Menü

Posts Tagged tanmese

Hogyan viszonyul a Ninjutsu Önvédelem más irányzatokhoz?

Az őt elem és a harcművészetek Nemzeti Ninjutsu Önvédelem

Miért és kik gondolják, hogy a ninjutsu egy más harcművészetekből össze állított önvédelmi rendszer? A választ természetesen általában elintézem annyival, hogy mert nem tudnak eleget, vagy mert átverték őket, vagy egészen egyszerűen soha nem találkoztak még senkivel aki ismerte volna a ninjutsut valójában. Így csak a saját elképzeléseiket és sztereotípiáikat voltak képesek bele látni valamibe.

Az elefántos történet

Egyszer négy ember találkozott egy elefánttal. Mind közel mentek hozzá, mert vakok voltak, és így nem látták az elefántot a szemükkel, hanem csak a kezükkel voltak képesek érzékelni őt.

Az első az elefánt ormányát fogta meg, és azt mondta, hogy az elefánt olyan mint egy cső.

A második az elefánt lábait fogta meg, és azt mondta, hogy az elefánt olyan mint egy oszlop.

A harmadik az elefánt testét fogta meg, és azt mondta, hogy az elefánt olyan mint egy fal.

A negyedik pedig az elefánt farkát fogta meg, és azt mondta, hogy az elefánt olyan mint egy seprű.

Igazából azonban egyikük sem érzékelte az elefántot teljes valójában, mert érzékelésük és ebből fakadóan megértésük is korlátolt volt. A történtet persze lehetne folytatni, és körbemehetne mindegyik és végig tapogathatnák az elefántot körbe, ha lenne hozzá idejük és türelmük. De általában az emberek nem elég türelmesek és kitartóak ahhoz, hogy megismerjenek valamit teljes mélységében.

Aztán ez után ez a négy vak ember elmehet a világ négy tája felé, és mindegyik elkezdi tanítani amit az elefántról tud. Aztán az ő tanítványaik találkoznak egy idő után és összevesznek azon, hogy milyen is az elefánt.

Természetesen a fenti történet nem csak a harcművészetekre igaz, hanem mindenre a világon. Isten megismerésére ugyan úgy mint az életünk céljának a felismerésére.

A Ninjutsu Elefánt

A ninjutsu, úgy mint ebben a történetben az elefánthoz hasonlatos. Akár tetszik, akár nem, sajnos ez nem egy pár hónap alatt tökéletesen megismerhető stílus. Ettől függetlenül persze emberek már 2-hónap, vagy 2 év gyakorlás után képesek következtetéseket levonni és tényeket megállapítani arról, hogy milyen is a Ninjutsu. A magam részéről 1998 óta gyakorolom ezt a harcművészetet, és biztosan mondhatom, hogy ennyi idő arra volt elég, hogy rájöjjek, mekkora végtelen nagyságú dolgot is találtam. Más harcművészek és harcművészetek megismerésével, pedig szembesülök azzal a ténnyel, hogy a ninjutsu mennyire átfogó és túlélés központú hozzá állást tanít az életről, minden más irányzatot megismertetve ezálltal gyakorlójával.

Teremtés elmélet föld, víz,tűz, levegő, éter.

Kezdjük az elején mindjárt, azzal, hogy miből épül fel a világunk, és ez hogyan nyilvánul meg a különböző önvédelmi, és harcművészeti irányzatokban. Az összes Keleti nézőpont szerint ez a világ 5 elemből épül fel. Föld, víz, tűz, levegő, éter. Ezek az elemek alkotják a durva fizikai világot, amit tapasztalunk a durva érzék szerveinkkel.

Ez a tudás gyakran hiányzik nem csak  harcművészeten belül, de még a ninjutsun belül sem tanítják csak nagyon kevés dojoban. Nem azért mert nem ismerik, hanem egészen egyszerűen nem akarják megérteni ennek a fontosságát, és nem akarnak tanulni olyan emberektől akik ismerik ezeket a titkokat, mert jól el vannak a rangjaikkal és fokozataikkal amiket szintén olyanoktól kapnak akik nem foglalkoznak ennek a mélységeivel.

ÉTER: Az éter az első elem ami megjelenik a durva fizikai világból. Tulajdonsága a hang, és a fül tartozik hozzá mint érzékszerv.
LEVEGŐ: A levegő az éterből nyilvánul meg. Tulajdonsága az érintés, és a bőr tartozik hozzá mint érzékszerv.
TŰZ: A tűz a levegőből lesz. Tulajdonsága a forma, és a szem tartozik hozzá mint érzékszerv.
VÍZ: A víz a tűzből lesz. Tulajdonsága az íz, és a nyelv az érzék szerve.
FÖLD: A föld a vízből lesz. tulajdonsága az illet, és az orr tartozik hozzá érzékszervként.

Mindegyik elem magában hordozza az előző elemek tulajdonságát is:

ÉTER: hang,
LEVEGŐ: hang, érintés,
TŰZ: hang, érintés, forma,
VÍZ: hang, érintés, forma, íz,
FÖLD: hang, érintés, forma, íz, illat.

Éppen ezért azt mondjuk, hogy a föld a legdurvább fizikai elem, hiszen ez rendelkezik a legtöbb tulajdonsággal, és így lesznek egyre finomabbak az elemek tőle elindulva. Na de mi köze van ennek a harcművészetekhez és legfőképp a ninjutsuhoz?

Az öt elem Katája a Go Gyo no Kata

A legtöbb rendszerben meg irányzatban ma már szinte büszkék rá az emberek, hogy náluk nincsenek forma gyakorlatok. A véleményem szerint a formagyakorlat nélküli rendszerek elsajátíthatatlanok egy kezdő számára. Hiszen nagyon magas szinten minden valamire való harcművészet formák és gyakorlatok nélküli. De azok a rendszerek melyek így hirdetik magukat egészen egyszerűen nem is akarják megtanítani az embereknek a harcossá válás művészetét, hanem azt a jól hangzó ígéretet teszik csak meg, hogy nagyon gyorsan a legmagasabb szintjét tanulhatod meg a harcművészeteknek és ettől legyőzhetetlen harcos leszel.

A Ninjutsu filozófiája arra épül, hogy jobb mindig megadni a tiszteletet az ellenfélnek és azt gondolni, hogy sokkal erősebb, gyorsabb és képzettebb is nálunk, ráadásul nem is egyedül van, hanem csoportosan. Az első pillanattól több ellenfeles küzdelemre készülünk, a versenysporttá degradálódott irányzatokkal szemben.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek az irányzatok ne hordoznának magukban tudást, vagy ne érnének semmit, hiszen működhetnek is. ez csupán annyit jelent, hogy elveszítették a valódi harc, az élet halál küzdelem mélységeiket, és csupán a bizonyos szabályok szerint legyőzni az ellenfelet motivációig sekélyesedtek.

A ninjutsu magában hordozza az összes elemhez tartozó mozgás stílust. Vagyis akik azt mondják, hogy a ninjutsu más harcművészetekből áll, azoknak részben igazuk van, hiszen sok hasonló technika van. De igazából nem a ninjutsu áll más harcművészetekből, hanem a más harcművészetek a Ninjutsu egyes tovább fejlesztet, vagy éppen lebutított ágai.
A Go gyo no kata, egy sok-sok ezer éves forma gyakorlat, amelyen keresztül megérthetjük ezt. Külön van benne egy-egy mozdulat sor a földnek (chi-no-kata) víznek (sui-no-kata) tűznek (ka-no-kata) szélnek (fu-no-kata) éternek (ku-no-kata).

Mivel minden ember más és más, így minden ember más testalkat, és másik irányzat jön be neki. Hiszen amikor a harcművészetekből ki vették azt amiért létre hozták őket, hogy öljenek velük, és csupán hobbivá, vagy test edző módszerré silányultak, akkor természetes volt, hogy a hasonlóan gondolkodó emberek hasonló mozgást akartak együtt gyakorolni. Így kialakultak a különféle ma ismert irányzatok, melyek mind-mind leginkább egyféle elemre specializálódnak, ráadásul a legtöbb esetben úgy, hogy nem is tudatosak róla.

Melyik harcművészet melyik elemhez tartozik?

FÖLD: Én vagyok a szikla. Elmozdíthatatlan, szilárd vagyok, leperegnek rólam a dolgok, lepattan rólam minden. Ha mozdulok, mindent magam alá gyűrök, mindent letarolok. Ez a gyengém is, hiszen nem tudok mihez kezdeni azzal ami nem jön a közelembe.

(pl: Sumo, Judo, Thaibox, Brazil Jiujitsu)

VÍZ: Én vagyok az óceán. Mindenhová befolyok, tudok spriccelni, és hömpölyögni is, kimosom amit ki lehet, amit nem, azt elhordom. Bármilyen formát fel tudok venni, minden edényt kitöltök, rendkívül alkalmazkodó vagyok. Ez a gyengém is, hiszen olyan helyekre is be folyok, ahol rabul ejthetnek.
(pl: Kung-fu, JetKunDo, Jiu-Jitsu)

TŰZ: Én vagyok a láng. Mindent azonnal pusztítani kezdek ahogy hozzám ér. Semmit sem hagyok hidegen, ami a közelembe kerül, azt egyből megszerzem és égek rajta keresztül, még nagyobbá még erősebbé válok tőle. Ez a gyöngém is, hiszen ha túl nagy lángra lobbanok, felemésztek mindent magam körül, és amikor már nincs amit égethetnék, felemésztem magamat is.
(pl: Karate, Kempo, Taekwondo, Kravmaga, Kali, )

SZÉL: Én vagyok az orkán. Elsodrok bármit amibe bele kapaszkodok, vagy ami belém akad. Folyamatosan megállás nélkül süvítek, és hatalmas területeket vagyok képes lefedni. Ez a gyengém is, hiszen hely igényesek a mozdulataim.
(pl: Aikido, Capoeira)

ÉTER: Én vagyok, az űr, a hatalmas tér. Bennem helyezkedik el minden ami létező. Bennem állnak a hegyek, bennem morajlik a tenger, bennem pusztít a láng, bennem tombol a tornádó. (ninjutsu)

(Az egyes rendszerek persze nem feketén-fehéren képviselnek egy-egy elemet, hanem sokban függ az oktató vagy gyakorló habitusától is, hogy mi hova tartozik, ez csak a fő irányvonal és a leginkább nagy átlagra jellemző mozgás kutúra. Például a Taiboxot írhattam volna a tűzhöz is, mert abból is van benne elég gyakran és nem is kevés.)

Természetesen a Ninjutsunak ez csak a durva fizikai szinten megnyilvánuló aspektusa, hiszen létezik még ebben a világban 3 finom fizikai elem is, az elme, intelligencia, és hamis egó, melyeket elég rendesen használjuk harc közben, hiszen ezeknek az elemeknek a mozgósítása kerül a legkevesebb energiába. Valamint van egy hatodik érzékszerv is, mely magában hordozza mind az öt elem érzékszerveinek a dolgait, de most ez a cikk nem ebben a témában boncolgat.

A ninjutsuban 9 iskola maradt fent mára leginkább, és ezeknek a mentalitása, és mozgás kultúrája pontosan képviseli az egyes elemek sajátosságait. Sőt a kombinációkat is. Ráadásul mind a 9 iskola valódi élet-halál küzdelmekben, vagyis csatatéri, közelharci iskola. Így megőrizte a túlélés központú gondolkodás módot, és azt így is adja tovább. Ezért van, hogy el jön bárki-bármilyen irányzatból egy ninjutsu edzésre, és úgy tűnhet számára, hogy a ninjutsuban nagyon sok van az ő harcművészetéből. És természetesen ez a normális látásmód is, hiszen mindenki ahhoz viszonyít mindent amit ismer. Az igazság viszont az, hogy épp fordítva van, és az általa ismert rendszer az ami specializálódott a harc egy bizonyos szintjére, és a ninjutsu átfogó ismeret anyaggal képes rávilágítani és kiegészíteni bármilyen más rendszert.

Az egyes elemek, nem szinteket jelentenek, így egyik sem magasabb vagy alacsonyabb rendű a másiknál, ahogy az éjszaka sem kevesebb vagy több a nappalnál, vagy a férfi sem értékesebb a nőnél, vagy ahogyan egyik faj sem magasabb rendű a másiknál csupán abból kifolyólag, hogy milyen színű a bőre valakinek. Hanem ezek így együtt egészben alkotják a nagy egészet, hiszen a harcot nem a harcos választja, mert az maga az ismeretlen. Nem tudjuk, hol, mikor, milyen körülmények között, hány ellenfél ellen, milyen fegyverekkel kell majd helyt állnunk, így igazából a ninjutsu az ehhez az ismeretlenhez való alkalmazkodást és kreatív probléma megoldást tanítja, aminek az egyes elemek csak az alkotó részei.

Akkor most a ninjutsu magasabb rendű minden más harcművészetnél?

Nem egészen erről szól ez a cikk. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy melyik irányzat számára a leginkább az ami megadja amire szüksége van. Minden irányzatnak megvannak a gyengéi, és erősségei.

A ninjutsu abból indul ki, hogy éles küzdelemben a gyengébb tudatú ember megpróbálja átvenni az ellenfél stílusát. Akit már vertek meg, az tudhatja, hogy leginkább azért történik ilyesmi, mert feláll egy erős egóval rendelkező boxoló vele szemben, aki tudat alatt rá kényszeríti az egóját, az akaratát, és a büszkeség nem engedi a gyengébbet, az indulatból harcolót, hogy úgy küzdjön ahogy tud, és megpróbál boxolóbb lenni a boxolónál. Természetesen mivel a boxoló egész életében boxolt, így esélye sincs ellene. De ha esetleg tökön rúgta volna, akkor arra nem számított volna a boxoló.

A ninjutsu harci filozófiája az, hogy minden rendszer a saját rendszerén belüliekkel edz és gyakorol, hiszen az emberek is olyan dolgokkal szeretnek foglalkozni amit ismernek, ami hasonlít hozzájuk. Ezért az aikidós az aikidóssal edz, a karatés meg a karatéssal leginkább. Vagyis a szél szélebb akar lenni a szélnél, a tűz, pedig tűzebb a tűznél. És amikor éppen egymás ellen kell küzdeniük, akkor dől csak el, hogy melyik elem erősebb annyival a másiknál, hogy lenyomja azt. Pl ha kevés a szél, akkor attól a tűz, csak erősebb lesz. De ha nagyon erős a szél, akkor kioltja a tüzet, ha az nem túl nagy stb…

A Ninjutsu szemlélet módja ezzel szemben az, hogy soha ne akarj tűzebb lenni a tűznél, vagy földebb a földnél, stb… hanem mindig a megfelelő ellentétes elemet használd, vagy a megfelelő ellentétes elemek kombinációját.

Például a tűz ellen jó a víz, és a föld. De a legjobb a vizes föld, vagyis a sár, azaz agyag, hiszen az csak még keményebb lesz a tűztől. Az elemek kombinációja, vagy sorrendben való váltogatása nem kezdő szint, és mielőtt ebbe az irányba folytatná az ember a tanulmányait érdemes az alapokat elsajátítani.

(Légyszíves ne írj levelet, hozzászólást, meg hívj fel, hogy te ezt meg ezt szeretnéd és ezzel meg ezzel az elemmel kombinálni, mert sajnos nem tudok neked segíteni. Egy féle képen tudod ezeket a dolgokat megérteni és elsajátítani, ha fogod magad és eljössz edzésre, majd megtanulod sok-sok gyakorlással. Ez a téma nem csupán a 4 hónapos Ninjutsu önvédelem tanfolyam témája. Leginkább a speciális képzéseinken és a haladó edzéseken gyakoroljuk ezeket. Ezért is ismerik kevesen ezt a részét a Ninjutsu tudásának.)

Természetesen a fentebb leírt besorolások elemek szerint csak a nagy átlagra vonatkoznak, hiszen léteznek irányzatokon belül is olyan nagyszerű tanítók, akik ismerik ezeket a titkokat, sőt tanítják is őket. Amikor viszont valaki csak egy elemet gyakorol és sajátít el, akkor nagyon kicsi rálátása van ezekre a dolgokra, pláne ha a tanítója még be is fanatizálta, hogy ő és az általa gyakorolt irányzat a legjobb.

Tehát az, hogy egyesek a ninjutsut más irányzatokhoz hasonlítják, és meglátják benne a saját maguk által használt technikákat, teljesen természetes dolog. De nem azért van ez, mert a ninjutsu kivett az ő rendszerükből a technikát, hanem éppen fordítva. A más rendszerek specializálódtak a különféle elemek és különféle mozgásformák bizonyos anyagaira. A ninjutsu csupán megőrizte a sok színűségét és nem volt hajlandó a rengeteg üldözés, és támadás ellenére sem küzdősporttá degradálódni. Így megmaradt benne a harc, mint élet-halál küzdelem szemlélete és nem veszítette el a fent leírt gondolkodás módot, ami meggyőződésem, hogy valaha az összes valamire való és csatatereken fennmaradt irányzatnak a része volt.

Szeretettel:
Horváth Ádám Ninjutsu és jóga oktató.

Ha szeretnéd megismerni ezeket a dolgokat, és nem félsz attól, hogy egy teljesen más szemléletet kapsz mint amit eddig gondoltál a harcról, a harcművészetről, akkor jelentkezz a szeptemberben induló Teljesen Kezdő Ninjutsu Önvédelmi Csoportjainkba:

Ninjutsu Önvédelem – Felnőtteknek

Ninjutsu NŐI Önvédelem – Hölgyeknek

 

NEM ÉLSZ BUDAPESTEN?

Vegyél részt a szeptemberben induló kísérleti online képzésünkön. A terveink szerint online, élőben fogjuk közvetíteni az edzéseket, te pedig otthon, vagy valahol ahol van kijelző, hangfal, meg internet kapcsolat velünk tudsz edzeni a barátaiddal, társaiddal. Ráadásul ha kérdésed van, azonnal fel is tudod tenni, és mintha csak egy ablakon keresztül, de megmutatjuk mi a válasz.
A kísérlet a Nemzeti Önvédelem fedőnevet kapta, és egyenlőre egy facebook csoportban beszélgetünk róla és együtt közösen tervezzük, alakítjuk!

Csatlakozz a Nemzeti Önvédelem Csoporthoz.

 

, , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Nincs rossz gyerek, csak alkalmatlan tanár!

Teacher crying

Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.

Egy napon Éva néni a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Peti előző tanítóinak bejegyzésein. ,,Peti tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni” – írta első osztályos tanítója.

Másodikban így szólt a jellemzés: ,,Peti kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálos beteg. Az élet Peti számára valódi küzdelem lehet.”

Harmadik osztályos bizonyítványában ez állt: ,,Édesanyja halála nagy megrázkódtatás számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele.”

Negyedik osztályos tanítója ezt írta: ,,Peti visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban.” Ezeket olvasva Éva néni ráébredt a problémára és elszégyellte magát.

Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepségen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Peti ajándékát, a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva. Éva néni a gyerekek előtt bontotta ki az ajándékokat, és gondosan nyitotta ki Peti csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyedüvegnyi parfümöt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy Éva néni felkiált: ,,Milyen szép karkötő!”, és látták, hogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.

Horváth Peti egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa: ,,Éva néni, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé.” Éva néni sokáig sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani.

Éva néni különös figyelmet szentelt Petinek. Ahogy dolgozott vele, Peti elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Peti az osztály élére került, és már azért volt hazugság, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, mert Peti lett a legkedvesebb diákja.

Négy évvel később egy üzenetet talált Petitől, amit az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen.

Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel.

Még négy év telt el, és újra levél érkezett Petitől. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig Éva néni a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Horváth Péter.

A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett.

Peti elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül, és kérdezte, hogy Éva néni elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet.

Természetesen Éva néni elfogadta a meghívást.

A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára, amire Peti úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonykor viselte az édesanyja.

Megölelték egymást, és Dr. Horváth Péter Éva néni fülébe súgta, ,,Köszönöm, Éva néni, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, amiért segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték.”

Éva néni könnyekkel a szemében visszasúgta, ,,Peti, tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani.”

(Elizabeth Silance Ballard)

, ,

Nincsenek hozzászólások

A szemtelen majom – Tanmese

A szemtelen majom története.

Egykor régen, amikor Benáreszben Brahmadatta király uralkodott a Bódhiszattva a Himalája vidékén egy bivaly méhében öltött testet.

Mikor felnőtt, erős, nagytestű lett, járta a hegyeket, barlangokat, járhatatlan sűrűségeket.
Egyszer egy árnyas fa tövében legelészett, majd déltájban ott pihent le a fa alatt.

Egy szemtelen majom lemászott a fáról, a bivaly hátára ugrott, levizelte, és rápiszkolt, majd a szarvára kapaszkodott, lecsúszott róla, és a farkába akaszkodva himbálta magát. A Bódhiszattva aki a türelem, jóindulat, megbocsájtás töltött el, elnézte illetlen viselkedését. A majom rendszeresen megismételte ugyanezt.

Egy napon a fa védőszelleme leereszkedett a fa alsó ágára, és megkérdezte:
-Bivalykirály, miért tűröd el ennek a gonosz majomnak a szemtelenségét? Minden gyermek kigúnyol, ha látja, hogy mindent elviselsz.
Tanítsd rendre! Szúrd a pimaszt a szarvadra, és a lábaddal tiporj reá.

Bódhiszattva így felelt a fa szellemének:
– Fa védőszelleme, ha nem viselem el ennek a gonoszságát, elnézést tanúsítva nemzetségére, családjára, azok erejére való tekintettel, hogyan
remélhetem vágyaim beteljesülését? A majom viszont majd azt fogja hinni, hogy mindenki olyan, mint én, és ugyan ezt a szemtelenséget el fogja követni mással szemben is.
Akkor a vad bivalyok, akikkel így fog viselkedni, megölik. Ha mások pusztítják el, én mentesülni fogok a bosszantástól is,
az élet kioltásától is, s akkor halála nem az én hibám.

Néhány nap múlva Bódhiszattva máshová távozott, és egy másik, vad bivaly vetődött oda. A szemtelen majom azt hitte, hogy ugyan az a bivaly, a hátára ugrott, és megismételte arcátlanságait. Az levetette magáról, a földre csapta, szarvával átdöfte a szívét, patájával ízekre tiporta.

,

Nincsenek hozzászólások

A Bölcs, és a fán rekedt férfi.

A bölcs, és a fán rekedt ember tan mese

Volt egyszer egy férfi, aki imádta a mangót. Egy napon úgy döntött, megszerzi a lehető legédesebb mangót egyenesen a fa tetejéről. Az a gyümölcs, amit közvetlenül ér a napfény, a legédesebb. Így hát felmászott a fára egészen odáig, ahol már csak vékony ágakat talált, majd sikerült is néhány pirosas gyümölcsöt megkaparintania, de amikor megpróbált lemászni, megcsúszott és zuhanni kezdett.Szerencsére elkapott egy ágat, miközben zuhant, ennek dacára tehetetlenül csüngött le fáról. A helyi falusi emberek segítségéért kiáltott, jöttek is azonnal és hoztak egy létrát és botokat, de nem igazán tudtak neki segíteni.

Nemsokára arra járt egy megfontolt, jól ismert bölcs, aki egy egyszerű kunyhóban élt a közelben. Az emberek nagyon kíváncsian figyelték, mit tesz, mivel úgy hírlett, a környéken sok embernek orvosolta már a gondját-baját, néha igen szövevényes eseteket is beleértve. Egy percig néma csendben állt, aztán felkapott egy követ, elhajította és eltalálta vele a fán lógó férfit.

Mindenki meglepődött. A mangó rajongó elkezdett üvöltözni:
– Mit művelsz? Megőrültél? Azt akarod, hogy kitörjem a nyakamat?

A bölcs mélyen hallgatott. Aztán ismét felemelt egy követ, hogy megdobja vele a fán csimpaszkodó férfit. A pórul járt ember begurult.
– Ha le tudnék jönni, ellátnám a bajodat!

Mindenki azt akarta, hogy lejöjjön, de hogyan? Feszülten figyeltek és vártak, mi fog történni. Néhányan le akarták szidni a bölcset, mégsem tették. A bölcs fogott egy másik követ, majd a férfihoz vágta, ezúttal erősebben. A fán rekedt szerencsétlen már tajtékzott, ezért eltökélte, hogy lemászik valahogy és bosszút áll. Minden erejét és ügyességét latba vetve valahogy elérte a biztonságos ágakat, melyek segítségével le tudott mászni. Mindenki nagy ámulatára sikerült neki!

– Hol van az a risi? – kiáltotta a megmenekült férfi.
– Elég bölcs volt ahhoz, hogy ne várja meg, míg lemászol és agyonvered. – felelték a falusiak.
– Tényleg agyonütöm, ha egyszer a kezeim közé kerül. – replikázott a férfi.
– Állj meg egy pillanatra! Csak ő tudott neked segíteni. Provokált téged, így elérte, hogy magadon segíts.

A mangó őrült megtorpant egy pillanatra és elgondolkozott.
– Igazatok van. Minden jó szándékotok és együttérzésetek ellenére sem tudtatok rajtam segíteni, a bölcs azonban hozzáértő módon arra ösztökélt engem, hogy hozzam ki magamból a legjobbat és mentsem meg saját magamat. – ismerte be. – Inkább hálásnak kellene lennem, semmint dühösnek.

Ez a vezetőkről szóló tanmese. Egy igazi vezető vagy tanár néha különleges módszerrel segít neked, hogy valamit kezdj az életeddel. Előre kell nézned. Meg kell tenni minden erőfeszítést annak érdekében, hogy különleges eredményt érhess el. A legjobb vezető segít neked abban, hogy vállald a felelősséget a saját életedért.

, , ,

Nincsenek hozzászólások

A Kávészemek tanítása

Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tûnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében.

a Kávészemek tanítása.

Édesapja szakács volt. Kézenfogta õt és elvitte a munkahelyére. Fogott három fazekat és vizet forralt bennük. Amikor forrni kezdett bennük a víz, az egyikbe sárgarépát, a másik fazékba tojást és a harmadikba kávészemeket rakott. Miközben fõttek ezek a dolgok a fazekakban, egyetlen szót sem szólt, csupán rámosolygott a leányára. A lány türelmetlenül várakozott, magában azt kérdezve, vajon mit akar tenni az édesapja.

20 perc elteltével, apja eloltotta a tüzet, majd egy tálba rakta a tojásokat, egy tányérba a sárgarépát és kitöltötte a kávét egy csészébe. Ezután megkérdezte lányától: -Kedvesem, mit látsz itt? -Tojást, sárgarépát és kávét – válaszolta õ. Ekkor arra biztatta, hogy tapinsta meg a sárgarépát. A lány megtapintotta és érezte, hogy puha. Ekkor arra kérte, hogy hántsa le a tojás héját és a lány, érezte, hogy a tojás nagyon kemény. Ekkor arra kérte õt, hogy kóstolja meg a kávét. A lány nevetve kortyintott az illatos nedûbõl, majd megkérdezte: -Mit jelentenek mindezek, apám?

Az édesapja elmagyarázta ekkor neki, hogy mind a három elemet ugyanolyan körülmények közé helyezték: forró vízbe. Csakhogy mindhárom elem különbözõképpen reagált erre: A sárgarépa megpuhult és törékennyé vált. A tojások erõsen megkeményedtek. Ellenben a kávé, megváltoztatta a vizet. Mit gondolsz, te melyikhez hasonlítasz ezek közül? – kérdezte lányától az apa.

Amikor a mostoha körülmények kopognak ajtódon, te hogyan válaszolsz erre? Egy látszólag kemény sárgarépa vagy-e, akit megérint a fájdalom és elveszíti keménységét? A tojáshoz hasonlítasz, aki képlékeny szívvel és folyékony szellemmel indul, azonban egy kegyetlen esemény után, keménnyé és rugalmatlanná válik? Te kívül ugyanolyan maradtál, azonban belül megkeseredett a szíved? Vagy, egy kávészem vagy? A kávé megváltoztatja a forró vizet, a neki fájdalmat okozó elemet. Amikor a víz eljut a maximális forráspontra, a kávé kiengedi legjobb aromáját és zamatát.

Tanulság: Ne hagyd magad legyőzni! Emelkedj sorsod fölé és az élet kegyetlenségei csupán megfelelõ alkalmat jelentsenek számodra ahhoz, hogy kiengedd „édes kávé zamatodat”, mely sajátod, amit kizárólag csak te sugározhatsz.

, ,

Nincsenek hozzászólások

Menny és Pokol

samurai, menny és pokol, ninjutsu önvédelem, ninjutsubudapest.com

Egy Nobusige nevezetű katona felkereste Hakuin mestert, s megkérdezte tőle:
-Mondd meg: valóban létezik a Menny és a Pokol?
-Ki vagy te?- kérdezte Hakuin.
-Szamuráj vagyok- felelte a harcos.
… -Tehát katona!- kiáltott fel Hakuin. – S mondd miféle urat szolgálsz? Az arcod akár egy koldusé.
Nobusige e szavak hallatán úgy feldühödött, hogy a kardjához kapott. Hakuin azonban folytatta:
– Tehát kardod is van? Úgy látom, csorba ez a penge, még a fejemet se vághatnád le vele!
A szamuráj ekkor kardot rántott. Hakuin felkiáltott:
-Itt nyílik a Pokol kapuja!
Nobusige hirtelen megértette a mester szavainak jelentését. Visszadugta a kardját a hüvelyébe, és mélyen meghajolt.
-Itt nyílik a Mennyország kapuja- mondta Hakuin halkan.”

(zen tanmese)

, ,

Nincsenek hozzászólások

„Annak az egynek, annak számított” Tengeri csillag és a bölcs.

"Annak az egynek, annak számított" Tengeri csillag és a bölcs.

Volt egyszer egy bölcs, aki az óceán partjára járt írni. Nagyon különleges ember volt, ugyanis a kultúra két legjavát kapcsolta össze: egyszerre volt költő és tudós. Eme két szemszögből éleslátással és gyönyörűen írt a világról és a benne betöltött szerepünkről.

Az volt a szokása, hogy a parton sétált, mielőtt munkához látott volna. Egy nap épp a part mentén andalgott, amikor észrevett egy embert, aki úgy mozgott, mint egy táncos.

Magában mosolygott, ahogy arra gondolt, hogy valaki tánccal üdvözli a nap kezdetét, és meggyorsította lépteit, hogy utolérje őt. Ahogy közelebb ért, látta, hogy egy fiatalember volt az, és nem táncolt, hanem lenyúlt a homokba, felemelt valamit, és óvatosan az óceánba dobta.

Ahogy odaért hozzá, megkérdezte:
– Mit művelsz? – A fiatalember megállt, felnézett és így válaszolt:
– Az óceánba dobom a tengeri csillagokat.
– Azt hiszem inkább azt kellett volna firtatnom, hogy minek dobod a tengeri csillagokat az óceánba.
– A nap már felkelt, és hamarosan apály lesz, és ha nem dobom őket a vízbe, elpusztulnak
– De, fiatalember, nem látod, hogy több kilométernyi partszakaszon hevernek a tengeri csillagok? Nem sokat számít ami teszel.

A fiatalember udvariasan meghallgatta, majd lehajolt, felvett még egy tengeri csillagot, és a vízbe dobta a hullámok közé.
– Annak az egynek, annak számított.

Válasza felbőszítette a bölcset, ezért azt sem tudta, hogy válaszoljon. Ezért inkább vissza fordult és visszavonult a kis kunyhójához, és elkezdett írni.

Egész nap, miközben írt, annak a fiatalembernek a képe üldözte őt. Megpróbált szabadulni tőle, azonban nem sikerült. Végül késő este ráeszmélt arra, hogy ő, a tudós poéta nem értette meg a fiatalember tetteinek lényegét.

Rájött arra, hogy amit a fiatalember úgy döntött, hogy nem marad az univerzum puszta szemlélője, és nézi, ahogy az elmúlik, hanem cselekszik és változtat a helyzeten.

A tetteinkkel mi is változtathatunk magunkon és a körülöttünk levő világon. A magam életében megpróbálok úgy eltölteni minden napot, hogy segítsek másoknak a tökéletességhez vezető lelki útjukon. Lehet, hogy nem okoz jelentős változást a világban, azonban valakinek mégis számít.

, ,

Nincsenek hozzászólások

Béke hídja

Almás patak fahíd. tanmese, okosság

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba eg…ymással.

Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el akarta küldeni, de végül amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére.

Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé, amikor visszajött az idősebb testvér megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll, mely összeköti az ő és testvére telkét. Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, ezt mondta: „Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?”

Erre mindketten nagyon elszégyellték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek. Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak még neki valami munkát.

Erre a mester így felelt: „Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!”

Nincsenek hozzászólások

A halacska

betta, sziámi harcos halacska

Egyszer élt egy halacska a hatalmas óceánban. Nagyon okos halacska volt és mindig próbált fejlődni. Az volt a kedvenc időtöltése, hogy mikor sütött a nap, fent úszkált az óceán felszínén, és élvezte, ahogy a napsugarak melengetik a testét.

Egyik nap aztán gondolt egyet és el kezdett azon töprengeni, hogy miként tudna még közelebb kerülni a naphoz, hogy még jobban érezhesse langyos érintését. Lendületet vett hát és teljes erejéből neki állt úszni az ég felé. Felgyorsult, és kiszabadult a víz fogságából. Egy örökkévalóságnak tűnő pillanatig lebegett az óceán fölött, aztán vissza csobbant a habokba. Míg repült sokkal jobban érezte a nap sugarait, így ezután minden nap ezt csinálta, ugrált ki a vízből.

Egyik nap, mikor így ugrált, elég közel került a parthoz, és észre vette, hogy egy nagyhírű mester sétál ott éppen.  Több se kellett neki és nagy lendületet vett, hogy szólhasson neki. Ki ugrott a vízből és míg a levegőben volt, oda kiáltott, hogy -Mester!  De vissza pottyant, úgy ahogy szokott. Aztán újra ugrott, és megint kiabált, hogy -Mester!

Aztán el kezdett kiugrálni a vízből, és minden egyes ugrásnál egy egy szót kiáltott, egészen addig, míg a mester észre nem vette.

-Mester!

-Mester!

-Kérlek!

-Fogadj!

-Engem!

-Tanítványoddá!

-Ígérem!

-Nagyon!

-Szorgalmas!

-Leszek!

A mester látta a halacska nem minden napi erőfeszítéseit és úgy döntött, hogy elfogadja tanítványának. Be ment hozzá a vízbe és tanítani kezdte…

A halacska, ahogyan ígérte, nagyon szorgalmas volt és hamarosan ki tudott jönni a partra sőt, rövid időn belül már nem is kellett vissza mennie a vízbe, hanem tudott élni a parton. Mikor eljutott erre a szintre, megkérte a mestert, hogy had menjen vele és éljen vele a házában. A mester nagyon elégedett volt a szorgalmas tanítványával, így megengedte, hogy a halacska is ott lakjon vele a házában a többi tanítványával együtt.

A halacska a ház kertjének egy nedvesebb részében húzta meg magát és bárki jött a csodájára, vagy csak bárki jött a házba, mindig nagy lelkesedéssel dicsőítette tanítóját, hogy milyen nagyszerű mester is ő, hiszen még egy halat is meg tudott tanítani arra, hogyan éljen a szárazföldön…

Tellt múlt az idő, s ők így éldegéltek, mikor is egy hatalmas vihar kerekedett egyik éjszaka. A mester háza körül magas kő kerítés volt és egy hatalmas erős kapu tartotta távol a hívatlan látogatókat. Most, hogy a vihar még soha nem látott hevességgel ontotta magából az esőt, a föld nem bírta elnyelni úgy, ahogyan az az égből alá szállt és a kerítés között szépen összegyűlt a víz, és reggelre mindent ellepett…

A halacska pedig megfulladt…

A történet tanulsága pedig az, hogy jó, hogy fejlődsz és tanulsz egy mestertől, de soha ne felejtsd el azt, hogy honnan jöttél, vagy amit egyszer már megtanultál…

Ezt a történetet Ed Martin (15Dan) Sihantól, a ma a földön élő, egyik legidősebb ninja-mesteretől hallottam.

Gouranga

, ,

Nincsenek hozzászólások

A hal, a fa, és a tigris esete a mindentudó mesterrel.

Élt egyszer egy földműves egy faluban és sehogy sem tudott beletörődni viszontagságos sorsába, ezért elhatározta, hogy ha törik, ha szakad ő bizony sikeres lesz. Sokat gondolkodott azon, hogy hogyan is tudna sikeres lenni, mígnem egy nap hírét vette, hogy a  közeli faluba érkezett egy híres, mindent tudó mester. Több se kellett neki, hát gondolta el megy a mesterhez és megkérdezi tőle, hogy miként lehetne sikeres…

tiger, tigris, japan artÚt közben, mindjárt ahogyan beért  a dzsungelbe, találkozott egy tigrissel, aki nagyon jámbornak és vékonykának tűnt.
Kérdzi tőle a tigris:
-Üdvözöllek, Hová, merre tartasz.
-Megyek a mindent tudó mesterhez, hogy megtudjam tőle hogyan lehetnék sikeres.
-Ó tényleg, -válaszolta neki megörülve a tigris-  megkérdeznéd tőle, hogy én miért vagyok ilyen vékony és jámbor, mikor a többi tigristől retteg az erdő és nagyon erősek is?

-Persze. -felelte neki az ember.
fa, japán artAztán ahogyan folytatta útját, egy fa tövében pihent meg a déli forróságban, és ahogyan letelepedett, a fa is megszólította:
-Üdvözöllek, hová, merre tartasz?
-Megyek a mindent tudó mesterhez, hogy megtudjam tőle hogyan lehetnék sikeres.
-Ó tényleg, -örült meg a hírnek a fa- ha találkozol a mesterrel megkérdeznéd tőle, hogy miért zsibbad az egyik oldalam folyamatosan?
-Persze. -felelte neki a földműves.

hal fish japan artMajd tovább ballagott, és egy gyönyörű tó partján épp rá tört a szomjúság. Ahogyan a víz fölébe hajolt, hogy szomját enyhítse, egy hatalmas hal emelkedett ki a tóból és megszólította.
-Üdvözöllek, hová, merre tartasz?
-Megyek a minden tudó mesterhez, hogy megtudjam tőle hogyan lehetnék sikeres.
-Ó tényleg, -lelkendezett a hal.- Ha találkozol a mesterrel megkérdeznéd tőle, hogy miért sajog folyton a hátsó uszonyom?
-Persze. -felelte neki a földműves.

Folytatta útját, mígnem el is érkezett a faluba, ahol a mindentudó mestert vendégül látták. Sokan jöttek el még hozzá rajta kívül, hogy feltegyék neki kérdéseiket, de szépen lassan ő is sorra került.

Mikor a mesterhez jutott, feltette neki a kérdéseket, amiket útközben kapott és megkérdezte saját vágyát is, hogy miként lehetne sikeres…
Erre a mester azt felelte neki, hogy minden ami a sikerhez kell, ott van ahol élsz, csak tudnod kell észrevenni… Aztán még válaszolt a másik 3 kérdésre is és mikor a földműves megkapta a válaszokat, akkor elindult vissza haza, nagy örömmel, hogy igazából a siker már otthon várja…

Hazafelé mikor oda ért a tóhoz, megint találkozott a hatalmas hallal, aki érdeklődött, hogy megtudta-e a kérdésére a választ.
-Igen megtudtam. -felelte neki az ember.- Valami be van ékelődve az uszonyod tövébe, de ha közelebb jössz, akkor ki tudom venni neked. A hal közelebb úszott, a földműves meg benyúlt az uszonya alá, kicsit tapogatózott és egy hatalmas gyémántot húzott ki onnét. A hal ránézett és nagyon megköszönte, hogy segített neki, mert valóban ez nyomta neki ott. Hálája jeléül mondta az embernek, hogy megtarthatja a gyémántot, mert ő úgy sem veszi semmi hasznát. A földműves egy darabig nézegette a kezében lévő drágakövet, aztán behajította a tóba, hogy neki nincs szüksége a gazdagságra, mert ő sikeres szeretne lenni…

Aztán tovább ballagott, egészen a fáig, ahol meg az kérdezte, hogy megtudta-e a kérdésére a választ?
-Azért zsibbad a bal oldalad, mert van valami a gyökereid között, ami nyomja őket és ezért nem túl jó a keringésed.
-Tudnál rajtam esetleg segíteni? -kérdezte a fa-
-Persze. -Azzal el kezdett ásni ott, ahol a mester mondta neki. Ahogy egyre lejjebb haladt, egyszer csak valami keménybe ütközött az ásója. Kis kapirgálás után egy vasláda került elő a fa gyökerei közül, ami tele volt arannyal.
-Na akkor ez nyomta a gyökereidet, de most már nem lesz gond vele.
A fa hálája jeléül felajánlotta a földművesnek, hogy tartsa meg nyugodtan, hiszen ő úgy sem tud mihez kezdeni vele. A földműves egy darabig gondolkodott, aztán ott hagyta az aranyat a fa tövében, hiszen a mindent tudó mester azt mondta neki, hogy a siker otthon várja, akkor meg nincs is szüksége semmire hozzá…

Végül mikor ismét átvágott az erdőn, megint találkozott a vékonyka tigrissel, aki kíváncsian kérdezte, hogy milyen választ kapott a kérdésére a mestertől.
-Azt mondta a mester, hogy azért vagy ilyen vékony és gyenge, mert nem ragadsz meg minden alkalmat arra, hogy egyél.
Erre a tigris megköszönte a választ és széttépte az embert, majd megette, hogy akkor ezentúl minden alkalmat megragadjon arra, hogy egyen…

A történet tanulsága pedig az, hogy bizony meg kell válogatnunk, hogy kinek segítünk, hiszen könnyen elképzelhető, hogy a jó szándékunk a saját végzetünk lesz…

Ezt a történetet Ed Martin (15Dan) Sihantól, a ma a földön élő, egyik legidősebb ninja-mesteretől hallottam.

, ,

Nincsenek hozzászólások