Nem olyan régen megkérdezte tőlem az egyik fiú edzésen, hogy hogyan tudna jobban fejlődni a Ninjutsuban. gondoltam leírok ezzel kapcsolatban egy pár gondolatomat ami itt és most épp van. (De lehet, hogy 10 év múlva majd mást mondok, ha megint jön egy fiú, és megkérdezi ugyan ezt…)
Mindannyian tanulunk. Általában mikor az emberek eljönnek egy-egy tréningre, mindig van valami elképzelésük, hogy mi az amit szeretnének tanulni. Látták egy filmbe, vagy a Youtube-on. Ez tetszett meg nekik és ők is akarják. Ezzel nincs is baj. Hiszen valamiért mindannyian elkezdtük gyakorolni a Ninjutsut. Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy a valóság néha más, mint a filmek, vagy a videó portálokon szépre összevágott sokat begyakorolt felvételek. Vagyis ha valaki azt szeretné, természetesen megkaphatja. Csak meg kell fizetni érte. Mert mindennek ára van. És a fizetség az nem pénzben, vagy anyagi javakban mérhető. Mert ha valaki valóban szeretne egy komoly szintre eljutni, akkor abba időt, energiát és legfőképp a saját elképzeléseit kell áldoznia.
Úgy is mondhatnám, hogy komoly lemondásokat kell gyakorolnia annak aki valóban szeretne és valóban fejlődni. A Ninjutsu, főleg az amit nálunk gyakorlunk nem való mindenkinek. Nálunk nincsenek olyan gyakorlatok amik mindig minden körülmény között működnek. Nem tudunk ilyeneket adni. Hiszen az élet is ezerféle képpen alakulhat és mindig lehet egy apróság ami miatt más az adott helyzet mint ahogy azt az ember akár ezerszer is begyakorolta egy adott partneren. Az ellenfél mindig más lesz, és mi is mások leszünk. Hiszen a tanulás gyakorlás folyamán is változunk, de testünk folyamatosan erősödik, gyengül, öregszik, megbetegszik. Ennek az anyagi világnak ez az egy biztos állandó dolga, hogy mindig minden változik.
Ninjutsu egy másik nevén Taijutsu. Ami azt jelenti, hogy a test művészete. Vagyis megtanuljuk kreatívan használni ezt a földi porhüvelyt. Megtanulunk alkalmazkodni, túlélni. Elveket tanulunk, nem konzerv megoldásokat gyakorlunk ismétlünk már-már unalomi. Az elveket viszont nem elég ismerni, tudni a létezésükről és bólogatni amikor szóba kerülnek, hogy igen már hallottam róla. Az elveket meg kell valósítani életvitel szerűen. Erre pedig időt kell áldozni, és legfőképp általában azt amit addig saját magunknak eddig gondoltunk. A Ninjutsu gyakorlása közben olyan belső félelmeink, elfojtásaink, gátjaink szakadnak fel, melyeket gyakran nem is szándékoztunk átlépni. Ezek a gátak egyénileg mindenkinek máshol vannak, más formában jelentkeznek.
A tudás különböző szintjein ahogy a megvalósítások megjelennek életünkben és a hétköznapok részeivé válnak, úgy válunk egyre bátrabbá, türelmesebbé, igazságosabbá, és természetesen hatékonyabbá, vagyis jobb emberré. Ezt a változást pedig teljes életmód változás követi. Sőt gyakran előfordul, hogy azok akiket addig a barátainknak gondoltunk elkezdenek furcsa szemmel nézni ránk. A ninjutsu csak jó embereknek való, akik ráadásul szeretnének még jobbá válni. A nyílt szívű őszinteség az ami át kell járja a harcos lelkét, különben a rejtegetett leplezni kívánt félelmek kétségek formájában gyötrik szívünket, amíg nem találunk egy megfelelő kifogást arra, hogy feladjuk és visszatérjünk ahhoz a személyiségünkhoz akik előtte is voltunk.
Az anyag, az oktatási rendszer nálunk a Bhima Dojoban úgy van összeállítva, hogy szépen, lépésről lépésre egyre több mindent kezdjünk másképp látni, élni. Első edzésen általában azt tanuljuk, hogy hogyan álljunk, hogyan járjunk. Aztán szépen lassan tovább haladunk, egyre beljebb. És ez fáj. Ha az ember nem tud elengedni dolgokat, akkor fájni fog neki. Nem azért, mert fájnia kell, hanem egészen egyszerűen azért, mert a változás az meg történik így is meg úgy is, hiszen az idő kereke könyörtelenül forog mindenki számára. Ha valaki minél jobban ellene van, minél inkább kapaszkodik az elmúló dolgokba, akkor mikor jön az idő és kitépi a kezéből, akkor az fájni fog.
Ez a fájdalom pedig nem az ízületek, csontok fájdalma, de még csak nem is az izmoké. Ez belül fáj, ott legbelül a szívben. Ha valaki minél többet gyakorol, minél többet edz, annál gyorsabban halad az úton, annál gyorsabban fejlődik. És ha valaki minél gyorsabban fejlődik, annál hamarább jönnek el az életében azok az állomások, amik forduló pont elé teszik a gyakorlását. Azt mondják, hogy 10 Ninjutsu gyakorlóból 9 csak azért edz, hogy az az egy tudjon tréningezni. Vagyis vannak olyanok akik komolyan gondolják, meg vannak akik nem gondolják olyan komolyan. Azaz egy, aki komolyan gondolja, na ő az aki megérezheti az igazi ízét ennek az ősi idők óta jelen lévő harcművészetnek. Ő az aki túlverekszi magát tűzön, vízen, fájdalmon, rettegésen és nem adja fel, hanem meg tanul örülni a változásnak. Ez nem azt jelenti, hogy a többi rossz lenne, hanem csupán annyit, hogy a másik 9-nek azért jó a ninjutsu, mert rá jön közben, hogy ez nem az ő útja és másfelé veheti az irányt. Arra amerre fejlődni fog, amerre fejlődni szeretne.
Ő az aki ezt a tudását fogja tudni alkalmazni az utcán, az életében, harcban, bárhol bármikor. Ezért mondják, hogy egy Ninjutsu gyakorló nem lepődik meg semmin. Mert ha jól gyakorol, akkor annyi mindent lát, hogy nem érik meglepetésként a legmegdöbbentőbb dolgok sem. (Egy bizonyos idő után.)
És itt jutunk el oda, amikor már maga várja a kihívásokat az élettől, mert nem úgy áll hozzá a változáshoz, hogy valamit el fog megint veszíteni, hanem úgy, hogy megint van lehetősége fejlődni… Ez az igazi jó gondolkodás mód, ami segít a fejlődésben, ez az ami előre visz. De ezt megvalósítani komoly munka, hiszen manapság egyáltalán nem ezt tanítják. Hanem épp az ellenkezőjét.
