- Cím-térkép:
- Telefon: +36706144449
- Rólunk mondták:
- FILOZÓFIA Olvasd el
- BLOG
- KÉPEK VIDEÓK
- Ninjutsu Önvédelem
- KAPCSOLAT-Egyebek:
Posts Tagged fegyverek
kenjutsu – kardvívás
Írta NinjutsuÖnvédelem a 18 művészet kategóriában, dátum: 2009. április. 26.
A kenjutsu az összes előforduló kardtípus használatát tanítja, ezek közül a legfontosabbak a ninja to (ninja ken, shinobi to, shinobigatana), a katana és a tachi. A kardot a bal oldalt az övbe dugva, pengével felfelé (ritkábban lefelé) vagy a háton keresztbe vetve, tsuka-val (markolattal) a jobb fül mögött hordták. Ez utóbbit csak akkor, ha az övbe dugott kard zavarta volna őket, mint például fal- vagy famászáskor. A hüvely (saya) hosszabb, mint a penge, így a végébe mérget, vakítóport, robbanószert, iratokat lehet rejteni. A ken-jutsu-hoz tartozik a iai-jutsu (iai-nuki, kardkirántás és vágás egy mozdulattal, villámgyorsan) és a batto-jutsu (vágások) is. A különösen nagy méretű kardok használatát is tanítja pár iskola (kodachi/kotachi, daikatana/daiken, tachi, stb.).
A kard megfogása: a jobb kéz a tsuba tövénél, a hüvelykujj a tsubát támasztja, a bal kéz a tsuka legvégén helyezkedik el. A mutatóujj és a tsuba között a hüvelykujj távolságot fog tartani, erre a kard kezelésekor, forgatásakor van szükség. (A kard használatakor a hüvelykujj már nem támasztja a markolatot, és a mutatóujj sem fogja azt, csak lazán rásímul. Vagyis nem úgy kell fogni a kardot mint egy baltát.) Vágáskor bal kézzel kell célozni, jobb kézzel pedig vágni. A vágásba a teljes test energiáját bele kell adni, nem csak a karokét és a vállét. Ez egy jelentős különbség a szamuráj vívóiskolákkal összehasonlítva, amelyek többnyire csak karból és vállból vágnak. Ez a vágásmód a rövid és egyenes pengéjű ninja to használatából alakult ki, de katanával is jól használható.
Övben való viseléskor a penge felfelé áll, a bal kéz a hüvelyen nyugszik, a hüvelykujj a tsubán van. Ez azért praktikus, hogy ha valaki ki akarja húzni a kardot a hüvelyből, akkor a hüvelykujjal ezt általában meg lehet akadályozni, illetve a kard elmozdításához nem kell odaemelnünk a kezünket. A vágás a penge (mune) utolsó 10 cm-ével (boshi) történik, ugyanis ott a legnagyobb a penge kerületi sebessége illetve mozgási energiája.
A nindzsák kardforgatásában fontos szerepe van a sageo-nak, a hüvelyhez erősített erős zsinórnak is, ugyanis kiválóan lehet használni fojtáshoz, kötözéshez, rögzítéshez. A nindzsák kardforgatása, mint minden más eszközhasználata, nem más mint taijutsu fegyverrel, vagyis a taijutsu szerves része és alapja a kenjutsu-nak. Ez egy jelentős különbség a szamuráj vívóiskolákkal szemben, míg a kard használatában is további jelentős különbségek találhatók. A szamurájok számára a katana szent és sérthetetlen volt, élőnek tekintették, amiben szellem lakozik. A nindzsák számára a kard egy fegyver, sőt, egy eszköz, amivel nem csak vívni lehet, de ajtót feszíteni, ásni, a fokával ütni, stb. stb. is lehet.
- ba-jutsu Lovaglás
- bo-jutsu Botvívás
- bo-ryaku Stratégia
- chi-mon Földrajz
- cho-ho Kémkedés
- henso-jutsu álcázás, színészet
- inton-jutsu szökés, rejtőzködés
- kayaku-jutsu tűz és robbanóanyagok
- kenjutsu kardvívás
- kusarigama-jutsu láncos sarló
- naginata-jutsu alabárdharc
- seishin teki kyoyo Szellemi megtisztulás
- shinobi-iri Lopakodás
- shuriken-jutsu Dobóeszközök
- sui-ren vízi technikák
- taijutsu pusztakezes harc
- ten-mon Meteorológia
- yari-jutsu Lándzsaharc
+ 1 kyojitsu tenkan ho filozófia
kayaku-jutsu – tűz és robbanóanyagok
Írta NinjutsuÖnvédelem a 18 művészet kategóriában, dátum: 2009. április. 26.
A nindzsák mindig is jó mérnökök voltak, így a puskapor használata is hamar elterjedt közöttük, méghozzá az adott korokhoz képest minig magas szinten használták. Bambuszba, dióhéjba, kiszívott tojásba, papírba, dobozba rejtették a vakító-, robbanó-, füstépző-, vagy éppen gyújtóport. A bambuszból készült bombákat főként utak mentén használták, mint korabeli Claymore-aknákat, míg a kis palackokat főként településeken és táborokon belül használták, elsősorban hangkeltésre, a lovak és lovasok megzavarására. A fa dobozba rejtett bombákat főleg nagyobb épületek, kastélyok ellen használták hogy rést üssenek vele a védelmen.
A füstképző porral saját menekülésüket fedezték, mellesleg létrehozták a füstben eltűnő nindzsa mítoszát. A vakító-, robbanó- és gyújtópor neve önmagáért beszél. Használtak gránátot, aknát, bombát, kéziágyút, pisztolyt és puskát is. A bombák időzítését is meg tudták oldani mechanikus szerkezettel.
- ba-jutsu Lovaglás
- bo-jutsu Botvívás
- bo-ryaku Stratégia
- chi-mon Földrajz
- cho-ho Kémkedés
- henso-jutsu álcázás, színészet
- inton-jutsu szökés, rejtőzködés
- kayaku-jutsu tűz és robbanóanyagok
- kenjutsu kardvívás
- kusarigama-jutsu láncos sarló
- naginata-jutsu alabárdharc
- seishin teki kyoyo Szellemi megtisztulás
- shinobi-iri Lopakodás
- shuriken-jutsu Dobóeszközök
- sui-ren vízi technikák
- taijutsu pusztakezes harc
- ten-mon Meteorológia
- yari-jutsu Lándzsaharc
+ 1 kyojitsu tenkan ho filozófia
bo-jutsu – botvívás
Írta NinjutsuÖnvédelem a 18 művészet kategóriában, dátum: 2009. április. 26.
A bot, dorong, husáng ősi fegyver. Olcsó, jól kezelhető, könnyen pótolható. A világ minden táján mindig használták, és ma is használják. Botként lehet használni minden átmarkolható, többé-kevésbé egyenes rudat, például a gereblyét vagy az esernyőt. A megfelelő méretű és súlyú bot a kardot és tőrt helyettesíti gyakorláskor. Sokáig csak a szegények fegyvere volt, de egy idő után a szamurájok is felvették a bot technikákat a kiképzésükbe. Különösen az okinawa-iaknak volt ez a kedvenc eszközük, ott is alakult ki a legtöbb féle bot és technika. Egy megfelelően elhelyezett ütéssel ájulást, törést (csont, fegyver) vagy akár halált is lehet okozni. Európában nem volt jellemző, hogy a bottal szúrtak is volna, pedig adja magát ez a felhasználás.
A jó bot keményfából, lehetőleg fekete tölgyből készül. Japánban a tölgyfa (kashi) két alfaja is országszerte megtalálható, ezek a fehér tölgy (shirogashi) és a vörös tölgy (akagashi). Japán keleti tájain a fehér tölgyet, míg a nyugati részeken a vörös tölgyet részesítették előnyben, de ez függött az iskolától (ryu) is. A tölgyfa ideális alapanyag, mert nem túl nehéz, meglehetősen erős, nehezen törik és reped, valamint jól ellenáll az időjárásnak és az öregedésnek. A megfelelő méretre vágás után függőlegesen lógatva, súllyal kihúzva szárítják, majd olajban pácolják. Ezután ismét szárítják, majd tűz mellett „edzik”. Egy bot elkészítése így hónapokba is telhet, a végeredmény viszont egy mindent kibíró, kőkemény, vízálló fegyver.
A ninjutsu-ban a botot harc közben egyik kézzel a végénél (mozgatás), a másikkal pedig a közepénél (célzás) fogják, pihenő helyzetben pedig harmadolva. Az elől lévő kézzel sem szorosan, teljes erőből, hanem lazábban fogják, hogy csúsztatni lehessen benne a botot, ugyanis így jobban érvényesül a csípővel a szúrásba vitt energia.
A botnak, mint általában az eszközöknek a ninjutsu-ban, a végével történik az ütés, mert ott a legnagyobb a lendülete. Mint minden eszközzel, a bottal is vannak olyan állások, hogy az ellenfél ne lássa azt, vagy ha látja se tudja megállapítani a valódi hosszát (pl. gedan no kamae).
Speciális botfajta a shinobi-zue vagy shikomizue, amely kívülről hagyományos botnak néz ki, pedig a belsejében vakítópor, méreg, lánc, zsinór vagy penge is lehetett. A sétapálcába rejtett penge Európában is ismert és használt fegyver volt.
A három általános botfajta: bo (rokushaku-bo, 6 shaku, 180-185 cm, illetve fejtetőig ér), jo (yonshaku-bo, 4 shaku, 120-125 cm, illetve hónaljig ér), habo (sanshaku-bo, 3 shaku, 90-100 cm, illetve csípőig ér). Nem ritka még a tanbo sem (ami 1,5 shaku hosszú, vagyis körülbelül 45 centiméter).
A bot lehet kör (naru-bo) , négyszög (kaku-bo), hatszög (rokkaku-bo) és nyolcszög (hakkaku-bo) keresztmetszetű is. A leggyakoribb a kör keresztmetszetű, 2,5 – 3 cm átmérőjű. A botok hossza a használója magasságától is függ, mert például ami az egyik embernek jo, az egy magasabbnak csak csak hanbo.
Ezeken kívül még egyéb botfajták is léteznek, például tanbo, shobo, shihshin-bo, ebo, ishibo, konsaibo, tetsubo.
Okinawai bot a tonfa, az eiku, a yonshaku-bo (4 shaku, kb. 120 cm) és a kyushaku-bo (9 shaku, kb. 275 cm).
- ba-jutsu Lovaglás
- bo-jutsu Botvívás
- bo-ryaku Stratégia
- chi-mon Földrajz
- cho-ho Kémkedés
- henso-jutsu álcázás, színészet
- inton-jutsu szökés, rejtőzködés
- kayaku-jutsu tűz és robbanóanyagok
- kenjutsu kardvívás
- kusarigama-jutsu láncos sarló
- naginata-jutsu alabárdharc
- seishin teki kyoyo Szellemi megtisztulás
- shinobi-iri Lopakodás
- shuriken-jutsu Dobóeszközök
- sui-ren vízi technikák
- taijutsu pusztakezes harc
- ten-mon Meteorológia
- yari-jutsu Lándzsaharc
+ 1 kyojitsu tenkan ho filozófia
Tradicionális Ninjutsu régen és ma
Írta NinjutsuÖnvédelem a Harcművészet-Önvédelem, Ninjutsu Önvédelem kategóriában, dátum: 2009. április. 5.
Néha találkozok olyan emberekkel akik azt kérdezik tőlem, hogy egy ezer éves tradíciókon alapuló harcművészet hogyan képes megállni a helyét a „modern” korban „modern” fegyverek ellen? Ők azok akik nem tudják, hogy az elvek amik a harcművészet mögött vannak, ugyan úgy érvényesek napjainkban, mint akár több ezer évvel ezelőtt. A művészet pedig ezen elvek alkalmazásában rejlik hely idő és körülmény szerint…Valahogy így: