A metsubishi („szemlecsukó”) az ellenség látásának zavarása. Volt villanó, vakító, durranó, füstképző, irritáló és még nagyon sokfajta változata. Többnyire rizsport vagy lisztet használtak, de lehet homok, hamu, por, őrölt bors, só, sár, por vagy sóder a földről, csalánszőr, olaj, víz, irritáló vagy mérgező folyadék vagy füst is. Alapvetően figyelemelterelésre használták és használják manapság is, többnyire könnygáz-, füst- és fénygránát formájában. Régen dióhéjba, kifújt tojásba, vagy egyszerűen papírba csomagolva használták. Előfordult, hogy a port a kard hüvelyébe vagy a kusari-gama üreges súlyába rejtették el, és a kard előrántásakor vagy a súly célzott dobásakor szórták azt ki belőle. A metsubishi célba juttatásának eszköze a fukiya és a sokutoku.
Az is metsubishi, amikor az esőcseppeket összegyűjtik a kard felületén, pl. a vércsatornában, és azt csapják az ellenfél szemébe. Az is metsubishi, ha fénnyel (tükör, lámpa, vaku, polirozott penge), az ujjakkal vagy valamilyen tárggyal zavarjuk az ellenfél látását illetve támadjuk a szemét. De az is metsubishi, ha az ellenfél orrát támadjuk, ezzel idézve elő könnyezést, vagy ha megvágjuk az ellenfél szemhéját vagy homlokát, hogy a vér onnan a szemébe jusson. A szem közvetlen támadása is metsubishi.
Sokan azt gondolják, hogy ez egy elaggott, egyszerű trükk volt már régen is, mégis széleskörűen alkalmazták, ugyanis a meglepetésszerű használatra nem igazán lehet felkészülni. A metsubishi alkalmazása keltette életre azt a hiedelmet is, hogy a nindzsa képes valamiféle titokzatos füstben eltűnni.
Manapság használhatunk metsubusiként szintén sok mindent, de ha ragaszkodunk a hétköznapi használati tárgyakhoz, akkor érdemes egy marék aprót tartani ecélra mindig a zsebünkben például…
