb lesz az idegrendszer. Másképp bizonytalan lesz az ember.
– Kerülni kell a sok beszédet. Így védve lesz a lélek. Az ismételgetés, fecsegés, gyengíti a lelket.
– Kerülni kell a vágyakozást, ezáltal védve a szívet. Az elme problémái rendszerint a vágyak és az akarás. Én akarom ezt; azt; vagy gazdag akarok lenni, stb. Próbáljunk meg kemények lenni, és elkerülni az ilyen gondolatokat, vágyakat. Helyette inkább érezzünk és gondolkodjunk a jóra koncentrálva.

A Teisho-korszakban feleségül vette Tane-t. Soha nem született gyerekük, így örökbe fogadtak egy lányt, Yoshiko-t. Idős korában egy kis teaházat és egy hotelt vezetett Kashibawará-ban, Nara régióban. Ezeken felül volt egy ninjutsu dojo-ja Sakushin néven, ahol válogatott tanítványoknak oktatta a ninjutsu-t.

1957-ben egy új tanuló jelentkezett nála, Hatsumi Masaaki, aki akkor 26 éves volt. Takamatsu a halála előtt pár évvel már kiválasztotta Hatsumi-t örököséül, és megtanított neki mindent, amit csak tudott. 80 éves koráig aktívan tréningezett, de még azután is rendszeresen látogatta és ellenőrizte Hatsumi tréningjeit.

A Nippon Minkoku Seisnen Butoku-kai elnöke, népszerű Jujutsu és Bo-jutsu mester, a Shobu iroda tagja volt. Mindenki ismerte, mint budo- és karatemestert, de csak kevesen tudták, hogy a ninjutsu gazdag hagyományainak egyik utolsó élő képviselője. Mindenki meglepődött, amikor megtudták, hogy ő egy nindzsa volt. Ez a tény is hozzájárult az Isteni Harcos Mongol Tigris legendáinak kialakulásához.

Hatsumi soke Takamatsu emlékére nevezte el a dojo-ját Bujinkan Dojo-nak, amely jelentése : „Ahol Az Isteni Harcos Gyakorol”.

Hogy legyen egy kis fogalmunk Takamatsu sensei és a Budo kapcsolatáról, álljon itt néhány példa. Takamatsu sensei kéz- és lábujjain a körmök 3-4 mm vastagok voltak, ugyanis haláláig úgy edzette a kezét, hogy egészséges, nyers fákról tépkedte le a fakérget, vagy például nagy köveket ütött meg teljes erejéből shako-ken-nel. Egyszer egy támadója egy késsel felvágta Takamatsu sensei hasát, méghozzá úgy, hogy a beleit a bal kezével kellett visszanyomnia, hogy ne forduljanak ki a hasüregéből. Mindezek mellett a jobb kezével a támadóját verte, aki ettől megijedt és elszaladt. Takamatsu sensei éveket töltött Kínában és Mongóliában, ahol sokszor kényszerült életre-halálra menő harcot vívni. Azt az elvet vallotta, hogy ha egy eszköze benne maradt az ellenfelében (kés, tőr, kard, stb.), akkor azt nem vette ki belőle, mert egy később arra tévedő embernek – vagy őneki – még szüksége lehet rá. Kínában a császárnak is megmutatta a harcművészetét, akit lenyűgözött, hogy alig több mint egy perc alatt legyőzte a császári udvar legjobb harcművészét. Ugyancsak Kínában esett meg, hogy legyőzte Zhang Zi Long-ot, a Shaolin Kung-Fu egy kiváló mesterét. Később jóbarátok lettek.

Kano Jigoro valószínűleg Gyokushin Ryu-t, míg Ueshiba Morihei valószínűleg Kukishin Ryu-t tanult Takamatsutól. Mindhárman ismerték egymást és barátok voltak.

Nincsenek hozzászólások

Ueshiba Morihei 1883.XII.14 -1969.IV.26

o'sensei_picUeshiba Morihei

1883.XII.14 -1969.IV.26

Japánban született, Wakayama tartomány Tanabe nevű falujában, egy tehetősebb földműves, szamuráj származású családban. Négy nővére volt, ő volt az egyetlen fiú a családban. Nagyapja, Kichiemon híres harcművész volt. Az apja, Yoroku, egy szikár testalkatú, határozott személyiség volt, míg az anyja, Yuki, a vallás, a költészet és a muűvészet iránt vonzódott.

Fiatalkorában gyenge és beteges volt, apja ösztönzésére kezdett el szumózni, úszni és futni. Rövid idő alatt nagyon megerősödött. Nyolcéves korában egy shingon pap irányításával kínai klasszikusokat kezdett tanulni, de jobban érdekelték a titokzatos buddhista szertartások, különösen a „homa” (tűzszolgálat). Könyvelősegédként dolgozott, de egy új adótervezet miatti felháborodásában felmondott, és egy tiltakozó mozgalom vezetője lett. 1900-ban, 17 évesen Tokióba ment ahol nyitott egy kis papír-írószer üzletet. Tokiói tartózkodása alatt Tenjin Sinyo-ryu Jujutsu-t (Kano Jigoro ennek az iskolának is a mestere volt) és Shingake-ryu Kenjutsu-t tanult. Az üzlettel nem sokat törődött, alig egy év után felszámolta azt. Egy hibásan összeállított diéta miatt skorbutos lett, hazatért Tanabéba, majd hamar felépült. 1903-ban feleségü lvette Hatsu Itogawát. Ebben az évben jelentkezett a hadseregbe, de nem volt 157 centiméter magas, így nem vették fel. Elkezdett edzeni, fáról lefelé lógva, egy nagy követ erősítve magára nyújtotta a gerincét. A következő sorozásnál sikerrel járt, 1903 decemberében a Wakayamai 61. Gyalogezred tagja lett. Ekkor kezdte el Yagyu-ryu tanulmányait, melyet Masakatsu Nakai dojojában tanulta. Az orosz-japán háborúban (1904-1906) a Mandzsúriai fronton teljesített szolgálatot, ahol kitűnt a képességeivel és szorgalmával. Itt fejlődött ki benne a sakki (támadási szándék) érzékelése is, ez tette később legyőzhetetlen harcossá. A háború befejezése után visszautasította a neki felajánlott katonai karrirert és hazatért a családjához. Valószínűleg a fronton szerzett élmények hatása miatt feltűnően befelé forduló lett. Apja biztatására folytatta Yagyu-ryu tanulmányait, 1908-ban a stílus mestere lett. Az apja a családi birtokon egy dojot építetett, ahová meghívta tanítatni Kiyoichi Tadakit (a későbbi 9 danos kodokan judo mestert). 1910 vége fordulópont volt az életében, megszületett kislánya, Matsuko.

1912-ben az akkor még majdnem teljesen lakatlan Hokkaidora vezetett egy 80 fős csoportot hogy letelepedjenek. 1915-ig egyre romlottak a kilátásaik és körülményeik ahogy az időjárás mindig elvitte a termést. Ekkor fakitermelésbe kezdtek, ez megmentette a kis falut. Hamarosan köztiszteletben álló vezető lett belőle. 1915-ben találkozott Takeda Sokakuval, a Daito-ryu Aiki-jutsu mesterével. Találkozásuk előtt Morihei már sokat hallott Sokakuról, s mikor épp Engaru-ban járt, megnézte Sokaku egy bemutatóját. Ezután 30 nap kemény és intenzív gyakorlásba fogott Sokakuval. Hazatérve egy dojot és egy házat épített saját birtokán. Meghívta oda Sokakut hogy tanítsa. Napi több órát gyakoroltak együtt, de Sokaku még egy csoportot is oktatott. Összesen mintegy 100 teljes napnyit tanult Szokakunál, a fennmaradó időt magántanulmányokkal töltötte.

1917-ben megszületett az első fia, Takemori. 1918-ban a helyi választásokon Ueshibát ismét tanácstagnak választották, az ő kezdeményezésére indult meg a vasútvonal kiépítése Hokkaidón. 1919 novemberében kapta a hírt, hogy az apja haldoklik. Felszámolta minden vagyonát, és családjával hazaindult. Örökre elhagyta Hokkaidot. Útközben hírét vette egy ayabei új shinto vallás, az Omoto-kyo („Nagy Eredet Tana”) karizmatikus, ritka szellemi képességű vezetőjének, Onisaburo Deguchi-nak. Morihei mindenképpen találkozni akart vele. Imát szeretett volna kérni apja felgyógyulásáért, valamint mivel saját szellemi lényege ingatag és ismeretlen volt számára, így a találkozás Deguchival sajátos pszichológiai próbálkozást ígért. Morihei apja 1920. január 2-án elhunyt, sajnálatos módon mindössze 2 nappal azelőtt, mint hogy ő Tanabébe ért volna. Fájdalmában több hónapot töltött meditációval, néha a hegyekben imádkozva. Végül elhatározta, Ayabébe utazik, hogy Oniszaburo Degucsi irányítása alatt tanulmányozza az Omoto-kyo tanait. 1920-ban gyermekeivel, feleségével és anyjával Ayabe-ba költöztek. Ez az év csapások sorozatát hozza: elveszíti első szülött fiát, majd meghal újszülött kisfia is. 1921 júniusában újabb fia születik, Koetsu, későbbi nevén Kishomaru. Onisaburo ösztönzésére harcművészetet kezdett oktatni néhány Omoto-kyo hívőnek. Első dojoját (Ueshiba Juku) még saját házában nyitotta 1920-ban. Kezdetben Daito-Ryu Aiki-jutsut tanított, de már ekkor érezhetővé vált Morihei stílusán egy új, más filozófiai alapokon nyugvó harcművészet. Megváltozott Morihei budo szemlélete is. 1922 tavaszán Sokaku, bár hívatlanul, de ellátogatott Ayabéba, és majdnem fél évig élt Morihei vendégeként, szemináriumokat tartva az Omoto-kyo vezetői és hívei számára. Sokaku a távozása előtt Moriheinek „kyoji dairi” (segédoktató) fokozatot adományozott.

1924-ben Onisaburo és néhány lelkes követője, köztük Morihei is Mandzsuriába ment, hogy megvalósítsák Onisaburo fantasztikus utópiáját, a „Béke Királyságát”. Ugyanis Deguchi bejelentette, hogy ő Maitreja Buddhának, mint dalai lámának az inkarnációja, ő az akire mindenki már régóta vár… Az új tanok népszerűsítése érdekében egy új vallást is alapított, az omoto-buddhizmust, mert a buddhista mandzsuk nem értették a shinto lényegét. A régi tagok, köztük Morihei, voltak a lámák. Az épülő királyság fejének saját magát nevezte ki Onisaburo, és kegyencei lettek a tanácsadói. A hatóságok rövid úton fölszámolták a „Béke Királyságát”, számos vezetőt kivégeztek. Morihei és néhány társa hónapokig voltak börtönben. Golyó általi halálra ítélték őket, és majdnem ki is végezték őket, de pár másodperccel a tűzparancs kiadása előtt megérkezett a kegyelem. Deguchiit 1935-ben feleségével és 50 közeli követőjével együtt letartóztatták, majd életfogytiglani börtönre ítélték. 1942-ben óvadék ellenében elengedték, életének hátralévő hat évét visszavonulva, versírással és fazekassággal töltötte. Vallása, miután templomait lerombolták, a II. világháború után éledt újra, ma kb. 200,000 híve van.

Ezután Morihei visszatért Japánba és újra belevetette magát a harcművészetek gyakorlásába. Egyre inkább láthatóvá vált a sajátos stílusa. Onisaburo a legnagyobb élő harcművésznek nevezte. Szinte naponta tartott bemutatókat, küzdött meg más mesterekkel. Egy napon ellátogatott Moriheihez Shutamo Mishimura, a Waseda Egyetem híres judo klubjának mestere. Mikor meglátta Moriheit, kacagásban tört ki, és méltatlankodva jegyezte meg: „Ez lenne a világ legerősebb embere?”. A küzdelem sokáig tartott, Mishimura minden támadása nyomán a földön kötött ki. Végül a teljesen kimerült judos megadón nézett fel az egyik dobás után, és Morihei mosolygó arcát pillantotta meg: „Létezik-e olyan harcművészet, melyben az ember a támadóját mosolyogva vágja földhöz?!”.

1925 őszén Ishamu Takashita admirális egy speciális bemutatót szervez Moriheinek, ahol számos befolyásos ember tetszését és csodálatát nyerte el új stílusa. A lenyűgöző bemutató után meghívják a császári udvarba, hogy tartson egy 21 napos tanfolyamot a császári családnak. Morihei Tokióba utazik, de alig egy hét múlva elhagyja az udvart, mert mélységesen megsértik azzal a váddal, hogy ő egy felforgató Omoto-kyo ügynök. Morihei visszatér Ayabeba. 1926 tavaszán Takeshita admirális újra ráveszi Moriheit, hogy Tokióba utazzon, de ez alkalommal már a családját is magával viszi. Az első, ideiglenes dojoját Shinmazu herceg kastélyának biliárdtermében nyitotta. Edzésein szinte tömegek várakoztak a tatami szélén, hogy sorra kerüljenek. Morihei néhány tehetős tanítványa elhatározta, hogy egy hatalmas edzőcsarnokot épít a mesternek. 1931 áprilisában elkészült az új dojo, melyet Kobukan néven szenteltek fel. Morihei stílusa még alakulóban volt, így az oktatás távolról sem volt szisztematikus. Gyakran előfordult, hogy megálmodott egy technikát, s még az éjszaka közepén ki akarta próbálni, fölébresztette bentlakó tanítványait, akár hajnali kettőkor is. A Kobukanban kialakult stílust Morihei Aiki-budonak nevezte. Morihei vallomása szerint az Aiki-budo, majd az Aikido megalkotásában két ember volt a legnagyobb hatással rá: Takeda Sokaku és Onisaburo Deguchi. Később Morihei Iwama-ba vonult vissza, egy régi álma teljesüléséért kezdett dolgozni, egy farm-dojot szeretett volna kialakítani. Elkezdődött az Aiki-Jinja építése is, melyet 1943-ban szenteltek fel.

Nagyon mélyen érintette Japán belépése a világháborúba, teljesen beteggé tette. Csak a háború befejezése után épült fel teljesen. A háború után az amerikai megszállók minden harcművészet gyakorlását megtiltották Japánban. Így az edzés, bár a tokiói dojo megúszta a bombatámadásokat, nem indult újra. Csak néhány tanítvány csatlakozott Iwama-n a mesterhez. Titokban gyakoroltak, mert csak 1948-ban oldották fel a harcművészetekre vonatkozó tilalmat. Hamarosan elkezdte munkáját az Aikikai Alapítvány, amelnyek vezetője fia, Kishomaru lett. Az alapítvány feladata az Aikido népszerűsítése Japánban, és nemzetközi szinten is.

Morihei a háború után csak nagyon kivételes esetekben tartott bemutatókat, azzal a legjobb tanítványai foglalkoztak. Csak a belső tanítványait oktatta, ez alól is ritkán tett kivételt. Sokat betegeskedett, utolsó bemutatóját már nagyon rossz állapotban 1969 elején tartotta meg. Nem sokkal később kiderült hogy májrákja van. Saját kérésére hazaszállították és április 26-án, hajnali öt órakor mosolyogva, ezekkel a szavakkal búcsúzott fiától: „Vigyázz a dolgokra!” – majd meghalt. Két hónappal később a felesége, Hatsu is meghalt.

Ueshiba Morihei és a Kukishin Ryu kapcsolatáról két alapvetően eltérő változat olvasható. Az egyik szerint egy hosszabb tokiói tartózkodása idején pár hétig, esetleg egy-két hónapig együtt gyakorolt két Kukishin Ryumesterrel, akiket az utcán sétálva látott meg kenjutsu-t gyakorolni egy templom sarkánál. Nagyon megtetszett neki amit látott, megkérte őket hogy hadd csatlakozzon, azok pedig elfogadták a kérést. Ennyi idő alatt nem lett mester, mint ahogy valószínűleg pontos és alapos tudást sem szerezhetett, esteleg átnézték vele a katákat, technikákat. Azt biztosan tudjuk, hogy ismerte a Kuki családot, a család barátja volt. A másik, erősebb és valószínűbb változat szerint nem csak hogy barátságban volt velük és kapott tőlük pár titkos tekercset, de hosszabb időt töltött velük a stílust tanulva, sőt, a Kumano-hegyekben is jelentős időt töltött a Kuki Shinto, a családi stílus vallási részét gyakorolva. Ez a hatás az Aikido jo-jutsu-ján vehető észre leginkább, bár elvétve máshol is található némi hasonlóság, áthatás. Egy ideig Kukishin Aikido néven futott a dojo-ja is. Valamint meg kell említeni hogy Ueshiba sensei alaposan ismerte a Kito Ryu Jujutsu-t (az aikijujutsu egyik formája, amely viszont erős kapcsolatokkal, áthatással rendelkezik aKukishin Ryu-val), így ezen oknál fogva is találhatunk hasonló technikákat hasonló néven az Aikido-ban és a Ninjutsu-ban. Az biztos hogy ismert Ninjutsu technikákat, mert időnként be is mutatott egyet-egyet a tanítványoknak. Tehát valahol és valamikor tanulnia is kellett azokat…

Ha jobban is érdekelnek a harcművészet elvei! Iratkozz fel a Mi is az a harcművészet című ingyenes online tanfolyamra:


Nincsenek hozzászólások

Horváth Ádám Ninjutsu Önvédelem és Jóga Oktató

2 Danos Bujinkan Diploma, Bujinkan oktatói (Shidoshi-ho) licence.
Nemzetközi Hatha Jóga oktatói oklevelek.

Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató végzettségei

Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató ez irányú legmagasabb végzettségei. Bujinkan Ninjutsu Diploma 2 Dan, Shidoshi-ho licence (Nemzetközi), Yoga Alliance Hatha Jóga Diploma (Nemzetközi), Sarasvati Alapítvány Tradicionális Jógaoktató Diploma (Magyar akkreditáció)

Gyermekkor

Horváth Ádám 1980-ban látta meg a napvilágot Szombathelyen. A majom évében született a skorpió jegyében, skorpió aszcendenssel, így már születése pillanatában eldőlt, hogy nem fog unatkozni élete során.

Egész kölyökkorában satnya és csenevész kisfiú volt. Édes anyja természetesen mint a legtöbb anya szerette volna, ha lesz valami a fiából így édesapja már egészen korán óvodába úszást tanulni vitte a városi uszodába. Itt és ekkoriban szerette meg a vizet és sajátította el a vízben való otthonos mozgás művészetét.

Aztán mikor nagyobb lett, protekcióval sikerült bejutnia egy sporttagozatos iskolába (Ahol szintén az édesanyja tevékenykedett tanárként.). Az első évben sírt minden testnevelés óra előtt. Osztálytársai gyakran csúfolták/utálták és nem egyszer volt humoruk tárgya az ugyan ebben az intézményben tanító édesanyja miatt. A felsőbb évesek ugyan ezen okokból gyakran bántalmazták az egyre ügyesebben menekülő, de az önvédelemhez ekkor még nem értő, csak ösztönösen védekező kisfiút.

A körülményeknek meghódolva szép lassan az évek során egyre több mozgás kultúrát sikerült magáévá tennie, mígnem 3.4.-évben már különféle sport és akadály versenyeken is képviselhette az iskolát, jó eredményekkel. Eddigre már némileg szívósabb lett és a harcok inkább otthon jöttek elő alkoholista édes apjával aki ez idő tájt egyre gyakrabban nézett a pohár fenekére amiért nem tudta feldolgozni sportsérülését és ezzel együtt a Magyar Futball válogatottság elvesztését. Ebből egész sok konfliktus helyzet volt képes kibontakozni, ahol általában a gyengébb húzta a rövidebbet.

Mikor a felső osztályok kezdődtek minden sporttagozatos diáknak kötelező lett egy sportágat választani. Így el kezdte próbálgatni a szárnyait, de néhány hónap múlva mindenről azt érezte, hogy nem ez az igazi, nem ez az ő útja. Minden sportágat versenyszerűen csinált és mindegyikben ért el szép eredményeket, de 2-3 év után abbahagyta a súlyemelést, atlétikát, Focit, a kézi és kosárlabdát, stb.-is, ugyan ezen okból. A lövészet volt az egyetlen amit hosszabb ideig csinált gyermekkorában és aminek szeretete meg maradt a mai napig.

18 évesen kezdte a Ninjutsut gyakorolni

Mígnem 1998-ban barátai unszolására elment egy Ninjutu edzésre Szombathelyen a Fehér sárkány (White Dragon) iskolájába (Mór Attila) . Nagyon megtetszett neki az, hogy első edzéstől fogva ugyan úgy bántak vele, mint az összes többi gyakorlóval. Nem volt megkülönböztetés, nem nézte le senki, hogy még csak most jött, hanem az első pillanattól olyan volt mintha mindig is ismerte volna azokat az embereket.

„ Sosem felejtem el, mikor ott álltam életemben először melegítőben, néztem, ahogy ütik-rúgják egymást és azon tanakodtam, hogy vajon kell-e ez nekem? Aztán a mester kedvesen meginvitált, hogy álljak be és a következő percben, már a földön hanyatt fekve kerestem volna a menekülési útvonalat, mert egymás hasán kellett végigszaladni a teremben és épp egy 90 kilós fiú közeledett felém.

Az volt az első lecke, hogy a korlátok amiket belém neveltek jóval azokon a határon túl vannak mint addig képzeltem.”

A Dojo Szabó Pál a Magyarországi Ninjutsu meghonosítójának felügyeletével működött, az első övvizsgákat is ő előtte tette le.

„A szombathelyi ninjutsu edzésekben az volt a különleges, hogy gyakran vendégeskedtek más irányzatok oktatói a tréningen, így rengeteg tapasztalatot tudtunk cserélni egymással és nagyon sokat tanulhattunk a kifejezetten ezen oktatók által tartott edzéseken.”

Itt kedvelte meg a Thai boxot mely edzésekre a mai napig le járogat ahogyan ideje engedi. Sőt az alapok elsajátítása után (8kyu) gyakran javasolja a Bhima Dojo tagjainak is, hogy tapasztalatszerzés céljából járjanak el ilyen jellegű edzésekre.

Katonaság:

1999-ben bevonult katonának az akkor még működő Tapolcai laktanyába. A Kötelező sorkatonai szolgálat folyamán az alap kiképzés után egyből előléptették kiképző rajparancsnoknak. Tapolcán és Szombathelyen tevékenykedett kiképzőként, majd úgy érezte, hogy ezen a pályán szeretne menni tovább és kérte áthelyezését Tatára a 25. Klapka György Gépesített lövészdandárhoz.

„Három alapkiképzést csináltam végig Tapolcán, ebből kettőt kiképzőként és Pásztor György százados kezei alatt. Az egyik felvételi az volt legendás századába, hogy akiket érdemesnek találtak a bemutatkozásaik alapján, (Azt írtam, hogy hivatásos katona szeretnék lenni.) azokat kiállították az alakuló tér két oldalán szembe a századukkal, és a három embernek le kellett tudnia énekelni a századot úgy, hogy a rajparancsnokok és a százados középen álltak és jobban kellett minket hallaniuk éneklés közben, mint a többieket. Egy Földimmel, egy szintén Vasban született sráccal kerültünk egy szakaszba. 

De ő olyan százados volt, aki nem csak parancsolgatott, hanem végig csinálta velünk az alapkiképzést, jött az 50km-es menetgyakorlatra teljes menetfelszerelésben is 40fokban. Emlékszem mert az első szakaszban voltam és én vihettem a táskáját. Már nem a málháját, mert azt maga cipelte. Hanem a parancsnoki táskáját. Eleinte iszonyat nagy szívatásnak éreztem, de aztán rá jöttem, hogy ez megtiszteltetés. Főleg, hogy a második kiképzésre az én rajomba került az összes olyan, akit akkor soroztak be Tapolcára, és mindent megtettek, hogy addig húzzák a kötelező sorkatonai szolgált teljesítését amíg csak lehet. volt aki három diplomával volt, volt aki 2 gyerekkel. Annyi idősek voltak, mint én most (36), nekem meg 18 évesen katonát kellett volna faragnom belőlük. Egész jól összehaverkodtunk és igyekeztem jó fej lenni, de az alkesz faterom elintézte, hogy áthelyezzenek Szombathelyre, onnan meg egy fiút át az én helyemre és nem volt mit tenni Szombathelyen csöppentem bele egy másik kiképzésbe. Nem örültem, de innen kerültem Tatára végül szerződésesnek.”

Külföldi missziót szeretett volna teljesíteni ezért rendkívül sokat edzett és tanult, de a következő kontingensbe kiváló eredményei és képességei ellenére sem kerülhetett be, mert olyanokat vittek ki inkább, akik jóban voltak a vezetőséggel. A legnagyobb csalódása az volt, hogy a legtöbb ember nemhogy fizikailag, de emberileg sem ütötte meg azt a mércét véleménye szerint, hogy „Béke fenntartó missziót teljesítsenek”, de beírták nekik hasból a felvételi eredményeket, így megfeleltek a vizsgán. Ez szerencsére ma már nem így működik, de akkoriban időpocsékolásnak tűnt.

Mivel gyorsan szembesült a Magyar honvédség akkori inkább degradáló, mintsem építő módszereivel, a próbaidő utolsó napján leszerelt, hogy tovább fejleszthesse magát és a saját útját járja.

Horváth Ádám Ninjutsu és jóga oktató. Tata 25. Klapka György Gépesített Lövész Dandár 1999

Szerzetesi élet:

Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató abban különbözik leginkább minden más oktatótól, hogy az éjszakai életben is kipróbálta magát és erőteljesen bele kóstolt a sötét oldalon való létezésbe is. Itt tanulta és tapasztalta meg, hogy az utcai, éjszakai harc nem olyan mint a dojoban, hanem mocskos, becstelen és minden tisztességet mellőz. Ennek köszönhetően egyedi módszerrel oktat, hiszen ninjutsu önvédelem és ninjutsu női önvédelem edzéseinek része a pszichés felkészítés is. Vagyis nem csak dicsér és motivál, meg simogatja a fejedet, hanem tervezetten meg teremti azt a stresszes szituációt, ami a leggyakoribb az utcán. Ennek persze része az edzéseken a különféle vulgáris kifejezések használata is.

” Nem vagyok az az öltönyös edző, aki laboratóriumi körülmények között mosolyog rád, meg simogatja a fejedet, hiszen ha így tanítanék akkor az emberek azt gondolhatnák, hogy ilyen a harc. De a harc nem ilyen, hanem azon kívül, hogy az ellenfél gyűlöl és meg akar ölni, még az anyádat és tégedet is úgy tud szidni sokszor, hogy abba az akivel először történik, simán bele sápad. Eleinte az első hónapokban csak simán csúnyán beszélünk, aztán bele tesszük az érzést is a káromkodásba, végül pedig célzottan és személyre szabva anyázzuk egymást az edzésen, válogatott rohadékságokat oda vágva, pont úgy mint ahogy tapasztalataim és mestereim tapasztalata szerint az utcán történik. Persze nem ez az edzések fő hangulata, de szerintem ahol ez nem része az önvédelmi felkészítésnek, ott taníthatnak neked bármit, igazából csak átvernek, mert le fogsz dermedni a pszichológiai hadviselés ilyen vulgáris megnyilvánulásától.”

Néhány év aktív edzés, és éjszakai életben eltöltött idő után egy hosszabb belső folyamat végeredménye képpen 2003 szilveszterén szerzetesnek állt Krisna-völgyben. Míg ott élt, nem talált magának edző partnert, így jobb híján egyedül gyakorolt a természetben.

„Együtt futottam a széllel, küzdöttem a fákkal, bátorságot gyűjtöttem, hogy közel merjek menni egy hatalmas szarvakkal rendelkező bikához, aki igazából 10-szer nagyobb nálam. És végül le kellett győznöm a saját elképzeléseimet az élettel kapcsolatban. Nagyon jó tanítás volt ez Istentől és az élettől.”

Majd egy év után 2004 elején Pestre került, hogy az akkor épülő Lélek Palotájára vigyázzon, mint őr. Itt a Seijin Dojoban folytatta, illetve kezdte újra tanulmányait a dojo akkori vezetője, Csics György tanításai szerint. Úgy érezte, hogy amit eddig tanult, az mind fölösleges tudás és eljött az ideje kiüríteni mindent és az alapoktól ismét felépíteni az egészet, így 5 év aktív gyakorlás után, ismét teljesen az alapoktól kezdte el felépíteni tudását. Akkori mestere, akire azóta is nagy tisztelettel és szeretettel emlékszik egy egészen új világát és mentalitását mutatta meg a Harcművészetnek. Nagyon sokat tanult itt arról, hogy miként és mit érdemes tanulni, mikor mire érdemes odafigyelni. Az önvédelem és a harcművészet az eddigi életében előforduló 2 nagyszerű tanító különböző meglátásai és tanításai együtt, egy olyan önfeltáró és megértő folyamatot indítottak el benne, amitől nyilvánvalóvá vállt az útja.

„Tanulni és Tanítani tanultunk a mestertől, aki nem is gondolta magát annak, hanem csak egy jó barát volt és így állt hozzá mindenkihez, az élethez és a harchoz is.”

Aztán 2004 végén néhány hónapra Debrecenbe került, ahol a Főnix dojóban gyakorolhatott Kocsis Csaba dojojában. Itt értette meg, hogy miért is érdemes minden részletről tudatosnak lenni és miként lehet ezeket a részleteket a saját célunk elérésének hasznára fordítani.

„Ő az aki egészen apró részleteire szét tudja bontani a dolgokat és a sok apró részletből ismét képes egy sokkal jobbat összerakni a tanítványai fejében és mozdulataiban.”

Innen egy rövid időre Győrbe került, ahol csak egy pár Ninjutsu edzésen volt, de az ottani tanító fokozatú oktató mentalitása és felfogása nem nyerte el a tetszését, ezért 2005 év elején visszatért Budapestre, hogy ismét itt gyakorolhasson és csiszolhassa azt a rengeteg gyémántot, amit addig összeszedegetett. Ekkoriban kezdett el az első külföldi Sihan (15Dan) szemináriumokra járni, amikről csak így beszél:

„Annak idején, mikor Pestre kerültem az volt az elképzelésem 5 év edzés után, hogy olyan mestertől akarok tanulni akinek ha nekimegyek teljes tudásomból, úgy le tud tenni, hogy se neki, se nekem nem lesz maradandó sérülésem. Így találkozhattam Csics György senseijel, aki lerakott gond nélkül. Aztán megtanított, hogy ez mennyire hasznos, de mégsem jó hozzá állás.

Valahogy mindig az jött át tőle, hogy „Mindig üsd meg a Sihant” vagyis soha ne csak úgy csinálj mintha támadnál, hanem támadj tényleg reálisan és akkor eldől, hogy egy valóban nagy tudású mesterhez van szerencséd, vagy csak egy magas fokozatú valakihez, akitől ugyan biztos sokat lehet tanulni, de érdemes sokkal jobban megvizsgálni, hogy a tanításaiból mi az ami értékes, és elsajátítandó, meg mi az ami csak érdekesés látványos…

Szóval mikor találkozom egy igazi Sihannal, még így 15 év tréning után is , mindig olyan érzés, mint mikor először álltam be edzeni Szombathelyen.”

Aztán fél év intenzív tréning után 2005 közepén Egerbe került ismét mint szerzetes és onnét volt néhányszor Salgótarjánban Livo Lászlónál, aki a Ninjutu finom vonásait képviseli, de valamiért inkább az Egertől ugyan olyan távolságra lévő másik várost és másik mestert választotta.

Így 2006 év elejétől Gyöngyösre járt a Kaibotan Dojoba, ahol Boros Csabával tréningezhetett, akivel aztán nagyon jó barátság is kialakult az idők folyamán. Gyöngyösre David Jesse Holt sensei járt le hétvégenként edzést tartani, aki az elsők között volt Hatsumi Sensei Dojojában, amikor elkezdték „fehér” embereknek tanítani a Ninjutsut.

„Davetől nagyon sok apró finom részletet sajátíthattam el. Mondhatni a Ninjutsu addig megismert sok kis apró részlete állt össze egy festménnyé, vagy egy szinfóniává, amit a folyamatos tanulás és tréningezés folyamán egyfolytában festek, illetve játszok az élet nyújtotta hangszereken.

Nagyon különleges volt egy olyan hatalmas nagydarab ember mozgásában megtapasztalni azt a rengeteg kontrollt, és finomságot, valamint pusztító erőt, ahogy a harcművészet elveit alkalmazza a saját önvédelmére, egy olyan gyors és szívós ember ellen, akivé eddigre válltam. Davehez néha feljöttem a Pesti Iskolájába is, és mindig megtisztelt azzal ezeken az órákon, hogy rajtam mutatta meg a tanítványainak a legtöbb technikát.”

Itt kapta meg az elő dant is, és a fekete övet mellé. Ezen kívül mint Egerben élő utazó szerzetes, többször járt külföldön, főleg Svédországban és ott is volt lehetősége ellátogatni a több Svéd Dojoba is néhány edzésre, ahol nagyszerű budokákat ismerhetett meg. Valamint egy Karácsonyi szemináriumon Stockholmban találkozhatott először egy 15 danos Nő Sihannal Mariette van der Vliet -el.

„Érdekes volt látni, hogy valaki egy női testben is képes volt ilyen szinten elsajátítani az önvédelem és a harcművészet ősi elveit.”

2008 év elején visszatért Budapestre, hogy ismét ott edzhessen. De eddigi tanára és jó barátja külföldre távozott és a dojot egykori edzőtársa vette át. Így vele gyakoroltak tovább.

NINJUTSU ÖNVÉDELEM

2009-ben megalapította saját Dojoját a Bhima Dojot, ahol saját szemlélettel hatékonyság központúsággal kezdte el csoportos tréningeken átadni a Ninjutsut erőteljes Önvédelmi szemlélettel.

Gyógyítás Jóga

Ugyan ebben az évben kezdte el tanulni a holisztikus gyógyászat művészetét. Egy sérülésnek köszönhetően kezdett el komolyan foglalkozni a ZenShiatsu Japán fájdalommentes csontkovácsolással, Reiki Energia gyógyászattal, és ZenDoIn Japán Jógával.

2009 februárjában a templom vezetőjének kérésére (ahol szerzetesként élt) elkezdett Kenjutsut tanítani, majd a nagy érdeklődésre tekintettel 2009.04.09.-én elkezdte maga is oktatni a Ninjutsut saját Dojojában a Bhima Dojoban, Csilag hegyen, amit addigi mesterei engedélyével és támogatásával nyitott meg és vezet azóta is.

A Jógát tanítani először ZenShiatsu mestere Baktai Ádám egy éves oktatói képzésének elvégzése után kezdett el (2010), de aztán elvégezte a Sarasvati alapítvány egy éves Tradícionális Jóga oktatói Kurzusát is (Kitűnő bizonyítvánnyal Kotroczó Anikó kezei alatt 2014), ami egy a Magyar Állam által akkreditált képzés, de következő évben a Ganapati Jóga klubbnál is részt vett egy egy éves oktatói képzésen, mely elvégzése után Nemzetközi Yoga Alliance Diplomát szerzett (Kiss Zoltán Nitay útmutatásai alapján. 2015). Fél évet járt a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola Jóga Mesteri szakára is, de idő hiányában ezt a képzést végül nem fejezte be.

2010-ben alapította a ZenDoin Gerincterápiás és Tartásjavító Jóga rendszert amit eredetileg saját sérüléseinek karban tartására fejlesztett ki Baktai Ádám ZenShiatsu terapeuta módszere alapján, de olyan jól sikerült, hogy azóta többen is el kezdtek érdeklődni és rendszeres órákat is el kezdett tartani belőle. Sőt, a Yoga Alliance is regisztrálta a rendszert, és azóta már a harmadik oktatói kurzus végezte el az oktatói tréninget és ország, sőt világ szerte segítenek vele azokon az embereken akiknek ez irányú regenerálódásra van szükségük.

Ha valaki nagyon gyenge, vagy nagyon kötött merev izomzattal érkezik a Ninjutsu Önvédelem képzésre, akkor nekik először pár hónap ZenDoin jóga gyakorlást szokott javasolni.

Ninjutsu Női Önvédelem

2010-ben elkezdte a Női önvédelem edzéseket, ahol kifejezetten Nőknek tanítja a Női Ninják, Kunoichik hozzá állását négy hónapos kurzusokon, és amit azóta több százan végeztek el.

Rengeteg visszajelzés érkezett hozzá azoktól az emberektől fiúktól, lányoktól akikkel együtt edzett, és jártak hozzá, hogy különböző szituációkban miként tudták megvédeni magukat, hogyan segített megvédeni életüket a ninjutsu. Eddig egy olyan ember sem volt, aki ne tudta volna az életében alkalmazni az általa tanítottakat.

Ninjutsu Gyerek edzések

Ugyan ebben az évben elkezdte a Ninja-Szakkört, ahol 5 éveskortól tanítja gyerekeknek az önvédelem és harcművészet alapjait. Mottója, mi szerint „Gyermekeinket nem megvédeni kell az élet nehézségeitől, hanem fel kell készíteni őket azok leküzdésére.”

Sok minden történt, mind az ő, mind a Dojo életében a nyitás óta, de egy bizonyos, hogy a BhimaClan egy nagyon jó közösséggé ért, és nagyon jó csapat jött össze, akikkel öröm együtt tréningezni.

Jelenleg Budapesten a „Buli negyedben” (Hegedű u.3.) Iskola.org nevű kulturális központban tart tréningeket, gyerekeknek, hölgyeknek és uraknak, külön, egybe és személyre szabva, ahol egy külön osztályteremmel rendelkezik a Bhima Klán.

Saját fejlesztésű Önvédelmi eszközök

2013-ban Megalkotott két önvédelmi eszközt, a Manriki Speciális Önvédelmi Kulcstartót, és a 3D Nyomtatási Technológiával Készített Speciális Taktikai-Önvédelmi kést. Ezek különlegessége, hogy a jelenlegi csúcstechnológiát ötvözte a modern kor kihívásaival bennük úgy, hogy közben a Magyar törvények szerint legálisan hordható Közbiztonságra Különösen Veszélyesnek NEM Minősülő Önvédelmi eszközöket kapott. (Jelenleg a kés fém verziójának tömeges gyártásán dolgozik, hogy Magyarországon bárki által hozzáférhetővé tegye.)

HAN RYU

2014-ben Mivel úgy érezte, hogy a ninjutsut mint harcművészetet nem minden helyen abban a szellemiségben és hozzá állással tanítják, amivel az valóban egy hatékony önvédelmi és harcművészeti rendszer tud lenni, elnevezte a saját Dojojában tanított Ninjutsu tematikát HAN -nak.

Valamint megalapította a ZenDoin.com-ot, ahol az általa eddig ismert mozgás és holisztikus egészség javító és megőrző gyakorlatokat öntötte egybe. Elkezdett praktizálni mint ZenShiatsu terapeuta, Reiki tanfolyamokat szervez, mert elérte a Reiki 3-oktatói fokozatát, valamint rendszeres ZenDoin Gerincterápiás és Tartásjavító Jóga órákat is tart a Bhima Dojoban.

2005-óta egy személyes Blogot is vezet, ahol élményeit, és az útján tapasztalt dolgokat örökíti meg. Írásai pdf könyv formájában is megjelentek. A blog neve harciszerzi.hu és sok embernek jelent egy biztos pontot a mai világban, az ott és az életben képviselt szellemiséggel, lendülettel és mentalitással.

Akikre különösképpen felnéz:

  • DEAN ROSTOHAR Sihan: Dean Sensei (jelenlegi mestere) az az ember, aki nem csak „varázsol, hanem igazán élőben kipróbálta a ninjutsut. Ráadásul igen nagy hatékonysággal. Mikor tőle és tanítványaitól tanulhatok, mindig töményen tapasztalom, hogy minden egyes pillanatban több és több lehetek…

    DEAN ROSTOHAR SENSEI A JELENLEGI MESTEREM, AZ Ő FELÜGYELETÉVEL ÉS JÓVÁ HAGYÁSÁVAL MŰKÖDIK A BHIMA DOJO!

    Megtisztelő, egy olyan háborús veterántól tanulni aki a világon talán egyedül álló harctéri tapasztalatokkal rendelkezik, hiszen 3 danos ninjutsu oktató volt amikor az országát idegenek támadták meg és egy honvédő háborúban harcolt az ellenséggel. Egy speciális katonai alakulatban szolgált a háború alatt, és az itt szerzett tapasztalatait a világ minden táján tanítja Speciális katonai egységeknek.

  • SVENERIC BOGSÄTER Sihan: Sveneric Senseinek csak néhány szemináriumán lehettem, de az az erő és energia amivel ő dolgozik, az már az első alkalommal lenyűgözött. Amúgy is egy világszerte elismert Sihan, de a teljességhez az is hozzá tartozik, hogy ő volt ez első „fehér” ember aki Megkapta a Bujinkanban a 10Dant.
  • PEDRO FLEITAS Sihan: Pedro Senseinek egyetlen egy szemináriumán voltam eddig. De az utolsó két órában csak ízületi helyretételeket és gerincterápiát mutatott, amivel felhívta a figyelmemet arra, hogy amivel fájdalmat lehet okozni és amivel ölni lehet, ugyan azzal az energiával egy másfalyta felhasználással gyógyítani és esetlegesen életet menteni is…
  • MOTI NATIV Sihan: Moti Senseinek is egyetlen egy szemináriumára sikerült eddig eljutnom, de lenyűgözött az, ahogy idős fejjel is képes mozogni, és ahogy arról beszélt, mesélt tanított, hogy idővel ahogy a test is átalakul, úgy alakul át a Ninjutsunk is, mivel megváltoznak a képességeink…
  • ED MARTIN Sihan: Papasan az egyik legidősebb Sihan a Bujinkanban, és mindamellett, hogy jó példája ő is annak, hogy miként finomodnak a mozdulatok a kor előre haladtával, megmutatta azt, hogy milyen fontosak a történetek és tanmesék az ember életében.
  • SZABÓ PÁL Sihan: Az első magyar ninja, akinek a tanítványa volt mindenki aki ma ninjutsut tanít. Mondhatni a magyarországi ninjutsu első nagy úttörője. Könyveivel és kitartásával nagy lendületet adott az út kezdetén.

Ezen kívül még sok Senseiel kötött barátságot és sokuktól tanult rengeteg mindent, más irányzatokból is. Rengeteg hazai és külföldi Sihan szemináriumon tanult, de ebben az írásban csak a legfontosabb állomásokat említettük meg, viszont ha létezne ilyen cím, akkor a sokféle utazással töltött életének köszönhetően méltán indulhatna Magyarországon (De talán világ viszonylatban is.) a legtöbb Dojoban és legtöbb oktatótól tanult címért.

POLITIKAI ÁLLÁS FOGLALÁS:
Horváth Ádám és a Bhima Dojo, így maga a ninjutsubudapest.com weboldal sem tagja hivatalosan a Bujinkan szervezetének. Bár a dojo tagjai rendszeresen látogatják a Bujinkan rendezvényeit és tény, hogy ebből a rendszerből és Massaki Hatsumi Sensei tanításaiból merít a legtöbbet az itt gyakorolt ninjutsu, de fontos kijelentenünk, hogy hivatalosan, egy teljesen tökéletesen mindentől és mindenkitől független, nyitott csoportról van szó, mely előszeretettel tanul és gyakorol minden más irányzatokkal is. (Erre a kiegészítésre a későbbi nézeteltérések elkerülése miatt van szükség.)  Erről bővebben itt olvashatsz

10 éves kora óta hobbi szinten zongorázik és más hangszereket is megismert alap szinten, több meditációs zenekarban is játszik, saját csapatával a rendszeresen szerveznek örömzenélős meditációs esteket, valamint 2005-óta írja a harciszerzi.hu személyes webnaplóját, ahol élményeit, tapasztalatait osztja meg azokkal akik hasonló képpen szeretnek gondolkodni.

Ha ennél jobban is érdekelnek a részletek, gyere el és kérdezd meg őt személyesen, valamelyik tréningen, vagy vedd fel vele más módon a kapcsolatot. 06706144449


Nincsenek hozzászólások