Menü

Túlélés

Válts oldalt! Jobb és bal, ying és yang, férfi és nő, fejleszd mindkét agyféltekédet és el jön a béke a világodba.

Mielőtt azt gondolnád, hogy politikai cikket fogsz olvasni, vagy olyat amelyik bármelyik oldalt gyűlölni vagy szeretni fogja, ki kell, hogy ábrándítsalak és azt mondom nincs is értelme tovább olvasnod. Mert arról szól ez az írás, hogy miként találd meg az arany középutat a kettő közt, vagy miként válaszd életed során egyszer a jobb, egyszer a bal oldal megoldását.

jobb és bal agyfélteke működése az önvédelem és harcművészetben.

Királyság Vs. Demokrácia

A régmúlt időkben, és amúgy az összes Isten által kinyilatkoztatott szentírásban az emberiség számára az egy ember mögé való felsorakozás van meghatározva mint ideális államforma. Ez azért van, mert a közemberek közt, mindig valamelyik oldalra húzunk, vagy a nemzeti vonal, vagy a gazdasági lendület visz el bennünket, és hajlamosak vagyunk a másként gondolkodókat lenézni, vagy akár meg is gyűlölni, hiszen nem a mi érdekeink szerint gondolkodnak, tevékenykednek.

Éppen ezért a nép mindig választott magának egy királyt, egy tökéletesség felé törekvő harcost, aki se nem jobb, se nem bal oldalra húzott, hanem maga volt az arany középút, és maga volt az az ember aki rendet tudott rakni a szélsőségek között, vagy át tudta irányítani az energiát az egyik oldalról a másikra úgy, hogy az az egész népének jó legyen. Az igaz király Isten embere volt, és nem születési jog, vagy vér szerint szállt a korona a fejére, illetve nem bizonyos érdekcsoportok tették a fejére, hanem különleges megmérettetéseken kellett átesnie. Indiában például a Delhi nemzeti múzeumban ma is ki vannak állítva azok a tőrök, melyekkel a király jelöltnek le kellett győznie egy tigrist, hogy a trónra ülhessen. De hallottam olyan népcsoportról is, ahol a jelöltet egy hatalmas kőkoporsóba zárták, melynek a fedelét vagy 8 ember helyezte rá, és ha ki tudott jönni, akkor király lehetett.

Ezek a dolgok azonban a mai materialista, vagyis  “megveszem ami kell, vagyis fizetek és megkapom” gondolkodásmódú világban nem népszerű elképzelések. Pedig ha visszagondolunk a ma tanított honfoglalás is úgy nézett ki, hogy volt egy vezér, aki összefogta a pártokat, és kezelni tudta a különféle érdekeket, így volt erős a Magyar nemzet. Az ő dolga az volt, hogy mindenki érdekeit nézze, és ne csak azét az oldalét, aki hatalomra juttatta.

A Demokráciában ezzel ellentétben nincs középső párt, pedig, ha alapítani kéne, akkor a szélsőséges közép, vagyis nagyon arany középutas megoldás lenne az ami ki utat jelenthetne abból a politikai helyzetből ami ma van Magyarországon, és ami leginkább senkinek sem jó…

jobb és bal agyfélteke működése az önvédelem és harcművészetben. Horváth Ádám ninjutsu és jóga oktató

GYŰL-ÖLET és ÚT-ÁLLat

“A félelem rettegést szül, a rettegés gyűlöletet, az pedig erőszakot”

Éppen ezért nem szabad félni. A Bhagavad Gita ezen üzenete olyan bölcs, hogy még a Star Warsba is bekerült Yoda mester egyik monológjába.  Természetesen nem véletlenül. Az egyik, vagy másik oldalhoz való vonzódás tulajdon képpen kizárja a középre való törekvést, és örökké ellentéteket feszültséget fog teremteni az életünkben.

Most nem megyek bele az ŐsMagyar nyelv használatába, mert erről már írtam pár cikket, itt legyen elég annyi, hogy a szavak hang alakjai a fontosak, nem pedig az, hogy milyen jelekkel jegyezzük le őket. Ebből kifolyólag a Magyar nyelv pedig rendkívül ősi, és gyönyörű. Magában hordozza a legősibb tanok tanításait mind.

Ebből következően, pedig tényleg a FÉL ELEM félséget, vagyis az EGÉSZségünk elvesztését okozza hosszú távon, mely EGÉSZség elvesztésétől való FÉL ELEM, össze GYŰLik bennünk, és GYŰL ÖLET lesz belőle, mely vagy a mi halálunk, vagy rettegésünk tárgyainak halálát sürgeti. Hiszen a FÉL ELEM azt súgja leginkább, hogy pusztítsuk el azt amitől félünk, és nem kell többé éreznünk ezt az érzést.
De mielőtt a FÉL ELEMből GYŰL ÖLET lesz, előtte még ÚT ÁLLat lesz belőle. Vagyis amikor valamit utálunk, akkor az ÚTon ÁLLUNK, hiszen ez a szó ezt jelenti, hogy állni az úton. Mert amikor azt gondoljuk, hogy valami más miatt rossz nekünk, akkor nem a saját utunkon haladunk, hanem állunk. A másik amikor magunkat ÚT ÁLL juk és saját magunkat nem tudjuk SZER ETETNI. Tehát ha engedjük, hogy bármilyen nép, faj, eszme utálatot, gyűlöletet váltson ki belőlünk, akkor tudhatjuk, hogy megálltunk az úton.

Mivel pedig láthatjuk, hogy ebben aqz anyagi világban nincsen stagnálás, hiszen ha egy házat felépítenek, azonnal omlani kezd, így tudhatjuk, hogy mire út ÁLLATUNKból GYŰL ÖLET lesz, addigra már réges régen visszafelé haladunk attól az élettől, amilyet szerettünk volna magunknak.

Innentől fogva azt szoktam mondani, hogy menekülj onnan ahol az edző, valamelyik etnikumot hozza csak fel folyamatosan példának, mert meggyöngít téged. Egy szempontból beléd ülteti a félelmet, az útállatot, a gyűlöletet, és ez megmérgezi a szívedet, másfelől pedig hamis biztonság érzetet ültet beléd, amikor a saját bőrszíned között vagy. Az etnikai alapon irányuló szeretet, vagy gyűlölet egy hamis biztonság érzetet ad, és gyengévé tesz a saját fajtáddal szemben, így bár felkészülhetsz, hogy egy más és lenézett fajú ember szúr a késsel, lehet benned ilyen előítélet, de amikor majd a saját fajtád fog szúrni, akkor meg nagyra kerekedett szemekkel fogsz csodálkozni, hogy átvertek.

Azt is szoktam mondani, hogy nekem mindegy, hogy zsidó, cigány, arab, szkinhed, néger,  magyar, az öcsém, az apám, a gyerekem, vagy a saját anyám szúr a késsel. Ha szúr, akkor ki kell térnem, és kezelnem a helyzetet.

Nem Politika, hanem harcművészet!

A cím egy nagyon egyszerű harcművészeti elvet kíván takarni, mely olyan mértékben változtatja meg az életünket és gondolkodásunkat ha elkezdjük alkalmazni, hogy azt el sem tudjuk képzelni amíg úgy gondolkodunk, hogy jobb, vagy bal kezesek vagyunk, vagy épp a politikai irányzatokat igyekszünk jobb, vagy baloldalinak feltüntetni attól függően, hogy a nemzeti értékeket képviselik-e (Jobb oldal) vagy inkább a munkás kapitalista szemléletet prédikálják a népnek (Bal oldal)

Ha felmerül benned a kérdés, hogy miért is kéne megismerned egy harcművészeti elvet az életedben, hiszen te nem harcolsz, akkor itt mindjárt az elején szólnék neked, hogy nem csak harcolsz, hanem hazudsz is magadnak. Mert ebben a világban mindenki harcol valamivel, ha mással nem, hát a legbenső önmagával…

Előző életünkből hozzuk az oldalválasztást?

Ez egy a tudatosságunk hajnalától velünk lévő tudatalatti döntés, illetve vonzódás. Már életekkel, születésekkel ezelőtt kialakult bennünk, és nagyban jellemzi a gondolkodás módunkat, illetve azt, hogy miként viszonyulunk a világhoz. Amikor átvesszük az uralmat először a csecsemő testünk fölött, és felfogjuk, hogy az orrunk előtt mozgó két alkatrész az a mi kezünk, amit ha nagyon akarunk, irányítani is tudunk, már akkor is az előző életeinkben kialakított gondolkodásmód és valamelyik agyféltekémhez való nagyobb vonzódás dönti el, hogy jobb, avagy bal kézzel nyúlunk először a felénk lógatott édi-bédi, csörgő kramancok felé.

Jobb oldal, a testtel és annak őseivel való azonosulás.

A Politikában használt Jobb és Bal oldal egyébként bizonyosan nem véletlen, hiszen a jobb oldal képviseli a nemzeti öntudathoz való nagyobb ragaszkodást, vagyis az ősök tisztelete, azoknak a személyeknek és az általuk képviselt értékeknek a szem előtt tartása, amit azok az emberek képviselnek, akiken keresztül tulajdon képpen halhatatlan lelkünk hozzá jutott ehhez a testhez. Ráadásul a nagy többség jobb kézzel nyúl mindenhez, és szerintem ha létezne ilyen mérés, akkor a nemzeti hovatartozás is kb ugyan akkora %-ban lenne fontos a társadalom egyéneinek, mint amilyen a balkezesek aránya. De persze azt is izgalmas volna szerintem megvizsgálni, hogy a jobb illetve balkezesség mennyire függ össze azzal, hogy ki mennyire Nemzeti öntudatú… (De ha van ilyen kutatási eredmény, nyugodtan linkeld be a hozzászólásoknál.)

Na de nem a hova fogunk szavazni, vagy épp savazni attól függően, hogy milyen kezesek vagyunk című írás ez itt, hanem az, hogy cserélj oldalt, így ebbe az irányba mennénk tovább.

Harcművészeti szempontból sok irányzat elhanyagolja a jelentőségét annak, hogy egy-egy technikát mozdulatot, ne csak az ügyesebbik oldalra sajátítsunk el, hanem bizony ugyan olyan mértékben gyakoroljuk jobb és baloldalra is. A Küzdősporttá degradálódott irányzatoknál egyértelműen csak az egyik oldalt erőltetik, hiszen a manapság gyors eredményeket elérni kívánóknak sokkal fontosabb, hogy egy ellenfél ellen legyenek minél hatékonyabbak a ringben, ami egy szempontból érthető, hiszen ott a motiváció a kezdőknél főleg az, hogy le akarnak győzni másokat, és az oktatók is erre hegyezik ki a gyakorlást. De egy másik szempontból konkrét öngyilkosság, hiszen már a ringben is meg lesz lepve, ha fordított kezes ellenféllel találkozik, az utcán meg egyenesen hátrányos araszolgatva egyféle felállással küzdeni.

A Ninjutsu azt mondja, hogy ugyanolyan természetesen kell tudni harcolni, mintha sétálnánk, vagyis nem galoppozunk az egyik lábunkkal elöl, a másikkal meg hátul, hanem megyünk folyamatosan előre, mintha sétálnánk, és egyáltalán nem számít, hogy mikor melyik oldal van elöl, vagy hátul, mert térben gondolkodunk 3Dimenzióban és több ellenfél ellen, nem csak egy ellenfél ellen 2Dimenzióban.

Egy oldalra tudni valamit azt jelenti, hogy félig tudni.

Akkor viszont amikor valaki nem versenyzés miatt, küzdősport jelleggel, hanem harcművészeti mélységeiben próbál megismerni egy irányzatot (Harc=küzdelem éltre halálra) , mindig el szoktam csodálkozni, ha azt hallom, hogy csak az egyik oldalra gyakoroljuk a technikát, mert az az ügyesebbik keze és ő megelégszik azzal, ha az egyik oldalra meg tud csinálni egy mozdulatot. Ez természetesen nem irányzat függő, hanem az oktatótól függ főleg. Ha az oktató nem tartja fontosnak, hogy mind a két kézzel gyakoroltasson egy mozdulatot, elvet, technikát, katát, akkor az egészet meg ette a fene. Mert bár harcművészeti szempontból egy bemutatón, esetleg egy vizsgán szépen be lehet mutatni a jobbik oldalra jobban begyakorolt dolgokat. Ugyan úgy, ahogy a ringben is nagyobb esélyünk van, ha felállunk egyféle képpen, és minden figyelmünkkel, idegszálunkkal az ellenfélre koncentrálunk. Itt persze meg is tehetjük, hiszen nem kell aggódnunk, hogy valaki hátba szúr bennünket, hiszen a bírón kívül nem nagyon van más az adott területű zónában, ahol nem kell feltétlenül még arra sem figyelnünk, hogy hol a széle, mert a gumi kötelek vissza löknek bennünket a területre.

Élet Vs Edzőterem.

Az utcai küzdelem viszont, ahol az önvédelem az első számú szempont, ott nem ilyen egyértelmű, hogy mi fog következni. Nem olyan egyértelmű, hogy a támadó jobb, vagy balkézzel támad-e, nem olyan egyértelmű, hogy jobbra-tudunk-e kitérni ahogy begyakoroltuk, vagy balra, mert mindig vannak különféle tereptárgyak amik megakadályozhatják, hogy úgy dolgozzunk, ahogy azt „laboratóriumi” körülmények között megszoktuk. Vagy mondjuk egy vonaton, ahol szűk kis folyosók, meg ülések vannak mindenfelé, sokkal izgalmasabb a szituáció, hogy mit tudunk alkalmazni a megszerzett tudásból.

Tehát láthatjuk, hogy az egy oldalra való gyakorlásnak meg vannak azok a veszélyei, hogy amikor olyankor kell alkalmazni az így megszerzett tudást, amikor nem számítunk rá, akkor meg van annak a veszélye, hogy nem fog működni, mert az adott esetben bár a dolog működött volna, de épp a másik oldalra kellett volna csinálni.

Na de természetesen ez a bejegyzés nem a Ninjutsun kívüli más irányzatok leszólásáról szól, mert hála Istennek magam is ismerek és rendszeresen edzek is olyan Küzdősportot gyakorlókkal, akik fejlesztik mind a két oldalukat, sőt mindenféle harcművészetben ismerek olyan gyakorlókat, és oktatókat is akik mind a két oldalra gyakoroltatnak. Sőt, hogy akár a magam háza ellen is beszéljek a Ninjutsun belül is ismerek olyan gyakorlókat és oktatókat, akik nem tartják fontosnak a két oldal egyenlő szintű fejlesztését.

Élesben nincs jobb, meg bal, csak a pillanat.

Szerencsére olyan mesterektől tanulhattam, akik erre nagy hangsúlyt fektettek, és megértették velem, na meg némi valóságos környezetben szerzett tapasztalat is hozzásegített, hogy megértsem egy éles szituációban nincs jobb, meg baloldal, hanem egy gömb létezik körülöttünk, ami azt jelenti, hogy minden irányba figyelni kell, hiszen bárhonnan érkezhet a támadás. A Ninjutsu tradíciói természetesen az ősi időktől így tanítanak, hiszen 3 Szamuráj ryu 3 Ninjutsu ryu és a 3 közös Iskola az amit gyakorlunk. Régen nem volt kérdés, hogy minden oldalra gyakoroljanak valamit pusztakézzel mindig, fegyverrel meg pláne. Ez alól egyedül talán a másfél, illetve két kezes kard, a katana és barátai voltak kivételek, hiszen a kard forgatásánál a jobb kéz helyezkedik előre mindig, mert kard-kard elleni küzdelemben az első kezet könnyebb, meg érdemesebb is támadni, hiszen az az irányító kéz. A Jobb kézben pedig az a vér zubog, ami áthaladt az egész testen és nagyrészt már lecserélte az oxigén szállítmányát széndioxidra, aminek következményében sűrűbb, sötétebb, és sokkal könnyebben alvad meg.

Ez a gyakorlatban állítólag úgy néz ki, hogy míg ha levágják a bal kezedet (Ahol a szívből kilépő, friss pirosas oxigénnel teli vér áramlik) akkor kb. 2 perc alatt elvérzik az ember. Ha viszont a jobb kezedet vágják le, akkor akár még fél órán keresztül is élhetsz. (Ami nyilván nem sokkal hosszabb, de fél óra alatt, meg balkézzel még mindig több esélyünk lehet az elmenekülésre, vagy a győzelemre, mint két perc alatt.) Egyébként ez irányú tapasztalataim nincsenek az életből, hiszen nem vágták még le egyik kezemet sem, én sem vágtam le még senkiét, meg nem is ismerek olyat akivel ilyesmi történt volna, pláne, hogy még szívesen beszélgetett volna erről. Olyat meg akinek mind a kettőt levágták volna, pláne nem tudok, hiszen ez manapság nem divat, de ha meg mégis megtörténik, gondolom nem azzal fog foglalkozni, hogy melyik vérzik jobban. Így ez egy olyan információ, amit el kell fogadnunk az ősi idők ősi tanításaiból, de ha a keleti gyógyításokkal, illetve Kyusho-Jutsuval összehasonlítja az ember, akkor találhatunk olyan információt, ami alátámasztja ezt a tézist. (A Balkézben húzódik a Szív meridián például)

A Két oldalra való gyakorlás nagyban növeli a túlélési esélyeket!

Persze ettől függetlenül a Ninjutsun belül, gyakoroljuk bal kézzel is a kard forgatást, hiszen egy olyan világban ahol mindenki jobb kézzel küzd, egy hirtelen kézváltás elég komoly meglepetést tud okozni az ellenfélnek, amit a Ninjutsu szerencsére elég fontosnak tart a túlélés szempontjából.

Visszatérve eredeti témánkhoz, ez az egyik és talán legfőbb ok, amiért érdemes mind a két kezünkkel gyakorolni mind a két oldalra mindig mindent. Én speciel abban hiszek, hogy mindent gyakoroljunk egyszer jobbra, aztán egyszer balra. Persze az egyik oldalra nem fog olyan jól, menni, sőt ha új technikát tanulunk, akkor könnyen érhet bennünket kudarc élmény, hiszen elsőre nem biztos, hogy meg tudunk csinálni valamit. De ez az a mentalítás amit elsőként le kell győznünk magunkban. (Ezért is mondjuk, hogy elsősorban saját Magunkat kell legyőzni, nem az ellenfelet.)

Mert ha minden áron meg akarjuk mutatni az edző partnerünknek, hogy  mi is milyen ügyesek vagyunk, illetve ha ő sokkal ügyesebb nálunk, akkor semmi képpen nem akarunk elmaradni mögötte, hiszen akkor be kéne ismernünk, hogy tanulhatunk tőle. Vagy ha az edzőbácsinak is szeretnénk megmutatni, hogy bizony mi vagyunk a legtehetségesebb tanítványai, akkor könnyen esünk abba a hibába, hogy csak a látvány végett megelégszünk azzal, hogy az egyik oldalra gyakorlunk és tanulunk meg egy dolgot.

Ami ahogy fentebb említettem amíg az adott irányzatra jellemző laboratóriumi környezetben kell alkalmaznunk, rendben is van, de abban a pillanatban mihelyst élesben az utcán kell valamit kezdenünk egy váratlan helyzetben, már nem biztos, hogy olyan hatékony. Nem beszélve arról, hogy nem fejlődik a tudatunk a megfelelően.

A Két oldalra való gyakorlás nagyban hozzá járul az egészségünk megőrzéséhez.

És akkor egy pár szót had említsek a Jógáról is, ahol szintén illik mindent minden irányba csinálni. Ezt főleg azok tapasztalhatják meg akik gyakorolják valamely irányzat tanításait, de nagyon fontos, hogy a valódi jógában nem ér véget a jóga óra, ugyan úgy ahogy a valódi harcművészetben sincs vége az edzésnek akkor amikor elhagyjuk a gyakorló termet. A legfontosabb mindig, hogy haza vigyünk valamit a tanultakból és a saját életünkben alkalmazzuk a sima hétköznapokban ezeket az elveket, hogy valódi fejlődést érhessünk el, és ne csak karcsúbbak, formásabbak, meg hajlékonyabbak legyünk, hanem legbelül is fejlődjünk minden irányba…

A tudatosság fejlesztése:

Mert bizony van egy jobb, és egy bal agyféltekénk. Az egyik a dobozos, a másik az individuális agyunk. Egyszerűbben kifelyezve az egyik a dobozos, a másik meg a megérzős. Még egyszerűbben, az egyik a férfi, a másik meg a női gondolkodás módot képviseli bennünk. Keletiesen, vagy spirituálisan mondva ez a ying és a yang egyféle megnyilvánulása, és megtapasztalásának lehetősége bennünk.

A tudatosságunk fejlődésének sarkalatos pontja a berögződött mozdulatok, a megszokások feletti tudatosság kivitelezése. Ez a túlélés szempontjából harcművészeti szinten azt jelenti, hogy el kell jutnunk minden elvvel, katával, mozdulattal, technikával arra a szintre, gyakorlás szempontjából minden képpen, hogy a partnerünk nem jelzi melyik kezével fog ütni, vagyis nekünk kell akkor és ott ütés közben a megfelelően mozdulni és dönteni, hogy melyik oldalt választjuk. Csak ez a fajta gyakorlás, illetve az ebbe az irányba való haladás képes megadni azt a fajta gondolkodás módot, hogy valódi harci értéket jelentsen az életünkben egy-egy küzdősport, harcművészet, vagy önvédelmi irányzat gyakorlása.

Női aggyal, férfi aggyal? Ying-Yang?

De mondok egy sokkal populárisabb megfogalmazást. Mert ez mindennel így van. Tehát bármit csináljunk, mindent tudunk jobb, illetve bal kézzel is csinálni. Csak nagyon ritkán vagyunk hajlandóak arra, hogy átéljük még egyszer azt a bénázást, amit mondjuk átéltünk akkor amikor elkezdtünk az egyik kezünkkel írni tanulni. Na persze az írás az egy összetettebb feladat, így ezt csak akkor kezdjük el fejleszteni, ha tényleg van rá időnk.

Mert a harmóniát az életünk minden területén, csak akkor leszünk képesek elsajátítani, ha a nemünktől függetlenül rendben van bennünk a férfi és a nő is. vagyis a ying és a yang is hasonló mértékben jelen van mind a gondolkodásunkban, mind a viselkedésünkben. Ami persze nem azt jelenti, hogy a fiúk húzzanak szoknyát, a lányok meg váll dobálva kezdjenek el járni. Hanem épp ellenkezőleg. Minél jobban megismerjük a másik nemet, annál jobban van lehetőségünk magunkkal harmóniába kerülni, és ezt kiterjeszteni az életünk minden területére.

Ha nincs bennünk as harmónia, mert nem ismerjük a másik nemet, nem leszünk képesek kialakítani harmonikus párkapcsolatot sem, és az ebből fakadó frusztrációnkat gyakran irányítjuk más fajok, népek, nemzetek, vagy másik focicsapatok drukkolói ellen.

Hogy néz ez ki a gyakorlatban?

Első körben érdemes elkezdenünk a jól begyakorolt rutin mozdulatokat kipróbálni másik oldallal is. Például próbáld ki milyen a másik kezeddel:

  • fogatmosni (Óvatosan, nehogy felsértsd az ínyedet.)
  • enni (Azért tegyél a tányér alá, meg az öledbe is valami kendőt amit nem sajnálsz.)
  • elővenni a kulcsot és kinyitni az ajtót (Csak ha nem sietsz nagyon. )
  • kitörölni a fenekedet (ez mondjuk izgalmas, szóval mindenképpen legyen kézmosási lehetőség a közelben amikor ezt gyakorlod.)

Természetesen ez csak a jéghegy csúcsa, hogy mit kezdesz el a hétköznapi életedben gyakorolni a másik oldallal. (Ha vannak még ötleteid, nyugodtan írd be a hozzászólásoknál.)

Ami fontos, hogy a jobb oldal tanítja a balt, és a bal is tanítja a jobbot. Ezek természetesen olyan dolgok, amiket az egyik kézzel már rutinná fejlesztettünk, míg a másikkal sosem csináltunk, de ettől függetlenül, ha elkezdjük a gyengébbik kezünkkel is gyakorolni őket, sokkal jobban fog menni a másik kézzel is.

Új mozdulatoknál, technikáknál az egyik kezünkkel jobban fog menni, mint a másikkal, de lesznek olyan részei a dolognak, ami az ügyetlenebb kezünkkel fog jobban össze jönni mint a másikkal. De ezt a gyönyört csak akkor tudjuk meg tapasztalni, ha hajlandóak vagyunk bevállalni azt a kényelmetlenséget, amit az ügyetlenebb kéz okoz nekünk.

Egy egyszerű oldalcserétől, olyan szinteken változik meg a gondolkodás módunk, hogy az szinte csodába illő. ezt persze csak azok tudják akik már kipróbálták. A hatás viszont nem azonnali, hanem folyamatos.

Milyen hatása van a kétoldalas gyakorlásnak?

 

  • Sokkal jobban foglyuk észrevenni az életünkben a lehetőségeket
  • Harmóniába kerülünk önmagunkkal, mert megismerjük a gyengébb oldalunkat is.
  • Önbizalmunk jelentősen felerősödik, hiszen a leggyengébb részünk is sokkal erősebbé válik a gyakorlástól.
  • A reakció idő sokkal rövidebb lesz, hiszen az agynak nem kell helyezkedésen dolgoznia, hogy a begyakorolt oldalra fogadja a támadást, hanem bármikor bármilyen irányba fog tudni mozdulni.
  • Sokkal jobban és kiegyensúlyozottabban tudunk döntéseket meghozni amikor választani kell
  • Olyan dolgokat veszünk észre amiket eddig nem. Olyan helyeken ahová eddig nem is figyeltünk.
  • Sokszor találhatunk régi megoldatlan problémáinkra megoldást, hiszen csak a másik irányba kell indulni nem arra, amerre mentünk volna alapból.
  • Természetesen kapcsolatainkban is harmonizálódni fognak, hiszen sokkal megértőbbek leszünk másokkal, mert nagyban nő az együtt érző képességünk.
  • Alázatosabbak leszünk, hiszen be látjuk rövid időn belül, hogy bizony hibázni nem is olyan nehéz.

Az egyik oldalunk tanít, a másik tanul, és amikor cserélünk, akkor mindez fordítva történik. Ha nem harcművészeti irányban mozogsz, akkor is érdemes kipróbálni a két agyféltekés munkát és csereberét a kettő között, hiszen ezek nem harcművészeti elvek, csak azokon keresztül írtam le, mert ezt a nyelvet talán jobban beszélem a többinél. Ezek az elvek az élet minden területén megállják a helyüket. Persze vannak veszélyei is, hiszen ha villámkezű szakács vagy, és szinte reszeled a késsel az uborkát, olyan gyorsan szeleteled, akkor azért arról tudjál, hogy a másikkal nem fog így menni és vigyázz, hogy meg ne vágd magad. (Na meg persze ki-ki mivel foglalkozik, ezt érdemes szem előtt tartani.)

Sok Szeretettel Horváth Ádám Ninjutsu és ZenDoin Jóga oktató

HA TETSZETT, VAGY HASZNOSNAK TALÁLOD, OSZD MEG AZ ISMERŐSEIDDEL!

Az eredeti cikket 2013ban írtam a blogomba.

, , , , , , , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Katonai, Rendvédelmi, Civil Közelharc/Önvédelem? Avagy a harcosok kiherélése.

Mostanában felbukkant néhány új irányzat, melyek hangzatos nevekkel és kiváló marketing érzékkel adják el magukat. Előszeretettel hirdetik magukról, hogy a régi és elavult harcművészetek modernizált változatai, ki hagyták belőlük a feleslegesnek vélt részeket és megalkotóik tökéletesítették őket. Ezek az „új” rendszerek általában külön szedik azt a tananyagot amit Katonáknak, Rendőröknek, és civileknek oktatnak. Mindegyikük direkt arra specializálódott, hogy katonákat képezzenek ki velük, akiket háborúba lehet küldeni ilyen vagy olyan indokkal, és nincs idő éveken át nemesíteni a jellemüket, csiszolni a tudásukat, hanem gyorsan meg kell őket tanítani ölni.

Katonai közelharc, önvédelem

Katonai közelharc rendszer? (Military CQC)

Na most az első volt, hogy a minden féle harcművészeti rendszerekből össze ollózták amit éppen sikerült megérteni, vagy megtanulni, vagy hatékonynak gondolni, és így lettek ezek a különféle általában katonailag más népeket sanyargató országok hadseregeinek a tananyagai. Hiszen ha megnézzük ezeknek a rendszereknek a származási helyét, akkor láthatjuk, hogy olyan emberek csinálták, akik nem Honvédelemből, hanem gyarmat szerzésre használják ezt a tudást.

Persze működő, és hatékony technikákról van szó, sőt talán valóban a legrövidebb idő alatt megtanulható és elsajátítható végletekig lebutított mozdulatok ezek, melyek valóban hozzák az eredményt, hogy az ő katonáink öljenek előbb, és ne az ellenség katonái. Mert ugye erre lettek kifejlesztve. Viszont azt hiszem, hogy erőteljes képmutatás ezeket önvédelmi rendszerként hirdetni, vagy eladni, mert első sorban nem védelemre lettek kialakítva, hanem arra, hogy másokat leigázzanak velük. (Ezért is lehetett kivenni belőlük a filozófiát és a mélyebb dolgokat, mert a védekezés, kitérés, ellenféllel egyé válás, kontroll stb művészete bizony nem egy pár hetes kiképzés alatt elsajátítható dolgok.)

Tehát Filozófiára, meg meditációra, helyes értékrendre és értékítéletre nincs szükség ezekben a rendszerekben, mert hát nincs rosszabb, mint az érzelgős és gondolkodó katona. Ezek a rendszerek pedig arra lettek kialakítva, hogy a lehető leggyorsabb agymosáson vigyék végig a katonákat, akik utána a világ bármely pontján bevethetőek és parancsra bárhol ölik akit célpontnak jelölnek ki számukra.
Katonai közelharc, önvédelem
Na most az egyetlen hátránya ezeknek, hogy általában nem több ellenfeles küzdelem központúak, hanem abból indulnak ki, hogy kis létszámú egységek csoportosan dolgoznak, és védik menet közben egymás hátát, így nem fektetnek túl nagy hangsúlyt azoknak a képességeknek a fejlesztésére, amivel egy katona képes akár több ellenfél ellen is harcolni. Persze ez sem rendszer, hanem inkább oktató függő és mint minden alól minden bizonnyal ez alól is van kivétel, de általánosságba véve ez a jellemző a legtöbb katonai közelharcra. 

Ezzel szemben az alapvetően valóban védekező rendszerek alapvetően abból a szemléletből indulnak ki, hogy jönnek az ilyen rendszereket gyakorló agresszorok, és jobb híján neked egyedül kell tudnod megvédeni a családodat, mert rajtatok ütöttek.

Rendőri közelharc önvédelem

Rendvédelmi közelharc ? (Police CQC)

Aztán ha már rend van az országba, vagyis el lett foglalva, akkor bizony nem lehet irtani az ottani népet, és különféle rendvédelmi szerveket kell felállítani, akik utána gondoskodnak a békéről és a biztonságról. Ezért a különféle harcművészetekből össze válogatott és egyszerűen hatékony ölésre lebutított filozófia és emberi értékrend nélküli katonai rendszereket tovább butították, és kivették belőle az ölést, és csak a különféle lezárások, földre kényszerítések maradtak bennük, aminek a során meg lehet bilincselni, kötözni, vagy feladásra kényszeríteni az ellenfelet.

De a fő elv, itt is az maradt, hogy nem egyedül dolgoznak a rendvédelmi szervek sem, hanem minimum kettő, de inkább kisebb csoportok végezzék a különféle akciókat, aminek a során nagy szükség van ezekre a technikákra. Itt is az volt a cél, hogy olyan rendvédelmi szerveket állítsanak fel, akik bizony parancsra mozdulnak, vagyis nem gondolkodnak, nem döntenek feltétlenül önállóan, hanem utasításra bárkit, bárhol, bármikor gondolkodás nélkül ártalmatlanná tesznek és bebörtönöznek.

Nyilván valóan itt már jobban elő jönnek a kérdő jelek, hiszen a rendőr közelebb van az emberekhez, mint a katona. Hiszen a katonát arra képezték ki, hogy egy idegen országban dolgozzon, addig a rendőrök általában ott tevékenykednek, ahol a saját családjuk is él, így nyilván valóan jobban ki konfrontálódnak az emberségesség és a parancsra bármit megtenni ideológiája között.

Eleinte minden megszállott országban a megszállt hadsereg katonái tartják fent a rendet, amíg hatalomra juttatják a következő bábkormányt, akik már persze behódoltak a megszállóknak és csak azért ők lesznek az új kormány, hogy a nép ne lázongjon az idegen hatalmak ellen. Eközben pedig a hadsereg megkezdi toborozni az új rendfenntartó szerveket, és megtanítja nekik a „világ leghatékonyabb harci rendszerét”. Ha kérdés merülne fel, akkor bármikor mondhatják, hogy hát akkor most nézz körbe, mi lenyomtunk benneteket, és mi ezt a rendszert gyakoroljuk, szóval nálatok, vagy a ti tradícióitoknál biztos jobb a mi tudásunk.

És akkor kiképzik őket, de persze nekik már nem tanítják meg a teljes egészet, hiszen akkor vissza foglalhatnák a saját országukat. Nekik a csak az ölés nélküli lebutított rendszert és taktikákat tanítják, na meg persze azt, hogy miként kell engedelmeskedni és úgy gondolkodni, meg parancsra végrehajtani a rend fenntartást, ahogyan ők fütyülnek.

Rendőri közelharc önvédelem

Ezután ezek az emberek a saját népüket, nemzetüket fogják Rendszabályozni az újonnan tanult technikákkal, az újonnan kapott szabályok szerint, aminek a következménye rengeteg belső feszültség, viszály lesz. Sőt, ezekben az országokban ahol ez a gondolkodás mód érvényesül, a nép nem tiszteli a rendőröket, hanem erőteljesen megveti őket.

Aztán amikor ez be lett mutatva, akkor azt mondják a többi országnak, hogy nézzétek, ezek az emberek eddig rosszul éltek, és mi lenyomtuk a rossz vezetőiket, majd megtanítottuk a harcművészetünkre a rendőreiket, akik utána ezekkel a módszerekkel fenn tartják a békét. Megtámogatják, néhány látványos videóval, és máris milyen népszerű lesz a vezetőknek ez a rendszer, hiszen milyen jól működik, és akkor úgy döntenek, hogy megtaníttatják a saját rendőreiknek is kötelezően…

Így azok elkezdik ezt a rendszert gyakorolni, amibe ugye már nincs benne a harcos valódi képessége, hogy ő bizony akár tetszik, akár nem élet halál ura. Az új módszerek folyamatos gyakoroltatásával szépen lassan kiveszik belőle a jó ember, aki valóban a REND-et akarja fent tartani. És csinálnak belőle, egy megalkuvó, meghunyászkodó, óvatoskodó, megvesztegethető, jellemtelen Rendőrt. (Tisztelet természetesen a kivételnek, akiket nem lehet ilyen módszerekkel manipulálni.)

Civil közel harc ? (Civilian CQC)

Aztán rá jöttek, hogy minden sarokra nem lehet rendőrt sem állítani, és mindenkit nem tudnak megvédeni, ezért kitalálták, hogy lebutítják még a rendvédelmi közelharcot is, és kivették belőle a feladásra kényszerítést és lezárásokat is, és maradt a földre vitel és a futás.

Civileknek nem is oktatnak többet, mert ezek a rendszerek nem azért jöttek létre alapvetően, hogy értékes ütőképes harcosokat, vezetőket neveljenek gyakorlóikból, akik valóban képesek megvédeni magukat, a családjukat, az országukat, hanem azért hozták létre őket, hogy engedelmes agymosott embereket csináljanak.

Tulajdon képpen önvédelmi szektákat hoztak létre, ahol agresszív kiképzői hangulattal hitetik el a résztvevőkkel, hogy azokkal a módszerekkel, amik eredetileg ugye harcművészetek voltak, vagyis az élet halál harcokra fejlődtek ki csata tereken, és sok gyakorlással, gondolkodás és megértés nélkül ezeket készség szintjén el sajátíthatják.

De kivették belőlük az ölést, a filozófiát, a lezárást és feladásra kényszerítést, meg az értékrendet is. Viszont komoly marketing és propaganda zajlik azért, hogy elhitessék az emberekkel, hogy képesek lesznek megvédeni magukat ezzel a módszerre, hiszen ez ennek, meg annak az országnak a hadseregének a rendszere… (Persze a fentebbi gondolat menetbe nem avatnak be senkit.)

Katonai közelharc önvédelem?

Ezeken a rendszereken belül a katonáknál is jól bevált csoport, csorda szellem kialakítását végzik elsőre, vagyis a bajtársiasság érzésének a kialakítása zajlik első körben, ahol mindenkivel elhitetik, hogy ő attól különleges, hogy oda jár, és mindenhol máshol szemét és elavult amit tanítanak. Az amerikai katonáknál figyelték meg először, hogy nem érdemes beavatni őket a miértekbe, és a kiképzés már arról szól mindenhol, hogy nem Amerikáért, vagy a családjukért harcolnak, hanem az osztagukért, akikkel együtt dobják be őket, különböző szar helyzetekbe, hogy oldják meg őket fegyverrel.

A cél pedig az, hogy a katonák ne azon gondolkodjanak, hogy itt vagyok 18-20 évesen erőm teljében, mi a francot is keresek én pl. Afganisztánban, Palesztínában stb, és lövöldözök a helyi lakosokra, hanem az, hogy felhergeljék őket, mert támadás érte a bázisukat, a csapatukat a bajtársaikat. Na meg persze az, hogy harcoljanak, és akár öljenek is egymásért, különben mind ott fognak elpusztulni és nem lesz idejük elmesélni a zsoldjuk elköltése közben, hogy mekkora hősök is voltak ők ott odaát…

Aztán ezekből az oktatókból lesznek az élelmesebbek, akik rá jönnek, hogy mi is történik velük, és néhány dolgot megváltoztatnak az általuk tanult rendszerben, és saját néven létre hozzák a x-edik NONAME CQC-rendszert, ők lesznek az alapítók, elkezdik az oktatói tanfolyamok tartását, és élvezik, hogy mától ők azok akik manipulálják és hamis önazonosságot adnak az  embereknek, nem pedig valamilyen ország valamilyen katonai alakulatának a valamilyen instruktorai. De persze azt nem tudják, hogy az amit tudnak, és csinálnak az már nagyon messze van attól ami eredetileg volt, és aminek valójában lennie kéne…

A Ninjutsu egy nagyon mély filozófiával rendelkező katonai, rendvédelmi és civil közel és távharcászati rendszer.

Mert a tradicionális ősi harcművészetek ezzel szemben, megőrizték a szellemiségüket, értékrendjüket, és legfőbb mozgató rugóik, mint ahogyan a Ninjutsunak is az, hogy értékes és jó embereket neveljenek, akik jó vezetők is egyben. Első körben mindenki a saját életét kezdi el vezetni, aztán egy jó családfővé válhat és a családját fogja vezetni, aztán ha elég kitartó, akkor az élet más területein is vezetővé válik. Mert a rengeteg féle gyakorlattal, ősi mozgás formával, melyekről egy „modern” rendszert gyakorlónak csak általában csak az a véleménye, hogy hát ez nem való semmire, olyan képességei alakulnak ki, amitől elkezdi átlátni a körülötte lévő világot. És nem csak, hogy átlátni, de össze szervezni és kreatívan alkalmazkodni, sőt vezetni is fogja tudni.

De a legkomolyabb különbség az, hogy a ninjutsu szellemisége és hozzá állása, legalábbis nálunk (HAN), hogy „Legyél olyan jó ember, hogy soha senki ne akarjon veled harcolni.” Ha viszont a harcig fajul a dolog, mert sem kedves szavakkal, ajándékozással, megvesztegetéssel, diplomáciával, fenyegetéssel nem tudtad megoldani a dolgot, akkor ott élet-halál küzdelemről beszélünk már. Vagyis úgy kell hozzá állnod, hogy vagy ő hal meg, vagy te. Ez a fellépés, és felkészültség egyébként a legtöbb esetben már bőven elég ahhoz, hogy a támadó elálljon szándékától, de ha mégsem teszi meg, akkor képesek leszünk őt valóban akár meg is ölni.

Ez azt jelenti, hogy harcközben nem tudhatjuk, hogy meg kell-e ölnünk az ellenfelet (sok ellenféllel szemben általában ez a helyzet.) vagy csak elég feladásra kényszerítenünk, vagy bőven jó, ha levittük a földre és elszaladunk. Mert egy harcos bizony képes a megfelelő szituációban a megfelelően dönteni.

Például, ha arra érünk haza, hogy a feleségünket és a gyerekünket akarják bántani, és mondjuk többen, akkor nem érdemes megvárni amíg ők támadnak, vagy tényleg tesznek valamit, hanem bizony nekik kell menni és minél gyorsabban minél többet megölni közülük, hogy nehogy véletlenül fel keljen az amelyiken túl értünk, és újra harcolnunk kelljen vele. Hiszen egyszerre egy ellenféllel érdemes csak dolgozni, és a több ellenfeles küzdelem alapja az a stratégia, hogy úgy mozogjunk, ha van rá lehetőségünk, hogy csak vonalban tudjanak érkezni, és semmi képpen ne egyszerre. Ehhez viszont minél gyorsabban ártalmatlanná kell tennünk, ami mozgás képtelenséget, eszméletlenséget, vagy halált jelent.

Aztán ha mondjuk már csak egy maradt, akkor azt az egy utolsót esetleg lefoghatjuk, és lezárhatjuk, amíg oda ér a segítség, de igazából nem érdemes ezzel bajlódni, hiszen egy intelligens harcos, tudja, hogy nem biztos, hogy halottak vagy eszméletlenek az ellenfelei, és feltételezi, hogy fel fognak kelni, és újult erővel fognak rá támadni.

Ha csak egy ellenfelünk van, akkor lehet lezárásos technikákat alkalmazni, de azt is csak úgy, hogy közben folyamatosan figyelnünk kell, hogy nehogy hátulról érkezzen egy haverja egy késsel, vagy sörös üveggel. Ezt nagyon kevés helyen tanítják, hogy egy lezárás bizony, ha minket is hozzá zár az ellenfélhez, vagyis ha kontrolláltuk őt, de úgy, hogy mi is oda vagyunk rögzítve, mert különben kiszabadul, akkor semmit nem nyertünk.

A megfelelő kontrollok a törés határos kontrollok, méghozzá azok közül is azok, amik kis erőfeszítéssel kivitelezhetőek, könnyű eltörni, vagy kárt okozni velük, hogy ha esetleg mégis felbukkanna a rendőrség kiérkezéséig a cimborája hátulról, akkor egy mozdulattal harcképtelenné tegyük a lezárt embert és a következő ellenféllel tudjunk foglalkozni. Pl legurulunk róla, és ezzel térünk ki az újabb támadás elől, de ugyan ezzel a mozdulattal törjük el a lezárt ellenfél kezét, lábát, nyakát stb…

Na meg persze játszik a földre vitel és a futás is, sőt nyilván ez a legjobb megoldás, hiszen a legbiztosabb módja annak, hogy túlélj egy küzdelmet az az, ha ott sem vagy. És fussunk amint balhé van, pláne, ha kés, vagy más eszköz van nála. De nagyon fontos megértenünk, hogy ha fejlődünk, és éljük az életünket, akkor egy idő után felelősséget kell tudnunk vállalni a családunkra, és bizony vannak olyan szituációk, amikor katonákká kell válnunk, különben tragédia lesz…

És ha olyan helyzetbe kerülünk, ahol nekünk katonáknak kéne lennünk, de nem sajátítottuk el és gyakoroltuk a katonák legfontosabb képességét, akkor igen nagy valószínűség szerint kudarcot fogunk vallani…

Mondom ezt úgy, hogy 1998-óta gyakorlom a ninjutsut, évente 5-6 alkalommal (2 havonta mindig jön valami, ha érdekel, az edzéseken ezekből a tapasztalatokból tanítok.)  aktívan használnom is kell, és még soha nem kellett megölnöm senkit. De mindig úgy tudtam bele menni minden szituációba, hogy ha szükséges lett volna, nem okozott volna problémát. Isten kegyéből pedig 20 éves korom óta nem maradtam alul egyszer sem egyetlen egy utcai szituációban sem. De tudom, ha nem ezen elvek szerint tanítottak volna nagyszerű mestereim, akkor lehet nem írhattam volna le neked ezeket a sorokat.

Persze most jöhet megint valaki azzal, hogy de hát a Ninjutsu is az Orvgyilkosok harcművészete stb, de azt hiszem ez ugyan ezeknek az embereknek a propagandája, amit csak azok hisznek és fogadnak el gondolkodás nélkül, akik nem értették meg azt amit ebben a cikkben írtam erről.

Szóval tanulj olyan rendszert, aminek jó az alap motivációja, különben csak egy harcos leszel „h”nélkül, akinek azt mosták az agyába, hogy ő egy Harcos. De igazából csak egy báb leszel az erőszak és manipuláció hatalmas színházában, nem pedig valódi önmegvalósított, önmagáért, a családjáért, és az otthonáért bármire kész Harcos!

A cikk az én véleményemet tartalmazza, amit azért írtam meg, mert a MMA Vs Ninjutsu cikk után többen is kérték, hogy fejtsem ki a gondolataimat ezzel is kapcsolatban. Természetesen vannak olyan emberek és olyan rendszerek, amik bár a fenti neveket tartalmazzák, de mégis kivételnek számítanak. Mert nem a rendszer számít, hanem mindig az oktató, az, hogy ő milyen ember és milyen szinten van.)

Sok szeretettel:

Horvát Ádám Ninjutsu és Jóga oktató

HAN

Ha tetszett Like, ha értékes oszd is meg!

, , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Milyen a jó vándorbot/ túrabot?

Milyen a jó vándorbot? Túlélő túra
A Vadonban mindig legyen nálad egy jó bot:

Az éves szokásos túlélő túrán amikor indulunk, az első lépés az eligazítás után, MINDIG , egy “vándorbot” vágása. A Vándorbot segít felfelé a hegyen, lefelé a hegyen, nem kell mindenért lehajolni, leguggolni, meg lehet vele mindent piszkálni amit találtunk. (Higiénia). Ráadásul rendkívül jó védekező eszköz mondjuk kutyafalkák ellen is. Persze manapság lehet már különböző túra boltokban különböző túra botokat kapni, amik általában alumínium csőből vannak, és amíg csak közkedvelt kiránduló helyekre járunk, ahol rengeteg a turista nyilván megfelelő is. De egy komolyabb, mászós, sétálós, ereszkedős túrához  alkalmatlan, mert nem bírja az oldal irányú terhelést. Vagyis könnyen hajolnak és törnek. Márpedig aki néha szeret körülnézni is az erdőben, és elhagyni a kijelölt, jól kitaposott turista útvonalat, azoknak a jó minőségű túrabot elengedhetetlen.

Mindenki elhagyja a kijelölt ösvényt?

Na és akkor persze lehet mondani, hogy hát én nem megyek le az útvonalról, meg csak azon fogok menni, de aki járt már valaha erdőben, főleg mondjuk egy Pilisiben, vagy más hegy-völgyes, dimbes-Dombos csodában, az tudja, hogy nem olyan nehéz benézni egy-egy turistajelzést, és eltévedni sem túl nagy probléma. De ha csak azt vesszük, hogy valaki legyen tényleg zseniális tér és idő érzékkel, meg tökéletes túra felszereléssel és egyensúly érzékkel megáldva, ő neki is hozhat olyat a sors, amikor bizony le kell térni az ösvényről.

Mondjuk amikor hív a természet. Vagyis ránk jön az üríthetnék, és nem szeretnénk estig magunkkal cipelni a terhet, akkor normális ember be megy valahova az erdőbe, és nem vizel, vagy székel az útra, vagy az út mellé. Persze aki tapasztalt erdőjáró, az tudhatja, hogy nagyon sok nem normális ember is jár az erdőbe, és kicsit sem érdekli, hogy esetleg kellemetlenséget okoz másnak azzal, hogy ott hagyja az efféle “nyomait”…

Az igazán meggondolatlanok, még be is takarják levéllel, vagy a másik nagy kedvenc, amikor egy nagy gombolyag wc papír masnival a tetején ott hagyják az úton a kis ajándék csomagot a következő arra járónak. (Azt meg gondolom nem kell ecsetelni, hogy milyen kellemetlen egy ilyenbe bele lépni az erdő közepén, ahol nem olyan egyszerű megszabadulni egy efféle ballépésektől.)

Tehát bátran ki merem jelenteni, hogy aki túrázni megy, annak bizony ha egészségesen szeretné élni az életét, le kell majd térnie az útvonalról, ha máskor nem, akkor amikor rá jön az inger, hogy meg szabaduljon a terhétől. Ilyenkor pedig egy jófajta vándor bot nagy segítség tud lenni, hiszen könnyű vele egy kis gödröt ásni, majd vissza temetni. Erre persze a boltokban kapható alumínium túra botok teljesen alkalmatlanok.

Aztán ha gubbasztás, vagy eltévedés közben megbotlunk, megcsúszunk, nagyon könnyen lehet vele támaszkodni, hiszen nem véletlenül a három lábú szék a legstabilabb konstrukció, és akkor is jól jön, ha esetleg vaddisznó, kutya falka talál meg bennünket menet közben. A legjobb természetesen ezek elől kitérni és nem a vadcsapásra cuccolni, de ha úgy hozza az élet, a vándor bot bizony egy fegyver kell, hogy legyen a kezünkben, amivel alkalomadtán jó nagyot oda tudunk sózni ha védekezésre kényszerülünk. Persze szoktak mindig lenni olyanok akik azt mondják, hogy mifelénk nincsenek farkasok, medvék stb, de vaddisznó, szarvas, veszett kutya (ember), róka  bármikor az utunkba akadhat, és nem baj ha van nálunk valami amivel távol tudjuk tartani.

Ezért aztán itt vannak a szerintem legjobb vándorbot paraméterei:

Milyen a jó vándor bot:

HOSSZA:  Minimum csípő magasságig és, vagy max. az alsó lengő bordákig. Hosszabbat nem érdemes, mert erdőben, csalitban a hosszabb inkább akadályoz mint segít. Japánul, Bo, vagy Jo méret maximum.

VASTAGSÁGA:  Minimum 3cm. De az ideális fegyverforgatás szempontjából az amit épp átérsz, vagyis mikor marokra fogod, akkor a hüvelyk ujjad rá zár a mutatóujjad felső ujjpercére. (egyéni.) Annál vékonyabb, hogy a felső ujjperc tövét eléred a hüvelyk ujjaddal, semmi képpen ne legyen, mert nem lesz stabil a fogása. (Az a városi sétapálca kategória már.)

ANYAGA: igazából teljesen mindegy, az a lényeg, hogy frissen legyen vágva, és ne a földről felszedve. A Földről felszedett botok általában már korróziónak indultak és meggyengült a struktúrájuk. A friss, ilyen vastagságú vándor botok tökmindegy milyen fából vannak kibírnak elég sok vándorlás közben rájuk nehezedő terhelést, valamint nem törnek el ütés közben. Természetesen a legjobb, a bükk, vagy tölgy.

FONTOS: Ha valaki nagyon fabarát és semmi képpen nem akar friss ágat vágni magának, akkor keresgélget, de egy élő fára csapjon amekkorát csak bír a kiszemelt eszközzel, hogy kiderüljön alkalmas-e vándor botnak. Nyilván, ha eltörik, akkor nem az… (Egyébként ami magától esik le a fáról, az már általában nem alkalmas, úgyhogy gyorsan be szokták látni a természet védők is, hogy bizony friss ág a legjobb…) Ha sajnálunk vágni, menjünk be túra előtt egy faáruházba, és vegyünk magunknak, pár ezer forintért kaphatunk készen ilyen botot, általában kerítés lécnek árulják. Valamint ne dobjuk ki a régit, és így évekig szolgálhat minket egy-egy megfelelő bot.

FORMA: Egyszerű legyen mint a bot, vagyis ne legyen rajta semmi göcsört, ág, elágazás. Művész beállítottságúak szoktak meghagyni rajta elágazásokat, de ezek csak problémát okoznak, főként harc közben. Tehát felejtsük el a három ágú, vagy szigony végződésű botokat, és egyenes legyen. Aztán semmi képpen ne legyen szögletes, hat, vagy nyolc szögletű, mert meg foglyuk utálni. Maradjunk simán a bot, azaz kör formájúaknál.

Jó, ha nem vékonyodik egyik vége fele sem, de ez általában nem kivitelezhető, vagy elég sok keresgélést igényel. Ha mégis csak ilyeneket találunk, akkor az alsó fele legyen a vastagabb. Késsel érdemes gömbölydedre, ergonomikusra faragni, hogy ne legyen rajta olyan rész sehol, ahol kellemetlen, vagy szálkás, vagy bök, vagy szúr. (Pont azért, mert amikor megcsúszik az ember, vagy épp harcolnia kell vele, akkor elég fontos, hogy ne verje szét a saját kezét.)

Jó túrázást!

Szeretettel:
Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató

 

Oszd meg, ha szoktál túrázni!


Szólj hozzá, ha van még valami amit kihagytam!

 

Ha velünk tartanál a következő Túlélő túrára, akkor itt vannak a további részletek és a jelentkezési lehetőséget is itt találod

, , , ,

Nincsenek hozzászólások