Menü

Posts Tagged budo

Mitől mester az igazi mester? Hogyan válasszak mestert?

Milyen az igazi Mester?

Mi az, hogy mester? Ki az a mester?

Először is szeretném leszögezni, hogy a Japán nyelvben ilyen szó, hogy mester nem létezik. Sőt halkan és csendben jegyezném meg, hogy az ős Magyar nyelvben sem, ott is csak egy jövevény szó. A legkorábbi források ahol találtam a származására írásos utalást, azok Bibliai eredetűek, ahol Jézust szólítják mesternek, vagyis igazából héberül hívják így: Rabbi. 

De ezen a vonalon nem is szeretnék tovább menni, inkább szeretnék rávilágítani arra az egyszerű nyelvtani és történerlmi csúsztatásokból származó félre értésre, ami Magyarországon is erőteljesen jelen van. Mégpedig az a puszta tény, hogy valaki ki meri írni magáról, hogy ő valaminek a mestere…

A Sensei az nem Mester.
A legnagyobb efféle félre értés, hogy a Sensei szót előszeretettel fordítják félre mesternek. A japán harcművészetekben ha valaki fekete övet kap, akkor megilleti a Sensei megszólítás, ami korántsem mestert jelent, hanem szó szerint azt, hogy „aki előbbre jár az úton”, de a legtöbb szótár is csak tanárként fordítja. Aztán ilyen még a Shihan kifejezés, ami idősebb tanítót jelent, vagy a Shidoshi és még további különféle elnevezések, amik tulajdon képpen a tanár különféle fokozatai, korára, tudására, vagy társadalmi elhelyezkedésére, vagy bármi másra vonatkozóan. (Nálunk a Ninjutsuban ez a 3 van, illetve még a Senpai, amit a még nem fekete öves oktatókra használunk.)

Kit érdemes mesternek hívni?
Ettől függetlenül persze használjuk a mester kifejezést, mert egy tök jó szó. Egy olyan személyt takar, akitől valami olyat tudunk elsajátítani, amitől többek leszünk. Vagy az élet egy bizonyos területén olyan tudással rendelkezik ami jóval az átlagon felüli, sőt a mi szintünkről nézve úgy tűnhet, hogy arról a területről ő mindent tud. Ilyenkor nevezünk valakit mesternek. Ha pedig a mester végtelen kegyében ad nekünk a tudásából, akkor utána hívhatjuk mesterünknek.

Persze itt is megoszlanak a vélemények, hogy mi az a tudásmennyiség amitől valaki a mesterünknek tekinthető, de én azt gondolom, hogy ez teljesen változó egyénenként. Vagyis lehet, hogy valakivel csak egyszer találkozunk az életben, de mutat egy olyan apróságot, vagy mond egy olyan egyszerű bármit, amitől össze áll a kép, akkor nyilván tekinthetünk rá mesterünkként. Meg van a másik mesterünk, akinél tanulunk gyakorlunk. De praktikusság szempontjából a magam részéről igyekszem minden élőlényt mesteremnek tekinteni, hiszen tanulni bárkitől és bármitől lehet, akár még egy fától is. Ily módon megadott tisztelet pedig egy nagyon kedvező légkört teremt a környezetünkben, mert eltűnnek az ellenségeink, vagy gyűlöletünk célpontjai.

Hogyan válhatok mesterré?
A legnagyobb emberi öngól szerintem az, amikor valaki mester akar lenni. Vagyis jár valakihez akit mesterének tart, aztán úgy érzi, hogy megtanulta tőle amit lehet, és tovább áll, és onnantól nem tekinti mesterének, hanem azt meri mondani, hogy a „volt” mesterem, vagy most már én is mester vagyok. Mert ilyen nem létezik. Akitől fontos dolgokat tanultunk meg, az akkor is a mesterünk marad, ha a fene fenét eszik. Ezen nem lehet változtatni, és hatalmas emberi hiányosság ha valaki azt gondolja, hogy ez csak addig tart amíg jóban vannak. A mester letagadása, megtagadása egy komoly blokkot is képez a fejlődés útján. Hiszen ha a tudását elfogadtuk, de a személyét már nem, akkor egy nagyon komoly sértést követünk el ellene, ami idővel emberi kapcsolatainkban bosszulja meg magát.

Természetesen a mestereink is tévedhetnek, és hibázhatnak, sőt követhetnek el olyan dolgokat amiket mi a tanítványaik is szégynelünk. Ebben az esetben nyilván a mi döntésünk, hogy maradunk, vagy megyünk-e. De nem hálásan tekinteni az addig kapott értékekre és kijelenteni hogy ő nem a mesterünk, az a saját magunk pofán köpése. Hiszen a mester is csak ember, és tökéletességet elvárni tőle ugyanolyan illúzió, mint párkapcsolatban keresni a tökéletes párt. Előbb utóbb mindenki hibázik, téved, veszít akár tetszik, akár nem.

Sőt olyan is lehet, hogy egy általunk mesterként tisztelt személy múltjából kerülnek elő olyan dolgok amikre sem ő, sem mi nem vagyunk büszkék. De ez a szituáció inkább nekünk egy próbatétel az utunkon, hiszen ő maga mindig ismeri a múltját, és ennek ellenére vállalja, hogy tanít.

HOGYAN ISMERHETEK FEL EGY IGAZI MESTERT?
Tehát az én olvasatomban, amivel egyáltalán nem kell egyet érteni a mester szó azt jelenti, hogy akitől érdemes tanulni, akitől sokat tanultam.

1. AZ IGAZI MESTER sosem hívja, vagy gondolja magát mesternek, de igyekszik azzá válni.
Egy igazi mester nem gondolja és hívja, vagy hívatja magát mesternek, nem írja ki magáról sehova, hogy ő bárminek a mestere lenne, mert szeretne fejlődni tovább azon az úton amin jár. Mert a mester készen van, és mindenkinél többet tud, ő már megérkezett. Ezért egy igazi mester hárítja ha mesternek szólítják. Viszont onnan tudhatjuk, hogy érdemes tőle tanulni, hogy vannak akik ennek ellenére a mesterüknek tekintik, és így is hivatkoznak rá. (Attól senki nem lesz a mesterünk, hogy elmegyünk hozzá egy befizetős tanfolyamra és azt elvégezzük.) MIÉRT nem gondolja magát mesternek a mester? Mert tudja jól, hogy bármikor találkozhat olyannal aki sokkal többet tud nála. A mester titulus viszont hajlamos elpuhítani az embert és elhízik és megáll az úton. Bezár egy kaput, méghozzá a kívülről továbbra is ugyan úgy érkező tanítások kapuját, mert mindenkinél mindent jobban fog tudni. (LEgalábbis ezt gondolja magáról.). Ez pedig könnyen az életébe kerülhet neki is és azoknak is akik tőle tanulnak. Leginkább akkor, ha önvédelmet és harcművészetet tanít.

2. AZ IGAZI MESTERT a tanítványairól ismered fel, “Madarat tolláról, mestert tanítványáról.”
Mielőtt elmész valakihez tanulni, mindig azt érdemes megnézned, hogy kik járnak hozzá, milyen minőségű és színvonalú emberek. Itt egyáltalán nem a gazdagságukra, vagy társadalmi beosztásukra gondolok, hanem arra, hogy mennyire jó emberek a tanítványai, azok akik tőle tanulnak. Például nem mindegy, hogy démonokat, vagy angyalokat tanít. Vagyis bűnözők, vagy jó emberek járnak hozzá. MIÉRT nem mindegy, hogy kik tanulnak a mestertől? Mert az igazi mester nem csak pénzt akar gyűjteni teljesen mindegy, hogy kitől és mitől, hanem a világot akarja jobbá tenni. Ha nem akarja a világot jobbá tenni, akkor a tudását átadja pénzért olyan embereknek is, akik utána azzal vissza élnek, hogy más embereket használjanak ki vele, vagy kényszerítsenek olyan dolgokra amit ők nem akarnak.

3. AZ IGAZI MESTER nem terjeszt pletykákat, kamu híreket, hanem realitásról és tiszteletről beszél.
Ahol rendszeres az irányzat alapú megkülönböztetés, hogy az AIKIDO, KUNGFU, THAIBOX, KARATE stb. rosszak és nem működnek ezért meg ezért, akkor tudhatod, hogy az oktatónak nem áll megfelelő mennyiségű tudás a birtokában ahhoz, hogy enélkül is érdekes és építő órát tartson, ezért úgy próbálja meg veled elhitetni, hogy a legjobb helyen vagy, hogy más rendszereket és más oktatókat szól le. MIÉRT nem terjeszti mások rossz hírét egy igazi mester? Mert kétféle ember van az egyik azzal emelkedik ki, hogy több másoknál, és igyekszik másokat is felemelni maga mellé vagy föl, míg vannak akik úgy emelkednek ki a tömegből, hogy másokat húznak, nyomnak le maguk körül. Az olyan mester tanításai aki nem képes tisztelettel lenni mások iránt, csak ugyan erre a szintre tud megtanítani téged is. Így születnek a különböző internetes fórumokon a különböző iszonyatosan nagy harcos trollok, akik általában egy, vagy néhány bizonyos rendszert Istenítenek és minden mást fikáznak. Ezek az emberek a pletykás sumák kamu mesterek tanítványai akik igazából soha nem merték kipróbálni a többi irányzatot, csak elhitték hogy ők a legjobbak meg a „mesterük” és minden más csak átverés.

4. AZ IGAZI MESTER nem gyűlölködik, vagy fajgyűlölő, hanem minden élőlényt elfogad.
Ha valaki azt gondolja, hogy a bőre színe, vagy bármi más miatt ő több lenne másoknál, az igazán félre vezet másokat. Pláne, ha önvédelmet vagy harcművészetet tanít. Nekem például sokkal több balhém volt nagyon buta fehér emberekkel mint színes bőrűekkel. Mindannyian lelkek vagyunk, Isten parányi szerves részei, és mind része vagyunk ennek a világnak, vagyis ezen a bolygón mind testvérek vagyunk, hiszen mindannyiunknak földanya adott testet, és enni is tőle kapunk. MIÉRT FONTOS EZ? Mert az igazi harcos, harcot tanul, ami sosem emberek ellen, fajok ellen, vagy bármi más ellen zajlik, hanem mindig a gonosz ellen. Ha viszont rá van sütve egy-egy fajra, népre, bármire, hogy ők mind rosszak, akkor tudattalanul a másik oldal is meg lesz bélyegezve, hogy akkor nyilván a mi oldalunk meg a jó. És mivel mindig a rossz ellen harcolunk, így azt fogjuk feltételezni, hogy akinek ugyan olyan a bőrszíne mint nekünk, az a jó és észre sem fogjuk venni, amikor valaki hátbaszúr bennünket a saját fajtánk közül. Tehát a fajgyűlölet, és ennek tanítása az konkrétan felér egy öngyilkossági kísérlettel, hiszen különböző külső és látszólagos dolgok alapján ítélünk meg embereket, nem pedig a valódi képességeik szerint.

Azok az emberek akik hajlamosak a külsőségek, faji, gazdasági helyzet, frizura, vagy akármi más alapján ítélni meg másokat, azok hajlamosak a sok-sok oklevél, kiírt, meg övre, ruhára aggatott rangjelzés alapján keresni a mesterüket. Ez viszont élet halál küzdelemben könnyen kerülhet az életedbe, hiszen van egy olyan mozgás forma amit nem akartál megismerni, mert lenézted te is mert a mestered is lenézte.

5. AZ IGAZI MESTER hiteles, de nem mások nevével takarózik.
A magam részéről ezt a szót másként értékelem, hiszen alapjában véve a hitel, az egy átverés. Hiszen az ember akkor szokott hitelt felvenni amikor nincs elég pénze, vagyis nem rendelkezik a megfelelő értékkel egy bizonyos cél eléréséhez. Ilyenkor valaki mástól szerez pénzt, értéket és az ő értékeivel, pénzével tud az lenni aki lenni szeretne.

Sokan a harcművészet és önvédelem terén is szó szerint csak így hitelesek, hiszen attól gondolják magukat valakinek, hogy ők x-y tanítványai.

Meggyőződésem, hogy önvédelem és harcművészet terén az egyik legrosszabb választás általában az amikor valakit csak azért választunk tanítónknak, mert ő ettől, meg attól tanult. Nyilván fontos hogy akihez mi megyünk ő is jó forrásokkal rendelkezzen, de ez igazából csak egy tizedrangú dolog, hiszen sok helyen a nagy nevű mesterek már pénzért osztogatják a rangokat és a fokozatokat (Ez nálunk a ninjutsuban is jelen van.) Így az oktató, nem egy hiteles mester lesz, hanem csak egy hiteles, aki utána a hitelezőjétől kapott fokozatok, meg rangok mögé bújva próbálkozhat a hitelével villogni.

A hiteles szót ezért nem is szeretem használni. Ezért írtam azt, hogy VALÓDI mester, és nem hiteles mester. Mert a VALÓDI MESTER nem mások nevével kérkedik, takarózik, hanem a saját tudását adja át és a saját élete amivel példa lehet számunkra.

6. AZ IGAZI MESTERT megkérték, hogy tanítson, nem egy tíz hétvégés kurzus után kezd el tanítani.
Manapság sok rendszer árulja kifejezetten az oktatói képzéseit, melyek pár alkalmas képzések során néhány technikát oktatható szinten átadva tanítanak meg. Ez persze nem feltétlenül rossz, hiszen jó, ha terjednek a rendszerek és az emberek közt egyre több harcos lesz, vagy olyan aki legalább valamit tud a harcról. Főleg ahogy láthatjuk a közbiztonság alakulását manapság, nem baj ha mindenki ért valamennyire a harchoz.

Na de attól, hogy valakinek megtanítják az alapokat és utána ezeket az alapokat tovább adhatja ha befizet bizonyos pénzt, és kap egy oktatói szintet, fokozatot, attól nem lesz mester.

Minden valamirevaló harcművészeti rendszerben, ahol komolyan veszik a dolgokat ott nem a tanuló dönti el, hogy mikortól taníthat, hanem a mester. Vagyis az oktatói fokozatot nem megvenni, meg elvégezni kell, hanem kiérdemelni. MIÉRT FONTOS EZ? Azért fontos hogy így alakuljon és ne megvehetős legyen, mert egészen más amikor valakire felfigyel a mestere és úgy látja, hogy eljutott mind emberileg, mind szakmailag egy olyan szintre amit érdemes tovább adni. Azzal szemben, amikor valaki kitalálja, hogy menőségből, vagy megélhetésből ő is oktatni akar. A pénze meg van rá, és befizeti és megkapja. (Mert olyannal még nem találkoztam akinek ne adták volna meg a fokozatot, vagy megbukott volna az oktatói képzésen.)

7. AZ IGAZI MESTER nem él vissza a helyzetével, becsületes és védi a gyengéket.
Például nem él a tanítványával szexuális életet. Egy igazi mester nem él vissza azzal, hogy mesterként tekintenek rá, és az ellenkező, vagy akár azonos nem tagjai bármit megtennének a kedvéért olyan fantasztikus embernek tartják. MIÉRT FONTOS EZ? Mert egy igazi mester a kaput mutatja meg, nem pedig át lök a kapun. Vagyis az emberek amikor tanulni jönnek, akkor hajlamosak bármit megadni azért, hogy velük a mester kiemelten foglalkozzon. A bármibe, pedig szó szerint bármi bele tartozhat. Viszont egy igazi mester át akarja adni a tudását és tisztában van vele, hogy csak összezavarná a hozzá fordulót azzal, ha saját kéjes vágyainak kielégítésére használná őt.

Persze olyan is van amikor valaki direkt azért indít például női önvédelem tanfolyamot, mert rendezetlen a magán élete, és a hozzáforduló hölgyek közül próbál becserkészni magának egyet, vagy minél többet. (Sajnos nem egy hölgy keresett meg ezzel a problémával itt Budapesten.) Az ilyenekkel sajnos nem tud mit csinálni az ember, csak résen lenni.

8. AZ IGAZI MESTER nem alkoholista, vagy drogfüggő, tiszta életű és minimum meditál.
A sok követő, tanítvány és a vele járó előnyök hajlamosak elpuhítani az embert. Pláne, ha nincs spirituálisan is a megfelelő szinten, és nem tudja elégetni azt a karmát amit azzal vesz a nyakába, hogy tanításával megváltoztatja mások életét. Ilyenkor a sok rajongástól és figyelemtől az emberek egy idő után össze omlanak. (A színészek, sztárok is ugyan ezt élik át, csak még erősebben.) Ilyenkor hajlamos az ember elgyengülni és mesterséges tudatmódosítókhoz menekülni. MIÉRT NEM TESZ ÍGY EGY IGAZI MESTER? Az igazi mester ura az érzékeinek, kontrollálja a vágyait és a gondolatait. Meg tudja különböztetni mások érzéseit a sajátjától, és nem őrül bele, vagy menekül el a mesterséges tudatmódosítás mámorába, mert máshogy nem képes elviselni a létezést és a súlyát annak amit tesz. Egyébként ilyen problémája leginkább azoknak van akik a fenti pontok közül valamelyikbe belecsúsztak.

+1 A VALÓDI MESTER nem tanítványokat és követőket gyűjt, hanem VALÓDI MESTEREKET képez.
Mivel magával a végtelennel áll kapcsolatban így nem aggódik azért, hogy el fogy a tudása és mindig minden témában a maximumot nyújtja, adja át A VALÓDI MESTER nem szorul arra, hogy visszatartson információkat, vagy csak csepegtesse a tudását, hiszen végtelenül mély megvalósításokkal rendelkezik. MIÉRT FONTOS EZ? Mert a VALÓDI MESTER nem maga alá akar gyűjteni minél több követőt rajongót, akik aztán élete végéig eltartják és gondoskodnak a megélhetéséről, hanem akkor boldog, ha azok akik tőle tanulnak fölé emelkednek. Egy ilyen személy ezt is képes elismerni, és elfogadja, örül neki, ha tanításai megfelelő talajba hullottak. A VALÓDI MESTER tisztában van vele, hogy vannak akik nála is gyorsabban fejlődnek, sőt egy VALÓDI MESTER azt amit hosszú évek munkájával gyűjtött össze, akár még sokkal gyorsabban is képes a megfelelő módon tovább adni. Mindezt azért teszi, hogy a világon sok akár nála magasabb szinten lévő ember legyen, mert tudja, hogy az így lesz igazán jó hely minden élőlény számára.

Természetesen ez az én meglátásom, és azoké akiket én mesteremként tisztelek. Egyáltalán nem szükséges, hogy te is így gondold, sőt bátran gondolhatod bármelyik pontnak az ellenkezőjét is. Azért gondoltam, hogy leírom ezt, mert hiszek benne, hogy ezen elvek megismertetésével jobbá tehetem a világot, és ha már harcművészetről van szó, talán megmenthetem néhány őszinte szívű harcos életét, akik keresik az igazságot, de sok hang miatt eltévedhetnek a sötétben.

Szeretettel:

Horváth Ádám Ninjutsu és jóga oktató

Ha tetszett, ajánlom figyelmedbe még:

Önvédelem Vs. Küzdősport Vs Harcművészet, avagy az ezen az úton terjedő 10 leggyakoribb betegség

, , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

A tudatosság szintjei harcművész szemmel.

Milyen egy ugynok tudatallapota? Ninjutsu Önvédelem

A legtöbb Katonai/stratégiai  4 kóddal jellemezi az embereket. Fehér, citromsárga, narancssárga, vörös. ErrőlDean Rostohar Sensei a mesterem mesélt egyszer és bár már régóta tudatos voltam róla, valóban így konkrét megfogalmazódásként még nem született meg bennem a felismerés, hogy tényleg így van és igazából magam is így osztályozok, sőt létezik egy ötödik fokozat is az én elméletem szerint, amit leginkább szivárványszínűnek mutatnék be, de erről majd a végén.

A fehér kategóriába azok az emberek tartoznak, akik csak egy dolgot képesek egyszerre csinálni. Ha újságot olvas, akkor csak újságot olvas, ha tévét néz, akkor csak tévét néz és minden más ami történik azon kívül, az mintha nem is létezne, nem kerül felfogásra benne.

A citrom az olyan mint az autó vezetés. Itt már képes az ember egyszerre több dologra. Tekeri a kormányt, figyeli a táblákat, indexel, betartja a szabályokat, kuplung, fék stb., meg még észre veszi a gyalogost is az átkelőn.

A narancs az egy jó szint ide kéne eljutnia egy embernek, hogy ember tudjon lenni. A narancs az figyel és mindenről tudatos. Nem csak autót vezet, hanem közben tud telefonálni, meg beszélgetni mellette azokkal is akik az autóban ülnek és még észre veszi, hogy meg kell állnia valamiért a boltban, majd közben még meg ír egy SMS-t is és félre ugrik az őt majdnem elgázoló épphogy citromsárgába feljönni igyekező tanuló vezető elől.

A vörös pedig az mikor akció van. Ilyenek a jó testőrök, vagy orvgyilkosok. Minden apró nesz és rezdülés jelent nekik valamit. Ez még egy magasabb fokozat a narancsnál is. Mikor mondjuk betévedsz egy kisebbség lakta negyedbe a városba, ahol bandák állnak az utcán és alig várják, hogy lerántsák a gyanútlan járó kelőt és minden mozdulatról, minden pillantásról tudatos tudsz lenni és akkor és ott mész át az út túloldalára, mikor még és már nem késő, vagy csak simán mondjuk egy harci szituáció közben. (én azért szerettem az utcán könyveket árulni szerzetesként éveken át, mert közben remekül lehetett gyakorolni ezt a szintet és a narancssárgát is.)

A szivárvány tudat: Ez pedig a flow állapot, amikor felül emelkedünk a célokon, parancsokon, és egyenesen Isten súg nekünk, hogy mikor milyen ritmusban milyen következő lépést kell megtennünk. Mi pedig hallgatunk rá, és minden megy mint a karikacsapás, minden egyszerű és zökkenő mentes, és magabiztosnak és legyőzhetetlennek érezzük magunkat, mert tudjuk hogy a ha a Mindenható velünk, akkor nem számít az, hogy ki van ellenünk…

Na de amiért mindezt leírtam az egy egyszerű tény, miszerint a jelenlegi társadalomnak és oktatási rendszernek nincs szüksége narancsokra és vörösekre, szívárványokra meg aztán pláne. Csak fehér és citrom kell nekik.

Mert ők a jó droidok, ők a jó rabszolgák. A narancs, a vörös és a szivárvány látja  egymást és a citromot és a fehéret is,  sőt meg is tudja különböztetni őket egymástól, de a fehér nem lát semmi mást, csak a fehéret, a citrom pedig csak a fehéret és a citromot érzékeli. Ja, és azt is gondolja, hogy az a legmagasabb fokozat, mert mást csak mondjuk tévében látott…

Eddigi életem során gyakran kerültem olyan vezetők keze alá, akiket a rendszer árazott be és pont azért amiért fehérek, vagy citromok, tehát könnyen irányíthatóak, vagyis inkább úgy mondanám, hogy az orruknál fogva vezethetőek és nem kell mást tenniük, mint a többi fehéret és citromot vezetni az orruknál fogva, akik meg elhiszik, hogy ezek az alacsony szinten lévő emberek magasabb tudat szinten vannak csak azért, mert megvettek egy rangot, vagy megkaptak egy állást.

Egy ügyes narancssárga persze tud alkalmazkodni egy citromhoz, de a citrom nem képes felfogni semmit ebből. Mert az alacsonyabb tudatszintek mindig saját magukból indulnak ki, vagyis saját maguk vannak a központba, illetve a cselekmény amit végeznek és nem képesek a magasabb tudat szint mögé látni és annak céljait átlátni.

A narancs azonban képes észrevenni másokat és képes ehhez alkalmazkodni. Persze mindezt csak egy bizonyos ideig tudja csinálni. (Ha huzamosabb ideig is képes a színjátékra, akkor az “ügynök” effektről beszélünk már.) Mert ő pont attól narancs, hogy nem lehet az orránál fogva vezetni. Ha valahogyan mégis úgy alakulna, hogy túl sokáig kéne citromnak, vagy fehérnek tettetnie magát, akkor általában nő a lebukás veszélye, vagyis nő annak az esélye, hogy a citrom, aki őt vezeti rajtakapja, hogy egyszerre több dolgot is csinál, sokkal többet mint amire ő képes, de mivel a citrom saját magából indul ki, hogy ezt így nem lehet, így arra fogja utasítani a narancsot, hogy zuhanjon vissza a citromok cselekvési szintjére. Aztán ez megtörténik egyszer, kétszer, aztán probléma lesz belőle.

A jó vezetők általában mind narancsok, de képesek elhitetni másokkal, hogy akár lehetnek fehérek, vagy citromok is. A jó vezetők igyekeznek a fehéreket citrommá, a citromokat pedig naranccsá változtatni, mert tisztában vannak vele, hogy csak így maradhatnak sikeres vezetők. Mert a tudás akkor lesz valódi tudás, mikor elkezded tanítani, mikor át adod másoknak.

Különben csak egy információ, aminek a tudatában vagy, de ostobán nem használod. A tudást használni azt jelenti, hogy tanítani. Tanítani pedig nem csak szavakkal, hanem tettekkel is lehet. Sőt tettekkel tanítani az egy igazi jó módszer. Úgy hívják, hogy példa mutatás. Ebből képesek tanulni a citromok, de még néha a fehérek is.

Persze léteznek árnyalatok és átmenetek e színek között és lehet ugrálni is köztük különféle szituációkban. Például ha egy fehér szerelmes lesz, vagy éhes, akkor képes felemelkedni egy citrom szintjére, hogy minél jobban megoldhassa a problémát, és ugyan így egy citrom is tud narancs lenni, ha mondjuk épp az élete függ tőle. Sőt egy narancs is bele csöppenhet a fehérbe, mikor egy adott feladatot nagyon meg kell oldania és minden idegszálával arra koncentrál. (Persze ha egy narancs megy a fehérbe, akkor az sokkal eredményesebb, precízebb végrehajtást jelent, mintha egy valóban fehér végezte volna el ugyan azt a feladatot, de technikai szinten akkor is fehérnek számított, hiszen kizárta a külvilágot.)


Egy régi parancsnokom jutott eszembe a seregnél
, mikor szerzi, vagyis szerződéses katonai szolgálatot végeztem a hazámnak a 25. Klapka György Gépesített Lövészdandárnál Tatán.

Szóval a szakaszparancsnok egy főtörzsőrmester volt, aki nagyon jó ember volt, nagyon tudott bánni az emberekkel, nagyon emberséges volt és nagyon tudott mindent a fegyverekről, stratégiáról, hadviselésről. Csak aztán elmentünk hadgyakorlatra és mikor láthattam “élesben” akkor csalódnom kellett benne. Össze vissza hadovált, nem ismerte a térképet, eltévedt az egész szakasz és nyoma sem volt a mindig magabiztos és méltó parancsnok főtörzsnek.

Akkor már 6.órája ültünk a BMP. (csapatszállító könnyű páncélos harcjármű) és csak zötykölődtünk a Bakonyban. A levegő áporodott volt, mert ugye ezeken csak apró lukak vannak oldalt, hogy épp a puska csöve kiférjen rajta. Minden porcikánk el gémberedett már, de mindezt még könnyen bírtuk. Viszont nekem akkor már 4.-órája kellett rettenetesen vizelnem és legalább negyed órája álltunk egy helyben, de nem kaptuk meg a desszantolási parancsot (elhagyni a járművet). Szóval gondoltam egyet és mivel legszélső voltam, kicsaptam a BMP. hátsó ajtaját és kiugrottam. Csak egy dolog járt a fejemben, hogy végre vizelhessek egyet és neki is kezdtem a műveletnek, hogy minél hamarább vissza tudjak pattanni a gépbe.

Szóval ott enyhítek terheimen éppen, körülöttem valami eszméletlen hangerővel búgnak a motorok, szép csillagos az ég és a friss hegyi levegő nagy kortyokban csúszik lefelé, hogy megtöltse a régóta csak bűzt szívó tüdőmet, mikor a belőlem távozó folyadék páráján keresztül átpillantva egy alak csörtet felém a bozótból. Persze megismertem, hogy a főtörzs az. Meg ő is látta, hogy én vagyok és rám ordít, hogy “Horváth tizedes maga mit csinál?”  én meg a hirtelen érzett könnyebbségtől megfiatalodva válaszolok neki, hogy “Jelentem vizelek.”  Erre nekem szegezi, hogy “Kapott rá engedélyt?” én meg: “Persze főtörzs, a természet engedélyezte, hogy így tegyek, hiszen itt állok és eképpen cselekszem”…

“Aha.” -mondta.


Aztán persze tovább ment mellettem, mert épp izomból el voltunk tévedve a sötétben, és nem nagyon tudta, hogy mi merre hány méter…

Aztán leszerelésem után igyekeztem olyan harcosoktól tanulni inkább, akik az élet bármely szituációjában megállják a helyüket, vagyis legalább narancssárga tudat állapotban csinálják amit csinálnak. Tehát ez is hozzá járult, hogy bár legbelül katona maradtam, inkább magamat képeztem tovább.

A tudat állapotunk folyamatos figyelése és képességeink készségeink rendszeres pallérozása sokkal fontosabb a lexikális tudásnál. A tudatosság nem egy ajándék, hanem rendszeres gyakorlás eredménye. Ez az ami valóban megkülönbözteti az embereket egymástól. A Tudatosság és annak szintjei folyamatos tréningeket kívánnak. Ez nem egy egyszerű feladat, hiszen elménk hajlamos a megszokások és sztereotípiák kényelmes világába süppedni. De ha képesek vagyunk túllépni ezen a lustaságon, és el kezdjük gyakorolni a jelen létet egy-egy pillanatban, akkor ez az állapot egyre hosszabban fenntartható lesz számunkra, míg teljesen ki nem fejlődik és a hétköznapjaink részévé nem válik!

És a sok gyakorlás végén eljutunk önmagunkhoz, és rájövünk, hogy mi a dolgunk ebben a világban. Onnan Szivárványok leszünk és megvalósítjuk a félelem nélküliséget, hiszen semmi mást nem akarunk majd csinálni, mint azt amire legbelül mindig is vágytunk. Azok leszünk akiknek lennünk kell. De persze ide el kell jutni, és le kell vtkőzni azt a számtalan rossz beidegződést ami gúzsba köt bennünket.

Edzéseinken jó vezetőket képzünk…

Szeretettel:

Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató

 

, , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Válts oldalt! Jobb és bal, ying és yang, férfi és nő, fejleszd mindkét agyféltekédet és el jön a béke a világodba.

Mielőtt azt gondolnád, hogy politikai cikket fogsz olvasni, vagy olyat amelyik bármelyik oldalt gyűlölni vagy szeretni fogja, ki kell, hogy ábrándítsalak és azt mondom nincs is értelme tovább olvasnod. Mert arról szól ez az írás, hogy miként találd meg az arany középutat a kettő közt, vagy miként válaszd életed során egyszer a jobb, egyszer a bal oldal megoldását.

jobb és bal agyfélteke működése az önvédelem és harcművészetben.

Királyság Vs. Demokrácia

A régmúlt időkben, és amúgy az összes Isten által kinyilatkoztatott szentírásban az emberiség számára az egy ember mögé való felsorakozás van meghatározva mint ideális államforma. Ez azért van, mert a közemberek közt, mindig valamelyik oldalra húzunk, vagy a nemzeti vonal, vagy a gazdasági lendület visz el bennünket, és hajlamosak vagyunk a másként gondolkodókat lenézni, vagy akár meg is gyűlölni, hiszen nem a mi érdekeink szerint gondolkodnak, tevékenykednek.

Éppen ezért a nép mindig választott magának egy királyt, egy tökéletesség felé törekvő harcost, aki se nem jobb, se nem bal oldalra húzott, hanem maga volt az arany középút, és maga volt az az ember aki rendet tudott rakni a szélsőségek között, vagy át tudta irányítani az energiát az egyik oldalról a másikra úgy, hogy az az egész népének jó legyen. Az igaz király Isten embere volt, és nem születési jog, vagy vér szerint szállt a korona a fejére, illetve nem bizonyos érdekcsoportok tették a fejére, hanem különleges megmérettetéseken kellett átesnie. Indiában például a Delhi nemzeti múzeumban ma is ki vannak állítva azok a tőrök, melyekkel a király jelöltnek le kellett győznie egy tigrist, hogy a trónra ülhessen. De hallottam olyan népcsoportról is, ahol a jelöltet egy hatalmas kőkoporsóba zárták, melynek a fedelét vagy 8 ember helyezte rá, és ha ki tudott jönni, akkor király lehetett.

Ezek a dolgok azonban a mai materialista, vagyis  “megveszem ami kell, vagyis fizetek és megkapom” gondolkodásmódú világban nem népszerű elképzelések. Pedig ha visszagondolunk a ma tanított honfoglalás is úgy nézett ki, hogy volt egy vezér, aki összefogta a pártokat, és kezelni tudta a különféle érdekeket, így volt erős a Magyar nemzet. Az ő dolga az volt, hogy mindenki érdekeit nézze, és ne csak azét az oldalét, aki hatalomra juttatta.

A Demokráciában ezzel ellentétben nincs középső párt, pedig, ha alapítani kéne, akkor a szélsőséges közép, vagyis nagyon arany középutas megoldás lenne az ami ki utat jelenthetne abból a politikai helyzetből ami ma van Magyarországon, és ami leginkább senkinek sem jó…

jobb és bal agyfélteke működése az önvédelem és harcművészetben. Horváth Ádám ninjutsu és jóga oktató

GYŰL-ÖLET és ÚT-ÁLLat

“A félelem rettegést szül, a rettegés gyűlöletet, az pedig erőszakot”

Éppen ezért nem szabad félni. A Bhagavad Gita ezen üzenete olyan bölcs, hogy még a Star Warsba is bekerült Yoda mester egyik monológjába.  Természetesen nem véletlenül. Az egyik, vagy másik oldalhoz való vonzódás tulajdon képpen kizárja a középre való törekvést, és örökké ellentéteket feszültséget fog teremteni az életünkben.

Most nem megyek bele az ŐsMagyar nyelv használatába, mert erről már írtam pár cikket, itt legyen elég annyi, hogy a szavak hang alakjai a fontosak, nem pedig az, hogy milyen jelekkel jegyezzük le őket. Ebből kifolyólag a Magyar nyelv pedig rendkívül ősi, és gyönyörű. Magában hordozza a legősibb tanok tanításait mind.

Ebből következően, pedig tényleg a FÉL ELEM félséget, vagyis az EGÉSZségünk elvesztését okozza hosszú távon, mely EGÉSZség elvesztésétől való FÉL ELEM, össze GYŰLik bennünk, és GYŰL ÖLET lesz belőle, mely vagy a mi halálunk, vagy rettegésünk tárgyainak halálát sürgeti. Hiszen a FÉL ELEM azt súgja leginkább, hogy pusztítsuk el azt amitől félünk, és nem kell többé éreznünk ezt az érzést.
De mielőtt a FÉL ELEMből GYŰL ÖLET lesz, előtte még ÚT ÁLLat lesz belőle. Vagyis amikor valamit utálunk, akkor az ÚTon ÁLLUNK, hiszen ez a szó ezt jelenti, hogy állni az úton. Mert amikor azt gondoljuk, hogy valami más miatt rossz nekünk, akkor nem a saját utunkon haladunk, hanem állunk. A másik amikor magunkat ÚT ÁLL juk és saját magunkat nem tudjuk SZER ETETNI. Tehát ha engedjük, hogy bármilyen nép, faj, eszme utálatot, gyűlöletet váltson ki belőlünk, akkor tudhatjuk, hogy megálltunk az úton.

Mivel pedig láthatjuk, hogy ebben aqz anyagi világban nincsen stagnálás, hiszen ha egy házat felépítenek, azonnal omlani kezd, így tudhatjuk, hogy mire út ÁLLATUNKból GYŰL ÖLET lesz, addigra már réges régen visszafelé haladunk attól az élettől, amilyet szerettünk volna magunknak.

Innentől fogva azt szoktam mondani, hogy menekülj onnan ahol az edző, valamelyik etnikumot hozza csak fel folyamatosan példának, mert meggyöngít téged. Egy szempontból beléd ülteti a félelmet, az útállatot, a gyűlöletet, és ez megmérgezi a szívedet, másfelől pedig hamis biztonság érzetet ültet beléd, amikor a saját bőrszíned között vagy. Az etnikai alapon irányuló szeretet, vagy gyűlölet egy hamis biztonság érzetet ad, és gyengévé tesz a saját fajtáddal szemben, így bár felkészülhetsz, hogy egy más és lenézett fajú ember szúr a késsel, lehet benned ilyen előítélet, de amikor majd a saját fajtád fog szúrni, akkor meg nagyra kerekedett szemekkel fogsz csodálkozni, hogy átvertek.

Azt is szoktam mondani, hogy nekem mindegy, hogy zsidó, cigány, arab, szkinhed, néger,  magyar, az öcsém, az apám, a gyerekem, vagy a saját anyám szúr a késsel. Ha szúr, akkor ki kell térnem, és kezelnem a helyzetet.

Nem Politika, hanem harcművészet!

A cím egy nagyon egyszerű harcművészeti elvet kíván takarni, mely olyan mértékben változtatja meg az életünket és gondolkodásunkat ha elkezdjük alkalmazni, hogy azt el sem tudjuk képzelni amíg úgy gondolkodunk, hogy jobb, vagy bal kezesek vagyunk, vagy épp a politikai irányzatokat igyekszünk jobb, vagy baloldalinak feltüntetni attól függően, hogy a nemzeti értékeket képviselik-e (Jobb oldal) vagy inkább a munkás kapitalista szemléletet prédikálják a népnek (Bal oldal)

Ha felmerül benned a kérdés, hogy miért is kéne megismerned egy harcművészeti elvet az életedben, hiszen te nem harcolsz, akkor itt mindjárt az elején szólnék neked, hogy nem csak harcolsz, hanem hazudsz is magadnak. Mert ebben a világban mindenki harcol valamivel, ha mással nem, hát a legbenső önmagával…

Előző életünkből hozzuk az oldalválasztást?

Ez egy a tudatosságunk hajnalától velünk lévő tudatalatti döntés, illetve vonzódás. Már életekkel, születésekkel ezelőtt kialakult bennünk, és nagyban jellemzi a gondolkodás módunkat, illetve azt, hogy miként viszonyulunk a világhoz. Amikor átvesszük az uralmat először a csecsemő testünk fölött, és felfogjuk, hogy az orrunk előtt mozgó két alkatrész az a mi kezünk, amit ha nagyon akarunk, irányítani is tudunk, már akkor is az előző életeinkben kialakított gondolkodásmód és valamelyik agyféltekémhez való nagyobb vonzódás dönti el, hogy jobb, avagy bal kézzel nyúlunk először a felénk lógatott édi-bédi, csörgő kramancok felé.

Jobb oldal, a testtel és annak őseivel való azonosulás.

A Politikában használt Jobb és Bal oldal egyébként bizonyosan nem véletlen, hiszen a jobb oldal képviseli a nemzeti öntudathoz való nagyobb ragaszkodást, vagyis az ősök tisztelete, azoknak a személyeknek és az általuk képviselt értékeknek a szem előtt tartása, amit azok az emberek képviselnek, akiken keresztül tulajdon képpen halhatatlan lelkünk hozzá jutott ehhez a testhez. Ráadásul a nagy többség jobb kézzel nyúl mindenhez, és szerintem ha létezne ilyen mérés, akkor a nemzeti hovatartozás is kb ugyan akkora %-ban lenne fontos a társadalom egyéneinek, mint amilyen a balkezesek aránya. De persze azt is izgalmas volna szerintem megvizsgálni, hogy a jobb illetve balkezesség mennyire függ össze azzal, hogy ki mennyire Nemzeti öntudatú… (De ha van ilyen kutatási eredmény, nyugodtan linkeld be a hozzászólásoknál.)

Na de nem a hova fogunk szavazni, vagy épp savazni attól függően, hogy milyen kezesek vagyunk című írás ez itt, hanem az, hogy cserélj oldalt, így ebbe az irányba mennénk tovább.

Harcművészeti szempontból sok irányzat elhanyagolja a jelentőségét annak, hogy egy-egy technikát mozdulatot, ne csak az ügyesebbik oldalra sajátítsunk el, hanem bizony ugyan olyan mértékben gyakoroljuk jobb és baloldalra is. A Küzdősporttá degradálódott irányzatoknál egyértelműen csak az egyik oldalt erőltetik, hiszen a manapság gyors eredményeket elérni kívánóknak sokkal fontosabb, hogy egy ellenfél ellen legyenek minél hatékonyabbak a ringben, ami egy szempontból érthető, hiszen ott a motiváció a kezdőknél főleg az, hogy le akarnak győzni másokat, és az oktatók is erre hegyezik ki a gyakorlást. De egy másik szempontból konkrét öngyilkosság, hiszen már a ringben is meg lesz lepve, ha fordított kezes ellenféllel találkozik, az utcán meg egyenesen hátrányos araszolgatva egyféle felállással küzdeni.

A Ninjutsu azt mondja, hogy ugyanolyan természetesen kell tudni harcolni, mintha sétálnánk, vagyis nem galoppozunk az egyik lábunkkal elöl, a másikkal meg hátul, hanem megyünk folyamatosan előre, mintha sétálnánk, és egyáltalán nem számít, hogy mikor melyik oldal van elöl, vagy hátul, mert térben gondolkodunk 3Dimenzióban és több ellenfél ellen, nem csak egy ellenfél ellen 2Dimenzióban.

Egy oldalra tudni valamit azt jelenti, hogy félig tudni.

Akkor viszont amikor valaki nem versenyzés miatt, küzdősport jelleggel, hanem harcművészeti mélységeiben próbál megismerni egy irányzatot (Harc=küzdelem éltre halálra) , mindig el szoktam csodálkozni, ha azt hallom, hogy csak az egyik oldalra gyakoroljuk a technikát, mert az az ügyesebbik keze és ő megelégszik azzal, ha az egyik oldalra meg tud csinálni egy mozdulatot. Ez természetesen nem irányzat függő, hanem az oktatótól függ főleg. Ha az oktató nem tartja fontosnak, hogy mind a két kézzel gyakoroltasson egy mozdulatot, elvet, technikát, katát, akkor az egészet meg ette a fene. Mert bár harcművészeti szempontból egy bemutatón, esetleg egy vizsgán szépen be lehet mutatni a jobbik oldalra jobban begyakorolt dolgokat. Ugyan úgy, ahogy a ringben is nagyobb esélyünk van, ha felállunk egyféle képpen, és minden figyelmünkkel, idegszálunkkal az ellenfélre koncentrálunk. Itt persze meg is tehetjük, hiszen nem kell aggódnunk, hogy valaki hátba szúr bennünket, hiszen a bírón kívül nem nagyon van más az adott területű zónában, ahol nem kell feltétlenül még arra sem figyelnünk, hogy hol a széle, mert a gumi kötelek vissza löknek bennünket a területre.

Élet Vs Edzőterem.

Az utcai küzdelem viszont, ahol az önvédelem az első számú szempont, ott nem ilyen egyértelmű, hogy mi fog következni. Nem olyan egyértelmű, hogy a támadó jobb, vagy balkézzel támad-e, nem olyan egyértelmű, hogy jobbra-tudunk-e kitérni ahogy begyakoroltuk, vagy balra, mert mindig vannak különféle tereptárgyak amik megakadályozhatják, hogy úgy dolgozzunk, ahogy azt „laboratóriumi” körülmények között megszoktuk. Vagy mondjuk egy vonaton, ahol szűk kis folyosók, meg ülések vannak mindenfelé, sokkal izgalmasabb a szituáció, hogy mit tudunk alkalmazni a megszerzett tudásból.

Tehát láthatjuk, hogy az egy oldalra való gyakorlásnak meg vannak azok a veszélyei, hogy amikor olyankor kell alkalmazni az így megszerzett tudást, amikor nem számítunk rá, akkor meg van annak a veszélye, hogy nem fog működni, mert az adott esetben bár a dolog működött volna, de épp a másik oldalra kellett volna csinálni.

Na de természetesen ez a bejegyzés nem a Ninjutsun kívüli más irányzatok leszólásáról szól, mert hála Istennek magam is ismerek és rendszeresen edzek is olyan Küzdősportot gyakorlókkal, akik fejlesztik mind a két oldalukat, sőt mindenféle harcművészetben ismerek olyan gyakorlókat, és oktatókat is akik mind a két oldalra gyakoroltatnak. Sőt, hogy akár a magam háza ellen is beszéljek a Ninjutsun belül is ismerek olyan gyakorlókat és oktatókat, akik nem tartják fontosnak a két oldal egyenlő szintű fejlesztését.

Élesben nincs jobb, meg bal, csak a pillanat.

Szerencsére olyan mesterektől tanulhattam, akik erre nagy hangsúlyt fektettek, és megértették velem, na meg némi valóságos környezetben szerzett tapasztalat is hozzásegített, hogy megértsem egy éles szituációban nincs jobb, meg baloldal, hanem egy gömb létezik körülöttünk, ami azt jelenti, hogy minden irányba figyelni kell, hiszen bárhonnan érkezhet a támadás. A Ninjutsu tradíciói természetesen az ősi időktől így tanítanak, hiszen 3 Szamuráj ryu 3 Ninjutsu ryu és a 3 közös Iskola az amit gyakorlunk. Régen nem volt kérdés, hogy minden oldalra gyakoroljanak valamit pusztakézzel mindig, fegyverrel meg pláne. Ez alól egyedül talán a másfél, illetve két kezes kard, a katana és barátai voltak kivételek, hiszen a kard forgatásánál a jobb kéz helyezkedik előre mindig, mert kard-kard elleni küzdelemben az első kezet könnyebb, meg érdemesebb is támadni, hiszen az az irányító kéz. A Jobb kézben pedig az a vér zubog, ami áthaladt az egész testen és nagyrészt már lecserélte az oxigén szállítmányát széndioxidra, aminek következményében sűrűbb, sötétebb, és sokkal könnyebben alvad meg.

Ez a gyakorlatban állítólag úgy néz ki, hogy míg ha levágják a bal kezedet (Ahol a szívből kilépő, friss pirosas oxigénnel teli vér áramlik) akkor kb. 2 perc alatt elvérzik az ember. Ha viszont a jobb kezedet vágják le, akkor akár még fél órán keresztül is élhetsz. (Ami nyilván nem sokkal hosszabb, de fél óra alatt, meg balkézzel még mindig több esélyünk lehet az elmenekülésre, vagy a győzelemre, mint két perc alatt.) Egyébként ez irányú tapasztalataim nincsenek az életből, hiszen nem vágták még le egyik kezemet sem, én sem vágtam le még senkiét, meg nem is ismerek olyat akivel ilyesmi történt volna, pláne, hogy még szívesen beszélgetett volna erről. Olyat meg akinek mind a kettőt levágták volna, pláne nem tudok, hiszen ez manapság nem divat, de ha meg mégis megtörténik, gondolom nem azzal fog foglalkozni, hogy melyik vérzik jobban. Így ez egy olyan információ, amit el kell fogadnunk az ősi idők ősi tanításaiból, de ha a keleti gyógyításokkal, illetve Kyusho-Jutsuval összehasonlítja az ember, akkor találhatunk olyan információt, ami alátámasztja ezt a tézist. (A Balkézben húzódik a Szív meridián például)

A Két oldalra való gyakorlás nagyban növeli a túlélési esélyeket!

Persze ettől függetlenül a Ninjutsun belül, gyakoroljuk bal kézzel is a kard forgatást, hiszen egy olyan világban ahol mindenki jobb kézzel küzd, egy hirtelen kézváltás elég komoly meglepetést tud okozni az ellenfélnek, amit a Ninjutsu szerencsére elég fontosnak tart a túlélés szempontjából.

Visszatérve eredeti témánkhoz, ez az egyik és talán legfőbb ok, amiért érdemes mind a két kezünkkel gyakorolni mind a két oldalra mindig mindent. Én speciel abban hiszek, hogy mindent gyakoroljunk egyszer jobbra, aztán egyszer balra. Persze az egyik oldalra nem fog olyan jól, menni, sőt ha új technikát tanulunk, akkor könnyen érhet bennünket kudarc élmény, hiszen elsőre nem biztos, hogy meg tudunk csinálni valamit. De ez az a mentalítás amit elsőként le kell győznünk magunkban. (Ezért is mondjuk, hogy elsősorban saját Magunkat kell legyőzni, nem az ellenfelet.)

Mert ha minden áron meg akarjuk mutatni az edző partnerünknek, hogy  mi is milyen ügyesek vagyunk, illetve ha ő sokkal ügyesebb nálunk, akkor semmi képpen nem akarunk elmaradni mögötte, hiszen akkor be kéne ismernünk, hogy tanulhatunk tőle. Vagy ha az edzőbácsinak is szeretnénk megmutatni, hogy bizony mi vagyunk a legtehetségesebb tanítványai, akkor könnyen esünk abba a hibába, hogy csak a látvány végett megelégszünk azzal, hogy az egyik oldalra gyakorlunk és tanulunk meg egy dolgot.

Ami ahogy fentebb említettem amíg az adott irányzatra jellemző laboratóriumi környezetben kell alkalmaznunk, rendben is van, de abban a pillanatban mihelyst élesben az utcán kell valamit kezdenünk egy váratlan helyzetben, már nem biztos, hogy olyan hatékony. Nem beszélve arról, hogy nem fejlődik a tudatunk a megfelelően.

A Két oldalra való gyakorlás nagyban hozzá járul az egészségünk megőrzéséhez.

És akkor egy pár szót had említsek a Jógáról is, ahol szintén illik mindent minden irányba csinálni. Ezt főleg azok tapasztalhatják meg akik gyakorolják valamely irányzat tanításait, de nagyon fontos, hogy a valódi jógában nem ér véget a jóga óra, ugyan úgy ahogy a valódi harcművészetben sincs vége az edzésnek akkor amikor elhagyjuk a gyakorló termet. A legfontosabb mindig, hogy haza vigyünk valamit a tanultakból és a saját életünkben alkalmazzuk a sima hétköznapokban ezeket az elveket, hogy valódi fejlődést érhessünk el, és ne csak karcsúbbak, formásabbak, meg hajlékonyabbak legyünk, hanem legbelül is fejlődjünk minden irányba…

A tudatosság fejlesztése:

Mert bizony van egy jobb, és egy bal agyféltekénk. Az egyik a dobozos, a másik az individuális agyunk. Egyszerűbben kifelyezve az egyik a dobozos, a másik meg a megérzős. Még egyszerűbben, az egyik a férfi, a másik meg a női gondolkodás módot képviseli bennünk. Keletiesen, vagy spirituálisan mondva ez a ying és a yang egyféle megnyilvánulása, és megtapasztalásának lehetősége bennünk.

A tudatosságunk fejlődésének sarkalatos pontja a berögződött mozdulatok, a megszokások feletti tudatosság kivitelezése. Ez a túlélés szempontjából harcművészeti szinten azt jelenti, hogy el kell jutnunk minden elvvel, katával, mozdulattal, technikával arra a szintre, gyakorlás szempontjából minden képpen, hogy a partnerünk nem jelzi melyik kezével fog ütni, vagyis nekünk kell akkor és ott ütés közben a megfelelően mozdulni és dönteni, hogy melyik oldalt választjuk. Csak ez a fajta gyakorlás, illetve az ebbe az irányba való haladás képes megadni azt a fajta gondolkodás módot, hogy valódi harci értéket jelentsen az életünkben egy-egy küzdősport, harcművészet, vagy önvédelmi irányzat gyakorlása.

Női aggyal, férfi aggyal? Ying-Yang?

De mondok egy sokkal populárisabb megfogalmazást. Mert ez mindennel így van. Tehát bármit csináljunk, mindent tudunk jobb, illetve bal kézzel is csinálni. Csak nagyon ritkán vagyunk hajlandóak arra, hogy átéljük még egyszer azt a bénázást, amit mondjuk átéltünk akkor amikor elkezdtünk az egyik kezünkkel írni tanulni. Na persze az írás az egy összetettebb feladat, így ezt csak akkor kezdjük el fejleszteni, ha tényleg van rá időnk.

Mert a harmóniát az életünk minden területén, csak akkor leszünk képesek elsajátítani, ha a nemünktől függetlenül rendben van bennünk a férfi és a nő is. vagyis a ying és a yang is hasonló mértékben jelen van mind a gondolkodásunkban, mind a viselkedésünkben. Ami persze nem azt jelenti, hogy a fiúk húzzanak szoknyát, a lányok meg váll dobálva kezdjenek el járni. Hanem épp ellenkezőleg. Minél jobban megismerjük a másik nemet, annál jobban van lehetőségünk magunkkal harmóniába kerülni, és ezt kiterjeszteni az életünk minden területére.

Ha nincs bennünk as harmónia, mert nem ismerjük a másik nemet, nem leszünk képesek kialakítani harmonikus párkapcsolatot sem, és az ebből fakadó frusztrációnkat gyakran irányítjuk más fajok, népek, nemzetek, vagy másik focicsapatok drukkolói ellen.

Hogy néz ez ki a gyakorlatban?

Első körben érdemes elkezdenünk a jól begyakorolt rutin mozdulatokat kipróbálni másik oldallal is. Például próbáld ki milyen a másik kezeddel:

  • fogatmosni (Óvatosan, nehogy felsértsd az ínyedet.)
  • enni (Azért tegyél a tányér alá, meg az öledbe is valami kendőt amit nem sajnálsz.)
  • elővenni a kulcsot és kinyitni az ajtót (Csak ha nem sietsz nagyon. )
  • kitörölni a fenekedet (ez mondjuk izgalmas, szóval mindenképpen legyen kézmosási lehetőség a közelben amikor ezt gyakorlod.)

Természetesen ez csak a jéghegy csúcsa, hogy mit kezdesz el a hétköznapi életedben gyakorolni a másik oldallal. (Ha vannak még ötleteid, nyugodtan írd be a hozzászólásoknál.)

Ami fontos, hogy a jobb oldal tanítja a balt, és a bal is tanítja a jobbot. Ezek természetesen olyan dolgok, amiket az egyik kézzel már rutinná fejlesztettünk, míg a másikkal sosem csináltunk, de ettől függetlenül, ha elkezdjük a gyengébbik kezünkkel is gyakorolni őket, sokkal jobban fog menni a másik kézzel is.

Új mozdulatoknál, technikáknál az egyik kezünkkel jobban fog menni, mint a másikkal, de lesznek olyan részei a dolognak, ami az ügyetlenebb kezünkkel fog jobban össze jönni mint a másikkal. De ezt a gyönyört csak akkor tudjuk meg tapasztalni, ha hajlandóak vagyunk bevállalni azt a kényelmetlenséget, amit az ügyetlenebb kéz okoz nekünk.

Egy egyszerű oldalcserétől, olyan szinteken változik meg a gondolkodás módunk, hogy az szinte csodába illő. ezt persze csak azok tudják akik már kipróbálták. A hatás viszont nem azonnali, hanem folyamatos.

Milyen hatása van a kétoldalas gyakorlásnak?

 

  • Sokkal jobban foglyuk észrevenni az életünkben a lehetőségeket
  • Harmóniába kerülünk önmagunkkal, mert megismerjük a gyengébb oldalunkat is.
  • Önbizalmunk jelentősen felerősödik, hiszen a leggyengébb részünk is sokkal erősebbé válik a gyakorlástól.
  • A reakció idő sokkal rövidebb lesz, hiszen az agynak nem kell helyezkedésen dolgoznia, hogy a begyakorolt oldalra fogadja a támadást, hanem bármikor bármilyen irányba fog tudni mozdulni.
  • Sokkal jobban és kiegyensúlyozottabban tudunk döntéseket meghozni amikor választani kell
  • Olyan dolgokat veszünk észre amiket eddig nem. Olyan helyeken ahová eddig nem is figyeltünk.
  • Sokszor találhatunk régi megoldatlan problémáinkra megoldást, hiszen csak a másik irányba kell indulni nem arra, amerre mentünk volna alapból.
  • Természetesen kapcsolatainkban is harmonizálódni fognak, hiszen sokkal megértőbbek leszünk másokkal, mert nagyban nő az együtt érző képességünk.
  • Alázatosabbak leszünk, hiszen be látjuk rövid időn belül, hogy bizony hibázni nem is olyan nehéz.

Az egyik oldalunk tanít, a másik tanul, és amikor cserélünk, akkor mindez fordítva történik. Ha nem harcművészeti irányban mozogsz, akkor is érdemes kipróbálni a két agyféltekés munkát és csereberét a kettő között, hiszen ezek nem harcművészeti elvek, csak azokon keresztül írtam le, mert ezt a nyelvet talán jobban beszélem a többinél. Ezek az elvek az élet minden területén megállják a helyüket. Persze vannak veszélyei is, hiszen ha villámkezű szakács vagy, és szinte reszeled a késsel az uborkát, olyan gyorsan szeleteled, akkor azért arról tudjál, hogy a másikkal nem fog így menni és vigyázz, hogy meg ne vágd magad. (Na meg persze ki-ki mivel foglalkozik, ezt érdemes szem előtt tartani.)

Sok Szeretettel Horváth Ádám Ninjutsu és ZenDoin Jóga oktató

HA TETSZETT, VAGY HASZNOSNAK TALÁLOD, OSZD MEG AZ ISMERŐSEIDDEL!

Az eredeti cikket 2013ban írtam a blogomba.

, , , , , , , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Hogyan viszonyul a Ninjutsu Önvédelem más irányzatokhoz?

Az őt elem és a harcművészetek Nemzeti Ninjutsu Önvédelem

Miért és kik gondolják, hogy a ninjutsu egy más harcművészetekből össze állított önvédelmi rendszer? A választ természetesen általában elintézem annyival, hogy mert nem tudnak eleget, vagy mert átverték őket, vagy egészen egyszerűen soha nem találkoztak még senkivel aki ismerte volna a ninjutsut valójában. Így csak a saját elképzeléseiket és sztereotípiáikat voltak képesek bele látni valamibe.

Az elefántos történet

Egyszer négy ember találkozott egy elefánttal. Mind közel mentek hozzá, mert vakok voltak, és így nem látták az elefántot a szemükkel, hanem csak a kezükkel voltak képesek érzékelni őt.

Az első az elefánt ormányát fogta meg, és azt mondta, hogy az elefánt olyan mint egy cső.

A második az elefánt lábait fogta meg, és azt mondta, hogy az elefánt olyan mint egy oszlop.

A harmadik az elefánt testét fogta meg, és azt mondta, hogy az elefánt olyan mint egy fal.

A negyedik pedig az elefánt farkát fogta meg, és azt mondta, hogy az elefánt olyan mint egy seprű.

Igazából azonban egyikük sem érzékelte az elefántot teljes valójában, mert érzékelésük és ebből fakadóan megértésük is korlátolt volt. A történtet persze lehetne folytatni, és körbemehetne mindegyik és végig tapogathatnák az elefántot körbe, ha lenne hozzá idejük és türelmük. De általában az emberek nem elég türelmesek és kitartóak ahhoz, hogy megismerjenek valamit teljes mélységében.

Aztán ez után ez a négy vak ember elmehet a világ négy tája felé, és mindegyik elkezdi tanítani amit az elefántról tud. Aztán az ő tanítványaik találkoznak egy idő után és összevesznek azon, hogy milyen is az elefánt.

Természetesen a fenti történet nem csak a harcművészetekre igaz, hanem mindenre a világon. Isten megismerésére ugyan úgy mint az életünk céljának a felismerésére.

A Ninjutsu Elefánt

A ninjutsu, úgy mint ebben a történetben az elefánthoz hasonlatos. Akár tetszik, akár nem, sajnos ez nem egy pár hónap alatt tökéletesen megismerhető stílus. Ettől függetlenül persze emberek már 2-hónap, vagy 2 év gyakorlás után képesek következtetéseket levonni és tényeket megállapítani arról, hogy milyen is a Ninjutsu. A magam részéről 1998 óta gyakorolom ezt a harcművészetet, és biztosan mondhatom, hogy ennyi idő arra volt elég, hogy rájöjjek, mekkora végtelen nagyságú dolgot is találtam. Más harcművészek és harcművészetek megismerésével, pedig szembesülök azzal a ténnyel, hogy a ninjutsu mennyire átfogó és túlélés központú hozzá állást tanít az életről, minden más irányzatot megismertetve ezálltal gyakorlójával.

Teremtés elmélet föld, víz,tűz, levegő, éter.

Kezdjük az elején mindjárt, azzal, hogy miből épül fel a világunk, és ez hogyan nyilvánul meg a különböző önvédelmi, és harcművészeti irányzatokban. Az összes Keleti nézőpont szerint ez a világ 5 elemből épül fel. Föld, víz, tűz, levegő, éter. Ezek az elemek alkotják a durva fizikai világot, amit tapasztalunk a durva érzék szerveinkkel.

Ez a tudás gyakran hiányzik nem csak  harcművészeten belül, de még a ninjutsun belül sem tanítják csak nagyon kevés dojoban. Nem azért mert nem ismerik, hanem egészen egyszerűen nem akarják megérteni ennek a fontosságát, és nem akarnak tanulni olyan emberektől akik ismerik ezeket a titkokat, mert jól el vannak a rangjaikkal és fokozataikkal amiket szintén olyanoktól kapnak akik nem foglalkoznak ennek a mélységeivel.

ÉTER: Az éter az első elem ami megjelenik a durva fizikai világból. Tulajdonsága a hang, és a fül tartozik hozzá mint érzékszerv.
LEVEGŐ: A levegő az éterből nyilvánul meg. Tulajdonsága az érintés, és a bőr tartozik hozzá mint érzékszerv.
TŰZ: A tűz a levegőből lesz. Tulajdonsága a forma, és a szem tartozik hozzá mint érzékszerv.
VÍZ: A víz a tűzből lesz. Tulajdonsága az íz, és a nyelv az érzék szerve.
FÖLD: A föld a vízből lesz. tulajdonsága az illet, és az orr tartozik hozzá érzékszervként.

Mindegyik elem magában hordozza az előző elemek tulajdonságát is:

ÉTER: hang,
LEVEGŐ: hang, érintés,
TŰZ: hang, érintés, forma,
VÍZ: hang, érintés, forma, íz,
FÖLD: hang, érintés, forma, íz, illat.

Éppen ezért azt mondjuk, hogy a föld a legdurvább fizikai elem, hiszen ez rendelkezik a legtöbb tulajdonsággal, és így lesznek egyre finomabbak az elemek tőle elindulva. Na de mi köze van ennek a harcművészetekhez és legfőképp a ninjutsuhoz?

Az öt elem Katája a Go Gyo no Kata

A legtöbb rendszerben meg irányzatban ma már szinte büszkék rá az emberek, hogy náluk nincsenek forma gyakorlatok. A véleményem szerint a formagyakorlat nélküli rendszerek elsajátíthatatlanok egy kezdő számára. Hiszen nagyon magas szinten minden valamire való harcművészet formák és gyakorlatok nélküli. De azok a rendszerek melyek így hirdetik magukat egészen egyszerűen nem is akarják megtanítani az embereknek a harcossá válás művészetét, hanem azt a jól hangzó ígéretet teszik csak meg, hogy nagyon gyorsan a legmagasabb szintjét tanulhatod meg a harcművészeteknek és ettől legyőzhetetlen harcos leszel.

A Ninjutsu filozófiája arra épül, hogy jobb mindig megadni a tiszteletet az ellenfélnek és azt gondolni, hogy sokkal erősebb, gyorsabb és képzettebb is nálunk, ráadásul nem is egyedül van, hanem csoportosan. Az első pillanattól több ellenfeles küzdelemre készülünk, a versenysporttá degradálódott irányzatokkal szemben.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek az irányzatok ne hordoznának magukban tudást, vagy ne érnének semmit, hiszen működhetnek is. ez csupán annyit jelent, hogy elveszítették a valódi harc, az élet halál küzdelem mélységeiket, és csupán a bizonyos szabályok szerint legyőzni az ellenfelet motivációig sekélyesedtek.

A ninjutsu magában hordozza az összes elemhez tartozó mozgás stílust. Vagyis akik azt mondják, hogy a ninjutsu más harcművészetekből áll, azoknak részben igazuk van, hiszen sok hasonló technika van. De igazából nem a ninjutsu áll más harcművészetekből, hanem a más harcművészetek a Ninjutsu egyes tovább fejlesztet, vagy éppen lebutított ágai.
A Go gyo no kata, egy sok-sok ezer éves forma gyakorlat, amelyen keresztül megérthetjük ezt. Külön van benne egy-egy mozdulat sor a földnek (chi-no-kata) víznek (sui-no-kata) tűznek (ka-no-kata) szélnek (fu-no-kata) éternek (ku-no-kata).

Mivel minden ember más és más, így minden ember más testalkat, és másik irányzat jön be neki. Hiszen amikor a harcművészetekből ki vették azt amiért létre hozták őket, hogy öljenek velük, és csupán hobbivá, vagy test edző módszerré silányultak, akkor természetes volt, hogy a hasonlóan gondolkodó emberek hasonló mozgást akartak együtt gyakorolni. Így kialakultak a különféle ma ismert irányzatok, melyek mind-mind leginkább egyféle elemre specializálódnak, ráadásul a legtöbb esetben úgy, hogy nem is tudatosak róla.

Melyik harcművészet melyik elemhez tartozik?

FÖLD: Én vagyok a szikla. Elmozdíthatatlan, szilárd vagyok, leperegnek rólam a dolgok, lepattan rólam minden. Ha mozdulok, mindent magam alá gyűrök, mindent letarolok. Ez a gyengém is, hiszen nem tudok mihez kezdeni azzal ami nem jön a közelembe.

(pl: Sumo, Judo, Thaibox, Brazil Jiujitsu)

VÍZ: Én vagyok az óceán. Mindenhová befolyok, tudok spriccelni, és hömpölyögni is, kimosom amit ki lehet, amit nem, azt elhordom. Bármilyen formát fel tudok venni, minden edényt kitöltök, rendkívül alkalmazkodó vagyok. Ez a gyengém is, hiszen olyan helyekre is be folyok, ahol rabul ejthetnek.
(pl: Kung-fu, JetKunDo, Jiu-Jitsu)

TŰZ: Én vagyok a láng. Mindent azonnal pusztítani kezdek ahogy hozzám ér. Semmit sem hagyok hidegen, ami a közelembe kerül, azt egyből megszerzem és égek rajta keresztül, még nagyobbá még erősebbé válok tőle. Ez a gyöngém is, hiszen ha túl nagy lángra lobbanok, felemésztek mindent magam körül, és amikor már nincs amit égethetnék, felemésztem magamat is.
(pl: Karate, Kempo, Taekwondo, Kravmaga, Kali, )

SZÉL: Én vagyok az orkán. Elsodrok bármit amibe bele kapaszkodok, vagy ami belém akad. Folyamatosan megállás nélkül süvítek, és hatalmas területeket vagyok képes lefedni. Ez a gyengém is, hiszen hely igényesek a mozdulataim.
(pl: Aikido, Capoeira)

ÉTER: Én vagyok, az űr, a hatalmas tér. Bennem helyezkedik el minden ami létező. Bennem állnak a hegyek, bennem morajlik a tenger, bennem pusztít a láng, bennem tombol a tornádó. (ninjutsu)

(Az egyes rendszerek persze nem feketén-fehéren képviselnek egy-egy elemet, hanem sokban függ az oktató vagy gyakorló habitusától is, hogy mi hova tartozik, ez csak a fő irányvonal és a leginkább nagy átlagra jellemző mozgás kutúra. Például a Taiboxot írhattam volna a tűzhöz is, mert abból is van benne elég gyakran és nem is kevés.)

Természetesen a Ninjutsunak ez csak a durva fizikai szinten megnyilvánuló aspektusa, hiszen létezik még ebben a világban 3 finom fizikai elem is, az elme, intelligencia, és hamis egó, melyeket elég rendesen használjuk harc közben, hiszen ezeknek az elemeknek a mozgósítása kerül a legkevesebb energiába. Valamint van egy hatodik érzékszerv is, mely magában hordozza mind az öt elem érzékszerveinek a dolgait, de most ez a cikk nem ebben a témában boncolgat.

A ninjutsuban 9 iskola maradt fent mára leginkább, és ezeknek a mentalitása, és mozgás kultúrája pontosan képviseli az egyes elemek sajátosságait. Sőt a kombinációkat is. Ráadásul mind a 9 iskola valódi élet-halál küzdelmekben, vagyis csatatéri, közelharci iskola. Így megőrizte a túlélés központú gondolkodás módot, és azt így is adja tovább. Ezért van, hogy el jön bárki-bármilyen irányzatból egy ninjutsu edzésre, és úgy tűnhet számára, hogy a ninjutsuban nagyon sok van az ő harcművészetéből. És természetesen ez a normális látásmód is, hiszen mindenki ahhoz viszonyít mindent amit ismer. Az igazság viszont az, hogy épp fordítva van, és az általa ismert rendszer az ami specializálódott a harc egy bizonyos szintjére, és a ninjutsu átfogó ismeret anyaggal képes rávilágítani és kiegészíteni bármilyen más rendszert.

Az egyes elemek, nem szinteket jelentenek, így egyik sem magasabb vagy alacsonyabb rendű a másiknál, ahogy az éjszaka sem kevesebb vagy több a nappalnál, vagy a férfi sem értékesebb a nőnél, vagy ahogyan egyik faj sem magasabb rendű a másiknál csupán abból kifolyólag, hogy milyen színű a bőre valakinek. Hanem ezek így együtt egészben alkotják a nagy egészet, hiszen a harcot nem a harcos választja, mert az maga az ismeretlen. Nem tudjuk, hol, mikor, milyen körülmények között, hány ellenfél ellen, milyen fegyverekkel kell majd helyt állnunk, így igazából a ninjutsu az ehhez az ismeretlenhez való alkalmazkodást és kreatív probléma megoldást tanítja, aminek az egyes elemek csak az alkotó részei.

Akkor most a ninjutsu magasabb rendű minden más harcművészetnél?

Nem egészen erről szól ez a cikk. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy melyik irányzat számára a leginkább az ami megadja amire szüksége van. Minden irányzatnak megvannak a gyengéi, és erősségei.

A ninjutsu abból indul ki, hogy éles küzdelemben a gyengébb tudatú ember megpróbálja átvenni az ellenfél stílusát. Akit már vertek meg, az tudhatja, hogy leginkább azért történik ilyesmi, mert feláll egy erős egóval rendelkező boxoló vele szemben, aki tudat alatt rá kényszeríti az egóját, az akaratát, és a büszkeség nem engedi a gyengébbet, az indulatból harcolót, hogy úgy küzdjön ahogy tud, és megpróbál boxolóbb lenni a boxolónál. Természetesen mivel a boxoló egész életében boxolt, így esélye sincs ellene. De ha esetleg tökön rúgta volna, akkor arra nem számított volna a boxoló.

A ninjutsu harci filozófiája az, hogy minden rendszer a saját rendszerén belüliekkel edz és gyakorol, hiszen az emberek is olyan dolgokkal szeretnek foglalkozni amit ismernek, ami hasonlít hozzájuk. Ezért az aikidós az aikidóssal edz, a karatés meg a karatéssal leginkább. Vagyis a szél szélebb akar lenni a szélnél, a tűz, pedig tűzebb a tűznél. És amikor éppen egymás ellen kell küzdeniük, akkor dől csak el, hogy melyik elem erősebb annyival a másiknál, hogy lenyomja azt. Pl ha kevés a szél, akkor attól a tűz, csak erősebb lesz. De ha nagyon erős a szél, akkor kioltja a tüzet, ha az nem túl nagy stb…

A Ninjutsu szemlélet módja ezzel szemben az, hogy soha ne akarj tűzebb lenni a tűznél, vagy földebb a földnél, stb… hanem mindig a megfelelő ellentétes elemet használd, vagy a megfelelő ellentétes elemek kombinációját.

Például a tűz ellen jó a víz, és a föld. De a legjobb a vizes föld, vagyis a sár, azaz agyag, hiszen az csak még keményebb lesz a tűztől. Az elemek kombinációja, vagy sorrendben való váltogatása nem kezdő szint, és mielőtt ebbe az irányba folytatná az ember a tanulmányait érdemes az alapokat elsajátítani.

(Légyszíves ne írj levelet, hozzászólást, meg hívj fel, hogy te ezt meg ezt szeretnéd és ezzel meg ezzel az elemmel kombinálni, mert sajnos nem tudok neked segíteni. Egy féle képen tudod ezeket a dolgokat megérteni és elsajátítani, ha fogod magad és eljössz edzésre, majd megtanulod sok-sok gyakorlással. Ez a téma nem csupán a 4 hónapos Ninjutsu önvédelem tanfolyam témája. Leginkább a speciális képzéseinken és a haladó edzéseken gyakoroljuk ezeket. Ezért is ismerik kevesen ezt a részét a Ninjutsu tudásának.)

Természetesen a fentebb leírt besorolások elemek szerint csak a nagy átlagra vonatkoznak, hiszen léteznek irányzatokon belül is olyan nagyszerű tanítók, akik ismerik ezeket a titkokat, sőt tanítják is őket. Amikor viszont valaki csak egy elemet gyakorol és sajátít el, akkor nagyon kicsi rálátása van ezekre a dolgokra, pláne ha a tanítója még be is fanatizálta, hogy ő és az általa gyakorolt irányzat a legjobb.

Tehát az, hogy egyesek a ninjutsut más irányzatokhoz hasonlítják, és meglátják benne a saját maguk által használt technikákat, teljesen természetes dolog. De nem azért van ez, mert a ninjutsu kivett az ő rendszerükből a technikát, hanem éppen fordítva. A más rendszerek specializálódtak a különféle elemek és különféle mozgásformák bizonyos anyagaira. A ninjutsu csupán megőrizte a sok színűségét és nem volt hajlandó a rengeteg üldözés, és támadás ellenére sem küzdősporttá degradálódni. Így megmaradt benne a harc, mint élet-halál küzdelem szemlélete és nem veszítette el a fent leírt gondolkodás módot, ami meggyőződésem, hogy valaha az összes valamire való és csatatereken fennmaradt irányzatnak a része volt.

Szeretettel:
Horváth Ádám Ninjutsu és jóga oktató.

Ha szeretnéd megismerni ezeket a dolgokat, és nem félsz attól, hogy egy teljesen más szemléletet kapsz mint amit eddig gondoltál a harcról, a harcművészetről, akkor jelentkezz a szeptemberben induló Teljesen Kezdő Ninjutsu Önvédelmi Csoportjainkba:

Ninjutsu Önvédelem – Felnőtteknek

Ninjutsu NŐI Önvédelem – Hölgyeknek

 

NEM ÉLSZ BUDAPESTEN?

Vegyél részt a szeptemberben induló kísérleti online képzésünkön. A terveink szerint online, élőben fogjuk közvetíteni az edzéseket, te pedig otthon, vagy valahol ahol van kijelző, hangfal, meg internet kapcsolat velünk tudsz edzeni a barátaiddal, társaiddal. Ráadásul ha kérdésed van, azonnal fel is tudod tenni, és mintha csak egy ablakon keresztül, de megmutatjuk mi a válasz.
A kísérlet a Nemzeti Önvédelem fedőnevet kapta, és egyenlőre egy facebook csoportban beszélgetünk róla és együtt közösen tervezzük, alakítjuk!

Csatlakozz a Nemzeti Önvédelem Csoporthoz.

 

, , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Paranoia Vs Tudatosság. Avagy mi a különbség a veszélyforrások keresése és a rettegés között?

Mostanában több fórumon is téma lett az önvédelem, illetve az önvédelem alap elveinek gyakorlásának hatása az életünkre. Ezek közül is főleg az az elv, hogy “Mindig legyél harcra készen” vagyis mindig nézd, keresd a veszélyforrásokat.

ninjutsu önvédelem

A női önvédelem tanfolyamon szokott főleg elő kerülni, hogy azzal, hogy az ember egyfolytában figyel, és kiélezett érzékekkel közlekedik az utcán, nem épp bevonza-e magának a bajt, mivel ezen meditál?

Illetve nem paranoia-e az, hogy valaki az utcán egyfolytában azt nézi, hogy minden rendben van-e körülötte?

A válasz természetesen olyan mint a rózsa lekvár. Amíg nem kóstoltad, addig halvány elképzelésed sincs arról, hogy milyen lehet. Ráadásul ha megkóstoltad sincs semmi garancia rá, hogy jó rózsa lekvárt ettél.

Sosem fogom elfelejteni a Nagymamám Rózsa lekvárját, amit vajas kenyérre kenve adott nekünk, és a konyhája ablaka alatt álló hatalmas rózsabokorról leszedett virágokból főzött. Isten nyugosztalja, magával vitte a sírba a receptet. (Tudott egyébként ibolya lekvárt is csinálni…) Mindig csak kis üvegekbe csinált, hiszen a virágokból főzött lekvár az a kevés virág miatt mindig is kuriózumnak számított.

Aztán pár éve egy török boltban találtam rózsa lekvárt, és egyből össze futott a nyál a számban. Persze a borsos ára ellenére megvettem, és nagy elánnal nyitottam ki otthon, hogy akkor újra érezhetem azt a különleges ízt. De persze az üvegben valami enyhén rózsa illatú egészen más állagú dolog volt.

aluljaro ninjutsu önvédelem

Szóval ugyan így amiről írni fogok, az csak egy olyan dolog amit csak az érthet meg, aki kipróbálta és meglépte az életében azokat a kapukat amiket meg kell…

Amikor valaki a rózsaszín kis életében szembesül azzal, hogy bizony az erőszak itt jár közöttünk, sőt megérti, hogy ebben a világban minden élő, csak egy másik élő létezésének a kioltásával tarthatja fent magát, akkor először megfogalmazódik benne a gondolat, hogy lehet, hogy nem tudná magát megvédeni, ha esetleg valaki megtámadná.

Persze mindentől nem lehet megvédeni magunkat, és minden támadásra nem lehet felkészülni, például atom támadás esetére nem rég cseréltem le apukám verzióját, hogy ha atomfelhőt és villanást látok, akkor fehér lepedőben kezdjek el kúszni a temető felé, hogy jusson nekem is még hely. Most már inkább meditációba merülnék, hogy a megfelelő tudat állapotban hagyjam el ezt a testet…

aluljaro ninjutsu önvédelem

Viszont a legtöbb eset ellen igen is fel lehet készülni, illetve a legtöbb esetet el lehet kerülni. Természetesen azok akik rablásból és fosztogatásból tartják fent szánalmas kis életüket, így is meg úgy is fognak maguknak prédát találni, de a legtöbb ember számára a lényeg az, hogy ne ő legyen az áldozat. Ez egy nagyon önző és rossz mentalitás, és tulajdon képen ez az a közöny, amivel mostanában több videó is foglalkozik, hogy az emberek simán végig nézik, ahogy kirabolnak, vagy agyon vernek másokat.

Ez a közöny persze legtöbbször félelemből és rettegésből táplálkozik, de ez rajtunk nem segít és persze lehet, hogy rajtuk sem, hiszen a rabló, lehet következőnek hozzájuk is oda megy ha látja, hogy épp csak a nyál nem csorog ki a szájukból ahogy nézik, hogy mi történik. A legtöbb esetben nemhogy nem fognak a körülötted lévő emberek beleavatkozni és a segítségedre sietni, hanem inkább fej elfordítva fognak elhúzni onnan, hogy nehogy nekik is bajuk legyen. Ha valaki legalább odáig eljut, hogy a rendőrséget hívja, akkor az már egy nagyon különleges embernek számít. De persze ettől még egy komolyabb veréstől, vagy szurkálástól nem fog megvédeni ez sem, hiszen mire a rendőrség oda ér, addigra már vége a történetnek, és talán még nem a te történetednek…

Ebből az következik, hogy érdemes elkerülni az ilyen szituációkat, a feltételezhetően ilyen embereket, és azokat a helyeket ahol ilyen dolgok történnek.

Ehhez viszont figyelni kell. A figyelés pedig egy komoly munka, és rendkívül fárasztó tud lenni eleinte, nem beszélve arról, hogy az ismerőseink és barátaink könnyen gondolhatják, hogy paranoiásak vagyunk. Sőt az is lehet, hogy ha elkezdünk figyelni, és potenciális veszélyforrásokat keresni, akkor olyan dolgokra leszünk figyelmesek a környezetünkben, baráti körünkben, ami cseppet sem fog tetszeni, és könnyen előfordulhat, hogy más típusú emberekhez kezdünk el vonzódni, és bennünket is más fajta látásmóddal rendelkező emberek kezdenek el érdekelni. Szóval tovább csak akkor olvasd, ha nem félsz a változástól, az egyetlen biztos dologtól ebben a világban…

Mi az előnye annak, hogy ha figyelek?

Az első előnye az, hogy a hiedelmekkel ellentétben, ez csak pár hónapig fárasztó, egy idő után automatikus készséggé válik és nem kell erőfeszítést tenni rá, hanem ösztönösen figyelni fogunk a zajokra, tekintetekre, mozdulatokra, na meg arra, hogy kit és milyen közel engedünk magunkhoz-stb. .

A Második előny az, hogy igazából hacsak foglalkozásunkból kifolyólag nem vagyunk tényleges veszélynek kitéve nap mint nap, akkor elég kevés esélye van annak, hogy valóban támadókat veszünk észre. Ellenben egy csomó minden mást is észre fogunk venni, ami meg jó és szép. Sokkal jobban ki tudjuk használni a lehetőségeinket akkor, ha a megfelelő tudatossággal körültekintővé válunk, mintha a telefonunk képernyőjére tapadva zombulunk az utcán.

Például, ha a mesterlövészeket keresed a tetőkön, vagy az ablakokban, akkor mivel elég ritka, hogy mesterlövészek vannak tényleg a tetőkön, észre veheted, hogy milyen szép az ég, vagy a házak homlokzata. Budapest például kifejezetten gyönyörű város ilyen szempontból. (Ha ezt olvastad, írd meg kommentben, hogy hol melyik városban szépek még a homlokzatok, hátha egyszer arra járok, és majd eszembe jut, hogy itt érdemes sétálni az utcán, mert gyönyörű épületek vannak.)

De ez csak egy elég szélsőséges példa, igazából ránk mezei halandókra sokkal jobb hatással van, ha mindig bezárjuk az ajtót, teljesen mindegy, hogy milyen kerületben és körülmények között lakunk. Mindig nézzük, hogy ki mit vesz elő a zsebéből, falnak vetett háttal utazunk a bkv-n stb…

Figyeljük a figyelőket, vagyis keressük azokat az embereket, akik szemmel láthatólag vadásznak. Ezt egyébként egy idő után akkor is képesek leszünk megérezni, ha ők leplezik a vadászatukat.

Ha egy kisebb csoport jön akkor át megyünk a túloldalra, főleg, ha hangoskodnak, vagy részegek, de ugyan így érdemes tenni, ha csak ketten vannak és vagánykodnak. Persze a legtöbb esetben a turisták csoportjai és a különböző csoportok is békések és barátságosak. De ettől függetlenül érdemes kikerülni őket, és nem közöttük elmenni, mert elég, ha csak egy hülye van köztük…

Persze ez sem mindig igaz, hiszen ha van lélek jelenlétünk, akkor épp az ilyen tudatos figyelésünkkel akadályozhatunk meg, előzhetünk meg bűncselekményeket, méghozzá a rendőrség értesítésével.

Pár éve például a Népszínház (8ker) utcában kért tőlem tüzet egy részeg, majd amikor közöltem vele, hogy nem dohányzom, akkor megőrült, el kezdett ordibálni, elővett egy kést, és az ingét hátra tűrve egy tokba bújtatott pisztolyért nyúlt. Szerencsére olyan részeg volt, hogy nem tudta kivenni, és amíg le pillantott a pisztolyra, beugrottam a mellettünk lévő busz mögé, majd körbe futottam, hogy szemmel tarthassam, és hívjam a rendőrséget.

Főleg mert ha velem ilyen kötözködő, akkor valaki más sokkal rosszabbul is járhat. Persze elővette a stukkert, és jött volna utánam, de már a busz mögül láttam, hogy szemmel láthatóan azt gondolta, hogy megijedtem és elszaladtam a másik utcába.

Aztán hívtam a rendőröket, hogy van itt egy részeg, aki késsel meg pisztollyal fenyegetőzik. Mivel nem értek oda a helyszínre, így a megfelelő távolságból követtem. Villamosra szállt, és a Nyugati aluljáróban fogták el a rendőrök. Szerencsére csak játék pisztoly volt nála, de a kés az azért igazi volt. Végig forródróton beszélgettem a diszpécserrel, hogy éppen merre vagyunk.

Azóta kérdezték páran, hogy ennyi év Ninjutsuval a hátam mögött, miért nem tettem ártalmatlanná, és persze fejben én is újra játszottam az eseményeket. De mivel ez volt a leg kockázat mentesebb megoldás, azért ez volt a helyes. Ha bántani akart volna valakit az utcán, az más helyzet lett volna, akkor muszáj lett volna tennem valamit, még akkor is, ha a régi törvények voltak érvényben, mert ez a jogos védelem törvény megváltoztatása előtt volt, ahol valószínűleg engem is letartóztattak volna és a bíróság azon morfondírozott volna, hogy vajon tudtam, hogy játékpisztoly van nála, vagy nem mielőtt eltörtem a kezét-lábát…

De ilyen nagyon ritkán van. Olyan viszont rendszeresen, hogy gyönyörű helyeket veszek észre, azért, mert elnéztem arra is, hogy nincs-e ott éppen veszélyforrás. Szoktam találni dolgokat amik olyan helyeken hevernek ahova senki más nem fordul. Észreveszek boltokat, amikről nem is tudtam, hogy léteznek, és könnyebben veszem észre az ismerőseimet az utcán, mint ha csak a saját fejembe, vagy a telefonomba zombulva léteznék. Egyszóval, mivel sokkal több a jó ember és a kedves dolog ebben a világban, így könnyebben veszem észre ezeket a pozitív dolgokat.

A mindig harcra készen jelmondatnak ráadásul az az előnye is meg van, hogy mindig egyenesen kihúzom magam, javul a tartásom, sokkal egészségesebb vagyok, mert nem nyegléskedek el egyetlen pillanatot sem, hanem mindenhol határozottan mozgok és viselkedek.

Aztán ezeknek a következménye az is, hogy az élet más területein is sokkal körültekintőbb és megoldás orientáltabb munkára vagyok képes, ráadásul minden évben van két olyan eset amikor többen bántanak valakit, vagy egy fiú rángat egy lányt. Ezekben az esetekben már csak elég oda mennem és pár mondattal elintézni a dolgot, hogy ne egy legyek a sok hétköznapi járó kelőből, akik mind elmennek az erőszak mellett az utcán anélkül, hogy megpróbálnának tenni ellene valamit.

Egyszóval bár eleinte paranoiának tűnhet, hogy keresed a veszélyforrásokat és tudatos vagy a nálad lévő eszközökről, sőt úgy válogatod össze magadnak a felszerelésedet, hogy nem baj, ha tudsz a kulcstartóddal is verekedni, van nálad egy 8cm-nél rövidebb kés is, meg egy gázspray biztos ami biztos, amikor szituációba kerülsz, ezek a dolgok akkor lesznek fontosak.

A szituáció, pedig jöhet bármikor bármelyik pillanatban. Ha választhatok, hogy felkészülten érjen, vagy felkészületlenül, akkor én a felkészültet választom, hogy ne az én családom legyen az aki hiába vár haza…

, , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Hősök vagy orvgyilkosok voltak a legendás ninják a Ninjutsu gyakorlói?

Rengeteg legenda, film, történet kering a világban a legendás ninja harcosokról. Megítélésük más és más társadalmi rétegenként. Horváth Ádám ninjutsu önvédelem oktatót, a Bhima Dojo vezetőjét kértük meg, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre.

1237015_217765598419094_19611717_n.jpg
Kik voltak a ninják – “jók”, vagy “rosszak”?

A jó és a rossz fogalma mindig értékrendtől függ. Valószínűleg a Ninjutsu gyakorlóinak a ninjáknak is ezért kétes a megítélésük. Hiszen nem mindegy, hogy melyik oldalon állunk, vagy álltunk a történelem folyamán.

Valahogy ugyan úgy, mint ahogyan alakult a tankönyvek tartalma Magyarországon az Oroszokkal kapcsolatban. Én például emlékszem, hogy a rendszerváltás előtt még úgy tanultuk, hogy a felszabadító hadsereg, aztán a rendszer váltás után már megszálló hadseregként, és csak az Isten tudja, hogy épp most melyik nézetet tanítják az iskolában róluk.

Ugyan így voltak a Ninják is. A feudális Japánban olyan szinten elfajultak a dolgok, hogy a hétköznapi embereket a szamurájok sokszor nem is vették emberszámba. Szamuráj természetesen pedig általában csak születés útján lehetett valaki és nem ártott, ha volt pénze is finanszírozni ezt a létezést. Hiszen szamurájnak lenni nem volt olcsó mulatság. Kellett hozzá egy jó minőségű páncél, egy jó minőségű kard, kiváló mesterek, akik megkérték az árát a tanításuknak, na meg egy ló. De ha csak az első három közül valami hiányzott, akkor nem sokáig szamurájkodhatott az ember, hiszen jó páncél, jó kard, és tudás nélkül könnyen ott hagyta a fogát egy-egy szituációban. Éppen ezért a szamurájok is mindent megtettek, hogy minél többet tanulhassanak és gyakorolhassanak, vagy minél több katonájuk legyen aki megvédi őket. Néhányan közülük elcsúsztak abba az irányba, hogy sanyargatták az uralmuk alá esőket, hogy minél több pénzt szerezzenek maguknak, amivel minél több befolyást, tudást, vagy katonát vehettek maguknak és ebből konfliktus helyzetek alakultak ki.

Ráadásul a szamurájok is folyton háborúztak, vagy párbajoztak egymással. De akkor mi alapján döntjük el, hogy melyik szamuráj volt a jó, és melyik volt a rossz?

Szóval voltak olyan emberek, akik szegények voltak, nem voltak születési kiváltságaik, jó minőségű fegyvereik, de nem hagyták magukat meggyalázni, sanyargatni, és a rendelkezésükre álló eszközökkel harcoltak elnyomó uraik ellen, hogy megvédjék a saját tulajdonukat, családjukat, szeretteiket. Tulajdon képpen azokról az emberekről beszélünk, akik sima polgárok voltak egy zsarnoki uralom alatt, de harcoltak az igazukért és az elnyomás ellen. Ők voltak azok akiket Ninjaként emlegetünk. De természetesen voltak olyan szamurájok is, vagyis nemesek akik ismerték és gyakorolták a ninjutsu művészetét, de nem ők voltak többségben.

Az eszközeik meg ebből kifolyólag, hogy általában nem tudtak drága kardokat és páncélt venni maguknak, inkább a kreativitás és a hétköznapi használati tárgyak voltak. (Erre a végén még visszatérünk.) Ezekkel az eszközökkel pedig ostobaság lett volna neki menni szemből egy jól képzett, jól felfegyverzett és jól felkészült szamurájnak, hiszen valószínűleg alul maradtak volna a küzdelemben. Ezért megkeresték azokat a pillanatokat amikor a szamuráj gyenge volt, és valamilyen fondorlatos módon csalták tőrbe.

Természetesen ezek a módszerek nem tetszettek a szamurájoknak, a hatalmon lévő rétegnek, mert nem mindegyikük volt olyan jó ember, hogy ne lett volna mitől tartaniuk, vagy ne lett volna mindegyiküknek olyan ellensége aki meg akarta volna ölni, ölteni. De hát hol van arra példa a történelem folyamán bárhol a világban, hogy egy diktátor szereti a szabadság harcosokat?

Ninjutsu egy olyan harcművészet, ami a gyengeségből kovácsol erőt, és a hátrányból előnyt. Ezt a művészetet használták a Ninják, és ugyan ezt használjuk ma a Ninjutsu önvédelem gyakorlása közben. Természetesen köztük is biztos akadt olyan akit megrészegített a hatalom, vagy a gazdagság utáni vágy, vagy más helyzet miatt arra kényszerült, hogy úgy használja a ninjutsut ahogy nem kéne, de ugyan úgy ahogy voltak jó és rossz szamurájok, ugyan így voltak jó és rossz ninják is. Mert a Ninjutsu nem jó vagy rossz. Az emberek jók és rosszak…

Sokkal fontosabb az, hogy ez egy ősi harcművészet, mely folyton változik és újra és újra megújul, átalakul, alkalmazkodik hely és idő körülmény szerint. Így ma már a Ninjutsu Önvédelem gyakorlói nem használják rosszra a tudásukat, sőt nagyon sok helyen a világban különböző katonai, vagy rendfenntartó egységeknél szolgálnak, hogy a jót és értékeset védjék meg.

HatsumiSensei a jelenlegi nagymester szavaival élve „A Ninjutsu nem azt tanítja, hogyan ölj, hanem azt, hogy hogyan élj.”

Volt-e szerepük a japán történelem “alakulásában”?

Természetesen volt szerepük a Japán történelemben. Tulajdon képpen a világ első hivatalosan ismert és fent maradt speciális katonai egységéről beszélünk. Hiszen a Ninják egyszerre voltak katonák, kémek, vagy bármi más aminek álcázniuk kellett magukat egy-egy küldetés folyamán. Úgy is mondhatnánk, hogy ahova nem jutottak be a Szamurájok, oda bejutottak a Ninják.

Nem túl sok történelmi feljegyzés maradt a Ninjáknak nevezett harcosok ténykedéseiről, és ezek is csak egy bizonyos korszakban említik őket mint ninják. Hiszen manapság már nem fekete gí-ben és maszkban működik ez a harci stílus, hanem továbbfejlődött. De az alapelvet átvették a világ számos országában működő speciális katonai egységek. Leginkább a Kommandósok, akik ugyan úgy speciális fegyvereket, technikákat használnak és eltakarják az arcukat, hiszen nem akarják, hogy felismerjék őket és így veszélybe kerüljön a családjuk.

Azt, hogy mekkora szerepük volt a Ninjáknak a történelemben, konkrétan felmérni elég nehéz, hiszen akik Ninjaként tevékenykedtek és jók, mármint ügyesek voltak, róluk nem derült ki soha, hogy ninják voltak. De tudjuk például, hogy azok a nagymesterek akiken keresztül fenn maradt a Ninjutsu, ők hol mikor milyen háborúkban harcoltak, hiszen saját tapasztalataikat adták tovább a tanítványaiknak.

Takamatsu Toshicugu sensei, aki a jelenlegi Soke oktatója volt, egy híres és elismert harcművész volt, de csak nagyon kevesen tudták róla, hogy ő számos Ninjutsu iskola utolsó nagymestere is.

ninja3.jpg
Mik voltak a különbségek a ninják harcművészetének és a tradicionális szamuráj, katonai stílus alakulásában?

A legnagyobb különbség az volt, hogy általában a Ninják megtanulták a szamurájok harcművészetét, hogy aztán azt továbbfejlesszék és az ellentechnikákat is elsajátítsák-kidolgozzák, meg még sok érdekes dolgot mellé, hiszen a Ninjutsu 18 művészetből áll. Ezeket így egyben hívták ninjutsunak. Tehát a ninják általában harci stílusukat tekintve szamurájok is voltak, ugyan úgy mint ahogy napjainkban. Ma a Bujinkan szervezete a legnagyobb Ninjutsuval foglalkozó iskola a világon, 3 tradicionális szamuráj Ryut, 3 tradicionális Ninjutsu Ryu-t, és még 3 olyan Ryu-t tartalmaz, melyben szamurájok és ninják is edzettek.

Az is különbség még, hogy a Ninjutsu mint ahogy a nevében is benne van, a Túlélés Művészete, így ez a legfőbb alap elv, nem pedig az, hogy ragaszkodjunk a dogmákhoz. Így például Takamatsu sensei nem tanított lőfegyveres küzdelmet Hatsumi senseinek, hiszen abban a korban még nem voltak olyan elterjedtek ezek a fegyverek. De Hatsumi sensei már tanított ilyen dolgokat, mert a harcművészet ősi alap elveit tanulta és gyakorolta, amit alkalmazott egy fegyveren ami pedig már a modern kor szülötte.

Ugyan így alakul és változik folyamatosan hely idő és körülmény szerint a ninjutsu. Folyamatosan megjelennek új eszközök, új fegyverek. Például az egyik oktatónk DeanRostoharShihan (Aki egyébként harcolt a Szerb-Horváth háborúban) kifejlesztett egy zseniális harci kést, amiben ötvözött 3 rendkívül hatékony tradicionális kést, a Kukrit, a Karambitot, és a döfő kést. Ezt a kést (SpecwogKnife) kifejezetten katonai és rendőri egységeknek tervezte, stílustól függetlenül. Viszont ha én egy ilyennel szaladgálnék Magyarországon, akkor egy a Közbiztonságra Különösen Veszélyes Eszközzel könnyen kerülhetnék bajba a törvények miatt, hiszen a szúró és a vágó éle is hosszabb mint 8cm. Ezért mi meg éppen azon dolgozunk, hogy a Magyar törvényeknek megfelelően átalakítsuk, de közben hozzávetőlegesen megmaradjanak a harci értékei.

Aztán közben jött az ötlet, hogy akkor miért ne készítenénk egy olyan önvédelmi kést, amit a hölgyek is nyugodtan maguknál hordhatnak, és megcsináltuk a méretekre szigorúan ügyelve, műanyagból, 3D technológiával nyomtatva. Így nem nehéz, tehát nem kell cipelni, futás, kocogás közben is nálunk lehet, mert jelentéktelen a súlya, kis helyen elfér, vízálló így több helyre lehet rejteni stb… Így kaptunk egy Közbiztonságra Különösen Veszélyesnek NEM Minősülő Taktikai Önvédelmi kést (Egyébként ezt ajándékba adjuk a 4 hónaposNinjutsu Önvédelem (felnőtteknek) és Női Önvédelem (hölgyeknek) Tanfolyamaink mellé.)

Aztán kifejlesztettünk egy Önvédelmi Kulcstartót, ami szintén egy tradicionális fegyveren alapszik a manrikin. Ebben is az a jó, hogy modern, nem nehéz, könnyen magunknál hordható, rendkívül erős, és egy olyan hétköznapi használati tárgy, ami tulajdon képpen mindig nálunk van, de közben egy rendkívül hatékony önvédelmi eszköz.

Azt hiszem ez az a gondolkodás mód ami a legnagyobb különbséget jelentette és jelenti a szamuráj és a Ninjutsu stílusok között. A Tradicionális Szamuráj iskolák a mai napig csak az ősi fegyverekkel és az ősi katákat gyakorolják, a Ninjutsu viszont megőrizte aktualitását egy folyamatosan dinamikusan fejlődő irányzat maradt. Természetesen nálunk is vannak ősi katák, formagyakorlatok, amik a mai napig ugyan olyan létjogosultsággal rendelkeznek, mint amivel sok ezer évvel ezelőtt rendelkeztek, de még mindig az a fontos bennük, hogy megértsük rajtuk keresztül a Mit? Mikor? Miért? elveket, és nem az, hogy gyönyörűen leutánozzuk…

1551613_10152029147873183_2090647261_n.jpg

A legtöbb harcművészetben nincs szignifikáns különbség a férfi és női harcosok “működésében”, a ninjutsunál hogy van ez?

Egy szempontból nincs különbség a Ninjutsuban sem a Női és Férfi technikák között, hiszen mindannyian elveket tanulunk meg alkalmazni. Viszont anatómiai okok miatt vannak olyan elvek amiket egy nőnek másképp érdemes csinálni. Ebből kifolyólag kicsit másképp tanulják már meg alapból.

Nálunk a Ninjutsu Női önvédelem edzéseken figyelembe vesszük azt, hogy a lányok nők, nem pedig férfiak. Sőt erre építjük az alap védekezési stratégiát, hogy egy nőnek nem kell férfiként harcolnia, hiszen annyi mindent használhat ami mással rendelkezik. Például, hogy visszatérjünk az egyik előző kérdéshez, ha valamit nem tudtak elintézni a szamurájok, akkor hívták a ninjákat, és amit nem tudtak elintézni a ninják, oda küldtek egy Kunoichit, egy női ninját. A lehetőségek a kreativitásnak köszönhetően végtelen számúak egy nőnek is a Ninjutsuban.

A legfőbb különbség abban van, hogy egészen másképp érzékel, érez, gondolkodik egy női harcos. Ninjutsu nem erőlteti, hogy egy nőnek férfi harcosként kelljen megállnia a helyét, de azt igen, hogy akár férfi harcosok ellen is. Viszont semmi képpen nem úgy mint egy férfi harcos, egy másik férfi harcos ellen. A Nők testfelépítése nem olyan erős fizikailag, és mentálisan sem bírják úgy általában a terhelést (Tisztelet természetesen a kivételnek!). Viszont sokkal jobbak a mentális képességeik, sokkal érzékenyebbek a finom fizikai dolgokra, és ez viszont olyan előny amire már érdemes alapozni, főleg ha önvédelemről beszélünk.

Mint minden olyan irányzatban, legyen az vallás, harcművészet, vagy más önmegvalósítási folyamat, ahol fontos, hogy az ember fejlődjön minden tekintetben, érdemes a harmóniára és az egyensúlyra törekedni. A jing-és a jang kiegészítik egymást az egyénben ugyan úgy mint a dojoban, vagy a csatatéren, akár az utcán. Aki jobban érti, érzi ezt, ő van előnyben. Ha egy nő férfiként akar harcolni férfiak ellen, akkor férfibbá kell válnia mint az ellenfele. Ez pedig egy komoly kihívás. Ha valaki erősebb ellenfél ellen harcol, akkor vagy úgy győzheti le, hogy ő még erősebb lesz, vagy lágysággal, amivel az erő nem tud mihez kezdeni. Aztán ha ninjutsut tanul az ember akkor megtanulja ötvözni a kettőt a megfelelő mennyiségben.

A Női ninják és a harcművészetük sem csak a lágyságon alapszik, hanem ezeknek a megfelelő váltásáról és kombinációjáról. De ez ugyan így igaz a Ninjutsu Férfi gyakorlóira is. A Különbség csupán annyi, hogy ezt az elvet mind a két nem, sőt minden ember kicsit másképp alkalmazza testi adottságainak megfelelően, egyénre szabva…

Ugyan akkor a férfi Ninják harcművészete is tartalmaz más irányzatokhoz képest „nőies” elemeket. Például nálunk ugyan úgy tanulnak harapni és karmolni a férfiak, mint a nők, amire azt mondhatnánk, hogy nőies dolog, de közben meg csak simán harc a túlélésért, ez is az önvédelem része, hiszen könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy nem marad más lehetőségünk, mint harapni karmolni stb.

Az utcán nincs ring bírók, súlycsoportok és a fokozat sem számít, ráadásul nem tudjuk, hogy mikor lesz a küzdelem, és azt sem, hogy ki ellen, vagy kik ellen kell majd harcolnunk, így ha arra szeretnénk felkészülni, hogy megvédjük magunkat, vagy mások életét, akkor a legrosszabb eshetőségekre is érdemes gondolni. Hatsumi Sensei szavaitidézném újra:

„Nem az ellenféllel harcolsz, hanem magával az ismeretlennel.”

Ha lennének ma ninják, akkor hogyan “dolgoznának”? Milyen eszközökkel? Egyáltalán vannak-e ma ninják?

A Ninjutsuból rengeteg foglalkozás adoptált magának elemeket. Mint fentebb már említettem az összes titkos szolgálat, rendőrség, nyomozó iroda, ügynökségek, vagy akár a kommandósok, ők mind-mind azokat az elveket alkalmazzák amikre a ninjutsu épül, amiket a ninjutsu tanít és tanított.

De ettől függetlenül bárki gyakorolhatja a Ninjutsut. Ma már nem feketeruhás, maszkos alakok a ninják, ez annak a kornak a jellemzője volt. Ma már mindenkinek elérhetők ezek az elvek és bárki alkalmazhatja az élet bármely területén. Vannak orvosok, programozók, tanárok, grafikusok, fényképészek, filmsztárok, gyári munkások, modellek, iskolások stb., akik mind-mind a ninjutsut alkalmazzák az életükben, és sokkal jobban képesek így ellátni a feladatukat, vagy teljesíteni a munkájukat, nem beszélve arról, hogy sokkal tudatosabbak, így nagyobb biztonságot tudnak biztosítani a maguk és a családjuk számára.

Ninjutsu azt is tanítja, hogy próbáld meg úgy élni az életedet, hogy boldog legyél és jól érezd magad. Ne csinálj semmit kényszerből. Ha például festőművész szeretnél lenni, akkor fess képeket, és semmi képpen ne ülj egy íróasztal mögött, mert nem leszel boldog. De ugyan így lehetne mondani bármi mást is. Megtalálni a legbensőbb békénket azt jelenti, hogy megtalálni az életfeladatunkat, az élet hivatásunkat. Így aztán mindenféle területen dolgoznak emberek akik ilyen vagy olyan formában de kapcsolatban vannak a Ninjutsuval.

Az alapvetően támadó, megsemmisítő, rejtőzködő technikákra épülő stílus mennyire lehet hatásos, mint önvédelem?

Ez az alapvetően „támadó, megsemmisítő” meghatározás egy sztereotípia, ami nem volt régen sem és nem igaz ma sem. Ninjutsu a Túlélés, az Önvédelem művészete. Természetesen vannak benne támadó és megsemmisítő technikák is, hiszen néha a védekezés során támadnunk kell.

Elég itt csak a több emberes küzdelemre gondolni. Például, ha mész a barátnőddel, és 4-5-en úgy döntenek, hogy ők bizony téged megvernek, lefognak amíg megerőszakolják a barátnődet, akkor bizony nem érdemes arra várni, hogy majd támadnak. Lehet ketten csak le akarnak fogni, amíg a másik 3 azt csinál amit csak akar. Ebben az esetben nyilván való, hogy minél hamarabb harcképtelenné kell tenni a két támadódat, majd a másik 3-at is, akik téged nem is támadtak meg, csak a barátnődet.

Vagy vehetjük azokat az eseményeket amikor nőket bántalmaznak, vagy gyengébbeket az utcán. Lehunyt szemmel odébb mehetünk ha ilyet látunk, mint ahogy a legtöbb ember igyekszik is tenni, de ha érezzük magunkban a lélekjelenlétet, akkor ismét csak támadólag kell fellépnünk a támadók ellen.

Ilyen és még sok más szituáció előfordulhat az utcán napjainkban, és bizony amikor nem tudunk elszaladni, mert olyan a szituáció, akkor néha támadni kell, ami tulajdon képpen nem támadás, hanem védekezés.

Természetesen ugyan így tanuljuk a védekező stratégiákat alkalmazni, illetve a tudatosságunkat egy olyan szintre fejleszteni, hogy mindig képben legyünk, hogy mi történik körülöttünk az utcán, a buszon, vagy akár hol ahol élünk.

Ninjutsu a túlélés művészete, és ilyen formában a túlélni bármi áron a fő elv minden gyakorlat mögött. ebbe kezdő szinten természetesen főleg a saját testi épségünkre való ügyelés tartozik, ez az önvédelem, de már az alapokat úgy tanuljuk, hogy kitartó gyakorlással képesek legyünk megvédeni másokat is. Tehát az önvédelem és mások védelme a legfontosabb a Ninjutsuban. Ninjutsu az életet védi!

Az meg, hogy ki mit vél tudni a ninjákról, mert megnézett 100 „ninja” filmet az mindenkinek a saját dolga. Attól, hogy egy filmben fekete pizsamás alakok vannak csuklyában és ninjáknak mondják magukat, attól még egyáltalán nem biztos, hogy ők valóban ninjutsut gyakorolnak. Sőt sajnos azt kell mondanom, hogy azok közül a filmek közül amik megjelennek a világban, csak minden 10-ik tartalmaz hitelesnek mondható valóban ninjutsu technikákat és gondolkodás módot. De ettől függetlenül az emberek mindent elhisznek amit a tv-ben, vagy a moziban látnak és sajnos egyre jobban ebbe az irányba megy a világ. Csak kevesen veszik a fáradtságot, hogy eljöjjenek egy edzésre, és kipróbálják, még akkor is, ha egy hét teljesen ingyen van…

ninja22.jpg

A ninják nagy túlélők voltak. Hogyan alkalmazkodott, változott a stílus a mai kornak megfelelve és milyen irányba változhat még?

A Ninjutsu ma leginkább elterjedt formája az önvédelem, de természetesen tanítják rend fenntartó és katonai egységeknek is. Nagyon fontos, hogy az alap elvek ugyan azok maradtak mint régen, hiszen az embereknek nem nőtt több kezük, vagy lábuk, és az ízületeik is ugyan úgy hajlanak. Az emberi test működését tekintve ugyan úgy működik ma is mint régen is, és ugyan olyan könnyű megsérülni mint régen, tehát az ősi tanítások teljes tökéletességgel megállják a helyüket mind a mai napig.

Na meg persze változott egy csomó minden, hiszen sokkal agresszívabb lett a világ, az emberek egyre őrültebbek, és rengeteg új fegyvert is találtak fel, amikre természetesen ugyan úgy lehet alkalmazni a harcművészetek ősi elveit, mint a „régi” eszközökre. Ma leginkább önvédelemre használjuk a Ninjutsut, ez a legelterjedtebb formája.

Itt szeretném lerántani a leplet néhány egyszerű tényről a legendás ősi titkos ninja fegyverekről is:

Ninjutsuban minden fegyvernek számított régen is és ma is. Vagyis mivel nem hordhatunk magunknál fegyvernek, vagy közbiztonságra különösen veszélyesnek minősülő eszközöket, így azokkal a tárgyakkal kell tudnunk megvédeni magunkat amiket használhatunk a mindennapokban.

Régen ilyen volt például a Shuriken, a Ninják nem véletlenül elhíresült dobó csillagja, ami tulajdon képpen nem volt más, mint a japánban fából készült házak tartó szerkezetének az összeillesztésére szolgáló elem. Magyarul a neve ácskapocs lehetne, csak nem olyan a formája mint a nálunk elterjedtnek, mert ezt belülre verték a két gerenda közé, és úgy tartotta össze őket.

Aztán a Kunai, vagyis a Ninják legendás kése, ami tulajdon képpen a rizs ültetvényeken használt kis eszköz, amivel a palántáknak szúrtak lyukat a földbe, hogy így ültessék el.

Vagy ugyan így a rizs ültetvényekről származó Kama, vagyis a sarló, amit pedig az aratásnál használtak. Nálunk Európában is ezt használták régen a földeken, majdnem teljesen tökéletesen ugyan az a formája.

Aztán bár nem tradicionális Ninja fegyver, de érdemes még megemlíteni a Nunjakut, ami Magyarul cséphadaró, és arra használták, hogy a learatott és kiszárított gabonát a földön ezzel ütve, hozzá jussanak az értékes gabonaszemekhez.

Szóval mint láthatjuk ezek a legendás eszközök mind-mind olyan hétköznapi használati tárgyak voltak, amiket a hétköznapi emberek is maguknál hordhattak, senki nem szólhatott érte, hiszen munka eszközök voltak. Napjainkban ugyan ez a jellemző. Csak mivel ma már nem úgy építik a házakat, és a rizst és a gabonát sem úgy termelik, ezért ezek az eszközök megmaradtak mint fegyverek a köztudatban. Ezért is nem lehet őket az utcán hordani, és önvédelemre használni.

Ma viszont vannak más eszközök amiket használhatunk ugyan így önvédelemre, és senki sem gondolhatja azt, hogy a fél literes ásványvizes palack, vagy egy kulcstartó stb. veszélyes eszköz volna.

Valahogy így változik és alkalmazkodik a Ninjutsu. Persze ez inkább egy gondolkodás mód, és egy tudat állapot, nem pedig csak egy önvédelem, vagy harcművészet. Hatsumi sensei azt mondja, hogy: „A Ninjutsu maga az élet”

Mindent egybevetve, a Ninjutsu egy ma is élő, és létező harcművészet, ami mindig is volt, és mindig is lesz. Persze lehet, hogy az idők folyamán, majd más neve lesz, de az alap elvek teljesen tökéletesen ugyan azok lesznek, mint amik mindig is voltak. Nálunk a BhimaDojoban és jórészt a világ minden táján, ezeket az alap elveket tanuljuk és gyakoroljuk alkalmazni hely idő, és körülmény szerint. Természetesen a Dojo vezetőjének életstílusától, gondolkodásmódjától, társadalmi helyzetétől nagyban függ, hogy az ő iskolájában milyen Ninjutsut tanít, de aki a ninjutsut választja, az körülbelül ilyesmikre számíthat a legtöbb helyen.

Az eredeti cikk megjelent a Budomagazin.hu-n.

ninjutsubudapest.com

, , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Minél többet gondolkodsz, annál távolabb jutsz a budo igazságától

Minél többet gondolkodsz, annál távolabb jutsz a budo igazságától

“Tudod, Takamatsu Sensei csak a legfontosabb dolgokról beszélt. Sosem válaszolt volna tisztán meg egy kérdést a tanítványnak, ha az még nem volt felkészülve rá, a későbbi összezavarodás elkerülése végett. Évekkel később, esetenként, ráeszméltünk, hogy ez volt a jó út a számunkra: hogy magunktól kellett megtanulnunk. Nagyon gyorsan tanított. Nem volt idő gondolkodni; az egyik technika jött a másik után.

Így tudtam felvenni az lényeget hatásosan, s így tanítok most is. Amit szeretném, hogy tegyetek az az, hogy mindent úgy vegyetek, ahogy van. Ne gondolkodjatok túl sokat. Ha belemerülsz a gondolkodásba, az egész dolog elveszik, vagy elveszti tisztaságát. Ne gondolkodj gyakorlás közben – cselekedj! Minél többet gondolkodsz, annál távolabb jutsz a budo igazságától: a budo nem egy akadémiai tárgy!”

– Masaaki Hatsumi – A Ninja edzés nagymester-könyve

“You know, Takamatsu Sensei only used to talk about the most important things. He would never answer questions clearly for a student who was not yet prepared, because of the confusion it might cause later. Years after, sometimes, we realized that this was the right way for us: that we had to learn for ourselves. He used to teach very quickly. There was no time to think; it was just one technique after another.

That’s how I was able to pick up the essence efficiently, and that’s how I teach now. What I want you to do is just take it as it is. Don’t think too much. If you get involved with thinking about it, the whole thing gets lost or loses its purity. Don’t think during practice—do! The more you think, the further from the truth of budo you get: budo is not an academic subject!”

– Masaaki Hatsumi – The Grandmaster’s Book of Ninja Training

Még több kép és idézet  Hatsumi senseitől, Katt ide.

, , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Alapvető, hogy az ember megszabaduljon a félelemtől – nem csak a harcművészeknek

Alapvető, hogy az ember megszabaduljon a félelemtől - nem csak a harcművészeknek

“Az emberek túlzottan is félnek ahhoz, hogy mindenféle dolgokat megtegyenek az életükben. Féltik az egészségüket; félelmeik vannak, hogy milyen erősek; félnek a biztosnáguk miatt, s így tovább. A másik oldalon, mikor Tokyo-ban mentem és az emberek azt mondogatták nekem, hogy milyen hajmeresztő, hogy hagyom, hogy a fiatal Muramatsu a sofőröm, itt, egyáltalán nem ijedtem meg! (nevetés)

Komolyan, amúgy, alapvető, hogy az ember megszabaduljon a félelemtől. A félelem megakadájozza az embereket, hogy annyi mindent megtegyenek. Messze túlságosan vigyáznak magukra. Ha az emberek nem figyelnének ennyire magukra, s lenne egy kis önbizalmuk,  egy kis bátorság – a tanárom mindíg mondta, hogy ha valakinek nincs bátorsága, akkor az eset teljesen reménytelen – bátorsággal, bármit véghez lehet vinni. Továbbá a bizalom és hit úgyszint lényeges.”

– Masaaki Hatsumi – A Ninja edzés nagymester-könyve

“People are far too afraid of all sorts of things in their lives. They fear for their health; they have fears about how strong they are; they fear for their safety, and so on. On the other hand, when I go to Tokyo and people tell me how hair-raising it is to be driven by young Muramatsu here, it doesn’t scare me at all! (Laughter)

Seriously, though, it’s essential to rid oneself of fear. Fear prevents people from doing so many things. They look after themselves far too well. If people would only not take so much care of themselves and have a little more confidence in themselves, a bit of courage—my teacher used to say that if one had no courage, there was no hope—with courage, anything can be accomplished. Also, faith and belief are essential.”

– Masaaki Hatsumi – The Grandmaster’s Book of Ninja Training

Még több kép és idézet  Hatsumi senseitől, Katt ide.

, , , , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

A harcművészet területén az üresség a legfontosabb dolog

A harcművészet területén az üresség a legfontosabb dolog

“A budo területén az üresség a legfontosabb dolog. Elvégre, ha ürességet mutatsz, ha úgy teszel, mintha üres lennél, ha ürességre gondolsz, és ha te magad vagy az üresség, nem lesz hatása az ellenfeled támadásának. Sőt úgy fogsz tudni mozogni, hogy riválisod számára kiszámíthatatlanná válnak cselekedeteid.”

-Soke

“In the field of budo, it is nothingness that is the most important thing. After all, if you show nothing, pretend nothing, think nothing, are nothing, there is no way for you to be caught by the opponent’s attack. Moreover, you can move without letting the opponent know what you are going to do.”

-Soke

Még több kép és idézet  Hatsumi senseitől, Katt ide.

, , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Harcművészet – agymosás, vagy szívmosás?

Harcművészet - agymosás, vagy szívmosás?
Egy személynek tisztában kell lennie azzal, hogy  egyedül van a világon, és ismernie kell képességeinek szintjét egy harc vagy konfliktus esetén. Sokan, azaz a legtöbb harcművészetet gyakorló, nem érti ezt. A tanítók agymosás alá vonják őket, hogy elhitessék velük a saját Budo-juk a legerősebb.
És vannak iskolák, ahol a diákok, de még a tanárok is, nagyon boldogok ettől az agymosástól! Ez egy szörnyű dolog. Agymosottnak lenni épp olyan, mint vaknak lenni, és én egyáltalán nem kívánok csinálni ilyesmit senkivel. Amit én mindig is akartam, hogy tisztítsátok meg szíveteket (szívmosás!), és ajándékul ezért ezt kapjátok tőlem. Shikin haramitsu daikomyo.”
– Masaaki Hatsumi
A man must realize that he is alone in the world, and he needs to know his level of ability as far as fighting and conflict are concerned. Many, many martial arts people don’t understand this—they’re brainwashed by their teachers to think that their own budo is the strongest.
And there are even schools where the students—even the teachers— are quite happy to be brainwashed in this way! This is a terrible thing to happen. Being brainwashed is just like being blind, and so I have absolutely no desire to do it to anybody. What I always want is for you to purify your heart (heart washing!), and that’s why I give you this. Shikin haramitsu daikomyo.”
– Masaaki Hatsumi

Még több kép és idézet  Hatsumi senseitől, Katt ide.

, , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások