Posts Tagged filozófia

A mozdíthatatlan szív iskolája

Shindenfudo Ryu Az 1100-as évek közepén alapította Genpachiro Temeyoshi, Izumo Kanja Yoshiteru kosshi-jutsu-jára építkezve. A Bujinkan-on belül a durva és hatásos jutaijutsu technikái miatt híres. Ennek az iskolának a technikáit alacsony emberek nagyon jól tudják hasznosítani. A hagyomány szerint a yari technikákat Izumo-nak tenguk tanították, és ezek a technikák a mai napig titkosak.

Az iskola a jujutsu-ra és a iainuki-ra (iai-jutsu) nagy hangsúlyt helyez. A katana-juk hosszabb és nehezebb mint az átlagos katana, így nehezebb és bonyolultabb kirántani is. A yari legkülönfélébb variációit, ono-t (harci fejsze), o-tsuchi-t (harci kalapács) és naginata-t is használ. Alkalmazza a Muto Dori-t (fegyvertelen fegyveres [kard] ellen). A hojo-jutsu-t (kötözés) a taijutsu-val szoros összefüggésben tanítja.

Takenaka Tetsunoke, Kano Jigoro egyik tanítványa is tanult egy időben Shindenfudo Ryu-t (a judo dobások egy része ebből a stílusból származik), Takamatsu soke pedig 9 évesen kezdett megismerkedni ezzel az iskolával.

A Shindenfudo Ryu öt alaptörvénye:
– tudni kell, hogy a türelem az első
– tudni kell, hogy az ember útja az igazságból fakad
– fel kell hagyni a kapzsisággal, a nemtörődömséggel és az önfejűséggel
– fel kell ismerni: a szomorúság és az aggódás természetes érzés, és keresni kell a mozdíthatatlan szívet
– nem szabad letérni a hűség és a testvéri szeretet ösvényéről, és egyre mélyebbre kell jutni a Budo szívébe

A Shindenfudo Ryu-ra jellemzőek a kemény ütések és csapások illetve a taposótechnikák, amelyek a Karate és Kempo technikákra vezethetők vissza, mivel Izumo Kanja Yoshiteru a Kempo mestere volt (természtesen nem a ma ismert Kempo-ról van szó).

Különlegessége ennek az iskolának, hogy nagy hangsúlyt fektet a védekező állások természetes mivoltának ismeretére, a kamae-i meglehetősen szabadok és lazák, mert a természetességre helyezi a hangsúlyt.

A Shindenfudo Ryu szerves része a jutaijutsu, a dakentaijutsu és az iai-jutsu.

Jutaijutsu: A jutaijutsu technikák főleg olyan ellenfelek ellen irányulnak, akik fogással, ütéssel vagy dobással támadnak. Minden alaptechnikának van öt henka-ja (variációja). Öt állást használ, ezek a Za no kamae, a Hiraichimonji no kamae, a Seigan no kamae, a Katate Seigan no kamae és a Shizen no kamae.

Erre a stílusra a legjellemzőbbek: nage waza (dobástechnikák), ha jutsu (szabadulás technikák), gyaku waza (ellentámadó technikák), shime waza (folytások), tori te (feltartó és lökő technikák), kansetsu waza (emelőtechnikák) és az osaekomi waza (földön tartó, leszorító technikák).

A jutaijutsu három nagy kata-ra épül:

* Shoden Gata (16 védekező fogástechnika)
o Kata Munedori
o Gyaku Kata Munedori
o Ude Dori
o Matsu Kaze
o Ryu Ko
o Gedan Gake
o Ude Dori
o Kyu In
o Kimon Dori
o Jinchu Nage
o Koromo Gaeshi
o Saka Otoshi
o Satani Nage
o Katate Otoshi
o Gyaku Nage
o Gokuraku Otoshi

* Chuden Gata (11 védekező fogástechnika)
o Fu Setsu
o Tama Otoshi
o Ugo
o Randori
o Tsuki No Wa
o Kocho Dori
o Kasa Harai
o Kakusei
o Ryo Yoku
o Utsushi Dori

* Okuden Kata (8 védekező fogástechnika)
o Hyo Fu
o Gosha Dori
o Te Ate
o Kari Shimo
o Tatsu Maki
o Furoya Nage
o Yama Arashi
o Bai Setsu

Dakentaijutsu: A dakentaijutsu nem használ kamae-kat, csak a Shizen no kamae-t alkalmazzák mint természetes állást, de nincsen kötött formája. Ebben ismeri el a természetességet, mint egyedüli védekező állást. A valóságban a személy elképzel egy védekező állást és készenlétbe helyezi magát. A kézzel való ütés és az ujjakkal való tépés gyakorlására fákat és sziklákat fognak, tartanak, szorítanak, ütnek és törnek össze. A rúgásokat úgy gyakorolják, hogy természetes séta közben, megállás nélkül kell egy bambuszfát megrúgniuk, ez a Take-Ori Keri (rúgással összetörni a bambuszt). A dobásokat szintén élő bambuszfák törésével és hajlításával gyakorolják. Az ütéseket és dobásokat úgy kell végrehajtani, hogy azok lehetőleg ne legyenek benne az ellenfél látóterében. Esésekből és dobásokból lehetőség szerint talpra kell érkezni, mert rendszerint mind a két kardot ( katana és wakizashi, vagyis daisho) maguknál hordták, így nem tudtak biztonságosan esni és gurulni.

* Ten no kata (mennyei formák; 8 védekező technika ütés és fogás ellen)
o Nichigeki
o Gekkan
o Fubi
o Uryu
o Unjako
o Setsuyaku
o Musan
o Karai

* Chi no kata (föld formák; 8 védekező technika ülő helyzetből ütés vagy fogás ellen)
o Riken
o Shinken
o Raiken
o Henkyo
o Issen
o Akuken
o Kenkon
o Suiryu

* Shizen Chigoku no kata (titkos természetes föld formák; 12 védekező technika fogás vagy ütés ellen)
o Tainagashi
o Kobushinagashi
o Fubatsu
o Ryotegake
o Routo
o Fudo
o Ugari
o Fukan
o Kasasagi
o Suzu Otoshi
o Kasumi Otoshi
o Shizen

Iai-jutsu: Mizuhara Kuro Yoshinari, a Mizuhara kastély ura azt írta, hogy a Iai-jutsu-t Minamoto Yoshitsune alapította abban az időben, amikor elhagyta a fővárost. Ő az iai (kardkirántás) egy nagy mestere volt. A Fudo Ryu tekercsekben az is olvasható, hogy ő lehetett az iai megalapítója.

Shindenfudo Ryu Dakentaijutsu iskola nagymesteri láncolata:

Ikai
Hogenbo Tesshin
Sakabe Tendo
1. Izumo Kanja Yoshiteru (1113)
2. Minamoto Hachiman Tamenari (1118)
3. Minamoto Hachiro Tameyoshi (1156)
4. Mizuhara Kuro Yoshinari (1204)
5. Mugaibo Shinnen (1233)
6. Ohkuni Zenhachiro Yoshinobu (1264)
7. Hata Saburo Sasukeyasu
8. Kotani Yuhachiro Nobuchika (1321 vagy 1331)
9. Kaneko Jinsuke Yoshikiyo (1346)
10. Tajima Genkoro Nariyoshi (1384)
11. Kammon Kokanja Yoshikane (1428)
12. Kimura Hozen (1460)
13. Ibuki Yoshihaha (1469)
14. Otsuka Hakushi Nyudo Tadamori (1506)
15. Otsuka Daikuro Tadahide (1522)
16. Abe Muga (1573)
17. Koga Taro Kyokokaku (1573)
18. Katayama Hokinokami Mori Hisayasu (1592)
19. Shindo Unsai (1624-1644)
20. Odagiri Tohyoe Yoshihiso (1624-1644)
21. Iida Jubee Tameyoshi (1764)
22. Mori Genroku Masahide (1804)
23. Toyota Jubei Mitsuyoshi (1865)
24. Toda Shinryuken Masamitsu (1824-1909)
25. Takamatsu Toshitsugu (1909-1968)
26. Hatsumi Masaaki (1968-)

A magas fa, felemelkedett szív iskolája

Takagi Yoshin Ryu Az iskola alapítói Abe Unryu, Ito Kii no Kami és Takagi Oriemon Shigenobu. Abe Unryu egy taoista szerzetes volt, a shuriken-jutsu, a bo-jutsu, a yari-jutsu, a naginata-jutsu, és az Amatsu Tatara Rinpo Hiden Makimono Taijutsu mestere. Ő a Eiroku-korszakban élt a Funagata Yama-beli (Funagata-hegyi) Miyagi-ban. Az Abe a családneve, az Unryu pedig „Felhősárkány”-t jelent. Abe Unryu Ito Kii-nek (Ito Sukesada) tanította yari-jutsu rendszerét, amit O Sessho Hiden no Jutsu-nak nevezett. Az Amatsu Tatara tekercsekből, amelyet később Takamatsu sensei családja is megkapott, sok tudásra tett szert. Oriemon a Tanachi Ryu Jujutsu-ból is átvett néhány technikát.

Ito Kii no Kami egy szamuráj volt, a naginata-jutsu és a yari-jutsu egyik akkori legkiválóbb művelője, aki a Kempo-t, a hanbo-jutsu-t és a kodachi-jutsu-t adta hozzá a Takagi Yoshin Ryu-hoz.

A Takagi Yoshin Ryu mai formája az 1600-as évek közepe táján alakult ki. A stílus akkori nagymestere híres, kiváló harcos volt, aki sokáig nem talált legyőzőre. Egy párviadalban mégis legyőzte az ellenfele. Ekkor elkezdett gondolkodni, hogy hogyan is válhatna még jobbá, hogyan győzhetné le korábbi legyőzőjét. Egyszer egy parkban sétált és gondolkodott, amikor nagy reccsenést hallottt. Tél volt, a faágakat vastag hó fedte. A reccsenést egy tölgyfaág adta, amely letört a vastag hó súlya alatt. Takagi látta a lehulló ágat és a havat, de nem törődött vele. Később egy vízparthoz ért, amikor is látta, hogy a túlsó parton egy fűzfa ágai szinte a földig hajlanak a hó súlya alatt. Egyszer csak az egyik fűzfaágról lecsúszott a vastag hóréteg, mire az nagy lendülettel visszacsapódott eredeti, természetes helyzetébe. Ekkor jutott eszébe Takagi-nak a megoldás, miszerint is ő olyan mint egy tölgyfa, és nem pedig olyan, mint egy fűzfa. A tölgyfa nagyon erős és szilárd, de eltörik. A fűzfa gyengébb, viszont hajlékony. Ezután nekilátott az új elmélet és a hozzá tartozó technikák részletes kifejlesztéséhez. Az új stílus nevébe belekerült a yoshin, vagyis a fűzfa neve is, utalva az „ötletgazdára”. A Takagi Yoshin Ryu jellemzője azóta az egyenes háttal végzett technika. Magas állásokat használ; alacsony állást, guggolást, térdelést azonnali, dinamikus felállás követ.

„A vékony vessző hajlékony, a magas fa törékeny.” – ez volt Oriemon apjának tanítása, amely szintén szerepett játsz(hat)ott abban, hogy Oriemon kifejlessze az új technikákat.

Az általánosan elterjedt tévhit szerint a Takagi Yoshin Ryu Jutaijutsu a testőrök, palotaőrök kedvelt stílusa volt. Ebből csak annyi az igaz, hogy az egyik nagymestere palotaőr volt. Híressé a gyors és hatásos jutaijutsu technikái illetve a daisho sabaki tették. Kis lépéseket és elmozgásokat alkalmaz, így szűk helyeken (folyosó, szoba) vívott harcra is kiválóan alkalmas, de csatákban is használták. Jellemzője a „fegyvertelen fegyveres ellen” harc és az ellenféltől elvett fegyver használata, így ez az iskola is használ eszközöket (bo, hanbo, yari, kodachi, tanto, katana, shuriken). Speciális eszköze a jutte.

A technikák célja, hogy a védekező minél hamarabb a legközelebb kerüljön az ellenfélhez, azt minél több ponton kontrollálja, majd a földre vigye. A földreviteli technikák lényege, hogy a technikát elszenvedő ne tudjon tompítani vagy gurulni. Az ellenfelet magunk elé, lefelé kell dobni, nem pedig távol magunktól, így könnyű lezárásokat végrehajtani rajta. Ettől függetlenül nincsenek nagy dobások, mert a cél az azonnali földrevitel, amelyet gyakran térdelve kell végrehajtani. A dobások végrehajtása előtt (azt megkönnyítve) kibillenti az ellenfelet az egyensúlyából. A dakentaijutsu technikái gyorsak, nem romboló erejűek, ugyanis előszeretettel támadja a vitális pontokat. Gyakran alkalmaz rúgásokat a lábak ellen. Küzdelem közben az ellenfél szemébe kell nézni és ki kell találni a szándékát, a következő támadás fajtáját. Támadás és védekezés közben is használja a kiai-t (támadás közben az „A, E, I, O”, védekezéskor pedig a „KA, TA, TO” hangokat). Az ellenfél hatástalanítása után azonnal felkészül egy újabb támadó megjelenésére.

A Takagi Yoshin Ryu 3. nagymestere, Takagi Gennoshin Hideshige, találkozott és összebarátkozott a Kukishinden Ryu 12. nagymesterével, Kazama Shinkuro Hidechika-val. Egyszer elhatározták, hogy barátságos párbajokon összemérik egyéni képességeiket és a stílusok életképességét. Azt tapasztalták, hogy a pusztakezes harcban a Takagi Yoshin Ryu a hatásosabb, míg a fegyveres harcban a Kukishinden Ryu. Ekkor elhatározták, hogy jobbá teszik az iskolákat, így technikákat vettek át egymástól. Ezért hasonlítanak egymásra a két iskola technikái, állásai. Ezen felül létrehoztak még két új iskolát is, Hontai Kukishinden Ryu és Hontai Takagi Yoshin Ryu néven. Így a két iskolából négy iskola lett, sok közös vonással. Takagi Gennoshin Hideshige viszonylag korán meghalt, az örököse Kazama Shinkuro Hidechika lett. Így lett a Kukisinden Ryu 12. nagymestere a Takagi Yoshin Ryu 4., a Hontai Kukishinden Ryu és a Hontai Takagi Yoshin 1. nagymestere. Ő négy kiválasztott tanítványának tanította ezeket az iskolákat, de tanítványonként csak egyet-egyet.

A már említett Hontai iskolán kívül még léteznek egyéb, a Takagi Yoshin Ryu-hoz kapcsolódó Hontai iskolák, mint például a Hontai Yoshin Ryu, amit 1660 táján alapított Takagi Setsuemon Shigtoshi. Ez az iskola ma is létezik és a világ több országában is tanítják. A jelenlegi, 18. nagymestere Inoue Tsuyoshi.

A Yoshin Ryu-t 1660 táján alapította Akiyama Shirobei Yoshitoki. A jelenlegi, 13. nagymestere Koyama Takako. Az iskola tanítja a naginata használatát nők számára, kimonó viselése közben, a naga-yari és a tanso nevű yari-változatok használatát, valamint a hanbo-jutsu-t és a kusarigama-jutsu-t.

Takagi Yoshin Ryu Jutaijutsu tanítómesteri láncolata:

Abe Unryu 1568-1579
Ito Kii no Kami
1. Takagi Oriemon Shigenobu (1645)
2. Takagi Ummanosuke Shigetada
3. Takagi Gennoshin Hideshige
4. Ohkuni Kihei Shigenobu (1688)
5. Ohkuni Yakuro
6. Ohkuni Tatodayu
7. Ohkuni Kihyoe
8. Ohkuni Yozaemon
9. Nakayama Jinnai
10. Ohkuni Buzaemon
11. Hakayama Kamemon
12. Ohkuni Kamahura
13. Yagi Jigero Hasayashi
14. Fujita Togoro
15. Mizuta Tadafuse Yoshitaro
16. Takamatsu Toshitsugu (1908)
17. Hatsumi Masaaki (1959-)

Togakure Ryu: A rejtett ajtó iskolája

637-ben Gyoja E’no megalapította a Hiei zan hegyen a Mikkyo-szektát. A Hiei-zan hegy az a hely, ahol a Tendai kolostor Enryakuji-ja (főhadiszállása) található.  So-o ezen a helyen volt szerzetes, de három évre távozott, hogy aszkéta életet éljen egy barlangban. Egy különös álom után megalapította a Tendai Shugendo Buddhista szektát.

Tanítványa, Dengyo Daishi megalapította a buddhizmus Tendai Shugendo szektáját, és a Hiei zan hegyen található Enryakuji kolostorban oktatott. Ezek a szerzetesek még ma is léteznek, és gyakorolják a Shugendo-t vagy más néven hegyi aszketizmust: próbákon és szenvedésen keresztül szeretnék önmagukat megtisztítani.

A Hiei zan hegy közelében létezett egy kis városka, amit Togakure-nak hívtak (ma Togakushi) és ami a Nagano közigazgatási területhez tartozott (közel a Nagano/Gunma-ken határhoz a Yoshinsetsu nemzeti parkban), született egy szamuráj, Daisuke Nishina kb. 1165-ben. Daisuke az 1180-as években egy csatában a vesztes Taira oldalon állt és Igába kellett menekülnie.

Itt találkozott Kagakure (Kain) Doshi-val., és amely Shinano tartományban feküdt. 1161 körül itt született Nishina Daisuke, egy szamurájcsalád leszármazottja. már korán megkezdte tanulmányait a Togakure hegy (Hiei zan hegy) közelében fekvő Tendai-kolostorban.

Ezek a tapasztalatok később sokat segítettek Daisuke-nak, mikor később egy harci, túlélési és beszivárgási/kémkedési rendszert fejlesztett ki.

Átvette Doshi harci tanításait (Hakuun Ryu) és beleillesztette a saját Shugendo-jába, így alakult ki a Togakure Ryu. (A Hakuun Ryu négy isteni démon erőit alkalmazta: Tűzdémon, Földdémon, Széldémon és Árnyékdémon. A Hakuun Ryu Ninjutsu-t Garyu Doji alapította, de csak Hakuun Doji által nyerte el a végleges formáját, akiről a ryu neve is származik.) A Togakure Ryu-t Togakure Goro alakította olyan ninjutsu rendszerré, mint amilyen ma.

Fontos megérteni az okokat, amik a Togakure Ryu Ninpo kialakulásához vezettek. Az első nyolc generációból ötnek a neve Togakure volt, mivel az apák a fiukra hagyták a művészetet és a nevet. Úgy mondják, hogy ez egészen az 1600-as évekig tartott (?).

A ryu második soke-ja, Shima Kosanta Minamoto No Kanesada az egyik leghatalmasabb tábornok, Kiso Yoshinaka, a Minamoto hadsereg vezetőjének Nishina Yukihironak, aki Minamoto Yoshikana fejedelem (Japán első Sógunának unokatestvére ) szolgálatában volt magas rangú szamuráj.  (A Minamoto család ekkoriban vált volna sógunná (1185).)

Nishina Yukihiro Togakure-ból származott, onnan állt Yoshikana szolgálatába. Évekkel később Yoshikana családja legyőzte riválisait és Japán uralkodója lett. Ennek ellenére Yoshikana-t a vezetés fenyegetésnek tekintette, és sokan ellene fordultak. Minamoto Yoshikana ezt követően megváltoztatta nevét Kiso Yoshikana-ra (Kiso – a hely ahol élt). 1184-ben Yoshikana-t megtámadta féltestvére. 60 ezer szamuráj csapott össze Yoshikana seregével Kyoto közelében. A csatá az Awaze no Kassan nevet kapta, melynek során Kiso Yoshikana-t megölték (a szemén átfúródott nyíl végzett vele). Oldalán halt meg Nishina Yukihiro is, fia Nishina Daisuke azonban túlélte a csatát.

Amikor Minamoto Yoshikana még gyermek volt, egyik riválisa szamurájokat küldött ő, és anyja megölésére. Yoshikana és anyja megmenekültek, és menedékre leltek egy paraszt házában, aki az ő családjukhoz volt hűséges. Később Yoshikana-t a Kiso falujában lévő Shinano-ba vitték, ami nem messze feküdt Togakure falutól.

Amikor 16 éves volt, Shima részt vett egy csatában a Taira család ellen, amely a Minamoto család riválisa volt. Az awazu-i csatában, melyben Yoshinaka a vesztes oldalon állt, Shima valószínűleg megsebesült és Yoshinaka kérésére a közeli hegyekbe menekült.

Kagakure Doshi, egy Hakuun Ryu-beli nindzsa találta meg és együtt menekültek Igába. Kagakure Daishuke Togakurét is tanította, majd később Shimát is a szárnyai alá vette. Amikor a közvetlen család kihalt, a Toda-klán fő ága vette át a vezetést. A Togakure Ryu harminckettedik nagymestere, Toda Shinryuken Masamitsu a Bikenshin Ryu mestere is volt és ő volt a Tokugawa sógunátus vívás oktatója is a XIX. század közepén. A harmincharmadik soke, Takamatsu volt az utolsó a Toda családban.

Daisuke-nak – mivel a vesztes oldalon állt – a távoli Iga tartományba kellett menekülnie. Olyan helyre menekült, melyet a köd, a magas hegyek és a sűrű erdők elrejtettek a külső szemlélők elől. Nevét Togakure Daisukera változtatta (Togakure – a falu ahonnan származott). (Azonban az is lehetséges, hogy Doshi Daisuke nagybátyja volt, és Daisuke azzal a céllal menekült Iga-ba, hogy megtalálja őt.)

Mialatt Iga-ban tartózkodott Daisuke-t felfedezte Kain Doshi (Kagakure Doshi). Kain Doshi a Hakuun Ryu (egy ősi ninjutsu rendszer, mely az Ikai –Yi Gai, aki a Koshijutsu gyökereit elhozta Kínából – tanításaiból alakult ki) harmadik Soke-jának shinobi-ja volt.

Daisuke elsajátította Doshi harci tanításait, és ezekhez hozzáfűzte saját Shugendo-hitét, ez jelentette a Togakure Ryu kezdetét. Daiskue azonban nem csak Kain Doshi-tól tanult. Mestere volt Minamoto no Kanesada Shima Kosanta is. Ő egy magasrangú szamuráj-vazallus volt, aki részt vett az Awaza no Kassan csatában is, valamint Daisuke és apja barátja volt. Shima a csatában megsebesült és Daisuke vitte el Iga-ba. Ő lett a Togakure Ryu második Soke-ja Daisuke halála után felvette a Togakure Daisuke II nevet. Fia, Togakure Goro, aki a harmadik Soke volt, hozzáigazította a ryu tanításait a Ninjutsu rendszeréhez, és mi is ezeket a tanításokat tanuljuk ma. Az iskola 11.,12. és 13. Soke-ját Iga fővárosa után Ueno-nak nevezték.

Az mesélték, hogy a Hattori-klán ninjái is Togakure Ryu-t gyakoroltak. Hattori Hanzo a legismertebb ninja. A Momochi-család tagjai is tanultak Togakure Ryu-t, és az iskola 21. Soke-ja Momochi Kobei volt, Momochi Sandayu leszármazottja (a második legismertebb ninja, és Iga régiójának egy vezető személyisége).

Mint a legtöbb harcművészet esetében, a kontroll annál a családnál maradt, amely a ryu-t kifejlesztette, és apáról fiúra szálltak a tanítások. A Togakure Ryu ezt a hagyományt a 16. századig követte. Amikor az egyenes ági rokonság kihalt, az iskola legjobb tanítványa, Toda Nobutsuna lett a 24. Soke.

Amikor a Toda-család körülbelül 1625-ben átvette az irányítást, a ryu-hoz hozzáfűzték saját ninjutsu-jukat, a Kumogakure Ryu-t. Hozzájuk tartozott továbbá a Gyokko Ryu és a Koto Ryu, és innentől kezdve mind a négy stílus együtt öröklődött tovább.

A Togakure Ryu 32. Soke-ja, Toda Shinryuken Masamitsu, a Tokugawa sógunátus kardoktatója volt a 19. század közepén.

Visszalépett ettől a pozíciótól, amikor felismerte, hogy a férfiaknak, akiket tanított, később más japánokat kellett megölniük. Ez ugyanis ütközött a Togakure Ryu törvényeivel. A 33. Soke, Takamatsu Toshitsugu volt a Toda-család utolsó leszármazottja, aki a Togakure Ryu-t vezette. A Tendai Shugendo szekta megalapítása óta majdnem egy évezred telt el.

(A Tendai Shugendo szektában úgy tartják, hogy a ryu 33. Soke-jának Hiei-zan hegy apátjának kell lennie, így nem ismerik el Hatsumi sensei-t, mint Soke.)

Eredeti ninja iskola, mely a ninpo-ra épül mind stratégiában mind filozófiában.

Jellemzői az erős ütések, melyek célpontja gyakran a szem, fül és rekeszizom. A technikák során általában először feltartóztatja, elhárítja az ellenfél első támadását, majd messze kerülve tőle teszi ártalmatlanná valamilyen eszköz segítségével. Mély szél állások, és nagy ívű mozgások jellemzik az iskolát. A ruha alatt láncinget vagy lemezpáncélt hordtak.

Érdemes megjegyezni, hogy a ryu tizenegyedik, tizenkettedik és tizenharmadik soke-ja Iga fővárosa, Ueno után lett elnevezve. Abban az időben az volt a szokás hogy az embert az után a hely után nevezték el, ahonnan jött.

A Togakure Ryu egy igazi, eredeti nindzsa iskola, melynek startégiája és filozófiája a ninpo elveire épül. Ebből az iskolából származnak a jól ismert mondatok:

„Az erőszakot kerülni kell és a Ninpo a harcos művészete.”

„A kard legyen a béke eszköze, ami védi a családot, a hazát és a természetet.”

Jellemzői:

Erőteljes ütéseket használ, melyek gyakran az ellenfél szeme, füle és rekeszizmai ellen irányulnak. A technikáknál gyakran csak az ellenfél első támadásának feltartóztatása, elhárítása a cél, utána azonnal távol kerül az ellenféltől, és akkor teszi ártalmatlanná valamilyen eszközzel. Mozgás közben mély és széles állásokat, nagy ívű mozgásokat használ. A ruha alatt láncinget vagy lemezpáncélt alkalmazott. A Kumogakure Ryu sokak szerint a Togakure Ryu-ból alakult ki.

Fegyverei:

yari, bo, naginata, kusari-gama, kyoketsu-shoge, jutte, shuko, shuriken, tanto, tessen, metsubishi, kunai, manriki-gusari, tetsubishi, o-tsuchi, shindake, teko, oni bi.  Alkamazza még a ka-jutsu-t, sui-jutsu-t és az onshin-jutsu-t. Titkos eszközei: shuko, senban shuriken, shinodake (bambuszcső víz alatti légzéshez).

A ka-jutsu-t (tűz használata), a sui-jutsu-t (Sui-Ren, a víz használata), az onshin-jutsu-t (álcázás, álruha). Az iskola három titkos eszköze (Sanpo Hiden) a shuko, a senban shuriken (az iskolára jellemző alakú négyágú dobócsillag) és a shinodake (bambuszcső a víz alóli légzéshez).

A Togakure Ryu nagymesteri láncolata:

Ikai
Hogenbo
Sakabe Tendo
Hachiryu Nyodo (Tenei, 1110)
Kimon Hyobei (Ninpei, 1151)
Kasumigakure Doshi
1. Togakure (Nishina) Daisuke (Oho, 1161)
2. Shima Kosanta Minamoto no Kanesada (1180)
3. Togakure Goro (1200)
4. Togakure Kosanta
5. Koga Kosanta
6. Kaneko Tomoharu
7. Togakure Ryuho
8. Togakure Gakuun
9. Kido Koseki
10. Iga Tenryu
11. Ueno Rihei
12. Ueno Senri
13. Ueno Manjiro
14. Iizuka Saburo
15. Sawada Goro
16. Ozaru Ippei
17. Kimata Hachiro
18. Kataoka Heizaemon
19. Mori Ugenta
20. Toda Gobei
21. Kobe Seiun
22. Momochi Kobei
23. Tobari Tenzen
24. Toda Nobutsuna Seiryu (Kwanyei, kb. 1624-1644)
25. Toda Fudo Nobuchika (Manji, kb. 1658-1681)
26. Toda Kangoro Nobuyasu (Tenna, kb. 1681-1704)
27. Toda Eisaburo Nobumasa (Hoyei, kb. 1704-1711)
28. Toda Shinbei Masachika (Shotoku, kb. 1711-1736)
29. Toda Shingoro Masayoshi (Gembun, kb. 1736-1764)
30. Toda Daigoro Chikahide (Meiwa, kb. 1764-1804)
31. Toda Daisaburo Chikashige (Bunkwa, kb. 1804-?)
32. Toda Shinryuken Masamitsu (?-1909)
33. Takamatsu Toshitsugu (1907-1972)
34. Hatsumi Masaaki (1968-)