Menü

Harcművészet-Önvédelem

A tudatosság szintjei harcművész szemmel.

Milyen egy ugynok tudatallapota? Ninjutsu Önvédelem

A legtöbb Katonai/stratégiai  4 kóddal jellemezi az embereket. Fehér, citromsárga, narancssárga, vörös. ErrőlDean Rostohar Sensei a mesterem mesélt egyszer és bár már régóta tudatos voltam róla, valóban így konkrét megfogalmazódásként még nem született meg bennem a felismerés, hogy tényleg így van és igazából magam is így osztályozok, sőt létezik egy ötödik fokozat is az én elméletem szerint, amit leginkább szivárványszínűnek mutatnék be, de erről majd a végén.

A fehér kategóriába azok az emberek tartoznak, akik csak egy dolgot képesek egyszerre csinálni. Ha újságot olvas, akkor csak újságot olvas, ha tévét néz, akkor csak tévét néz és minden más ami történik azon kívül, az mintha nem is létezne, nem kerül felfogásra benne.

A citrom az olyan mint az autó vezetés. Itt már képes az ember egyszerre több dologra. Tekeri a kormányt, figyeli a táblákat, indexel, betartja a szabályokat, kuplung, fék stb., meg még észre veszi a gyalogost is az átkelőn.

A narancs az egy jó szint ide kéne eljutnia egy embernek, hogy ember tudjon lenni. A narancs az figyel és mindenről tudatos. Nem csak autót vezet, hanem közben tud telefonálni, meg beszélgetni mellette azokkal is akik az autóban ülnek és még észre veszi, hogy meg kell állnia valamiért a boltban, majd közben még meg ír egy SMS-t is és félre ugrik az őt majdnem elgázoló épphogy citromsárgába feljönni igyekező tanuló vezető elől.

A vörös pedig az mikor akció van. Ilyenek a jó testőrök, vagy orvgyilkosok. Minden apró nesz és rezdülés jelent nekik valamit. Ez még egy magasabb fokozat a narancsnál is. Mikor mondjuk betévedsz egy kisebbség lakta negyedbe a városba, ahol bandák állnak az utcán és alig várják, hogy lerántsák a gyanútlan járó kelőt és minden mozdulatról, minden pillantásról tudatos tudsz lenni és akkor és ott mész át az út túloldalára, mikor még és már nem késő, vagy csak simán mondjuk egy harci szituáció közben. (én azért szerettem az utcán könyveket árulni szerzetesként éveken át, mert közben remekül lehetett gyakorolni ezt a szintet és a narancssárgát is.)

A szivárvány tudat: Ez pedig a flow állapot, amikor felül emelkedünk a célokon, parancsokon, és egyenesen Isten súg nekünk, hogy mikor milyen ritmusban milyen következő lépést kell megtennünk. Mi pedig hallgatunk rá, és minden megy mint a karikacsapás, minden egyszerű és zökkenő mentes, és magabiztosnak és legyőzhetetlennek érezzük magunkat, mert tudjuk hogy a ha a Mindenható velünk, akkor nem számít az, hogy ki van ellenünk…

Na de amiért mindezt leírtam az egy egyszerű tény, miszerint a jelenlegi társadalomnak és oktatási rendszernek nincs szüksége narancsokra és vörösekre, szívárványokra meg aztán pláne. Csak fehér és citrom kell nekik.

Mert ők a jó droidok, ők a jó rabszolgák. A narancs, a vörös és a szivárvány látja  egymást és a citromot és a fehéret is,  sőt meg is tudja különböztetni őket egymástól, de a fehér nem lát semmi mást, csak a fehéret, a citrom pedig csak a fehéret és a citromot érzékeli. Ja, és azt is gondolja, hogy az a legmagasabb fokozat, mert mást csak mondjuk tévében látott…

Eddigi életem során gyakran kerültem olyan vezetők keze alá, akiket a rendszer árazott be és pont azért amiért fehérek, vagy citromok, tehát könnyen irányíthatóak, vagyis inkább úgy mondanám, hogy az orruknál fogva vezethetőek és nem kell mást tenniük, mint a többi fehéret és citromot vezetni az orruknál fogva, akik meg elhiszik, hogy ezek az alacsony szinten lévő emberek magasabb tudat szinten vannak csak azért, mert megvettek egy rangot, vagy megkaptak egy állást.

Egy ügyes narancssárga persze tud alkalmazkodni egy citromhoz, de a citrom nem képes felfogni semmit ebből. Mert az alacsonyabb tudatszintek mindig saját magukból indulnak ki, vagyis saját maguk vannak a központba, illetve a cselekmény amit végeznek és nem képesek a magasabb tudat szint mögé látni és annak céljait átlátni.

A narancs azonban képes észrevenni másokat és képes ehhez alkalmazkodni. Persze mindezt csak egy bizonyos ideig tudja csinálni. (Ha huzamosabb ideig is képes a színjátékra, akkor az „ügynök” effektről beszélünk már.) Mert ő pont attól narancs, hogy nem lehet az orránál fogva vezetni. Ha valahogyan mégis úgy alakulna, hogy túl sokáig kéne citromnak, vagy fehérnek tettetnie magát, akkor általában nő a lebukás veszélye, vagyis nő annak az esélye, hogy a citrom, aki őt vezeti rajtakapja, hogy egyszerre több dolgot is csinál, sokkal többet mint amire ő képes, de mivel a citrom saját magából indul ki, hogy ezt így nem lehet, így arra fogja utasítani a narancsot, hogy zuhanjon vissza a citromok cselekvési szintjére. Aztán ez megtörténik egyszer, kétszer, aztán probléma lesz belőle.

A jó vezetők általában mind narancsok, de képesek elhitetni másokkal, hogy akár lehetnek fehérek, vagy citromok is. A jó vezetők igyekeznek a fehéreket citrommá, a citromokat pedig naranccsá változtatni, mert tisztában vannak vele, hogy csak így maradhatnak sikeres vezetők. Mert a tudás akkor lesz valódi tudás, mikor elkezded tanítani, mikor át adod másoknak.

Különben csak egy információ, aminek a tudatában vagy, de ostobán nem használod. A tudást használni azt jelenti, hogy tanítani. Tanítani pedig nem csak szavakkal, hanem tettekkel is lehet. Sőt tettekkel tanítani az egy igazi jó módszer. Úgy hívják, hogy példa mutatás. Ebből képesek tanulni a citromok, de még néha a fehérek is.

Persze léteznek árnyalatok és átmenetek e színek között és lehet ugrálni is köztük különféle szituációkban. Például ha egy fehér szerelmes lesz, vagy éhes, akkor képes felemelkedni egy citrom szintjére, hogy minél jobban megoldhassa a problémát, és ugyan így egy citrom is tud narancs lenni, ha mondjuk épp az élete függ tőle. Sőt egy narancs is bele csöppenhet a fehérbe, mikor egy adott feladatot nagyon meg kell oldania és minden idegszálával arra koncentrál. (Persze ha egy narancs megy a fehérbe, akkor az sokkal eredményesebb, precízebb végrehajtást jelent, mintha egy valóban fehér végezte volna el ugyan azt a feladatot, de technikai szinten akkor is fehérnek számított, hiszen kizárta a külvilágot.)


Egy régi parancsnokom jutott eszembe a seregnél
, mikor szerzi, vagyis szerződéses katonai szolgálatot végeztem a hazámnak a 25. Klapka György Gépesített Lövészdandárnál Tatán.

Szóval a szakaszparancsnok egy főtörzsőrmester volt, aki nagyon jó ember volt, nagyon tudott bánni az emberekkel, nagyon emberséges volt és nagyon tudott mindent a fegyverekről, stratégiáról, hadviselésről. Csak aztán elmentünk hadgyakorlatra és mikor láthattam „élesben” akkor csalódnom kellett benne. Össze vissza hadovált, nem ismerte a térképet, eltévedt az egész szakasz és nyoma sem volt a mindig magabiztos és méltó parancsnok főtörzsnek.

Akkor már 6.órája ültünk a BMP. (csapatszállító könnyű páncélos harcjármű) és csak zötykölődtünk a Bakonyban. A levegő áporodott volt, mert ugye ezeken csak apró lukak vannak oldalt, hogy épp a puska csöve kiférjen rajta. Minden porcikánk el gémberedett már, de mindezt még könnyen bírtuk. Viszont nekem akkor már 4.-órája kellett rettenetesen vizelnem és legalább negyed órája álltunk egy helyben, de nem kaptuk meg a desszantolási parancsot (elhagyni a járművet). Szóval gondoltam egyet és mivel legszélső voltam, kicsaptam a BMP. hátsó ajtaját és kiugrottam. Csak egy dolog járt a fejemben, hogy végre vizelhessek egyet és neki is kezdtem a műveletnek, hogy minél hamarább vissza tudjak pattanni a gépbe.

Szóval ott enyhítek terheimen éppen, körülöttem valami eszméletlen hangerővel búgnak a motorok, szép csillagos az ég és a friss hegyi levegő nagy kortyokban csúszik lefelé, hogy megtöltse a régóta csak bűzt szívó tüdőmet, mikor a belőlem távozó folyadék páráján keresztül átpillantva egy alak csörtet felém a bozótból. Persze megismertem, hogy a főtörzs az. Meg ő is látta, hogy én vagyok és rám ordít, hogy „Horváth tizedes maga mit csinál?”  én meg a hirtelen érzett könnyebbségtől megfiatalodva válaszolok neki, hogy „Jelentem vizelek.”  Erre nekem szegezi, hogy „Kapott rá engedélyt?” én meg: „Persze főtörzs, a természet engedélyezte, hogy így tegyek, hiszen itt állok és eképpen cselekszem”…

„Aha.” -mondta.


Aztán persze tovább ment mellettem, mert épp izomból el voltunk tévedve a sötétben, és nem nagyon tudta, hogy mi merre hány méter…

Aztán leszerelésem után igyekeztem olyan harcosoktól tanulni inkább, akik az élet bármely szituációjában megállják a helyüket, vagyis legalább narancssárga tudat állapotban csinálják amit csinálnak. Tehát ez is hozzá járult, hogy bár legbelül katona maradtam, inkább magamat képeztem tovább.

A tudat állapotunk folyamatos figyelése és képességeink készségeink rendszeres pallérozása sokkal fontosabb a lexikális tudásnál. A tudatosság nem egy ajándék, hanem rendszeres gyakorlás eredménye. Ez az ami valóban megkülönbözteti az embereket egymástól. A Tudatosság és annak szintjei folyamatos tréningeket kívánnak. Ez nem egy egyszerű feladat, hiszen elménk hajlamos a megszokások és sztereotípiák kényelmes világába süppedni. De ha képesek vagyunk túllépni ezen a lustaságon, és el kezdjük gyakorolni a jelen létet egy-egy pillanatban, akkor ez az állapot egyre hosszabban fenntartható lesz számunkra, míg teljesen ki nem fejlődik és a hétköznapjaink részévé nem válik!

És a sok gyakorlás végén eljutunk önmagunkhoz, és rájövünk, hogy mi a dolgunk ebben a világban. Onnan Szivárványok leszünk és megvalósítjuk a félelem nélküliséget, hiszen semmi mást nem akarunk majd csinálni, mint azt amire legbelül mindig is vágytunk. Azok leszünk akiknek lennünk kell. De persze ide el kell jutni, és le kell vtkőzni azt a számtalan rossz beidegződést ami gúzsba köt bennünket.

Edzéseinken jó vezetőket képzünk…

Szeretettel:

Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató

 

, , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Válts oldalt! Jobb és bal, ying és yang, férfi és nő, fejleszd mindkét agyféltekédet és el jön a béke a világodba.

Mielőtt azt gondolnád, hogy politikai cikket fogsz olvasni, vagy olyat amelyik bármelyik oldalt gyűlölni vagy szeretni fogja, ki kell, hogy ábrándítsalak és azt mondom nincs is értelme tovább olvasnod. Mert arról szól ez az írás, hogy miként találd meg az arany középutat a kettő közt, vagy miként válaszd életed során egyszer a jobb, egyszer a bal oldal megoldását.

jobb és bal agyfélteke működése az önvédelem és harcművészetben.

Királyság Vs. Demokrácia

A régmúlt időkben, és amúgy az összes Isten által kinyilatkoztatott szentírásban az emberiség számára az egy ember mögé való felsorakozás van meghatározva mint ideális államforma. Ez azért van, mert a közemberek közt, mindig valamelyik oldalra húzunk, vagy a nemzeti vonal, vagy a gazdasági lendület visz el bennünket, és hajlamosak vagyunk a másként gondolkodókat lenézni, vagy akár meg is gyűlölni, hiszen nem a mi érdekeink szerint gondolkodnak, tevékenykednek.

Éppen ezért a nép mindig választott magának egy királyt, egy tökéletesség felé törekvő harcost, aki se nem jobb, se nem bal oldalra húzott, hanem maga volt az arany középút, és maga volt az az ember aki rendet tudott rakni a szélsőségek között, vagy át tudta irányítani az energiát az egyik oldalról a másikra úgy, hogy az az egész népének jó legyen. Az igaz király Isten embere volt, és nem születési jog, vagy vér szerint szállt a korona a fejére, illetve nem bizonyos érdekcsoportok tették a fejére, hanem különleges megmérettetéseken kellett átesnie. Indiában például a Delhi nemzeti múzeumban ma is ki vannak állítva azok a tőrök, melyekkel a király jelöltnek le kellett győznie egy tigrist, hogy a trónra ülhessen. De hallottam olyan népcsoportról is, ahol a jelöltet egy hatalmas kőkoporsóba zárták, melynek a fedelét vagy 8 ember helyezte rá, és ha ki tudott jönni, akkor király lehetett.

Ezek a dolgok azonban a mai materialista, vagyis  „megveszem ami kell, vagyis fizetek és megkapom” gondolkodásmódú világban nem népszerű elképzelések. Pedig ha visszagondolunk a ma tanított honfoglalás is úgy nézett ki, hogy volt egy vezér, aki összefogta a pártokat, és kezelni tudta a különféle érdekeket, így volt erős a Magyar nemzet. Az ő dolga az volt, hogy mindenki érdekeit nézze, és ne csak azét az oldalét, aki hatalomra juttatta.

A Demokráciában ezzel ellentétben nincs középső párt, pedig, ha alapítani kéne, akkor a szélsőséges közép, vagyis nagyon arany középutas megoldás lenne az ami ki utat jelenthetne abból a politikai helyzetből ami ma van Magyarországon, és ami leginkább senkinek sem jó…

jobb és bal agyfélteke működése az önvédelem és harcművészetben. Horváth Ádám ninjutsu és jóga oktató

GYŰL-ÖLET és ÚT-ÁLLat

„A félelem rettegést szül, a rettegés gyűlöletet, az pedig erőszakot”

Éppen ezért nem szabad félni. A Bhagavad Gita ezen üzenete olyan bölcs, hogy még a Star Warsba is bekerült Yoda mester egyik monológjába.  Természetesen nem véletlenül. Az egyik, vagy másik oldalhoz való vonzódás tulajdon képpen kizárja a középre való törekvést, és örökké ellentéteket feszültséget fog teremteni az életünkben.

Most nem megyek bele az ŐsMagyar nyelv használatába, mert erről már írtam pár cikket, itt legyen elég annyi, hogy a szavak hang alakjai a fontosak, nem pedig az, hogy milyen jelekkel jegyezzük le őket. Ebből kifolyólag a Magyar nyelv pedig rendkívül ősi, és gyönyörű. Magában hordozza a legősibb tanok tanításait mind.

Ebből következően, pedig tényleg a FÉL ELEM félséget, vagyis az EGÉSZségünk elvesztését okozza hosszú távon, mely EGÉSZség elvesztésétől való FÉL ELEM, össze GYŰLik bennünk, és GYŰL ÖLET lesz belőle, mely vagy a mi halálunk, vagy rettegésünk tárgyainak halálát sürgeti. Hiszen a FÉL ELEM azt súgja leginkább, hogy pusztítsuk el azt amitől félünk, és nem kell többé éreznünk ezt az érzést.
De mielőtt a FÉL ELEMből GYŰL ÖLET lesz, előtte még ÚT ÁLLat lesz belőle. Vagyis amikor valamit utálunk, akkor az ÚTon ÁLLUNK, hiszen ez a szó ezt jelenti, hogy állni az úton. Mert amikor azt gondoljuk, hogy valami más miatt rossz nekünk, akkor nem a saját utunkon haladunk, hanem állunk. A másik amikor magunkat ÚT ÁLL juk és saját magunkat nem tudjuk SZER ETETNI. Tehát ha engedjük, hogy bármilyen nép, faj, eszme utálatot, gyűlöletet váltson ki belőlünk, akkor tudhatjuk, hogy megálltunk az úton.

Mivel pedig láthatjuk, hogy ebben aqz anyagi világban nincsen stagnálás, hiszen ha egy házat felépítenek, azonnal omlani kezd, így tudhatjuk, hogy mire út ÁLLATUNKból GYŰL ÖLET lesz, addigra már réges régen visszafelé haladunk attól az élettől, amilyet szerettünk volna magunknak.

Innentől fogva azt szoktam mondani, hogy menekülj onnan ahol az edző, valamelyik etnikumot hozza csak fel folyamatosan példának, mert meggyöngít téged. Egy szempontból beléd ülteti a félelmet, az útállatot, a gyűlöletet, és ez megmérgezi a szívedet, másfelől pedig hamis biztonság érzetet ültet beléd, amikor a saját bőrszíned között vagy. Az etnikai alapon irányuló szeretet, vagy gyűlölet egy hamis biztonság érzetet ad, és gyengévé tesz a saját fajtáddal szemben, így bár felkészülhetsz, hogy egy más és lenézett fajú ember szúr a késsel, lehet benned ilyen előítélet, de amikor majd a saját fajtád fog szúrni, akkor meg nagyra kerekedett szemekkel fogsz csodálkozni, hogy átvertek.

Azt is szoktam mondani, hogy nekem mindegy, hogy zsidó, cigány, arab, szkinhed, néger,  magyar, az öcsém, az apám, a gyerekem, vagy a saját anyám szúr a késsel. Ha szúr, akkor ki kell térnem, és kezelnem a helyzetet.

Nem Politika, hanem harcművészet!

A cím egy nagyon egyszerű harcművészeti elvet kíván takarni, mely olyan mértékben változtatja meg az életünket és gondolkodásunkat ha elkezdjük alkalmazni, hogy azt el sem tudjuk képzelni amíg úgy gondolkodunk, hogy jobb, vagy bal kezesek vagyunk, vagy épp a politikai irányzatokat igyekszünk jobb, vagy baloldalinak feltüntetni attól függően, hogy a nemzeti értékeket képviselik-e (Jobb oldal) vagy inkább a munkás kapitalista szemléletet prédikálják a népnek (Bal oldal)

Ha felmerül benned a kérdés, hogy miért is kéne megismerned egy harcművészeti elvet az életedben, hiszen te nem harcolsz, akkor itt mindjárt az elején szólnék neked, hogy nem csak harcolsz, hanem hazudsz is magadnak. Mert ebben a világban mindenki harcol valamivel, ha mással nem, hát a legbenső önmagával…

Előző életünkből hozzuk az oldalválasztást?

Ez egy a tudatosságunk hajnalától velünk lévő tudatalatti döntés, illetve vonzódás. Már életekkel, születésekkel ezelőtt kialakult bennünk, és nagyban jellemzi a gondolkodás módunkat, illetve azt, hogy miként viszonyulunk a világhoz. Amikor átvesszük az uralmat először a csecsemő testünk fölött, és felfogjuk, hogy az orrunk előtt mozgó két alkatrész az a mi kezünk, amit ha nagyon akarunk, irányítani is tudunk, már akkor is az előző életeinkben kialakított gondolkodásmód és valamelyik agyféltekémhez való nagyobb vonzódás dönti el, hogy jobb, avagy bal kézzel nyúlunk először a felénk lógatott édi-bédi, csörgő kramancok felé.

Jobb oldal, a testtel és annak őseivel való azonosulás.

A Politikában használt Jobb és Bal oldal egyébként bizonyosan nem véletlen, hiszen a jobb oldal képviseli a nemzeti öntudathoz való nagyobb ragaszkodást, vagyis az ősök tisztelete, azoknak a személyeknek és az általuk képviselt értékeknek a szem előtt tartása, amit azok az emberek képviselnek, akiken keresztül tulajdon képpen halhatatlan lelkünk hozzá jutott ehhez a testhez. Ráadásul a nagy többség jobb kézzel nyúl mindenhez, és szerintem ha létezne ilyen mérés, akkor a nemzeti hovatartozás is kb ugyan akkora %-ban lenne fontos a társadalom egyéneinek, mint amilyen a balkezesek aránya. De persze azt is izgalmas volna szerintem megvizsgálni, hogy a jobb illetve balkezesség mennyire függ össze azzal, hogy ki mennyire Nemzeti öntudatú… (De ha van ilyen kutatási eredmény, nyugodtan linkeld be a hozzászólásoknál.)

Na de nem a hova fogunk szavazni, vagy épp savazni attól függően, hogy milyen kezesek vagyunk című írás ez itt, hanem az, hogy cserélj oldalt, így ebbe az irányba mennénk tovább.

Harcművészeti szempontból sok irányzat elhanyagolja a jelentőségét annak, hogy egy-egy technikát mozdulatot, ne csak az ügyesebbik oldalra sajátítsunk el, hanem bizony ugyan olyan mértékben gyakoroljuk jobb és baloldalra is. A Küzdősporttá degradálódott irányzatoknál egyértelműen csak az egyik oldalt erőltetik, hiszen a manapság gyors eredményeket elérni kívánóknak sokkal fontosabb, hogy egy ellenfél ellen legyenek minél hatékonyabbak a ringben, ami egy szempontból érthető, hiszen ott a motiváció a kezdőknél főleg az, hogy le akarnak győzni másokat, és az oktatók is erre hegyezik ki a gyakorlást. De egy másik szempontból konkrét öngyilkosság, hiszen már a ringben is meg lesz lepve, ha fordított kezes ellenféllel találkozik, az utcán meg egyenesen hátrányos araszolgatva egyféle felállással küzdeni.

A Ninjutsu azt mondja, hogy ugyanolyan természetesen kell tudni harcolni, mintha sétálnánk, vagyis nem galoppozunk az egyik lábunkkal elöl, a másikkal meg hátul, hanem megyünk folyamatosan előre, mintha sétálnánk, és egyáltalán nem számít, hogy mikor melyik oldal van elöl, vagy hátul, mert térben gondolkodunk 3Dimenzióban és több ellenfél ellen, nem csak egy ellenfél ellen 2Dimenzióban.

Egy oldalra tudni valamit azt jelenti, hogy félig tudni.

Akkor viszont amikor valaki nem versenyzés miatt, küzdősport jelleggel, hanem harcművészeti mélységeiben próbál megismerni egy irányzatot (Harc=küzdelem éltre halálra) , mindig el szoktam csodálkozni, ha azt hallom, hogy csak az egyik oldalra gyakoroljuk a technikát, mert az az ügyesebbik keze és ő megelégszik azzal, ha az egyik oldalra meg tud csinálni egy mozdulatot. Ez természetesen nem irányzat függő, hanem az oktatótól függ főleg. Ha az oktató nem tartja fontosnak, hogy mind a két kézzel gyakoroltasson egy mozdulatot, elvet, technikát, katát, akkor az egészet meg ette a fene. Mert bár harcművészeti szempontból egy bemutatón, esetleg egy vizsgán szépen be lehet mutatni a jobbik oldalra jobban begyakorolt dolgokat. Ugyan úgy, ahogy a ringben is nagyobb esélyünk van, ha felállunk egyféle képpen, és minden figyelmünkkel, idegszálunkkal az ellenfélre koncentrálunk. Itt persze meg is tehetjük, hiszen nem kell aggódnunk, hogy valaki hátba szúr bennünket, hiszen a bírón kívül nem nagyon van más az adott területű zónában, ahol nem kell feltétlenül még arra sem figyelnünk, hogy hol a széle, mert a gumi kötelek vissza löknek bennünket a területre.

Élet Vs Edzőterem.

Az utcai küzdelem viszont, ahol az önvédelem az első számú szempont, ott nem ilyen egyértelmű, hogy mi fog következni. Nem olyan egyértelmű, hogy a támadó jobb, vagy balkézzel támad-e, nem olyan egyértelmű, hogy jobbra-tudunk-e kitérni ahogy begyakoroltuk, vagy balra, mert mindig vannak különféle tereptárgyak amik megakadályozhatják, hogy úgy dolgozzunk, ahogy azt „laboratóriumi” körülmények között megszoktuk. Vagy mondjuk egy vonaton, ahol szűk kis folyosók, meg ülések vannak mindenfelé, sokkal izgalmasabb a szituáció, hogy mit tudunk alkalmazni a megszerzett tudásból.

Tehát láthatjuk, hogy az egy oldalra való gyakorlásnak meg vannak azok a veszélyei, hogy amikor olyankor kell alkalmazni az így megszerzett tudást, amikor nem számítunk rá, akkor meg van annak a veszélye, hogy nem fog működni, mert az adott esetben bár a dolog működött volna, de épp a másik oldalra kellett volna csinálni.

Na de természetesen ez a bejegyzés nem a Ninjutsun kívüli más irányzatok leszólásáról szól, mert hála Istennek magam is ismerek és rendszeresen edzek is olyan Küzdősportot gyakorlókkal, akik fejlesztik mind a két oldalukat, sőt mindenféle harcművészetben ismerek olyan gyakorlókat, és oktatókat is akik mind a két oldalra gyakoroltatnak. Sőt, hogy akár a magam háza ellen is beszéljek a Ninjutsun belül is ismerek olyan gyakorlókat és oktatókat, akik nem tartják fontosnak a két oldal egyenlő szintű fejlesztését.

Élesben nincs jobb, meg bal, csak a pillanat.

Szerencsére olyan mesterektől tanulhattam, akik erre nagy hangsúlyt fektettek, és megértették velem, na meg némi valóságos környezetben szerzett tapasztalat is hozzásegített, hogy megértsem egy éles szituációban nincs jobb, meg baloldal, hanem egy gömb létezik körülöttünk, ami azt jelenti, hogy minden irányba figyelni kell, hiszen bárhonnan érkezhet a támadás. A Ninjutsu tradíciói természetesen az ősi időktől így tanítanak, hiszen 3 Szamuráj ryu 3 Ninjutsu ryu és a 3 közös Iskola az amit gyakorlunk. Régen nem volt kérdés, hogy minden oldalra gyakoroljanak valamit pusztakézzel mindig, fegyverrel meg pláne. Ez alól egyedül talán a másfél, illetve két kezes kard, a katana és barátai voltak kivételek, hiszen a kard forgatásánál a jobb kéz helyezkedik előre mindig, mert kard-kard elleni küzdelemben az első kezet könnyebb, meg érdemesebb is támadni, hiszen az az irányító kéz. A Jobb kézben pedig az a vér zubog, ami áthaladt az egész testen és nagyrészt már lecserélte az oxigén szállítmányát széndioxidra, aminek következményében sűrűbb, sötétebb, és sokkal könnyebben alvad meg.

Ez a gyakorlatban állítólag úgy néz ki, hogy míg ha levágják a bal kezedet (Ahol a szívből kilépő, friss pirosas oxigénnel teli vér áramlik) akkor kb. 2 perc alatt elvérzik az ember. Ha viszont a jobb kezedet vágják le, akkor akár még fél órán keresztül is élhetsz. (Ami nyilván nem sokkal hosszabb, de fél óra alatt, meg balkézzel még mindig több esélyünk lehet az elmenekülésre, vagy a győzelemre, mint két perc alatt.) Egyébként ez irányú tapasztalataim nincsenek az életből, hiszen nem vágták még le egyik kezemet sem, én sem vágtam le még senkiét, meg nem is ismerek olyat akivel ilyesmi történt volna, pláne, hogy még szívesen beszélgetett volna erről. Olyat meg akinek mind a kettőt levágták volna, pláne nem tudok, hiszen ez manapság nem divat, de ha meg mégis megtörténik, gondolom nem azzal fog foglalkozni, hogy melyik vérzik jobban. Így ez egy olyan információ, amit el kell fogadnunk az ősi idők ősi tanításaiból, de ha a keleti gyógyításokkal, illetve Kyusho-Jutsuval összehasonlítja az ember, akkor találhatunk olyan információt, ami alátámasztja ezt a tézist. (A Balkézben húzódik a Szív meridián például)

A Két oldalra való gyakorlás nagyban növeli a túlélési esélyeket!

Persze ettől függetlenül a Ninjutsun belül, gyakoroljuk bal kézzel is a kard forgatást, hiszen egy olyan világban ahol mindenki jobb kézzel küzd, egy hirtelen kézváltás elég komoly meglepetést tud okozni az ellenfélnek, amit a Ninjutsu szerencsére elég fontosnak tart a túlélés szempontjából.

Visszatérve eredeti témánkhoz, ez az egyik és talán legfőbb ok, amiért érdemes mind a két kezünkkel gyakorolni mind a két oldalra mindig mindent. Én speciel abban hiszek, hogy mindent gyakoroljunk egyszer jobbra, aztán egyszer balra. Persze az egyik oldalra nem fog olyan jól, menni, sőt ha új technikát tanulunk, akkor könnyen érhet bennünket kudarc élmény, hiszen elsőre nem biztos, hogy meg tudunk csinálni valamit. De ez az a mentalítás amit elsőként le kell győznünk magunkban. (Ezért is mondjuk, hogy elsősorban saját Magunkat kell legyőzni, nem az ellenfelet.)

Mert ha minden áron meg akarjuk mutatni az edző partnerünknek, hogy  mi is milyen ügyesek vagyunk, illetve ha ő sokkal ügyesebb nálunk, akkor semmi képpen nem akarunk elmaradni mögötte, hiszen akkor be kéne ismernünk, hogy tanulhatunk tőle. Vagy ha az edzőbácsinak is szeretnénk megmutatni, hogy bizony mi vagyunk a legtehetségesebb tanítványai, akkor könnyen esünk abba a hibába, hogy csak a látvány végett megelégszünk azzal, hogy az egyik oldalra gyakorlunk és tanulunk meg egy dolgot.

Ami ahogy fentebb említettem amíg az adott irányzatra jellemző laboratóriumi környezetben kell alkalmaznunk, rendben is van, de abban a pillanatban mihelyst élesben az utcán kell valamit kezdenünk egy váratlan helyzetben, már nem biztos, hogy olyan hatékony. Nem beszélve arról, hogy nem fejlődik a tudatunk a megfelelően.

A Két oldalra való gyakorlás nagyban hozzá járul az egészségünk megőrzéséhez.

És akkor egy pár szót had említsek a Jógáról is, ahol szintén illik mindent minden irányba csinálni. Ezt főleg azok tapasztalhatják meg akik gyakorolják valamely irányzat tanításait, de nagyon fontos, hogy a valódi jógában nem ér véget a jóga óra, ugyan úgy ahogy a valódi harcművészetben sincs vége az edzésnek akkor amikor elhagyjuk a gyakorló termet. A legfontosabb mindig, hogy haza vigyünk valamit a tanultakból és a saját életünkben alkalmazzuk a sima hétköznapokban ezeket az elveket, hogy valódi fejlődést érhessünk el, és ne csak karcsúbbak, formásabbak, meg hajlékonyabbak legyünk, hanem legbelül is fejlődjünk minden irányba…

A tudatosság fejlesztése:

Mert bizony van egy jobb, és egy bal agyféltekénk. Az egyik a dobozos, a másik az individuális agyunk. Egyszerűbben kifelyezve az egyik a dobozos, a másik meg a megérzős. Még egyszerűbben, az egyik a férfi, a másik meg a női gondolkodás módot képviseli bennünk. Keletiesen, vagy spirituálisan mondva ez a ying és a yang egyféle megnyilvánulása, és megtapasztalásának lehetősége bennünk.

A tudatosságunk fejlődésének sarkalatos pontja a berögződött mozdulatok, a megszokások feletti tudatosság kivitelezése. Ez a túlélés szempontjából harcművészeti szinten azt jelenti, hogy el kell jutnunk minden elvvel, katával, mozdulattal, technikával arra a szintre, gyakorlás szempontjából minden képpen, hogy a partnerünk nem jelzi melyik kezével fog ütni, vagyis nekünk kell akkor és ott ütés közben a megfelelően mozdulni és dönteni, hogy melyik oldalt választjuk. Csak ez a fajta gyakorlás, illetve az ebbe az irányba való haladás képes megadni azt a fajta gondolkodás módot, hogy valódi harci értéket jelentsen az életünkben egy-egy küzdősport, harcművészet, vagy önvédelmi irányzat gyakorlása.

Női aggyal, férfi aggyal? Ying-Yang?

De mondok egy sokkal populárisabb megfogalmazást. Mert ez mindennel így van. Tehát bármit csináljunk, mindent tudunk jobb, illetve bal kézzel is csinálni. Csak nagyon ritkán vagyunk hajlandóak arra, hogy átéljük még egyszer azt a bénázást, amit mondjuk átéltünk akkor amikor elkezdtünk az egyik kezünkkel írni tanulni. Na persze az írás az egy összetettebb feladat, így ezt csak akkor kezdjük el fejleszteni, ha tényleg van rá időnk.

Mert a harmóniát az életünk minden területén, csak akkor leszünk képesek elsajátítani, ha a nemünktől függetlenül rendben van bennünk a férfi és a nő is. vagyis a ying és a yang is hasonló mértékben jelen van mind a gondolkodásunkban, mind a viselkedésünkben. Ami persze nem azt jelenti, hogy a fiúk húzzanak szoknyát, a lányok meg váll dobálva kezdjenek el járni. Hanem épp ellenkezőleg. Minél jobban megismerjük a másik nemet, annál jobban van lehetőségünk magunkkal harmóniába kerülni, és ezt kiterjeszteni az életünk minden területére.

Ha nincs bennünk as harmónia, mert nem ismerjük a másik nemet, nem leszünk képesek kialakítani harmonikus párkapcsolatot sem, és az ebből fakadó frusztrációnkat gyakran irányítjuk más fajok, népek, nemzetek, vagy másik focicsapatok drukkolói ellen.

Hogy néz ez ki a gyakorlatban?

Első körben érdemes elkezdenünk a jól begyakorolt rutin mozdulatokat kipróbálni másik oldallal is. Például próbáld ki milyen a másik kezeddel:

  • fogatmosni (Óvatosan, nehogy felsértsd az ínyedet.)
  • enni (Azért tegyél a tányér alá, meg az öledbe is valami kendőt amit nem sajnálsz.)
  • elővenni a kulcsot és kinyitni az ajtót (Csak ha nem sietsz nagyon. )
  • kitörölni a fenekedet (ez mondjuk izgalmas, szóval mindenképpen legyen kézmosási lehetőség a közelben amikor ezt gyakorlod.)

Természetesen ez csak a jéghegy csúcsa, hogy mit kezdesz el a hétköznapi életedben gyakorolni a másik oldallal. (Ha vannak még ötleteid, nyugodtan írd be a hozzászólásoknál.)

Ami fontos, hogy a jobb oldal tanítja a balt, és a bal is tanítja a jobbot. Ezek természetesen olyan dolgok, amiket az egyik kézzel már rutinná fejlesztettünk, míg a másikkal sosem csináltunk, de ettől függetlenül, ha elkezdjük a gyengébbik kezünkkel is gyakorolni őket, sokkal jobban fog menni a másik kézzel is.

Új mozdulatoknál, technikáknál az egyik kezünkkel jobban fog menni, mint a másikkal, de lesznek olyan részei a dolognak, ami az ügyetlenebb kezünkkel fog jobban össze jönni mint a másikkal. De ezt a gyönyört csak akkor tudjuk meg tapasztalni, ha hajlandóak vagyunk bevállalni azt a kényelmetlenséget, amit az ügyetlenebb kéz okoz nekünk.

Egy egyszerű oldalcserétől, olyan szinteken változik meg a gondolkodás módunk, hogy az szinte csodába illő. ezt persze csak azok tudják akik már kipróbálták. A hatás viszont nem azonnali, hanem folyamatos.

Milyen hatása van a kétoldalas gyakorlásnak?

 

  • Sokkal jobban foglyuk észrevenni az életünkben a lehetőségeket
  • Harmóniába kerülünk önmagunkkal, mert megismerjük a gyengébb oldalunkat is.
  • Önbizalmunk jelentősen felerősödik, hiszen a leggyengébb részünk is sokkal erősebbé válik a gyakorlástól.
  • A reakció idő sokkal rövidebb lesz, hiszen az agynak nem kell helyezkedésen dolgoznia, hogy a begyakorolt oldalra fogadja a támadást, hanem bármikor bármilyen irányba fog tudni mozdulni.
  • Sokkal jobban és kiegyensúlyozottabban tudunk döntéseket meghozni amikor választani kell
  • Olyan dolgokat veszünk észre amiket eddig nem. Olyan helyeken ahová eddig nem is figyeltünk.
  • Sokszor találhatunk régi megoldatlan problémáinkra megoldást, hiszen csak a másik irányba kell indulni nem arra, amerre mentünk volna alapból.
  • Természetesen kapcsolatainkban is harmonizálódni fognak, hiszen sokkal megértőbbek leszünk másokkal, mert nagyban nő az együtt érző képességünk.
  • Alázatosabbak leszünk, hiszen be látjuk rövid időn belül, hogy bizony hibázni nem is olyan nehéz.

Az egyik oldalunk tanít, a másik tanul, és amikor cserélünk, akkor mindez fordítva történik. Ha nem harcművészeti irányban mozogsz, akkor is érdemes kipróbálni a két agyféltekés munkát és csereberét a kettő között, hiszen ezek nem harcművészeti elvek, csak azokon keresztül írtam le, mert ezt a nyelvet talán jobban beszélem a többinél. Ezek az elvek az élet minden területén megállják a helyüket. Persze vannak veszélyei is, hiszen ha villámkezű szakács vagy, és szinte reszeled a késsel az uborkát, olyan gyorsan szeleteled, akkor azért arról tudjál, hogy a másikkal nem fog így menni és vigyázz, hogy meg ne vágd magad. (Na meg persze ki-ki mivel foglalkozik, ezt érdemes szem előtt tartani.)

Sok Szeretettel Horváth Ádám Ninjutsu és ZenDoin Jóga oktató

HA TETSZETT, VAGY HASZNOSNAK TALÁLOD, OSZD MEG AZ ISMERŐSEIDDEL!

Az eredeti cikket 2013ban írtam a blogomba.

, , , , , , , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

15érv, hogy miért ne tanulj Ninjutsu Önvédelmet! Pláne nyáron és nálunk!

EZ A BAJ MAGÁVAL A NINJUTSUVAL:

ninjutsu önvédelem. Amerikai ninja

A ninjutsu nem is létezik, egy egy kamu irányzat! A ninjutsu egy kitalált harcművészet, más irányzatokból összelopkodott technikákból áll, ezt könnyen ellenőrizheted a rengeteg ninja filmből, ahol leginkább kungfuznak. De leginkább Michael Dudikoff technikáin láthatod az Amerikai Nindzsában, hiszen ő meg Brazil Jiu jitsut tanult, szóval a ninjutsu igazából nem is létezik. Azzal ne foglalkozz, hogy a világ legnagyobb Ninjutsu szervezete 9 ősi iskolát hord magában melyeknek a nagymestere még ma is él.
Az meg, hogy a Ninjutsut csak 1980 után kezdték el tanítani Gaidzsinoknak (Nem japánoknak) csak marketing fogás. Hiszen bárki felöltözhet ma is fekete ruhába és kamuzhatja azt, hogy ő is ninja…

Mindenki ninjutsuzott már az ismerőseid közül, így jobban tudják mindenki másnál! Először is bárkit megkérdezhetsz az ismerőseid közül és mindegyik megmondhatja, hogy ő már ninjutsuzott, mert gyerekkorában vágtak ki fémből csillagokat és dobálták azzal egymást. De farsangon vagy más jelmezes mulatságon legalább egyszer az életében volt rajta ninja maszk és abban biztos, hogy senki nem tud harcolni mert ő sem, mert alig kapott levegőt. Innentől fogva ez nem is egy igazi stílus, hiszen olyan sokan próbálták meg utánozni és meglovagolni ezeknek az állítólag legendás harcosoknak a mivoltát, hogy soha nem tudhatod meg, hogy mi az igazság ezzel kapcsolatban.

Csak kamu ninjutsu oktatók vannak, főleg Magyarországon! Ugyan ezek az emberek azt is el fogják neked mondani, hogy bizony az ő falujukban jártak ninjutsu edzésre. De amikor pár év után utána kérdeztek az oktatónak, kiderült, hogy pár év karate, kungfu, judo, aikido stb… után kezdett el ninjutsut tanítani, és nem hogy abból de a többi másik irányzatból sem szerzett oktatói fokozatot, csak ezt érezte piac képesnek, meg eladhatónak, meg legbelül a szíve mélyén ezzel a gondolkodás móddal tudott csak azonosulni.

A Youtubeon is megnézheted, hogy nem működnek a ninjutsuként eladott technikák! Bármilyen videót megnézhetsz az interneten, és még egy normális pörgős látványos akció jelenetet sem tudnak csinálni a ninjutsusok. Minden igazi és hiteles irányzat tud pörgős zenére nagyon durva jeleneteket összevágni, amitől látszik, hogy igazi amit csinálnak. Persze van néhány jó ninja film, de azokat sem ninjutsusok csinálták, mert ez egy kamu irányzat! Ha tényleg olyan jó meg hatékony miért nem bizonyítja be senki és megy el mma-zni? Ja, hogy mert ott vannak szabályok a ninjutsuban meg nincsenek, csak a túlélés a fontos? Így csak a gyávák beszélnek.

A Ninjutsu egyáltalán nem látványos és égő! Csak képzeld el, hogy elkezdesz ninjutsut tanulni és ezt meghallják a haverok, és rajtad fognak röhögni, hogy biztos fekete maszkban meg fekete pizsamában ugrálsz a sötétben. Na meg még egy szép köríves fejrúgásra sem tanítanak meg, merthogy az ugye az utcán egyáltalán nem élet biztosíték és elég kockázatos. De igazából csak lusták nyújtani lazítani és nem bírják felemelni a lábukat a derekuk fölé sem.

A Ninjutsu csak pénzlehúzás, főleg Pesten! Számold csak ki nyugodtan, hogy mennyire nem éri meg neked, hiszen heti 3x-két óra edzést kapsz a ninjutsubudapest.com –nál például, amiből az egyik ráadásul a nyáron még szabadtéri is, és máshol csak egy kicsivel többért heti 2x –egy, vagy másfél órát kell izzadnod. De az ugye olyan lesz, hogy 3-szor annyit ér mint egy ninjutsu óra, ráadásul sokkal kevesebb időt vesztegetsz el, ráadásul még gondolkodnod sem kell csak begyakorolnod néhány tuti megoldást. Ja, hogy az utcán bármilyen szituációval, vagy fegyverrel és bármennyi ellenféllel találkozhatsz? Ez hülyeség.

4 hónapos önvédelem tanfolyamot is csak egy kamu harcművészet találhat ki! Hogyan tudnák neked ezek megtanítani 4 hónap alatt, hogy miként védd meg magad? Hiszen csak a fehér övet az első öv fokozatot leszel képes megkapni ennyi idő alatt? Máshol a fehéröv és az első fokozat a 10kyu alanyi jogon jár mindenkinek. Nézd meg a komoly és hiteles önvédelem oktatásokat, ahol fele ennyi idő alatt oktatói fokozatig juthatsz. Szóval ez a 4 hónapos dolog csak egy átverés. Hidd csak el, hogy pár hónap bármilyen katonai rendszerrel sokkal jobb harcos leszel. Ja, hogy ezek csak civileknek szóló technikákat tanítanak, mert nem vagy se rendőr se katona? Azzal ne foglalkozzál, te biztos soha nem fogsz olyan helyzetbe kerülni, ahol rendelkezned kell az ellenfél életéről, mert sokan vannak és ott a családod. Neked mint civilnek bőven elég, ha megtanulsz pár egyszerű mozdulatot, majd elszaladsz.

Lila foltok és apró sérüléseid is lehetnek! Ez a legnagyobb baromság! Felháborító, hogy ninjutsu edzésen igaziból megrúgják és megütik egymást! Minden valamire való oktató meg tudná neked tanítani azokat az ütéseket és rúgásokat, amik meg vannak állítva a test előtt, vagy esetleg mellé mennek, hogy rendesen be tudj gyakorolni egy technikát. Az, hogy igaziból is meg ütik egymást edzésen az csak azt jelenti, hogy szakmailag nincsenek magas szinten és az oktató túl agresszív. Vagy mit akarsz, hogy mindenki rajtad röhögjön, hogy néha van egy két lila foltod? És mi az, hogy azt mondják, hogy elmúlik, meg hozzászoksz és már be sem lilulsz néhány eset után? Ez egy hülyeség, hiszen mindenki tudja, hogy ütés hatására elpattannak a hajszál erek és a bőr alá áramlik belőlük a vér. Még hogy a hajszál erek is edzhetőek? Te most komolyan ilyen kábításokat bekajálsz? Meg akarod védeni magad, vagy anatómiát akarsz tanulni?

Filozófia? Csak azt ne? Most döntsd el komolyan, hogy önvédelmet, vagy kábítást akarsz? Meg akarod tanulni megvédeni magad, vagy csak hagymázas gondolatok kellenek olyan baromságokról, mint tisztesség, becsület, szeretet, haza, család, párkapcsolat, gyógyítás, relaxáció, tudatosság, szolgálat, összetartás, hűség stb.? Egy igazi hiteles rendszernél nincs szükség filozófiára, csak le mentek az edzésre és ütitek egymást, mert abból fogsz tapasztalatot szerezni és így fogod tudni megvédeni magad. Ahol az edző el kezd kábítani az értékrendjével, pláne azt hazudja, hogy ez egy sok ezer éves harcos filozófia ami eredetileg minden rendszerben jelen volt, akkor menekülj, mert ahelyett, hogy technikákat tanulnál, csak elvarázsolja az agyad, amiről meg ugye nem kell mondanom, hogy milyen veszélyes egy utcai szituációban. Amikor szúrnak, ütnek rúgnak, akkor nincs szükség megfelelő gondolkodásra és mentális felkészítésre, csak jól begyakorolt mozdulatokra amiket izom emlékezetből végre tudsz hajtani. Méghogy gondolkodni? baromság…

EZ A BAJ MAGÁVAL A BHIMA DOJOVAL!

Horváth Ádám a fotel kamu ninja! Te tényleg elhiszed, hogy ennek a srácnak van bármi köze a ninjutsuhoz? Elhiszed, hogy 1998 óta edz, egy héten 8 edzést tart, meg néhány magán órát, plusz még külön gyakorol? Ő egy igazi fotel ninja, nézd meg még önvédelmi kést is tervezett, mert azt hiszi, hogy ért hozzá, meg önvédelmi kulcstartót. Ez az ember ki sem mozdul az internet elől, hiszen állandóan jelennek meg postjai a facebookon és most már az instagrammon is, ráadásul levelet is küld hetente, ahol behazudja mit csinált a múlt héten, meg mit tanult belőle. Egy igazi harcművész, vagy önvédelmi oktatónak van valami rendes állása, nem egész nap elérhető telefonon meg edz, vagy tud bármikor segíteni neked bármiben…

Nézz meg bármilyen más oktatót, egyik sem ír cikkeket, meg gondolat ébresztő üzeneteket, pláne nem okoskodik bele a különböző szakmai fórumokon a témákba. Hanem csak szépen csendben szerényen elvannak, néha megosztanak egy idézetet valamelyik nagymestertől, vagy személyesen Bruce Leetől. Ez az ember el van szállva magától, több mint 2000 bejegyzést gépelt be. Bárkit megkérdezhetsz azok közül akik nem voltak még nála edzésen, hogy semmihez nem ért. De nekem van olyan ismerősöm is aki hallott valakiről aki ismer olyat, aki le ment hozzá egy edzésre és egy normális technikát sem tudott megcsinálni rajta. Az, hogy nyilvánosak az edzések és bármikor bárki beállíthat hozzá Magyarország fővárosának közepén Budapesten, és mindig ő tartja az edzéseket, az csak kamu, meg az is, hogy az egyik legtöbbet tapasztalt oktató Magyarországon. Ha találkoznál vele élőben éreznéd belőle, hogy még soha életében nem ütött meg soha senkit. (De látszik a fényképeken is.)

Bekajálod azt a sok véleményt amit olvashatsz az oldalán a tréningekről? Azok ott mind kamu emberek kamu véleményekkel, ő írta az őszeset. A komoly harcművészeti és önvédelmi oldalakon nem írnak ki neveket, meg foglalkozásokat, pláne nem tesznek ki fényképeket, mert az igazi gyakorlók nem kérkednek a tudásukkal. Na meg védik a tagokat. Maximum egy mondatot osztanak meg idéző jellel, meg monogrammal. Szóval az, hogy olyan tudást kapsz amivel legyőzheted az összes szorongásodat és félelmedet, az átverés, csak egy hamis önérzetet kapsz semmi mást.

Minek ajándék jógabérlet a nyári 4 hónapos tanfolyam mellé? Ez a legnagyobb beetetés. Nem elég, hogy heti 3 edzést akar neked tartani, még 3jógaórára is járjál el. Fentebb már kérdeztem, hogy mit akarsz, megtanulni megvédeni magad, vagy csak kamuskodni? A Lazaság egyáltalán nem növeli meg a túlélési esélyeidet, az izmok lesznek azok amik megvédenek majd, mégpedig a minél nagyobbak. Ha önvédelmet akarsz tanulni, akkor tanulj önvédelmet, keress olyan helyet ahol csak azt tanítanak. Ne hidd el, hogy az oktatónak fontos az egészségi állapotod és a jó közérzeted is. Ráadásul egy harcosnak nem kell értenie az anatómiához, gyógyításhoz, ő neki csak pusztítania kell…

Szabadtéri edzés a legnagyobb baromság! Egyáltalán nincs szükség arra, hogy földön, meg betonon tanulj meg harcolni, pláne nem ezekkel a kamu technikákkal. Még hogy megtanulsz esni meg kelni? Olyan helyre menj önvédelmet tanulni, ahol úgy megtanítanak harcolni, hogy el sem fogsz esni és csak lepattognak rólad az emberek. Vagy olyanra ahol a mester akkora ász, hogy a gondolataival odébb röptet akár 5 embert is egyszerre. Ha ki mész hozzájuk a grundra, akkor ott nincs tatami ezért könnyen megsérülhetsz, meg még lenyelhetsz néhány bogarat is, amik ki tudja hol szálltak le előtte… Arról nem is beszélve hogy retkes lesz a ruhád. Mit gondolsz a komoly tradicionális irányzatok miért szép fehér gíben edzenek, ők meg miért feketében? Hát azért mert a feketén nem látszik sem a fű, a föld, meg még a vér sem. Most komolyan ezt akarod magadnak?

Soha senkit nem vertek még meg aki elvégezte nála a 4 hónapos tanfolyamot? Ez is csak marketing fogás. Nézd meg az egész oldalát. Mindenhol oktató anyagokat ad, meg ingyenes cikkeket. Egy igazi harcművész nem csinál ilyet, hanem őrzi a tudását és csak az arra érdemeseknek tanít meg dolgokat. Az meg, hogy nem vertek még meg egy emberét sem csak azért van, mert mindig elfutottak, vagy néhány ütés váltás után levitték a támadót aki megcsúszott, és eltűntek a helyszínről. Ezek mind gyáva emberek. egyik sem megy be soha a ringbe, vagy a ketrecbe. pedig az igazi harcművészek ott vannak, nem az utcán. Mert olyan, hogy hétköznapi szerény harcosok nem léteznek.

Még hogy tele vannak az edzések és túljelentkezés van a foglalkozásokra ezért próba idő van és kiszűrik az elmebetegeket bűnözőket? Ez csak kamu szöveg. Azért van így, mert mindenkit elzavar aki le tudná nyomni. Kikkel akarsz együtt edzeni bűnözőkkel, akik az utcán is meg fognak támadni, vagy becsületes emberekkel? Lelopja a netröl más csoportok fotóit külföldről, hogy soha ne találd meg az eredetit és némi fotóshop után felteszi azt a sok undorítóan mosolygós és elégedett, magabiztosnak látszó embert. Szerinted van olyan aki elhiszi, hogy a boldogságot meg lehet tanulni és majd pont egy kamu harcművészet kamu embere fogja azt megtanítani aki ráadásul még 8 évig szerzetesként is élt?

PRÓBÁLD KI EGY HÉTIG INGYEN.
NINCS MIT VESZTENED:

 

Ezeket gyűjtöttem össze. Ha tudsz még, kommenteld nyugodtan!
Szeretettel:

ninjutsubudapest.com

, , , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

HAN, avagy Horváth Ádám Ninjutsu

Évek óta alakul egy gondolat, hogy mi módon különböztessük meg azt a Ninjutsut amit a Bhima Dojoban gyakorlunk és tanulunk minden más ninjutsutól. Ami az ezen való gondolkodásra késztet jó ideje, az az a felismerés, hogy nagyon sokan hívják a harcművészetüket Ninjutsunak, és közben semmi közük ahhoz a fajta hozzá álláshoz és szellemiséghez amit mi gyakorlunk. Nem beszélve arról, hogy még le is nézik azt, ha valakinek a hatékonyság van inkább szem előtt a tradíciók, hagyományőrzés előtt.

HAN Horváth Ádám Ninjutsu Ryu

Nem szeretném minősíteni ezeket az iskolákat és oktatókat, hiszen azoknak akik hozzájuk járnak rájuk van szüksége minden bizonnyal. Viszont mivel gyakran próbálnak meg ők befolyásolni az esetleges rangjukkal, vagy fokozatukkal, azért azt gondolom, hogy egyszerűbb teljesen megkülönböztetni a nálunk tanított és gyakorolt dolgokat azoktól amiket ők tanítanak és tartanak fontosnak, vagy neveznek ninjutsunak.

Leginkább erre azért van szükség, mert bár a fokozatuk magasabb mint az enyém, és minden bizonnyal többször voltak Japánban is (Én még ebben az életemben nem…) nem sok valódi utcai tapasztalatuk van. Vagyis az önvédelemmel és harcművészettel kapcsolatos elképzeléseik egészen mások mint az enyémek, vagy azoké, akik legalább egyszer harcoltak már életükben az életükért. Vannak olyan magas rangú oktatók is Magyarországon, de a világon máshol is akik még soha életükben nem álltak ki senkiért és semmiért, soha nem kellett megütniük senkit, és őket sem ütötték még meg soha.

Ez persze nem biztos, hogy negatív dolog, mert bárcsak én is úgy nőhettem volna fel, vagy egy olyan közegben élhetnék, ahol minden szép és harmonikus és mindent meglehet beszélni. Mert a cél ugye ez lenne. De sajnos az a tapasztalatom, hogy az ember akarva akaratlanul kerül olyan helyzetekbe, ahol meg kell tudnia védeni magát. Ott pedig nagyon sokat számít, hogy milyen mentalítással, és milyen attitűdben gyakorolt. Mert az emberek 99%-a azért kezd el harcművészetet gyakorolni, hogy meg tudja magát, a családját, vagy bármi mást védeni.

A Ninjutsu szó jelentése pedig első szinten ezt jelenti, legalábbis számomra:

Nin: Első szinten a NIN kitartást, álló és tűrőképességet, béketűrést jelent, mind fizikai, mind lelki téren. Második szótári jelentése: rejtőzködés, lopakodás, titokzatosság, túlélés. A NIN Japán írásképe két részből áll: külön-külön azt jelent: penge és szív. Szélesebb értelemben a NIN azt jelenti, hogy az ember uralkodik testén és elméjén, meg tudja különböztetni a helyest a helytelentől, a jót a rossztól…

Jutsu: Művészet, képesség.

Innentől fogva egybe olvasva pedig kezdő szinten azt gondolom, hogy teljesen felesleges a misztikummal és varázslatokkal foglalkozni, melyek vagy működnek, vagy nem egy éles szituációban, hiszen ha az alapok nincsenek meg, akkor az könnyen a gyakorló életébe kerülhet. Vagyis nálunk a Ninjutsu a Túlélés Művészete. Egy különleges, harcművészeti elv gyűjtemény, ahol nem mindegy, hogy milyen elv áll a többi fölött. Vagyis mi az, amiért gyakoroljuk a Ninjutsut. A Bhima Dojoban az első számú elv a Túlélés Bármi Áron!

A másik fontos dolog, hogy nagyon kevés hely van az országban ahol olyan ninjutsu oktatók vannak, akik hasonlóan gondolkodnak, és a rangok helyett, a valódi harci értéket részesítik előnyben. Sőt gyakran találkozom azzal a szituációval, hogy emberek elmennek más városokba, más oktatókhoz, és utána csalódottan kérnek számon, hogy én miről írok az oldalamon, milyen reális harcról és rendszerről, mert amit ott kaptak az minden volt, csak nem olyan amiről úgy éreznék, hogy hasznukra vált volna az önvédelem szempontjából.

Jóga és Probléma megoldás:

A másik nagy inspirációt a jógából és a Védikus jógaszentírásokból merítem, melyek közül sokat volt szerencsém áttanulmányozni és rengeteg nagyon fontos olyan összefüggésre bukkantam, ami hasznára válhat minden harcművésznek, pláne ha valódi harcról, élet-halál küzdelemről beszélünk. Innentől fogva életem és a nálunk gyakorolt Ninjutsu egyik alap tételének tekintem a Védák által javasolt probléma megoldási metódust, melyet betartva nagyon sok harcot el tudunk kerülni:

• kedves szavak
• ajándékozás
• megvesztegetés
• diplomácia
• megfenyegetés
• harc

Vagyis a harc, amit a dojoban gyakorlunk, csak a legvégső megoldás, amikor már semmilyen más lehetőségünk nincs. Persze hirtelen szituban néha át kell ugrani néhány lépést, hiszen ha éppen késsel szúr valaki, akkor ott nem érdemes a kedves szavakra pazarolni az időt, mert az egy egyértelműen harci helyzet, ahol már az életünk a tét és nincs idő végig menni az erőszak mentes probléma megoldás alap lépésein.

Más harcművészetek:

Ezenkívül nem tudok elzárkózni más irányzatok elől, vagyis továbbra is szeretek más stílusok nagyszerű képviselőivel együtt edzeni, vagy tanulni tőlük. Szeretem össze hasonlítani az általuk gyakorolt elveket a ninjutsu ősi tanításaival, és bizony, ha találok néha egy-egy érdekes, új megközelítést, van lehetőségem sokkal jobban megérteni a ninjutsun belül is egy-egy technikát, vagyis Katát. Ily módon nagy hatással vannak az általam gyakorolt és tanított Ninjutsura a Karate, Aikido, Muai Thai, K1, MMA, Krav-maga, Kempo, Ju-jutsu, Jiu-Jitsu, Capoeira, Kung fu de akár még a Judo és a Birkózás elemei is. (A teljesség igénye nélkül.)

Meggyőződésem, hogy a harc valódi elemeit, ezek és minden más rendszer is hordozza magában, és nem attól függ, hogy ki milyen stílust választ magának, hanem attól, hogy milyen szemléletű és képességű oktatóhoz jár. Hiszen eredetileg minden harcművészet csatákban maradt fent. Vagyis aki haza jött a csatatérről egyszer, annak jó volt a harcművészete, aki haza jött kétszer, az igazi mester volt, és aki haza jött legalább háromszor, az már legendának számított a régi időkben is.

Harcművészet oktatás ma:

Ma már sajnos, vagy szerencsére nem így működik, és bárki elkezdhet önvédelmet és harcművészetet tanítani akkor is, ha semmilyen stílusból nem érte el az ehhez szükséges tudást, és nem kapott egyik mesterétől sem felhatalmazást. Nem szeretnék ezekről az emberekről sem semmi rosszat mondani, de az oktató szint megszerzése hosszú évek kitartó munkájának az eredménye, amit normális esetben akkor kap meg valaki, ha elégedetté tette tanítóját, és ő át adta neki a tudását. Ma már sok helyen olvashatjuk, hogy x-y nagyon sok rendszert kipróbált, és több stílusból is mester fokozatot ért el de azt, hogy kitől tanult és mikor és hol, ki adta neki és mennyi idő után a fokozatát, már nem tűntetik fel ezek az emberek.

Amikor elkezdtem Ninjutsut tanítani, 10 év aktív gyakorlás után, mind a 3 előző mesterem a támogatásáról biztosított, és ez azóta sem szűnt meg. A honlapon a bemutatkozó életrajzomnál leírom, hogy hol, mikor és kitől tanultam, hogyan kezdtem el tanítani, és kitől kaptam erre felhatalmazást. Innetől fogva, pedig teljesen jogosnak érzem, hogy Ninjutsut tanítsak. Persze vannak akik ezt kétségbe vonják, de főleg interneten mernek csak kérdezősködni, mondhatni kellemetlenkedni, szemtől szemben soha nem mertek még elém állni és bebizonyítani, hogy az én tudásom és harcművészetem értéktelen az övükéhez képest.

Szerzetesként éltem Budapesten, amikor szerzetes társaim kértek meg, hogy tanítsam meg őket megvédeni magukat. És az egész ami körülöttem van jelenleg, ebből a kis családias tréningekből nőtte ki magát. Nem akartam tanítani, mert még most sem érzem magam elég tudással rendelkezőnek ahhoz, hogy bármit is át adjak, de vannak akik még ennyit sem tudnak, és neki szívesen megmutatom a tapasztalataimat.

Mivel mindig a tisztesség, őszinteség és becsületesség voltak a fő irányadói a tréningeknek, így gyorsan kipontozódnak a bűnözők, gonosz emberek, vagy azok akiknek más démonok tartják fogva a szívüket. Próbáltam másokkal együtt működni, de ezek a próbálkozások leginkább gyűlölködésbe, rossz hír keltésbe torkollottak, ami leginkább az irigységből fakad, ami főleg ma Magyarországon egy nagyon jellemző dolog.

Ősi Katák

Meggyőződésem, hogy az ősi gyakorlat sorok, a katák nem csak amolyan forma gyakorlatok, melyeknek a formai elsajátítása és bemagolása alapján magasabb szintre kerül az ember, hanem ezek olyan élet halál harc közben is használható mozdulat sorok, melyeken keresztül a harcművészet alap elveit igyekeztek megalkotóik fenntartani, megőrizni az utókornak. Az, hogy sok helyen ez az érték elveszett a Katákból, az nem a Ninjutsu, vagy más irányzatoknak a hibája, hanem a gyakorlás során nem megfelelő szemlélet módé.

Nagyon sok helyen, nagyon sok irányzatban ezek az ősi gyakorlatok, csak mint értéktelen és semmire sem való formák maradtak fent, melyekre úgy tekintenek, hogy harcérték nélküli mozgás meditációk. Az én tapasztalatom azonban az, hogy ezeknek a katáknak mind-mind egyre mélyebb és mélyebb tanításai és szintjei léteznek. Főleg, ha az ember nem csak egy-egy vizsgára tanulja és gyakorolja be őket. Pláne nem csak az egyik oldalra, és az ügyetlenebbik kezével meg semmi köze semmihez.

Ezt nyilván valóan csak olyan emberek ismerik fel a saját harcművészetükben akik a megfelelő komolysággal és hozzá állással gyakorolták azt a megfelelő ideig, vagyis nem csak a mozgás öröméért igyekezetek rangokért, elismerésért és fokozatokért elsajátítani őket, hanem a valódi harci értéküket szerették volna növelni álltaluk. Vagyis a túlélési esélyeiken szerettek volna javítani. Ebben a szellemiségben egyáltalán nem mindegy, hogy milyen testtartással, milyen mozdulatokkal hajt végre az ember egy-egy gyakorlatot. Mert egy valódi harcban nincsenek győztesek és vesztesek, csak túlélők vannak és olyanok akiknek ez nem sikerült.

Ez nem azt jelenti, hogy ölni tanulunk, vagy ezt gyakoroljuk, hanem azt, hogy ezen keresztül ismerjük és tanuljuk meg az élet értékét. Hiszen a harcművészet Masaaki Hatsumi Sensei szavaival élve nem az élet kioltására van, hanem az élet védelmére.

Védikus Jóga szent írások, avagy a Magyarok története:

Mély hatással volt rám Védikus Jógaszentírásokban a mai tudomány által is az emberiség legősibb kultúrájának számító Szanszkritt filozófiai művekben lejegyzett tudomány, a testről, a szellemről és a lélekről. De ahogy egyre mélyebbre ástam és egyre mohóbban kutattam ezt a tudományt, folyton egy ősi népbe botlottam, akik ezzel a kultúrával párhuzamosan éltek. A Huna nemzettségbe, akik innen a Kárpát medencétől az egykori Szovjet Unió területéig uralták a világot. Lovon jártak, kiváló íjászok voltak, és rettegte harci tudásukat minden más nép.

Azt gondolom, hogy ezek a részek a mi népünkről szólnak, akiknek a kultúráját, történelmét minden mennyiségben igyekeznek eltűntetni. De ősi nyelvünk a Magyar olyan szó tagokból, Magokból áll, mely magában hordozza ezt az ősi harci tudást is. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy miként fejezzük ki azt mind a mai napig, hogy egyre jobbá vállunk valamiben: Fej-Lődünk. Vagyis a fejbe lövésben leszünk egyre jobbak. De ugyan ilyen érdekes ősi szavak és Gond-old-kodások a TÁM-adás és a TÁM-adó kifejezések, hogy a SZER-ETETRŐL, vagy a SZER-ELEM-ről már ne is beszéljünk.

Nem szívlelem a japán szavakat és kifejezéseket, sőt elő szeretettel nevezem nevén a dolgokat, katákat. Tapasztalataim szerint, ha Magyar nyelven adom át a tudásomat nem pedig a Magyar ajkaknak idegen távol keleti sziget nyelvén, sokkal jobban megértik és fejlődnek általuk azok akik azért jönnek iskolánkba, hogy megtanulják megvédeni magukat. Márpedig ez a cél azokkal az önvédelmi tanfolyamokkal amik mindenki előtt nyitva állnak, és személyre szabott képzést biztosítanak 5 éves kortól a halálig bárkinek, aki szeretne jobb ember, jobb harcos lenni.

HAN:

Ezen dolgok figyelembe vételével azt gondolom, hogy a HAN-néven szeretném megkülönböztetni azt a Ninjutsut amit nálunk lehet gyakorolni. Ha úgy tetszik, akkor saját iskolát nevezek el, vagyis lehet a neve HAN Ryu. (Horváth Ádám Ninjutsu Ryu)

Ez természetesen rendkívül nagyképű dolognak hangozhat némelyek szemében, de azt gondolom, hogy mivel 1998-óta aktívan gyakorlom és fejlesztem a harcművészetemet, és tapasztalataim szerint működik az utcán is, így bátran be merem vállalni. Természetesen biztos lesznek akik majd emiatt a szájukra vesznek, mert ugye Magyarországon vagyunk, de azt mondom, hogy akinek kétségei vannak, az álljon elém és tanítson móresre. Úgy ahogy azt ebben a műfajban szokás. Természetesen, nálunk nincsenek szabályok, és törvények, így a nálunk gyakorolt Ninjutsu első, és fő alap elve az a „Túlélés bármi áron”. Így ahogyan az edzéseken is gyakoroljuk, harcközben nincsenek szabályok és megkötések, és etikus és nem etikus dolgok. Mert az utcán, illetve a csatatéren sincsenek.

HAN Eszközök:

Folyamatosan fejlesztünk olyan önvédelmi eszközöket, melyek ma Magyarországon bárki által hordhatóak és birtokolhatóak, vagyis nem minősülnek Közbiztonságra Különösen Veszélyes Eszköznek.

Ezek közül egy két éven át fejlesztett önvédelmi kés az egyik legjelentősebb, mely a HAN nevet kapta, valamint egy kulcstartó, ami mivel használata és felépítése rendkívül hasonlatos a Manriki ősi fegyverhez, ezután szabadon a HANriki nevet kapta.

HAN és a Bujinkan

A ninjutsumra a legnagyobb hatással Hatsumi Sensei a Bujinkan Nagymesterének tanításai voltak és vannak, amik az ő nagyszerű tanítványain keresztül jutottak és jutnak el hozzánk folyamatosan. De mivel nagyon sokan azt gondolják, hogy majd ők megmondják másoknak főleg itt Magyarországon, hogy mi a Bujinkan, és harci érték és megfelelő mennyiségű tudás és tapasztalat nélkül tanítanak a rangjelzéseik és fokozataik mögé bújva, így mindenképpen szeretném ha iskolánk meg lenne különböztetve. Főleg mert viselkedésükkel csak a sorsot hívják ki maguk ellen és felelőtlenül járnak el azokkal akik azért fordulnak hozzájuk, hogy megtanulják megvédeni magukat. Ez pedig bármelyik pillanatban tragédiába fordulhat.

Így azt mondom, hogy én a Bujinkanban tanultam és tanulok továbbra is. Sőt, azon elvek alapján amiket ott bizonyos oktatók képviselnek (Leginkább külföldi mesterek, de néhányan Magyarországról is), továbbra is a Bujinkan elveit és érték rendszerét tartom mérvadónak az iskolánkra tekintve.

De az alapokat azt a saját meglátásom és tapasztalataim szerint fogom a jövőben is át adni, mint ahogyan azt teszi minden valamire való oktató ma is, ugyan úgy mint az ősi időkben. Így természetesen továbbra is járunk Bujinkan oktatókhoz (Persze jól megválogatva) és tanulunk ebben a rendszerben. De az első pár év amit egy hozzánk kerülő diák elsajátít, az nem kifejezetten az a Bujinkan amit ma egy páran a Bujinkannak gondolnak. Ezért is nevezem el ezt a mai napon HAN Ryu-nak.

Aztán, ha valaki elsajátította néhány év alatt mindazt, amiről úgy gondolom, hogy megfelelő harcművészeti alap a tovább fejlődéshez, akkor csatlakozhat a haladó edzésekhez, ahol ezt a tudását fejlesztheti tovább. Majd egy bizonyos fokozat és tudás anyag, de leginkább a megfelelő szív elsajátítása után bátran tanulhat tovább a Bujinkan magasabb rendű régióiról is. Hiszen ekkor már el fogja tudni választani az értékest az értéktelentől, a hasznosat a haszontalantól. Meg fogja tudni látni az értéket a szemét között, és ki tudja venni a hatékonyságot a varázslatokból is.

Ily módon mindenkit szeretni, becsülni és tisztelni tud majd, és mindenkitől tud majd tanulni, ami tapasztalataim szerint az élethez való hozzá állás egyik legfontosabb alap pillére.

Akkor most mi is az a HAN RYU?

Tulajdon képpen a HAN ryu, egy megfelelő alap ahhoz, hogy valaki a Bujinkant el kezdhesse tanulni gyakorolni és megérteni. Főleg mert az én szívem fájdul meg amikor bizonyos oktatók a legmagasabb rendű katákat kezdik el felelőtlenül tanítani olyanoknak, akiknek még a keze is össze gabalyodik, és semmiféle tapasztalatuk nincs, hogy hogyan érdemes állni, járni mozdulni stb.

Azt gondolom, hogy ez a felelőtlenség abból fakad, hogy az oktató nem elég alázatos ahhoz, hogy az alapokat magyarázza és tanítsa meg újra és újra, és bizony ez a hiányosan, alapok nélkül elsajátított harcbűvészet „mozgás kultúra” hamis illúzióba helyezi gyakorlóját és ez könnyen kerülhet egy éles szituációban az életébe.

Ezt pedig a legkevésbé sem akarom. Főleg, mert felelősséggel tartozom azok az emberek felé, akik eljönnek önvédelmet tanulni hozzánk.

Nekem ez az életem, nem csak hobbiból csinálom munka mellett heti kétszer, hanem ezzel kelek, ezzel fekszek. Így azt gondolom, hogy van időm a magam edzéseit és gyakorlásait megtartanom magamnak azokkal a barátaimmal, edző társaimmal akik már azon a szinten vannak, hogy tudunk együtt gyakorolni. Így nem kell rákényszerítenem másokra a saját fejlődni akarásomat, hogy a heti két edzésen ahová munka után esek be, én is gyakorolhassak kicsit valamit amit meg nekem kéne.

Mi az anyag a HAN RYU-nak?

Leginkább ugyan az mint a Bujinkannak , egykét saját fejlesztésű, vagy máshonnan át vett hatékony mozdulattal. (Ez kb csak 20%) de mivel azt gondolom, hogy a legfontosabb a Ninjutsuban a hatékonyság a „Túlélni bármi áron” mottóval, így ez a harcművészet egy folyamatosan és dinamikusan fejlődő ágazat, ami nem zárkózik el a modern megoldásoktól és fegyverektől sem.

Alap vetően 4 hónapos kurzusok vannak, heti témákkal, ahol át vesszük a leggyakoribb erőszakos szituációkat. Egészen onnantól, hogy milyen lehetőségünk van felismerni a támadás elő jeleit, hogy elkerülhessük, azon keresztül, hogy megtörtént a támadás és azonnal kell reagálnunk, egészen odáig, hogy be is kaptuk a támadást, de még akkor is azon dolgozzunk, hogy minél kevesebb sérüléssel és veszteséggel ússzuk meg és mi éljük túl a szituációt.

Minden helyzetben a leggyorsabb és leghatékonyabb mozdulatokat részesítjük előnyben olyan technikákkal ami más irányzatokban melyek küzdő sporttá alakultak ahol különféle szabályokhoz kötik a küzdelmet nem hogy nem tanítanak, de teljes mértékben elképzelhetetlenek. A ninjutsu egy intim harcművészet, ahol ha úgy tetszik tabuk nélkül tanuljuk az emberi test leggyorsabb harcképtelenné tételét.

Azért van erre szükség, mert ahogyan régen a csatatereken, úgy ma az utcákon sem egy ellenféllel kell megküzdenünk általában, hanem mindig túlerővel találkozunk. Túlerővel szemben pedig nincs idő látványos és szépen kivitelezett mozdulatokra, hanem csak a leggyorsabb, leghatékonyabb és az ellenfél számára leginkább váratlan megoldásoknak van létjogosultsága. Főleg akkor, ha ő, vagy ők is meg akarnak ölni bennünket.

Szerencsére a 2013-ban érvénybe lépett új Jogos Védelem törvény is lehetővé, legálissá teszi azt a gondolkodás módot amit a ninjutsu mindig is tanított, hogy okkal feltételezhetjük, hogy az életünkért küzdünk akkor, ha:

este támadnak meg bennünket,

vagy felfegyverkezve, vagyis van valami eszköz a támadónál,

vagy fegyverrel, vagyis bármilyen fegyver, vagy fegyvernek látszó tárgy van a kezében,

vagy csoportosan jönnek ellenünk, vagyis legalább 3-an vannak.

Innentől fogva pedig tulajdon képpen bármi megengedett, hiszen a törvény kimondja, hogy ezen esetekben nem érvényes már a régi fáma, hogy csak az elhárításhoz szükséges mértékű válasz lépéseket tehetjük. Hanem azt mondja az új törvény, hogy ha ijedtségből, vagy hirtelen felindultságból túl lépjük ezt az elhárításhoz szükséges válasz lépést, akkor sem leszünk büntethetőek.

Igazából a ninjutsu mindig így gondolkodott, és egy valamire való harcos is ugyan ezen elvek szerint járt el, hiszen amíg nem ez volt a törvény addig is ugyan így harcoltam volna és ugyan ezt tanítottam, hiszen a mestereim is ugyan ezt tanították nekem. Csak 2013 előtt az új Jogos Védelem törvény érvénybe lépése előtt börtönbe kerültem volna. De egyik nagyszerű mesteremet idézve, „Még mindig jobb börtönben ülni élve, mint holtan feküdni a koporsóban.”

Mivel a tudás és a képesség amire szert tehet valaki a HAN Ryu gyakorlásával egy rendkívül felelősség teljes dolog, hiszen ha rosszul méri fel a helyzetet, könnyen meg ütheti a bokáját, ezért csak egy hónap próba idő után lehet a Bhima Dojo tagjává válni. Ez az első próba hónap alatt ki derül az edzéseken, hogy ki az aki pszichikálisan alkalmatlan, hogy ez a tudás a kezébe kerüljön. Vagyis egy hónap alatt eltávolítjuk az elmebetegeket, bűnözőket, stb olyan embereket akik nem azért jöttek, hogy jobb emberré váljanak, hanem azért, hogy ezzel a tudással felruházva okozzanak problémát, vagy újdonsült képességeikkel kényszerítsék rá akaratukat másokra.

[fve]http://www.youtube.com/watch?v=wUtK4fozoHc[/fve]

Magyarul mondva, azt kívánom mindenkinek, aki megismeri a HAN ryu-t, hogy legyen olyan kedves, aranyos, tisztelettudó és becsületes másokkal, hogy soha ne kelljen azokat a dolgokat élesben alkalmaznia amit az edzésen gyakorlunk! De ha úgy hozza a sors, hogy mindezek ellenére mégis olyan szituációba keveredik, akkor meg habozás nélkül legyen képes meghozni a megfelelő döntést, és ösztönösen cselekedni.

A Ninjutsu önvédelem tanfolyam, a Ninjutsu Női Önvédelem Tanfolyam, és a Ninja szakkör gyerekeknek is a HAN Ryu oktatási szisztémája szerint van össze állítva.

Tisztelettel és szeretettel:

Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató.

 

 

Nincsenek hozzászólások

Mennyi idő alatt tanulhatom meg fegyverrel megvédeni magam?

Sokszor éri a vád a tradicionális harcművészeteket, hogy elavultak, mert elavultak a fegyvereik és az eszközeik, hogy nem alkalmasak az általuk tanított dolgok önvédelemre, hiszen ma már sokkal modernebb eszközökkel zajlik a harc. Ami igaz is egy szempontból, de talán nem minden irányzatra és dojora.

Önvédelem, Ninjutsu, fegyverhasználat, harcművészeti elvek

Mert egy másik szempontból érdemes szem előtt tartani, hogy például a ninjutsu tanításai, melyeket ezekkel az ősi fegyverekkel őriz, nem idejét múlt elvek, hiszen az emberek testalkata, sok ezer éve ugyan az. Vagyis ugyan úgy két keze, két lába, egy feje van általában az ellenfélnek, és a gerince az ami mindent össze köt az agyával, az is ugyan ott van, nagyon-nagyon régóta. (Hogy a többiről már ne is beszéljünk pl két fül, két szem stb…) Na meg arról, hogy ma Magyarországon sem hordhat mindenki fegyvert. Sőt igazából még a késünk hossza is meg van határozva maximum 8cm-ben. Így a hétköznapi használati tárgyak mint önvédelmi eszközök sokkal nagyobb szerephez jutnak a hétköznapokban az átlag ember számára, mint a lőfegyverek. (De persze ettől még használunk lőfegyvert is.)

A ninjutsunak egy sajátos hozzá állása az eszközökhöz, hogy alapvetően a taijutsut, vagyis a test művészetét, a pusztakezes mozgásokat váltjuk valóra fegyverekkel is, hiszen az elvek nem változnak attól, hogy valami a kezünkben van. Így csupán a kezünkben akadó eszközök eszenciáját kell megértenünk, és villám gyorsan megérthető, hogy azzal például milyen távolságról és milyen harcmodorral van nagyobb esélyünk a túlélésre. Pl egy hosszú bot ideális az ellenfél távol tartására, de földharcnál már inkább akadály a kezünkben, mint előny. Aztán a késel például nem tudunk távolságot tartani, csak minimális a különbség a pusztakezes és késes távolságok között. de ennek a vékony határnak a kihasználása jelenti a késsel való harc alapját, amit ha nem sajátítunk el, akkor könnyen kerülhet veszélybe az életünk.

Nem is beszélve arról a tényről, hogy mivel a fő elv a Túlélés, így minden új és modern fegyver a Ninjutsu repertoárjába tartozik és így gyakorlunk modern lőfegyverekkel meg mindennel, amivel csak harcolni lehet. Hiszen harc során nem feltétlenül csak pisztolyokkal és puskákkal zajlik a csatározás, mert a lőszer bizony elfogyhat, a fegyver elakadhat, besülhet stb. Ha a fő szempont, hogy meg tudjuk védeni magunkat a családunkat, vagy csak a ránk bízott értékeket, esetleg személyt, akkor nagyon fontos, hogy ezt bármilyen a kezünk ügyébe kerülő tárggyal képesek legyünk megtenni.

A harcos nem attól harcos, hogy milyen fegyverekkel harcol, hanem attól, hogy bármilyen eszköz fegyverré válik a kezében, hiszen ő maga a fegyver. Ez az Ninjutsu önvédelem alap gondolata is. Ha valamit megérintesz, kezedbe, szádba stb… 😉 veszel, akkor az a tested részévé válik és így képes leszel küzdeni a túlélésért vele. Teljesen mindegy, hogy egy ősi Japán katanát fogsz meg, vagy egy íjat, esetleg „csak” egy husángot, vagy kést, pisztolyt, puskát stb. ugyan úgy képesnek kell lenned azt harcra használni, hogy a hétköznapi dolgokról már ne is beszéljünk, mint pl egy műanyag palack, kulcs csomó, toll, vagy bármi más.

A legősibb írások ahol harcosokról írnak, olyan emberekről írnak, akik akár egy fűszállal is képesek voltak atombombányi pusztítást kivitelezni és ezzel megvédeni azt amiért harcoltak.

Természetesen ezek az ősi történetek és legendák nem tudjuk, hogy milyen hátteret takarnak, és milyen fűszálra gondoltak a történetek feljegyzői, viszont magát a hozzá állást a túléléshez, az élet halál küzdelemhez nagyon szépen szemlélteti ez a hasonlat. Méghozzá azt a tanítást, hogy soha semmi nincs veszve, és egy marék földet, még a legutolsó pillanatban is fel tudsz markolni, hogy az ellenfél szemébe dobd, vagy szájába, orrába tömd….

Az ősi tradicionális fegyverekkel való gyakorlás, a megőrzött és tovább adott tanítások pedig megőrizték és tanítják azokat az elveket, melyekkel szert tehetünk arra a képességre, hogy bármivel képesek legyünk harcolni.

Innentől fogva például a hambo (rövid bot) elvei alkalmazhatóak a gépkarabély közelharci tusájához, vagy a marok bot technikái használhatóak egy pisztollyal, ha esetleg kifogyott a lőszer, vagy túl közel ért a támadó stb…

A fegyvereknek és felhasználásuknak csak a harcos kreativitása szab határt. Ehhez persze meg kell tanulni ezeket az alap elveket, rengeteget kell gyakorolni egyedül is otthon, hogy aztán valóban elkezdhessük a különféle fegyverekkel való harcmodort más fegyverekkel gyakorolni. Például, hogy egy kötél bot legyen, vagy egy bot kötél. 😉

ninjutsu fegyveres onvedelem

Mennyi idő alatt lehet eljutni erre a szintre?

Ez a leggyakoribb kérdés általában. Hiszen ma mindenki mindent azonnal akar. Elmegyek egy tanfolyamra és valaminek a mesterévé válok 2 hét alatt 10-100 ezer forintért. Mennyi időt, és pénzt kell befektetnem, hogy használni tudjam, hogy jó legyek?

Van egy jó hírem! Ha igazán jó vagy, nincs is szükséged még két hétre sem, meg egy fillér pénzt sem kell adnod senkinek. Elég csupán egy pillanat, hogy az összes fegyvert megértsd és átlásd közöttük az összefüggéseket.

Viszont ezt a pillanatot nem lehet megvenni. Ez nem eladó, ez nem egy tanfolyam témája.

Ezt a pillanatot meg kell teremtened, létre kell hoznod magadban. Le kell hozzá tenned mindent és fel kell hozzá venned mindent, át kell rendezned, szelektálnod kell azokat a dolgokat amiket eddig tanultál, amik ösztönösen benned rejlenek, és leginkább azt amit magadról, Istenről és a világról gondolsz. Na meg persze gyakorolnod kell…

Csak így kaphatod meg ezt az ajándékot, ha életedet céljaidat és mindent fel ajánlasz ennek a pillanatnak az oltárán, ahonnan egészen más megvilágításba kerülnek nem csak a fegyverek, a létezés, hanem az egész univerzum, az összes körülötted kóválygó bolygóval együtt…

Ez néha tényleg csak egy pillanat, néha pedig egy, vagy akár több élet, esetleg az örökkévalóság munkája. Senki máson nem múlik, csak rajtad. Nem függ attól, hogy hol születtél, fiúnak, vagy lánynak, hány kiló vagy miegymás… Csak rajtad múlik minden…

Az információt most már ismered, így a lehetőség neked is adott, hogy megértsd és megvalósítsd a pillanatot az örökké valóságban.

Én is ezt az örökké valóságot  keresem kutatom, életem minden pillanatában a béke és a szeretet útját járva.

Szeretettel:
Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató.

Próbáld ki egy hétig INGYEN!

, , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Ölni vagy Élni? Lágy vagy kemény stílus a Ninjutsu? Avagy a harcművészet és önvédelem alapja.

Komoly vitákat vált ki a harcművészet különféle gyakorlói között, hogy miről is szól a harcművészet. Egyesek szeretik a művészeti oldaláról megközelíteni a dolgot és a harci részét csak mint valami régi múltbéli ősi emlék, vagy tradíció szemlélni. Szeretik felvenni a szépen vasalt makulátlan ruhájukat és a formákat gyakorolni.

lágy vs kemény, ölni, vagy élni, ölni és élni, harcművészet, önvédelem.

Na meg van egy ritkább, és kevesebb emberből álló csoport, akik úgy álnak hozzá, hogy a harc az semmi más, mint küzdelem életre halálra, és ezt igyekeznek egyre mélyebben, egyre hatékonyabban művészi szinten csinálni.

A kettő között a különbség pedig nem más mint a kényelem és a fájdalom. Hiszen ha a harcművészetből kivesszük a fájdalmat, akkor egy kényelmes mozgás formát kaphatunk. A kérdés viszont az, hogy vajon melyik az amelyikkel elérjük azt a célt amiért eredetileg lementünk edzésre.
Mindkettő jó valamire, de egyik sem létezhet a másik nélkül.

Gyakorlás közben nem öljük meg egymást, nem nyomjuk ki a másik szemét, vagy szabjuk le a heréjét valakinek, és a nyakát gerincét, karját sem törjük el. De ugyan így az inakat sem szabjuk el, vagy az izmokat sem tépjük, vágjuk szét stb…

Viszont nagyon fontos, hogy elmenjünk azokra a határokra, ahol mondjuk még nem tört el, de már majdnem, és utána ezen a határon gyakoroljunk folyamatosan, vagyis a technika kezdetétől olyan kontrollt tartsunk fel, vagy igyekezzünk fenntartani, amitől az ellenfélnek nincs más választása, mint megadni magát.

Ezt tapasztalataim szerint egyetlen egy módon lehet harcközben kivitelezni, méghozzá úgy, hogy olyan helyzetbe hozzuk, ahol érzi ő is, hogy bizony ha nem adja meg magát, akkor meg fog halni. Ráadásul, ha tényleg nem akarja fel adni a harcot, akkor nekünk is rendelkeznünk kell azzal a képességgel, hogy akár az életét is képesek vagyunk elvenni valakinek a legvégső esetben.

És itt a hangsúly mindig a legvégső eseten van. Hiszen egy valódi harcművésznek, olyan jó és erényes embernek kell lennie, hogy soha senki ne akarja bántani. Ha erre az életre törekszik, akkor viszont minden joga meg van ahhoz, hogy végszükség esetén valóban öljön. És nem azért mert megkapta a képességet, hiszen azt manapság a legtöbb helyen bármilyen bűnözőnek oda adják. Sőt nem is kell elmenni semmilyen harcművészetet tanulni, egyszerűen elég egy kés, vagy pisztoly és már meg is van a tudás, nem kell hozzá éveket edzeni és gyakorolni.

Ez persze egy rendkívül erőszakos és agresszív hozzá állásnak tűnhet a másik oldal gyakorlói számára, akik inkább a fájdalommentes és kényelmes gyakorlást választották. De ott általában olyan emberek vannak, akik az akció filmeken kívül nem sok valódi küzdelmet láttak, nemhogy részt is vettek volna ilyenben. Amitől ők nem lesznek se többek, se kevesebbek, sőt némelyikük még büszke is rá, hogy egész életében soha nem kellett verekednie, mindig el tudta kerülni valahogy.

A szentimentális harcművészetek, illetve inkább úgy mondom, hogy szentimentális harcművészet oktatók és gyakorlók, hiszen ez nem irányzat függő, mert ismerek komoly Aikidóst is, meg Ninjutsust is például, akik az élet-halál harcot gyakorolják és tanítják, vagy ugyan így ismerek olyan Karatést is akit az ovisok közé sem mernék beküldeni, szóval ez inkább tényleg ember függő. A magam részéről azokat kultiválom a társaságomban, akik a harcművészetet, mint élet halál küzdelmet gyakorlják, mert meggyőződésem, hogy ez az egyetlen olyan forma amitől fejlődik a lélek a szellem és a test is. A fájdalommnetes gyakorlás, csak az egót erősíti. Azt viszont az egekig képes felemelni.

A Harcművészetek nem ölni tanítanak, hanem élni. (Egy régi edző társam után szabadon.) Az eredeti mondat úgy hangzik, hogy „a Ninjutsu nem ölni tanít, hanem élni”. Ezt sokan félre értelmezik, és azt gondolják, hogy akkor nem is kell gyakorolni az ölést. Mert ölni nem jó. Ami természetesen igaz is. elvenni valakinek az életét, az valóban nem jó és törekedni kell rá, hogy soha nem kelljen ölnünk. De ettől függetlenül az ölésen keresztül tudunk fejlődni az életben. Pláne akkor, ha valaki valóban az életünkre tör. Hiszen ha valaki meg akar ölni, akkor ott elég szentimentális dolog úgy harcolni, hogy de mi életben szeretnénk hagyni őt, hiszen az általa adott energiát fordítjuk felé vissza, így ha meg akar ölni, akkor meg fog halni, ha jól csinálom. (Ez nem csak az Aikido egyik alap elve, hanem minden valamire való csatatereken fentmaradt harcművészet, ahol tudták, hogy az emberi erő véges és órákon, napokon át folyamatosan harcolni csak úgy lehet, ha nem a saját energiánkat használjuk fel a harchoz.)

Természetesen sok-sok év gyakorlás után el lehet jutni arra a szintre, hogy nem feltétlenül kell megölnünk az életünkre törő agresszort, de ez már nem a kezdő szint. Ennek ellenére elvétve akad olyan Dojo, bármilyen irányzatról is beszélünk, ahol ezt így ebben a formában gyakorolják, vagy tanítják. Mindenhol a haladó szintet igyekeznek átadni, hiszen most béke idő van, és béke időben a békés embereknek nem túl jó érzés, ha a halállal, vagy az öléssel kell foglalkozniuk. Ettől természetesen rendkívüli hír értékre, és nagyon sok követőre tud szert tenni egy-egy irányzat, és ők meg nem átallanak az embereket tele pumpálni bizonyos összegekért különböző fokozatokkal, rangokkal, akik ettől elhiszik, hogy harcosokká váltak fájdalom nélkül.

Ezek az emberek utána pedig rendszerint büszkék lesznek, hogy milyen nagy tudásuk van, mert már 20 éve edzenek, és most már legalább 10 danjuk van…

Az az egy apró probléma van ezzel, hogy ezek az emberek általában hobbi harcosok, vagyis van egy munkájuk, aminek a legtöbb esetben semmi köze a harchoz, és 20 éve heti 2 edzésen részt vesznek, és már csak a kitartásukat értékelik a rangokkal.

Csak a ninjutsun belül ismerek olyan oktatókat, akik nem „vicceskedik, meg csinosgatják el a technikákat, mert esetlegesen olyan a munkájuk, ahol rendszeresen használniuk kell a harcművészetüket is. Vannak testőrök, Rendőrök, Katonák, Kormányőrök, és még a titkos szolgálatnál is olyan emberek akik ezzel foglalkoznak, és természetesen nem csak Magyarországon. Ezek az emberek, általában rendkívül csendesek és szerények, és csak szem lesütve hallgatnak, amikor a magasrangú „Hobby Ninják” neki állnak leszólni a harcművészetüket, hogy bizony ezt a világ más részein, nem így csinálják, hanem sokkal kecsesebben és finomabban.

Régen haragudtam ezekre az emberekre, és engedtem, hogy a düh mételye rágcsálja szívem. Nem, nem azért haragudtam, mert irigyeltem a rangjukat, vagy a tanítványaikat. Egészen egyszerűen azért, mert sajnáltam azokat az embereket, akik le mentek hozzájuk, hogy megtanulják megvédeni magukat, ők elődták a nagy dumájukat, a laikusok meg elhitték, hogy akkor amit kapnak az az amit szerettek volna kapni.

De az igazság az, hogy mindenki, minden motiváció arra az egy puszta vágyra alapszik, hogy ha élet-halál szituációba kerülünk, akkor mi legyünk azok akik túléljük.

A magam részéről, hogy a jógát is gyakorlom és tanulmányozom, sokszor taláélkozok szörnyülködő emberekkel, akik egyszerűen nem tudják össze egyeztetni, hogy a jóga és a ninjutsu miként fér meg egymás mellett. Pedig ha tudnák, hogy a jóga olyan mélységeiben tartalmazza az élet energiáknak az áramoltatásának a tudományát mint semmi más, amit ugye manipulálunk harc közben is, akkor nem lennének ezirányú kétségeik.

Az agresszió, nem jó vagy rossz. Az agresszió egészen egyszerűen itt van bennünk, és itt van körülöttünk ebben a világban. Hol megnyilvánul, hol elbújik. De igazából, ha egy épeszű ember tanulmányozza mondjuk meditáció révén a létezését, akkor szembesül vele, hogy a testünkön belül is rengeteg agresszív folyamat zajlik egyszerre, hiszen a baktériumok, és kórokozók folyamatosan harcolnak az immunrendszerünk alkotóival, és mi magunk is minden lélegzet vételünkkel milliárdnyi apró élőlényt pusztítunk el. Hogy a táplálkozásról már ne is beszéljünk. Persze tök jó, hogy ha kedvesek meg aranyosak tudunk lenni, meg a körülöttünk lévők is kedvesek és aranyosak, viszont nagyon fontos tény, hogy amikor egy olyan szituációba kerülünk, ahol akár a mi, vagy mások élete a tét, akkor ott senki sem lesz kedves meg aranyos, meg finom és lágy velünk.

Természetesen nem azt mondom, hogy csak azok a dojok a jók, ahol minden edzésen rommá szarrá verik egymást az emberek, hiszen annak sincs túl sok értelme.

A magam részéről abban hiszek, hogy lassan, finoman és lágyan tanulunk, aztán az így megtanult dolgokat elkezdjük alkalmazgatni szépen finoman, mígnem egyszer csak gyakoroljuk a harcot is, rendesen úgy ahogy az van, szabályok és védőfelszerelés nélkül, és akkor meg kiderülhet számunkra és az oktató számára is, hogy ért-e valamit a gyakorlásunk vagy nem.

Mi a helyes arány? Gyakorlás közben mi más lenne a helyes arány, mint az 50-50%. Harcközben viszont fontos tudnunk, hogy mikor mire lesz szükségünk. Hiszen ott a cél a minél több lágy alkalmazás, hiszen nem tudhatjuk, hogy hány elleféllel kell megküzdenünk még, és a lágy technikák nem olyan fárasztóak. Viszont ha valaki sosem gyakorolt keményen, akkor soha nem fogja tudni érezni azt ami a túlélés alapvető feltétele, hogy el tudja dönteni, hogy mikor melyiket érdemes alkalamzni.

Hiszen, lehet, hogy az ellenfél olyan erős, hogy nemhogy lágy technikákat nem tudunk, de még ha az erőnket használnánk sem kerekedhetnénk felül rajta. Ilyenkor pedig furfanghoz kell folyamodni, vagyis érdemes elővenni egy fegyvert, hogy valamivel több esélyünk legyen. A hangsúly itt pedig az esélyen van.

Na meg persze ne felejtsük el, hogy „a legbiztosabb módja annak, hogy túléljünk egy küzdelemt, az, ha kimaradunk belőle.” Persze amikor a feleségünket akarják megerőszakolni, vagy a gyerekünket felgyújtani, akkor elég ostoba dolog így dönteni, pláne ha tisztában vagyunk azzal, hogy mi is egy férfi, egy családfő kötelessége. Na meg persze azokat a szituációkat se felejtsük el, amikor barátaink, vagy egyéb más rokonaink szorulnak segítségre.

Van egy ősi mondás:

„Ha a jó tétlen, akkor a gonosz győz…”

Végkövetkeztetésként pedig annyit mondanék, hogy:

„Nem a lágyság és a keménység között kell választanunk hanem azt kell tudnunk eldönteni, hogy mikor melyik pillanatban melyiket alkalmazzuk, és mikor kell váltanunk.” -HAN-

Szívemből kívánom, hogy soha ne kelljen egyetlen harcművésznek sem élesben alkalmaznia azt amit tanult. (Pláne amit nálunk) De azt is szívemből kívánom, hogy ha mégis alkalmaznia kell, akkor valóban képes legyen rá.

szeretettel:
Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató.

, , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Paranoia Vs Tudatosság. Avagy mi a különbség a veszélyforrások keresése és a rettegés között?

Mostanában több fórumon is téma lett az önvédelem, illetve az önvédelem alap elveinek gyakorlásának hatása az életünkre. Ezek közül is főleg az az elv, hogy „Mindig legyél harcra készen” vagyis mindig nézd, keresd a veszélyforrásokat.

ninjutsu önvédelem

A női önvédelem tanfolyamon szokott főleg elő kerülni, hogy azzal, hogy az ember egyfolytában figyel, és kiélezett érzékekkel közlekedik az utcán, nem épp bevonza-e magának a bajt, mivel ezen meditál?

Illetve nem paranoia-e az, hogy valaki az utcán egyfolytában azt nézi, hogy minden rendben van-e körülötte?

A válasz természetesen olyan mint a rózsa lekvár. Amíg nem kóstoltad, addig halvány elképzelésed sincs arról, hogy milyen lehet. Ráadásul ha megkóstoltad sincs semmi garancia rá, hogy jó rózsa lekvárt ettél.

Sosem fogom elfelejteni a Nagymamám Rózsa lekvárját, amit vajas kenyérre kenve adott nekünk, és a konyhája ablaka alatt álló hatalmas rózsabokorról leszedett virágokból főzött. Isten nyugosztalja, magával vitte a sírba a receptet. (Tudott egyébként ibolya lekvárt is csinálni…) Mindig csak kis üvegekbe csinált, hiszen a virágokból főzött lekvár az a kevés virág miatt mindig is kuriózumnak számított.

Aztán pár éve egy török boltban találtam rózsa lekvárt, és egyből össze futott a nyál a számban. Persze a borsos ára ellenére megvettem, és nagy elánnal nyitottam ki otthon, hogy akkor újra érezhetem azt a különleges ízt. De persze az üvegben valami enyhén rózsa illatú egészen más állagú dolog volt.

aluljaro ninjutsu önvédelem

Szóval ugyan így amiről írni fogok, az csak egy olyan dolog amit csak az érthet meg, aki kipróbálta és meglépte az életében azokat a kapukat amiket meg kell…

Amikor valaki a rózsaszín kis életében szembesül azzal, hogy bizony az erőszak itt jár közöttünk, sőt megérti, hogy ebben a világban minden élő, csak egy másik élő létezésének a kioltásával tarthatja fent magát, akkor először megfogalmazódik benne a gondolat, hogy lehet, hogy nem tudná magát megvédeni, ha esetleg valaki megtámadná.

Persze mindentől nem lehet megvédeni magunkat, és minden támadásra nem lehet felkészülni, például atom támadás esetére nem rég cseréltem le apukám verzióját, hogy ha atomfelhőt és villanást látok, akkor fehér lepedőben kezdjek el kúszni a temető felé, hogy jusson nekem is még hely. Most már inkább meditációba merülnék, hogy a megfelelő tudat állapotban hagyjam el ezt a testet…

aluljaro ninjutsu önvédelem

Viszont a legtöbb eset ellen igen is fel lehet készülni, illetve a legtöbb esetet el lehet kerülni. Természetesen azok akik rablásból és fosztogatásból tartják fent szánalmas kis életüket, így is meg úgy is fognak maguknak prédát találni, de a legtöbb ember számára a lényeg az, hogy ne ő legyen az áldozat. Ez egy nagyon önző és rossz mentalitás, és tulajdon képen ez az a közöny, amivel mostanában több videó is foglalkozik, hogy az emberek simán végig nézik, ahogy kirabolnak, vagy agyon vernek másokat.

Ez a közöny persze legtöbbször félelemből és rettegésből táplálkozik, de ez rajtunk nem segít és persze lehet, hogy rajtuk sem, hiszen a rabló, lehet következőnek hozzájuk is oda megy ha látja, hogy épp csak a nyál nem csorog ki a szájukból ahogy nézik, hogy mi történik. A legtöbb esetben nemhogy nem fognak a körülötted lévő emberek beleavatkozni és a segítségedre sietni, hanem inkább fej elfordítva fognak elhúzni onnan, hogy nehogy nekik is bajuk legyen. Ha valaki legalább odáig eljut, hogy a rendőrséget hívja, akkor az már egy nagyon különleges embernek számít. De persze ettől még egy komolyabb veréstől, vagy szurkálástól nem fog megvédeni ez sem, hiszen mire a rendőrség oda ér, addigra már vége a történetnek, és talán még nem a te történetednek…

Ebből az következik, hogy érdemes elkerülni az ilyen szituációkat, a feltételezhetően ilyen embereket, és azokat a helyeket ahol ilyen dolgok történnek.

Ehhez viszont figyelni kell. A figyelés pedig egy komoly munka, és rendkívül fárasztó tud lenni eleinte, nem beszélve arról, hogy az ismerőseink és barátaink könnyen gondolhatják, hogy paranoiásak vagyunk. Sőt az is lehet, hogy ha elkezdünk figyelni, és potenciális veszélyforrásokat keresni, akkor olyan dolgokra leszünk figyelmesek a környezetünkben, baráti körünkben, ami cseppet sem fog tetszeni, és könnyen előfordulhat, hogy más típusú emberekhez kezdünk el vonzódni, és bennünket is más fajta látásmóddal rendelkező emberek kezdenek el érdekelni. Szóval tovább csak akkor olvasd, ha nem félsz a változástól, az egyetlen biztos dologtól ebben a világban…

Mi az előnye annak, hogy ha figyelek?

Az első előnye az, hogy a hiedelmekkel ellentétben, ez csak pár hónapig fárasztó, egy idő után automatikus készséggé válik és nem kell erőfeszítést tenni rá, hanem ösztönösen figyelni fogunk a zajokra, tekintetekre, mozdulatokra, na meg arra, hogy kit és milyen közel engedünk magunkhoz-stb. .

A Második előny az, hogy igazából hacsak foglalkozásunkból kifolyólag nem vagyunk tényleges veszélynek kitéve nap mint nap, akkor elég kevés esélye van annak, hogy valóban támadókat veszünk észre. Ellenben egy csomó minden mást is észre fogunk venni, ami meg jó és szép. Sokkal jobban ki tudjuk használni a lehetőségeinket akkor, ha a megfelelő tudatossággal körültekintővé válunk, mintha a telefonunk képernyőjére tapadva zombulunk az utcán.

Például, ha a mesterlövészeket keresed a tetőkön, vagy az ablakokban, akkor mivel elég ritka, hogy mesterlövészek vannak tényleg a tetőkön, észre veheted, hogy milyen szép az ég, vagy a házak homlokzata. Budapest például kifejezetten gyönyörű város ilyen szempontból. (Ha ezt olvastad, írd meg kommentben, hogy hol melyik városban szépek még a homlokzatok, hátha egyszer arra járok, és majd eszembe jut, hogy itt érdemes sétálni az utcán, mert gyönyörű épületek vannak.)

De ez csak egy elég szélsőséges példa, igazából ránk mezei halandókra sokkal jobb hatással van, ha mindig bezárjuk az ajtót, teljesen mindegy, hogy milyen kerületben és körülmények között lakunk. Mindig nézzük, hogy ki mit vesz elő a zsebéből, falnak vetett háttal utazunk a bkv-n stb…

Figyeljük a figyelőket, vagyis keressük azokat az embereket, akik szemmel láthatólag vadásznak. Ezt egyébként egy idő után akkor is képesek leszünk megérezni, ha ők leplezik a vadászatukat.

Ha egy kisebb csoport jön akkor át megyünk a túloldalra, főleg, ha hangoskodnak, vagy részegek, de ugyan így érdemes tenni, ha csak ketten vannak és vagánykodnak. Persze a legtöbb esetben a turisták csoportjai és a különböző csoportok is békések és barátságosak. De ettől függetlenül érdemes kikerülni őket, és nem közöttük elmenni, mert elég, ha csak egy hülye van köztük…

Persze ez sem mindig igaz, hiszen ha van lélek jelenlétünk, akkor épp az ilyen tudatos figyelésünkkel akadályozhatunk meg, előzhetünk meg bűncselekményeket, méghozzá a rendőrség értesítésével.

Pár éve például a Népszínház (8ker) utcában kért tőlem tüzet egy részeg, majd amikor közöltem vele, hogy nem dohányzom, akkor megőrült, el kezdett ordibálni, elővett egy kést, és az ingét hátra tűrve egy tokba bújtatott pisztolyért nyúlt. Szerencsére olyan részeg volt, hogy nem tudta kivenni, és amíg le pillantott a pisztolyra, beugrottam a mellettünk lévő busz mögé, majd körbe futottam, hogy szemmel tarthassam, és hívjam a rendőrséget.

Főleg mert ha velem ilyen kötözködő, akkor valaki más sokkal rosszabbul is járhat. Persze elővette a stukkert, és jött volna utánam, de már a busz mögül láttam, hogy szemmel láthatóan azt gondolta, hogy megijedtem és elszaladtam a másik utcába.

Aztán hívtam a rendőröket, hogy van itt egy részeg, aki késsel meg pisztollyal fenyegetőzik. Mivel nem értek oda a helyszínre, így a megfelelő távolságból követtem. Villamosra szállt, és a Nyugati aluljáróban fogták el a rendőrök. Szerencsére csak játék pisztoly volt nála, de a kés az azért igazi volt. Végig forródróton beszélgettem a diszpécserrel, hogy éppen merre vagyunk.

Azóta kérdezték páran, hogy ennyi év Ninjutsuval a hátam mögött, miért nem tettem ártalmatlanná, és persze fejben én is újra játszottam az eseményeket. De mivel ez volt a leg kockázat mentesebb megoldás, azért ez volt a helyes. Ha bántani akart volna valakit az utcán, az más helyzet lett volna, akkor muszáj lett volna tennem valamit, még akkor is, ha a régi törvények voltak érvényben, mert ez a jogos védelem törvény megváltoztatása előtt volt, ahol valószínűleg engem is letartóztattak volna és a bíróság azon morfondírozott volna, hogy vajon tudtam, hogy játékpisztoly van nála, vagy nem mielőtt eltörtem a kezét-lábát…

De ilyen nagyon ritkán van. Olyan viszont rendszeresen, hogy gyönyörű helyeket veszek észre, azért, mert elnéztem arra is, hogy nincs-e ott éppen veszélyforrás. Szoktam találni dolgokat amik olyan helyeken hevernek ahova senki más nem fordul. Észreveszek boltokat, amikről nem is tudtam, hogy léteznek, és könnyebben veszem észre az ismerőseimet az utcán, mint ha csak a saját fejembe, vagy a telefonomba zombulva léteznék. Egyszóval, mivel sokkal több a jó ember és a kedves dolog ebben a világban, így könnyebben veszem észre ezeket a pozitív dolgokat.

A mindig harcra készen jelmondatnak ráadásul az az előnye is meg van, hogy mindig egyenesen kihúzom magam, javul a tartásom, sokkal egészségesebb vagyok, mert nem nyegléskedek el egyetlen pillanatot sem, hanem mindenhol határozottan mozgok és viselkedek.

Aztán ezeknek a következménye az is, hogy az élet más területein is sokkal körültekintőbb és megoldás orientáltabb munkára vagyok képes, ráadásul minden évben van két olyan eset amikor többen bántanak valakit, vagy egy fiú rángat egy lányt. Ezekben az esetekben már csak elég oda mennem és pár mondattal elintézni a dolgot, hogy ne egy legyek a sok hétköznapi járó kelőből, akik mind elmennek az erőszak mellett az utcán anélkül, hogy megpróbálnának tenni ellene valamit.

Egyszóval bár eleinte paranoiának tűnhet, hogy keresed a veszélyforrásokat és tudatos vagy a nálad lévő eszközökről, sőt úgy válogatod össze magadnak a felszerelésedet, hogy nem baj, ha tudsz a kulcstartóddal is verekedni, van nálad egy 8cm-nél rövidebb kés is, meg egy gázspray biztos ami biztos, amikor szituációba kerülsz, ezek a dolgok akkor lesznek fontosak.

A szituáció, pedig jöhet bármikor bármelyik pillanatban. Ha választhatok, hogy felkészülten érjen, vagy felkészületlenül, akkor én a felkészültet választom, hogy ne az én családom legyen az aki hiába vár haza…

, , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Nem titok, hogy az MMA a ketrecbe a Ninjutsu pedig az utcára és csataterekre készít fel. Azt is elmondom, hogy miért:

Ninjutsu Vs. MMA Avagy a 15 fő  különbség a Ninjutsu és az MMA között

Avagy a 15 fő különbség a Ninjutsu és az MMA között.

A minap volt szerencsém elmenni Nagycirkuszba, és megnézni egy MMA gálát. Az MMA, egy rövidítés. Mixed Martial Arts, vagyis kevert harcművészetek. Azonban azt kell mondanom, hogy ez a név meglehetősen csalóka, illetve könnyen össze zavar másokat. Hiszen az én értelmezésemben semmi köze az MMA-nak a harcművészethez azon kívül, hogy ezen a néven futtatják. Persze bárki indulhat bármilyen harcművészeti stílusból, és igazából erre vonatkozik a név, de igazából egy küzdősport rendszerről van szó, ami az eddig ismert küzdősport rendszerektől eltérően nem csak állóharc, vagy csak földharc elemeket enged, hanem a kettőt egyben. És mivel eddig ilyen még nem volt, ráadásul tényleg össze is van keverve benne a föld és az állóharc, így valóban viselheti a kevert harcművészet elnevezést, de csak abban az esetben, ha elfogadjuk harcművészetnek a különböző szabályok betartása szerinti küzdelmet, ahol a cél a másik feladásra kényszerítése.

Mielőtt elmentem erre a rendezvényre, hogy élőben lássak MMA mérkőzést, megnéztem néhány riportot és videót is, hogy még jobban tisztába legyek a látottakkal. Ott többen is kifejezték, hogy ez a csúcsok csúcsa, mert itt aztán tényleg mindent lehet, és szinte szabályok nélkül lehet küzdeni. Aztán elkezdtem utána olvasni, hogy tényleg nincsenek szabályok? Na meg megnéztem a rendezvényt.

Szóval tényleg egy rendkívül kemény és az eddigiekhez képest nyitott és sokkal nagyobb teret engedő küzdelmi rendszerről van szó, és minden tiszteletem azoké akik ilyen edzéseket csinálnak, és ki mernek állni a ringbe és ott küzdeni egymással. De ettől még ennek a stílusnak vagy rendszernek nagyon kevés köze marad a valóságos élet-halál szabályok nélküli küzdelmekhez, vagyis az olyan éles szituációkhoz, ami a valóságban történhet meg veled, ahol az életed a tét.

Napjainkban a marketinggel megtámogatott feltörekvő rendszerek gyakorlói, és azok akik ebből élnek, igyekeznek mindent megtenni, hogy minden fórumon cikkben megemlítsék, hogy a „régi Keleti” harcművészetek, már elavultak és nem alkalmasak arra, hogy megvédjük magunkat velük, hiszen idejét múlt dolgokat tanítanak. És természetesen van is benne némi igazság. Ami viszont fontos, hogy azt hiszem ezek az emberek soha nem voltak még nálunk Ninjutsu edzésen. Ráadásul azt gondolom, hogy itt is iskolánként és oktatónként más és más a helyzet. Leginkább attól függ, hogy milyen az adott iskola vezetőjének a habitusa, valamint mennyi tapasztalatot szerzett igazi olyan szituációkban ahol nem voltak szabályok.

A Harcot, úgy határozzuk meg, hogy küzdelem életre halálra. Ha nem élet-halál küzdelemről van szó, akkor az nem harc. Az bunyó, balhé, verekedés, mérkőzés, küzdelem. Persze ezeket a dolgokat is harcosok csinálják, de fontos megértenünk, hogy ha valaki szeretné megvédeni magát az utcán éles helyzetben, akkor ezeknek a „szabályok nélkülinek” kikiáltott rendszerek gyakorlásával épp azt írtja ki magából amire szüksége lenne és ami ösztönösen elő is jönne belőle egy valódi élet-halál küzdelem során.

Mi a különbség a Ninjutsu és az MMA között?

Szabályok nélküli küzdelem?

„A valódi harc, az szabályok, erkölcs, tisztesség, és becsület nélküli, ráadásul rendkívül mocskos és igazságtalan is általában.” -HAN-

Ninjutsu Vs. MMA Avagy a 15 fő  különbség a Ninjutsu és az MMA között

1.Az MMA porondon 1-1 elleni küzdelemről beszélünk,ahol tulajdonképpen kerítéssel vagy körbe véve és még rád is zárják az ajtót, valamint biztonsági őrök veszik körbe a ketrecet, hogy nehogy valaki bele tudjon avatkozni a bírón kívül. NINJUTSU: Ezzel szemben azt mondja, hogy sose az ellenféllel legyél elfoglalva, hanem mindig a következővel. Tapasztalataim szerint az utcán sokkal nagyobb esélye van, hogy többen támadnak meg, és nincs idő percekig fetrengeni a földön és a megfelelő kulccsal elérni, hogy az ellenfél feladja, miközben maga is fogást keres rajtunk. Ha van vele valaki, akkor az a legvalószínűbb, hogy jó esetben úgy fejbe leszünk rúgva, hogy elájulunk, rossz esetben le is szúrnak bennünket amíg birkózunk. Véleményem szerint az aki csak ezt gyakorolja mélyebb filozófia nélkül, könnyen esik abba a hibába az utcán, hogy beszűkül a tudata, látása és figyelme és csak egy támadóval tud egyszerre foglalkozni, arról nem is beszélve, hogy a feltuningolt egóval egyáltalán nem azon fog gondolkodni, hogy miként fusson el.

2. A Bíró semleges? A Ketrecben rajtad kívül csak két ember lehet, oda senki más nem jöhet be. A bíró pedig semlegesnek tűnik. Bár az ő dolga, az, hogy amikor olyan dolgot csinálnál, vagy az ellenfél veled, amit nem szabad, akkor közbe avatkozzon. NINJUTSU: Harcközben általában egyedül vagy, de ha nem egyedül vagy, akkor is csak magadra számíthatsz, vagyis folyton körbe, azaz gömbbe kell tudatosnak lenned a körülötted lévő világról, és készen kell állnod mindig arra, hogy a legközelebb álló ember, vagy valaki más a következő pillanatban az életedre tör és nem a segítségedre siet.

Ninjutsu Vs. MMA Avagy a 15 fő  különbség a Ninjutsu és az MMA között

3. Nincs tökön rúgás, torok ütés, szemszúrás! A legszembetűnőbb az, hogy természetesen érthető okokból mindenki visel lágyék védőt, és tilos a tökön rúgás. Ebből kifolyólag olyan mozdulatokat és felállásokat gyakorolnak be, amik egy igazi éles küzdelemben, nagy veszélyt jelentenek a férfiasságra nézve, hiszen nincsenek hozzá szokva, hogy lehet, hogy ezzel az aljas trükkel fog próbálkozni az ellenfél. Arról nem is beszélve, hogy megmarkolni, meg ütni sem szabad. Ugyan így tilos a torkot támadni, vagy a szemet. NINJUTSU: Ezzel szemben a Ninjutsu alapból ezekkel indít, hiszen szeretnénk olyan jó emberek lenni, hogy soha ne kelljen harcolnunk, de ha mégis bele keveredünk, akkor el tudjunk szaladni, és ha nincs erre lehetőségünk, akkor a lehető leggyorsabban kiiktassuk az agresszort. És nem azért kell a lehető leggyorsabban kiiktatni, mert szeretjük a brutalitást, hanem azért, mert feltételezzük, hogy nincs egyedül, vagyis vannak további ellenfelek még azon kívül akivel éppen harcolunk. Ninjutsu a csatatereken maradt fent, ahol végtelen mennyiségű ellenség volt, és azok akik életben maradtak és akiken keresztül el jutott ez a tudás és szemlélet mihozzánk, ők így gondolkodtak és harcoltak, különben nem menetek volna haza a csataterekről és tudták volna tovább adni a tudásukat.

4. Nincs kapaszkodás a felszerelésben! Vagyis ha valakit a rácshoz nyomtak, vagy a földre kényszerítettek, csak korlátozott mennyiségben használhatja fel a ring szélét biztosító elemeket. NINJUTSU: Ezzel szemben azt mondja és gyakorolja, hogy minden a kezed ügyébe eső dologgal legyél képes harcolni, és mindent használj fel arra, hogy ártalmatlanná tedd a támadódat. Vagyis nyugodtan verd a fejét a kerítésbe, a falba, fojtsd meg a saját gatyájával, zoknijával stb…

5. Tilos a Gerincet támadni! Vagyis szintén érthető okokból nem szabad az emberi test azon fő vezetékét támadni, amin egy kis sérülés okozásával már le KO-zod az ellenfelet. Ez természetesen tök normális dolog, hiszen valahogy meg kell védeni a versenyzőket, és nem az a cél, hogy az MMA-ban induló harcosok életük végéig tolókocsiban üljenek. NINJUTSU: Ezzel szemben támadja a gerincet, sőt igazából minden technika, ősi kata, formagyakorlat lényege az, hogy megtörjük, el csavarjuk, meghajlítsuk a gerincet, hiszen azon keresztül az egész test irányítható. Nem beszélve arról, hogy milyen könnyű és nehéz is benne egyszerre kárt tenni. Na meg az a puszta tény, hogy a gerincen elő idézett akármilyen apró kis sérülés általában azonnal elveszi a harci kedvét és a mozgási képességeit is a támadónak.

6. Tilos a tarkót ütni! Ezt sajnáltam a legjobban, hiszen a legtöbb mérkőzésen kialakult egy ilyen földön birkózós patt helyzet, ahol viszont a lent lévőnek az lett volna az egyetlen esélye, ha könyökkel üti a másiknak a tarkóját, a kis agyat. Persze nyilván valóan a maradandó sérülés veszélye miatt ez is tilos. NINJUTSU: A ninjutsuban viszont teljesen alap, hogy könyökkel ütjük azokat a részeket például a kisagyat és a tarkót, amit máshogy nem érünk el. Pláne, hogy ez egy szintén komoly sérülés veszéllyel járó dolog amit ugye érthető okból a ketrecben nem lehet csinálni, de az utcán egy élet halál küzdelemben, nem azon kell gondolkodnod, amikor leszorítottak a földre, hogy hogyan legyél humánus, hanem azon, hogy ha nem csinálsz valamit nagyon gyorsan, akkor az könnyen az életedbe kerülhet.

7. Tilos harapni karmolni! Szintén a durva sérülések elkerülése végett ezek a támadások is tiltottak. NINJUTSU: Ezzel szemben gyakran használja a körmöket, marásokat, harapásokat. Shizen-Ken-nek hívja ezeket a támadás formákat, és már a legelején megtanulja mindenki aki például hozzánk jön egy 4 hónapos önvédelem tanfolyamra. Hiszen simán kerülhetünk olyan szorult helyzetbe, amikor már semmi mást nem tudunk, csak harapni. Akkor viszont minél nagyobbat és erősebben kell, hogy egy jókora darabot akár ki is tudjunk harapni az ellenfélből, komoly fájdalmat és vérveszteséget okozva ezzel.

8. 1 nap maximum 2 meccsed lehet! Az MMA szabályrendszere szerint egy napon nem küzdhetsz meg két ellenfélnél többel. NINJUTSU: Arra tanít, hogy miként legyél képes addig harcolni amíg muszáj, hiszen az utcán nincs fair küzdelem, és az ellenfél mindig túlerőben van, nem beszélve arról, hogy egymás után következnek a különböző méretű, képzettségű és habitusú támadók (Vagy épp egyszerre jönnek.). Így azt is meg kell tanulnod, hogy ha nem tudsz elszaladni, akkor miként határozd meg a vezért, vagy a fő hang adót, hogy őt tedd minél hamarabb ártalmatlanná, hogy így a legnagyobb esélyt biztosítsd annak a lehetőségnek, hogy a gyengébb és képzetlenebb ellenfelek, látva a vezér végét, megfutamodnak. Vagyis stratégiát is fel kell állítanod akkor és ott, hiszen több ellenfél ellen nem lehet csak a klasszikus ütéseket, rúgásokat alkalamzni, az sem mindegy, hogy milyen sorrendben mikor és ki ellen harcolsz. Ráadásul gyakran egyszerre több embert is „kezelned” kell.

9. 3-szor, vagy 2-szer 3-4-5 perces egy küzdelem és adott időpontban kezdődik, de ha a bírók nem tudnak dönteni, könnyen lehet egy extra menet is. Ennek persze már sokkal több köze van a valósághoz, hiszen a legtöbb rendszerben 2 perces egy menet. NINJUTSU: A régi csatákban és küzdelmekben nem voltak időpontok. És az a helyzet, hogy ilyen ma sincs az utcán, vagy az életben. Vagyis bármelyik pillanatban kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy az életedért kell küzdened. Nem lesz időkorlát, és nem tudsz majd taktikázni sem mint ahogy láthattam ezt a gálán, hogy amikor valaki elfáradt, akkor már csak lefogni akarta a támadóját bízva abban, hogy le fújják a meccset és nem szégyenül meg, hogy le- KO-zák. A Ninjutsu arra törekszik, hogy a lehető legrövidebb úton lezárj egy szituációt, és ha elhúzódik, akkor se add fel, vagy várd a végét, hanem arra készülj, hogy ahogy múlik az idő, úgy egyre rosszabb lesz, ezért harcolj ájulásig, vagy halálig.

10. Ismered az ellenfeled. Az MMA-rendszerében a hivatalos meccseken nem csak azt tudod, hogy mikor, hanem azt is, hogy kivel fogsz verekedni. Van lehetőséged rákeresni az interneten, megnézni a videóit, megtudni, hogy mi a kedvenc étele, van-e barátnője, na meg persze, hogy mik a gyenge pontjai. NINJUTSU: „ Nem csak az ellenséggel harcolsz, hanem magával az ismeretlennel.” Vagyis nem tudod, hogy ki lesz az, mekkora, hány kiló, mennyire képzett, mennyire részeg, mennyire érzi a fájdalmat , fiú lesz-e vagy lány stb. Arra készülünk fel, hogy a megfelelő tudat állapotban és kondícióban tartsuk a testünket, hogy bármikor, akár álmunkból ébredve is képesek legyünk harcolni az életünkért.

11. Az MMA-ban súly szerint vannak kategorizálva a harcosok. Vagyis meg van, hogy ki milyen súlycsoportban indulhat. Ami kézen fekvő is, hiszen ilyen szabályokkal nagyon sokat számít a súly. Hiszen egy 65 kilós ember nem biztos, hogy sok eséllyel indulna egy 85 kg-ossal szemben. NINJUTSU: Ezzel szemben a ninjutsu azt mondja, hogy a legnagyobb valószínűség szerint a támadód sokkal nagyobb és erősebb lesz nálad, ezért nem érdemes csak hasonló méretű partnerekre felkészülnöd, hiszen könnyen meglepődhetsz, amikor egy 120 kilós hatalmas medve ugrik rád. Na most ugye éppen ezért gyakoroljuk sokat, azokat a dolgokat amik az MMA rendszerében tiltottak. Mert egy 65 kilós embernek egy 85 vagy 120 kilóssal szemben már hatalmas nagy hátránya van, és csak olyan „aljas” meglepetésekkel tud ő élve kikerülni egy támadásból, amikkel valószínűleg maradandó sérüléseket okoz a támadónak.

12. Az MMA-ban nincsenek fegyverek. Ez tök evidens semmi értelme nem lenne az egésznek, ha lennének. Hiszen egy szúrással, vágással lövéssel gyorsan véget érnének a meccsek, és elfogynának a harcosok. NINJUTSU: Bármi lehet az ellenfélnél is, és neked is képesnek kell lenned bármit fegyverként használnod, sőt mindig legyen is nálad valami amivel ha kell nagyobb eséllyel védheted meg az életedet, vagy szeretteid életét. Ha az ellenfélnél van valami fegyver, sokkal nagyobb az esélye annak, hogy meg fog ölni, mintha pusztakézzel jön. De ha pusztakézzel jön, akkor is lehet a zsebében, övében gatyaszárában stb. bármilyen fegyver elrejtve, tehát minél hamarabb tedd ártalmatlanná, hogy ne jusson eszébe elővenni, ha eddig nem tette.

13. Neked szurkolnak a barátaid, szüleid, az edződ a rajongóid stb. Az MMA egy cirkusz. Arra lett kitalálva mint annak idején a gladiátor viadalok, vagyis főleg az a lényeg, hogy a nép nézze és akarja és beszéljen róla és élvezze és megvegye a jegyeket, meg nézze közben a reklámokat. Akik jók, őket szeretni foglya a közönség, és drukkolni fog nekik. NINJUTSU: Senki sem fog neked drukkolni, sőt mindenki az ellenséged lesz amikor harcolnod kell majd. Senki sem akarja majd, hogy te győzz, mindenki téged fog gyűlölni, és téged akarnak majd mind megölni. Nem lesz rivalda fény, nem megy végig a tangás lány a számmal, hogy füttyögjenek nekik a haverok, nem jelzi duda a kezdést. Egyszer csak ott fogsz állni egyedül, és vagy harcolsz, vagy meghalsz. Nem fognak biztatni, az edződ sem fogja tudni mondani az okosakat. Csak te leszel egyedül körbe az ellenséggel.

14. Az MMA-ban címeket szerezhetsz és pénzt kapsz ha győzöl. Főleg ha jó vagy, meg jó a mérleged, akkor egyre komolyabb ellenfeleket hívhatsz ki, vagy egyre komolyabbak hívnak majd ki téged, és ha győzöl, egyre több öved lesz, egyre híresebb leszel és egyre több pénzt kapsz. NINJUTSU: Rangok és elismerésekre persze szert tehetsz nálunk is, de a legtöbb dojoban ezek a munkásságodnak és a tudásodnak járnak. Viszont semmit nem fogsz kapni ha győzöl. Semmit, csak egy érzést, mely a tapasztalatból jön ott legbelül, meg egy elismerő vállveregetést esetleg, ha elmeséled valamelyik edzésen a többieknek, hogy hogyan mentette meg az életedet ez a tudás egy szituációban. Nem kapsz pénzt azért, hogy harcolsz. Azt kapod, hogy képes legyél harcolni, ha úgy hozza az élet, bárhol bármikor. Nem a magad, vagy mások örömére, hanem csak egészen egyszerűen harcolni fogsz a harc kedvéért. Mert nem lesz más választásod. Ez lesz a te jutalmad, hogy harcosként tudsz majd helyt állni, és nem pedig meghalsz.

15. A Kesztyűt és a fogvédőt azt már nem is említem. Gondolom elég kevesen hordják az edzéseken vagy meccseken kívül. (A hajhúzással és fültépéssel pedig nem próbálkozott senki szóval gondolom azok sem engedélyezettek.)

Mindezektől függetlenül természetesen minden tiszteletem mindenkinek aki a ringbe lép. Csodálatos az, ha valaki ki mer állni és mer így harcolni mindenki előtt, meg meri mutatni ezt az arcát is. Főleg minden tisztelet annak a fiúnak, aki az egyik meccsre beugrósként állt be, mert aki küzdött volna, az motorbalesetben elhunyt.

A fent említett különbségek ellenére egyébként nagyon sok közös van az MMA-ban és a Ninjutsuban. Hiszen nálunk sem lehet probléma, ha elesünk, vagy földre kerülünk, ott nem ér véget a küzdelem, sőt…

Jó volt látni, hogy Magyarországon is egyre közelebb kerülnek a harcművészetek gyakorlói a valósághoz, és betört ide is ez a küzdősport stílus és rendszer. Ugyan egyenlőre nem sokan vannak az ebben a rendszerben is szerencsét próbáló harcosok, sőt többnyire más irányzatokból átigazolt embereket láthattunk, de hamarosan biztos vagyok benne, hogy egyre nagyobb teret fog hódítani azok körében, akik szeretnék kipróbálni és megmérettetni magukat, hogy mennyire jók másokhoz képest és bele menni mélyebben az eddig tanult stílusukon kívüli világba. Jó volt látni, hogy karatésok, thai bokszosok próbálkoznak a földön harcolni, és jó volt látni, hogy a birkózók is kiegészítették a repertoárjukat ütésekkel és rúgásokkal. De ez a műfaj még gyerek cipőben jár Magyarországon. Viszont azt gondolom, hogy rengeteg tehetséges sportolónk lesz hamarosan.

Természetesen felmerülhet a kérdés, hogy de akkor ha a ninjutsu ennyire más, miért nem mutatja meg senki a ringben, esetleg épp az MMA szabályok szerint, hogy ez milyen hatékony. A válasz pedig egyszerű. Épp a fent említett 16 különbség miatt. Mert mi épp azt gyakoroljuk amit még az MMA-ban sem lehet. Ninjutsuból ezért nincs is verseny. Hiszen nem lenne neki értelme. Ha pedig bevállalná valaki, hogy mégis csak indul a fenti szabályok szerinti küzdelemben, akkor már nem ninjutsut csinálna, hanem MMA-t.

Így tulajdonképpen nincs értelme azon rágódni, hogy mi lenne ha, meg melyik a jobb és kik a keményebbek. Hiszen a Ninjutsu egy sok ezer csatát, háborút, harcost és halált látott ősi harcművészet, az MMA pedig egy viszonylag fiatal modern szabály rendszer szerint működő versenysport.

Szóval csak edzünk és gyakorlunk tovább, a sok-sok ezer éves tradíciók szerint, amik segítettek eddig fent maradni és életben maradni azoknak a harcosoknak akik Ninjutsu útját járják, az utcákon a magánéletben vagy a csata tereken. Védjük az életünket, vagy a szeretteink életét, mindent ami jó, és harcolunk ha kell, de leginkább saját maguk ellen…


Ne felejtsd, amit gyakorolsz, és ahogy gyakorlod, azt fogod tudni, és nem többet…

-HAN-

Sok szeretettel:
Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató.

 

, , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Önvédelem Vs. Küzdősport Vs Harcművészet, avagy az ezen az úton terjedő 10 leggyakoribb betegség:

Önvédelmet, küzdősportot, vagy harcművészetet tanuljak, ha szeretném megvédeni magam?

Annyi mindent mondanak és tanítanak önvédelem címén manapság, hogy elég nehéz kiválasztani mi az ami valóban működő képes, és mi az ami nem. Sokféle a stílus, rengeteg a „mester” egyre több az iskola. Vannak köztük valóban olyanok amiket érdemes tanulni, és vannak olyanok amikre azoknak van szüksége, akik nem akarnak túl nagy áldozatot hozni, de kell az önbizalmuknak, hogy „Lejártam edzésre és tanultam pár fogást”. Ez stílustól és irányzattól teljesen független, hiszen mindenhol vannak olyanok akik tényleg arra tanítanak meg, hogy miként védd meg magad, meg vannak olyanok ahol nem.

önvédelem-küzdősport-harcművészet

Sokszor olvasni hallani ráadásul még az önvédelmet, küzdősportot és  harcművészetet megkülönböztető és egymással szembe állítani próbáló publikációkat. De igazából az érettség, a motiváció és a tudás különböző szintjeiről van szó, amit azok akik nem akarják megfizetni az önvédelem és a harcművészet valódi árát, soha nem fognak megérteni.

Önvédelem-Küzdősport-Harcművészet?

  1. Mert az önvédelem nem más, mint amivel minden kezdődik, hiszen majdnem mindenki azért kezd el edzeni, hogy meg tudja védeni magát.
  2. Aztán amikor már eddz egy ideje és szert tett némi tudásra (alapok, ütések, rúgások, esések, gurulások), akkor fellángol az érzés, hogy szeretné megtudni mennyivel lett erősebb, keményebb, mint amikor elkezdte, és hirtelen lehetőséget, visszaigazolást kezd keresni, és erre a különféle küzdősportok tökéletes lehetőséget adnak.
  3. Majd amikor kiverekedte, magát és rá jön, vagy megérti, hogy nem sok értelme volt szétrúgatnia magát, vagy neki nem sok értelme volt szétvernie másokat, akkor elkezdi a mélyebb lényeget és értelmet keresni a dolgok mögött, így válik egy valódi harcművésszé.

A veszélyes mindig az, amikor:

  • Valaki alapból harcművészetet tanít csak, és aki tanulni akar tőle, az „harcművészetet” kaphat  anélkül, hogy az elején kezdené, az önvédelemmel, aztán a küzdő-sporttal, majd a harcművészettel. Ilyenkor a filozófia és a technikák, mert ki marad belőlük a tapasztalat, mondjuk úgy, hogy egyfajta harcbűvészetté, vagy harci szentimentalizmussá degradálódnak.
  • Amikor valaki csak a küzdősportot kezdi el tanulni, de ki marad belőle az első lépés az ÖNvédelem, vagyis nem tanul meg esni, meg kelni, állni, járni, gondolkodni, lélegezni, mert az oktatója „nem tartja fontosnak, hiszen a ringben a bíró úgy is lefújja a szabályrendszer szerint, ha valaki le kerül a földre, úgyhogy ez nem olyan fontos”. A Harcművészeket, meg bűvészeknek és tapasztalat nélküli balerináknak gondolja, mert a filozófiát sem sajátítja el, vagy gyakorolja, hiszen „abban majd fejlődik mindenki maga, meg arra majd az élet tanít meg”.
  • A harmadik pedig az önvédelmi gyorstalpalók, ahol hirdetve vannak a 3-4-10 alkalmas önvédelmi tréningek, azzal az ígérettel, hogy ennyi idő alatt megtanulhatod megvédeni magadat. Az ilyen helyek és oktatók mindent tanítanak neked, csak önvédelmet nem. 3-4, vagy 10 alkalom arra sem elég, hogy belekóstoljál abba, hogy milyen is ez a világ, hiszen amint bele lendülnél, már vége is a tanfolyamnak, ahol gyorsan átvettél „minden” szituációt, de megtanulnod és begyakorolnod nem sikerült, így valszeg végre hajtanod sem érdemes megpróbálni egy valódi szituációban. (Ugyan ide tartoznak a mindenféle előképzettséget nem igénylő 2-3 hónapos, meg négy hétvégés Önvlédelem oktatói programok…)

Természetesen minden irányzatban, önvédelemben-küzdősportban-harcművészetben meg vannak a jó oktatók, akik ismerik és tanítják is mind a 3 szintet, meg vannak azok is, akik csak az egójukat fényesítik, hogy tündökölhessenek egy harci tanító szerepében, megkapva így a tiszteletet attól a kis magtól, akik csodálják, és követik őket. Én magam is találkoztam már nem egy olyan küzdősport edzővel, aki azt is tanítja, hogy miként kell felkelni gyorsan, ha elesel, meg milyen úgy ütni, ha nincs bandázs, meg kesztyű a kezeden, Valamint olyan harcművészet oktatókkal is volt szerencsém találkozni, akik bár azt az elvet vallják, hogy nincs szükség a harcra és a verekedésre, sőt el kell kerülni azt ahol csak lehet, de tisztában vannak vele, hogy az edzéshez, gyakorláshoz, igen  is szükség van rá… (Na meg az ellenkezője is előfordul, sőt igazából mindegyikből az ellenkezője van sokkal többen, és csak kevesen értik a lényeget.)

Összegyűjtöttem néhány pontot, ami alapján könnyebben választhatod ki, hogy milyen irányzatot, hol és mikor kezdj el tanulni, illetve mik azok a szempontok, amiknek a hiányában nagy valószínűség szerint nem fogod megtanulni megvédeni magad:

1. A Harcművész / Mester egó:

A fekete öv, vagy oktatói fokozat megszerzésének első próbája a büszkeség csapdája, amit innentől fogva folyamatosan kezelni kell. Ez akkor alakul ki, amikor egy erős egóval megáldott ember eljut a harcművészetek ezen szintjére, és el hiszi, hogy megérkezett valahová és vannak akik alatta vannak, meg vannak akik felette. A harcművészeti elvekkel és keménységgel megtámogatott „Terminátor” egó le zárja a további fejlődés lehetőségét. Akik előszeretettel írják ki, hogy ők ilyen meg olyan mesterek, ők általában ebben a betegségben szenvednek.

A szerep néha teljesen elkülöníti a „Mestert” a hétköznapi halandóktól és sokszor  nem is képes normális emberi hangon és személyességgel kommunikálni másokkal. Bezár egy kaput, ahol érkezhetne ugyan úgy a tanítás, hiszen az utcán egy élet halál küzdelemben nem hogy szabályok, de rangok és fokozatok sincsenek. Ez azért veszélyes, mert nehezen fogad el visszajelzéseket, melyek egy valódi harcban, akár könnyen az életébe is kerülhetnek. Nem beszélve arról, hogy az ilyen mentalitással tovább adott tudás ugyan ilyen mentalitást és tudást fog eredményezni.

Ez az úgynevezett „Én már megérkeztem!” halálos vírusból fakad:  Hiszen egy mesternek már nincs mit tanulnia, ő kész és tökéletes és teljes. De ezzel és ezzel a gondolkodással be zárhatunk egy kaput, ami egész eddig jelentett valamit. Méghozzá a fejlődni akarás kapuját.

Ahol ezt tapasztalod, ott nem az örök változás misztériumát tanítják és gyakorolják, hanem a laboratóriumi körülmények közé szorított mozgás művészetet. Hiszen a harc maga a változás. Nem tudhatod, hogy hol, mikor, ki, vagy kik ellen kell majd harcolnod, ahogyan azt sem, hogy ők mennyire lesznek képzettek, vagy milyen lesz az időjárás. Az örök változás az amit ismer egy mester, és tudja, hogy annak a fényében ő bizony nem mester.

2. Nem tanítunk támadást mert…

Ahol ezt hallod, vagy mondja neked az oktató, ott mindent meg fogsz tanulni, csak megvédeni magadat nem. Szép-szép a nem bántunk senkit elv, sőt alapvető hozzá állás kell hogy legyen, hogy nem akarok harcolni, verekedni és bántani senkit. De amikor az élet úgy hozza, hogy oda kell állnod, akkor bizony, lehet, hogy támadnod kell védekezésként. Persze az önvédelem, és a saját testi épségünk megvédéséhez valóban nincs szükség támadásra, hiszen elég, ha ki tudunk térni, meg tudjuk érezni, el tudunk szaladni a támadás elől. De amikor ez mondjuk a párunk társaságában történik, vagy a gyermekeink körében, akkor már elég nehéz lesz jól kijönni a szituból. Hiszen a moziból hazafelé, ha mondjuk ki akarnak rabolni bennünket a szerelmesen andalgó mátkánkkal az oldalunkon, mert könnyű prédának tűnünk, akkor nem szaladhatunk el, hiszen lehet, hogy szívünk választottja nem tudja megvédeni magát úgy mint mi. És ugyan ez igaz a gyerekekkel, vagy csak egészen egyszerűen a gyengékkel kapcsolatban is.

Mert egyszerűen aki járatos bármilyen önvédelemben-küzdősportban-harcművészetben és valódi tudásra tett szert állhatatos munkával és gyakorlással, egy egészséges szemléletű edzőtől, az nem fog elmenni egy pár mellet szó nélkül amikor a hajánál fogva rángatja a fiú a lányt, vagy amikor néhányan körbe vesznek egy gyengébbet.

Nem, nem azt mondom, hogy hősködjél, vagy hősködést kell tanulnod. Csupán azt, hogy ha valóban harcművészetet, és önvédelmet tanulsz, akkor nem fogod elfordítani a fejedet és füled-farkad behúzva átsunnyogni a másik oldalra és annak örülni, hogy nem téged akarnak bántani, hanem legalább kihívod a rendőröket…

3. Nincs küzdelem, mert…

Vannak helyek, ahol különböző érvekkel meg van támogatva, hogy miért is nincs küzdelem, vagy miért nem gyakorolnak néha reálisan, rendes sebességgel, kicsit életszerűbben, mint a gyakorlás folyamán. Ez általában azokon a a helyeken van, ahol az oktató nem rendelkezik azzal a fajta magabiztossággal és tudással, hogy legalább a hozzá járóknál jobban tud verekedni.

Na meg persze így védi meg magát, hogy nehogy valamelyik tanítványa neki menjen tiszta erőből, indulatból, lendületből. Mert tudja, hogy hézagos tudása nem nagyon védené meg. Az ilyen helyen elég ritka, hogy olyan tudáshoz juthatsz aminek hasznát veszed az utcán, egy szabályok nélküli küzdelemben. Hiszen azon a helyen is valószínűleg azért nincs küzdelem, mert a küzdelem kiszámíthatatlan és ezt a kockázatot nem meri vállalni az oktató.

Egyébként érdemes megkérdezni az edzőt, hogy kellett-e már valaha verekednie, harcolnia életében, vagyis ütött-e már meg egyáltalán valakit a puszta öklével, mindenféle védőfelszerelés nélkül, úgy, hogy vállalnia kellett a következményeket. Mert ha még soha (Sajnos sok ilyen van) akkor nagyon sokszor fogalma sem lehet arról, amit tanítani szeretne. Hiszen mi ellen fog felkészíteni, ha még őt sem ütötték meg soha, meg ő sem ütött meg soha senkit, amikor az ütés egy alap támadás és nem nagyon van olyan szituáció, ahol nem fordul elő?

Természetesen egy oktató sem fogja neked bevallani, hogy verekedett-e már életében. de egy önvédelem oktató a tréningjein azért néha el-el mesél egy-egy történetet. Ha ez nincs, akkor gyanakodhatsz bátran.

4. Nem használhatod a klubbon kívül amit itt tanulsz:

Ez egy klasszikus. Akkor szokták mondani, ha amit tanítanak, annak valójában nagyon kicsi a valódi harci értéke. Egy igazi önvédelem-küzdősport-harcművészet oktató nem fogja azt mondani, hogy nem használhatod soha, mert tudja, hogy akkor semmi értelme megtanulnod. Ha nem tudja neked olyan szinten átadni a tudását, hogy megértsd, hogy mikor milyen körülmények között használhatod, és mikor nem, hanem egészen egyszerűen csak megtiltja, akkor valószínűleg ez azért van, mert nem akarja, hogy rá jöjj arra, hogy igazából amit kaptál tőle azzal nem sokra fogsz menni egy éles harcban ahol akár az életed is a tét lehet.

5. Önjelölt Önvédelem tanítók:

Egyre több a felkapott marketing szisztémákkal megtámogatott klub, ahol mindenféle „mesterek” tanítanak és állítják, hogy ez itt a leghatékonyabb rendszer. Persze nem biztos, hogy ez az ő hibájuk, hiszen rengeteg akárhonnan felbukkant nagyon magas fokozatú és önbizalmú „igen csak nagymesterrel találkozhatunk, akik gond nélkül adnak nekünk pénzért és némi csodálatért rangokat, fokozatokat. Sokszor akik tanítanak, ők már csak ezeknek az embereknek az áldozataik.

Ezek az iskolák általában nem a harcművészet valódi eszenciáját, vagyis kezdeti lépésnek az önvédelmet tanítják, hanem néhány látványos megoldást kínálnak néhány szerintük veszélyes szituációra. Ami persze akár még hatékony is lehet bizonyos esetekben. Csak az élet sokszor más, és rengeteg olyan dolgot kell elsajátítani a túléléshez, amire a Dojoban a Laboratóriumi körülmények között nem, de az utcán igen is szükséged lesz. Pl: Csúszós-Kemény talaj (Az utcán nincs tatami), Több ellenfél (Naná, majd egyedül lesz nem?) Fegyveres támadó (Kés-Vipera-sörösüveg akármi…) stb…

Ahol azt olvasod, hogy xy „több harcművészetből”, és rendszerből is oktatói fokozatot ért el, de nincs ki írva, hogy ugyan milyen rendszerből, és milyen fokozatot kapott és kitől, meg meddig tanulta gyakorolta, akkor bátran gyanakodhatsz. Ugyan ilyen másik gyanús jel, ha az van ki írva, hogy ide járt ennyi ideig, meg oda annyi ideig, hiszen az ilyen ember nem volt elég kitartó, türelmes, és alázatos, hogy valóban megtanulja az adott stílust és eljusson az oktatói minőségbe, amit komoly rendszereknél nem lehet 1-2 év alatt megszerezni. Vagyis ez azt jelenti, hogy  lejárogatott mindenhova amíg neki kényelmes volt, utána meg kinevezte magát stílus alapítónak, meg tapasztalt harcművésznek, mert több stílus edzéseire is lejárogatott…

6. Harcművészeti gőg: 

Akkor következik be, amikor valaki eddz már egy ideje, lett egy kis izma, meg néhány zöld foltja, és az újaknál már jobbnak meri gondolni magát mert megszerzett néhány fokozatot, esetleg megnyert néhány meccset. Ezzel tulajdon képpen minden szinten találkozhatunk, sőt nekünk magunknak is meg kell küzdenünk vele. Sokszor ezek az emberek csak úgy maguktól kikiáltják magukat „mestereknek”. Kicsit hasonlít az előző ponthoz, annyi a különbség, hogy akár csoportosan is kialakulhat más irányzatokkal, vagy esetlegesen stíluson belül más iskolákkal szemben is a lenéző, vagy magunkat felsőbbrendűnek gondoló nézetek.

7. Instant önvédelem:

Ahol gyorsan fejlődsz és hamar szerzel és viszonylag könnyedén rangokat, titulusokat, ott valószínűleg bár biztos jól megizzadsz és fitt leszel, de nem egy utcai küzdelemre készítenek fel, ahol a te vagy mások élete a tét. Ha úgy érzed néhány hónap után, hogy bárkinek neki mernél menni, akkor valószínűleg csak az egód és agressziód lett felpumpálva amitől nagyon Hírónak érezheted magad. De ezzel a lendülettel ne nagyon keveredj bele semmibe, mert körülbelül az ilyen edzéseknek annyi a hatása, mint megnézni egy jó akció filmet, ami után körülbelül ugyan ezt éreztük gyerekkorunkban mindannyian.

Az önvédelem megtanulása nem 5 és 10 alkalmas tanfolyamokon fog megtörténni. Mire elsajátítod az alapokat és újra programozod a beidegződéseidet, az hosszú, hónapok, akár évek munkáját veszi igénybe. Ahol választ tudnak adni arra a kérdésedre, hogy hány hónap edzés után fogsz tudni verekedni, ott Instant önvédelmet tanítanak.

Igen, persze, nálunk is 4 hónapos egy Alapfokú önvédelem tanfolyam, de ez nem azt jelenti, hogy 4 hónap után bárkit legyőzhetsz, hanem annyit, hogy megtanulod ennyi idő alatt megvédeni magad. Ami azt jelenti, hogy végig megyünk a legtöbb szituáción, és ki tudsz jönni belőle, megtanulsz elmenekülni úgy, hogy nem halsz bele. Az, hogy mennyi idő alatt tanulsz meg valamit, az attól függ, hogy mennyi időt fordítasz a gyakorlására, és ott mennyire vagy képes fókuszálni, és főleg mennyire mered megtanulni az adott dolgokat. A 4 hónap alatt jogot szerzel arra, hogy kezdőnek mondhasd magad, és ha sikeresen levizsgázol, akkor hordhatod a fehér övet.

8. Hamis harcművészet-önvédelem:

Úgy viselkedni, beszélni, öltözködni, mint amilyennek egy harcművészt elképzelünk. Természetesen az utánzás a hízelgés legmagasabb szintje, és megtisztelő is tud lenni, de nem érdemes azt gondolnod, hogy ha neked is olyan fejpántod, vagy tetkód lesz mint az edzőnek, akkor már annyival hatékonyabban tudod megvédeni magad. Persze a harci tudás és tapasztalat öltözködéssel és viselkedéssel imitált kisugárzásnak egy valódi szituációban igazi ütések és rúgások ellen nagyon kevés hasznát veszed, mégis lehet elrettentheted, vagy csodáltathatod magad azokkal, akiknél amúgy is erősebb lennél és úgy sem akarnak bántani.

9. Zavart motiváció:

A cél persze mindig az, hogy elérjük azt, amiért lementünk az első edzésre. Ez leggyakrabban az, hogy megtanuljuk megvédeni magunkat. De ez a tiszta és eredetileg követendő és elérendő célunk, gyakran keveredhet össze olyan szükségletekkel, mint a szeretet és elismerés utáni vágy, vagy csak az, hogy szeretnénk tartozni valahová, esetleg a belső ürességet szeretnénk kitölteni valamivel. Gyengeségünk érzésének a leküzdése gyakran párosul a szeretnénk jobbak, vagy különlegesebbek lenni másoknál érzésekkel, ami nem segít abban, hogy valóban megtanuljuk megvédeni magunkat.

Hiszen ezekből fakadóan nem fogunk maximálisan törekedni a reálisan átgondolt és meglépett szituációk kivitelezésére, hiszen hagyjuk magunkat levinni a földre, hogy utána nekünk is hagyják magukat. Ami természetesen rendben is lenne, hiszen a tanulás első szakasza az a lassú gyakorlás, amikor engedem, hogy megtanulja rajtam a partnerem a „technikát”. De ha közben nem törekszünk neki megmutatni az apró hibákat, ahol ki tudnánk törni, vagy meg tudnánk ütni, rúgni, harapni stb…, akkor csak egy „rossz házasság” lesz a gyakorlásunkból, mint ahol „Elmosogatok, ha leviszed a szemetet” (Direkt nem írtam sokkal vulgárisabbat.)

10. Azonosulás a harcművészeti élménnyel:

Mikor meg tudunk csinálni valamit amit gyakorolni kellett egész edzésen, akkor gyakran van siker élményünk, ami tök jó. De nem szabad elhinni, hogy valóban meg tudjuk csinálni, hiszen a partnerünk, edzőtársunk nem akarta az életünket, vérünket venni, hanem ő is ugyan azért kezdett el edzésre járni, hogy megtanulja megvédeni magát. Ahol nem hívják fel erre a figyelmedet, hanem csak dicsérve vagy és annak örülsz, akkor valószínűleg nagy meglepetés lesz egy igazi ellenfél, aki nem hagyja csak úgy magát.

Ezek a gondolatok természetesen egyáltalán nem biztosak, és nem kell egyet érteni velük, sőt… Vannak ezeken kívül más izgalmas kihívások az ezen az úton járóknak. Lehet néhány év múlva magam is másként fogom látni, de eddigi tapasztalataim szerint ez a 10 a leggyakoribb. Elgondolkodni viszont minden képen érdemes mindenkinek, főleg aki önvédelemmel-küzdősporttal-harcművészettel foglalkozik, vagy szeretne foglalkozni a jövőben…

Szeretettel:

Horváth Ádám Ninjutsu és jóga oktató

önvédelem-küzdősport-harcművészet

, , , , , , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Mokusoho és a boldogság mudra

Egy Ninjutsu edzés során rengeteg olyan apróság merül fel amit nem biztos, hogy minden edzésen elmondunk, elismételünk. Ezek olyan dolgok amik minden edzésnek a részei például, és hajlamosak vagyunk néha már rutin szerűen csak mechanikusan gyakorolni őket. Ilyen például az edzés előtti meditáció, amit mokusoho-nak nevezünk. Mokusoho japánul azt jelenti, hogy üresség, hasonlóan a legősibb nyelv a Sanskritban szereplő Moksa szóhoz, mely szintén ürességet, tisztaságot, csendet jelent.

flow mudra, Boldogság meditáció. Ninja meditáció, ninjutsu budapest

Minden edzést ezzel a meditációval kezdünk és fejezünk be. Ez a meditáció, azonban nem csak egy rítus, nem csak egy olyan dolog amit azért teszünk, mert régen is csinálták és akkor mi követjük a rítusokat dogmákat. Ninjutsuban fent maradtak az ősi tanítások, az ősi elvek, amely legendás harcosok millióinak életét segítette generációkról generációkra továbbadva a tudást.

A Mokusoho nem más mint a pillanat mikor eldől, hogy harcolnunk kell. Vagyis egy pillanat mikor szembesülnünk kell a ténnyel, hogy nincs idő gatyázni, tovább várni, hogy majd valami történik, hanem nekünk kell mozdulni azért, hogy saját, vagy mások életét megmentsük. Edzés előtt és után, természetesen általában több percig is ebben a helyzetben szoktunk meditálni, de az életben valószínűleg nem lesz lehetőségünk gyorsan letérdelni, lehunyni a szemünket összetenni a kis kezünket. Éppen ezért nagyon fontos, hogy komolyan vegyük az edzések előtti és utáni „rituális” meditációt, sőt azt otthon egyedül is gyakoroljuk. Hiszen a meditációnak az a lényege, hogy megváltozik alatta a lelki állapotunk. Vagyis máshogy érezzük magunkat mikor befejeztük, mint ahogy elkezdtük.

A meditációt a mindennapok részévé kell tennünk, különben egyfolytában csak a saját érzelmeink és vágyaink fognak irányítani bennünket, ahelyett, hogy mi irányítanánk azokat. Ha voltál már dühös és tettél valami olyat amit később megbántál, akkor gondolom nem kell ecsetelnem, hogy miért fontos, hogy ne az érzelmeid irányítsanak. Ezenkívül, mivel a Ninjutsu edzésen olyan technikákat mozdulatokat tanulunk, amik alkalmasak maradandó sérülések okozására, de még emberi élet kioltására is, ezért nagyon fontos, hogy meg tanuld uralni az érzéseidet.

A Meditáció mindenkinek más, mivel mind más testalkattal rendelkezünk, és mind máshol tartunk mind testileg, szellemileg és lelkileg. A legegyszerűbb módja a meditációnak, az a mokusoho, vagyis mikor letérdelünk Seiza tartásban, és kezeinket elhelyezzük egymásban, a bal tenyerünkbe a jobbat helyezve, úgy hogy a hüvelykujjaink vízszintesen összeérnek. Lazán az ölünkbe helyezzük a kezeket, az ég felé törekedünk a fejünk búbjával, majd elkezdjük figyelni a be és kilégzésünket, úgy hogy a gondolatainkat érzéseinket szépen elengedjük és nem azonosítjuk magunkat velük…

Aztán természetesen minden meditációt lehet magasabb és magasabb szinten kivitelezni. Minden dolognak nagy jelentősége van és most ebben a bejegyzsésben a mokusoho meditáció alatt használt Kéztartásnak, a „Boldogság Mudrának” a leírását, hatásait szeretném megosztani veled:

flow mudra, Boldogság meditáció. Ninja meditáció, ninjutsu budapest

„Amikor úgy érzem, le vagyok merülve, vagy csak egyszerűen azt szeretném, hogy remek napom legyen, akkor ehhez a mudrához folyamodok.Naponta 3 perc, és máris tettem valamit-tudatosan-a jó közérzetemért

Használata nem vesz igénybe többet három percnél és csodálatos napom lesz tőle! Ajánlom mindenkinek! Az önmotiváció csúcsfoka ez a mudra! Főleg, hogyha a végén a megerősítő mondatot hangosan mondjuk ki..

Flow mudra (A boldogság mudrája)

Előkészítés: nyújtsuk az ujjakat, majd rázogassuk a csuklónkat.

Mudra: Bal kézzel formázzunk csészét, és helyezzük bele a jobb kezet. A jobb kéz ujjhegyei a bal ujjakon fekszenek, a hüvelykujjakat összeérintjük. Kezünk lazán az ölünkben pihen.

Légzés: A mudra gyakorlása közben lélegezzünk mélyeket, lassan, ritmusosan és finoman. Hosszabbítsuk meg kissé a be- és kilégzés közötti szüneteket. Az első tizenkét kilégzés legyen valamivel mélyebb, majd újra normállégzéssel folytassuk.

Koncentráljunk a homlokcsakrára.

Hatása: Ha reggelente a transz-légzéssel* kombinálva gyakoroljuk, a boldogság csodálatos pillanataiban lehet részünk, amelyek az egész napot beragyogják, és erőt adnak a hétköznapokhoz. Ha esténként így meditálunk, az bizakodást, nyugalmat és jó alvást biztosít. A jobb kéz, amely a bal agyféltekével függ össze, kifelé hat és aktív, most a bal kézben nyugszik, amely a jobb agyféltekével, a belső, isteni erőkkel van összefüggésben. Ez a mudra azt szimbolizálja, hogy munkánkat, életünket és egész külső létezésünket belsőnk, az isteni hordozza, védi és tartja. Ha ezt tudjuk és érezzük, az csodálatos nyugalommal és bizakodással áraszt el bennünket. Megtesszük a tőlünk telhető legjobbat – lehet, hogy ez egészen kevés, de az is elég -, és átadjuk önmagunkkal együtt a világegyetem szerető energiáinak. A világegyetem hordoz és vezet bennünket, és mindig a legjobbat akarja nekünk. Előfordulhat, hogy ez néha fáj, ha a stressztől és önzőségtől már nem látjuk az utunkat, és kényszerítenek, hogy megálljunk. De a nyugalom és elmélyülés révén, amelyet ezzel a mudrával tapasztalhatunk meg, tisztán láthatunk.

Meglátjuk a helyes utat, és felismerjük, mi a lényeges. Így ez a mudra sok kellemetlenségtől megóvhat, és a boldogság mellett, amellyel megajándékoz bennünket, segíti és gazdagítja előrelátásunkat is.

Elég hálátlan világban élünk, és ez néha elszomoríthat vagy frusztrálhat bennünket. Ha azonban Istennek ajánlva végezzük mindennapi munkánkat, és neki adjuk át, akkor egyszerűen nincs szükségünk hálás embertársakra magunk körül, és a világegyetem viszonzásában biztosak lehetünk. Ha reggel és este gyakoroljuk ezt a mudrát, akkor hozzásegít, hogy életünkben minden megfelelően működjön. A megfelelő időben találkozunk a megfelelő helyen a megfelelő emberekkel vagy dolgokkal. És könnyebb lesz pozitívan gondolkozni, türelmesnek, nyugodtnak és az emberekkel szemben jóindulatúnak maradnunk.

Imagináció: Képzeljünk el egy fehér vetítővásznat, amelyre kedvenc színünkkel felírunk egy mondatot. Fogalmazzuk meg egy célunkat vagy kívánságunkat pozitív szavakkal. Majd engedjük, hogy a mondat felfelé emelkedjen, és koncentráljunk a légzésünkre. Engedjük, hogy a gondolatok jöjjenek és menjenek, mindig merüljünk el újra a légzés ritmusában.

Megerősítés: Minden megvan bennem, ami ahhoz szükséges, hogy boldog legyek!

A mudrák használata során megfigyeltem magamon és tanítványaimon is, hogy napról-napra történik valami apró csoda az életünkben. Egy nem várt pozitív esemény, egy apró ajándék az élettől, amit észre is veszünk és amitől szebbé varázsoljuk a minden napjainkat. Lehet, hogy ezek a csodák a mudrák nélkül is megtörténnének, ám egészen biztosan nem vennénk észrre őket. Hogy miért? mert nem arra fókuszálnánk.

Már pedig VÁGY-HIT-ELVÁRÁS! És meglesz a vágyott eredmény! tanítja az Agykontroll is!

* Transzlégzés Imagináció elmélyítéséhez (Mint ahogy a neve is fémjelzi, ez a légzéstechnika segíti az alfa hullámok szintjét, a könnyű hipnózist elérni. (Mellékhatás: hangulatjavulás) – Lélegezzünk mélyen be.- Majd engedjük le az állunkat a mellcsont irányába. – Pár másodpercig tartsuk vissza a légzést.- Emeljük a fejet.- Csak most lélegzezzünk ki.- Ismételjük meg az egészet körülbelül 12-szer.”

forrás: Gertrud Hirschi:Mudrák I-II.című könyve

Kassai Csilla – 2008.01.26 06:32

, , , ,

Nincsenek hozzászólások