Menü

Posts Tagged elvek

Késharc. Avagy a kés eszköz, vagy fegyver?

Az egyik legnagyobb vita ma Magyarországon, hogy vajon önvédelmi célra érdemes-e kést hordani magunknál vagy nem. Erőteljes nyomás van még mindig az előző rendszer törvényei és szociális agymosása miatt kialakult beidegződésnek, miszerint aki kést hord magánál, az veszélyes, vagy akár egyenesen rossz ember, aki pedig késharcot tanul, vagy tanít, elvetemült. Ahhoz, hogy megértsük a különbségek okát a világ legősibb kultúrájának emlékeit vettem alapul. (Vigyázat IQ-szűrős bejegyzés.)

HAN késharc

A helyzetet köszönhetjük leginkább annak, hogy nemzetünk a Huna és Magor nemzettség sok-sok évezred alatt olyan hírre tett szert a világ minden táján, melyet még ma is félnek talán bizonyos népek a legendáikban. A világ minden táján találni Ős Magyar hősökről szóló történeteket, regéket, melyet az ottani mesélők vagy tisztelettel, vagy megvetéssel adnak át utódaiknak. De az biztos, hogy tőlünk keletebbre tanítják még rólunk mindazt amit kivágni próbáltak belőlünk Magyarokból és amit mi nem nagyon hallunk, hallottunk az iskolában, nehogy amúgy is büszke népünk megőrizze jellemét és felálljon poraiból.

De legbelül talán, dicső őseink emlékeként és örökségeként, minden jó Magyar Férfi vonzódik a különféle fegyverekhez, eszközökhöz, melyek valamilyen módon harcra alkalmasak. Ezen eszközök közül pedig a kés és a késharc talán az egyik legáltalánosabb, mert ugye kés minden konyhában van, sőt kés minden férfinél van.

Mit mondanak a legősibb írások?
A magam részéről a világ legősibb fent maradt írásai által képviselt álláspontot tartom a legreálisabbnak mind a mai napig. A  védikus jóga szentírások szanszkritt nyelven, a világ legősibb nyelvén íródtak. Magának a szónak a jelentése: Az Istenek városának nyelve.

Ezek a védikus jógaszentírások, melyek a modern tudomány szerint is a legősibb írások a világon, és az általuk tanított kultúra pedig a legrégebbi kultúra a földön, bizony rólunk Magyarokról is írnak, méghozzá nem is egy helyen. Egy különleges dinasztiáról, egy nemzetről, a Huna harcos nemzetről beszélnek, kik azokban az időkben innen a Kárpát medencétől egészen Ázsia közepéig uralták a világot. De vannak olyan történetek is leírva ezekben a legősibb írásokban, amikor Huna királyok ültek India bizonyos tartományainak az élére is. Nem véletlenül ment Kőrösi Csoma Sándor Indiába, de más Magyar tudósok, költők is elkezdték kutatni ezen a vonalon legyőzhetetlen őseink titkait, melyet igyekeznek elfeledtetni velünk.

Mivel népünk abban az időben élt, és mivel nem sokat tudunk arról, hogy miben hitt azokban az időkben, hiszen az állam alapításkor kiirtották az egész táltos kultúrát, ami egyébként rendkívül sok hasonlóságot mutat a védikus kultúrával, aki meg nem akarta, azt felnégyelték, ólmot öntöttek a fülébe stb. Szóval erőszakkal ránk kényszerítették a kereszténységet, és most a legtöbb egyszeri ember úgy él, hogy mi bizony keresztény nemzet vagyunk és a hagyományaink is keresztények. Pedig mióta ezt az utat járja népünk, mióta elhagytuk az ősök hagyatékát, azóta ezer éves átok ül rajtunk, és csak a veszekedés és vereség a Magyar osztályrésze.

Szóval okom van feltételezni, hogy az eredeti nemzeti kultúránk nagyon hasonló volt a Védákban leírtakhoz, melyen keresztül be mutatom a késhez és a késharchoz való viszonyunkat is társadalmi szinten:

A védikus jógaszentírások az embereket tulajdonságaik alapján 4 kasztba sorolják:

  • SUDRÁK: Munkások, művészek, termelők.

Őket az élvezet és élmény szerzés motiválja

  • VAISYÁK: Kereskedők, Üzlet emberek, Főnökök

Nekik a pénz és a bevétel, az anyagi hasznon szerzés a lényeg.

  • KSATRYÁK: Királyok, Vezetők.

A hatalom, az irányítás és a jó pozíció megszerzése a fontos

  • BRÁHMANÁK: Tanítók, Papok.

Tanítani, segíteni, a tudás átadása motiválja őket és minden tettüket.

 

Manapság azt mondjuk, hogy hivatalosan nincs kaszt rendszer, vagy ha mégis van, akkor az biztos nem itt nálunk, hanem valahol távol, valami messzi földön. De igazából akinek van egy kis esze, az tudja, hogy kasztrendszer igenis létezik. Hiszen elég sokat számít napjainkban is, hogy ki kinek a kicsodája, ki milyen családból és milyen anyagi háttérrel született meg, arról nem is beszélve, hogy mind a négy kaszt másféle motivációval és értékrenddel rendelkezik ma is. A „felsőbb” kasztoknak ez nem kérdés, csak a sudrák szeretik azt hinni, hogy mindenki egyenlő…

Innentől fogva, pedig ha ebből a szemszögből nézzük a társadalmat és a körülöttünk lévő embereket, sokkal egyszerűbb lesz megérteni, hogy miért tekintenek az emberek például a késre is annyi féle képen. Hiszen mind a 4 kasztnak mást jelent a kés is, hiszen mind a 4 kaszt másra használja.

Hogy tekint a négy kaszt a késre?

Sudrák  („Dlágaszág”) : Ők imádják a kés szépségét, mívességét, egyfajta státusz szimbólumként kezelik. Minél különlegesebb anyagból van, minél jobb nevű gyárból, vagy mester keze közül kerül ki, annál nagyobb élvezetet merítenek birtoklásából.

Leginkább evésre használják a kést, de ha dolgoznak is vele, akkor is inkább olcsóbb „nem sajnálom munka” késeket használnak, és a különleges darabok a vitrinben lévő gyűjtemény részét képezik. Áhítattal vesznek elő egy-egy darabot, és dédelgetik simogatják, nézegetik, posztolják a fórumokon, hogy a hasonló gondolkodásúak között számíthassanak valakinek.

Megszerzett kincseiket ritkán adják, vagy cserélik el, csak ha a szükség úgy hozza. Ők az igazi gyűjtők, akiknek egyre több halmozódik fel az évek folyamán, és szívükhöz különösen közel kerül egy-egy darab, melytől semmi körülmény között nem válnának meg.

Rendkívül büszkék magukra, késeikre és késekről szerzett tudásukra, és lenéznek megvetnek mindenkit akinek más a véleménye mint nekik. Általában fogalmuk sincs arról, hogy vannak más kasztok is és azt gondolják, hogy mindenki egyenlő. Levés köztük a művelt, és gyakran sértegetnek másokat, hogy szavaikkal próbáljanak meg többnek látszani náluk, ha már ész érvekkel és a tudásukkal nem tudnak. Előszeretettel fognak össze más hasonlóan Sudra emberekkel, és imádják közösen fikázni azokat akik nincsenek ott, vagy nem tudják meg soha, hogy miket mondtak róluk.

Személyes találkozókkor aztán észbe kapnak, és behúzzák fülüket farkukat és kedvenc mentségük a „hát az nem is úgy volt, vagy nem is úgy értettem”

Vaisyák („Minden eladó”): Nekik is számít a szépség, és az anyag minőség, de inkább ár-érték arányon van a hangsúly. Előszeretettel alkudoznak, és vesznek meg olcsón késeket, hogy aztán anyagi haszonra szert téve túl adjanak rajtuk. Ők is szeretik a késeket, de inkább a késben rejlő üzlet az ami fontos nekik.

Nem feltétlenül a kés státusza jelent számukra örömet, hanem inkább a birtoklása, ami egyfajta anyagi befektetésként jelent örömet számukra. Fő tevékenységük a folytonos csere-bere, adok veszek.

Egy bizonyos darabszámnál több kést nem halmoznak fel, hiszen a pénznek folyamatosan forognia kell, így a gyűjteményüknek, ami igazából az árukészletük is, egy bizonyos lélektani határnál nem lesz több darabja. Általában nincs olyan késük amihez különös kép ragaszkodnának, illetve ha mégis, akkor is létezik az az összeg amiért  bármitől megválnak.

A minőségre és színvonalra törekvő Vaisyák inkább a felsőbb kasztokhoz vonzódnak, és kifinomultan, úriemberek módjára képesek az üzletet csinálni.
A bevétel minél nagyobb mértékére törekvő Vaisyák inkább a sudrákhoz húznak, és úgy viselkednek, mintha egyek lennének közülük. (Mindjárt azt is elmondom, hogy miért)

Ksatrya („Minden fegyver”): Számukra a kés egyértelműen nem csak kincs, és pénz szerzési lehetőség, vagy étkezési alkalmatosság, hanem fegyver. Elsősorban saját harci képességeik és tudásuk, na meg testalkatuk és stílusuk alapján részesítik előnyben a különféle méretű és formájú pengéket.

Ha van szakértelem, akkor teljesen mindegy milyen a formája a késnek, mert tisztában van vele, hogy különböző feladatokra különböző kés formák használhatóak a leghatékonyabban. Így mást hord a zsebében, mással megy rajtaütni, és a hercegkisasszonyt is egy harmadik félével szabadítja ki a fogságból.

Súlyozás és harc közbeni kényelmesség a szempont. Nagyon fontos, hogy a Sudrák, Vaisyák, és Ksatryák is mást tartanak kényelmesnek, mert másra és másként használják. Az a kés ami nagyon kényelmesen használható faragásra, nem biztos, hogy ugyan olyan hatékony egy utcai szituációban, ahol a harc hevében esetlegesen gyorsan kell rajta fogást váltani.

Harci szempontból egészen más dolgok a lényegesek mint egy erdei túlélő kés szempontjából. Persze ettől még egy harci késsel is lehet erdei túlélést gyakorolni, és egy túlélő késsel is lehet harcolni, sőt ugyan ez igaz a szalonnázó késre is. De azok akik így gondolkodnak, ők egészen más szempontból vizsgálják a dolgokat, itt most speciel a késeket.

Bráhmana („Minden tanít”): A Bráhmanák, tanítók számára a kés is csak egy eszköz amin keresztül tanítani lehet az élet dolgait. Egy szempontból nincs különbség kés, kard, balta, pisztoly stb. között, hiszen mindegyik csak egy fegyver, amivel lehet mást és mást gyakorolni.

Ők nem azonosulnak egyik kaszt érték rendjével sem. Nekik az a fontos, hogy tanítsák az alsóbb három kasztot arra, hogy hogyan kell használni, és a használaton keresztül megérteni az élet minden misztériumát. Ha erre a késharcot találják alkalmasnak, akkor késharcot fognak tanítani.

Kasztok összetétele:

Természetesen, hogy még egyszerűbb legyen, a társadalom összetétele úgy néz ki, hogy 1 Bráhmanára jut 4 Ksatrya, és minden Ksatryára 4 Vaisya, és ugyan így a Vaisyákra is jut 4-4sudra.

Ez azt jelenti, hogy 1 tanító, 4 harcos, 16 kereskedő, és 64 munkás a társadalom felépítése 85 emberenként, és ráadásul ha figyelembe vesszük azt is, hogy férfiak és nők is léteznek, akkor 170-emberből van 1 férfi, és 1 női tanító, és a többit számold ki nyugodtan. Ezért írtam feljebb, hogy a Vaisya amelyik a bevételre megy inkább a sudrákkal barátkozik és az ő értékrendjüket követi, mert abból jóval több van, így azt hiszi, hogy a nem túl jó minőségű dolgaival képes nagyobb bevételre szert tenni.

Ennek pedig a következménye az, hogy azok közt akik a késeket is szeretik, szintén így oszlik meg a késekhez való hozzá állás., mint a fenti négy kaszt leírásánál.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a Sudrákat nem érdekelheti a kés mint fegyver, vagy mint pénzszerző eszköz. Vagy a Ksatryáknak ne lenne fontos, hogy szép és jó minőségű eszközeik legyenek. Hiszen mindegyik kasztnak fontos mind a 3 másik kaszt érték ítélete is. A fenti leírás csupán azt emeli ki, hogy mi a legfontosabb szempont pont a késekkel kapcsolatban.

A végkövetkeztetés pedig annyi, hogy bizony a többségnek a kés soha nem lesz fegyver. A sudráknak azért, mert nem akarnak harcolni, mert nem szeretik a kényelmetlenségeket és a fájdalmat, hanem leginkább az élvezet kedvéért foglalkoznak késekkel, és azért, hogy kompenzálják saját kisebbségi hajlamaikat.

A Vaisyák, mivel nagyobb vásárló közönség a Sudrák csoportja, így ma gyakran az ő szempontjaikat veszik  elsődlegesnek, de persze soha nem foglalnak állást direktbe, mert tudják, hogy a Ksatryák esetlegesen más szempontból, de sokkal jobb vevők mint a sudrák, hiszen általában több pénzük van.

Na de mi van, ha el kezd a 4 kaszt bármelyike késharccal foglalkozni?

Ugyan az tulajdon képpen mint a késekkel. mindegyik kaszt a saját értékrendjének megfelelően fog tekinteni a késharcra is, ugyan úgy, mint a késekre, és minden másra a világon.

Így a Sudrának a késharc, egy élvezeti forrás lesz, ahol megtanul mozogni, másokkal együtt lenni, és amíg élvezetet képes meríteni a gyakorlásából, mert megkapja az elismerést ami ebből származik, addig csinálni fogja. Még az is lehet, hogy okatató fokozatot kap egy élelmes vaisyától hozzá…

A Vaisyának természetesen ez is csak egy üzlet lesz és minél hamarabb oktató akar lenni és alig várja, hogy ő szedhesse a havidíjat, sőt, gyorsan pár hónap alatt ki is képzi a következő oktatóit, akik utána már neki keresik a pénzt, és egy bizniszt csinál az egészből.

A Ksatrya a harci tudásért és az életben maradásért fog gyakorolni, így gyorsan el megy mindenhonnan, ahol Sudrák, vagy Vaisyák az oktatók, mert sem a szentimentalizmus, sem pedig a pénzéhség nem szimpatikus számára. A valódi tudást keresi, és addig megy egyik helyről a másikra amíg meg nem találja azt a szintű oktatót Bráhmanát, aki a megfelelő mélységekben tudja neki elmagyarázni a dolgokat. Esetünkben a kés és a késsel való harc apró fortélyait.

 A Bráhmana, meg tanul mindenkitől, a Sudrától, a Vaisyától és a Ksatryától is, meg természetesen a többi Bráhmanától, és amikor megfelelő szintű tudásra tesz szert, akkor el kezdi az oktatást, mert neki a késharcban is ez lesz a fontos.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert találkoztam mindenféle emberrel eddigi életem során én is. Szerencsésnek mondhatom magam, mert meg tudom különböztetni a különféle motivációkat egymástól, és ez segít abban, hogy azt tanuljam amit szeretnék, abban a minőségben amiben szeretném és azt  taníthassam amit szeretnék, és azoknak akiknek erre van szüksége, és hasonló dolgok az értékesek számukra.

A késharc meglátásom szerint mint külön álló harcművészet nem létezik. A harc létezik csak, ami néha pusztakézzel, néha hátizsákkal, néha fegyverrel, íjjal, puskával, vagy bombákkal, vagy esetleg pont késsel zajlik. A harcnak mint olyannak vannak elvei, melyeket ugyanúgy kell tudnunk alkalmazni késsel, karddal, puskával, pusztakézzel, vagy bármivel ami a kezünk ügyébe akad.

Innentől fogva nálunk a Bhima dojoban, ugyan úgy mint minden más az eredeti értékeket előtérbe helyező irányzatnál nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a harc elveit ismerjük meg, és azoknak az alkalmazását sajátítsuk el hely idő, és körülmény szerint, ne pedig technikákat és konzerv megoldásokat.

Ehhez sokféle eszközt használunk, melyekből a kés és a késharc csak egy, hiszen a különféle fegyverek nem különféle harcmodorok, hanem csak az elvek különféle alkalmazásának más és más módjai-dimenziói.

 

Ez az ősi valódi tanítók valódi tapasztalatain keresztül fennmaradt valódi tudás pedig ma is ugyan olyan reális, hatékony, mint sok ezer évvel ezelőtt.

 

Amikor távol volt az ellenfél akkor nyilaztuk íjjal, ma lőjük puskával. Amikor közelebb jött, akkor dobó fegyvereket használtunk ellene. Ez ma már nem olyan népszerű vonal, viszont a maroklőfegyvereket, pisztolyokat erre a távolságra fejlesztették ki leginkább, a dobó kések, vagy más hajító eszközök helyett.

De az ellenséget persze ez nem érdekelte, így még közelebb jött ha nem tudtuk messze megölni. Ekkor használtuk a lándzsákat, yari naginata stb. Ma puskára szerelt szuronyt használunk ugyan erre, és ugyan ezek a technikák, illetve ugyan ezek az elvek működnek ebben a szituációban, ugyan úgy mint régen.

Aztán ha még közelebb jutott az ellenfél, akkor előkerültek a kardok, buzogányok, rövidebb botok, amik még rövidebb hatótávolságúak.  A lándzsánál egyel beljebb, ez a méret használható hatékonyan. Ma a puskatust, vagy szintén bármi kezünk ügyébe kerülőt ilyen méretű eszközt használunk, például vipera, seprűnyél, esernyő stb…

Aztán ha még közelebb jutott, és a kard már nem volt használható ellene, akkor előkerültek a kések, tőrök és a kés harc. Ez a vonal megmaradt napjainkra is. A késeket nem váltotta le semmi. Bár készültek különféle sokkolók, és más közelharci eszközök, egy modern csatatérre egy épeszű katona ma is visz egy kést, pláne meg is tanulja használni.

Majd amikor eltört, beszorult, vagy kiverték a kezünkből, maradt a pusztakéz, vagy a másik késünk, vagy egyéb eszközök, esetleg az ellenfél kése, vagy egyéb eszközei.

Ezek mind-mind a harc és a harcművészet részei, elvei, és ennek az ismerete elengedhetetlen egy harcos számára akár tetszik akár nem.

A ninjutsuban az a csodálatos, hogy a pusztakezes technikák, illetve inkább elv alkalmazásoktól, apró módosításokkal az egyik  leghatékonyabb eszköz használó harcművészetnek számít. Így nem kell feltétlenül egyfolytában újabb és újabb dolgokat és technikákat megtanulnunk. Hanem elég csak valamilyen eszközzel a kezünkben, a harcművészet ősi elveit alkalmaznunk hely idő és körülmény szerint. Így az egyes eszközök és a velük való harcmodor nem különálló egységek lesznek, hanem ugyan annak a hatalmas és nagy egésznek amit harcművészetnek nevezünk, a különböző megvilágításai.

Mivel minden fegyver játszik, így a kés és a késharc is csak egy ilyen dimenzió.

A Főzéshez tudnám leginkább hasonlítani a dolgot. Ha csak késharccal szeretnénk foglalkozni, az olyan lenne, mintha azt mondanánk, hogy meg akarunk tanulni főzni, de csak édességet. Majd megtanuljuk a legkülönlegesebb és legspeciálisabb édes finomságokat elkészíteni, és egy darabig jó is.

De aztán mi is és mások is megunják, hogy csak édesség van reggelire ebédre vacsorára, és a testünk és egészségünk is hiányolni fogja a többi ízt, a sóst, savanyút, fanyart, pikánst, keserűt. Mert egy jó lakoma elkészítéséhez bizony mind a hatféle íznek a megfelelő arányban és sorrendben kell szerepelnie. Ugyan így a Késharc is csak egy apró összetevője a Harcnak, a harcművészetnek mint nagy egésznek.

Nem, most ez nem azt jelenti, hogy ne tanulj késharcot, ha ahhoz van kedved. Hanem  azt, hogy próbáld ki a többi dolgot is, és ismerkedj meg velük. Mert egy csatatéren, vagy csak az utcán, az ellenség bármilyen sokan lehet és bármilyen közel jöhet.

Sok szeretettel:

Horváth Ádám ninjutsu és jóga oktató


Mindig van nálam kés, csak úriembereknek. Késharc

ui: Ha tetszett a cikk, tarts velünk a Mindig van nálam kés csoportban a facebookon, ahová csak úriembereket várunk

, , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Katonai, Rendvédelmi, Civil Közelharc/Önvédelem? Avagy a harcosok kiherélése.

Mostanában felbukkant néhány új irányzat, melyek hangzatos nevekkel és kiváló marketing érzékkel adják el magukat. Előszeretettel hirdetik magukról, hogy a régi és elavult harcművészetek modernizált változatai, ki hagyták belőlük a feleslegesnek vélt részeket és megalkotóik tökéletesítették őket. Ezek az „új” rendszerek általában külön szedik azt a tananyagot amit Katonáknak, Rendőröknek, és civileknek oktatnak. Mindegyikük direkt arra specializálódott, hogy katonákat képezzenek ki velük, akiket háborúba lehet küldeni ilyen vagy olyan indokkal, és nincs idő éveken át nemesíteni a jellemüket, csiszolni a tudásukat, hanem gyorsan meg kell őket tanítani ölni.

Katonai közelharc, önvédelem

Katonai közelharc rendszer? (Military CQC)

Na most az első volt, hogy a minden féle harcművészeti rendszerekből össze ollózták amit éppen sikerült megérteni, vagy megtanulni, vagy hatékonynak gondolni, és így lettek ezek a különféle általában katonailag más népeket sanyargató országok hadseregeinek a tananyagai. Hiszen ha megnézzük ezeknek a rendszereknek a származási helyét, akkor láthatjuk, hogy olyan emberek csinálták, akik nem Honvédelemből, hanem gyarmat szerzésre használják ezt a tudást.

Persze működő, és hatékony technikákról van szó, sőt talán valóban a legrövidebb idő alatt megtanulható és elsajátítható végletekig lebutított mozdulatok ezek, melyek valóban hozzák az eredményt, hogy az ő katonáink öljenek előbb, és ne az ellenség katonái. Mert ugye erre lettek kifejlesztve. Viszont azt hiszem, hogy erőteljes képmutatás ezeket önvédelmi rendszerként hirdetni, vagy eladni, mert első sorban nem védelemre lettek kialakítva, hanem arra, hogy másokat leigázzanak velük. (Ezért is lehetett kivenni belőlük a filozófiát és a mélyebb dolgokat, mert a védekezés, kitérés, ellenféllel egyé válás, kontroll stb művészete bizony nem egy pár hetes kiképzés alatt elsajátítható dolgok.)

Tehát Filozófiára, meg meditációra, helyes értékrendre és értékítéletre nincs szükség ezekben a rendszerekben, mert hát nincs rosszabb, mint az érzelgős és gondolkodó katona. Ezek a rendszerek pedig arra lettek kialakítva, hogy a lehető leggyorsabb agymosáson vigyék végig a katonákat, akik utána a világ bármely pontján bevethetőek és parancsra bárhol ölik akit célpontnak jelölnek ki számukra.
Katonai közelharc, önvédelem
Na most az egyetlen hátránya ezeknek, hogy általában nem több ellenfeles küzdelem központúak, hanem abból indulnak ki, hogy kis létszámú egységek csoportosan dolgoznak, és védik menet közben egymás hátát, így nem fektetnek túl nagy hangsúlyt azoknak a képességeknek a fejlesztésére, amivel egy katona képes akár több ellenfél ellen is harcolni. Persze ez sem rendszer, hanem inkább oktató függő és mint minden alól minden bizonnyal ez alól is van kivétel, de általánosságba véve ez a jellemző a legtöbb katonai közelharcra. 

Ezzel szemben az alapvetően valóban védekező rendszerek alapvetően abból a szemléletből indulnak ki, hogy jönnek az ilyen rendszereket gyakorló agresszorok, és jobb híján neked egyedül kell tudnod megvédeni a családodat, mert rajtatok ütöttek.

Rendőri közelharc önvédelem

Rendvédelmi közelharc ? (Police CQC)

Aztán ha már rend van az országba, vagyis el lett foglalva, akkor bizony nem lehet irtani az ottani népet, és különféle rendvédelmi szerveket kell felállítani, akik utána gondoskodnak a békéről és a biztonságról. Ezért a különféle harcművészetekből össze válogatott és egyszerűen hatékony ölésre lebutított filozófia és emberi értékrend nélküli katonai rendszereket tovább butították, és kivették belőle az ölést, és csak a különféle lezárások, földre kényszerítések maradtak bennük, aminek a során meg lehet bilincselni, kötözni, vagy feladásra kényszeríteni az ellenfelet.

De a fő elv, itt is az maradt, hogy nem egyedül dolgoznak a rendvédelmi szervek sem, hanem minimum kettő, de inkább kisebb csoportok végezzék a különféle akciókat, aminek a során nagy szükség van ezekre a technikákra. Itt is az volt a cél, hogy olyan rendvédelmi szerveket állítsanak fel, akik bizony parancsra mozdulnak, vagyis nem gondolkodnak, nem döntenek feltétlenül önállóan, hanem utasításra bárkit, bárhol, bármikor gondolkodás nélkül ártalmatlanná tesznek és bebörtönöznek.

Nyilván valóan itt már jobban elő jönnek a kérdő jelek, hiszen a rendőr közelebb van az emberekhez, mint a katona. Hiszen a katonát arra képezték ki, hogy egy idegen országban dolgozzon, addig a rendőrök általában ott tevékenykednek, ahol a saját családjuk is él, így nyilván valóan jobban ki konfrontálódnak az emberségesség és a parancsra bármit megtenni ideológiája között.

Eleinte minden megszállott országban a megszállt hadsereg katonái tartják fent a rendet, amíg hatalomra juttatják a következő bábkormányt, akik már persze behódoltak a megszállóknak és csak azért ők lesznek az új kormány, hogy a nép ne lázongjon az idegen hatalmak ellen. Eközben pedig a hadsereg megkezdi toborozni az új rendfenntartó szerveket, és megtanítja nekik a „világ leghatékonyabb harci rendszerét”. Ha kérdés merülne fel, akkor bármikor mondhatják, hogy hát akkor most nézz körbe, mi lenyomtunk benneteket, és mi ezt a rendszert gyakoroljuk, szóval nálatok, vagy a ti tradícióitoknál biztos jobb a mi tudásunk.

És akkor kiképzik őket, de persze nekik már nem tanítják meg a teljes egészet, hiszen akkor vissza foglalhatnák a saját országukat. Nekik a csak az ölés nélküli lebutított rendszert és taktikákat tanítják, na meg persze azt, hogy miként kell engedelmeskedni és úgy gondolkodni, meg parancsra végrehajtani a rend fenntartást, ahogyan ők fütyülnek.

Rendőri közelharc önvédelem

Ezután ezek az emberek a saját népüket, nemzetüket fogják Rendszabályozni az újonnan tanult technikákkal, az újonnan kapott szabályok szerint, aminek a következménye rengeteg belső feszültség, viszály lesz. Sőt, ezekben az országokban ahol ez a gondolkodás mód érvényesül, a nép nem tiszteli a rendőröket, hanem erőteljesen megveti őket.

Aztán amikor ez be lett mutatva, akkor azt mondják a többi országnak, hogy nézzétek, ezek az emberek eddig rosszul éltek, és mi lenyomtuk a rossz vezetőiket, majd megtanítottuk a harcművészetünkre a rendőreiket, akik utána ezekkel a módszerekkel fenn tartják a békét. Megtámogatják, néhány látványos videóval, és máris milyen népszerű lesz a vezetőknek ez a rendszer, hiszen milyen jól működik, és akkor úgy döntenek, hogy megtaníttatják a saját rendőreiknek is kötelezően…

Így azok elkezdik ezt a rendszert gyakorolni, amibe ugye már nincs benne a harcos valódi képessége, hogy ő bizony akár tetszik, akár nem élet halál ura. Az új módszerek folyamatos gyakoroltatásával szépen lassan kiveszik belőle a jó ember, aki valóban a REND-et akarja fent tartani. És csinálnak belőle, egy megalkuvó, meghunyászkodó, óvatoskodó, megvesztegethető, jellemtelen Rendőrt. (Tisztelet természetesen a kivételnek, akiket nem lehet ilyen módszerekkel manipulálni.)

Civil közel harc ? (Civilian CQC)

Aztán rá jöttek, hogy minden sarokra nem lehet rendőrt sem állítani, és mindenkit nem tudnak megvédeni, ezért kitalálták, hogy lebutítják még a rendvédelmi közelharcot is, és kivették belőle a feladásra kényszerítést és lezárásokat is, és maradt a földre vitel és a futás.

Civileknek nem is oktatnak többet, mert ezek a rendszerek nem azért jöttek létre alapvetően, hogy értékes ütőképes harcosokat, vezetőket neveljenek gyakorlóikból, akik valóban képesek megvédeni magukat, a családjukat, az országukat, hanem azért hozták létre őket, hogy engedelmes agymosott embereket csináljanak.

Tulajdon képpen önvédelmi szektákat hoztak létre, ahol agresszív kiképzői hangulattal hitetik el a résztvevőkkel, hogy azokkal a módszerekkel, amik eredetileg ugye harcművészetek voltak, vagyis az élet halál harcokra fejlődtek ki csata tereken, és sok gyakorlással, gondolkodás és megértés nélkül ezeket készség szintjén el sajátíthatják.

De kivették belőlük az ölést, a filozófiát, a lezárást és feladásra kényszerítést, meg az értékrendet is. Viszont komoly marketing és propaganda zajlik azért, hogy elhitessék az emberekkel, hogy képesek lesznek megvédeni magukat ezzel a módszerre, hiszen ez ennek, meg annak az országnak a hadseregének a rendszere… (Persze a fentebbi gondolat menetbe nem avatnak be senkit.)

Katonai közelharc önvédelem?

Ezeken a rendszereken belül a katonáknál is jól bevált csoport, csorda szellem kialakítását végzik elsőre, vagyis a bajtársiasság érzésének a kialakítása zajlik első körben, ahol mindenkivel elhitetik, hogy ő attól különleges, hogy oda jár, és mindenhol máshol szemét és elavult amit tanítanak. Az amerikai katonáknál figyelték meg először, hogy nem érdemes beavatni őket a miértekbe, és a kiképzés már arról szól mindenhol, hogy nem Amerikáért, vagy a családjukért harcolnak, hanem az osztagukért, akikkel együtt dobják be őket, különböző szar helyzetekbe, hogy oldják meg őket fegyverrel.

A cél pedig az, hogy a katonák ne azon gondolkodjanak, hogy itt vagyok 18-20 évesen erőm teljében, mi a francot is keresek én pl. Afganisztánban, Palesztínában stb, és lövöldözök a helyi lakosokra, hanem az, hogy felhergeljék őket, mert támadás érte a bázisukat, a csapatukat a bajtársaikat. Na meg persze az, hogy harcoljanak, és akár öljenek is egymásért, különben mind ott fognak elpusztulni és nem lesz idejük elmesélni a zsoldjuk elköltése közben, hogy mekkora hősök is voltak ők ott odaát…

Aztán ezekből az oktatókból lesznek az élelmesebbek, akik rá jönnek, hogy mi is történik velük, és néhány dolgot megváltoztatnak az általuk tanult rendszerben, és saját néven létre hozzák a x-edik NONAME CQC-rendszert, ők lesznek az alapítók, elkezdik az oktatói tanfolyamok tartását, és élvezik, hogy mától ők azok akik manipulálják és hamis önazonosságot adnak az  embereknek, nem pedig valamilyen ország valamilyen katonai alakulatának a valamilyen instruktorai. De persze azt nem tudják, hogy az amit tudnak, és csinálnak az már nagyon messze van attól ami eredetileg volt, és aminek valójában lennie kéne…

A Ninjutsu egy nagyon mély filozófiával rendelkező katonai, rendvédelmi és civil közel és távharcászati rendszer.

Mert a tradicionális ősi harcművészetek ezzel szemben, megőrizték a szellemiségüket, értékrendjüket, és legfőbb mozgató rugóik, mint ahogyan a Ninjutsunak is az, hogy értékes és jó embereket neveljenek, akik jó vezetők is egyben. Első körben mindenki a saját életét kezdi el vezetni, aztán egy jó családfővé válhat és a családját fogja vezetni, aztán ha elég kitartó, akkor az élet más területein is vezetővé válik. Mert a rengeteg féle gyakorlattal, ősi mozgás formával, melyekről egy „modern” rendszert gyakorlónak csak általában csak az a véleménye, hogy hát ez nem való semmire, olyan képességei alakulnak ki, amitől elkezdi átlátni a körülötte lévő világot. És nem csak, hogy átlátni, de össze szervezni és kreatívan alkalmazkodni, sőt vezetni is fogja tudni.

De a legkomolyabb különbség az, hogy a ninjutsu szellemisége és hozzá állása, legalábbis nálunk (HAN), hogy „Legyél olyan jó ember, hogy soha senki ne akarjon veled harcolni.” Ha viszont a harcig fajul a dolog, mert sem kedves szavakkal, ajándékozással, megvesztegetéssel, diplomáciával, fenyegetéssel nem tudtad megoldani a dolgot, akkor ott élet-halál küzdelemről beszélünk már. Vagyis úgy kell hozzá állnod, hogy vagy ő hal meg, vagy te. Ez a fellépés, és felkészültség egyébként a legtöbb esetben már bőven elég ahhoz, hogy a támadó elálljon szándékától, de ha mégsem teszi meg, akkor képesek leszünk őt valóban akár meg is ölni.

Ez azt jelenti, hogy harcközben nem tudhatjuk, hogy meg kell-e ölnünk az ellenfelet (sok ellenféllel szemben általában ez a helyzet.) vagy csak elég feladásra kényszerítenünk, vagy bőven jó, ha levittük a földre és elszaladunk. Mert egy harcos bizony képes a megfelelő szituációban a megfelelően dönteni.

Például, ha arra érünk haza, hogy a feleségünket és a gyerekünket akarják bántani, és mondjuk többen, akkor nem érdemes megvárni amíg ők támadnak, vagy tényleg tesznek valamit, hanem bizony nekik kell menni és minél gyorsabban minél többet megölni közülük, hogy nehogy véletlenül fel keljen az amelyiken túl értünk, és újra harcolnunk kelljen vele. Hiszen egyszerre egy ellenféllel érdemes csak dolgozni, és a több ellenfeles küzdelem alapja az a stratégia, hogy úgy mozogjunk, ha van rá lehetőségünk, hogy csak vonalban tudjanak érkezni, és semmi képpen ne egyszerre. Ehhez viszont minél gyorsabban ártalmatlanná kell tennünk, ami mozgás képtelenséget, eszméletlenséget, vagy halált jelent.

Aztán ha mondjuk már csak egy maradt, akkor azt az egy utolsót esetleg lefoghatjuk, és lezárhatjuk, amíg oda ér a segítség, de igazából nem érdemes ezzel bajlódni, hiszen egy intelligens harcos, tudja, hogy nem biztos, hogy halottak vagy eszméletlenek az ellenfelei, és feltételezi, hogy fel fognak kelni, és újult erővel fognak rá támadni.

Ha csak egy ellenfelünk van, akkor lehet lezárásos technikákat alkalmazni, de azt is csak úgy, hogy közben folyamatosan figyelnünk kell, hogy nehogy hátulról érkezzen egy haverja egy késsel, vagy sörös üveggel. Ezt nagyon kevés helyen tanítják, hogy egy lezárás bizony, ha minket is hozzá zár az ellenfélhez, vagyis ha kontrolláltuk őt, de úgy, hogy mi is oda vagyunk rögzítve, mert különben kiszabadul, akkor semmit nem nyertünk.

A megfelelő kontrollok a törés határos kontrollok, méghozzá azok közül is azok, amik kis erőfeszítéssel kivitelezhetőek, könnyű eltörni, vagy kárt okozni velük, hogy ha esetleg mégis felbukkanna a rendőrség kiérkezéséig a cimborája hátulról, akkor egy mozdulattal harcképtelenné tegyük a lezárt embert és a következő ellenféllel tudjunk foglalkozni. Pl legurulunk róla, és ezzel térünk ki az újabb támadás elől, de ugyan ezzel a mozdulattal törjük el a lezárt ellenfél kezét, lábát, nyakát stb…

Na meg persze játszik a földre vitel és a futás is, sőt nyilván ez a legjobb megoldás, hiszen a legbiztosabb módja annak, hogy túlélj egy küzdelmet az az, ha ott sem vagy. És fussunk amint balhé van, pláne, ha kés, vagy más eszköz van nála. De nagyon fontos megértenünk, hogy ha fejlődünk, és éljük az életünket, akkor egy idő után felelősséget kell tudnunk vállalni a családunkra, és bizony vannak olyan szituációk, amikor katonákká kell válnunk, különben tragédia lesz…

És ha olyan helyzetbe kerülünk, ahol nekünk katonáknak kéne lennünk, de nem sajátítottuk el és gyakoroltuk a katonák legfontosabb képességét, akkor igen nagy valószínűség szerint kudarcot fogunk vallani…

Mondom ezt úgy, hogy 1998-óta gyakorlom a ninjutsut, évente 5-6 alkalommal (2 havonta mindig jön valami, ha érdekel, az edzéseken ezekből a tapasztalatokból tanítok.)  aktívan használnom is kell, és még soha nem kellett megölnöm senkit. De mindig úgy tudtam bele menni minden szituációba, hogy ha szükséges lett volna, nem okozott volna problémát. Isten kegyéből pedig 20 éves korom óta nem maradtam alul egyszer sem egyetlen egy utcai szituációban sem. De tudom, ha nem ezen elvek szerint tanítottak volna nagyszerű mestereim, akkor lehet nem írhattam volna le neked ezeket a sorokat.

Persze most jöhet megint valaki azzal, hogy de hát a Ninjutsu is az Orvgyilkosok harcművészete stb, de azt hiszem ez ugyan ezeknek az embereknek a propagandája, amit csak azok hisznek és fogadnak el gondolkodás nélkül, akik nem értették meg azt amit ebben a cikkben írtam erről.

Szóval tanulj olyan rendszert, aminek jó az alap motivációja, különben csak egy harcos leszel „h”nélkül, akinek azt mosták az agyába, hogy ő egy Harcos. De igazából csak egy báb leszel az erőszak és manipuláció hatalmas színházában, nem pedig valódi önmegvalósított, önmagáért, a családjáért, és az otthonáért bármire kész Harcos!

A cikk az én véleményemet tartalmazza, amit azért írtam meg, mert a MMA Vs Ninjutsu cikk után többen is kérték, hogy fejtsem ki a gondolataimat ezzel is kapcsolatban. Természetesen vannak olyan emberek és olyan rendszerek, amik bár a fenti neveket tartalmazzák, de mégis kivételnek számítanak. Mert nem a rendszer számít, hanem mindig az oktató, az, hogy ő milyen ember és milyen szinten van.)

Sok szeretettel:

Horvát Ádám Ninjutsu és Jóga oktató

HAN

Ha tetszett Like, ha értékes oszd is meg!

, , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Milyen a jó vándorbot/ túrabot?

Milyen a jó vándorbot? Túlélő túra
A Vadonban mindig legyen nálad egy jó bot:

Az éves szokásos túlélő túrán amikor indulunk, az első lépés az eligazítás után, MINDIG , egy „vándorbot” vágása. A Vándorbot segít felfelé a hegyen, lefelé a hegyen, nem kell mindenért lehajolni, leguggolni, meg lehet vele mindent piszkálni amit találtunk. (Higiénia). Ráadásul rendkívül jó védekező eszköz mondjuk kutyafalkák ellen is. Persze manapság lehet már különböző túra boltokban különböző túra botokat kapni, amik általában alumínium csőből vannak, és amíg csak közkedvelt kiránduló helyekre járunk, ahol rengeteg a turista nyilván megfelelő is. De egy komolyabb, mászós, sétálós, ereszkedős túrához  alkalmatlan, mert nem bírja az oldal irányú terhelést. Vagyis könnyen hajolnak és törnek. Márpedig aki néha szeret körülnézni is az erdőben, és elhagyni a kijelölt, jól kitaposott turista útvonalat, azoknak a jó minőségű túrabot elengedhetetlen.

Mindenki elhagyja a kijelölt ösvényt?

Na és akkor persze lehet mondani, hogy hát én nem megyek le az útvonalról, meg csak azon fogok menni, de aki járt már valaha erdőben, főleg mondjuk egy Pilisiben, vagy más hegy-völgyes, dimbes-Dombos csodában, az tudja, hogy nem olyan nehéz benézni egy-egy turistajelzést, és eltévedni sem túl nagy probléma. De ha csak azt vesszük, hogy valaki legyen tényleg zseniális tér és idő érzékkel, meg tökéletes túra felszereléssel és egyensúly érzékkel megáldva, ő neki is hozhat olyat a sors, amikor bizony le kell térni az ösvényről.

Mondjuk amikor hív a természet. Vagyis ránk jön az üríthetnék, és nem szeretnénk estig magunkkal cipelni a terhet, akkor normális ember be megy valahova az erdőbe, és nem vizel, vagy székel az útra, vagy az út mellé. Persze aki tapasztalt erdőjáró, az tudhatja, hogy nagyon sok nem normális ember is jár az erdőbe, és kicsit sem érdekli, hogy esetleg kellemetlenséget okoz másnak azzal, hogy ott hagyja az efféle „nyomait”…

Az igazán meggondolatlanok, még be is takarják levéllel, vagy a másik nagy kedvenc, amikor egy nagy gombolyag wc papír masnival a tetején ott hagyják az úton a kis ajándék csomagot a következő arra járónak. (Azt meg gondolom nem kell ecsetelni, hogy milyen kellemetlen egy ilyenbe bele lépni az erdő közepén, ahol nem olyan egyszerű megszabadulni egy efféle ballépésektől.)

Tehát bátran ki merem jelenteni, hogy aki túrázni megy, annak bizony ha egészségesen szeretné élni az életét, le kell majd térnie az útvonalról, ha máskor nem, akkor amikor rá jön az inger, hogy meg szabaduljon a terhétől. Ilyenkor pedig egy jófajta vándor bot nagy segítség tud lenni, hiszen könnyű vele egy kis gödröt ásni, majd vissza temetni. Erre persze a boltokban kapható alumínium túra botok teljesen alkalmatlanok.

Aztán ha gubbasztás, vagy eltévedés közben megbotlunk, megcsúszunk, nagyon könnyen lehet vele támaszkodni, hiszen nem véletlenül a három lábú szék a legstabilabb konstrukció, és akkor is jól jön, ha esetleg vaddisznó, kutya falka talál meg bennünket menet közben. A legjobb természetesen ezek elől kitérni és nem a vadcsapásra cuccolni, de ha úgy hozza az élet, a vándor bot bizony egy fegyver kell, hogy legyen a kezünkben, amivel alkalomadtán jó nagyot oda tudunk sózni ha védekezésre kényszerülünk. Persze szoktak mindig lenni olyanok akik azt mondják, hogy mifelénk nincsenek farkasok, medvék stb, de vaddisznó, szarvas, veszett kutya (ember), róka  bármikor az utunkba akadhat, és nem baj ha van nálunk valami amivel távol tudjuk tartani.

Ezért aztán itt vannak a szerintem legjobb vándorbot paraméterei:

Milyen a jó vándor bot:

HOSSZA:  Minimum csípő magasságig és, vagy max. az alsó lengő bordákig. Hosszabbat nem érdemes, mert erdőben, csalitban a hosszabb inkább akadályoz mint segít. Japánul, Bo, vagy Jo méret maximum.

VASTAGSÁGA:  Minimum 3cm. De az ideális fegyverforgatás szempontjából az amit épp átérsz, vagyis mikor marokra fogod, akkor a hüvelyk ujjad rá zár a mutatóujjad felső ujjpercére. (egyéni.) Annál vékonyabb, hogy a felső ujjperc tövét eléred a hüvelyk ujjaddal, semmi képpen ne legyen, mert nem lesz stabil a fogása. (Az a városi sétapálca kategória már.)

ANYAGA: igazából teljesen mindegy, az a lényeg, hogy frissen legyen vágva, és ne a földről felszedve. A Földről felszedett botok általában már korróziónak indultak és meggyengült a struktúrájuk. A friss, ilyen vastagságú vándor botok tökmindegy milyen fából vannak kibírnak elég sok vándorlás közben rájuk nehezedő terhelést, valamint nem törnek el ütés közben. Természetesen a legjobb, a bükk, vagy tölgy.

FONTOS: Ha valaki nagyon fabarát és semmi képpen nem akar friss ágat vágni magának, akkor keresgélget, de egy élő fára csapjon amekkorát csak bír a kiszemelt eszközzel, hogy kiderüljön alkalmas-e vándor botnak. Nyilván, ha eltörik, akkor nem az… (Egyébként ami magától esik le a fáról, az már általában nem alkalmas, úgyhogy gyorsan be szokták látni a természet védők is, hogy bizony friss ág a legjobb…) Ha sajnálunk vágni, menjünk be túra előtt egy faáruházba, és vegyünk magunknak, pár ezer forintért kaphatunk készen ilyen botot, általában kerítés lécnek árulják. Valamint ne dobjuk ki a régit, és így évekig szolgálhat minket egy-egy megfelelő bot.

FORMA: Egyszerű legyen mint a bot, vagyis ne legyen rajta semmi göcsört, ág, elágazás. Művész beállítottságúak szoktak meghagyni rajta elágazásokat, de ezek csak problémát okoznak, főként harc közben. Tehát felejtsük el a három ágú, vagy szigony végződésű botokat, és egyenes legyen. Aztán semmi képpen ne legyen szögletes, hat, vagy nyolc szögletű, mert meg foglyuk utálni. Maradjunk simán a bot, azaz kör formájúaknál.

Jó, ha nem vékonyodik egyik vége fele sem, de ez általában nem kivitelezhető, vagy elég sok keresgélést igényel. Ha mégis csak ilyeneket találunk, akkor az alsó fele legyen a vastagabb. Késsel érdemes gömbölydedre, ergonomikusra faragni, hogy ne legyen rajta olyan rész sehol, ahol kellemetlen, vagy szálkás, vagy bök, vagy szúr. (Pont azért, mert amikor megcsúszik az ember, vagy épp harcolnia kell vele, akkor elég fontos, hogy ne verje szét a saját kezét.)

Jó túrázást!

Szeretettel:
Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató

 

Oszd meg, ha szoktál túrázni!


Szólj hozzá, ha van még valami amit kihagytam!

 

Ha velünk tartanál a következő Túlélő túrára, akkor itt vannak a további részletek és a jelentkezési lehetőséget is itt találod

, , , ,

Nincsenek hozzászólások

Ölni vagy Élni? Lágy vagy kemény stílus a Ninjutsu? Avagy a harcművészet és önvédelem alapja.

Komoly vitákat vált ki a harcművészet különféle gyakorlói között, hogy miről is szól a harcművészet. Egyesek szeretik a művészeti oldaláról megközelíteni a dolgot és a harci részét csak mint valami régi múltbéli ősi emlék, vagy tradíció szemlélni. Szeretik felvenni a szépen vasalt makulátlan ruhájukat és a formákat gyakorolni.

lágy vs kemény, ölni, vagy élni, ölni és élni, harcművészet, önvédelem.

Na meg van egy ritkább, és kevesebb emberből álló csoport, akik úgy álnak hozzá, hogy a harc az semmi más, mint küzdelem életre halálra, és ezt igyekeznek egyre mélyebben, egyre hatékonyabban művészi szinten csinálni.

A kettő között a különbség pedig nem más mint a kényelem és a fájdalom. Hiszen ha a harcművészetből kivesszük a fájdalmat, akkor egy kényelmes mozgás formát kaphatunk. A kérdés viszont az, hogy vajon melyik az amelyikkel elérjük azt a célt amiért eredetileg lementünk edzésre.
Mindkettő jó valamire, de egyik sem létezhet a másik nélkül.

Gyakorlás közben nem öljük meg egymást, nem nyomjuk ki a másik szemét, vagy szabjuk le a heréjét valakinek, és a nyakát gerincét, karját sem törjük el. De ugyan így az inakat sem szabjuk el, vagy az izmokat sem tépjük, vágjuk szét stb…

Viszont nagyon fontos, hogy elmenjünk azokra a határokra, ahol mondjuk még nem tört el, de már majdnem, és utána ezen a határon gyakoroljunk folyamatosan, vagyis a technika kezdetétől olyan kontrollt tartsunk fel, vagy igyekezzünk fenntartani, amitől az ellenfélnek nincs más választása, mint megadni magát.

Ezt tapasztalataim szerint egyetlen egy módon lehet harcközben kivitelezni, méghozzá úgy, hogy olyan helyzetbe hozzuk, ahol érzi ő is, hogy bizony ha nem adja meg magát, akkor meg fog halni. Ráadásul, ha tényleg nem akarja fel adni a harcot, akkor nekünk is rendelkeznünk kell azzal a képességgel, hogy akár az életét is képesek vagyunk elvenni valakinek a legvégső esetben.

És itt a hangsúly mindig a legvégső eseten van. Hiszen egy valódi harcművésznek, olyan jó és erényes embernek kell lennie, hogy soha senki ne akarja bántani. Ha erre az életre törekszik, akkor viszont minden joga meg van ahhoz, hogy végszükség esetén valóban öljön. És nem azért mert megkapta a képességet, hiszen azt manapság a legtöbb helyen bármilyen bűnözőnek oda adják. Sőt nem is kell elmenni semmilyen harcművészetet tanulni, egyszerűen elég egy kés, vagy pisztoly és már meg is van a tudás, nem kell hozzá éveket edzeni és gyakorolni.

Ez persze egy rendkívül erőszakos és agresszív hozzá állásnak tűnhet a másik oldal gyakorlói számára, akik inkább a fájdalommentes és kényelmes gyakorlást választották. De ott általában olyan emberek vannak, akik az akció filmeken kívül nem sok valódi küzdelmet láttak, nemhogy részt is vettek volna ilyenben. Amitől ők nem lesznek se többek, se kevesebbek, sőt némelyikük még büszke is rá, hogy egész életében soha nem kellett verekednie, mindig el tudta kerülni valahogy.

A szentimentális harcművészetek, illetve inkább úgy mondom, hogy szentimentális harcművészet oktatók és gyakorlók, hiszen ez nem irányzat függő, mert ismerek komoly Aikidóst is, meg Ninjutsust is például, akik az élet-halál harcot gyakorolják és tanítják, vagy ugyan így ismerek olyan Karatést is akit az ovisok közé sem mernék beküldeni, szóval ez inkább tényleg ember függő. A magam részéről azokat kultiválom a társaságomban, akik a harcművészetet, mint élet halál küzdelmet gyakorlják, mert meggyőződésem, hogy ez az egyetlen olyan forma amitől fejlődik a lélek a szellem és a test is. A fájdalommnetes gyakorlás, csak az egót erősíti. Azt viszont az egekig képes felemelni.

A Harcművészetek nem ölni tanítanak, hanem élni. (Egy régi edző társam után szabadon.) Az eredeti mondat úgy hangzik, hogy „a Ninjutsu nem ölni tanít, hanem élni”. Ezt sokan félre értelmezik, és azt gondolják, hogy akkor nem is kell gyakorolni az ölést. Mert ölni nem jó. Ami természetesen igaz is. elvenni valakinek az életét, az valóban nem jó és törekedni kell rá, hogy soha nem kelljen ölnünk. De ettől függetlenül az ölésen keresztül tudunk fejlődni az életben. Pláne akkor, ha valaki valóban az életünkre tör. Hiszen ha valaki meg akar ölni, akkor ott elég szentimentális dolog úgy harcolni, hogy de mi életben szeretnénk hagyni őt, hiszen az általa adott energiát fordítjuk felé vissza, így ha meg akar ölni, akkor meg fog halni, ha jól csinálom. (Ez nem csak az Aikido egyik alap elve, hanem minden valamire való csatatereken fentmaradt harcművészet, ahol tudták, hogy az emberi erő véges és órákon, napokon át folyamatosan harcolni csak úgy lehet, ha nem a saját energiánkat használjuk fel a harchoz.)

Természetesen sok-sok év gyakorlás után el lehet jutni arra a szintre, hogy nem feltétlenül kell megölnünk az életünkre törő agresszort, de ez már nem a kezdő szint. Ennek ellenére elvétve akad olyan Dojo, bármilyen irányzatról is beszélünk, ahol ezt így ebben a formában gyakorolják, vagy tanítják. Mindenhol a haladó szintet igyekeznek átadni, hiszen most béke idő van, és béke időben a békés embereknek nem túl jó érzés, ha a halállal, vagy az öléssel kell foglalkozniuk. Ettől természetesen rendkívüli hír értékre, és nagyon sok követőre tud szert tenni egy-egy irányzat, és ők meg nem átallanak az embereket tele pumpálni bizonyos összegekért különböző fokozatokkal, rangokkal, akik ettől elhiszik, hogy harcosokká váltak fájdalom nélkül.

Ezek az emberek utána pedig rendszerint büszkék lesznek, hogy milyen nagy tudásuk van, mert már 20 éve edzenek, és most már legalább 10 danjuk van…

Az az egy apró probléma van ezzel, hogy ezek az emberek általában hobbi harcosok, vagyis van egy munkájuk, aminek a legtöbb esetben semmi köze a harchoz, és 20 éve heti 2 edzésen részt vesznek, és már csak a kitartásukat értékelik a rangokkal.

Csak a ninjutsun belül ismerek olyan oktatókat, akik nem „vicceskedik, meg csinosgatják el a technikákat, mert esetlegesen olyan a munkájuk, ahol rendszeresen használniuk kell a harcművészetüket is. Vannak testőrök, Rendőrök, Katonák, Kormányőrök, és még a titkos szolgálatnál is olyan emberek akik ezzel foglalkoznak, és természetesen nem csak Magyarországon. Ezek az emberek, általában rendkívül csendesek és szerények, és csak szem lesütve hallgatnak, amikor a magasrangú „Hobby Ninják” neki állnak leszólni a harcművészetüket, hogy bizony ezt a világ más részein, nem így csinálják, hanem sokkal kecsesebben és finomabban.

Régen haragudtam ezekre az emberekre, és engedtem, hogy a düh mételye rágcsálja szívem. Nem, nem azért haragudtam, mert irigyeltem a rangjukat, vagy a tanítványaikat. Egészen egyszerűen azért, mert sajnáltam azokat az embereket, akik le mentek hozzájuk, hogy megtanulják megvédeni magukat, ők elődták a nagy dumájukat, a laikusok meg elhitték, hogy akkor amit kapnak az az amit szerettek volna kapni.

De az igazság az, hogy mindenki, minden motiváció arra az egy puszta vágyra alapszik, hogy ha élet-halál szituációba kerülünk, akkor mi legyünk azok akik túléljük.

A magam részéről, hogy a jógát is gyakorlom és tanulmányozom, sokszor taláélkozok szörnyülködő emberekkel, akik egyszerűen nem tudják össze egyeztetni, hogy a jóga és a ninjutsu miként fér meg egymás mellett. Pedig ha tudnák, hogy a jóga olyan mélységeiben tartalmazza az élet energiáknak az áramoltatásának a tudományát mint semmi más, amit ugye manipulálunk harc közben is, akkor nem lennének ezirányú kétségeik.

Az agresszió, nem jó vagy rossz. Az agresszió egészen egyszerűen itt van bennünk, és itt van körülöttünk ebben a világban. Hol megnyilvánul, hol elbújik. De igazából, ha egy épeszű ember tanulmányozza mondjuk meditáció révén a létezését, akkor szembesül vele, hogy a testünkön belül is rengeteg agresszív folyamat zajlik egyszerre, hiszen a baktériumok, és kórokozók folyamatosan harcolnak az immunrendszerünk alkotóival, és mi magunk is minden lélegzet vételünkkel milliárdnyi apró élőlényt pusztítunk el. Hogy a táplálkozásról már ne is beszéljünk. Persze tök jó, hogy ha kedvesek meg aranyosak tudunk lenni, meg a körülöttünk lévők is kedvesek és aranyosak, viszont nagyon fontos tény, hogy amikor egy olyan szituációba kerülünk, ahol akár a mi, vagy mások élete a tét, akkor ott senki sem lesz kedves meg aranyos, meg finom és lágy velünk.

Természetesen nem azt mondom, hogy csak azok a dojok a jók, ahol minden edzésen rommá szarrá verik egymást az emberek, hiszen annak sincs túl sok értelme.

A magam részéről abban hiszek, hogy lassan, finoman és lágyan tanulunk, aztán az így megtanult dolgokat elkezdjük alkalmazgatni szépen finoman, mígnem egyszer csak gyakoroljuk a harcot is, rendesen úgy ahogy az van, szabályok és védőfelszerelés nélkül, és akkor meg kiderülhet számunkra és az oktató számára is, hogy ért-e valamit a gyakorlásunk vagy nem.

Mi a helyes arány? Gyakorlás közben mi más lenne a helyes arány, mint az 50-50%. Harcközben viszont fontos tudnunk, hogy mikor mire lesz szükségünk. Hiszen ott a cél a minél több lágy alkalmazás, hiszen nem tudhatjuk, hogy hány elleféllel kell megküzdenünk még, és a lágy technikák nem olyan fárasztóak. Viszont ha valaki sosem gyakorolt keményen, akkor soha nem fogja tudni érezni azt ami a túlélés alapvető feltétele, hogy el tudja dönteni, hogy mikor melyiket érdemes alkalamzni.

Hiszen, lehet, hogy az ellenfél olyan erős, hogy nemhogy lágy technikákat nem tudunk, de még ha az erőnket használnánk sem kerekedhetnénk felül rajta. Ilyenkor pedig furfanghoz kell folyamodni, vagyis érdemes elővenni egy fegyvert, hogy valamivel több esélyünk legyen. A hangsúly itt pedig az esélyen van.

Na meg persze ne felejtsük el, hogy „a legbiztosabb módja annak, hogy túléljünk egy küzdelemt, az, ha kimaradunk belőle.” Persze amikor a feleségünket akarják megerőszakolni, vagy a gyerekünket felgyújtani, akkor elég ostoba dolog így dönteni, pláne ha tisztában vagyunk azzal, hogy mi is egy férfi, egy családfő kötelessége. Na meg persze azokat a szituációkat se felejtsük el, amikor barátaink, vagy egyéb más rokonaink szorulnak segítségre.

Van egy ősi mondás:

„Ha a jó tétlen, akkor a gonosz győz…”

Végkövetkeztetésként pedig annyit mondanék, hogy:

„Nem a lágyság és a keménység között kell választanunk hanem azt kell tudnunk eldönteni, hogy mikor melyik pillanatban melyiket alkalmazzuk, és mikor kell váltanunk.” -HAN-

Szívemből kívánom, hogy soha ne kelljen egyetlen harcművésznek sem élesben alkalmaznia azt amit tanult. (Pláne amit nálunk) De azt is szívemből kívánom, hogy ha mégis alkalmaznia kell, akkor valóban képes legyen rá.

szeretettel:
Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató.

, , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Paranoia Vs Tudatosság. Avagy mi a különbség a veszélyforrások keresése és a rettegés között?

Mostanában több fórumon is téma lett az önvédelem, illetve az önvédelem alap elveinek gyakorlásának hatása az életünkre. Ezek közül is főleg az az elv, hogy „Mindig legyél harcra készen” vagyis mindig nézd, keresd a veszélyforrásokat.

ninjutsu önvédelem

A női önvédelem tanfolyamon szokott főleg elő kerülni, hogy azzal, hogy az ember egyfolytában figyel, és kiélezett érzékekkel közlekedik az utcán, nem épp bevonza-e magának a bajt, mivel ezen meditál?

Illetve nem paranoia-e az, hogy valaki az utcán egyfolytában azt nézi, hogy minden rendben van-e körülötte?

A válasz természetesen olyan mint a rózsa lekvár. Amíg nem kóstoltad, addig halvány elképzelésed sincs arról, hogy milyen lehet. Ráadásul ha megkóstoltad sincs semmi garancia rá, hogy jó rózsa lekvárt ettél.

Sosem fogom elfelejteni a Nagymamám Rózsa lekvárját, amit vajas kenyérre kenve adott nekünk, és a konyhája ablaka alatt álló hatalmas rózsabokorról leszedett virágokból főzött. Isten nyugosztalja, magával vitte a sírba a receptet. (Tudott egyébként ibolya lekvárt is csinálni…) Mindig csak kis üvegekbe csinált, hiszen a virágokból főzött lekvár az a kevés virág miatt mindig is kuriózumnak számított.

Aztán pár éve egy török boltban találtam rózsa lekvárt, és egyből össze futott a nyál a számban. Persze a borsos ára ellenére megvettem, és nagy elánnal nyitottam ki otthon, hogy akkor újra érezhetem azt a különleges ízt. De persze az üvegben valami enyhén rózsa illatú egészen más állagú dolog volt.

aluljaro ninjutsu önvédelem

Szóval ugyan így amiről írni fogok, az csak egy olyan dolog amit csak az érthet meg, aki kipróbálta és meglépte az életében azokat a kapukat amiket meg kell…

Amikor valaki a rózsaszín kis életében szembesül azzal, hogy bizony az erőszak itt jár közöttünk, sőt megérti, hogy ebben a világban minden élő, csak egy másik élő létezésének a kioltásával tarthatja fent magát, akkor először megfogalmazódik benne a gondolat, hogy lehet, hogy nem tudná magát megvédeni, ha esetleg valaki megtámadná.

Persze mindentől nem lehet megvédeni magunkat, és minden támadásra nem lehet felkészülni, például atom támadás esetére nem rég cseréltem le apukám verzióját, hogy ha atomfelhőt és villanást látok, akkor fehér lepedőben kezdjek el kúszni a temető felé, hogy jusson nekem is még hely. Most már inkább meditációba merülnék, hogy a megfelelő tudat állapotban hagyjam el ezt a testet…

aluljaro ninjutsu önvédelem

Viszont a legtöbb eset ellen igen is fel lehet készülni, illetve a legtöbb esetet el lehet kerülni. Természetesen azok akik rablásból és fosztogatásból tartják fent szánalmas kis életüket, így is meg úgy is fognak maguknak prédát találni, de a legtöbb ember számára a lényeg az, hogy ne ő legyen az áldozat. Ez egy nagyon önző és rossz mentalitás, és tulajdon képen ez az a közöny, amivel mostanában több videó is foglalkozik, hogy az emberek simán végig nézik, ahogy kirabolnak, vagy agyon vernek másokat.

Ez a közöny persze legtöbbször félelemből és rettegésből táplálkozik, de ez rajtunk nem segít és persze lehet, hogy rajtuk sem, hiszen a rabló, lehet következőnek hozzájuk is oda megy ha látja, hogy épp csak a nyál nem csorog ki a szájukból ahogy nézik, hogy mi történik. A legtöbb esetben nemhogy nem fognak a körülötted lévő emberek beleavatkozni és a segítségedre sietni, hanem inkább fej elfordítva fognak elhúzni onnan, hogy nehogy nekik is bajuk legyen. Ha valaki legalább odáig eljut, hogy a rendőrséget hívja, akkor az már egy nagyon különleges embernek számít. De persze ettől még egy komolyabb veréstől, vagy szurkálástól nem fog megvédeni ez sem, hiszen mire a rendőrség oda ér, addigra már vége a történetnek, és talán még nem a te történetednek…

Ebből az következik, hogy érdemes elkerülni az ilyen szituációkat, a feltételezhetően ilyen embereket, és azokat a helyeket ahol ilyen dolgok történnek.

Ehhez viszont figyelni kell. A figyelés pedig egy komoly munka, és rendkívül fárasztó tud lenni eleinte, nem beszélve arról, hogy az ismerőseink és barátaink könnyen gondolhatják, hogy paranoiásak vagyunk. Sőt az is lehet, hogy ha elkezdünk figyelni, és potenciális veszélyforrásokat keresni, akkor olyan dolgokra leszünk figyelmesek a környezetünkben, baráti körünkben, ami cseppet sem fog tetszeni, és könnyen előfordulhat, hogy más típusú emberekhez kezdünk el vonzódni, és bennünket is más fajta látásmóddal rendelkező emberek kezdenek el érdekelni. Szóval tovább csak akkor olvasd, ha nem félsz a változástól, az egyetlen biztos dologtól ebben a világban…

Mi az előnye annak, hogy ha figyelek?

Az első előnye az, hogy a hiedelmekkel ellentétben, ez csak pár hónapig fárasztó, egy idő után automatikus készséggé válik és nem kell erőfeszítést tenni rá, hanem ösztönösen figyelni fogunk a zajokra, tekintetekre, mozdulatokra, na meg arra, hogy kit és milyen közel engedünk magunkhoz-stb. .

A Második előny az, hogy igazából hacsak foglalkozásunkból kifolyólag nem vagyunk tényleges veszélynek kitéve nap mint nap, akkor elég kevés esélye van annak, hogy valóban támadókat veszünk észre. Ellenben egy csomó minden mást is észre fogunk venni, ami meg jó és szép. Sokkal jobban ki tudjuk használni a lehetőségeinket akkor, ha a megfelelő tudatossággal körültekintővé válunk, mintha a telefonunk képernyőjére tapadva zombulunk az utcán.

Például, ha a mesterlövészeket keresed a tetőkön, vagy az ablakokban, akkor mivel elég ritka, hogy mesterlövészek vannak tényleg a tetőkön, észre veheted, hogy milyen szép az ég, vagy a házak homlokzata. Budapest például kifejezetten gyönyörű város ilyen szempontból. (Ha ezt olvastad, írd meg kommentben, hogy hol melyik városban szépek még a homlokzatok, hátha egyszer arra járok, és majd eszembe jut, hogy itt érdemes sétálni az utcán, mert gyönyörű épületek vannak.)

De ez csak egy elég szélsőséges példa, igazából ránk mezei halandókra sokkal jobb hatással van, ha mindig bezárjuk az ajtót, teljesen mindegy, hogy milyen kerületben és körülmények között lakunk. Mindig nézzük, hogy ki mit vesz elő a zsebéből, falnak vetett háttal utazunk a bkv-n stb…

Figyeljük a figyelőket, vagyis keressük azokat az embereket, akik szemmel láthatólag vadásznak. Ezt egyébként egy idő után akkor is képesek leszünk megérezni, ha ők leplezik a vadászatukat.

Ha egy kisebb csoport jön akkor át megyünk a túloldalra, főleg, ha hangoskodnak, vagy részegek, de ugyan így érdemes tenni, ha csak ketten vannak és vagánykodnak. Persze a legtöbb esetben a turisták csoportjai és a különböző csoportok is békések és barátságosak. De ettől függetlenül érdemes kikerülni őket, és nem közöttük elmenni, mert elég, ha csak egy hülye van köztük…

Persze ez sem mindig igaz, hiszen ha van lélek jelenlétünk, akkor épp az ilyen tudatos figyelésünkkel akadályozhatunk meg, előzhetünk meg bűncselekményeket, méghozzá a rendőrség értesítésével.

Pár éve például a Népszínház (8ker) utcában kért tőlem tüzet egy részeg, majd amikor közöltem vele, hogy nem dohányzom, akkor megőrült, el kezdett ordibálni, elővett egy kést, és az ingét hátra tűrve egy tokba bújtatott pisztolyért nyúlt. Szerencsére olyan részeg volt, hogy nem tudta kivenni, és amíg le pillantott a pisztolyra, beugrottam a mellettünk lévő busz mögé, majd körbe futottam, hogy szemmel tarthassam, és hívjam a rendőrséget.

Főleg mert ha velem ilyen kötözködő, akkor valaki más sokkal rosszabbul is járhat. Persze elővette a stukkert, és jött volna utánam, de már a busz mögül láttam, hogy szemmel láthatóan azt gondolta, hogy megijedtem és elszaladtam a másik utcába.

Aztán hívtam a rendőröket, hogy van itt egy részeg, aki késsel meg pisztollyal fenyegetőzik. Mivel nem értek oda a helyszínre, így a megfelelő távolságból követtem. Villamosra szállt, és a Nyugati aluljáróban fogták el a rendőrök. Szerencsére csak játék pisztoly volt nála, de a kés az azért igazi volt. Végig forródróton beszélgettem a diszpécserrel, hogy éppen merre vagyunk.

Azóta kérdezték páran, hogy ennyi év Ninjutsuval a hátam mögött, miért nem tettem ártalmatlanná, és persze fejben én is újra játszottam az eseményeket. De mivel ez volt a leg kockázat mentesebb megoldás, azért ez volt a helyes. Ha bántani akart volna valakit az utcán, az más helyzet lett volna, akkor muszáj lett volna tennem valamit, még akkor is, ha a régi törvények voltak érvényben, mert ez a jogos védelem törvény megváltoztatása előtt volt, ahol valószínűleg engem is letartóztattak volna és a bíróság azon morfondírozott volna, hogy vajon tudtam, hogy játékpisztoly van nála, vagy nem mielőtt eltörtem a kezét-lábát…

De ilyen nagyon ritkán van. Olyan viszont rendszeresen, hogy gyönyörű helyeket veszek észre, azért, mert elnéztem arra is, hogy nincs-e ott éppen veszélyforrás. Szoktam találni dolgokat amik olyan helyeken hevernek ahova senki más nem fordul. Észreveszek boltokat, amikről nem is tudtam, hogy léteznek, és könnyebben veszem észre az ismerőseimet az utcán, mint ha csak a saját fejembe, vagy a telefonomba zombulva léteznék. Egyszóval, mivel sokkal több a jó ember és a kedves dolog ebben a világban, így könnyebben veszem észre ezeket a pozitív dolgokat.

A mindig harcra készen jelmondatnak ráadásul az az előnye is meg van, hogy mindig egyenesen kihúzom magam, javul a tartásom, sokkal egészségesebb vagyok, mert nem nyegléskedek el egyetlen pillanatot sem, hanem mindenhol határozottan mozgok és viselkedek.

Aztán ezeknek a következménye az is, hogy az élet más területein is sokkal körültekintőbb és megoldás orientáltabb munkára vagyok képes, ráadásul minden évben van két olyan eset amikor többen bántanak valakit, vagy egy fiú rángat egy lányt. Ezekben az esetekben már csak elég oda mennem és pár mondattal elintézni a dolgot, hogy ne egy legyek a sok hétköznapi járó kelőből, akik mind elmennek az erőszak mellett az utcán anélkül, hogy megpróbálnának tenni ellene valamit.

Egyszóval bár eleinte paranoiának tűnhet, hogy keresed a veszélyforrásokat és tudatos vagy a nálad lévő eszközökről, sőt úgy válogatod össze magadnak a felszerelésedet, hogy nem baj, ha tudsz a kulcstartóddal is verekedni, van nálad egy 8cm-nél rövidebb kés is, meg egy gázspray biztos ami biztos, amikor szituációba kerülsz, ezek a dolgok akkor lesznek fontosak.

A szituáció, pedig jöhet bármikor bármelyik pillanatban. Ha választhatok, hogy felkészülten érjen, vagy felkészületlenül, akkor én a felkészültet választom, hogy ne az én családom legyen az aki hiába vár haza…

, , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Hősök vagy orvgyilkosok voltak a legendás ninják a Ninjutsu gyakorlói?

Rengeteg legenda, film, történet kering a világban a legendás ninja harcosokról. Megítélésük más és más társadalmi rétegenként. Horváth Ádám ninjutsu önvédelem oktatót, a Bhima Dojo vezetőjét kértük meg, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre.

1237015_217765598419094_19611717_n.jpg
Kik voltak a ninják – „jók”, vagy „rosszak”?

A jó és a rossz fogalma mindig értékrendtől függ. Valószínűleg a Ninjutsu gyakorlóinak a ninjáknak is ezért kétes a megítélésük. Hiszen nem mindegy, hogy melyik oldalon állunk, vagy álltunk a történelem folyamán.

Valahogy ugyan úgy, mint ahogyan alakult a tankönyvek tartalma Magyarországon az Oroszokkal kapcsolatban. Én például emlékszem, hogy a rendszerváltás előtt még úgy tanultuk, hogy a felszabadító hadsereg, aztán a rendszer váltás után már megszálló hadseregként, és csak az Isten tudja, hogy épp most melyik nézetet tanítják az iskolában róluk.

Ugyan így voltak a Ninják is. A feudális Japánban olyan szinten elfajultak a dolgok, hogy a hétköznapi embereket a szamurájok sokszor nem is vették emberszámba. Szamuráj természetesen pedig általában csak születés útján lehetett valaki és nem ártott, ha volt pénze is finanszírozni ezt a létezést. Hiszen szamurájnak lenni nem volt olcsó mulatság. Kellett hozzá egy jó minőségű páncél, egy jó minőségű kard, kiváló mesterek, akik megkérték az árát a tanításuknak, na meg egy ló. De ha csak az első három közül valami hiányzott, akkor nem sokáig szamurájkodhatott az ember, hiszen jó páncél, jó kard, és tudás nélkül könnyen ott hagyta a fogát egy-egy szituációban. Éppen ezért a szamurájok is mindent megtettek, hogy minél többet tanulhassanak és gyakorolhassanak, vagy minél több katonájuk legyen aki megvédi őket. Néhányan közülük elcsúsztak abba az irányba, hogy sanyargatták az uralmuk alá esőket, hogy minél több pénzt szerezzenek maguknak, amivel minél több befolyást, tudást, vagy katonát vehettek maguknak és ebből konfliktus helyzetek alakultak ki.

Ráadásul a szamurájok is folyton háborúztak, vagy párbajoztak egymással. De akkor mi alapján döntjük el, hogy melyik szamuráj volt a jó, és melyik volt a rossz?

Szóval voltak olyan emberek, akik szegények voltak, nem voltak születési kiváltságaik, jó minőségű fegyvereik, de nem hagyták magukat meggyalázni, sanyargatni, és a rendelkezésükre álló eszközökkel harcoltak elnyomó uraik ellen, hogy megvédjék a saját tulajdonukat, családjukat, szeretteiket. Tulajdon képpen azokról az emberekről beszélünk, akik sima polgárok voltak egy zsarnoki uralom alatt, de harcoltak az igazukért és az elnyomás ellen. Ők voltak azok akiket Ninjaként emlegetünk. De természetesen voltak olyan szamurájok is, vagyis nemesek akik ismerték és gyakorolták a ninjutsu művészetét, de nem ők voltak többségben.

Az eszközeik meg ebből kifolyólag, hogy általában nem tudtak drága kardokat és páncélt venni maguknak, inkább a kreativitás és a hétköznapi használati tárgyak voltak. (Erre a végén még visszatérünk.) Ezekkel az eszközökkel pedig ostobaság lett volna neki menni szemből egy jól képzett, jól felfegyverzett és jól felkészült szamurájnak, hiszen valószínűleg alul maradtak volna a küzdelemben. Ezért megkeresték azokat a pillanatokat amikor a szamuráj gyenge volt, és valamilyen fondorlatos módon csalták tőrbe.

Természetesen ezek a módszerek nem tetszettek a szamurájoknak, a hatalmon lévő rétegnek, mert nem mindegyikük volt olyan jó ember, hogy ne lett volna mitől tartaniuk, vagy ne lett volna mindegyiküknek olyan ellensége aki meg akarta volna ölni, ölteni. De hát hol van arra példa a történelem folyamán bárhol a világban, hogy egy diktátor szereti a szabadság harcosokat?

Ninjutsu egy olyan harcművészet, ami a gyengeségből kovácsol erőt, és a hátrányból előnyt. Ezt a művészetet használták a Ninják, és ugyan ezt használjuk ma a Ninjutsu önvédelem gyakorlása közben. Természetesen köztük is biztos akadt olyan akit megrészegített a hatalom, vagy a gazdagság utáni vágy, vagy más helyzet miatt arra kényszerült, hogy úgy használja a ninjutsut ahogy nem kéne, de ugyan úgy ahogy voltak jó és rossz szamurájok, ugyan így voltak jó és rossz ninják is. Mert a Ninjutsu nem jó vagy rossz. Az emberek jók és rosszak…

Sokkal fontosabb az, hogy ez egy ősi harcművészet, mely folyton változik és újra és újra megújul, átalakul, alkalmazkodik hely és idő körülmény szerint. Így ma már a Ninjutsu Önvédelem gyakorlói nem használják rosszra a tudásukat, sőt nagyon sok helyen a világban különböző katonai, vagy rendfenntartó egységeknél szolgálnak, hogy a jót és értékeset védjék meg.

HatsumiSensei a jelenlegi nagymester szavaival élve „A Ninjutsu nem azt tanítja, hogyan ölj, hanem azt, hogy hogyan élj.”

Volt-e szerepük a japán történelem „alakulásában”?

Természetesen volt szerepük a Japán történelemben. Tulajdon képpen a világ első hivatalosan ismert és fent maradt speciális katonai egységéről beszélünk. Hiszen a Ninják egyszerre voltak katonák, kémek, vagy bármi más aminek álcázniuk kellett magukat egy-egy küldetés folyamán. Úgy is mondhatnánk, hogy ahova nem jutottak be a Szamurájok, oda bejutottak a Ninják.

Nem túl sok történelmi feljegyzés maradt a Ninjáknak nevezett harcosok ténykedéseiről, és ezek is csak egy bizonyos korszakban említik őket mint ninják. Hiszen manapság már nem fekete gí-ben és maszkban működik ez a harci stílus, hanem továbbfejlődött. De az alapelvet átvették a világ számos országában működő speciális katonai egységek. Leginkább a Kommandósok, akik ugyan úgy speciális fegyvereket, technikákat használnak és eltakarják az arcukat, hiszen nem akarják, hogy felismerjék őket és így veszélybe kerüljön a családjuk.

Azt, hogy mekkora szerepük volt a Ninjáknak a történelemben, konkrétan felmérni elég nehéz, hiszen akik Ninjaként tevékenykedtek és jók, mármint ügyesek voltak, róluk nem derült ki soha, hogy ninják voltak. De tudjuk például, hogy azok a nagymesterek akiken keresztül fenn maradt a Ninjutsu, ők hol mikor milyen háborúkban harcoltak, hiszen saját tapasztalataikat adták tovább a tanítványaiknak.

Takamatsu Toshicugu sensei, aki a jelenlegi Soke oktatója volt, egy híres és elismert harcművész volt, de csak nagyon kevesen tudták róla, hogy ő számos Ninjutsu iskola utolsó nagymestere is.

ninja3.jpg
Mik voltak a különbségek a ninják harcművészetének és a tradicionális szamuráj, katonai stílus alakulásában?

A legnagyobb különbség az volt, hogy általában a Ninják megtanulták a szamurájok harcművészetét, hogy aztán azt továbbfejlesszék és az ellentechnikákat is elsajátítsák-kidolgozzák, meg még sok érdekes dolgot mellé, hiszen a Ninjutsu 18 művészetből áll. Ezeket így egyben hívták ninjutsunak. Tehát a ninják általában harci stílusukat tekintve szamurájok is voltak, ugyan úgy mint ahogy napjainkban. Ma a Bujinkan szervezete a legnagyobb Ninjutsuval foglalkozó iskola a világon, 3 tradicionális szamuráj Ryut, 3 tradicionális Ninjutsu Ryu-t, és még 3 olyan Ryu-t tartalmaz, melyben szamurájok és ninják is edzettek.

Az is különbség még, hogy a Ninjutsu mint ahogy a nevében is benne van, a Túlélés Művészete, így ez a legfőbb alap elv, nem pedig az, hogy ragaszkodjunk a dogmákhoz. Így például Takamatsu sensei nem tanított lőfegyveres küzdelmet Hatsumi senseinek, hiszen abban a korban még nem voltak olyan elterjedtek ezek a fegyverek. De Hatsumi sensei már tanított ilyen dolgokat, mert a harcművészet ősi alap elveit tanulta és gyakorolta, amit alkalmazott egy fegyveren ami pedig már a modern kor szülötte.

Ugyan így alakul és változik folyamatosan hely idő és körülmény szerint a ninjutsu. Folyamatosan megjelennek új eszközök, új fegyverek. Például az egyik oktatónk DeanRostoharShihan (Aki egyébként harcolt a Szerb-Horváth háborúban) kifejlesztett egy zseniális harci kést, amiben ötvözött 3 rendkívül hatékony tradicionális kést, a Kukrit, a Karambitot, és a döfő kést. Ezt a kést (SpecwogKnife) kifejezetten katonai és rendőri egységeknek tervezte, stílustól függetlenül. Viszont ha én egy ilyennel szaladgálnék Magyarországon, akkor egy a Közbiztonságra Különösen Veszélyes Eszközzel könnyen kerülhetnék bajba a törvények miatt, hiszen a szúró és a vágó éle is hosszabb mint 8cm. Ezért mi meg éppen azon dolgozunk, hogy a Magyar törvényeknek megfelelően átalakítsuk, de közben hozzávetőlegesen megmaradjanak a harci értékei.

Aztán közben jött az ötlet, hogy akkor miért ne készítenénk egy olyan önvédelmi kést, amit a hölgyek is nyugodtan maguknál hordhatnak, és megcsináltuk a méretekre szigorúan ügyelve, műanyagból, 3D technológiával nyomtatva. Így nem nehéz, tehát nem kell cipelni, futás, kocogás közben is nálunk lehet, mert jelentéktelen a súlya, kis helyen elfér, vízálló így több helyre lehet rejteni stb… Így kaptunk egy Közbiztonságra Különösen Veszélyesnek NEM Minősülő Taktikai Önvédelmi kést (Egyébként ezt ajándékba adjuk a 4 hónaposNinjutsu Önvédelem (felnőtteknek) és Női Önvédelem (hölgyeknek) Tanfolyamaink mellé.)

Aztán kifejlesztettünk egy Önvédelmi Kulcstartót, ami szintén egy tradicionális fegyveren alapszik a manrikin. Ebben is az a jó, hogy modern, nem nehéz, könnyen magunknál hordható, rendkívül erős, és egy olyan hétköznapi használati tárgy, ami tulajdon képpen mindig nálunk van, de közben egy rendkívül hatékony önvédelmi eszköz.

Azt hiszem ez az a gondolkodás mód ami a legnagyobb különbséget jelentette és jelenti a szamuráj és a Ninjutsu stílusok között. A Tradicionális Szamuráj iskolák a mai napig csak az ősi fegyverekkel és az ősi katákat gyakorolják, a Ninjutsu viszont megőrizte aktualitását egy folyamatosan dinamikusan fejlődő irányzat maradt. Természetesen nálunk is vannak ősi katák, formagyakorlatok, amik a mai napig ugyan olyan létjogosultsággal rendelkeznek, mint amivel sok ezer évvel ezelőtt rendelkeztek, de még mindig az a fontos bennük, hogy megértsük rajtuk keresztül a Mit? Mikor? Miért? elveket, és nem az, hogy gyönyörűen leutánozzuk…

1551613_10152029147873183_2090647261_n.jpg

A legtöbb harcművészetben nincs szignifikáns különbség a férfi és női harcosok „működésében”, a ninjutsunál hogy van ez?

Egy szempontból nincs különbség a Ninjutsuban sem a Női és Férfi technikák között, hiszen mindannyian elveket tanulunk meg alkalmazni. Viszont anatómiai okok miatt vannak olyan elvek amiket egy nőnek másképp érdemes csinálni. Ebből kifolyólag kicsit másképp tanulják már meg alapból.

Nálunk a Ninjutsu Női önvédelem edzéseken figyelembe vesszük azt, hogy a lányok nők, nem pedig férfiak. Sőt erre építjük az alap védekezési stratégiát, hogy egy nőnek nem kell férfiként harcolnia, hiszen annyi mindent használhat ami mással rendelkezik. Például, hogy visszatérjünk az egyik előző kérdéshez, ha valamit nem tudtak elintézni a szamurájok, akkor hívták a ninjákat, és amit nem tudtak elintézni a ninják, oda küldtek egy Kunoichit, egy női ninját. A lehetőségek a kreativitásnak köszönhetően végtelen számúak egy nőnek is a Ninjutsuban.

A legfőbb különbség abban van, hogy egészen másképp érzékel, érez, gondolkodik egy női harcos. Ninjutsu nem erőlteti, hogy egy nőnek férfi harcosként kelljen megállnia a helyét, de azt igen, hogy akár férfi harcosok ellen is. Viszont semmi képpen nem úgy mint egy férfi harcos, egy másik férfi harcos ellen. A Nők testfelépítése nem olyan erős fizikailag, és mentálisan sem bírják úgy általában a terhelést (Tisztelet természetesen a kivételnek!). Viszont sokkal jobbak a mentális képességeik, sokkal érzékenyebbek a finom fizikai dolgokra, és ez viszont olyan előny amire már érdemes alapozni, főleg ha önvédelemről beszélünk.

Mint minden olyan irányzatban, legyen az vallás, harcművészet, vagy más önmegvalósítási folyamat, ahol fontos, hogy az ember fejlődjön minden tekintetben, érdemes a harmóniára és az egyensúlyra törekedni. A jing-és a jang kiegészítik egymást az egyénben ugyan úgy mint a dojoban, vagy a csatatéren, akár az utcán. Aki jobban érti, érzi ezt, ő van előnyben. Ha egy nő férfiként akar harcolni férfiak ellen, akkor férfibbá kell válnia mint az ellenfele. Ez pedig egy komoly kihívás. Ha valaki erősebb ellenfél ellen harcol, akkor vagy úgy győzheti le, hogy ő még erősebb lesz, vagy lágysággal, amivel az erő nem tud mihez kezdeni. Aztán ha ninjutsut tanul az ember akkor megtanulja ötvözni a kettőt a megfelelő mennyiségben.

A Női ninják és a harcművészetük sem csak a lágyságon alapszik, hanem ezeknek a megfelelő váltásáról és kombinációjáról. De ez ugyan így igaz a Ninjutsu Férfi gyakorlóira is. A Különbség csupán annyi, hogy ezt az elvet mind a két nem, sőt minden ember kicsit másképp alkalmazza testi adottságainak megfelelően, egyénre szabva…

Ugyan akkor a férfi Ninják harcművészete is tartalmaz más irányzatokhoz képest „nőies” elemeket. Például nálunk ugyan úgy tanulnak harapni és karmolni a férfiak, mint a nők, amire azt mondhatnánk, hogy nőies dolog, de közben meg csak simán harc a túlélésért, ez is az önvédelem része, hiszen könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy nem marad más lehetőségünk, mint harapni karmolni stb.

Az utcán nincs ring bírók, súlycsoportok és a fokozat sem számít, ráadásul nem tudjuk, hogy mikor lesz a küzdelem, és azt sem, hogy ki ellen, vagy kik ellen kell majd harcolnunk, így ha arra szeretnénk felkészülni, hogy megvédjük magunkat, vagy mások életét, akkor a legrosszabb eshetőségekre is érdemes gondolni. Hatsumi Sensei szavaitidézném újra:

„Nem az ellenféllel harcolsz, hanem magával az ismeretlennel.”

Ha lennének ma ninják, akkor hogyan „dolgoznának”? Milyen eszközökkel? Egyáltalán vannak-e ma ninják?

A Ninjutsuból rengeteg foglalkozás adoptált magának elemeket. Mint fentebb már említettem az összes titkos szolgálat, rendőrség, nyomozó iroda, ügynökségek, vagy akár a kommandósok, ők mind-mind azokat az elveket alkalmazzák amikre a ninjutsu épül, amiket a ninjutsu tanít és tanított.

De ettől függetlenül bárki gyakorolhatja a Ninjutsut. Ma már nem feketeruhás, maszkos alakok a ninják, ez annak a kornak a jellemzője volt. Ma már mindenkinek elérhetők ezek az elvek és bárki alkalmazhatja az élet bármely területén. Vannak orvosok, programozók, tanárok, grafikusok, fényképészek, filmsztárok, gyári munkások, modellek, iskolások stb., akik mind-mind a ninjutsut alkalmazzák az életükben, és sokkal jobban képesek így ellátni a feladatukat, vagy teljesíteni a munkájukat, nem beszélve arról, hogy sokkal tudatosabbak, így nagyobb biztonságot tudnak biztosítani a maguk és a családjuk számára.

Ninjutsu azt is tanítja, hogy próbáld meg úgy élni az életedet, hogy boldog legyél és jól érezd magad. Ne csinálj semmit kényszerből. Ha például festőművész szeretnél lenni, akkor fess képeket, és semmi képpen ne ülj egy íróasztal mögött, mert nem leszel boldog. De ugyan így lehetne mondani bármi mást is. Megtalálni a legbensőbb békénket azt jelenti, hogy megtalálni az életfeladatunkat, az élet hivatásunkat. Így aztán mindenféle területen dolgoznak emberek akik ilyen vagy olyan formában de kapcsolatban vannak a Ninjutsuval.

Az alapvetően támadó, megsemmisítő, rejtőzködő technikákra épülő stílus mennyire lehet hatásos, mint önvédelem?

Ez az alapvetően „támadó, megsemmisítő” meghatározás egy sztereotípia, ami nem volt régen sem és nem igaz ma sem. Ninjutsu a Túlélés, az Önvédelem művészete. Természetesen vannak benne támadó és megsemmisítő technikák is, hiszen néha a védekezés során támadnunk kell.

Elég itt csak a több emberes küzdelemre gondolni. Például, ha mész a barátnőddel, és 4-5-en úgy döntenek, hogy ők bizony téged megvernek, lefognak amíg megerőszakolják a barátnődet, akkor bizony nem érdemes arra várni, hogy majd támadnak. Lehet ketten csak le akarnak fogni, amíg a másik 3 azt csinál amit csak akar. Ebben az esetben nyilván való, hogy minél hamarabb harcképtelenné kell tenni a két támadódat, majd a másik 3-at is, akik téged nem is támadtak meg, csak a barátnődet.

Vagy vehetjük azokat az eseményeket amikor nőket bántalmaznak, vagy gyengébbeket az utcán. Lehunyt szemmel odébb mehetünk ha ilyet látunk, mint ahogy a legtöbb ember igyekszik is tenni, de ha érezzük magunkban a lélekjelenlétet, akkor ismét csak támadólag kell fellépnünk a támadók ellen.

Ilyen és még sok más szituáció előfordulhat az utcán napjainkban, és bizony amikor nem tudunk elszaladni, mert olyan a szituáció, akkor néha támadni kell, ami tulajdon képpen nem támadás, hanem védekezés.

Természetesen ugyan így tanuljuk a védekező stratégiákat alkalmazni, illetve a tudatosságunkat egy olyan szintre fejleszteni, hogy mindig képben legyünk, hogy mi történik körülöttünk az utcán, a buszon, vagy akár hol ahol élünk.

Ninjutsu a túlélés művészete, és ilyen formában a túlélni bármi áron a fő elv minden gyakorlat mögött. ebbe kezdő szinten természetesen főleg a saját testi épségünkre való ügyelés tartozik, ez az önvédelem, de már az alapokat úgy tanuljuk, hogy kitartó gyakorlással képesek legyünk megvédeni másokat is. Tehát az önvédelem és mások védelme a legfontosabb a Ninjutsuban. Ninjutsu az életet védi!

Az meg, hogy ki mit vél tudni a ninjákról, mert megnézett 100 „ninja” filmet az mindenkinek a saját dolga. Attól, hogy egy filmben fekete pizsamás alakok vannak csuklyában és ninjáknak mondják magukat, attól még egyáltalán nem biztos, hogy ők valóban ninjutsut gyakorolnak. Sőt sajnos azt kell mondanom, hogy azok közül a filmek közül amik megjelennek a világban, csak minden 10-ik tartalmaz hitelesnek mondható valóban ninjutsu technikákat és gondolkodás módot. De ettől függetlenül az emberek mindent elhisznek amit a tv-ben, vagy a moziban látnak és sajnos egyre jobban ebbe az irányba megy a világ. Csak kevesen veszik a fáradtságot, hogy eljöjjenek egy edzésre, és kipróbálják, még akkor is, ha egy hét teljesen ingyen van…

ninja22.jpg

A ninják nagy túlélők voltak. Hogyan alkalmazkodott, változott a stílus a mai kornak megfelelve és milyen irányba változhat még?

A Ninjutsu ma leginkább elterjedt formája az önvédelem, de természetesen tanítják rend fenntartó és katonai egységeknek is. Nagyon fontos, hogy az alap elvek ugyan azok maradtak mint régen, hiszen az embereknek nem nőtt több kezük, vagy lábuk, és az ízületeik is ugyan úgy hajlanak. Az emberi test működését tekintve ugyan úgy működik ma is mint régen is, és ugyan olyan könnyű megsérülni mint régen, tehát az ősi tanítások teljes tökéletességgel megállják a helyüket mind a mai napig.

Na meg persze változott egy csomó minden, hiszen sokkal agresszívabb lett a világ, az emberek egyre őrültebbek, és rengeteg új fegyvert is találtak fel, amikre természetesen ugyan úgy lehet alkalmazni a harcművészetek ősi elveit, mint a „régi” eszközökre. Ma leginkább önvédelemre használjuk a Ninjutsut, ez a legelterjedtebb formája.

Itt szeretném lerántani a leplet néhány egyszerű tényről a legendás ősi titkos ninja fegyverekről is:

Ninjutsuban minden fegyvernek számított régen is és ma is. Vagyis mivel nem hordhatunk magunknál fegyvernek, vagy közbiztonságra különösen veszélyesnek minősülő eszközöket, így azokkal a tárgyakkal kell tudnunk megvédeni magunkat amiket használhatunk a mindennapokban.

Régen ilyen volt például a Shuriken, a Ninják nem véletlenül elhíresült dobó csillagja, ami tulajdon képpen nem volt más, mint a japánban fából készült házak tartó szerkezetének az összeillesztésére szolgáló elem. Magyarul a neve ácskapocs lehetne, csak nem olyan a formája mint a nálunk elterjedtnek, mert ezt belülre verték a két gerenda közé, és úgy tartotta össze őket.

Aztán a Kunai, vagyis a Ninják legendás kése, ami tulajdon képpen a rizs ültetvényeken használt kis eszköz, amivel a palántáknak szúrtak lyukat a földbe, hogy így ültessék el.

Vagy ugyan így a rizs ültetvényekről származó Kama, vagyis a sarló, amit pedig az aratásnál használtak. Nálunk Európában is ezt használták régen a földeken, majdnem teljesen tökéletesen ugyan az a formája.

Aztán bár nem tradicionális Ninja fegyver, de érdemes még megemlíteni a Nunjakut, ami Magyarul cséphadaró, és arra használták, hogy a learatott és kiszárított gabonát a földön ezzel ütve, hozzá jussanak az értékes gabonaszemekhez.

Szóval mint láthatjuk ezek a legendás eszközök mind-mind olyan hétköznapi használati tárgyak voltak, amiket a hétköznapi emberek is maguknál hordhattak, senki nem szólhatott érte, hiszen munka eszközök voltak. Napjainkban ugyan ez a jellemző. Csak mivel ma már nem úgy építik a házakat, és a rizst és a gabonát sem úgy termelik, ezért ezek az eszközök megmaradtak mint fegyverek a köztudatban. Ezért is nem lehet őket az utcán hordani, és önvédelemre használni.

Ma viszont vannak más eszközök amiket használhatunk ugyan így önvédelemre, és senki sem gondolhatja azt, hogy a fél literes ásványvizes palack, vagy egy kulcstartó stb. veszélyes eszköz volna.

Valahogy így változik és alkalmazkodik a Ninjutsu. Persze ez inkább egy gondolkodás mód, és egy tudat állapot, nem pedig csak egy önvédelem, vagy harcművészet. Hatsumi sensei azt mondja, hogy: „A Ninjutsu maga az élet”

Mindent egybevetve, a Ninjutsu egy ma is élő, és létező harcművészet, ami mindig is volt, és mindig is lesz. Persze lehet, hogy az idők folyamán, majd más neve lesz, de az alap elvek teljesen tökéletesen ugyan azok lesznek, mint amik mindig is voltak. Nálunk a BhimaDojoban és jórészt a világ minden táján, ezeket az alap elveket tanuljuk és gyakoroljuk alkalmazni hely idő, és körülmény szerint. Természetesen a Dojo vezetőjének életstílusától, gondolkodásmódjától, társadalmi helyzetétől nagyban függ, hogy az ő iskolájában milyen Ninjutsut tanít, de aki a ninjutsut választja, az körülbelül ilyesmikre számíthat a legtöbb helyen.

Az eredeti cikk megjelent a Budomagazin.hu-n.

ninjutsubudapest.com

, , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

A balhé mentes Bulizás alapszabályai:

Olvasd el figyelmesen, aztán oszd meg, had jusson el minél több emberhez!

Hétvége van, felpezsdül a véred, meg hívnak a haverok is nem beszélve a szórakozó helyekről, akik szintén mindent megtesznek, hogy a nyári buli szezonban is minél jobban érezhesd magad náluk. De ha együtt vannak a haverok, a buli, meg a kanna, vagyis a pia, esetleg kinek-kinek más segéd eszközök, tudtod, vagy tudtod nélkül, még nem biztos, hogy minden jól fog elsülni.

Bulizz balhé mentesen. Ninjutsu önvédelem Disco szeminárium

Ha megkérdeznénk azoknak az embereket akiket buli közben, előtt, vagy után ért atrocitás, biztos vagyok benne, hogy azt mondanák, hogy ők nem készültek arra, hogy bármi baj lesz. Sőt 100%-uk lehet, hogy el sem ment volna aznap este, ha előre tudja, hogy mi fog történni.

Ez a cikk nem azért íródik, hogy elrettentsen a szórakozástól, hanem csupán azért, hogy felhívjam a figyelmedet néhány olyan dologra, amivel ha képben vagy, nagyon sok kellemetlen helyzetet meg tudsz előzni.

Téves elképzelések a szórakozó helyekről:

Ha drága, elit helyre megyek szórakozni, akkor nem lehet semmi baj!
Ez azért nem állja meg a helyét, mert a drága elit helyeken is csak emberek szórakoznak, legfeljebb drágábban. a Különféle tudatmódosító szerek hatására, alkohol, drogok, stb, viszont bárki átváltozhat valaki mássá, mint akinek eddig ismerted.

Ha ismerősökkel megyek szórakozni nem lehet semmi baj!

Ez is csak addig állja meg a helyét, amíg valaki túl nem lépi a mértéket, és el nem kezd úgy viselkedni, ahogy nem kéne. Például hiába akarsz te vigyázni a barátodra, vagy barátnődre, ha csap részegen fetreng a wc-ben, vagy a hely mögött hány a parkolóban.

Szeretnék veled megosztani néhány stratégiai lépést, amiknek a betartásával elkerülheted, hogy egy jó buli kellemetlen véget érjen:

Minden szituációt, így a szórakozást is 4 fő részre osztunk, ha biztonságosan akarjuk kivitelezni:

Nem árt tudnod hogy:

  1. Hol lesz a buli
  2. Kivel mész oda, és hogyan
  3. Mitől-meddig leszel ott
  4. Hogyan fogsz haza jutni

Erre persze most azt mondhatod, hogy hát ezt mindig tudod, vagy természetes, hogy ezekre felkészül az ember, de néhány pohár után, könnyen alakul át az este a menjünk valahová, és csak induljunk el bulizni aztán majd lesz valami koncepcióvá.

Amivel nincs is semmi baj, ha olyan emberekkel vagy akik összetartóak, megbízhatóak, mértéktartóak, jól kezelnek konfliktus helyzeteket. Ami azt jelenti, hogy nem fogják engedni ha lány vagy például, hogy egyedül menj haza. De erről később kicsit, először jussunk el oda.

Hogyan induljak el, mi legyen nálam?

Teljesen mindegy, hogy fiú, vagy-e vagy lány, az alábbi eszközök nagyon hasznosak tudnak lenni, ha nálad vannak.

  • Telefon, amivel tudsz telefonálni, ha egységes, akkor legyen rajta egység. Az sem baj, ha van rajta gps, és fénykép funkció.
  • Taxi Pénz: Külön pénz félre téve a hazaútra. Akkor is, ha hoznak visznek a felállás, hiszen bárhogy alakulhat az éjszaka. Ököl szabály, hogy ehhez nem nyúlsz akkor sem, ha kifogytál. Hiszen, ha kifogytál a pénzből, akkor valszeg már ittál, és ha a hazafelé útra félre tett taxipénzt is elköltöd, akkor komoly kockázatot vállalsz. De erről is később…

Buli Alapozás valahol, valakinél:

Az odajutás viszonylag egyszerű, de ha sötétedés után indulsz, akkor semmi képpen ne menj egyedül! Hívj ismerőst, vagy taxit!

Sokan indulnak egy találkozó helyről bulizni úgy, hogy már alapoznak valahol valakinél, ami még viszonylag biztonságosnak mondható dolog, hiszen itt még nem szokta magát hazavágni teljesen senki, mert akkor nem engedik be a helyre… Innen lehet együtt menni, és megérkezni.

Megérkezés a buli helyszínére:

Egy szórakozó helyen általában sokan vannak. Sok ittas, vagy más hatás alatt lévő ember pedig könnyen megvadul, ha nem várt stressz helyzet alakul ki. Például, egy verekedés, vagy tűz üt ki, rosszul lesz valaki stb. (Erre láthattunk példát nem is olyan régen.)

Ezért a legfontosabb, hogy megérkezés után mindig mérd fel a terepet:

  • Ismerkedés: Ez nem nagy dolog, legalább megnézed a helyet, meg hogy kik vannak, egy kis ismerkedés, vagy akár véletlen találkozások régi ismikkel. (terepbejárás)  Ha körbementél és belenéztél néhány embernek a tekintetébe, gyorsan le tudod szűrni, hogy  jobban érzed-e magad, vagy rosszabbul. Ha túl sok a „rossz” arc, akkor lehet érdemes tovább menni egy másik helyre minél gyorsabban. Ez nem paranoia, hanem egészen egyszerűen a belső ösztön, amire ha okos vagy hallgatsz, ha meg nem, akkor lehet olyan lesz az este amilyenre nem szeretted volna semmi képpen. Például ha van egy olyan társaság akik már azért vannak ott, hogy intézzenek valami balhét, akkor az ott lóg a levegőben, amit bárki képes lehet érzékelni, még te is. Bízz az ösztöneidben!
  • Menekülési lehetőségek: De ami ettől sokkal fontosabb, hogy megnézd, merre vannak a kijáratok, vészkijáratok, ablakok amiken ki lehet mászni veszélytelenül. Mert ha mégsem hallgattál a megérzésedre, vagy meggyőztek a többiek, hogy nincs semmi gond, és ott kell maradnod, akkor ezek a legfontosabb célok ha ki tör a káosz.
  • Biztonságiak: Nézd meg kik a biztonságiak, hányan vannak, és merre állnak körülbelül. Mindig posztok vannak nekik beosztva általában, és ha szükséged van rájuk, nem baj, ha tudd hol keresd. Na meg legalább tudod, hogy mire számíthatsz egy rövid szemvillanásból, ha mégis baj lenne.

A pultnál:

Egy sarkalatos pont, hogy mit iszol, meg kivel. Vannak olyan helyek, ahol alapból a pultosok is benne lehetnek a dolgokban.

Milyen dolgokban?

Prostitúció-Szervkereskedelem-Nemi erőszak: 

Sokan járnak vadászni, és csak egy menetre kell nekik egy hölgy, és képesek bármit megtenni, hogy ő erre hajlandó legyen. Ma már elég sok olyan drog létezik, amit az italodba kevernek és úgy fogod érezni, hogy te is akarod azt, amit amúgy nem akarnád.

Egyel rosszabb, amikor szervezett a dolog, és direktbe így visznek el lányokat külföldre dolgozni, úgy, hogy amikor magadhoz térsz, akkor valahol vagy és nem tudod, hogy hol, és olyan dolgokat kell csinálnod, szintén valami vegyszer hatására, amiket amúgy nem tennél. Manapság  az ilyen csoportok már nem kifejezetten csak a szórakozó helyeken vadásznak, hanem inkább a hazafelé úton próbálják megszerezni azokat akik egyedül indulnak neki az éjszakának, hogy „kiszellőztessék” a fejüket, vagy kicsit egyedül lehessenek.

Az éjszaka nem az a hely ahol az utcán egyedül lenni érdemes!

Akár elhiszed, akár nem, ma Magyarországról is több embert tűntetnek el különböző csoportok, azért, hogy eladják a szerveiket (Főleg fiatal és jó erőben lévő egészséges sportos alkatú fiúk lányok vannak veszélyben.), Prostitúcióra kényszerítsék (Leginkább egyedül mozgó fiatal csinos lányok vannak veszélyben.), vagy csak egy alkalmi nemi erőszakra legyél partner, ha akarod, ha nem. (Szintén fiatal csinos lányok vannak ennek a veszélynek is kitéve.)

Ma Magyarországon egy nem hivatalos felmérés alapján évente több mint 2000 ember tűnik el nyomtalanul!

Persze egy komoly mixer, vagy pultos nem fog ilyeneket csinálni, de azért érdemes megnézned, hogy:

Bontatlan palack: Ha van lehetőséged, olyan dolgokat fogyassz csak, amik gyári csomagolásban vannak, és ott előtted nyitják ki.

Kevert italok: Mindig kövesd végig, hogy mit csinál a pultos, vagy mixer, és ha eltűnik akár csak egy pillanatra is a szemed elől amit neked kever, ne idd meg, kérj másikat. Egy valamire való pultos, úgy is képben van, és előtted készíti el a cuccot.

Meghívhatlak egy italra? Ez persze mindenkinek imponál, de ha akkor és ott már készen kapod nyitva, vagy bekeverve a cuccot a kezedbe, ráadásul egy vadidegentől. (Vadidegennek számít, akinek nem tudod a teljes nevét, meg azt, hogy hol lakik, vagy dolgozik, vagyis hol találnád meg ha másnap valamit szeretnél tőle.) Ebben az esetben kérdezd meg, hogy mit hozott, és szépen utasítsd vissza, és mond neki, hogy te inkább most valami mást kérnél. Menj el vele a pulthoz és ott kérd ki, vagy kéresd ki amit innál, és nézd végig, hogy mi van benne.

Pia az asztalon: Soha ne téveszd szem elől az italod, vagy hagyd őrizetlenül. A legjobb mindig ha csoportosan mentek táncolni és egy ember mindig az asztalnál, vagy a pultnál marad. Persze ezért, hogy ő is szórakozhasson veletek érdemes látótávolságon belül maradni, vagy ott táncolni az asztalnál. Ilyenkor érdemes még a csapatotok összes poharát egy kupacba tenni, mert úgy könnyebb szemmel tartani. Ha nem sikerült az őrzés, akkor inkább már ne fogyaszd el, mert nem tudhatod nem tettek-e bele valamit. (Ez a módszer egyébként akkor is jó tud lenni, ha nem szereted, ha lenyúlják az italodat, a szesz vadászok, akik csak felkapnak valami őrizetlenül hagyott dolgot, mert ők meg így szórakoznak és tesznek szert „potya önbizalomra.”

Ezek mind azért fontosak, mert ha képben maradsz, akkor könnyebben tudod megvédeni magadat, könnyebben érzed meg, veszed észre azt, ha valami nincs rendben, amire figyelmeztetheted a többieket, vagy a biztonsági embereket is.

Biztonsági őrség

Szerencsére ma már kezd kultúrája lenni a „Kuherozásnak” is és egyre kevesebb az olyan hely, ahol csak amolyan nagydarab kopasz mogorva no-name harcosokat alkalmaznak, akik bárkik lehetnek. Egy olyan helyen, ahol egy konkrét cég a felelős a biztonságért, minden bizonnyal sokkal kevésbé kell aggódnod azért, hogy bármi történhet, mint ott, ahol csak néhány „civil” kirakat ember örködik.

Valószínűleg biztonságosabb a hely, ha valamilyen Securiti, vagy csoport egyenruhában őrködik, vagyis ugyan az a felségjelzés  látható az egyenruhájukon, mert büszkén hordják, és mert egy cégnek a hírneve múlik azon, hogy mit csinálnak és hogyan kezelik a kritikus helyzeteket. Ezenkívül ezek a komplett cégek általában kulturált öltözetben jelennek meg, vagyis ing, nyakkendő és általában kultúráltak és jól képzettek az alkalmazottaik is.

Ha viszont a biztonsági őrök alapból kommandós nadrágban vannak, szemmel láthatóan olyan ruhában amit valószínűleg nem sajnálnak, meg mindenféle dolgok lapulnak a zsebükben, az övükre aggatva, akkor az nem biztos, hogy a legjobb hely az önfeledt szórakozásra. Nem, itt nem azokat a harcosokat húzom le akik az ajtóban állnak, hanem csupán arra próbálom felhívni a figyelmet, hogy aki egy szórakozó helyen ilyen ruhában vigyázza a rendet, az bármire készen áll, vagyis azért kapja a pénzét, hogy ha bármi történne, akkor minden eszközzel megőrizze a rendet. Na és azért van ilyen ruhában, és azért van nála ennyi minden, mert valószínűleg ezen a helyen bármi elő is fordulhat…

Egy olyan helyen, ahol kulturált a közönség, és kulturáltan szoktak szórakozni, ráadásul jól képzettek a biztonsági őrök, nincs szükség arra, hogy úgy nézzen ki a biztonságis, mint egy kommandós, hanem egy úriember benyomását képes kelteni inkább, akinek már a jelenléte és a fellépése, pláne a technikai tudása is általában elég ahhoz, hogy rendet tartson a helyen.

Aztán érdemes még figyelned a többi embert, és a velük való kapcsolatukat. Mert minden buliban van olyan aki nem ismerte a mértéket, és ha nem is agresszív, de már elvesztette az önkontrollját, vetkőzik, burogat stb. Ha ezt hagyják a biztonsági emberek, akkor nincsenek a helyzet magaslatán, és lehet érdemes indulni haza, hiszen ebből hamarosan könnyen lesz valami szitu. Elég ha csak valakit meglök, akit nem kellett volna, vagy leborítja valamivel…

Ha viszont a biztonsági őrök odamennek és kezelik a helyzetet, mondjuk kedvesen kitessékelik a friss levegőre, akkor lehet komoly emberek. Na persze ez is elfajulhat és a helyzetet nem túl képzetten kezelő kuherok elkezdhetnek arcoskodni, és még le is szedhetik az áldozatot, mert már egész este viszketett a tenyerük. ebben az esetben is érdemes másik hely után nézni… (Régi rossz szokás a képzetlen biztonsági őröknél, hogy az új kuherok úgy szereznek maguknak „hírnevet”, hogy leszednek embereket. Persze nem az ellenfeleket gyűjtik, hanem a könnyű prédát, vagyis az illuminált állapotban lévő szerencsétleneket pumpálják meg, hogy lássák, ők kemények, meg nem félnek ha ütni kell. Egy komoly cég alkalmazottai ilyet nem csinálnak, csak a viszkető tenyerű, éjszakába hirtelen becuppant ifjak próbálnak így tekintélyt szerezni. Persze szerencsére ebből is egyre kevesebb van, de attól még ha beleszaladsz egy ilyenbe, akkor az el tudja rontani az estét rendesen.)

Tippek, ha szeretnél ismerkedni, de a biztonságod is fontos!

Normális esetben valamelyik ismerős ismerősével fogsz megismerkedni, ami működhet is, bár a nemi erőszakok közül 5-ből 3 végződik gyilkossággal, és a gyilkosságokkal végződőek közül 5-ből négyet ismerős követ el. (Legalábbis azon statisztikák alapján amik napfényre kerültek, hiszen akik nyomtalanul eltűntek, ők nem szerepelnek ezekben a nyilvántartásokban.) A vadidegen téma, lehet, hogy izgalmas, de ha mellé nyúlsz, csúnya véget érhet és akkor itt most nem példálóznék…

Fotózkodj bátran és töltsd fel a netre!

Vagy legalább küld el egy haverodnak, vagy barátnődnek, esetleg az otthoni tartalék telefonodra, vagy emil címedre. Van fényképezős telefonod, ezért egy közös kép az új ismerőssel mindenképpen jól jöhet, akkor is, ha jól sikerül az este, és akkor is ha nem. A képet töltsd fel a netre, vagy küld át egy barátodnak, az sem baj, ha névvel. A legfontosabb, hogy ne csak a te telefonodon maradjon a kép, mert ha esetleg elvisznek valami trükkel, akkor a telefonodat is el fogják venni. Ha viszont van arckép, akkor az könnyen elképzelhető, hogy a rossz szándékkal közeledőket el fogja riasztani.

Ha az új ismerősöd nem hajlandó fényképezkedni neked, akkor lehet nem érdemes vele foglalkoznod, mert vajon mit akarhat tőled, ami miatt nem akarja, hogy legyen egy ilyen kellemes emlékképed róla… (Főleg azért, mert ha bántani akar, akkor nem akarja, majd, hogy legyen egy kép róla nálad, vagy neked, mert nem szeretne valószínűleg lebukni.)

Hazafelé az út veszélyes!

Aztán ha vége a bulinak, és haza indulsz, vagy valakivel valahova máshova, fontos, hogy mindig tudasd az ismerőseiddel, hogy kivel és hova mész. Ha csak lelépsz titokban egy idegennel, akkor olyan kockázatot vállalsz a saját testi épségeddel kapcsolatban, amit nem feltétlenül érdemes, még egy kellemes este ígéretének a kedvéért sem.

Ha fiú vagy:

Mindig vigyázz a társasághoz tartozó hölgyekre, ha férfi vagy, akkor az sem baj, ha meggyőződsz arról, hogy mindenkinek van hogyan haza jutnia, van hol aludnia az nap este. Ha csak lepiálod magad és majd lesz valami, akkor csak egy mama kedvence vagy igazából, akinek apa meg anya, vagy a jó sors a segge alá rakott mindent és felelőtlenül éled az életed. Ha egy társaságból egy hölgy nemi erőszak áldozata lesz, akkor az elég nagy százalékban a társaság fiú tagjainak is a hibája. Hiszen a férfi dolga az, hogy vigyázzon a lányokra.

Persze ezt nem szabad erőszakosan és tolakodóan tenni, vagyis ennek az ürügyén félrészegen minden áron erőszakoskodni, hogy márpedig te haza fogod kísérni. Az is bőven elég, ha meggyőződsz róla, hogy nem egyedül megy, vagy hívsz neki egy taxit, vagy más módon oldod meg, hogy biztonságban haza érjen, és lehetőleg ne egyedül menjen. Ráadásul sokkal férfiasabb az utolsó pár ezer forintodat egy lány haza taxijára költeni, mint inni még belőle néhány sört…

Ha lány vagy!

Bármekkora a szád, vagy bármilyen talpra esett  és magabiztos is vagy, soha ne indulj egyedül, pláne ne gyalog. Kísértesd magad haza a barinőddel, vagy a fiúkkal, vagy menj taxival. FONTOS hogy ne beülj egy taxiba amit fogsz, hanem rendelj taxit, hogy maradjon nyoma annak, hogy elindultál.

Ha mégis a gyalogos haza utat választod egyedül az utcán, akkor sok szerencsét kívánok neked, de azt javaslom, hogy mindenképpen gyere el egy női önvédelem tanfolyamra, ahol megtanulod megvédeni magad, vagy azt, hogy miért is nem jó illuminált állapotban egyedül az utcán kódorogni egy csinos hölgynek hajnalban.

Persze a lehetőségek és szituációk száma kb. végtelen és ebben a cikkben nem tértem ki arra, hogy na de mi van, ha akkor ott a szituáció, nem tudsz elszaladni, segítséget hívni!

Ha érdekel a gyakorlati része is, akkor sok Gyere el a Ninjutsu Önvédelmi Disco Szemináriumra:

Bulizz Balhé Mentesen! Önvédelmi Disco Szeminárium!

KATT ide a Balhémentes Buli Ninjutsu Önvédelmi Disco Szeminárium részleteiért!

Hallgasd meg az R6 Rádió Riportját a témában Horváth Ádám Ninjutsu Oktatóval:

 

Végezetül pedig azt szeretném kérni tőled, hogy oszd meg ezt a cikket az ismerőseiddel, hiszen nem veszítesz vele semmit, csak nyerhetsz te is és ők is azzal, ha ezek az alap elvek eljutnak hozzájuk is. Hátha következő bulinál már hasznát is vennétek az itt hallottaknak/olvasottaknak!

, , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Intenzív Női Önvédelem nap

Nem kell áldozatnak lenned!

Nincs aki megvédjen? Védd meg magad. Nem kell áldozatnak lenned. Ninjutsu Női önvédelem nap budapesten

Egyre többet hallani eltűnt fiatal lányokról, vagy meggyilkolt hölgyekről. Ilyenkor óhatatlanul is elgondolkodik az ember, hogy mi lett volna ha ő van ebben a helyzetben. Persze nem kell paranoiásan élned és folyton rettegni, hogy mi lesz ha a következő sarkon megtámadnak, de igen is fel tudsz készülni arra, hogy felismerd és elkerüld a veszélyes szituációkat!

Most egy egynapos szemináriumot szervezünk olyan hölgyek számára, akiknek:

  • nincs idejük részt venni egy hosszabb kurzuson, vagy
  • nem Budapesten élnek és így nem tudnának rendszeresen eljárni az edzésekre.

Évek óta készítünk fel hölgyeket arra, hogy meg tudják védeni magukat és szeretteiket. Budapesten először a Bhima Dojoban indult Női önvédelem oktatás, hiszen a Ninjutsu az a harcművészet, ahol külön foglalkozunk a hölgyekkel. Hiszen nekünk fontos az, hogy te mint nő teljesen más értékrenddel, gondolkodás móddal, és test felépítéssel rendelkezel. ezért másképp is fogod tudni megvédeni magad mint egy férfi. (Itt találod azoknak a hölgyeknek a véleményeit akik kipróbálták a Női Önvédelem oktatásunkat)

Az intenzív női önvédelem napon olyan speciális technikákkal fogsz megismerkedni, melyek nem részei a legtöbb Női Önvédelem alaptanfolyamnak. Csupa olyan megelőzési gondolkodásmódot és trükköt, önvédelmi lehetőséget sajátíthatsz el, amiknek nagy hasznát veszed nem csak akkor, ha megtámadnak, hanem a hétköznapi életben is.

Mit fogsz tanulni?

  • Egy, vagy több támadóval szembeni megoldások. Legfőképp menekülés
  • Egyszerű könnyen érthető támadások – ütés és rúgáskombinációk nőknek. Nem kell hatalmas muszkli ahhoz, hogy meg tudj ütni, rúgni valakit, de még csak a hajadat sem kell leborotválnod,
  • Lélektani rákészülés, pszichológiai felkészülés. Hogy ne blokkolj le amikor mozdulni, cselekedni kell
  • Szituációs feladatok. Konkrét és a leggyakoribb szituációk átbeszélése, gyakorlása, felkészülés a „klasszikus” támadások ellen. (pénztárca ra
  • Támadható felületek, gyenge pontok megismerése: Ideg pontok alkalmazása a támadó kedvének lelohasztására.
  • Speciális helyzetek – fojtásból való szabadulás, kézleszorítás, kéz fogásból való szabadulás
  • Utcai vészhelyzetek – táska lopás, pénztárca, telefon elvétele elleni szituációs gyakorlatok
  • Ha már a földre kerültél – védekezés a padlóról, visszatámadás földről, megerőszakolás elleni trükkök technikák.
  • Önvédelmi “fegyverek” a táskában: Hogyan harcolj a kulcsoddal, pénztárcáddal, sprayel, vagy bármivel ami a táskádban lapul

Az intenzív Női önvédelem nap neked való, ha:

Elgondolkodtál már azon, hogy mi lenne,ha valaki megtámadna.„Hétköznapi veszély helyzetekre” általában már gyerekkorban megtanulunk reagálni. Olyan szituációk ezek amikről nem is gondoljuk, hogy valaha el kellett sajátítani őket, mert bennünk vannak és teljesen természetesnek tűnnek. Például: ha tűz üt ki, el tudod dönteni, hogy eloltsd-e , vagy tudni fogod merre menekülj, hogy ne ess pánikba és kapj sírógörcsöt, meg kezdj el rohanni, ha egy felhergelt kutya ugat meg, hogy ha le nyel valamit a gyerek, és fuldoklik, akkor a bokájánál fogva fejjel lefelé kell lógatni és megütni a hátát, vagy csak ha le lép egy gyalogos eléd az útra, akkor fékezni kell. Ezek olyan beépített automatikus cselekedetek, amik működnek amikor elő kell jönniük.

Mikor támadás ér, akkor ugyan ilyen előre beépített „programok” szerint működünk. Ezért nagyon fontos a gyors helyzet felismerés, és hogy megtanítsuk az agyunknak, hogy ilyen helyzetben a beáramló információkat miként egyszerűsítse le. Például ha késsel szúrnak felénk, akkor nem biztos, hogy a szivárványt kell néznünk az égen, hiszen az életünk került veszélybe, és ebben a pillanatban a legfontosabb az, hogy kitérjünk a támadás elől, és a kitéréssel egy olyan pozícióba kerüljünk ahol egy jobb stratégiai helyzetben vagyunk mint a támadás előtt, hogy el tudjunk menekülni, esetleg vissza tudjunk támadni.

Ezeket a mozdulatokat előre be kell programozni, ugyan úgy mint az autóvezetésénél is egyből satuféket nyom az ember, ha valaki elé ugrik az útra. Ezt sem gyakorolta soha sehol, hiszen a jogosítvány megszerzéséhez nem feladat, hogy elénk ugráló gyalogosokat kerülgessünk. Szükség esetén, helyes gyakorlással viszont kialakul egy ilyen reflex.

Szoktál félni sötétben, összerezzenni zajokra. Megtanulhatsz tudatosan figyelni a környezetedre. A körülmények amik néha illesztőnek tűnhetnek, nem feltétlenül jelentenek veszély helyzetet. De azért jó, mert legalább figyelsz a dolgokra körülötted és tudatos vagy arról, hogy mi történik. Persze a félelem és a kiszolgáltatottság érzése nem kellemes, de ha megtanulod ezeket a körülményeket kezelni, uralkodhatsz a félelmeiden, sőt a barátaiddá teheted őket, hogy ne forduljanak át rettegéssé.

Igazi nő vagy, aki az is szeretne maradni. Rengeteg reklámban, filmben szerepelnek már, majdnem férfi testű nők, akik verik a rossz fiúkat. Nálunk ez nem így megy. Szerencsére nem azon múlik, hogy meg tudod védeni magad, hogy férfiszerű muszklikra teszel-e szert, vagy úgy tudj sikítani mint egy harcos amazon. Olyan alap elveket sajátíthatsz el, melyekkel felül emelkedhetsz egy akár kétszer erősebb támadón is. Megtanulhatod, milyen idegpontok és lágy részek vannak, amivel egy hatalmas fájdalmat nem érző támadó is könnyedén irányítható. Persze nem lesz egyszerű és könnyű, hiszen nem csak jó helyre kell nyúlni és ott csipni karmolni, hanem ezzel egy időben neked is a megfelelő irányba kell mozdulnod.

Nem vagy elég magabiztos, de szeretnél azzá válni. A hölgyeknek a lélekjelenlét megőrzése a legnehezebb egy támadás során. Néha előbújik belőlük az anyatigris, de ez csak a kisebb százalék. A Jó hír viszont az, hogy ez a tigris benned is ott szunnyad. Néhány egyszerű gyakorlattal megtanuljuk ezt a szunnyadó energiát előhozni, aminek aztán majd az élet más területein is nagy hasznát veszed majd. (Egyszer volt egy tanító néni aki néhány hónap edzés után örömmel újságolta, hogy eddig a gyerekekkel elég sok problémája volt, mert nem tisztelték. De aztán ahogy változott az önbecsülése, és a világképe, úgy változott a gyerekekkel való kapcsolata is. Most már nem kell eltűnie, hogy a gyerekek rosszalkodnak az órán és észre sem veszik, ha be megy a terembe, hanem ahogy meglátják, egyből mindenki a helyére ül és várja a feladatot)

Sok mindent hordasz a táskádban és nem szeretnéd, ha elvennék tőled. Ma már egy női táska a végtelen kincsek tárháza tud lenni. sokszor elég értékes dolgok lapulnak benne, amiktől nem biztos, hogy szeretnél megválni. Éppen ezért megtanuljuk a Női táskát és tartalmát felhasználni mint fegyver. Mindegy, hogy spray, parfüm, öngyújtó, tárca, kulcscsomó, telefon, vizes palack, vagy csak egy egyszerű notesz. Ha elsajátítod az alap elveket, akkor bármit fel tudsz használni a védelmed érdekében.

Ha jó társaságban eltöltenél egy pozitív napot, csupa-csupa olyan emberekkel akik ebben a világban élnek és tisztában vannak vele, hogy bármikor bármi megtörténhet, de ettől nem paranoiásak és mániákusok, hanem sokkal inkább nyitottak az újra és az örök változásra. Megismerheted önmagad egy kicsit közelebbről, találkozhatsz a saját korlátaiddal, sőt túl léphetsz azokon.

Ezen kívül megtanulhatod, hogyan legyél képes fájdalmat okozni a támadódnak. Mert ez is egy sarkalatos pontja az önvédelemnek. A Legtöbbször a jó kislányok szoktak áldozatul esni a rossz fiúknak. Úgyhogy elsajátíthatod azt, hogy miként legyél „Rossz kislány”, hiszen a támadód is rossz lesz. Valamint elsajátíthatod azokat az elveket amikkel könnyedén tudsz majd kezelni egy szituációt. Mert nincsenek biztos technikák és megoldások, de ha az elveket sikerül elsajátítanod, akkor ezeknek az alkalmazása könnyedén megmentheti az életedet.

Mikor lesz ?

November 24. Szombat

10:00-18:00

Mi lesz a program?

09:00-10:00 Regisztráció

10:00-13:00 Edzés/előadás

13:00-14:00 Ebédszünet

14:00-17:00 Tréning/Speciális technikák

Ki jelentkezhet a szemináriumra?

  • A szemináriumra csak nők jelentkezhetnek. Korhatár, 12+
  • Nem szükséges semmilyen előképzettség, vagy különleges állóképesség, erőnlét.

Ki tartja a Női Önvédelem napot?

A Női önvédelem Nap oktatója Horváth Ádám a Bhima Dojo vezető oktatója:

Hol lesz ?

BhaktiKutir Életmód központ. Budapest VII. Barcsai u.10

Térképet, és egyéb információt itt találsz a helyszínről

Milyen felszerelés kell?

Melegítő, kényelmes ruházat, zokni. Minden speciális eszközt biztosítunk a helyszínen.

Hogy tudok jelentkezni?

Erről Lecsúsztál! 

Ha lemaradtál, és legközelebb nem szeretnél, akkor iratkozz fel a harcművészet elvei tanfolyamra,  mert a tanfolyam résztvevői elő regisztrációt élveznek minden rendezvényünkre,.

, , , , ,

Nincsenek hozzászólások

A fehér öv, avagy ahogy a legendák kezdődnek…

Egyszer régebben találtam egy nagyon jó kis írást a fekete övről, amit meg is osztottam veletek. Most magam szeretnék néhány gondolatot megosztani a fehérről. 🙂

Mostanában ismét egyre több olyan emberrel találkozom, akik gít-edző ruhát hordanak öv nélkül. Persze eleinte tudja az ember, hogy akkor biztos vett ruhát a srác edzésre és nem volt pénze övre, vagy épp nem volt fehér öv. De ez igazából nem igaz. Pedig ez szokott először lenni a fő érv, amit általában el is fogadunk magyarázatnak. Pedig a valóság egészen más.

Mit is jelent a fehér öv napjainkban?
A fehér öv általában minden harcművészeti rendszerben a kezdőt, vagyis a full kezdőt jelenti, aki épphogy elkezdte gyakorolni az adott irányzatot. Mivel a harcművészet nem küzdősport, ezért általában sokkal több van benne, mint ütések, rúgások halmaza, kombinációja. Vagyis a testi, fizikai kontaktuson túl valami olyanra is felkészíti gyakorlóját amire más nem. Olyan értékeket és olyan kulturális hozzáállást tanít, amit manapság nem tanítanak sem iskolákban, sem sehol. Főleg mióta már a katonaság sem kötelező hazánk fiainak. Ez a filozófia amit a harcművészet tanít általában különféle sok-sok évvel ezelőtti tradícióból ered, melynek fontos része az öltözet.

A ruha tudatmódosító hatása
Bujinkan Ninjutsu tréningeken fekete gít használunk. Persze ez csak a Bujinkan létezése óta van így, hiszen Hatsumi sensei, a jelenlegi Soke még fehér Gíben gyakorolt Takamtsu senseijel. De nagyon fontos megjegyezni, hogy gí nem létezik öv nélkül. Mert a gínek a felső részét, azt egy övvel szokták össze kötni, hogy rendezett szép viseletnek látszódjon. A tiszta és rendezett ruházat igazából egy tudat módosítás. Szerintem már mindenkin volt zakó, meg öltöny nyakkendő és mindenki vágja, hogy szmokingban másként kell mozogni, lenni, mint sima utcai ruhában.  (hölgyeknek mondjuk kisestélyi)

De ugyan így mondhatnám azt is mikor valaki szórakozni megy, mondjuk egy diszkóba, vagy templomba  és oda is kirittyenti magát. Valószínűleg a legszebb ruháját veszi fel, ami valószínűleg tiszta is és rendezett. És valószínű, hogy egészen másként fog viselkedni ezeken a helyeken, mint otthon. Mert általában azért járunk ilyen helyekre, mert ott valami más van mint otthon.  És ehhez általában egy másik fajta öltözet is kell.

Kik nem kötik fel a fehér övet és miért?
Na de vissza térve a fehér övhöz, van egy bizonyos fajta embertípus, akik nem szeretik felkötni. Pontosan azért, mert az jelent valamit. Általában valami olyan magyarázatok szoktak lenni, hogy engem nem érdekelnek a fokozatok, vagy engem nem érdekelnek az öv színek, vagy én nem ezért járok ide, vagy a feljebb már említett nincs…

Pedig igazából egészen más oka van annak, hogy valaki nem köti fel a rangjához és tudásához illő övet. Általában az alázat és nyitottság hiánya. Természetesen vannak kivételek, de az eddigi harcművészeti tanulmányaim folyamán azokon a helyeken ahol edzhettem, mindig figyeltem azokat az embereket akik nem kötnek fel fehér övet.

Azok az emberek akik nem kötik fel a fehér övet, csak azért nem veszik fel, mert túl büszkék elfogadni, hogy valaminek a legalsó lépcsőfokán állnak, illetve inkább úgy mondanám, túl büszkék elfogadni azt, hogy ahhoz, hogy valóban elindulhassanak az úton, rá kell lépniük a legalsó lépcsőfokra is. Mert fehér övet hordani az egy érzés. Egy olyan érzés amit ha valaki nem tapasztal meg, hiányozni fog neki egész életében, míg ezen az úton akar járni és ez a hiány egy olyan akadályt fog az útjába gördíteni, amitől csak nagyon nehezen fog haladni a további tudás megszerzése irányába, mert nem ismeri meg az érzést, hogy milyen egy rangsorban legalul állni.

Pedig ahhoz, hogy egy házat, diszkót, templomot, palotát is felépítsünk, mindig először ásnunk kell. Vagyis le kell mennünk alulra, hogy jó alapokat készíthessünk, amire aztán felépítjük azt amit szeretnénk. Természetesen más alapokat kell készíteni mind a négyfajta épülethez, de ebbe most nem szeretnék belemenni, itt a hangsúly azon van, hogy alapok nélkül bizony össze fog borulni a felépítendő ház.

Mi történik hosszú távon azokkal akik nem kötnek fehér övet a derekukra?
Vagyis ezek az emberek egyből a zöld övre mennek. Nálunk a Ninjutsuban háromféle öv van. Fehér, zöld és fekete. Szerintem ez egy zseniális húzás volt a Sokétől, hiszen más rendszerekkel ellentétben  csak a 10kyu első szint jelöljük fehérrel, utána 9kyu-tól 1 Kyu-ig (a következő kilenc szinten) mindenki zöld övet hord. (Lányok pirosat. 🙂  És igazából tényleg nem nagy dolog megszerezni egy zöld övet, hiszen ha valaki azt szeretné elérni, akkor általában meg tudja tanulni az anyagot. De azt láttam, hogy azok akik nem kötik fel a fehér övet, azok mikor azt gondolják, hogy kész a ház, azt veszik észre, hogy mozognak a falak, nem tökéletesek az illesztések, a szigetelés sem, az ablakok sem zárnak jól, meg a tető is beázik. Ja, hogy nincs is tető?. 🙂

Vagyis az első lépcsőfok mindig az alázat és ehhez el kell jutni minimum oda, hogy az ember, ha már jár egy ideje edzésre és vesz is ruhát, akkor szerez egy fehér övet hozzá.

Mit lehet kezdeni azokkal az emberekkel akik mindezen dolgok ismerete ellenére sem szeretnének fehér övet kötni?
Nagyon egyszerű. Nálunk a Bhima Dojoban az a szabály, mint a legtöbb helyen a világban, hogy ha valaki 4-hónapot járt (Most négy lesz, mert az alapfokú Ninjutsu tanfolyam alatt senkit sem kötelezünk rá természetesen) akkor kötelező vennie egy Fekete gít, amihez ugye hozzá tartozik egy rangfokozatnak megfelelő öv is. Ha valaki nem akarja ezt a szabályt teljesíteni, akkor nem járhat hozzánk, nem tanítjuk Ninjutsuzni, mert Tradícionális Bujinkan Ninjutsut gyakorlunk, aminek a szabályzatába amit a Soke Masaaki Hatsumi lefektetett, meg van határozva az edzéseken viselendő öltözék.

Mi van ha mégis fel köti valaki azt a fránya fehér övet?
Megnyílik előtte egy olyan kapu ami nélkül a valódi fejlődés, tanulás képessége elsajátíthatatlan. Természetesen nem a ruhától lesz senki sem az ami, de a Ruha és a rang segít abban, hogy a megfelelően tudjunk viselkedni a Dojoban. Ugyan úgy, mint mikor templomba, vagy diszkóba megy az ember.

sok szeretettel:

Horváth Ádám ninjutsu és jóga oktató.

Egy olyan ostoba személy, aki 6 évet pazarolt el az életéből azzal, hogy nem volt hajlandó fekete gít és fehér övet venni magának az edzésekre, mert ebben a cipőben járt. De egyszer imái meghallgatásra találtattak, és találkozott végtelen szerencséjében egy olyan mesterrel, aki útba igazította és megtanította arra, hogy miért fontos felkötni a fehér övet a derekára…

,

Nincsenek hozzászólások

„1 óra alatt többet értettem meg a harcművészeti alapelvekből, mint eddigi egész életemben!” Szőke Róbert marketingdoktor.hu

mert 1 óra alatt többet értettem meg a harcművészeti alapelvekből, mint eddigi egész életemben  Szőke Róbert marketingdoktor.huSzia Ádám!

Olvasom a blogodat a „nyóckeres” ételosztásról, a szőnyegről és a bizniszmenekről, akik még talán soha nem ütöttek meg senkit és jó lesz, ha nem ütik meg magukat 🙂

Nagyon jó a bejegyzés – tetszik. Főleg azért mert átélhettem veled egy részét élőben szerdán.

Én is a bizniszmenek között voltam.

Az igazság az, hogy 25 évvel ezelőtti fiatalkori Jeet Kune Do múlttal és hosszú kihagyással 40 év felett kezdtem újra harcművészetet tanulni. Jelenleg is aikidozom, sőt a családunkat is átszövi ez a gondolkodásmód ( az életmód kifejezéshez azért kevés a ráfordított időnk).

Három fiam közül a legnagyobb a Kyokushin karatét űzi és 12 évesen Full kontakt seido szabályrendszerben Olaszországban 2010-ben korosztályos világbajnoki ezüstérmes lett. Bár ahogy a videóban mondtad -és teljesen igazad volt – az már inkább küzdősport mint harcművészet.

Szerdán úgy mentem fel, hogy – egy mesterem tanításait követve – teljesen becsuktam az ajtót, hogy kinyithassak egy másikat. Ahhoz, hogy a legtöbbet tanulhassam tőled, vissza kellett mennem fejben egy teljesen kezdő szintre. Talán túl jól sikerült, mert nekem mondtad, hogy ne essek el rögtön.:-)

De az, hogy teljesen becsuktam mindent amit eddig tanultam, eredményezte azt, hogy totál kinyílt elmével tudtam rád figyelni. Semmi értelme nem lett volna ott játszani az eszem, hogy én már tudok esni, meg ütni , elvezetni, fojtani és a teremben talán senki nem tudna megverni rajtad kívül, mert az pont ellentétes mind az aikido, mind a ninjutsu filozófiájával.

Azt hiszem meg is lett az eredménye, mert 1 óra alatt többet értettem meg a harcművészeti alapelvekből, mint eddigi egész életemben. És nem csak arra gondolok, amit mondtál, mutattál, hanem a rezgésedből is átjött egy csomó dolog.
Ezt köszönöm neked. Nagyon klassz volt, hogy ott lehettem. Remélem egyszer a fiam – ha Pestre kerül iskolába – akkor a kezedbe tudom adni harcművészetet tanulni.

Még egyszer köszönöm a napot és azt, amit ilyen rövid idő alatt át tudtál adni. Nyilván nem a tecnikákra gondolok, hanem az alapelvekre, amelyeket kiválóan megfogalmaztál és érthetővé tettél. Kívánom, hogy továbbra is a saját utadat járd olyan kiegyensúlyozott emberként, amilyennek megismertelek.

Remélem még találkozunk, a blogodat pedig olvasni fogom.

Üdvözlettel:

Szőke Róbert a marketingdoktor.hu
egy bizniszmen 🙂

Nincsenek hozzászólások