- Cím-térkép:
- Telefon: +36706144449
- Rólunk mondták:
- FILOZÓFIA Olvasd el
- BLOG
- KÉPEK VIDEÓK
- Ninjutsu Önvédelem
- KAPCSOLAT-Egyebek:
Posts Tagged mesterek
Mitől mester az igazi mester? Hogyan válasszak mestert?
Írta NinjutsuÖnvédelem a Nagy Tanítók kategóriában, dátum: 2016. január. 8.
Mi az, hogy mester? Ki az a mester?
Először is szeretném leszögezni, hogy a Japán nyelvben ilyen szó, hogy mester nem létezik. Sőt halkan és csendben jegyezném meg, hogy az ős Magyar nyelvben sem, ott is csak egy jövevény szó. A legkorábbi források ahol találtam a származására írásos utalást, azok Bibliai eredetűek, ahol Jézust szólítják mesternek, vagyis igazából héberül hívják így: Rabbi.
De ezen a vonalon nem is szeretnék tovább menni, inkább szeretnék rávilágítani arra az egyszerű nyelvtani és történerlmi csúsztatásokból származó félre értésre, ami Magyarországon is erőteljesen jelen van. Mégpedig az a puszta tény, hogy valaki ki meri írni magáról, hogy ő valaminek a mestere…
A Sensei az nem Mester.
A legnagyobb efféle félre értés, hogy a Sensei szót előszeretettel fordítják félre mesternek. A japán harcművészetekben ha valaki fekete övet kap, akkor megilleti a Sensei megszólítás, ami korántsem mestert jelent, hanem szó szerint azt, hogy „aki előbbre jár az úton”, de a legtöbb szótár is csak tanárként fordítja. Aztán ilyen még a Shihan kifejezés, ami idősebb tanítót jelent, vagy a Shidoshi és még további különféle elnevezések, amik tulajdon képpen a tanár különféle fokozatai, korára, tudására, vagy társadalmi elhelyezkedésére, vagy bármi másra vonatkozóan. (Nálunk a Ninjutsuban ez a 3 van, illetve még a Senpai, amit a még nem fekete öves oktatókra használunk.)
Kit érdemes mesternek hívni?
Ettől függetlenül persze használjuk a mester kifejezést, mert egy tök jó szó. Egy olyan személyt takar, akitől valami olyat tudunk elsajátítani, amitől többek leszünk. Vagy az élet egy bizonyos területén olyan tudással rendelkezik ami jóval az átlagon felüli, sőt a mi szintünkről nézve úgy tűnhet, hogy arról a területről ő mindent tud. Ilyenkor nevezünk valakit mesternek. Ha pedig a mester végtelen kegyében ad nekünk a tudásából, akkor utána hívhatjuk mesterünknek.
Persze itt is megoszlanak a vélemények, hogy mi az a tudásmennyiség amitől valaki a mesterünknek tekinthető, de én azt gondolom, hogy ez teljesen változó egyénenként. Vagyis lehet, hogy valakivel csak egyszer találkozunk az életben, de mutat egy olyan apróságot, vagy mond egy olyan egyszerű bármit, amitől össze áll a kép, akkor nyilván tekinthetünk rá mesterünkként. Meg van a másik mesterünk, akinél tanulunk gyakorlunk. De praktikusság szempontjából a magam részéről igyekszem minden élőlényt mesteremnek tekinteni, hiszen tanulni bárkitől és bármitől lehet, akár még egy fától is. Ily módon megadott tisztelet pedig egy nagyon kedvező légkört teremt a környezetünkben, mert eltűnnek az ellenségeink, vagy gyűlöletünk célpontjai.
Hogyan válhatok mesterré?
A legnagyobb emberi öngól szerintem az, amikor valaki mester akar lenni. Vagyis jár valakihez akit mesterének tart, aztán úgy érzi, hogy megtanulta tőle amit lehet, és tovább áll, és onnantól nem tekinti mesterének, hanem azt meri mondani, hogy a „volt” mesterem, vagy most már én is mester vagyok. Mert ilyen nem létezik. Akitől fontos dolgokat tanultunk meg, az akkor is a mesterünk marad, ha a fene fenét eszik. Ezen nem lehet változtatni, és hatalmas emberi hiányosság ha valaki azt gondolja, hogy ez csak addig tart amíg jóban vannak. A mester letagadása, megtagadása egy komoly blokkot is képez a fejlődés útján. Hiszen ha a tudását elfogadtuk, de a személyét már nem, akkor egy nagyon komoly sértést követünk el ellene, ami idővel emberi kapcsolatainkban bosszulja meg magát.
Természetesen a mestereink is tévedhetnek, és hibázhatnak, sőt követhetnek el olyan dolgokat amiket mi a tanítványaik is szégynelünk. Ebben az esetben nyilván a mi döntésünk, hogy maradunk, vagy megyünk-e. De nem hálásan tekinteni az addig kapott értékekre és kijelenteni hogy ő nem a mesterünk, az a saját magunk pofán köpése. Hiszen a mester is csak ember, és tökéletességet elvárni tőle ugyanolyan illúzió, mint párkapcsolatban keresni a tökéletes párt. Előbb utóbb mindenki hibázik, téved, veszít akár tetszik, akár nem.
Sőt olyan is lehet, hogy egy általunk mesterként tisztelt személy múltjából kerülnek elő olyan dolgok amikre sem ő, sem mi nem vagyunk büszkék. De ez a szituáció inkább nekünk egy próbatétel az utunkon, hiszen ő maga mindig ismeri a múltját, és ennek ellenére vállalja, hogy tanít.
HOGYAN ISMERHETEK FEL EGY IGAZI MESTERT?
Tehát az én olvasatomban, amivel egyáltalán nem kell egyet érteni a mester szó azt jelenti, hogy akitől érdemes tanulni, akitől sokat tanultam.
1. AZ IGAZI MESTER sosem hívja, vagy gondolja magát mesternek, de igyekszik azzá válni.
Egy igazi mester nem gondolja és hívja, vagy hívatja magát mesternek, nem írja ki magáról sehova, hogy ő bárminek a mestere lenne, mert szeretne fejlődni tovább azon az úton amin jár. Mert a mester készen van, és mindenkinél többet tud, ő már megérkezett. Ezért egy igazi mester hárítja ha mesternek szólítják. Viszont onnan tudhatjuk, hogy érdemes tőle tanulni, hogy vannak akik ennek ellenére a mesterüknek tekintik, és így is hivatkoznak rá. (Attól senki nem lesz a mesterünk, hogy elmegyünk hozzá egy befizetős tanfolyamra és azt elvégezzük.) MIÉRT nem gondolja magát mesternek a mester? Mert tudja jól, hogy bármikor találkozhat olyannal aki sokkal többet tud nála. A mester titulus viszont hajlamos elpuhítani az embert és elhízik és megáll az úton. Bezár egy kaput, méghozzá a kívülről továbbra is ugyan úgy érkező tanítások kapuját, mert mindenkinél mindent jobban fog tudni. (LEgalábbis ezt gondolja magáról.). Ez pedig könnyen az életébe kerülhet neki is és azoknak is akik tőle tanulnak. Leginkább akkor, ha önvédelmet és harcművészetet tanít.
2. AZ IGAZI MESTERT a tanítványairól ismered fel, „Madarat tolláról, mestert tanítványáról.”
Mielőtt elmész valakihez tanulni, mindig azt érdemes megnézned, hogy kik járnak hozzá, milyen minőségű és színvonalú emberek. Itt egyáltalán nem a gazdagságukra, vagy társadalmi beosztásukra gondolok, hanem arra, hogy mennyire jó emberek a tanítványai, azok akik tőle tanulnak. Például nem mindegy, hogy démonokat, vagy angyalokat tanít. Vagyis bűnözők, vagy jó emberek járnak hozzá. MIÉRT nem mindegy, hogy kik tanulnak a mestertől? Mert az igazi mester nem csak pénzt akar gyűjteni teljesen mindegy, hogy kitől és mitől, hanem a világot akarja jobbá tenni. Ha nem akarja a világot jobbá tenni, akkor a tudását átadja pénzért olyan embereknek is, akik utána azzal vissza élnek, hogy más embereket használjanak ki vele, vagy kényszerítsenek olyan dolgokra amit ők nem akarnak.
3. AZ IGAZI MESTER nem terjeszt pletykákat, kamu híreket, hanem realitásról és tiszteletről beszél.
Ahol rendszeres az irányzat alapú megkülönböztetés, hogy az AIKIDO, KUNGFU, THAIBOX, KARATE stb. rosszak és nem működnek ezért meg ezért, akkor tudhatod, hogy az oktatónak nem áll megfelelő mennyiségű tudás a birtokában ahhoz, hogy enélkül is érdekes és építő órát tartson, ezért úgy próbálja meg veled elhitetni, hogy a legjobb helyen vagy, hogy más rendszereket és más oktatókat szól le. MIÉRT nem terjeszti mások rossz hírét egy igazi mester? Mert kétféle ember van az egyik azzal emelkedik ki, hogy több másoknál, és igyekszik másokat is felemelni maga mellé vagy föl, míg vannak akik úgy emelkednek ki a tömegből, hogy másokat húznak, nyomnak le maguk körül. Az olyan mester tanításai aki nem képes tisztelettel lenni mások iránt, csak ugyan erre a szintre tud megtanítani téged is. Így születnek a különböző internetes fórumokon a különböző iszonyatosan nagy harcos trollok, akik általában egy, vagy néhány bizonyos rendszert Istenítenek és minden mást fikáznak. Ezek az emberek a pletykás sumák kamu mesterek tanítványai akik igazából soha nem merték kipróbálni a többi irányzatot, csak elhitték hogy ők a legjobbak meg a „mesterük” és minden más csak átverés.
4. AZ IGAZI MESTER nem gyűlölködik, vagy fajgyűlölő, hanem minden élőlényt elfogad.
Ha valaki azt gondolja, hogy a bőre színe, vagy bármi más miatt ő több lenne másoknál, az igazán félre vezet másokat. Pláne, ha önvédelmet vagy harcművészetet tanít. Nekem például sokkal több balhém volt nagyon buta fehér emberekkel mint színes bőrűekkel. Mindannyian lelkek vagyunk, Isten parányi szerves részei, és mind része vagyunk ennek a világnak, vagyis ezen a bolygón mind testvérek vagyunk, hiszen mindannyiunknak földanya adott testet, és enni is tőle kapunk. MIÉRT FONTOS EZ? Mert az igazi harcos, harcot tanul, ami sosem emberek ellen, fajok ellen, vagy bármi más ellen zajlik, hanem mindig a gonosz ellen. Ha viszont rá van sütve egy-egy fajra, népre, bármire, hogy ők mind rosszak, akkor tudattalanul a másik oldal is meg lesz bélyegezve, hogy akkor nyilván a mi oldalunk meg a jó. És mivel mindig a rossz ellen harcolunk, így azt fogjuk feltételezni, hogy akinek ugyan olyan a bőrszíne mint nekünk, az a jó és észre sem fogjuk venni, amikor valaki hátbaszúr bennünket a saját fajtánk közül. Tehát a fajgyűlölet, és ennek tanítása az konkrétan felér egy öngyilkossági kísérlettel, hiszen különböző külső és látszólagos dolgok alapján ítélünk meg embereket, nem pedig a valódi képességeik szerint.
Azok az emberek akik hajlamosak a külsőségek, faji, gazdasági helyzet, frizura, vagy akármi más alapján ítélni meg másokat, azok hajlamosak a sok-sok oklevél, kiírt, meg övre, ruhára aggatott rangjelzés alapján keresni a mesterüket. Ez viszont élet halál küzdelemben könnyen kerülhet az életedbe, hiszen van egy olyan mozgás forma amit nem akartál megismerni, mert lenézted te is mert a mestered is lenézte.
5. AZ IGAZI MESTER hiteles, de nem mások nevével takarózik.
A magam részéről ezt a szót másként értékelem, hiszen alapjában véve a hitel, az egy átverés. Hiszen az ember akkor szokott hitelt felvenni amikor nincs elég pénze, vagyis nem rendelkezik a megfelelő értékkel egy bizonyos cél eléréséhez. Ilyenkor valaki mástól szerez pénzt, értéket és az ő értékeivel, pénzével tud az lenni aki lenni szeretne.
Sokan a harcművészet és önvédelem terén is szó szerint csak így hitelesek, hiszen attól gondolják magukat valakinek, hogy ők x-y tanítványai.
Meggyőződésem, hogy önvédelem és harcművészet terén az egyik legrosszabb választás általában az amikor valakit csak azért választunk tanítónknak, mert ő ettől, meg attól tanult. Nyilván fontos hogy akihez mi megyünk ő is jó forrásokkal rendelkezzen, de ez igazából csak egy tizedrangú dolog, hiszen sok helyen a nagy nevű mesterek már pénzért osztogatják a rangokat és a fokozatokat (Ez nálunk a ninjutsuban is jelen van.) Így az oktató, nem egy hiteles mester lesz, hanem csak egy hiteles, aki utána a hitelezőjétől kapott fokozatok, meg rangok mögé bújva próbálkozhat a hitelével villogni.
A hiteles szót ezért nem is szeretem használni. Ezért írtam azt, hogy VALÓDI mester, és nem hiteles mester. Mert a VALÓDI MESTER nem mások nevével kérkedik, takarózik, hanem a saját tudását adja át és a saját élete amivel példa lehet számunkra.
6. AZ IGAZI MESTERT megkérték, hogy tanítson, nem egy tíz hétvégés kurzus után kezd el tanítani.
Manapság sok rendszer árulja kifejezetten az oktatói képzéseit, melyek pár alkalmas képzések során néhány technikát oktatható szinten átadva tanítanak meg. Ez persze nem feltétlenül rossz, hiszen jó, ha terjednek a rendszerek és az emberek közt egyre több harcos lesz, vagy olyan aki legalább valamit tud a harcról. Főleg ahogy láthatjuk a közbiztonság alakulását manapság, nem baj ha mindenki ért valamennyire a harchoz.
Na de attól, hogy valakinek megtanítják az alapokat és utána ezeket az alapokat tovább adhatja ha befizet bizonyos pénzt, és kap egy oktatói szintet, fokozatot, attól nem lesz mester.
Minden valamirevaló harcművészeti rendszerben, ahol komolyan veszik a dolgokat ott nem a tanuló dönti el, hogy mikortól taníthat, hanem a mester. Vagyis az oktatói fokozatot nem megvenni, meg elvégezni kell, hanem kiérdemelni. MIÉRT FONTOS EZ? Azért fontos hogy így alakuljon és ne megvehetős legyen, mert egészen más amikor valakire felfigyel a mestere és úgy látja, hogy eljutott mind emberileg, mind szakmailag egy olyan szintre amit érdemes tovább adni. Azzal szemben, amikor valaki kitalálja, hogy menőségből, vagy megélhetésből ő is oktatni akar. A pénze meg van rá, és befizeti és megkapja. (Mert olyannal még nem találkoztam akinek ne adták volna meg a fokozatot, vagy megbukott volna az oktatói képzésen.)
7. AZ IGAZI MESTER nem él vissza a helyzetével, becsületes és védi a gyengéket.
Például nem él a tanítványával szexuális életet. Egy igazi mester nem él vissza azzal, hogy mesterként tekintenek rá, és az ellenkező, vagy akár azonos nem tagjai bármit megtennének a kedvéért olyan fantasztikus embernek tartják. MIÉRT FONTOS EZ? Mert egy igazi mester a kaput mutatja meg, nem pedig át lök a kapun. Vagyis az emberek amikor tanulni jönnek, akkor hajlamosak bármit megadni azért, hogy velük a mester kiemelten foglalkozzon. A bármibe, pedig szó szerint bármi bele tartozhat. Viszont egy igazi mester át akarja adni a tudását és tisztában van vele, hogy csak összezavarná a hozzá fordulót azzal, ha saját kéjes vágyainak kielégítésére használná őt.
Persze olyan is van amikor valaki direkt azért indít például női önvédelem tanfolyamot, mert rendezetlen a magán élete, és a hozzáforduló hölgyek közül próbál becserkészni magának egyet, vagy minél többet. (Sajnos nem egy hölgy keresett meg ezzel a problémával itt Budapesten.) Az ilyenekkel sajnos nem tud mit csinálni az ember, csak résen lenni.
8. AZ IGAZI MESTER nem alkoholista, vagy drogfüggő, tiszta életű és minimum meditál.
A sok követő, tanítvány és a vele járó előnyök hajlamosak elpuhítani az embert. Pláne, ha nincs spirituálisan is a megfelelő szinten, és nem tudja elégetni azt a karmát amit azzal vesz a nyakába, hogy tanításával megváltoztatja mások életét. Ilyenkor a sok rajongástól és figyelemtől az emberek egy idő után össze omlanak. (A színészek, sztárok is ugyan ezt élik át, csak még erősebben.) Ilyenkor hajlamos az ember elgyengülni és mesterséges tudatmódosítókhoz menekülni. MIÉRT NEM TESZ ÍGY EGY IGAZI MESTER? Az igazi mester ura az érzékeinek, kontrollálja a vágyait és a gondolatait. Meg tudja különböztetni mások érzéseit a sajátjától, és nem őrül bele, vagy menekül el a mesterséges tudatmódosítás mámorába, mert máshogy nem képes elviselni a létezést és a súlyát annak amit tesz. Egyébként ilyen problémája leginkább azoknak van akik a fenti pontok közül valamelyikbe belecsúsztak.
+1 A VALÓDI MESTER nem tanítványokat és követőket gyűjt, hanem VALÓDI MESTEREKET képez.
Mivel magával a végtelennel áll kapcsolatban így nem aggódik azért, hogy el fogy a tudása és mindig minden témában a maximumot nyújtja, adja át A VALÓDI MESTER nem szorul arra, hogy visszatartson információkat, vagy csak csepegtesse a tudását, hiszen végtelenül mély megvalósításokkal rendelkezik. MIÉRT FONTOS EZ? Mert a VALÓDI MESTER nem maga alá akar gyűjteni minél több követőt rajongót, akik aztán élete végéig eltartják és gondoskodnak a megélhetéséről, hanem akkor boldog, ha azok akik tőle tanulnak fölé emelkednek. Egy ilyen személy ezt is képes elismerni, és elfogadja, örül neki, ha tanításai megfelelő talajba hullottak. A VALÓDI MESTER tisztában van vele, hogy vannak akik nála is gyorsabban fejlődnek, sőt egy VALÓDI MESTER azt amit hosszú évek munkájával gyűjtött össze, akár még sokkal gyorsabban is képes a megfelelő módon tovább adni. Mindezt azért teszi, hogy a világon sok akár nála magasabb szinten lévő ember legyen, mert tudja, hogy az így lesz igazán jó hely minden élőlény számára.
Természetesen ez az én meglátásom, és azoké akiket én mesteremként tisztelek. Egyáltalán nem szükséges, hogy te is így gondold, sőt bátran gondolhatod bármelyik pontnak az ellenkezőjét is. Azért gondoltam, hogy leírom ezt, mert hiszek benne, hogy ezen elvek megismertetésével jobbá tehetem a világot, és ha már harcművészetről van szó, talán megmenthetem néhány őszinte szívű harcos életét, akik keresik az igazságot, de sok hang miatt eltévedhetnek a sötétben.
Szeretettel:
Horváth Ádám Ninjutsu és jóga oktató
Ha tetszett, ajánlom figyelmedbe még:
Önvédelem Vs. Küzdősport Vs Harcművészet, avagy az ezen az úton terjedő 10 leggyakoribb betegség
David Jesse Holt Sensei Emlékére!
Írta NinjutsuÖnvédelem a Nagy Tanítók kategóriában, dátum: 2015. február. 2.
—
A harcos nem fél sem az élettől, sem a haláltól. A harcos élete része a halál, és halála része az élet. Nincs számára különbség, csak közte néhány lélegzetnyi idő, mely létének csupán egyetlen pillanata. -HAN-
—
Had tisztelegjek egy nagyszerű harcos az egyik legnagyobb mesterem David Jesse Holt személyének és tanításainak eme bejegyzéssel.
2007-ben találkoztam Dave-el először Gyöngyösön egy az ottani dojonál tett látogatás során. A Kaibotan Dojot azóta is jó barátom Boros Csaba vezeti, aki rendszeresen hívta meg őt oktatni az iskolájába.
Ekkor már 8-9 éve ninjutsuztam, és régen túlléptem azon, hogy fokozatokat gyűjtsek, vagy érdekeljen az, hogy milyen színű az öv a derekamon. Csak az érdekelt, ha neki megyek valakinek teljes erőmből, akkor le tudjon tenni úgy, hogy se nekem, se neki nem esik bántódása. Akkoriban így választottam mestert, oktatót, tanárt.
Dave hatalmas ember volt, az egyik legnagyobb akivel valaha edzettem. Mégis olyan fürgén mozgott, hogy az első pillanattól tudtam sok mindent tanulhatok majd tőle. A súlyát annyira hatásosan tudta használni, hogy éreztem egyetlen ütésével porrá zúzhatna ha akarna. Ha meg a földre kerültem, csak a megfelelő test kontrollja mentett meg attól, hogy porrá őröljön a lépteivel, vagy térdével.
Mivel nem illetődött meg amikor neki mentem úgy mint jó néhány más oktató akik között kerestem előtte, így találkozásaink mondhatni rendszeresek lettek. Sőt, én azt szerettem benne a legjobban, hogy szerette, hogy igazából meg akarom ütni és rúgni, és így meg tudja mutatni a ninjutsu általa ismert titkait. Találkozásunkkor, már több mint 30 éve gyakorolt, így volt mit.
ELVEK
Rengeteg elv, technika, és stratégiai elem nyert új megvilágítást a jóvoltából, és sok olyat is megmutatott amit addig még soha senki más. Szervezett egy szemináriumot, ahová meghívta Dean Rostohar Senseit (45 Horvát ország) , Moti Nativ Senseit (65 Izrael), és Ed Martint Senseit (77 Amerika). A szemináriumon, pedig a 3 különböző korban lévő shihan ugyan azokat a technikákat mutatták be, de saját koruk, testalkatuk és megértésük alapján.
Lenyűgöző volt látni, ahogy szemre tök különböző dolgokat mutatnak mind a hárman, de azt magyarázzák, hogy mitől ugyan az mégis amit mutatnak. Szóval a harcművészetek egy új dimenzióját volt képes feltárni a szemünk előtt, úgy, hogy nem egymás ellen beszéltek és dolgoztak a Mesterek, hanem épp ellenkezőleg, barátként, egymást támogatva tanítottak.
ÉRZÉS
Sosem felejtem el azt az új dimenziót a támadás megérzéséről, amikor mesélte a saját történeteit. Egyszer csak be tett egy olyat, hogy a testet hagyni kell magától reagálni, mert ha hagyjuk, hogy magától ösztönösen mozduljon, és nem akarunk mindig irányítani, akkor ha van egy bacilus az orrunk előtt, ami megbetegíthetne bennünket, akkor a szervezet akár még az a pirinyó kis ellenséget, is képes automatikusan elkerülni. Mi meg csak azt érezzük az utcán, hogy lehajolhatnékunk van, vagy hirtelen mozdulhatnékunk valamerre.
TISZTELET
Rengeteget tanultam tőle abból ahogyan bánt velem. Mindig nagyon tisztelettudóan figyelmesen beszélt velem, de talán mindenki mással is. Ha néha napján be tudtam térni hozzá Pesten a fő dojojába, gyakran tisztelt meg azzal, hogy egész edzésen rajtam mutatta meg a technikákat.
Akkoriban szerzetesként éltem, és úgy tudtam csak edzésre járni, hogy reggel Egerből a Kolostorból át buszoztam Gyöngyösre, ott egész nap az utcán álltam és szentírásokat adtam az embereknek, majd este mentem edzeni. De mivel utaztunk mindenfele a világba, így volt, hogy Pesten is megtudtam látogatni.
Mivel nem érdekeltek a vizsgák és fokozatok, csak a hatékonyságot és a tudást meg titkokat szomjaztam, így nem is akartam fekete öves lenni. Dave többször is meggyepált, és két edzésen is felkínálta, hogy fogadjam el tőle a Dant. Mire mindig különböző kitérő válaszokat adtam. Kérdeztem tőle, hogy vizsga nem kell? Mire mondta, hogy a vizsga mindig minden pillanatban van, nem csak egy különleges edzés.
Mikor másodszor kínálta fel pár hónappal később, akkor azzal érvelt, hogy sokkal kevesebb tudással is vannak emberek a világon fekete övvel mint én, és a többi zöld övessel szemben nem fair, hogy 10 évnyi edzés után még mindig zöld övet hordok.
A harmadik alkalom előtt volt pont néhány kisebb affér Salgótarjánban, ahol egy csapattól kellett megvédenem a szerzetes társaimat, és ennek okán felvetették, hogy mi lenne, ha tanítanék a kolostorban nekik is önvédelmet. Aztán jött Dave pár nap múlva és mikor meséltem neki a történetet azt mondta, hogy a Fekete öv nem nekem kell, hanem a szívemnek, és kezdjem el tanítani a ninjutsut.
CSALÁD
De a legjobban az tetszett ahogyan klánt szervezett a körülötte lévőkből. Ahogyan láttam, hogy az embereknek mennyire jól esik valahová tartozni és valakitől tanulni valami olyat aminek végre valódi hasznát veszik az életben.
Sosem felejtem el azt a leckét, amikor egy Pesti látogatásom folyamán kihívott uke-nak, hogy rajtam mutassa meg a technikákat. Aztán a technikák közben mindig beszélt, én meg csak álltam ott előtte.
Amíg Magyarázta a technikákat, a szövegben amit használt rejtett kulcs szavakat helyezett el, melyeket előre megbeszélt a tanítványaival, hogy amikor ezt hallják a szájából, és áll előtte valaki, akkor azt támadják meg. Persze minden tanítványával egy külön megbeszélt szó volt amit csak ők ketten ismertek. Így még sokkal érdekesebb volt vele tréningezni, hiszen én nem nagyon beszéltem soha angolul, és amikor kihívott, nem csak rá, hanem az egész környezetemre kellett tényleg figyelnem, mert nem tudhattam, hogy mikor mire ki ugrik.
Na meg persze még rengeteg sok tanítást, elvet, trükköt mondott, adott vagy mutatott, melyeknek akár egy egész könyvet tudnék szentelni, és ki tudja egyszer akár még meg is írom majd.
Számomra Dave nem halt meg. Ugyan úgy mint ahogyan azok a nagyszerű harcosok és mesterek sem akik egész életüket a Budo-nak szentelték és akiken keresztül a ninjutsu ősi tanításai, elvei és fejlődni akarása a mai napig töretlenül létező valóság. Tisztelgésem nagysága előtt pedig, hogy példáját követve halálom napjáig járom a harcosok útját, akár csak ő!
Tisztelettel:
Horváth Ádám Ninjutsu és Jógaoktató
Hatsumi Sensei
Írta NinjutsuÖnvédelem a Nagy Tanítók, VIDEÓK kategóriában, dátum: 2009. október. 25.
NINJUTSU HIKETSU BUN
Írta NinjutsuÖnvédelem a Harcművészet-Önvédelem, Ninjutsu Önvédelem kategóriában, dátum: 2009. szeptember. 24.
„… Minden harcművészet, és katonai stratégia lényege az önvédelem, és a veszélyek elhárítása. A ninjutsu a harci tréningen keresztül foglalja magába a legteljesebb önvédelmet. De a ninja e művészetben nem csak a testét használja, hanem ugyanúgy az agyát és a szellemét is.
A ninja útja a kitartás, fennmaradás, állhatatosság, a túlélés útja. Több mint puszta ütések és csapások tömkelege, mélyebb értelmű, mint az ellenfél eszén való túljárás; a ninjutsu annak a megvalósításának az útja, melyre szükségünk van, hogy a világot jobbá tegyük. Minden harcművészet tanulásának kezdetén a helyénvaló motiváció a fontos. A helyes lelkiállapot nélkül a harci technikáknak való kiszolgáltatottság, önépítés, önfejlesztés helyett önpusztításhoz vezethet. De vegyük hozzá azt is, hogy bármely kellemes dolog az életben is könnyen túlzásba vihető. Az önvédelem művészete, mely gondoskodik a belső békéről és biztonságról a harcművész számára, nem fejlődik a személyiség egyensúlya nélkül. Így csak szakadatlan konfliktusba, küzdelmekbe jut az ember, melyek végső fokon el is pusztíthatják.
Ha valaki tanulmányozza a ninjutsu lényegét, mentesül az „Én” vágyaitól, fokozatosan szert tesz a legyőzhetetlenség titkára; „isten lelkére és személyére”.
A harcosnak, ha győzni akar, harmóniában kell lennie a mindenséggel és így egy intuitív tudással a sors játékait elkerülheti. A mennyei gondviseléssel összhangban és az elfogulatlan természeti törvényekkel, valamint egy tiszta bizalommal teli szívvel a ninja megszerzi magának az éleselméjűséget, és ez vezeti őt sikerre a csatában, ha hódítania kell, vagy elrejtőznie ellenségei elől, ha szükséges.
A hatalmas – és az ő hideg személyes egészében gyönyörű – univerzum tartalmazza mindazt, amit mi jónak és rossznak nevezünk, és az összes választ azokra a paradoxonokra, melyeket látunk magunk körül.
A ninja szemét és agyát nyitva tartva rugalmasan követi az évszakok és a sors változásait, mindig csak annyit változik, amennyit szükséges, de mindig alkalmazkodik, úgy hogy már végül nincs semmi, ami meglepetésként érhetné…”
A Togakure-ryu Ninjutsu 33. nagymestere
–
–
soke Hatsumi Masaaki
Írta NinjutsuÖnvédelem a Nagy Tanítók kategóriában, dátum: 2009. augusztus. 30.
soke Hatsumi Masaaki
1931.XII.2. –
Hatsumi Masaaki soke Yoshiaki Hatsumi néven látta meg a napvilágot Noda városban, Chiba tartomány (prefektúra) Noda-shi nevű területén. 7 évesen már Kenjutsu-t tanult az apjától, később pedig megismerte az Aikido-t, a Judo-t és a Karate-t is. Az általános iskolában boxolt, tornázott és a focicsapat kapitánya volt. Társastáncot is tanult, ami saját bevallása szerint sokat segített neki a helyes távolságtartás és a jó lábmunka megtanulásához.
A középiskolában továbbra is boxolt és tanulta a Judo-t, emelett drámát és színjátszást tanult. A diplomáját a tokiói Meiji Orvostudományi Egyetemen szerezte orvosi szakon (Home Tzugi – az oszteopátia doktora) a színházi szak mellett. Egy tradícionális gyógyászati klinikát alapított és vezet ma is. Még az egyetemi évei alatt megszerezte a 4. dan-t Judo-ból, ami az ifjú kora miatt nagyon szokatlan volt.
Ezután amerikai katonáknak tanított Judo-t a Yokota-i katonai bázison. Pár hónap Judo oktatás után észrevette, hogy az alapvetően nagyobb és erősebb amerikaiak nagyon gyorsan tanulnak és nagyon eredményesen tudják használni a Judo-t. Sokkal gyorsabban tanultak, mint egy átlagos japán, évekre való tananyagot tanultak meg hónapok alatt. Ekkor Hatsumi sensei úgy döntött, hogy ez nem az ő útja és egy újat keres.
Először Ueno Takashi mestertől Kobujutsu Juhappan-t (a Kobujutsu 18 iskolája) tanult, akinek havonta 225.000 yent fizetett, hogy eljöjjön Hatsumi dojo-jába és tanítsa őt. Hatsumi sensei 3 év alatt elérte a mesteri fokozatot. Ueno sensei ekkor azt mondta, hogy már nem tud többet tanítani neki, menjen Nara-ba, ott találni fog egy megfelelő tanárt. Ez a tanár volt Takamatsu Toshitsugu.
26 évesen, 1957-ben találkozott Takamatsu Toshitsugu sensei-jel, a ninjutsu akkori nagymesterével Kashiwabara városban, amely Iga tartomány nyugati részén található. Nagyon megtettszett neki a ninjutsu , így hát elkezdte tanulni. 15 éven keresztül majdnem minden hétvégén 15 órát utazott, keresztül a Honshu-szigeten, csakhogy tanulhasson. A Sakki-teszt letétele után Takamatsu soke átadta neki a Menkyo Kaiden-t. Később a 9 Bujinkan ninjutsu iskola mestere lett. Takamatsu soke már halála előtt évekkel kiszemelte Hatsumi-t új soke-nak. Ő volt a legszorgalmasabb és legtehetségesebb a tanítványok közül. Így hát Takamatsu halála után Hatsumi Masaki lett az új soke.
Az alábbi stílusoknak, mint Takamatsu soke is, ő egy személyben a nagymestere: Togakure Ryu Ninpo 34. soke, Gyokko Ryu Kosshijutsu 28. soke, Kukishinden Ryu Taijutsu 28. soke, Shindenfudo Ryu Dakentaijutsu 26. soke, Gyokushin Ryu Ninpo 21. soke, Koto Ryu Koppojutsu 18. soke, Takagi Yoshin Ryu Jutaijutsu 17. soke, Gikan Ryu Koppojutsu 15. soke, Kumogakure Ryu Ninpo 14. soke.
Takamatsu soke emlékére Hatsumi senesei létrehozta a stílusokat egybefogó, fejlesztő és ápoló, átfogó iskolát, a Bujinkan Dojo-t („Ahol Az Isteni Harcos Gyakorol”), amely központi iskolája, a Hombu Dojo, Noda városban, a soke házában van. Hatsumi soke régebben évente több Tai Kai-t (szeminárium a soke vezetésével külföldön) és Dai Komyo Sai-t (szeminárium a soke vezetésével Japánban) vezetett, de idős kora miatt TaiKai-okat már nem tart. Ő szerkeszti és rendszeresen publikál a Bujinkan magazinban, a Sanmyaku-ban. Sok díjat és kitüntetést vehetett át szerte a világon a legkülönbözőbb intézményektől és szervezetektől, melyeket már összeszámolni is nehéz lenne. Kapott kitüntetést II. János Pál pápától, királyoktól, hercegektől, elnököktől és miniszterelnököktől is. Több film elkészültét segítette tanácsadóként, némelyikben szerepelt is. (Ezek nem a jól ismert amerikai vagy hong-kong-i nindzsafilmek, hanem valósághűek.) 1995 február 11-én a „Todo Hanshi – a kard útjának tanítómestere” címet kapta a Nakazawa Toshi-tól, a Zen Nippon Todo Renmei (Japán Kard Szövetség) elnökétől.
Hatsumi soke manapság a saját seikotsu (ősi japán természetes gyógymód, „masszázs”) klinikáján praktizáló orvos, képfestő, színész, zenész, énekes, könyv- és szövegíró. Japán nemzeti kincsként tekint rá, hiszen a világ legjobb harcművészeinek egyike. Elismert nihonga, a művészi szépírás és festészet képviselője. Több filozófiai és harcművészeti témájú könyvet is írt. 1961 november 3-án előadást tartott a japán koronahercegnek a ninpo-ról. 1982-ben utazott először „nyugatra”, amikor is Dayton-ban (USA) bemutatta a ninjutsu-t. 1987-ben járt először Nagy-Britanniában, Londonban.
Takamatsu soke írt egy költeményt Hatsumi sensei-nek, ami valahogy így szól : „A Tenei-korszakban élt egy Koppo nagymester. Békés volt és nyugodt mint a virágok tavasszal. Olyan bátor volt, hogy 10.000 ellenséggel szemben sem látták félni. Akár egyetlen egyszerű ütéssel is le tudott ütni egy vadállatot.”
Egy-két érdekesség Hatsumi életéből: Ueno Takashi sensei Takamatsu Toshitsugu tanítványa volt – maga is nagymester, számos budo-stílus mestere – mégsem tanított Hatsumi sensei-nek ninjutsu-t, hanem elküldte Nara-ba azzal, hogy ott találni fog egy igazán nagy harcost, egy megfelelő tanárt. Hatsumi sensei csak ekkor ismerkedett meg a ninjutsu-val. A Bujinden-t (honbu dojo) 1996. szeptember 9-én nyitotta meg, ami Heisei kilencedik évének kilencedik hónapjának kilencedik napja.
soke Takamatsu Toshitsugu
Írta NinjutsuÖnvédelem a Nagy Tanítók, Ninjutsu Önvédelem kategóriában, dátum: 2009. augusztus. 30.
soke Takamatsu Toshitsugu
1887.III.10. – 1972.IV.2.
Takamatsu Toshitsugu sensei 1887 március 10-én, a Meiji-korszak 23-ik évében, Hyogo prefektúra Akashi városában született Jutaro Hisatsugu néven. (A Toshitsugu-t ugyanazzal a kanji-val írják, mint a Hisetsugu-t.) Nehéz gyermekkora volt. Az apja nagyon szigorú volt, mondhatni erőszakos. Kilenc nő töltötte be az anyja szerepét az idők folyamán és beteges is volt. A legfontosabb nő az életében Nao, a nagyanyja volt, akit nagyon szeretett. A családjának anyagi és élelmezési problémái is voltak. Élete folyamán sok nevet kapott, úgymint Yokuou, Chosui, Kikaku, Shojuken, Garakuta Bujin, Kozan és Kyosha. Fiatal korában Jutaro-ként ismerték, halála után a Junshokakuju Zenjomon nevet kapta.
A szülei valószínűleg az Amatsu Templom nevű szekta tagjai voltak, és Fujiwara Toshihiro kezéből kapták meg az Amatsu Tatara papiruszt (makimono-t). Az apja, Takamatsu Yasaburo (Takamatsu Gishin), a Shugendo Kumano (egy buddhista szekta) tanára azt akarta, hogy a fia lépjen be a hadseregbe, de mivel beteges, gyenge gyerek volt, ezért az apja letett erről a szándékáról. Az iskolatársai gyakran bántották és „Síró Babának” hívták. (Később, miután az iskola minden nagy verekedőjét és szumósát megverte vagy legyőzte, már nem hívták így…) Az apja beszélt az ifjú Takamatsu nagyapjával, Toda Shinryuken Masamitsu-val, hogy tanítsa, eddze Toshitsugu-t. Toda úgy érezte, hogy a budo segíteni fog Toshitsugu-n, erősebbé és egészségesebbé fog válni általa.
Így hát Toshitsugu elkezdett tréningezni a nagyapja dojo-jában. (Eleinte egyáltalán nem akart edzeni, de később megszerette a budo-t.) Iskola után minden délután és este a nagyapjától Shindenfudo Ryu-t tanult. Az idős Toda a Shinden Koto Ryu Karate-t is oktatta, amely később beleolvadt a Koto Ryu Koppojutsu-ba, a Gyokko Ryu Kosshijutsu-ba, a Kumogakure Ryu Ninpo-ba, a Gyokushin Ryu Ninpo-ba és a Togakure Ryu Ninpo-ba. Kivételes helyzetben volt, mert nem idősebb budoka-któl, hanem közvetlenül a nagymestertől tanulhatott. Az első technikákat egy évvel azután tanulta meg, hogy elkezdett járni a dojo-ba. Ez alatt az egy év alatt általában uke (védekező, megtámadott) volt, a nagyapja pedig rendszeresen dobásokat csinált vele a fapadlón, mielőtt egy év múlva megtanulta volna a Shindenfudo Ryu első kata-ját. Később, hogy még erősebb legyen, vízzel teli vödröket vitt fel a vállán az apja hegyen álló gyárába – egyszerre négyet. Így nagyon erősek lettek a lábai és a csípője.
13 évesen a Shindenfudo Ryu mestere lett. Akkoriban ez nem volt túl szokatlan, többen is kaptak mesteri fokozatot hasonlóan fiatalon. Persze csak azok, akik megfeletek a velük szemben támasztott magas követelményeknek. És itt igazán magas követelményekere kell gondolni. Ezután a nagyapja más stílusokat is tanított neki. Még 13 évesen, 1900-ban beiratkozott George Bundow Angol Iskolájába és a kobe-i Kínai Klasszikus Iskolába. Ekkortájt kezdett el tanulni Takagi Yoshin Ryu-t, aminek akkor Mizuta Tadafuse Yoshitaro volt a 15. nagymestere.
A nagyapja, Toda egy csontkovács klinika, egy budo dojo tulajdonosa Kobe-ban és a Shindenfudo Ryu nagymestere volt. Iga tartománybéli szamuráj család leszármazottja volt, maga is szamuráj. Elődei közül néhányan Iga hegyes-völgyes részéből, Takao tartományból származtak (más források szerint Matsugashima városból, Ise-ből származtak), és ismerték a ninjutsu-t. Toda mester a Királyi Katonai Akadémia számára könyveket is írt a katonai taktikákról. Hamar felismerte, hogy a budo nagy ajándék volt Toshitsugu számára. Eldöntötte, hogy mindent megtanít az unokájának. Ez sikerült is neki, így Toshitsugu 1908-ban megkapta a következő stílusokból a Menkyo Kaiden-t: Shindenfudo Ryu Dakentaijutsu, Koto Ryu Koppojutsu, Gyokushin Ryu Ninpo, Kumogakure Ryu Ninpo, Gyokko Ryu Kosshijutsu.
1909-ben Toda Shinryuken Masamitsu, a Togakure Ryu 32. nagymestere és Takamatsu nagyapja, meghalt, így Takamatsu lett az új nagymester, a 33-ik a sorban.
Fiatalkorában Mizuta Tadafuse Yoshitaro sensei dojo-jában tanulta a Takagi Yoshin Ryu-t, 1906-ban megkapta tőle a Menkyo Kaiden-t. Ugyanebben az évben találkozott a család barátjával és rokonával, Ishitani Matsutaro Takekage-val, aki őrként dolgozott Takamatsu apjának gyufagyárában. Ishitani-t egész Japánban ismerték a harcművészete által, pedig már bottal járt. A gyárban kialakított egy kis dojo-t, ahol Kukishinden Ryu Happo Hikenjutsu-t, Hon Tai Takagi Yoshin Ryu-t, Gikan Ryu Koppojutsu-t, Kuki Happo Biken no Jutsu-t és Shinden Muso Ryu-t tanított Toshitsugu-nak. Ezeknek a stílusoknak ő volt a nagymestere. Ishitani 1910-ben meghalt, így Toshitsugu lett a Gikan Ryu és a Kukishin Ryu nagymestere. (Takamatsu soke még számtalan harcművészeti stílus mestere is volt, mint például Hontai Yoshin Takagi Ryu Ju-Jutsu, Kukishin Ryu Bo-Jutsu, Tenshin Hyoho Kukishinden Bujutsu, Gikan Ryu Koppojutsu, Shinden Tatara Ryu Taijutsu, Kusshoragi-den Dakentaijutsu, Tenshin Tatara Kangi-den Bo-jutsu. Több koreai és kínai harcművészeti rendszert is jól ismert.)
Kínába, ahol ekkor még mindig háború volt, először körülbelül 15 évesen ment el. Kínába Koreán keresztül jutott el, ahol Kim Kei-Mei mestertől is tanult harcművészetet. Mikor visszatért első kínai útjáról, a nagyanyja házában élt. Takamatsu ekkor egy tüdőbetegségben és a beriberi nevű betegségben is szenvedett. Mivel a betegsége gyógyíthatatlannak tűnt és nem akarta, hogy teher legyen a nagyanyja számára, 1910 kora őszén felment a Maya hegyre, a Kame no Taki (Kame-no-o) vízesés közelébe, hogy egyedül legyen, vagy talán hogy meghaljon. Itt, a természetben csak azt a pár kilogramm rizst ette, amit magával vitt, illetve bogyókat, gyümölcsöket és egyéb ehető magvakat és terméseket. A magával vitt rizst a közeli folyóban megmosta, megáztatta, majd egy kőre rakta, ahol a Nap hevétől kicsattogtak – így is ette meg, sütés vagy főzés nélkül. Ezen az étrenden, a friss hegyi levegőn próbált meg erőt gyűjteni, meggyógyulni. Takamatsu, miután ide érkezett, ideje nagy részét háton fekve töltötte, közlekedni is már csak csúszva-mászva tudott. A közelben élt az aszkéta hegyi szerzetes, Tamaoki, az Aggastyán is, aki a földön fekve talált rá. Azt mondta Takamatsu-nak, hogy galandférgek vanak benne. „Meg kell szabadulnunk tőlük!” – mondta, és elkezdett egy ráolvasást kántálni. Takamatsu-nak meg volt a véleménye ezekről a dolgokról, így azt kérdezte: „Ugyan már, öreg ember, csak nem arra számítasz, hogy ez segíteni fog?”. Ekkoriban nem nagyon érdekelte, hogy meghal-e vagy sem. Egy héttel később egy igazán nagy galandféreg jött ki belőle. Nemsokára újra tele volt életenergiával. Újra elkezdte a budo-t gyakorolni, köveket, fákat és minden egyebet felhasználva. Tamaoki-tól spirituális, belelső szellemi tanokat is elsajátított, ezzel is fejlesztve testi és szellemi erejét. Körülbelül egy év múlva jött le a hegyről. Addigra hosszú, bozontos szakálla nőt, és több különös képessége és érzéke is kifejlődött. Például meg tudta mondani a hozzá közeledők nemét és életkorát, mielőtt meglátta vagy meghallotta volna őket.
Nem sokkal a hegy elhagyása után ismét Kínába ment, egyebek között azért, hogy kipróbálja önmagát és a tudását. Kínában és Mongóliában 10 évig élt, ahol „Moko No Tora”, „A Mongol Tigris” néven emlegették. Erre a harcművésztével és párbajaival szolgált rá. 1914-ben létrehozta a Sino-Japán Harcművészeti Közösséget. Amíg Kínában volt, számos harcot vívott az akkori idők mestereivel és harcosaival, nem ritkán életre-halálra. Egyszer sem veszített. Kínában megnyert egy viadalt is, amelynek az volt a célja, hogy az újonnan alakított Nippon Minkoku Seinen Butou-kai (Japán Harcművészeti Szövetség Kínában) elnökét kiválasszák.
1919-ben visszatért Japánba, majd csatlakozott a Tendai szektához, a Kyoto környéki Kiei hegyek harcosaihoz. 1921-ben jó barátságot alakított ki a Kuki család 21. családfőjével, Kuki Takaharu-val. Már Toshitsugu apja is jó barátságban volt a Kuki családdal, így ő sem volt idegen köztük. Később megengedték neki, hogy elolvassa és lemásolja a Kuki család titkos iratait, a Kuki Nakatomi-t. A belső titkok másolása és megértése iránti áhítatossága segített neki az Izumo Hiki, egy másik titkos Tatara tekercs utáni kutatásban. A Kuki család ekkorra már elfelejtette a saját stílusuk, a Kukishin Ryu tanainak értelmezését, így felkérték Takamatsu-t, hogy magyarázza el nekik azokat. Takamatsu eleget tett ezen kérésüknek, bár sok mindent nem mondott el nekik, mert haragudott rájuk amiért elfelejtették a tanokat.
Több olyan szabályt is felállított önmagának, amelyekről úgy gondolta, be kell tartani a megfelelő élet eléréséhez.
– Kerülni kell a haragot és a dühöt, mert az erő és energiavesztéssel jár, és túlzott erőkifejtésre sarkall. Így védve lesz a személyiség.
– Kerülni kell az idegeskedést, nem szabad túl sokat gondolkodni jelentéktelen dolgokon. Így védve lesznek az idegek. Ezáltal kevesebb gond lesz, és erősebb lesz az idegrendszer. Másképp bizonytalan lesz az ember.
– Kerülni kell a sok beszédet. Így védve lesz a lélek. Az ismételgetés, fecsegés, gyengíti a lelket.
– Kerülni kell a vágyakozást, ezáltal védve a szívet. Az elme problémái rendszerint a vágyak és az akarás. Én akarom ezt; azt; vagy gazdag akarok lenni, stb. Próbáljunk meg kemények lenni, és elkerülni az ilyen gondolatokat, vágyakat. Helyette inkább érezzünk és gondolkodjunk a jóra koncentrálva.
A Teisho-korszakban feleségül vette Tane-t. Soha nem született gyerekük, így örökbe fogadtak egy lányt, Yoshiko-t. Idős korában egy kis teaházat és egy hotelt vezetett Kashibawará-ban, Nara régióban. Ezeken felül volt egy ninjutsu dojo-ja Sakushin néven, ahol válogatott tanítványoknak oktatta a ninjutsu-t.
1957-ben egy új tanuló jelentkezett nála, Hatsumi Masaaki, aki akkor 26 éves volt. Takamatsu a halála előtt pár évvel már kiválasztotta Hatsumi-t örököséül, és megtanított neki mindent, amit csak tudott. 80 éves koráig aktívan tréningezett, de még azután is rendszeresen látogatta és ellenőrizte Hatsumi tréningjeit.
A Nippon Minkoku Seisnen Butoku-kai elnöke, népszerű Jujutsu és Bo-jutsu mester, a Shobu iroda tagja volt. Mindenki ismerte, mint budo- és karatemestert, de csak kevesen tudták, hogy a ninjutsu gazdag hagyományainak egyik utolsó élő képviselője. Mindenki meglepődött, amikor megtudták, hogy ő egy nindzsa volt. Ez a tény is hozzájárult az Isteni Harcos Mongol Tigris legendáinak kialakulásához.
Hatsumi soke Takamatsu emlékére nevezte el a dojo-ját Bujinkan Dojo-nak, amely jelentése : „Ahol Az Isteni Harcos Gyakorol”.
Hogy legyen egy kis fogalmunk Takamatsu sensei és a Budo kapcsolatáról, álljon itt néhány példa. Takamatsu sensei kéz- és lábujjain a körmök 3-4 mm vastagok voltak, ugyanis haláláig úgy edzette a kezét, hogy egészséges, nyers fákról tépkedte le a fakérget, vagy például nagy köveket ütött meg teljes erejéből shako-ken-nel. Egyszer egy támadója egy késsel felvágta Takamatsu sensei hasát, méghozzá úgy, hogy a beleit a bal kezével kellett visszanyomnia, hogy ne forduljanak ki a hasüregéből. Mindezek mellett a jobb kezével a támadóját verte, aki ettől megijedt és elszaladt. Takamatsu sensei éveket töltött Kínában és Mongóliában, ahol sokszor kényszerült életre-halálra menő harcot vívni. Azt az elvet vallotta, hogy ha egy eszköze benne maradt az ellenfelében (kés, tőr, kard, stb.), akkor azt nem vette ki belőle, mert egy később arra tévedő embernek – vagy őneki – még szüksége lehet rá. Kínában a császárnak is megmutatta a harcművészetét, akit lenyűgözött, hogy alig több mint egy perc alatt legyőzte a császári udvar legjobb harcművészét. Ugyancsak Kínában esett meg, hogy legyőzte Zhang Zi Long-ot, a Shaolin Kung-Fu egy kiváló mesterét. Később jóbarátok lettek.
Kano Jigoro valószínűleg Gyokushin Ryu-t, míg Ueshiba Morihei valószínűleg Kukishin Ryu-t tanult Takamatsutól. Mindhárman ismerték egymást és barátok voltak.
Gikan Ryu Koppojutsu
Írta NinjutsuÖnvédelem a 9 Önvédelem Iskola kategóriában, dátum: 2009. április. 25.
Az igazság, hűség és igazságosság iskolája
Gikan Ryu Akimoto Kanai Moriyoshi a Koto Ryu Koppojutsu 3. nagymesterének tanítványa volt, ő tette le a Gikan Ryu alapjait, de ismeretlen okokból mégsem őt tekintik az alapítónak, hanem az Erioku-periódusban élt Uryu Hangan Gikanbo-t, akinek a rúgása (máshol öklének ütését említik) állítólag olyan erős volt, hogy egyszer kettétörte vele egy kard pengéjét. Gikanbo a Koppojutsu, a Hicho Jutsu (ugrások) és a Senban Nage (pengedobás) specialistája volt, ezek ma is jellemzőek a Gikan Ryu-ra. A Bujinkan-ban a mély és nyitott állások illetve a koppojutsu tette „ismertté”, habár nem igazán ismert stílus.
Uryu Gikan, az iskola 10. nagymestere, 1863 augusztus 17-én találkozott a Kukishinden Ryu mesterével, Ishitani Takeoi Masatsugu-val. Uryu Gikan a „Tenchigumi no Ran” csatában a császárhű csapatok oldalán harcolt, ahol súlyos sebesülést szerzett. Eljutott egy közeli templomba, ahol találkozott későbbi barátjával, akitől megtudta, hogy a csata a császári csapatok súlyos vereségével zárult. Felgyógyulása után együtt menekültek Iga tartományba, ahol Gikan Isithani-tól Gikan Ryu-t tanult, majd később az iskola nagymestere lett, csakúgy mint a Kukishinden Ryu-é és a Hontai Takagi Yoshin Ryu-é is.
A Gikan Ryu sok ököl-, taposó-, és dobótecnikát tartalmaz, dinamikus lábmunkája a Bujinkan-ban is jelentős szerephez jut. Az iskola egy tanítása igy hangzik: „Bufu ni sente nashi. – Nem erről az oldalról érkezik az első ütés.”
A Gikan Ryu Makimono-iban (írott tekercsek) csak a technikák neve szerepel, minden további magyarázat nélkül. Ez az iskola tanításainak titkosságát és titokban maradását szolgálta, az ismeretek, a tudás tradicionálisan mesterről tanítványra szállt.
Akimoto Fumio volt a Gikan Ryu nagymestere Hatsumi sensei előtt, de korai halála után Takamatsu soke Hatsumi-ra hagyományozta az iskolát.
Úgy tartják, hogy az iskola hagyományosan öt szintre tagozódik, ezek a Shoden Gata, a Chuden Gata, az Okuden Gata, a Kaiden Gata és a Menkyo Kaiden. A Shoden Gata kivételével nagyon kevés ismert a többi négy szintből.
Gikan Ryu Koppojutsu nagymesteri láncolata:
Akimoto Kanai Moriyoshi
1. Uryu Hangan Gikanbo (1558-1570)
2. Uryu Yoshimitsu (1573-1592)
3. Uryu Yoshimori (1624-1644)
4. Uryu Yoshichika (1661-1673)
5. Uryu Yoshitaka (1688-1704)
6. Uryu Yoshihide (1751-1764)
7. Uryu Yoshimori (1789-1801)
8. Uryu Yoshiaki (1830-1844)
9. Uryu Yoshiyasu (1861-1864)
10. Uryu Gikan (1865-1868)
11. Ishitani Takeoi Masatsugu (m.h.: kb. 1905)
12. Ishitani Matsutaro Takekage (m.h.: kb. 1911)
13. Takamatsu Toshitsugu (1911-1972)
14. Akimoto Fumio (m.h.: kb. 1962)
15. Hatsumi Masaaki (1971-)
Gyokko Ryu Kosshijutsu: Drágakő Tigris Iskolája
Írta NinjutsuÖnvédelem a 9 Önvédelem Iskola kategóriában, dátum: 2009. április. 25.
A drágakő tigris iskolája
Gyokko Ryu Az egyik legrégebbi iga-i iskola, sok más iskolára is hatással volt. A Kuden, a Gyokko Ryu szájhagyománya szerint egy alacsony termetű kínai palotaőr vagy hercegnő fejlesztette ki a technikákat a 900-as évek elején, melyeket japánba egy Cho Gyokko avagy Yo Gyokko (Yao Yu Hu) nevű kínai szerzetes vitte át. Az első japán nagymestere Tozawa Hakuunsai volt, aki 1156-1159 között bukkant fel. Nem tudjuk hogyan lett nagymester illetve hogy hol tanulta meg a Gyokko Ryu-t. A tudás generációkon keresztül szállt apáról fiúra, míg el nem jutott Sakagami Taro Kunishige-ig. Ő szervezte meg az iskolát és vezette 1532-től 1555-ig. Az iskola ezután Momochi Sandayu-hoz került a Momochi családból. Később a Toda család örökölte és így jutott el Takamatsu Toshitsugu-hoz, majd Hatsumi Masaaki-hoz.
Az iskolát a Kamakura-, a Nambokucho- és a Muromachi-periódusban a Suzuki család irányította. A XVI. században a Sakagami család kezébe került. 1532 és 1555 között Sakagami Taro Kuniushige rendszerezte a stílus módszereit és elnevezte Gyokko Ryu Shitojutsu-nak (shito-jutsu = technikák ujjheggyel). A következő feltételezett nagymester, Sakagami Kotaro Masahide 1542-ben életét vesztette egy csatában. Ennek következtében a cím Sougyoku Kan Ritsushi-hoz került (ismert Gyokkan Ritsushi-ként is). Sakagami Kotaro Masahide lett volna a nagymester a Koto Ryu Koppojutsu-ban is, de ezt nem érte meg és a Gyokko Ryu mesterei között is csak néhol említik meg. Sougyoku Kan Ritsushi, aki vagy a Kishu területről jött, vagy a Kishu Ryu-hoz is tartozott, átnevezte a Gyokko Ryu Shitojutsu-t Gyokko Ryu Kosshijutsu-vá. Volt néhány tanítványa, akik a XVIII. században különböző iskolákat alapítottak a Gyokko Ryu-ra és más, Sougyoku által tanított módszerekre alapozva. A családfa szerint Gyokkan avagy Sougyoko Kan egyike a fő embereknek akik a Bujinkan ezen iskolájához kötődnek.
Bár igaz, hogy két másik iskola is, melyet Sougyoku Kan Ritsushi tanítványi alapítottak, végül Hatsumi Masaaki-hoz került, de a Gyokko Ryu mindig a saját útján haladt a Koto Ryu-val. Az iskolákat Toda Sakyo Ishinsai és Momochi Sandayu örökölte. Ezután az iskolák a Toda és a Momochi családok kezében maradt egészen addig, amíg el nem jutottak Takamatsu-ig, aki az utolsó volt a Todák közül, és aki végül Hatsumi Masaaki-ra hagyta örökül őket.
A Gyokko Ryu a Dai Nippon Bugei Ryu Ha szerint kosshi-jutsu, shito-jutsu és ninpo egyszerre. A Bujinkan-ban az iskola a taijutsu alapjai (Kihon Happo, Sanshin no Kata és Muto Taihenjutsu) miatt ismert a leginkább. Jellemző az iskolára a kosshi-jutsu (izmok és inak támadása) és a Shito-jutsu (ujjheggyel, különösen hüvejkujjal (= boshi, shito), történő támadás). Erős, gyors, köríves mozgásokat alkalmaz, küzdelemben nagy távolságot tart, a technikák sok mozgást kívánnak.
Egyszer, amikor Toda Shinryuken a fiatal Takamatsu-t oktatta, azt mondta neki, hogy a legfontosabb dolog, amit meg kell tanulnia, az a nyolc alapvető technika. Ez a nyolc technika az alapköve Hatsumi sensei Bujinkan Budo Taijutsu-jának is. Ezeket a technikákat Kihon Happo-nak hívják.
A Toda és a Momochi család Iga-beli akcióinak köszönhető, hogy ezek az iskolák beleívódtak az Iga nindzsa tradícióiba. Egy másik történelmi kapocs az, hogy Takamatsu nagybátyja, Toda Shinryuken Masamitsu leszármazottja volt Tozawa Hakuunsai-nak. Toda Shinryuken Masamitsu azt tanította Takamatsu-nak, hogy a legfontosabb a Kihon Kata avagy a Kihon Happo technikáit tanulmányozni, mert ez minden harcművészet alapja. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a Kihon Happo magába foglal minden olyan módszert, ami hatásos valódi küzdelemben. Vannak benne védések, ütések, rúgások, csukló és könyök törések, illetve dobások.
A Gyokko Ryu módszerei a kosshi-jutsu-n (a test lágy részeinek támadása) alapulnak. Ennek a stratégiája nagyon különbözik a koppojutsu-étól, ami az ellenfél csontszerkezetére koncentrál. Amíg a Koppojutsu ki és belép a támadókörbe hogy jó szögben tudja támadni az izületeket, addig a kosshi-jutsu oldalra lép vagy az ellenfél mögé kerül hogy közel kerüljön a kyoshu-hoz (a test gyenge részei). A célpontok lehetnek idegpontok, de belső szervek vagy izmok kapcsolódási helyei is. Ez a rendszer valószínűleg azért alakult ilyenné, mert egy alacsony termetű személy hozta létre. Az erőt az ellentámadásoknál nem az izmokkal, hanem a csipő és a gerinc mozgatásával hozza létre. Ez például a védésben is megmutatkozik, ami egy erőteljes védésre koncentrál, ami kibillenti az ellenfelet az egyensúlyából hogy így elérhetővé tegye a test gyengébb pontjait (például Jumonji kata). Fontos részlet, hogy amikor közel kerül az ellenfélhez, a hátsó kéz mindig az arc előtt van hogy védje azt a támadásoktól. A Gyokko Ryu lényege, hogy ha sikerül izület által lefogni az ellenfelet, akkor az izületet a testhez szorítva lépésekkel körbetekeri az ellenfél testét az izületen. Mivel a lépkedés sok időt vesz igénybe, a mozgás előtt és közben idegpontokat támad. A mozgás a Gyokko Ryu-ban az ellenfél egyensúlyi pontja körül történik.
A Gyokko Ryu gyakran használja testfegyverként az ujjakat és az ujjbegyeket, ezért shito-jutsu, illetve boshi-jutsu. Ez többnyire a három hivatalos állásban, az Ichimonji no kamae-ban, a Jumonji no kamae-ban és a Hicho no kamae-ban is megmutatkozik, ahol a hüvelykujj mindig felfelé mutat. Ennek oka az energia szabad áramoltatása illetve a legerősebb ujjunk, a hüvelykujj támadó pozícióban tartása, és nem szabad akadozásnak lennie a mozgásban sem. A Gyokko Ryu-ban fontos a szív védelme. Ezért előnyösebb, ha a jobb láb van elől, mert így a test bal oldala messzebb kerül az ellenféltől és jól lehet védeni. (A Shosin no kamae, a Doko no kamae („dühös tigris”) és a Hanin no kamae is lehet hogy beletartozik a Gyokko Ryu-ba.)
A Gyokko Ryu sok részből áll. Az első lépés a Kamae no kata (állások) és a Taihen Kihon (esések). A következő lépés a Ki kata, másnéven Sanshin no kata. A Ki kata alapvető mozgásformákat tartalmaz az öt elemre alapozva. Ezek a mozgásformák a Gyokko ryu minden technikájában megjelennek. Ezután jön a Kihon kata és a Toride Kihon kata, amelyek egyszerű gyakorlatokat tartalmaznak ütésekre, rúgásokra, védésekre, dobásokra és megragadásokra. Sokan sokféle módon határozták meg hogy hány gyakorlat van és hogy melyik hova tartozik. Általában van három gyakorlat ütésekre, rúgásokra és védésekre, és öt a megragadásokra és dobásokra.
Az alaptechnikák után következik a kosshi-jutsu. A kosshi-jutsu technikái három fő részre tagolódnak: Joryaku no maki (fegyvertelen fegyvertelen ellen), Churyaku no maki (fegyvertelen tanto vagy kotachi ellen) és Geryaku no maki (fegyvertelen ken vagy yari ellen).
A Gyokko Ryu a kosshi-jutsu mellett a katana, a tanto és bo használatát is tanítja, de néhány bo technika kivételével sajnos ezek nem ismertek. A bo technikák többnyire a Ki kata mozgására alapulnak. A bo-t a kosshi-jutsu technikák hatékonyságának növelésére használja, bár nincs bizonyíték arra hogy volnának speciális bo technikái. Talán ez egy bizonyíték arra, hogy a bo-t nem tekintették igazi fegyvernek fegyveres ellenfél ellen a csatatéren, ahol a botot általában a hossza miatt az ellenfél távoltartására használták. (Azért, mert ez ütközik a kosshi-jutsu-val?) A Gyokko Ryu bo-technikái néhány kivételével sajnos nem ismertek, ugyanis az iskola több ága kihalt. A bo technikák többnyire a Ki kata (Sanshin kata) mozgásán alapulnak.
A Bugei Ryu Ha Daijiten szerint a Gyokko Ryu is ninpo iskola, bár Hatsumi sensei nem utal rá úgy, mintha kosshi-jutsu iskola lenne. Hatsumi szerint a kosshi-jutsu sok más Igai rendszer alapja is. Eddig még nem tudunk Gyokko Ryu kémkedési technikákról, de a stratégia és a filozófia fontos része a tanításának. Ez tisztán megmutatkozik a következő imákban is, amik a Gyokko Ryu-hoz tartoznak: Ten Ryaku Uchu Gassho (ima az éghez és a világegyetemhez), Chi Ryaku Futen Goshin Gassho (ima a szél köréhez) és Jin Ryaku Chi Sui Ka Fu Henka Ryaku (ima a föld, a víz, a tűz és a szél köréhez).
A Hanno Hon Itsu Gassho-t követik olyan mondatok, mint a „Shin Shingan – Isten szíve és szemei”, „Kurai Dori – helyzetfelismerés” és „Bushigokoro womotte totoshi no nasu – a harcos szive nemes és bátor / a harcos szíve csodálatos és egyben a legfontosabb is”. A Shin Shingan lehet az a képesség, amely segítségével gondolkodás nélkül meg lehet érteni a helyzetet, vagy az a képesség, amely által hallgatunk az ösztöneinkre.
Itt található a Gassho Kuji Kiri is. A Gassho a kezek imához való összefűzését jelenti, a kuji kiri pedig egy módját az akarat összpontosításának, amely során az egyén elméje a tudatos és a tudatalatti állapot között lebeg. A Gyokko Ryu-ban ezt Sanpo Gassho-nak nevezik, amely három kincset jelent: Kongo (felhők), Suirin (a víz gyűrűje) és Kaku Ghasso (tűz és szél).
A Kuden, a Gyokko Ryu filozófiai és stratégiai tanítása szájhagyományként terjed. Vannak persze titkok is az iskolában, ezeket hívják Hiden-nek. Ezt nem mindig írják le, hanem nagymesterről nagymesterre száll kuden-ként. Az egyik kuden azt mondja : „Kuden Hissho Ho – Mindig nyerj”. A magyarázata ennek a mondásnak az, hogy soha ne engedd az ellenfeled nyerni, de sose használj erősebb technikát, mint ami indokolt. Ez fontos stratégia, amely sosem mutatja meg hogy az alkalmazója képességeinek mi a végső határa. Vannak stratégiák a Gyokko ryu-ban, melyeknek a neve Tenmon Chimon, az ég és föld technikái, melynek jelentése egyenlőre nem ismert.
A következő kilenc szabály, a Ninja no Kissoku, feltételezhetően a Gyokko Ryu-ból származik:
* A „NIN” jel a haza védelmét jelenti akár az életed árán is.
* Felejtsd el magad, légy türelmes és ne féld a halált.
* Veszélyben ne mondj semmit.
* Ha erős ellenfél érkezik, ne hódoljon be a szellemed.
* Szolgáld és védd a mestered éppúgy mint a szüleid.
* A bűn visszatart az előrehaladástól.
* A részegség eltorzítja az itélőképességet.
* Pusztísd el az ellenség erejét, de hagyd meg az életét.
* Másnak ne taníts a mestered engedélye nélkül.
Fontos történelmi események:
618-907: A kínai Tang-dinasztia alatt Cho Gyokko és Yo Gyokko (lehet hogy egy személy volt, vagy nem is kettő hanem sok) elhagyta a háborúskodó kínát és Japánba érkezett. Ők hozták Japánba azokat az alapokat, melyre késöbb a Gyokko Ryu épült. A legenda szerint az eredeti technikákat egy udvarhölgy fejlesztette ki (lehet hogy hercegnő) a kínai császári udvarban, aki gyors testmozgással támadott különböző pontokat a testen. Ez a bizonyos hölgy nagyon ismert volt a táncos és a harcos képességei miatt. Egy másik elmélet szerint egy kínai palotaőr fejlesztette ki ezeket a technikákat, hogy leküzdje az alacsony testfelépítésének hátrányait.
1354-1555: Sakagami Taro Kunishige, a tizedik nagymester a ryu-t Gyokko Ryu Shitojutsu-vá alakította. Ő alapította a Koto Ryu-t is.
1532-1555: Sogyokkan Ritsushi, a tizenkettedik nagymester, aki vagy a Kishu területről jött, vagy a Kishu Ryu-hoz is tartozott, átnevezte a Gyokko Ryu Shitojutsu-t Gyokko Ryu Kosshijutsu-vá. Ez a ryu mai neve is. Volt négy tanítványa, akik közül Akimoto Kanai Moriyoshi megalapította a Gikan Ryu-t, Sasaki Gendayu Sadayasu a Gyokushin Ryu-t, Suzuki Taizen Taro a Hontai Gyokushin Ryu-t, ami később az Izumo Ryu lett, és Toda Sakyo Ishinsai, aki a Gyokko Ryu és a Koto Ryu következő nagymestere lett.
1581: Oda Nobuo november harmadikán 46000 emberrel apja, Oda Nobunaga parancsára megtámadta Igát. A nagy csatát „Tensho Iga no Ran”-nak nevezték el. A japán harci krónikák megemlítik, hogy Momochi Sandayu (a Gyokko Ryu 14. nagymestere) bátran harcolt. Lehet hogy meghalt a csatában, mert többet nem hallottak róla.
1624: Toda Seiryu Nobutsuna a Togakure Ryu 24. nagymestere megszerezte a nagymesteri címet a Kumogakure Ryu-ban és a Gyokko Ryu-ban is. Ő volt a Gyokko Ryu 18., a Gyokushin Ryu 11., a Koto Ryu 9. és a Kumogakure Ryu 4. nagymestere. Paul Richards könyvében más álláspontot fejt ki. Szerinte ezt Toda Shinryuken Masamitsu, a 32-ik soke valósította meg a XIX. században.
1909: Takamatsu Toshitsugu, a Gyokko Ryu 27. nagymestere megszerezte a nagymesteri címet a Gikan Ryu-ban (17.), a Kukishinden Ryu-ban (27.) és a Takagi Yoshin Ryu-ban (16.).
1972: Amikor Takamatsu soke meghalt, Hatsumi Masaaki örökölte az iskolát és megalapította a Bujinkan-t. Ő volt az első aki megismertette a nagyvilággal a Ninpo-t.
A Gyokko Ryu részei:
* Taihen Kihon (esések, az uke karddal támad)
o Hira no kamae
o Ichimonji no kamae
o Jumonji no kamae
* Sanshin no kata (Shoshin Go Kei Gogyo no kata)
o Chi
o Sui (Mizu)
o Ka (Hi)
o Fu (Kaze)
o Ku
* Ki Kata (ez az első három technika a Bujinkan Kihon Happo-ban)
o Hidari Ichimonji no Kamae
o Migi Ichimonji no Kamae
o Hidari Hicho no Kamae
o Migi Hicho no Kamae
o Jumonji no Kamae
* Toride Kihon Kata (az utolsó öt technika (*) a Bujinkan Kihon Happo-ban)
o Hidari Omote Gyaku *
o Migi Omote Gyaku *
o Hidari Omote Gyaku no Tsuki *
o Migi Omote Gyaku no Tsuki *
o Hidari Ura Gyaku *
o Migi Ura Gyaku *
o Hidari Musha Dori *
o Migi Musha Dori *
o Hidari Jigoku Dori (Musodori)
o Migi Jigoku Dori (Musodori)
o Ganseki nage * (talán csak Kukishinden Ryu?)
o Ogyaku * (talán csak Takagi Yoshin Ryu?)
* Joryaku No Maki (12 technika fegyvertelen támadás ellen)
o Kokuu
o Renyo
o Danshu
o Danshi
o Saka Nagare (Gyaku nagare)
o Keoh
o Hanebi
o Ketoh
o Yubi Kudaki
o Ketsumyaku
o Teiken
o Sakketsu (Satei)
* Churyaku No Maki (8 technika tanto vagy kodachi ellen)
o Ujaku
o Seito
o Da Shin
o Ko Rai (Koraku)
o Kou (Hanetsurube)
o Shien
o Hosen
o Horaku
* Geryaku No Maki, Mutodori Gedan (8 technika katana vagy yari ellen)
o Shunu
o Shun Soku
o Ichi Geki
o Kaisoku
o Ko Ryaku
o Iaifuji (Iai tsui)
o Chingan
o Fuu (Fumo)
* A Gyokko ryu állásai
o Ichimonji no kamae
o Hicho no kamae
o Jumonji no kamae
o Doko no kamae
o Shoshin no kamae
o Hanin no kamae
o Shizen no kamae
o Bobi no kamae (talán Koto Ryu?)
o Hira no kamae
Gyokko Ryu Kosshijutsu nagymesteri láncolata
1. Ikai (a kínai Tang-dinasztia idején)
2. Hogenbo Tesshun (a kínai Tang-dinasztia idején)
3. Sasabe Tendo (a kínai Tang-dinasztia idején)
4. Hachiryu Nyudo (a kínai Tang-dinasztia idején)
5. Tozawa Hakuunsai (1156-1159)
6. Tozawa Shozuke (1161-1162)
7. Suzuki Saburo Shigeyoshi (1171-1180)
8. Suzuki Gobei
9. Suzuki Kojiro Mitsu (1288)
10. Tozawa Nyudo Geneai
11. Yamon Hyoun
12. Kato Ryu Hakuun (1394)
13. Sakagami Goro Katsushige (1532)
14. Sakagami Taro Kunishige (1542)
15. Sakagami Kotaro Masahide
16. Sougyoko Kan Ritsushi
17. Toda Sakyo Ishinsai
18. Momochi Sandayu (kb. 1542-1555)
19. Momochi Sandayu (kb. 1570-1592)
20. Momochi Tanba Yasumitsu (1596-1615)
21. Momochi Taro Saemon (1615-1624)
22. Toda Seiryu Nobutsuna (1624-1644)
23. Toda Fudo Nobuchika (1644-1661)
24. Toda Kangoro Nobuyasu (1681-1704)
25. Toda Eisaburo Nobumasa (1704-1711)
26. Toda Shinbei Masachika (1711-1736)
27. Toda Shingoro Masayoshi (1736-1764)
28. Toda Daigoro Chikashige (1764-1804)
29. Toda Daisaburo Chikashige (1804)
30. Toda Shinryuken Masamitsu (1824-1909)
31. Takamatsu Toshitsugu (1909-1968)
32. Hatsumi Masaaki (1968-)
Gyokushin Ryu Ninpo
Írta NinjutsuÖnvédelem a 9 Önvédelem Iskola kategóriában, dátum: 2009. április. 25.
A drágakő szív iskolája
Gyokushin Ryu Általánosan elterjedt erről az iskoláról, hogy nagyobb figyelmet szentel a stratégiának, mint a közelharcnak, pedig viszonylag sok harci technikája van. Jellemző az iskolára, hogy megpróbálja az ellenfelet védtelenné tenni, pl. a kezeinek a felemelésével, majd pedig megsemmisítő támadást mér rá. Az 1500-as évek közepén alapította Sasaki Goeman Teruyoshi. Nagyon kevés technikája ismert. Állítólag a Sutemi Nage jellemző az iskolára, mint harci technika, illetve a kusari-fundo használata. Jellemzőbb az információszerzés és egyéb kémkedési technikák (Cho-ho) .
Hatsumi sensei Ueno Takashi-tól megkapta a Menkyo Kaident, így ma ő a Gyokushin Ryu Koppo mestere is.
Létezik még Gyokushin Ryu Jujutsu nevű iskola is, de az nem tartozik a Bujinkan-hoz, illetve a már említett Gyokushin Ryu Koppo nevű iskola is, amelynek a jelek szerint nem sok köze van a többi iskolához.
Valószínűsítik hogy Kano Jigoro is tanult Gyokushin Ryu-t.
Gyokushin Ryu Ninpo nagymesteri láncolata:
1. Sasaki Goeman Teruyoshi
2. Sasaki Gendayu Sadayasu
3. ismeretlen
4. ismeretlen
5. ismeretlen
6. ismeretlen
7. ismeretlen
8. ismeretlen
9. ismeretlen
10. ismeretlen
11. Toda Seiryu Nobutsuna (1624-1644)
12. Toda Fudo Nobuchika (1658-1681)
13. Toda Kangoro Nobuyasu (1681-1704)
14. Toda Eisaburo Nobumasa (1704-1711)
15. Toda Shinbei Masachika (1711-1736)
16. Toda Shingoro Masayoshi (1736-1764)
17. Toda Daigoro Chikahide (1764-1804)
18. Toda Daisaburo Chikashige (1804-1818)
19. Toda Shinryuken Masamitsu (1909)
20. Takamatsu Toshitsugu(1910-1968)
21. Hatsumi Masaaki (1968-)
Koto Ryu Koppojutsu
Írta NinjutsuÖnvédelem a 9 Önvédelem Iskola kategóriában, dátum: 2009. április. 25.
A romboló tigris iskolája
Koto Ryu Az iskola neve más értelmezés szerint „letaglózni a tigrist [az ujjakkal]”. A Koto Ryu Koppojutsu pontos eredete ismeretlen, de valószínűleg a mai Korea területéről került Japánba az őse, egy Chan Buso nevű ember által. Ez az 1500-as évek előtt lehetett, mert Sakagami Taro Kunishige az 1500-as évek közepén alapította meg Koto Ryu-t, majd további két generációnyi idő múlva formálta Toda Sakyo Ishinsai a Koto Ryu Koppojutsu-t ryu-vá.
A Bujinkan-on belül a koppojutsu ([csont]törő technikák), a különleges biken (nindzsa kard) harci stílusa (balkezes fogás) és Muto Dori technikái (fegyvertelen fegyveres ellen) által vált híressé, hírhedtté. Jellemző rá a brutális, megsemmisítő hatású támadás és védekezés. A neve is utal keménységére: a tigris letaglózása (az ujjakkal).
Ez az iskola nagyon fontosnak tartja az állandó szemkontaktust. A harcos mindig nézzen az ellenfél szemébe, pontosabban a két szeme közé, a harmadik szemre, mert így ki tudja olvasni az ellenfél szándékait.
Az iskola egyik különleges lépése a yoko aruki, az oldalra lépés a lábak keresztezésével. Ez a stílus a szabadtéri harcra koncentrál, nagy távolságot tart, így támadáskor be kell lépnie a támadónak az ellenfélhez. Technika közben viszont kis távolságot tart. Ez lehetővé teszi, hogy rálépjünk az ellenfél lábára, így akadályozva meg a menekülésben, illetve még egy sérülést okozva neki. Jellemző az iskolára a metsubishi, az ellenség szemének támadása illetve látásának zavarása. A Koto Ryu 35 kyoshu-t (gyenge pont, életpont) is támad. Ezek a technikák nagyon sok gyakorlást igényelnek, és több olyan kyoshu is van, amelyek személyenként kicsit eltérő helyen vannak, ezeket csak próbálgatásokkal vagy intuícióval, esetleg a hatodik érzékkel lehet eltalálni.
Takamatsu sensei 9 évesen kezdett Koto Ryu-t tanulni, 13 évesen pedig már mestere volt a stílusnak. Önéletrajzában leírta, hogy köveket kellet hosszú időn keresztül ütögetnie, hogy megfelelően kemény és erős ujjai, kézfejei és csuklói legyenek. A Koto Ryu ugyanis a legkeményebb iskola, és a technikák egy jelentős része csak megfelelően felkeményített kezekkel illetve testtel hajtható végre. A legendárium szerint az 1960-as években Takamatsu egy tokiói sportujságírónak megmutatta, hogy mire képes a Koto Ryu, ha megfelelően használják. Egy több centiméter vastag deszkát ütött meg shako-ken-nel, aminek eredményeképpen az öt ujja öt lyukat ütött a deszkába.
Koto Ryu Koppojutsu nagymesteri láncolata:
1. Sakagami Taro Kunishige (1542)
2. Sakagami Kotaro Masahide (Bando Kotaro Minamoto Masahide)
3. Sougyoku Kan Ritsushi
4. Toda Sakyo Ishinsai (kb. 1542-1555)
5. Momochi Sandayu (kb. 1570-1592)
6. Momochi Sandayu (1596-1615)
7. Momochi Tanba Yasamitsu (1615-1624)
8. Momochi Taro Saemon (1624-1644)
9. Toda Seiryu Nobutsuna (1644-1661)
10. Toda Fudo Nobuchika (1681-1704)
11. Toda Kangoro Nobuyasu (1704-1711)
12. Toda Eisaburo Nobumasa (1711-1736)
13. Toda Shinbei Masachika (1736-1764)
14. Toda Shingoro Masayoshi (1764-1804)
15. Toda Daigoro Chikahide (1804)
16. Toda Daisaburo Chikashige (1865)
17. Toda Shinryuken Masamitsu (1909)
18. Takamatsu Toshitsugu (1910-1972)
19. Hatsumi Masaaki (1968-)
A Dojo vezetőjének Blogja:
