Mikor lesz?

Időpont: A Tábor 2010 augusztus 11-15 szerda délutántól vasárnap délig  fog tartani.

Hol lesz?

Helyszín: A négy napos tábor Magyarország  egy eldugott településén, Nógrádban lesz. Hegyek közt egy völgyben húzódik meg a falu, és festői a környezet (Durván szép. ). Van egy vár rom, ami rengeteg csatát látott és ott fogunk fent edzeni a hegy tetején a romok között.

Hol fogok aludni?

Szállás: A szállás annak hegynek a tövében lesz amin a vár van, egy Iskolában. Az egész tornaterem a miénk, és ott leszünk, egyik végében a fiúk, másikban a lányok. Eső esetén így bent tuduk edzeni.

Mit fogok enni?

Étkezés: A tábor alatt napi 3-szori étkezést biztosítunk. Egy szerzetes barátom lesz a szakács, aki éveken át tanulmányozta az indiai konyhaművészetet, és jelenleg külföldön egy templomban Istennek főz. Szóval mennyei dolgokat fogunk enni.

Mi lesz a program?

Program: Mivel ez egy edző tábor lesz, ezért leginkább fejlődni megyünk oda mindenféle téren. A táborban a tervek szerint napi három edzés lesz. Reggel egy kis erőnlét, délelőtt Taijutsu (Alap mozgások), délután pedig trükkök, technikák minden mennyiségben.

Az edző táborban főleg fegyverekkel fogunk gyakorolni, mivel erre városi körülmények között nincs olyan sok lehetőség. Saját magunknak fogunk fegyvert készíteni, nagyon egyszerű dolgokból, majd azzal fogunk gyakorolni.

Valamint egy napot lovakkal fogunk tölteni, aki még nem ült lovon, az most fog. Délelőtt megtanuljuk hogyan kell, aztán ki lovaglunk a környékre, tapasztalt oktatók társaságában. (nagyon jámbor lovaik vannak). Megismerkedünk az érzéssel, hogy milyen együtt mozogni egy másik élőlénnyel.

Mit kell hoznom?

Felszerelés: Főleg magadat kell hoznod, meg 4 napra elég tiszta alsóneműt. Ha vannak gyakorló fegyvereid azokat, de ha nem, akkor ott is tudsz majd szerezni, hiszen ki fogunk menni az erdőre és mi magunk fogunk elkészíteni egy két egyszerű eszközt. Nem árt elemlámpa, esőkabát (vízhatlan ruha) meleg ruha (pulóver ilyesmi). Olyan ruha amit nem sajnálsz, de ha van, akkor természetesen gí, vagy terepszínű katonai ruházat esetleg, ha azt gondolod kényelmesebbnek. De ez nem túlélő tábor lesz, szóval olyan túl sok mindenre nem kell felkészülni, főleg azért, hogy ne a körülményekkel, hanem a tanulással a fejlődéssel legyél inkább elfoglalva.

Lesznek szivacsok, de nem árt ha esetleg hozol rá egy pokrócot, vagy lepedőt, valamint hálózsákot takarózni. A földön fogunk aludni, egyszerű körülmények között.

Ki jöhet?

A Táborba természetesen bárki eljöhet, ha betöltötte 16.-életévét, kortól, nemtől, vallási, faji, vagy bármiféle más megkülönböztetéstől függetlenül. (18 év alatt írásos szülői hozzájárulás kötelező)

Hogy tudok jelentkezni?

Jelentkezés: Vagy edzésen tudsz jelentkezni, tréning után, vagy emilben a ninjutsubudapest@gmail.com emailcímen.

Szóval Sok szeretettel várlak Magyarország egyik leggyönyörűbb falujában, ahol a fegyverek és a ló használatával fogunk megismerkedni egy kedves és jóindulatú csapattal, ahol te is értékes vagy.

Mennyibe fog kerülni?

Ára: A Tábor a Bujinkan Bhima Dojo tagjainak 22000Ft-ba kerül a nem Dojo tagoknak pedig 28000Ft. Ha szeretnél jönni, ott is tudsz fizetni, vagy esetleg oda adhatod a felét előre, és ott a másik felét.

Kisordas
Bujinkan Bhima Dojo
http://ninjutsubudapest.hu/

[[Diavetítés indítása]]

ui: A Program, helyszín változtatás jogát fenntartjuk. De bárhol kihozzuk ennyiből…

Ha bármilyen kérdésed van, írd meg bátran ide a hozzászólásokhoz:

Nem övezték akkora tisztelettel, mint a szamurájok, hiszen ez egy eszköz volt. Lehetett vele ásni, ajtót veszíteni, létrafokként használni, satöbbi. Az eltérő alakú és méretű penge, valamint az eltérő küzdelmi szemlélet a szamuráj kardvívástól jelentősen eltérő vívási stílust eredményezett. Jellemző nindzsa trükk lopakodáskor, hogy a teljes sötétben a kard végén egyensúlyozták a tokot, így amikor az beleakadt egy őrbe, a nindzsa már a kard előrántása nélkül vághatott.

Elterjedt tévhit, hogy a ninja to csak az utókor találmánya, valójában nem is létezett, nem eredeti, igazi nindzsa fegyver. Ez nem igaz. Ezt az egyenes pengével próbálják magyarázni, ami nagy hiba. A japánok is használtak egyenes pengéjű kardokat – ezek neve a ken és a to. Sőt, az első japán kardok egyenes pengéjűek voltak, de ez a típus soha nem tűnt el, csak háttérbe szorult, nagyon megritkult. Néha a szamurájok is használtak egyenes pengéjű kínai vagy koreai kardot, kínai vagy koreai bőrpáncélt, stb. ha éppen divatosan vagy egyéniek akartak lenni.

]]> http://ninjutsubudapest.com/2009/08/ninja-to-ninja-ken-shinobigatana/feed/ 0 http://ninjutsubudapest.com/2009/08/naginata/ http://ninjutsubudapest.com/2009/08/naginata/#comments Tue, 11 Aug 2009 15:27:13 +0000 Kisordas http://ninjutsubudapest.hu/?p=569 A naginata a yari-hoz hasonló, de annál nehezebb, többnyire ovális nyelű, egyélű fegyver. Gyakorlatilag egy kard pengéjével meghosszabbított bot, de a penge kiindulási pontjánál gyakran volt tsuba (markolatvédő) is. A bot hossza többnyire a gazdája testmagasságával egyenlő, amelyre általában két vagy három shaku (60-90 cm) hosszú, nehéz, ívelt pengét erősítettek. A legkülönfélébb méretben és pengével készítették. A penge készítési módja többnyire megyegyezett a kardok készítési módjával. A nyél másik végéhez néha ellensúly volt erősítve, ami előfordult tüske alakúban is. A technikák egy része megegyezik a yari-jutsu és a bo-jutsu technikákkal, de a nagyobb tömeg sok eltérő technikát is eredményezett. Régen szinte az összes harcos szerzetes (sohei, yamabushi) nem csak kardot, hanem naginata-t is hordott magával, majd népszerű lett a bushi-k körében is.

A naginata a Heian-periódusban a haba nevű fegyverből alakult ki, de már a Kojiki-ben (“Régi események leírása”, 712) is feltűnik. A Tengyo no Ran (936) ideje alatt készített harcteret ábrázoló festményeken küzdelem közben is látható naginata. A Kamakura-periódusban kiemelkedett azoknak az iskoláknak a jelentősége, amelyek tanították a naginata használatát. A Muromachi-periódus háborúi idején a fegyverkészítés addig nem látott minőségi szintre emelkedett. A nagy Onin-háború a hosszú eszközök, köztük a naginata újjászületését is eredményezte. Az összes akkori naginata-típust bevetették a harcokban. A Tokugawa-periódusban a naginata pengéje rövidebb lett, a háztartás elsőszámú hosszú fegyverévé vált és elvárták minden lánytól, hogy 18 éves korára mesterien használja azt.

Hamar a szamuráj nők kedvenc fegyvere lett. A szerepe a szamuráj férfiak távollétében a ház és a család védelme volt. Ma is Japánban a nők között a legnépszerűbb harcművészet a naginata-do, amely a naginata-jutsu leszármazottja.

A Takagi Yoshin Ryu-hoz kapcsolódó Yoshin Ryu is tanítja a használatát, méghozzá nők számára, teljes kimonó viselésekor. A Togakure Ryu használja a bisento nevű fegyvert, amely egy különösen nagy és nehéz naginata.

Az is metsubishi, amikor az esőcseppeket összegyűjtik a kard felületén, pl. a vércsatornában, és azt csapják az ellenfél szemébe. Az is metsubishi, ha fénnyel (tükör, lámpa, vaku, polirozott penge), az ujjakkal vagy valamilyen tárggyal zavarjuk az ellenfél látását illetve támadjuk a szemét. De az is metsubishi, ha az ellenfél orrát támadjuk, ezzel idézve elő könnyezést, vagy ha megvágjuk az ellenfél szemhéját vagy homlokát, hogy a vér onnan a szemébe jusson. A szem közvetlen támadása is metsubishi.

Sokan azt gondolják, hogy ez egy elaggott, egyszerű trükk volt már régen is, mégis széleskörűen alkalmazták, ugyanis a meglepetésszerű használatra nem igazán lehet felkészülni. A metsubishi alkalmazása keltette életre azt a hiedelmet is, hogy a nindzsa képes valamiféle titokzatos füstben eltűnni.

]]> http://ninjutsubudapest.com/2009/08/metsubishi/feed/ 0 http://ninjutsubudapest.com/2009/08/kute/ http://ninjutsubudapest.com/2009/08/kute/#comments Tue, 11 Aug 2009 15:14:53 +0000 Kisordas http://ninjutsubudapest.hu/?p=563 A kute egy igazán hasznos eszköz a közelharcban, és kialakítani sem nagy ördöngösség. Az ujjakra húzható, drótból hajlított gyűrű, aminek a két vége nincs összeforrasztva, hanem ki vannak hegyezve és a tenyér belső oldala felé néznek. A tenyérhát irányából nézve egyszerű kialakítású gyűrűnek tűnhet, ellenben a kiálló tüskék igen jó szolgálatot tehetnek az ellenfél megmarkolásakor, vagy akár ha csak egy pofont kell vele adni valakinek. Hasonlít a kakute nevű eszközhöz, de ez még annál is egyszerűbb.

Ez egy eléggé speciális eszköz, csak nagyon kevesen értettek-értenek igazán hozzá. Alkalmazása és külleme hasonlít egy másik fegyveréhez, a kyoketsu-shoge-hoz.

A Takagi Yoshin Ryu-hoz kapcsolódó Yoshin Ryu is tanítja a kusari-gama használatát.

Ezt az eszközt Masaki Dannoshin Toshimitsu, az Edo-kastély őrparancsnoka fejlesztette ki az 1700-as évek elején, vagyis ez egy szamuráj eszköz. A legenda szerint a fölösleges vérontás elkerülésésnek igénye vezette rá Masaki-t ezen eszköz létrehozására. Később a rendőrök és segédeik is alkalmazásba vették, de leginkább a nindzsák alkalmazták. A szamurájok az övükbe fűzve hordták.

A 20. század elején a japán rendőrség is modernizáláson esett át, ami a jutte alkalmazásának a végét is jelentette. Az 1960-as években viszont kifejlesztették a modern változatát, ez lett a keibo. A hozá fűzött reményeket a rossz konstrukció és a felhasznált gyenge anyagok miatt nem váltotta be teljesen, nem volt kellően megbízható, de azért eltejedt, mert a rendőrök így is jó hasznát vették. Az 1980-as években pár amerikai fegyvergyártó is felkarolta az ötletet, de ők már a fegyvergyártásból vették hozzá az anyagokat és a konstrukciót. Ezek már nagyon megbízható fegyverek voltak.

A jó fajta keibo természetesen ma is acélból készül, de mivel az eléggé nehéz, így nagyot lehet vele ütni, vagyis nagyon könnyű vele súlyos sérülést, sőt, halált is okozni. Készítenek könnyű változatokat is ötvözött alumíniumból és műanyagból, bár ezek inkább gagyik mint praktikusak.

A japán rendőrségnél a keibo-jutsu a taiho-jutsu (test lefogás, letartóztatás) részét képezi. A keibo-jutsu technikáinak jelentős része a Shindo Muso Ryu Ikkaku Ryu Juttejutsu technikákon alapszik.

A legenda szerint a kínai Chen Yuan Bin mester honosította meg Japánban a XVII. század folyamán, más források szerint a középkor nindzsái már a XV. században használták, megint mások szerint a XV-XVI. századi rendőrök fejlesztették ki. Vannak akik szerint az okinawai sai az alapja, míg mások szerint pont fordítva, a jutte a sai elődje.

Maga a jutte kanji két részből áll, a ju (tíz) és a te (kéz) írásjeleiből, így a jelentése “tíz kéz”, ami arra utal, hogy a használójának tíz kéz erejét adja. Ezen kívül még számtalan néven említették: igaz kéz, tíz emelőkar/fogantyú, ügyes kéz, tíz ütés, csont fejsze, fém kard, fém alabárd, stb. Néhány japán megnevezése: jutsute, jutto, jitto, tetsu-shaku, tetsu-ken, tekkan, tetsu-mu, tetsu-hoko, tetsu-boko, tetto, honeono, kotsukin, tebo.

A gyakorló jutte fából, míg az igazi acélból készült. Egy elterjedt nézet szerint egy furcsa harctéri fegyverből, a jittéből alakult ki, amit állítólag Goro Nyudo Masamune, egy visszavonult fegyverkovács fejlesztett ki. Az eredeti fegyvert megváltoztatták, hogy rendszerbe állíthassa a Tokugawa-rendőrség, és alkalmazható legyen szamurájok katana-i ellen, ugyanis ezeknek a rendőröknek nem állt jogukban megsebesíteni egy szamurájt. A jutte egy régi fegyverből, a jitte-ből, egyfajta csatabárdból alakult ki. A jitte tulajdonképpen egy nehéz penge két vaspengével kereszt formában. Alkalmazása hasonló a sai-hoz. Első ismert iskolája, az Ikkaku Ryu, Shimizu Takagi nagymester vezetése alatt működött.

Miyamoto Musashi, a Go Rin No Sho (Öt gyűrű könyve) írójának és a Nito Ryu alapítójának az apja, Miyamoto Munisai is híres és kiváló harcos volt. Ő az alapítója a Jittetori Ryu-nak, amit gyakran Tori Ryu Kenjutsu néven is említenek. Az iskola számos eszközt használ: a két kardot (nito-ken), lándzsát (yari), és a jutte-t. A jutte használatát a Bujinkan-ban a Takagi Yoshin Ryu tanítja.

A Tokugawa-sógunátus viszonylagos békéje idején is a rendőröknek számtalanszor kellett megvédeniük magukat, illetve élve elfogniuk bűnözőket. Viszonylag gyorsan több különleges eszközt és hozzájuk tartozó kezelési módot is kifejlesztettek. Ezek közül az egyik a jutte (vagy jitte) nevű eszköz, amely idővel viselője hivatali státuszát is jelölte. Habár alapvetően védekező és lefegyverző eszköz, emberölésre is alkalmas. Még manapság sem ritka, hogy egy épület alapjainak ásásakor betört koponyájú csontvázat találnak. A koponyasérülés általában egy jutte nyoma.

Több stílusa is kialakult, amelyek méretben és formában egyaránt különböztek. Ilyen például a hachiwari.

kagi A villa (kagi, goku) lehetett kicsi, nagy, tompa, hegyes vagy ritkán éles is (egy rendőr nem sebesíthetett meg egy szamurájt vagy magas rangú személyt, de lehet, hogy az ellenált vagy rátámadott). A villa “szája” lehetett szűk vagy tág, attól függően, hogy csuklófogásra is használták-e vagy sem. A hosszú szár vége lehetett lekerekített, enyhén hegyes, de “gomb” is lehetett a végén. Némely stílusa díszített volt, vagy rendelkezett tsuba-val. Néha arannyal vagy egyéb drága fémmel díszítették.

yoriki (rendőrhivatalnok) jutte-val Mivel ez az eszköz viszonylag rövid, így nagyon közel kell kerülni az ellenfélhez, hogy használni lehessen. Acélból készül, így lehetővé teszi még a kardcsapások kivédését is. A jutte villa-részével meg lehetett “fogni”, de akár el is lehetett törni a kard pengéjét. De arra is lehetett használni, hogy kicsavarják vele a kardot az ellenfél kezéből. Használható továbbá csuklófogásra, leszorításra, a ruha leszorítására, az ujjak feszítésére, ütésre, csapásra és döfésre is.

A jutte néhány rendőri egységnél a 20. század elejéig rendszerben maradt. Ekkor a rendőrség is modernizáláson esett keresztül, ami a jutte alkalmazásának a végét is jelentette. Az 1960-as években viszont kifejlesztették a modern változatát, a keibo-t, ami egy teleszkópszerűen összecsukott fém bot (nálunk vipera a neve, angolul baton, vagyis bot, pálca). A hozzá tartozó keibo-jutsu a taiho-jutsu (test lefogás, letartóztatás) részét képezi. A keibo-jutsu technikáinak jelentős része a Shindo Muso Ryu Ikkaku Ryu Juttejutsu technikákon alapszik.

Forrásként szolgált Don Cunningham cikke a www.e-budokai.com oldalról, a szerző engedélyével.

A jo valamivel rövidebb a bo-nál, csak hónaljig vagy vállig ér, illetve kb. 120 cm hosszú (yon shaku, négy shaku). A hossza úgy is meghatározható, ha az oldalra kinyújtott kezeinkben a két kézfejünk között éppen elfér. Eredete szorosan kötődik a bo-hoz, ugyanis Muso Gonnosuke azután dolgozta ki ezt az új eszközt, miután egy bo küzdelemben alulmaradt Miyamoto Musashival szemben. Új technikákat és mozgásformákat dolgozott ki a rövidebb bot számára. A jo alapvetően kard ellen készült, úgy is van kialakítva. Egy jo éppen annyival hosszabb egy átlagos katana-nál, hogy még két kézzel kényelmesen meg lehessen fogni, így jól lehet vele távolságot tartani.

]]> http://ninjutsubudapest.com/2009/08/hanbo-sanshaku-bo/feed/ 0 http://ninjutsubudapest.com/2009/08/tekken-teko-tekko-hora-boxer/ http://ninjutsubudapest.com/2009/08/tekken-teko-tekko-hora-boxer/#comments Mon, 10 Aug 2009 16:25:47 +0000 Kisordas http://ninjutsubudapest.hu/?p=520

A tekken a mai boxer elődje. Indiában hora néven ismert, Okinawán teko és tekko a neve. Erős acél, alumínium, réz vagy bronz markolat, amelyen sok esetben bütykök vagy tüskék voltak, de előfordult késsel kombinált változata is (például az I. és a II. világháborúban is használtak ilyeneket, Európában is). Indiában állati tülökből vagy szarvból faragták. Manapság gyártják műanyagból is. Alapvető feladata az ütés lendületének és így erejének növelése és a kemény vagy szúrós ütőfelület miatt a fájdalomérzet illetve a roncsolás növelése. Használható ütésre, bőr és izom fogására, de csonttörésre is kitűnően alkalmas. A tüskéket a vékony ajtók betörésére is használták. Sok esetben a tüskéket méregbe, döglött állatba vagy trágyába mártva ütésnél azok felsértették az ellenfél bőrét és a mérgező anyag a vérbe jutva fertőzést, halált okozott. Nem volt ritka, hogy párban használták. Egy olló is használható tekken-ként, ha hegyével hátrafelé fogjuk meg.

Sokan talán azt gondolják, hogy nagyon egyszerű a használata, pedig egyes típusaival a használójának is könnyű eltörni a saját ujját is, például ha rosszul üt vele vagy nem jól fekszik fel a tenyerében (pl. nem az ő tenyeréhez van méretezve).

Miyamoto Musashi is szívesen használta, győzött is vele párharcban, méghozzá igazi kard ellen. Egy jó fakarddal egy képzett kardforgató sok olyan dolgot meg tud tenni, mint fém karddal (lefejezés, összedarabolás, stb., mint ahogy erre volt is példa). Sokáig még párharcban, sőt, csatában is használták, ugyanis egy megfelelően kikészített és kiélezett keményfából készült fakard halálos fegyver.

Még az életlen gyakorló boken is súlyos sérüléseket, főként zúzódásokat és töréseket tud okozni. Japánban hagyományosan vörös tölgyből (akagi), a fehér tölgyből (shiragashi) vagy ébenfából (kokutan) készítik. Amikor a XIX. században betiltották Japánban a kard viselését, sok mester a fa változattal való gyakorlásra tért át. A hossza megegyezik a fém változatéval, a tömege viszont több, kevesebb, esetleg azzal megegyező tömegű is, attól függően hogy milyen fából készült és milyen vastag.

A bo a szerzetesek, parasztok és a vándor kereskedők legkedveltebb eszköze volt, de idővel a szamurájok is felvették a kiképzésükbe, mert felismerték az előnyeit és lehetőségeit. Nagy távolságot lehet vele tartani, így akár kard ellen is használható, de közelharcban is sok segítséget nyújt, feltéve ha jól használják. A kör keresztmetszetű bo a leggyakoribb.

A hosszát többféleképpen is meghatározták a különböző stílusokban. A rokushaku-bo név utal a méretére, ami roku shaku, hat shaku, vagyis 180 cm. Máshol egyenesen a talajon állva a talajtól a felfelé kinyújtott a fejtetőig vagy fejtető fölé tenyérnyivel kell érnie. Ez utóbbiak igazodnak a használójához. A leggyakoribb a fejtetőig érő változat.

A Togakure Ryu tanítja a szabályos japán lándzsaharcot. A Takagi Yoshin Ryu-hoz kapcsolódó Yoshin Ryu tanítja a nagayari és a tanso-yari használatát. A kuda-yari egy különleges yari-típus, melynek használatát az Owari Kan Ryu Sojutsu tanítja.

• kyojitsu tenkan ho – filozófia
• yari-jutsu – lándzsaharc
• ten-mon – meteorológia
• taijutsu – pusztakezes harc
• sui-ren – vízi technikák
• shuriken-jutsu – dobóeszközök
• shinobi-iri – lopakodás
• seishin teki kyoyo – szellemi megtisztulás
• naginata-jutsu – alabárdharc
• kusarigama-jutsu – láncos sarló
• kenjutsu – kardvívás
• kayaku-jutsu – tűz és robbanóanyagok
• inton-jutsu – szökés, rejtőzködés
• henso-jutsu – álcázás, színészet
• cho-ho – kémkedés
• chi-mon – földrajz
• bo-ryaku – stratégia
• bo-jutsu – botvívás
• ba-jutsu – lovaglás

Taihen-jutsu: A különféle mozgásokat és állásokat tartalmazza. A taihen-jutsu részei a kame (állás), az ukemi (esés) a kaiten és nagare (gurulás mozgásból és helyből), a sabaki (kitérés, mozgás), a tobi (ugrás) és az aruki (járás, futás).

Dakentaijutsu: Támadások és védekezések gyűjteménye. A dakentaijutsu részei a hoken ju roppo (16 ütési pont), az uke nagashi (védés), a koppo-justu (töréstechnika) és a kosshi-jutsu (élettani pont támadása).

Jutaijutsu: A jutaijutsu részei a gyaku waza (leszorítás), a nage waza (dobás), a shime waza (fojtás), a dori waza (fogás) és a ha-jutsu (szabadulás az előzőekből).

• kyojitsu tenkan ho – filozófia
• yari-jutsu – lándzsaharc
• ten-mon – meteorológia
• taijutsu – pusztakezes harc
• sui-ren – vízi technikák
• shuriken-jutsu – dobóeszközök
• shinobi-iri – lopakodás
• seishin teki kyoyo – szellemi megtisztulás
• naginata-jutsu – alabárdharc
• kusarigama-jutsu – láncos sarló
• kenjutsu – kardvívás
• kayaku-jutsu – tűz és robbanóanyagok
• inton-jutsu – szökés, rejtőzködés
• henso-jutsu – álcázás, színészet
• cho-ho – kémkedés
• chi-mon – földrajz
• bo-ryaku – stratégia
• bo-jutsu – botvívás
• ba-jutsu – lovaglás

Itt külön figyelmet érdemel az, hogy a shuriken (általában csillag alakú, de nem ritkán csak egy penge vagy tüske, ez a bo-shuriken) közvetlen találattal csak a legritkább esetben okoz halált. A shuriken halálos voltát a rajta levő méreg adta volna, már hogyha lett volna rajta, mert az így a használóra is nagy veszélyt jelentett volna.

Általában kilencesével hordták a Tao és a Mikkyo kilences egysége iránti tiszteletből. A Togakure Ryu négyágú dobócsillagot használt, amelynek a neve senban-shuriken.

A shuriken általában fémből készült. Fából általában a nagyobb kereszteket készítették, melyek hasznosak voltak a lovasok ellen. Ez utóbbit a középkori Európában is használták.

Itt érdemes megemlíteni a tetsubishi és az igadama nevű eszközöket is.

Shuriken helyett használható ceruza, toll, ecset, csészealj, kisebb olló vagy kés is. Ma is használnak shuriken-t, méghozzá a rendőrség és a katonaság különleges alakulatainál. (Egy jó shuriken 5 méteren belül kizökkenti az ellenfelet a ritmusából.) Nagyon parktikus fegyver, főleg tűz- és robbanásveszélyes helyeken vetik be, ahol a lőfegyverek torkolattüze vagy a célt tévesztett lövedék súlyos károk okozója lehet (olajfinomító, alkoholgyár, egyéb vegyi üzem, erőmű).

• kyojitsu tenkan ho – filozófia
• yari-jutsu – lándzsaharc
• ten-mon – meteorológia
• taijutsu – pusztakezes harc
• sui-ren – vízi technikák
• shuriken-jutsu – dobóeszközök
• shinobi-iri – lopakodás
• seishin teki kyoyo – szellemi megtisztulás
• naginata-jutsu – alabárdharc
• kusarigama-jutsu – láncos sarló
• kenjutsu – kardvívás
• kayaku-jutsu – tűz és robbanóanyagok
• inton-jutsu – szökés, rejtőzködés
• henso-jutsu – álcázás, színészet
• cho-ho – kémkedés
• chi-mon – földrajz
• bo-ryaku – stratégia
• bo-jutsu – botvívás
• ba-jutsu – lovaglás

A Takagi Yoshin Ryu-hoz kapcsolódó Yoshin Ryu is tanítja a naginata használatát.

A Togakure Ryu naginata-ja egy meglehetősen hosszú nyelű és nehéz pengéjű változat, a neve bisen-to. Kiválóan lehetett alkalmazni a nehézlovasság ellen is. Ez viszont nem igazi japán fegyver, ugyanis egy Kínából menekült harcos kezdte el készíteni, méghozzá a széles pengéjű kínai kardok mintájára. Alapjában véve egy nagy, nehéz, hajlított pengéjű kard, amelyhez a nindzsák nyelet szerkesztettek. Akármilyen páncélt átszúrt vagy átvágott. Nagy tömege miatt csak teljes testtel lehet kezelni.

• kyojitsu tenkan ho – filozófia
• yari-jutsu – lándzsaharc
• ten-mon – meteorológia
• taijutsu – pusztakezes harc
• sui-ren – vízi technikák
• shuriken-jutsu – dobóeszközök
• shinobi-iri – lopakodás
• seishin teki kyoyo – szellemi megtisztulás
• naginata-jutsu – alabárdharc
• kusarigama-jutsu – láncos sarló
• kenjutsu – kardvívás
• kayaku-jutsu – tűz és robbanóanyagok
• inton-jutsu – szökés, rejtőzködés
• henso-jutsu – álcázás, színészet
• cho-ho – kémkedés
• chi-mon – földrajz
• bo-ryaku – stratégia
• bo-jutsu – botvívás
• ba-jutsu – lovaglás

Azt a fajtáját, amit mi talán kaszának hívnánk, ogama-nak (nagy sarlónak) hívják. Kitűnően alkalmas védekező technikák alkalmazására.

A kyoketsu-shoge a kusari-gama egy módosult változata. Itt sarló helyett egy kést vagy lándzsahegyet illetve annak a tövéhez erősített kampót vagy horgot használtak. A horogrész és a lándzsarész is élezett. A rövid nyélhez 4-6 m hosszú háncsból, hajból vagy lószőrből font kötelet kötöttek, melynek a másik végén a nehezék szerepét egy 10-20 cm átmérőjű vaskarika tölti be. Ezt a karikát erősen lehet markolni, jól lehet vele célozni, az ügyesebbek még a kard pengéjére is rá tudják dobni.

• kyojitsu tenkan ho – filozófia
• yari-jutsu – lándzsaharc
• ten-mon – meteorológia
• taijutsu – pusztakezes harc
• sui-ren – vízi technikák
• shuriken-jutsu – dobóeszközök
• shinobi-iri – lopakodás
• seishin teki kyoyo – szellemi megtisztulás
• naginata-jutsu – alabárdharc
• kusarigama-jutsu – láncos sarló
• kenjutsu – kardvívás
• kayaku-jutsu – tűz és robbanóanyagok
• inton-jutsu – szökés, rejtőzködés
• henso-jutsu – álcázás, színészet
• cho-ho – kémkedés
• chi-mon – földrajz
• bo-ryaku – stratégia
• bo-jutsu – botvívás
• ba-jutsu – lovaglás

A kard megfogása: a jobb kéz a tsuba tövénél, a hüvelykujj a tsubát támasztja, a bal kéz a tsuka legvégén helyezkedik el. A mutatóujj és a tsuba között a hüvelykujj távolságot fog tartani, erre a kard kezelésekor, forgatásakor van szükség. (A kard használatakor a hüvelykujj már nem támasztja a markolatot, és a mutatóujj sem fogja azt, csak lazán rásímul. Vagyis nem úgy kell fogni a kardot mint egy baltát.) Vágáskor bal kézzel kell célozni, jobb kézzel pedig vágni. A vágásba a teljes test energiáját bele kell adni, nem csak a karokét és a vállét. Ez egy jelentős különbség a szamuráj vívóiskolákkal összehasonlítva, amelyek többnyire csak karból és vállból vágnak. Ez a vágásmód a rövid és egyenes pengéjű ninja to használatából alakult ki, de katanával is jól használható.

Övben való viseléskor a penge felfelé áll, a bal kéz a hüvelyen nyugszik, a hüvelykujj a tsubán van. Ez azért praktikus, hogy ha valaki ki akarja húzni a kardot a hüvelyből, akkor a hüvelykujjal ezt általában meg lehet akadályozni, illetve a kard elmozdításához nem kell odaemelnünk a kezünket. A vágás a penge (mune) utolsó 10 cm-ével (boshi) történik, ugyanis ott a legnagyobb a penge kerületi sebessége illetve mozgási energiája.

A nindzsák kardforgatásában fontos szerepe van a sageo-nak, a hüvelyhez erősített erős zsinórnak is, ugyanis kiválóan lehet használni fojtáshoz, kötözéshez, rögzítéshez. A nindzsák kardforgatása, mint minden más eszközhasználata, nem más mint taijutsu fegyverrel, vagyis a taijutsu szerves része és alapja a kenjutsu-nak. Ez egy jelentős különbség a szamuráj vívóiskolákkal szemben, míg a kard használatában is további jelentős különbségek találhatók. A szamurájok számára a katana szent és sérthetetlen volt, élőnek tekintették, amiben szellem lakozik. A nindzsák számára a kard egy fegyver, sőt, egy eszköz, amivel nem csak vívni lehet, de ajtót feszíteni, ásni, a fokával ütni, stb. stb. is lehet.

• kyojitsu tenkan ho – filozófia
• yari-jutsu – lándzsaharc
• ten-mon – meteorológia
• taijutsu – pusztakezes harc
• sui-ren – vízi technikák
• shuriken-jutsu – dobóeszközök
• shinobi-iri – lopakodás
• seishin teki kyoyo – szellemi megtisztulás
• naginata-jutsu – alabárdharc
• kusarigama-jutsu – láncos sarló
• kenjutsu – kardvívás
• kayaku-jutsu – tűz és robbanóanyagok
• inton-jutsu – szökés, rejtőzködés
• henso-jutsu – álcázás, színészet
• cho-ho – kémkedés
• chi-mon – földrajz
• bo-ryaku – stratégia
• bo-jutsu – botvívás
• ba-jutsu – lovaglás

A füstképző porral saját menekülésüket fedezték, mellesleg létrehozták a füstben eltűnő nindzsa mítoszát. A vakító-, robbanó- és gyújtópor neve önmagáért beszél. Használtak gránátot, aknát, bombát, kéziágyút, pisztolyt és puskát is. A bombák időzítését is meg tudták oldani mechanikus szerkezettel.

• kyojitsu tenkan ho – filozófia
• yari-jutsu – lándzsaharc
• ten-mon – meteorológia
• taijutsu – pusztakezes harc
• sui-ren – vízi technikák
• shuriken-jutsu – dobóeszközök
• shinobi-iri – lopakodás
• seishin teki kyoyo – szellemi megtisztulás
• naginata-jutsu – alabárdharc
• kusarigama-jutsu – láncos sarló
• kenjutsu – kardvívás
• kayaku-jutsu – tűz és robbanóanyagok
• inton-jutsu – szökés, rejtőzködés
• henso-jutsu – álcázás, színészet
• cho-ho – kémkedés
• chi-mon – földrajz
• bo-ryaku – stratégia
• bo-jutsu – botvívás
• ba-jutsu – lovaglás

A jó bot keményfából, lehetőleg fekete tölgyből készül. Japánban a tölgyfa (kashi) két alfaja is országszerte megtalálható, ezek a fehér tölgy (shirogashi) és a vörös tölgy (akagashi). Japán keleti tájain a fehér tölgyet, míg a nyugati részeken a vörös tölgyet részesítették előnyben, de ez függött az iskolától (ryu) is. A tölgyfa ideális alapanyag, mert nem túl nehéz, meglehetősen erős, nehezen törik és reped, valamint jól ellenáll az időjárásnak és az öregedésnek. A megfelelő méretre vágás után függőlegesen lógatva, súllyal kihúzva szárítják, majd olajban pácolják. Ezután ismét szárítják, majd tűz mellett “edzik”. Egy bot elkészítése így hónapokba is telhet, a végeredmény viszont egy mindent kibíró, kőkemény, vízálló fegyver.

A ninjutsu-ban a botot harc közben egyik kézzel a végénél (mozgatás), a másikkal pedig a közepénél (célzás) fogják, pihenő helyzetben pedig harmadolva. Az elől lévő kézzel sem szorosan, teljes erőből, hanem lazábban fogják, hogy csúsztatni lehessen benne a botot, ugyanis így jobban érvényesül a csípővel a szúrásba vitt energia.

A botnak, mint általában az eszközöknek a ninjutsu-ban, a végével történik az ütés, mert ott a legnagyobb a lendülete. Mint minden eszközzel, a bottal is vannak olyan állások, hogy az ellenfél ne lássa azt, vagy ha látja se tudja megállapítani a valódi hosszát (pl. gedan no kamae).

Speciális botfajta a shinobi-zue vagy shikomizue, amely kívülről hagyományos botnak néz ki, pedig a belsejében vakítópor, méreg, lánc, zsinór vagy penge is lehetett. A sétapálcába rejtett penge Európában is ismert és használt fegyver volt.

A három általános botfajta: bo (rokushaku-bo, 6 shaku, 180-185 cm, illetve fejtetőig ér), jo (yonshaku-bo, 4 shaku, 120-125 cm, illetve hónaljig ér), habo (sanshaku-bo, 3 shaku, 90-100 cm, illetve csípőig ér). Nem ritka még a tanbo sem (ami 1,5 shaku hosszú, vagyis körülbelül 45 centiméter).

A bot lehet kör (naru-bo) , négyszög (kaku-bo), hatszög (rokkaku-bo) és nyolcszög (hakkaku-bo) keresztmetszetű is. A leggyakoribb a kör keresztmetszetű, 2,5 – 3 cm átmérőjű. A botok hossza a használója magasságától is függ, mert például ami az egyik embernek jo, az egy magasabbnak csak csak hanbo.

Ezeken kívül még egyéb botfajták is léteznek, például tanbo, shobo, shihshin-bo, ebo, ishibo, konsaibo, tetsubo.

Okinawai bot a tonfa, az eiku, a yonshaku-bo (4 shaku, kb. 120 cm) és a kyushaku-bo (9 shaku, kb. 275 cm).

• kyojitsu tenkan ho – filozófia
• yari-jutsu – lándzsaharc
• ten-mon – meteorológia
• taijutsu – pusztakezes harc
• sui-ren – vízi technikák
• shuriken-jutsu – dobóeszközök
• shinobi-iri – lopakodás
• seishin teki kyoyo – szellemi megtisztulás
• naginata-jutsu – alabárdharc
• kusarigama-jutsu – láncos sarló
• kenjutsu – kardvívás
• kayaku-jutsu – tűz és robbanóanyagok
• inton-jutsu – szökés, rejtőzködés
• henso-jutsu – álcázás, színészet
• cho-ho – kémkedés
• chi-mon – földrajz
• bo-ryaku – stratégia
• bo-jutsu – botvívás
• ba-jutsu – lovaglás

Képforrás:Specwog