Menü

Posts Tagged technika

Válts oldalt! Jobb és bal, ying és yang, férfi és nő, fejleszd mindkét agyféltekédet és el jön a béke a világodba.

Mielőtt azt gondolnád, hogy politikai cikket fogsz olvasni, vagy olyat amelyik bármelyik oldalt gyűlölni vagy szeretni fogja, ki kell, hogy ábrándítsalak és azt mondom nincs is értelme tovább olvasnod. Mert arról szól ez az írás, hogy miként találd meg az arany középutat a kettő közt, vagy miként válaszd életed során egyszer a jobb, egyszer a bal oldal megoldását.

jobb és bal agyfélteke működése az önvédelem és harcművészetben.

Királyság Vs. Demokrácia

A régmúlt időkben, és amúgy az összes Isten által kinyilatkoztatott szentírásban az emberiség számára az egy ember mögé való felsorakozás van meghatározva mint ideális államforma. Ez azért van, mert a közemberek közt, mindig valamelyik oldalra húzunk, vagy a nemzeti vonal, vagy a gazdasági lendület visz el bennünket, és hajlamosak vagyunk a másként gondolkodókat lenézni, vagy akár meg is gyűlölni, hiszen nem a mi érdekeink szerint gondolkodnak, tevékenykednek.

Éppen ezért a nép mindig választott magának egy királyt, egy tökéletesség felé törekvő harcost, aki se nem jobb, se nem bal oldalra húzott, hanem maga volt az arany középút, és maga volt az az ember aki rendet tudott rakni a szélsőségek között, vagy át tudta irányítani az energiát az egyik oldalról a másikra úgy, hogy az az egész népének jó legyen. Az igaz király Isten embere volt, és nem születési jog, vagy vér szerint szállt a korona a fejére, illetve nem bizonyos érdekcsoportok tették a fejére, hanem különleges megmérettetéseken kellett átesnie. Indiában például a Delhi nemzeti múzeumban ma is ki vannak állítva azok a tőrök, melyekkel a király jelöltnek le kellett győznie egy tigrist, hogy a trónra ülhessen. De hallottam olyan népcsoportról is, ahol a jelöltet egy hatalmas kőkoporsóba zárták, melynek a fedelét vagy 8 ember helyezte rá, és ha ki tudott jönni, akkor király lehetett.

Ezek a dolgok azonban a mai materialista, vagyis  “megveszem ami kell, vagyis fizetek és megkapom” gondolkodásmódú világban nem népszerű elképzelések. Pedig ha visszagondolunk a ma tanított honfoglalás is úgy nézett ki, hogy volt egy vezér, aki összefogta a pártokat, és kezelni tudta a különféle érdekeket, így volt erős a Magyar nemzet. Az ő dolga az volt, hogy mindenki érdekeit nézze, és ne csak azét az oldalét, aki hatalomra juttatta.

A Demokráciában ezzel ellentétben nincs középső párt, pedig, ha alapítani kéne, akkor a szélsőséges közép, vagyis nagyon arany középutas megoldás lenne az ami ki utat jelenthetne abból a politikai helyzetből ami ma van Magyarországon, és ami leginkább senkinek sem jó…

jobb és bal agyfélteke működése az önvédelem és harcművészetben. Horváth Ádám ninjutsu és jóga oktató

GYŰL-ÖLET és ÚT-ÁLLat

“A félelem rettegést szül, a rettegés gyűlöletet, az pedig erőszakot”

Éppen ezért nem szabad félni. A Bhagavad Gita ezen üzenete olyan bölcs, hogy még a Star Warsba is bekerült Yoda mester egyik monológjába.  Természetesen nem véletlenül. Az egyik, vagy másik oldalhoz való vonzódás tulajdon képpen kizárja a középre való törekvést, és örökké ellentéteket feszültséget fog teremteni az életünkben.

Most nem megyek bele az ŐsMagyar nyelv használatába, mert erről már írtam pár cikket, itt legyen elég annyi, hogy a szavak hang alakjai a fontosak, nem pedig az, hogy milyen jelekkel jegyezzük le őket. Ebből kifolyólag a Magyar nyelv pedig rendkívül ősi, és gyönyörű. Magában hordozza a legősibb tanok tanításait mind.

Ebből következően, pedig tényleg a FÉL ELEM félséget, vagyis az EGÉSZségünk elvesztését okozza hosszú távon, mely EGÉSZség elvesztésétől való FÉL ELEM, össze GYŰLik bennünk, és GYŰL ÖLET lesz belőle, mely vagy a mi halálunk, vagy rettegésünk tárgyainak halálát sürgeti. Hiszen a FÉL ELEM azt súgja leginkább, hogy pusztítsuk el azt amitől félünk, és nem kell többé éreznünk ezt az érzést.
De mielőtt a FÉL ELEMből GYŰL ÖLET lesz, előtte még ÚT ÁLLat lesz belőle. Vagyis amikor valamit utálunk, akkor az ÚTon ÁLLUNK, hiszen ez a szó ezt jelenti, hogy állni az úton. Mert amikor azt gondoljuk, hogy valami más miatt rossz nekünk, akkor nem a saját utunkon haladunk, hanem állunk. A másik amikor magunkat ÚT ÁLL juk és saját magunkat nem tudjuk SZER ETETNI. Tehát ha engedjük, hogy bármilyen nép, faj, eszme utálatot, gyűlöletet váltson ki belőlünk, akkor tudhatjuk, hogy megálltunk az úton.

Mivel pedig láthatjuk, hogy ebben aqz anyagi világban nincsen stagnálás, hiszen ha egy házat felépítenek, azonnal omlani kezd, így tudhatjuk, hogy mire út ÁLLATUNKból GYŰL ÖLET lesz, addigra már réges régen visszafelé haladunk attól az élettől, amilyet szerettünk volna magunknak.

Innentől fogva azt szoktam mondani, hogy menekülj onnan ahol az edző, valamelyik etnikumot hozza csak fel folyamatosan példának, mert meggyöngít téged. Egy szempontból beléd ülteti a félelmet, az útállatot, a gyűlöletet, és ez megmérgezi a szívedet, másfelől pedig hamis biztonság érzetet ültet beléd, amikor a saját bőrszíned között vagy. Az etnikai alapon irányuló szeretet, vagy gyűlölet egy hamis biztonság érzetet ad, és gyengévé tesz a saját fajtáddal szemben, így bár felkészülhetsz, hogy egy más és lenézett fajú ember szúr a késsel, lehet benned ilyen előítélet, de amikor majd a saját fajtád fog szúrni, akkor meg nagyra kerekedett szemekkel fogsz csodálkozni, hogy átvertek.

Azt is szoktam mondani, hogy nekem mindegy, hogy zsidó, cigány, arab, szkinhed, néger,  magyar, az öcsém, az apám, a gyerekem, vagy a saját anyám szúr a késsel. Ha szúr, akkor ki kell térnem, és kezelnem a helyzetet.

Nem Politika, hanem harcművészet!

A cím egy nagyon egyszerű harcművészeti elvet kíván takarni, mely olyan mértékben változtatja meg az életünket és gondolkodásunkat ha elkezdjük alkalmazni, hogy azt el sem tudjuk képzelni amíg úgy gondolkodunk, hogy jobb, vagy bal kezesek vagyunk, vagy épp a politikai irányzatokat igyekszünk jobb, vagy baloldalinak feltüntetni attól függően, hogy a nemzeti értékeket képviselik-e (Jobb oldal) vagy inkább a munkás kapitalista szemléletet prédikálják a népnek (Bal oldal)

Ha felmerül benned a kérdés, hogy miért is kéne megismerned egy harcművészeti elvet az életedben, hiszen te nem harcolsz, akkor itt mindjárt az elején szólnék neked, hogy nem csak harcolsz, hanem hazudsz is magadnak. Mert ebben a világban mindenki harcol valamivel, ha mással nem, hát a legbenső önmagával…

Előző életünkből hozzuk az oldalválasztást?

Ez egy a tudatosságunk hajnalától velünk lévő tudatalatti döntés, illetve vonzódás. Már életekkel, születésekkel ezelőtt kialakult bennünk, és nagyban jellemzi a gondolkodás módunkat, illetve azt, hogy miként viszonyulunk a világhoz. Amikor átvesszük az uralmat először a csecsemő testünk fölött, és felfogjuk, hogy az orrunk előtt mozgó két alkatrész az a mi kezünk, amit ha nagyon akarunk, irányítani is tudunk, már akkor is az előző életeinkben kialakított gondolkodásmód és valamelyik agyféltekémhez való nagyobb vonzódás dönti el, hogy jobb, avagy bal kézzel nyúlunk először a felénk lógatott édi-bédi, csörgő kramancok felé.

Jobb oldal, a testtel és annak őseivel való azonosulás.

A Politikában használt Jobb és Bal oldal egyébként bizonyosan nem véletlen, hiszen a jobb oldal képviseli a nemzeti öntudathoz való nagyobb ragaszkodást, vagyis az ősök tisztelete, azoknak a személyeknek és az általuk képviselt értékeknek a szem előtt tartása, amit azok az emberek képviselnek, akiken keresztül tulajdon képpen halhatatlan lelkünk hozzá jutott ehhez a testhez. Ráadásul a nagy többség jobb kézzel nyúl mindenhez, és szerintem ha létezne ilyen mérés, akkor a nemzeti hovatartozás is kb ugyan akkora %-ban lenne fontos a társadalom egyéneinek, mint amilyen a balkezesek aránya. De persze azt is izgalmas volna szerintem megvizsgálni, hogy a jobb illetve balkezesség mennyire függ össze azzal, hogy ki mennyire Nemzeti öntudatú… (De ha van ilyen kutatási eredmény, nyugodtan linkeld be a hozzászólásoknál.)

Na de nem a hova fogunk szavazni, vagy épp savazni attól függően, hogy milyen kezesek vagyunk című írás ez itt, hanem az, hogy cserélj oldalt, így ebbe az irányba mennénk tovább.

Harcművészeti szempontból sok irányzat elhanyagolja a jelentőségét annak, hogy egy-egy technikát mozdulatot, ne csak az ügyesebbik oldalra sajátítsunk el, hanem bizony ugyan olyan mértékben gyakoroljuk jobb és baloldalra is. A Küzdősporttá degradálódott irányzatoknál egyértelműen csak az egyik oldalt erőltetik, hiszen a manapság gyors eredményeket elérni kívánóknak sokkal fontosabb, hogy egy ellenfél ellen legyenek minél hatékonyabbak a ringben, ami egy szempontból érthető, hiszen ott a motiváció a kezdőknél főleg az, hogy le akarnak győzni másokat, és az oktatók is erre hegyezik ki a gyakorlást. De egy másik szempontból konkrét öngyilkosság, hiszen már a ringben is meg lesz lepve, ha fordított kezes ellenféllel találkozik, az utcán meg egyenesen hátrányos araszolgatva egyféle felállással küzdeni.

A Ninjutsu azt mondja, hogy ugyanolyan természetesen kell tudni harcolni, mintha sétálnánk, vagyis nem galoppozunk az egyik lábunkkal elöl, a másikkal meg hátul, hanem megyünk folyamatosan előre, mintha sétálnánk, és egyáltalán nem számít, hogy mikor melyik oldal van elöl, vagy hátul, mert térben gondolkodunk 3Dimenzióban és több ellenfél ellen, nem csak egy ellenfél ellen 2Dimenzióban.

Egy oldalra tudni valamit azt jelenti, hogy félig tudni.

Akkor viszont amikor valaki nem versenyzés miatt, küzdősport jelleggel, hanem harcművészeti mélységeiben próbál megismerni egy irányzatot (Harc=küzdelem éltre halálra) , mindig el szoktam csodálkozni, ha azt hallom, hogy csak az egyik oldalra gyakoroljuk a technikát, mert az az ügyesebbik keze és ő megelégszik azzal, ha az egyik oldalra meg tud csinálni egy mozdulatot. Ez természetesen nem irányzat függő, hanem az oktatótól függ főleg. Ha az oktató nem tartja fontosnak, hogy mind a két kézzel gyakoroltasson egy mozdulatot, elvet, technikát, katát, akkor az egészet meg ette a fene. Mert bár harcművészeti szempontból egy bemutatón, esetleg egy vizsgán szépen be lehet mutatni a jobbik oldalra jobban begyakorolt dolgokat. Ugyan úgy, ahogy a ringben is nagyobb esélyünk van, ha felállunk egyféle képpen, és minden figyelmünkkel, idegszálunkkal az ellenfélre koncentrálunk. Itt persze meg is tehetjük, hiszen nem kell aggódnunk, hogy valaki hátba szúr bennünket, hiszen a bírón kívül nem nagyon van más az adott területű zónában, ahol nem kell feltétlenül még arra sem figyelnünk, hogy hol a széle, mert a gumi kötelek vissza löknek bennünket a területre.

Élet Vs Edzőterem.

Az utcai küzdelem viszont, ahol az önvédelem az első számú szempont, ott nem ilyen egyértelmű, hogy mi fog következni. Nem olyan egyértelmű, hogy a támadó jobb, vagy balkézzel támad-e, nem olyan egyértelmű, hogy jobbra-tudunk-e kitérni ahogy begyakoroltuk, vagy balra, mert mindig vannak különféle tereptárgyak amik megakadályozhatják, hogy úgy dolgozzunk, ahogy azt „laboratóriumi” körülmények között megszoktuk. Vagy mondjuk egy vonaton, ahol szűk kis folyosók, meg ülések vannak mindenfelé, sokkal izgalmasabb a szituáció, hogy mit tudunk alkalmazni a megszerzett tudásból.

Tehát láthatjuk, hogy az egy oldalra való gyakorlásnak meg vannak azok a veszélyei, hogy amikor olyankor kell alkalmazni az így megszerzett tudást, amikor nem számítunk rá, akkor meg van annak a veszélye, hogy nem fog működni, mert az adott esetben bár a dolog működött volna, de épp a másik oldalra kellett volna csinálni.

Na de természetesen ez a bejegyzés nem a Ninjutsun kívüli más irányzatok leszólásáról szól, mert hála Istennek magam is ismerek és rendszeresen edzek is olyan Küzdősportot gyakorlókkal, akik fejlesztik mind a két oldalukat, sőt mindenféle harcművészetben ismerek olyan gyakorlókat, és oktatókat is akik mind a két oldalra gyakoroltatnak. Sőt, hogy akár a magam háza ellen is beszéljek a Ninjutsun belül is ismerek olyan gyakorlókat és oktatókat, akik nem tartják fontosnak a két oldal egyenlő szintű fejlesztését.

Élesben nincs jobb, meg bal, csak a pillanat.

Szerencsére olyan mesterektől tanulhattam, akik erre nagy hangsúlyt fektettek, és megértették velem, na meg némi valóságos környezetben szerzett tapasztalat is hozzásegített, hogy megértsem egy éles szituációban nincs jobb, meg baloldal, hanem egy gömb létezik körülöttünk, ami azt jelenti, hogy minden irányba figyelni kell, hiszen bárhonnan érkezhet a támadás. A Ninjutsu tradíciói természetesen az ősi időktől így tanítanak, hiszen 3 Szamuráj ryu 3 Ninjutsu ryu és a 3 közös Iskola az amit gyakorlunk. Régen nem volt kérdés, hogy minden oldalra gyakoroljanak valamit pusztakézzel mindig, fegyverrel meg pláne. Ez alól egyedül talán a másfél, illetve két kezes kard, a katana és barátai voltak kivételek, hiszen a kard forgatásánál a jobb kéz helyezkedik előre mindig, mert kard-kard elleni küzdelemben az első kezet könnyebb, meg érdemesebb is támadni, hiszen az az irányító kéz. A Jobb kézben pedig az a vér zubog, ami áthaladt az egész testen és nagyrészt már lecserélte az oxigén szállítmányát széndioxidra, aminek következményében sűrűbb, sötétebb, és sokkal könnyebben alvad meg.

Ez a gyakorlatban állítólag úgy néz ki, hogy míg ha levágják a bal kezedet (Ahol a szívből kilépő, friss pirosas oxigénnel teli vér áramlik) akkor kb. 2 perc alatt elvérzik az ember. Ha viszont a jobb kezedet vágják le, akkor akár még fél órán keresztül is élhetsz. (Ami nyilván nem sokkal hosszabb, de fél óra alatt, meg balkézzel még mindig több esélyünk lehet az elmenekülésre, vagy a győzelemre, mint két perc alatt.) Egyébként ez irányú tapasztalataim nincsenek az életből, hiszen nem vágták még le egyik kezemet sem, én sem vágtam le még senkiét, meg nem is ismerek olyat akivel ilyesmi történt volna, pláne, hogy még szívesen beszélgetett volna erről. Olyat meg akinek mind a kettőt levágták volna, pláne nem tudok, hiszen ez manapság nem divat, de ha meg mégis megtörténik, gondolom nem azzal fog foglalkozni, hogy melyik vérzik jobban. Így ez egy olyan információ, amit el kell fogadnunk az ősi idők ősi tanításaiból, de ha a keleti gyógyításokkal, illetve Kyusho-Jutsuval összehasonlítja az ember, akkor találhatunk olyan információt, ami alátámasztja ezt a tézist. (A Balkézben húzódik a Szív meridián például)

A Két oldalra való gyakorlás nagyban növeli a túlélési esélyeket!

Persze ettől függetlenül a Ninjutsun belül, gyakoroljuk bal kézzel is a kard forgatást, hiszen egy olyan világban ahol mindenki jobb kézzel küzd, egy hirtelen kézváltás elég komoly meglepetést tud okozni az ellenfélnek, amit a Ninjutsu szerencsére elég fontosnak tart a túlélés szempontjából.

Visszatérve eredeti témánkhoz, ez az egyik és talán legfőbb ok, amiért érdemes mind a két kezünkkel gyakorolni mind a két oldalra mindig mindent. Én speciel abban hiszek, hogy mindent gyakoroljunk egyszer jobbra, aztán egyszer balra. Persze az egyik oldalra nem fog olyan jól, menni, sőt ha új technikát tanulunk, akkor könnyen érhet bennünket kudarc élmény, hiszen elsőre nem biztos, hogy meg tudunk csinálni valamit. De ez az a mentalítás amit elsőként le kell győznünk magunkban. (Ezért is mondjuk, hogy elsősorban saját Magunkat kell legyőzni, nem az ellenfelet.)

Mert ha minden áron meg akarjuk mutatni az edző partnerünknek, hogy  mi is milyen ügyesek vagyunk, illetve ha ő sokkal ügyesebb nálunk, akkor semmi képpen nem akarunk elmaradni mögötte, hiszen akkor be kéne ismernünk, hogy tanulhatunk tőle. Vagy ha az edzőbácsinak is szeretnénk megmutatni, hogy bizony mi vagyunk a legtehetségesebb tanítványai, akkor könnyen esünk abba a hibába, hogy csak a látvány végett megelégszünk azzal, hogy az egyik oldalra gyakorlunk és tanulunk meg egy dolgot.

Ami ahogy fentebb említettem amíg az adott irányzatra jellemző laboratóriumi környezetben kell alkalmaznunk, rendben is van, de abban a pillanatban mihelyst élesben az utcán kell valamit kezdenünk egy váratlan helyzetben, már nem biztos, hogy olyan hatékony. Nem beszélve arról, hogy nem fejlődik a tudatunk a megfelelően.

A Két oldalra való gyakorlás nagyban hozzá járul az egészségünk megőrzéséhez.

És akkor egy pár szót had említsek a Jógáról is, ahol szintén illik mindent minden irányba csinálni. Ezt főleg azok tapasztalhatják meg akik gyakorolják valamely irányzat tanításait, de nagyon fontos, hogy a valódi jógában nem ér véget a jóga óra, ugyan úgy ahogy a valódi harcművészetben sincs vége az edzésnek akkor amikor elhagyjuk a gyakorló termet. A legfontosabb mindig, hogy haza vigyünk valamit a tanultakból és a saját életünkben alkalmazzuk a sima hétköznapokban ezeket az elveket, hogy valódi fejlődést érhessünk el, és ne csak karcsúbbak, formásabbak, meg hajlékonyabbak legyünk, hanem legbelül is fejlődjünk minden irányba…

A tudatosság fejlesztése:

Mert bizony van egy jobb, és egy bal agyféltekénk. Az egyik a dobozos, a másik az individuális agyunk. Egyszerűbben kifelyezve az egyik a dobozos, a másik meg a megérzős. Még egyszerűbben, az egyik a férfi, a másik meg a női gondolkodás módot képviseli bennünk. Keletiesen, vagy spirituálisan mondva ez a ying és a yang egyféle megnyilvánulása, és megtapasztalásának lehetősége bennünk.

A tudatosságunk fejlődésének sarkalatos pontja a berögződött mozdulatok, a megszokások feletti tudatosság kivitelezése. Ez a túlélés szempontjából harcművészeti szinten azt jelenti, hogy el kell jutnunk minden elvvel, katával, mozdulattal, technikával arra a szintre, gyakorlás szempontjából minden képpen, hogy a partnerünk nem jelzi melyik kezével fog ütni, vagyis nekünk kell akkor és ott ütés közben a megfelelően mozdulni és dönteni, hogy melyik oldalt választjuk. Csak ez a fajta gyakorlás, illetve az ebbe az irányba való haladás képes megadni azt a fajta gondolkodás módot, hogy valódi harci értéket jelentsen az életünkben egy-egy küzdősport, harcművészet, vagy önvédelmi irányzat gyakorlása.

Női aggyal, férfi aggyal? Ying-Yang?

De mondok egy sokkal populárisabb megfogalmazást. Mert ez mindennel így van. Tehát bármit csináljunk, mindent tudunk jobb, illetve bal kézzel is csinálni. Csak nagyon ritkán vagyunk hajlandóak arra, hogy átéljük még egyszer azt a bénázást, amit mondjuk átéltünk akkor amikor elkezdtünk az egyik kezünkkel írni tanulni. Na persze az írás az egy összetettebb feladat, így ezt csak akkor kezdjük el fejleszteni, ha tényleg van rá időnk.

Mert a harmóniát az életünk minden területén, csak akkor leszünk képesek elsajátítani, ha a nemünktől függetlenül rendben van bennünk a férfi és a nő is. vagyis a ying és a yang is hasonló mértékben jelen van mind a gondolkodásunkban, mind a viselkedésünkben. Ami persze nem azt jelenti, hogy a fiúk húzzanak szoknyát, a lányok meg váll dobálva kezdjenek el járni. Hanem épp ellenkezőleg. Minél jobban megismerjük a másik nemet, annál jobban van lehetőségünk magunkkal harmóniába kerülni, és ezt kiterjeszteni az életünk minden területére.

Ha nincs bennünk as harmónia, mert nem ismerjük a másik nemet, nem leszünk képesek kialakítani harmonikus párkapcsolatot sem, és az ebből fakadó frusztrációnkat gyakran irányítjuk más fajok, népek, nemzetek, vagy másik focicsapatok drukkolói ellen.

Hogy néz ez ki a gyakorlatban?

Első körben érdemes elkezdenünk a jól begyakorolt rutin mozdulatokat kipróbálni másik oldallal is. Például próbáld ki milyen a másik kezeddel:

  • fogatmosni (Óvatosan, nehogy felsértsd az ínyedet.)
  • enni (Azért tegyél a tányér alá, meg az öledbe is valami kendőt amit nem sajnálsz.)
  • elővenni a kulcsot és kinyitni az ajtót (Csak ha nem sietsz nagyon. )
  • kitörölni a fenekedet (ez mondjuk izgalmas, szóval mindenképpen legyen kézmosási lehetőség a közelben amikor ezt gyakorlod.)

Természetesen ez csak a jéghegy csúcsa, hogy mit kezdesz el a hétköznapi életedben gyakorolni a másik oldallal. (Ha vannak még ötleteid, nyugodtan írd be a hozzászólásoknál.)

Ami fontos, hogy a jobb oldal tanítja a balt, és a bal is tanítja a jobbot. Ezek természetesen olyan dolgok, amiket az egyik kézzel már rutinná fejlesztettünk, míg a másikkal sosem csináltunk, de ettől függetlenül, ha elkezdjük a gyengébbik kezünkkel is gyakorolni őket, sokkal jobban fog menni a másik kézzel is.

Új mozdulatoknál, technikáknál az egyik kezünkkel jobban fog menni, mint a másikkal, de lesznek olyan részei a dolognak, ami az ügyetlenebb kezünkkel fog jobban össze jönni mint a másikkal. De ezt a gyönyört csak akkor tudjuk meg tapasztalni, ha hajlandóak vagyunk bevállalni azt a kényelmetlenséget, amit az ügyetlenebb kéz okoz nekünk.

Egy egyszerű oldalcserétől, olyan szinteken változik meg a gondolkodás módunk, hogy az szinte csodába illő. ezt persze csak azok tudják akik már kipróbálták. A hatás viszont nem azonnali, hanem folyamatos.

Milyen hatása van a kétoldalas gyakorlásnak?

 

  • Sokkal jobban foglyuk észrevenni az életünkben a lehetőségeket
  • Harmóniába kerülünk önmagunkkal, mert megismerjük a gyengébb oldalunkat is.
  • Önbizalmunk jelentősen felerősödik, hiszen a leggyengébb részünk is sokkal erősebbé válik a gyakorlástól.
  • A reakció idő sokkal rövidebb lesz, hiszen az agynak nem kell helyezkedésen dolgoznia, hogy a begyakorolt oldalra fogadja a támadást, hanem bármikor bármilyen irányba fog tudni mozdulni.
  • Sokkal jobban és kiegyensúlyozottabban tudunk döntéseket meghozni amikor választani kell
  • Olyan dolgokat veszünk észre amiket eddig nem. Olyan helyeken ahová eddig nem is figyeltünk.
  • Sokszor találhatunk régi megoldatlan problémáinkra megoldást, hiszen csak a másik irányba kell indulni nem arra, amerre mentünk volna alapból.
  • Természetesen kapcsolatainkban is harmonizálódni fognak, hiszen sokkal megértőbbek leszünk másokkal, mert nagyban nő az együtt érző képességünk.
  • Alázatosabbak leszünk, hiszen be látjuk rövid időn belül, hogy bizony hibázni nem is olyan nehéz.

Az egyik oldalunk tanít, a másik tanul, és amikor cserélünk, akkor mindez fordítva történik. Ha nem harcművészeti irányban mozogsz, akkor is érdemes kipróbálni a két agyféltekés munkát és csereberét a kettő között, hiszen ezek nem harcművészeti elvek, csak azokon keresztül írtam le, mert ezt a nyelvet talán jobban beszélem a többinél. Ezek az elvek az élet minden területén megállják a helyüket. Persze vannak veszélyei is, hiszen ha villámkezű szakács vagy, és szinte reszeled a késsel az uborkát, olyan gyorsan szeleteled, akkor azért arról tudjál, hogy a másikkal nem fog így menni és vigyázz, hogy meg ne vágd magad. (Na meg persze ki-ki mivel foglalkozik, ezt érdemes szem előtt tartani.)

Sok Szeretettel Horváth Ádám Ninjutsu és ZenDoin Jóga oktató

HA TETSZETT, VAGY HASZNOSNAK TALÁLOD, OSZD MEG AZ ISMERŐSEIDDEL!

Az eredeti cikket 2013ban írtam a blogomba.

, , , , , , , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Hogyan viszonyul a Ninjutsu Önvédelem más irányzatokhoz?

Az őt elem és a harcművészetek Nemzeti Ninjutsu Önvédelem

Miért és kik gondolják, hogy a ninjutsu egy más harcművészetekből össze állított önvédelmi rendszer? A választ természetesen általában elintézem annyival, hogy mert nem tudnak eleget, vagy mert átverték őket, vagy egészen egyszerűen soha nem találkoztak még senkivel aki ismerte volna a ninjutsut valójában. Így csak a saját elképzeléseiket és sztereotípiáikat voltak képesek bele látni valamibe.

Az elefántos történet

Egyszer négy ember találkozott egy elefánttal. Mind közel mentek hozzá, mert vakok voltak, és így nem látták az elefántot a szemükkel, hanem csak a kezükkel voltak képesek érzékelni őt.

Az első az elefánt ormányát fogta meg, és azt mondta, hogy az elefánt olyan mint egy cső.

A második az elefánt lábait fogta meg, és azt mondta, hogy az elefánt olyan mint egy oszlop.

A harmadik az elefánt testét fogta meg, és azt mondta, hogy az elefánt olyan mint egy fal.

A negyedik pedig az elefánt farkát fogta meg, és azt mondta, hogy az elefánt olyan mint egy seprű.

Igazából azonban egyikük sem érzékelte az elefántot teljes valójában, mert érzékelésük és ebből fakadóan megértésük is korlátolt volt. A történtet persze lehetne folytatni, és körbemehetne mindegyik és végig tapogathatnák az elefántot körbe, ha lenne hozzá idejük és türelmük. De általában az emberek nem elég türelmesek és kitartóak ahhoz, hogy megismerjenek valamit teljes mélységében.

Aztán ez után ez a négy vak ember elmehet a világ négy tája felé, és mindegyik elkezdi tanítani amit az elefántról tud. Aztán az ő tanítványaik találkoznak egy idő után és összevesznek azon, hogy milyen is az elefánt.

Természetesen a fenti történet nem csak a harcművészetekre igaz, hanem mindenre a világon. Isten megismerésére ugyan úgy mint az életünk céljának a felismerésére.

A Ninjutsu Elefánt

A ninjutsu, úgy mint ebben a történetben az elefánthoz hasonlatos. Akár tetszik, akár nem, sajnos ez nem egy pár hónap alatt tökéletesen megismerhető stílus. Ettől függetlenül persze emberek már 2-hónap, vagy 2 év gyakorlás után képesek következtetéseket levonni és tényeket megállapítani arról, hogy milyen is a Ninjutsu. A magam részéről 1998 óta gyakorolom ezt a harcművészetet, és biztosan mondhatom, hogy ennyi idő arra volt elég, hogy rájöjjek, mekkora végtelen nagyságú dolgot is találtam. Más harcművészek és harcművészetek megismerésével, pedig szembesülök azzal a ténnyel, hogy a ninjutsu mennyire átfogó és túlélés központú hozzá állást tanít az életről, minden más irányzatot megismertetve ezálltal gyakorlójával.

Teremtés elmélet föld, víz,tűz, levegő, éter.

Kezdjük az elején mindjárt, azzal, hogy miből épül fel a világunk, és ez hogyan nyilvánul meg a különböző önvédelmi, és harcművészeti irányzatokban. Az összes Keleti nézőpont szerint ez a világ 5 elemből épül fel. Föld, víz, tűz, levegő, éter. Ezek az elemek alkotják a durva fizikai világot, amit tapasztalunk a durva érzék szerveinkkel.

Ez a tudás gyakran hiányzik nem csak  harcművészeten belül, de még a ninjutsun belül sem tanítják csak nagyon kevés dojoban. Nem azért mert nem ismerik, hanem egészen egyszerűen nem akarják megérteni ennek a fontosságát, és nem akarnak tanulni olyan emberektől akik ismerik ezeket a titkokat, mert jól el vannak a rangjaikkal és fokozataikkal amiket szintén olyanoktól kapnak akik nem foglalkoznak ennek a mélységeivel.

ÉTER: Az éter az első elem ami megjelenik a durva fizikai világból. Tulajdonsága a hang, és a fül tartozik hozzá mint érzékszerv.
LEVEGŐ: A levegő az éterből nyilvánul meg. Tulajdonsága az érintés, és a bőr tartozik hozzá mint érzékszerv.
TŰZ: A tűz a levegőből lesz. Tulajdonsága a forma, és a szem tartozik hozzá mint érzékszerv.
VÍZ: A víz a tűzből lesz. Tulajdonsága az íz, és a nyelv az érzék szerve.
FÖLD: A föld a vízből lesz. tulajdonsága az illet, és az orr tartozik hozzá érzékszervként.

Mindegyik elem magában hordozza az előző elemek tulajdonságát is:

ÉTER: hang,
LEVEGŐ: hang, érintés,
TŰZ: hang, érintés, forma,
VÍZ: hang, érintés, forma, íz,
FÖLD: hang, érintés, forma, íz, illat.

Éppen ezért azt mondjuk, hogy a föld a legdurvább fizikai elem, hiszen ez rendelkezik a legtöbb tulajdonsággal, és így lesznek egyre finomabbak az elemek tőle elindulva. Na de mi köze van ennek a harcművészetekhez és legfőképp a ninjutsuhoz?

Az öt elem Katája a Go Gyo no Kata

A legtöbb rendszerben meg irányzatban ma már szinte büszkék rá az emberek, hogy náluk nincsenek forma gyakorlatok. A véleményem szerint a formagyakorlat nélküli rendszerek elsajátíthatatlanok egy kezdő számára. Hiszen nagyon magas szinten minden valamire való harcművészet formák és gyakorlatok nélküli. De azok a rendszerek melyek így hirdetik magukat egészen egyszerűen nem is akarják megtanítani az embereknek a harcossá válás művészetét, hanem azt a jól hangzó ígéretet teszik csak meg, hogy nagyon gyorsan a legmagasabb szintjét tanulhatod meg a harcművészeteknek és ettől legyőzhetetlen harcos leszel.

A Ninjutsu filozófiája arra épül, hogy jobb mindig megadni a tiszteletet az ellenfélnek és azt gondolni, hogy sokkal erősebb, gyorsabb és képzettebb is nálunk, ráadásul nem is egyedül van, hanem csoportosan. Az első pillanattól több ellenfeles küzdelemre készülünk, a versenysporttá degradálódott irányzatokkal szemben.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek az irányzatok ne hordoznának magukban tudást, vagy ne érnének semmit, hiszen működhetnek is. ez csupán annyit jelent, hogy elveszítették a valódi harc, az élet halál küzdelem mélységeiket, és csupán a bizonyos szabályok szerint legyőzni az ellenfelet motivációig sekélyesedtek.

A ninjutsu magában hordozza az összes elemhez tartozó mozgás stílust. Vagyis akik azt mondják, hogy a ninjutsu más harcművészetekből áll, azoknak részben igazuk van, hiszen sok hasonló technika van. De igazából nem a ninjutsu áll más harcművészetekből, hanem a más harcművészetek a Ninjutsu egyes tovább fejlesztet, vagy éppen lebutított ágai.
A Go gyo no kata, egy sok-sok ezer éves forma gyakorlat, amelyen keresztül megérthetjük ezt. Külön van benne egy-egy mozdulat sor a földnek (chi-no-kata) víznek (sui-no-kata) tűznek (ka-no-kata) szélnek (fu-no-kata) éternek (ku-no-kata).

Mivel minden ember más és más, így minden ember más testalkat, és másik irányzat jön be neki. Hiszen amikor a harcművészetekből ki vették azt amiért létre hozták őket, hogy öljenek velük, és csupán hobbivá, vagy test edző módszerré silányultak, akkor természetes volt, hogy a hasonlóan gondolkodó emberek hasonló mozgást akartak együtt gyakorolni. Így kialakultak a különféle ma ismert irányzatok, melyek mind-mind leginkább egyféle elemre specializálódnak, ráadásul a legtöbb esetben úgy, hogy nem is tudatosak róla.

Melyik harcművészet melyik elemhez tartozik?

FÖLD: Én vagyok a szikla. Elmozdíthatatlan, szilárd vagyok, leperegnek rólam a dolgok, lepattan rólam minden. Ha mozdulok, mindent magam alá gyűrök, mindent letarolok. Ez a gyengém is, hiszen nem tudok mihez kezdeni azzal ami nem jön a közelembe.

(pl: Sumo, Judo, Thaibox, Brazil Jiujitsu)

VÍZ: Én vagyok az óceán. Mindenhová befolyok, tudok spriccelni, és hömpölyögni is, kimosom amit ki lehet, amit nem, azt elhordom. Bármilyen formát fel tudok venni, minden edényt kitöltök, rendkívül alkalmazkodó vagyok. Ez a gyengém is, hiszen olyan helyekre is be folyok, ahol rabul ejthetnek.
(pl: Kung-fu, JetKunDo, Jiu-Jitsu)

TŰZ: Én vagyok a láng. Mindent azonnal pusztítani kezdek ahogy hozzám ér. Semmit sem hagyok hidegen, ami a közelembe kerül, azt egyből megszerzem és égek rajta keresztül, még nagyobbá még erősebbé válok tőle. Ez a gyöngém is, hiszen ha túl nagy lángra lobbanok, felemésztek mindent magam körül, és amikor már nincs amit égethetnék, felemésztem magamat is.
(pl: Karate, Kempo, Taekwondo, Kravmaga, Kali, )

SZÉL: Én vagyok az orkán. Elsodrok bármit amibe bele kapaszkodok, vagy ami belém akad. Folyamatosan megállás nélkül süvítek, és hatalmas területeket vagyok képes lefedni. Ez a gyengém is, hiszen hely igényesek a mozdulataim.
(pl: Aikido, Capoeira)

ÉTER: Én vagyok, az űr, a hatalmas tér. Bennem helyezkedik el minden ami létező. Bennem állnak a hegyek, bennem morajlik a tenger, bennem pusztít a láng, bennem tombol a tornádó. (ninjutsu)

(Az egyes rendszerek persze nem feketén-fehéren képviselnek egy-egy elemet, hanem sokban függ az oktató vagy gyakorló habitusától is, hogy mi hova tartozik, ez csak a fő irányvonal és a leginkább nagy átlagra jellemző mozgás kutúra. Például a Taiboxot írhattam volna a tűzhöz is, mert abból is van benne elég gyakran és nem is kevés.)

Természetesen a Ninjutsunak ez csak a durva fizikai szinten megnyilvánuló aspektusa, hiszen létezik még ebben a világban 3 finom fizikai elem is, az elme, intelligencia, és hamis egó, melyeket elég rendesen használjuk harc közben, hiszen ezeknek az elemeknek a mozgósítása kerül a legkevesebb energiába. Valamint van egy hatodik érzékszerv is, mely magában hordozza mind az öt elem érzékszerveinek a dolgait, de most ez a cikk nem ebben a témában boncolgat.

A ninjutsuban 9 iskola maradt fent mára leginkább, és ezeknek a mentalitása, és mozgás kultúrája pontosan képviseli az egyes elemek sajátosságait. Sőt a kombinációkat is. Ráadásul mind a 9 iskola valódi élet-halál küzdelmekben, vagyis csatatéri, közelharci iskola. Így megőrizte a túlélés központú gondolkodás módot, és azt így is adja tovább. Ezért van, hogy el jön bárki-bármilyen irányzatból egy ninjutsu edzésre, és úgy tűnhet számára, hogy a ninjutsuban nagyon sok van az ő harcművészetéből. És természetesen ez a normális látásmód is, hiszen mindenki ahhoz viszonyít mindent amit ismer. Az igazság viszont az, hogy épp fordítva van, és az általa ismert rendszer az ami specializálódott a harc egy bizonyos szintjére, és a ninjutsu átfogó ismeret anyaggal képes rávilágítani és kiegészíteni bármilyen más rendszert.

Az egyes elemek, nem szinteket jelentenek, így egyik sem magasabb vagy alacsonyabb rendű a másiknál, ahogy az éjszaka sem kevesebb vagy több a nappalnál, vagy a férfi sem értékesebb a nőnél, vagy ahogyan egyik faj sem magasabb rendű a másiknál csupán abból kifolyólag, hogy milyen színű a bőre valakinek. Hanem ezek így együtt egészben alkotják a nagy egészet, hiszen a harcot nem a harcos választja, mert az maga az ismeretlen. Nem tudjuk, hol, mikor, milyen körülmények között, hány ellenfél ellen, milyen fegyverekkel kell majd helyt állnunk, így igazából a ninjutsu az ehhez az ismeretlenhez való alkalmazkodást és kreatív probléma megoldást tanítja, aminek az egyes elemek csak az alkotó részei.

Akkor most a ninjutsu magasabb rendű minden más harcművészetnél?

Nem egészen erről szól ez a cikk. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy melyik irányzat számára a leginkább az ami megadja amire szüksége van. Minden irányzatnak megvannak a gyengéi, és erősségei.

A ninjutsu abból indul ki, hogy éles küzdelemben a gyengébb tudatú ember megpróbálja átvenni az ellenfél stílusát. Akit már vertek meg, az tudhatja, hogy leginkább azért történik ilyesmi, mert feláll egy erős egóval rendelkező boxoló vele szemben, aki tudat alatt rá kényszeríti az egóját, az akaratát, és a büszkeség nem engedi a gyengébbet, az indulatból harcolót, hogy úgy küzdjön ahogy tud, és megpróbál boxolóbb lenni a boxolónál. Természetesen mivel a boxoló egész életében boxolt, így esélye sincs ellene. De ha esetleg tökön rúgta volna, akkor arra nem számított volna a boxoló.

A ninjutsu harci filozófiája az, hogy minden rendszer a saját rendszerén belüliekkel edz és gyakorol, hiszen az emberek is olyan dolgokkal szeretnek foglalkozni amit ismernek, ami hasonlít hozzájuk. Ezért az aikidós az aikidóssal edz, a karatés meg a karatéssal leginkább. Vagyis a szél szélebb akar lenni a szélnél, a tűz, pedig tűzebb a tűznél. És amikor éppen egymás ellen kell küzdeniük, akkor dől csak el, hogy melyik elem erősebb annyival a másiknál, hogy lenyomja azt. Pl ha kevés a szél, akkor attól a tűz, csak erősebb lesz. De ha nagyon erős a szél, akkor kioltja a tüzet, ha az nem túl nagy stb…

A Ninjutsu szemlélet módja ezzel szemben az, hogy soha ne akarj tűzebb lenni a tűznél, vagy földebb a földnél, stb… hanem mindig a megfelelő ellentétes elemet használd, vagy a megfelelő ellentétes elemek kombinációját.

Például a tűz ellen jó a víz, és a föld. De a legjobb a vizes föld, vagyis a sár, azaz agyag, hiszen az csak még keményebb lesz a tűztől. Az elemek kombinációja, vagy sorrendben való váltogatása nem kezdő szint, és mielőtt ebbe az irányba folytatná az ember a tanulmányait érdemes az alapokat elsajátítani.

(Légyszíves ne írj levelet, hozzászólást, meg hívj fel, hogy te ezt meg ezt szeretnéd és ezzel meg ezzel az elemmel kombinálni, mert sajnos nem tudok neked segíteni. Egy féle képen tudod ezeket a dolgokat megérteni és elsajátítani, ha fogod magad és eljössz edzésre, majd megtanulod sok-sok gyakorlással. Ez a téma nem csupán a 4 hónapos Ninjutsu önvédelem tanfolyam témája. Leginkább a speciális képzéseinken és a haladó edzéseken gyakoroljuk ezeket. Ezért is ismerik kevesen ezt a részét a Ninjutsu tudásának.)

Természetesen a fentebb leírt besorolások elemek szerint csak a nagy átlagra vonatkoznak, hiszen léteznek irányzatokon belül is olyan nagyszerű tanítók, akik ismerik ezeket a titkokat, sőt tanítják is őket. Amikor viszont valaki csak egy elemet gyakorol és sajátít el, akkor nagyon kicsi rálátása van ezekre a dolgokra, pláne ha a tanítója még be is fanatizálta, hogy ő és az általa gyakorolt irányzat a legjobb.

Tehát az, hogy egyesek a ninjutsut más irányzatokhoz hasonlítják, és meglátják benne a saját maguk által használt technikákat, teljesen természetes dolog. De nem azért van ez, mert a ninjutsu kivett az ő rendszerükből a technikát, hanem éppen fordítva. A más rendszerek specializálódtak a különféle elemek és különféle mozgásformák bizonyos anyagaira. A ninjutsu csupán megőrizte a sok színűségét és nem volt hajlandó a rengeteg üldözés, és támadás ellenére sem küzdősporttá degradálódni. Így megmaradt benne a harc, mint élet-halál küzdelem szemlélete és nem veszítette el a fent leírt gondolkodás módot, ami meggyőződésem, hogy valaha az összes valamire való és csatatereken fennmaradt irányzatnak a része volt.

Szeretettel:
Horváth Ádám Ninjutsu és jóga oktató.

Ha szeretnéd megismerni ezeket a dolgokat, és nem félsz attól, hogy egy teljesen más szemléletet kapsz mint amit eddig gondoltál a harcról, a harcművészetről, akkor jelentkezz a szeptemberben induló Teljesen Kezdő Ninjutsu Önvédelmi Csoportjainkba:

Ninjutsu Önvédelem – Felnőtteknek

Ninjutsu NŐI Önvédelem – Hölgyeknek

 

NEM ÉLSZ BUDAPESTEN?

Vegyél részt a szeptemberben induló kísérleti online képzésünkön. A terveink szerint online, élőben fogjuk közvetíteni az edzéseket, te pedig otthon, vagy valahol ahol van kijelző, hangfal, meg internet kapcsolat velünk tudsz edzeni a barátaiddal, társaiddal. Ráadásul ha kérdésed van, azonnal fel is tudod tenni, és mintha csak egy ablakon keresztül, de megmutatjuk mi a válasz.
A kísérlet a Nemzeti Önvédelem fedőnevet kapta, és egyenlőre egy facebook csoportban beszélgetünk róla és együtt közösen tervezzük, alakítjuk!

Csatlakozz a Nemzeti Önvédelem Csoporthoz.

 

, , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Önvédelem Vs. Küzdősport Vs Harcművészet, avagy az ezen az úton terjedő 10 leggyakoribb betegség:

Önvédelmet, küzdősportot, vagy harcművészetet tanuljak, ha szeretném megvédeni magam?

Annyi mindent mondanak és tanítanak önvédelem címén manapság, hogy elég nehéz kiválasztani mi az ami valóban működő képes, és mi az ami nem. Sokféle a stílus, rengeteg a “mester” egyre több az iskola. Vannak köztük valóban olyanok amiket érdemes tanulni, és vannak olyanok amikre azoknak van szüksége, akik nem akarnak túl nagy áldozatot hozni, de kell az önbizalmuknak, hogy “Lejártam edzésre és tanultam pár fogást”. Ez stílustól és irányzattól teljesen független, hiszen mindenhol vannak olyanok akik tényleg arra tanítanak meg, hogy miként védd meg magad, meg vannak olyanok ahol nem.

önvédelem-küzdősport-harcművészet

Sokszor olvasni hallani ráadásul még az önvédelmet, küzdősportot és  harcművészetet megkülönböztető és egymással szembe állítani próbáló publikációkat. De igazából az érettség, a motiváció és a tudás különböző szintjeiről van szó, amit azok akik nem akarják megfizetni az önvédelem és a harcművészet valódi árát, soha nem fognak megérteni.

Önvédelem-Küzdősport-Harcművészet?

  1. Mert az önvédelem nem más, mint amivel minden kezdődik, hiszen majdnem mindenki azért kezd el edzeni, hogy meg tudja védeni magát.
  2. Aztán amikor már eddz egy ideje és szert tett némi tudásra (alapok, ütések, rúgások, esések, gurulások), akkor fellángol az érzés, hogy szeretné megtudni mennyivel lett erősebb, keményebb, mint amikor elkezdte, és hirtelen lehetőséget, visszaigazolást kezd keresni, és erre a különféle küzdősportok tökéletes lehetőséget adnak.
  3. Majd amikor kiverekedte, magát és rá jön, vagy megérti, hogy nem sok értelme volt szétrúgatnia magát, vagy neki nem sok értelme volt szétvernie másokat, akkor elkezdi a mélyebb lényeget és értelmet keresni a dolgok mögött, így válik egy valódi harcművésszé.

A veszélyes mindig az, amikor:

  • Valaki alapból harcművészetet tanít csak, és aki tanulni akar tőle, az “harcművészetet” kaphat  anélkül, hogy az elején kezdené, az önvédelemmel, aztán a küzdő-sporttal, majd a harcművészettel. Ilyenkor a filozófia és a technikák, mert ki marad belőlük a tapasztalat, mondjuk úgy, hogy egyfajta harcbűvészetté, vagy harci szentimentalizmussá degradálódnak.
  • Amikor valaki csak a küzdősportot kezdi el tanulni, de ki marad belőle az első lépés az ÖNvédelem, vagyis nem tanul meg esni, meg kelni, állni, járni, gondolkodni, lélegezni, mert az oktatója “nem tartja fontosnak, hiszen a ringben a bíró úgy is lefújja a szabályrendszer szerint, ha valaki le kerül a földre, úgyhogy ez nem olyan fontos”. A Harcművészeket, meg bűvészeknek és tapasztalat nélküli balerináknak gondolja, mert a filozófiát sem sajátítja el, vagy gyakorolja, hiszen “abban majd fejlődik mindenki maga, meg arra majd az élet tanít meg”.
  • A harmadik pedig az önvédelmi gyorstalpalók, ahol hirdetve vannak a 3-4-10 alkalmas önvédelmi tréningek, azzal az ígérettel, hogy ennyi idő alatt megtanulhatod megvédeni magadat. Az ilyen helyek és oktatók mindent tanítanak neked, csak önvédelmet nem. 3-4, vagy 10 alkalom arra sem elég, hogy belekóstoljál abba, hogy milyen is ez a világ, hiszen amint bele lendülnél, már vége is a tanfolyamnak, ahol gyorsan átvettél “minden” szituációt, de megtanulnod és begyakorolnod nem sikerült, így valszeg végre hajtanod sem érdemes megpróbálni egy valódi szituációban. (Ugyan ide tartoznak a mindenféle előképzettséget nem igénylő 2-3 hónapos, meg négy hétvégés Önvlédelem oktatói programok…)

Természetesen minden irányzatban, önvédelemben-küzdősportban-harcművészetben meg vannak a jó oktatók, akik ismerik és tanítják is mind a 3 szintet, meg vannak azok is, akik csak az egójukat fényesítik, hogy tündökölhessenek egy harci tanító szerepében, megkapva így a tiszteletet attól a kis magtól, akik csodálják, és követik őket. Én magam is találkoztam már nem egy olyan küzdősport edzővel, aki azt is tanítja, hogy miként kell felkelni gyorsan, ha elesel, meg milyen úgy ütni, ha nincs bandázs, meg kesztyű a kezeden, Valamint olyan harcművészet oktatókkal is volt szerencsém találkozni, akik bár azt az elvet vallják, hogy nincs szükség a harcra és a verekedésre, sőt el kell kerülni azt ahol csak lehet, de tisztában vannak vele, hogy az edzéshez, gyakorláshoz, igen  is szükség van rá… (Na meg az ellenkezője is előfordul, sőt igazából mindegyikből az ellenkezője van sokkal többen, és csak kevesen értik a lényeget.)

Összegyűjtöttem néhány pontot, ami alapján könnyebben választhatod ki, hogy milyen irányzatot, hol és mikor kezdj el tanulni, illetve mik azok a szempontok, amiknek a hiányában nagy valószínűség szerint nem fogod megtanulni megvédeni magad:

1. A Harcművész / Mester egó:

A fekete öv, vagy oktatói fokozat megszerzésének első próbája a büszkeség csapdája, amit innentől fogva folyamatosan kezelni kell. Ez akkor alakul ki, amikor egy erős egóval megáldott ember eljut a harcművészetek ezen szintjére, és el hiszi, hogy megérkezett valahová és vannak akik alatta vannak, meg vannak akik felette. A harcművészeti elvekkel és keménységgel megtámogatott “Terminátor” egó le zárja a további fejlődés lehetőségét. Akik előszeretettel írják ki, hogy ők ilyen meg olyan mesterek, ők általában ebben a betegségben szenvednek.

A szerep néha teljesen elkülöníti a “Mestert” a hétköznapi halandóktól és sokszor  nem is képes normális emberi hangon és személyességgel kommunikálni másokkal. Bezár egy kaput, ahol érkezhetne ugyan úgy a tanítás, hiszen az utcán egy élet halál küzdelemben nem hogy szabályok, de rangok és fokozatok sincsenek. Ez azért veszélyes, mert nehezen fogad el visszajelzéseket, melyek egy valódi harcban, akár könnyen az életébe is kerülhetnek. Nem beszélve arról, hogy az ilyen mentalitással tovább adott tudás ugyan ilyen mentalitást és tudást fog eredményezni.

Ez az úgynevezett „Én már megérkeztem!” halálos vírusból fakad:  Hiszen egy mesternek már nincs mit tanulnia, ő kész és tökéletes és teljes. De ezzel és ezzel a gondolkodással be zárhatunk egy kaput, ami egész eddig jelentett valamit. Méghozzá a fejlődni akarás kapuját.

Ahol ezt tapasztalod, ott nem az örök változás misztériumát tanítják és gyakorolják, hanem a laboratóriumi körülmények közé szorított mozgás művészetet. Hiszen a harc maga a változás. Nem tudhatod, hogy hol, mikor, ki, vagy kik ellen kell majd harcolnod, ahogyan azt sem, hogy ők mennyire lesznek képzettek, vagy milyen lesz az időjárás. Az örök változás az amit ismer egy mester, és tudja, hogy annak a fényében ő bizony nem mester.

2. Nem tanítunk támadást mert…

Ahol ezt hallod, vagy mondja neked az oktató, ott mindent meg fogsz tanulni, csak megvédeni magadat nem. Szép-szép a nem bántunk senkit elv, sőt alapvető hozzá állás kell hogy legyen, hogy nem akarok harcolni, verekedni és bántani senkit. De amikor az élet úgy hozza, hogy oda kell állnod, akkor bizony, lehet, hogy támadnod kell védekezésként. Persze az önvédelem, és a saját testi épségünk megvédéséhez valóban nincs szükség támadásra, hiszen elég, ha ki tudunk térni, meg tudjuk érezni, el tudunk szaladni a támadás elől. De amikor ez mondjuk a párunk társaságában történik, vagy a gyermekeink körében, akkor már elég nehéz lesz jól kijönni a szituból. Hiszen a moziból hazafelé, ha mondjuk ki akarnak rabolni bennünket a szerelmesen andalgó mátkánkkal az oldalunkon, mert könnyű prédának tűnünk, akkor nem szaladhatunk el, hiszen lehet, hogy szívünk választottja nem tudja megvédeni magát úgy mint mi. És ugyan ez igaz a gyerekekkel, vagy csak egészen egyszerűen a gyengékkel kapcsolatban is.

Mert egyszerűen aki járatos bármilyen önvédelemben-küzdősportban-harcművészetben és valódi tudásra tett szert állhatatos munkával és gyakorlással, egy egészséges szemléletű edzőtől, az nem fog elmenni egy pár mellet szó nélkül amikor a hajánál fogva rángatja a fiú a lányt, vagy amikor néhányan körbe vesznek egy gyengébbet.

Nem, nem azt mondom, hogy hősködjél, vagy hősködést kell tanulnod. Csupán azt, hogy ha valóban harcművészetet, és önvédelmet tanulsz, akkor nem fogod elfordítani a fejedet és füled-farkad behúzva átsunnyogni a másik oldalra és annak örülni, hogy nem téged akarnak bántani, hanem legalább kihívod a rendőröket…

3. Nincs küzdelem, mert…

Vannak helyek, ahol különböző érvekkel meg van támogatva, hogy miért is nincs küzdelem, vagy miért nem gyakorolnak néha reálisan, rendes sebességgel, kicsit életszerűbben, mint a gyakorlás folyamán. Ez általában azokon a a helyeken van, ahol az oktató nem rendelkezik azzal a fajta magabiztossággal és tudással, hogy legalább a hozzá járóknál jobban tud verekedni.

Na meg persze így védi meg magát, hogy nehogy valamelyik tanítványa neki menjen tiszta erőből, indulatból, lendületből. Mert tudja, hogy hézagos tudása nem nagyon védené meg. Az ilyen helyen elég ritka, hogy olyan tudáshoz juthatsz aminek hasznát veszed az utcán, egy szabályok nélküli küzdelemben. Hiszen azon a helyen is valószínűleg azért nincs küzdelem, mert a küzdelem kiszámíthatatlan és ezt a kockázatot nem meri vállalni az oktató.

Egyébként érdemes megkérdezni az edzőt, hogy kellett-e már valaha verekednie, harcolnia életében, vagyis ütött-e már meg egyáltalán valakit a puszta öklével, mindenféle védőfelszerelés nélkül, úgy, hogy vállalnia kellett a következményeket. Mert ha még soha (Sajnos sok ilyen van) akkor nagyon sokszor fogalma sem lehet arról, amit tanítani szeretne. Hiszen mi ellen fog felkészíteni, ha még őt sem ütötték meg soha, meg ő sem ütött meg soha senkit, amikor az ütés egy alap támadás és nem nagyon van olyan szituáció, ahol nem fordul elő?

Természetesen egy oktató sem fogja neked bevallani, hogy verekedett-e már életében. de egy önvédelem oktató a tréningjein azért néha el-el mesél egy-egy történetet. Ha ez nincs, akkor gyanakodhatsz bátran.

4. Nem használhatod a klubbon kívül amit itt tanulsz:

Ez egy klasszikus. Akkor szokták mondani, ha amit tanítanak, annak valójában nagyon kicsi a valódi harci értéke. Egy igazi önvédelem-küzdősport-harcművészet oktató nem fogja azt mondani, hogy nem használhatod soha, mert tudja, hogy akkor semmi értelme megtanulnod. Ha nem tudja neked olyan szinten átadni a tudását, hogy megértsd, hogy mikor milyen körülmények között használhatod, és mikor nem, hanem egészen egyszerűen csak megtiltja, akkor valószínűleg ez azért van, mert nem akarja, hogy rá jöjj arra, hogy igazából amit kaptál tőle azzal nem sokra fogsz menni egy éles harcban ahol akár az életed is a tét lehet.

5. Önjelölt Önvédelem tanítók:

Egyre több a felkapott marketing szisztémákkal megtámogatott klub, ahol mindenféle “mesterek” tanítanak és állítják, hogy ez itt a leghatékonyabb rendszer. Persze nem biztos, hogy ez az ő hibájuk, hiszen rengeteg akárhonnan felbukkant nagyon magas fokozatú és önbizalmú “igen csak nagymesterrel találkozhatunk, akik gond nélkül adnak nekünk pénzért és némi csodálatért rangokat, fokozatokat. Sokszor akik tanítanak, ők már csak ezeknek az embereknek az áldozataik.

Ezek az iskolák általában nem a harcművészet valódi eszenciáját, vagyis kezdeti lépésnek az önvédelmet tanítják, hanem néhány látványos megoldást kínálnak néhány szerintük veszélyes szituációra. Ami persze akár még hatékony is lehet bizonyos esetekben. Csak az élet sokszor más, és rengeteg olyan dolgot kell elsajátítani a túléléshez, amire a Dojoban a Laboratóriumi körülmények között nem, de az utcán igen is szükséged lesz. Pl: Csúszós-Kemény talaj (Az utcán nincs tatami), Több ellenfél (Naná, majd egyedül lesz nem?) Fegyveres támadó (Kés-Vipera-sörösüveg akármi…) stb…

Ahol azt olvasod, hogy xy “több harcművészetből”, és rendszerből is oktatói fokozatot ért el, de nincs ki írva, hogy ugyan milyen rendszerből, és milyen fokozatot kapott és kitől, meg meddig tanulta gyakorolta, akkor bátran gyanakodhatsz. Ugyan ilyen másik gyanús jel, ha az van ki írva, hogy ide járt ennyi ideig, meg oda annyi ideig, hiszen az ilyen ember nem volt elég kitartó, türelmes, és alázatos, hogy valóban megtanulja az adott stílust és eljusson az oktatói minőségbe, amit komoly rendszereknél nem lehet 1-2 év alatt megszerezni. Vagyis ez azt jelenti, hogy  lejárogatott mindenhova amíg neki kényelmes volt, utána meg kinevezte magát stílus alapítónak, meg tapasztalt harcművésznek, mert több stílus edzéseire is lejárogatott…

6. Harcművészeti gőg: 

Akkor következik be, amikor valaki eddz már egy ideje, lett egy kis izma, meg néhány zöld foltja, és az újaknál már jobbnak meri gondolni magát mert megszerzett néhány fokozatot, esetleg megnyert néhány meccset. Ezzel tulajdon képpen minden szinten találkozhatunk, sőt nekünk magunknak is meg kell küzdenünk vele. Sokszor ezek az emberek csak úgy maguktól kikiáltják magukat “mestereknek”. Kicsit hasonlít az előző ponthoz, annyi a különbség, hogy akár csoportosan is kialakulhat más irányzatokkal, vagy esetlegesen stíluson belül más iskolákkal szemben is a lenéző, vagy magunkat felsőbbrendűnek gondoló nézetek.

7. Instant önvédelem:

Ahol gyorsan fejlődsz és hamar szerzel és viszonylag könnyedén rangokat, titulusokat, ott valószínűleg bár biztos jól megizzadsz és fitt leszel, de nem egy utcai küzdelemre készítenek fel, ahol a te vagy mások élete a tét. Ha úgy érzed néhány hónap után, hogy bárkinek neki mernél menni, akkor valószínűleg csak az egód és agressziód lett felpumpálva amitől nagyon Hírónak érezheted magad. De ezzel a lendülettel ne nagyon keveredj bele semmibe, mert körülbelül az ilyen edzéseknek annyi a hatása, mint megnézni egy jó akció filmet, ami után körülbelül ugyan ezt éreztük gyerekkorunkban mindannyian.

Az önvédelem megtanulása nem 5 és 10 alkalmas tanfolyamokon fog megtörténni. Mire elsajátítod az alapokat és újra programozod a beidegződéseidet, az hosszú, hónapok, akár évek munkáját veszi igénybe. Ahol választ tudnak adni arra a kérdésedre, hogy hány hónap edzés után fogsz tudni verekedni, ott Instant önvédelmet tanítanak.

Igen, persze, nálunk is 4 hónapos egy Alapfokú önvédelem tanfolyam, de ez nem azt jelenti, hogy 4 hónap után bárkit legyőzhetsz, hanem annyit, hogy megtanulod ennyi idő alatt megvédeni magad. Ami azt jelenti, hogy végig megyünk a legtöbb szituáción, és ki tudsz jönni belőle, megtanulsz elmenekülni úgy, hogy nem halsz bele. Az, hogy mennyi idő alatt tanulsz meg valamit, az attól függ, hogy mennyi időt fordítasz a gyakorlására, és ott mennyire vagy képes fókuszálni, és főleg mennyire mered megtanulni az adott dolgokat. A 4 hónap alatt jogot szerzel arra, hogy kezdőnek mondhasd magad, és ha sikeresen levizsgázol, akkor hordhatod a fehér övet.

8. Hamis harcművészet-önvédelem:

Úgy viselkedni, beszélni, öltözködni, mint amilyennek egy harcművészt elképzelünk. Természetesen az utánzás a hízelgés legmagasabb szintje, és megtisztelő is tud lenni, de nem érdemes azt gondolnod, hogy ha neked is olyan fejpántod, vagy tetkód lesz mint az edzőnek, akkor már annyival hatékonyabban tudod megvédeni magad. Persze a harci tudás és tapasztalat öltözködéssel és viselkedéssel imitált kisugárzásnak egy valódi szituációban igazi ütések és rúgások ellen nagyon kevés hasznát veszed, mégis lehet elrettentheted, vagy csodáltathatod magad azokkal, akiknél amúgy is erősebb lennél és úgy sem akarnak bántani.

9. Zavart motiváció:

A cél persze mindig az, hogy elérjük azt, amiért lementünk az első edzésre. Ez leggyakrabban az, hogy megtanuljuk megvédeni magunkat. De ez a tiszta és eredetileg követendő és elérendő célunk, gyakran keveredhet össze olyan szükségletekkel, mint a szeretet és elismerés utáni vágy, vagy csak az, hogy szeretnénk tartozni valahová, esetleg a belső ürességet szeretnénk kitölteni valamivel. Gyengeségünk érzésének a leküzdése gyakran párosul a szeretnénk jobbak, vagy különlegesebbek lenni másoknál érzésekkel, ami nem segít abban, hogy valóban megtanuljuk megvédeni magunkat.

Hiszen ezekből fakadóan nem fogunk maximálisan törekedni a reálisan átgondolt és meglépett szituációk kivitelezésére, hiszen hagyjuk magunkat levinni a földre, hogy utána nekünk is hagyják magukat. Ami természetesen rendben is lenne, hiszen a tanulás első szakasza az a lassú gyakorlás, amikor engedem, hogy megtanulja rajtam a partnerem a “technikát”. De ha közben nem törekszünk neki megmutatni az apró hibákat, ahol ki tudnánk törni, vagy meg tudnánk ütni, rúgni, harapni stb…, akkor csak egy “rossz házasság” lesz a gyakorlásunkból, mint ahol “Elmosogatok, ha leviszed a szemetet” (Direkt nem írtam sokkal vulgárisabbat.)

10. Azonosulás a harcművészeti élménnyel:

Mikor meg tudunk csinálni valamit amit gyakorolni kellett egész edzésen, akkor gyakran van siker élményünk, ami tök jó. De nem szabad elhinni, hogy valóban meg tudjuk csinálni, hiszen a partnerünk, edzőtársunk nem akarta az életünket, vérünket venni, hanem ő is ugyan azért kezdett el edzésre járni, hogy megtanulja megvédeni magát. Ahol nem hívják fel erre a figyelmedet, hanem csak dicsérve vagy és annak örülsz, akkor valószínűleg nagy meglepetés lesz egy igazi ellenfél, aki nem hagyja csak úgy magát.

Ezek a gondolatok természetesen egyáltalán nem biztosak, és nem kell egyet érteni velük, sőt… Vannak ezeken kívül más izgalmas kihívások az ezen az úton járóknak. Lehet néhány év múlva magam is másként fogom látni, de eddigi tapasztalataim szerint ez a 10 a leggyakoribb. Elgondolkodni viszont minden képen érdemes mindenkinek, főleg aki önvédelemmel-küzdősporttal-harcművészettel foglalkozik, vagy szeretne foglalkozni a jövőben…

Szeretettel:

Horváth Ádám Ninjutsu és jóga oktató

önvédelem-küzdősport-harcművészet

, , , , , , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Harcművészet és a technika

Harcművészet és a technika

“Akimoto Sensei sok messze jobban kifejlesztett képességgel rendelkezett, mint én. Például, a Tone folyónál egyszer kardot viselt, s egy pacsirta hírtelen felénk repült. Egy villanással a kardja előtermett, s a madár a földre hullott. Ez példázza a képességeit, melyekkel rendelkezett. Sok mesét hallottam a harci tetteiről, s sok történetet ismerek a találkozásairól kiemelkedő budou-s férfiakkal, akiket legyőzött.

De az igazán fontos dolog, amit észre kell venni a budou-ban, hogy a technika önmagában fabatkát sem ér, ha az ember elveszíti a békéjét, a belső egyensúlyát. Ha az embernek nincsen valami más, jókora erőssége, akkor nem számít milyen messzire viszi a technikai tudását – végül megverik majd.

Szóval én úgy vélem, hogy Takamatsu Sensei valószínüleg úgy érezte, hogy egy személy valami más, nagy tehetséggel (is) kell, hogy szülessen, amivel egy ilyen szituáció megelőzhető lehet.”

– Masaaki Hatsumi – A Ninja edzés nagymester-könyve

“Akimoto Sensei had many far more developed skills than I did. For example, at the Tone River once, he was wearing a sword, and a skylark suddenly came flying past. In a flash, his sword was out, and the dead bird fell to the ground. That shows the level of skill he had. I have heard many tales of his martial exploits, and I know a lot of stories of his encounters with prominent budo men whom he defeated.

But the really important thing to realize in budo is that technique alone is worthless if the man loses his equilibrium, his inner balance. If a man does not have some other major strength, it does not matter how far he develops his technical skill—he will be beaten in the end.

So I reckon that Takamatsu Sensei probably felt that a person needs to be born with some other major talent whereby such a situation can be prevented.”

– Masaaki Hatsumi – The Grandmaster’s Book of Ninja Training

Még több kép és idézet  Hatsumi senseitől, Katt ide.

, , , , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

A budou tanulásának művészete

A budou tanulásának művészete
“Nagato sensei tett egy fontos megjegyzést a harcművészetek valóságáról, s a budou tanulásának művészetéről. Sensei megemlítette, hogy mindenkit az a vágy hajt, hogy produkáljon egy technikát. Mindenki túl keményen próbál győzni ellenfelén. Ha a valóságban próbálunk meg egy waza-t(technika) végrehajtani, majdnem biztos, hogy sikertelen lesz.”
– Duncan Stewart
“Nagato Sensei made an important comment …on the reality of martial arts and the art of learning budo. Sensei mentioned that everyone was moving with the desire to produce a technique. Everybody was trying to hard to defeat their opponent. In reality, if we try to produce a waza, it will most likely fail.”
– Duncan Stewart

Még több kép és idézet  Hatsumi senseitől, Katt ide.

, , , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

A harcművészetben a technika tudatosság nélkül csak egy semmitmondó, ritmikus dolog.

A technika tudatosság nélkül csak egy semmitmondó, ritmikus dolog.

“Átfogóbb értelmezésben a bujutsu az egyén országának a védelmezését, szűkebb értelemben pedig a közösségének, családjának és önmagának a megvédését jelenti. A bujutsu nem csak egy kard-technika, hanem egy technika az elméddel is. Az, hogy hogyan vágj, az kenjutsu, hogy hogyan csapjál, az meg a favágás. [A technika tudatosság nélkül csak egy semmitmondó, ritmikus dolog.]

Ugyan a jutsu technikát jelent, s tartalmaznia kell waza-t (ügyesség/képesség), ezen kívül a szívnek is benne kell lennie. Ha a szíved nem tiszta, a technikád nem lesz megbízható. Ha jó szíved van, a technikád is jó lesz. Az ok egyenlő a technikával, s ha nincs ok, nincs technika sem. Az igazi győzelem nem rajtad múlik, hanem az ellenfeleden.

Ezért, a győzelem természetesen érkezik meg hozzád. Csak várnod kell, hogy megtörténjen. Ne keresd a győzelmet, vagy a hasznot, hagyd, hogy természetesen történjenek: akárcsak, ahogy a kova és acél találkozik, hogy természetes úton tüzet teremtsenek.”

– Masaaki Hatsumi, Ninpo: Az élet bölcsessége

“In a broad sense bujutsu means to protect one’s country and to a narrower extent, it means to protect your community, your family and yourself. Bujutsu is not only a technique with a sword, but also a technique with your mind. To learn how to strike is kenjutsu, to learn how to chop is chopping wood. [Techniques without conscious awareness are bland and rhythmical].

While jutsu means technique and must contain waza [skills], jutsu must also have heart. If your heart is not pure, your technique will not be reliable. If you have a good heart, your technique will be good. Purpose is the same as jutsu and if there is non purpose, there is no jutsu. True victory relies not upon you, but on your enemy.

Thus, victory comes naturally to you. You have only to wait for it to happen. Do not search for victory or seek gain, allow it to happen naturally: just as flint and steel come together naturally to make fire.”

– Masaaki Hatsumi, Ninpo: Wisdom for Life

Még több kép és idézet  Hatsumi senseitől, Katt ide.

, , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások