Miért kezdtél el Ninjutsu edzésre járni?

Talán a mozgás “szükségessége” volt az, ami a látómezőmbe terelte a harcművészetnek ezt a fajtáját. Annak idején versenyszerűen vívtam (az elért eredményeimből származó érmeket, újságcikkeket a szüleim a mai napig büszkén mutogatják). A sportolási kényszer hatása alól kikerülve hosszú évekig élveztem, hogy elég csupán azt csinálnom, amit én akarok: futkostam egyik programról a másikra, majd később a gyerekek kötöttek le teljesen.

Egy depressziós időszak után rátaláltam a hastáncra, aminek egy stroke vetett véget, hiszen ezután hosszú ideig küzdöttem azzal, hogy egyáltalán lábra tudjak állni, majd a kezemet is úgy tudjam használni, ahogy szükséges. Tavaly ismét rátaláltam a hastáncra, ahol örömmel fedeztem fel, hogy a “régi” mozdulatok szépen visszajöttek. Ezután egy érdekes dolog történt: Egy masszírozás közben hívták fel a figyelmemet, hogy a hátamban található csomók a Himalájával vetekednek, célszerű lenne harcművészettel foglalkozni, ez jó stressz-csökkentő. Jót nevettem, majd miután hazamentem jelentkeztem a Női önvédelmi tanfolyamra, amivel már napok óta szemeztem, csak nem éreztem a jelentkezéshez elég erőt magamban.

Mit kaptál, mit tanultál az edzésen?

A tartás a legelső, ami az eszembe jut. Már a tartás egy része a hastáncnál is megvolt, de a fej tartásával mindig gondom volt, sokkal jobban szerettem a magam előtti parkettát lesni, mint a tükörben önmagamat. A második, ami a tartás mellett megjelenik, hogy itt megtanulok a félelmeimmel szembenézni. Kőkemény leckék ezek az élettől, ami egy “tökéletesen maximalista” beállítottságú személynél felér egy katasztrófával. És amikor éppen feláll ebből az ember, akkor – merő kedvességből – szembe kapja a következő kemény feladatot

Aztán következhet a kitartás. 40 felett már az emberek igen nagy része elkényelmesedik. Ez alól én sem voltam kivétel annak ellenére, hogy azért a heti mozgás a hastáncnál megvolt. Az más jellegű mozgás. Ott futni nem kell, itt igen. És én már 5 éve egyáltalán nem futottam, még a busz után sem (bár ha belegondolok, akkoriban annak is örültem, hogy menni tudok). Nagyon jól esik, amikor már úgy érzem, hogy egy lépést nem tudok megtenni, akkor biztatást kapok és sikerül végig csinálnom a feladatsort. Persze az sem hátrány, hogy az elmúlt egy hónapban számtalanszor megállítottak, hogy mit csinálok, mert nagyon jól nézek ki Tehát a testalkatomon végbement változások is kedvezőek A sort pedig lehetne folytatni az önbecsülés növekedésétől, a rengeteg AHA-élményig nagyon sok minden megtalálható.

És még a feszültség miatt keletkezett csomókat is sikerült a hátamban szelídíteni

Erre számítottál-e?

Őszintén: NEM. A hétköznapi világban a harcművészet a különböző csihi-puhik, talán emiatt is ódzkodtam jó darabig ettől az egésztől. Teljesen mást kaptam, emberibbet, mint amire számítottam. Olyan szemléletmódot, amit el tudok fogadni – bár még mindig nehéz akként gondolkodni, hogy fájdalmat okozzak a másik embernek. De a tudatosság nagyon sokat segít ennek elfogadásában. Az pedig külön tetszik, hogy egyetlen egy szabály van, az, hogy nincsen szabály. Mondhatnám úgy is, hogy a tanult mozdulatok alkalmazásának szabadsága nagyon tetszik.

Miért ajánlanád másoknak?

A sok AHA-élmény, a “meg tudom csinálni ” érzése miatt mindenképpen ajánlom. Nagyszerű, amikor megérzem azt, hogy ismét sikerült egy korábban általam generált határt ledöntenem – ezt az érzést mindenkinek meg kell tapasztalnia.

Mi neked a Ninjutsu? Saját magam megismerésének lehetősége (hiszen képes vagyok végigcsinálni az edzéseket, és jellemzően sajnálom, hogy az edzés véget ér). A mozgás lehetősége (más jellegű mozgás, mint amit a hastánc ad). Az Élet lehetősége.