Sok levelet kapunk, és ezek közül némelyik tanulságos, némelyik építő. De a legjobbakan azokat szeretjük, amikor valaki pozitívan ír nekünk a Ninjutsuról. Paulheim Gáspár (1éve edzünk együtt.) levele a Bhima Klánnak:
„Sziasztok! Lehet, hogy a mai edzést ki kell hagynom, de madarat mentek…
Ma találtam a munkahelyemnél egy papagájt, arra gondoltam haza viszem a lányaimnak, akik nagyon lelkesednek az ötletért. Egyedül volt kint az utcán, nagyon ki volt készülve, simán meg tudtam fogni. Nem tudok vele edzésre menni és pár dolgot el kell intéznem, mert a lányok éppen Erdélyben vannak a mamájukkal.
Egy dologra azonban ráébresztett a mai madaras kalandom. Amikor bevittem a szobánkba az irodába, 2 ember sikítófrászt kapott és bepánikolt a veréb nagyságú madártól, aki éppen kezdett megnyugodni és egyáltalán nem látszott veszedelmesnek. Be kell vallanom, néha én is félek vagy legalább is tartok dolgoktól, de mindig igyekszem túllenni a félelmeimen, a madaraktól nem félek még ha nagyobbak és csípnek vagy harapnak akkor sem.
A napokban találkoztam egy sráccal aki egy ideig járt edzésekre és azt mondta, azért nem jár már, mert fél a fájdalomtól, amit edzés közben átélt. Ő úgy döntött feladja. A kollégáim a madárral szemben azt mutatták nekem, hogy van aki anélkül adja fel, hogy bármit tenne.
Szóval azért mégiscsak elindultam egy úton. Én megtettem az első lépést és azóta sem adtam fel és nem is szeretném feladni. Lehet, hogy még hosszú az út, de szeretném élvezni és végigcsinálni minden percét és méterét. Ezek szerint már két lépcsőfokon felléptem, rengeteg dolog változott és átalakult bennem 1 év alatt és sokat köszönhetek nektek is ebben a változásban.”
Semmi gond, ha nem jössz edzésre. Köszi, hogy megírtad, és köszönjük, hogy veled edzhetünk.
