Menü

Posts Tagged női önvédelem

A ninjutsu nem csak technika

A ninjutsu nem csak technika
Átfogóbb értelmezésben a bujutsu az egyén országának a védelmezését, szűkebb értelemben pedig a közösségének, családjának és önmagának a megvédését jelenti. A bujutsu nem csak egy kard-technika, hanem egy technika az elméddel is. Az, hogy hogyan vágj, az kenjutsu, hogy hogyan csapjál, az meg a fa felvágása. [A technika tudatosság nélkül csak egy semmitmondó, ritmikus dolog.] Ugyan a jutsu technikát jelent, s tartalmaznia kell waza-t (ügyesség/képesség), ezen kívül a szívnek is benne kell lennie.
Ha a szíved nem tiszta, a technikád nem lesz megbízható. Ha jó szíved van, a technikád is jó lesz. Az ok egyenlő a technikával, s ha nincs ok, nincs technika sem. Az igazi győzelem nem rajtad múlik, hanem az ellenfeleden. Ezért, a győzelem természetesen érkezik meg hozzád. Csak várnod kell, hogy megtörténjen. Ne keresd a győzelmet, vagy a hasznot, hagyd, hogy természetesen történjenek: akárcsak, ahogy a kova és acél találkozik, hogy természetes úton tüzet teremtsenek.”
– Masaaki Hatsumi, Ninpo: Az élet bölcsessége
„In a broad sense bujutsu means to protect one’s country and to a narrower extent, it means to protect your community, your family and yourself. Bujutsu is not only a technique with a sword, but also a technique with your mind. To learn how to strike is kenjutsu, to learn how to chop is chopping wood. [Techniques without conscious awareness are bland and rhythmical]. While jutsu means technique and must contain waza [skills], jutsu must also have heart.
If your heart is not pure, your technique will not be reliable. If you have a good heart, your technique will be good. Purpose is the same as jutsu and if there is non purpose, there is no jutsu. True victory relies not upon you, but on your enemy. Thus, victory comes naturally to you. You have only to wait for it to happen. Do not search for victory or seek gain, allow it to happen naturally: just as flint and steel come together naturally to make fire.”
– Masaaki Hatsumi, Ninpo: Wisdom for Life

Még több kép és idézet  Hatsumi senseitől, Katt ide.

, , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Harcművészet és az akadályok

Harcművészet és az akadályok

„Az emberek az összes gátukat maguk hozzák létre. Ez egy igencsak nagy ostobaság. Maguk csinálunk akadályokat, s ezáltal elveszítjük az utunkat az igazság keresésében. […] Az, amit olyankor tenni kell, ha az ember egy akadállyal kerül szembe, az mindössze annyi, hogy haladunk tovább, anélkül, hogy tudomást vennénk róla. Csak menj előre, járj tovább és az akadályok eltűnnek! Az én esetemben, ha én úgy érzem, hogy bajban vagyok és nem fog sikerülni, akkor csak megyek tovább. És így megy ez tovább, még ma is.”

– Masaaki Hatsumi, A Ninja edzés nagymester-könyve

„People create all their barriers for themselves. It’s really such a foolish thing to do. We create our own obstacles and lose our own way in the search for truth. […] All that it’s necessary to do when one faces a barrier is just keep walking, paying it no attention. Just keep going, keep walking, and the obstacles disappear! In my case, when I seem to be in trouble and I think I won’t make it, I just keep walking. And so it continues, even today.”

– Masaaki Hatsumi, The Grandmaster Book of Ninja Training

Még több kép és idézet  Hatsumi senseitől, Katt ide.

, , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Jó és Rossz a ninjutsuban

Jó és Rossz a ninjutsuban

„…fontos, hogy ne fogadjuk olyan rosszul az árulást, még akkor sem, ha ezt egy közeli barát teszi. Ez tényleg olyan mint az 5. dan teszt: tudod, japánul a szó az árulásra annyi mint „hátulról levágni”, és még egy deshi általi árulás sem kéne, hogy rossz dologként legyen elkönyvelve, csakúgy, mint hogy az 5. dan teszt során sem szabad a hátbatámadást „rossznak” venni.

A „jó” és „rossz”, végül is, csak ugyanannak a kontinuumnak(folytonosságnak) a részei; ezért a mi dolgunk, hogy a jót válasszuk a hozzáállásunkon és szemléletünkön keresztül. Az árulás nekem nem számít. Képes voltam felülkerekedni rajta, és ez is az edzésem fontos részévé vált. Ez nem egy akadály számomra.”

– Masaaki Hatsumi, A Ninja edzés nagymester-könyve

„…it’s necessary not to take a betrayal like that badly, even if it’s perpetrated by an intimate friend. It’s really like the fifth dan test: you know, in  japanese, the word for betray is „to cut down from behind,” and even to be betrayed by a deshi should not be judged as a bad thing, any more than being attacked from behind in the fifth dan test should be judged as „bad.”

„Good” and „bad” are, after all, only parts of the same continuum, but it is up to us to choose the good through our attitude and through our perception. The betrayal doesn’t matter to me. I was able to overcome it, and that too became a highlight of my training. It is no obstacle for me.”

– Masaaki Hatsumi, The Grandmaster Book of Ninja Training

Még több kép és idézet  Hatsumi senseitől, Katt ide.

, , , , , , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

A ninja-nak élnie kell, végülis, önsajnálat és megbánás nélkül

A ninja-nak élnie kell, végülis, önsajnálat és megbánás nélkül

És ezidő allatt, az egyik legközelebbi barátom elárult engem, azzal, hogy megszegte a nekem tett ígéretét. De, mint kiderült, ez egy nagyon jó lecke volt nekem. Megtanultam a függetlenség szükségességét, és sok belső erőt is adott. Nem útáltam őt, s ami azt illeti realizáltam is – olyan volt ez nekem mint egy satori -, hogy a tettének értéke egy lehetőség volt számomra a növekedésre. Olyan volt ez nekem, mint egy ajándék az istenektől. A ninja-nak élnie kell, végülis, önsajnálat és megbánás nélkül. Ezalatt a tanulási folyamat alatt az egészségem visszatért. Eleget kellett tennem a felelősségeimnek. Eztán a testem könnyedebb lett, és sok más változás is végbe ment.

– Masaaki Hatsumi – A Ninja edzés nagymester-könyve

Satori: 悟り
megvilágosodás, megértés
悟: a felismerés, megvilágosodás kanji-ja

And during that time, one of the closest friends I had betrayed me by breaking a promise to me. But, as it turned out, it was a very good lesson for me. I learned the need for independence, and it gave me a lot of inner strength. I did not feel hate for him, and in fact realized—it was like a satori for me—the value of his action was an opportunity for my growth. It was like a gift from the gods for me. The ninja must live, after all, without self-pity, without regret. Through this learning process, my health returned. I had to carry out my responsibilities. My body then became lighter, and many other changes took place.

– Masaaki Hatsumi – The Grandmaster’s Book of Ninja Training

Még több kép és idézet  Hatsumi senseitől, Katt ide.

, , , , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Önvédelem Vs. Küzdősport Vs Harcművészet, avagy az ezen az úton terjedő 10 leggyakoribb betegség:

Önvédelmet, küzdősportot, vagy harcművészetet tanuljak, ha szeretném megvédeni magam?

Annyi mindent mondanak és tanítanak önvédelem címén manapság, hogy elég nehéz kiválasztani mi az ami valóban működő képes, és mi az ami nem. Sokféle a stílus, rengeteg a „mester” egyre több az iskola. Vannak köztük valóban olyanok amiket érdemes tanulni, és vannak olyanok amikre azoknak van szüksége, akik nem akarnak túl nagy áldozatot hozni, de kell az önbizalmuknak, hogy „Lejártam edzésre és tanultam pár fogást”. Ez stílustól és irányzattól teljesen független, hiszen mindenhol vannak olyanok akik tényleg arra tanítanak meg, hogy miként védd meg magad, meg vannak olyanok ahol nem.

önvédelem-küzdősport-harcművészet

Sokszor olvasni hallani ráadásul még az önvédelmet, küzdősportot és  harcművészetet megkülönböztető és egymással szembe állítani próbáló publikációkat. De igazából az érettség, a motiváció és a tudás különböző szintjeiről van szó, amit azok akik nem akarják megfizetni az önvédelem és a harcművészet valódi árát, soha nem fognak megérteni.

Önvédelem-Küzdősport-Harcművészet?

  1. Mert az önvédelem nem más, mint amivel minden kezdődik, hiszen majdnem mindenki azért kezd el edzeni, hogy meg tudja védeni magát.
  2. Aztán amikor már eddz egy ideje és szert tett némi tudásra (alapok, ütések, rúgások, esések, gurulások), akkor fellángol az érzés, hogy szeretné megtudni mennyivel lett erősebb, keményebb, mint amikor elkezdte, és hirtelen lehetőséget, visszaigazolást kezd keresni, és erre a különféle küzdősportok tökéletes lehetőséget adnak.
  3. Majd amikor kiverekedte, magát és rá jön, vagy megérti, hogy nem sok értelme volt szétrúgatnia magát, vagy neki nem sok értelme volt szétvernie másokat, akkor elkezdi a mélyebb lényeget és értelmet keresni a dolgok mögött, így válik egy valódi harcművésszé.

A veszélyes mindig az, amikor:

  • Valaki alapból harcművészetet tanít csak, és aki tanulni akar tőle, az „harcművészetet” kaphat  anélkül, hogy az elején kezdené, az önvédelemmel, aztán a küzdő-sporttal, majd a harcművészettel. Ilyenkor a filozófia és a technikák, mert ki marad belőlük a tapasztalat, mondjuk úgy, hogy egyfajta harcbűvészetté, vagy harci szentimentalizmussá degradálódnak.
  • Amikor valaki csak a küzdősportot kezdi el tanulni, de ki marad belőle az első lépés az ÖNvédelem, vagyis nem tanul meg esni, meg kelni, állni, járni, gondolkodni, lélegezni, mert az oktatója „nem tartja fontosnak, hiszen a ringben a bíró úgy is lefújja a szabályrendszer szerint, ha valaki le kerül a földre, úgyhogy ez nem olyan fontos”. A Harcművészeket, meg bűvészeknek és tapasztalat nélküli balerináknak gondolja, mert a filozófiát sem sajátítja el, vagy gyakorolja, hiszen „abban majd fejlődik mindenki maga, meg arra majd az élet tanít meg”.
  • A harmadik pedig az önvédelmi gyorstalpalók, ahol hirdetve vannak a 3-4-10 alkalmas önvédelmi tréningek, azzal az ígérettel, hogy ennyi idő alatt megtanulhatod megvédeni magadat. Az ilyen helyek és oktatók mindent tanítanak neked, csak önvédelmet nem. 3-4, vagy 10 alkalom arra sem elég, hogy belekóstoljál abba, hogy milyen is ez a világ, hiszen amint bele lendülnél, már vége is a tanfolyamnak, ahol gyorsan átvettél „minden” szituációt, de megtanulnod és begyakorolnod nem sikerült, így valszeg végre hajtanod sem érdemes megpróbálni egy valódi szituációban. (Ugyan ide tartoznak a mindenféle előképzettséget nem igénylő 2-3 hónapos, meg négy hétvégés Önvlédelem oktatói programok…)

Természetesen minden irányzatban, önvédelemben-küzdősportban-harcművészetben meg vannak a jó oktatók, akik ismerik és tanítják is mind a 3 szintet, meg vannak azok is, akik csak az egójukat fényesítik, hogy tündökölhessenek egy harci tanító szerepében, megkapva így a tiszteletet attól a kis magtól, akik csodálják, és követik őket. Én magam is találkoztam már nem egy olyan küzdősport edzővel, aki azt is tanítja, hogy miként kell felkelni gyorsan, ha elesel, meg milyen úgy ütni, ha nincs bandázs, meg kesztyű a kezeden, Valamint olyan harcművészet oktatókkal is volt szerencsém találkozni, akik bár azt az elvet vallják, hogy nincs szükség a harcra és a verekedésre, sőt el kell kerülni azt ahol csak lehet, de tisztában vannak vele, hogy az edzéshez, gyakorláshoz, igen  is szükség van rá… (Na meg az ellenkezője is előfordul, sőt igazából mindegyikből az ellenkezője van sokkal többen, és csak kevesen értik a lényeget.)

Összegyűjtöttem néhány pontot, ami alapján könnyebben választhatod ki, hogy milyen irányzatot, hol és mikor kezdj el tanulni, illetve mik azok a szempontok, amiknek a hiányában nagy valószínűség szerint nem fogod megtanulni megvédeni magad:

1. A Harcművész / Mester egó:

A fekete öv, vagy oktatói fokozat megszerzésének első próbája a büszkeség csapdája, amit innentől fogva folyamatosan kezelni kell. Ez akkor alakul ki, amikor egy erős egóval megáldott ember eljut a harcművészetek ezen szintjére, és el hiszi, hogy megérkezett valahová és vannak akik alatta vannak, meg vannak akik felette. A harcművészeti elvekkel és keménységgel megtámogatott „Terminátor” egó le zárja a további fejlődés lehetőségét. Akik előszeretettel írják ki, hogy ők ilyen meg olyan mesterek, ők általában ebben a betegségben szenvednek.

A szerep néha teljesen elkülöníti a „Mestert” a hétköznapi halandóktól és sokszor  nem is képes normális emberi hangon és személyességgel kommunikálni másokkal. Bezár egy kaput, ahol érkezhetne ugyan úgy a tanítás, hiszen az utcán egy élet halál küzdelemben nem hogy szabályok, de rangok és fokozatok sincsenek. Ez azért veszélyes, mert nehezen fogad el visszajelzéseket, melyek egy valódi harcban, akár könnyen az életébe is kerülhetnek. Nem beszélve arról, hogy az ilyen mentalitással tovább adott tudás ugyan ilyen mentalitást és tudást fog eredményezni.

Ez az úgynevezett „Én már megérkeztem!” halálos vírusból fakad:  Hiszen egy mesternek már nincs mit tanulnia, ő kész és tökéletes és teljes. De ezzel és ezzel a gondolkodással be zárhatunk egy kaput, ami egész eddig jelentett valamit. Méghozzá a fejlődni akarás kapuját.

Ahol ezt tapasztalod, ott nem az örök változás misztériumát tanítják és gyakorolják, hanem a laboratóriumi körülmények közé szorított mozgás művészetet. Hiszen a harc maga a változás. Nem tudhatod, hogy hol, mikor, ki, vagy kik ellen kell majd harcolnod, ahogyan azt sem, hogy ők mennyire lesznek képzettek, vagy milyen lesz az időjárás. Az örök változás az amit ismer egy mester, és tudja, hogy annak a fényében ő bizony nem mester.

2. Nem tanítunk támadást mert…

Ahol ezt hallod, vagy mondja neked az oktató, ott mindent meg fogsz tanulni, csak megvédeni magadat nem. Szép-szép a nem bántunk senkit elv, sőt alapvető hozzá állás kell hogy legyen, hogy nem akarok harcolni, verekedni és bántani senkit. De amikor az élet úgy hozza, hogy oda kell állnod, akkor bizony, lehet, hogy támadnod kell védekezésként. Persze az önvédelem, és a saját testi épségünk megvédéséhez valóban nincs szükség támadásra, hiszen elég, ha ki tudunk térni, meg tudjuk érezni, el tudunk szaladni a támadás elől. De amikor ez mondjuk a párunk társaságában történik, vagy a gyermekeink körében, akkor már elég nehéz lesz jól kijönni a szituból. Hiszen a moziból hazafelé, ha mondjuk ki akarnak rabolni bennünket a szerelmesen andalgó mátkánkkal az oldalunkon, mert könnyű prédának tűnünk, akkor nem szaladhatunk el, hiszen lehet, hogy szívünk választottja nem tudja megvédeni magát úgy mint mi. És ugyan ez igaz a gyerekekkel, vagy csak egészen egyszerűen a gyengékkel kapcsolatban is.

Mert egyszerűen aki járatos bármilyen önvédelemben-küzdősportban-harcművészetben és valódi tudásra tett szert állhatatos munkával és gyakorlással, egy egészséges szemléletű edzőtől, az nem fog elmenni egy pár mellet szó nélkül amikor a hajánál fogva rángatja a fiú a lányt, vagy amikor néhányan körbe vesznek egy gyengébbet.

Nem, nem azt mondom, hogy hősködjél, vagy hősködést kell tanulnod. Csupán azt, hogy ha valóban harcművészetet, és önvédelmet tanulsz, akkor nem fogod elfordítani a fejedet és füled-farkad behúzva átsunnyogni a másik oldalra és annak örülni, hogy nem téged akarnak bántani, hanem legalább kihívod a rendőröket…

3. Nincs küzdelem, mert…

Vannak helyek, ahol különböző érvekkel meg van támogatva, hogy miért is nincs küzdelem, vagy miért nem gyakorolnak néha reálisan, rendes sebességgel, kicsit életszerűbben, mint a gyakorlás folyamán. Ez általában azokon a a helyeken van, ahol az oktató nem rendelkezik azzal a fajta magabiztossággal és tudással, hogy legalább a hozzá járóknál jobban tud verekedni.

Na meg persze így védi meg magát, hogy nehogy valamelyik tanítványa neki menjen tiszta erőből, indulatból, lendületből. Mert tudja, hogy hézagos tudása nem nagyon védené meg. Az ilyen helyen elég ritka, hogy olyan tudáshoz juthatsz aminek hasznát veszed az utcán, egy szabályok nélküli küzdelemben. Hiszen azon a helyen is valószínűleg azért nincs küzdelem, mert a küzdelem kiszámíthatatlan és ezt a kockázatot nem meri vállalni az oktató.

Egyébként érdemes megkérdezni az edzőt, hogy kellett-e már valaha verekednie, harcolnia életében, vagyis ütött-e már meg egyáltalán valakit a puszta öklével, mindenféle védőfelszerelés nélkül, úgy, hogy vállalnia kellett a következményeket. Mert ha még soha (Sajnos sok ilyen van) akkor nagyon sokszor fogalma sem lehet arról, amit tanítani szeretne. Hiszen mi ellen fog felkészíteni, ha még őt sem ütötték meg soha, meg ő sem ütött meg soha senkit, amikor az ütés egy alap támadás és nem nagyon van olyan szituáció, ahol nem fordul elő?

Természetesen egy oktató sem fogja neked bevallani, hogy verekedett-e már életében. de egy önvédelem oktató a tréningjein azért néha el-el mesél egy-egy történetet. Ha ez nincs, akkor gyanakodhatsz bátran.

4. Nem használhatod a klubbon kívül amit itt tanulsz:

Ez egy klasszikus. Akkor szokták mondani, ha amit tanítanak, annak valójában nagyon kicsi a valódi harci értéke. Egy igazi önvédelem-küzdősport-harcművészet oktató nem fogja azt mondani, hogy nem használhatod soha, mert tudja, hogy akkor semmi értelme megtanulnod. Ha nem tudja neked olyan szinten átadni a tudását, hogy megértsd, hogy mikor milyen körülmények között használhatod, és mikor nem, hanem egészen egyszerűen csak megtiltja, akkor valószínűleg ez azért van, mert nem akarja, hogy rá jöjj arra, hogy igazából amit kaptál tőle azzal nem sokra fogsz menni egy éles harcban ahol akár az életed is a tét lehet.

5. Önjelölt Önvédelem tanítók:

Egyre több a felkapott marketing szisztémákkal megtámogatott klub, ahol mindenféle „mesterek” tanítanak és állítják, hogy ez itt a leghatékonyabb rendszer. Persze nem biztos, hogy ez az ő hibájuk, hiszen rengeteg akárhonnan felbukkant nagyon magas fokozatú és önbizalmú „igen csak nagymesterrel találkozhatunk, akik gond nélkül adnak nekünk pénzért és némi csodálatért rangokat, fokozatokat. Sokszor akik tanítanak, ők már csak ezeknek az embereknek az áldozataik.

Ezek az iskolák általában nem a harcművészet valódi eszenciáját, vagyis kezdeti lépésnek az önvédelmet tanítják, hanem néhány látványos megoldást kínálnak néhány szerintük veszélyes szituációra. Ami persze akár még hatékony is lehet bizonyos esetekben. Csak az élet sokszor más, és rengeteg olyan dolgot kell elsajátítani a túléléshez, amire a Dojoban a Laboratóriumi körülmények között nem, de az utcán igen is szükséged lesz. Pl: Csúszós-Kemény talaj (Az utcán nincs tatami), Több ellenfél (Naná, majd egyedül lesz nem?) Fegyveres támadó (Kés-Vipera-sörösüveg akármi…) stb…

Ahol azt olvasod, hogy xy „több harcművészetből”, és rendszerből is oktatói fokozatot ért el, de nincs ki írva, hogy ugyan milyen rendszerből, és milyen fokozatot kapott és kitől, meg meddig tanulta gyakorolta, akkor bátran gyanakodhatsz. Ugyan ilyen másik gyanús jel, ha az van ki írva, hogy ide járt ennyi ideig, meg oda annyi ideig, hiszen az ilyen ember nem volt elég kitartó, türelmes, és alázatos, hogy valóban megtanulja az adott stílust és eljusson az oktatói minőségbe, amit komoly rendszereknél nem lehet 1-2 év alatt megszerezni. Vagyis ez azt jelenti, hogy  lejárogatott mindenhova amíg neki kényelmes volt, utána meg kinevezte magát stílus alapítónak, meg tapasztalt harcművésznek, mert több stílus edzéseire is lejárogatott…

6. Harcművészeti gőg: 

Akkor következik be, amikor valaki eddz már egy ideje, lett egy kis izma, meg néhány zöld foltja, és az újaknál már jobbnak meri gondolni magát mert megszerzett néhány fokozatot, esetleg megnyert néhány meccset. Ezzel tulajdon képpen minden szinten találkozhatunk, sőt nekünk magunknak is meg kell küzdenünk vele. Sokszor ezek az emberek csak úgy maguktól kikiáltják magukat „mestereknek”. Kicsit hasonlít az előző ponthoz, annyi a különbség, hogy akár csoportosan is kialakulhat más irányzatokkal, vagy esetlegesen stíluson belül más iskolákkal szemben is a lenéző, vagy magunkat felsőbbrendűnek gondoló nézetek.

7. Instant önvédelem:

Ahol gyorsan fejlődsz és hamar szerzel és viszonylag könnyedén rangokat, titulusokat, ott valószínűleg bár biztos jól megizzadsz és fitt leszel, de nem egy utcai küzdelemre készítenek fel, ahol a te vagy mások élete a tét. Ha úgy érzed néhány hónap után, hogy bárkinek neki mernél menni, akkor valószínűleg csak az egód és agressziód lett felpumpálva amitől nagyon Hírónak érezheted magad. De ezzel a lendülettel ne nagyon keveredj bele semmibe, mert körülbelül az ilyen edzéseknek annyi a hatása, mint megnézni egy jó akció filmet, ami után körülbelül ugyan ezt éreztük gyerekkorunkban mindannyian.

Az önvédelem megtanulása nem 5 és 10 alkalmas tanfolyamokon fog megtörténni. Mire elsajátítod az alapokat és újra programozod a beidegződéseidet, az hosszú, hónapok, akár évek munkáját veszi igénybe. Ahol választ tudnak adni arra a kérdésedre, hogy hány hónap edzés után fogsz tudni verekedni, ott Instant önvédelmet tanítanak.

Igen, persze, nálunk is 4 hónapos egy Alapfokú önvédelem tanfolyam, de ez nem azt jelenti, hogy 4 hónap után bárkit legyőzhetsz, hanem annyit, hogy megtanulod ennyi idő alatt megvédeni magad. Ami azt jelenti, hogy végig megyünk a legtöbb szituáción, és ki tudsz jönni belőle, megtanulsz elmenekülni úgy, hogy nem halsz bele. Az, hogy mennyi idő alatt tanulsz meg valamit, az attól függ, hogy mennyi időt fordítasz a gyakorlására, és ott mennyire vagy képes fókuszálni, és főleg mennyire mered megtanulni az adott dolgokat. A 4 hónap alatt jogot szerzel arra, hogy kezdőnek mondhasd magad, és ha sikeresen levizsgázol, akkor hordhatod a fehér övet.

8. Hamis harcművészet-önvédelem:

Úgy viselkedni, beszélni, öltözködni, mint amilyennek egy harcművészt elképzelünk. Természetesen az utánzás a hízelgés legmagasabb szintje, és megtisztelő is tud lenni, de nem érdemes azt gondolnod, hogy ha neked is olyan fejpántod, vagy tetkód lesz mint az edzőnek, akkor már annyival hatékonyabban tudod megvédeni magad. Persze a harci tudás és tapasztalat öltözködéssel és viselkedéssel imitált kisugárzásnak egy valódi szituációban igazi ütések és rúgások ellen nagyon kevés hasznát veszed, mégis lehet elrettentheted, vagy csodáltathatod magad azokkal, akiknél amúgy is erősebb lennél és úgy sem akarnak bántani.

9. Zavart motiváció:

A cél persze mindig az, hogy elérjük azt, amiért lementünk az első edzésre. Ez leggyakrabban az, hogy megtanuljuk megvédeni magunkat. De ez a tiszta és eredetileg követendő és elérendő célunk, gyakran keveredhet össze olyan szükségletekkel, mint a szeretet és elismerés utáni vágy, vagy csak az, hogy szeretnénk tartozni valahová, esetleg a belső ürességet szeretnénk kitölteni valamivel. Gyengeségünk érzésének a leküzdése gyakran párosul a szeretnénk jobbak, vagy különlegesebbek lenni másoknál érzésekkel, ami nem segít abban, hogy valóban megtanuljuk megvédeni magunkat.

Hiszen ezekből fakadóan nem fogunk maximálisan törekedni a reálisan átgondolt és meglépett szituációk kivitelezésére, hiszen hagyjuk magunkat levinni a földre, hogy utána nekünk is hagyják magukat. Ami természetesen rendben is lenne, hiszen a tanulás első szakasza az a lassú gyakorlás, amikor engedem, hogy megtanulja rajtam a partnerem a „technikát”. De ha közben nem törekszünk neki megmutatni az apró hibákat, ahol ki tudnánk törni, vagy meg tudnánk ütni, rúgni, harapni stb…, akkor csak egy „rossz házasság” lesz a gyakorlásunkból, mint ahol „Elmosogatok, ha leviszed a szemetet” (Direkt nem írtam sokkal vulgárisabbat.)

10. Azonosulás a harcművészeti élménnyel:

Mikor meg tudunk csinálni valamit amit gyakorolni kellett egész edzésen, akkor gyakran van siker élményünk, ami tök jó. De nem szabad elhinni, hogy valóban meg tudjuk csinálni, hiszen a partnerünk, edzőtársunk nem akarta az életünket, vérünket venni, hanem ő is ugyan azért kezdett el edzésre járni, hogy megtanulja megvédeni magát. Ahol nem hívják fel erre a figyelmedet, hanem csak dicsérve vagy és annak örülsz, akkor valószínűleg nagy meglepetés lesz egy igazi ellenfél, aki nem hagyja csak úgy magát.

Ezek a gondolatok természetesen egyáltalán nem biztosak, és nem kell egyet érteni velük, sőt… Vannak ezeken kívül más izgalmas kihívások az ezen az úton járóknak. Lehet néhány év múlva magam is másként fogom látni, de eddigi tapasztalataim szerint ez a 10 a leggyakoribb. Elgondolkodni viszont minden képen érdemes mindenkinek, főleg aki önvédelemmel-küzdősporttal-harcművészettel foglalkozik, vagy szeretne foglalkozni a jövőben…

Szeretettel:

Horváth Ádám Ninjutsu és jóga oktató

önvédelem-küzdősport-harcművészet

, , , , , , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

A betegségnél sem ér véget a harcművészet

A betegségnél sem ér véget a harcművészet

Öt évig épp azután, hogy a tanárom Iemoto-vá avatott engem, csak körülbelül három órát tudtam aludni naponta, a sok munka miatt, ami a vállaimra zuhant a tömegmédiával kapcsolatos tevékenységek miatt. Emellett a mindennapi munkámat is végeztem, s a ninpou tanulmányaimat meg edzésemet is. Ahogy már korábban is mondtam, az Iemoto címet valamivel idő előtt kaptam, s egészen tavaly szeptember 21-ig, tizenöt évvel azutánig, hogy Takamatsu sensei elhunyt, nem realizáltam igazán, hogy én vagyok az igazi Iemoto.

Ebben nincs semmi furcsa: egyszerűen nem voltam rá képes akkoriban. De, mint egy férfi, be kellett töltenem a felelőségemet ami a pozicíómmal jár. Azonban, az az időszak egy kiemelkedő időszakká vált számomra, az öt évnyi periódus alatti, oly kevés alvás miatt, ami egy vegetatív idegrendszeri kibillenéshez vezetett, annyira, hogy alig láttam, a belsőségeim szörnyű állapotban voltak, még arra is képtelen voltam, hogy normálisan megálljak a lábamon, s így tovább. De még ekkor is szerettem az edzést. Még akkor is, ha néha képtelen voltam elkerülni, hogy eldobjanak vagy megüssenek a saját tanítványaim, sosem hagytam abba az edzést.”

– Masaaki Hatsumi – A Ninja edzés nagymester-könyve

Iemoto: 家=otthon 元=forrás/származás
iskola feje, iskola családjának feje
家元
a két kanji az otthon és a származás, forrás kanji-ja

„For five years just after my teacher made me Iemoto, I got only about three hours of sleep a day, because of the great amount of work that fell to me in activities for the mass media. I was also doing my daily work and my ninpo study and training. As I said before, I received the title of Iemoto somewhat ahead of time, and it was not until September 21 last year, fifteen years after Takamatsu Sensei passed away, and 30 years after he gave me the title, that I finally realized I was a real Iemoto.

This is nothing strange: I simply didn’t at the time have the capability. But, as a man, I had to fulfill the responsibilities of my position. However, that time became an outstanding time for me because of the continuous five-year period with so little sleep, which led to an autonomic nervous imbalance so that I could hardly see, my intestines were in a terrible state, I was unable even to stand properly, and so on. But I still loved the training. Even though I was sometimes unable to avoid being thrown and hit in practice by my own students, I still never stopped training.”

– Masaaki Hatsumi – The Grandmaster’s Book of Ninja Training

Még több kép és idézet  Hatsumi senseitől, Katt ide.

, , , , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Az igazság keresése a harcművészetben

Az igazság keresése a harcművészetben

„Az én keresésem mindíg a „nem-igazság” keresésére irányul; s egy dolog, amit ez magában hordoz az egy bizonyos adag áldozat „Ha nincs kockázat, nincs nyereség” – de egy személynek elkötelezettnek kell ahhoz lennie, hogy leljen valami igazat. Olyan ez, mint a régi japán harcművészeti epigramma, mely így szól: „A Pokol tátong a felemelt kard alatt… Lépj be! És a Menyország lesz a jutalmad!” Mikor az igazság pillanata eljő, mindannyiunknak egyetlen választása van: hogy előre lépjünk, vagy hogy elfussunk. Számomra mindíg a korábbi alternatíva kell, hogy legyen.

És ez a Buddhista papok Sennichi Kaihogyo(ezernapos séta) gyakorlatához hasonlatos, melyben óvatos járást gyakorolnak nap napután, mint a satori, a megvilágosodás elérésének egy módját. Ugyanakkor, persze, a „séta”, a keresés, a tanulás belsőleg folyik, a szívben, s folytatódhat tovább még akkor is, ha a lábak elvesztik használhatóságukat. Ez is az egyik oka annak, hogy mindennap sétálok. És igazából, tudod, a szó „járás” az ember életének minden aspektusában való megfelelő viseltetést is sejtet.”

– Masaaki Hatsumi – A Ninja edzés nagymester-könyve

„My search is always directed toward finding Untruth; and one thing that that involves is a certain amount of sacrifice „Nothing ventured, nothing gained”—but a person has to be wholehearted in order to gain something true. It’s like the old Japanese martial art epigram, which goes, Hell gapes beneath the upraised sword. . . . Step in! And Heaven is your reward! When the moment of truth comes, we each have a single choice: to step ahead or to run away. For me, it must constantly be the former alternative.

And it’s like the Sennichi Kaihogyo practice of the Buddhist priests, in which they practice careful walking day after day as a method of achieving satori, enlightenment. At the same time, of course, the „walking,” the searching, the learning, proceeds internally, in the heart, and can continue even if the use of the legs is lost. This is one reason why I walk every day, too. And in fact, you know, the word „walking” implies right conduct in all aspects of one’s life.”

– Masaaki Hatsumi – The Grandmaster’s Book of Ninja Training

Még több kép és idézet  Hatsumi senseitől, Katt ide.

, , , , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

„A húgommal kezdtem el járni, mert persze őt is elrángattam, hiszen szeretném, hogy ő is megtudja védeni magát ha bármi történik és nem vagyok ott vele” Manon és Zoé Ninjutsu Női Önvédelem tanfolyam.

"A húgommal kezdtem el járni, mert persze őt is elrángattam, hiszen szeretném, hogy ő is megtudja védeni magát ha bármi történik és nem vagyok ott vele" Manon és Zoé Ninjutsu Női Önvédelem tanfolyam.Miért kezdtetek el Ninjutsu Női Önvédelem edzésre járni?
Manon: Hát ez úgy történt , hogy egyik nap , jöttem haza felé dél körül, és oda jött hozzám egy hajléktalan és elkezdett ráncigálni hogy adjak neki pénzt mert, hogy éhes és stb. Igen, tudom nem nagy dolog, ilyesmi megtörténhet, de otthon elgondolkodtam azon, hogy ” És mi lett volna ha nem hajléktalan „támad le”? Hogyan tudtam volna  megvédeni magam? „
És ekkor rájöttem, hogy teljesen védtelen vagyok  bármilyen veszély szemben ,  meg ráadásul amennyire szerencsétlen vagyok csak idő kérdése, hogy valamilyen kockázatos szituációba keveredjek. Ehhez még hozzá adódott   az, hogy az este a hírekben bejelentették, hogy növekedik a bűnözés, főként a fiatalok körében.
Így döntöttem el, hogy szeretnék képes leni megvédeni magamat, és a hozzám közel állókat ha bármi nagy gáz van.
Zoé: Azért kezdtem el Női Önvédelem tanfolyamra járni, mert a nővérem megkérte hogy menjek vele (eleinte nem akart egyedül menni). Plusz, a Naruto nevű manga-ba „Ninjutsu-znak” és hát ki akartam próbálni.
 
Mit kaptatok, mit tanultatok a Női Önvédelem Tanfolyamon?
Manon: Hála az edzéseknek, érzem hogy valamennyire a régen  nem létező önbizalmam  növekedett . Most már  többet  bízok magamban és nem csak úgy teszem mintha =) Az utcán már nem aggódom annyira mert tudom, hogy ma már van esélyem kiszabadulni és elmenekülni ha bármi történik velem.
Zoé: Azt tanultam, hogy ha megtámadnak, nem lesz idő gondolkozni, hanem rögtön kell reflexből reagálni. És azt is, hogy nem pontosan azokat a technikákat fogjuk használni amit ott tanultunk, hanem lehet hogy kombinálni fogunk, de legalább tudjuk, hogy nem kell „félni” és nem fogunk ott megdermedni.
Erre számítottatok-e?
Manon: Nem igazán tudom, hogy mire számítottam, mert sose voltam bármilyen „harc” órán . Így kellemes meglepetés volt számomra amikor először elmentem az órákra a húgommal ( mert persze őt is elrángattam , hiszen azt szeretném, hogy ő is megtudja védeni magát ha bármi történik, és nem vagyok ott vele.). Nagyon megtetszett a környezet , az emberek és egyszerűen azt amit ott tanultunk.
Zoé: Egyébként, én nem tudtam egyáltalán. hogy mit fogunk csinálni, ezért én nem nagyon számítottam semmire.
Miért ajánlanátok másoknak?
Manon: Mert mindig jó ha megtudjuk magunkat  védeni amikor csak saját magunkra számíthatunk .
Zoé: Mert érdekesek az órák, és ha valaki megtámad, akkor több esélyed van hogy túléled, mintha nem lennél felkészülve.

Mi nektek a Ninjutsu?
Manon: Egy olyan alkalom amikor szabadnak és erősnek érzem magamat. Lelki és testi fejlődés.
Zoé: A Ninjutsu, nekem egy harcművészet amit legelőször egy manga-ba ismertem meg.

, ,

Nincsenek hozzászólások

Megérteni a ninjutsu-t

Megérteni a ninjutsu-t

„Vannak is emberek, akik elejönnek hozzám, és nem látják mennyire valós és őszinte az amit tanítok, s elmennek. A tanítvány elidegeníti magát a tanártól: van aki azt hiszi tanul, vagy tetteti, hogy érti, de igazából nem tanul, nem ért sokat – sok ilyen ember van. És ők igazán szomorú helyzetben vannak szerintem. Ez a saját vágyaik és ambícióik eredménye. Kisiklik a saját „Utcai-autó nevezetű vágyuk”! De a tanítás maga nem egy olyan nehezen értelmezhető dolog – ameddig szereted.

Olyan, mint a mondás, az elkötelezett feleségről, aki bárhol hajlandó élni, vagy bármit hajlandó megtenni a szeretett férjéért. Valaki, vagy valami amit képes vagy szeretni egy egész életen át: az az ami igazi. Képesnek kell lenned bízni benne; a tiszteletnek és a nagyraértékelésnek ott kell lennie… A tisztelet és a hála soha nem szabad, hogy elfelejtődjön. De, ha valami olyannak kezded el adni a tiszteletedet, ami kitalált, hamis, nem őszinte, akkor aztán igazán bajban vagy. Ez az, amiről az igazi edzés szól. Nem valami komplex dolog.”

– Masaaki Hatsumi – A Ninja edzés nagymester-könyve

„Some of the people who have come to me, too, fail to see how real and genuine what I am teaching is, and they leave. The student alienates himself from the teacher: someone thinks he is learning, or pretends he understands, but really doesn’t learn much or understand at all—there are many people like this. And they’re really in a sad situation, I think. It’s a result of their own desires and ambitions. Their own „Streetcar Named Desire” becomes derailed! But the teaching itself is not such a difficult thing to comprehend—as long as you love it.

It’s like the proverb of the devoted wife who is willing to live anywhere, do anything, for her beloved. Someone, something you can love for an entire lifetime: that is what’s real. You must be able to trust it; the respect and the appreciation must be there.. .. The respect and the gratitude must never be forgotten. But if you start giving your respect to something that is contrived, false, not genuine, then you’re really in trouble. That’s what real training is all about. It’s not some complex concept.”

– Masaaki Hatsumi – The Grandmaster’s Book of Ninja Training

Még több kép és idézet  Hatsumi senseitől, Katt ide.

, , , , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Minél többet gondolkodsz, annál távolabb jutsz a budo igazságától

Minél többet gondolkodsz, annál távolabb jutsz a budo igazságától

„Tudod, Takamatsu Sensei csak a legfontosabb dolgokról beszélt. Sosem válaszolt volna tisztán meg egy kérdést a tanítványnak, ha az még nem volt felkészülve rá, a későbbi összezavarodás elkerülése végett. Évekkel később, esetenként, ráeszméltünk, hogy ez volt a jó út a számunkra: hogy magunktól kellett megtanulnunk. Nagyon gyorsan tanított. Nem volt idő gondolkodni; az egyik technika jött a másik után.

Így tudtam felvenni az lényeget hatásosan, s így tanítok most is. Amit szeretném, hogy tegyetek az az, hogy mindent úgy vegyetek, ahogy van. Ne gondolkodjatok túl sokat. Ha belemerülsz a gondolkodásba, az egész dolog elveszik, vagy elveszti tisztaságát. Ne gondolkodj gyakorlás közben – cselekedj! Minél többet gondolkodsz, annál távolabb jutsz a budo igazságától: a budo nem egy akadémiai tárgy!”

– Masaaki Hatsumi – A Ninja edzés nagymester-könyve

„You know, Takamatsu Sensei only used to talk about the most important things. He would never answer questions clearly for a student who was not yet prepared, because of the confusion it might cause later. Years after, sometimes, we realized that this was the right way for us: that we had to learn for ourselves. He used to teach very quickly. There was no time to think; it was just one technique after another.

That’s how I was able to pick up the essence efficiently, and that’s how I teach now. What I want you to do is just take it as it is. Don’t think too much. If you get involved with thinking about it, the whole thing gets lost or loses its purity. Don’t think during practice—do! The more you think, the further from the truth of budo you get: budo is not an academic subject!”

– Masaaki Hatsumi – The Grandmaster’s Book of Ninja Training

Még több kép és idézet  Hatsumi senseitől, Katt ide.

, , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások