- Cím-térkép:
- Telefon: +36706144449
- Rólunk mondták:
- FILOZÓFIA Olvasd el
- BLOG
- KÉPEK VIDEÓK
- Ninjutsu Önvédelem
- KAPCSOLAT-Egyebek:
Posts Tagged tudatosság
Ölni vagy Élni? Lágy vagy kemény stílus a Ninjutsu? Avagy a harcművészet és önvédelem alapja.
Írta NinjutsuÖnvédelem a Harcművészet-Önvédelem, Szellemi önvédelem kategóriában, dátum: 2014. július. 20.
Komoly vitákat vált ki a harcművészet különféle gyakorlói között, hogy miről is szól a harcművészet. Egyesek szeretik a művészeti oldaláról megközelíteni a dolgot és a harci részét csak mint valami régi múltbéli ősi emlék, vagy tradíció szemlélni. Szeretik felvenni a szépen vasalt makulátlan ruhájukat és a formákat gyakorolni.
Na meg van egy ritkább, és kevesebb emberből álló csoport, akik úgy álnak hozzá, hogy a harc az semmi más, mint küzdelem életre halálra, és ezt igyekeznek egyre mélyebben, egyre hatékonyabban művészi szinten csinálni.
A kettő között a különbség pedig nem más mint a kényelem és a fájdalom. Hiszen ha a harcművészetből kivesszük a fájdalmat, akkor egy kényelmes mozgás formát kaphatunk. A kérdés viszont az, hogy vajon melyik az amelyikkel elérjük azt a célt amiért eredetileg lementünk edzésre.
Mindkettő jó valamire, de egyik sem létezhet a másik nélkül.
Gyakorlás közben nem öljük meg egymást, nem nyomjuk ki a másik szemét, vagy szabjuk le a heréjét valakinek, és a nyakát gerincét, karját sem törjük el. De ugyan így az inakat sem szabjuk el, vagy az izmokat sem tépjük, vágjuk szét stb…
Viszont nagyon fontos, hogy elmenjünk azokra a határokra, ahol mondjuk még nem tört el, de már majdnem, és utána ezen a határon gyakoroljunk folyamatosan, vagyis a technika kezdetétől olyan kontrollt tartsunk fel, vagy igyekezzünk fenntartani, amitől az ellenfélnek nincs más választása, mint megadni magát.
Ezt tapasztalataim szerint egyetlen egy módon lehet harcközben kivitelezni, méghozzá úgy, hogy olyan helyzetbe hozzuk, ahol érzi ő is, hogy bizony ha nem adja meg magát, akkor meg fog halni. Ráadásul, ha tényleg nem akarja fel adni a harcot, akkor nekünk is rendelkeznünk kell azzal a képességgel, hogy akár az életét is képesek vagyunk elvenni valakinek a legvégső esetben.
És itt a hangsúly mindig a legvégső eseten van. Hiszen egy valódi harcművésznek, olyan jó és erényes embernek kell lennie, hogy soha senki ne akarja bántani. Ha erre az életre törekszik, akkor viszont minden joga meg van ahhoz, hogy végszükség esetén valóban öljön. És nem azért mert megkapta a képességet, hiszen azt manapság a legtöbb helyen bármilyen bűnözőnek oda adják. Sőt nem is kell elmenni semmilyen harcművészetet tanulni, egyszerűen elég egy kés, vagy pisztoly és már meg is van a tudás, nem kell hozzá éveket edzeni és gyakorolni.
Ez persze egy rendkívül erőszakos és agresszív hozzá állásnak tűnhet a másik oldal gyakorlói számára, akik inkább a fájdalommentes és kényelmes gyakorlást választották. De ott általában olyan emberek vannak, akik az akció filmeken kívül nem sok valódi küzdelmet láttak, nemhogy részt is vettek volna ilyenben. Amitől ők nem lesznek se többek, se kevesebbek, sőt némelyikük még büszke is rá, hogy egész életében soha nem kellett verekednie, mindig el tudta kerülni valahogy.
A szentimentális harcművészetek, illetve inkább úgy mondom, hogy szentimentális harcművészet oktatók és gyakorlók, hiszen ez nem irányzat függő, mert ismerek komoly Aikidóst is, meg Ninjutsust is például, akik az élet-halál harcot gyakorolják és tanítják, vagy ugyan így ismerek olyan Karatést is akit az ovisok közé sem mernék beküldeni, szóval ez inkább tényleg ember függő. A magam részéről azokat kultiválom a társaságomban, akik a harcművészetet, mint élet halál küzdelmet gyakorlják, mert meggyőződésem, hogy ez az egyetlen olyan forma amitől fejlődik a lélek a szellem és a test is. A fájdalommnetes gyakorlás, csak az egót erősíti. Azt viszont az egekig képes felemelni.
A Harcművészetek nem ölni tanítanak, hanem élni. (Egy régi edző társam után szabadon.) Az eredeti mondat úgy hangzik, hogy „a Ninjutsu nem ölni tanít, hanem élni”. Ezt sokan félre értelmezik, és azt gondolják, hogy akkor nem is kell gyakorolni az ölést. Mert ölni nem jó. Ami természetesen igaz is. elvenni valakinek az életét, az valóban nem jó és törekedni kell rá, hogy soha nem kelljen ölnünk. De ettől függetlenül az ölésen keresztül tudunk fejlődni az életben. Pláne akkor, ha valaki valóban az életünkre tör. Hiszen ha valaki meg akar ölni, akkor ott elég szentimentális dolog úgy harcolni, hogy de mi életben szeretnénk hagyni őt, hiszen az általa adott energiát fordítjuk felé vissza, így ha meg akar ölni, akkor meg fog halni, ha jól csinálom. (Ez nem csak az Aikido egyik alap elve, hanem minden valamire való csatatereken fentmaradt harcművészet, ahol tudták, hogy az emberi erő véges és órákon, napokon át folyamatosan harcolni csak úgy lehet, ha nem a saját energiánkat használjuk fel a harchoz.)
Természetesen sok-sok év gyakorlás után el lehet jutni arra a szintre, hogy nem feltétlenül kell megölnünk az életünkre törő agresszort, de ez már nem a kezdő szint. Ennek ellenére elvétve akad olyan Dojo, bármilyen irányzatról is beszélünk, ahol ezt így ebben a formában gyakorolják, vagy tanítják. Mindenhol a haladó szintet igyekeznek átadni, hiszen most béke idő van, és béke időben a békés embereknek nem túl jó érzés, ha a halállal, vagy az öléssel kell foglalkozniuk. Ettől természetesen rendkívüli hír értékre, és nagyon sok követőre tud szert tenni egy-egy irányzat, és ők meg nem átallanak az embereket tele pumpálni bizonyos összegekért különböző fokozatokkal, rangokkal, akik ettől elhiszik, hogy harcosokká váltak fájdalom nélkül.
Ezek az emberek utána pedig rendszerint büszkék lesznek, hogy milyen nagy tudásuk van, mert már 20 éve edzenek, és most már legalább 10 danjuk van…
Az az egy apró probléma van ezzel, hogy ezek az emberek általában hobbi harcosok, vagyis van egy munkájuk, aminek a legtöbb esetben semmi köze a harchoz, és 20 éve heti 2 edzésen részt vesznek, és már csak a kitartásukat értékelik a rangokkal.
Csak a ninjutsun belül ismerek olyan oktatókat, akik nem „vicceskedik, meg csinosgatják el a technikákat, mert esetlegesen olyan a munkájuk, ahol rendszeresen használniuk kell a harcművészetüket is. Vannak testőrök, Rendőrök, Katonák, Kormányőrök, és még a titkos szolgálatnál is olyan emberek akik ezzel foglalkoznak, és természetesen nem csak Magyarországon. Ezek az emberek, általában rendkívül csendesek és szerények, és csak szem lesütve hallgatnak, amikor a magasrangú „Hobby Ninják” neki állnak leszólni a harcművészetüket, hogy bizony ezt a világ más részein, nem így csinálják, hanem sokkal kecsesebben és finomabban.
Régen haragudtam ezekre az emberekre, és engedtem, hogy a düh mételye rágcsálja szívem. Nem, nem azért haragudtam, mert irigyeltem a rangjukat, vagy a tanítványaikat. Egészen egyszerűen azért, mert sajnáltam azokat az embereket, akik le mentek hozzájuk, hogy megtanulják megvédeni magukat, ők elődták a nagy dumájukat, a laikusok meg elhitték, hogy akkor amit kapnak az az amit szerettek volna kapni.
De az igazság az, hogy mindenki, minden motiváció arra az egy puszta vágyra alapszik, hogy ha élet-halál szituációba kerülünk, akkor mi legyünk azok akik túléljük.
A magam részéről, hogy a jógát is gyakorlom és tanulmányozom, sokszor taláélkozok szörnyülködő emberekkel, akik egyszerűen nem tudják össze egyeztetni, hogy a jóga és a ninjutsu miként fér meg egymás mellett. Pedig ha tudnák, hogy a jóga olyan mélységeiben tartalmazza az élet energiáknak az áramoltatásának a tudományát mint semmi más, amit ugye manipulálunk harc közben is, akkor nem lennének ezirányú kétségeik.
Az agresszió, nem jó vagy rossz. Az agresszió egészen egyszerűen itt van bennünk, és itt van körülöttünk ebben a világban. Hol megnyilvánul, hol elbújik. De igazából, ha egy épeszű ember tanulmányozza mondjuk meditáció révén a létezését, akkor szembesül vele, hogy a testünkön belül is rengeteg agresszív folyamat zajlik egyszerre, hiszen a baktériumok, és kórokozók folyamatosan harcolnak az immunrendszerünk alkotóival, és mi magunk is minden lélegzet vételünkkel milliárdnyi apró élőlényt pusztítunk el. Hogy a táplálkozásról már ne is beszéljünk. Persze tök jó, hogy ha kedvesek meg aranyosak tudunk lenni, meg a körülöttünk lévők is kedvesek és aranyosak, viszont nagyon fontos tény, hogy amikor egy olyan szituációba kerülünk, ahol akár a mi, vagy mások élete a tét, akkor ott senki sem lesz kedves meg aranyos, meg finom és lágy velünk.
Természetesen nem azt mondom, hogy csak azok a dojok a jók, ahol minden edzésen rommá szarrá verik egymást az emberek, hiszen annak sincs túl sok értelme.
A magam részéről abban hiszek, hogy lassan, finoman és lágyan tanulunk, aztán az így megtanult dolgokat elkezdjük alkalmazgatni szépen finoman, mígnem egyszer csak gyakoroljuk a harcot is, rendesen úgy ahogy az van, szabályok és védőfelszerelés nélkül, és akkor meg kiderülhet számunkra és az oktató számára is, hogy ért-e valamit a gyakorlásunk vagy nem.
Mi a helyes arány? Gyakorlás közben mi más lenne a helyes arány, mint az 50-50%. Harcközben viszont fontos tudnunk, hogy mikor mire lesz szükségünk. Hiszen ott a cél a minél több lágy alkalmazás, hiszen nem tudhatjuk, hogy hány elleféllel kell megküzdenünk még, és a lágy technikák nem olyan fárasztóak. Viszont ha valaki sosem gyakorolt keményen, akkor soha nem fogja tudni érezni azt ami a túlélés alapvető feltétele, hogy el tudja dönteni, hogy mikor melyiket érdemes alkalamzni.
Hiszen, lehet, hogy az ellenfél olyan erős, hogy nemhogy lágy technikákat nem tudunk, de még ha az erőnket használnánk sem kerekedhetnénk felül rajta. Ilyenkor pedig furfanghoz kell folyamodni, vagyis érdemes elővenni egy fegyvert, hogy valamivel több esélyünk legyen. A hangsúly itt pedig az esélyen van.
Na meg persze ne felejtsük el, hogy „a legbiztosabb módja annak, hogy túléljünk egy küzdelemt, az, ha kimaradunk belőle.” Persze amikor a feleségünket akarják megerőszakolni, vagy a gyerekünket felgyújtani, akkor elég ostoba dolog így dönteni, pláne ha tisztában vagyunk azzal, hogy mi is egy férfi, egy családfő kötelessége. Na meg persze azokat a szituációkat se felejtsük el, amikor barátaink, vagy egyéb más rokonaink szorulnak segítségre.
Van egy ősi mondás:
„Ha a jó tétlen, akkor a gonosz győz…”
Végkövetkeztetésként pedig annyit mondanék, hogy:
„Nem a lágyság és a keménység között kell választanunk hanem azt kell tudnunk eldönteni, hogy mikor melyik pillanatban melyiket alkalmazzuk, és mikor kell váltanunk.” -HAN-
Szívemből kívánom, hogy soha ne kelljen egyetlen harcművésznek sem élesben alkalmaznia azt amit tanult. (Pláne amit nálunk) De azt is szívemből kívánom, hogy ha mégis alkalmaznia kell, akkor valóban képes legyen rá.
szeretettel:
Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató.
Nincs rossz gyerek, csak alkalmatlan tanár!
Írta NinjutsuÖnvédelem a Tanmese kategóriában, dátum: 2014. május. 21.
Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.
Egy napon Éva néni a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Peti előző tanítóinak bejegyzésein. ,,Peti tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni” – írta első osztályos tanítója.
Másodikban így szólt a jellemzés: ,,Peti kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálos beteg. Az élet Peti számára valódi küzdelem lehet.”
Harmadik osztályos bizonyítványában ez állt: ,,Édesanyja halála nagy megrázkódtatás számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele.”
Negyedik osztályos tanítója ezt írta: ,,Peti visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban.” Ezeket olvasva Éva néni ráébredt a problémára és elszégyellte magát.
Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepségen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Peti ajándékát, a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva. Éva néni a gyerekek előtt bontotta ki az ajándékokat, és gondosan nyitotta ki Peti csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyedüvegnyi parfümöt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy Éva néni felkiált: ,,Milyen szép karkötő!”, és látták, hogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.
Horváth Peti egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa: ,,Éva néni, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé.” Éva néni sokáig sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani.
Éva néni különös figyelmet szentelt Petinek. Ahogy dolgozott vele, Peti elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Peti az osztály élére került, és már azért volt hazugság, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, mert Peti lett a legkedvesebb diákja.
Négy évvel később egy üzenetet talált Petitől, amit az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen.
Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel.
Még négy év telt el, és újra levél érkezett Petitől. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig Éva néni a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Horváth Péter.
A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett.
Peti elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül, és kérdezte, hogy Éva néni elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet.
Természetesen Éva néni elfogadta a meghívást.
A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára, amire Peti úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonykor viselte az édesanyja.
Megölelték egymást, és Dr. Horváth Péter Éva néni fülébe súgta, ,,Köszönöm, Éva néni, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, amiért segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték.”
Éva néni könnyekkel a szemében visszasúgta, ,,Peti, tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani.”
(Elizabeth Silance Ballard)
A Tea Mester
Írta NinjutsuÖnvédelem a VIDEÓK kategóriában, dátum: 2014. március. 3.
Nincs mit tenni a hátulról érkező leütés ellen? 7 Tipp amivel megúszhatod!
Írta NinjutsuÖnvédelem a Önvédelem tippek kategóriában, dátum: 2013. december. 20.
„Magyarország – A magyar fiúk között is terjed az a – nemcsak érthetetlenül brutális, de életveszélyes – virtuskodás, amit Amerikában és Angliában már jó ideje űznek. Világszerte eddig már öten haltak bele a „játékba”, amelynek egyetlen szabálya van: egy mozdulattal kiütni a találomra kiválasztott idegent úgy, hogy az ne tudjon felkelni a földről.” blikk
Mostanában felkapott téma különböző újságokban, tv-ben, de legfőképp az interneten, hogy fiatalok bandákba verődve ártatlan áldozatokat szemelnek ki az utcán, az egyik tag megközelíti őket hátulról, és egy ütéssel leszedi. Az egyesek szerint „új”-nak titulált hobbinak, és mindenféle önvédelmi szakértők és oktatók értetlenül és tanácstalanul állnak és váltig állítják, hogy ez ellen nem lehet semmit sem tenni. Eddig a legértelmesebb nyilatkozat amit olvastam, hogy „Egyetlen módja van, hogy elkerüljünk egy ilyen ütést, ha járásunkkal, viselkedésünkkel olyan magabiztosságot sugárzunk, hogy ne minket válasszanak ki.”
Persze vitatkoznék azzal, hogy egyetlen módja van, hiszen számtalan módszer van amivel képesek leszünk „látni, érzékelni” hátrafelé is. Legalábbis nálunk a Ninjutsu önvédelem tanfolyamon a Bhima Dojoban mindenképpen. Csak hát ugye a napjainkban leginkább az egy az egy elleni küzdelemre „lebutított” küzdősportok, és a filozófiát és belső képességeket is fejlesztő meditációs gyakorlatokat elhagyó pár évtizedes(vagy még annyi se), különböző népszerűségnek örvendő taktikai, önvédelmi rendszerek melyek azt ígérik, hogy gyorsan megtanulod magad megvédeni, ezeket nem ismerik. Legalábbis, mivel egyetlen épkézláb cikket, vagy valódi jó tanácsot nem olvastam a témában, habár a média elég sok önvédelem oktatót megkérdezett már. (csak minket nem…)
Természetesen nem azt állítom, hogy csak a Ninjutsu az egyetlen olyan önvédelemmel is foglalkozó harcművészet, mellyel fel lehet készíteni valakit arra is, hogy mire kell figyelnie és hogyan kell védekezni a hátulról érkező támadó ellen, de azért valljuk meg őszintén, hogy ebben a témában kinek lenne nagyobb szak tudása és tapasztalata, mint a Ninjutsunak?
Milyen tapasztalataim vannak a témában?
Mivel nem hobbiból oktatom a Ninjutsut és az önvédelmet, hanem ez az életem, így elég sok történetet tudnék mesélni arról, hogy a Ninjutsu és a benne rejlő ősi tudás amit a mestereimnek köszönhetek hányszor és hányféle képpen mentette meg az életemet kifejezetten hátulról érkező támadással szemben. De most csak az elsőt és az utolsót fogom elmesélni az eddigi életemből.
1998-ban mikor kiképző rajparancsnokként szolgáltam Tapolcán és éppen Alegység ügyeletes voltam, az egész századot vittem ebédelni. Ami úgy néz ki, hogy egyenruhában, piros karszalaggal a kezemen szépen peckesen meneteltem a kajálda felé hangosan vezényeltem, hogy bal, bal, bal, jobb, bal, mögöttem vagy 150 ember trappol egyszerre, és egyszer csak jött egy érzés, és a következő pillanatban húzzák a vállamat jobbról, és érkezik egy ütés. Fordítom a fejem ösztönösen visszafelé, hogy ne legyen akkora, de így is megszédülök egy pillanatra és csillagokat látok. Kitántorogtam a menetoszlop elől, és pár másodpercig eltartott mire összeszedtem magam. (A történet folytatása bár izgalmas, de a cikk szempontjából nem számít.)
Itt tanultam meg, hogy miért olyan fontos oda figyelni a megérzésekre, és miért kell rájuk hallgatni is. Azóta folyamatosan ezt a képességet és készséget is fejlesztem.
A másik történet pedig most 2013 nyarán esett meg velem amikor épp a Gellért hegyre mentem felfelé a Hegyalja úton gyalog. Egyszer csak azt éreztem, mindenféle előjelzés nélkül, hogy kezdjek el szaladni felfelé a hegyre. Ez teljesen hülyeségnek tűnhetett volna ha elgondolkodok rajta, hiszen törött bordával mentem órát tartani, és minden jót tett a bordának, csak épp a futás nem, de gondolkodás nélkül nekilódultam, és futottam néhány métert, természetesen rendkívül óvatosan. Aztán elmúlt az érzés, megálltam és hátrafordultam, hogy de mégis mi késztetett erre. A következő pillanatban egy hatalmas szikla pattant ki a járdára, pont ott, ahol nekilódultam. Tompa pörgéssel kigurult az útra a kocsik közé, akik szintén hirtelen vészfékezéssel álltak le és riadt szemekkel játszódott le előttük, hogy mi lett volna ha… Én meg kisétáltam az útra, és nagyon óvatosan begördítettem a járdára a sziklát, hogy ne zavarja az úttesten a forgalmat. (Akkora mint a fejem.) Aztán hazafelé megkértem az egyik edző társamat, hogy segítsen hazahozni a követ emlékbe. Neki jó edzés volt, nekem meg jó emlék. (Azt tervezem, hogy a Dojoban lesz elhelyezve, hogy mindig emlékezzek arra, hogy milyen fontos hallgatni a megérzéseinkre, és milyen fontos gyakorolni is tudatosan azt, hogy hallgassunk a megérzéseinkre.
Miért tud a Ninjutsu megoldást jelenteni a hátulról jövő támadás ellen?
A ninjutsu egy olyan harcművészeti és önvédelmi rendszer, ami 9 iskolát foglal magába, melyek közül 3 Szamuráj, 3 Ninjutsu, és 3 olyan iskola amit a Ninják és a Szamurájok is gyakoroltak. Ninjutsu nem a ringben kezdődött, és nem is ott maradt fent eddig, és nem fog soha oda belépni. Nem laboratóriumi körülmények között készít fel (Nálunk például nincs tatami sem, merthogy ugye az utcán sincs.), hanem csataterekre, élet halál küzdelmekre. A Ninjutsu egyetlen egy része sem egyszerűsödött le egy az egy elleni versennyé, hanem megőrizte azokat az ősi alap elveket és tanokat, na meg persze gyakorlatokat melyekkel azok a harcosok akik tanították is az idők folyamán életben maradtak a csatatereken. Ezeket az ősi alap elveket tanuljuk és gyakoroljuk mind a mai napig.
A csatatéren, vagyis manapság az utcán, de akár egy valódi harctéren, nincs ring, bírók, nincs korrektség, becsület, csak élet vagy halál. A harcot nem győzelemben és vereségben mérik, hiszen egy élet-halál küzdelemben nincsenek győztesek és vesztesek, csak holtak és túlélők. Márpedig ez a szituáció ami kapcsán ezeket írom, mivel mostanában az egész világon 5 halálos áldozatot is követelt, ezért azt hiszem bőven eleget tesz ezeknek a feltételeknek.
Mikor hallottam először erről a dologról?
Annak idején amikor pedig szerzetesnek álltam (2003), volt egy szerzetes társam aki orosz országból származott és volt némi kapcsolata a maffiával is, természetesen még mielőtt át állt ő is a jók oldalára és ő mesélte, hogy így lehetett bekerülni a szervezetbe. Annyi volt a különbség, hogy ott nem gyerekeket, nőket, hanem minél nagyobb és veszélyesebb embereket kellett így meglepni. Vagyis tulajdon képpen az alvilágiak, vagy legalábbis a „harcosok” (Mert egy harcosnak azért illik bizonyos normáknak is megfelelni.) egymást próbálták így leszedni, hogy hírnévre és elismerésre tegyenek szert és így kapjanak „jobb” alvilági munkát.
Ezt a történetet 10 éve mesélte nekem, de nem lepődtem meg már akkor sem, hiszen Ninjutsut gyakorlok, és nálunk az önvédelem alapvető része, hogy az ellenfél nem előtted van, hanem bárhol, vagyis a hátad mögött is lehet. Sőt… Ha nem így edzenénk gyakorolnánk, és az előttünk lévő oktatók, gyakorlók sem így edzettek volna, akkor ma nem lenne Ninjutsu, mert meghaltak volna a csatákban azok akik gyakorolták. Hiszen egy konkrét háborúban nem voltak 2 perces menetek, ivószünet, meg fair-play, hanem ott álltál egyedül és akkor és ott csak te voltál. Nem számított a rang, nem számított hány barátod van, vagy volt, vagy lesz, az sem számított, hogy milyen kinevezésed van melyik szervezettől. Csak az számított, hogy mit tudtál.
Ugyan így napjainkban sem számít az utcán, a rangod a méreted, hogy milyen mesterekkel hányszor találkoztál és milyen fokozatot kaptál tőlük, vagy milyen rendszert csinálsz. Csak az számít, hogy mit tudsz, mire vagy felkészülve. Nyilván valóan a legtöbb rendszerben úgy gyakorolnak, hogy felállnak egymással szemben 1 az egyben, a támadónál látszik a kés a kezében, és előre megbeszélt módon szúr, vág stb. Ninjutsu ettől sokkal önvédelem szemléletűbb és jobban törekszik a realitásra, vagyis készülünk olyan szituációkra is amikor nem látod a fegyvert, vagy akár több ellenfél ellen kell készülni, és nem tudod, hogy kinél mi van, és ki hogy fog támadni. Ebben pedig ugyan így benne van az is, hogy akár hátulról is jöhet egy támadás.
Sőt mivel A Ninjutsu alapból több ellenfél ellen készít fel, hogy meg tudd védeni magad, ezért alap feladat, hogy képesek legyünk a hátunk mögül érkező támadásokkal is kezdeni valamit. Kezdő szinten legalább megtenni a szükséges lépéseket, hogy legalább feltételezzük, hogy a következő támadó mindig mögöttünk van, haladó szinten pedig már meg kell tudni érezni a támadó szándékot, aminek ismételten külön gyakorlatai és mélységei vannak. Úgy hívják ezt a részét a Ninjutsu harcművészetének, hogy Sakki Jutsu.
Tehát nálunk az első edzésektől készülünk arra, hogy nehogy pont hátulról tudjanak leütni, megtámadni, leszúrni, hiszen ha több támadó van, akkor a klasszikus falka taktika alapján mindig az fog támadni aki a hátad mögött van, hiszen neki van a legnagyobb esélye arra, hogy a lehető legkevesebb kockázattal kiiktasson bennünket.
„Ne azzal az ellenféllel foglalkozz amelyikkel harcolsz, őt érezned kell. Mindig a következő ellenféllel törődj”
Davor Sensei
Ninjutsu nem mondja azt, hogy innen meg onnan támadni aljas dolog, hiszen ezzel máris minősítjük a támadót, vagyis megpróbáljuk magunk alá helyezni, illetve inkább megpróbáljuk magunkat fölé helyezni. Ninjutsuban egyszerűen tudomásul vesszük, hogy a támadás bárhonnan érkezhet és ennek megfelelően készülünk fel rá. Készítettem egy ábrát a saját grafikusi képességeimmel, nézzétek el, hogy nem lett tökéletes, de ezen próbáltam ábrázolni körülbelül a harci képességeink erősségét. Szembe előttünk van a Kukan, hiszen itt vagyunk a legerősebbek, aztán ahogy haladunk oldalra, úgy leszünk egyre kevésbé ütőképesek, egészen eljutva a hátunkig, ahol tulajdon képpen majdnem nulla a harcértéke minden harcosnak. Ezért is fontos, hogy barátok legyenek a hátad mögött, ne ellenségek. De egy csatatéren persze, vagy akár az utcán főleg ennél a támadásnál itt érkezik alapból a támadó. A ninjutsu Önvédelem tanfolyamokon ezt évezredek óta tudomásul vesszük, és ennek a fényében gyakoroljuk a technikákat, illetve magát az életet…
Következzék 5 jó tanács, ha szeretnél felkészülni a hátulról érkező támadás ellen
- Mindig nézz a hátad mögé! Ez nem paranoia, ez tudatos létezés. Vagyis ha sikerül elsajátítanod a képességet, hogy jelen vagy a körülötted lévő világban akkor gömbbe érzékelj, térben, vagyis ne lehajtott fejjel a járdát lesve menj mint egy zombi, hanem figyelj mindenre. Ugyan ez igaz az utcán sms-írásra, vagy internetezésre. Ha muszáj telefonálnod, állj meg, háttal a falnak, vagy oszlopnak, és intézd úgy, mert beszűkíti a figyelmedet a kütyüzés. (Igen játszani se játsz az utcán.) ELŐNYE: Mivel elég kicsi a valószínűsége, hogy tényleg pont téged néznek ki, hogy hátulról leszedjenek, így egy kis gyakorlás után könnyebben fogod észrevenni a szép dolgokat is, meg az élet pozitív lehetőségeit, hiszen hátulról támadás elenyészően kevés érkezik ahhoz képest mint amennyi jó lehetőség mellett el megyünk nap mint nap.
- Mindig légy tudatos! Ez nem ezotéria, ez egy meditáció. Kétféle ember van az egyik irányítja a vágyait és a gondolatait, a másikat pedig a vágyai és a gondolatai irányítják. Egyikkel sincs semmi gond, mind a kettő jó. Már csak azt kell eldöntened, hogy mik legyen a vágyaid és mik a gondolataid, és megtetted a lépést. Ha te irányítod a gondolataidat az azt jelenti, hogy mindig üresen tudsz tartani egy részt, ahol azokat az érzéseket és megérzéseket szemlélheted, mint például hogy valaki hátulról kinézett és le akar ütni. Erre sok meditációs módszer van, nálunk a 4 hónapos Ninjutsu Önvédelem, és Női önvédelem edzésen is már az elején elkezdjük ezeknek a gyakorlását és fejlesztését.
- Halgass a megérzéseidre! Igen vannak megérzéseid is, amik nem érzések és gondolatok, hanem megérzések! Ez persze közhely, de ettől még ez van. Hölgyeknek egyébként sokkal könnyebb azt megtanítani, hogy hallgassanak a megérzéseikre, mert 90% úgy jön el, hogy tisztában van azzal, hogy vannak megérzései. A fiúkkal ezzel szemben 90%-al onnan indulunk, hogy tudatosítani kell első lépésként, hogy vannak megérzéseik nekik is, és ezekre ugyan úgy oda kell figyelni, mint a formás női idomokra, amikre ugye automatikusan fordul a fej…
- Legyél mindig képben! Vagyis tartsd tisztán a tudatod! Ide tartozik, hogy nem vágod magad haza különféle tudatmódosító szerekkel, alkohol, drogok, kávé cigi stb, de sokkal fontosabb talán a különféle érzésekkel való azonosulás megszüntetése. Vagyis nem engeded, hogy úrrá legyen rajtad a szomorúság és csüggedés, vagy az öröm és eufória, büszkeség, beképzeltség (Hogy a leggyakoribbakat említsem.) hiszen ezek olyan mértékben képesek kitölteni a tudatodat, hogy esélyed sincs egy hátulról jövő vészjelzés tudatosítására és a megfelelő cselekvésre. De ugyan így mentesnek kell lenned a „leszarom” közömbös hangulattól is, hiszen az is csak egy érzés. A Tudatosság első szintje azt is jelenti, hogy nem azonosítod magad az érzéseiddel és az azokból származó gondolatokkal.
- Kerüld a bandákat! Ez persze nem általános, hiszen bár most ez az ügy a bandákról szól, ha valaki csak simán el akar rabolni, vagy leszúrni, vagy megerőszakolni, akkor is ugyan úgy hátulról fog megközelíteni. De ha látsz egy csoportosulást az utcán, akik valamit csinálnak, akkor biztonságosabb átmenni a másik oldalra. (Én is mindig ezt csinálom.) Hatsumi Sensei szerint: „A legbiztosabb módja túlélni egy küzdelmet az, ha bele sem keveredsz.”
- Légy harcos, tanulj, fejlődj, gyakorolj! Ne ess abba a hibába amibe a legtöbb harcművészet és önvédelem oktató, akik azt mondják, hogy nincs megoldás valamilyen problémára, vagy nem tudják a választ. Keress, olvass, tanulj, gyakorolj, és az Isten szerelmére, soha nem gondold magadról, ha egy kicsit is kiemelkedtél néhány képességeddel, vagy fokozatoddal a hétköznapi emberek általános tömegéből, hogy te már mester vagy. Mert félre fogod vezetni azokat akiket tanítasz, meg mert be zársz egy olyan kaput, ahol érkezhetnének azok a dolgok amikről azt gondolod, hogy nincs rájuk megoldás. Jó pap, holtig tanul, és ugyan ez igaz a jó harcosra is.
- Magabiztos mozgás? Azt meg hogy kell? Nagyon egyszerűen, ha a fenti 6 pontot az eszedbe vésed, és elkezded gyakorolni, már átalakul a mozgásod is. Persze nem árt megtanulni hogyan kell úgy járni mint egy harcos, de ezt elég nehéz mímelni. Az önvédelmi tanfolyamunk legelső és második alkalmával ezt tanítjuk meg, hiszen a járás a Ninjutsu egyik legfontosabb része. Hiszen régen amikor órákon, napokon át csatáztak, és harcoltak, páncélban és kardokkal, és nem fogyott el az ellenség, olyan természetes könnyedséggel kellett ezt tenni, mintha csak sétálnának. Hiszen ha izomból harcoltak volna, mint a mai küzdősport rendszerekben, akkor körülbelül addig is bírták volna ameddig ma bírja egy Ringben zajló küzdelemre készülő harcos. De mivel egy csata nem 3×2,vagy 8×2 percig stb… tartott, így nagyon fontos volt, hogy a mozgásukat a lehető legapróbb mozdulatokig úgy alakítsák ki, hogy az a lehető legdinamikusabb, és mégis legkevésbé megerőltető legyen. Ez is egyébként a Ninjutsu Önvédelem Tanfolyamok egyik speciális jellemzője, hogy nálunk külön hangsúlyt fektetünk az alap mozgásokra, amik már alapból úgy vannak kifejlesztve, hogy könnyebben tudd gyakorolni a fenti pontokat és így a lehető legnagyobb biztonsággal képes legyél akár egy hátulról érkező váratlan támadás elkerülésére, hárítására is…
+1 Ne higgy a médiának! Nem kell paráznod, fontos, hogy ne hidd el, hogy most jobban veszélyben vagy ettől a dologtól mint eddig. Magyarországon is leszedtek egy két embert, de biztos szedtek le már ez előtt is, meg fognak ez után is. A média igyekszik hírt csinálni a dologból, különben nem lesz érdekes. Már ki is találták, hogy Magyarul ezt úgy hívják hogy „Elsőzés”. Pedig attól, hogy most ebben a formában népszerűsítik ezt a dolgot, nem történik semmi, és ugyan annyi esélyed lesz túlélni egy támadást mint eddig. Ha teszel erőfeszítést rá és gyakorolsz akkor több, ha meg nem, akkor kevesebb…
Sok kitartást és szerencsét kívánok!
Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató.
Álmomból ébredve, hogy védjem meg a házam és a családom?
Írta NinjutsuÖnvédelem a Ninjutsu Önvédelem kategóriában, dátum: 2013. szeptember. 7.
Valaki szerint paranoia fegyverrel aludni. Szerintem meg könnyelműség anélkül.
Egy jó gyakorlat, ha nem akarod, hogy álmodban vágják át a torkod:
Egy kedves jó barátom, akivel együtt edzünk már egy ideje, küldött egy levelet egy érdekes kérdéssel, ami felvet jó néhány további kérdést, felvetést és ötletet…
—
„Szia Ádám, már többször akartam kérdezni a véleményed egy dologban csak elfelejtettem megírni eddig. Aztán most mesélte egyik ügyfelem hogy éjjel be akartak törni a házukba és ez eszembe juttatta.
Szóval a helyzet: kertes ikerházban lakunk, 2 szintes. Amikor aludni megyünk mindig beriasztom nyitás és mozgásérzékelővel az alsó szintet. Mivel egyszer egy nagy lepke már rászállt éjjel az érzékelőre tudom milyen az éjjeli riasztás, és nagyon szar. 😀
Az jutott eszembe ennek kapcsán hogy az a gáz, ilyenkor én is annyira felijedek a riasztó hangjára hogy ez erősen levesz a harci értékemből 🙂 , hiába van a szobában a katana. Lent nem tartunk semmi értéket de ha ne adj Isten feljönnének akkor én is kábult vagyok néhány percig. Lehet ilyenkor valamilyen légzésgyakorlattal vagy bármi módszerrel „lenyugtatni magam”? „
—
A Rövid válaszom az, hogy a riasztó berendezésnek pontosan ez a lényege, hogy úgy visítson, hogy a rablóban is vigyázzba álljon az ürülék. Tehát a riasztó hangjára teljesen normális, hogy neked a tulajnak is meg fagy az ereidben a vér, hiszen ha megszólal a házad riasztója, akkor okkal remeghetsz, hogy ez valami rosszat jelez.
Ráadásul kikísérletezték, hogy a riasztó melyik frekvencián visítson, hogy minél inkább félelmet keltsen, és ez az érzés ébredjen az emberben, illetve leginkább a tolvajban, hogy menekülnie kell. Nyilván ezért is hívják Riasztónak, mert Riasztó hatással kell lennie mindenkire aki csak meghallja.
Személy szerint azt javasolnám, ha mindenképpen te szeretnéd védeni a házat, és nem egy biztonsági céghez bekötött cuccról van szó, hogy legyen a riasztó 2 funkciós.
- Az egyik ez, amiről írtál, de ezt csak akkor használd, ha nem vagy otthon, hiszen akkor kell riasztani, viszont akkor nem baj, ha egy biztonsági szolgálathoz is be megy a riasztás, és kiérkezik valaki megnézni, hogy mi újság van a háznál amit otthagytál.
- A Másik funkció, viszont legyen egy otthonalvós, vagyis egy nem visítós, hanem vészjelzős, vagyis az ágyad mellett legyen egy valami kis ébresztőóra szerű csipogó, ami nem ilyen agresszív hangú, viszont mindenképpen felébreszt. De csak téged, vagy titeket, nem az egész környéket, meg a gyerekeket is. Persze legyen rajta egy kapcsoló, amit aztán ha megnyomsz, akkor megint csak el kezd visítani, de ezt már csak akkor kell bekapcsolni, ha meggyőződtél róla, hogy valakik jöttek a házadba, és ezzel szeretnéd elijeszteni őket. Persze ebben az esetben 2 visító kell, amik egymástól függetlenek, hiszen a családi házakra szakosodott betörők előszeretettel célozzák meg elsőként a külső falon elhelyezett villogós-visítós dobozokat, amit nemes egyszerűséggel csak le kell tépni a falról, és egy vödör vízbe dobni pl, és máris hiába csipog, senkit sem fog zavarni. (Meg még van pár módszer, de ez most nem egy erről szóló post, ezt majd személyesen.) A másik visító dobozt pedig el kell rejteni, hogy ne láthassák. Egy profi biztonságtechnikai cég, egyébként alapból kettőt szerel fel, hiszen az egyik elriasztja a piti tolvajokat, akik nem is próbálkoznak mert látják a külső falon a cuccot, a másikat meg a profik ellen, akik különféle módszerekkel trükkökkel működés képtelenné tudják tenni ezeket a készülékeket.
Így hirtelen ezt tudom javasolni a probléma kezelésére, hiszen ha felébreszt a csipogó, akkor még mindig van időd gatyába rázni magad, megnézni halkan, hogy mi újság, anélkül, hogy bárki rá jött volna, hogy értesültél a behatolásról.
Utána pedig még mindig tudod robbantani a komoly visítást, ha tényleg baj van, vagy magad tudod ártalmatlanítani a betörőket, ha eléggé fel vagy készülve… (Persze ehhez nem elég egy katana az ágy mellé, nem árt megtanulni bánni is vele. Nekem van még egy Cobra11 nevű 80fontos nyílpisztolyom is az ágy mellett a biztonság kedvéért, hogy ha nem muszáj, ne kelljen közelharcba keverednem a támadóval.
A másik módszer egy kicsit munkásabb, hiszen változtatni kell egy két dolgon az életedben hozzá, és csak akkor javaslom az elolvasását, ha érdekel az „Őrzöm a házamat, és ezzel önmegvalósulok is” téma.
Őrzöm a házamat, és ezzel ön megvalósulok is
Egy saját történettel kezdeném az életemből, aminek a fényében talán könnyebb lesz elfogadni azokat az ötleteket és módszereket amiket kikísérleteztem a gyakorlati tapasztalataim alapján és amiket megoldásként javasolni is fogok.
Történet:
—
8 éven keresztül éltem szerzetesként, több templomban is, és mivel mindemellett folyamatosan gyakoroltam és tanulhattam a Ninjutsut is, így kézenfekvőnek tűnt, hogy ezekben az intézményekben, én leszek az éjszakai őr, aki vigyáz a templom értékeire. (Nem beszélve arról, hogy természetemből fakadóan mennyire élveztem ezt a szolgálatot.)
Na de ugye éjszakai őr munkakör nem létezik általában a békés szerzetes rendekben, így nagyrészt én is úgy éltem az életem mint szerzetes társaim. Hajnali kelés, korareggeli meditáció, aztán egész nap a szentírások terjesztése nagyvárosok forgalmas helyein a járókelőknek. Mivel viszont ez egy eléggé szociális munka, hiszen szerzetesi ruhában kell megállítani vadidegen embereket, majd beszélni nekik Istenről, így nem engedhettem meg magamnak, hogy szétcsúszva, nem harcra készen, és kedvesen mosolygósan, táskás szemekkel menjek ki az utcára.
Ezzel párhuzamosan meg akkor ott volt még a feladat, hogy valakinek vigyáznia kéne a templomra, legfőképpen a templomban lévő értékekre. Így aztán az lett a megoldás, hogy este amikor vége volt a programoknak, mikor az utolsó hívő is elhagyta az épületet, akkor magam zártam be minden ablakot, ajtót. Mivel ezek a közösségek nem voltak gazdagok, így mellőzni kellett a mozgásérzékelőket, és akkoriban még kamerák sem voltak felszerelve, így mindent manuálisan intéztem.
Vagyis az összes ablakot miután bezártam, leeresztettem a redőnyt, majd ugyan így tettem az ajtókkal. De persze ahol a legmagasabb szintre fejlesztettem azokat a dolgokat amikről mesélni fogok, az egy több épületből álló komplexum, így ki volt zárva, hogy mindenre oda tudjak figyelni.
Ezért az energiáimat főleg a templomszobára fókuszáltam. Első lépésként mindenhonnan el lettek vittük azokat a doglokat amik mozdíthatóak és értékesek voltak. (Ugyan úgy, ahogy gondolom te is átgondoltad, hogy a földszinten nem tartasz értékeset, mert oda könnyen be tudnak jönni.)
Az egész éjszakai őrség nevű szolgálatom úgy nézett ki, hogy vittem egy kis matracot, és azon aludtam hálózsákban, a kedvenc szent képem alatt, szintén egy katanával a templomszobában, a függöny előtt, ami mögött az oltár volt, és jól becsukott ajtók mögött beállítottam ébresztést az elmémben, hogy minden neszre riadjak fel. (Igen, ha elalvás előtt erősen koncentrálsz arra, hogy fel akarsz ébredni mondjuk 4-kor, akkor fel fogsz, és ez ennek a továbbfejlesztett változata, amikor meg tudsz határozni egyéb körülményeket is, amik visszahoznak az álomvilágból.)
Rengeteg mindenre felébredtem, így aztán egy manuális riasztó rendszert építettem ki, aminek a telepítése 5 másodperc volt nyílás zárónként, de leginkább főleg az ajtókon alkalmaztam, hiszen az ablakoknál ott volt a nehezítés, a redőny, meg még az üveget is át kellett volna törni a bejutáshoz.
Ezek többnyire horgászboltban megvásárolt csilingelős kapásjelzők voltak, amit a fenekezéshez használnak a pecások, és az volt a módszer, hogy a becsukott ajtó kilincsére tettem egyensúlyba, hogyha bárki egy kicsit is lenyomja a kilincset, vagy megmozdul az ajtó, akkor ezek a kis csengettyűk egy határozott hanggal koppanjanak a márvány padlón. (Ugyan ezt a módszert lehet az otthonokra alkalmazni kis csengettyűkkel, vagy szélcsengőkkel, amiknek a hangja amúgy is elűzi a gonosz szellemeket, de jelzi azt is, ha megmozdul az ajtó. Egyszer kell telepítened, és utána csak „ráállnod”…)
Úgy voltam vele, hogy ha nem ébredek fel arra, hogy valaki felerőszakolja kívülről a redőnyt, meg betöri az ablakot, hogy bemásszon, akkor simán megérdemlem, hogy átvágják a torkomat, de a fekete övemet mindenképpen vissza adtam volna, erre a csilingelésre meg mindig képben voltam.
Igazi támadás amíg ott éltem, soha nem volt a templom ellen, de ettől még rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, hiszen ébredtem macskára az ablakpárkányon, turbékoló galambokra, alvajáró szerzetes társamra, eltévedt és bent ragadt hívőre, korán kelő szerzetesre, huzatra, vagy csak vak lármára, amikor „magától” esett le a riasztó a kilincsről stb……
Volt olyan is amikor némelyik viccesebb társam próbált be, és akart bejönni és megviccelni, de a módszer mibenléte és működési mechanizmusa abban rejlik, hogy mindenkit és mindent kivont karddal, harcra készen tudtam fogadni, és nem találtak ágyban az éjszakai meglepetések soha…
—
Na de amiket írni fogok, ahhoz nem kell egy dan sem semmilyen irányzatból, hanem csupán a józan paraszti ész, meg a gyakorlás elkezdése, mert én sem így kezdtem a dolgot, hanem pontosan úgy, ahogy te írtad a levelébe, hogy utáltam felkelni, és ha meg is ébredtem, zsibbadt aggyal, beragadt szemekkel tudtam volna csak fogadni a támadót, ami azért nem olyan jó…
Hogyan álltam neki a friss ébredés elsajátításának?
Az első módszer amit tanulmányozni kezdtem, az a filmekben is szereplő klasszikus szamuráj alszik a kardjával módszer. Feltűnt, hogy egy filmben sem alszik soha az ilyen szituációban szereplő szamuráj nővel, vagy nyál csorgatva hason fekve, vagy bármilyen más pózokban pihe-puha süppedős ágyban, hanem mindig hanyatt fekve a kardjával a keze ügyében, és a földön.
Ez már önmagában is egy jó módszer, mindenféle filozófiai és univerzális magyarázat nélkül, de mivel tökéletesen ki kellett pihennem magam a napközbeni munkához úgy, hogy közben még néhányszor fel is kelek éjjel, így azért egy kicsit aggódtam, hogy fáradt leszek napközben, ezért utána is olvastam a dolgoknak a Védikus Jógaszentírásokban, és ezeknek az információknak a tudatában dolgoztam ki ezt a módszert.
1. Kelj fel, mert meg akarnak ölni!
A Legfontosabb, hogy el kell döntened, hogy te márpedig meg fogod védeni a házadat, a betörőktől, akár az életed árán is. Persze inkább az ő életük árán, de fontos, hogy nem szabad hagyni, hogy a félelem megbéklyózzon bennünket, főleg az ébredés utáni pillanatokban.
Ezt úgy lehet gyakorolni, hogy eldöntöd, hogy mától kezdve, bármire is ébredj fel, felkelsz, előveszed a kardodat, és körbemész a házban, megnézed minden rendben-van-e. Ez eleinte egy nagyon kényelmetlen dolog, hiszen lehet, hogy egy este 10-szer is meg fogsz ébredni, és az első 2 hétben, biztos, hogy olyan fáradtabb leszel napközben, de egy kis délutáni pihenő beiktatásával átvészelhető ez az időszak.
Július elseje óta, amúgy is a megváltozott jogszabályok vonatkoznak arra, ha bárki bejön a házadba, pláne este, hiszen feltételezheted, hogy az életedet akarja elvenni.
(Szintén egy jó módszer a hirtelen ébredés fejlesztésére a délutáni pihenő oly módon történő kivitelezése, hogy egy fém poharat veszel a kezedbe, amit tartasz egy minimális erővel, mondjuk egy széken ülve, és így pilledsz el. Abban a pillanatban amikor elernyedsz, kiesik a fém pohár, és ha nem vastag szőnyegre esik, akkor a hangos csörömpölésre egyből visszatérsz, tökéletesen kipihenve és harcra készen. Ráadásul néhány alkalom után megszokod, és a riasztó sem fog problémát okozni. Ezt a módszert egy indiai szerzetestől hallottam.)
Ha nehéz eleinte ezt kivitelezni, vagyis felkelni minden neszre, és körbejárni a házat kivont kardal, hogy ellenőrizd minden rendben van-e, akkor gondolj nyugodtan arra, hogy igazából egy gyilkos csapat jön azért, hogy megerőszakolja a feleségedet a szemed láttára (meg téged is.), hogy utána megöljenek mind a kettőtöket és rátok gyújtsák a házat. (Így sokkal könnyebb lesz ígérem.)
Erre persze csak az első pár alkalommal van szükség, amíg kialakul benned az, hogy márpedig te harcra készen ugrasz ki az ágyból karddal a kezedben.
Én a magam részéről mostanság úgy rendezem be a lakást ahol nyugovóra térek, hogy egy állig felfegyverzett minimum 5fős kommandós csapat akar rajtam ütni, és legyen esélyem még így is legalább egyet ártalmatlanná tenni… (Persze ez egy elég infantilis elképzelés, de ennél rosszabbat nem nagyon tudok elképzelni egyenlőre, bár ma este pont azt álmodtam, hogy ketten jöttek be fényes nappal, és karddal tessékeltem ki őket)
2. Hogyan csökkentsd minél rövidebbre azt az időt, amíg harcra készen kiugrasz az ágyból?
Tanulmányaim és kutatásaim folyamán amit a hanyattfekvő szamurájok inspiráltak, akik a filmekben pontosan képesek voltak arra amit én szerettem volna, hogy álmukból felriadva is harcra készen fogadják az ellenséget, ismertem meg el a Védikus jóga szentírások alvással kapcsolatos titkait.
A Védák szerint 3 kötőerőbe soroljuk az embereket, az emberek tulajdonságait, tetteit és képességeit. Ezeknek az eredeti neve, Tamas, Rajas, és Sattva Guna. Magyarul, a Tudatlanság, a Szenvedély és a Jóság kötőereje.
–
Tama Guna – Tudatlanság Kötőereje:
- Tisztaság: A tudatlanság kötőerejébe azok az emberek tartoznak, akik nem fürdenek legalább naponta kétszer, vagyis koszosak, büdösek, és mindez egy cseppet sem zavarja őket. A sötétet és a sötét helyeket szeretik, ahol szintén kosz és bűz veszi körbe őket.
- Rend: Nem zavarja őket a körülöttük lévő rendetlenség és sok szemét.
- Táplálkozás: Ezek az emberek gyakran esznek húst, vagyis döglött állatok tetemeit. Illetve kedvelik azokat az ételeket, amiket nem frissen készítenek el, hanem állottak, esetleg több naposak, erjesztve, vagy rothasztva vannak.
- Drogok: Gyakran fogyasztanak kábító mámorító szereket, és ezek ködén át léteznek, általában a belassító cuccokat részesítik előnyben. (Drognak számít minden ami függőséget képes kialakítani, a cigarettától a kávén és a kólán át a heroinig.)
- Gondolkodás: Gondolkodásmódjukra jellemző, hogy mindig a múlton rágódnak. Milyen jó volt ez, vagy az, illetve mindig sopánkodnak, hogy a dolgok már elmúltak, és soha nem jönnek vissza már. Ettől általában negatívak és kiábrándultak.
- Mozgás: Lassú és tompa mozgás jellemző rájuk
- ALVÁSMÓD: Ezek az emberek általában hason alszanak, és sokat 10-12 óra. Minél több jellemző rájuk a fenti pontokból, annál nehezebben ébrednek, és kelnek fel, kaparják össze a tudatukat egy esetleges szituációban, vagy csak reggel amikor menni kéne. Ők azok akik az ébresztő órára sem ébrednek fel, sőt nem is emlékeznek arra, hogy lenyomták a csipogót, és átfordultak a másik oldalukra.
–
Minél több a jellemző rád ezek közül, annál valószínűbb, hogy nem fogod tudni megvédeni a házadat és az életedet és a családod életét.
–
Rajas Guna – Szenvedély kötőereje:
- Tisztaság: Legalább egy nap egyszer fürdenek, mert többre nincs idejük
- Rend: Szét van szórva a holmijuk és kedvenc mondásuk az, hogy a zseni a káoszt is átlátja.
- Táplálkozás: Igyekeznek mindenféle egészségesnek mondott dolgot magukba tolni, közelebb állnak a vegasághoz, mint a sok hús jellemezte táplálkozáshoz, nagyon szeretik a pikáns, extrém és új szokatlan ízeket is.
- Drogok: Nem biztos, hogy gyakran, de főleg a pörgetős partysabb cuccokat kedvelik, hogy jól tudjanak bulizni és élvezni az életet.
- Gondolkodás: Mindig pörögnek, valamilyen nagy ötleten, projekten, kampányon dolgoznak, ritkán visznek véghez valamit, mert olyan csapongó és szeleburdi az elméjük, hogy képtelenek fókuszálni, lezárni, befejezni dolgokat. Könnyen kezdenek el valamit, de végig ritkán csinálják, mert az első problémáknál feladják. Mindig a jövőn gondolkodnak, hogy milyen jó lesz, ha ez, vagy az meglesz. Általában nagyon, szinte már túlzottan is pozitívak, jellemző rájuk a szentimentalizmus.
- Mozgás: Gyorsak, energikusak, villámkezűek, de gyorsan fáradnak, kiégnek, hirtelen dolgaik olyanok csupán, mint a fellobbanó gyufaláng, amit az első szellő egyből el is olt.
- ALVÁSMÓD: Ezek az emberek az oldalukra fordulva szeretnek aludni. 8-10 óra alvás elég nekik, képesek hirtelen felébredni is, de általában valamilyen álom rabságából próbálnak a „valóságban” magukhoz térni, így az érzelmeik rettenetesen befolyásolják őket ébredés után, és egész napi életükben is.
–
Minél több a jellemző rád ezek közül, annál valószínűbb, hogy ijedten, rémülten fogsz reagálni egy erőszakos szituáció folyamán.
–
Sattva Guna – A jóságminősége
- Tisztaság: Minden nap tiszta ruhát vesznek és legalább napi kétszer fürdenek, ebből az egyik reggel felkelés után, ha lehet, hideg vízzel.
(A hidegvízben való fürdés egyébként bármilyen tudat állapotból egyből ebbe az állapotba ránt. Sokat alkalmazták pszichiátriai intézetekben is az őrjöngő betegek kezelésére, de a hisztériás rohamot kapott gyereket (szenvedély kötőereje) is elég be rakni a hideg zuhany alá, ő is egyből lenyugszik, vagy magához tér, ha nagyon nyegle és tunya. (Tudatlanság kötőereje)) - Rend: Mindig minden szépen rendben van körülöttük.
- Táplálkozás: Nem esznek húst, mindig csak frissen készített és egészséges ételeket fogyasztanak.
- Drogok: Nem használnak semmilyen tudatmódosító szert, maguk irányítják a gondolataikat a vágyaikat és az érzékszerveiket, vagy erre törekszenek
- Gondolkodás: Nyugodt, kiegyensúlyozott, bölcs gondolkodás és helyzetmegoldás jellemzi őket. Nem zavarja őket a múlt, és a jövő, a jelenben léteznek. Képesek bármilyen kihívást kezelni, bármilyen problémát kezelni, mert átlátják a körülöttük lévő világot.
- Mozgás: Kiegyensúlyozott, harmónikus, tudatos mozdulatok. Nem túl gyors, és nem túl lassú, mindig a megfelelő irányú és sebességű a cél eléréséhez és a körülményekhez igazítva.
- ALVÁSMÓD: Ezek az emberek hanyatt fekve alszanak. 6-8, vagy még kevesebb óra alvás is elég nekik. Alvásuk nyugodt, álomtalan, vagy jövőbe látó, esetleg tanító jellegű. Elkerülik őket a rémálmok és a stressz. Magasabb szinten az alvás már nem alvás, hanem tudatos álmodás, illetve tudatos meditáció. (De erről majd bővebben a meditációs tanfolyamon.)
–
Minél több a jellemző rád ezek közül, annál valószínűbb, tudatosan felelősség teljesen tudsz reagálni egy szituációban, és képes leszel, illetve vagy megvédeni magadat, a házad és a családod.
–
Persze a rendszeres gyakorlás és képességfejlesztést, és edzést sem szabad kihagyni a képletből, hiszen hiába van tökéletes tudatállapotban valaki, ha csak mosolyogni képes meg a karmáról beszélni amikor ütnie-vágnia kéne.
De alapvetően ez a 3 kötőerő jellemez és mozgat mindent ebben a világban. Na persze nagyon kevesekre jellemző a tiszta tudatlanság, szenvedély, vagy jóság, álltalában a 3 kötőerőben leírt dolgok keveredve vannak jelen az életünkben. Na meg körülbelül minden dolog leírható a három minőség szerint ami jelen van az életünkben.
Hiszen mindent lehet A tudatlanság kötőerejébe tartozóan rosszul, unottan odafigyelés nélkül csinálni, meg lehet a Szenvedély kötőerejében, kapkodva, szeleburdin, összecsapva. Na meg persze teljes oda-adással és odafigyeléssel a mesteri munkára törekedve.
Egy apró kiegészítés még a Védikus jóga szentírásokból:
Aki a Tudatlanságban van, neki az életének a célja, semmi más, minthogy a szenvedélybe lépjen, aki pedig a szenvedélyben van, az ő életcélja, hogy a jóságba fejlődjön. Aki a Jóságban létezik, ő neki a Tiszta Jóság megvalósítása a cél, mert csakis és kizárólag innen lehet fellépni a spirituális szintre. Minden más, csak illúzió, képzelgés, hallucináció.
Amikor eljutunk a tiszta jóság minőségébe, és életünket a tökéletes megértés, szeretet és elfogadás lengi be, akkor igazából már nem lesz majd szükségünk arra, hogy harcoljunk, hiszen nem is akar senki sem ártani majd a közelünkben a másiknak, és csupán szemünk egy rebbenésével képesek leszünk megváltoztatni mások szándékát.
Persze ahhoz elég sokat kell gyakorolni, és csak nagyon kevés szent jut el erre a szintre, az úgynevezett Buddha szintre. Így, hogy gyakorlásunk ne érjen csúfos véget, nem árt megtanulnunk megvédeni magunkat. Nem véletlenül fejlesztettek ki oly sokféle harcművészetet a szeretet és béke útját járó szerzetesek. Mert amíg viszont gyakoroltak és próbáltak a megvilágosodás útjára eljutni, addig mindig jöttek sokan mások, akik meg nem ezt az utat járták, és igyekeztek elvenni a jámboroktól azt amijük van, netán rabszolga sorba hajtani őket…
Remélem segítettem ezzel a pár gondolattal, nem csak Neked, hanem mindenki másnak is aki szeretné megvédeni magát, és a családját.
Ha tetszett a cikk és úgy gondolod, hogy másoknak is hasznára válhat amit itt olvastál, oszd meg az ismerőseiddel!
Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató
2013.09.07
A ninjutsu nem csak technika
Még több kép és idézet Hatsumi senseitől, Katt ide.
Önvédelem Vs. Küzdősport Vs Harcművészet, avagy az ezen az úton terjedő 10 leggyakoribb betegség:
Írta NinjutsuÖnvédelem a Harcművészet-Önvédelem, Ninjutsu Önvédelem, Önvédelem tippek kategóriában, dátum: 2013. május. 20.
Önvédelmet, küzdősportot, vagy harcművészetet tanuljak, ha szeretném megvédeni magam?
–
Annyi mindent mondanak és tanítanak önvédelem címén manapság, hogy elég nehéz kiválasztani mi az ami valóban működő képes, és mi az ami nem. Sokféle a stílus, rengeteg a „mester” egyre több az iskola. Vannak köztük valóban olyanok amiket érdemes tanulni, és vannak olyanok amikre azoknak van szüksége, akik nem akarnak túl nagy áldozatot hozni, de kell az önbizalmuknak, hogy „Lejártam edzésre és tanultam pár fogást”. Ez stílustól és irányzattól teljesen független, hiszen mindenhol vannak olyanok akik tényleg arra tanítanak meg, hogy miként védd meg magad, meg vannak olyanok ahol nem.
Sokszor olvasni hallani ráadásul még az önvédelmet, küzdősportot és harcművészetet megkülönböztető és egymással szembe állítani próbáló publikációkat. De igazából az érettség, a motiváció és a tudás különböző szintjeiről van szó, amit azok akik nem akarják megfizetni az önvédelem és a harcművészet valódi árát, soha nem fognak megérteni.
Önvédelem-Küzdősport-Harcművészet?
- Mert az önvédelem nem más, mint amivel minden kezdődik, hiszen majdnem mindenki azért kezd el edzeni, hogy meg tudja védeni magát.
- Aztán amikor már eddz egy ideje és szert tett némi tudásra (alapok, ütések, rúgások, esések, gurulások), akkor fellángol az érzés, hogy szeretné megtudni mennyivel lett erősebb, keményebb, mint amikor elkezdte, és hirtelen lehetőséget, visszaigazolást kezd keresni, és erre a különféle küzdősportok tökéletes lehetőséget adnak.
- Majd amikor kiverekedte, magát és rá jön, vagy megérti, hogy nem sok értelme volt szétrúgatnia magát, vagy neki nem sok értelme volt szétvernie másokat, akkor elkezdi a mélyebb lényeget és értelmet keresni a dolgok mögött, így válik egy valódi harcművésszé.
A veszélyes mindig az, amikor:
- Valaki alapból harcművészetet tanít csak, és aki tanulni akar tőle, az „harcművészetet” kaphat anélkül, hogy az elején kezdené, az önvédelemmel, aztán a küzdő-sporttal, majd a harcművészettel. Ilyenkor a filozófia és a technikák, mert ki marad belőlük a tapasztalat, mondjuk úgy, hogy egyfajta harcbűvészetté, vagy harci szentimentalizmussá degradálódnak.
- Amikor valaki csak a küzdősportot kezdi el tanulni, de ki marad belőle az első lépés az ÖNvédelem, vagyis nem tanul meg esni, meg kelni, állni, járni, gondolkodni, lélegezni, mert az oktatója „nem tartja fontosnak, hiszen a ringben a bíró úgy is lefújja a szabályrendszer szerint, ha valaki le kerül a földre, úgyhogy ez nem olyan fontos”. A Harcművészeket, meg bűvészeknek és tapasztalat nélküli balerináknak gondolja, mert a filozófiát sem sajátítja el, vagy gyakorolja, hiszen „abban majd fejlődik mindenki maga, meg arra majd az élet tanít meg”.
- A harmadik pedig az önvédelmi gyorstalpalók, ahol hirdetve vannak a 3-4-10 alkalmas önvédelmi tréningek, azzal az ígérettel, hogy ennyi idő alatt megtanulhatod megvédeni magadat. Az ilyen helyek és oktatók mindent tanítanak neked, csak önvédelmet nem. 3-4, vagy 10 alkalom arra sem elég, hogy belekóstoljál abba, hogy milyen is ez a világ, hiszen amint bele lendülnél, már vége is a tanfolyamnak, ahol gyorsan átvettél „minden” szituációt, de megtanulnod és begyakorolnod nem sikerült, így valszeg végre hajtanod sem érdemes megpróbálni egy valódi szituációban. (Ugyan ide tartoznak a mindenféle előképzettséget nem igénylő 2-3 hónapos, meg négy hétvégés Önvlédelem oktatói programok…)
Természetesen minden irányzatban, önvédelemben-küzdősportban-harcművészetben meg vannak a jó oktatók, akik ismerik és tanítják is mind a 3 szintet, meg vannak azok is, akik csak az egójukat fényesítik, hogy tündökölhessenek egy harci tanító szerepében, megkapva így a tiszteletet attól a kis magtól, akik csodálják, és követik őket. Én magam is találkoztam már nem egy olyan küzdősport edzővel, aki azt is tanítja, hogy miként kell felkelni gyorsan, ha elesel, meg milyen úgy ütni, ha nincs bandázs, meg kesztyű a kezeden, Valamint olyan harcművészet oktatókkal is volt szerencsém találkozni, akik bár azt az elvet vallják, hogy nincs szükség a harcra és a verekedésre, sőt el kell kerülni azt ahol csak lehet, de tisztában vannak vele, hogy az edzéshez, gyakorláshoz, igen is szükség van rá… (Na meg az ellenkezője is előfordul, sőt igazából mindegyikből az ellenkezője van sokkal többen, és csak kevesen értik a lényeget.)
Összegyűjtöttem néhány pontot, ami alapján könnyebben választhatod ki, hogy milyen irányzatot, hol és mikor kezdj el tanulni, illetve mik azok a szempontok, amiknek a hiányában nagy valószínűség szerint nem fogod megtanulni megvédeni magad:
1. A Harcművész / Mester egó:
A fekete öv, vagy oktatói fokozat megszerzésének első próbája a büszkeség csapdája, amit innentől fogva folyamatosan kezelni kell. Ez akkor alakul ki, amikor egy erős egóval megáldott ember eljut a harcművészetek ezen szintjére, és el hiszi, hogy megérkezett valahová és vannak akik alatta vannak, meg vannak akik felette. A harcművészeti elvekkel és keménységgel megtámogatott „Terminátor” egó le zárja a további fejlődés lehetőségét. Akik előszeretettel írják ki, hogy ők ilyen meg olyan mesterek, ők általában ebben a betegségben szenvednek.
A szerep néha teljesen elkülöníti a „Mestert” a hétköznapi halandóktól és sokszor nem is képes normális emberi hangon és személyességgel kommunikálni másokkal. Bezár egy kaput, ahol érkezhetne ugyan úgy a tanítás, hiszen az utcán egy élet halál küzdelemben nem hogy szabályok, de rangok és fokozatok sincsenek. Ez azért veszélyes, mert nehezen fogad el visszajelzéseket, melyek egy valódi harcban, akár könnyen az életébe is kerülhetnek. Nem beszélve arról, hogy az ilyen mentalitással tovább adott tudás ugyan ilyen mentalitást és tudást fog eredményezni.
Ez az úgynevezett „Én már megérkeztem!” halálos vírusból fakad: Hiszen egy mesternek már nincs mit tanulnia, ő kész és tökéletes és teljes. De ezzel és ezzel a gondolkodással be zárhatunk egy kaput, ami egész eddig jelentett valamit. Méghozzá a fejlődni akarás kapuját.
Ahol ezt tapasztalod, ott nem az örök változás misztériumát tanítják és gyakorolják, hanem a laboratóriumi körülmények közé szorított mozgás művészetet. Hiszen a harc maga a változás. Nem tudhatod, hogy hol, mikor, ki, vagy kik ellen kell majd harcolnod, ahogyan azt sem, hogy ők mennyire lesznek képzettek, vagy milyen lesz az időjárás. Az örök változás az amit ismer egy mester, és tudja, hogy annak a fényében ő bizony nem mester.
2. Nem tanítunk támadást mert…
Ahol ezt hallod, vagy mondja neked az oktató, ott mindent meg fogsz tanulni, csak megvédeni magadat nem. Szép-szép a nem bántunk senkit elv, sőt alapvető hozzá állás kell hogy legyen, hogy nem akarok harcolni, verekedni és bántani senkit. De amikor az élet úgy hozza, hogy oda kell állnod, akkor bizony, lehet, hogy támadnod kell védekezésként. Persze az önvédelem, és a saját testi épségünk megvédéséhez valóban nincs szükség támadásra, hiszen elég, ha ki tudunk térni, meg tudjuk érezni, el tudunk szaladni a támadás elől. De amikor ez mondjuk a párunk társaságában történik, vagy a gyermekeink körében, akkor már elég nehéz lesz jól kijönni a szituból. Hiszen a moziból hazafelé, ha mondjuk ki akarnak rabolni bennünket a szerelmesen andalgó mátkánkkal az oldalunkon, mert könnyű prédának tűnünk, akkor nem szaladhatunk el, hiszen lehet, hogy szívünk választottja nem tudja megvédeni magát úgy mint mi. És ugyan ez igaz a gyerekekkel, vagy csak egészen egyszerűen a gyengékkel kapcsolatban is.
Mert egyszerűen aki járatos bármilyen önvédelemben-küzdősportban-harcművészetben és valódi tudásra tett szert állhatatos munkával és gyakorlással, egy egészséges szemléletű edzőtől, az nem fog elmenni egy pár mellet szó nélkül amikor a hajánál fogva rángatja a fiú a lányt, vagy amikor néhányan körbe vesznek egy gyengébbet.
Nem, nem azt mondom, hogy hősködjél, vagy hősködést kell tanulnod. Csupán azt, hogy ha valóban harcművészetet, és önvédelmet tanulsz, akkor nem fogod elfordítani a fejedet és füled-farkad behúzva átsunnyogni a másik oldalra és annak örülni, hogy nem téged akarnak bántani, hanem legalább kihívod a rendőröket…
3. Nincs küzdelem, mert…
Vannak helyek, ahol különböző érvekkel meg van támogatva, hogy miért is nincs küzdelem, vagy miért nem gyakorolnak néha reálisan, rendes sebességgel, kicsit életszerűbben, mint a gyakorlás folyamán. Ez általában azokon a a helyeken van, ahol az oktató nem rendelkezik azzal a fajta magabiztossággal és tudással, hogy legalább a hozzá járóknál jobban tud verekedni.
Na meg persze így védi meg magát, hogy nehogy valamelyik tanítványa neki menjen tiszta erőből, indulatból, lendületből. Mert tudja, hogy hézagos tudása nem nagyon védené meg. Az ilyen helyen elég ritka, hogy olyan tudáshoz juthatsz aminek hasznát veszed az utcán, egy szabályok nélküli küzdelemben. Hiszen azon a helyen is valószínűleg azért nincs küzdelem, mert a küzdelem kiszámíthatatlan és ezt a kockázatot nem meri vállalni az oktató.
Egyébként érdemes megkérdezni az edzőt, hogy kellett-e már valaha verekednie, harcolnia életében, vagyis ütött-e már meg egyáltalán valakit a puszta öklével, mindenféle védőfelszerelés nélkül, úgy, hogy vállalnia kellett a következményeket. Mert ha még soha (Sajnos sok ilyen van) akkor nagyon sokszor fogalma sem lehet arról, amit tanítani szeretne. Hiszen mi ellen fog felkészíteni, ha még őt sem ütötték meg soha, meg ő sem ütött meg soha senkit, amikor az ütés egy alap támadás és nem nagyon van olyan szituáció, ahol nem fordul elő?
Természetesen egy oktató sem fogja neked bevallani, hogy verekedett-e már életében. de egy önvédelem oktató a tréningjein azért néha el-el mesél egy-egy történetet. Ha ez nincs, akkor gyanakodhatsz bátran.
4. Nem használhatod a klubbon kívül amit itt tanulsz:
Ez egy klasszikus. Akkor szokták mondani, ha amit tanítanak, annak valójában nagyon kicsi a valódi harci értéke. Egy igazi önvédelem-küzdősport-harcművészet oktató nem fogja azt mondani, hogy nem használhatod soha, mert tudja, hogy akkor semmi értelme megtanulnod. Ha nem tudja neked olyan szinten átadni a tudását, hogy megértsd, hogy mikor milyen körülmények között használhatod, és mikor nem, hanem egészen egyszerűen csak megtiltja, akkor valószínűleg ez azért van, mert nem akarja, hogy rá jöjj arra, hogy igazából amit kaptál tőle azzal nem sokra fogsz menni egy éles harcban ahol akár az életed is a tét lehet.
5. Önjelölt Önvédelem tanítók:
Egyre több a felkapott marketing szisztémákkal megtámogatott klub, ahol mindenféle „mesterek” tanítanak és állítják, hogy ez itt a leghatékonyabb rendszer. Persze nem biztos, hogy ez az ő hibájuk, hiszen rengeteg akárhonnan felbukkant nagyon magas fokozatú és önbizalmú „igen csak nagymesterrel találkozhatunk, akik gond nélkül adnak nekünk pénzért és némi csodálatért rangokat, fokozatokat. Sokszor akik tanítanak, ők már csak ezeknek az embereknek az áldozataik.
Ezek az iskolák általában nem a harcművészet valódi eszenciáját, vagyis kezdeti lépésnek az önvédelmet tanítják, hanem néhány látványos megoldást kínálnak néhány szerintük veszélyes szituációra. Ami persze akár még hatékony is lehet bizonyos esetekben. Csak az élet sokszor más, és rengeteg olyan dolgot kell elsajátítani a túléléshez, amire a Dojoban a Laboratóriumi körülmények között nem, de az utcán igen is szükséged lesz. Pl: Csúszós-Kemény talaj (Az utcán nincs tatami), Több ellenfél (Naná, majd egyedül lesz nem?) Fegyveres támadó (Kés-Vipera-sörösüveg akármi…) stb…
Ahol azt olvasod, hogy xy „több harcművészetből”, és rendszerből is oktatói fokozatot ért el, de nincs ki írva, hogy ugyan milyen rendszerből, és milyen fokozatot kapott és kitől, meg meddig tanulta gyakorolta, akkor bátran gyanakodhatsz. Ugyan ilyen másik gyanús jel, ha az van ki írva, hogy ide járt ennyi ideig, meg oda annyi ideig, hiszen az ilyen ember nem volt elég kitartó, türelmes, és alázatos, hogy valóban megtanulja az adott stílust és eljusson az oktatói minőségbe, amit komoly rendszereknél nem lehet 1-2 év alatt megszerezni. Vagyis ez azt jelenti, hogy lejárogatott mindenhova amíg neki kényelmes volt, utána meg kinevezte magát stílus alapítónak, meg tapasztalt harcművésznek, mert több stílus edzéseire is lejárogatott…
6. Harcművészeti gőg:
Akkor következik be, amikor valaki eddz már egy ideje, lett egy kis izma, meg néhány zöld foltja, és az újaknál már jobbnak meri gondolni magát mert megszerzett néhány fokozatot, esetleg megnyert néhány meccset. Ezzel tulajdon képpen minden szinten találkozhatunk, sőt nekünk magunknak is meg kell küzdenünk vele. Sokszor ezek az emberek csak úgy maguktól kikiáltják magukat „mestereknek”. Kicsit hasonlít az előző ponthoz, annyi a különbség, hogy akár csoportosan is kialakulhat más irányzatokkal, vagy esetlegesen stíluson belül más iskolákkal szemben is a lenéző, vagy magunkat felsőbbrendűnek gondoló nézetek.
7. Instant önvédelem:
Ahol gyorsan fejlődsz és hamar szerzel és viszonylag könnyedén rangokat, titulusokat, ott valószínűleg bár biztos jól megizzadsz és fitt leszel, de nem egy utcai küzdelemre készítenek fel, ahol a te vagy mások élete a tét. Ha úgy érzed néhány hónap után, hogy bárkinek neki mernél menni, akkor valószínűleg csak az egód és agressziód lett felpumpálva amitől nagyon Hírónak érezheted magad. De ezzel a lendülettel ne nagyon keveredj bele semmibe, mert körülbelül az ilyen edzéseknek annyi a hatása, mint megnézni egy jó akció filmet, ami után körülbelül ugyan ezt éreztük gyerekkorunkban mindannyian.
Az önvédelem megtanulása nem 5 és 10 alkalmas tanfolyamokon fog megtörténni. Mire elsajátítod az alapokat és újra programozod a beidegződéseidet, az hosszú, hónapok, akár évek munkáját veszi igénybe. Ahol választ tudnak adni arra a kérdésedre, hogy hány hónap edzés után fogsz tudni verekedni, ott Instant önvédelmet tanítanak.
Igen, persze, nálunk is 4 hónapos egy Alapfokú önvédelem tanfolyam, de ez nem azt jelenti, hogy 4 hónap után bárkit legyőzhetsz, hanem annyit, hogy megtanulod ennyi idő alatt megvédeni magad. Ami azt jelenti, hogy végig megyünk a legtöbb szituáción, és ki tudsz jönni belőle, megtanulsz elmenekülni úgy, hogy nem halsz bele. Az, hogy mennyi idő alatt tanulsz meg valamit, az attól függ, hogy mennyi időt fordítasz a gyakorlására, és ott mennyire vagy képes fókuszálni, és főleg mennyire mered megtanulni az adott dolgokat. A 4 hónap alatt jogot szerzel arra, hogy kezdőnek mondhasd magad, és ha sikeresen levizsgázol, akkor hordhatod a fehér övet.
8. Hamis harcművészet-önvédelem:
Úgy viselkedni, beszélni, öltözködni, mint amilyennek egy harcművészt elképzelünk. Természetesen az utánzás a hízelgés legmagasabb szintje, és megtisztelő is tud lenni, de nem érdemes azt gondolnod, hogy ha neked is olyan fejpántod, vagy tetkód lesz mint az edzőnek, akkor már annyival hatékonyabban tudod megvédeni magad. Persze a harci tudás és tapasztalat öltözködéssel és viselkedéssel imitált kisugárzásnak egy valódi szituációban igazi ütések és rúgások ellen nagyon kevés hasznát veszed, mégis lehet elrettentheted, vagy csodáltathatod magad azokkal, akiknél amúgy is erősebb lennél és úgy sem akarnak bántani.
9. Zavart motiváció:
A cél persze mindig az, hogy elérjük azt, amiért lementünk az első edzésre. Ez leggyakrabban az, hogy megtanuljuk megvédeni magunkat. De ez a tiszta és eredetileg követendő és elérendő célunk, gyakran keveredhet össze olyan szükségletekkel, mint a szeretet és elismerés utáni vágy, vagy csak az, hogy szeretnénk tartozni valahová, esetleg a belső ürességet szeretnénk kitölteni valamivel. Gyengeségünk érzésének a leküzdése gyakran párosul a szeretnénk jobbak, vagy különlegesebbek lenni másoknál érzésekkel, ami nem segít abban, hogy valóban megtanuljuk megvédeni magunkat.
Hiszen ezekből fakadóan nem fogunk maximálisan törekedni a reálisan átgondolt és meglépett szituációk kivitelezésére, hiszen hagyjuk magunkat levinni a földre, hogy utána nekünk is hagyják magukat. Ami természetesen rendben is lenne, hiszen a tanulás első szakasza az a lassú gyakorlás, amikor engedem, hogy megtanulja rajtam a partnerem a „technikát”. De ha közben nem törekszünk neki megmutatni az apró hibákat, ahol ki tudnánk törni, vagy meg tudnánk ütni, rúgni, harapni stb…, akkor csak egy „rossz házasság” lesz a gyakorlásunkból, mint ahol „Elmosogatok, ha leviszed a szemetet” (Direkt nem írtam sokkal vulgárisabbat.)
10. Azonosulás a harcművészeti élménnyel:
Mikor meg tudunk csinálni valamit amit gyakorolni kellett egész edzésen, akkor gyakran van siker élményünk, ami tök jó. De nem szabad elhinni, hogy valóban meg tudjuk csinálni, hiszen a partnerünk, edzőtársunk nem akarta az életünket, vérünket venni, hanem ő is ugyan azért kezdett el edzésre járni, hogy megtanulja megvédeni magát. Ahol nem hívják fel erre a figyelmedet, hanem csak dicsérve vagy és annak örülsz, akkor valószínűleg nagy meglepetés lesz egy igazi ellenfél, aki nem hagyja csak úgy magát.
Ezek a gondolatok természetesen egyáltalán nem biztosak, és nem kell egyet érteni velük, sőt… Vannak ezeken kívül más izgalmas kihívások az ezen az úton járóknak. Lehet néhány év múlva magam is másként fogom látni, de eddigi tapasztalataim szerint ez a 10 a leggyakoribb. Elgondolkodni viszont minden képen érdemes mindenkinek, főleg aki önvédelemmel-küzdősporttal-harcművészettel foglalkozik, vagy szeretne foglalkozni a jövőben…
Szeretettel:
Horváth Ádám Ninjutsu és jóga oktató
A Budo az irány az élethez, s a készenlét a tudatosság ismeretére
Ez az, amit a jártas ninja ténylegesen csinál
„Az emberi tudatosság felépítésében, ha a tudatalattit 9-essel jelölnénk, akkor a tudatos 1-es értéket kapna; s mikor egy személy eléri az 5. dan-t, akkor kezd belépni a tudatalatti világába. A shodan-tól a 4. dan-ig, az ember a tudatos észleléssel dolgozik abban a négy lépésben, a tudatalatti helyett.
–
De akkor, ha a tudatost 4-el mutatjuk be 1 helyett, akkor a tudatalatti 4×9-ként kell, hogy feltüntetve legyen. Az 36 állapot a tudatalattiban! Úgyhogy van a régi kínai mondás; „Ahelyett, hogy 36-féle harci módszeren gondolkodnál, a legjobb megoldás, ha egyszerűen elfutsz” (a diszkréció a jobbik része a hősiességnek), ami úgy hiszem, hogy egy válasz egy tudatalatti ösztönre. Ez az, amit a jártas ninja ténylegesen csinál. Ezt érted?”
„In the structure of human consciousness, if we were to represent the subconscious by a value of 9, then the conscious awareness would have a value of 1; and when a person reaches fifth dan, he then begins to enter the world of the subconscious. From shodan to fourth dan, a person is working with conscious awareness, rather than the subconscious, over those four steps.
–
But then, if we represent the conscious by 4 rather than 1, then the subconscious must be represented by 4 times 9. That’s 36—thirty-six stages in the subconscious! So there is the old Chinese proverb, „Instead of thinking of thirty-six different ways of fighting, the best course is just to run away” (discretion is the better part of valor), which I believe is a response to a subconscious instinct. That is what the expert ninja really does. Do you understand that?”
–
– Masaaki Hatsumi, The Grandmaster Book of Ninja Training
–
Még több kép és idézet Hatsumi senseitől, Katt ide.
A harcművészetben a technika tudatosság nélkül csak egy semmitmondó, ritmikus dolog.
„Átfogóbb értelmezésben a bujutsu az egyén országának a védelmezését, szűkebb értelemben pedig a közösségének, családjának és önmagának a megvédését jelenti. A bujutsu nem csak egy kard-technika, hanem egy technika az elméddel is. Az, hogy hogyan vágj, az kenjutsu, hogy hogyan csapjál, az meg a favágás. [A technika tudatosság nélkül csak egy semmitmondó, ritmikus dolog.]
–
Ugyan a jutsu technikát jelent, s tartalmaznia kell waza-t (ügyesség/képesség), ezen kívül a szívnek is benne kell lennie. Ha a szíved nem tiszta, a technikád nem lesz megbízható. Ha jó szíved van, a technikád is jó lesz. Az ok egyenlő a technikával, s ha nincs ok, nincs technika sem. Az igazi győzelem nem rajtad múlik, hanem az ellenfeleden.
–
Ezért, a győzelem természetesen érkezik meg hozzád. Csak várnod kell, hogy megtörténjen. Ne keresd a győzelmet, vagy a hasznot, hagyd, hogy természetesen történjenek: akárcsak, ahogy a kova és acél találkozik, hogy természetes úton tüzet teremtsenek.”
–
– Masaaki Hatsumi, Ninpo: Az élet bölcsessége
–
…
„In a broad sense bujutsu means to protect one’s country and to a narrower extent, it means to protect your community, your family and yourself. Bujutsu is not only a technique with a sword, but also a technique with your mind. To learn how to strike is kenjutsu, to learn how to chop is chopping wood. [Techniques without conscious awareness are bland and rhythmical].
–
While jutsu means technique and must contain waza [skills], jutsu must also have heart. If your heart is not pure, your technique will not be reliable. If you have a good heart, your technique will be good. Purpose is the same as jutsu and if there is non purpose, there is no jutsu. True victory relies not upon you, but on your enemy.
–
Thus, victory comes naturally to you. You have only to wait for it to happen. Do not search for victory or seek gain, allow it to happen naturally: just as flint and steel come together naturally to make fire.”
–
– Masaaki Hatsumi, Ninpo: Wisdom for Life
–
Még több kép és idézet Hatsumi senseitől, Katt ide.
A Dojo vezetőjének Blogja:
