Posts Tagged mesterek
NINJUTSU HIKETSU BUN
Írta Kisordas a Ninjutsu, Olvasnivalók kategóriában, dátum: 2009. szeptember. 24.
„… Minden harcművészet, és katonai stratégia lényege az önvédelem, és a veszélyek elhárítása. A ninjutsu a harci tréningen keresztül foglalja magába a legteljesebb önvédelmet. De a ninja e művészetben nem csak a testét használja, hanem ugyanúgy az agyát és a szellemét is.
A ninja útja a kitartás, fennmaradás, állhatatosság, a túlélés útja. Több mint puszta ütések és csapások tömkelege, mélyebb értelmű, mint az ellenfél eszén való túljárás; a ninjutsu annak a megvalósításának az útja, melyre szükségünk van, hogy a világot jobbá tegyük. Minden harcművészet tanulásának kezdetén a helyénvaló motiváció a fontos. A helyes lelkiállapot nélkül a harci technikáknak való kiszolgáltatottság, önépítés, önfejlesztés helyett önpusztításhoz vezethet. De vegyük hozzá azt is, hogy bármely kellemes dolog az életben is könnyen túlzásba vihető. Az önvédelem művészete, mely gondoskodik a belső békéről és biztonságról a harcművész számára, nem fejlődik a személyiség egyensúlya nélkül. Így csak szakadatlan konfliktusba, küzdelmekbe jut az ember, melyek végső fokon el is pusztíthatják.
Ha valaki tanulmányozza a ninjutsu lényegét, mentesül az „Én” vágyaitól, fokozatosan szert tesz a legyőzhetetlenség titkára; „isten lelkére és személyére”.
A harcosnak, ha győzni akar, harmóniában kell lennie a mindenséggel és így egy intuitív tudással a sors játékait elkerülheti. A mennyei gondviseléssel összhangban és az elfogulatlan természeti törvényekkel, valamint egy tiszta bizalommal teli szívvel a ninja megszerzi magának az éleselméjűséget, és ez vezeti őt sikerre a csatában, ha hódítania kell, vagy elrejtőznie ellenségei elől, ha szükséges.
A hatalmas – és az ő hideg személyes egészében gyönyörű – univerzum tartalmazza mindazt, amit mi jónak és rossznak nevezünk, és az összes választ azokra a paradoxonokra, melyeket látunk magunk körül.
A ninja szemét és agyát nyitva tartva rugalmasan követi az évszakok és a sors változásait, mindig csak annyit változik, amennyit szükséges, de mindig alkalmazkodik, úgy hogy már végül nincs semmi, ami meglepetésként érhetné…”
A Togakure-ryu Ninjutsu 33. nagymestere
-
-
soke Hatsumi Masaaki
soke Hatsumi Masaaki
1931.XII.2. -
Hatsumi Masaaki soke Yoshiaki Hatsumi néven látta meg a napvilágot Noda városban, Chiba tartomány (prefektúra) Noda-shi nevű területén. 7 évesen már Kenjutsu-t tanult az apjától, később pedig megismerte az Aikido-t, a Judo-t és a Karate-t is. Az általános iskolában boxolt, tornázott és a focicsapat kapitánya volt. Társastáncot is tanult, ami saját bevallása szerint sokat segített neki a helyes távolságtartás és a jó lábmunka megtanulásához.
A középiskolában továbbra is boxolt és tanulta a Judo-t, emelett drámát és színjátszást tanult. A diplomáját a tokiói Meiji Orvostudományi Egyetemen szerezte orvosi szakon (Home Tzugi – az oszteopátia doktora) a színházi szak mellett. Egy tradícionális gyógyászati klinikát alapított és vezet ma is. Még az egyetemi évei alatt megszerezte a 4. dan-t Judo-ból, ami az ifjú kora miatt nagyon szokatlan volt.
Ezután amerikai katonáknak tanított Judo-t a Yokota-i katonai bázison. Pár hónap Judo oktatás után észrevette, hogy az alapvetően nagyobb és erősebb amerikaiak nagyon gyorsan tanulnak és nagyon eredményesen tudják használni a Judo-t. Sokkal gyorsabban tanultak, mint egy átlagos japán, évekre való tananyagot tanultak meg hónapok alatt. Ekkor Hatsumi sensei úgy döntött, hogy ez nem az ő útja és egy újat keres.
Először Ueno Takashi mestertől Kobujutsu Juhappan-t (a Kobujutsu 18 iskolája) tanult, akinek havonta 225.000 yent fizetett, hogy eljöjjön Hatsumi dojo-jába és tanítsa őt. Hatsumi sensei 3 év alatt elérte a mesteri fokozatot. Ueno sensei ekkor azt mondta, hogy már nem tud többet tanítani neki, menjen Nara-ba, ott találni fog egy megfelelő tanárt. Ez a tanár volt Takamatsu Toshitsugu.
26 évesen, 1957-ben találkozott Takamatsu Toshitsugu sensei-jel, a ninjutsu akkori nagymesterével Kashiwabara városban, amely Iga tartomány nyugati részén található. Nagyon megtettszett neki a ninjutsu , így hát elkezdte tanulni. 15 éven keresztül majdnem minden hétvégén 15 órát utazott, keresztül a Honshu-szigeten, csakhogy tanulhasson. A Sakki-teszt letétele után Takamatsu soke átadta neki a Menkyo Kaiden-t. Később a 9 Bujinkan ninjutsu iskola mestere lett. Takamatsu soke már halála előtt évekkel kiszemelte Hatsumi-t új soke-nak. Ő volt a legszorgalmasabb és legtehetségesebb a tanítványok közül. Így hát Takamatsu halála után Hatsumi Masaki lett az új soke.
Az alábbi stílusoknak, mint Takamatsu soke is, ő egy személyben a nagymestere: Togakure Ryu Ninpo 34. soke, Gyokko Ryu Kosshijutsu 28. soke, Kukishinden Ryu Taijutsu 28. soke, Shindenfudo Ryu Dakentaijutsu 26. soke, Gyokushin Ryu Ninpo 21. soke, Koto Ryu Koppojutsu 18. soke, Takagi Yoshin Ryu Jutaijutsu 17. soke, Gikan Ryu Koppojutsu 15. soke, Kumogakure Ryu Ninpo 14. soke.
Takamatsu soke emlékére Hatsumi senesei létrehozta a stílusokat egybefogó, fejlesztő és ápoló, átfogó iskolát, a Bujinkan Dojo-t (“Ahol Az Isteni Harcos Gyakorol”), amely központi iskolája, a Hombu Dojo, Noda városban, a soke házában van. Hatsumi soke régebben évente több Tai Kai-t (szeminárium a soke vezetésével külföldön) és Dai Komyo Sai-t (szeminárium a soke vezetésével Japánban) vezetett, de idős kora miatt TaiKai-okat már nem tart. Ő szerkeszti és rendszeresen publikál a Bujinkan magazinban, a Sanmyaku-ban. Sok díjat és kitüntetést vehetett át szerte a világon a legkülönbözőbb intézményektől és szervezetektől, melyeket már összeszámolni is nehéz lenne. Kapott kitüntetést II. János Pál pápától, királyoktól, hercegektől, elnököktől és miniszterelnököktől is. Több film elkészültét segítette tanácsadóként, némelyikben szerepelt is. (Ezek nem a jól ismert amerikai vagy hong-kong-i nindzsafilmek, hanem valósághűek.) 1995 február 11-én a “Todo Hanshi – a kard útjának tanítómestere” címet kapta a Nakazawa Toshi-tól, a Zen Nippon Todo Renmei (Japán Kard Szövetség) elnökétől.
Hatsumi soke manapság a saját seikotsu (ősi japán természetes gyógymód, “masszázs”) klinikáján praktizáló orvos, képfestő, színész, zenész, énekes, könyv- és szövegíró. Japán nemzeti kincsként tekint rá, hiszen a világ legjobb harcművészeinek egyike. Elismert nihonga, a művészi szépírás és festészet képviselője. Több filozófiai és harcművészeti témájú könyvet is írt. 1961 november 3-án előadást tartott a japán koronahercegnek a ninpo-ról. 1982-ben utazott először “nyugatra”, amikor is Dayton-ban (USA) bemutatta a ninjutsu-t. 1987-ben járt először Nagy-Britanniában, Londonban.
Takamatsu soke írt egy költeményt Hatsumi sensei-nek, ami valahogy így szól : “A Tenei-korszakban élt egy Koppo nagymester. Békés volt és nyugodt mint a virágok tavasszal. Olyan bátor volt, hogy 10.000 ellenséggel szemben sem látták félni. Akár egyetlen egyszerű ütéssel is le tudott ütni egy vadállatot.”
Egy-két érdekesség Hatsumi életéből: Ueno Takashi sensei Takamatsu Toshitsugu tanítványa volt – maga is nagymester, számos budo-stílus mestere – mégsem tanított Hatsumi sensei-nek ninjutsu-t, hanem elküldte Nara-ba azzal, hogy ott találni fog egy igazán nagy harcost, egy megfelelő tanárt. Hatsumi sensei csak ekkor ismerkedett meg a ninjutsu-val. A Bujinden-t (honbu dojo) 1996. szeptember 9-én nyitotta meg, ami Heisei kilencedik évének kilencedik hónapjának kilencedik napja.
soke Takamatsu Toshitsugu
soke Takamatsu Toshitsugu
1887.III.10. – 1972.IV.2.
Takamatsu Toshitsugu sensei 1887 március 10-én, a Meiji-korszak 23-ik évében, Hyogo prefektúra Akashi városában született Jutaro Hisatsugu néven. (A Toshitsugu-t ugyanazzal a kanji-val írják, mint a Hisetsugu-t.) Nehéz gyermekkora volt. Az apja nagyon szigorú volt, mondhatni erőszakos. Kilenc nő töltötte be az anyja szerepét az idők folyamán és beteges is volt. A legfontosabb nő az életében Nao, a nagyanyja volt, akit nagyon szeretett. A családjának anyagi és élelmezési problémái is voltak. Élete folyamán sok nevet kapott, úgymint Yokuou, Chosui, Kikaku, Shojuken, Garakuta Bujin, Kozan és Kyosha. Fiatal korában Jutaro-ként ismerték, halála után a Junshokakuju Zenjomon nevet kapta.
A szülei valószínűleg az Amatsu Templom nevű szekta tagjai voltak, és Fujiwara Toshihiro kezéből kapták meg az Amatsu Tatara papiruszt (makimono-t). Az apja, Takamatsu Yasaburo (Takamatsu Gishin), a Shugendo Kumano (egy buddhista szekta) tanára azt akarta, hogy a fia lépjen be a hadseregbe, de mivel beteges, gyenge gyerek volt, ezért az apja letett erről a szándékáról. Az iskolatársai gyakran bántották és “Síró Babának” hívták. (Később, miután az iskola minden nagy verekedőjét és szumósát megverte vagy legyőzte, már nem hívták így…) Az apja beszélt az ifjú Takamatsu nagyapjával, Toda Shinryuken Masamitsu-val, hogy tanítsa, eddze Toshitsugu-t. Toda úgy érezte, hogy a budo segíteni fog Toshitsugu-n, erősebbé és egészségesebbé fog válni általa.
Így hát Toshitsugu elkezdett tréningezni a nagyapja dojo-jában. (Eleinte egyáltalán nem akart edzeni, de később megszerette a budo-t.) Iskola után minden délután és este a nagyapjától Shindenfudo Ryu-t tanult. Az idős Toda a Shinden Koto Ryu Karate-t is oktatta, amely később beleolvadt a Koto Ryu Koppojutsu-ba, a Gyokko Ryu Kosshijutsu-ba, a Kumogakure Ryu Ninpo-ba, a Gyokushin Ryu Ninpo-ba és a Togakure Ryu Ninpo-ba. Kivételes helyzetben volt, mert nem idősebb budoka-któl, hanem közvetlenül a nagymestertől tanulhatott. Az első technikákat egy évvel azután tanulta meg, hogy elkezdett járni a dojo-ba. Ez alatt az egy év alatt általában uke (védekező, megtámadott) volt, a nagyapja pedig rendszeresen dobásokat csinált vele a fapadlón, mielőtt egy év múlva megtanulta volna a Shindenfudo Ryu első kata-ját. Később, hogy még erősebb legyen, vízzel teli vödröket vitt fel a vállán az apja hegyen álló gyárába – egyszerre négyet. Így nagyon erősek lettek a lábai és a csípője.
13 évesen a Shindenfudo Ryu mestere lett. Akkoriban ez nem volt túl szokatlan, többen is kaptak mesteri fokozatot hasonlóan fiatalon. Persze csak azok, akik megfeletek a velük szemben támasztott magas követelményeknek. És itt igazán magas követelményekere kell gondolni. Ezután a nagyapja más stílusokat is tanított neki. Még 13 évesen, 1900-ban beiratkozott George Bundow Angol Iskolájába és a kobe-i Kínai Klasszikus Iskolába. Ekkortájt kezdett el tanulni Takagi Yoshin Ryu-t, aminek akkor Mizuta Tadafuse Yoshitaro volt a 15. nagymestere.
A nagyapja, Toda egy csontkovács klinika, egy budo dojo tulajdonosa Kobe-ban és a Shindenfudo Ryu nagymestere volt. Iga tartománybéli szamuráj család leszármazottja volt, maga is szamuráj. Elődei közül néhányan Iga hegyes-völgyes részéből, Takao tartományból származtak (más források szerint Matsugashima városból, Ise-ből származtak), és ismerték a ninjutsu-t. Toda mester a Királyi Katonai Akadémia számára könyveket is írt a katonai taktikákról. Hamar felismerte, hogy a budo nagy ajándék volt Toshitsugu számára. Eldöntötte, hogy mindent megtanít az unokájának. Ez sikerült is neki, így Toshitsugu 1908-ban megkapta a következő stílusokból a Menkyo Kaiden-t: Shindenfudo Ryu Dakentaijutsu, Koto Ryu Koppojutsu, Gyokushin Ryu Ninpo, Kumogakure Ryu Ninpo, Gyokko Ryu Kosshijutsu.
1909-ben Toda Shinryuken Masamitsu, a Togakure Ryu 32. nagymestere és Takamatsu nagyapja, meghalt, így Takamatsu lett az új nagymester, a 33-ik a sorban.
Fiatalkorában Mizuta Tadafuse Yoshitaro sensei dojo-jában tanulta a Takagi Yoshin Ryu-t, 1906-ban megkapta tőle a Menkyo Kaiden-t. Ugyanebben az évben találkozott a család barátjával és rokonával, Ishitani Matsutaro Takekage-val, aki őrként dolgozott Takamatsu apjának gyufagyárában. Ishitani-t egész Japánban ismerték a harcművészete által, pedig már bottal járt. A gyárban kialakított egy kis dojo-t, ahol Kukishinden Ryu Happo Hikenjutsu-t, Hon Tai Takagi Yoshin Ryu-t, Gikan Ryu Koppojutsu-t, Kuki Happo Biken no Jutsu-t és Shinden Muso Ryu-t tanított Toshitsugu-nak. Ezeknek a stílusoknak ő volt a nagymestere. Ishitani 1910-ben meghalt, így Toshitsugu lett a Gikan Ryu és a Kukishin Ryu nagymestere. (Takamatsu soke még számtalan harcművészeti stílus mestere is volt, mint például Hontai Yoshin Takagi Ryu Ju-Jutsu, Kukishin Ryu Bo-Jutsu, Tenshin Hyoho Kukishinden Bujutsu, Gikan Ryu Koppojutsu, Shinden Tatara Ryu Taijutsu, Kusshoragi-den Dakentaijutsu, Tenshin Tatara Kangi-den Bo-jutsu. Több koreai és kínai harcművészeti rendszert is jól ismert.)
Kínába, ahol ekkor még mindig háború volt, először körülbelül 15 évesen ment el. Kínába Koreán keresztül jutott el, ahol Kim Kei-Mei mestertől is tanult harcművészetet. Mikor visszatért első kínai útjáról, a nagyanyja házában élt. Takamatsu ekkor egy tüdőbetegségben és a beriberi nevű betegségben is szenvedett. Mivel a betegsége gyógyíthatatlannak tűnt és nem akarta, hogy teher legyen a nagyanyja számára, 1910 kora őszén felment a Maya hegyre, a Kame no Taki (Kame-no-o) vízesés közelébe, hogy egyedül legyen, vagy talán hogy meghaljon. Itt, a természetben csak azt a pár kilogramm rizst ette, amit magával vitt, illetve bogyókat, gyümölcsöket és egyéb ehető magvakat és terméseket. A magával vitt rizst a közeli folyóban megmosta, megáztatta, majd egy kőre rakta, ahol a Nap hevétől kicsattogtak – így is ette meg, sütés vagy főzés nélkül. Ezen az étrenden, a friss hegyi levegőn próbált meg erőt gyűjteni, meggyógyulni. Takamatsu, miután ide érkezett, ideje nagy részét háton fekve töltötte, közlekedni is már csak csúszva-mászva tudott. A közelben élt az aszkéta hegyi szerzetes, Tamaoki, az Aggastyán is, aki a földön fekve talált rá. Azt mondta Takamatsu-nak, hogy galandférgek vanak benne. “Meg kell szabadulnunk tőlük!” – mondta, és elkezdett egy ráolvasást kántálni. Takamatsu-nak meg volt a véleménye ezekről a dolgokról, így azt kérdezte: “Ugyan már, öreg ember, csak nem arra számítasz, hogy ez segíteni fog?”. Ekkoriban nem nagyon érdekelte, hogy meghal-e vagy sem. Egy héttel később egy igazán nagy galandféreg jött ki belőle. Nemsokára újra tele volt életenergiával. Újra elkezdte a budo-t gyakorolni, köveket, fákat és minden egyebet felhasználva. Tamaoki-tól spirituális, belelső szellemi tanokat is elsajátított, ezzel is fejlesztve testi és szellemi erejét. Körülbelül egy év múlva jött le a hegyről. Addigra hosszú, bozontos szakálla nőt, és több különös képessége és érzéke is kifejlődött. Például meg tudta mondani a hozzá közeledők nemét és életkorát, mielőtt meglátta vagy meghallotta volna őket.
Nem sokkal a hegy elhagyása után ismét Kínába ment, egyebek között azért, hogy kipróbálja önmagát és a tudását. Kínában és Mongóliában 10 évig élt, ahol “Moko No Tora”, “A Mongol Tigris” néven emlegették. Erre a harcművésztével és párbajaival szolgált rá. 1914-ben létrehozta a Sino-Japán Harcművészeti Közösséget. Amíg Kínában volt, számos harcot vívott az akkori idők mestereivel és harcosaival, nem ritkán életre-halálra. Egyszer sem veszített. Kínában megnyert egy viadalt is, amelynek az volt a célja, hogy az újonnan alakított Nippon Minkoku Seinen Butou-kai (Japán Harcművészeti Szövetség Kínában) elnökét kiválasszák.
1919-ben visszatért Japánba, majd csatlakozott a Tendai szektához, a Kyoto környéki Kiei hegyek harcosaihoz. 1921-ben jó barátságot alakított ki a Kuki család 21. családfőjével, Kuki Takaharu-val. Már Toshitsugu apja is jó barátságban volt a Kuki családdal, így ő sem volt idegen köztük. Később megengedték neki, hogy elolvassa és lemásolja a Kuki család titkos iratait, a Kuki Nakatomi-t. A belső titkok másolása és megértése iránti áhítatossága segített neki az Izumo Hiki, egy másik titkos Tatara tekercs utáni kutatásban. A Kuki család ekkorra már elfelejtette a saját stílusuk, a Kukishin Ryu tanainak értelmezését, így felkérték Takamatsu-t, hogy magyarázza el nekik azokat. Takamatsu eleget tett ezen kérésüknek, bár sok mindent nem mondott el nekik, mert haragudott rájuk amiért elfelejtették a tanokat.
Több olyan szabályt is felállított önmagának, amelyekről úgy gondolta, be kell tartani a megfelelő élet eléréséhez.
- Kerülni kell a haragot és a dühöt, mert az erő és energiavesztéssel jár, és túlzott erőkifejtésre sarkall. Így védve lesz a személyiség.
- Kerülni kell az idegeskedést, nem szabad túl sokat gondolkodni jelentéktelen dolgokon. Így védve lesznek az idegek. Ezáltal kevesebb gond lesz, és erősebb lesz az idegrendszer. Másképp bizonytalan lesz az ember.
- Kerülni kell a sok beszédet. Így védve lesz a lélek. Az ismételgetés, fecsegés, gyengíti a lelket.
- Kerülni kell a vágyakozást, ezáltal védve a szívet. Az elme problémái rendszerint a vágyak és az akarás. Én akarom ezt; azt; vagy gazdag akarok lenni, stb. Próbáljunk meg kemények lenni, és elkerülni az ilyen gondolatokat, vágyakat. Helyette inkább érezzünk és gondolkodjunk a jóra koncentrálva.
A Teisho-korszakban feleségül vette Tane-t. Soha nem született gyerekük, így örökbe fogadtak egy lányt, Yoshiko-t. Idős korában egy kis teaházat és egy hotelt vezetett Kashibawará-ban, Nara régióban. Ezeken felül volt egy ninjutsu dojo-ja Sakushin néven, ahol válogatott tanítványoknak oktatta a ninjutsu-t.
1957-ben egy új tanuló jelentkezett nála, Hatsumi Masaaki, aki akkor 26 éves volt. Takamatsu a halála előtt pár évvel már kiválasztotta Hatsumi-t örököséül, és megtanított neki mindent, amit csak tudott. 80 éves koráig aktívan tréningezett, de még azután is rendszeresen látogatta és ellenőrizte Hatsumi tréningjeit.
A Nippon Minkoku Seisnen Butoku-kai elnöke, népszerű Jujutsu és Bo-jutsu mester, a Shobu iroda tagja volt. Mindenki ismerte, mint budo- és karatemestert, de csak kevesen tudták, hogy a ninjutsu gazdag hagyományainak egyik utolsó élő képviselője. Mindenki meglepődött, amikor megtudták, hogy ő egy nindzsa volt. Ez a tény is hozzájárult az Isteni Harcos Mongol Tigris legendáinak kialakulásához.
Hatsumi soke Takamatsu emlékére nevezte el a dojo-ját Bujinkan Dojo-nak, amely jelentése : “Ahol Az Isteni Harcos Gyakorol”.
Hogy legyen egy kis fogalmunk Takamatsu sensei és a Budo kapcsolatáról, álljon itt néhány példa. Takamatsu sensei kéz- és lábujjain a körmök 3-4 mm vastagok voltak, ugyanis haláláig úgy edzette a kezét, hogy egészséges, nyers fákról tépkedte le a fakérget, vagy például nagy köveket ütött meg teljes erejéből shako-ken-nel. Egyszer egy támadója egy késsel felvágta Takamatsu sensei hasát, méghozzá úgy, hogy a beleit a bal kezével kellett visszanyomnia, hogy ne forduljanak ki a hasüregéből. Mindezek mellett a jobb kezével a támadóját verte, aki ettől megijedt és elszaladt. Takamatsu sensei éveket töltött Kínában és Mongóliában, ahol sokszor kényszerült életre-halálra menő harcot vívni. Azt az elvet vallotta, hogy ha egy eszköze benne maradt az ellenfelében (kés, tőr, kard, stb.), akkor azt nem vette ki belőle, mert egy később arra tévedő embernek – vagy őneki – még szüksége lehet rá. Kínában a császárnak is megmutatta a harcművészetét, akit lenyűgözött, hogy alig több mint egy perc alatt legyőzte a császári udvar legjobb harcművészét. Ugyancsak Kínában esett meg, hogy legyőzte Zhang Zi Long-ot, a Shaolin Kung-Fu egy kiváló mesterét. Később jóbarátok lettek.
Kano Jigoro valószínűleg Gyokushin Ryu-t, míg Ueshiba Morihei valószínűleg Kukishin Ryu-t tanult Takamatsutól. Mindhárman ismerték egymást és barátok voltak.
Gikan Ryu Koppojutsu
Írta Kisordas a 9Ryu 9 Iskola kategóriában, dátum: 2009. április. 25.
Az igazság, hűség és igazságosság iskolája
Gikan Ryu Akimoto Kanai Moriyoshi a Koto Ryu Koppojutsu 3. nagymesterének tanítványa volt, ő tette le a Gikan Ryu alapjait, de ismeretlen okokból mégsem őt tekintik az alapítónak, hanem az Erioku-periódusban élt Uryu Hangan Gikanbo-t, akinek a rúgása (máshol öklének ütését említik) állítólag olyan erős volt, hogy egyszer kettétörte vele egy kard pengéjét. Gikanbo a Koppojutsu, a Hicho Jutsu (ugrások) és a Senban Nage (pengedobás) specialistája volt, ezek ma is jellemzőek a Gikan Ryu-ra. A Bujinkan-ban a mély és nyitott állások illetve a koppojutsu tette “ismertté”, habár nem igazán ismert stílus.
Uryu Gikan, az iskola 10. nagymestere, 1863 augusztus 17-én találkozott a Kukishinden Ryu mesterével, Ishitani Takeoi Masatsugu-val. Uryu Gikan a “Tenchigumi no Ran” csatában a császárhű csapatok oldalán harcolt, ahol súlyos sebesülést szerzett. Eljutott egy közeli templomba, ahol találkozott későbbi barátjával, akitől megtudta, hogy a csata a császári csapatok súlyos vereségével zárult. Felgyógyulása után együtt menekültek Iga tartományba, ahol Gikan Isithani-tól Gikan Ryu-t tanult, majd később az iskola nagymestere lett, csakúgy mint a Kukishinden Ryu-é és a Hontai Takagi Yoshin Ryu-é is.
A Gikan Ryu sok ököl-, taposó-, és dobótecnikát tartalmaz, dinamikus lábmunkája a Bujinkan-ban is jelentős szerephez jut. Az iskola egy tanítása igy hangzik: “Bufu ni sente nashi. – Nem erről az oldalról érkezik az első ütés.”
A Gikan Ryu Makimono-iban (írott tekercsek) csak a technikák neve szerepel, minden további magyarázat nélkül. Ez az iskola tanításainak titkosságát és titokban maradását szolgálta, az ismeretek, a tudás tradicionálisan mesterről tanítványra szállt.
Akimoto Fumio volt a Gikan Ryu nagymestere Hatsumi sensei előtt, de korai halála után Takamatsu soke Hatsumi-ra hagyományozta az iskolát.
Úgy tartják, hogy az iskola hagyományosan öt szintre tagozódik, ezek a Shoden Gata, a Chuden Gata, az Okuden Gata, a Kaiden Gata és a Menkyo Kaiden. A Shoden Gata kivételével nagyon kevés ismert a többi négy szintből.
Gikan Ryu Koppojutsu nagymesteri láncolata:
Akimoto Kanai Moriyoshi
1. Uryu Hangan Gikanbo (1558-1570)
2. Uryu Yoshimitsu (1573-1592)
3. Uryu Yoshimori (1624-1644)
4. Uryu Yoshichika (1661-1673)
5. Uryu Yoshitaka (1688-1704)
6. Uryu Yoshihide (1751-1764)
7. Uryu Yoshimori (1789-1801)
8. Uryu Yoshiaki (1830-1844)
9. Uryu Yoshiyasu (1861-1864)
10. Uryu Gikan (1865-1868)
11. Ishitani Takeoi Masatsugu (m.h.: kb. 1905)
12. Ishitani Matsutaro Takekage (m.h.: kb. 1911)
13. Takamatsu Toshitsugu (1911-1972)
14. Akimoto Fumio (m.h.: kb. 1962)
15. Hatsumi Masaaki (1971-)
Gyokko Ryu Kosshijutsu
Írta Kisordas a 9Ryu 9 Iskola kategóriában, dátum: 2009. április. 25.
A drágakő tigris iskolája
Gyokko Ryu Az egyik legrégebbi iga-i iskola, sok más iskolára is hatással volt. A Kuden, a Gyokko Ryu szájhagyománya szerint egy alacsony termetű kínai palotaőr vagy hercegnő fejlesztette ki a technikákat a 900-as évek elején, melyeket japánba egy Cho Gyokko avagy Yo Gyokko (Yao Yu Hu) nevű kínai szerzetes vitte át. Az első japán nagymestere Tozawa Hakuunsai volt, aki 1156-1159 között bukkant fel. Nem tudjuk hogyan lett nagymester illetve hogy hol tanulta meg a Gyokko Ryu-t. A tudás generációkon keresztül szállt apáról fiúra, míg el nem jutott Sakagami Taro Kunishige-ig. Ő szervezte meg az iskolát és vezette 1532-től 1555-ig. Az iskola ezután Momochi Sandayu-hoz került a Momochi családból. Később a Toda család örökölte és így jutott el Takamatsu Toshitsugu-hoz, majd Hatsumi Masaaki-hoz.
Az iskolát a Kamakura-, a Nambokucho- és a Muromachi-periódusban a Suzuki család irányította. A XVI. században a Sakagami család kezébe került. 1532 és 1555 között Sakagami Taro Kuniushige rendszerezte a stílus módszereit és elnevezte Gyokko Ryu Shitojutsu-nak (shito-jutsu = technikák ujjheggyel). A következő feltételezett nagymester, Sakagami Kotaro Masahide 1542-ben életét vesztette egy csatában. Ennek következtében a cím Sougyoku Kan Ritsushi-hoz került (ismert Gyokkan Ritsushi-ként is). Sakagami Kotaro Masahide lett volna a nagymester a Koto Ryu Koppojutsu-ban is, de ezt nem érte meg és a Gyokko Ryu mesterei között is csak néhol említik meg. Sougyoku Kan Ritsushi, aki vagy a Kishu területről jött, vagy a Kishu Ryu-hoz is tartozott, átnevezte a Gyokko Ryu Shitojutsu-t Gyokko Ryu Kosshijutsu-vá. Volt néhány tanítványa, akik a XVIII. században különböző iskolákat alapítottak a Gyokko Ryu-ra és más, Sougyoku által tanított módszerekre alapozva. A családfa szerint Gyokkan avagy Sougyoko Kan egyike a fő embereknek akik a Bujinkan ezen iskolájához kötődnek.
Bár igaz, hogy két másik iskola is, melyet Sougyoku Kan Ritsushi tanítványi alapítottak, végül Hatsumi Masaaki-hoz került, de a Gyokko Ryu mindig a saját útján haladt a Koto Ryu-val. Az iskolákat Toda Sakyo Ishinsai és Momochi Sandayu örökölte. Ezután az iskolák a Toda és a Momochi családok kezében maradt egészen addig, amíg el nem jutottak Takamatsu-ig, aki az utolsó volt a Todák közül, és aki végül Hatsumi Masaaki-ra hagyta örökül őket.
A Gyokko Ryu a Dai Nippon Bugei Ryu Ha szerint kosshi-jutsu, shito-jutsu és ninpo egyszerre. A Bujinkan-ban az iskola a taijutsu alapjai (Kihon Happo, Sanshin no Kata és Muto Taihenjutsu) miatt ismert a leginkább. Jellemző az iskolára a kosshi-jutsu (izmok és inak támadása) és a Shito-jutsu (ujjheggyel, különösen hüvejkujjal (= boshi, shito), történő támadás). Erős, gyors, köríves mozgásokat alkalmaz, küzdelemben nagy távolságot tart, a technikák sok mozgást kívánnak.
Egyszer, amikor Toda Shinryuken a fiatal Takamatsu-t oktatta, azt mondta neki, hogy a legfontosabb dolog, amit meg kell tanulnia, az a nyolc alapvető technika. Ez a nyolc technika az alapköve Hatsumi sensei Bujinkan Budo Taijutsu-jának is. Ezeket a technikákat Kihon Happo-nak hívják.
A Toda és a Momochi család Iga-beli akcióinak köszönhető, hogy ezek az iskolák beleívódtak az Iga nindzsa tradícióiba. Egy másik történelmi kapocs az, hogy Takamatsu nagybátyja, Toda Shinryuken Masamitsu leszármazottja volt Tozawa Hakuunsai-nak. Toda Shinryuken Masamitsu azt tanította Takamatsu-nak, hogy a legfontosabb a Kihon Kata avagy a Kihon Happo technikáit tanulmányozni, mert ez minden harcművészet alapja. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a Kihon Happo magába foglal minden olyan módszert, ami hatásos valódi küzdelemben. Vannak benne védések, ütések, rúgások, csukló és könyök törések, illetve dobások.
A Gyokko Ryu módszerei a kosshi-jutsu-n (a test lágy részeinek támadása) alapulnak. Ennek a stratégiája nagyon különbözik a koppojutsu-étól, ami az ellenfél csontszerkezetére koncentrál. Amíg a Koppojutsu ki és belép a támadókörbe hogy jó szögben tudja támadni az izületeket, addig a kosshi-jutsu oldalra lép vagy az ellenfél mögé kerül hogy közel kerüljön a kyoshu-hoz (a test gyenge részei). A célpontok lehetnek idegpontok, de belső szervek vagy izmok kapcsolódási helyei is. Ez a rendszer valószínűleg azért alakult ilyenné, mert egy alacsony termetű személy hozta létre. Az erőt az ellentámadásoknál nem az izmokkal, hanem a csipő és a gerinc mozgatásával hozza létre. Ez például a védésben is megmutatkozik, ami egy erőteljes védésre koncentrál, ami kibillenti az ellenfelet az egyensúlyából hogy így elérhetővé tegye a test gyengébb pontjait (például Jumonji kata). Fontos részlet, hogy amikor közel kerül az ellenfélhez, a hátsó kéz mindig az arc előtt van hogy védje azt a támadásoktól. A Gyokko Ryu lényege, hogy ha sikerül izület által lefogni az ellenfelet, akkor az izületet a testhez szorítva lépésekkel körbetekeri az ellenfél testét az izületen. Mivel a lépkedés sok időt vesz igénybe, a mozgás előtt és közben idegpontokat támad. A mozgás a Gyokko Ryu-ban az ellenfél egyensúlyi pontja körül történik.
A Gyokko Ryu gyakran használja testfegyverként az ujjakat és az ujjbegyeket, ezért shito-jutsu, illetve boshi-jutsu. Ez többnyire a három hivatalos állásban, az Ichimonji no kamae-ban, a Jumonji no kamae-ban és a Hicho no kamae-ban is megmutatkozik, ahol a hüvelykujj mindig felfelé mutat. Ennek oka az energia szabad áramoltatása illetve a legerősebb ujjunk, a hüvelykujj támadó pozícióban tartása, és nem szabad akadozásnak lennie a mozgásban sem. A Gyokko Ryu-ban fontos a szív védelme. Ezért előnyösebb, ha a jobb láb van elől, mert így a test bal oldala messzebb kerül az ellenféltől és jól lehet védeni. (A Shosin no kamae, a Doko no kamae (“dühös tigris”) és a Hanin no kamae is lehet hogy beletartozik a Gyokko Ryu-ba.)
A Gyokko Ryu sok részből áll. Az első lépés a Kamae no kata (állások) és a Taihen Kihon (esések). A következő lépés a Ki kata, másnéven Sanshin no kata. A Ki kata alapvető mozgásformákat tartalmaz az öt elemre alapozva. Ezek a mozgásformák a Gyokko ryu minden technikájában megjelennek. Ezután jön a Kihon kata és a Toride Kihon kata, amelyek egyszerű gyakorlatokat tartalmaznak ütésekre, rúgásokra, védésekre, dobásokra és megragadásokra. Sokan sokféle módon határozták meg hogy hány gyakorlat van és hogy melyik hova tartozik. Általában van három gyakorlat ütésekre, rúgásokra és védésekre, és öt a megragadásokra és dobásokra.
Az alaptechnikák után következik a kosshi-jutsu. A kosshi-jutsu technikái három fő részre tagolódnak: Joryaku no maki (fegyvertelen fegyvertelen ellen), Churyaku no maki (fegyvertelen tanto vagy kotachi ellen) és Geryaku no maki (fegyvertelen ken vagy yari ellen).
A Gyokko Ryu a kosshi-jutsu mellett a katana, a tanto és bo használatát is tanítja, de néhány bo technika kivételével sajnos ezek nem ismertek. A bo technikák többnyire a Ki kata mozgására alapulnak. A bo-t a kosshi-jutsu technikák hatékonyságának növelésére használja, bár nincs bizonyíték arra hogy volnának speciális bo technikái. Talán ez egy bizonyíték arra, hogy a bo-t nem tekintették igazi fegyvernek fegyveres ellenfél ellen a csatatéren, ahol a botot általában a hossza miatt az ellenfél távoltartására használták. (Azért, mert ez ütközik a kosshi-jutsu-val?) A Gyokko Ryu bo-technikái néhány kivételével sajnos nem ismertek, ugyanis az iskola több ága kihalt. A bo technikák többnyire a Ki kata (Sanshin kata) mozgásán alapulnak.
A Bugei Ryu Ha Daijiten szerint a Gyokko Ryu is ninpo iskola, bár Hatsumi sensei nem utal rá úgy, mintha kosshi-jutsu iskola lenne. Hatsumi szerint a kosshi-jutsu sok más Igai rendszer alapja is. Eddig még nem tudunk Gyokko Ryu kémkedési technikákról, de a stratégia és a filozófia fontos része a tanításának. Ez tisztán megmutatkozik a következő imákban is, amik a Gyokko Ryu-hoz tartoznak: Ten Ryaku Uchu Gassho (ima az éghez és a világegyetemhez), Chi Ryaku Futen Goshin Gassho (ima a szél köréhez) és Jin Ryaku Chi Sui Ka Fu Henka Ryaku (ima a föld, a víz, a tűz és a szél köréhez).
A Hanno Hon Itsu Gassho-t követik olyan mondatok, mint a “Shin Shingan – Isten szíve és szemei”, “Kurai Dori – helyzetfelismerés” és “Bushigokoro womotte totoshi no nasu – a harcos szive nemes és bátor / a harcos szíve csodálatos és egyben a legfontosabb is”. A Shin Shingan lehet az a képesség, amely segítségével gondolkodás nélkül meg lehet érteni a helyzetet, vagy az a képesség, amely által hallgatunk az ösztöneinkre.
Itt található a Gassho Kuji Kiri is. A Gassho a kezek imához való összefűzését jelenti, a kuji kiri pedig egy módját az akarat összpontosításának, amely során az egyén elméje a tudatos és a tudatalatti állapot között lebeg. A Gyokko Ryu-ban ezt Sanpo Gassho-nak nevezik, amely három kincset jelent: Kongo (felhők), Suirin (a víz gyűrűje) és Kaku Ghasso (tűz és szél).
A Kuden, a Gyokko Ryu filozófiai és stratégiai tanítása szájhagyományként terjed. Vannak persze titkok is az iskolában, ezeket hívják Hiden-nek. Ezt nem mindig írják le, hanem nagymesterről nagymesterre száll kuden-ként. Az egyik kuden azt mondja : “Kuden Hissho Ho – Mindig nyerj”. A magyarázata ennek a mondásnak az, hogy soha ne engedd az ellenfeled nyerni, de sose használj erősebb technikát, mint ami indokolt. Ez fontos stratégia, amely sosem mutatja meg hogy az alkalmazója képességeinek mi a végső határa. Vannak stratégiák a Gyokko ryu-ban, melyeknek a neve Tenmon Chimon, az ég és föld technikái, melynek jelentése egyenlőre nem ismert.
A következő kilenc szabály, a Ninja no Kissoku, feltételezhetően a Gyokko Ryu-ból származik:
* A “NIN” jel a haza védelmét jelenti akár az életed árán is.
* Felejtsd el magad, légy türelmes és ne féld a halált.
* Veszélyben ne mondj semmit.
* Ha erős ellenfél érkezik, ne hódoljon be a szellemed.
* Szolgáld és védd a mestered éppúgy mint a szüleid.
* A bűn visszatart az előrehaladástól.
* A részegség eltorzítja az itélőképességet.
* Pusztísd el az ellenség erejét, de hagyd meg az életét.
* Másnak ne taníts a mestered engedélye nélkül.
Fontos történelmi események:
618-907: A kínai Tang-dinasztia alatt Cho Gyokko és Yo Gyokko (lehet hogy egy személy volt, vagy nem is kettő hanem sok) elhagyta a háborúskodó kínát és Japánba érkezett. Ők hozták Japánba azokat az alapokat, melyre késöbb a Gyokko Ryu épült. A legenda szerint az eredeti technikákat egy udvarhölgy fejlesztette ki (lehet hogy hercegnő) a kínai császári udvarban, aki gyors testmozgással támadott különböző pontokat a testen. Ez a bizonyos hölgy nagyon ismert volt a táncos és a harcos képességei miatt. Egy másik elmélet szerint egy kínai palotaőr fejlesztette ki ezeket a technikákat, hogy leküzdje az alacsony testfelépítésének hátrányait.
1354-1555: Sakagami Taro Kunishige, a tizedik nagymester a ryu-t Gyokko Ryu Shitojutsu-vá alakította. Ő alapította a Koto Ryu-t is.
1532-1555: Sogyokkan Ritsushi, a tizenkettedik nagymester, aki vagy a Kishu területről jött, vagy a Kishu Ryu-hoz is tartozott, átnevezte a Gyokko Ryu Shitojutsu-t Gyokko Ryu Kosshijutsu-vá. Ez a ryu mai neve is. Volt négy tanítványa, akik közül Akimoto Kanai Moriyoshi megalapította a Gikan Ryu-t, Sasaki Gendayu Sadayasu a Gyokushin Ryu-t, Suzuki Taizen Taro a Hontai Gyokushin Ryu-t, ami később az Izumo Ryu lett, és Toda Sakyo Ishinsai, aki a Gyokko Ryu és a Koto Ryu következő nagymestere lett.
1581: Oda Nobuo november harmadikán 46000 emberrel apja, Oda Nobunaga parancsára megtámadta Igát. A nagy csatát “Tensho Iga no Ran”-nak nevezték el. A japán harci krónikák megemlítik, hogy Momochi Sandayu (a Gyokko Ryu 14. nagymestere) bátran harcolt. Lehet hogy meghalt a csatában, mert többet nem hallottak róla.
1624: Toda Seiryu Nobutsuna a Togakure Ryu 24. nagymestere megszerezte a nagymesteri címet a Kumogakure Ryu-ban és a Gyokko Ryu-ban is. Ő volt a Gyokko Ryu 18., a Gyokushin Ryu 11., a Koto Ryu 9. és a Kumogakure Ryu 4. nagymestere. Paul Richards könyvében más álláspontot fejt ki. Szerinte ezt Toda Shinryuken Masamitsu, a 32-ik soke valósította meg a XIX. században.
1909: Takamatsu Toshitsugu, a Gyokko Ryu 27. nagymestere megszerezte a nagymesteri címet a Gikan Ryu-ban (17.), a Kukishinden Ryu-ban (27.) és a Takagi Yoshin Ryu-ban (16.).
1972: Amikor Takamatsu soke meghalt, Hatsumi Masaaki örökölte az iskolát és megalapította a Bujinkan-t. Ő volt az első aki megismertette a nagyvilággal a Ninpo-t.
A Gyokko Ryu részei:
* Taihen Kihon (esések, az uke karddal támad)
o Hira no kamae
o Ichimonji no kamae
o Jumonji no kamae
* Sanshin no kata (Shoshin Go Kei Gogyo no kata)
o Chi
o Sui (Mizu)
o Ka (Hi)
o Fu (Kaze)
o Ku
* Ki Kata (ez az első három technika a Bujinkan Kihon Happo-ban)
o Hidari Ichimonji no Kamae
o Migi Ichimonji no Kamae
o Hidari Hicho no Kamae
o Migi Hicho no Kamae
o Jumonji no Kamae
* Toride Kihon Kata (az utolsó öt technika (*) a Bujinkan Kihon Happo-ban)
o Hidari Omote Gyaku *
o Migi Omote Gyaku *
o Hidari Omote Gyaku no Tsuki *
o Migi Omote Gyaku no Tsuki *
o Hidari Ura Gyaku *
o Migi Ura Gyaku *
o Hidari Musha Dori *
o Migi Musha Dori *
o Hidari Jigoku Dori (Musodori)
o Migi Jigoku Dori (Musodori)
o Ganseki nage * (talán csak Kukishinden Ryu?)
o Ogyaku * (talán csak Takagi Yoshin Ryu?)
* Joryaku No Maki (12 technika fegyvertelen támadás ellen)
o Kokuu
o Renyo
o Danshu
o Danshi
o Saka Nagare (Gyaku nagare)
o Keoh
o Hanebi
o Ketoh
o Yubi Kudaki
o Ketsumyaku
o Teiken
o Sakketsu (Satei)
* Churyaku No Maki (8 technika tanto vagy kodachi ellen)
o Ujaku
o Seito
o Da Shin
o Ko Rai (Koraku)
o Kou (Hanetsurube)
o Shien
o Hosen
o Horaku
* Geryaku No Maki, Mutodori Gedan (8 technika katana vagy yari ellen)
o Shunu
o Shun Soku
o Ichi Geki
o Kaisoku
o Ko Ryaku
o Iaifuji (Iai tsui)
o Chingan
o Fuu (Fumo)
* A Gyokko ryu állásai
o Ichimonji no kamae
o Hicho no kamae
o Jumonji no kamae
o Doko no kamae
o Shoshin no kamae
o Hanin no kamae
o Shizen no kamae
o Bobi no kamae (talán Koto Ryu?)
o Hira no kamae
Gyokko Ryu Kosshijutsu nagymesteri láncolata
1. Ikai (a kínai Tang-dinasztia idején)
2. Hogenbo Tesshun (a kínai Tang-dinasztia idején)
3. Sasabe Tendo (a kínai Tang-dinasztia idején)
4. Hachiryu Nyudo (a kínai Tang-dinasztia idején)
5. Tozawa Hakuunsai (1156-1159)
6. Tozawa Shozuke (1161-1162)
7. Suzuki Saburo Shigeyoshi (1171-1180)
8. Suzuki Gobei
9. Suzuki Kojiro Mitsu (1288)
10. Tozawa Nyudo Geneai
11. Yamon Hyoun
12. Kato Ryu Hakuun (1394)
13. Sakagami Goro Katsushige (1532)
14. Sakagami Taro Kunishige (1542)
15. Sakagami Kotaro Masahide
16. Sougyoko Kan Ritsushi
17. Toda Sakyo Ishinsai
18. Momochi Sandayu (kb. 1542-1555)
19. Momochi Sandayu (kb. 1570-1592)
20. Momochi Tanba Yasumitsu (1596-1615)
21. Momochi Taro Saemon (1615-1624)
22. Toda Seiryu Nobutsuna (1624-1644)
23. Toda Fudo Nobuchika (1644-1661)
24. Toda Kangoro Nobuyasu (1681-1704)
25. Toda Eisaburo Nobumasa (1704-1711)
26. Toda Shinbei Masachika (1711-1736)
27. Toda Shingoro Masayoshi (1736-1764)
28. Toda Daigoro Chikashige (1764-1804)
29. Toda Daisaburo Chikashige (1804)
30. Toda Shinryuken Masamitsu (1824-1909)
31. Takamatsu Toshitsugu (1909-1968)
32. Hatsumi Masaaki (1968-)
Gyokushin Ryu Ninpo
Írta Kisordas a 9Ryu 9 Iskola kategóriában, dátum: 2009. április. 25.
A drágakő szív iskolája
Gyokushin Ryu Általánosan elterjedt erről az iskoláról, hogy nagyobb figyelmet szentel a stratégiának, mint a közelharcnak, pedig viszonylag sok harci technikája van. Jellemző az iskolára, hogy megpróbálja az ellenfelet védtelenné tenni, pl. a kezeinek a felemelésével, majd pedig megsemmisítő támadást mér rá. Az 1500-as évek közepén alapította Sasaki Goeman Teruyoshi. Nagyon kevés technikája ismert. Állítólag a Sutemi Nage jellemző az iskolára, mint harci technika, illetve a kusari-fundo használata. Jellemzőbb az információszerzés és egyéb kémkedési technikák (Cho-ho) .
Hatsumi sensei Ueno Takashi-tól megkapta a Menkyo Kaident, így ma ő a Gyokushin Ryu Koppo mestere is.
Létezik még Gyokushin Ryu Jujutsu nevű iskola is, de az nem tartozik a Bujinkan-hoz, illetve a már említett Gyokushin Ryu Koppo nevű iskola is, amelynek a jelek szerint nem sok köze van a többi iskolához.
Valószínűsítik hogy Kano Jigoro is tanult Gyokushin Ryu-t.
Gyokushin Ryu Ninpo nagymesteri láncolata:
1. Sasaki Goeman Teruyoshi
2. Sasaki Gendayu Sadayasu
3. ismeretlen
4. ismeretlen
5. ismeretlen
6. ismeretlen
7. ismeretlen
8. ismeretlen
9. ismeretlen
10. ismeretlen
11. Toda Seiryu Nobutsuna (1624-1644)
12. Toda Fudo Nobuchika (1658-1681)
13. Toda Kangoro Nobuyasu (1681-1704)
14. Toda Eisaburo Nobumasa (1704-1711)
15. Toda Shinbei Masachika (1711-1736)
16. Toda Shingoro Masayoshi (1736-1764)
17. Toda Daigoro Chikahide (1764-1804)
18. Toda Daisaburo Chikashige (1804-1818)
19. Toda Shinryuken Masamitsu (1909)
20. Takamatsu Toshitsugu(1910-1968)
21. Hatsumi Masaaki (1968-)
Koto Ryu Koppojutsu
Írta Kisordas a 9Ryu 9 Iskola kategóriában, dátum: 2009. április. 25.
A romboló tigris iskolája
Koto Ryu Az iskola neve más értelmezés szerint “letaglózni a tigrist [az ujjakkal]“. A Koto Ryu Koppojutsu pontos eredete ismeretlen, de valószínűleg a mai Korea területéről került Japánba az őse, egy Chan Buso nevű ember által. Ez az 1500-as évek előtt lehetett, mert Sakagami Taro Kunishige az 1500-as évek közepén alapította meg Koto Ryu-t, majd további két generációnyi idő múlva formálta Toda Sakyo Ishinsai a Koto Ryu Koppojutsu-t ryu-vá.
A Bujinkan-on belül a koppojutsu ([csont]törő technikák), a különleges biken (nindzsa kard) harci stílusa (balkezes fogás) és Muto Dori technikái (fegyvertelen fegyveres ellen) által vált híressé, hírhedtté. Jellemző rá a brutális, megsemmisítő hatású támadás és védekezés. A neve is utal keménységére: a tigris letaglózása (az ujjakkal).
Ez az iskola nagyon fontosnak tartja az állandó szemkontaktust. A harcos mindig nézzen az ellenfél szemébe, pontosabban a két szeme közé, a harmadik szemre, mert így ki tudja olvasni az ellenfél szándékait.
Az iskola egyik különleges lépése a yoko aruki, az oldalra lépés a lábak keresztezésével. Ez a stílus a szabadtéri harcra koncentrál, nagy távolságot tart, így támadáskor be kell lépnie a támadónak az ellenfélhez. Technika közben viszont kis távolságot tart. Ez lehetővé teszi, hogy rálépjünk az ellenfél lábára, így akadályozva meg a menekülésben, illetve még egy sérülést okozva neki. Jellemző az iskolára a metsubishi, az ellenség szemének támadása illetve látásának zavarása. A Koto Ryu 35 kyoshu-t (gyenge pont, életpont) is támad. Ezek a technikák nagyon sok gyakorlást igényelnek, és több olyan kyoshu is van, amelyek személyenként kicsit eltérő helyen vannak, ezeket csak próbálgatásokkal vagy intuícióval, esetleg a hatodik érzékkel lehet eltalálni.
Takamatsu sensei 9 évesen kezdett Koto Ryu-t tanulni, 13 évesen pedig már mestere volt a stílusnak. Önéletrajzában leírta, hogy köveket kellet hosszú időn keresztül ütögetnie, hogy megfelelően kemény és erős ujjai, kézfejei és csuklói legyenek. A Koto Ryu ugyanis a legkeményebb iskola, és a technikák egy jelentős része csak megfelelően felkeményített kezekkel illetve testtel hajtható végre. A legendárium szerint az 1960-as években Takamatsu egy tokiói sportujságírónak megmutatta, hogy mire képes a Koto Ryu, ha megfelelően használják. Egy több centiméter vastag deszkát ütött meg shako-ken-nel, aminek eredményeképpen az öt ujja öt lyukat ütött a deszkába.
Koto Ryu Koppojutsu nagymesteri láncolata:
1. Sakagami Taro Kunishige (1542)
2. Sakagami Kotaro Masahide (Bando Kotaro Minamoto Masahide)
3. Sougyoku Kan Ritsushi
4. Toda Sakyo Ishinsai (kb. 1542-1555)
5. Momochi Sandayu (kb. 1570-1592)
6. Momochi Sandayu (1596-1615)
7. Momochi Tanba Yasamitsu (1615-1624)
8. Momochi Taro Saemon (1624-1644)
9. Toda Seiryu Nobutsuna (1644-1661)
10. Toda Fudo Nobuchika (1681-1704)
11. Toda Kangoro Nobuyasu (1704-1711)
12. Toda Eisaburo Nobumasa (1711-1736)
13. Toda Shinbei Masachika (1736-1764)
14. Toda Shingoro Masayoshi (1764-1804)
15. Toda Daigoro Chikahide (1804)
16. Toda Daisaburo Chikashige (1865)
17. Toda Shinryuken Masamitsu (1909)
18. Takamatsu Toshitsugu (1910-1972)
19. Hatsumi Masaaki (1968-)
Kukishinden Ryu Hikenjutsu
Írta Kisordas a 9Ryu 9 Iskola kategóriában, dátum: 2009. április. 25.
A kilenc démonisten iskolája
Kukishinden Ryu A kuki jelentése “kilenc démon”. Az 1300-as évek közepén alapította Izumo Kanja Yoshiteru, de az iskola történelme az 1100-as évek Kínájáig visszavezethető. A különböző fegyveres technikái miatt híres. Ez az ryu rendelkezik a legtöbb kapcsolattal és áthatással a többihez, azonkívül több technikája teljesen idegen a ninjutsu-hoz szokott szemeknek, inkább hasonlít az Aikido-hoz vagy Karate-hoz.
A Kukishinden Ryu eredetére két elterjedt változat is van. Az egyik szerint Kínai eredetű, és Takamatsu a jelenlegi formájában tanulta azt és adta tovább Hatsumi senseinek. A másik szerint Takamatsu a Kukishin Ryu menkyo kaidenje lett, de nem lehetett a stílusvezető mestere mert annak a Kuki családból kell származnia, így Kukishinden Ryu néven alapított egy új iskolát és ezt adta tovább Hatsumi-nak. Ez utóbbit a Kukishin Ryu is elismeri, és Takamatsu-t mint a mesterek mesterét emlegetik.
A Kukishinden Ryu harcosok használták a yoroi-t, a harci páncélzatot, így sok olyan technika található benne, amely a páncél által nem védett helyeket támadja (pl. hónalj, könyékhajlat). Használja a Bo-Ryaku-t, a Sui-Ren-t, a Ka-Ren-t (tűz használata) és az onshin jutsu-t (álcázás, álruha alkalmazása). A fegyverek közül a hanbo, a bo, a kaginawa, a kusari-gama, a bisento és a daisharin (kétfejű fejsze) használata jellemzi.
Az 1900-as évek elején Takamatsu soke-t kérte fel a Kuki család – a Kukinshin Ryu “tulajdonosa” – hogy az addigra számukra már értelmezhetetlenné vált titkos irataikat (Kuki Nakatomi) magyarázza el nekik. Mivel Takamatsu mérges volt rájuk, amiért elfelejtették a “saját” iskolájuk legmélyebb tanait, ezért – habár sok mindent elmagyarázott – sok fontos dolgot nem modott el nekik.
Ueshiba Morihei is tanult Kukishin Ryu-t, erről bővebben az életrajza végén lehet olvasni. Egyesek szerint Kano Jigoro is tanult Kukishin Ryu-t, bár valószínűbb hogy a kapcsolatot nála a Kito Ryu Jujutsu-ban (az aikijujutsu egyik formája) kell keresni, ugyanis Kano sensei alaposan ismerte azt (az egyik Judo kata, a Koshiki-no-kata alapvetően egy Kito Ryu kata), valamit a Kukishin Ryu-nak is erős kapcsolatai vannak vele az egyik korábbi nagymester által. (A Kito Ryu Jujutsu, akárcsak a Kukishin Ryu, teljes páncélzatot használ és előszeretettel dobja az ellenfelét a talajra.) Ueshiba Morihei is alaposan ismerte a Kito Ryu Jujutsu-t, ez is lehet az oka a Kukishin Ryu és az Aikido egyes hasonló technikáinak. Valószínű, hogy Ueshiba sensei a Kuki Sinto-t, a családi stílus vallási irányzatát is alaposan ismerte Kuki Takaharu által. Kuki Takaharu, a Kuki család akkori osoke-ja a Kuki Shinto-nak szentelte az életét, a jutsu-kkal nem nagyon foglalkozott, az a család egyéb tagjaira hárult, valamint maga a családi stílus is a vallási irányba mozdult el már jóval korábban, ennek is szerepe volt a harci tudásuk “elvesztésében” a 2. világháborúban – nem foglalkoztak a harci résszel, így nem is tudták volna azt újjáéleszteni a titkos tekercsek megsemmisülése után Takamatsu sensei nélkül.
A Kukishinden Ryu Hikenjutsu kapcsolata más, Bujinkan -on kívüli iskolákkal: Kukishin Ryu, Kukishinden Hyoho, Kukishin Ryu Bojutsu, Kukishin Ryu Dakentaijutsu, Hon Tai Kukishin Ryu, Hon Tai Kukishin Chosui Ryu, Tatara Shinden Ryu, Shinden Tatara Ryu, Nakatomi Hyoho, Tenshin Hyoho Kukishin Ryu, Kito Ryu Jujutsu.
Kukishinden Ryu Hikenjutsu nagymesteri láncolata:
1. Izumo Kanja Yoshiteru
2. Izumo Koshiro Terunobu
3. Izumo Matsushiro Teruhide
4. Izumo Bungo Yoshiteru
5. Izumo Kanja Yoshitaka
6. Izumo Kanja Yoshiteru
7. Ohkuni Kisanta Kiyosumi
8. Tsutsumi Hakushi Mori Ritsuzan
9. Kuriyama Ukongen Nagafusa
10. Arima Kochinosuke Masayoshi
11. Ohkuni Kogenta Yukihisa
12. Kazama Shinkuro Hidechika
13. Ohkuni Kihei Shigenobu Genroku (1688)
14. Otone Sakon Yasumasu
15. Otone Genpachi Yoshihide
16. Otone Gengoro Yasuhira
17. Awaji Nyudo Chikayasu
18. Kurama Kotaro Genshin
19. Ohkuni Izumo Mori Shigehiro Kokwa (1844)
20. Sugino Juheita Kanemitsu
21. Hisahara Genjuro Yoshitane
22. Hisahara Kotaro Nobuyoshi
23. Ishitani Takeoi Masatsugu (?-1905)
24. Ishitani Matsutaro Takagage (?-1911)
25. Takamatsu Toshitsugu (1911-1968)
26. Hatsumi Masaaki (1968-)
Kumogakure Ryu Ninpo
Írta Kisordas a 9Ryu 9 Iskola kategóriában, dátum: 2009. április. 25.
Az elrejtett felhő iskolája
Kumogakure Ryu Iga Heinaizaemon No Jo Ienaga az 1500-as évek közepén alapította az iskolát, melyre jellemző a kama-yari és az ugró technikák használata. Különleges eszköze az ippon sugi noburi, ami egy 25 cm hosszú fém cső három vasheggyel, az egyik végén hosszú lánccal, annak a végén pedig kampókkal. Heinaizaemon állítólag Sarutobi Sasuke-tól tanulta a technikákat.
Általánosan elterjedt nézet, hogy a Kumogakure Ryu taijutsu-ja alapvetően azonos a Togakure Ryu-éval. Ezzel szemben a Kumogakure Ryu szűk állásokat és mozgásokat tartalmaz. Ezekre a kunoichi-k (női nindzsák) miatt volt szükség, ők ugyanis általában szűk kimonóban “dolgoztak”, amelyben nagyon sok speciális fegyvert el lehet rejteni, akárcsak a hajukban, cipőjükben vagy az esernyőjükben. További különbség, hogy a Kumogakure Ryu-ban több különböző védekezés is van, illetve használnak ugrásokat is. Az összes mozgáskor a lábak közel vannak egymáshoz, amely nagyon nehézzé teszi az ellenfél számára egy lágyékrúgás kivitelezését.
“Shikin haramitsu daikomyo.” – ezek a jól ismert szavak is állítólag a Kumogakure Ryu-ból származnak. Az iskola specialitása a ninjutsu (igazi, ízig-vérig ninjutsu, ninpo iskola).
Kumogakure Ryu Ninpo iskola nagymesteri láncolata:
1. Iga Heinaizaemon No Jo Ienaga
2. Toda Sagenta Nobufusa
3. Toda Gohei Nobunaga
4. Toda Noriyoshi
5. Toda Seiryu Nobutsuna
6. Toda Fudo Nobuchika (1624-1644)
7. Toda Kangaro Nobuyasu (1644-1661)
8. Toda Eisaburo Nobumasa (1661)
9. Toda Shinbei Masachika
10. Toda Shingoro Masayoshi
11. Toda Daigoro Chikahide
12. Toda Daisaburo Chikashige
13. Toda Shinryuken Masamitsu (1909)
14. Takamatsu Toshitsugu (1910-1972)
15. Hatsumi Masaaki (1968-)
-
Ha van még kérdésed:
+36-70-6144-449
ninjutsubudapest@gmail.com
Ahol Találkozhattunk:
