Azért kezdtem ninjutsuzni mert szerettem volna egy az életben is használható, és működő, harcművészetet tanulni. Körülnéztem a neten, és ebben dojoban volt akkor egyedül heti háromszor két órás edzés.(Ami azóta heti ötre emelkedett.)
Akkor még az edzés nem tanfolyami keretek között zajlott, mindjárt bent találtam magam a mélyvíziben. Nem vizsgára készültünk, hanem ami éppen felmerült együtt a a haladókkal. Ha nem is olyan jól, de tőlünk is elvárták hogy ugyanúgy megcsináljuk a bonyolultabb technikai sorokat is. Sokkal izgalmasabb volt, de mivel nem tematikusan haladtunk voltak hiányok az alapokban.
Azt kaptam amit vártam: használható tudást, egy hosszú utat, ami sok kudarccal, és önmagunkkal való örök elégedetlenséggel van kikövezve.
Aki hirtelen akar nagyot markolni, nincs benne kitartás, és alázat bele se kezdjen. Ha ezek megvannak bárkinek bátran ajánlom, annak is aki hobbinak tekinti és csak mozogni akar valamit. De főleg annak aki reális helyzetekre akar felkészülni, és tudja hogy bármikor belefuthat egy olyan szituba ahol meg akarják késelni az embert, félre kell ugrania egy autó elöl, vagy hogy többen támadnak rá. Mert megtörténhet, csak ki kell lépned az utcára…
Zoli
