—
A harcos nem fél sem az élettől, sem a haláltól. A harcos élete része a halál, és halála része az élet. Nincs számára különbség, csak közte néhány lélegzetnyi idő, mely létének csupán egyetlen pillanata. -HAN-
—
Had tisztelegjek egy nagyszerű harcos az egyik legnagyobb mesterem David Jesse Holt személyének és tanításainak eme bejegyzéssel.
2007-ben találkoztam Dave-el először Gyöngyösön egy az ottani dojonál tett látogatás során. A Kaibotan Dojot azóta is jó barátom Boros Csaba vezeti, aki rendszeresen hívta meg őt oktatni az iskolájába.
Ekkor már 8-9 éve ninjutsuztam, és régen túlléptem azon, hogy fokozatokat gyűjtsek, vagy érdekeljen az, hogy milyen színű az öv a derekamon. Csak az érdekelt, ha neki megyek valakinek teljes erőmből, akkor le tudjon tenni úgy, hogy se nekem, se neki nem esik bántódása. Akkoriban így választottam mestert, oktatót, tanárt.
Dave hatalmas ember volt, az egyik legnagyobb akivel valaha edzettem. Mégis olyan fürgén mozgott, hogy az első pillanattól tudtam sok mindent tanulhatok majd tőle. A súlyát annyira hatásosan tudta használni, hogy éreztem egyetlen ütésével porrá zúzhatna ha akarna. Ha meg a földre kerültem, csak a megfelelő test kontrollja mentett meg attól, hogy porrá őröljön a lépteivel, vagy térdével.
Mivel nem illetődött meg amikor neki mentem úgy mint jó néhány más oktató akik között kerestem előtte, így találkozásaink mondhatni rendszeresek lettek. Sőt, én azt szerettem benne a legjobban, hogy szerette, hogy igazából meg akarom ütni és rúgni, és így meg tudja mutatni a ninjutsu általa ismert titkait. Találkozásunkkor, már több mint 30 éve gyakorolt, így volt mit.
ELVEK
Rengeteg elv, technika, és stratégiai elem nyert új megvilágítást a jóvoltából, és sok olyat is megmutatott amit addig még soha senki más. Szervezett egy szemináriumot, ahová meghívta Dean Rostohar Senseit (45 Horvát ország) , Moti Nativ Senseit (65 Izrael), és Ed Martint Senseit (77 Amerika). A szemináriumon, pedig a 3 különböző korban lévő shihan ugyan azokat a technikákat mutatták be, de saját koruk, testalkatuk és megértésük alapján.
Lenyűgöző volt látni, ahogy szemre tök különböző dolgokat mutatnak mind a hárman, de azt magyarázzák, hogy mitől ugyan az mégis amit mutatnak. Szóval a harcművészetek egy új dimenzióját volt képes feltárni a szemünk előtt, úgy, hogy nem egymás ellen beszéltek és dolgoztak a Mesterek, hanem épp ellenkezőleg, barátként, egymást támogatva tanítottak.
ÉRZÉS
Sosem felejtem el azt az új dimenziót a támadás megérzéséről, amikor mesélte a saját történeteit. Egyszer csak be tett egy olyat, hogy a testet hagyni kell magától reagálni, mert ha hagyjuk, hogy magától ösztönösen mozduljon, és nem akarunk mindig irányítani, akkor ha van egy bacilus az orrunk előtt, ami megbetegíthetne bennünket, akkor a szervezet akár még az a pirinyó kis ellenséget, is képes automatikusan elkerülni. Mi meg csak azt érezzük az utcán, hogy lehajolhatnékunk van, vagy hirtelen mozdulhatnékunk valamerre.
TISZTELET
Rengeteget tanultam tőle abból ahogyan bánt velem. Mindig nagyon tisztelettudóan figyelmesen beszélt velem, de talán mindenki mással is. Ha néha napján be tudtam térni hozzá Pesten a fő dojojába, gyakran tisztelt meg azzal, hogy egész edzésen rajtam mutatta meg a technikákat.
Akkoriban szerzetesként éltem, és úgy tudtam csak edzésre járni, hogy reggel Egerből a Kolostorból át buszoztam Gyöngyösre, ott egész nap az utcán álltam és szentírásokat adtam az embereknek, majd este mentem edzeni. De mivel utaztunk mindenfele a világba, így volt, hogy Pesten is megtudtam látogatni.
Mivel nem érdekeltek a vizsgák és fokozatok, csak a hatékonyságot és a tudást meg titkokat szomjaztam, így nem is akartam fekete öves lenni. Dave többször is meggyepált, és két edzésen is felkínálta, hogy fogadjam el tőle a Dant. Mire mindig különböző kitérő válaszokat adtam. Kérdeztem tőle, hogy vizsga nem kell? Mire mondta, hogy a vizsga mindig minden pillanatban van, nem csak egy különleges edzés.
Mikor másodszor kínálta fel pár hónappal később, akkor azzal érvelt, hogy sokkal kevesebb tudással is vannak emberek a világon fekete övvel mint én, és a többi zöld övessel szemben nem fair, hogy 10 évnyi edzés után még mindig zöld övet hordok.
A harmadik alkalom előtt volt pont néhány kisebb affér Salgótarjánban, ahol egy csapattól kellett megvédenem a szerzetes társaimat, és ennek okán felvetették, hogy mi lenne, ha tanítanék a kolostorban nekik is önvédelmet. Aztán jött Dave pár nap múlva és mikor meséltem neki a történetet azt mondta, hogy a Fekete öv nem nekem kell, hanem a szívemnek, és kezdjem el tanítani a ninjutsut.
CSALÁD
De a legjobban az tetszett ahogyan klánt szervezett a körülötte lévőkből. Ahogyan láttam, hogy az embereknek mennyire jól esik valahová tartozni és valakitől tanulni valami olyat aminek végre valódi hasznát veszik az életben.
Sosem felejtem el azt a leckét, amikor egy Pesti látogatásom folyamán kihívott uke-nak, hogy rajtam mutassa meg a technikákat. Aztán a technikák közben mindig beszélt, én meg csak álltam ott előtte.
Amíg Magyarázta a technikákat, a szövegben amit használt rejtett kulcs szavakat helyezett el, melyeket előre megbeszélt a tanítványaival, hogy amikor ezt hallják a szájából, és áll előtte valaki, akkor azt támadják meg. Persze minden tanítványával egy külön megbeszélt szó volt amit csak ők ketten ismertek. Így még sokkal érdekesebb volt vele tréningezni, hiszen én nem nagyon beszéltem soha angolul, és amikor kihívott, nem csak rá, hanem az egész környezetemre kellett tényleg figyelnem, mert nem tudhattam, hogy mikor mire ki ugrik.
Na meg persze még rengeteg sok tanítást, elvet, trükköt mondott, adott vagy mutatott, melyeknek akár egy egész könyvet tudnék szentelni, és ki tudja egyszer akár még meg is írom majd.
Számomra Dave nem halt meg. Ugyan úgy mint ahogyan azok a nagyszerű harcosok és mesterek sem akik egész életüket a Budo-nak szentelték és akiken keresztül a ninjutsu ősi tanításai, elvei és fejlődni akarása a mai napig töretlenül létező valóság. Tisztelgésem nagysága előtt pedig, hogy példáját követve halálom napjáig járom a harcosok útját, akár csak ő!
Tisztelettel:
Horváth Ádám Ninjutsu és Jógaoktató
