Menü

Posts Tagged self-defence

“Nem is csalódtam, mert ténylegesen full-kontakt az edzés” Kármán Levente Botond Ninjutsu önvédelem

"Nem is csalódtam, mert ténylegesen full-kontakt az edzés" Kármán Levente Botond Ninjutsu önvédelemMiért kezdtél el Ninjutsu Önvédelem edzésre járni?
Már régóta ki akartam próbálni egy új harcművészetet, és a ninjutsu tűnt a legjobb választásnak. Nem is csalódtam, mert ténylegesen full-kontakt az edzés, így véleményem szerint jobban lehet tanulni. A ninjutsu-nak alapvetően a filozófiája is érdekelt, amiből többet szeretnék átültetni a saját életembe.


Mit kaptál, mit tanultál a Ninjutsu Önvédelem?
Megtanultam hogyan kezeljek egy helyzetet amiben valaki meg akar engem támadni. Megtanultam, hogy ha harcra kerül a sor, hogyan térjek ki, és ártalmatlanítsam az ellenfelem, és figyelhessek a következőre.
 –
Erre számítottál-e?
Hasonlóra, de szerencsére pozitív irányban csalódtam.
 
Miért ajánlanád másoknak ezt a fejta önvédelmet?
Mert valódi harc helyzeteket tanít meg kezelni.
 
Mi neked a Ninjutsu?
Harcművészet, és fejlődési lehetőség mind önismeret szempontjából, mind az életről. HA úgy hozná a sors, hogy el hagyom az országot, akkor is Ninjutsut tanulnék, mert érzem, hogy ez Nekem való stílus és harcmodor. Több hónapnyi érlelődés után úgy döntöttem elkezdek edzésekre járni, és abszolút nem bántam meg.

Kármán Levente Botond
Programozó

 

, , ,

Nincsenek hozzászólások

Katonai, Rendvédelmi, Civil Közelharc/Önvédelem? Avagy a harcosok kiherélése.

Mostanában felbukkant néhány új irányzat, melyek hangzatos nevekkel és kiváló marketing érzékkel adják el magukat. Előszeretettel hirdetik magukról, hogy a régi és elavult harcművészetek modernizált változatai, ki hagyták belőlük a feleslegesnek vélt részeket és megalkotóik tökéletesítették őket. Ezek az „új” rendszerek általában külön szedik azt a tananyagot amit Katonáknak, Rendőröknek, és civileknek oktatnak. Mindegyikük direkt arra specializálódott, hogy katonákat képezzenek ki velük, akiket háborúba lehet küldeni ilyen vagy olyan indokkal, és nincs idő éveken át nemesíteni a jellemüket, csiszolni a tudásukat, hanem gyorsan meg kell őket tanítani ölni.

Katonai közelharc, önvédelem

Katonai közelharc rendszer? (Military CQC)

Na most az első volt, hogy a minden féle harcművészeti rendszerekből össze ollózták amit éppen sikerült megérteni, vagy megtanulni, vagy hatékonynak gondolni, és így lettek ezek a különféle általában katonailag más népeket sanyargató országok hadseregeinek a tananyagai. Hiszen ha megnézzük ezeknek a rendszereknek a származási helyét, akkor láthatjuk, hogy olyan emberek csinálták, akik nem Honvédelemből, hanem gyarmat szerzésre használják ezt a tudást.

Persze működő, és hatékony technikákról van szó, sőt talán valóban a legrövidebb idő alatt megtanulható és elsajátítható végletekig lebutított mozdulatok ezek, melyek valóban hozzák az eredményt, hogy az ő katonáink öljenek előbb, és ne az ellenség katonái. Mert ugye erre lettek kifejlesztve. Viszont azt hiszem, hogy erőteljes képmutatás ezeket önvédelmi rendszerként hirdetni, vagy eladni, mert első sorban nem védelemre lettek kialakítva, hanem arra, hogy másokat leigázzanak velük. (Ezért is lehetett kivenni belőlük a filozófiát és a mélyebb dolgokat, mert a védekezés, kitérés, ellenféllel egyé válás, kontroll stb művészete bizony nem egy pár hetes kiképzés alatt elsajátítható dolgok.)

Tehát Filozófiára, meg meditációra, helyes értékrendre és értékítéletre nincs szükség ezekben a rendszerekben, mert hát nincs rosszabb, mint az érzelgős és gondolkodó katona. Ezek a rendszerek pedig arra lettek kialakítva, hogy a lehető leggyorsabb agymosáson vigyék végig a katonákat, akik utána a világ bármely pontján bevethetőek és parancsra bárhol ölik akit célpontnak jelölnek ki számukra.
Katonai közelharc, önvédelem
Na most az egyetlen hátránya ezeknek, hogy általában nem több ellenfeles küzdelem központúak, hanem abból indulnak ki, hogy kis létszámú egységek csoportosan dolgoznak, és védik menet közben egymás hátát, így nem fektetnek túl nagy hangsúlyt azoknak a képességeknek a fejlesztésére, amivel egy katona képes akár több ellenfél ellen is harcolni. Persze ez sem rendszer, hanem inkább oktató függő és mint minden alól minden bizonnyal ez alól is van kivétel, de általánosságba véve ez a jellemző a legtöbb katonai közelharcra. 

Ezzel szemben az alapvetően valóban védekező rendszerek alapvetően abból a szemléletből indulnak ki, hogy jönnek az ilyen rendszereket gyakorló agresszorok, és jobb híján neked egyedül kell tudnod megvédeni a családodat, mert rajtatok ütöttek.

Rendőri közelharc önvédelem

Rendvédelmi közelharc ? (Police CQC)

Aztán ha már rend van az országba, vagyis el lett foglalva, akkor bizony nem lehet irtani az ottani népet, és különféle rendvédelmi szerveket kell felállítani, akik utána gondoskodnak a békéről és a biztonságról. Ezért a különféle harcművészetekből össze válogatott és egyszerűen hatékony ölésre lebutított filozófia és emberi értékrend nélküli katonai rendszereket tovább butították, és kivették belőle az ölést, és csak a különféle lezárások, földre kényszerítések maradtak bennük, aminek a során meg lehet bilincselni, kötözni, vagy feladásra kényszeríteni az ellenfelet.

De a fő elv, itt is az maradt, hogy nem egyedül dolgoznak a rendvédelmi szervek sem, hanem minimum kettő, de inkább kisebb csoportok végezzék a különféle akciókat, aminek a során nagy szükség van ezekre a technikákra. Itt is az volt a cél, hogy olyan rendvédelmi szerveket állítsanak fel, akik bizony parancsra mozdulnak, vagyis nem gondolkodnak, nem döntenek feltétlenül önállóan, hanem utasításra bárkit, bárhol, bármikor gondolkodás nélkül ártalmatlanná tesznek és bebörtönöznek.

Nyilván valóan itt már jobban elő jönnek a kérdő jelek, hiszen a rendőr közelebb van az emberekhez, mint a katona. Hiszen a katonát arra képezték ki, hogy egy idegen országban dolgozzon, addig a rendőrök általában ott tevékenykednek, ahol a saját családjuk is él, így nyilván valóan jobban ki konfrontálódnak az emberségesség és a parancsra bármit megtenni ideológiája között.

Eleinte minden megszállott országban a megszállt hadsereg katonái tartják fent a rendet, amíg hatalomra juttatják a következő bábkormányt, akik már persze behódoltak a megszállóknak és csak azért ők lesznek az új kormány, hogy a nép ne lázongjon az idegen hatalmak ellen. Eközben pedig a hadsereg megkezdi toborozni az új rendfenntartó szerveket, és megtanítja nekik a „világ leghatékonyabb harci rendszerét”. Ha kérdés merülne fel, akkor bármikor mondhatják, hogy hát akkor most nézz körbe, mi lenyomtunk benneteket, és mi ezt a rendszert gyakoroljuk, szóval nálatok, vagy a ti tradícióitoknál biztos jobb a mi tudásunk.

És akkor kiképzik őket, de persze nekik már nem tanítják meg a teljes egészet, hiszen akkor vissza foglalhatnák a saját országukat. Nekik a csak az ölés nélküli lebutított rendszert és taktikákat tanítják, na meg persze azt, hogy miként kell engedelmeskedni és úgy gondolkodni, meg parancsra végrehajtani a rend fenntartást, ahogyan ők fütyülnek.

Rendőri közelharc önvédelem

Ezután ezek az emberek a saját népüket, nemzetüket fogják Rendszabályozni az újonnan tanult technikákkal, az újonnan kapott szabályok szerint, aminek a következménye rengeteg belső feszültség, viszály lesz. Sőt, ezekben az országokban ahol ez a gondolkodás mód érvényesül, a nép nem tiszteli a rendőröket, hanem erőteljesen megveti őket.

Aztán amikor ez be lett mutatva, akkor azt mondják a többi országnak, hogy nézzétek, ezek az emberek eddig rosszul éltek, és mi lenyomtuk a rossz vezetőiket, majd megtanítottuk a harcművészetünkre a rendőreiket, akik utána ezekkel a módszerekkel fenn tartják a békét. Megtámogatják, néhány látványos videóval, és máris milyen népszerű lesz a vezetőknek ez a rendszer, hiszen milyen jól működik, és akkor úgy döntenek, hogy megtaníttatják a saját rendőreiknek is kötelezően…

Így azok elkezdik ezt a rendszert gyakorolni, amibe ugye már nincs benne a harcos valódi képessége, hogy ő bizony akár tetszik, akár nem élet halál ura. Az új módszerek folyamatos gyakoroltatásával szépen lassan kiveszik belőle a jó ember, aki valóban a REND-et akarja fent tartani. És csinálnak belőle, egy megalkuvó, meghunyászkodó, óvatoskodó, megvesztegethető, jellemtelen Rendőrt. (Tisztelet természetesen a kivételnek, akiket nem lehet ilyen módszerekkel manipulálni.)

Civil közel harc ? (Civilian CQC)

Aztán rá jöttek, hogy minden sarokra nem lehet rendőrt sem állítani, és mindenkit nem tudnak megvédeni, ezért kitalálták, hogy lebutítják még a rendvédelmi közelharcot is, és kivették belőle a feladásra kényszerítést és lezárásokat is, és maradt a földre vitel és a futás.

Civileknek nem is oktatnak többet, mert ezek a rendszerek nem azért jöttek létre alapvetően, hogy értékes ütőképes harcosokat, vezetőket neveljenek gyakorlóikból, akik valóban képesek megvédeni magukat, a családjukat, az országukat, hanem azért hozták létre őket, hogy engedelmes agymosott embereket csináljanak.

Tulajdon képpen önvédelmi szektákat hoztak létre, ahol agresszív kiképzői hangulattal hitetik el a résztvevőkkel, hogy azokkal a módszerekkel, amik eredetileg ugye harcművészetek voltak, vagyis az élet halál harcokra fejlődtek ki csata tereken, és sok gyakorlással, gondolkodás és megértés nélkül ezeket készség szintjén el sajátíthatják.

De kivették belőlük az ölést, a filozófiát, a lezárást és feladásra kényszerítést, meg az értékrendet is. Viszont komoly marketing és propaganda zajlik azért, hogy elhitessék az emberekkel, hogy képesek lesznek megvédeni magukat ezzel a módszerre, hiszen ez ennek, meg annak az országnak a hadseregének a rendszere… (Persze a fentebbi gondolat menetbe nem avatnak be senkit.)

Katonai közelharc önvédelem?

Ezeken a rendszereken belül a katonáknál is jól bevált csoport, csorda szellem kialakítását végzik elsőre, vagyis a bajtársiasság érzésének a kialakítása zajlik első körben, ahol mindenkivel elhitetik, hogy ő attól különleges, hogy oda jár, és mindenhol máshol szemét és elavult amit tanítanak. Az amerikai katonáknál figyelték meg először, hogy nem érdemes beavatni őket a miértekbe, és a kiképzés már arról szól mindenhol, hogy nem Amerikáért, vagy a családjukért harcolnak, hanem az osztagukért, akikkel együtt dobják be őket, különböző szar helyzetekbe, hogy oldják meg őket fegyverrel.

A cél pedig az, hogy a katonák ne azon gondolkodjanak, hogy itt vagyok 18-20 évesen erőm teljében, mi a francot is keresek én pl. Afganisztánban, Palesztínában stb, és lövöldözök a helyi lakosokra, hanem az, hogy felhergeljék őket, mert támadás érte a bázisukat, a csapatukat a bajtársaikat. Na meg persze az, hogy harcoljanak, és akár öljenek is egymásért, különben mind ott fognak elpusztulni és nem lesz idejük elmesélni a zsoldjuk elköltése közben, hogy mekkora hősök is voltak ők ott odaát…

Aztán ezekből az oktatókból lesznek az élelmesebbek, akik rá jönnek, hogy mi is történik velük, és néhány dolgot megváltoztatnak az általuk tanult rendszerben, és saját néven létre hozzák a x-edik NONAME CQC-rendszert, ők lesznek az alapítók, elkezdik az oktatói tanfolyamok tartását, és élvezik, hogy mától ők azok akik manipulálják és hamis önazonosságot adnak az  embereknek, nem pedig valamilyen ország valamilyen katonai alakulatának a valamilyen instruktorai. De persze azt nem tudják, hogy az amit tudnak, és csinálnak az már nagyon messze van attól ami eredetileg volt, és aminek valójában lennie kéne…

A Ninjutsu egy nagyon mély filozófiával rendelkező katonai, rendvédelmi és civil közel és távharcászati rendszer.

Mert a tradicionális ősi harcművészetek ezzel szemben, megőrizték a szellemiségüket, értékrendjüket, és legfőbb mozgató rugóik, mint ahogyan a Ninjutsunak is az, hogy értékes és jó embereket neveljenek, akik jó vezetők is egyben. Első körben mindenki a saját életét kezdi el vezetni, aztán egy jó családfővé válhat és a családját fogja vezetni, aztán ha elég kitartó, akkor az élet más területein is vezetővé válik. Mert a rengeteg féle gyakorlattal, ősi mozgás formával, melyekről egy „modern” rendszert gyakorlónak csak általában csak az a véleménye, hogy hát ez nem való semmire, olyan képességei alakulnak ki, amitől elkezdi átlátni a körülötte lévő világot. És nem csak, hogy átlátni, de össze szervezni és kreatívan alkalmazkodni, sőt vezetni is fogja tudni.

De a legkomolyabb különbség az, hogy a ninjutsu szellemisége és hozzá állása, legalábbis nálunk (HAN), hogy „Legyél olyan jó ember, hogy soha senki ne akarjon veled harcolni.” Ha viszont a harcig fajul a dolog, mert sem kedves szavakkal, ajándékozással, megvesztegetéssel, diplomáciával, fenyegetéssel nem tudtad megoldani a dolgot, akkor ott élet-halál küzdelemről beszélünk már. Vagyis úgy kell hozzá állnod, hogy vagy ő hal meg, vagy te. Ez a fellépés, és felkészültség egyébként a legtöbb esetben már bőven elég ahhoz, hogy a támadó elálljon szándékától, de ha mégsem teszi meg, akkor képesek leszünk őt valóban akár meg is ölni.

Ez azt jelenti, hogy harcközben nem tudhatjuk, hogy meg kell-e ölnünk az ellenfelet (sok ellenféllel szemben általában ez a helyzet.) vagy csak elég feladásra kényszerítenünk, vagy bőven jó, ha levittük a földre és elszaladunk. Mert egy harcos bizony képes a megfelelő szituációban a megfelelően dönteni.

Például, ha arra érünk haza, hogy a feleségünket és a gyerekünket akarják bántani, és mondjuk többen, akkor nem érdemes megvárni amíg ők támadnak, vagy tényleg tesznek valamit, hanem bizony nekik kell menni és minél gyorsabban minél többet megölni közülük, hogy nehogy véletlenül fel keljen az amelyiken túl értünk, és újra harcolnunk kelljen vele. Hiszen egyszerre egy ellenféllel érdemes csak dolgozni, és a több ellenfeles küzdelem alapja az a stratégia, hogy úgy mozogjunk, ha van rá lehetőségünk, hogy csak vonalban tudjanak érkezni, és semmi képpen ne egyszerre. Ehhez viszont minél gyorsabban ártalmatlanná kell tennünk, ami mozgás képtelenséget, eszméletlenséget, vagy halált jelent.

Aztán ha mondjuk már csak egy maradt, akkor azt az egy utolsót esetleg lefoghatjuk, és lezárhatjuk, amíg oda ér a segítség, de igazából nem érdemes ezzel bajlódni, hiszen egy intelligens harcos, tudja, hogy nem biztos, hogy halottak vagy eszméletlenek az ellenfelei, és feltételezi, hogy fel fognak kelni, és újult erővel fognak rá támadni.

Ha csak egy ellenfelünk van, akkor lehet lezárásos technikákat alkalmazni, de azt is csak úgy, hogy közben folyamatosan figyelnünk kell, hogy nehogy hátulról érkezzen egy haverja egy késsel, vagy sörös üveggel. Ezt nagyon kevés helyen tanítják, hogy egy lezárás bizony, ha minket is hozzá zár az ellenfélhez, vagyis ha kontrolláltuk őt, de úgy, hogy mi is oda vagyunk rögzítve, mert különben kiszabadul, akkor semmit nem nyertünk.

A megfelelő kontrollok a törés határos kontrollok, méghozzá azok közül is azok, amik kis erőfeszítéssel kivitelezhetőek, könnyű eltörni, vagy kárt okozni velük, hogy ha esetleg mégis felbukkanna a rendőrség kiérkezéséig a cimborája hátulról, akkor egy mozdulattal harcképtelenné tegyük a lezárt embert és a következő ellenféllel tudjunk foglalkozni. Pl legurulunk róla, és ezzel térünk ki az újabb támadás elől, de ugyan ezzel a mozdulattal törjük el a lezárt ellenfél kezét, lábát, nyakát stb…

Na meg persze játszik a földre vitel és a futás is, sőt nyilván ez a legjobb megoldás, hiszen a legbiztosabb módja annak, hogy túlélj egy küzdelmet az az, ha ott sem vagy. És fussunk amint balhé van, pláne, ha kés, vagy más eszköz van nála. De nagyon fontos megértenünk, hogy ha fejlődünk, és éljük az életünket, akkor egy idő után felelősséget kell tudnunk vállalni a családunkra, és bizony vannak olyan szituációk, amikor katonákká kell válnunk, különben tragédia lesz…

És ha olyan helyzetbe kerülünk, ahol nekünk katonáknak kéne lennünk, de nem sajátítottuk el és gyakoroltuk a katonák legfontosabb képességét, akkor igen nagy valószínűség szerint kudarcot fogunk vallani…

Mondom ezt úgy, hogy 1998-óta gyakorlom a ninjutsut, évente 5-6 alkalommal (2 havonta mindig jön valami, ha érdekel, az edzéseken ezekből a tapasztalatokból tanítok.)  aktívan használnom is kell, és még soha nem kellett megölnöm senkit. De mindig úgy tudtam bele menni minden szituációba, hogy ha szükséges lett volna, nem okozott volna problémát. Isten kegyéből pedig 20 éves korom óta nem maradtam alul egyszer sem egyetlen egy utcai szituációban sem. De tudom, ha nem ezen elvek szerint tanítottak volna nagyszerű mestereim, akkor lehet nem írhattam volna le neked ezeket a sorokat.

Persze most jöhet megint valaki azzal, hogy de hát a Ninjutsu is az Orvgyilkosok harcművészete stb, de azt hiszem ez ugyan ezeknek az embereknek a propagandája, amit csak azok hisznek és fogadnak el gondolkodás nélkül, akik nem értették meg azt amit ebben a cikkben írtam erről.

Szóval tanulj olyan rendszert, aminek jó az alap motivációja, különben csak egy harcos leszel „h”nélkül, akinek azt mosták az agyába, hogy ő egy Harcos. De igazából csak egy báb leszel az erőszak és manipuláció hatalmas színházában, nem pedig valódi önmegvalósított, önmagáért, a családjáért, és az otthonáért bármire kész Harcos!

A cikk az én véleményemet tartalmazza, amit azért írtam meg, mert a MMA Vs Ninjutsu cikk után többen is kérték, hogy fejtsem ki a gondolataimat ezzel is kapcsolatban. Természetesen vannak olyan emberek és olyan rendszerek, amik bár a fenti neveket tartalmazzák, de mégis kivételnek számítanak. Mert nem a rendszer számít, hanem mindig az oktató, az, hogy ő milyen ember és milyen szinten van.)

Sok szeretettel:

Horvát Ádám Ninjutsu és Jóga oktató

HAN

Ha tetszett Like, ha értékes oszd is meg!

, , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

“Ninja’s do not follow rules in combat so our aim is to get home safely at all costs.” Christian Salame Ninjutsu Self Defense course

"Ninja's do not follow rules in combat so our aim is to get home safely at all costs." Christian Salame Ninjutsu Self Defense courseWhy did I chose ninjustsu?
First, I am a person who doesn’t like fights, but would rather avoid fighting. However, if provoked, I want to defend myself. So I started to search for various martial arts, did a lot of comparison in effectiveness, in the beauty of them, the mentality and ideology of each, and found myself drawn by ninjutsu.

Second, I want to change my unhealthy life-style, and I’m working really hard on the person I want to be rather than sorrow over what I was. Ninjutsu is one of the martial arts, that aids in rejuvenation of body and mind.

What have I acquired from ninjutsu?
First of all, from a technical point of view, I learned how to walk, the correct stance, keep focus on surroundings and have awareness, how to roll in multiple directions, defense moves against an opponent that grabs you, evasion maneuvers, warm-up drills, and many more which I do not recall at the moment.

In addition, I learned some views on Ninjutsu philosophy. For instance, what is for the ring does not apply on the streets. Stay aware of your surroundings. Use the enemy’s momentum against him, bait the enemy so you know what to expect, never stop a wrong move rather adapt and try to get yourself out of harm’s way. Ninja’s do not follow rules in combat so our aim is to get home safely at all costs.

In addition to the above mentioned, I learned how to respect other students, not only for practical reasons, but more as a brother-to-brother relationship.

Did I get what I expected?
I did get exactly what I had expected and even more. I had no idea how the philosophy is included within the teaching, or how it is applied. I knew it was somehow connected but never expected it to be this deep and this coherent with our modern age.
Why would I recommend this class to others?
For starters, it’s a healthy life style. Anyone can join and we are quite a mix in class in every possible way. It feels more like family and less like a course. Obviously self defense can be achieved with many other types of martial arts, but I don’t see the same philosophy and lifestyle or the same environment as ninjutsu.
What is Ninjutsu to me?
Ninjutsu is a step forward towards a better person and a new family. It does not feel like a class, but more like a sanctuary, a place where I can clear my head of all troubles and focus on something I want.
Christian Salame
veterinarian student

, ,

Nincsenek hozzászólások

Önvédelem Vs. Küzdősport Vs Harcművészet, avagy az ezen az úton terjedő 10 leggyakoribb betegség:

Önvédelmet, küzdősportot, vagy harcművészetet tanuljak, ha szeretném megvédeni magam?

Annyi mindent mondanak és tanítanak önvédelem címén manapság, hogy elég nehéz kiválasztani mi az ami valóban működő képes, és mi az ami nem. Sokféle a stílus, rengeteg a “mester” egyre több az iskola. Vannak köztük valóban olyanok amiket érdemes tanulni, és vannak olyanok amikre azoknak van szüksége, akik nem akarnak túl nagy áldozatot hozni, de kell az önbizalmuknak, hogy “Lejártam edzésre és tanultam pár fogást”. Ez stílustól és irányzattól teljesen független, hiszen mindenhol vannak olyanok akik tényleg arra tanítanak meg, hogy miként védd meg magad, meg vannak olyanok ahol nem.

önvédelem-küzdősport-harcművészet

Sokszor olvasni hallani ráadásul még az önvédelmet, küzdősportot és  harcművészetet megkülönböztető és egymással szembe állítani próbáló publikációkat. De igazából az érettség, a motiváció és a tudás különböző szintjeiről van szó, amit azok akik nem akarják megfizetni az önvédelem és a harcművészet valódi árát, soha nem fognak megérteni.

Önvédelem-Küzdősport-Harcművészet?

  1. Mert az önvédelem nem más, mint amivel minden kezdődik, hiszen majdnem mindenki azért kezd el edzeni, hogy meg tudja védeni magát.
  2. Aztán amikor már eddz egy ideje és szert tett némi tudásra (alapok, ütések, rúgások, esések, gurulások), akkor fellángol az érzés, hogy szeretné megtudni mennyivel lett erősebb, keményebb, mint amikor elkezdte, és hirtelen lehetőséget, visszaigazolást kezd keresni, és erre a különféle küzdősportok tökéletes lehetőséget adnak.
  3. Majd amikor kiverekedte, magát és rá jön, vagy megérti, hogy nem sok értelme volt szétrúgatnia magát, vagy neki nem sok értelme volt szétvernie másokat, akkor elkezdi a mélyebb lényeget és értelmet keresni a dolgok mögött, így válik egy valódi harcművésszé.

A veszélyes mindig az, amikor:

  • Valaki alapból harcművészetet tanít csak, és aki tanulni akar tőle, az “harcművészetet” kaphat  anélkül, hogy az elején kezdené, az önvédelemmel, aztán a küzdő-sporttal, majd a harcművészettel. Ilyenkor a filozófia és a technikák, mert ki marad belőlük a tapasztalat, mondjuk úgy, hogy egyfajta harcbűvészetté, vagy harci szentimentalizmussá degradálódnak.
  • Amikor valaki csak a küzdősportot kezdi el tanulni, de ki marad belőle az első lépés az ÖNvédelem, vagyis nem tanul meg esni, meg kelni, állni, járni, gondolkodni, lélegezni, mert az oktatója “nem tartja fontosnak, hiszen a ringben a bíró úgy is lefújja a szabályrendszer szerint, ha valaki le kerül a földre, úgyhogy ez nem olyan fontos”. A Harcművészeket, meg bűvészeknek és tapasztalat nélküli balerináknak gondolja, mert a filozófiát sem sajátítja el, vagy gyakorolja, hiszen “abban majd fejlődik mindenki maga, meg arra majd az élet tanít meg”.
  • A harmadik pedig az önvédelmi gyorstalpalók, ahol hirdetve vannak a 3-4-10 alkalmas önvédelmi tréningek, azzal az ígérettel, hogy ennyi idő alatt megtanulhatod megvédeni magadat. Az ilyen helyek és oktatók mindent tanítanak neked, csak önvédelmet nem. 3-4, vagy 10 alkalom arra sem elég, hogy belekóstoljál abba, hogy milyen is ez a világ, hiszen amint bele lendülnél, már vége is a tanfolyamnak, ahol gyorsan átvettél “minden” szituációt, de megtanulnod és begyakorolnod nem sikerült, így valszeg végre hajtanod sem érdemes megpróbálni egy valódi szituációban. (Ugyan ide tartoznak a mindenféle előképzettséget nem igénylő 2-3 hónapos, meg négy hétvégés Önvlédelem oktatói programok…)

Természetesen minden irányzatban, önvédelemben-küzdősportban-harcművészetben meg vannak a jó oktatók, akik ismerik és tanítják is mind a 3 szintet, meg vannak azok is, akik csak az egójukat fényesítik, hogy tündökölhessenek egy harci tanító szerepében, megkapva így a tiszteletet attól a kis magtól, akik csodálják, és követik őket. Én magam is találkoztam már nem egy olyan küzdősport edzővel, aki azt is tanítja, hogy miként kell felkelni gyorsan, ha elesel, meg milyen úgy ütni, ha nincs bandázs, meg kesztyű a kezeden, Valamint olyan harcművészet oktatókkal is volt szerencsém találkozni, akik bár azt az elvet vallják, hogy nincs szükség a harcra és a verekedésre, sőt el kell kerülni azt ahol csak lehet, de tisztában vannak vele, hogy az edzéshez, gyakorláshoz, igen  is szükség van rá… (Na meg az ellenkezője is előfordul, sőt igazából mindegyikből az ellenkezője van sokkal többen, és csak kevesen értik a lényeget.)

Összegyűjtöttem néhány pontot, ami alapján könnyebben választhatod ki, hogy milyen irányzatot, hol és mikor kezdj el tanulni, illetve mik azok a szempontok, amiknek a hiányában nagy valószínűség szerint nem fogod megtanulni megvédeni magad:

1. A Harcművész / Mester egó:

A fekete öv, vagy oktatói fokozat megszerzésének első próbája a büszkeség csapdája, amit innentől fogva folyamatosan kezelni kell. Ez akkor alakul ki, amikor egy erős egóval megáldott ember eljut a harcművészetek ezen szintjére, és el hiszi, hogy megérkezett valahová és vannak akik alatta vannak, meg vannak akik felette. A harcművészeti elvekkel és keménységgel megtámogatott “Terminátor” egó le zárja a további fejlődés lehetőségét. Akik előszeretettel írják ki, hogy ők ilyen meg olyan mesterek, ők általában ebben a betegségben szenvednek.

A szerep néha teljesen elkülöníti a “Mestert” a hétköznapi halandóktól és sokszor  nem is képes normális emberi hangon és személyességgel kommunikálni másokkal. Bezár egy kaput, ahol érkezhetne ugyan úgy a tanítás, hiszen az utcán egy élet halál küzdelemben nem hogy szabályok, de rangok és fokozatok sincsenek. Ez azért veszélyes, mert nehezen fogad el visszajelzéseket, melyek egy valódi harcban, akár könnyen az életébe is kerülhetnek. Nem beszélve arról, hogy az ilyen mentalitással tovább adott tudás ugyan ilyen mentalitást és tudást fog eredményezni.

Ez az úgynevezett „Én már megérkeztem!” halálos vírusból fakad:  Hiszen egy mesternek már nincs mit tanulnia, ő kész és tökéletes és teljes. De ezzel és ezzel a gondolkodással be zárhatunk egy kaput, ami egész eddig jelentett valamit. Méghozzá a fejlődni akarás kapuját.

Ahol ezt tapasztalod, ott nem az örök változás misztériumát tanítják és gyakorolják, hanem a laboratóriumi körülmények közé szorított mozgás művészetet. Hiszen a harc maga a változás. Nem tudhatod, hogy hol, mikor, ki, vagy kik ellen kell majd harcolnod, ahogyan azt sem, hogy ők mennyire lesznek képzettek, vagy milyen lesz az időjárás. Az örök változás az amit ismer egy mester, és tudja, hogy annak a fényében ő bizony nem mester.

2. Nem tanítunk támadást mert…

Ahol ezt hallod, vagy mondja neked az oktató, ott mindent meg fogsz tanulni, csak megvédeni magadat nem. Szép-szép a nem bántunk senkit elv, sőt alapvető hozzá állás kell hogy legyen, hogy nem akarok harcolni, verekedni és bántani senkit. De amikor az élet úgy hozza, hogy oda kell állnod, akkor bizony, lehet, hogy támadnod kell védekezésként. Persze az önvédelem, és a saját testi épségünk megvédéséhez valóban nincs szükség támadásra, hiszen elég, ha ki tudunk térni, meg tudjuk érezni, el tudunk szaladni a támadás elől. De amikor ez mondjuk a párunk társaságában történik, vagy a gyermekeink körében, akkor már elég nehéz lesz jól kijönni a szituból. Hiszen a moziból hazafelé, ha mondjuk ki akarnak rabolni bennünket a szerelmesen andalgó mátkánkkal az oldalunkon, mert könnyű prédának tűnünk, akkor nem szaladhatunk el, hiszen lehet, hogy szívünk választottja nem tudja megvédeni magát úgy mint mi. És ugyan ez igaz a gyerekekkel, vagy csak egészen egyszerűen a gyengékkel kapcsolatban is.

Mert egyszerűen aki járatos bármilyen önvédelemben-küzdősportban-harcművészetben és valódi tudásra tett szert állhatatos munkával és gyakorlással, egy egészséges szemléletű edzőtől, az nem fog elmenni egy pár mellet szó nélkül amikor a hajánál fogva rángatja a fiú a lányt, vagy amikor néhányan körbe vesznek egy gyengébbet.

Nem, nem azt mondom, hogy hősködjél, vagy hősködést kell tanulnod. Csupán azt, hogy ha valóban harcművészetet, és önvédelmet tanulsz, akkor nem fogod elfordítani a fejedet és füled-farkad behúzva átsunnyogni a másik oldalra és annak örülni, hogy nem téged akarnak bántani, hanem legalább kihívod a rendőröket…

3. Nincs küzdelem, mert…

Vannak helyek, ahol különböző érvekkel meg van támogatva, hogy miért is nincs küzdelem, vagy miért nem gyakorolnak néha reálisan, rendes sebességgel, kicsit életszerűbben, mint a gyakorlás folyamán. Ez általában azokon a a helyeken van, ahol az oktató nem rendelkezik azzal a fajta magabiztossággal és tudással, hogy legalább a hozzá járóknál jobban tud verekedni.

Na meg persze így védi meg magát, hogy nehogy valamelyik tanítványa neki menjen tiszta erőből, indulatból, lendületből. Mert tudja, hogy hézagos tudása nem nagyon védené meg. Az ilyen helyen elég ritka, hogy olyan tudáshoz juthatsz aminek hasznát veszed az utcán, egy szabályok nélküli küzdelemben. Hiszen azon a helyen is valószínűleg azért nincs küzdelem, mert a küzdelem kiszámíthatatlan és ezt a kockázatot nem meri vállalni az oktató.

Egyébként érdemes megkérdezni az edzőt, hogy kellett-e már valaha verekednie, harcolnia életében, vagyis ütött-e már meg egyáltalán valakit a puszta öklével, mindenféle védőfelszerelés nélkül, úgy, hogy vállalnia kellett a következményeket. Mert ha még soha (Sajnos sok ilyen van) akkor nagyon sokszor fogalma sem lehet arról, amit tanítani szeretne. Hiszen mi ellen fog felkészíteni, ha még őt sem ütötték meg soha, meg ő sem ütött meg soha senkit, amikor az ütés egy alap támadás és nem nagyon van olyan szituáció, ahol nem fordul elő?

Természetesen egy oktató sem fogja neked bevallani, hogy verekedett-e már életében. de egy önvédelem oktató a tréningjein azért néha el-el mesél egy-egy történetet. Ha ez nincs, akkor gyanakodhatsz bátran.

4. Nem használhatod a klubbon kívül amit itt tanulsz:

Ez egy klasszikus. Akkor szokták mondani, ha amit tanítanak, annak valójában nagyon kicsi a valódi harci értéke. Egy igazi önvédelem-küzdősport-harcművészet oktató nem fogja azt mondani, hogy nem használhatod soha, mert tudja, hogy akkor semmi értelme megtanulnod. Ha nem tudja neked olyan szinten átadni a tudását, hogy megértsd, hogy mikor milyen körülmények között használhatod, és mikor nem, hanem egészen egyszerűen csak megtiltja, akkor valószínűleg ez azért van, mert nem akarja, hogy rá jöjj arra, hogy igazából amit kaptál tőle azzal nem sokra fogsz menni egy éles harcban ahol akár az életed is a tét lehet.

5. Önjelölt Önvédelem tanítók:

Egyre több a felkapott marketing szisztémákkal megtámogatott klub, ahol mindenféle “mesterek” tanítanak és állítják, hogy ez itt a leghatékonyabb rendszer. Persze nem biztos, hogy ez az ő hibájuk, hiszen rengeteg akárhonnan felbukkant nagyon magas fokozatú és önbizalmú “igen csak nagymesterrel találkozhatunk, akik gond nélkül adnak nekünk pénzért és némi csodálatért rangokat, fokozatokat. Sokszor akik tanítanak, ők már csak ezeknek az embereknek az áldozataik.

Ezek az iskolák általában nem a harcművészet valódi eszenciáját, vagyis kezdeti lépésnek az önvédelmet tanítják, hanem néhány látványos megoldást kínálnak néhány szerintük veszélyes szituációra. Ami persze akár még hatékony is lehet bizonyos esetekben. Csak az élet sokszor más, és rengeteg olyan dolgot kell elsajátítani a túléléshez, amire a Dojoban a Laboratóriumi körülmények között nem, de az utcán igen is szükséged lesz. Pl: Csúszós-Kemény talaj (Az utcán nincs tatami), Több ellenfél (Naná, majd egyedül lesz nem?) Fegyveres támadó (Kés-Vipera-sörösüveg akármi…) stb…

Ahol azt olvasod, hogy xy “több harcművészetből”, és rendszerből is oktatói fokozatot ért el, de nincs ki írva, hogy ugyan milyen rendszerből, és milyen fokozatot kapott és kitől, meg meddig tanulta gyakorolta, akkor bátran gyanakodhatsz. Ugyan ilyen másik gyanús jel, ha az van ki írva, hogy ide járt ennyi ideig, meg oda annyi ideig, hiszen az ilyen ember nem volt elég kitartó, türelmes, és alázatos, hogy valóban megtanulja az adott stílust és eljusson az oktatói minőségbe, amit komoly rendszereknél nem lehet 1-2 év alatt megszerezni. Vagyis ez azt jelenti, hogy  lejárogatott mindenhova amíg neki kényelmes volt, utána meg kinevezte magát stílus alapítónak, meg tapasztalt harcművésznek, mert több stílus edzéseire is lejárogatott…

6. Harcművészeti gőg: 

Akkor következik be, amikor valaki eddz már egy ideje, lett egy kis izma, meg néhány zöld foltja, és az újaknál már jobbnak meri gondolni magát mert megszerzett néhány fokozatot, esetleg megnyert néhány meccset. Ezzel tulajdon képpen minden szinten találkozhatunk, sőt nekünk magunknak is meg kell küzdenünk vele. Sokszor ezek az emberek csak úgy maguktól kikiáltják magukat “mestereknek”. Kicsit hasonlít az előző ponthoz, annyi a különbség, hogy akár csoportosan is kialakulhat más irányzatokkal, vagy esetlegesen stíluson belül más iskolákkal szemben is a lenéző, vagy magunkat felsőbbrendűnek gondoló nézetek.

7. Instant önvédelem:

Ahol gyorsan fejlődsz és hamar szerzel és viszonylag könnyedén rangokat, titulusokat, ott valószínűleg bár biztos jól megizzadsz és fitt leszel, de nem egy utcai küzdelemre készítenek fel, ahol a te vagy mások élete a tét. Ha úgy érzed néhány hónap után, hogy bárkinek neki mernél menni, akkor valószínűleg csak az egód és agressziód lett felpumpálva amitől nagyon Hírónak érezheted magad. De ezzel a lendülettel ne nagyon keveredj bele semmibe, mert körülbelül az ilyen edzéseknek annyi a hatása, mint megnézni egy jó akció filmet, ami után körülbelül ugyan ezt éreztük gyerekkorunkban mindannyian.

Az önvédelem megtanulása nem 5 és 10 alkalmas tanfolyamokon fog megtörténni. Mire elsajátítod az alapokat és újra programozod a beidegződéseidet, az hosszú, hónapok, akár évek munkáját veszi igénybe. Ahol választ tudnak adni arra a kérdésedre, hogy hány hónap edzés után fogsz tudni verekedni, ott Instant önvédelmet tanítanak.

Igen, persze, nálunk is 4 hónapos egy Alapfokú önvédelem tanfolyam, de ez nem azt jelenti, hogy 4 hónap után bárkit legyőzhetsz, hanem annyit, hogy megtanulod ennyi idő alatt megvédeni magad. Ami azt jelenti, hogy végig megyünk a legtöbb szituáción, és ki tudsz jönni belőle, megtanulsz elmenekülni úgy, hogy nem halsz bele. Az, hogy mennyi idő alatt tanulsz meg valamit, az attól függ, hogy mennyi időt fordítasz a gyakorlására, és ott mennyire vagy képes fókuszálni, és főleg mennyire mered megtanulni az adott dolgokat. A 4 hónap alatt jogot szerzel arra, hogy kezdőnek mondhasd magad, és ha sikeresen levizsgázol, akkor hordhatod a fehér övet.

8. Hamis harcművészet-önvédelem:

Úgy viselkedni, beszélni, öltözködni, mint amilyennek egy harcművészt elképzelünk. Természetesen az utánzás a hízelgés legmagasabb szintje, és megtisztelő is tud lenni, de nem érdemes azt gondolnod, hogy ha neked is olyan fejpántod, vagy tetkód lesz mint az edzőnek, akkor már annyival hatékonyabban tudod megvédeni magad. Persze a harci tudás és tapasztalat öltözködéssel és viselkedéssel imitált kisugárzásnak egy valódi szituációban igazi ütések és rúgások ellen nagyon kevés hasznát veszed, mégis lehet elrettentheted, vagy csodáltathatod magad azokkal, akiknél amúgy is erősebb lennél és úgy sem akarnak bántani.

9. Zavart motiváció:

A cél persze mindig az, hogy elérjük azt, amiért lementünk az első edzésre. Ez leggyakrabban az, hogy megtanuljuk megvédeni magunkat. De ez a tiszta és eredetileg követendő és elérendő célunk, gyakran keveredhet össze olyan szükségletekkel, mint a szeretet és elismerés utáni vágy, vagy csak az, hogy szeretnénk tartozni valahová, esetleg a belső ürességet szeretnénk kitölteni valamivel. Gyengeségünk érzésének a leküzdése gyakran párosul a szeretnénk jobbak, vagy különlegesebbek lenni másoknál érzésekkel, ami nem segít abban, hogy valóban megtanuljuk megvédeni magunkat.

Hiszen ezekből fakadóan nem fogunk maximálisan törekedni a reálisan átgondolt és meglépett szituációk kivitelezésére, hiszen hagyjuk magunkat levinni a földre, hogy utána nekünk is hagyják magukat. Ami természetesen rendben is lenne, hiszen a tanulás első szakasza az a lassú gyakorlás, amikor engedem, hogy megtanulja rajtam a partnerem a “technikát”. De ha közben nem törekszünk neki megmutatni az apró hibákat, ahol ki tudnánk törni, vagy meg tudnánk ütni, rúgni, harapni stb…, akkor csak egy “rossz házasság” lesz a gyakorlásunkból, mint ahol “Elmosogatok, ha leviszed a szemetet” (Direkt nem írtam sokkal vulgárisabbat.)

10. Azonosulás a harcművészeti élménnyel:

Mikor meg tudunk csinálni valamit amit gyakorolni kellett egész edzésen, akkor gyakran van siker élményünk, ami tök jó. De nem szabad elhinni, hogy valóban meg tudjuk csinálni, hiszen a partnerünk, edzőtársunk nem akarta az életünket, vérünket venni, hanem ő is ugyan azért kezdett el edzésre járni, hogy megtanulja megvédeni magát. Ahol nem hívják fel erre a figyelmedet, hanem csak dicsérve vagy és annak örülsz, akkor valószínűleg nagy meglepetés lesz egy igazi ellenfél, aki nem hagyja csak úgy magát.

Ezek a gondolatok természetesen egyáltalán nem biztosak, és nem kell egyet érteni velük, sőt… Vannak ezeken kívül más izgalmas kihívások az ezen az úton járóknak. Lehet néhány év múlva magam is másként fogom látni, de eddigi tapasztalataim szerint ez a 10 a leggyakoribb. Elgondolkodni viszont minden képen érdemes mindenkinek, főleg aki önvédelemmel-küzdősporttal-harcművészettel foglalkozik, vagy szeretne foglalkozni a jövőben…

Szeretettel:

Horváth Ádám Ninjutsu és jóga oktató

önvédelem-küzdősport-harcművészet

, , , , , , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

“A húgommal kezdtem el járni, mert persze őt is elrángattam, hiszen szeretném, hogy ő is megtudja védeni magát ha bármi történik és nem vagyok ott vele” Manon és Zoé Ninjutsu Női Önvédelem tanfolyam.

"A húgommal kezdtem el járni, mert persze őt is elrángattam, hiszen szeretném, hogy ő is megtudja védeni magát ha bármi történik és nem vagyok ott vele" Manon és Zoé Ninjutsu Női Önvédelem tanfolyam.Miért kezdtetek el Ninjutsu Női Önvédelem edzésre járni?
Manon: Hát ez úgy történt , hogy egyik nap , jöttem haza felé dél körül, és oda jött hozzám egy hajléktalan és elkezdett ráncigálni hogy adjak neki pénzt mert, hogy éhes és stb. Igen, tudom nem nagy dolog, ilyesmi megtörténhet, de otthon elgondolkodtam azon, hogy ” És mi lett volna ha nem hajléktalan “támad le”? Hogyan tudtam volna  megvédeni magam? “
És ekkor rájöttem, hogy teljesen védtelen vagyok  bármilyen veszély szemben ,  meg ráadásul amennyire szerencsétlen vagyok csak idő kérdése, hogy valamilyen kockázatos szituációba keveredjek. Ehhez még hozzá adódott   az, hogy az este a hírekben bejelentették, hogy növekedik a bűnözés, főként a fiatalok körében.
Így döntöttem el, hogy szeretnék képes leni megvédeni magamat, és a hozzám közel állókat ha bármi nagy gáz van.
Zoé: Azért kezdtem el Női Önvédelem tanfolyamra járni, mert a nővérem megkérte hogy menjek vele (eleinte nem akart egyedül menni). Plusz, a Naruto nevű manga-ba “Ninjutsu-znak” és hát ki akartam próbálni.
 
Mit kaptatok, mit tanultatok a Női Önvédelem Tanfolyamon?
Manon: Hála az edzéseknek, érzem hogy valamennyire a régen  nem létező önbizalmam  növekedett . Most már  többet  bízok magamban és nem csak úgy teszem mintha =) Az utcán már nem aggódom annyira mert tudom, hogy ma már van esélyem kiszabadulni és elmenekülni ha bármi történik velem.
Zoé: Azt tanultam, hogy ha megtámadnak, nem lesz idő gondolkozni, hanem rögtön kell reflexből reagálni. És azt is, hogy nem pontosan azokat a technikákat fogjuk használni amit ott tanultunk, hanem lehet hogy kombinálni fogunk, de legalább tudjuk, hogy nem kell “félni” és nem fogunk ott megdermedni.
Erre számítottatok-e?
Manon: Nem igazán tudom, hogy mire számítottam, mert sose voltam bármilyen “harc” órán . Így kellemes meglepetés volt számomra amikor először elmentem az órákra a húgommal ( mert persze őt is elrángattam , hiszen azt szeretném, hogy ő is megtudja védeni magát ha bármi történik, és nem vagyok ott vele.). Nagyon megtetszett a környezet , az emberek és egyszerűen azt amit ott tanultunk.
Zoé: Egyébként, én nem tudtam egyáltalán. hogy mit fogunk csinálni, ezért én nem nagyon számítottam semmire.
Miért ajánlanátok másoknak?
Manon: Mert mindig jó ha megtudjuk magunkat  védeni amikor csak saját magunkra számíthatunk .
Zoé: Mert érdekesek az órák, és ha valaki megtámad, akkor több esélyed van hogy túléled, mintha nem lennél felkészülve.

Mi nektek a Ninjutsu?
Manon: Egy olyan alkalom amikor szabadnak és erősnek érzem magamat. Lelki és testi fejlődés.
Zoé: A Ninjutsu, nekem egy harcművészet amit legelőször egy manga-ba ismertem meg.

, ,

Nincsenek hozzászólások

Harcművészet minden pillanatban

Harcművészet minden pillanatban

“Nos, említettem már, hogy az időm jó részét sétákkal töltöm, nemde? – 2 óra körül egy nap, hmm? Hogy teljes rizst eszek meg tofut, s így tovább, ugye? De én elég szabálytalanul élek. A kegtöbb ember úgy tartja meg az egészségét, hogy szabájozott életet él. Megfelelően élnek, korán az ágyba, korán az ágyból, nem esznek túl sokat és így tovább, ugye?

De vannak azok is, akik úgy élnek mint én: Nem én vagyok az egyetlen. Azok, akiknek az élete egy folyamatos a-jelen-pillanatbani gyakorlati edzés, azok megoldják valahogy a megszokott megszoríások és irányítások nélkül az életüket: egy másik fajta ritmusba való átállás az egész.”

– Masaaki Hatsumi – A Ninja edzés nagymester-könyve

“Well, I’ve mentioned that I spend a lot of my time taking walks, OK?—something like two hours a day, hmm? Eating whole rice and tofu, and so on, right? But I live quite immoderately. Most people maintain their health by living a life of moderation. They live correctly, early to bed, early to rise, not eating too much, and so on, right?

But there are others who live the way I live, too: I’m not the only one. People whose way of life is a constant in-the-moment practical training manage to carry on without the usual restraints and controls in their lives: it’s a matter of getting into another kind of rhythm.”

– Masaaki Hatsumi – The Grandmaster’s Book of Ninja Training

Még több kép és idézet  Hatsumi senseitől, Katt ide.

, , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

A Bujinkan küldetése, hogy megvédje a jót

A Bujinkan küldetése, hogy megvédje a jót
A japánban, a seirobyoshi-ról beszélünk, az élet elkerülhetetlen négy fázisáról – születés, öregedés, betegség és halál. És, mint az életben, az egyén edzése során egyaránt megismerkedik a “rossz”, és „jó” dolgokkal. És ennek így kell lennie. Ellenkező esetben nem lenne lehetséges megmenteni illetve megvédeni egy személyt.
Nem mintha más emberek megmentéséhez bármi közünk lenne a harcművészetben: ez a feladat a vallásos embereké. A budoka óvja és védi az embereket. De ugyanakkor, nem védünk olyan embereket, akik nem érdemlik meg a védelmet – bajkeverők, bűnözők és hasonlók. A Bujinkan küldetése, hogy megvédje a jót.
– Masaaki Hatsumi
“In Japanese, we speak of the seirobyoshi, the four inevitable phases of living—birth, aging, illness, and death. And, like life itself, a person’s training inevitably involves “bad” things as well as “good.” And that’s just as it should be. Otherwise, one could not save a person, one could not protect a person.
Not that we in martial arts are involved in “saving” people: that’s the job of the religious people. Budoka protect and defend people. But still, we don’t protect people who don’t deserve protection—troublemakers, criminals, and the like. The mission of the Bujinkan is to protect the good.”
– Masaaki Hatsumi

Még több kép és idézet  Hatsumi senseitől, Katt ide.

, , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Harcművészet és Bufu Ikkan

Harcművészet és Bufu Ikkan
“A Bufu Ikkan (a háború útja a túlélés) fenntartása a legnagyobb titka a Budonak. Ez a yang titok. Annak érdekében, hogy legyőzz egy erős ellenfelet yang-gal, yin-ként kell irányítanod; a keménységet lágysággal kell legyőznöd.
Nem a te erőd veri meg az ellenfeled, hanem inkább a saját ereje által szenved vereséget, melyet felhasználtál ellene. Ne feltételezd, hogy a saját erőd majd önmagában legyőzi.”
– Soke Masaaki Hatsumi
“The greatest secret of Budo is to maintain Bufu Ikkan (the way of war is survival). This is the yang secret. In order to defeat a strong opponent by yang, control him by yin; defeat the hardness by using softness.
Your power does not beat the opponent, rather he is vanquished by his own power used against him. Do not assume your own power alone will beat him.”
– Soke Masaaki Hatsumi

Még több kép és idézet  Hatsumi senseitől, Katt ide.

, , , , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

A Bujinkan dojo nem kizárólag a ninpo taijutsu-t jelenti

a Bujinkan dojo nem kizárólag a ninpo taijutsu-t jelenti

“Én ez egy új periódusnak látom a ninjutsu számára, amiben azok az emberek jelennek meg, akik igazán érdeklődnek a valódi ninjutsu iránt. Én, természetesen, tanítom a ninjutsu-t, de nekem kilenc iskola vezetőségét sikerült elérnem. A jegyek azonban, melyek világszerte kiosztásra kerülnek, azok kizórlag a ninpo taijutsu jegyei.

Taníthatnék még egy csomó más dolgot is, mint például a Shinden Fudoryu iskola daken taijutsu-ját, vagy jujutsu-t és így tovább, és szeretném is, hogy az emberek tudják a világ körül, hogy a Bujinkan dojo nem csak kizárólag a ninpo taijutsu-t jelenti. De a ninpo taijutsu nem kevesebb mint egy nagyszerű művészet: egy fönséges dolog… és még ha, a Bujinkan csak erre az egy művészetre is alapíttatott volna, még az sem lenne egy olyan szörnyű kár vagy veszteség, úgy gondolom.

Szóval úgy hiszem most, ahogy telik az idő, egyre több olyan ember fog megjelenni, akit az igazság keresése érdekel…”

– Masaaki Hatsumi – A Ninja edzés nagymester-könyve

“I see this as a new period for ninjutsu, in which people who are interested in genuine ninjutsu are appearing. I am, of course, teaching ninjutsu, but I succeeded to the leadership of nine schools. But the grades that are awarded all over the world are grades only in ninpo taijutsu.

I could also teach a whole lot of other things, like the daken taijutsu of the Shinden Fudoryu school, for example, or jujutsu, and so on, and I do want people all around the world to know that the Bujinkan dojo is not merely confined to ninpo taijutsu. But ninpo taijutsu is nothing less than a great art: it’s a magnificent thing… and even if the Bujinkan were founded only on this one art, it would not be such a terrible pity or loss, in my opinion.

So I believe that now, as time passes, more and more people will appear who are interested in the pursuit of truth…”

– Masaaki Hatsumi – The Grandmaster’s Book of Ninja Training

Még több kép és idézet  Hatsumi senseitől, Katt ide.

, , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások

Harcművészet és az érzelmek

Harcművészet és az érzelmek

“Azonban, alkalmanként megesik, hogy belevonódsz a saját érzelmeidbe, s úgy érzed képtelen vagy föléjük emelkedni. Ilyenkor nincsen rá mód, hogy elérd a felülemelkedettség állapotát, hacsak nem el tudod engedni, s el tudsz távolodni önmagadtól.

Ez nem egy bonyolult vagy kifinomult dolog – szimplán nagyon, nagyon egyszerű. Ez az, amit én tettem – feladtam magamat és teljesen elejtettem azt, hogy én lennék a Nagymester. Távolságot kell tartanom a mindennapi cselekedetektől, jótól vagy rossztól, a mindennapi élettől, hogy egy ragaszkodás-, és korlátozások nélküli életet élhessek. Ez lényeges.”

– Masaaki Hatsumi – A Ninja edzés nagymester-könyve

“However, it happens occasionally that you get involved in your own feelings and you feel you’re unable to rise above them. At these times, there’s no way to achieve the state of transcendence unless you can let go and get away from yourself.

It’s nothing complex or sophisticated—just very, very simple. That’s what I have done—surrendered myself and dropped entirely the sense of being Grandmaster. I must distance myself from the ordinary actions, good or bad, of everyday life, in order to live an unattached, unconfined life. This is essential.”

– Masaaki Hatsumi – The Grandmaster’s Book of Ninja Training

Még több kép és idézet  Hatsumi senseitől, Katt ide.

, , , , , , , , ,

Nincsenek hozzászólások