Menü

Ninjutsu Önvédelem

A 18 Jutsu – Művészet

ba-jutsu Lovaglás

bo-jutsu Botvívás

bo-ryaku Stratégia

chi-mon Földrajz

cho-ho Kémkedés

henso-jutsu álcázás, színészet

inton-jutsu szökés, rejtőzködés

kayaku-jutsu tűz és robbanóanyagok

kenjutsu kardvívás

kusarigama-jutsu láncos sarló

naginata-jutsu alabárdharc

seishin teki kyoyo Szellemi megtisztulás

shinobi-iri Lopakodás

shuriken-jutsu Dobóeszközök

sui-ren vízi technikák

taijutsu pusztakezes harc

ten-mon Meteorológia

yari-jutsu Lándzsaharc

+ 1 kyojitsu tenkan ho filozófia

Nincsenek hozzászólások

Térkép az edzéshez / Maps -Lágy időben-

A Batthyány téren, vagy a Marhithídnál (Vagy bárhol máshol a vonalon) szállj fel a Szentendrei, vagy a Békásmegyeri HÉV-re és, gyere el a Csillaghegyig. Ott ha le szállsz a Csillaghegyi HÉV megállóban, akkor indulj el a sínek mellett közvetlenül futó aszfaltos járdán, ami Békásmegyer felé visz. Csak ezen sétálj egyenesen és 2-3perc múlva (Attól függően, hogy mennyire sietsz) egy csatornához fogsz érni, aminek a másik oldalán egy park, vagy ahogyan csak mi hívjuk rét van. Egy hófehér oszlopot fogsz rajta látni, egy nagy piros körrel a felső részén, és alá pedig az van fújva: Ninjutsu 🙂

Na ez az a hely:

,

Nincsenek hozzászólások

Ninjutsu edzés, ritmus, hozzá állás

Nincs legjobb stílus, nincs legjobb harcos, csak emberek vannak. Mindig a gyakorló, az egyéni lélek  számít, nem a rendszer, amelyet tanulmányoz. Egy konfliktus esetén az ember – fizikailag, szellemileg, lelkileg – kifejlesztett egyénisége, szabadsága dönt.

Az emberek beszélnek a harcművészetről, különböző vicceket gyártanak róla, esetleg megpróbálják utánozni a mozdulatokat. Azonban csak az igazán kitartók és aktív tanulmányozók értik meg a harcművészet valódi jelentését.

Alapja: Fölé emelkedni az erőszaknak és az erőszakosságnak. Ez a fajta gyakorlás képes arra, hogy a bennünk rejlő hatalmas energiákat alkotó, építő  jellegű tréningeken használjuk fel. Segítve ezzel önmagunk fizikai, szellemi és lelki fejlődését.

Ninjutsuban alapelveket tanulunk, gyakorlunk, nem pedig technikákat, és gyakorlatsorokat. Olyan elveket, melyek az életet is működtetik. Ezen elvek megértése, megvalósítása, a hely idő és körülmény szerinti megfelelő alkalmazása maga a harcművészet.

“Az elvek ismerete az a tudás, vagyis intellektus. Az elvek alkalmazása pedig az a művészet…”


Mindenkinek önszántából, saját akaratából kell, hogy gyakoroljon. Az edzéseken keményen meg kell dolgozni a sikerekért, nem jön magától.

Az élet nem egy számítógépes játék, mint a Tekken, vagy a GTA, vagy akár a WOW. És nem is egy rajzfilm, mint a Naruto. Az élet a maga valóságosságában egész más mint hősökről hallani, vagy nézni őket a tévében. Ahhoz, hogy sikereket érhessünk el különféle területein, sok erőfeszítést kell tennünk.

Ezek a sikerek akkor jönnek, ha saját magunk teszünk érte, nyitott gondolkodásmóddal, fejlődni akarással, szorgalmasan és kitartóan.

Senki se gondolja, hogy ha befizeti az edzés pénzt , meg eljön az edzésekre az elegendő ahhoz, hogy tudjon is valamit.

Az oktató csak az utat mutatja, de mindegyikünknek saját magunknak kell azon haladni.

Az edzésekre alapvetően a fokozatosság elve a jellemző. Ez igaz minden egyes edzésre és magára a tanulás hosszabb folyamatára is.

A kezdő fokozatosan kapja a terhelést és az ismereteket edzésről-edzésre. Mindegy, hogy valaki pl. fiú vagy lány, sovány vagy kövér, alacsony vagy magas, erős vagy gyengébb fizikumú Mindenki önmagához képest kell, hogy teljesítsen ninjutsu edzésen.

A hagyományos értelemben vett edzések három részre oszlanak.

Az első rész a bemelegítés.
A bemelegítésnek két része van.

-Egy általános gimnasztikai rész (futások, gimnasztika, erősítés). Célja, egy jó közérzet, egy emelt pulzusszám elérése a sérülések elkerülése érdekében.

-A másodikban pedig a Ninjutsu alap mozdulatait végezzük. (ütések, kitérések, stb.). Célja, az alapmozdulatok gyakorlása és egy ráhangolódás a következő részre.

A második rész a főrész.
A főrész elején Taihen Jutsut tanulunk (esések, gurulások). Ezt követően az aktuális technikákon keresztül haladunk az elvek gyakorlásában. Célja, új technikák megtanítása és azokon keresztül az elvek gyakorlása. Eleinte ezek csak mozdulat sorok, de ahogy az ember egyre többet gyakorol, úgy válnak szeme előtt láthatóvá az elvek, amiknek a megfelelő alkalmazása hely idő és körülmény szerint a harcművészet.

A harmadik részben pedig állóképességi és erőn lét gyakorlatok illetve nyújtás van, illetve itt foglalkozunk a gyógyítással és a yogával is.

Ezeken kívül vannak még egyéb foglalkozások is. Ilyen a sziklamászás, búvárkodás, túlélési technikák gyakorlása,  airsoft, közös meditációk, zenélés, esetleg más művészetekkel való foglalatoskodás.

Ezek a dolgok lehetőséget adnak arra, hogy jobban megismerjük egymást. Ezek nem kötelezőek, de nagyon jól összekovácsolják a csapatot és sok érdekes dolgot tanulunk meg egymástól.


További kérdésekre itt kaphatsz választ

Nincsenek hozzászólások

Seigan

seigan, Bujinkan, Ninjutsu

Életünkben sokféle képpen reagálhatunk dolgokra, szituációkra. Mondhatnám azt is, hogy másféle módon kell helyezkednünk minden egyes alkalomkor és minden egyes embernél, attól függően, hogy milyen kapcsolatot szeretnénk vele kialakítani, illetve kultiválni a jövőben.

Ha közel akarunk magunkhoz valakit engedni, akkor ugye a legjobb, szét tárt karokkal, mondjuk egy öleléssel, vagy egy kedves mosollyal jelezni felé, hogy be/elfogadjuk őt. Ha csak egy semleges kapcsolatra vágyunk az illetővel, akkor mondjuk csak érzelmek nélkül, mondhatni hidegen kommunikálhatunk vele, semleges testtartásban, bizonyos távolság megtartásával.

Ha pedig azt szeretnénk elérni, hogy az illető, semmiképpen ne kerüljön közelebb hozzánk, akkor azt az arcunkat mutatjuk neki, amiről tudjuk, hogy nem olyan vonzó, mondjuk grimaszolunk, bunkóskodunk vele, jelezvén, hogy semmi képpen nem szándékozunk a társaságát élvezni.
A harcművészetben ez ugyan így működik. A Seigan no Kamae egy harci állás, ami csípőtöl induló fegyverrel mutat egyenesen az ellenfél szeme közé. Mindegy milyen fegyver, vagy csak egyszerűen pusztakézzel állunk így, a hatása és az érzete ugyan ez. Távoltartani és jelezni, hogy semmi képpen nem akarjuk, hogy közeledjen. Mondhatni ez egy stratégiai , védekező állás, szavak és érzelmek nélkül… 🙂

Gouranga

, ,

Nincsenek hozzászólások

Bugac edzőtábor 2008

mcstukker.  "Nemozdújjá"

Hétvégén a Seijin Dojoval Bugacon voltam egy amolyan túlélőtábornak csúfolt 4napos tréningen Azért írom, hogy csúfolt, mert 4 nap az pont arra elég, hogy kb. eljuss a holtpontra, mikor is már minden mindegy és valóban elkezdesz úgy gondolkodni, hogy miként is maradj életben, de mi meg pont ekkor jöttünk haza. Darányi sensei volt oly kedves és meghívott, hogy vegyek részt én is velük ebben a mókában. Mert amúgy volt már szerencsém ilyen körülmények között létezni, méghozzá nem is keveset, még mikor a seregnél szolgáltam. Elég sokat hurcoltak bennünket hadgyakorlatokra. Így 28 éves fejjel persze meg némi rutinnal ugrottam neki a dolognak. Mikor megérkeztem a találkozási pontra, az egyik fiú meglepődve kérdezte, hogy ennyi cuccom van? Egy pillanatra bevallom  majdnem dühös lettem, hiszen tényleg csak a legszükségesebbeket vittem magammal, ráadásul úgy, hogy azt gyalog szerrel is képes legyek cipelni akár kilométereken keresztül.Volt egy táska elemózsiám, egy hátizsákom, egy fegyvertokom, benne a gyakorló fegyverekkel, meg a kis hálózsákom. Így nem csoda, ha meglepődtem, hogy még ezt is soknak tartja… Aztán nem sokkal később kiderült, hogy ő igazából csodálkozott, hogy csak ennyit hoztam, mert bizony mindenki hatalmas sporttáskákkal érkezett. 🙂

A vadon egy része kaszálás
budi ásás után TanyART 1.1

9-en voltunk, amolyan kis családias hangulatban. Először vissza hódítottuk a vadontól az elhagyatott tanyát, amit kiszemeltünk a tábor helyszínéül. Szerencsére az épületek még épp nem omlottak össze, így sátor híján mindjárt be is költöztem az egyikbe… Persze az éjszakákat nem kockáztattam meg az ott töltéssel, inkább a csillagos ég alatt töltöttem…

TanyART 1.2 újoncok

Volt amúgy minden. Bo (hosszú-bot) Boken (fa-kard) pisztoly, meg vízi kiképzés. Egy nap négy tréningünk volt amiből az első 7-kor kezdődött és egy erőnléti kihon tréning volt, ahol át ismételhettük az alapokat egy kicsit konkrétabban.

a ninjato partján fejadag osztás (víz)

Voltak akik felnőtt ember létükre még sosem voltak táborban, és viszonylag új és szokatlan volt nekik a körülmény, hogy bizony a tüzet meg kell gyújtani, meg fát kell hozzá gyűjtani, hogy csak annyi vizünk van amennyit hoztunk magunkal, meghogy este bizony sötét van és ha nem világítassz valamivel, akkor bizony semmit nem látni. stb.

Bo

De mind ettől függetlenül azt hiszem mindenki nagyon jól érezte magát és én is sokat tanulhattam. A legdurvább részeket természetesen gyengébb idegzetű olvasóimra tekintettel nem publikálnám, aki kíváncsi, az jöjjön el legközelebb, vagyis jövőre…

A képre kattintva az egész albumot le tudod csekkolni…

, ,

Nincsenek hozzászólások

A kitartás titka. A Nin szó jelentése

nin - kitartás, túlélés

Nin első szinten azt jelenti: kitartás

Mostanában lépten nyomon a kitartás hiányával, illetve a valódi jelentésének a nem ismerésével találkozok.

A Kitartás egy nagyon jó kis dolog, de azoknak akik nem ismerik a művészetét, fogalmuk sincs róla, hogy mi is az valójában. Manapság ez nagyon hiányzik az emberekből. Nem azért mert nem lehetne meg, hanem egészen egyszerűen azért, mert az elvet nem alkalmazzák az életükben, ami a kitartás mögött van.

Mindenki azt gondolja, hogy az a kitartás, ha valamit sokáig vagyunk képesek csinálni. Pedig ez nem kitartás, hanem önsanyargatás. Sokan azt gondolják, hogy a dolgokat csak fent kell tudni tartani és akkor már kitartónak számítanak és meg lesz nekik az eredménye. Pedig ez sajnos nem így van. Túl egyszerű lenne…

Ebben az anyagi világban, mivel a kettősségekre épül, az ellentét párokra, hideg-meleg, sötét-világos, fiú-lány ying-yang stb., vagy fejlődés, vagy degradáció van. Stagnálás, vagy szinten tartás nincs. „Csak egy biztos, az örök változás”, hogy kedvenc Sensim szavaival éljek. Ami azt jelenti, hogy bár ringathatjuk magunkat abban a hitben, hogy én csinálom amit kell, jó sokáig és akkor fejlődök, de igazából ez önámítás… Önámítás azért, mert hiányzik belőle az elv…

A kitartás elve, a folyamatos fejlődés, vagy fejlődni akarás.
Ha valaki azt gondolja, hogy mondjuk lejár 10 évig karatézni/ninjutsuzni és profi karatéka/ninja lesz, vagy 10 évig zongorázni fog, vagy bármi más, akkor el van tévedve, mert ilyen motivációval senki nem fog 10 évig csinálni semmit sem. Vagy ha igen, akkor is úgy neki keseredik, hogy csak egy megsavanyodott kiégetett ember lesz belőle. Ha azt gondolja valaki, hogy a mechanikus gyakorlástól bármit is elérhet, akkor csak az idejét pazarolja…Ha valamiben jók akarunk lenni, akkor azért bizony áldozatot kell hoznunk. De nem elég csak az időnket, vagy a pénzünket áldoznunk, mint ahogyan manapság azt egyesek hirdetik, hanem bizony az egyéniségünket, és a mentalitásunkat, sőt a gondolkodás módunkat is fel kell tennünk az áldozati oltárra, hiszen azok akik most vagyunk azok nem lehetünk, ha szeretnénk többek lenni. Mert ha szeretnénk azok maradni akik most vagyunk, akkor nem fogunk fejlődni…
Manapság az emberek a gyors és látványos dolgokat kedvelik, nem szeretik a valódi tudást, amit évek tapasztalatával tud elsajátítani az ember és ami kiül az arcra, ami ott lesz a tekintetben, ami bele ivódik az egész kisugárzásba, az összes mozdulatba, mert ez a megvalósított tudás birtoklásának ismérve, és egy olyan valaki, aki igazából „látszat ember” mindig irigy lesz a „békésen mosolygókra”. Az ilyen emberek mindig keresni fogják a megvalósítottak elismerését, hiszen akkor tetszeleghetnek ők maguk is valami hasonló szerepben. Hiszen ha a tantónéni azt mondta, hogy ügyi vagyok, akkor az úgy is van. De kitartással ettől sokkal messzebb kell menni, méghozzá egészen odáig el, amikor már nincs az elismerés utáni vágy, hanem csak a megvalósított tudás nyújtotta valódi benső béke létezik.

Ha valakit csak a fokozatok, rangok, beosztások érdekelnek, és az alapján próbálja megítélni a körülötte lévő világot, sőt az alapján méri meg saját magát is, akkor az nem más, mint átverés. Átveri az embereket maga körül, meg átveri saját magát is. Mert ma már bármilyen rang, vagy fokozat megszerezhető pénzért, vagy valami más szolgáltatásért, juttatásért cserébe. A valódi tudást, készség szintjére fejlesztett zsigeri beidegződéseket amiket álmunkból felébresztve is képesek vagyunk alkalmazni, viszont csak komoly munka árán lehet szerezni.

Az ilyen embereket onnét lehet felismerni, hogy általában nagyon lelkesednek egy adott dologért, de ha nem szereznek benne látványos rangot, vagy fokozatot, esetleg nem kezdhetik el tanítani, egy bizonyos időn belül, akkor abbahagyják a gyakorlását. A másik véglet meg pont az, mikor már irreálisan sok fokozatot, meg rangot szereznek rövid idő, avagy épp hosszú alatt, de megint csak úgy gondolják, hogy ennyi volt és abbahagyják.Ez azért történik nap mint nap, számtalan emberrel, mert nem értik a lényegét a világnak, hanem azt próbálják meg elfogadni valóságnak amit a rendszer kommunikál feléjük a médián keresztül. „Ha van pénzed, lesz ilyen spray-d, amivel ha befújod magad, ilyen csajod lesz, meg ilyen kocsid. Nem kell mást tenned, csak felvenned egy kis hitelt, amit utána vidáman törlesztgethetsz egész életedben…”

Ez az olcsónak tűnő társadalom átka, hogy szisztematikusan kigyilkolják az egyénekből a kitartást, vagyis a fejlődni akarást, hogy mindenkit egy ostoba, „nemi szervével gondolkodó”, emberszabású, állattá degradáljanak…, aki utána „Csengetésre vakkant”

A kitartás szerintem azt jelenti, hogy ha valamit elkezdek, akkor azt végig is járom, de nem úgy csinálok, mintha végig járnám, vagy mintha azon az úton járnék, hanem szépen haladok, vagy igyekszem haladni előre. „Sort sorra, tanítást tanításra” építve, mindig tisztában lévén azzal, hogy hol is tartok valójában. De soha nem úgy gondolni, hogy ez bárkinél magasabb, vagy jobb szint lenne, hanem úgy látni, hogy mindenki jobb nálam és mindenkitől tanulhatok és valóban igyekezni mindenkiben és mindenben meglátni azt ami a fejlődésemhez kell.

Persze most lehet, hogy valaki arra gondol, hogy de hát miért is ne lehetne abbahagyni azt ami nem jön be? És azt mondom, hogy persze, hogy hagyd abba ami nem jön be, jobb ha nem is próbálsz fejlődni benne, mert az tényleg csak kínzás. (Nekem amúgy a foci volt ilyen kölyökkoromban) De ha az ember nem képes megtalálni azt az utat amit neki járnia kell, mert annyi mindent hall, annyi mindent lát, meg annyi minden érdekli, és annyi mindent szeretne kipróbálni, akkor csak elvesztegeti a drága emberi létet és sosem találja meg azt, hogy miért is van ő itt valójában. Ha nem fordulunk befelé és tanulunk meg különbséget tenni a saját és a mások vágyai, gondolatai, érzései között, akkor örökké csak szaladni fogunk a mások útján és ahelyett, hogy a saját álmainkat váltanánk valóra, mindig csak másokét fogjuk, míg egy nap csak majd azt vesszük észre, hogy tulajdon képpen elvesztegettük az életünket.

Pedig ha a saját utunkat járnánk, akkor még esélyünk is volna arra, hogy végig érjünk rajta…

"Éld az életed, álmodd az álmaid, legyen az álmod az életed, az életed legyen az álmod..." ninjutsubudapest.com


ye yathá mám prapadyante      táms tathaiva bhajámy aham
mama vartmánuvartante      manusyáh pártha sarvasah

Mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen mértékben átadja magát Nekem. Óh, Prithá fia, mindenki, minden tekintetben az Én utamat járja!


Bhagavad-Gita 4.10

, ,

1 hozzászólás

Hogyan alakul át a test fegyverré?

Emberi test átalakulásaMindig minden változik. Most csak érdekesség képen említeném meg, hogy a mindenbe minden bele tartozik, így az is amivel egyenlőre még hamisan azonosítjuk magunkat. Szóval jelenlegi börtönünkről a testről van szó. Ez a test folyton változik. Méghozzá az idő, a karmánk és a vágyaink hatására. Az idő hatására öregszik, a karmánk hatására szebb, avagy csúnyább, egészségesebb, avagy betegebb lesz, a vágyaink alapján pedig át alakul. A modern orvostudomány is egyetért azzal, hogy az egész test 7-évente az utolsó sejtig teljesen lecserélődik. Mert hát ugye csak sejtekből épül fel a szervezetünk, amik szintén élőlények és hát ők sem élhetnek örökké.

Miért mondom ezt?
Néhány éve Capoeira tréningen kaptam egy “tízórait”. (Igen eljártam erre is, mert rendkívül jó állóképességet csinál és nagyban növeli az akrobatikus képességeket.) Hát nem ez a portugál neve, de magyarul valahogy erre hasonlít. Ez egy földre vitel. Az úgy volt, hogy nem a két Brazil tréner közül valamelyik tartotta az edzést, hanem az egyik tanítványuk, aki amúgy nagyon közvetlen meg jó fej. Edzés végén Roda volt, vagyis játék. Tudod, hogy körbe állunk, mindenki énekel, bent meg ketten küzdenek…
Nagy lelkesen mentem be ugrabugrálni én is mikor rám került a sor, és végre több oktató fokozatú capoeiristával is játszhattam. A vége felé pedig úgy jött ki, hogy maga a tréner került egyszer csak elém. Ennek nagyon megörültem és főleg azért, mert nem félt, vagyis nem éreztem belőle azt amit általában tapasztalok, hogy tartanak tőlem a játékosok és ezért nagyon óvatosak és nem engedik szabadon a tudásukat, hogy úgy menjen a játék.
Erre persze nekibátorodtam én, is, hogy végre itt egy ember akire nem kell minden lépésnél annyira vigyázni, mert biztos, hogy le fog menni ha rúgok, meg ilyenek, sőt indultam, hogy akkor földre vigyem és néhány test csellel be is kerültem a megfelelő helyre és időbe, de ekkor jött egy gondolat amiből sokat tanultam.
Szóval ott voltam, hátulról meg akasztottam a lábát, elölről meg csak tolnom kellett volna a térdén egy kicsit és elesett volna (Ez a cél) de ekkor az jutott eszembe, hogy na itt van ez a fiú, aki évek óta Capoeirázik, sőt most ő az edző, én meg 10 edzés után bemegyek és felborítom, akkor az nem valami szép és tisztelettudó dolog tőlem. Így csak jeleztem, a lehetőséget és indultam volna kifelé, merthogy túl közel voltam hozzá, de ez már nem jött össze, mivel ő gond nélkül felismerte a lehetőséget és csinált egy derékkulcsot, amitől hanyatt vágódtam.
Ez még nem is lett volna gond, hiszen végre valaki megcsinált rajtam egy ilyet, ráadásul élőben egyenesben és akkor így megtapasztalhattam, hogy ez milyen is valójában. Csakhogy mivel eléggé lent voltam és mert nem ismertem ezt a fogást még, nem jól estem, illetve a lábam beragadt alám és recsegett ropogott egyet, majd teljesen vége lett a bokámnak.

Persze egyből álltam fel, hogy akkor megyek rá vissza, de mikor ráléptem, akkor a kínként belém hasító fájdalom jelezte, hogy lehet jó lenne inkább leülni vele… És mivel nem életre halálra ment meg mivel egy lábon semmi olyat nem tudtam volna csinálni ami a Capoeira szabályai szerint megengedett, így kezet fogtunk és vége lett. Csak a körön kívül üldögélve meg gyógyítgatva vártam meg az edzés befejezését, mikor többen is oda jöttek megkérdezni, hogy jól vagyok-e meg mi történt…

Aztán másnap mikor reggel felkeltem annyira fájt, hogy rosszul lettem és ki kellett feküdnöm a ház elé a hideg lépcsőre egy pár percre, hogy el ne ájuljak. És itt is mindenki nagyon sajnált meg aggódott…

Én ezt meg nehezen viselem…
Persze tudtam, hogy nincs komolyabb baja, hiszen saját lábamon jöttem haza, csak elfeküdtem meg túl szorosan raktam rá a fáslit és az bizony egy éjszaka alatt megvisel egy friss sérülést, azért csak elmentem a balisebire megröntgeneztetni… Semmi baja, csak egy durva rándulás. Kaptam egy levehető műanyag sint, amit a doki szerint 2 hétig hordanom kell, de ő is mondta, hogy amit ebben bírok csinálni azt csinálhatom nyugodtan…
Tanulság:
A szervezetünk folyamatosan változik és alakul. Viszont vannak olyan alakulások amiknek annyira nem örülünk. Például mikor mondjuk eltörik egy csont, vagy zúzódik, akkor annak általában nem szoktunk örülni. Vagy másfajta sérüléseknek. Mint például ez a bokasérülés volt nekem… De én már egy pár éve örülök ezeknek, mivel “ha valami nem öl meg, akkor keményít”.
Szóval ez nem egy maradandó sérülés, hanem egy át alakító dolog… Nem elég erősek a bokaszalagjaim, és most ezt érzékelte a szervezet, mivel megsérültek, szóval most azon van, hogy megerősítse őket a gyógyulás folyamán…Azok akik harcművészetekkel foglalkoznak, nekik gyorsan meg kell ezt érteniük, hogy ez nem egy rossz dolog, hanem ez egy átalakulás. Mikor a test építi önmagát a még nagyobb terhelés elviselése érdekében. Persze ha valaki versenyből csinál valamit, akkor ezt sosem fogja felfogni, hiszen csak annyit lát, hogy most nem tud edzeni, csak pihenni és így degradálódik a tudása. De ha valaki életforma szerűen éli meg a harcművészeteket, akkor tudja, hogy időnként a test ilyen állapotba kerül, hogy még erősebb legyen…Csakhogy néhány konkrét példát említsek például a seiken. Az ököl első két bütyke, amivel az ütést kivitelezzük. Ezt minden valamire való harcosnak edzenie kell és ez bizony úgy néz ki, hogy ezzel üt valami keményet, de néha az is elég, hogy csak ezen nyomja a fekvő támaszt. Mert a bütykök ettől először bizony szét mennek. Emlékszem, mikor nekem kezdtek el átalakulni, egyenként a négy bütyök majd fél évig gyógyult, és folyamatosan sajgott és fájt. De most megnagyobbodtak és már nem nagyon történik velük olyan ami sérülést okozna nekik. Megvastagodott a csont, és a bőr is jócskán megvastagodott rajtuk. (Kérd meg élőben és megmutatom milyen. )

Ugyan ez például a sípcsont, amit szintén nem árt erősíteni, hiszen ezzel rúgunk, illetve ezt rúgják. Ennek a csontnak hosszúkás és szivacsos alapból a szerkezete, de ahogyan edzi az ember, ami igazából úgy néz ki, hogy üti vágja és igazából így folyamatosan zúzódik, a szervezet egyre több kalciumot nyom bele, amitől ez a gerendás szerkezet egyre sűrűbb lesz és a csont egyre keményebb…

Sípcsont törés és gyógyulás.

És akkor ugyan ez a helyzet az izmokkal, inakkal, szalagokkal. Bizony „sérülniük” kell, hogy erősödjenek. Minden így működik…

Hatsumi sensei mestere, Takamatsu sensei például úgy edzett, hogy fák kérgeit tépkedte le puszta kézzel, meg még volt egy két extrém gyakorlat, aminek következtében átalakultak a kezei és lábai, méghozzá így:

 Takamatsu Sensei keze Takamatsu Sensei lába.
Persze ez ma már nem olyan fontos, és nem erről szól leginkább a Ninjutsu gyakorlása. De egy természetes átalakulásra mindenképpen szükség van, ha valaki fejlődni szeretne a harc művészetében. Szóval végül is én örültem a boka reccsnek, mert bár kellemetlen volt, ahogy felgyógyult sokkal erősebb lett, ráadásul rengeteget tanultam azokból a szituációkból, amiket átéltem rajta keresztül.
Például ahogy hazafelé sántikáltam, a Keletinél a Metró aluljáróban rám jött egy 4-fős kis csapat, akik valszeg áldozatokra vadásztak, és megkérdezte egyikük, hogy fáj-e a lábam. Mire rá néztem és csak jeleztem, hogy igen, miért meg tudja gyógyítani? De a hanglejtésemből inkább úgy döntöttek, hogy nem is próbálják meg elvenni a telefonomat, vagy a tárcámat, hanem nagyon gyorsan tovább mentek…
A másik meg amit megtanultam, hogy soha ne hagyjak ki egy lehetőséget sem a győzelemre csak azért, “mert akkor hogy fognak nézni rám”, mert annak bizony ilyen következményei lesznek.
Bhagavad-Gita:
dehino ‘smin yathá dehe      kaumáram yauvanam jará
tathá dehántara-práptir      dhíras tatra na muhyati

Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.
És még egy rövid rész a magyarázatból:
„  Minden élőlény egyéni lélek, ezért minden pillanatban változtatja testét, s néha mint gyermek, néha mint fiatal, néha pedig mint öreg nyilvánul meg. Ám minden esetben ugyanarról a szellemi lélekrõl van szó, amely semmilyen változáson nem megy keresztül. Ez az egyéni lélek végül a halál beálltával elhagyja a testet, s egy másikba vándorol. „

Ne félj a változástól, ne félj a fájdalomtól!

szeretettel:

Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató, ZenShiatsu terapeuta.

, , ,

Nincsenek hozzászólások

Tradicionális Ninjutsu régen és ma

Néha találkozok olyan emberekkel akik azt kérdezik tőlem, hogy egy ezer éves tradíciókon alapuló harcművészet hogyan képes megállni a helyét a “modern” korban “modern” fegyverek ellen? Ők azok akik nem tudják, hogy az elvek amik a harcművészet mögött vannak, ugyan úgy érvényesek napjainkban, mint akár több ezer évvel ezelőtt. A művészet pedig ezen elvek alkalmazásában rejlik hely idő és körülmény szerint…Valahogy így:

tradícionális Ninmjutsu régen Tradícionális Ninjutsu ma

tradícionális Ninjutsu régen 2 Tradícionális Ninjutsu ma 2

Tradícionális ninjutsu régen Tradícionális Ninjutsu ma

Képforrás:Specwog

, , , ,

Nincsenek hozzászólások

Jiyu Kokoro “A harcos szív”

kokoro kanjiHétvégén ismét Zágrábba látogattunk Dsensivel meg Ákival a Seijin Dojoból, hogy Dean Rostohar 15dan sihantól tanulhassuk a harcművészet csínját-bínját. A szeminárium neve:
“JIYU KOKORO” SHINKEN GATA szeminárium

A harcművészetek régen nem tagolódtak ennyire határvonalasan el egymástól, hanem sokkal közelebb voltak egymáshoz az egyes irányzatok. Illetve ez ma is így van, csak ugye az egyes irányzatok tagjai nem akarják így látni. Régen úgynevezett Ryuk-ként voltak ismertek az egyes irányzatok, illetve stílusok, aztán az utóbbi 100 évben ezekből csináltak Aikidót, meg Karatét stb…, meg miegymást. Ezeket az irányzatokat szigorú, szerintem már-már dogmatikus határok közé szorították mára, sőt szabályokat hoztak bennük létre és így elvesztették eredeti mivoltukat, a harcművészeti eszenciáikat és ma már csak mint mozgási rendszerek maradtak fent.

Ninjutsu ezzel szemben megőrizte a kreatív-szabályok nélküliségét, ahol nem a mozdulat, hanem a mozdulat mögötti elv maradt a központban. Így napjainkban ez az egyetlen bárki számára elsajátítható életképes rendszer. 9Ryu-ból épül fel, vagyis 9 fő mozgás, illetve küzdelmi mentalítást foglal magába, melyek igazából tartalmazzák az összes többi más irányzat stílusát, vagyis magába foglalja az összes létező harcművészetet és hozzá állást, az Aikido már-már szentimentálisnak tűnhető lágyságától a Kungfu összetett kulminálásán át a Karate pusztító mindent elsöprő energiáiig. (Természetesen léteznek olyan harcosok az egyes fentebb említett irányzatokból akikre nem igaz a dogmatikus és az adott irányzatra jellemző mentalítás, de mivel nem konkrétan ezt tanítják, így csak nagyon kevés ilyennel találkozhattam eddig.)

Életre-halálra
Odafelé az úton hosszasan beszélgettünk a megfelelő hozzá állásról egy küzdelemben. Dsensivel egyazon véleményen voltunk, hogy nem szeretjük, sőt kerüljük az erőszakot, de ha mégis odáig fajulna a helyzet, akkor úgy állunk hozzá, hogy bizony megöljük azt, vagy azokat akik ellen küzdeni kell.
Áki ezzel szemben felhozta, hogy ő jár meccsre, meg ott sok a balhé, meg nem lehet így hozzá állni, mert utána örökre lemeszelnek, meg elítélnek, mert ilyenek meg olyanok a törvények és különben is micsoda elborult agy kell ahhoz, hogy valakinek mondjuk tényleg felnyissuk az ereit egy késsel…

Aztán Dean sensei hosszasan beszélt arról, hogy bizony aki rendőrnek megy, vagy katonának, akkor tisztában kell lennie azzal, hogy ez bizony egy veszélyes műfaj és akár meg is halhat egy-egy összetűzés közben. A harcművészet pedig erre a szituációra készít fel. Mármint legalábbis a Ninjutsu erre készít fel. Hiszen a Harc az életre halálra van, nem pontokra. Harcközben bizony nem jobb meg balhorogról, tiszta szabályokról, meg egyhangú pontozásról van szó, amit bírák csinálnak, hanem életről és halálról. Ha valaki nem ebben a tudatban edz, vagy csak áll hozzá az esetleges küzdelemhez, akkor az nem harcos, hanem csak egy bunyós. A ringben a helye és ott mehet és üthet vághat ahol ér, még kockáztathat is, hátha szerencséje lesz, de ha veszít akkor sincs semmi gond, hiszen bedobják neki a törölközőt és már vége is. De az igazi harc az nem ilyen. Az igen is brutális, könyörtelen és senki sem dobja be a törölközőt, ha rosszra fordulna a helyzet és senki sem tapsol meg, ha esetleg te éled túl.

Igazából ha úgy állsz hozzá egy esetleges küzdelemhez, hogy te bizony meg fogod ölni, el fogod pusztítani az ellent, akkor már csak ez a mentalítás elég sokszor, hogy az visszakozzon és ne akarjon harcolni. (Főleg, ha van némi tudás is ehhez  a háttérben) És ez nem attól függ, hogy ki mennyire vicsorog, vagy fújtat meg ordít meg hörög, hanem ez csak egy érzés, amit kisugároz az illető. Ha belenézel a szemébe egy ilyen embernek, akkor láthatod, hogy „hol van” ilyen téren és akkor tudhatod, hogy ő bizony egy olyan, akit ha le is győzöl az egyik füledet legalább le fogja szabni. Ilyen hozzá állással az ember nem lenyomni, megszégyeníteni, vagy fájdalmat okozni akar, hanem csak egészen egyszerűen a legkevesebb energia befektetésével megölni azt aki rátámad.
Éppen ez az ami miatt az ember mindent megtesz, hogy elkerülje a küzdelmet, vagyis hajlandó elviccelni, kidumálni, elszaladni ,vagy bár mit, csakhogy ne kelljen ezt tennie. De edzésen azt gyakoroljuk, hogy mikor viszont olyan helyzetbe kerülünk, hogy nincs más, és nem lehet kidumálni, elviccelni meg elszaladni, mert mondjuk akkor a családot, vagy a barátainkat…, ölik meg, akkor készen kell állnunk a küzdelemre, méghozzá életre halálra.

Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenkit kinyiffantunk aki csak ránk-köt, hanem azt jelenti, hogy bizony ha már bele megyünk egy küzdelembe, akkor úgy állok hozzá, hogy megölöm, de mivel azt gyakorlom, hogy miként tudom kontrollálni saját magamat is, így az adott szituációban dönthetek úgy, hogy meghagyom az életét, vagy nem okozok neki akkora sérülést. Magyarul minél tudatosabb vagyok, annál több esélyem van felmérni az adott szitut, hogy itt most elég csak odatennem egy leszorításnál a kés életlen felét a nyakához és akkor érti, hogy vége, vagy esetleg bizony el kell vágnom, hogy a 15 cimborája lássa, hogy nem viccelek és bármit megteszek ellenük.
A kérdés nem az, hogy miért ölöm meg, hanem az, hogy miért támadt meg. Felnőtt emberek vagyunk és mindent meg lehet beszélni. Ha valaki mégis az erőszakot választja, amit igyekszem elkerülni minden eszközzel, akkor viszont így kell hozzá állni, hiszen vagy ő, vagy én…

Az edényekről
Aztán egy nagyon jó hasonlatot is elmesélt Dean sensei. A tudásunkat vízhez hasonlította, amit egy edényben gyűjtögetünk. Kezdetben van egy kis edényünk és abba töltjük az alapokat. De aztán eljön az idő, mikor egyre jobban tele lesz ez az edény és akkor úgy érezzük, hogy eltelünk a tudással és nagyon jó meg minden, hiszen már sok mindent tudunk. De ilyenkor fogni kell az edényünket és le kell cserélni egy nagyobbra, szépen áttöltve bele az eddigi tudásunkat és akkor ami eddig úgy tűnt, hogy már nincs tovább kiderül, hogy még negyedéig sem tölti meg azt a nagyobb edényt…
Aztán persze ezt is elkezdjük tanulással gyakorlással tölteni és egy idő után ez is kezd tele lenni és akkor megint úgy érezhetjük, hogy nagyon jók vagyunk és tudunk egy csomó mindent és mi vagyunk azok akik így meg úgy és sokan bele is ragadnak ebbe a csapdába és nem fejlődnek tovább. De ha van intelligenciánk, akkor mikor elkezdünk így érezni, akkor megint szerzünk egy még nagyobb edényt, amibe áttöltjük az eddigi tudásunkat, ami ebbe a nagyobba megint csak úgy néz ki, mintha az alján lötyögne csak valami. És így tovább és egyre tovább… Ninjutsuban így állunk hozzá és így tudunk tanulni bármilyen irányzattól. Viszont a legtöbb irányzat, vagyis a legtöbb edény bekorlátozza magát és nem cserélnek edényt… (Tisztelet a kivételnek)

Ha ezt a hasonlatot átveszem az életbe, akkor bizony ott is simán megállja a helyét. Hiszen sokan esünk bele a büszkeség csapdájába, mikor eljutunk valami kitűzött célhoz és akkor azt gondoljuk, hogy ez az megcsináltuk mennyivel jobbak vagyunk másoknál, hiszen mi vegetáriánusok vagyunk, meg nem használunk semmilyen kábító mámorító szert, vagy minden nap hajnalban kelünk és 2órát meditálunk, vagy csak simán van lakásunk, házunk, vagyonunk, diplománk, vagy akár kettő stb…
Ez az edényes példázat egy nagyon jó rávilágítás arra, mikor valaki megreked egy szinten mert neki ott kényelmes, meg mert annyi tudással épp kiemelkedik már az általános tömegekből és annyian amivel ő már elégedett még csodálják, vagy követik is tudásáért. Ekkor úgy érezheti, hogy ő aztán, meg neki aztán… De ez nem más mint egy csapda, mert nem nyitott a további tudásra, hiszen a tanítás jön, de az edény már színültig telve és csak locsog mellé a drága kincs, mert az ember túl büszke ahhoz, hogy lecserélje egy nagyobbra az edényét.

Kokoro, harcos szív avagy a gyöngyfűzés művészete.
Az idei év témája, hogy nincs téma.
Vagyis az úgy van, hogy mint feljebb említettem Ninjutsuban 9 Ryu van, ami szimbolizálja a csatatéren megtalálható 9 féle harcost. A trükköstől, a fanatikuson át, brutális gyilkosig. Hatsumi Sensei a soke, minden évben egy-egy ilyen Ryut vett alapul az év témájának. Mindegyik Ryunak megvannak a maga speciális technikái. Viszont sokan estek a Bujinkanon belül is abba a hibába, hogy nem a Ninjutsu eszenciáját gyakorolták, hanem ezeket a katákat, meg denshokat (tekercsek amikre le van jegyezve egy-egy Ryu) gyűjtötték. Hatsumi sensei egy zseniális oktató, mivel az idei évre azt mondta, hogy idén nincs téma.
Vagyis gyakoroljuk a harcos szívet. Ezt japánul Kokoronak hívják.

Szóval egy rendhagyó szemináriumon lehettem a hétvégén, ahol nem technikákat és mozdulatokat gyakoroltunk, hanem technikai csoportokat mutatott a mester és azokat kellett hely idő és körülmény szerint alkalmazni, mindig kiválasztani azt, amelyik akkor és ott a legpraktikusabb megoldás volt.
Ebben pedig a művészet az, hogy nem előre kellett kitalálni, hogy most mit fogok csinálni, hanem ami épp jött.
Úgy mondják, hogy akció-reakció, vagyis amit az ellenfél ad, arra reagálsz. Szinte magam is elcsodálkoztam, hogy mik ki nem jöttek, milyen technikák elő nem bújtak a sok gyakorlás barlangjából néhány embernél…

Ennek köszönhetően olyan brutálisan elfáradtam a két nap alatt, hogy ma egész nap csak aludtam. Mert ugye akkor volt mindenkitől minden, ami épp eszébe jutott és ha épp én voltam a támadó, akkor gyakorolhattam azt is, hogy miként éljem túl a különféle földhöz-vágásokat, meg leszorításokat stb….
Ninjutsu egy végtelenül kreatív harcművészet, mivel elveket és nem technikákat kombinálunk össze. Dean sensei ezt tanította nekünk ezen a szemcsin. Amink van, amit eddig megszereztünk abból tudunk akkor és ott harcolni.
De ha már oda került az ember, akkor nem szabad azon gondolkodni, hogy mit meg hogyan, hanem csak érezni és cselekedni. Persze mindezt mindig tanították, meg mondták és igyekeztünk is, de most kifejezetten erről szólt az egész szemcsi.

Az eddigi szemináriumokon gyöngyöket mutatott, meg gyöngyfaragásra okított bennünket, és most pedig konkrétan csak arra, hogy miként kell ezeket a gyöngyöket szépen felfűzni és milyen fonálra érdemes…

Gouranga

, , ,

Nincsenek hozzászólások