Menü

HAN, avagy Horváth Ádám Ninjutsu


Évek óta alakul egy gondolat, hogy mi módon különböztessük meg azt a Ninjutsut amit a Bhima Dojoban gyakorlunk és tanulunk minden más ninjutsutól. Ami az ezen való gondolkodásra késztet jó ideje, az az a felismerés, hogy nagyon sokan hívják a harcművészetüket Ninjutsunak, és közben semmi közük ahhoz a fajta hozzá álláshoz és szellemiséghez amit mi gyakorlunk. Nem beszélve arról, hogy még le is nézik azt, ha valakinek a hatékonyság van inkább szem előtt a tradíciók, hagyományőrzés előtt.

HAN Horváth Ádám Ninjutsu Ryu

Nem szeretném minősíteni ezeket az iskolákat és oktatókat, hiszen azoknak akik hozzájuk járnak rájuk van szüksége minden bizonnyal. Viszont mivel gyakran próbálnak meg ők befolyásolni az esetleges rangjukkal, vagy fokozatukkal, azért azt gondolom, hogy egyszerűbb teljesen megkülönböztetni a nálunk tanított és gyakorolt dolgokat azoktól amiket ők tanítanak és tartanak fontosnak, vagy neveznek ninjutsunak.

Leginkább erre azért van szükség, mert bár a fokozatuk magasabb mint az enyém, és minden bizonnyal többször voltak Japánban is (Én még ebben az életemben nem…) nem sok valódi utcai tapasztalatuk van. Vagyis az önvédelemmel és harcművészettel kapcsolatos elképzeléseik egészen mások mint az enyémek, vagy azoké, akik legalább egyszer harcoltak már életükben az életükért. Vannak olyan magas rangú oktatók is Magyarországon, de a világon máshol is akik még soha életükben nem álltak ki senkiért és semmiért, soha nem kellett megütniük senkit, és őket sem ütötték még meg soha.

Ez persze nem biztos, hogy negatív dolog, mert bárcsak én is úgy nőhettem volna fel, vagy egy olyan közegben élhetnék, ahol minden szép és harmonikus és mindent meglehet beszélni. Mert a cél ugye ez lenne. De sajnos az a tapasztalatom, hogy az ember akarva akaratlanul kerül olyan helyzetekbe, ahol meg kell tudnia védeni magát. Ott pedig nagyon sokat számít, hogy milyen mentalítással, és milyen attitűdben gyakorolt. Mert az emberek 99%-a azért kezd el harcművészetet gyakorolni, hogy meg tudja magát, a családját, vagy bármi mást védeni.

A Ninjutsu szó jelentése pedig első szinten ezt jelenti, legalábbis számomra:

Nin: Első szinten a NIN kitartást, álló és tűrőképességet, béketűrést jelent, mind fizikai, mind lelki téren. Második szótári jelentése: rejtőzködés, lopakodás, titokzatosság, túlélés. A NIN Japán írásképe két részből áll: külön-külön azt jelent: penge és szív. Szélesebb értelemben a NIN azt jelenti, hogy az ember uralkodik testén és elméjén, meg tudja különböztetni a helyest a helytelentől, a jót a rossztól…

Jutsu: Művészet, képesség.

Innentől fogva egybe olvasva pedig kezdő szinten azt gondolom, hogy teljesen felesleges a misztikummal és varázslatokkal foglalkozni, melyek vagy működnek, vagy nem egy éles szituációban, hiszen ha az alapok nincsenek meg, akkor az könnyen a gyakorló életébe kerülhet. Vagyis nálunk a Ninjutsu a Túlélés Művészete. Egy különleges, harcművészeti elv gyűjtemény, ahol nem mindegy, hogy milyen elv áll a többi fölött. Vagyis mi az, amiért gyakoroljuk a Ninjutsut. A Bhima Dojoban az első számú elv a Túlélés Bármi Áron!

A másik fontos dolog, hogy nagyon kevés hely van az országban ahol olyan ninjutsu oktatók vannak, akik hasonlóan gondolkodnak, és a rangok helyett, a valódi harci értéket részesítik előnyben. Sőt gyakran találkozom azzal a szituációval, hogy emberek elmennek más városokba, más oktatókhoz, és utána csalódottan kérnek számon, hogy én miről írok az oldalamon, milyen reális harcról és rendszerről, mert amit ott kaptak az minden volt, csak nem olyan amiről úgy éreznék, hogy hasznukra vált volna az önvédelem szempontjából.

Jóga és Probléma megoldás:

A másik nagy inspirációt a jógából és a Védikus jógaszentírásokból merítem, melyek közül sokat volt szerencsém áttanulmányozni és rengeteg nagyon fontos olyan összefüggésre bukkantam, ami hasznára válhat minden harcművésznek, pláne ha valódi harcról, élet-halál küzdelemről beszélünk. Innentől fogva életem és a nálunk gyakorolt Ninjutsu egyik alap tételének tekintem a Védák által javasolt probléma megoldási metódust, melyet betartva nagyon sok harcot el tudunk kerülni:

• kedves szavak
• ajándékozás
• megvesztegetés
• diplomácia
• megfenyegetés
• harc

Vagyis a harc, amit a dojoban gyakorlunk, csak a legvégső megoldás, amikor már semmilyen más lehetőségünk nincs. Persze hirtelen szituban néha át kell ugrani néhány lépést, hiszen ha éppen késsel szúr valaki, akkor ott nem érdemes a kedves szavakra pazarolni az időt, mert az egy egyértelműen harci helyzet, ahol már az életünk a tét és nincs idő végig menni az erőszak mentes probléma megoldás alap lépésein.

Más harcművészetek:

Ezenkívül nem tudok elzárkózni más irányzatok elől, vagyis továbbra is szeretek más stílusok nagyszerű képviselőivel együtt edzeni, vagy tanulni tőlük. Szeretem össze hasonlítani az általuk gyakorolt elveket a ninjutsu ősi tanításaival, és bizony, ha találok néha egy-egy érdekes, új megközelítést, van lehetőségem sokkal jobban megérteni a ninjutsun belül is egy-egy technikát, vagyis Katát. Ily módon nagy hatással vannak az általam gyakorolt és tanított Ninjutsura a Karate, Aikido, Muai Thai, K1, MMA, Krav-maga, Kempo, Ju-jutsu, Jiu-Jitsu, Capoeira, Kung fu de akár még a Judo és a Birkózás elemei is. (A teljesség igénye nélkül.)

Meggyőződésem, hogy a harc valódi elemeit, ezek és minden más rendszer is hordozza magában, és nem attól függ, hogy ki milyen stílust választ magának, hanem attól, hogy milyen szemléletű és képességű oktatóhoz jár. Hiszen eredetileg minden harcművészet csatákban maradt fent. Vagyis aki haza jött a csatatérről egyszer, annak jó volt a harcművészete, aki haza jött kétszer, az igazi mester volt, és aki haza jött legalább háromszor, az már legendának számított a régi időkben is.

Harcművészet oktatás ma:

Ma már sajnos, vagy szerencsére nem így működik, és bárki elkezdhet önvédelmet és harcművészetet tanítani akkor is, ha semmilyen stílusból nem érte el az ehhez szükséges tudást, és nem kapott egyik mesterétől sem felhatalmazást. Nem szeretnék ezekről az emberekről sem semmi rosszat mondani, de az oktató szint megszerzése hosszú évek kitartó munkájának az eredménye, amit normális esetben akkor kap meg valaki, ha elégedetté tette tanítóját, és ő át adta neki a tudását. Ma már sok helyen olvashatjuk, hogy x-y nagyon sok rendszert kipróbált, és több stílusból is mester fokozatot ért el de azt, hogy kitől tanult és mikor és hol, ki adta neki és mennyi idő után a fokozatát, már nem tűntetik fel ezek az emberek.

Amikor elkezdtem Ninjutsut tanítani, 10 év aktív gyakorlás után, mind a 3 előző mesterem a támogatásáról biztosított, és ez azóta sem szűnt meg. A honlapon a bemutatkozó életrajzomnál leírom, hogy hol, mikor és kitől tanultam, hogyan kezdtem el tanítani, és kitől kaptam erre felhatalmazást. Innetől fogva, pedig teljesen jogosnak érzem, hogy Ninjutsut tanítsak. Persze vannak akik ezt kétségbe vonják, de főleg interneten mernek csak kérdezősködni, mondhatni kellemetlenkedni, szemtől szemben soha nem mertek még elém állni és bebizonyítani, hogy az én tudásom és harcművészetem értéktelen az övükéhez képest.

Szerzetesként éltem Budapesten, amikor szerzetes társaim kértek meg, hogy tanítsam meg őket megvédeni magukat. És az egész ami körülöttem van jelenleg, ebből a kis családias tréningekből nőtte ki magát. Nem akartam tanítani, mert még most sem érzem magam elég tudással rendelkezőnek ahhoz, hogy bármit is át adjak, de vannak akik még ennyit sem tudnak, és neki szívesen megmutatom a tapasztalataimat.

Mivel mindig a tisztesség, őszinteség és becsületesség voltak a fő irányadói a tréningeknek, így gyorsan kipontozódnak a bűnözők, gonosz emberek, vagy azok akiknek más démonok tartják fogva a szívüket. Próbáltam másokkal együtt működni, de ezek a próbálkozások leginkább gyűlölködésbe, rossz hír keltésbe torkollottak, ami leginkább az irigységből fakad, ami főleg ma Magyarországon egy nagyon jellemző dolog.

Ősi Katák

Meggyőződésem, hogy az ősi gyakorlat sorok, a katák nem csak amolyan forma gyakorlatok, melyeknek a formai elsajátítása és bemagolása alapján magasabb szintre kerül az ember, hanem ezek olyan élet halál harc közben is használható mozdulat sorok, melyeken keresztül a harcművészet alap elveit igyekeztek megalkotóik fenntartani, megőrizni az utókornak. Az, hogy sok helyen ez az érték elveszett a Katákból, az nem a Ninjutsu, vagy más irányzatoknak a hibája, hanem a gyakorlás során nem megfelelő szemlélet módé.

Nagyon sok helyen, nagyon sok irányzatban ezek az ősi gyakorlatok, csak mint értéktelen és semmire sem való formák maradtak fent, melyekre úgy tekintenek, hogy harcérték nélküli mozgás meditációk. Az én tapasztalatom azonban az, hogy ezeknek a katáknak mind-mind egyre mélyebb és mélyebb tanításai és szintjei léteznek. Főleg, ha az ember nem csak egy-egy vizsgára tanulja és gyakorolja be őket. Pláne nem csak az egyik oldalra, és az ügyetlenebbik kezével meg semmi köze semmihez.

Ezt nyilván valóan csak olyan emberek ismerik fel a saját harcművészetükben akik a megfelelő komolysággal és hozzá állással gyakorolták azt a megfelelő ideig, vagyis nem csak a mozgás öröméért igyekezetek rangokért, elismerésért és fokozatokért elsajátítani őket, hanem a valódi harci értéküket szerették volna növelni álltaluk. Vagyis a túlélési esélyeiken szerettek volna javítani. Ebben a szellemiségben egyáltalán nem mindegy, hogy milyen testtartással, milyen mozdulatokkal hajt végre az ember egy-egy gyakorlatot. Mert egy valódi harcban nincsenek győztesek és vesztesek, csak túlélők vannak és olyanok akiknek ez nem sikerült.

Ez nem azt jelenti, hogy ölni tanulunk, vagy ezt gyakoroljuk, hanem azt, hogy ezen keresztül ismerjük és tanuljuk meg az élet értékét. Hiszen a harcművészet Masaaki Hatsumi Sensei szavaival élve nem az élet kioltására van, hanem az élet védelmére.

Védikus Jóga szent írások, avagy a Magyarok története:

Mély hatással volt rám Védikus Jógaszentírásokban a mai tudomány által is az emberiség legősibb kultúrájának számító Szanszkritt filozófiai művekben lejegyzett tudomány, a testről, a szellemről és a lélekről. De ahogy egyre mélyebbre ástam és egyre mohóbban kutattam ezt a tudományt, folyton egy ősi népbe botlottam, akik ezzel a kultúrával párhuzamosan éltek. A Huna nemzettségbe, akik innen a Kárpát medencétől az egykori Szovjet Unió területéig uralták a világot. Lovon jártak, kiváló íjászok voltak, és rettegte harci tudásukat minden más nép.

Azt gondolom, hogy ezek a részek a mi népünkről szólnak, akiknek a kultúráját, történelmét minden mennyiségben igyekeznek eltűntetni. De ősi nyelvünk a Magyar olyan szó tagokból, Magokból áll, mely magában hordozza ezt az ősi harci tudást is. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy miként fejezzük ki azt mind a mai napig, hogy egyre jobbá vállunk valamiben: Fej-Lődünk. Vagyis a fejbe lövésben leszünk egyre jobbak. De ugyan ilyen érdekes ősi szavak és Gond-old-kodások a TÁM-adás és a TÁM-adó kifejezések, hogy a SZER-ETETRŐL, vagy a SZER-ELEM-ről már ne is beszéljünk.

Nem szívlelem a japán szavakat és kifejezéseket, sőt elő szeretettel nevezem nevén a dolgokat, katákat. Tapasztalataim szerint, ha Magyar nyelven adom át a tudásomat nem pedig a Magyar ajkaknak idegen távol keleti sziget nyelvén, sokkal jobban megértik és fejlődnek általuk azok akik azért jönnek iskolánkba, hogy megtanulják megvédeni magukat. Márpedig ez a cél azokkal az önvédelmi tanfolyamokkal amik mindenki előtt nyitva állnak, és személyre szabott képzést biztosítanak 5 éves kortól a halálig bárkinek, aki szeretne jobb ember, jobb harcos lenni.

HAN:

Ezen dolgok figyelembe vételével azt gondolom, hogy a HAN-néven szeretném megkülönböztetni azt a Ninjutsut amit nálunk lehet gyakorolni. Ha úgy tetszik, akkor saját iskolát nevezek el, vagyis lehet a neve HAN Ryu. (Horváth Ádám Ninjutsu Ryu)

Ez természetesen rendkívül nagyképű dolognak hangozhat némelyek szemében, de azt gondolom, hogy mivel 1998-óta aktívan gyakorlom és fejlesztem a harcművészetemet, és tapasztalataim szerint működik az utcán is, így bátran be merem vállalni. Természetesen biztos lesznek akik majd emiatt a szájukra vesznek, mert ugye Magyarországon vagyunk, de azt mondom, hogy akinek kétségei vannak, az álljon elém és tanítson móresre. Úgy ahogy azt ebben a műfajban szokás. Természetesen, nálunk nincsenek szabályok, és törvények, így a nálunk gyakorolt Ninjutsu első, és fő alap elve az a „Túlélés bármi áron”. Így ahogyan az edzéseken is gyakoroljuk, harcközben nincsenek szabályok és megkötések, és etikus és nem etikus dolgok. Mert az utcán, illetve a csatatéren sincsenek.

HAN Eszközök:

Folyamatosan fejlesztünk olyan önvédelmi eszközöket, melyek ma Magyarországon bárki által hordhatóak és birtokolhatóak, vagyis nem minősülnek Közbiztonságra Különösen Veszélyes Eszköznek.

Ezek közül egy két éven át fejlesztett önvédelmi kés az egyik legjelentősebb, mely a HAN nevet kapta, valamint egy kulcstartó, ami mivel használata és felépítése rendkívül hasonlatos a Manriki ősi fegyverhez, ezután szabadon a HANriki nevet kapta.

HAN és a Bujinkan

A ninjutsumra a legnagyobb hatással Hatsumi Sensei a Bujinkan Nagymesterének tanításai voltak és vannak, amik az ő nagyszerű tanítványain keresztül jutottak és jutnak el hozzánk folyamatosan. De mivel nagyon sokan azt gondolják, hogy majd ők megmondják másoknak főleg itt Magyarországon, hogy mi a Bujinkan, és harci érték és megfelelő mennyiségű tudás és tapasztalat nélkül tanítanak a rangjelzéseik és fokozataik mögé bújva, így mindenképpen szeretném ha iskolánk meg lenne különböztetve. Főleg mert viselkedésükkel csak a sorsot hívják ki maguk ellen és felelőtlenül járnak el azokkal akik azért fordulnak hozzájuk, hogy megtanulják megvédeni magukat. Ez pedig bármelyik pillanatban tragédiába fordulhat.

Így azt mondom, hogy én a Bujinkanban tanultam és tanulok továbbra is. Sőt, azon elvek alapján amiket ott bizonyos oktatók képviselnek (Leginkább külföldi mesterek, de néhányan Magyarországról is), továbbra is a Bujinkan elveit és érték rendszerét tartom mérvadónak az iskolánkra tekintve.

De az alapokat azt a saját meglátásom és tapasztalataim szerint fogom a jövőben is át adni, mint ahogyan azt teszi minden valamire való oktató ma is, ugyan úgy mint az ősi időkben. Így természetesen továbbra is járunk Bujinkan oktatókhoz (Persze jól megválogatva) és tanulunk ebben a rendszerben. De az első pár év amit egy hozzánk kerülő diák elsajátít, az nem kifejezetten az a Bujinkan amit ma egy páran a Bujinkannak gondolnak. Ezért is nevezem el ezt a mai napon HAN Ryu-nak.

Aztán, ha valaki elsajátította néhány év alatt mindazt, amiről úgy gondolom, hogy megfelelő harcművészeti alap a tovább fejlődéshez, akkor csatlakozhat a haladó edzésekhez, ahol ezt a tudását fejlesztheti tovább. Majd egy bizonyos fokozat és tudás anyag, de leginkább a megfelelő szív elsajátítása után bátran tanulhat tovább a Bujinkan magasabb rendű régióiról is. Hiszen ekkor már el fogja tudni választani az értékest az értéktelentől, a hasznosat a haszontalantól. Meg fogja tudni látni az értéket a szemét között, és ki tudja venni a hatékonyságot a varázslatokból is.

Ily módon mindenkit szeretni, becsülni és tisztelni tud majd, és mindenkitől tud majd tanulni, ami tapasztalataim szerint az élethez való hozzá állás egyik legfontosabb alap pillére.

Akkor most mi is az a HAN RYU?

Tulajdon képpen a HAN ryu, egy megfelelő alap ahhoz, hogy valaki a Bujinkant el kezdhesse tanulni gyakorolni és megérteni. Főleg mert az én szívem fájdul meg amikor bizonyos oktatók a legmagasabb rendű katákat kezdik el felelőtlenül tanítani olyanoknak, akiknek még a keze is össze gabalyodik, és semmiféle tapasztalatuk nincs, hogy hogyan érdemes állni, járni mozdulni stb.

Azt gondolom, hogy ez a felelőtlenség abból fakad, hogy az oktató nem elég alázatos ahhoz, hogy az alapokat magyarázza és tanítsa meg újra és újra, és bizony ez a hiányosan, alapok nélkül elsajátított harcbűvészet „mozgás kultúra” hamis illúzióba helyezi gyakorlóját és ez könnyen kerülhet egy éles szituációban az életébe.

Ezt pedig a legkevésbé sem akarom. Főleg, mert felelősséggel tartozom azok az emberek felé, akik eljönnek önvédelmet tanulni hozzánk.

Nekem ez az életem, nem csak hobbiból csinálom munka mellett heti kétszer, hanem ezzel kelek, ezzel fekszek. Így azt gondolom, hogy van időm a magam edzéseit és gyakorlásait megtartanom magamnak azokkal a barátaimmal, edző társaimmal akik már azon a szinten vannak, hogy tudunk együtt gyakorolni. Így nem kell rákényszerítenem másokra a saját fejlődni akarásomat, hogy a heti két edzésen ahová munka után esek be, én is gyakorolhassak kicsit valamit amit meg nekem kéne.

Mi az anyag a HAN RYU-nak?

Leginkább ugyan az mint a Bujinkannak , egykét saját fejlesztésű, vagy máshonnan át vett hatékony mozdulattal. (Ez kb csak 20%) de mivel azt gondolom, hogy a legfontosabb a Ninjutsuban a hatékonyság a „Túlélni bármi áron” mottóval, így ez a harcművészet egy folyamatosan és dinamikusan fejlődő ágazat, ami nem zárkózik el a modern megoldásoktól és fegyverektől sem.

Alap vetően 4 hónapos kurzusok vannak, heti témákkal, ahol át vesszük a leggyakoribb erőszakos szituációkat. Egészen onnantól, hogy milyen lehetőségünk van felismerni a támadás elő jeleit, hogy elkerülhessük, azon keresztül, hogy megtörtént a támadás és azonnal kell reagálnunk, egészen odáig, hogy be is kaptuk a támadást, de még akkor is azon dolgozzunk, hogy minél kevesebb sérüléssel és veszteséggel ússzuk meg és mi éljük túl a szituációt.

Minden helyzetben a leggyorsabb és leghatékonyabb mozdulatokat részesítjük előnyben olyan technikákkal ami más irányzatokban melyek küzdő sporttá alakultak ahol különféle szabályokhoz kötik a küzdelmet nem hogy nem tanítanak, de teljes mértékben elképzelhetetlenek. A ninjutsu egy intim harcművészet, ahol ha úgy tetszik tabuk nélkül tanuljuk az emberi test leggyorsabb harcképtelenné tételét.

Azért van erre szükség, mert ahogyan régen a csatatereken, úgy ma az utcákon sem egy ellenféllel kell megküzdenünk általában, hanem mindig túlerővel találkozunk. Túlerővel szemben pedig nincs idő látványos és szépen kivitelezett mozdulatokra, hanem csak a leggyorsabb, leghatékonyabb és az ellenfél számára leginkább váratlan megoldásoknak van létjogosultsága. Főleg akkor, ha ő, vagy ők is meg akarnak ölni bennünket.

Szerencsére a 2013-ban érvénybe lépett új Jogos Védelem törvény is lehetővé, legálissá teszi azt a gondolkodás módot amit a ninjutsu mindig is tanított, hogy okkal feltételezhetjük, hogy az életünkért küzdünk akkor, ha:

este támadnak meg bennünket,

vagy felfegyverkezve, vagyis van valami eszköz a támadónál,

vagy fegyverrel, vagyis bármilyen fegyver, vagy fegyvernek látszó tárgy van a kezében,

vagy csoportosan jönnek ellenünk, vagyis legalább 3-an vannak.

Innentől fogva pedig tulajdon képpen bármi megengedett, hiszen a törvény kimondja, hogy ezen esetekben nem érvényes már a régi fáma, hogy csak az elhárításhoz szükséges mértékű válasz lépéseket tehetjük. Hanem azt mondja az új törvény, hogy ha ijedtségből, vagy hirtelen felindultságból túl lépjük ezt az elhárításhoz szükséges válasz lépést, akkor sem leszünk büntethetőek.

Igazából a ninjutsu mindig így gondolkodott, és egy valamire való harcos is ugyan ezen elvek szerint járt el, hiszen amíg nem ez volt a törvény addig is ugyan így harcoltam volna és ugyan ezt tanítottam, hiszen a mestereim is ugyan ezt tanították nekem. Csak 2013 előtt az új Jogos Védelem törvény érvénybe lépése előtt börtönbe kerültem volna. De egyik nagyszerű mesteremet idézve, „Még mindig jobb börtönben ülni élve, mint holtan feküdni a koporsóban.”

Mivel a tudás és a képesség amire szert tehet valaki a HAN Ryu gyakorlásával egy rendkívül felelősség teljes dolog, hiszen ha rosszul méri fel a helyzetet, könnyen meg ütheti a bokáját, ezért csak egy hónap próba idő után lehet a Bhima Dojo tagjává válni. Ez az első próba hónap alatt ki derül az edzéseken, hogy ki az aki pszichikálisan alkalmatlan, hogy ez a tudás a kezébe kerüljön. Vagyis egy hónap alatt eltávolítjuk az elmebetegeket, bűnözőket, stb olyan embereket akik nem azért jöttek, hogy jobb emberré váljanak, hanem azért, hogy ezzel a tudással felruházva okozzanak problémát, vagy újdonsült képességeikkel kényszerítsék rá akaratukat másokra.

[fve]http://www.youtube.com/watch?v=wUtK4fozoHc[/fve]

Magyarul mondva, azt kívánom mindenkinek, aki megismeri a HAN ryu-t, hogy legyen olyan kedves, aranyos, tisztelettudó és becsületes másokkal, hogy soha ne kelljen azokat a dolgokat élesben alkalmaznia amit az edzésen gyakorlunk! De ha úgy hozza a sors, hogy mindezek ellenére mégis olyan szituációba keveredik, akkor meg habozás nélkül legyen képes meghozni a megfelelő döntést, és ösztönösen cselekedni.

A Ninjutsu önvédelem tanfolyam, a Ninjutsu Női Önvédelem Tanfolyam, és a Ninja szakkör gyerekeknek is a HAN Ryu oktatási szisztémája szerint van össze állítva.

Tisztelettel és szeretettel:

Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató.