- Nagato Sensei.

Gyakori, hogy úgy érzem, hogy soha nem fogom megérteni tanításait, és hogy sosem fog a lelkembe ívódni, amit átad nekem.

A Soke által tartott edzések mindig kellemes testi és szellemi fáradtsággal érnek véget számomra,  miközben magamban tétován mosolygok a tapasztalatok belső zűrzavarán. Számomra az Uke szerepe az “önmagunk kiszolgáltatásának művészete”. Mint uke, a szerepkörünk nem más, mint hogy egyenesen belesétálunk a halálba. Az igaz lélek megérti, hogy ez egy lecke a Sutemiben és fejleszti a harcos merszét, bátorságát. Uke-nak lenni azt jelenti, hogy átadod magad a tori-nak.Láthatjuk, hogy ez egy adok-kapok kapcsolat, mert cserébe mi is leckét kapunk az önzetlenségünktől. Azok, akik nem tudnak megszabadulni az önzőségüktől, és nem képesek megengedni az edzőtársuknak, hogy elhajítsa, megüsse, megrúgja őket vagy fájdalmat okozzon, tulajdonképpen hátat fordítanak a tanulásnak.

Az első lépés, hogy túllépj az egód, az önzőséged határain az, hogy tudomásul vedd, beismerd annak létezését! Eztán kell a bátorság és elszántság, hogy átlépjük az önzőségünk határait, és olyanná váljunk, mint egy üres csésze tea, hogy a közvetlenül a testtől, szívtől-lélektől és a szavakáltal sajátítsuk el a tanításokat. Ezek épp olyanok, mint egy Sanshin (Három szív).Érzem, hogy mennyire fontos a Sanshin szívének fejlesztése. Ez a szív olyan, mint egy három éves gyermek szíve. Azt mondják egy hároméves szíve olyan, hogy azzal százévig is elélhetne. Így hát bármi áron meg kell próbálnunk ezt az igaz szívet “fogjul ejteni”, hogy lehetőségünk legyen a helyes élet művészetének eltanulására. Egyszerű idegessé, és frusztráltá válni, ha nem vagyunk képesek azonnal, elsőre megérteni a Soke tanításait. Azt hiszem, fontos beismerni a tényt, hogy tanításai nem valók bárkinek.

Még azok sem, akik a Soke rendszeres tanítványai, sem garantált, hogy meg fogják érteni, ?Mindenki a saját Shugyo-ján van?

A művészet elsajátítása, az alapelvek egy leckéje is egyben – TÁVOLSÁG, MEGFELELŐ SZÖG és IDŐZÍTÉS.  (Kérlek úgy tekints ezekre az alapelvekre, mint egy emberi kapcsolatra vagy a társadalom módjaira és arra, ahogy az emberek és társadalmak növekednek.) (??)

Az én szemeimben az Uke lét nem más, mint felkészülés a jövőre. Én csupán megpróbálok annyira nyitottá válni, amennyire csak lehetséges. Végeredményül, remélem, hogy természetesen fogom a tudatalattimba és a “hara”-mba vésni a tanításokat. Ettől kezdve, már csak edzenem kell. Úgy hiszem, hogy az, aki túl elmélkedi, annak a tudata olyan dolgokat fog kreálni, amelyek valójában nem helyénvalóak. Az idő előrehaladtával, ezen embereknek a mozgása eltérő irányba fog fejlődni, mint azt a tanítások meghatározzák. Fontos, hogy megértsük, a Taijutsu a test művészete. Tanulj gyakorlással, és ne gondolkodással. A dojoban az elmélkedő tanítványok taijutsu-ja meg fog rekedni, beszűkül a látókörük és elméjük, miközben azt képzelik, hogy ezzel a megfelelő módon járnak el. < ?The proof is in the pudding? >.

Ezzel nyitottá válhatunk a Rokkon Shojou eszméjére, a hat érzék élesítésére, megtisztítására. Az edzésünk, mindig e körül forog. Célunk, hogy megtisztítsuk érzékeinket, hogy képessé váljunk látni a valóságot. Végeredményül, helyes döntéseket fogunk hozni, tudni fogjuk mikor cselekedjünk, és mikor ne. A tanulás kezdeti stádiumában a tanítványoknak másolniuk kell. Ez egy létfontosságú képesség, amelyel bírnunk kell. Aki nem tud utánozni, az nem tud tanulni. Erre utal a Sainou Kon KI-: Tehetség, Lélek és Kapacitás. A legnagyobb bók a tanulás kezdeti szakaszában, hogy úgy próbálsz mozogni, mint a tanítód.  Ezzel azt mutatod a tanítódnak, hogy nyitott vagy a tanulásra és az oktatásra. Talán nem ez az, amire minden tanár vágyik? Minél tisztább a tanuló szíve, annál nagyobb a “kapacitása”. A tanuló képes elsajátítani a tanításokat, a “figyelem elterelő zűrzavart” kizárva elméjéből, azzal együtt, amiről azt hiszi az agya, hogy látja, hallja és érzi. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy az öntisztulási gyakorlatok a Ryha edzés elejére vannak sorolva. Ha a harcművész tanítvány nem bír igaz, tiszta szívvel, végül elborult ítéleteket fog és bajt fog hozni. A Budo alapja a béke. Először azonban magunkkal kell békét kötnünk. Végül talán szerencsések leszük, hogy “Isten szemével és elméjével lássunk.” – Kanjin Kaname

A Soke nemrégiben nevezte meg Gan Shi Nankotsut, a múlt év témájaként. Kapcsolatban áll a hölgyek önvédelmével, amelyet közvetlenül Takamatsu Sensei tanított neki. Ez éppen anynira alkalmazható férfiak és nők esetén is. Ahogy a férfiak öregszenek, úgy öregszik az erejük is. Ha az illetőnek meg kellene védie magát az öreg évei során, egészen valószínű, hogy veszítene erősebb, fiatalabb támadójával szemben. Ez általános érvényű. ?A budo edzés előrehaladása az évek során szintén logikus.? Csupán annyit kell tennünk, hogy figyeljük a Soket. Soke oktatta a 15. danosokat, hogy megbizonyosodjon róla, hogy tanítványai értik a taijutsut, mielőtt megtanítja az ujjakal kapcsoaltos technikákat. Ha nem, a tanítványok, félre fogják érteni a tanításokat és csak az ujjak erejét fogják használni, nem pedig a Taijutsut. Valójában, az ujjak tehetséges használata, jó eséllyel a Shin Gi Tai elsajátításához vezet, amely egyesíti a lélek, a test és a technika hármasát. Shin Gi Tai mindennek ott van a hátterében, mindennek alapjául szolgá,l amit teszünk. Valószínűleg azt is beismerjük, hogy a Godan teszt, valójában ezen egyesített képességek tesztje.

Gyakran láttam magas rangú oktatókat lefogni a Soke által, akik megpróbálták megfékezni őt abban, hogy fájdalmat okozzon a test különböző részein. Ez szörnyű. Ha belegondolunk, az az ember, aki elutasítja a fájdalmat, elutasítja a tanításait. Fontos, hogy átadd magad, és megbízz Soke-ban. Soke a legmagasabb szintű leckéket nyújtja számodra. Már maga a tény is megtiszteltetés, hogy Ő okoz neked fájdalmat.

Soke azt mondta egyszer, miután rendkívül erős fájdalmat okozott nekem: ” Ezt be tudom mutatni Duncan-en, mert ő megbízik bennem.” Tapasztalatból beszélek. Nem magamat próbálom mások elé helyezni ezzel, csak az álláspontomat szeretném hangsúlyozni, hogy mit jelent Uke-nak lenni a Bujinkanban. Talán nem érted, miért vagy felkérve Uke-nak, vagy, hogy éppen mi történt veled. A legfontosabb, hogy elfogadd a tanításokat. Végül, úgyhiszem, amikor eljön az ideje, a tudást megszerzed, vagy a választ kapsz a kérdéseidre. De, ha abbahagyod az edzést, nem fogsz! Edzened kell tovább! Ne a fejeddel kérdezz, hagyd, hogy a válasz a testeden keresztül érkezzenek. Ez az, amikor a válasz belülről érkezik, és tudni fogod, hogy

ez az igazság és hogy most  igazán megértetted. Ezt a választ soha nem fogod elfeledni, mert ezt a Shin Gi Tai-on kereszül tan ultad meg, nem pedig az agyad által. Ezért nevezik Tai-jutsunak, nem pedig Atama-jutsu -nak!

Írta:

Duncan Stewart, Shugyou

15 Dan, Bujinkan Shihan

Eredeti forrás:

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=316070555077927&set=a.270199189665064.71254.270196676331982&type=1&theater

Fordította: Benőcs Tamás (Bujinkan Főnix Dojo)

Mostanában ismét egyre több olyan emberrel találkozom, akik gít-edző ruhát hordanak öv nélkül. Persze eleinte tudja az ember, hogy akkor biztos vett ruhát a srác edzésre és nem volt pénze övre, vagy épp nem volt fehér öv. De ez igazából nem igaz. Pedig ez szokott először lenni a fő érv, amit általában el is fogadunk magyarázatnak. Pedig a valóság egészen más.

Mit is jelent a fehér öv napjainkban?
A fehér öv általában minden harcművészeti rendszerben a kezdőt, vagyis a full kezdőt jelenti, aki épphogy elkezdte gyakorolni az adott irányzatot. Mivel a harcművészet nem küzdősport, ezért általában sokkal több van benne, mint ütések, rúgások halmaza, kombinációja. Vagyis a testi, fizikai kontaktuson túl valami olyanra is felkészíti gyakorlóját amire más nem. Olyan értékeket és olyan kulturális hozzáállást tanít, amit manapság nem tanítanak sem iskolákban, sem sehol. Főleg mióta már a katonaság sem kötelező hazánk fiainak. Ez a filozófia amit a harcművészet tanít általában különféle sok-sok évvel ezelőtti tradícióból ered, melynek fontos része az öltözet.

A ruha tudatmódosító hatása
Bujinkan Ninjutsu tréningeken fekete gít használunk. Persze ez csak a Bujinkan létezése óta van így, hiszen Hatsumi sensei, a jelenlegi Soke még fehér Gíben gyakorolt Takamtsu senseijel. De nagyon fontos megjegyezni, hogy gí nem létezik öv nélkül. Mert a gínek a felső részét, azt egy övvel szokták össze kötni, hogy rendezett szép viseletnek látszódjon. A tiszta és rendezett ruházat igazából egy tudat módosítás. Szerintem már mindenkin volt zakó, meg öltöny nyakkendő és mindenki vágja, hogy szmokingban másként kell mozogni, lenni, mint sima utcai ruhában.  (hölgyeknek mondjuk kisestélyi)

De ugyan így mondhatnám azt is mikor valaki szórakozni megy, mondjuk egy diszkóba, vagy templomba  és oda is kirittyenti magát. Valószínűleg a legszebb ruháját veszi fel, ami valószínűleg tiszta is és rendezett. És valószínű, hogy egészen másként fog viselkedni ezeken a helyeken, mint otthon. Mert általában azért járunk ilyen helyekre, mert ott valami más van mint otthon.  És ehhez általában egy másik fajta öltözet is kell.

Kik nem kötik fel a fehér övet és miért?
Na de vissza térve a fehér övhöz, van egy bizonyos fajta embertípus, akik nem szeretik felkötni. Pontosan azért, mert az jelent valamit. Általában valami olyan magyarázatok szoktak lenni, hogy engem nem érdekelnek a fokozatok, vagy engem nem érdekelnek az öv színek, vagy én nem ezért járok ide, vagy a feljebb már említett nincs…

Pedig igazából egészen más oka van annak, hogy valaki nem köti fel a rangjához és tudásához illő övet. Általában az alázat és nyitottság hiánya. Természetesen vannak kivételek, de az eddigi harcművészeti tanulmányaim folyamán azokon a helyeken ahol edzhettem, mindig figyeltem azokat az embereket akik nem kötnek fel fehér övet.

Azok az emberek akik nem kötik fel a fehér övet, csak azért nem veszik fel, mert túl büszkék elfogadni, hogy valaminek a legalsó lépcsőfokán állnak, illetve inkább úgy mondanám, túl büszkék elfogadni azt, hogy ahhoz, hogy valóban elindulhassanak az úton, rá kell lépniük a legalsó lépcsőfokra is. Mert fehér övet hordani az egy érzés. Egy olyan érzés amit ha valaki nem tapasztal meg, hiányozni fog neki egész életében, míg ezen az úton akar járni és ez a hiány egy olyan akadályt fog az útjába gördíteni, amitől csak nagyon nehezen fog haladni a további tudás megszerzése irányába, mert nem ismeri meg az érzést, hogy milyen egy rangsorban legalul állni.

Pedig ahhoz, hogy egy házat, diszkót, templomot, palotát is felépítsünk, mindig először ásnunk kell. Vagyis le kell mennünk alulra, hogy jó alapokat készíthessünk, amire aztán felépítjük azt amit szeretnénk. Természetesen más alapokat kell készíteni mind a négyfajta épülethez, de ebbe most nem szeretnék belemenni, itt a hangsúly azon van, hogy alapok nélkül bizony össze fog borulni a felépítendő ház.

Mi történik hosszú távon azokkal akik nem kötnek fehér övet a derekukra?
Vagyis ezek az emberek egyből a zöld övre mennek. Nálunk a Bujinkanban háromféle öv van. Fehér, zöld és fekete. Szerintem ez egy zseniális húzás volt a Sokétől, hiszen más rendszerekkel ellentétben  csak a 10kyu első szint jelöljük fehérrel, utána 9kyu-tól 1 Kyu-ig (a következő kilenc szinten) mindenki zöld övet hord. (Lányok pirosat.   És igazából tényleg nem nagy dolog megszerezni egy zöld övet, hiszen ha valaki azt szeretné elérni, akkor általában meg tudja tanulni az anyagot. De azt láttam, hogy azok akik nem kötik fel a fehér övet, azok mikor azt gondolják, hogy kész a ház, azt veszik észre, hogy mozognak a falak, nem tökéletesek az illesztések, a szigetelés sem, az ablakok sem zárnak jól, meg a tető is beázik. Ja, hogy nincs is tető?.

Vagyis az első lépcsőfok mindig az alázat és ehhez el kell jutni minimum oda, hogy az ember, ha már jár egy ideje edzésre és vesz is ruhát, akkor szerez egy fehér övet hozzá.

Mit lehet kezdeni azokkal az emberekkel akik mindezen dolgok ismerete ellenére sem szeretnének fehér övet kötni?
Nagyon egyszerű. Nálunk a Seijin Dojoban az a szabály, mint a legtöbb helyen a világban, hogy ha valaki 3-hónapot járt (Most négy lesz, mert az alapfokú Ninjutsu tanfolyam alatt senkit sem kötelezünk rá természetesen) akkor kötelező vennie egy Fekete gít, amihez ugye hozzá tartozik egy rangfokozatnak megfelelő öv is. Ha valaki nem akarja ezt a szabályt teljesíteni, akkor nem járhat hozzánk, nem tanítjuk Ninjutsuzni, mert Tradícionális Bujinkan Ninjutsut gyakorlunk, aminek a szabályzatába amit Soka Masaaki Hatsumi lefektetett, meg van határozva az edzéseken viselendő öltözék.

Mi van ha mégis fel köti valaki azt a fránya fehér övet?
Megnyílik előtte egy olyan kapu ami nélkül a valódi fejlődés, tanulás képessége elsajátíthatatlan. Természetesen nem a ruhától lesz senki sem az ami, de a Ruha és a rang segít abban, hogy a megfelelően tudjunk viselkedni a Dojoban. Ugyan úgy, mint mikor templomba, vagy diszkóba megy az ember.

sok szeretettel:

Horváth Ádám shidoshi-ho, dojo-cho

Egy olyan ostoba személy, aki 6 évet pazarolt el az életéből azzal, hogy nem volt hajlandó fekete gít és fehér övet venni magának az edzésekre, mert ebben a cipőben járt. De egyszer imái meghallgatásra találtattak, és találkozott végtelen szerencséjében egy olyan mesterrel, aki útba igazította és megtanította arra, hogy miért fontos felkötni a fehér övet a derekára…

Ezek közül most következzék a szellemi megtisztulás művészetének első fele, az 5 elem szerinti tulajdonságok  és gyarlóságok felosztása, melyeken felül kell emelkedni:

Seishin teki kyoyo

Önmagunk, személyes erőnk, erősségeink, gyengeségeink ismerete. Szellemi állóképességi gyakorlatok, a dolgok szemléletének útja, helyes látásmód.

Két fő részből tevődik össze. Az egyik a Go dai, az öt természeti elem, a másik a Kuji, a meditációs gyakorlatok.

Go dai: Az öt elem a nindzsa életének, gondolkodásának mozgatója. A harcban, a küzdelemben is ezt testesíti meg. A helyzetnek megfelelő legalkalmasabb motivációnak kell előtérbe kerülnie. Az emberi létezést is az öt elem határozza meg, a gyarlóságokat is így osztották fel.

Go dai

Chi: A Föld, az első és legfontosabb. Minden más kiindulópontja. A stabilizáció, a nyugodtság, a méltóság és az időtállóság jelképe. Maga az emberi test. A kéz kisujja jeleníti meg. Lélektani szempontból ez a lustaság, a változás és mozgás elvetése. A lusta embert könnyebb becsapni, megtéveszteni vagy akár megvesztegetni, mint az ébert. Könnyű elosonni mellette, mögötte, könnyen el lehet bújni és persze könnyen meg lehet ölni. A lustaság kihasználása a rakusha.

Sui: A Víz. Az érzékek, érzések jele. Tapintás, hallás, látás, ingerek érzékelése. A víz az élet tápláló ereje. A gyűrűsujj jeleníti meg. A düh megfelelője. A víz az emberi tudat megfelelője, ami pedig a változékony és érzelmi reakciói vannak. “A harag rossz tanácsadó.” – mondja a régi közmondás. Ez valóban így van, tudták ezt a nindzsák is. Van akit a gúnyolódás, van akit a sértegetés, másokat a tehetetlenség dühít fel. A feldühített ember kapkod, elhamarkodottan cselekszik, hanyag, így könnyű préda az ellenfélnek. Több harcművészeti stílus is alkalmazza a feldühítés taktikáját az ellenféllel szemben, pontosan ebből az okból kifolyólag. Az első kitörés hatalmas erejű, ezért veszélyes lehet, hacsak nem direkt erre számítunk. A kitörés után az ellenfél kifullad, erejét veszti, így pedig már könnyen el lehet bánni vele. A düh kihasználása a dosha.

Ka: A Tűz. A tűz az értelem, kreativitás, alkotóképesség, lobbanékonyság, erő jele. Vannak olyan pillanatok amikor habozás nélkül támadni kell,amikor is az ösztönöknek nagy szerepe van. Jele a középső ujj. A félelem, jámborság, jólelkűség eleme. Az ilyen embereket agresszivitással, durvasággal lehet befolyásolni. Ez az eszköze a rablóknak, a nemi erőszak elkövetőinek, a vagányoknak, az átnevelőtáboroknak, szigorított fegyintézeteknek, munkatáboroknak, de az elit katonai egységek kiképzésében is fontos szerepe van. Csak a legszilárdabb szellemmel lehet ellenállni a hosszabb időn át tartó progresszív lelki erőszaknak. Mindenki fél valamitől. Ha magunkba mélyedünk és megvizsgáljuk félelmeink okait, akkor már egy kicsit kevésbé félünk tőle. A félelmek csökkenthetőek, csak foglalkozni kell velük. Ha valaki nem foglalkozik a félelmeivel, akkor egész életén keresztül félni fog azoktól a bizonyos dolgoktól. Az ezzel való visszaélés a kyos.

Fu: A Szél. A vidámság, a jólelkűség, az emberek szeretete, az irántuk való jóindulat jele. Mindenhol mindig jelen van. A nindzsánál is mindig jelen kell, hogy legyen. A lágy szél mindent körbevesz, mindent kikerül, de nem pusztít. Jele a mutatóujj. Intellektuális beállítottság, szeretetre való képesség és igény. Koldusnak vagy nyomoréknak álcázva próbálták meg a nindzsák az emberek sajnálatát, együttérzését kihasználni. A megsajnált embert viszont általában le is becsülik mint ellenfelet, és ezt várta a nindzsa. A legtöbb jólelkű ember a hatékony támadási módokat túlságosan brutálisnak tartja, így azoktól kevésbé kell tartani. Ezen tulajdonságok kihasználása az aisha.

Ku: Az Űr. A bennünket körülvevő világmindenség, az egyetemesség szimbóluma, a másik négy elem hordozója. A köztük lévő összeköttetés, az őket alkotó elemi részecskék jele. Jele a hüvelykujj. Lélektani szempontból ez a hiúság, mohóság és korlátlan lehetőségek utáni vágy eleme. A hiú ember ritkán ismeri fel az ellenségeit. Önteltségében nem törődik másokkal, észre sem veszi, amikor megbántja őket. Sőt, később sem veszi észre őket. Előbb-utóbb emiatt sebezhetővé válik. Az “ismeretlen” ellenség könnyen a bizalmába hízelegheti magát színlelt barátsággal, csodálattal. Könnyen zsarolható, becsapható és megtéveszthető.

Ide tartozik a kéjvágy is. Ahol kéjvágyó az ellenfél, ott a helye a kunoichi-nek, a női nindzsáknak. Rengeteg történet van, ahol férfiak estek áldozatul a kontrollálatlan nemi vágyaiknak.  Ennek a tulajdonságnak a kihasználása a kosha.

Láthatjuk, hogy az érzékek kontrollálása nem csak egy amolyan vallási fanatizmus, hanem a harcművészetek komoly gyakorlóinak is egy alap dolog. Az önmegtartóztatás az élet minden területén hasznos dolog, hátha még az élet után is képesek vagyunk nézni. Az ösztönösen létező ember, aki úgy él mint egy állat és igyekszik minden érzékének mindig eleget tenni, nos neki nem sok köze van harcművészet, vagy bármilyen más önmegvalósítással kapcsolatos út  gyakorlásához…

Egy állatnak négyféle dologról szól az élete: evés-ivás, alvás, párzás, védekezés… Ha csak azért gyakoroljuk a Harcművészetet, mert védekezni szeretnénk, akkor igazából mi magunk is csak állatok vagyunk és nem is harcművészet az amit gyakorlunk, hanem csak bunyó, ami az elismerés, hírnév, gazdagság, vagy követők, tanítványok szerzése iránti vágyból fakad.

Le kell győznünk az állatias ösztöneinket, amiket az érzékkielégítés utáni vágy táplál és át kell alakítanunk őket lelki ösztönökké, amik az egész emberiség fejlődését szolgálják.

A lélek sat-cit-ánanda, vagyis örök-tudással-boldogsággal teli ezt kell megértenünk és akkor egy komoly lépést tettünk az úton, amin járni szeretnénk. (Már ha valóban szeretnénk járni rajta) ;D

eredeticikk: Bujinkan Fudoshin Dojo Szeged

Mik a harcművészet fő elvei?

Miért vesztek tűntek el  a harcművészet elvei és változott sok rendszer küzdősporttá?

Melyek azok a gondolatok, alap elvek, melyek minden harcművészeti rendszerben benne voltak valaha?

Miért más a valóság mint a filmek?

Ezekre a kérdésekre adja meg a választ az alapelvekről szóló alap tanfolyam, mely 13 hetes, és semmilyen kötelezettséggel nem jár…

A tanfolyam mellé AJÁNDÉKBA kapod a “Niják Bibliáját: Sun Ce A Háború művészete c.:

• Ez egy lehetőség Neked, hogy megismerd mélyebben a Budo, a harcművészet útját és nem kerül semmibe.
• Ha bármikor úgy érzed, hogy nem tetszik, egy kattintással le tudsz iratkozni a tanfolyamról.
• Az adataidat Soha semmilyen körülmények között nem szolgáltatjuk ki 3. félnek…

Itt tudod elolvasni azoknak a véleményét az edzésekről, akik hozzánk járnak

A kezdő tanfolyam első két hónapjában általában van mindenkinek ideje eldönteni, hogy mennyire gondolja komolyan azt, hogy ő most harcművészetet akar tanulni. Eleinte lassan-lassan haladunk apró lépésekkel. Megtanulunk állni, járni, esni, kelni, gurulni. Aztán ütni, rúgni és így tovább. Ez persze nem tűnik így veszélyesnek, meg rémisztőnek és ennek az írásomnak nem is az a célja, hogy meg rémisszek, vagy ijesszek bárkit is.

Mikor én elmentem életem első Ninjutsu Edzésére, nagyon tetszett, hogy ugyan úgy bántak velem a többiek, mint ha már nagyon-nagyon rég óta együtt edzenénk. Persze figyelembe vették, hogy új vagyok, meg suta és azt is, hogy egy edzésen legalább kétszer le kell ülnöm, mert leesett a vércukrom, vagy épp csak valami fájt. Na de akkor más idők jártak. Akkor még nem volt olyan sok irányzat és nem volt akkora média nyomás, internet meg még csak véletlenül sem létezett a környéken.

Aztán szépen lassan hozzászoktam a ritmushoz és megkedveltem, sőt megtanultam szeretni, erőt meríteni a fájdalomból. Persze ez sok munka volt és még most sem tökéletes a folyamat, de mindenképpen azt gondolom, hogy hasznos. Viszont mióta arrafelé halad a világ amerre, és a fiatalok olyanok amilyenek, érdekesen változnak a dolgok. Például most már kezdő tanfolyamot kell indítani, hogy az embereket érdekelté tegyük abban, hogy jöjjenek edzeni és legyenek olyan emberek akikkel mi magunk is együtt edzhetünk. Mert ugye a saját tanulásunk, fejlődésünk, előrehaladásunk, attól függ, hogy vannak-e jó edző partnerek. És ha nincsenek, akkor szép lassan egyedül marad az ember és megáll az útján.

Na de visszatérve a Kezdő edzésekhez, meglepve tapasztaltam, hogy mennyi ember maradt idáig. Persze nagyon-nagyon leszoftosítottuk a kezdő, “bizalom építő” tréningeket, hiszen többnyire olyan emberek jönnek, akik nemhogy a fájdalomhoz, vagy a rendszeres mozgáshoz nincsenek hozzászokva, hanem egészen egyszerűen csak nem rég keltek fel a gép elől, mert találtak egy ilyen jó kis honlapot, ahol el tudták olvasni, hogy milyen jó is a Ninjutsu és igazából ha eljönnek ide, akkor tényleg megtanulhatnak harcolni.

Mi pedig össze állítottunk egy edzés tervet ezeknek az embereknek, és tényleg csak nagyon óvatosan, szoftosan fokozatosan megyünk bele mélyebb régiókba. Viszont azt kell mondanom, hogy ha nem is úgy, mint ahogy én annak idején egyből a mélyvízbe, de meg kell tanulnunk azt is. Vannak olyan állomások az ember életében, amiken ha harcművészetet tanul, előbb vagy utóbb át kell mennie. Sőt ezek nem amolyan egyszer megtörtént események, hanem olyanok amik ismétlődnek időről időre. Mint mikor először tökön rúgnak, vagy gyomorszájon vernek. Mikor az első monoklival mész haza és hetekig ott lilul a szemed alatt, vagy az első letört fog, vagy felrepedt száj. az első törésről nem is írok, de a különféle ficamok és egyéb nyalánkságok is ide tartoznak.

Persze nem az a cél, hogy mindig folyjék a vér, meg törjön a csont, de mivel igyekszünk reálisan edzeni, így néha, mikor az emberek új dolgokat tanulnak néha nehéz meghatározni, hogy hol van az a határ, ahol már reális a mozdulat, de még nem okoz komolyabb sérülést. Természetesen nem mindennaposak ezek az edzéseken, sőt azt kell mondanom, hogy egy Dojoban egy évben max egy embernek történik valami ilyesmi próbatétele.

Mindenkinek eljönnek az életében ezek a vízválasztó pontok. Mikor először kap egy komolyabbat és akkor azzal az érzéssel kell szembesülnie, hogy megsérült. És akkor itt jönnek az elmében cikázó érvek, ellenérvek, hogy most mi van. A legtöbb esetben mikor imígyen elveszíti valaki a „szüzességét”  általában mindig le szokott állni. és ki megy a mosdóba, megnézi, lemossa, aztán általában visszajön és folytatja az edzést.

Ezek a sérülések olyan emlékek amikre utána pár napig biztos emlékszik az ember, hiszen ha mondjuk fel repedt a szája, akkor ha só ér hozzá, az csípi, a fűszerekre is nagyon érzékeny, hogy egyéb szájjal végzett dolgokról már ne is beszéljünk. Vagy egy ficam, rándulás, vagy egyéb sérülés szintén befolyással lesz a mindennapokra, úgy, hogy emlékeztetni fog, hogy csinálsz valamit, amitől másképp mennek a mindennapjaid, mint eddig. Mikor a tatamira görnyedve épp azon gondolkodsz, hogy ki tudsz-e szaladni hányni, vagy inkább itt helyben lehányod magad, mert úgy görcsöl a gyomrod, akkor az olyan érzés amivel addig még nem találkoztál.

Azt mondom, hogy egy igazi harcban, küzdelemben mindenféle képpen fogsz találkozni ezekkel a szituációkkal. És nagyon sok minden fog azon múlni, hogy miként reagálsz a sokkon, amit okozna egy sérülés. Mert a legtöbb esetben egy ilyen cucc eldönti véglegesen a szituáció kimenetelét. De ha küzdesz vele és készülsz rá, sőt edzésen sem zavar, már, nem féltél tőle, akkor annál hamarabb tudsz úrrá lenni az érzésen, sőt annál inkább az előnyödre tudod fordítani azt a sokkot amit az ellenfél érez, mikor tudja, hogy bevitt neked egyet, de te meg fel sem veszed, csak még ádázabbul küzdesz tovább.

Vagyis csak lenyalod a vért, veszel egy következő lélegzetet és mész tovább. Hiszen ennyi az élet és ennyi a harc is. Hogy jó úton jársz-e ennek az elsajátításához, azt könnyen meg tudod állapítani magadról. Miként jössz edzésre?

Ha kezdő vagy: Alig várod már hogy megint ott legyél és tanulj, sőt még otthon is ezen agyalsz, meg gyakorolsz, hogy legközelebb edzésen még jobb legyél, vagy úgy kell rá venned magad minden tréningre…

Ha haladó vagy: Egyszerűen imádod, hogy most már minden nap tudsz edzeni és igyekszel minden tréningen ott lenni ahová beengednek és az a kedvenced, mikor egy nap már ott lehetsz a haladó edzésen és utána még ott maradsz a kezdőn is, hiszen tudod, hogy az alapoknál fontosabb nincs és azok minél mélyebb elsajátítása az út maga. Vagy elhitted, hogy te már haladó vagy és csak a haladó edzésekre jársz, utána meg teázgatás közben figyeled ahogy a „kezdők szenvednek” azokkal a dolgokkal amiken te már túl vagy.

Ninjutsuban nincs visszalépés, és nincs olyan, hogy valamit te neked már nem kell csinálnod, vagy nincs olyan, hogy te már ezt a dolgot sokkal magasabb szinten tudod csinálni, hiszen annyit gyakoroltad. Akkor tudsz valóban valamit, hogyha bármikor és bármilyen szinten meg van neked a mozdulat. Ha nem tudod úgy ahogy azt a kezdőknek tanítják, akkor nem tudod igazából, csak elhitetted magaddal, hogy jó vagy. De igazából minden technikát, minden mozdulatot akkor tudsz igazán, ha egy kezdőn, vagy idegenen, vagy más irányzat képviselőjén is át tudsz vinni. Mert ők azok akik nem tudják, nem gyakorolták be, hogy hogyan mozduljanak, mint a többi „haladó” akik a minél kevesebb fájdalom érdekében lemennek minden mozdulatodra…

Én annak idején mindenféle trükkel igyekeztem a mesterem kedvében járni, hogy kezdő létemre ott lehessek a haladó edzéseken is. Persze rajtam ez sem segített mert tehetségtelen vagyok, de azt hiszem a kitartásom sokat fejlődött ettől…

És ezeken az állomásokon mindenki át fog menni, ha akar, ha nem. És még sok másikon is. Sőt ha minél jobban fejlődik valaki, minél gyorsabban halad az úton, annál gyorsabban jut mindig el a következő szintre, ahol ilyen megállók is vannak…

“Az ki tudja mi a harc, az mindent megtesz, hogy elkerülje.”

Nincs legjobb stílus, nincs legjobb harcos, csak emberek vannak. Mindig a gyakorló, az egyéni lélek számít, nem a rendszer, amelyet tanulmányoz. Egy konfliktus esetén az ember – fizikailag, szellemileg, lelkileg – kifejlesztett egyénisége, szabadsága dönt.

Az emberek beszélnek a harcművészetről, különböző vicceket gyártanak róla, esetleg megpróbálják utánozni a mozdulatokat. Azonban csak az igazán kitartók és aktív tanulmányozók értik meg a harcművészet valódi jelentését.

Alapja: Fölé emelkedni az erőszaknak és az erőszakosságnak. Ez a fajta gyakorlás képes arra, hogy a bennünk rejlő hatalmas energiákat alkotó, építő jellegű tréningeken használjuk fel. Segítve ezzel önmagunk fizikai, szellemi és lelki fejlődését.

Ninjutsuban alapelveket tanulunk, gyakorlunk, nem pedig technikákat, és gyakorlatsorokat. Olyan elveket, melyek az életet is működtetik. Ezen elvek megértése, megvalósítása, a hely idő és körülmény szerinti megfelelő alkalmazása maga a harcművészet.

“Az elvek ismerete az a tudás, vagyis intellektus. Az elvek alkalmazása az pedig  a művészet…”

Mindannyian tanulunk. Általában mikor az emberek eljönnek egy-egy tréningre, mindig van valami elképzelésük, hogy mi az amit szeretnének tanulni. Látták egy filmbe, vagy a Youtube-on. Ez tetszett meg nekik és ők is akarják. Ezzel nincs is baj. Hiszen valamiért mindannyian elkezdtük gyakorolni a Ninjutsut. Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy a valóság néha más, mint a filmek, vagy a videó portálokon szépre összevágott sokat begyakorolt felvételek. Vagyis ha valaki azt szeretné, természetesen megkaphatja. Csak meg kell fizetni érte. Mert mindennek ára van. És a fizetség az nem pénzben, vagy anyagi javakban mérhető. Mert ha valaki valóban szeretne egy komoly szintre eljutni, akkor abba időt, energiát és legfőképp a saját elképzeléseit kell áldoznia.

A folytatásért katt.

Úgy is mondhatnám, hogy komoly lemondásokat kell gyakorolnia annak aki valóban szeretne és valóban fejlődni. A Bujinkan Ninjutsu nem való mindenkinek. Nálunk nincsenek olyan gyakorlatok amik mindig minden körülmény között működnek. Nem tudunk ilyeneket adni. Hiszen az élet is ezerféle képpen alakulhat és mindig lehet egy apróság ami miatt más az adott helyzet mint ahogy azt az ember akár ezerszer is begyakorolta.

Ninjutsu egy másik nevén Taijutsu. Ami azt jelenti, hogy a test művészete. Vagyis megtanuljuk kreatívan használni ezt a földi porhüvelyt. Megtanulunk alkalmazkodni, túlélni. Elveket tanulunk, nem konzerv megoldásokat. Az elveket viszont nem elég ismerni, hanem gyakorolni kell. De erre bizony időt kell áldozni, és legfőképp általában azt amit saját magunknak eddig gondoltunk.  A Ninjutsu gyakorlása közben olyan belső félelmeink, elfojtásaink, gátjaink szakadnak fel, melyeket gyakran nem is szándékoztunk átlépni. Ezek a gátak egyénileg mindenkinek máshol vannak, más formában jelentkeznek.

De az anyag, az oktatási rendszer úgy van összeállítva, hogy szépen, lépésről lépésre egyre több mindent kezdjünk másképp látni, élni. Első edzésen általában azt tanuljuk, hogy hogyan álljunk, hogyan járjunk. Aztán szépen lassan tovább haladunk, egyre beljebb. És ez fáj. Ha az ember nem tud elengedni dolgokat, akkor fájni fog neki. Nem azért, mert fájnia kell, hanem egészen egyszerűen azért, mert a változás az meg történik. És ha valaki minél jobban ellene van, minél inkább kapaszkodik az elmúló dolgokba, akkor mikor jön az idő és kitépi a kezéből, akkor az fájni fog.

Ez a fájdalom nem az ízületek, csontok fájdalma, de még csak nem is az izmoké. Ez belül fáj, ott legbelül a szívben. Ha valaki minél többet gyakorol, minél többet edz, annál gyorsabban halad az úton, annál gyorsabban fejlődik. És ha valaki minél gyorsabban fejlődik, annál hamarább jönnek el az életében azok az állomások, amik forduló pont elé teszik a gyakorlását. Azt mondják, hogy 10 Ninjutsu gyakorlóból  9 csak azért edz, hogy az az egy tudjon tréningezni. Vagyis vannak olyanok akik komolyan gondolják, meg vannak akik nem gondolják olyan komolyan. Azaz egy,  aki komolyan gondolja, na ő az akiből lesz valami. Ő az aki túlverekszi magát tűzön, vízen, fájdalmon, rettegésen és nem adja fel, hanem meg tanul örülni a változásnak. Ez nem azt jelenti, hogy a többi rossz lenne, hanem csupán annyit, hogy a másik 9-nek azért jó a ninjutsu, mert rá jön közben, hogy ez nem az ő útja és másfelé veheti az irányt. Arra amerre fejlődni fog, amerre fejlődni szeretne.

Ő az aki ezt a tudását fogja tudni alkalmazni az utcán, az életében, harcban, bárhol bármikor. Ezért mondják, hogy egy Ninja nem lepődik meg semmin. Mert ha jól gyakorol, akkor annyi mindent lát, hogy nem érik meglepetésként a legmegdöbbentőbb dolgok sem. (Egy bizonyos idő után.)

És itt jutunk el oda, amikor már maga várja a kihívásokat az élettől, mert nem úgy áll hozzá a változáshoz, hogy valamit el fog megint veszíteni, hanem úgy, hogy megint van lehetősége fejlődni… Ez az igazi jó gondolkodás mód, ami segít a fejlődésben, ez az ami előre visz. De ezt megvalósítani komoly munka, hiszen manapság egyáltalán nem ezt tanítják. Hanem épp az ellenkezőjét.

Tovább a többi olvasni való cikkhez

Pit Bull
Egyszer láttam egy pitbullt, akinek a gazdája dobált egy fa ágat, az meg szaladgált és mindig vissza hozta neki. Aztán egyszer csak  a gazdi nagyobbat lendített, és az ág (jó nagy darab volt ám) felrepült egy közeli játszótér két ember magas bokrának a tetejére, és onnan nem tudott le esni. A pitbull meg látta bizony hogy ott van az ág, és elindult volna először fölfelé. De a Pitbullok azok ugye nem majmok, hanem harcos ebek, akik nem alkalmasak annyira fára mászni, és a vékony kis ágakról hol az ő lába fordult le, hol azok adták meg magukat és törtek le a súlya alatt. De persze arról szó sem lehetett, hogy lesz egy másik bot. Mert neki az kellett…

Egy ideig próbálkozott a felmászással, de aztán látta, hogy a bokor nem túl erős és törik alatta mint a pozdorja, és akkor stratégiát váltott. Elkezdte széttépni a bokrot. először a vékonyabb ágakat szabkodta ki, de aztán rá jött, hogy ez így túl sokáig fog tartani, és megragadta a bokor egyik fő törzsét, és elkezdte izomból tépni.

Ez egy naplementés délután történt A Derkovits lakótelepen Szombathelyen, az Anita presszó előtt, ahová akkoriba jártunk Street-Fighterezni. A környék tele volt játszó terekkel, és ez a bokor is épp egy ilyen játszó teret védett a kocsmától és a járdától. Na meg persze tele volt gyerekekkel, meg szülőkkel.

Ők voltak azok akik eleinte figyelmesek lettek a hatalmas bokor egyre nagyobb rángatózására. És ahogy Pitbull egyre dühösebben tépte a fő törzset, úgy érezte meg az egész környék egy harcos élőlény harcos szellemét, akit immáron senki és semmi nem érdekelt, csak hogy elpusztítja a bokrot, aki elvette a botját. Aztán a szülők észre vették az egyre vehemensebben küzdő pitbullt, és óvón hívták magukhoz gyermekeiket, hogy szép lassan a játszótér másik felébe gyűlt egy kisebb tömeg, akik néma csendben figyelték az eseményeket.

De megfagyott az egész környék, sőt még az emeletes házak ablakából is ki jöttek a nagy csendre az emberek. De még a kocsma is elcsendesedett, amikor az elhalkuló világba menydörgésként hasított bele a hatalmas bokor utolsó és egyben legnagyobb reccsenése, amivel nem a bokor tört el, hanem a gyökerei szakadtak ki a földből.

És akkor a pitbull boldog volt, mert már érezte a zsákmányt, ahogy elindult a hatalmas bokorral be a játszótér közepe felé, ahol elég nagy hely volt ahhoz, hogy el kezdje rázni a bokrot, hogy vissza szerezze az ágát. A meginduló bokor látványa aztán elnémította az egész környéket és végül már minden szempár a kutyára és a hatalmas bokorra szegeződött. Egyszerűen nem lehetett nem észre venni, és nem oda figyelni arra, hogy mi történik.

Persze mindebből az egész néző sereg csupán annyit látott, hogy egy hatalmas harci kutya épp egy bokrot marcangol szét, és rettegve imádkoztak, hogy csak nehogy meginduljon feléjük, vagy a gyerekeik felé. Erre rá dobott még egy lapáttal, hogy vadul el kezdte rázni a frissen kitépett bokrot, és annak rázkódása valami iszonytató látvány volt vizuálisan, hiszen mégis csak egy két ember magas dolog rázkódott egy térdig érő élőlény tettei nyomán.

Aztán egyszer csak egy koppanás, és a bokor vissza adta a Pitbullnak az ágat, az meg nagy diadalom ittasan elengedte a bokrot, mit sem törődve az őt figyelő kisebb tömeggel, oda ment érte, felvette, majd szaladt a gazdájához, egy újabb dobásért.

A Gazdi egy bőrszerkós motoros nő volt, aki még szintén néhány bőrszerkós motorossal beszélgettek a krimó előtt, de körbe állva, úgy hogy a gazdi csak háttal volt az eseményeknek. Nekik fel sem tűnt a szituáció, csak mikor a kutya benyomta magát az egymáshoz közel álló lábak között az ággal és a gazdája kezébe adta. Aki mikor megfordult, hogy dobjon, akkor vette észre, hogy mindenki őket nézi… (Ez 1988-89 környékén lehetett, amikor még se a pitbullok, se a bőrszerkós motorosok, pláne bőrszerkós motoros nők nem voltak szokványos látvány.) Aztán néhányan éppen a bátorságukat gyűjtötték, hogy szót emeljenek, de ezt a motorosok már nem várták meg, hanem felpattantak a lovaikra és elvágtattak a naplementébe.

A bátorodók meg vissza ültették a bokrot, aki talán azóta is ott éli életét…

A célok eléréséről.
Sok-sok féle filozófia és elmélet látott már napvilágot arra, hogy miként érjük el céljainkat. Igazából ahány ember annyi féle megoldás és út létezik egy bizonyos dolog elintézésére. Ezek között az emberek között vannak olyanok akik képesek tényleg elérni a céljaikat, álmaikat, és vannak olyanok akik nem. Igazából az utóbbi csoport is tartozhatna az előbbibe, de egy nagyon fontos dolog hiányzik belőlük. A kitartás. (erről már írtam)

Akik soha sem érik el céljaikat.
Szóval azokról most nem szeretnék mesélni, akik nem szokták elérni a céljaikat, csupán annyit, hogy nagyobb többségben ők vannak. És őket is két csoportra lehet osztani. Az egyik, akik el indulnak, elkezdik a megvalósítást, de valamiért kudarcba fullad a tevékenységük, a másik pedig az aki el sem indul, csak marad az álmodozás útján és egész életében mások álmaiért céljaiért dolgozik.

Vannak azok akik sosem adják fel.
Na de vannak azok akikre azt mondják, hogy sikeres emberek. Pedig igazából nem csak sikeresek ők, hanem kitartóak. Ami azt jelenti, hogy lehet, hogy könnyen jön valami, és lehet, hogy mocskosul nehezen, de nem tágítanak, hogy elérjék azt amit szeretnének, vagyis folyamatosan a sok-sok kudarc ellenére folyamatosan különféle erőfeszítéseket tesznek arra, hogy újabb és újabb módszerekkel érjék el amit akarnak.

A tervezés fontossága
Amikor valaki szeretne valamit, nagyon fontos, hogy eltervezze, milyen lépésekből, elemekből áll össze a cél elérése. Például ha akar valaki egy házat, ahol boldogan élhet, akkor nem árt ha el dönti, hogy hol legyen az a ház, milyen településen, milyen telken, mekkora legyen, hányan éljenek benne, milyen dolgokat lehessen ott csinálni (például, ha nem túl nagy a kert, akkor kertészkedni elég nehéz, főleg ha oda még kocsival is be akar állni.) stb-stb egészen a nagyon apró részletekig.

Mennyibe is fog ez kerülni?
Mikor ez meg van, akkor meg kell nézni, hogy akkor egy ilyen okosság mennyibe is fog kerülni. Vagyis szépen elemenként meg kell nézni, hogy mennyibe kerül bele egy medence (Persze ez már tényleg túlzás, de ha akarod, akkor tudnod kell mennyiért), vagy egy fürdőszoba, konyha, ablakok stb.

Most éppen mennyi van, és mennyi lesz a jövőben, ha így mennek a dolgok?
Mikor pedig meg van az ár, akkor ki kell találni, hogy miként fog az ember fia szert tenni ekkora vagyonra. Mennyi félre tett pénze van most, mennyi a bevétele, várhatóan mennyi a bevétele lesz a jövőben, illetve milyen forrásokból tud plusz bevételre szert tenni.

Idő tényező.
Mennyi idő alatt képes elérni ezt a célt, illetve mennyi idő alatt képes előteremteni a hozzá szükséges eszközöket. Mert ha nincs idő limit, akkor nincs tettvágy sem. Szóval ki kell tűzni egy célt, hogy edigre meg eddigre meg lesz a negyede, edigre a fele, és utána pedig ekkor meg ekkor az egész…

Egyeztetés azokkal akikkel együtt szeretnénk mindezt.
És akkor természetesen van egy másik rész is, hogy akkor kikkel szeretne ott élni, és akkor ők is szeretnének-e vele, és ha igen, akkor az ő álmaik terveik össze egyeztethetőek-e azzal amit ő kitalált, mert ha nem, akkor bizony kompromisszumokat kell kötni. De a legjobb ha együtt megy már a tervezgetés dolog is, és akkor együtt tudnak számolni is, és együtt tudnak küzdeni a célokért is. Együtt nézik a bevételeket, kiadásokat stb…

Végrehajtás.
Na és akkor jön a leg nehezebb része, mert ötletekkel és álmokkal tele van a padlás. Vagyis az következik, hogy valóra váltsuk a nagy terveket. Elkezdünk nyomulni, szervezni, tervezni, dolgozni azon, hogy akkor valóra váltsuk a célunk, az eltervezett módon.

Problémák leküzdése kitartással és kreativitással.
A legtöbb ember itt bukik el az álmai megvalósításában. Mert a dolgok soha nem úgy vannak, ahogy eltervezzük őket. Vagyis a legritkább esetben megy minden simán, mint az ostorcsapás.  Vagyis az, hogy a tervezett módon elérni a célokat, az nem azt jelenti, hogy akkor most ki találom, hogy én most  a kék pólómban fogok  ennél meg ennél a cégnél  ennyiért, meg ennyiért, ezt meg azt csinálni, hiszen lehet, hogy a kék póló az első nap szét szakad, második héten, meg becsődöl a cég.

Ezek azok a pontok, és még sorolhatnám a többit, amikor az ember próbára van téve, hogy na akkor mennyire törekvő a céljai elérésében. Ha az első két három akadályt még át is viszi valaki, lehet, hogy a negyedik, ötödiknél már meg reccsen.  (Vagy sokkal hamarabb)

Ezeken a dolgokon csak az tud felül emelkedni, aki képes változtatni az egyes elemeken a céljai elérésének menete közben, és gond nélkül el tud indulni az ellenkező irányba, ha ki derül az amit eredetileg kitalált nem működik. Mint a PitBull, aki először megpróbált felmászni az ágért… De aztán folyamatosan módosítani a kellett a tervét…

Az önsajnálat hasztalansága
Azok az emberek akik nem sajnálják magukat, vagy nem magasztalják fel saját tetteiket, önön értéküket, azok képesek az akadályokat kalandokként, felfogni, vagy lehetőségként, hogy valami sokkal jobbat, sokkal nagyobbat csináljanak mint amit addig.

A józan ész és a céltudatosság.
Van  egy nagyon fontos dolog, hogy mik azok a dolgok amiket el kell engedni, és mik azok amikhez foggal körömmel kell ragaszkodni a céljaink eléréséhez. Ezeket a dolgokat általában megpróbálják elvenni tőlünk, kiragadni a kezünkből. És akkor értenünk kell, hogy most jött el az idő arra, hogy megmutassuk, hogy mennyire tudunk küzdeni, mennyire tudunk harcolni a céljainkért. Képesek vagyunk-e foggal körömmel kapaszkodva azt mondani, hogy márpedig ezt itt most nem fogom elveszíteni, és ezért képes vagyok bármit, de tényleg bármit megtenni. (Mint a pitbull)

Ha igen, akkor van esélyünk olyan célok elérésére amire a nagy átlag még álmaiban sem mer gondolni, mert inkább rabszolgaként, meg birkaként robotolnak egy gyárban az illuzórikus család és biztonság varázslatában a hozzávetőlegesen kényelmes és erőfeszítés mentes élet reményében.

Az erőfeszítéstől és kényelmetlenségtől való félelem
Igazából akik sosem csinálnak semmit, csak vannak, na ők azok akik csodálják azokat akiknek kalandos életük van. Pedig igazából a különbség annyi, hogy az egyik mindig lehetőségként tekint a változásokra a céljai elérése érdekében, a másik pedig egy akadályként tekint a változásra az eddigi életvitele folytatásának akadályaként.

Te melyik kategóriába tartozol?

Én igyekszem alázatos maradni, meg kibújni, elhajolni az ütések elől, hogy stratégiailag jobb helyzetbe kerüljek a csatatéren. De mikor érzem, hogy el jött az alkalom, hogy nincs értelme tovább menekülést és gyengeséget színlelni, különben minden elveszik, akkor jöhet a  csoda szó, a BÁRMIT. És innentől fogva a hatékonyság megint azon múlik, hogy az embernek mi minden fér bele a „Képes vagyok BÁRMIT megtenni, hogy elérjem céljaimat.”-ba.

Jó gondolkodást kíván neked:

Kisordas a Harciszerzi, a Bujinkan Bhima Dojo Vezíre, aki azon a délutánon tanulta meg egy pitbulltól, hogy miként kell úgy küzdeni dolgokért, hogy  kizárjunk minden olyan tényezőt ami közvetlenül nem akadályoz bennünket az elérendő cél elérésében.

Ez a ninja írásmód

Tartottam is tőle, hogy esetleg “túlértelmezem” a leírottakat, így hát főleg a nyelvtanban és a helyesírásban javítottam, és számos homályos rész értelmezésének nehéz feladatát meghagytam az olvasóknak, hadd találgassanak maguk, olvassanak a sorok között. Nekem azonban kitűnt Hatsumi sensei tanításának a lényege belőle. Ez pedig az, hogy a ninja számára az “élet” a legfontosabb érték. Azt is fontosak tartom hozzátenni, hogy a sensei ezt az értéket nem látta el egyéb jelzőkkel, vagyis nem “boldog élet”, “sikeres élet”, vagy “jómódú élet” az, amiről beszél. Ezek a jelzők mind csak másodlagosak, relatívak. Ő az életről egy elemi, univerzális értelemben beszél.

Alátámasztandó ezt a nézőpontját, sok más olyasmit is mond, amit már mindannyian hallottunk tőle: “én ország nélküli vagyok”, ami talán azt akarja jelenteni, hogy a kulturális különbségek hangsúlyozása eltorzítja a budo lényegét, vagy hogy “nincsen stílusom”, ami talán azt jelzi, hogy a stílus elhomályosítja a taijutsu lényegét.

Ez a kérdés valójában élet és halál kérdése, és mindig is az volt. Mostanában a néhai Jugoszláviában láthatjuk, hogyan értékelődik le az élet mint érték. Túlzottan el vannak foglalva az “ország”, a “kulturális különbségek” és a “stílus” kérdésével. A kulturális hagyományok az emberi értékelés egy meghatározó kritériumává váltak. Ha ez történik, akkor ebből szinte rendre az következik, hogy akik nem a te kulturális hagyományaidat osztják, azok valahogyan kisebb értékűnek számítanak.

Innen már csak egy lépés az “etnikai tisztogatás”. Ha a kulturális háttér az élet elé kerül, garantált, hogy az öldöklés nem várat sokáig magára. De ez általánosabban is igaz: ha valaki bármit is az élet elébe helyez, kultúrát, pénzt, elismerést, hírnevet, presztízst, bármit, az túl könnyedén képes ölni. Meg persze fordítva is: ők is könnyebben áldozataivá válhatnak olyanoknak, akiket ők alacsonyabb rendűnek képzelnek és lenéznek.

A kulturális értékek viszonylagosak: különböző emberek számára mások és mások, függően a környezettől. Még az azonos kultúrában nevelkedett emberek közt is gyakran van egyet nem értés az értékekről. Minden amerikai egyforma? Minden japán egyforma? Mind ugyanúgy gondolkodnának? Ugyanolyan tapasztalatokkal rendelkeznek? Nem, persze, hogy nem. Az értékek még egy emberen belül is változhatnak, formálódhatnak. Ebben az értelemben a kulturális háttér fontossága egy mítosz, az emberi agy szüleménye.

Robert L. Humphrey azt írja “Értékek az új évezred számára” című könyvében, hogy lényegében az egyetlen dolog, amiben az emberek hasonlítanak egymásra az az, hogy mindannyian értékesnek tartják a saját és szeretteik életét. Ebben a tekintetben mind egyformák vagyunk (és semmilyen más eléggé fontos tekintetben), függetlenül a kulturális hátterünktől. Amikor a – tökéletlen – emberi természetnek ez a törvénye ütközik valamilyen – tökéletlen emberi – kulturális vagy viselkedésbeli önkényünkkel, konfliktus és erőszak következik. Ezért gondolom, hogy úgy kellene élnünk, mintha “ország nélküliek lennénk”.

Ez különösen fontos a budoka-k számára. Úgy tréningezünk, mint a ninja, de mégis emberek lévén hajlamosak vagyunk a kultúránkkal kapcsolatos előítéletekre, csakúgy mint mindenki más. Emlékezzünk: a tréningezésünk célja az élet. Sokunk a harcművészeket gyakorlásával elérve egy bizonyos szintet megragad, kényelmessé válik, “beleszeret” a saját maga által saját maga számára megalkotott harcművészeti stílusába. Mégha ez után sok éven keresztül gyakorolunk is, nem jutunk előbbre. A stílus, akárcsak a kultúra, nem döntő kérdések élet és halál dolgában. Nem juthatunk előre, ha nem adjuk fel a stílusunkat a mu-ra, az alaktalanságra.

Megpróbálhatjuk megindokolni, hogy ostobaság lenne feladni egy begyakorolt és jó módszert, stílust, utat az alaktalanságért, de az igazság az, hogy bármi megölhet, kivéve amire fel vagy készülve. Ezért haszontalan a stílushoz ragaszkodás. Ismét mondom: a Ninpo célja az élet védelme. Nincsenek kivételek és nincs kiegészítés. Az élet, csak az élet. Ahogy Humphrey is mondta azonban, az élet értéke duális természetű, a saját életünké és másoké. A saját életünk védelme természetesen önvédelem. A mások életének védelme harcművészet (Warriorship).

Nagyon romantikusnak vagy hősiesnek tűnhet elképzelni magunkat mint harcosokat, a világban bolyongva védve a gyengéket és az elesetteket. Csakhogy ez nem realisztikus. Hogy valóban harcosként élhessünk és elősegítsük a békét, példát kell mutatnunk az emberekkel való bánásmóddal, az alapvető tisztelettel, még ha azok szegényebbek vagy gazdagabbak, okosabbak vagy butábbak, jobbak vagy rosszabbak is. Nehéz és nagy bátorságot igénylő dolog ez. Azok az emberek, akik különböznek tőlünk, sokszor megijesztenek vagy elborzasztanak minket. De ha nem tiszteljük mások életét, még ha nem is értjük azt vagy nem értünk egyet azzal ahogy viselkednek, akkor konfliktus és erőszak lesz a végeredmény. Vajon nincsenek-e nálad okosabb, gazdagabb, feddhetetlenebb emberek a Földön? Az ő életük talán többet ér, mint a tiéd? Neked biztosan nem! Ebben a tekintetben mindenki egyforma. A harcművészetekben szerzett képességeink megadják nekünk a magabiztosságot és bátorságot, hogy észrevegyük és becsüljük minden emberben az élet értékét és képesek legyünk ezt meg is védeni.

Az élet, nem pedig a kultúra, a bőrszín, a vallás vagy a viselkedés a legfontosabb, univerzális érték. Az élet érdemes arra, hogy megvédjék. Legyen ez a tréningezésünk célja: életet védeni!

[írta: Jack Hoban]
[forrás: Living Values]
[fordította: Nagy Benedek]
[javította: Huszti Roland]

Közben meg épp bekukkant vendégségbe Sensi, és ott áll civilben, és nem azzal van el foglalva, hogy épp ronggyá ázik, hanem azzal, hogy figyeli ki mennyire edz, meg milyen az edzés, ki mennyit fejlődött az elmúlt időben.

És akkor ott vagyok én is, aki közben fel alá járkál és kiabál, hogy át lehessen hallani a feladatot a locsogó esőn, és a durván hosszú mennydörgéseken át, meg hogy értse mindenki, hogy ilyen is van, és bizony nincs vége az edzésnek, mert ha csata közben szakad le az ég, akkor a csatának sem lesz közben vége, hanem igen is meg kell küzdeni az ellenfélen kívül még a természettel is.

De edzésen csak egy ellenfél van. Méghozzá az aki odabent van és azon gondolkodik, hogy kell-e ez neki?

Ez a csodálatos a Ninjutsuban. Nincs semmilyen körülmény, vagy feltétel, ahol ne lehetne gyakorolni. ÉS ha egyszer megérzed az ízét, akkor utána megérted, hogy enélkül nem lehet élni, mert a Ninjutsu maga a természet, az egyszerűség, az őszinteség maga az élet.

Mikor már tudod, hogy nem verekedni, meg harcolni tanulsz, hanem simán csak élni, vagy túlélni, és bárhol bármikor, együtt a levegővel, a fákkal a madarakkal, együtt az erdővel, vagy épp egy hatalmas viharral, a természettel, vagy csak simán egy házzal.

Mindig akkor és ott,  amikor és ahol vagy…

Kezdjük magával a névvel: teljes néven Koteki Ryuda Juppo Sessho Hibun no Kami. Nem technikáról, kata-ról, pláne valamilyen eszközről van szó. A pontos meghatározása nagyon nehéz, hiszen nem egy anyagi dologról, hanem egy fogalomról van szó, egy érzésről. Nincs formája, nem köthető szorosan egyik Ryu-hoz sem, de bármelyikben fellelhető. Sőt, az összes harcművészetben fellelhető, magasabb szint elképzelhetetlen nélküle.

A Juppo Sessho nem újdonság a Bujinkan-ban, mindig is tanították, de most, illetve tavaly lett az év témája, hogy nagyobb figyelmet kapjon, és szélesebb körben is ismerté váljon.

Az lesz a legegyszerűbb, ha szépen sorban végig megyek a neven, és ha külön-külön értelmezzük a szavakat, akkor mikor összeolvassuk, megnyílik előttünk a mélyebb értelmük is.

Ko: Tigris;

Ryu: Sárkány.

Igen a Ryu szónak van ilyen értelmezése is. A Tigris és a Sárkány a távol-keleti kultúrában misztikus, különleges erővel rendelkező teremtmények. Különösen a Sárkánynak van más megítélése, mint a nyugati kultúrákban. Távol-keleten a Sárkány a bölcsesség, és gyakran a jóság megtestesítője. A Tigris, mint mitológiai lény, sokkal jobban elterjedt, mint az állat maga. Japánban sem él tigris, soha nem is élt, maximum az állatkertben…

A Sárkány az égben él (Ten), bölcs és öreg, míg a Tigris a földön (Chi) él és fiatal, tettrekész. A Tigris a földön látja a Nyolc Irányt (előre, hátra, oldalra, és az “átlók”) a Sárkány az égen repülve látja az összes irányt, vagyis mind a tízet (Ju). A Sárkány stratéga, a Tigris taktikus. A Sárkány a Yin, védekezik. A Tigris a Yang, támad. Technikailag a Tigris üt, a Sárkány megragad. A mindennapi életünk során, hol Tigrisként, hol Sárkányként viselkedünk. Az életünk előrehaladtával, egyre több lesz bennünk a Sárkány, és a Tigris visszahúzódik, ritkábban jut szóhoz. Az átlag ember életében a Tigris dominál, legalább 75-80%-ban. A feladatunk az, hogy a Sárkány nagyobb teret kaphasson, próbáljunk meg nem Tigrisként reagálni az életünkben felbukkanó problémákra. (Tora no Maki, Ryu no Maki)

Teki: támadni, ütni.

Koteki: a Tigris támadása, ütése.

Da: védekezni, megragadni.

Ryuda: a Sárkány védekezése.

Koteki Ryuda: a harc közben egyszerre vagyunk Tigris és Sárkány, pillanatról pillanatra váltogatva, hol az egyikük, hol a másikuk erősebb bennünk.

Ju:10,

Ho: irány.

Juppo: 10 irány.

A Happo a nyolc irány, amely kiegészülve a fel és a le irányokkal alkotja a Juppo-t. A Happo jelenti a vízszintes irányú mozgásokat, vagyis két dimenziós. Ha ehhez hozzáadjuk a fel és a le irányokat, a két dimenziós világból (Ni JIgen) átlépünk a három dimenziós világba (San Jigen). Tehát a Happo úgy viszonyul a Juppo-hoz, mint a kör a gömbhöz

A Sessho (cserélni) két karakterből áll össze: a Setsu (hajolni) és a Ho (ami itt találkozást, ütközést jelent). A Sessho értelmezése: elhajolni, kitérni az Uke támadása elől.

“…fontos megértenetek a virágok és a bambusz lelkét, azt, hogy mikor kell meg(el)hajolni, mert fúj a szél, és mikor nem szükséges, mert nincs szél…” Hatsumi Soke Juppo Sessho: kitérni az Uke támadása elől, az összes lehetséges irányba.

Hibun: elrejteni, titkos.

Tehát a teljes értelmezés körülbelül  így néz ki:

Koteki Ryuda Juppo Sessho Hibun no Kami, vagyis “…rejtett cserék a Tigris és a Sárkány között minden irányban, minden időben…”

Vagyis: a harc közben, illetve a mindennapi életünk során meg kell tanulnunk tudatosan cserélgetni, váltogatni a bennünk lévő Tigrist és Sárkányt, attól függően, melyikre van nagyobb szükségünk. De mindez úgy menjen végbe, hogy kívülről semmi ne látszódjon… Nem könnyű.

-

Ha jobban is érdekelnek a harcművészet elvei! Iratkozz fel a Mi is az a harcművészet című ingyenes online tanfolyamra:

Vagy olvass tovább az oldalon. Én ezeket az írásokat ajánlanám Neked:

-Hogyan alakul át a test fegyverré?

-Fehér,citrom, narancs, vörös. A harci stratégia tudatállapot szintjeiről. Te vajon melyik vagy?

-A Kitartás titka. Mit jelent a Nin a Ninjutsuban?

-Seigan…

-

A pszichikai és fizikai módszerek végül is halhatatlanná tették a japán ninját, de lényegében ő egy a japán harcművészetek forrásai közül. A harc minden megjelenésében való komplett és totális tréning nélkül a mai harcművészetek nem remélhetnek további előrehaladást. A személyes megvilágosodás csak úgy jöhet létre, ha teljesen belemerülünk a harci tradíciókba, mint egy életútba.

Szembesülés ez a veszéllyel, túlhaladása a félelemnek, betegségnek, sérülésnek, halálnak. Egy sajátosan működő emberi erő ismerete, tudása.

A ninjutsu gyakorlója mind szellemi, mind pedig fizikai tekintetben megerősödik, legyőzhetetlen lesz. Olyan ez, min a virágok mozgása a szélben; megbecsülése a szeretetnek, másoknak; megelégedés a jelenben, békében, az emberi társadalomban. E megvilágosodás elérése a Jiki no Kokoro (jóakaratú szív) kifejlődésével lehetséges. Ez erősebb, mint a szeretet; a jóakaratú szív képes a jót befogadni, hogy létrehozzon egy egyetemes igazságot és megtalálja egy egyetemes rend kifejeződését.

A ninpo jóakaratú szíve a kulcs a harmónia megtalálásához és megértéséhez a szellemi, anyagi, természeti világban. A történelem folyamán oly sok generáció tűnt el árnyékban, sötétségben.

A ninja életfilozófiája most ismét felbukkan, hiszen újra azt az időt éljük, amikor az emberiség sorsában szükség van a ninpora.

Szükség van rá, hogy a Földön béke uralkodjék; az emberiség növekedhessen, kibontakozhassanak képességei.

A Togakure ryu

34. nagymestere

Mihelyt megszületsz, és életet kapsz, a halál máris elkerülhetetlen. Amikor a halál közeleg, ne lepődj meg és ne légy megrendülve. Vedd át az élet ritmusát. Légy egyensúlyban vele. Ez ennek az évnek a témája.

Ezért mondom a tanítványaimnak, nem számít milyen jártasságra tett szert valaki a harcművészetekben, vagy akár a ninjutsuban, ha nem sajátítja el ezt az egyensúlyt, ritmust.

Ez a Kihon Happo alapja! Nem az alakiság. Csak az előírások gyakorlása nem vezet igazi eredményre. Az alakiság állandó ismétlése a gyakorlás gyermeki módja.  Eljön még az idő, amikor éppen a külsőségek lesznek azok, amelyeket megszüntetnél.

Gyakran hallom tanítványaimat vitatkozni bizonyos témáknál, hogy „a helyes forma” vagy „ennek a testtartásnak ilyennek kellene lennie” és hasonlók. Az igazi harc, a valódi küzdelmek, sohasem korrektek. Sem formailag, sem lelkileg. A lényeg azonban nem ez.

Ha úgy gondolod, hogy ellenfeled erős, természetesen elmész valami fegyverért, azután – bumm! Ugye, milyen egyszerű?

Ez a fajta józanész, vagy „nyilvánvaló dolgok” nagyon fontosak. Ez az, amiért a tanítványaimat oktatom:

Szabadon, gyakorlati módon,

Tanulj magadtól, éld az életet!

Jiyu-ni, atarimae-ni

Jibun de narai, jibun de ikiro!

Habár sok tanítványom van, semmi szükség rájuk. Miért keresnek fel mégis? Mert megtanítom nekik, hogy hogyan tanítsák önmagukat. Ezért jönnek hozzám. Ez egészen más, mint a Ryu-Ha, vagy valami hasonló kimunkálása. Ez a valódi út, amelyet én tanítok.

Sok erős barátom vesz körül, akik különböző országokból érkeztek. Legtöbbjük olyan ember, akinek szülőföldjén háborút kellett túlélnie. Ők valamennyien a valóság. Igazi harcosok. Egy bizonyos fokig megértjük egymást. Takamatsu Sensei-vel végzett tréningem segített megérteni az ilyen típusú embereket. Ez olyan, mintha a saját magunk fajtája lennénk.

A rosszfiúk mindig valami mesterkedésen munkálkodnak. Ők a „nagy ötletek” emberei. Mindig valami csalafintasággal rukkolnak elő. Fontos annak a gondolkodásmódnak a kifejlesztése, amellyel ellent tudunk állni az ilyen embereknek, megtanulni, hogyan értsük meg őket. Az én módszerem az, hogy sohase gondolkozzunk a dolgokról általában. Te ismersz engem, én rendszerint nem gondolkodok egy bizonyos dologról a maga különlegességében. Ez csupán a folyamatosság kérdése. Ez a legjobb módja a tanítványok irányításának. Ez lesz a módszerünk, amikor majd velem gyakorolsz.

Amikor rangos japán tanítványaim hibáznak, eltévelyednek, megszidom őket. Ugyanez a helyzet a világ más részén lévő összes többi tanítványommal is. Számomra nincsenek határok. Nem tagadok meg semmit a nem japánoktól. Mindent az emberi kapcsolatok alapján teszek. Ez az igazi módszer, ahogy mindig is ez volt.

Ha nem így tanítanék, a tanítványaimat megölhetnék, ha eljön az idő. Ez nagyon szomorú lenne számomra. Ezért nem tanítok idegenszerű, természetellenes módon. Arra tanítom az embereket, hogy magukat tanítsák. Szabadon.

Dr. Masaaki Hatsumi

Bujinkan Dojo Soke

Forrás: www.bujinkandeutschland.de

Fordította: Rácz István

A ninja útja a kitartás, fennmaradás, állhatatosság, a túlélés útja. Több mint puszta ütések és csapások tömkelege, mélyebb értelmű, mint az ellenfél eszén való túljárás; a ninjutsu annak a megvalósításának az útja, melyre szükségünk van, hogy a világot jobbá tegyük. Minden harcművészet tanulásának kezdetén a helyénvaló motiváció a fontos. A helyes lelkiállapot nélkül a harci technikáknak való kiszolgáltatottság, önépítés, önfejlesztés helyett önpusztításhoz vezethet. De vegyük hozzá azt is, hogy bármely kellemes dolog az életben is könnyen túlzásba vihető. Az önvédelem művészete, mely gondoskodik a belső békéről és biztonságról a harcművész számára, nem fejlődik a személyiség egyensúlya nélkül. Így csak szakadatlan konfliktusba, küzdelmekbe jut az ember, melyek végső fokon el is pusztíthatják.

Ha valaki tanulmányozza a ninjutsu lényegét, mentesül az „Én” vágyaitól, fokozatosan szert tesz a legyőzhetetlenség titkára; „isten lelkére és személyére”.

A harcosnak, ha győzni akar, harmóniában kell lennie a mindenséggel és így egy intuitív tudással a sors játékait elkerülheti. A mennyei gondviseléssel összhangban és az elfogulatlan természeti törvényekkel, valamint egy tiszta bizalommal teli szívvel a ninja megszerzi magának az éleselméjűséget, és ez vezeti őt sikerre a csatában, ha hódítania kell, vagy elrejtőznie ellenségei elől, ha szükséges.

A hatalmas – és az ő hideg személyes egészében gyönyörű – univerzum tartalmazza mindazt, amit mi jónak és rossznak nevezünk, és az összes választ azokra a paradoxonokra, melyeket látunk magunk körül.

A ninja szemét és agyát nyitva tartva rugalmasan követi az évszakok és a sors változásait, mindig csak annyit változik, amennyit szükséges, de mindig alkalmazkodik, úgy hogy már végül nincs semmi, ami meglepetésként érhetné…”

Toshitsugu Takamatsu

A Togakure-ryu Ninjutsu 33. nagymestere

-

Ha jobban is érdekelnek a harcművészet elvei! Iratkozz fel a Mi is az a harcművészet című ingyenes online tanfolyamra:

-

A Ninjutsuban nem technikákat, hanem elveket tanulunk. Nem a jó technikáért gyakorlunk, hanem az elvek helyes értelmezéséért, végrehajtásáért. Az elvek helyes alkalmazásának eredménye a jó technika.

A Tai Jutsunak három része van:

Daken Tai Jutsu amely az ütéseket, rúgásokat, védéseket tartalmazza. Ezeket bármely szögből, irányból végezhetjük. Az a cél, hogy az adott szituációban a lehető leghatásosabb technikát alkalmazzuk. Bármely testrészünkkel végezhetjük a technikákat. Mivel az egész testünk energiáját használjuk, nem szükséges, hogy erősek legyünk. Nem a támadó ellen, fizikuma ellen harcolunk. A tudatán keresztül hatunk a testére. Ehhez megfelelő helyekre elhelyezett támadásokat, védekezéseket alkalmazunk.

Ju Tai Jutsu, mely tartalmazza a különböző csavarásokat, feszítéseket, kulcsokat, dobásokat, és az ezekre történő kontratechnikákat.

Taihen Jutsu a Ninjutsu mozgásanyagát tartalmazza. Ide tartoznak a kitérések, lépések, ugrások, esések, zuhanások, gurulások.

A három rész alkotja a Ninjutsut. Ezek kiegészítik egymást. A tanulónak mind a három területnek az alapelveit meg kell értenie ahhoz, hogy a Ninjutsut alkalmazni tudja.

Mivel a Ninjutsu egy harcművészet, a technikákat reális támadásokra, életszerű helyzetekre gyakoroljuk. Ide tartozik például, hogy a tanulónak a betonon is kifogástalanul kell esnie, hiszen az utcán ritkán van tatami (szőnyeg).

Mikor értette meg valaki a Ninjutsut, hogy alkalmazni tudja?
A megértésnek három szakasza van:

Első szakasz: Amikor a tanuló megérti az elveket. Igazán még nem tudja alkalmazni, de tudja és felismeri azokat.

Második szakasz: Amikor tanult, technikákban tudja ezeket az elveket alkalmazni.

Harmadik szakasz: Amikor spontán helyzetekben, váratlan szituációkban is képes helyesen dönteni.

Visszatérve a kérdéshez a válasz mindig és soha. Mindig, hiszen minden szinten alkalmazzuk a tudásunknak megfelelően és soha, mert egy élet is kevés ahhoz, hogy mindent megérthessünk, és minden szituációra felkészülhessünk.
Ennek a három résznek a további megértését segíti elő az eszközök (kard, kés, botok, pisztoly, stb.) használata.

Első ízben a tradicionális eszközök használatával ismerkedünk meg, majd a használati tárgyak (mobiltelefon, sapka, toll, ruhadarabok, táska, szíj, stb.) alkalmazásai következnek.

Kata, Gata: Ez a két szó azonos jelentésű. Formagyakorlatot jelent. A Japán nyelvtan miatt van eltérés az írásban. Ez egy összetettebb koreografált mozgás, lehet egyéni, vagy páros, pusztakezes és eszközös. Ezek arra szolgálnak, hogy a gyakorló ezeken keresztül gyakorolja és értse meg az elveket.

Az első a Sabaki Kata. Ez a kitéréseket tartalmazza.

A legfontosabb Kata, a Ninjutsu alapja a Kihon Happo. A Kihon-alaptechnikákat a Happo-nyolc utat, lehetőséget jelent.

Hatsumi Soke úgy tartja, hogy a Kihon Happo tartalmazza a Ninjutsu összes alapelvét. “Ha megértettük a Kihon Happot, megértettük a Ninjutsut”. Ebben tanuljuk meg az elveket.

Ez két részből áll a Koshi Kihon Sanpo (Ichiminji, Hicho, Jumonji no Kata-k), illetve a Koshi Kihon Goho (Omote Gyaku, Ura Gyaku, Ganseki Nage, Musha Dori, Oni Kudaki no Kata-ból).

Vannak olyan kata-k, melyeket a tanuló hoz létre az általa addig megismert anyagból.

Shinken gata: gyors támadásra történő végrehajtás. Ebben az esetben a támadó a lehető leggyorsabban támad. A védekező, egy már begyakorolt mozgást végez. Célja, hogy a védekező gyorsan végre tudja hajtani a megbeszélt technikát az elvek alkalmazásával.

Randori: Ez eggyel magasabb szint mint a Shinken gata. Ez egyfajta küzdelmet jelent. A támadó gyorsan és úgy támad ahogy csak akar. A védekezőnek az a célja, hogy spontán reakciókkal megnyerje a harcot. Ennek egy magasabb szintje a többemberes küzdelem, vagy fegyveres küzdelem.

Az edzéseken bárki részt vehet, kortól, nemtől függetlenül. De ajánlott a 14.életév betöltése. Megfelelő szellemi érettséggel kell  rendelkezni.

18 év alatt szülői írásos engedély, illetve hozzájárulás szükséges.

Milyen ruhában?

Eleinte megfelel bármilyen hosszú ujjú melegítő alsó-felső, amit nem sajnálsz. Cipőnek érdemes valami könnyű, kényelmes edző cipőt, amit már szintén nem sajnálsz. Ha jártál valamilyen más irányzat edzéseire és van oda ruhád, akkor jöhetsz abban is.

A 3. hónaptól az edzéseken való részvételhez fekete edző gi-re és az övfokozatnak megfelelő színű övre van szükség.

Ezen kívül még nem árt beszerezned,  térdvédőt, esetleg csukló, vagy alkar védőt.

Felszerelés:

Ninjutsuban használunk mindenféle fegyvert, hiszen az élet bármilyen szituációt szülhet, ezért idővel érdemes beszerezni edző fegyvereket, mint bo, (bot) Hambo (rövid bot), Boken (Fakard), Tanto (fakés) stb. Ezek szintén a 3. hónaptól aktuálisak.

Testalkat, testsúly, tehetség:

Természetesen teljesen mindegy, hogy milyen testi adottságokkal rendelkezel, hiszen bárki gyakorolhatja a Ninjutsut. Mindegy, hogy vékony, vastag, dundi, kövér-e valaki, hiszen a test úgy is átalakul a folyamatos tréningeken. Csak egy fontos dolog van, a kitartás. Nem baj, ha nem vagy izmos, nem baj, ha gyenge vagy, mert ezek csak olyan adottságok, amik fejleszthetőek, de nem mérvasó a meglétük, mivel Ninjutsuban mindig az intelligenciánkat és a szívünket használjuk. “A kard az élével, a ninja a szívével harcol”.

Ezenkívül elveket gyakorlunk és nem technikákat, vagyis úgy is szembe kerülhetsz egy kisebb, vagy egy sokkal nagyobb ellenféllel is és akkor mind a kettő ellen egészen másképp kell harcolnod, hiszen ami jó az egyik elle, az nem biztos, hogy működik a másik ellen. Sun Ce azt mondta, soha nem használd kétszer ugyan azt a stratégiát.

További kérdésekre itt kaphatsz választ

]]> http://ninjutsubudapest.com/2009/04/ninjutsu-edzes-reszletek/feed/ 0 http://ninjutsubudapest.com/2009/04/ninjutsu-edzes-ritmus-hozza-allas/ http://ninjutsubudapest.com/2009/04/ninjutsu-edzes-ritmus-hozza-allas/#comments Tue, 07 Apr 2009 17:02:54 +0000 Kisordas http://stable.dnsdojo.org/~ninjutsubudapest/?p=129

Nincs legjobb stílus, nincs legjobb harcos, csak emberek vannak. Mindig a gyakorló, az egyéni lélek  számít, nem a rendszer, amelyet tanulmányoz. Egy konfliktus esetén az ember – fizikailag, szellemileg, lelkileg – kifejlesztett egyénisége, szabadsága dönt.

Az emberek beszélnek a harcművészetről, különböző vicceket gyártanak róla, esetleg megpróbálják utánozni a mozdulatokat. Azonban csak az igazán kitartók és aktív tanulmányozók értik meg a harcművészet valódi jelentését.

Alapja: Fölé emelkedni az erőszaknak és az erőszakosságnak. Ez a fajta gyakorlás képes arra, hogy a bennünk rejlő hatalmas energiákat alkotó, építő  jellegű tréningeken használjuk fel. Segítve ezzel önmagunk fizikai, szellemi és lelki fejlődését.

Ninjutsuban alapelveket tanulunk, gyakorlunk, nem pedig technikákat, és gyakorlatsorokat. Olyan elveket, melyek az életet is működtetik. Ezen elvek megértése, megvalósítása, a hely idő és körülmény szerinti megfelelő alkalmazása maga a harcművészet.

“Az elvek ismerete az a tudás, vagyis intellektus. Az elvek alkalmazása pedig az a művészet…”

Mindenkinek önszántából, saját akaratából kell, hogy gyakoroljon. Az edzéseken keményen meg kell dolgozni a sikerekért, nem jön magától.

Az élet nem egy számítógépes játék, mint a Tekken, vagy a GTA, vagy akár a WOW. És nem is egy rajzfilm, mint a Naruto. Az élet a maga valóságosságában egész más mint hősökről hallani, vagy nézni őket a tévében. Ahhoz, hogy sikereket érhessünk el különféle területein, sok erőfeszítést kell tennünk.

Ezek a sikerek akkor jönnek, ha saját magunk teszünk érte, nyitott gondolkodásmóddal, fejlődni akarással, szorgalmasan és kitartóan.

Senki se gondolja, hogy ha befizeti az edzés pénzt , meg eljön az edzésekre az elegendő ahhoz, hogy tudjon is valamit.

Az oktató csak az utat mutatja, de mindegyikünknek saját magunknak kell azon haladni.

Az edzésekre alapvetően a fokozatosság elve a jellemző. Ez igaz minden egyes edzésre és magára a tanulás hosszabb folyamatára is.

A kezdő fokozatosan kapja a terhelést és az ismereteket edzésről-edzésre. Mindegy, hogy valaki pl. fiú vagy lány, sovány vagy kövér, alacsony vagy magas, erős vagy gyengébb fizikumú Mindenki önmagához képest kell, hogy teljesítsen ninjutsu edzésen.

A hagyományos értelemben vett edzések három részre oszlanak.

Az első rész a bemelegítés.
A bemelegítésnek két része van.

-Egy általános gimnasztikai rész (futások, gimnasztika, erősítés). Célja, egy jó közérzet, egy emelt pulzusszám elérése a sérülések elkerülése érdekében.

-A másodikban pedig a Ninjutsu alap mozdulatait végezzük. (ütések, kitérések, stb.). Célja, az alapmozdulatok gyakorlása és egy ráhangolódás a következő részre.

A második rész a főrész.
A főrész elején Taihen Jutsut tanulunk (esések, gurulások). Ezt követően az aktuális technikákon keresztül haladunk az elvek gyakorlásában. Célja, új technikák megtanítása és azokon keresztül az elvek gyakorlása. Eleinte ezek csak mozdulat sorok, de ahogy az ember egyre többet gyakorol, úgy válnak szeme előtt láthatóvá az elvek, amiknek a megfelelő alkalmazása hely idő és körülmény szerint a harcművészet.

A harmadik részben pedig állóképességi és erőn lét gyakorlatok illetve nyújtás van, illetve itt foglalkozunk a gyógyítással és a yogával is.

Ezeken kívül vannak még egyéb foglalkozások is. Ilyen a sziklamászás, búvárkodás, túlélési technikák gyakorlása,  airsoft, közös meditációk, zenélés, esetleg más művészetekkel való foglalatoskodás.

Ezek a dolgok lehetőséget adnak arra, hogy jobban megismerjük egymást. Ezek nem kötelezőek, de nagyon jól összekovácsolják a csapatot és sok érdekes dolgot tanulunk meg egymástól.

További kérdésekre itt kaphatsz választ

Életünkben sokféle képpen reagálhatunk dolgokra, szituációkra. Mondhatnám azt is, hogy másféle módon kell helyezkednünk minden egyes alkalomkor és minden egyes embernél, attól függően, hogy milyen kapcsolatot szeretnénk vele kialakítani, illetve kultiválni a jövőben.

Ha közel akarunk magunkhoz valakit engedni, akkor ugye a legjobb, szét tárt karokkal, mondjuk egy öleléssel, vagy egy kedves mosollyal jelezni felé, hogy be/elfogadjuk őt. Ha csak egy semleges kapcsolatra vágyunk az illetővel, akkor mondjuk csak érzelmek nélkül, mondhatni hidegen kommunikálhatunk vele, semleges testtartásban, bizonyos távolság megtartásával.

Ha pedig azt szeretnénk elérni, hogy az illető, semmiképpen ne kerüljön közelebb hozzánk, akkor azt az arcunkat mutatjuk neki, amiről tudjuk, hogy nem olyan vonzó, mondjuk grimaszolunk, bunkóskodunk vele, jelezvén, hogy semmi képpen nem szándékozunk a társaságát élvezni.
A harcművészetben ez ugyan így működik. A Seigan no Kamae egy harci állás, ami csípőtöl induló fegyverrel mutat egyenesen az ellenfél szeme közé. Mindegy milyen fegyver, vagy csak egyszerűen pusztakézzel állunk így, a hatása és az érzete ugyan ez. Távoltartani és jelezni, hogy semmi képpen nem akarjuk, hogy közeledjen. Mondhatni ez egy stratégiai , védekező állás, szavak és érzelmek nélkül…

Gouranga

Hétvégén a Seijin Dojoval Bugacon voltam egy amolyan túlélőtábornak csúfolt 4napos tréningen Azért írom, hogy csúfolt, mert 4 nap az pont arra elég, hogy kb. eljuss a holtpontra, mikor is már minden mindegy és valóban elkezdesz úgy gondolkodni, hogy miként is maradj életben, de mi meg pont ekkor jöttünk haza. Darányi sensei volt oly kedves és meghívott, hogy vegyek részt én is velük ebben a mókában. Mert amúgy volt már szerencsém ilyen körülmények között létezni, méghozzá nem is keveset, még mikor a seregnél szolgáltam. Elég sokat hurcoltak bennünket hadgyakorlatokra. Így 28 éves fejjel persze meg némi rutinnal ugrottam neki a dolognak. Mikor megérkeztem a találkozási pontra, az egyik fiú meglepődve kérdezte, hogy ennyi cuccom van? Egy pillanatra bevallom  majdnem dühös lettem, hiszen tényleg csak a legszükségesebbeket vittem magammal, ráadásul úgy, hogy azt gyalog szerrel is képes legyek cipelni akár kilométereken keresztül.Volt egy táska elemózsiám, egy hátizsákom, egy fegyvertokom, benne a gyakorló fegyverekkel, meg a kis hálózsákom. Így nem csoda, ha meglepődtem, hogy még ezt is soknak tartja… Aztán nem sokkal később kiderült, hogy ő igazából csodálkozott, hogy csak ennyit hoztam, mert bizony mindenki hatalmas sporttáskákkal érkezett.

9-en voltunk, amolyan kis családias hangulatban. Először vissza hódítottuk a vadontól az elhagyatott tanyát, amit kiszemeltünk a tábor helyszínéül. Szerencsére az épületek még épp nem omlottak össze, így sátor híján mindjárt be is költöztem az egyikbe… Persze az éjszakákat nem kockáztattam meg az ott töltéssel, inkább a csillagos ég alatt töltöttem…

Volt amúgy minden. Bo (hosszú-bot) Boken (fa-kard) pisztoly, meg vízi kiképzés. Egy nap négy tréningünk volt amiből az első 7-kor kezdődött és egy erőnléti kihon tréning volt, ahol át ismételhettük az alapokat egy kicsit konkrétabban.

Voltak akik felnőtt ember létükre még sosem voltak táborban, és viszonylag új és szokatlan volt nekik a körülmény, hogy bizony a tüzet meg kell gyújtani, meg fát kell hozzá gyűjtani, hogy csak annyi vizünk van amennyit hoztunk magunkal, meghogy este bizony sötét van és ha nem világítassz valamivel, akkor bizony semmit nem látni. stb.

De mind ettől függetlenül azt hiszem mindenki nagyon jól érezte magát és én is sokat tanulhattam. A legdurvább részeket természetesen gyengébb idegzetű olvasóimra tekintettel nem publikálnám, aki kíváncsi, az jöjjön el legközelebb, vagyis jövőre…

A képre kattintva az egész albumot le tudod csekkolni…

- Sok helyen a ninjákat csak pusztán bérgyilkosoknak, sógunok és szamurájok bérenceinek tüntetik fel…

- A történelmi leírások legjavát a sógunok történetírói készítették. A szamurájok mindig magas rangúak voltak. Példaképek, akiket nem lehetett rossz fényben feltüntetni, így mindig a ninják voltak a rossz emberek. A szamurájok valóban csodálatos emberek voltak, de õket kötötte a bushido törvénye, ezért nem kémkedhettek – becsületesen kellet küzdeniük. A hadviselés tudománya azt mondja: ha gyõzni akarsz, ismerned kell az ellenségedet. Mivel a ninják alacsonyabb rangban voltak, a sógunok azt mondták: menjenek a ninják, kémkedjenek õk, öljék meg õket.

- Az információ pedig mindig kellett…

- Így van, és ezért cserébe a szamurájok megtanították a ninjákat a kard használatára. A régi idõkben Tokió közepén, az Edo-kastélyban rengeteg harc volt. A császár ninjákat bérelt fel, hogy azok legyenek a kertészei. Gyönyörû kerteket varázsoltak, hiszen egész életük, eszmerendszerük a természeten alapult. Az újonnan érkezõk nem törõdtek velük, legyintettek, hogy ezek csak kertészek. Természetesen nem tudták, hogy a kertészet sok-sok harcost rejt, egy kész hadsereget. Mikor jött a támadás, elõbb velük kellett elbánni, aztán jöttek a szamurájok, egy idõ után pedig össze is dolgoztak.

- Õk voltak a háttér.

- A történelemírás sokat számított, és az az igazság, hogy kevés jótettét írták le a ninjáknak, de még így is voltak köztük híresek, például.: Hanzo Hatori. Õ nagyon erõs ember volt, bármikor le tudott ütni egy vágtázó lovat. Nagyon jók voltak az emberei is, nem féltek sem a haláltól, sem a sérülésektõl.
A ninják kihasználták, hogy a törvény nem vonatkozik rájuk, ha már mi vagyunk a rosszak – gondolták-, éljünk is vele. Az emberek féltek tõlük. Ahhoz, hogy egy szamuráj öljön, ok kellett, a ninjáknak nem, vagy legalábbis nem olyan. Egyszer éhesek voltak, és ki akartak rabolni egy várat. Egy fekete ruhát kitömtek avarral, kötél és egy faág segítségével kilõtték a ruhát, ami átrepült a vár fölött. A bent levõk lerakták a fegyvert és átadták a várat. Úgy gondolták: nem tudnak olyan emberek ellen harcolni, akik repülni is tudnak. Lassanként egy csomó legenda kezdett el keringeni róluk. Füstbombákat csináltak, és mindig jó elõre úgy intézték, hogy el tudjanak bújni. Néha dobbantó segítségével ugrották át a várfalat, vagy jól álcázott alagutat ástak. Mindig odafigyeltek azonban, hogy az ilyen trükkök nyomait eltüntessék….

- Végül is kik a ninják? Mi a ninja definíciója?

- Egy szóval el lehet mondani: õk voltak a túlélõk. Olyan közösségek részei, amelyek önállóan tudnak boldogulni. A sógunok meg akarták õket adóztatni, õk azonban azt mondták: mi nem kérünk senkitõl semmit, tõlünk se kérjen senki semmit. Mi csak élni szeretnénk nyugalomban, de ha valaki megtámad minket, nem hagyjuk magunkat.

- Hogyan terjedt a tudás?

- A régi idõkben csak a családon belül: apáról fiúra. Ha egy idegen csatlakozott hozzájuk csak annyit mutattak meg neki, hogy õ is élni tudjon. Egy idõben majdnem kipusztították õket, ekkor elmenekültek Honsu szigetére, és ott képeztek tovább a harcosokat. Itt már kezdett kialakulni a tanítvány-mester-nagymester viszony. Igában 50-60, Kogában 40-50 család maradt fenn – ezeknek sajátos harcmodoruk volt, mind egyéni szempontrendszer alapján fejlõdött ki. Manapság már iskolákban lehet tanulni a rendszereket, de csak annak érdemes elkezdeni, aki komolyan gondolja. A többi úgyis lemorzsolódik…

- A filmek mennyire ártottak a ninjutsunak?ninja film

- A Shoko Shugi például sokat. A ninják nem jártak fekete ruhában, maszkkal a fejükön, nem voltak gyilkosok. Hétköznapi emberek voltak, nem volt sok mindenük, esetleg egy sétapálcájuk. Ha egy filmben valaki fekete ruhában karddal rohangászik, az emberek rögtön tudják kicsoda, de ha mondjuk orvosnak öltözik, nem tudják megállapítani, ki õ. Volt alkalom, amikor ilyen ruhát használtak, de az sem fekete volt, hanem szürkés vagy terepszínû. Ha megfigyeltek, akkor használták ezeket, de amúgy sima ruhákban jártak és jó emberek voltak. Nem akartak ölni, csak túlélni, persze azért voltak köztük rosszak is. De ilyenek a kung-fusok, karatésok és más harcmûvészek között is elõfordultak.

- A filmekben és a könyvekben sok varázslatot a különleges kézjelekhez, a kudzsikirikhez kötöttek…

- Itt megint érezhetõ a filmek rossz hatása. Ha minden reggel felkelsz, és egy különleges kéztartással leülsz, és mondogatod: nem vagyok fáradt, nem vagyok fáradt, a hatás memorizálódik, és tényleg nem leszel az, ha késõbb ezt a kéztartást használod. A Pavlov-elmélet szerint, ha csöngetsz a kutyádnak, mielõtt enni adsz neki, akkor ez rögzül benne. Egy idõ után, ha csengetsz, de nem adsz neki enni, attól a szegény eb még el kezd nyáladzani. Tehát ez nem egy misztikus dolog. A ninják nem tudtak esõt csinálni, vagy elállítani a hóesést, de a természettel akkor is összhangban kellett élniük. Ha csúnya sötét felhõ jön, akkor valószínûleg esni fog, ha kezd hûvös lenni, jól fel kell öltözni. Bizonyos érzet lapul a szélben is, tudod: jön a vihar. A ninják megtanultak érezni és együtt élni. A kudzsikirit nem lehet teljesen megtanítani, ezt magának csinálja az ember. Van olyan, hogy használjuk egyes részeit, de nem ugrálunk tûz felett, és nem kántálunk furcsa szövegeket.

- Mi a szerepe ma a ninjutsunak, mire tanít meg?

- Arra tanít, hogy az ember értékes tagja legyen a társadalomnak, mindegy mit csinál, abban a legjobb legyen és mindig sikeres. Igyekezni kell mindent kihozni magunkból, arra kell maximálisan koncentrálni, amit csinálunk. Bárhova megyek, az emberek örülnek nekem, jobban érzik magukat, mert tudják, hogy biztonságban vannak. Bárhova megyek, nem aggódom, élvezni kell az életnek minden percét! Ha nagyon szeretnél valamit, éld meg, legyél az! Ha utcaseprõ vagy, legyen az utca teljesen tiszta. Fanatizmus is csak mértékkel… Nem szabad ártani másnak azzal, hogy saját magunknak javakat szerzünk. Minden tanítványom sikeresen teljesít az iskolában és a munkahelyén, nem fordulnak droghoz, italhoz. Igyekszünk a jót kihozni magunkból. Fontos, hogy az embernek tiszta legyen a szíve, és ne vegyük túl komolyan az életet, egy kicsit lazítsunk. Nem a jómód a fontos, – legyenek barátaim akikben megbízom, ez a fontos. Azok, akik csak rombolnak maguk körül, és nem építenek, azokat kerülöm. A rosszindulat, a hatalom és a pénz utáni vágy megeszi a szívet…. A ninjutsu elõször a katonai, rendõrségi, nemzetvédelmi oktatásába került be. A kormányok felismerték a benne rejlõ lehetõségeket, és a mai napig kapcsolatot tartanak fenn egymással. Segítik a képzést, a fejlõdést. Az egyik a bujinkan 9-ryu (iskola) közül egy olyan szamuráj rendszer, amit annak idején a sógunok testõrsége használt. Nagy páncélt és sisakot hordtak. Azok a technikák, amik 800 éve mûködtek ma szintén használhatóak. A ruházat persze más mozgást igényel, mint amikor kényelmes ruhába vagyunk. Ha elõre dõlünk például könnyen elesünk, ha nem tudjuk, hogyan kell mozogni. Ez az iskola tanítja egyébként még a két kardal való küzdést is. Akik sokat kémkedtek azoknak külön tanulták az információ-gyûjtés és a megfigyelés tudományát. Ezen kívül létezik az agresszív támadó jellegû iskola is; a japán különleges haderõ és az amerikai fókák különleges egysége is használja a rendszert.

- Milyen iskolák vannak még?

- Az egész rendszer különlegesen épül fel: hat szamuráj és három ninja ryu létezik. A leghíresebb a Togakure-ryu és ez a legismertebb is. Akik gyakorolják, a fekete maszkos ruhát hordják. A Koto-ryu különbözõ ugrótechnikákat, akrobatikát használ. A Gikan-ryu egy gyilkos, lényegretörõ egyenes mozgásokat használó rendszer. A shinden Fudo-ryu a kyohan nyolc alaptechnikára épül. A Gyokko-ryu régi stílus alapokat és formagyakorlatokat is tartalmaz. A Gyokushin-ryu a távolságtartó stílus. Tehát mindegyiknek van egy saját aspektusa, a nagymester pedig megpróbál ezekbõl egységet kovácsolni.

- Hogyan épül fel az oktatási szisztéma?

- Nincs konkrét sorrend, amit be kell tartani, de az alapokra nagyon oda figyelünk. A legfontosabb, hogy meg kell tanulni esni. A sérülések kilencven százaléka a rossz esések miatt következik be. Meg kell tehát tanulni ülésbõl, állásból, mozgásból, dobásokból esni. Utána jönnek a san shin vagy godai elvek, az öt alap: a Csi, a Sri, a Kan, a Bu, a Ku, a tûz, a víz, a föld, a levegõ, az éter elve. Értelemszerûen minden elemnek megvan a maga sajátossága. Ezután jön a nyolc alaptechnika, de rengeteg technika le van jegyezve. Nem az a fontos, hogy minél többet tudjunk közülük, hanem, hogy az alap tizenhárom technikának meglegyen az érzete. Mindig az ellenfél támadásától függ, hogy mi hogyan reagálunk, és hogyan fejezzük be az akciót. Ha tudjuk az alapokat, már nem olyan fontos, hogy melyik ryu-t tanuljuk. A legtöbben a Togakure-ryu-t szeretnénk rögtön megtanulni, mert a tanulónak tetszenek a surikenek, a fekete ruha, és egyéb látványos dolgok. De õk még nem tudják, hogy ha beleépítünk más tai jitsu elemeket is a rendszerbe, akkor egy teljesen új világ nyílik meg elõttünk. Ezért van az, hogy a ninjutsu nem sport, hanem budo. Halálos fegyver, a harcosok útja. A mozdulatsorok úgy vannak felépítve, hogy komoly sérülést okozzanak. Amikor küzdelemre kerül sor, az gyõz, akinek kevesebb eltört csontja van.

- Milyen fegyvereket használnak?

- Dai Shou, a két kard, a tantó, a tõr, a shuriken, a dobócsillag, a bo shuriken, a dobó tû, a shoga, a kampós kés lánccal a végén szerepelnek a leggyakrabban. De elõkerül a tomfa, a mecu-bushi, a vakító por, az ai shiko, amit a kézre és a lábra vett hegyes tüskék. Aztán a bot végén kard, a nagy kalapács,a kama és kuszari gama, a sarló és a láncos sarló, a kuszari fundó, a tízezer erõ lánca, a legyezõk, a mérgek, amik nem mindig halálosak. Persze van nunchaku is, de az nem tradicionális ninja fegyver. Ez utóbbit elõször, mint cséphadarót használták, és csak késõbb kezdték felismerni menyire hatásos a harcban is. Mi fõleg azért használjuk, mert megtanítja elkülöníteni a testrészeinket; segíti a mozgáskoordinációt és könnyebb felismerni a mozgásirányokat. A ninják használták még a hajtût, a méregbe mártott gyûrût. Ehhez ismerni kellett a növények gyógyhatásait, mert ha ezekkel tisztában voltak, akkor azt is tudták: hogyan lehet vele ártani. A harcosok íjat, nyilat is használtak, valamint bo-t, hanbo-t és sai-t is.

- A rendszerekben vannak formagyakorlatok?

- Vannak formák, a Go den és a Kyo hanbo. Sok száz technika van, különbözõ technikai sor, de ezeket nem nagyon tanítják. Három szint van, mindegyikben kb. 35 technika. Ha érted a Kyo shint, és tudsz mondjuk minden szinten 5-5 technikát az érzetével együtt átadni, vagy valaki név szerint ismer minden technikát, az persze jó dolog. De mi csak keveset tudunk név szerint, és Hacumi mester is keveset tanít név szerint. Ennek az az oka, hogy ha megtámadnak az utcán, akkor a névvel ellátott mozdulatokon fogsz gondolkodni, és az belassítja a cselekvésedet. Ha csak az izom memóriájára hagyatkozunk, nincs gondolat, nincs, ami lassítana, csak reagálsz.

- Melyek a legfontosabb alapelvek a küzdelemben?

- Nagyon fontos, hogy mindig az alapelveket kövessük. Ha valaki meg akar ütni valaki, és mi belemozdulunk, rögtön a védéssel együtt ütünk. Védünk, de rögtön visszatámadunk, mint a tûz. Kimegyünk és visszahúzódunk, elõre, hátra, mint a víz. A szél kitér, és onnan támad vissza, a föld pedig mozgás nélkül eltérít. Az üresség eltereli a figyelmet, és úgy támad. Minden elemnek van egy jellemzõ aspektusa, mindegy merrõl jön a támadás, ezek mûködnek. Nagyon fontos, hogy ne rendszerezzük magunkat, mindig a helyzetnek megfelelõen reagáljunk. Az ellenfél mozdulatai is meghatározzák, mit teszünk. A lényeg a természetesség. Nálunk mindegy, hogy valaki magas vagy alacsony, kövér vagy sovány, még arra is figyelünk, nehogy megváltoztassuk valakinek a személyiségét. A ninjutsu idomul, és úgy lesz a Te természeted része. Egy a fontos, a ninjutsu-t gyakorlónak tiszta legyen a szíve. Nem lophat, csalhat, hazudhat, csak rendes emberek maradhatnak meg egy ninja közösségben. Amikor az ember pár évig gyakorol, már nem kell gondolkozzon, csak mozog, és simán jönnek a mozdulatok. Az ember azonban mindig csak egész testtel mozog, ezért hívják a rendszert tai jitsunak. Testbõl mozgunk, nemcsak a karunk, vagy a lábunk mozog, de így leszünk erõsek. Az érzetek visznek, nem tudod megérteni, nincs fix módszer elrakni a tudást. Érzed és használod, kialakul és fejlõdik, és ennek kapcsán kialakul a megérzés, az intuíció. Leülsz, letérdelsz valaki mögéd áll, és egyszer csak megpróbál egy bokennel, vagy egy shinaival fejbe ütni. Lesújt, és neked ezt meg kell érezned. A hallásodra nem alapozhatsz, mert ahhoz túl gyors a mozdulat. Meg kell érezni az agresszív szándékot. Mindenkinek volt már olyan, hogy amikor ment az utcán, és érezte: valaki figyeli. Ezt kell tudatossá tenni és tudatosan használni. A fegyverhasználat is ilyen, ha megérted az alapokat, akkor megérted a fegyverek használatát is. A lényeg az érzetben van, nincs titkos megoldás.

- Nekem az egész hasonlít egy kicsit a Jeet Kune Do-ra, ami inkább egy filozófiai rendszer, ami az alapvetõ meglátásokra, a különbözõ alapfogalmakra helyezi a hangsúlyt, és nem a technikákra…

- Valóban, de van egy nagy különbség, a ninjutsu 1800 éves rendszer; háborúkban, valós harcokban és körülmények között használták. A ninjutsu Kínából ered, nem Japánból, csak éppen ott teljesedett ki.

- És mire jó a mai világban?

- Én szeretem a fegyvereket, és gyakorlom is a használatukat, de az utcán úgysem tudom magammal vinni õket, nem lehet shurikenekkel sétálni, de vannak például pénzérméim. Fontos, hogy mi az, amit ma is lehet használni. Meg kell érteni a tradíciót, meg kell tudni, honnan származnak a dolgok. Rockzenén nõttem fel, amikor a fiam felnõ, azt fogja mondani: ez egy régi vacak… Tudni kell mégis, hogy honnan ered, az értékeit át kell hozni a mai világba. Fontos, hogy tudjunk a törvényeken belül maradni, tudni kell, hol a határ, nem szabad ártani senkinek.

Beszélgetés David Jesse Holtal (9Dan) a ninjutsuról
I.rész

Nin:
Első szinten a NIN kitartást, álló és tűrőképességet jelent, mind fizikai, mind lelki téren. Második szótári jelentése: rejtőzködés, lopakodás, titokzatosság. A NIN Japán írásképe két részből áll: külön-külön azt jelent: penge és szív. Szélesebb értelemben a NIN azt jelenti, hogy az ember uralkodik testén és elméjén, meg tudja különböztetni a helyest a helytelentől, a jót a rossztól…

Jutsu: Művészet

“Az elvek ismerete az a tudás, vagyis intellektus. Az elvek alkalmazása pedig az a művészet…”

Katonai/stratégiai szempontból 4 kóddal jellemezzük az embereket. Fehér, citromsárga, narancssárga, vörös. Ezt szintén egy szemcsin hallottam nem olyan régen és bár már régóta tudatos voltam róla, valóban így konkrét megfogalmazódásként még nem született meg bennem a felismerés, hogy tényleg így van és igazából magam is így osztályozok.

A fehér kategóriába azok az emberek tartoznak, akik csak egy dolgot képesek egyszerre csinálni. Ha újságot olvas, akkor csak újságot olvas, ha tévét néz, akkor csak tévét néz és minden más ami történik azon kívül, az mintha nem is létezne, nem kerül felfogásra benne.

A citrom az olyan mint az autó vezetés. Itt már képes az ember egyszerre több dologra. Tekeri a kormányt, figyeli a táblákat, indexel, betartja a szabályokat, kuplung, fék stb., meg még észre veszi a gyalogost is az átkelőn.

A narancs az egy jó szint ide kéne eljutnia egy embernek, hogy ember tudjon lenni. A narancs az figyel és mindenről tudatos. Nem csak autót vezet, hanem közben tud telefonálni, meg beszélgetni mellette azokkal is akik az autóban ülnek és még észre veszi, hogy meg kell állnia valamiért a boltban, majd közben még meg ír egy SMS-t is és félre ugrik az őt majdnem elgázoló épphogy citromsárgába feljönni igyekező tanuló vezető elől.

A vörös pedig az mikor akció van. Ilyenek a jó testőrök, vagy orvgyilkosok. Minden apró nesz és rezdülés jelent nekik valamit. Ez még egy magasabb fokozat a narancsnál is. Mikor mondjuk betévedsz egy kisebbség lakta negyedbe a városba, ahol bandák állnak az utcán és alig várják, hogy lerántsák a gyanútlan járó kelőt és minden mozdulatról, minden pillantásról tudatos tudsz lenni és akkor és ott mész át az út túloldalára, mikor még és már nem késő, vagy csak simán mondjuk egy harci szituáció közben. (én azért szerettem szankirtanozni, mert közben remekül lehetett gyakorolni ezt a szintet és a narancssárgát is.)

Na de amiért mindezt leírtam az egy egyszerű tény, miszerint a jelenlegi társadalomnak és oktatási rendszernek nincs szüksége narancsokra és vörösekre, csak fehér és citrom kell nekik.

Mert ők a jó droidok, ők a jó rabszolgák. A narancs és a vörös látja  egymást és a citromot és a fehéret is,  sőt meg is tudja különböztetni őket egymástól, de a fehér nem lát semmi mást, csak a fehéret, a citrom pedig csak a fehéret és a citromot érzékeli. Ja, és azt is gondolja, hogy az a legmagasabb fokozat, mert mást csak mondjuk tévében látott…

Eddigi életem során gyakran kerültem olyan vezetők keze alá, akiket a rendszer árazott be és pont azért amiért fehérek, vagy citromok, tehát könnyen irányíthatóak, vagyis inkább úgy mondanám, hogy az orruknál fogva vezethetőek és nem kell mást tenniük, mint a többi fehéret és citromot vezetni az orruknál fogva.

Egy ügyes narancssárga persze tud alkalmazkodni egy citromhoz, de a citrom nem képes felfogni semmit ebből. Mert az alacsonyabb tudatszintek mindig saját magukból indulnak ki, vagyis saját maguk vannak a központba, illetve a cselekmény amit végeznek.

A narancs azonban képes észrevenni másokat és képes ehhez alkalmazkodni. Persze mindezt csak egy bizonyos ideig tudja csinálni. (Ha huzamosabb ideig is képes a színjátékra, akkor az “ügynök” effektről beszélünk már.) Mert ő pont attól narancs, hogy nem lehet az orránál fogva vezetni. Ha valahogyan mégis úgy alakulna, hogy túl sokáig kéne citromnak, vagy fehérnek tettetnie magát, akkor általában nő a lebukás veszélye, vagyis nő annak az esélye, hogy a citrom, aki őt vezeti rajtakapja, hogy egyszerre több dolgot is csinál, sokkal többet mint amire ő képes, de mivel a citrom saját magából indul ki, hogy ezt így nem lehet, így arra fogja utasítani a narancsot, hogy zuhanjon vissza a citromok cselekvési szintjére. Aztán ez megtörténik egyszer, kétszer, aztán probléma lesz belőle.

A jó vezetők általában mind narancsok, de képesek elhitetni másokkal, hogy akár lehetnek fehérek, vagy citromok is. A jó vezetők igyekeznek a fehéreket citrommá, a citromokat pedig naranccsá változtatni, mert tisztában vannak vele, hogy csak így maradhatnak sikeres vezetők. Mert a tudás akkor lesz valódi tudás, mikor elkezded tanítani, mikor át adod másoknak.

Különben csak egy információ, aminek a tudatában vagy, de ostobán nem használod. A tudást használni azt jelenti, hogy tanítani. Tanítani pedig nem csak szavakkal, hanem tettekkel is lehet. Sőt tettekkel tanítani az egy igazi jó módszer. Úgy hívják, hogy példa mutatás. Ebből képesek tanulni a citromok, de még néha a fehérek is.

Persze léteznek árnyalatok és átmenetek e színek között és lehet ugrálni is köztük különféle szituációkban. Például ha egy fehér szerelmes lesz, vagy éhes, akkor képes felemelkedni egy citrom szintjére, hogy minél jobban megoldhassa a problémát, és ugyan így egy citrom is tud narancs lenni, ha mondjuk épp az élete függ tőle. Sőt egy narancs is bele csöppenhet a fehérbe, mikor egy feladatot nagyon meg kell oldania és minden idegszálával arra koncentrál. (Persze ha egy narancs megy a fehérbe, akkor az sokkal eredményesebb, precízebb végrehajtást jelent, mintha egy valóban fehér végezte volna el ugyan azt a feladatot, de technikai szinten akkor is fehérnek számított, hiszen kizárta a külvilágot.)

Egy régi parancsnokom jutott eszembe a seregnél, mikor szerzi, vagyis szerződéses katonai szolgálatot végeztem a hazámnak a 25. Klapka György Gépesített Lövészdandárnál Tatán.

Szóval a szakaszparancsnok egy főtörzsőrmester volt, aki nagyon jó ember volt, nagyon tudott bánni az emberekkel, nagyon emberséges volt és nagyon tudott mindent a fegyverekről, stratégiáról, hadviselésről. Csak aztán elmentünk hadgyakorlatra és mikor láthattam “élesben” akkor csalódnom kellett benne. Össze vissza hadovált, nem ismerte a térképet, eltévedt az egész szakasz és nyoma sem volt a mindig magabiztos és méltó parancsnok főtörzsnek.

Akkor már 6.órája ültünk a BMP. (csapatszállító könnyű páncélos harcjármű) és csak zötykölődtünk a Bakonyban. A levegő áporodott volt, mert ugye ezeken csak apró lukak vannak oldalt, hogy épp a puska csöve kiférjen rajta. Minden porcikánk el gémberedett már, de mindezt még könnyen bírtuk. Viszont nekem akkor már 4.-órája kellett rettenetesen vizelnem és legalább negyed órája álltunk egy helyben, de nem kaptuk meg a desszantolási parancsot (elhagyni a járművet). Szóval gondoltam egyet és mivel legszélső voltam, kicsaptam a BMP. hátsó ajtaját és kiugrottam. Csak egy dolog járt a fejemben, hogy végre vizelhessek egyet és neki is kezdtem a műveletnek, hogy minél hamarább vissza tudjak pattanni a gépbe.

Szóval ott enyhítek terheimen éppen, körülöttem valami eszméletlen hangerővel búgnak a motorok, szép csillagos az ég és a friss hegyi levegő nagy kortyokban csúszik lefelé, hogy megtöltse a régóta csak bűzt szívó tüdőmet, mikor a belőlem távozó folyadék páráján keresztül átpillantva egy alak csörtet felém a bozótból. Persze megismertem, hogy a főtörzs az. Meg ő is látta, hogy én vagyok és rám ordít, hogy “Horváth tizedes maga mit csinál?”  én meg a hirtelen érzett könnyebbségtől megfiatalodva válaszolok neki, hogy “Jelentem vizelek.”  Erre nekem szegezi, hogy “Kapott rá engedélyt?” én meg: “Persze főtörzs, a természet engedélyezte, hogy így tegyek, hiszen itt állok és eképpen cselekszem”. “Aha.” -mondta.
Aztán persze tovább ment mellettem, mert épp izomból el voltunk tévedve a sötétben, és nem nagyon tudta, hogy mi merre hány méter…

Gouranga

Ez a test folyton változik. Méghozzá az idő, a karmánk és a vágyaink hatására. Az idő hatására öregszik, a karmánk hatására szebb, avagy csúnyább, egészségesebb, avagy betegebb lesz, a vágyaink alapján pedig át alakul.

A modern orvostudomány is egyetért azzal, hogy az egész test 7-évente az utolsó sejtig teljesen lecserélődik. Mert hát ugye csak sejtekből épül fel a szervezetünk, amik szintén élőlények és hát ők sem élhetnek örökké.

Ugyan ez például a sípcsont, amit szintén nem árt erősíteni, hiszen ezzel rúgunk, illetve ezt rúgják. Ennek a csontnak hosszúkás és szivacsos alapból a szerkezete, de ahogyan edzi az ember, ami igazából úgy néz ki, hogy üti vágja és igazából így folyamatosan zúzódik, a szervezet egyre több kalciumot nyom bele, amitől ez a gerendás szerkezet egyre sűrűbb lesz és a csont egyre keményebb…

És akkor ugyan ez a helyzet az izmokkal, inakkal, szalagokkal. Bizony „sérülniük” kell, hogy erősödjenek. Minden így működik…

Hatsumi sensei mestere, Takamatsu sensei például úgy edzett, hogy fák kérgeit tépkedte le puszta kézzel, meg még volt egy két extrém gyakorlat, aminek következtében átalakultak a kezei és lábai, méghozzá így:

Szóval végül is én örülök, mert bár most üldögélnem kell csendben, mire rendbe jön a lábam, addigra sokkal erősebb lesz a szalag mint volt és legközelebb talán kibír egy ilyen terhelést.

A másik meg amit megtanultam, hogy soha ne hagyjak ki egy lehetőséget sem a győzelemre csak azért, “mert akkor hogy fognak nézni rám”, mert annak bizony ilyen következményei lesznek.

Most még egy hétig le tudok járni capoeirázni, s bár ugrálni nem nagyon fogok, talán megtanulhatok végre az első húros hangszeremen játszani, a berimbeau-n.

Bhagavad-Gita:

dehino ‘smin yathá dehe      kaumáram yauvanam jará
tathá dehántara-práptir      dhíras tatra na muhyati

Gauranga

Képforrás:Specwog