A Párduc Projektnek elkészült az első trailere, ami szerintem nagyon durván jó lett:

A Párduc Projektről többet a Webse.hu oldalon tudhatsz meg, ami egy olyan honlap, ahová bárki regisztrálhat, aki bármilyen formában szeretne szerepelni, vagy más módon közreműködni amatőr, vagy akár profi filmekben is…

Pit Bull
Egyszer láttam egy pitbullt, akinek a gazdája dobált egy fa ágat, az meg szaladgált és mindig vissza hozta neki. Aztán egyszer csak  a gazdi nagyobbat lendített, és az ág (jó nagy darab volt ám) felrepült egy közeli játszótér két ember magas bokrának a tetejére, és onnan nem tudott le esni. A pitbull meg látta bizony hogy ott van az ág, és elindult volna először fölfelé. De a Pitbullok azok ugye nem majmok, hanem harcos ebek, akik nem alkalmasak annyira fára mászni, és a vékony kis ágakról hol az ő lába fordult le, hol azok adták meg magukat és törtek le a súlya alatt. De persze arról szó sem lehetett, hogy lesz egy másik bot. Mert neki az kellett…

Egy ideig próbálkozott a felmászással, de aztán látta, hogy a bokor nem túl erős és törik alatta mint a pozdorja, és akkor stratégiát váltott. Elkezdte széttépni a bokrot. először a vékonyabb ágakat szabkodta ki, de aztán rá jött, hogy ez így túl sokáig fog tartani, és megragadta a bokor egyik fő törzsét, és elkezdte izomból tépni.

Ez egy naplementés délután történt A Derkovits lakótelepen Szombathelyen, az Anita presszó előtt, ahová akkoriba jártunk Street-Fighterezni. A környék tele volt játszó terekkel, és ez a bokor is épp egy ilyen játszó teret védett a kocsmától és a járdától. Na meg persze tele volt gyerekekkel, meg szülőkkel.

Ők voltak azok akik eleinte figyelmesek lettek a hatalmas bokor egyre nagyobb rángatózására. És ahogy Pitbull egyre dühösebben tépte a fő törzset, úgy érezte meg az egész környék egy harcos élőlény harcos szellemét, akit immáron senki és semmi nem érdekelt, csak hogy elpusztítja a bokrot, aki elvette a botját. Aztán a szülők észre vették az egyre vehemensebben küzdő pitbullt, és óvón hívták magukhoz gyermekeiket, hogy szép lassan a játszótér másik felébe gyűlt egy kisebb tömeg, akik néma csendben figyelték az eseményeket.

De megfagyott az egész környék, sőt még az emeletes házak ablakából is ki jöttek a nagy csendre az emberek. De még a kocsma is elcsendesedett, amikor az elhalkuló világba menydörgésként hasított bele a hatalmas bokor utolsó és egyben legnagyobb reccsenése, amivel nem a bokor tört el, hanem a gyökerei szakadtak ki a földből.

És akkor a pitbull boldog volt, mert már érezte a zsákmányt, ahogy elindult a hatalmas bokorral be a játszótér közepe felé, ahol elég nagy hely volt ahhoz, hogy el kezdje rázni a bokrot, hogy vissza szerezze az ágát. A meginduló bokor látványa aztán elnémította az egész környéket és végül már minden szempár a kutyára és a hatalmas bokorra szegeződött. Egyszerűen nem lehetett nem észre venni, és nem oda figyelni arra, hogy mi történik.

Persze mindebből az egész néző sereg csupán annyit látott, hogy egy hatalmas harci kutya épp egy bokrot marcangol szét, és rettegve imádkoztak, hogy csak nehogy meginduljon feléjük, vagy a gyerekeik felé. Erre rá dobott még egy lapáttal, hogy vadul el kezdte rázni a frissen kitépett bokrot, és annak rázkódása valami iszonytató látvány volt vizuálisan, hiszen mégis csak egy két ember magas dolog rázkódott egy térdig érő élőlény tettei nyomán.

Aztán egyszer csak egy koppanás, és a bokor vissza adta a Pitbullnak az ágat, az meg nagy diadalom ittasan elengedte a bokrot, mit sem törődve az őt figyelő kisebb tömeggel, oda ment érte, felvette, majd szaladt a gazdájához, egy újabb dobásért.

A Gazdi egy bőrszerkós motoros nő volt, aki még szintén néhány bőrszerkós motorossal beszélgettek a krimó előtt, de körbe állva, úgy hogy a gazdi csak háttal volt az eseményeknek. Nekik fel sem tűnt a szituáció, csak mikor a kutya benyomta magát az egymáshoz közel álló lábak között az ággal és a gazdája kezébe adta. Aki mikor megfordult, hogy dobjon, akkor vette észre, hogy mindenki őket nézi… (Ez 1988-89 környékén lehetett, amikor még se a pitbullok, se a bőrszerkós motorosok, pláne bőrszerkós motoros nők nem voltak szokványos látvány.) Aztán néhányan éppen a bátorságukat gyűjtötték, hogy szót emeljenek, de ezt a motorosok már nem várták meg, hanem felpattantak a lovaikra és elvágtattak a naplementébe.

A bátorodók meg vissza ültették a bokrot, aki talán azóta is ott éli életét…

A célok eléréséről.
Sok-sok féle filozófia és elmélet látott már napvilágot arra, hogy miként érjük el céljainkat. Igazából ahány ember annyi féle megoldás és út létezik egy bizonyos dolog elintézésére. Ezek között az emberek között vannak olyanok akik képesek tényleg elérni a céljaikat, álmaikat, és vannak olyanok akik nem. Igazából az utóbbi csoport is tartozhatna az előbbibe, de egy nagyon fontos dolog hiányzik belőlük. A kitartás. (erről már írtam)

Akik soha sem érik el céljaikat.
Szóval azokról most nem szeretnék mesélni, akik nem szokták elérni a céljaikat, csupán annyit, hogy nagyobb többségben ők vannak. És őket is két csoportra lehet osztani. Az egyik, akik el indulnak, elkezdik a megvalósítást, de valamiért kudarcba fullad a tevékenységük, a másik pedig az aki el sem indul, csak marad az álmodozás útján és egész életében mások álmaiért céljaiért dolgozik.

Vannak azok akik sosem adják fel.
Na de vannak azok akikre azt mondják, hogy sikeres emberek. Pedig igazából nem csak sikeresek ők, hanem kitartóak. Ami azt jelenti, hogy lehet, hogy könnyen jön valami, és lehet, hogy mocskosul nehezen, de nem tágítanak, hogy elérjék azt amit szeretnének, vagyis folyamatosan a sok-sok kudarc ellenére folyamatosan különféle erőfeszítéseket tesznek arra, hogy újabb és újabb módszerekkel érjék el amit akarnak.

A tervezés fontossága
Amikor valaki szeretne valamit, nagyon fontos, hogy eltervezze, milyen lépésekből, elemekből áll össze a cél elérése. Például ha akar valaki egy házat, ahol boldogan élhet, akkor nem árt ha el dönti, hogy hol legyen az a ház, milyen településen, milyen telken, mekkora legyen, hányan éljenek benne, milyen dolgokat lehessen ott csinálni (például, ha nem túl nagy a kert, akkor kertészkedni elég nehéz, főleg ha oda még kocsival is be akar állni.) stb-stb egészen a nagyon apró részletekig.

Mennyibe is fog ez kerülni?
Mikor ez meg van, akkor meg kell nézni, hogy akkor egy ilyen okosság mennyibe is fog kerülni. Vagyis szépen elemenként meg kell nézni, hogy mennyibe kerül bele egy medence (Persze ez már tényleg túlzás, de ha akarod, akkor tudnod kell mennyiért), vagy egy fürdőszoba, konyha, ablakok stb.

Most éppen mennyi van, és mennyi lesz a jövőben, ha így mennek a dolgok?
Mikor pedig meg van az ár, akkor ki kell találni, hogy miként fog az ember fia szert tenni ekkora vagyonra. Mennyi félre tett pénze van most, mennyi a bevétele, várhatóan mennyi a bevétele lesz a jövőben, illetve milyen forrásokból tud plusz bevételre szert tenni.

Idő tényező.
Mennyi idő alatt képes elérni ezt a célt, illetve mennyi idő alatt képes előteremteni a hozzá szükséges eszközöket. Mert ha nincs idő limit, akkor nincs tettvágy sem. Szóval ki kell tűzni egy célt, hogy edigre meg eddigre meg lesz a negyede, edigre a fele, és utána pedig ekkor meg ekkor az egész…

Egyeztetés azokkal akikkel együtt szeretnénk mindezt.
És akkor természetesen van egy másik rész is, hogy akkor kikkel szeretne ott élni, és akkor ők is szeretnének-e vele, és ha igen, akkor az ő álmaik terveik össze egyeztethetőek-e azzal amit ő kitalált, mert ha nem, akkor bizony kompromisszumokat kell kötni. De a legjobb ha együtt megy már a tervezgetés dolog is, és akkor együtt tudnak számolni is, és együtt tudnak küzdeni a célokért is. Együtt nézik a bevételeket, kiadásokat stb…

Végrehajtás.
Na és akkor jön a leg nehezebb része, mert ötletekkel és álmokkal tele van a padlás. Vagyis az következik, hogy valóra váltsuk a nagy terveket. Elkezdünk nyomulni, szervezni, tervezni, dolgozni azon, hogy akkor valóra váltsuk a célunk, az eltervezett módon.

Problémák leküzdése kitartással és kreativitással.
A legtöbb ember itt bukik el az álmai megvalósításában. Mert a dolgok soha nem úgy vannak, ahogy eltervezzük őket. Vagyis a legritkább esetben megy minden simán, mint az ostorcsapás.  Vagyis az, hogy a tervezett módon elérni a célokat, az nem azt jelenti, hogy akkor most ki találom, hogy én most  a kék pólómban fogok  ennél meg ennél a cégnél  ennyiért, meg ennyiért, ezt meg azt csinálni, hiszen lehet, hogy a kék póló az első nap szét szakad, második héten, meg becsődöl a cég.

Ezek azok a pontok, és még sorolhatnám a többit, amikor az ember próbára van téve, hogy na akkor mennyire törekvő a céljai elérésében. Ha az első két három akadályt még át is viszi valaki, lehet, hogy a negyedik, ötödiknél már meg reccsen.  (Vagy sokkal hamarabb)

Ezeken a dolgokon csak az tud felül emelkedni, aki képes változtatni az egyes elemeken a céljai elérésének menete közben, és gond nélkül el tud indulni az ellenkező irányba, ha ki derül az amit eredetileg kitalált nem működik. Mint a PitBull, aki először megpróbált felmászni az ágért… De aztán folyamatosan módosítani a kellett a tervét…

Az önsajnálat hasztalansága
Azok az emberek akik nem sajnálják magukat, vagy nem magasztalják fel saját tetteiket, önön értéküket, azok képesek az akadályokat kalandokként, felfogni, vagy lehetőségként, hogy valami sokkal jobbat, sokkal nagyobbat csináljanak mint amit addig.

A józan ész és a céltudatosság.
Van  egy nagyon fontos dolog, hogy mik azok a dolgok amiket el kell engedni, és mik azok amikhez foggal körömmel kell ragaszkodni a céljaink eléréséhez. Ezeket a dolgokat általában megpróbálják elvenni tőlünk, kiragadni a kezünkből. És akkor értenünk kell, hogy most jött el az idő arra, hogy megmutassuk, hogy mennyire tudunk küzdeni, mennyire tudunk harcolni a céljainkért. Képesek vagyunk-e foggal körömmel kapaszkodva azt mondani, hogy márpedig ezt itt most nem fogom elveszíteni, és ezért képes vagyok bármit, de tényleg bármit megtenni. (Mint a pitbull)

Ha igen, akkor van esélyünk olyan célok elérésére amire a nagy átlag még álmaiban sem mer gondolni, mert inkább rabszolgaként, meg birkaként robotolnak egy gyárban az illuzórikus család és biztonság varázslatában a hozzávetőlegesen kényelmes és erőfeszítés mentes élet reményében.

Az erőfeszítéstől és kényelmetlenségtől való félelem
Igazából akik sosem csinálnak semmit, csak vannak, na ők azok akik csodálják azokat akiknek kalandos életük van. Pedig igazából a különbség annyi, hogy az egyik mindig lehetőségként tekint a változásokra a céljai elérése érdekében, a másik pedig egy akadályként tekint a változásra az eddigi életvitele folytatásának akadályaként.

Te melyik kategóriába tartozol?

Én igyekszem alázatos maradni, meg kibújni, elhajolni az ütések elől, hogy stratégiailag jobb helyzetbe kerüljek a csatatéren. De mikor érzem, hogy el jött az alkalom, hogy nincs értelme tovább menekülést és gyengeséget színlelni, különben minden elveszik, akkor jöhet a  csoda szó, a BÁRMIT. És innentől fogva a hatékonyság megint azon múlik, hogy az embernek mi minden fér bele a „Képes vagyok BÁRMIT megtenni, hogy elérjem céljaimat.”-ba.

Jó gondolkodást kíván neked:

Kisordas a Harciszerzi, a Bujinkan Bhima Dojo Vezíre, aki azon a délutánon tanulta meg egy pitbulltól, hogy miként kell úgy küzdeni dolgokért, hogy  kizárjunk minden olyan tényezőt ami közvetlenül nem akadályoz bennünket az elérendő cél elérésében.

De mindezek felett leginkább a terep adottságainak helyes felismerése és kiaknázása tartozik ide, beleértve a növényzetet, az állatokat, de még a széljárást is. A terepviszonyok ugyanis nagyban befolyásolják az alkalmazható taktikát vagy startégiát, ami természetesen kihatással van az akció végkifejletére is.

A terepek sokféleségének ismerete szervesen kapcsolódik a ten-mon, az inton-jutsu, a bo-ryaku, a shinobi-iri és a cho-ho technikák használatához.

• kyojitsu tenkan ho – filozófia
• yari-jutsu – lándzsaharc
• ten-mon – meteorológia
• taijutsu – pusztakezes harc
• sui-ren – vízi technikák
• shuriken-jutsu – dobóeszközök
• shinobi-iri – lopakodás
• seishin teki kyoyo – szellemi megtisztulás
• naginata-jutsu – alabárdharc
• kusarigama-jutsu – láncos sarló
• kenjutsu – kardvívás
• kayaku-jutsu – tűz és robbanóanyagok
• inton-jutsu – szökés, rejtőzködés
• henso-jutsu – álcázás, színészet
• cho-ho – kémkedés
• chi-mon – földrajz
• bo-ryaku – stratégia
• bo-jutsu – botvívás
• ba-jutsu – lovaglás

Szorosan kapcsolódik a chi-mon, a ten-mon és a cho-ho tudományához.

• kyojitsu tenkan ho – filozófia
• yari-jutsu – lándzsaharc
• ten-mon – meteorológia
• taijutsu – pusztakezes harc
• sui-ren – vízi technikák
• shuriken-jutsu – dobóeszközök
• shinobi-iri – lopakodás
• seishin teki kyoyo – szellemi megtisztulás
• naginata-jutsu – alabárdharc
• kusarigama-jutsu – láncos sarló
• kenjutsu – kardvívás
• kayaku-jutsu – tűz és robbanóanyagok
• inton-jutsu – szökés, rejtőzködés
• henso-jutsu – álcázás, színészet
• cho-ho – kémkedés
• chi-mon – földrajz
• bo-ryaku – stratégia
• bo-jutsu – botvívás
• ba-jutsu – lovaglás

Életünkben sokféle képpen reagálhatunk dolgokra, szituációkra. Mondhatnám azt is, hogy másféle módon kell helyezkednünk minden egyes alkalomkor és minden egyes embernél, attól függően, hogy milyen kapcsolatot szeretnénk vele kialakítani, illetve kultiválni a jövőben.

Ha közel akarunk magunkhoz valakit engedni, akkor ugye a legjobb, szét tárt karokkal, mondjuk egy öleléssel, vagy egy kedves mosollyal jelezni felé, hogy be/elfogadjuk őt. Ha csak egy semleges kapcsolatra vágyunk az illetővel, akkor mondjuk csak érzelmek nélkül, mondhatni hidegen kommunikálhatunk vele, semleges testtartásban, bizonyos távolság megtartásával.

Ha pedig azt szeretnénk elérni, hogy az illető, semmiképpen ne kerüljön közelebb hozzánk, akkor azt az arcunkat mutatjuk neki, amiről tudjuk, hogy nem olyan vonzó, mondjuk grimaszolunk, bunkóskodunk vele, jelezvén, hogy semmi képpen nem szándékozunk a társaságát élvezni.
A harcművészetben ez ugyan így működik. A Seigan no Kamae egy harci állás, ami csípőtöl induló fegyverrel mutat egyenesen az ellenfél szeme közé. Mindegy milyen fegyver, vagy csak egyszerűen pusztakézzel állunk így, a hatása és az érzete ugyan ez. Távoltartani és jelezni, hogy semmi képpen nem akarjuk, hogy közeledjen. Mondhatni ez egy stratégiai , védekező állás, szavak és érzelmek nélkül…

Gouranga

Katonai/stratégiai szempontból 4 kóddal jellemezzük az embereket. Fehér, citromsárga, narancssárga, vörös. Ezt szintén egy szemcsin hallottam nem olyan régen és bár már régóta tudatos voltam róla, valóban így konkrét megfogalmazódásként még nem született meg bennem a felismerés, hogy tényleg így van és igazából magam is így osztályozok.

A fehér kategóriába azok az emberek tartoznak, akik csak egy dolgot képesek egyszerre csinálni. Ha újságot olvas, akkor csak újságot olvas, ha tévét néz, akkor csak tévét néz és minden más ami történik azon kívül, az mintha nem is létezne, nem kerül felfogásra benne.

A citrom az olyan mint az autó vezetés. Itt már képes az ember egyszerre több dologra. Tekeri a kormányt, figyeli a táblákat, indexel, betartja a szabályokat, kuplung, fék stb., meg még észre veszi a gyalogost is az átkelőn.

A narancs az egy jó szint ide kéne eljutnia egy embernek, hogy ember tudjon lenni. A narancs az figyel és mindenről tudatos. Nem csak autót vezet, hanem közben tud telefonálni, meg beszélgetni mellette azokkal is akik az autóban ülnek és még észre veszi, hogy meg kell állnia valamiért a boltban, majd közben még meg ír egy SMS-t is és félre ugrik az őt majdnem elgázoló épphogy citromsárgába feljönni igyekező tanuló vezető elől.

A vörös pedig az mikor akció van. Ilyenek a jó testőrök, vagy orvgyilkosok. Minden apró nesz és rezdülés jelent nekik valamit. Ez még egy magasabb fokozat a narancsnál is. Mikor mondjuk betévedsz egy kisebbség lakta negyedbe a városba, ahol bandák állnak az utcán és alig várják, hogy lerántsák a gyanútlan járó kelőt és minden mozdulatról, minden pillantásról tudatos tudsz lenni és akkor és ott mész át az út túloldalára, mikor még és már nem késő, vagy csak simán mondjuk egy harci szituáció közben. (én azért szerettem szankirtanozni, mert közben remekül lehetett gyakorolni ezt a szintet és a narancssárgát is.)

Na de amiért mindezt leírtam az egy egyszerű tény, miszerint a jelenlegi társadalomnak és oktatási rendszernek nincs szüksége narancsokra és vörösekre, csak fehér és citrom kell nekik.

Mert ők a jó droidok, ők a jó rabszolgák. A narancs és a vörös látja  egymást és a citromot és a fehéret is,  sőt meg is tudja különböztetni őket egymástól, de a fehér nem lát semmi mást, csak a fehéret, a citrom pedig csak a fehéret és a citromot érzékeli. Ja, és azt is gondolja, hogy az a legmagasabb fokozat, mert mást csak mondjuk tévében látott…

Eddigi életem során gyakran kerültem olyan vezetők keze alá, akiket a rendszer árazott be és pont azért amiért fehérek, vagy citromok, tehát könnyen irányíthatóak, vagyis inkább úgy mondanám, hogy az orruknál fogva vezethetőek és nem kell mást tenniük, mint a többi fehéret és citromot vezetni az orruknál fogva.

Egy ügyes narancssárga persze tud alkalmazkodni egy citromhoz, de a citrom nem képes felfogni semmit ebből. Mert az alacsonyabb tudatszintek mindig saját magukból indulnak ki, vagyis saját maguk vannak a központba, illetve a cselekmény amit végeznek.

A narancs azonban képes észrevenni másokat és képes ehhez alkalmazkodni. Persze mindezt csak egy bizonyos ideig tudja csinálni. (Ha huzamosabb ideig is képes a színjátékra, akkor az “ügynök” effektről beszélünk már.) Mert ő pont attól narancs, hogy nem lehet az orránál fogva vezetni. Ha valahogyan mégis úgy alakulna, hogy túl sokáig kéne citromnak, vagy fehérnek tettetnie magát, akkor általában nő a lebukás veszélye, vagyis nő annak az esélye, hogy a citrom, aki őt vezeti rajtakapja, hogy egyszerre több dolgot is csinál, sokkal többet mint amire ő képes, de mivel a citrom saját magából indul ki, hogy ezt így nem lehet, így arra fogja utasítani a narancsot, hogy zuhanjon vissza a citromok cselekvési szintjére. Aztán ez megtörténik egyszer, kétszer, aztán probléma lesz belőle.

A jó vezetők általában mind narancsok, de képesek elhitetni másokkal, hogy akár lehetnek fehérek, vagy citromok is. A jó vezetők igyekeznek a fehéreket citrommá, a citromokat pedig naranccsá változtatni, mert tisztában vannak vele, hogy csak így maradhatnak sikeres vezetők. Mert a tudás akkor lesz valódi tudás, mikor elkezded tanítani, mikor át adod másoknak.

Különben csak egy információ, aminek a tudatában vagy, de ostobán nem használod. A tudást használni azt jelenti, hogy tanítani. Tanítani pedig nem csak szavakkal, hanem tettekkel is lehet. Sőt tettekkel tanítani az egy igazi jó módszer. Úgy hívják, hogy példa mutatás. Ebből képesek tanulni a citromok, de még néha a fehérek is.

Persze léteznek árnyalatok és átmenetek e színek között és lehet ugrálni is köztük különféle szituációkban. Például ha egy fehér szerelmes lesz, vagy éhes, akkor képes felemelkedni egy citrom szintjére, hogy minél jobban megoldhassa a problémát, és ugyan így egy citrom is tud narancs lenni, ha mondjuk épp az élete függ tőle. Sőt egy narancs is bele csöppenhet a fehérbe, mikor egy feladatot nagyon meg kell oldania és minden idegszálával arra koncentrál. (Persze ha egy narancs megy a fehérbe, akkor az sokkal eredményesebb, precízebb végrehajtást jelent, mintha egy valóban fehér végezte volna el ugyan azt a feladatot, de technikai szinten akkor is fehérnek számított, hiszen kizárta a külvilágot.)

Egy régi parancsnokom jutott eszembe a seregnél, mikor szerzi, vagyis szerződéses katonai szolgálatot végeztem a hazámnak a 25. Klapka György Gépesített Lövészdandárnál Tatán.

Szóval a szakaszparancsnok egy főtörzsőrmester volt, aki nagyon jó ember volt, nagyon tudott bánni az emberekkel, nagyon emberséges volt és nagyon tudott mindent a fegyverekről, stratégiáról, hadviselésről. Csak aztán elmentünk hadgyakorlatra és mikor láthattam “élesben” akkor csalódnom kellett benne. Össze vissza hadovált, nem ismerte a térképet, eltévedt az egész szakasz és nyoma sem volt a mindig magabiztos és méltó parancsnok főtörzsnek.

Akkor már 6.órája ültünk a BMP. (csapatszállító könnyű páncélos harcjármű) és csak zötykölődtünk a Bakonyban. A levegő áporodott volt, mert ugye ezeken csak apró lukak vannak oldalt, hogy épp a puska csöve kiférjen rajta. Minden porcikánk el gémberedett már, de mindezt még könnyen bírtuk. Viszont nekem akkor már 4.-órája kellett rettenetesen vizelnem és legalább negyed órája álltunk egy helyben, de nem kaptuk meg a desszantolási parancsot (elhagyni a járművet). Szóval gondoltam egyet és mivel legszélső voltam, kicsaptam a BMP. hátsó ajtaját és kiugrottam. Csak egy dolog járt a fejemben, hogy végre vizelhessek egyet és neki is kezdtem a műveletnek, hogy minél hamarább vissza tudjak pattanni a gépbe.

Szóval ott enyhítek terheimen éppen, körülöttem valami eszméletlen hangerővel búgnak a motorok, szép csillagos az ég és a friss hegyi levegő nagy kortyokban csúszik lefelé, hogy megtöltse a régóta csak bűzt szívó tüdőmet, mikor a belőlem távozó folyadék páráján keresztül átpillantva egy alak csörtet felém a bozótból. Persze megismertem, hogy a főtörzs az. Meg ő is látta, hogy én vagyok és rám ordít, hogy “Horváth tizedes maga mit csinál?”  én meg a hirtelen érzett könnyebbségtől megfiatalodva válaszolok neki, hogy “Jelentem vizelek.”  Erre nekem szegezi, hogy “Kapott rá engedélyt?” én meg: “Persze főtörzs, a természet engedélyezte, hogy így tegyek, hiszen itt állok és eképpen cselekszem”. “Aha.” -mondta.
Aztán persze tovább ment mellettem, mert épp izomból el voltunk tévedve a sötétben, és nem nagyon tudta, hogy mi merre hány méter…

Edzéseinken jó vezetőket képzünk…

Gouranga

Képforrás:Specwog

“A tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell.”

(Kínai közmondás)

“Ha egy zöld ágat tartasz a szívedben, előbb-utóbb rászáll egy énekesmadár.”

(Kínai közmondás)

“Az egészség a korona az ember fején, de csak a beteg láthatja meg azt.”

(Egyiptomi közmondás)

“Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam olyannal, akinek nincs lába.”

(Perzsa közmondás)

“Élvezd a kis dolgokat, egy nap vissza fogsz tekinteni és rájössz, hogy azok voltak a nagy dolgok.”

(Robert Brault)

“Ne kívánj semmit gyorsan érni el,

És ne a kicsiny haszonra figyelj!

Mert aki gyorsan akar valamit elérni,

Az messzire nem juthat,

És mert aki a kicsiny haszonra figyel,

Az nem visz végbe nagy dolgokat.”

(Konfuciusz)

“Az íjon egy hajszálnyi eltérés, egy mérföldet jelent a céltábla mellett.”

(Kínai bölcsesség)

“A körte- és szilvafának nem kell szólnia, az ösvény magától odavisz alá.”

(Japán közmondás)

“- Így érvel az ostoba: ez a föld, ez az otthon az enyém, ezek itt a gyermekeim. Íme minden együtt van, hogy teljes legyen a boldogságom – mondta Buddha a tanítványainak.

Hallgatói megkérdezték: Miért ostoba az efféle gondolkodás?

- Mert aki ezt mondja, az azt sem érti, hogy még ő maga sem a saját tulajdona. Valóban semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig. Aki képtelen a dolgokat továbbadni, azt a dolgok birtokolják. Bármi legyen a kincsed, úgy tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál. Ha nem így teszel, és ha tenyeredbe zárod, összenyomod. Ha magadhoz láncolod, a lényegétől fosztod meg. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad. Ez az igazi boldogság!”

(Buddha)

“Tégy jót, s gondold meg, hogy miden óra lehet az utolsó.”

(Talmud)

“Azok, akik lóháton utaznak semmit sem tudnak arról, milyen nehéz ugyanaz gyalogszerrel.”

(Japán közmondás)

“Nem csak a szerencse vak, többnyire azokat is elvakítja, akiket kegyeibe fogad.”

(Cicero)

“Mikor a majom nem éri el kezével az érett banánt, azt mondja, savanyú.”

(Arab bölcsesség)

Aki a háromfajta szenvedés ellenére háborítatlan marad, akit a boldogság nem mámorít, s aki mentes a ragaszkodástól, a félelemtől és a dühtől, azt rendíthetetlen elméjű bölcsnek hívják.

(Bhagavad-Gita)

“Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.”

(Albert Einstein)

“Aggódj kevesebbet, reménykedj többet; egyél kevesebbet, rágj többet; panaszkodj kevesebbet, lélegezz többet; beszélj kevesebbet, mondj többet; utálkozz kevesebbet, szeress többet.”

“Talán szerencse, hogy ilyen lassan haladok, mert lehet, hogy rossz irányba megyek.”

(Graffiti)

“A kialakult betegséget kezelni olyan, mintha az ember akkor kezdene forrást építeni, amikor már megszomjazott.”

(Kínai szólás)

“Általában a -majd holnap- a hét legzsúfoltabb napja.”

(Spanyol közmondás)

“Az emberek következetesen elfelejtik, hogy a boldogság a gondolkodásmódunkban, nem pedig a körülményekben gyökerezik. Az egyik leggyakoribb tévedés, hogy a boldogságot, mint célt összekeverik a cél elérésének eszközeivel.”

(Alexander Dakwood)

“Ki tudja, melyik jön előbb: a következő élet vagy a holnapi nap.”

(Tibeti közmondás)

“A bölcsesség nem állomás, ahová egyszer megérkezel. A bölcsesség maga az út; a te bölcsességed az, ahogyan utazol rajta. Aki túl sebesen vágtat, nem látja a tájat.”

(Tatiosz)

“A világ olyan mint egy tükör, látod? Mosolyogsz, és a barátaid visszamosolyognak.”

(Zen mondás)

“Aki mosolyog, az mindig erősebb annál, aki haragszik.”

(Japán bölcsesség)

“Jól kérdezni annyi, mint sokat tudni.”

(Arab közmondás)

“A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.”

(Abraham Lincoln)

“Úgy élj, ahogy gondolkodsz, mert előbb-utóbb úgy fogsz gondolkodni, ahogy élsz.”

“Ha az igazság az utadba áll, akkor az azt jelenti, hogy rossz úton jársz!”

(J. Billings)