Menü

kama

kama_for_cat_ready
A kama a japán sarló harci változata, a nevének jelentése is sarló. Jellemzően kobudo eszköz. A 30-50 cm-es nyélből és az egyik végén a nyélre 90 fokban erősített, ívelt, de nem köríves egyélű pengéből áll, vagyis sokban különbözik a mi sarlónktól. A viszonylag hosszú nyél nagy kerületi sebességet biztosít a pengének, így nagyon komoly vágóerőt képvisel. Gyakran párban alkalmazzák. A híres Hattori nindzsa klán címere egy fehér körben keresztbe tett két kama volt.

jutte (jitte)

A legenda szerint a kínai Chen Yuan Bin mester honosította meg Japánban a XVII. század folyamán, más források szerint a középkor nindzsái már a XV. században használták, megint mások szerint a XV-XVI. századi rendőrök fejlesztették ki. Vannak akik szerint az okinawai sai az alapja, míg mások szerint pont fordítva, a jutte a sai elődje.

Maga a jutte kanji két részből áll, a ju (tíz) és a te (kéz) írásjeleiből, így a jelentése „tíz kéz”, ami arra utal, hogy a használójának tíz kéz erejét adja. Ezen kívül még számtalan néven említették: igaz kéz, tíz emelőkar/fogantyú, ügyes kéz, tíz ütés, csont fejsze, fém kard, fém alabárd, stb. Néhány japán megnevezése: jutsute, jutto, jitto, tetsu-shaku, tetsu-ken, tekkan, tetsu-mu, tetsu-hoko, tetsu-boko, tetto, honeono, kotsukin, tebo.

A gyakorló jutte fából, míg az igazi acélból készült. Egy elterjedt nézet szerint egy furcsa harctéri fegyverből, a jittéből alakult ki, amit állítólag Goro Nyudo Masamune, egy visszavonult fegyverkovács fejlesztett ki. Az eredeti fegyvert megváltoztatták, hogy rendszerbe állíthassa a Tokugawa-rendőrség, és alkalmazható legyen szamurájok katana-i ellen, ugyanis ezeknek a rendőröknek nem állt jogukban megsebesíteni egy szamurájt. A jutte egy régi fegyverből, a jitte-ből, egyfajta csatabárdból alakult ki. A jitte tulajdonképpen egy nehéz penge két vaspengével kereszt formában. Alkalmazása hasonló a sai-hoz. Első ismert iskolája, az Ikkaku Ryu, Shimizu Takagi nagymester vezetése alatt működött.

jutteMiyamoto Musashi, a Go Rin No Sho (Öt gyűrű könyve) írójának és a Nito Ryu alapítójának az apja, Miyamoto Munisai is híres és kiváló harcos volt. Ő az alapítója a Jittetori Ryu-nak, amit gyakran Tori Ryu Kenjutsu néven is említenek. Az iskola számos eszközt használ: a két kardot (nito-ken), lándzsát (yari), és a jutte-t. A jutte használatát a Bujinkan-ban a Takagi Yoshin Ryu tanítja.

A Tokugawa-sógunátus viszonylagos békéje idején is a rendőröknek számtalanszor kellett megvédeniük magukat, illetve élve elfogniuk bűnözőket. Viszonylag gyorsan több különleges eszközt és hozzájuk tartozó kezelési módot is kifejlesztettek. Ezek közül az egyik a jutte (vagy jitte) nevű eszköz, amely idővel viselője hivatali státuszát is jelölte. Habár alapvetően védekező és lefegyverző eszköz, emberölésre is alkalmas. Még manapság sem ritka, hogy egy épület alapjainak ásásakor betört koponyájú csontvázat találnak. A koponyasérülés általában egy jutte nyoma.

Több stílusa is kialakult, amelyek méretben és formában egyaránt különböztek. Ilyen például a hachiwari.

kagi A villa (kagi, goku) lehetett kicsi, nagy, tompa, hegyes vagy ritkán éles is (egy rendőr nem sebesíthetett meg egy szamurájt vagy magas rangú személyt, de lehet, hogy az ellenált vagy rátámadott). A villa „szája” lehetett szűk vagy tág, attól függően, hogy csuklófogásra is használták-e vagy sem. A hosszú szár vége lehetett lekerekített, enyhén hegyes, de „gomb” is lehetett a végén. Némely stílusa díszített volt, vagy rendelkezett tsuba-val. Néha arannyal vagy egyéb drága fémmel díszítették.

yoriki (rendőrhivatalnok) jutte-val Mivel ez az eszköz viszonylag rövid, így nagyon közel kell kerülni az ellenfélhez, hogy használni lehessen. Acélból készül, így lehetővé teszi még a kardcsapások kivédését is. A jutte villa-részével meg lehetett „fogni”, de akár el is lehetett törni a kard pengéjét. De arra is lehetett használni, hogy kicsavarják vele a kardot az ellenfél kezéből. Használható továbbá csuklófogásra, leszorításra, a ruha leszorítására, az ujjak feszítésére, ütésre, csapásra és döfésre is.

A jutte néhány rendőri egységnél a 20. század elejéig rendszerben maradt. Ekkor a rendőrség is modernizáláson esett keresztül, ami a jutte alkalmazásának a végét is jelentette. Az 1960-as években viszont kifejlesztették a modern változatát, a keibo-t, ami egy teleszkópszerűen összecsukott fém bot (nálunk vipera a neve, angolul baton, vagyis bot, pálca). A hozzá tartozó keibo-jutsu a taiho-jutsu (test lefogás, letartóztatás) részét képezi. A keibo-jutsu technikáinak jelentős része a Shindo Muso Ryu Ikkaku Ryu Juttejutsu technikákon alapszik.

Forrásként szolgált Don Cunningham cikke a www.e-budokai.com oldalról, a szerző engedélyével.

hanbo (sanshaku-bo) jo (yonshaku-bo)

hanbo_b_
A hanbo talán az egyik legősibb, és legegyszerűbb fegyver. A han japánul „fél”, így a hanbo a fél bo-t jelenti. A talajtól a csípőig vagy a könyékig ér, illetve kb. 100 cm hosszú. A sanshaku-bo utal a hosszára, ami san shaku, három shaku, vagyis kb. 90 centiméter.

A jo valamivel rövidebb a bo-nál, csak hónaljig vagy vállig ér, illetve kb. 120 cm hosszú (yon shaku, négy shaku). A hossza úgy is meghatározható, ha az oldalra kinyújtott kezeinkben a két kézfejünk között éppen elfér. Eredete szorosan kötődik a bo-hoz, ugyanis Muso Gonnosuke azután dolgozta ki ezt az új eszközt, miután egy bo küzdelemben alulmaradt Miyamoto Musashival szemben. Új technikákat és mozgásformákat dolgozott ki a rövidebb bot számára. A jo alapvetően kard ellen készült, úgy is van kialakítva. Egy jo éppen annyival hosszabb egy átlagos katana-nál, hogy még két kézzel kényelmesen meg lehessen fogni, így jól lehet vele távolságot tartani.

fukiya – Fúvócső

fukiyaA fukiya a fúvócsövet jelenti, ami – mint japánban és kínában oly sok minden – bambusznádból készült, és nem csak szárnyas minidárdák kilövésére használták. Volt hogy vakító vagy egyéb ingerlő port fújtak ki belőle (metsubishi), papiruszt tároltak benne, vagy akár botként használták. A hossza 50-100 cm közötti. A csendes akciókban nagy hasznát vették, de ha a nindzsa valamilyen okból a víz alá kényszerült, akkor légzőcsőként is használta. A kilőtt dárdák gyakran mérgezettek vagy fertőzöttek voltak.

tekken (teko, tekko, hora, boxer)

s_tekken03

tekken

s_tekken04

A tekken a mai boxer elődje. Indiában hora néven ismert, Okinawán teko és tekko a neve. Erős acél, alumínium, réz vagy bronz markolat, amelyen sok esetben bütykök vagy tüskék voltak, de előfordult késsel kombinált változata is (például az I. és a II. világháborúban is használtak ilyeneket, Európában is). Indiában állati tülökből vagy szarvból faragták. Manapság gyártják műanyagból is. Alapvető feladata az ütés lendületének és így erejének növelése és a kemény vagy szúrós ütőfelület miatt a fájdalomérzet illetve a roncsolás növelése. Használható ütésre, bőr és izom fogására, de csonttörésre is kitűnően alkalmas. A tüskéket a vékony ajtók betörésére is használták. Sok esetben a tüskéket méregbe, döglött állatba vagy trágyába mártva ütésnél azok felsértették az ellenfél bőrét és a mérgező anyag a vérbe jutva fertőzést, halált okozott. Nem volt ritka, hogy párban használták. Egy olló is használható tekken-ként, ha hegyével hátrafelé fogjuk meg.

Sokan talán azt gondolják, hogy nagyon egyszerű a használata, pedig egyes típusaival a használójának is könnyű eltörni a saját ujját is, például ha rosszul üt vele vagy nem jól fekszik fel a tenyerében (pl. nem az ő tenyeréhez van méretezve).

boken (bokken, bokatana, boto, bokuto)

bokkenNeve a boku (fa) és a ken (kard) szavak összetétele. A boken az igazi kardok fából készült gyakorló változata. A kardforgatók nagy hasznát veszik gyakorláskor, különösen a kezdők, de még mester szinten is előszeretettel használják.

Miyamoto Musashi is szívesen használta, győzött is vele párharcban, méghozzá igazi kard ellen. Egy jó fakarddal egy képzett kardforgató sok olyan dolgot meg tud tenni, mint fém karddal (lefejezés, összedarabolás, stb., mint ahogy erre volt is példa). Sokáig még párharcban, sőt, csatában is használták, ugyanis egy megfelelően kikészített és kiélezett keményfából készült fakard halálos fegyver.

Még az életlen gyakorló boken is súlyos sérüléseket, főként zúzódásokat és töréseket tud okozni. Japánban hagyományosan vörös tölgyből (akagi), a fehér tölgyből (shiragashi) vagy ébenfából (kokutan) készítik. Amikor a XIX. században betiltották Japánban a kard viselését, sok mester a fa változattal való gyakorlásra tért át. A hossza megegyezik a fém változatéval, a tömege viszont több, kevesebb, esetleg azzal megegyező tömegű is, attól függően hogy milyen fából készült és milyen vastag.

bo (rokushaku-bo)

bo, hosszú bot

A bo a szerzetesek, parasztok és a vándor kereskedők legkedveltebb eszköze volt, de idővel a szamurájok is felvették a kiképzésükbe, mert felismerték az előnyeit és lehetőségeit. Nagy távolságot lehet vele tartani, így akár kard ellen is használható, de közelharcban is sok segítséget nyújt, feltéve ha jól használják. A kör keresztmetszetű bo a leggyakoribb.

A hosszát többféleképpen is meghatározták a különböző stílusokban. A rokushaku-bo név utal a méretére, ami roku shaku, hat shaku, vagyis 180 cm. Máshol egyenesen a talajon állva a talajtól a felfelé kinyújtott a fejtetőig vagy fejtető fölé tenyérnyivel kell érnie. Ez utóbbiak igazodnak a használójához. A leggyakoribb a fejtetőig érő változat.

Ueshiba Morihei 1883.XII.14 -1969.IV.26

o'sensei_picUeshiba Morihei

1883.XII.14 -1969.IV.26

Japánban született, Wakayama tartomány Tanabe nevű falujában, egy tehetősebb földműves, szamuráj származású családban. Négy nővére volt, ő volt az egyetlen fiú a családban. Nagyapja, Kichiemon híres harcművész volt. Az apja, Yoroku, egy szikár testalkatú, határozott személyiség volt, míg az anyja, Yuki, a vallás, a költészet és a muűvészet iránt vonzódott.

Fiatalkorában gyenge és beteges volt, apja ösztönzésére kezdett el szumózni, úszni és futni. Rövid idő alatt nagyon megerősödött. Nyolcéves korában egy shingon pap irányításával kínai klasszikusokat kezdett tanulni, de jobban érdekelték a titokzatos buddhista szertartások, különösen a „homa” (tűzszolgálat). Könyvelősegédként dolgozott, de egy új adótervezet miatti felháborodásában felmondott, és egy tiltakozó mozgalom vezetője lett. 1900-ban, 17 évesen Tokióba ment ahol nyitott egy kis papír-írószer üzletet. Tokiói tartózkodása alatt Tenjin Sinyo-ryu Jujutsu-t (Kano Jigoro ennek az iskolának is a mestere volt) és Shingake-ryu Kenjutsu-t tanult. Az üzlettel nem sokat törődött, alig egy év után felszámolta azt. Egy hibásan összeállított diéta miatt skorbutos lett, hazatért Tanabéba, majd hamar felépült. 1903-ban feleségü lvette Hatsu Itogawát. Ebben az évben jelentkezett a hadseregbe, de nem volt 157 centiméter magas, így nem vették fel. Elkezdett edzeni, fáról lefelé lógva, egy nagy követ erősítve magára nyújtotta a gerincét. A következő sorozásnál sikerrel járt, 1903 decemberében a Wakayamai 61. Gyalogezred tagja lett. Ekkor kezdte el Yagyu-ryu tanulmányait, melyet Masakatsu Nakai dojojában tanulta. Az orosz-japán háborúban (1904-1906) a Mandzsúriai fronton teljesített szolgálatot, ahol kitűnt a képességeivel és szorgalmával. Itt fejlődött ki benne a sakki (támadási szándék) érzékelése is, ez tette később legyőzhetetlen harcossá. A háború befejezése után visszautasította a neki felajánlott katonai karrirert és hazatért a családjához. Valószínűleg a fronton szerzett élmények hatása miatt feltűnően befelé forduló lett. Apja biztatására folytatta Yagyu-ryu tanulmányait, 1908-ban a stílus mestere lett. Az apja a családi birtokon egy dojot építetett, ahová meghívta tanítatni Kiyoichi Tadakit (a későbbi 9 danos kodokan judo mestert). 1910 vége fordulópont volt az életében, megszületett kislánya, Matsuko.

1912-ben az akkor még majdnem teljesen lakatlan Hokkaidora vezetett egy 80 fős csoportot hogy letelepedjenek. 1915-ig egyre romlottak a kilátásaik és körülményeik ahogy az időjárás mindig elvitte a termést. Ekkor fakitermelésbe kezdtek, ez megmentette a kis falut. Hamarosan köztiszteletben álló vezető lett belőle. 1915-ben találkozott Takeda Sokakuval, a Daito-ryu Aiki-jutsu mesterével. Találkozásuk előtt Morihei már sokat hallott Sokakuról, s mikor épp Engaru-ban járt, megnézte Sokaku egy bemutatóját. Ezután 30 nap kemény és intenzív gyakorlásba fogott Sokakuval. Hazatérve egy dojot és egy házat épített saját birtokán. Meghívta oda Sokakut hogy tanítsa. Napi több órát gyakoroltak együtt, de Sokaku még egy csoportot is oktatott. Összesen mintegy 100 teljes napnyit tanult Szokakunál, a fennmaradó időt magántanulmányokkal töltötte.

1917-ben megszületett az első fia, Takemori. 1918-ban a helyi választásokon Ueshibát ismét tanácstagnak választották, az ő kezdeményezésére indult meg a vasútvonal kiépítése Hokkaidón. 1919 novemberében kapta a hírt, hogy az apja haldoklik. Felszámolta minden vagyonát, és családjával hazaindult. Örökre elhagyta Hokkaidot. Útközben hírét vette egy ayabei új shinto vallás, az Omoto-kyo („Nagy Eredet Tana”) karizmatikus, ritka szellemi képességű vezetőjének, Onisaburo Deguchi-nak. Morihei mindenképpen találkozni akart vele. Imát szeretett volna kérni apja felgyógyulásáért, valamint mivel saját szellemi lényege ingatag és ismeretlen volt számára, így a találkozás Deguchival sajátos pszichológiai próbálkozást ígért. Morihei apja 1920. január 2-án elhunyt, sajnálatos módon mindössze 2 nappal azelőtt, mint hogy ő Tanabébe ért volna. Fájdalmában több hónapot töltött meditációval, néha a hegyekben imádkozva. Végül elhatározta, Ayabébe utazik, hogy Oniszaburo Degucsi irányítása alatt tanulmányozza az Omoto-kyo tanait. 1920-ban gyermekeivel, feleségével és anyjával Ayabe-ba költöztek. Ez az év csapások sorozatát hozza: elveszíti első szülött fiát, majd meghal újszülött kisfia is. 1921 júniusában újabb fia születik, Koetsu, későbbi nevén Kishomaru. Onisaburo ösztönzésére harcművészetet kezdett oktatni néhány Omoto-kyo hívőnek. Első dojoját (Ueshiba Juku) még saját házában nyitotta 1920-ban. Kezdetben Daito-Ryu Aiki-jutsut tanított, de már ekkor érezhetővé vált Morihei stílusán egy új, más filozófiai alapokon nyugvó harcművészet. Megváltozott Morihei budo szemlélete is. 1922 tavaszán Sokaku, bár hívatlanul, de ellátogatott Ayabéba, és majdnem fél évig élt Morihei vendégeként, szemináriumokat tartva az Omoto-kyo vezetői és hívei számára. Sokaku a távozása előtt Moriheinek „kyoji dairi” (segédoktató) fokozatot adományozott.

1924-ben Onisaburo és néhány lelkes követője, köztük Morihei is Mandzsuriába ment, hogy megvalósítsák Onisaburo fantasztikus utópiáját, a „Béke Királyságát”. Ugyanis Deguchi bejelentette, hogy ő Maitreja Buddhának, mint dalai lámának az inkarnációja, ő az akire mindenki már régóta vár… Az új tanok népszerűsítése érdekében egy új vallást is alapított, az omoto-buddhizmust, mert a buddhista mandzsuk nem értették a shinto lényegét. A régi tagok, köztük Morihei, voltak a lámák. Az épülő királyság fejének saját magát nevezte ki Onisaburo, és kegyencei lettek a tanácsadói. A hatóságok rövid úton fölszámolták a „Béke Királyságát”, számos vezetőt kivégeztek. Morihei és néhány társa hónapokig voltak börtönben. Golyó általi halálra ítélték őket, és majdnem ki is végezték őket, de pár másodperccel a tűzparancs kiadása előtt megérkezett a kegyelem. Deguchiit 1935-ben feleségével és 50 közeli követőjével együtt letartóztatták, majd életfogytiglani börtönre ítélték. 1942-ben óvadék ellenében elengedték, életének hátralévő hat évét visszavonulva, versírással és fazekassággal töltötte. Vallása, miután templomait lerombolták, a II. világháború után éledt újra, ma kb. 200,000 híve van.

Ezután Morihei visszatért Japánba és újra belevetette magát a harcművészetek gyakorlásába. Egyre inkább láthatóvá vált a sajátos stílusa. Onisaburo a legnagyobb élő harcművésznek nevezte. Szinte naponta tartott bemutatókat, küzdött meg más mesterekkel. Egy napon ellátogatott Moriheihez Shutamo Mishimura, a Waseda Egyetem híres judo klubjának mestere. Mikor meglátta Moriheit, kacagásban tört ki, és méltatlankodva jegyezte meg: „Ez lenne a világ legerősebb embere?”. A küzdelem sokáig tartott, Mishimura minden támadása nyomán a földön kötött ki. Végül a teljesen kimerült judos megadón nézett fel az egyik dobás után, és Morihei mosolygó arcát pillantotta meg: „Létezik-e olyan harcművészet, melyben az ember a támadóját mosolyogva vágja földhöz?!”.

1925 őszén Ishamu Takashita admirális egy speciális bemutatót szervez Moriheinek, ahol számos befolyásos ember tetszését és csodálatát nyerte el új stílusa. A lenyűgöző bemutató után meghívják a császári udvarba, hogy tartson egy 21 napos tanfolyamot a császári családnak. Morihei Tokióba utazik, de alig egy hét múlva elhagyja az udvart, mert mélységesen megsértik azzal a váddal, hogy ő egy felforgató Omoto-kyo ügynök. Morihei visszatér Ayabeba. 1926 tavaszán Takeshita admirális újra ráveszi Moriheit, hogy Tokióba utazzon, de ez alkalommal már a családját is magával viszi. Az első, ideiglenes dojoját Shinmazu herceg kastélyának biliárdtermében nyitotta. Edzésein szinte tömegek várakoztak a tatami szélén, hogy sorra kerüljenek. Morihei néhány tehetős tanítványa elhatározta, hogy egy hatalmas edzőcsarnokot épít a mesternek. 1931 áprilisában elkészült az új dojo, melyet Kobukan néven szenteltek fel. Morihei stílusa még alakulóban volt, így az oktatás távolról sem volt szisztematikus. Gyakran előfordult, hogy megálmodott egy technikát, s még az éjszaka közepén ki akarta próbálni, fölébresztette bentlakó tanítványait, akár hajnali kettőkor is. A Kobukanban kialakult stílust Morihei Aiki-budonak nevezte. Morihei vallomása szerint az Aiki-budo, majd az Aikido megalkotásában két ember volt a legnagyobb hatással rá: Takeda Sokaku és Onisaburo Deguchi. Később Morihei Iwama-ba vonult vissza, egy régi álma teljesüléséért kezdett dolgozni, egy farm-dojot szeretett volna kialakítani. Elkezdődött az Aiki-Jinja építése is, melyet 1943-ban szenteltek fel.

Nagyon mélyen érintette Japán belépése a világháborúba, teljesen beteggé tette. Csak a háború befejezése után épült fel teljesen. A háború után az amerikai megszállók minden harcművészet gyakorlását megtiltották Japánban. Így az edzés, bár a tokiói dojo megúszta a bombatámadásokat, nem indult újra. Csak néhány tanítvány csatlakozott Iwama-n a mesterhez. Titokban gyakoroltak, mert csak 1948-ban oldották fel a harcművészetekre vonatkozó tilalmat. Hamarosan elkezdte munkáját az Aikikai Alapítvány, amelnyek vezetője fia, Kishomaru lett. Az alapítvány feladata az Aikido népszerűsítése Japánban, és nemzetközi szinten is.

Morihei a háború után csak nagyon kivételes esetekben tartott bemutatókat, azzal a legjobb tanítványai foglalkoztak. Csak a belső tanítványait oktatta, ez alól is ritkán tett kivételt. Sokat betegeskedett, utolsó bemutatóját már nagyon rossz állapotban 1969 elején tartotta meg. Nem sokkal később kiderült hogy májrákja van. Saját kérésére hazaszállították és április 26-án, hajnali öt órakor mosolyogva, ezekkel a szavakkal búcsúzott fiától: „Vigyázz a dolgokra!” – majd meghalt. Két hónappal később a felesége, Hatsu is meghalt.

Ueshiba Morihei és a Kukishin Ryu kapcsolatáról két alapvetően eltérő változat olvasható. Az egyik szerint egy hosszabb tokiói tartózkodása idején pár hétig, esetleg egy-két hónapig együtt gyakorolt két Kukishin Ryumesterrel, akiket az utcán sétálva látott meg kenjutsu-t gyakorolni egy templom sarkánál. Nagyon megtetszett neki amit látott, megkérte őket hogy hadd csatlakozzon, azok pedig elfogadták a kérést. Ennyi idő alatt nem lett mester, mint ahogy valószínűleg pontos és alapos tudást sem szerezhetett, esteleg átnézték vele a katákat, technikákat. Azt biztosan tudjuk, hogy ismerte a Kuki családot, a család barátja volt. A másik, erősebb és valószínűbb változat szerint nem csak hogy barátságban volt velük és kapott tőlük pár titkos tekercset, de hosszabb időt töltött velük a stílust tanulva, sőt, a Kumano-hegyekben is jelentős időt töltött a Kuki Shinto, a családi stílus vallási részét gyakorolva. Ez a hatás az Aikido jo-jutsu-ján vehető észre leginkább, bár elvétve máshol is található némi hasonlóság, áthatás. Egy ideig Kukishin Aikido néven futott a dojo-ja is. Valamint meg kell említeni hogy Ueshiba sensei alaposan ismerte a Kito Ryu Jujutsu-t (az aikijujutsu egyik formája, amely viszont erős kapcsolatokkal, áthatással rendelkezik aKukishin Ryu-val), így ezen oknál fogva is találhatunk hasonló technikákat hasonló néven az Aikido-ban és a Ninjutsu-ban. Az biztos hogy ismert Ninjutsu technikákat, mert időnként be is mutatott egyet-egyet a tanítványoknak. Tehát valahol és valamikor tanulnia is kellett azokat…

Ha jobban is érdekelnek a harcművészet elvei! Iratkozz fel a Mi is az a harcművészet című ingyenes online tanfolyamra:


Horváth Ádám Ninjutsu Önvédelem és Jóga Oktató

2 Danos Bujinkan Diploma, Bujinkan oktatói (Shidoshi-ho) licence.
Nemzetközi Hatha Jóga oktatói oklevelek.

Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató végzettségei

Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató ez irányú legmagasabb végzettségei. Bujinkan Ninjutsu Diploma 2 Dan, Shidoshi-ho licence (Nemzetközi), Yoga Alliance Hatha Jóga Diploma (Nemzetközi), Sarasvati Alapítvány Tradicionális Jógaoktató Diploma (Magyar akkreditáció)

Gyermekkor

Horváth Ádám 1980-ban látta meg a napvilágot Szombathelyen. A majom évében született a skorpió jegyében, skorpió aszcendenssel, így már születése pillanatában eldőlt, hogy nem fog unatkozni élete során.

Egész kölyökkorában satnya és csenevész kisfiú volt. Édes anyja természetesen mint a legtöbb anya szerette volna, ha lesz valami a fiából így édesapja már egészen korán óvodába úszást tanulni vitte a városi uszodába. Itt és ekkoriban szerette meg a vizet és sajátította el a vízben való otthonos mozgás művészetét.

Aztán mikor nagyobb lett, protekcióval sikerült bejutnia egy sporttagozatos iskolába (Ahol szintén az édesanyja tevékenykedett tanárként.). Az első évben sírt minden testnevelés óra előtt. Osztálytársai gyakran csúfolták/utálták és nem egyszer volt humoruk tárgya az ugyan ebben az intézményben tanító édesanyja miatt. A felsőbb évesek ugyan ezen okokból gyakran bántalmazták az egyre ügyesebben menekülő, de az önvédelemhez ekkor még nem értő, csak ösztönösen védekező kisfiút.

A körülményeknek meghódolva szép lassan az évek során egyre több mozgás kultúrát sikerült magáévá tennie, mígnem 3.4.-évben már különféle sport és akadály versenyeken is képviselhette az iskolát, jó eredményekkel. Eddigre már némileg szívósabb lett és a harcok inkább otthon jöttek elő alkoholista édes apjával aki ez idő tájt egyre gyakrabban nézett a pohár fenekére amiért nem tudta feldolgozni sportsérülését és ezzel együtt a Magyar Futball válogatottság elvesztését. Ebből egész sok konfliktus helyzet volt képes kibontakozni, ahol általában a gyengébb húzta a rövidebbet.

Mikor a felső osztályok kezdődtek minden sporttagozatos diáknak kötelező lett egy sportágat választani. Így el kezdte próbálgatni a szárnyait, de néhány hónap múlva mindenről azt érezte, hogy nem ez az igazi, nem ez az ő útja. Minden sportágat versenyszerűen csinált és mindegyikben ért el szép eredményeket, de 2-3 év után abbahagyta a súlyemelést, atlétikát, Focit, a kézi és kosárlabdát, stb.-is, ugyan ezen okból. A lövészet volt az egyetlen amit hosszabb ideig csinált gyermekkorában és aminek szeretete meg maradt a mai napig.

18 évesen kezdte a Ninjutsut gyakorolni

Mígnem 1998-ban barátai unszolására elment egy Ninjutu edzésre Szombathelyen a Fehér sárkány (White Dragon) iskolájába (Mór Attila) . Nagyon megtetszett neki az, hogy első edzéstől fogva ugyan úgy bántak vele, mint az összes többi gyakorlóval. Nem volt megkülönböztetés, nem nézte le senki, hogy még csak most jött, hanem az első pillanattól olyan volt mintha mindig is ismerte volna azokat az embereket.

„ Sosem felejtem el, mikor ott álltam életemben először melegítőben, néztem, ahogy ütik-rúgják egymást és azon tanakodtam, hogy vajon kell-e ez nekem? Aztán a mester kedvesen meginvitált, hogy álljak be és a következő percben, már a földön hanyatt fekve kerestem volna a menekülési útvonalat, mert egymás hasán kellett végigszaladni a teremben és épp egy 90 kilós fiú közeledett felém.

Az volt az első lecke, hogy a korlátok amiket belém neveltek jóval azokon a határon túl vannak mint addig képzeltem.”

A Dojo Szabó Pál a Magyarországi Ninjutsu meghonosítójának felügyeletével működött, az első övvizsgákat is ő előtte tette le.

„A szombathelyi ninjutsu edzésekben az volt a különleges, hogy gyakran vendégeskedtek más irányzatok oktatói a tréningen, így rengeteg tapasztalatot tudtunk cserélni egymással és nagyon sokat tanulhattunk a kifejezetten ezen oktatók által tartott edzéseken.”

Itt kedvelte meg a Thai boxot mely edzésekre a mai napig le járogat ahogyan ideje engedi. Sőt az alapok elsajátítása után (8kyu) gyakran javasolja a Bhima Dojo tagjainak is, hogy tapasztalatszerzés céljából járjanak el ilyen jellegű edzésekre.

Katonaság:

1999-ben bevonult katonának az akkor még működő Tapolcai laktanyába. A Kötelező sorkatonai szolgálat folyamán az alap kiképzés után egyből előléptették kiképző rajparancsnoknak. Tapolcán és Szombathelyen tevékenykedett kiképzőként, majd úgy érezte, hogy ezen a pályán szeretne menni tovább és kérte áthelyezését Tatára a 25. Klapka György Gépesített lövészdandárhoz.

„Három alapkiképzést csináltam végig Tapolcán, ebből kettőt kiképzőként és Pásztor György százados kezei alatt. Az egyik felvételi az volt legendás századába, hogy akiket érdemesnek találtak a bemutatkozásaik alapján, (Azt írtam, hogy hivatásos katona szeretnék lenni.) azokat kiállították az alakuló tér két oldalán szembe a századukkal, és a három embernek le kellett tudnia énekelni a századot úgy, hogy a rajparancsnokok és a százados középen álltak és jobban kellett minket hallaniuk éneklés közben, mint a többieket. Egy Földimmel, egy szintén Vasban született sráccal kerültünk egy szakaszba. 

De ő olyan százados volt, aki nem csak parancsolgatott, hanem végig csinálta velünk az alapkiképzést, jött az 50km-es menetgyakorlatra teljes menetfelszerelésben is 40fokban. Emlékszem mert az első szakaszban voltam és én vihettem a táskáját. Már nem a málháját, mert azt maga cipelte. Hanem a parancsnoki táskáját. Eleinte iszonyat nagy szívatásnak éreztem, de aztán rá jöttem, hogy ez megtiszteltetés. Főleg, hogy a második kiképzésre az én rajomba került az összes olyan, akit akkor soroztak be Tapolcára, és mindent megtettek, hogy addig húzzák a kötelező sorkatonai szolgált teljesítését amíg csak lehet. volt aki három diplomával volt, volt aki 2 gyerekkel. Annyi idősek voltak, mint én most (36), nekem meg 18 évesen katonát kellett volna faragnom belőlük. Egész jól összehaverkodtunk és igyekeztem jó fej lenni, de az alkesz faterom elintézte, hogy áthelyezzenek Szombathelyre, onnan meg egy fiút át az én helyemre és nem volt mit tenni Szombathelyen csöppentem bele egy másik kiképzésbe. Nem örültem, de innen kerültem Tatára végül szerződésesnek.”

Külföldi missziót szeretett volna teljesíteni ezért rendkívül sokat edzett és tanult, de a következő kontingensbe kiváló eredményei és képességei ellenére sem kerülhetett be, mert olyanokat vittek ki inkább, akik jóban voltak a vezetőséggel. A legnagyobb csalódása az volt, hogy a legtöbb ember nemhogy fizikailag, de emberileg sem ütötte meg azt a mércét véleménye szerint, hogy „Béke fenntartó missziót teljesítsenek”, de beírták nekik hasból a felvételi eredményeket, így megfeleltek a vizsgán. Ez szerencsére ma már nem így működik, de akkoriban időpocsékolásnak tűnt.

Mivel gyorsan szembesült a Magyar honvédség akkori inkább degradáló, mintsem építő módszereivel, a próbaidő utolsó napján leszerelt, hogy tovább fejleszthesse magát és a saját útját járja.

Horváth Ádám Ninjutsu és jóga oktató. Tata 25. Klapka György Gépesített Lövész Dandár 1999

Szerzetesi élet:

Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató abban különbözik leginkább minden más oktatótól, hogy az éjszakai életben is kipróbálta magát és erőteljesen bele kóstolt a sötét oldalon való létezésbe is. Itt tanulta és tapasztalta meg, hogy az utcai, éjszakai harc nem olyan mint a dojoban, hanem mocskos, becstelen és minden tisztességet mellőz. Ennek köszönhetően egyedi módszerrel oktat, hiszen ninjutsu önvédelem és ninjutsu női önvédelem edzéseinek része a pszichés felkészítés is. Vagyis nem csak dicsér és motivál, meg simogatja a fejedet, hanem tervezetten meg teremti azt a stresszes szituációt, ami a leggyakoribb az utcán. Ennek persze része az edzéseken a különféle vulgáris kifejezések használata is.

” Nem vagyok az az öltönyös edző, aki laboratóriumi körülmények között mosolyog rád, meg simogatja a fejedet, hiszen ha így tanítanék akkor az emberek azt gondolhatnák, hogy ilyen a harc. De a harc nem ilyen, hanem azon kívül, hogy az ellenfél gyűlöl és meg akar ölni, még az anyádat és tégedet is úgy tud szidni sokszor, hogy abba az akivel először történik, simán bele sápad. Eleinte az első hónapokban csak simán csúnyán beszélünk, aztán bele tesszük az érzést is a káromkodásba, végül pedig célzottan és személyre szabva anyázzuk egymást az edzésen, válogatott rohadékságokat oda vágva, pont úgy mint ahogy tapasztalataim és mestereim tapasztalata szerint az utcán történik. Persze nem ez az edzések fő hangulata, de szerintem ahol ez nem része az önvédelmi felkészítésnek, ott taníthatnak neked bármit, igazából csak átvernek, mert le fogsz dermedni a pszichológiai hadviselés ilyen vulgáris megnyilvánulásától.”

Néhány év aktív edzés, és éjszakai életben eltöltött idő után egy hosszabb belső folyamat végeredménye képpen 2003 szilveszterén szerzetesnek állt Krisna-völgyben. Míg ott élt, nem talált magának edző partnert, így jobb híján egyedül gyakorolt a természetben.

„Együtt futottam a széllel, küzdöttem a fákkal, bátorságot gyűjtöttem, hogy közel merjek menni egy hatalmas szarvakkal rendelkező bikához, aki igazából 10-szer nagyobb nálam. És végül le kellett győznöm a saját elképzeléseimet az élettel kapcsolatban. Nagyon jó tanítás volt ez Istentől és az élettől.”

Majd egy év után 2004 elején Pestre került, hogy az akkor épülő Lélek Palotájára vigyázzon, mint őr. Itt a Seijin Dojoban folytatta, illetve kezdte újra tanulmányait a dojo akkori vezetője, Csics György tanításai szerint. Úgy érezte, hogy amit eddig tanult, az mind fölösleges tudás és eljött az ideje kiüríteni mindent és az alapoktól ismét felépíteni az egészet, így 5 év aktív gyakorlás után, ismét teljesen az alapoktól kezdte el felépíteni tudását. Akkori mestere, akire azóta is nagy tisztelettel és szeretettel emlékszik egy egészen új világát és mentalitását mutatta meg a Harcművészetnek. Nagyon sokat tanult itt arról, hogy miként és mit érdemes tanulni, mikor mire érdemes odafigyelni. Az önvédelem és a harcművészet az eddigi életében előforduló 2 nagyszerű tanító különböző meglátásai és tanításai együtt, egy olyan önfeltáró és megértő folyamatot indítottak el benne, amitől nyilvánvalóvá vállt az útja.

„Tanulni és Tanítani tanultunk a mestertől, aki nem is gondolta magát annak, hanem csak egy jó barát volt és így állt hozzá mindenkihez, az élethez és a harchoz is.”

Aztán 2004 végén néhány hónapra Debrecenbe került, ahol a Főnix dojóban gyakorolhatott Kocsis Csaba dojojában. Itt értette meg, hogy miért is érdemes minden részletről tudatosnak lenni és miként lehet ezeket a részleteket a saját célunk elérésének hasznára fordítani.

„Ő az aki egészen apró részleteire szét tudja bontani a dolgokat és a sok apró részletből ismét képes egy sokkal jobbat összerakni a tanítványai fejében és mozdulataiban.”

Innen egy rövid időre Győrbe került, ahol csak egy pár Ninjutsu edzésen volt, de az ottani tanító fokozatú oktató mentalitása és felfogása nem nyerte el a tetszését, ezért 2005 év elején visszatért Budapestre, hogy ismét itt gyakorolhasson és csiszolhassa azt a rengeteg gyémántot, amit addig összeszedegetett. Ekkoriban kezdett el az első külföldi Sihan (15Dan) szemináriumokra járni, amikről csak így beszél:

„Annak idején, mikor Pestre kerültem az volt az elképzelésem 5 év edzés után, hogy olyan mestertől akarok tanulni akinek ha nekimegyek teljes tudásomból, úgy le tud tenni, hogy se neki, se nekem nem lesz maradandó sérülésem. Így találkozhattam Csics György senseijel, aki lerakott gond nélkül. Aztán megtanított, hogy ez mennyire hasznos, de mégsem jó hozzá állás.

Valahogy mindig az jött át tőle, hogy „Mindig üsd meg a Sihant” vagyis soha ne csak úgy csinálj mintha támadnál, hanem támadj tényleg reálisan és akkor eldől, hogy egy valóban nagy tudású mesterhez van szerencséd, vagy csak egy magas fokozatú valakihez, akitől ugyan biztos sokat lehet tanulni, de érdemes sokkal jobban megvizsgálni, hogy a tanításaiból mi az ami értékes, és elsajátítandó, meg mi az ami csak érdekesés látványos…

Szóval mikor találkozom egy igazi Sihannal, még így 15 év tréning után is , mindig olyan érzés, mint mikor először álltam be edzeni Szombathelyen.”

Aztán fél év intenzív tréning után 2005 közepén Egerbe került ismét mint szerzetes és onnét volt néhányszor Salgótarjánban Livo Lászlónál, aki a Ninjutu finom vonásait képviseli, de valamiért inkább az Egertől ugyan olyan távolságra lévő másik várost és másik mestert választotta.

Így 2006 év elejétől Gyöngyösre járt a Kaibotan Dojoba, ahol Boros Csabával tréningezhetett, akivel aztán nagyon jó barátság is kialakult az idők folyamán. Gyöngyösre David Jesse Holt sensei járt le hétvégenként edzést tartani, aki az elsők között volt Hatsumi Sensei Dojojában, amikor elkezdték „fehér” embereknek tanítani a Ninjutsut.

„Davetől nagyon sok apró finom részletet sajátíthattam el. Mondhatni a Ninjutsu addig megismert sok kis apró részlete állt össze egy festménnyé, vagy egy szinfóniává, amit a folyamatos tanulás és tréningezés folyamán egyfolytában festek, illetve játszok az élet nyújtotta hangszereken.

Nagyon különleges volt egy olyan hatalmas nagydarab ember mozgásában megtapasztalni azt a rengeteg kontrollt, és finomságot, valamint pusztító erőt, ahogy a harcművészet elveit alkalmazza a saját önvédelmére, egy olyan gyors és szívós ember ellen, akivé eddigre válltam. Davehez néha feljöttem a Pesti Iskolájába is, és mindig megtisztelt azzal ezeken az órákon, hogy rajtam mutatta meg a tanítványainak a legtöbb technikát.”

Itt kapta meg az elő dant is, és a fekete övet mellé. Ezen kívül mint Egerben élő utazó szerzetes, többször járt külföldön, főleg Svédországban és ott is volt lehetősége ellátogatni a több Svéd Dojoba is néhány edzésre, ahol nagyszerű budokákat ismerhetett meg. Valamint egy Karácsonyi szemináriumon Stockholmban találkozhatott először egy 15 danos Nő Sihannal Mariette van der Vliet -el.

„Érdekes volt látni, hogy valaki egy női testben is képes volt ilyen szinten elsajátítani az önvédelem és a harcművészet ősi elveit.”

2008 év elején visszatért Budapestre, hogy ismét ott edzhessen. De eddigi tanára és jó barátja külföldre távozott és a dojot egykori edzőtársa vette át. Így vele gyakoroltak tovább.

NINJUTSU ÖNVÉDELEM

2009-ben megalapította saját Dojoját a Bhima Dojot, ahol saját szemlélettel hatékonyság központúsággal kezdte el csoportos tréningeken átadni a Ninjutsut erőteljes Önvédelmi szemlélettel.

Gyógyítás Jóga

Ugyan ebben az évben kezdte el tanulni a holisztikus gyógyászat művészetét. Egy sérülésnek köszönhetően kezdett el komolyan foglalkozni a ZenShiatsu Japán fájdalommentes csontkovácsolással, Reiki Energia gyógyászattal, és ZenDoIn Japán Jógával.

2009 februárjában a templom vezetőjének kérésére (ahol szerzetesként élt) elkezdett Kenjutsut tanítani, majd a nagy érdeklődésre tekintettel 2009.04.09.-én elkezdte maga is oktatni a Ninjutsut saját Dojojában a Bhima Dojoban, Csilag hegyen, amit addigi mesterei engedélyével és támogatásával nyitott meg és vezet azóta is.

A Jógát tanítani először ZenShiatsu mestere Baktai Ádám egy éves oktatói képzésének elvégzése után kezdett el (2010), de aztán elvégezte a Sarasvati alapítvány egy éves Tradícionális Jóga oktatói Kurzusát is (Kitűnő bizonyítvánnyal Kotroczó Anikó kezei alatt 2014), ami egy a Magyar Állam által akkreditált képzés, de következő évben a Ganapati Jóga klubbnál is részt vett egy egy éves oktatói képzésen, mely elvégzése után Nemzetközi Yoga Alliance Diplomát szerzett (Kiss Zoltán Nitay útmutatásai alapján. 2015). Fél évet járt a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola Jóga Mesteri szakára is, de idő hiányában ezt a képzést végül nem fejezte be.

2010-ben alapította a ZenDoin Gerincterápiás és Tartásjavító Jóga rendszert amit eredetileg saját sérüléseinek karban tartására fejlesztett ki Baktai Ádám ZenShiatsu terapeuta módszere alapján, de olyan jól sikerült, hogy azóta többen is el kezdtek érdeklődni és rendszeres órákat is el kezdett tartani belőle. Sőt, a Yoga Alliance is regisztrálta a rendszert, és azóta már a harmadik oktatói kurzus végezte el az oktatói tréninget és ország, sőt világ szerte segítenek vele azokon az embereken akiknek ez irányú regenerálódásra van szükségük.

Ha valaki nagyon gyenge, vagy nagyon kötött merev izomzattal érkezik a Ninjutsu Önvédelem képzésre, akkor nekik először pár hónap ZenDoin jóga gyakorlást szokott javasolni.

Ninjutsu Női Önvédelem

2010-ben elkezdte a Női önvédelem edzéseket, ahol kifejezetten Nőknek tanítja a Női Ninják, Kunoichik hozzá állását négy hónapos kurzusokon, és amit azóta több százan végeztek el.

Rengeteg visszajelzés érkezett hozzá azoktól az emberektől fiúktól, lányoktól akikkel együtt edzett, és jártak hozzá, hogy különböző szituációkban miként tudták megvédeni magukat, hogyan segített megvédeni életüket a ninjutsu. Eddig egy olyan ember sem volt, aki ne tudta volna az életében alkalmazni az általa tanítottakat.

Ninjutsu Gyerek edzések

Ugyan ebben az évben elkezdte a Ninja-Szakkört, ahol 5 éveskortól tanítja gyerekeknek az önvédelem és harcművészet alapjait. Mottója, mi szerint „Gyermekeinket nem megvédeni kell az élet nehézségeitől, hanem fel kell készíteni őket azok leküzdésére.”

Sok minden történt, mind az ő, mind a Dojo életében a nyitás óta, de egy bizonyos, hogy a BhimaClan egy nagyon jó közösséggé ért, és nagyon jó csapat jött össze, akikkel öröm együtt tréningezni.

Jelenleg Budapesten a „Buli negyedben” (Hegedű u.3.) Iskola.org nevű kulturális központban tart tréningeket, gyerekeknek, hölgyeknek és uraknak, külön, egybe és személyre szabva, ahol egy külön osztályteremmel rendelkezik a Bhima Klán.

Saját fejlesztésű Önvédelmi eszközök

2013-ban Megalkotott két önvédelmi eszközt, a Manriki Speciális Önvédelmi Kulcstartót, és a 3D Nyomtatási Technológiával Készített Speciális Taktikai-Önvédelmi kést. Ezek különlegessége, hogy a jelenlegi csúcstechnológiát ötvözte a modern kor kihívásaival bennük úgy, hogy közben a Magyar törvények szerint legálisan hordható Közbiztonságra Különösen Veszélyesnek NEM Minősülő Önvédelmi eszközöket kapott. (Jelenleg a kés fém verziójának tömeges gyártásán dolgozik, hogy Magyarországon bárki által hozzáférhetővé tegye.)

HAN RYU

2014-ben Mivel úgy érezte, hogy a ninjutsut mint harcművészetet nem minden helyen abban a szellemiségben és hozzá állással tanítják, amivel az valóban egy hatékony önvédelmi és harcművészeti rendszer tud lenni, elnevezte a saját Dojojában tanított Ninjutsu tematikát HAN -nak.

Valamint megalapította a ZenDoin.com-ot, ahol az általa eddig ismert mozgás és holisztikus egészség javító és megőrző gyakorlatokat öntötte egybe. Elkezdett praktizálni mint ZenShiatsu terapeuta, Reiki tanfolyamokat szervez, mert elérte a Reiki 3-oktatói fokozatát, valamint rendszeres ZenDoin Gerincterápiás és Tartásjavító Jóga órákat is tart a Bhima Dojoban.

2005-óta egy személyes Blogot is vezet, ahol élményeit, és az útján tapasztalt dolgokat örökíti meg. Írásai pdf könyv formájában is megjelentek. A blog neve harciszerzi.hu és sok embernek jelent egy biztos pontot a mai világban, az ott és az életben képviselt szellemiséggel, lendülettel és mentalitással.

Akikre különösképpen felnéz:

  • DEAN ROSTOHAR Sihan: Dean Sensei (jelenlegi mestere) az az ember, aki nem csak „varázsol, hanem igazán élőben kipróbálta a ninjutsut. Ráadásul igen nagy hatékonysággal. Mikor tőle és tanítványaitól tanulhatok, mindig töményen tapasztalom, hogy minden egyes pillanatban több és több lehetek…

    DEAN ROSTOHAR SENSEI A JELENLEGI MESTEREM, AZ Ő FELÜGYELETÉVEL ÉS JÓVÁ HAGYÁSÁVAL MŰKÖDIK A BHIMA DOJO!

    Megtisztelő, egy olyan háborús veterántól tanulni aki a világon talán egyedül álló harctéri tapasztalatokkal rendelkezik, hiszen 3 danos ninjutsu oktató volt amikor az országát idegenek támadták meg és egy honvédő háborúban harcolt az ellenséggel. Egy speciális katonai alakulatban szolgált a háború alatt, és az itt szerzett tapasztalatait a világ minden táján tanítja Speciális katonai egységeknek.

  • SVENERIC BOGSÄTER Sihan: Sveneric Senseinek csak néhány szemináriumán lehettem, de az az erő és energia amivel ő dolgozik, az már az első alkalommal lenyűgözött. Amúgy is egy világszerte elismert Sihan, de a teljességhez az is hozzá tartozik, hogy ő volt ez első „fehér” ember aki Megkapta a Bujinkanban a 10Dant.
  • PEDRO FLEITAS Sihan: Pedro Senseinek egyetlen egy szemináriumán voltam eddig. De az utolsó két órában csak ízületi helyretételeket és gerincterápiát mutatott, amivel felhívta a figyelmemet arra, hogy amivel fájdalmat lehet okozni és amivel ölni lehet, ugyan azzal az energiával egy másfalyta felhasználással gyógyítani és esetlegesen életet menteni is…
  • MOTI NATIV Sihan: Moti Senseinek is egyetlen egy szemináriumára sikerült eddig eljutnom, de lenyűgözött az, ahogy idős fejjel is képes mozogni, és ahogy arról beszélt, mesélt tanított, hogy idővel ahogy a test is átalakul, úgy alakul át a Ninjutsunk is, mivel megváltoznak a képességeink…
  • ED MARTIN Sihan: Papasan az egyik legidősebb Sihan a Bujinkanban, és mindamellett, hogy jó példája ő is annak, hogy miként finomodnak a mozdulatok a kor előre haladtával, megmutatta azt, hogy milyen fontosak a történetek és tanmesék az ember életében.
  • SZABÓ PÁL Sihan: Az első magyar ninja, akinek a tanítványa volt mindenki aki ma ninjutsut tanít. Mondhatni a magyarországi ninjutsu első nagy úttörője. Könyveivel és kitartásával nagy lendületet adott az út kezdetén.

Ezen kívül még sok Senseiel kötött barátságot és sokuktól tanult rengeteg mindent, más irányzatokból is. Rengeteg hazai és külföldi Sihan szemináriumon tanult, de ebben az írásban csak a legfontosabb állomásokat említettük meg, viszont ha létezne ilyen cím, akkor a sokféle utazással töltött életének köszönhetően méltán indulhatna Magyarországon (De talán világ viszonylatban is.) a legtöbb Dojoban és legtöbb oktatótól tanult címért.

POLITIKAI ÁLLÁS FOGLALÁS:
Horváth Ádám és a Bhima Dojo, így maga a ninjutsubudapest.com weboldal sem tagja hivatalosan a Bujinkan szervezetének. Bár a dojo tagjai rendszeresen látogatják a Bujinkan rendezvényeit és tény, hogy ebből a rendszerből és Massaki Hatsumi Sensei tanításaiból merít a legtöbbet az itt gyakorolt ninjutsu, de fontos kijelentenünk, hogy hivatalosan, egy teljesen tökéletesen mindentől és mindenkitől független, nyitott csoportról van szó, mely előszeretettel tanul és gyakorol minden más irányzatokkal is. (Erre a kiegészítésre a későbbi nézeteltérések elkerülése miatt van szükség.)  Erről bővebben itt olvashatsz

10 éves kora óta hobbi szinten zongorázik és más hangszereket is megismert alap szinten, több meditációs zenekarban is játszik, saját csapatával a rendszeresen szerveznek örömzenélős meditációs esteket, valamint 2005-óta írja a harciszerzi.hu személyes webnaplóját, ahol élményeit, tapasztalatait osztja meg azokkal akik hasonló képpen szeretnek gondolkodni.

Ha ennél jobban is érdekelnek a részletek, gyere el és kérdezd meg őt személyesen, valamelyik tréningen, vagy vedd fel vele más módon a kapcsolatot. 06706144449


A 18 Jutsu – Művészet

ba-jutsu Lovaglás

bo-jutsu Botvívás

bo-ryaku Stratégia

chi-mon Földrajz

cho-ho Kémkedés

henso-jutsu álcázás, színészet

inton-jutsu szökés, rejtőzködés

kayaku-jutsu tűz és robbanóanyagok

kenjutsu kardvívás

kusarigama-jutsu láncos sarló

naginata-jutsu alabárdharc

seishin teki kyoyo Szellemi megtisztulás

shinobi-iri Lopakodás

shuriken-jutsu Dobóeszközök

sui-ren vízi technikák

taijutsu pusztakezes harc

ten-mon Meteorológia

yari-jutsu Lándzsaharc

+ 1 kyojitsu tenkan ho filozófia