A ninja to, mint a nevéből is kiderül, a nindzsák kardja. Általános tévhit, hogy csak egyenes pengéjű kardot használtak, hiszen olyan kardot használtak, amilyennel éppen rendelkeztek, míg maga a ninja to is többnyire ívelt pengéjű volt, csak rövidebb mint a katana. Főleg azok kardok voltak íveltek, amelyeket csataterekről, vagy a kardkovácsok kidobott, selejtes kardjai közül gyűjtöttek be. A nindzsa kardja egyszerű, díszítés nélküli. A markolatvédő (tsuba) is többnyire csak egy négyszög vagy kör alakú vaslemez. Ez szöges ellentéte a szamurájok díszes katana-jának. Ennek a fő oka, hogy a nindzsa számára a kard csak egy fegyver a többi mellett, még ha kiemelt is a szerepe, azonkívül egy titkos éjszakai akcióban kifejezetten hátrányos a díszes, csillogó-villogó kard.
Nem övezték akkora tisztelettel, mint a szamurájok, hiszen ez egy eszköz volt. Lehetett vele ásni, ajtót veszíteni, létrafokként használni, satöbbi. Az eltérő alakú és méretű penge, valamint az eltérő küzdelmi szemlélet a szamuráj kardvívástól jelentősen eltérő vívási stílust eredményezett. Jellemző nindzsa trükk lopakodáskor, hogy a teljes sötétben a kard végén egyensúlyozták a tokot, így amikor az beleakadt egy őrbe, a nindzsa már a kard előrántása nélkül vághatott.
Elterjedt tévhit, hogy a ninja to csak az utókor találmánya, valójában nem is létezett, nem eredeti, igazi nindzsa fegyver. Ez nem igaz. Ezt az egyenes pengével próbálják magyarázni, ami nagy hiba. A japánok is használtak egyenes pengéjű kardokat – ezek neve a ken és a to. Sőt, az első japán kardok egyenes pengéjűek voltak, de ez a típus soha nem tűnt el, csak háttérbe szorult, nagyon megritkult. Néha a szamurájok is használtak egyenes pengéjű kínai vagy koreai kardot, kínai vagy koreai bőrpáncélt, stb. ha éppen divatosan vagy egyéniek akartak lenni.
