A magas fa, felemelkedett szív iskolája
Takagi Yoshin Ryu Az iskola alapítói Abe Unryu, Ito Kii no Kami és Takagi Oriemon Shigenobu. Abe Unryu egy taoista szerzetes volt, a shuriken-jutsu, a bo-jutsu, a yari-jutsu, a naginata-jutsu, és az Amatsu Tatara Rinpo Hiden Makimono Taijutsu mestere. Ő a Eiroku-korszakban élt a Funagata Yama-beli (Funagata-hegyi) Miyagi-ban. Az Abe a családneve, az Unryu pedig „Felhősárkány”-t jelent. Abe Unryu Ito Kii-nek (Ito Sukesada) tanította yari-jutsu rendszerét, amit O Sessho Hiden no Jutsu-nak nevezett. Az Amatsu Tatara tekercsekből, amelyet később Takamatsu sensei családja is megkapott, sok tudásra tett szert. Oriemon a Tanachi Ryu Jujutsu-ból is átvett néhány technikát.
Ito Kii no Kami egy szamuráj volt, a naginata-jutsu és a yari-jutsu egyik akkori legkiválóbb művelője, aki a Kempo-t, a hanbo-jutsu-t és a kodachi-jutsu-t adta hozzá a Takagi Yoshin Ryu-hoz.
A Takagi Yoshin Ryu mai formája az 1600-as évek közepe táján alakult ki. A stílus akkori nagymestere híres, kiváló harcos volt, aki sokáig nem talált legyőzőre. Egy párviadalban mégis legyőzte az ellenfele. Ekkor elkezdett gondolkodni, hogy hogyan is válhatna még jobbá, hogyan győzhetné le korábbi legyőzőjét. Egyszer egy parkban sétált és gondolkodott, amikor nagy reccsenést hallottt. Tél volt, a faágakat vastag hó fedte. A reccsenést egy tölgyfaág adta, amely letört a vastag hó súlya alatt. Takagi látta a lehulló ágat és a havat, de nem törődött vele. Később egy vízparthoz ért, amikor is látta, hogy a túlsó parton egy fűzfa ágai szinte a földig hajlanak a hó súlya alatt. Egyszer csak az egyik fűzfaágról lecsúszott a vastag hóréteg, mire az nagy lendülettel visszacsapódott eredeti, természetes helyzetébe. Ekkor jutott eszébe Takagi-nak a megoldás, miszerint is ő olyan mint egy tölgyfa, és nem pedig olyan, mint egy fűzfa. A tölgyfa nagyon erős és szilárd, de eltörik. A fűzfa gyengébb, viszont hajlékony. Ezután nekilátott az új elmélet és a hozzá tartozó technikák részletes kifejlesztéséhez. Az új stílus nevébe belekerült a yoshin, vagyis a fűzfa neve is, utalva az „ötletgazdára”. A Takagi Yoshin Ryu jellemzője azóta az egyenes háttal végzett technika. Magas állásokat használ; alacsony állást, guggolást, térdelést azonnali, dinamikus felállás követ.
„A vékony vessző hajlékony, a magas fa törékeny.” – ez volt Oriemon apjának tanítása, amely szintén szerepett játsz(hat)ott abban, hogy Oriemon kifejlessze az új technikákat.
Az általánosan elterjedt tévhit szerint a Takagi Yoshin Ryu Jutaijutsu a testőrök, palotaőrök kedvelt stílusa volt. Ebből csak annyi az igaz, hogy az egyik nagymestere palotaőr volt. Híressé a gyors és hatásos jutaijutsu technikái illetve a daisho sabaki tették. Kis lépéseket és elmozgásokat alkalmaz, így szűk helyeken (folyosó, szoba) vívott harcra is kiválóan alkalmas, de csatákban is használták. Jellemzője a „fegyvertelen fegyveres ellen” harc és az ellenféltől elvett fegyver használata, így ez az iskola is használ eszközöket (bo, hanbo, yari, kodachi, tanto, katana, shuriken). Speciális eszköze a jutte.
A technikák célja, hogy a védekező minél hamarabb a legközelebb kerüljön az ellenfélhez, azt minél több ponton kontrollálja, majd a földre vigye. A földreviteli technikák lényege, hogy a technikát elszenvedő ne tudjon tompítani vagy gurulni. Az ellenfelet magunk elé, lefelé kell dobni, nem pedig távol magunktól, így könnyű lezárásokat végrehajtani rajta. Ettől függetlenül nincsenek nagy dobások, mert a cél az azonnali földrevitel, amelyet gyakran térdelve kell végrehajtani. A dobások végrehajtása előtt (azt megkönnyítve) kibillenti az ellenfelet az egyensúlyából. A dakentaijutsu technikái gyorsak, nem romboló erejűek, ugyanis előszeretettel támadja a vitális pontokat. Gyakran alkalmaz rúgásokat a lábak ellen. Küzdelem közben az ellenfél szemébe kell nézni és ki kell találni a szándékát, a következő támadás fajtáját. Támadás és védekezés közben is használja a kiai-t (támadás közben az „A, E, I, O”, védekezéskor pedig a „KA, TA, TO” hangokat). Az ellenfél hatástalanítása után azonnal felkészül egy újabb támadó megjelenésére.
A Takagi Yoshin Ryu 3. nagymestere, Takagi Gennoshin Hideshige, találkozott és összebarátkozott a Kukishinden Ryu 12. nagymesterével, Kazama Shinkuro Hidechika-val. Egyszer elhatározták, hogy barátságos párbajokon összemérik egyéni képességeiket és a stílusok életképességét. Azt tapasztalták, hogy a pusztakezes harcban a Takagi Yoshin Ryu a hatásosabb, míg a fegyveres harcban a Kukishinden Ryu. Ekkor elhatározták, hogy jobbá teszik az iskolákat, így technikákat vettek át egymástól. Ezért hasonlítanak egymásra a két iskola technikái, állásai. Ezen felül létrehoztak még két új iskolát is, Hontai Kukishinden Ryu és Hontai Takagi Yoshin Ryu néven. Így a két iskolából négy iskola lett, sok közös vonással. Takagi Gennoshin Hideshige viszonylag korán meghalt, az örököse Kazama Shinkuro Hidechika lett. Így lett a Kukisinden Ryu 12. nagymestere a Takagi Yoshin Ryu 4., a Hontai Kukishinden Ryu és a Hontai Takagi Yoshin 1. nagymestere. Ő négy kiválasztott tanítványának tanította ezeket az iskolákat, de tanítványonként csak egyet-egyet.
A már említett Hontai iskolán kívül még léteznek egyéb, a Takagi Yoshin Ryu-hoz kapcsolódó Hontai iskolák, mint például a Hontai Yoshin Ryu, amit 1660 táján alapított Takagi Setsuemon Shigtoshi. Ez az iskola ma is létezik és a világ több országában is tanítják. A jelenlegi, 18. nagymestere Inoue Tsuyoshi.
A Yoshin Ryu-t 1660 táján alapította Akiyama Shirobei Yoshitoki. A jelenlegi, 13. nagymestere Koyama Takako. Az iskola tanítja a naginata használatát nők számára, kimonó viselése közben, a naga-yari és a tanso nevű yari-változatok használatát, valamint a hanbo-jutsu-t és a kusarigama-jutsu-t.
Takagi Yoshin Ryu Jutaijutsu tanítómesteri láncolata:
Abe Unryu 1568-1579
Ito Kii no Kami
1. Takagi Oriemon Shigenobu (1645)
2. Takagi Ummanosuke Shigetada
3. Takagi Gennoshin Hideshige
4. Ohkuni Kihei Shigenobu (1688)
5. Ohkuni Yakuro
6. Ohkuni Tatodayu
7. Ohkuni Kihyoe
8. Ohkuni Yozaemon
9. Nakayama Jinnai
10. Ohkuni Buzaemon
11. Hakayama Kamemon
12. Ohkuni Kamahura
13. Yagi Jigero Hasayashi
14. Fujita Togoro
15. Mizuta Tadafuse Yoshitaro
16. Takamatsu Toshitsugu (1908)
17. Hatsumi Masaaki (1959-)
