kayaku-jutsu – tűz és robbanóanyagok

A nindzsák mindig is jó mérnökök voltak, így a puskapor használata is hamar elterjedt közöttük, méghozzá az adott korokhoz képest minig magas szinten használták. Bambuszba, dióhéjba, kiszívott tojásba, papírba, dobozba rejtették a vakító-, robbanó-, füstépző-, vagy éppen gyújtóport. A bambuszból készült bombákat főként utak mentén használták, mint korabeli Claymore-aknákat, míg a kis palackokat főként településeken és táborokon belül használták, elsősorban hangkeltésre, a lovak és lovasok megzavarására. A fa dobozba rejtett bombákat főleg nagyobb épületek, kastélyok ellen használták hogy rést üssenek vele a védelmen.

A füstképző porral saját menekülésüket fedezték, mellesleg létrehozták a füstben eltűnő nindzsa mítoszát. A vakító-, robbanó- és gyújtópor neve önmagáért beszél. Használtak gránátot, aknát, bombát, kéziágyút, pisztolyt és puskát is. A bombák időzítését is meg tudták oldani mechanikus szerkezettel.