Menü

Posts Tagged consciousness

Mitől mester az igazi mester? Hogyan válasszak mestert?

Milyen az igazi Mester?

Mi az, hogy mester? Ki az a mester?

Először is szeretném leszögezni, hogy a Japán nyelvben ilyen szó, hogy mester nem létezik. Sőt halkan és csendben jegyezném meg, hogy az ős Magyar nyelvben sem, ott is csak egy jövevény szó. A legkorábbi források ahol találtam a származására írásos utalást, azok Bibliai eredetűek, ahol Jézust szólítják mesternek, vagyis igazából héberül hívják így: Rabbi. 

De ezen a vonalon nem is szeretnék tovább menni, inkább szeretnék rávilágítani arra az egyszerű nyelvtani és történerlmi csúsztatásokból származó félre értésre, ami Magyarországon is erőteljesen jelen van. Mégpedig az a puszta tény, hogy valaki ki meri írni magáról, hogy ő valaminek a mestere…

A Sensei az nem Mester.
A legnagyobb efféle félre értés, hogy a Sensei szót előszeretettel fordítják félre mesternek. A japán harcművészetekben ha valaki fekete övet kap, akkor megilleti a Sensei megszólítás, ami korántsem mestert jelent, hanem szó szerint azt, hogy „aki előbbre jár az úton”, de a legtöbb szótár is csak tanárként fordítja. Aztán ilyen még a Shihan kifejezés, ami idősebb tanítót jelent, vagy a Shidoshi és még további különféle elnevezések, amik tulajdon képpen a tanár különféle fokozatai, korára, tudására, vagy társadalmi elhelyezkedésére, vagy bármi másra vonatkozóan. (Nálunk a Ninjutsuban ez a 3 van, illetve még a Senpai, amit a még nem fekete öves oktatókra használunk.)

Kit érdemes mesternek hívni?
Ettől függetlenül persze használjuk a mester kifejezést, mert egy tök jó szó. Egy olyan személyt takar, akitől valami olyat tudunk elsajátítani, amitől többek leszünk. Vagy az élet egy bizonyos területén olyan tudással rendelkezik ami jóval az átlagon felüli, sőt a mi szintünkről nézve úgy tűnhet, hogy arról a területről ő mindent tud. Ilyenkor nevezünk valakit mesternek. Ha pedig a mester végtelen kegyében ad nekünk a tudásából, akkor utána hívhatjuk mesterünknek.

Persze itt is megoszlanak a vélemények, hogy mi az a tudásmennyiség amitől valaki a mesterünknek tekinthető, de én azt gondolom, hogy ez teljesen változó egyénenként. Vagyis lehet, hogy valakivel csak egyszer találkozunk az életben, de mutat egy olyan apróságot, vagy mond egy olyan egyszerű bármit, amitől össze áll a kép, akkor nyilván tekinthetünk rá mesterünkként. Meg van a másik mesterünk, akinél tanulunk gyakorlunk. De praktikusság szempontjából a magam részéről igyekszem minden élőlényt mesteremnek tekinteni, hiszen tanulni bárkitől és bármitől lehet, akár még egy fától is. Ily módon megadott tisztelet pedig egy nagyon kedvező légkört teremt a környezetünkben, mert eltűnnek az ellenségeink, vagy gyűlöletünk célpontjai.

Hogyan válhatok mesterré?
A legnagyobb emberi öngól szerintem az, amikor valaki mester akar lenni. Vagyis jár valakihez akit mesterének tart, aztán úgy érzi, hogy megtanulta tőle amit lehet, és tovább áll, és onnantól nem tekinti mesterének, hanem azt meri mondani, hogy a „volt” mesterem, vagy most már én is mester vagyok. Mert ilyen nem létezik. Akitől fontos dolgokat tanultunk meg, az akkor is a mesterünk marad, ha a fene fenét eszik. Ezen nem lehet változtatni, és hatalmas emberi hiányosság ha valaki azt gondolja, hogy ez csak addig tart amíg jóban vannak. A mester letagadása, megtagadása egy komoly blokkot is képez a fejlődés útján. Hiszen ha a tudását elfogadtuk, de a személyét már nem, akkor egy nagyon komoly sértést követünk el ellene, ami idővel emberi kapcsolatainkban bosszulja meg magát.

Természetesen a mestereink is tévedhetnek, és hibázhatnak, sőt követhetnek el olyan dolgokat amiket mi a tanítványaik is szégynelünk. Ebben az esetben nyilván a mi döntésünk, hogy maradunk, vagy megyünk-e. De nem hálásan tekinteni az addig kapott értékekre és kijelenteni hogy ő nem a mesterünk, az a saját magunk pofán köpése. Hiszen a mester is csak ember, és tökéletességet elvárni tőle ugyanolyan illúzió, mint párkapcsolatban keresni a tökéletes párt. Előbb utóbb mindenki hibázik, téved, veszít akár tetszik, akár nem.

Sőt olyan is lehet, hogy egy általunk mesterként tisztelt személy múltjából kerülnek elő olyan dolgok amikre sem ő, sem mi nem vagyunk büszkék. De ez a szituáció inkább nekünk egy próbatétel az utunkon, hiszen ő maga mindig ismeri a múltját, és ennek ellenére vállalja, hogy tanít.

HOGYAN ISMERHETEK FEL EGY IGAZI MESTERT?
Tehát az én olvasatomban, amivel egyáltalán nem kell egyet érteni a mester szó azt jelenti, hogy akitől érdemes tanulni, akitől sokat tanultam.

1. AZ IGAZI MESTER sosem hívja, vagy gondolja magát mesternek, de igyekszik azzá válni.
Egy igazi mester nem gondolja és hívja, vagy hívatja magát mesternek, nem írja ki magáról sehova, hogy ő bárminek a mestere lenne, mert szeretne fejlődni tovább azon az úton amin jár. Mert a mester készen van, és mindenkinél többet tud, ő már megérkezett. Ezért egy igazi mester hárítja ha mesternek szólítják. Viszont onnan tudhatjuk, hogy érdemes tőle tanulni, hogy vannak akik ennek ellenére a mesterüknek tekintik, és így is hivatkoznak rá. (Attól senki nem lesz a mesterünk, hogy elmegyünk hozzá egy befizetős tanfolyamra és azt elvégezzük.) MIÉRT nem gondolja magát mesternek a mester? Mert tudja jól, hogy bármikor találkozhat olyannal aki sokkal többet tud nála. A mester titulus viszont hajlamos elpuhítani az embert és elhízik és megáll az úton. Bezár egy kaput, méghozzá a kívülről továbbra is ugyan úgy érkező tanítások kapuját, mert mindenkinél mindent jobban fog tudni. (LEgalábbis ezt gondolja magáról.). Ez pedig könnyen az életébe kerülhet neki is és azoknak is akik tőle tanulnak. Leginkább akkor, ha önvédelmet és harcművészetet tanít.

2. AZ IGAZI MESTERT a tanítványairól ismered fel, “Madarat tolláról, mestert tanítványáról.”
Mielőtt elmész valakihez tanulni, mindig azt érdemes megnézned, hogy kik járnak hozzá, milyen minőségű és színvonalú emberek. Itt egyáltalán nem a gazdagságukra, vagy társadalmi beosztásukra gondolok, hanem arra, hogy mennyire jó emberek a tanítványai, azok akik tőle tanulnak. Például nem mindegy, hogy démonokat, vagy angyalokat tanít. Vagyis bűnözők, vagy jó emberek járnak hozzá. MIÉRT nem mindegy, hogy kik tanulnak a mestertől? Mert az igazi mester nem csak pénzt akar gyűjteni teljesen mindegy, hogy kitől és mitől, hanem a világot akarja jobbá tenni. Ha nem akarja a világot jobbá tenni, akkor a tudását átadja pénzért olyan embereknek is, akik utána azzal vissza élnek, hogy más embereket használjanak ki vele, vagy kényszerítsenek olyan dolgokra amit ők nem akarnak.

3. AZ IGAZI MESTER nem terjeszt pletykákat, kamu híreket, hanem realitásról és tiszteletről beszél.
Ahol rendszeres az irányzat alapú megkülönböztetés, hogy az AIKIDO, KUNGFU, THAIBOX, KARATE stb. rosszak és nem működnek ezért meg ezért, akkor tudhatod, hogy az oktatónak nem áll megfelelő mennyiségű tudás a birtokában ahhoz, hogy enélkül is érdekes és építő órát tartson, ezért úgy próbálja meg veled elhitetni, hogy a legjobb helyen vagy, hogy más rendszereket és más oktatókat szól le. MIÉRT nem terjeszti mások rossz hírét egy igazi mester? Mert kétféle ember van az egyik azzal emelkedik ki, hogy több másoknál, és igyekszik másokat is felemelni maga mellé vagy föl, míg vannak akik úgy emelkednek ki a tömegből, hogy másokat húznak, nyomnak le maguk körül. Az olyan mester tanításai aki nem képes tisztelettel lenni mások iránt, csak ugyan erre a szintre tud megtanítani téged is. Így születnek a különböző internetes fórumokon a különböző iszonyatosan nagy harcos trollok, akik általában egy, vagy néhány bizonyos rendszert Istenítenek és minden mást fikáznak. Ezek az emberek a pletykás sumák kamu mesterek tanítványai akik igazából soha nem merték kipróbálni a többi irányzatot, csak elhitték hogy ők a legjobbak meg a „mesterük” és minden más csak átverés.

4. AZ IGAZI MESTER nem gyűlölködik, vagy fajgyűlölő, hanem minden élőlényt elfogad.
Ha valaki azt gondolja, hogy a bőre színe, vagy bármi más miatt ő több lenne másoknál, az igazán félre vezet másokat. Pláne, ha önvédelmet vagy harcművészetet tanít. Nekem például sokkal több balhém volt nagyon buta fehér emberekkel mint színes bőrűekkel. Mindannyian lelkek vagyunk, Isten parányi szerves részei, és mind része vagyunk ennek a világnak, vagyis ezen a bolygón mind testvérek vagyunk, hiszen mindannyiunknak földanya adott testet, és enni is tőle kapunk. MIÉRT FONTOS EZ? Mert az igazi harcos, harcot tanul, ami sosem emberek ellen, fajok ellen, vagy bármi más ellen zajlik, hanem mindig a gonosz ellen. Ha viszont rá van sütve egy-egy fajra, népre, bármire, hogy ők mind rosszak, akkor tudattalanul a másik oldal is meg lesz bélyegezve, hogy akkor nyilván a mi oldalunk meg a jó. És mivel mindig a rossz ellen harcolunk, így azt fogjuk feltételezni, hogy akinek ugyan olyan a bőrszíne mint nekünk, az a jó és észre sem fogjuk venni, amikor valaki hátbaszúr bennünket a saját fajtánk közül. Tehát a fajgyűlölet, és ennek tanítása az konkrétan felér egy öngyilkossági kísérlettel, hiszen különböző külső és látszólagos dolgok alapján ítélünk meg embereket, nem pedig a valódi képességeik szerint.

Azok az emberek akik hajlamosak a külsőségek, faji, gazdasági helyzet, frizura, vagy akármi más alapján ítélni meg másokat, azok hajlamosak a sok-sok oklevél, kiírt, meg övre, ruhára aggatott rangjelzés alapján keresni a mesterüket. Ez viszont élet halál küzdelemben könnyen kerülhet az életedbe, hiszen van egy olyan mozgás forma amit nem akartál megismerni, mert lenézted te is mert a mestered is lenézte.

5. AZ IGAZI MESTER hiteles, de nem mások nevével takarózik.
A magam részéről ezt a szót másként értékelem, hiszen alapjában véve a hitel, az egy átverés. Hiszen az ember akkor szokott hitelt felvenni amikor nincs elég pénze, vagyis nem rendelkezik a megfelelő értékkel egy bizonyos cél eléréséhez. Ilyenkor valaki mástól szerez pénzt, értéket és az ő értékeivel, pénzével tud az lenni aki lenni szeretne.

Sokan a harcművészet és önvédelem terén is szó szerint csak így hitelesek, hiszen attól gondolják magukat valakinek, hogy ők x-y tanítványai.

Meggyőződésem, hogy önvédelem és harcművészet terén az egyik legrosszabb választás általában az amikor valakit csak azért választunk tanítónknak, mert ő ettől, meg attól tanult. Nyilván fontos hogy akihez mi megyünk ő is jó forrásokkal rendelkezzen, de ez igazából csak egy tizedrangú dolog, hiszen sok helyen a nagy nevű mesterek már pénzért osztogatják a rangokat és a fokozatokat (Ez nálunk a ninjutsuban is jelen van.) Így az oktató, nem egy hiteles mester lesz, hanem csak egy hiteles, aki utána a hitelezőjétől kapott fokozatok, meg rangok mögé bújva próbálkozhat a hitelével villogni.

A hiteles szót ezért nem is szeretem használni. Ezért írtam azt, hogy VALÓDI mester, és nem hiteles mester. Mert a VALÓDI MESTER nem mások nevével kérkedik, takarózik, hanem a saját tudását adja át és a saját élete amivel példa lehet számunkra.

6. AZ IGAZI MESTERT megkérték, hogy tanítson, nem egy tíz hétvégés kurzus után kezd el tanítani.
Manapság sok rendszer árulja kifejezetten az oktatói képzéseit, melyek pár alkalmas képzések során néhány technikát oktatható szinten átadva tanítanak meg. Ez persze nem feltétlenül rossz, hiszen jó, ha terjednek a rendszerek és az emberek közt egyre több harcos lesz, vagy olyan aki legalább valamit tud a harcról. Főleg ahogy láthatjuk a közbiztonság alakulását manapság, nem baj ha mindenki ért valamennyire a harchoz.

Na de attól, hogy valakinek megtanítják az alapokat és utána ezeket az alapokat tovább adhatja ha befizet bizonyos pénzt, és kap egy oktatói szintet, fokozatot, attól nem lesz mester.

Minden valamirevaló harcművészeti rendszerben, ahol komolyan veszik a dolgokat ott nem a tanuló dönti el, hogy mikortól taníthat, hanem a mester. Vagyis az oktatói fokozatot nem megvenni, meg elvégezni kell, hanem kiérdemelni. MIÉRT FONTOS EZ? Azért fontos hogy így alakuljon és ne megvehetős legyen, mert egészen más amikor valakire felfigyel a mestere és úgy látja, hogy eljutott mind emberileg, mind szakmailag egy olyan szintre amit érdemes tovább adni. Azzal szemben, amikor valaki kitalálja, hogy menőségből, vagy megélhetésből ő is oktatni akar. A pénze meg van rá, és befizeti és megkapja. (Mert olyannal még nem találkoztam akinek ne adták volna meg a fokozatot, vagy megbukott volna az oktatói képzésen.)

7. AZ IGAZI MESTER nem él vissza a helyzetével, becsületes és védi a gyengéket.
Például nem él a tanítványával szexuális életet. Egy igazi mester nem él vissza azzal, hogy mesterként tekintenek rá, és az ellenkező, vagy akár azonos nem tagjai bármit megtennének a kedvéért olyan fantasztikus embernek tartják. MIÉRT FONTOS EZ? Mert egy igazi mester a kaput mutatja meg, nem pedig át lök a kapun. Vagyis az emberek amikor tanulni jönnek, akkor hajlamosak bármit megadni azért, hogy velük a mester kiemelten foglalkozzon. A bármibe, pedig szó szerint bármi bele tartozhat. Viszont egy igazi mester át akarja adni a tudását és tisztában van vele, hogy csak összezavarná a hozzá fordulót azzal, ha saját kéjes vágyainak kielégítésére használná őt.

Persze olyan is van amikor valaki direkt azért indít például női önvédelem tanfolyamot, mert rendezetlen a magán élete, és a hozzáforduló hölgyek közül próbál becserkészni magának egyet, vagy minél többet. (Sajnos nem egy hölgy keresett meg ezzel a problémával itt Budapesten.) Az ilyenekkel sajnos nem tud mit csinálni az ember, csak résen lenni.

8. AZ IGAZI MESTER nem alkoholista, vagy drogfüggő, tiszta életű és minimum meditál.
A sok követő, tanítvány és a vele járó előnyök hajlamosak elpuhítani az embert. Pláne, ha nincs spirituálisan is a megfelelő szinten, és nem tudja elégetni azt a karmát amit azzal vesz a nyakába, hogy tanításával megváltoztatja mások életét. Ilyenkor a sok rajongástól és figyelemtől az emberek egy idő után össze omlanak. (A színészek, sztárok is ugyan ezt élik át, csak még erősebben.) Ilyenkor hajlamos az ember elgyengülni és mesterséges tudatmódosítókhoz menekülni. MIÉRT NEM TESZ ÍGY EGY IGAZI MESTER? Az igazi mester ura az érzékeinek, kontrollálja a vágyait és a gondolatait. Meg tudja különböztetni mások érzéseit a sajátjától, és nem őrül bele, vagy menekül el a mesterséges tudatmódosítás mámorába, mert máshogy nem képes elviselni a létezést és a súlyát annak amit tesz. Egyébként ilyen problémája leginkább azoknak van akik a fenti pontok közül valamelyikbe belecsúsztak.

+1 A VALÓDI MESTER nem tanítványokat és követőket gyűjt, hanem VALÓDI MESTEREKET képez.
Mivel magával a végtelennel áll kapcsolatban így nem aggódik azért, hogy el fogy a tudása és mindig minden témában a maximumot nyújtja, adja át A VALÓDI MESTER nem szorul arra, hogy visszatartson információkat, vagy csak csepegtesse a tudását, hiszen végtelenül mély megvalósításokkal rendelkezik. MIÉRT FONTOS EZ? Mert a VALÓDI MESTER nem maga alá akar gyűjteni minél több követőt rajongót, akik aztán élete végéig eltartják és gondoskodnak a megélhetéséről, hanem akkor boldog, ha azok akik tőle tanulnak fölé emelkednek. Egy ilyen személy ezt is képes elismerni, és elfogadja, örül neki, ha tanításai megfelelő talajba hullottak. A VALÓDI MESTER tisztában van vele, hogy vannak akik nála is gyorsabban fejlődnek, sőt egy VALÓDI MESTER azt amit hosszú évek munkájával gyűjtött össze, akár még sokkal gyorsabban is képes a megfelelő módon tovább adni. Mindezt azért teszi, hogy a világon sok akár nála magasabb szinten lévő ember legyen, mert tudja, hogy az így lesz igazán jó hely minden élőlény számára.

Természetesen ez az én meglátásom, és azoké akiket én mesteremként tisztelek. Egyáltalán nem szükséges, hogy te is így gondold, sőt bátran gondolhatod bármelyik pontnak az ellenkezőjét is. Azért gondoltam, hogy leírom ezt, mert hiszek benne, hogy ezen elvek megismertetésével jobbá tehetem a világot, és ha már harcművészetről van szó, talán megmenthetem néhány őszinte szívű harcos életét, akik keresik az igazságot, de sok hang miatt eltévedhetnek a sötétben.

Szeretettel:

Horváth Ádám Ninjutsu és jóga oktató

Ha tetszett, ajánlom figyelmedbe még:

Önvédelem Vs. Küzdősport Vs Harcművészet, avagy az ezen az úton terjedő 10 leggyakoribb betegség

, , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

A tudatosság szintjei harcművész szemmel.

Milyen egy ugynok tudatallapota? Ninjutsu Önvédelem

A legtöbb Katonai/stratégiai  4 kóddal jellemezi az embereket. Fehér, citromsárga, narancssárga, vörös. ErrőlDean Rostohar Sensei a mesterem mesélt egyszer és bár már régóta tudatos voltam róla, valóban így konkrét megfogalmazódásként még nem született meg bennem a felismerés, hogy tényleg így van és igazából magam is így osztályozok, sőt létezik egy ötödik fokozat is az én elméletem szerint, amit leginkább szivárványszínűnek mutatnék be, de erről majd a végén.

A fehér kategóriába azok az emberek tartoznak, akik csak egy dolgot képesek egyszerre csinálni. Ha újságot olvas, akkor csak újságot olvas, ha tévét néz, akkor csak tévét néz és minden más ami történik azon kívül, az mintha nem is létezne, nem kerül felfogásra benne.

A citrom az olyan mint az autó vezetés. Itt már képes az ember egyszerre több dologra. Tekeri a kormányt, figyeli a táblákat, indexel, betartja a szabályokat, kuplung, fék stb., meg még észre veszi a gyalogost is az átkelőn.

A narancs az egy jó szint ide kéne eljutnia egy embernek, hogy ember tudjon lenni. A narancs az figyel és mindenről tudatos. Nem csak autót vezet, hanem közben tud telefonálni, meg beszélgetni mellette azokkal is akik az autóban ülnek és még észre veszi, hogy meg kell állnia valamiért a boltban, majd közben még meg ír egy SMS-t is és félre ugrik az őt majdnem elgázoló épphogy citromsárgába feljönni igyekező tanuló vezető elől.

A vörös pedig az mikor akció van. Ilyenek a jó testőrök, vagy orvgyilkosok. Minden apró nesz és rezdülés jelent nekik valamit. Ez még egy magasabb fokozat a narancsnál is. Mikor mondjuk betévedsz egy kisebbség lakta negyedbe a városba, ahol bandák állnak az utcán és alig várják, hogy lerántsák a gyanútlan járó kelőt és minden mozdulatról, minden pillantásról tudatos tudsz lenni és akkor és ott mész át az út túloldalára, mikor még és már nem késő, vagy csak simán mondjuk egy harci szituáció közben. (én azért szerettem az utcán könyveket árulni szerzetesként éveken át, mert közben remekül lehetett gyakorolni ezt a szintet és a narancssárgát is.)

A szivárvány tudat: Ez pedig a flow állapot, amikor felül emelkedünk a célokon, parancsokon, és egyenesen Isten súg nekünk, hogy mikor milyen ritmusban milyen következő lépést kell megtennünk. Mi pedig hallgatunk rá, és minden megy mint a karikacsapás, minden egyszerű és zökkenő mentes, és magabiztosnak és legyőzhetetlennek érezzük magunkat, mert tudjuk hogy a ha a Mindenható velünk, akkor nem számít az, hogy ki van ellenünk…

Na de amiért mindezt leírtam az egy egyszerű tény, miszerint a jelenlegi társadalomnak és oktatási rendszernek nincs szüksége narancsokra és vörösekre, szívárványokra meg aztán pláne. Csak fehér és citrom kell nekik.

Mert ők a jó droidok, ők a jó rabszolgák. A narancs, a vörös és a szivárvány látja  egymást és a citromot és a fehéret is,  sőt meg is tudja különböztetni őket egymástól, de a fehér nem lát semmi mást, csak a fehéret, a citrom pedig csak a fehéret és a citromot érzékeli. Ja, és azt is gondolja, hogy az a legmagasabb fokozat, mert mást csak mondjuk tévében látott…

Eddigi életem során gyakran kerültem olyan vezetők keze alá, akiket a rendszer árazott be és pont azért amiért fehérek, vagy citromok, tehát könnyen irányíthatóak, vagyis inkább úgy mondanám, hogy az orruknál fogva vezethetőek és nem kell mást tenniük, mint a többi fehéret és citromot vezetni az orruknál fogva, akik meg elhiszik, hogy ezek az alacsony szinten lévő emberek magasabb tudat szinten vannak csak azért, mert megvettek egy rangot, vagy megkaptak egy állást.

Egy ügyes narancssárga persze tud alkalmazkodni egy citromhoz, de a citrom nem képes felfogni semmit ebből. Mert az alacsonyabb tudatszintek mindig saját magukból indulnak ki, vagyis saját maguk vannak a központba, illetve a cselekmény amit végeznek és nem képesek a magasabb tudat szint mögé látni és annak céljait átlátni.

A narancs azonban képes észrevenni másokat és képes ehhez alkalmazkodni. Persze mindezt csak egy bizonyos ideig tudja csinálni. (Ha huzamosabb ideig is képes a színjátékra, akkor az “ügynök” effektről beszélünk már.) Mert ő pont attól narancs, hogy nem lehet az orránál fogva vezetni. Ha valahogyan mégis úgy alakulna, hogy túl sokáig kéne citromnak, vagy fehérnek tettetnie magát, akkor általában nő a lebukás veszélye, vagyis nő annak az esélye, hogy a citrom, aki őt vezeti rajtakapja, hogy egyszerre több dolgot is csinál, sokkal többet mint amire ő képes, de mivel a citrom saját magából indul ki, hogy ezt így nem lehet, így arra fogja utasítani a narancsot, hogy zuhanjon vissza a citromok cselekvési szintjére. Aztán ez megtörténik egyszer, kétszer, aztán probléma lesz belőle.

A jó vezetők általában mind narancsok, de képesek elhitetni másokkal, hogy akár lehetnek fehérek, vagy citromok is. A jó vezetők igyekeznek a fehéreket citrommá, a citromokat pedig naranccsá változtatni, mert tisztában vannak vele, hogy csak így maradhatnak sikeres vezetők. Mert a tudás akkor lesz valódi tudás, mikor elkezded tanítani, mikor át adod másoknak.

Különben csak egy információ, aminek a tudatában vagy, de ostobán nem használod. A tudást használni azt jelenti, hogy tanítani. Tanítani pedig nem csak szavakkal, hanem tettekkel is lehet. Sőt tettekkel tanítani az egy igazi jó módszer. Úgy hívják, hogy példa mutatás. Ebből képesek tanulni a citromok, de még néha a fehérek is.

Persze léteznek árnyalatok és átmenetek e színek között és lehet ugrálni is köztük különféle szituációkban. Például ha egy fehér szerelmes lesz, vagy éhes, akkor képes felemelkedni egy citrom szintjére, hogy minél jobban megoldhassa a problémát, és ugyan így egy citrom is tud narancs lenni, ha mondjuk épp az élete függ tőle. Sőt egy narancs is bele csöppenhet a fehérbe, mikor egy adott feladatot nagyon meg kell oldania és minden idegszálával arra koncentrál. (Persze ha egy narancs megy a fehérbe, akkor az sokkal eredményesebb, precízebb végrehajtást jelent, mintha egy valóban fehér végezte volna el ugyan azt a feladatot, de technikai szinten akkor is fehérnek számított, hiszen kizárta a külvilágot.)


Egy régi parancsnokom jutott eszembe a seregnél
, mikor szerzi, vagyis szerződéses katonai szolgálatot végeztem a hazámnak a 25. Klapka György Gépesített Lövészdandárnál Tatán.

Szóval a szakaszparancsnok egy főtörzsőrmester volt, aki nagyon jó ember volt, nagyon tudott bánni az emberekkel, nagyon emberséges volt és nagyon tudott mindent a fegyverekről, stratégiáról, hadviselésről. Csak aztán elmentünk hadgyakorlatra és mikor láthattam “élesben” akkor csalódnom kellett benne. Össze vissza hadovált, nem ismerte a térképet, eltévedt az egész szakasz és nyoma sem volt a mindig magabiztos és méltó parancsnok főtörzsnek.

Akkor már 6.órája ültünk a BMP. (csapatszállító könnyű páncélos harcjármű) és csak zötykölődtünk a Bakonyban. A levegő áporodott volt, mert ugye ezeken csak apró lukak vannak oldalt, hogy épp a puska csöve kiférjen rajta. Minden porcikánk el gémberedett már, de mindezt még könnyen bírtuk. Viszont nekem akkor már 4.-órája kellett rettenetesen vizelnem és legalább negyed órája álltunk egy helyben, de nem kaptuk meg a desszantolási parancsot (elhagyni a járművet). Szóval gondoltam egyet és mivel legszélső voltam, kicsaptam a BMP. hátsó ajtaját és kiugrottam. Csak egy dolog járt a fejemben, hogy végre vizelhessek egyet és neki is kezdtem a műveletnek, hogy minél hamarább vissza tudjak pattanni a gépbe.

Szóval ott enyhítek terheimen éppen, körülöttem valami eszméletlen hangerővel búgnak a motorok, szép csillagos az ég és a friss hegyi levegő nagy kortyokban csúszik lefelé, hogy megtöltse a régóta csak bűzt szívó tüdőmet, mikor a belőlem távozó folyadék páráján keresztül átpillantva egy alak csörtet felém a bozótból. Persze megismertem, hogy a főtörzs az. Meg ő is látta, hogy én vagyok és rám ordít, hogy “Horváth tizedes maga mit csinál?”  én meg a hirtelen érzett könnyebbségtől megfiatalodva válaszolok neki, hogy “Jelentem vizelek.”  Erre nekem szegezi, hogy “Kapott rá engedélyt?” én meg: “Persze főtörzs, a természet engedélyezte, hogy így tegyek, hiszen itt állok és eképpen cselekszem”…

“Aha.” -mondta.


Aztán persze tovább ment mellettem, mert épp izomból el voltunk tévedve a sötétben, és nem nagyon tudta, hogy mi merre hány méter…

Aztán leszerelésem után igyekeztem olyan harcosoktól tanulni inkább, akik az élet bármely szituációjában megállják a helyüket, vagyis legalább narancssárga tudat állapotban csinálják amit csinálnak. Tehát ez is hozzá járult, hogy bár legbelül katona maradtam, inkább magamat képeztem tovább.

A tudat állapotunk folyamatos figyelése és képességeink készségeink rendszeres pallérozása sokkal fontosabb a lexikális tudásnál. A tudatosság nem egy ajándék, hanem rendszeres gyakorlás eredménye. Ez az ami valóban megkülönbözteti az embereket egymástól. A Tudatosság és annak szintjei folyamatos tréningeket kívánnak. Ez nem egy egyszerű feladat, hiszen elménk hajlamos a megszokások és sztereotípiák kényelmes világába süppedni. De ha képesek vagyunk túllépni ezen a lustaságon, és el kezdjük gyakorolni a jelen létet egy-egy pillanatban, akkor ez az állapot egyre hosszabban fenntartható lesz számunkra, míg teljesen ki nem fejlődik és a hétköznapjaink részévé nem válik!

És a sok gyakorlás végén eljutunk önmagunkhoz, és rájövünk, hogy mi a dolgunk ebben a világban. Onnan Szivárványok leszünk és megvalósítjuk a félelem nélküliséget, hiszen semmi mást nem akarunk majd csinálni, mint azt amire legbelül mindig is vágytunk. Azok leszünk akiknek lennünk kell. De persze ide el kell jutni, és le kell vtkőzni azt a számtalan rossz beidegződést ami gúzsba köt bennünket.

Edzéseinken jó vezetőket képzünk…

Szeretettel:

Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató

 

, , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

A ninjutsu nem csak technika

A ninjutsu nem csak technika
Átfogóbb értelmezésben a bujutsu az egyén országának a védelmezését, szűkebb értelemben pedig a közösségének, családjának és önmagának a megvédését jelenti. A bujutsu nem csak egy kard-technika, hanem egy technika az elméddel is. Az, hogy hogyan vágj, az kenjutsu, hogy hogyan csapjál, az meg a fa felvágása. [A technika tudatosság nélkül csak egy semmitmondó, ritmikus dolog.] Ugyan a jutsu technikát jelent, s tartalmaznia kell waza-t (ügyesség/képesség), ezen kívül a szívnek is benne kell lennie.
Ha a szíved nem tiszta, a technikád nem lesz megbízható. Ha jó szíved van, a technikád is jó lesz. Az ok egyenlő a technikával, s ha nincs ok, nincs technika sem. Az igazi győzelem nem rajtad múlik, hanem az ellenfeleden. Ezért, a győzelem természetesen érkezik meg hozzád. Csak várnod kell, hogy megtörténjen. Ne keresd a győzelmet, vagy a hasznot, hagyd, hogy természetesen történjenek: akárcsak, ahogy a kova és acél találkozik, hogy természetes úton tüzet teremtsenek.”
– Masaaki Hatsumi, Ninpo: Az élet bölcsessége
“In a broad sense bujutsu means to protect one’s country and to a narrower extent, it means to protect your community, your family and yourself. Bujutsu is not only a technique with a sword, but also a technique with your mind. To learn how to strike is kenjutsu, to learn how to chop is chopping wood. [Techniques without conscious awareness are bland and rhythmical]. While jutsu means technique and must contain waza [skills], jutsu must also have heart.
If your heart is not pure, your technique will not be reliable. If you have a good heart, your technique will be good. Purpose is the same as jutsu and if there is non purpose, there is no jutsu. True victory relies not upon you, but on your enemy. Thus, victory comes naturally to you. You have only to wait for it to happen. Do not search for victory or seek gain, allow it to happen naturally: just as flint and steel come together naturally to make fire.”
– Masaaki Hatsumi, Ninpo: Wisdom for Life

Még több kép és idézet  Hatsumi senseitől, Katt ide.

, , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Gokui; azt jelenti “örökké tartó megvilágosodás” (gokui 梧久意)

Gokui; azt jelenti "örökké tartó megvilágosodás" (gokui 梧久意)
“Takamatsu Sensei gyakran mondta, hogy “Ne vágj el kapcsolatokat,”, és hogy “a kapcsolatok fontosak.” Mostanában kezdtem ezt sokkal mélyebben megérteni.  In és Yo összeköttetésben állnak. Férfiak és nők összeköttetésben állnak. Az élet és a halál kapcsolatban állnak. Menny és föld kapcsolatban állnak. Fény és sötétség kapcsolatban állnak. Omote és ura kapcsolatban állnak.
A Soke és az új generációi tanároknak és tanulóknak úgyszint kapcsolatban állnak. Ebből szeretet, boldogság és élet születik. Ha valaki nem ismerné ezeket a kapcsolatokat, nem lenne lehetséges számára megismerni vagy megteremteni a gokui-t. A következő generáció nem születne meg…
Az én esetemben, egyszerűen csak a Takamatsu Sensei-el és a családommal való kapcsolatomon keresztül értem el ezt a pontot. A modern világban, a különbségek az emberek tudatosságában, vallásában és gondolkodásában sok zavart okoz, s a zavar növekszik. Úgy hiszem, hogy az út, ennek a szituációnak a megoldása felé, a “kapcsolat”.
A gokui egy minden kort, s így mindenféle társaságot is összekötő dolog. Gokui; azt jelenti “örökké tartó megvilágosodás” (gokui 梧久意). Azonban én azon töprengek, vajon az embereket veszélyezteti-e, ennek a kapcsolatnak a figylemen kívül hagyása, elvesztése.”
– Masaaki Hatsumi, A Budou esszenciája
“Takamatsu Sensei would often say, “Don’t cut relations,” and “Connections are important.” Recently I have started to understand this much more deeply. In and Yo are connected. Men and women are connected. Life and death are connected. Heaven and earth are connected. Light and dark are connected. Omote and ura are connected.
Soke and generation after generation of teacher and students are also connected.   From here is born love, happiness, life. If one did not know of these connections, it would not be possible to discover or bring forth the gokui. The next generation would not be born…
In my case I have reached this point simply through my connection with Takamatsu Sensei and the connection with my family. In the modern world, differences in people’s consciousness, religion, and thinking are causing much disorder, and the disorder is increasing. I believe the path to resolving this situation is “connection.”
The gokui is something connecting all ages and thus all kinds of societies. It is gokui; meaning “everlasting enlightenment” (gokui 梧久意). However, I wonder whether people are in danger of losing sight or missing that connection.”
– Masaaki Hatsumi, The Essence of Budo

Még több kép és idézet  Hatsumi senseitől, Katt ide.

, , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

A Budo az irány az élethez, s a készenlét a tudatosság ismeretére

A Budo az irány az élethez, s a készenlét a tudatosság ismeretére
“A Budo az irány az élethez, s a készenlét a tudatosság ismeretére (shiki, 識). A tudatosság magára ölti a négy évszak formáját (shiki, 四季), a parancsokét (shiki, 指揮), a halál szívdobbanásaiét (shiki, 死悸 ), a katonák moráljáét (shiki, 士気), a költészet ritmusáét (shiki, 詩悸) és az ember kapacitásáét is (shiki, 士器).
Ha a könyvek és a történelem átlagos véleményére próbálsz hagyatkozni, akkor képtelen leszel a történelem valóságát meglátni. Továbbá, a történelemben, sokféle vélemény és excentrikus(különc) nézet keveredik össze, s gyakran bukkannak fel új teóriák. Ezért nagyon nehézzé válik megkülönböztetni a valósat a hamistól.
…Ennek a fajta átlag, józan észnek és véleménynek egy pillanatra való elhagyásának, s a dolgok valódi formájára való tekintésének fontosságát próbálom kifejezni. Mindazonáltal, ha valaki nem részesül igazi edzésben, akkor ennek a művelése nem ér majd semmit.”
– Masaaki Hatsumi, Japán kardvívás-A samurai titka
“Budo is the direction to live and the readiness to know consciousness (shiki, 識). Consciousness also takes the form of the four seasons (shiki, 四季), commands (shiki, 指揮), palpitations of death (shiki, 死悸 ), morale of the troops (shiki, 士気), rhythm of poetry (shiki, 詩悸) and the capacity of man (shiki, 士器).
If you try to rely on the common opinion of history and books, then you will not be able to see the reality of history.   Furthermore, in history, many varying opinions and eccentric views are mixed together, and new theories frequently emerge. Therefore, it becomes very difficult to distinguish truth from falsehood.
…I seek to express the importance of abandoning this kind of general common sense and opinion for a moment, and instead looking at the true form of things. Nonetheless, if one does not have real training, then doing this will amount to nothing.”
– Masaaki Hatsumi, Japanese Sword Fighting-Secret of The Samurai

, , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

“Egy ember élete olyan, mint nehéz rakománnyal, egy hosszú úton utazni. Ne siess.”

"Egy ember élete olyan, mint nehéz rakománnyal, egy hosszú úton utazni. Ne siess."

“A világ körül, a történelmen át, a harcolók tudata úgy játszódott le, mint egy dráma az adott korban. Az idő koptatta és változtatta. Ez a “tudat” olyan volt mint egy szél által beporzott virág, és úgy alakult, hogy a Bushido felvirágzott japánban. Ahogy az ember halad az edzéssel, azonban, a Bushido olyanná válik mint egy jegy csak oda, ami lehet kegyetlen, s hibákhoz vezethet az élettel kapcsolatos ítéletekben.

A kortól(történelmi) függően, fennáll a veszélye annak is, hogy az embert elkapja egy hullám, egy roham, amivel kapcsolatban semmit sem lehet tenni. Egy ilyen helyzetben megtapasztaltam, hogy hogyan lehet igaz módon élni a Budo és Bugei kyojitsu-án keresztül.

Ha nem birtoklod a kyojitsu két útját – átformálva az irodalmit (tudományos) és harcit (bunburyodo 文武両道), harcivá és művészivé (bugeiryodo 武芸両道) – , akkor nem érheted el az igazi értelmét a gokui-nak. A két út (nido ニ道) nehéz út (nido 荷道). Tokugawa Ieyasu híres, bölcs szavai közül való ez: “Egy ember élete olyan, mint nehéz rakománnyal, egy hosszú úton utazni. Ne siess.” Ez legyen figyelmeztetés azoknak, akik vakmerően törnek előre.”

– Masaaki Hatsumi, A Budo esszenciája

“Around the world, throughout history, the sense of those fighting played out like a drama of that particular period. It was weathered and changed by times. This “sense” was just like a wind-pollinated flower, and by chance Bushido flourished in Japan. As one continues in training, however, Bushido becomes like a one-way ticket that can be cruel and can lead to mistakes in judgment about life.

Depending on the period, there is also the danger of being swallowed by a wave, a type of surge about which nothing can be done. In this situation, I experienced how to live truthfully through the kyojitsu of Budo and Bugei.

Unless you have the kyojitsu of two ways—transforming the literary (academic) and martial (bunburyodo 文武両道) into artistic and martial (bugeiryodo 武芸両道)–you will not attain the meaning of the gokui. Two ways (nido ニ道) are a heavy road (nido 荷道). Amongst Tokugawa Ieyasu’s famous wise words were these: “The life of a person is like traveling a distant road carrying a heavy load. Do not hurry.” These words should be a warning to those who drive recklessly.”

– Masaaki Hatsumi, The Essence of Budo

Még több kép és idézet  Hatsumi senseitől, Katt ide.

, , , , , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Ez az, amit a jártas ninja ténylegesen csinál

Ez az, amit a jártas ninja ténylegesen csinál

“Az emberi tudatosság felépítésében, ha a tudatalattit 9-essel jelölnénk, akkor a tudatos 1-es értéket kapna; s mikor egy személy eléri az 5. dan-t, akkor kezd belépni a tudatalatti világába. A shodan-tól a 4. dan-ig, az ember a tudatos észleléssel dolgozik abban a négy lépésben, a tudatalatti helyett.

De akkor, ha a tudatost 4-el mutatjuk be 1 helyett, akkor a tudatalatti 4×9-ként kell, hogy feltüntetve legyen. Az 36 állapot a tudatalattiban! Úgyhogy van a régi kínai mondás; “Ahelyett, hogy 36-féle harci módszeren gondolkodnál, a legjobb megoldás, ha egyszerűen elfutsz” (a diszkréció a jobbik része a hősiességnek), ami úgy hiszem, hogy egy válasz egy tudatalatti ösztönre. Ez az, amit a jártas ninja ténylegesen csinál. Ezt érted?”

– Masaaki Hatsumi, A Ninja edzés nagymester-könyve

“In the structure of human consciousness, if we were to represent the subconscious by a value of 9, then the conscious awareness would have a value of 1; and when a person reaches fifth dan, he then begins to enter the world of the subconscious. From shodan to fourth dan, a person is working with conscious awareness, rather than the subconscious, over those four steps.

But then, if we represent the conscious by 4 rather than 1, then the subconscious must be represented by 4 times 9. That’s 36—thirty-six stages in the subconscious! So there is the old Chinese proverb, “Instead of thinking of thirty-six different ways of fighting, the best course is just to run away” (discretion is the better part of valor), which I believe is a response to a subconscious instinct. That is what the expert ninja really does. Do you understand that?”

– Masaaki Hatsumi, The Grandmaster Book of Ninja Training

Még több kép és idézet  Hatsumi senseitől, Katt ide.

, , , , , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások